Szerző Téma: 78-as körzet  (Megtekintve 1647 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuroji Rei

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 500 / 15 000

Hozzászólások: 145

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#003355 #002866


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:78-as körzet
« Válasz #15 Dátum: 2019. Febr. 09, 20:07:12 »
Rukongai csavargója, avagy rokon lelkek találkoznak?

Komolyan kezd felhúzni ez a pöttöm csajszi miközben nyomatja itt nekem a szentbeszédet. Minden shinigaminak ez a mániája? Mintha annyira ismernék az életemet, tudják hogyan kéne megélni Rukongai utcáin, főképp Inuzuriban! Oké kicsinálnak jó sok hollowot, meg hapekokat vernek el egésznap, de azért hátrébb az agarakkal szerintem! Komolyan már kezdek ott tartani, hogy mindjárt bepancsolok ennek a törpének, hogy aztán elhúzhassak végre "haza". Szeretnék egy kicsit egyedül lenni, de nem! Valakiknek kötekednie kellet velem, aztán a nyakamon maradt egy shinigami akinek be nem áll a lepcses szája. Mivel érdemeltem én ezt ki, most komolyan? Ennyire szeretnének az idegeimre menni a marhaságaikkal? Vannak nálam erősebbek is, persze ezzel tisztában vagyok, de mégis életben vagyok! Elbántam két krapekkal, akik azt hittek elbánhatnak velem és mégis kicsináltam őket. Ha erősebb ellenféllel találkozok az csak jó nekem! Legalább a harc nem lesz unalmas és mindent beleadhatok, hogy elagyabugyáljam a pupákot, akit esetleg kapni fogok.
- Ja ja, értem, szokásos, még csak akadémista vagy, hagyd a shinigamikra a dolgot, bla bla bla. Figyú, nem akarlak megbántani, de marhára nem tud érdekelni ez az egész. Ha meg kell védenem magam, megfogom védeni magam akárkivel is találkozzak. Ha megvernek akkor megvernek, de akkor nem voltam elég jó ahhoz, hogy shinigami legyek. Nem először kellet verekednem már életembe! Nálam erősebb és magasabb hapekokat intéztem már el egymagam. Hidd el, pont nem engem kell szerintem annyira félteni. Inkább tőlem kéne félteni másokat. Láttad azt a kép krumpli zsákú pupákot. Kaptak a kobakjukra rendesen. Minek is beszélek, csak az időmet pazarlom!
Karba teszem a kezemet és inkább magamban dühöngők. Nincs értelme egyszerűen egy ilyen pöttöm nőcivel vitáznom, mert van rangja és sajnos felettem áll bármennyire is nem tetszik a dolog. Nagyon idegesítő! Legszívesebben felpofoznám, páros lábammal megküldeném az arcát! De nem tehetem! Mert akkor kirúgnának az Akadémiából. Azt meg nem hagyhatom. Nee-chan nem örülne neki, hogy ha újabb bajt hoznék a nyakamra. Meg ha már elkezdtem ezt az egész shinigami kócerájt, akkor illik végig csinálni. Legalább is Nee-chan tuti ezt mondaná nekem. Már csak az ő emléke miatt sem hagyhatom abba és engedhetem meg magamnak, hogy kirúgassanak. Tuti nem bocsátana meg nekem ott fent! Kisértene életem végéig! Nekem meg arra nincs kedvem. Így is régen kisértet valaki, de szerencsére nem hallottam felőle azóta. Remélem ez így is fog maradni jó sokáig! A pöttöm előadja a meséjét magáról. Kérdeztem én tőle egyáltalán? Nem. Erre ő mit csinál? Akkor is megosztja. Komolyan mindjárt felrúgom. Mondjuk érdekes, hogy őt is utálták, bár ezen nem csodálkoznék. Én se szívlelem annyira. Főképp mert itt okostojást kezdett játszani nekem. Nem bírom az ilyet, de az őszinteséget azért díjazom. Valamennyire...
- Heh... még a kapitány se szívlelt? Miért akartak egyáltalán kirugatni? Verekedtél egy pupákkal csak mert nem tetszett a képe vagy volt oka annak? Bár, ha a második lenne, valószínűleg darabokban végezné nálam.
A legjobban idegesít az a tény, hogy valahol még is hasonlítunk. Gyűlölöm ezt! Nem, nem leszek a puszipajtása azt felejtse el! Attól, hogy valahol talán egycipőben evezünk, ne higgye azt, hogy már is pajtásként fogom kezelni! A meséje, hogy mikor élt attól összezavarodom egy icipicit. Miről hadovál ez nekem össze? Élt? Miért beszél erről múltidőben? Most is él nem? Itt van mellettem, lélegzik és még beszél hozzám! Nem értem ezt a nőt, teljesen össze visszabeszél! Azt akarja nekem mondani, hogy az emberek világában élt aztán meghalt? De ez, hogy lehetséges? Áhh inkább nem is foglalkozom ezzel, hadd mondja a magáét, így is mindjárt kifüstöl az agyam.
- Téged legalább befogadtak valahova…
Értem én, kiközösítette őt egy család, aki örökbe fogadta, de ő vele foglalkozott legalább valaki. Amióta Nee-chant elvesztettem senki rám sem hederített az idők folyamán. A tanárok utálnak, az osztálytársaim idióta pupákok. Nem is nagyon érdekel, hogy van-e barátom vagy nincs. Engem egy dolog érdekel, hogy erősebb legyek és kész! Hátán lévő vágásnyomokra megakad egy picit a szemem. Sok sérülése van azt meg kell hagyni, de én ezzel nem tudok mit kezdeni.  Így inkább nem is mondok semmit. A tizenegyedik osztagosokról kiderül, hogy mennyire is menők. Incidensek történnek naponta. Talán jó meccseket nyomatnak? Bár, ha ő szerinte van egy két pupák, aki keménynek gondolja magát, aligha csalogató lenne, bár eddig nekem ez az osztag szimpatikusabb. Ha shinigami leszek egyszer lehet, hogy oda akarnék menni.
- Szóval kemény ott az élet, lehet meglátogatom egyszer… viszont bocsi, de egyedül akarok lenni szóval, ha megkérhetlek, ne kövessél már, mint egy pióca oké? Van elég gondom így is!
Nem várom meg mit fog mondani és én megyek is tovább az utamra.


*Köszönöm a játékot*