Soul Society - Lelkek Társadalma > Rukongai

78-as körzet

(1/4) > >>

Ayasegawa Yumichika:
Dél-Rukongai 78-as körzete, Inuzuri (戌吊, Üvöltő Kutya). Mivel távol van Seireiteitől, ezért elég szegényes a környék, nagyon sűrűn vannak a házak, mert a körzet nagy részét egy hegy foglalja el, ráadásul egy folyó is végigfolyik a körzeten. Itt nőtt fel Renji és Rukia is.

Nekomata Hachirō:
Gyógynövény túra
Mindennapi teendőimet láttam el a 4. osztagban, a gyengélkedőn lévő betegekkel foglalkoztam, a papírmunkát végeztem el az irodában. Az orvosság alapanyagos dobozkámban kutatva, feltűnt, hogy az egyik hozzávaló fogyóban van, ideje lenne egy újabb adagot beszerezni. De ez nem egyszerű gyógynövény, amit megtalálhatok a gyógynövény kertben, ez csakis Rukongaiban nő meg.
Nem terveztem viszont egyedül útnak indulni, nem sokan ismerik ezt a fajta növényt, bár hétköznapi rokonáról szinte mindenki hallhatott. Nem is akarom ezt az információt eltitkolni mások elől, ezért Shiranui-sant néztem ki magamnak, hogy beavatom ennek a titokzatos növénynek a beszerzési módjába.
Elő is készültem az induláshoz, egy válltáskát vettem magamhoz, amibe majd a zsákmányt tudom rakni, hadnagyi karszalagomat már egy ideje nem hordom, csak hadnaggyá válásom után egy ideig hordtam, hogy lássák a tisztek és megtudják, hogy én vagyok a hadnagy, de a különben a hadnagyi gyűlések kivételével nem kötelező a viselete, ezért én sem hordom. A kapitánynak is jeleztem, hogy elhagyom egy időre az osztag területét, amivel nem is volt semmi problémája, ezért már úton is volt leendő kis segédem felé.
- Shiranui-sany, zavarhatom? - léptem közelebb a hölgyeményhez, hogy megtudakoljam, mennyire is elfoglalt éppen. Természetesen akarata ellenére nem terveztem magammal rángatni, ha ő úgy ítéli meg, hogy valami fontosabb számára, akkor azt tiszteletben tartom, de reménykedtem benne, hogy ez nem fog megtörténni.
- Van kedve egy kis rukongaii beszerző kiruccanásra~nya? - amint tudott rám figyelni, el is mondtam terveimet vele kapcsolatban. Szerencsére nem volt kifogása, ahogy a legtöbbeknek sem szokott lenni, ha egy hadnagy kéri őket valamire.
- Indulhatunk~nya? - kérdeztem, de ha kellett, akkor szívesen vártam egy kicsit még, ha magához akart venni valamit, vagy át akart öltözni, vagy egyéb dolog, amikkel el szokták tölteni az időt a hölgyek. Nem siettünk sehová, ha pedig vészhelyzet lenne, majd egy pokollepkében úgyis értesítenek és visszasietek.
- Nem megyek túl gyorsany? - indulás után, kisebb mosoly kíséretében rákérdeztem, hogy lassítsak-e a tempómon, vagy tudja tartani adott iramot. Nem akartam lefárasztani, így ha kell szívesen lassítottam, de indulástól kezdte próbáltam lassabban shunpozni.
- Dél-Rukongai 78-as körzete, Inuzuri. - mondtam el hangosan Shiranui-sannak, hova is érkeztünk meg és bár egy veszélyes körzetről van szó, az biztos, hogy itt találni fogok azt, amit keresek. Remélhetőleg nem akar ránk támadni senki, de ha szükséges, majd megvédem Shiranui-sant.

Shiranui Kikyō:
Gyógynövénytúra
  A mai nap is hamarabb érkeztem a kelleténél, hogy mielőbb munkába álljak. Nem voltak sokan ilyen korán még az osztag területén, többnyire azok fordultak meg itt, kik az éjszakai ügyeletért voltak felelősek. A hajnali érkezésem Shirohito-sama gyógyszeréhez volt köthető, ugyanis a növények még viszonylag friss állapotában kellett összeállítanom az orvosságot. Elég korai időpontot beszéltünk meg úgy egy hónapja, hogy mindig hány óra tájt jönne a gyógyszerért, mikor is Chirouchiba taichou elrendelte neki eme orvosság rendszeres szedését. Nagyon megtisztelve éreztem magamat, amikor engem kért meg a kapitány, hogy én gondoskodjak erről. Így három naponként korábban érkeztem a szolgálatban, mint ahogy szoktam. Roppant hasznosnak éreztem magamat emiatt, Shirohito-sama fontos tagja a Gotei 13-nak és teljes egészségével remek dolgokat tud végrehajtani. Örültem, hogy megbízott bennem ő és Chirouchiba taichou is annyira, hogy az én feladatom lett gyógyszerének rendszeres kezelése.
  Már egészen rutinosan állítottam össze a szert, amelyet Shirohito-sama reggeli tea formájában is elfogyaszthat. Egy általam hajtogatott kis borítékba csomagoltam el Shirohito-samának az orvosságot, ugyanis még volt legalább egy óra az érkezéséig. Meg is lepődtem, hogy ilyen hamar elkészültem az anyaggal, általában tovább szokott tartani. Pedig nem is kapkodtam! Isten őrizzen ettől, a végén még elrontanék valamit és Shirohito-sama egészsége tovább romlana emiatt. :oops:
  Éppen lezártam a borítékot, melybe gondosan belehelyeztem a gyógyszert, amikor legnagyobb meglepetésemre valaki megszólított. Kérdőn emeltem fel a tekintetemet, majd pattantam fel ültemből hirtelen, amint láttam, ki is szólított meg.
  – Nekomata fu-fukutaichou! – azon nyomban kiegyenesedtem, hogy tiszteletemet kifejezve meghajolhassak előtte. Ruhám ujját arra használtam, hogy eltakarjam arcomat, és zavartságomat leplezzem. Atyaég, mit tettem, hogy a F-f-f-fukutaichou idejött hozzám?
  – D-d-dehogy zavar Nekomata f-f-f-fukutaichou, rendelkezzen v-v-velem – hebegem. Félszegen kiegyenesedek, miközben a hadnagy úr beszélt. Kíváncsian lestem rá, várva a magyarázatot azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen „beszerző kiruccanásra” gondolt. Talán társaságra vágyik a gyógynövénykert érett virágai leszedéséhez? Oh… de hát nálam ezerszer jobb társakat talál az osztagban erre a feladatra! É-én halkan beszélek, ráadásul semmilyen kalandos történetet sem tudok elmesélni, csak régi mondákat ismerek, melyeket a Shiranui-birtokon hallottam gyermekkoromban. Illetve történeteket tudok még könyvekből, melyekből Akadémián tanultunk. Meg várjunk csak! A hadnagy nem azt tetszett mondani, hogy... Rukongaiba… mennénk? O.O
  – Természetesen jövök! – felelem azonnal, végig se gondolva a válaszomat. Még hangomat is felemeltem egy kicsikét*, mely miatt rögtön el is szégyellem magamat. Hogy beszélhetek így a hadnaggyal? Ráadásul olyan felelőtlen vagyok! Honnan tudhatnám, hogy megfelelő segítséget tudok nyújtani a Fukutaichounak, mikor azt sem tudom, hogy pontosan mit kell majd csinálnom. Áh, rettenetes, hogy milyen hibát vétettem. :S Lehet, hogy nem így tudnék megfelelő segítséget nyújtani a hadnagynak! T-T
  – N-ne haragudjon Nekomata fukutaichou, d-de k-k-kifejtené, hogy pontosan m-m-m-it ff-f-fogunk csinálni Rukongaiban? :oops: – remegő hanggal teszem fel a kérdésemet. Remélem, hogy képességeim megfelelőek lesznek a feladatra és nem okozok csalódást Nekomata fukutaichounak. Igazán kellemetlen lenne, ha most visszalépnék, miután olyan hevesen beleegyezésemet adtam. Bizonyára fontos a dolog, amit Rukongaiban tenne, én pedig itt feltartom apró-cseprő gondjaimmal, mint például az elvégzendő dolog részletezése. :sad: Habár egy részletesebb tájékoztatás talán még nem a világ vége… oh, és ha valaki haldoklik és sürgős ellátásra szorul? T-T” Hogy is gondolhattam ilyesmire!
  Amint megkaptam a választ, megkértem egyik osztagtársamat, hogyha Shirohito-sama megérkezne a gyógyszeréért, akkor csak irányítsa ehhez az asztalhoz, mert már készen benne is van az a borítékban. Ezután magamhoz vettem egy hímzett kistáskát, melyben a feladatom ellátásához tartottam szükséges eszközöket. Még édesanyám készítette nekem, miután bekerültem a Gotei 13 eme osztagába. Ajándék volt tőle, amiért immáron én is halálistenként szolgálhatok, és hasznos tagja lehetek a társadalmunknak. Összességében nem pepecseltem el sokat a Fukutaichou értékes idejéből, igyekeztem a lehető leggyorsabban indulásra készen állni.
  – T-t-természetesen indulhatunk, é-é-é-n k-k-kész vagyok. Vagy esetleg h-h-hozzak m-m-magammal valami speciális d-d-dolgot, Nekomata fukutaichou? – kérdezem a hadnagytól.
  Még mindig nem igazán fogtam fel, hogy arra kért a Fukutaichou, hogy segítsek neki. Nem is igazán tudom, hogy kellene viselkednem most. Bizonyosan az lesz a legjobb, ha mindenben követem az utasításait és akkor nem történhet semmiféle komplikáció. Igen, ez lesz a leghelyénvalóbb!
  Mikor elindultunk igyekeztem felzárkózni a hadnagy nyomában, persze négy-öt lépést hátrább maradtam, nem akartam udvariatlan lenni! >.< Bár ha akartam se tudtam volna megelőzni a Fukutaichout, mert igazán tehetséges a villámtáncban. Ami nem is meglepő, hiszen az osztagunk egyik nagyra becsült vezetője! De nagyon lassú voltam hozzá képest, remélem, nem fogom emiatt hátráltatni. T-T”
  – Nem, é-é-én b-b-bírom, Nekomata fukutaichou, nem szükséges l-l-lassítani. >//< – Tudom, hogy nem szép dolog a ferdítés, de nem állt szándékomban csalódást okozni a hadnagyomnak. T///T” Így is csomó volt a gyomromban, annyira izgatott voltam a rukongai feladatot illetően.
  – 78. k-k-körzet? – enyhén elsápadva néztem a Hadnagyomra. Rukongairól sokat meséltek az Akadémián, jómagam pedig csak a Seireiteihez közelebbi körzetekben jártam. Okkal, nem túl sok jó dolgot lehetett hallani a messzebb környékekről. Általában rossz útra tért banditák lapultak meg itt. Nem ismertek kegyelmet.
  – Anou… egészen b-b-biztos, hogy csak itt t-t-találjuk meg azt, amit k-k-keres, Nekomata fukutaichou? >//< – halkan teszem fel a kérdésemet, és szinte azonnal meg is bánom, hogy ilyen butaságokkal fárasztom a Hadnagy urat! T///T – E-e-elnézést Nekomata fukutaichou az előbbi k-k-k-kérdésemért, nem volt h-h-h-hozzá j-j-jogom! Csak tetszik t-t-tudni, most járok először ilyen t-t-t-távol Seireiteitől és nem túl sok j-j-j-jó dolgot hallottam erről a h-h-h-helyről… Anou… pontosan m-m-mit is k-k-keresünk? – érdeklődöm. Ezzel igyekszem elterelni előbbi hibámról a témát, mielőtt még jobban belekavarodom a magyarázkodásba. Noha tudom, hogy ezzel nem igazán segítettem ki magamat, sőt, ha lehet rontottam a helyzeten, hiszen kiderül, mennyire tapasztalatlan vagyok a külső körzeteket illetően. T///T De úgy hiszem, hogy mégiscsak jobb, hogyha a Fukutaichou is tisztában van ezzel. :oops: 

Nekomata Hachirō:
Gyógynövény túra
Shiranui-san nagyon görcsösen viselkedett, amikor megjelentem mellette, egyből vigyázba vágta magát és meghajolt előttem. Pedig ilyenekre semmi szükség nem lenne, nekem az is bőven elég, ha nem kezelnek a haverjuknak, hanem megadnak egy minimális tiszteletet.
- Shiranui-sany, nem kell hajolgatnia, nyugodtan viselkedjen úgy, mint bármelyik másik osztagtársával. - közöltem is vele, hogy semmi szükség ilyen formalitásokra. Most csak két tiszt vagyunk a 4. osztagból, a többi osztag vezetősége sokkal nagyobb tiszteletet érdemel meg, mint én. Még elég új vagyok, inkább ki szeretném érdemelni mások tiszteletét.
- Egy gyógynövényt keresünk, ami kifejezetten a Rukongaiban található meg. Valószínűleg Shiranui-san sem ismeri ezt a fajtáját~nya. - adtam egy kis ízelítőt, de nem akartam mindent egyből elmondani, sokkal jobb, ha már ott vagyunk a közelében és akkor tudja meg a konkrétabb dolgokat Shiranui-san. Nem titkolózni akarok, inkább fenntartani az ifjú hölgy érdeklődését, hogy nem mondtam el egyből mindent.
- Csak vágó eszközre lesz szükségünk, de hoztam magammal, így nem feltétlen szükséges Shiranui-sannak is~nya. - válaszoltam, majd megpaskoltam a válltáskámat, amiben már benne volt egy metszőolló. Másra igazából nincs is szükségünk, csak persze a táskára, amiben hazahozom a zsákmányt.
Shunpozás közben láttam Shiranui-sanon, hogy nehezen tudja velem tartani a lépést, ezért is kérdeztem meg, hogy ne menjek-e lassabban. Viszont nemleges választ kaptam vissza, ami egy kicsit meglepett, de azért figyelemreméltó volt, hogy próbálkozik megfelelni. A válasz ellenére azért egy leheletnyit lelassítottam, mégsem akarhatom, hogy kifáradjon Shiranui-san.
- Nem kell szabadkoznia, valóban egy veszélyes körzetről van szó, vagyis maradjon a közelemben, majd én megvédem, ha veszélyes lenne a helyzet. De remélhetőleg erre nem kerül sor~nya. - próbáltam megnyugtatni Shiranui-sant, hogy nem kell félnie, amíg mellette vagyok, nem fogom hagyni, hogy az osztagtársaimnak baja essen. De amúgy sem tervezek sokáig időzni a rukongaii házak között, amit mi keresünk a folyóhoz van közel.
- Ismeri a Bazsarózsát, ugye, Shiranui-san? Számtalan gyógyhatása van, a gyökerét és a virágját szoktuk felhasználni. Amit mi most keresünk, az ennek egy különleges fajtája, sokkal igénytelenebb nála, de gyógyhatása sokkal nagyobb~nya. - meséltem el a fontosabb tudnivalókat, miközben a folyóhoz közeledtünk, majd amint odaértünk, a partjától nem messze haladtunk mellette és az ott lévő növényeket figyeltem.
- Kinézetre majdhogynem ugyanúgy néz ki, mint egy rendes Bazsarózsa... - itt megálltam, mert megpillantottam, amit kerestünk és csak azután folytattam, hogy odaértünk hozzá. - egyetlen különbség, hogy levelei alulról vöröses színben pompáznak, míg felső oldala rendesen zöld. Ez az Oni Bazsarózsa~nya.  - fordítottam meg az első kezembe kerülő levelet, hogy meg is mutassam, mire gondoltam.
- Most éppen nem virágzik, lassan a télire készül és lehullajtja a leveleit. Most van a megfelelő alkalom, hogy elvehessük a gyökerét~nya. - magyaráztam, majd készen álltam, hogy kihúzzam a földből az egyik szárat. Nem egyszerű dolog eltávolítani a földből, de egy shinigami erejének nem tud ellenállni ez a növény és egy-kettőre elhagyja a földet. Szerencsémre elég nagy gyökeret sikerült találnunk, óvatosan lesöpörtem róla a földet, majd elővettem a metszőollómat, hogy pár frissebb hajtást levágjak, ügyelve rá, hogy a rajta lévő rügyeket ne sértsem meg.
- Shiranui-sany, megtenné, hogy megmossa ezeket a folyóban? Utána elültetjük, hogy legközelebbre is legyen belőle, Seireiteiben nem nagyon akart rendesen megnőni, ezért csak ennyit tudunk tenni, ha akarunk még belőle máskor is~nya. - kértem Shiranui-san segítségét és meg is magyaráztam, hogy mit miért kell csinálni. Valóban sokkal kényelmesebb lenne, ha a 4. osztag gyógynövénykertjében is meg tudnánk termelni ezt a növényt.

Shiranui Kikyō:
[[ Gyógynövénytúra ]]

  Meglepetten nézek Nekomata fukutaichoura, mikor azt mondja nekem, hogy nem kell így viselkednem, hanem tegyek úgy, mintha más osztagtársammal beszélgetnék. D-de ő a hadnagyunk, ráadásul én, én azt hiszem mindig így viselkedem. :oops: Nem szokásom megjátszani magamat, azonban nem is mertem azt mondani Nekomata fukutaichounak, hogy nem engedelmeskedem vagy valami ehhez hasonlót. Így fülig vörösödve bólintottam kérésének, holott tudtam, hogy nem tudom teljesíteni elvárását, mivel én mindig így viselkedem. T.T
  Nekomata fukutaichou nagyon felkeltette érdeklődésemet a növény kapcsán. Szerettem új dolgokat megismerni és tudásomat bővíteni. Bár egy icipicit elszomorodtam, amiért a hadnagy úr úgy gondolta már most, hogy tudásom eléggé csökevényes, hogy egy adott növényt elképzelhetően nem ismerek. T-T
  – A-a-azért biztonság k-k-kedvéért hoznám az é-é-én f-f-fe-felszerelésemet is – mondom, miközben magamhoz vettem a kistáskámat. Nem tudhattuk, hogy mivel futunk össze így jobbnak láttam biztosra menni. >.<
  – R-R-Rendben, Nekomata fukutaichou – felelem engedelmesen. Habár eszem ágában sem volt egy esetlegesen kialakuló harc során minden gondot hadnagyomra hárítani. Engem is kiképeztek! >.< Noha nem volt éppen az erősségem a küzdelem, de talán valamiben a hadnagy úr segítségére lehetek. Elszégyelltem magamat a gondolataim miatt, hiszen Nekomata fukutaichou eléggé egyértelműen, szinte már-már parancsszerűen mondta az előbbit. Azonban nem bocsájtanék meg magamnak, ha megfutamodnék egy kialakuló csetepaté előtt. T_T Viszont ez csak is a legrosszabb esetben fordulhat elő! Bízok abban, hogy elkerüljük a konfliktust, nem is szerettem volna a negatív végkimenetelekre gondolni.
  – I-i-igen Nekomata fukutaichou, i-i-ismerem. A Paeonia officinalis valóban r-r-ren-rengeteg gyógyhatással r-ren-rendel-rendelkezik, azonban cs-cs-csak mértékkel h-h-hasz-használható. Ugyanis a-a-amennyire j-j-jó, annyira ártalmas is l-l-le-lehet, csak mértékkel sz-sz-sza-szabad használni az e-e-enyhe mérgezéses hatása m-m-miatt – fejtem ki gondolataimat a növénnyel kapcsolatban. – Oh, b-b-bo-bocsánatot k-k-ké-kérek, hiszen ezt ön is b-b-biz-biztosan tudta Nekomata fukutaichou. K-k-ké-kérem, nézze el, amiért e-e-elkalandoztam :oops: – hajoltam meg mélyen előtte. Komolyan szégyelltem magamat emiatt, hiszen a hadnagy úr biztosan jelezte volna, ha a növényről részletesebb információkat várna el tőlem.
  – Engedje m-m-meg Nekomata fukutaichou k-k-ké-kérem, hogy megk-ké-kér-kérdezzem, h-h-hogy úgy tetszett é-é-ér-érteni a nagyobb gy-gy-gyó-gyógyhatást, hogy nincs azaz e-e-enyhe méreganyag h-h-ha-hatása, mint a közönséges f-f-fajtának? – érdeklődöm a hadnagy úrtól. Figyelmesen hallgattam végig erről az új Bazsarózsa fajtáról az ismertetést. Természetesen nem feledkeztem el követni mindeközben Nekomata fukutaichout, ki határozottan haladt előre, ahogy megérkeztünk a körzet egyik lakott részéhez. A folyó mellett haladtunk el, emiatt volt egy-két bucka, melyet utólag vettem észre és időnként meg-megbotlottam bennük, de szerencsére nem estem el egyszer sem. Igazán kellemetlen lett volna ezzel hátráltatnom a hadnagy urat. T-T”
  – O-o-on-oni-Bazsarózsa? – ismétlem el a növény nevét, hangomban nem leplezett meglepettséggel. Nem egészen ilyen nevet képzeltem egy komoly gyógyhatással rendelkező növénynek, hiszen az „oni” szó nem éppen pozitív jelző. >.<
  – Még s-s-sose l-l-láttam ezt a n-n-növényt – jegyzem meg egészen elámulva a virágot szemügyre véve, mely mellett megálltunk. Szóval feltételeztem, hogy ez lehet az, meg egészen hasonlított a leírtakra is. – Ennek a B-b-bazsa-bazsarózsának nem használható f-f-fel a-a-a virágzata, cs-cs-csupán a gy-gy-gyö-gyökere? :oops: – érdeklődöm.
  – T-t-természetesen, Nekomata fukutaichou! >///< – felveszem a kistáskámban tartott kesztyűmet és ezután elő veszem belőle a kisebb tálkát is, amibe belehelyeztem a növény levágott részeit, melyek tisztításra szorulnak.
  – A-a-anou… Nekomata fukutaichou, miért nem viszünk el b-b-be-belőle pár h-h-hajtást? Nem d-d-dicsekedni sz-sz-szer-szeretnék, de a Shiranui-háznál igen s-s-sokféle praktikákat i-i-ismernek a növények szaporítását i-i-illetően. Talán az ott d-d-dolgozók tudnak valami remek m-m-meg-megoldást, amivel termeszthetnénk Seireiteiben is az O-o-o-oni-Bazsarózsát. K-k-ké-kérem, nézze el n-n-nekem, amiért ezt f-f-felhoztam, de úgy g-g-gon-gondolom, egy kísérletet mindenképpen megérne. H-h-hi-hiszen ha valóban ilyen sokrétű a gy-gy-gyógy-gyógyhatása, akkor a-a-azt hiszem, hiba lenne elszalasztani a l-l-le-lehetőséget >///< – bátorkodom ezt elmondani a fukutaichounak mielőtt a folyóhoz mentem volna. – A közönséges B-b-b-bazsarózsa elég szélsőséges tűrő hatással r-r-rendelkezik, de n-n-nem szereti, ha á-á-átültetik. Talán ez a f-f-fajta sem kifejezetten r-r-r-rajong azért, ha b-b-bolygatják, meglehet. hogy csak p-p-pár év kell neki, hogy az ú-ú-új környezetet m-m-megszokja és ott is k-k-ki-kihajtson – teszem hozzá halkan tapasztalataimat. Majd a hadnagy úr válasza után siettem is a folyóhoz, hogy engedelmesen megmossam a növény levágott részeit benne. Egyesével tisztogattam meg őket, nem akartam, hogy ügyetlenségem miatt elvigye a víz folyása akármelyiket is. Még csak az kellene! Hiszen Nekomata fukutaichou is nagyon különleges elbánásban részesítette az Oni-Bazsarózsát. Szóval nagyon kevés lehet belőle, és emiatt nem akartam, hogy a topaságom miatt akárcsak egy is odavesszen belőle. Nem élném túl még a gondolatát sem! >///< 

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése