Szerző Téma: Hinan-Sho (Menedék)  (Megtekintve 521 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Nirmātṛ

Az Alkotó

Speciális

Különleges karakter

*

Ős

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
50 000 / 65 000

Hozzászólások: 2

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hinan-Sho (Menedék)
« Dátum: 2015. Júl. 23, 13:30:00 »
Hinan-Sho (Menedék)

Története

Évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt létezett egy város. Sok mítosz és legenda fátyolozta, mind a helyét, mind pedig a létezését illetően. Viszont mielőtt még bárki elérhette volna a külvilágból, egy viharos napon nem csak az ég csatornái nyíltak meg, hanem a legendás város alatt a föld is. Elsüllyedt és magával vitte az összes róla szóló emléket. Csupán egy hasadék maradt utána, viszont ettől mindenki rettegett és úgy vélték, hogy démonok és gonosz szellemek tanyáznak benne, mert aki valaha lemerészkedett, az soha sem került elő. Később a közelében egy új település épült, jelenlegi nevén Karakura Town. A jelen korban, mikor a felhőkarcolók és a csúcstechnológia világát éljük, mindenki elfeledkezett a régi mondákról és legendákról, és nem tudják, hogy a város alatt, még a metróhálózatnál is mélyebben, létezik egy város, tele titkokkal és reményekkel. A helyet a Hinan-sho (Menedék) névvel illetik azok, akik tudnak a létezéséről, megtalálni, viszont senkinek sem sikerült ezidáig.


A város

Az egykoron hatalmas és gazdag városból mostanra, csupán a központ maradt meg. A város központja egy csúcsra volt építve, így az épületek is így épültek egymás fölé. Minden szintet, merthogy szintekre van építve, magas kőfal vesz körbe, amik a beléjük áramoltatott mágia miatt mindenféle támadásnak ellenállnak. Lakóházak, boltok, kocsmák, parkok és nemesi épületek ép, vagy éppenséggel romos állapotban találhatóak minden szinten. A legfelső szinten viszont csupán egyetlen épület található, a város éke, egy katedrális. (Nem összetévesztendő az európai társaival.) Az alsóbb szinteken lévő épületeket szálláshelyként, vagy gyakorlótérként lehet használni, az egyetlen helyiség, ahol fegyvert tilos előrántani az a katedrális. A várost nagyon erős mágia védi, ami csak az arra érdemeseket, vagy azokat engedi be, akiknek az engedélyt megadták rá. Azokra, akik engedély nélkül akarnának bejutni, keserű sors vár. A védelmi mágia első lépésben egy áthatolhatatlan falat képez a város körül, a második lépésben pedig a célszemély tudatát támadja meg, és az értelmi képességét lecsökkenti körülbelül egy patkány szintjére. Az így rabul ejtett személyek egészen haláluk pillanatáig fognak állatként viselkedni, hiszen a varázslat meggátolja, hogy az értelmi szintjük magasabbra növekedjen.


Akuma no dai seidō - Démonok Katedrálisa

A város éke, valamint az egyetlen fényforrás, ami bevilágítja az egész helyet. A várost életben tartó és védő mágia is ebben az építményben koncentrálódik és innen is indul ki. Az épületnek hatalmas falai és ablakai vannak, valamint a bejárathoz vezető lépcső több száz fokból áll, valamint nehezítésképp a védőmágia hatására semmiféle helyváltoztató technikát nem lehet használni, így aki a katedrálishoz akar jutni, annak muszáj megmásznia a lépcsőt. A hatalmas, ívelt bejárat felett egy kereszt alakú szobor található, amelyen a vízszintes és függőleges oszlopok találkozási pontjánál egy hatalmas szem található. Ennek a szemnek a feladata, hogy megvizsgálja a helyiségbe belépni szándékozó személyt, ugyanis a katedrálisba való bejutáshoz egy újabb engedély szükséges, különben a személy egy másik védelmi mágia áldozata lesz. Emiatt a mágia miatt található a kereszt melletti tornyokon bal oldalt egy démon valamint jobb oldalt egy angyal. Hogyha a szem aktiválja a védelmi mágiát, vagyis valaki illegálisan akar behatolni, akkor ezek a szobrok egy-egy hasonmást kreálnak magukból és ezek a másolatok elragadják a behatolót, majd a démon megöli, és az angyal feltámasztja azt, ezt pedig az idők végezetéig képesek művelni. A bejárat mellett még található kétfelől egy-egy négyzet alakú kőfaragvány, láncokkal a földhöz biztosítva. Ezek feladata jelezni, hogy valaki tartózkodik-e az épületben, vagyis ha akárcsak egy személy is van benn, akkor a faragványok közepén lévő körből, lila színű ismeretlen nyelvű írások emelkednek ki, egyfajta fáklyát képezve, valamint megemelve a faragványt ameddig a láncok engedik.
Akinek sikerül megmászni a hosszú lépcsőt és bejutni az épületbe, az először egy hatalmas csarnokban találja magát, ahol különböző méretű és alakú lila színnel világító kristályok lebegnek, valamint a plafon helyett a tiszta éjszakai égbolt látszik az összes csillaggal. Ebből a helyiségből három folyosó vezet ki. Az első, ami a csarnok közepétől balra található, a könyvtárba vezet. Ez körülbelül az egész balszárnyat magába foglaló helyiség, tele temérdek tekerccsel, kőtáblával, valamint mágikus tárggyal és kacattal. A következő folyosó, ami a csarnok közepétől 12 óra irányában fellelhető, egyenesen a város szívébe, vagyis egy hatalmas kristályhoz vezet, ami a várost életben tartó mágia generálásáért szolgál. A harmadik folyosó, jobb felé, pedig a tanácsterembe vezet. Mivel az épület jobbszárnya tulajdonképpen csupán akkora, mintha két kápolna lenne egymás mellé építve, így ez az egyetlen normálméretűnek nevezhető helyiség. Ebben egy hosszú kőfaragvány található, ami, hogyha valaki belép, a mágia hatására elemelkedik a földtől, mintegy asztalt képezve. A székek is hasonló elven működnek, csak kisebb faragványok kerülnek megmozgatásra. A falakat körbe különböző lényekről és helyekről szőtt mondák festményei képezik. A katedrálist védő mágiának köszönhetően a bent tartózkodó személyek semmiféle fegyvert vagy technikát nem használhatnak, valamint hogyha megpróbálják, akkor az alkalmazott eszköz, vagy technika abban a pillanatban a használó ellen fordul. (Ez alól, még a város tulajdonosa sem képez kivételt.)

A bejutás

Azon személyen kívül, akinek az irányítása alá tartozik a város, minden más személynek ahhoz, hogy bejusson a Karakura Town közelében lévő hasadéknál található kis épületbe kell bemenni. Ebben az építményben három darab fából készült egyszerű szék található. Akinek jogában áll belépni a városba, annak először koncentrálnia kell a lélekenergiáját, majd szabadon engedni azt. Hogyha valóban megvan az engedélye a belépésre, akkor képes lesz arra, hogy a helyiségben lévő székek mellé emberi árnyékokat kreáljon úgy, hogy valójában üresek az ülőalkalmatosságok. Ezután aktiválódik a mágia, ami átteleportálja a személyt a városba. Akinek nincs meg az engedélye, de megpróbálkozik a mágia aktiválásával, az alatt megnyílik a föld és rövid idő múlva egy éhező bestia mellett találja magát, ami addig nem tűnik el, míg a behatoló meg nem hal, vagy meg nem tébolyodik örökre.


A kidolgozásért köszönet Takeuchi Ryounosukenak!

« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 02, 12:02:56 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Nirmātṛ

Az Alkotó

Speciális

Különleges karakter

*

Ős

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
50 000 / 65 000

Hozzászólások: 2

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hinan-Sho (Menedék)
« Válasz #1 Dátum: 2015. Júl. 23, 15:43:18 »
A Katedrális legfelső emeletén található laboratóriumban kellemes félhomály uralkodik, mágikus égők meleg sugárzása szolgál fényforrásként. A hatalmas tartály, melyben egykoron egy férfi megcsonkított teste neonzöld folyadékban lebegve nyerte vissza régi mivoltát most üresen áll, korábbi lakója pedig éppen egy küldetést teljesít parancsolója megbízásából. Fredonn az ablakban állva tekint le a hatalmas városra, ami visszatükrözi az ősök legnagyobbjainak tudását, impozáns, végtelen és monumentális. A maszk, ami el szokta takarni személyazonosságát most az egyik asztalon pihen, nincs senki a közelben, aki elől titkolnia kéne eredeti alakját. Jobbjában kristálykelyhet tart, amelynek tartalma mézédes nektár, olyan akár a bor, csupán sokkalta mélyebb színű és jóval ízletesebb. Az Olümposzi Istenek itala, ahogy az emberek babonája tartja! Normál körülmények között nem inna egyedül, azonban ünnepelni valója akadt, így jelen körülmények között megengedheti magának. Nem kerülte el figyelmét a múlt megváltozása által keltett hullámok érkezése, egy beszélgetés korábbi emlékei elhalványultak, helyüket új történések vették át. Sierashi Yuusuke újabb ereklyét talált, azonban használata olyan következményekkel járt, amiket nem láthatott előre. Példának okáért azt sem, hogy visszaérkezésükkor ebbe az idősíkba már egy bérgyilkos fogja őket várni. Halk, örömtelen nevetés hagyja el száját, lényegében így is, úgyis meghalna a fiú, élvezettel követte volna végig, ahogy az átok lassacskán felemészti a testét, ám az újonnan szerzett információk birtokában nem tűrte el a késedelmet. Új Fény… Ostobaság! Ahogy félkegyelmű volt az összes társa, akik hátrahagyták ezen világot holmi felemelkedésért, megvilágosodásért vagy ki tudja milyen elcsépelt mantráért!

- Vége… Nagyuram… - töri meg a csendet egy halovány hang, ami mintha hangmodulátorok által lenne felerősítve. – A vaizard… halott…

Hirtelen mozdulattal pördül meg tengelye körül, kupájának tartalma majdhogynem kifröccsen a simára csiszolt gránitlapokra. Egyáltalán nem érzékelte a Teremtmény visszatérését, holott a Hinan-Shoban semmi sem kerülte el a figyelmét, legalábbis egészen idáig. Arcán erőltetett mosoly jelenik meg, merev testtartása rögtön ellágyul, miközben kitárt karokkal közelebb lépdel a maszkos harcoshoz, majd ölelésbe zárja, ahogy egy szülő szokta a gyermekét. A test hideg, élettelenek érződik, már-már fagyos aura lengi körbe.

- Csodálatos, Fiam, cso-dá-la-tos! - szótagolja elnyújtva, miközben hátrébb lép, hogy jobban szemügyre vehesse legújabb alkotását. - Sértetlen vagy, látom... Jó, nagyon jó... Kövess hát, elindítjuk a következő fázist!

Sietős mozdulattal helyezi le poharát, helyébe az álarcát veszi, amit könnyedén az arca elé emel, aminek következtében az anyag életre kell, körülöleli az egész fejét, ezáltal akadályozva meg hogy bármilyen módon leeshessen. Nemtörődöm módon int egyet, aminek következtében dimenziókapu nyílik a szemközti falon, hosszúra nyújtott lépésekkel vág át a téren, s néhány másodperccel később máris a Menedék egy teljesen más területén járnak. Díszes talárja vörös felhőként lebeg körülötte, olyan, akár egy megállíthatatlan fergeteg. A földalatti metropolis ezen része némileg eltér a többitől, a falakat alkotó építőkövek durván faragottak és dísztelenek, a rések között moha zöldell, a kő izzadni látszik, ahogy a pára lecsapódik rajta. A börtönszint közvetlenül a város fűtőhálózatát ellátó forróvizű források felett helyezkedik el, ezáltal meglehetősen kényelmetlenné téve az itt töltött kényszerpihenőket. A legtöbb cella most üresen tátong, némelyik sosem őrzött senkit, míg egy másikban porladozó csontváz emlékeztet egykori lakójára. A különféle, egzotikus vadállatok is idelent kerültek elszállásolásra, természetesen nem azokra kell gondolni, amiket a halandók látványosságként mutogatnak, sokkalta inkább olyanokról van szó, amiket a képzelet szülötteinek tartanak. Vámpírok, vérfarkasok és egyéb bestiák, amelyek genetikai kódját különböző kísérletekhez használta fel az Alkotó.

- Hozd azt a kristályt! - adja ki a parancsot, mialatt az egyik világítóeszközre mutat, amelyek a fáklyatartóhoz hasonló foglalatokban helyeztek el a folyosó mindkét oldalán egyforma távolságban. - Hol is van? Á, igen!

Szórakozottan pillant körbe, majd hamarosan rálel a keresett cellára. Tenyerét a nyílászáróra tapasztja, érintése alatt megolvad a matéria, ezáltal szabad bejárást biztosítva a helyiségbe. Odabent emberi és patkányürülék undorító bűze fogadja, amiről szinte tudomást sem vesz, határozottan közelíti meg az egyik sarokban kuporgó, szánalmasan festő alakot. Az egykor ezüstös fényű haj most mocskosan és csapzottan tapad az illető koponyájára, egy nyírás is ráférne már. Körmei hosszúak és sárgák, majdhogynem karmokra emlékeztetnek, egyik karja pedig egészen vállból hiányzik, a szürke zsákanyagból készült felsőrész ujjára csomót kötöttek, hogy ne legyen zavaró a mozgásban, habár nem mintha teret engednének idelent bármilyen szabadidős tevékenységnek.

- Hogy érzi magát, Sierashi-kun?
« Utoljára szerkesztve: 2015. Júl. 23, 15:56:42 írta Hirako Shinji »