Szerző Téma: Shirei Tenro  (Megtekintve 814 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shirei Tenro

Futár (Fox)

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
19 300 / 30 000

Hozzászólások: 143

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shirei Tenro
« Dátum: 2015. Júl. 31, 13:30:51 »
Adatlap
Név: Shirei Tenro
Nem:
Kaszt: Quincy
Szül. ideje: 1995., január 24. (20 éves)
Felszerelés(ek):
10x Hollow bait; 8x Gintou; hagyományos hosszú íj (a hátamra kötve szoktam hordani)
Kinézet:
160 centi, 46 kg súlyú, világos bőrű vagyok, de nem hullasápadt. Bőrszínemhez igazodva választok ruhát, ami kiemeli nőies alakomat, de nem feltűnő. Rajongok a középkori japánért, ezért többnyire ilyesféle kimonókban látni. Felső része fehér, bőujjú, fekete varratokkal. Az alsó piros, amihez fapapucs társul. Quincy ruhám is ilyen kialakítású, de teljesen  fehér, és a háta közepén van egy kék ötágú csillag. A hajam sötétbarna, derékig érő, sűrűsége miatt feketének látszik. Fehér fáslinak tűnő hajgumikkal szoktam összefogni. Leválasztok két kisebb réteget, ezeket külön-külön elől, s hátul rögzítem a legnagyobbat. Szemeim sörényemhez hasonlóan sötétbarnák. Viszonylag nagyok, sűrű szempillákkal
Jellem: Régen lelkes voltam, mindenre nyitott. Szerettem mindent, és mindenkit, de nem csak azért, mert erre tanítottak. „Bennem volt” a kezdetektől fogva. Imádtam kint sétálni, sosem ültem egy helyben. Az energiám gyakran túl tett a társaimén, még a szüleimén is! Leütni nem tudtak volna.
Szüleim elvesztése után változtam meg gyökeresen. Annyira nem vagyok aktív, bár néha kijárogatok. Inkább a fák között cikázom, mint az emberek közt a városban (ám a szeretem nem csökkent iránta. Még mindig gyönyörű, színes!). A parkokat előnyben részesítem.
Visszahúzódóbb, magányos farkas. Nem barátkozom könnyen. Nem mosolygok, nem beszélek sokat, helyette sokat elmélkedem a múlton, és mindig furcsán érzem magam, mikor az íjamat fogom. Nagyon hiányolom még őket, de a halálukról senkinek sem beszélnék! Akinek mégis – egy csoda folytán –, csupán vonakodva. Nem akarom más orrára kötni az életemet.

Szeret/nem szeret:
Szeret:
- fehér rózsákkal díszíteni az otthonát, tisztának véli a színűket
- a szabadban sétálni
- világos, vagy visszafogottan színes ruhadarabokat
- középkori japánt
- Karakurat

Nem szeret:
- bunkó embereket
- ha leszólják az öltözködése miatt
- ha megpróbálják felszedni
- a túl sötét, és túl színes ruhákat
- hogy elvesztette a szüleit

Előtörténet:
Egy Quncy naplója

1995 tele: A kezdetek
Kedves naplóm!
Bár csak mesékből ismerem, mennyire zord volt az akkori tél, azt mondták, a születésem melegebbé varázsolta a legfagyosabb zugokat is, és felolvasztott minden jégcsapot. Shirei Kusuke (apa), Shirasaki Yume (anya) egyetlen lánya vagyok, mert nem akartak több gyerekes családot.
Átlagos körülmények között éltem, sok szeretetben. Boldog lehettem, bár nem rémlik minden, hiszen senki sem emlékezhet mindenre kicsi korából. Annyi azért igen, mennyire szerettem velük sétálni a szülővárosomban, ahol ma is élek – Karakura –, főleg, mikor havazott. Az furcsa volt, mert újabb mesék szerint ők nem szerették. Engem viszont arra neveltek, szeressek mindent, mindenkit. A harag sosem jó, csak pusztít. Akárcsak a társa, a gyűlölet, mivel kéz a kézben jár.
Szóval szerettem a fehérségben mászkálni. Más gyerekekkel gyakran hócsatáztam is. Ekkor talán 4 lehettem, rá két évre pedig íjászkodni vittek, hogy ismerkedjek a világgal. Hamar a részemmé vállt, a szüleim azt gondolták, igazán a kezembe illő fegyver – és akkor még nem tudtam semmit, csak később.

2002 tavasza: Amatőr íjászlány
7. születésnapomra sajátot kaptam. Rögtön kicipeltem a kertbe, ők jöttek utánam. Majd apa lehajolt hozzám, megérintette a vállaimat, és a szemeimbe nézett.
- Kislányom! Elég idős vagy ahhoz, hogy megtudj néhány dolgot. Nem mondhatok még el mindent, de a lényegesebbeket igen – itt kérdőn anyára pillantott, aztán vissza rám. Értetlenül szorongattam a fegyvert, ami nagyobbnak tűnt hozzám képest. Furcsán nyilakat nem kaptam hozzá. Nem kaptam?
- De előtte elárulod, miért csak íjat adtál? Nem tudom mivel eltalálni azt ott! - könnybe lábadt szemekkel mutattam a kertünkben álló hatalmas tölgyfára. Ahova vittek, ilyenekre voltak színes kör alakú táblák aggatva, amin a piros kört kellett megcélozni.
Anya eltűnt néhány percre, s hamarosan egy ilyennel tért vissza. Szöggel felaggatta a fára, míg apa magára vonta a figyelmem.
- Születésedtől fogva ott van benned az, amivel tudsz lövedéket csinálni hozzá – mosolygott félszegen. A varázslat azonban csak ezután jött. Észrevettem a kezén lógó valamit. Kéken ragyogott, majd pillanatok alatt megváltozott a ruhája, és az egyik kezében ő is egy íjat tartott. Meghúzta az ínt  - a madzagot a fogantyú két végén-, kék nyilakat teremtett a másik kezébe, és körbelőtte a céltáblát. Tátott szájjal figyeltem. Ugyanúgy ragyogtak, mint az izé a csuklóján, sőt, ahogy a fegyver! Mintha egy álombeli könyvből szedte volna. Olyasfélékből olvasott anya esti meséket.
- Ezt... hogyan csináltad? - kérdeztem hatalmas szemekkel. Nagyot sóhajtott.
- Quincy vagyok. Quincy vagy te is édesem! Egy olyan fajta ember, aki ha megtanulta, képes lesz ilyenek megidézésére, kilövésére.
- Qu... incy? - furcsán cseng, nem? - Ez nekem nehéz szó!! Megidézés alatt azt a varázslást érted amúgy? Mióta tudsz? Hogyan csináltad? - egyre több kérdésem lett hozzá ezek után, holott előtte még azért sipákoltam, mert nem bírtam rendes tempóval kiejteni a szót. És még mennyit később, mikor választ adott rájuk, s elkezdett tanítani!

2009 ősze: Quincy?
Most már értem. Közel 7 éve már, hogy felvette mi vagyok. De az alapok hamar világosak lettek. Olyan emberek, akik a levegőből kiszűrik a lélekenergiát, ezt használják a harchoz a halálistenekkel ellentétben. Ők belső erőből küzdenek, karddal, míg mi külső erő és íj segítségével. Nem csak megszerettette velem ezáltal a harcművészeti irányt, de utat is mutatott. Már a véremben éreztem, hogy jó lehetek benne, hogy érdemes megpróbálnom tovább fejleszteni.
A kiszűrt lélekenergiából csinálják meg a fegyvereiket, a nyilakat. És a legfontosabb: nem lehet akárki quincy, csak aki annak születik. Szerencsésnek mondhatom magam!
7 – 7,5 éves koromtól kezdve apa tanította meg ezeket, anya pedig inkább a gyakorlati részben segédkezett. Mikor apa elakadt, ő vett át: felváltva mutatták az íjtartás alapjait újra, s újra, a nyilak megidézésének módszereiről meséltek rengeteget, később női szülőm teljesen lemaradozott. Inkább a háttérből figyelte tovább egy tea közben, míg apa a lövést mutogatta, aztán bement, és csak akkor jött ki, ha elkészült az ebéd vagy vacsora.
14 éves koromra tudtam a klánokról mindent, a teljes történelmünket. Mindig a homlokukat ráncolták, mikor szóba kerültek a halálistenek. Nem köntörfalaztak, így hamar leesett, miért. Haragot is láttam olykor megcsillanni a szemükbe, s tisztán megértettem: annak neveltek, amilyenek ők is szerettek volna lenni – ha lehettek volna. Azonban... nem tudták nem utálni őket, mert mindkettejük családjában elég sok volt az olyan, akit ők öltek meg. Ezt rendkívül sajnáltam, köztük volt nagymama, nagypapa, meg az előttük álló őseim. Ám még így is mi maradtunk az egyik klán, ami valamilyen csoda folytán fent tudott maradni. Később változott a helyzet, amire a szutyokban heverő sárga-barna levelek sem nyújthattak vigaszt.

2012 nyara: Páros végzet – Egy új élet kezdete?
A maradék 3 év, amiben még okítani szándékoztak, hamar elrepült. Késői tinédzser koromba léphettem vidám keretek között, miközben megmaradtak a szorgos gyakorlások, és az elméleti részek ismételgetése, hogy sose felejtsek.
Ott ültünk az asztalnál, az ünnepi gyümölcstortát eszegetve.
- Tenro, ma gyakorlás helyett mást csinálunk! - szólalt meg később apa, saját szeletének eltüntetése befejeztével. Megdermedve néztem rá, majd anyához fordultam.
- Jó dolgot találtunk ki neked! 17. születésnapod alkalmából elmegyünk egy koncertre! Valaki tegnap a torta hozzávalóinak vásárlása után elugrott megvenni a kedvenc bandádhoz szóló jegyeket. Mázli volt, az utolsók vannak meg – zengte boldogan, és cinkosan kacsintott egyet – No, benne vagy?
- Aaaa, még szép! Emlékeztetek rá, mennyire imádom a zenét! Főleg az övéjüket! - egy csupa fiúból álló banda. 5 fős, nem mellesleg szexi a szőke gitáros. Legelső zenéjük akkor jelent meg, mikor én születtem, és az szólt első gyakorláskor a konyha rádióból. Olyan erőteljesen, hogy kihallatszott! Rögtön megtetszett, nekik meg hamar leesett. Bezsebeltem 15. születésnapomra egy cd-t, amin több számuk is rajta volt, legalább 20. Minden áldott nap az szólt, néha csodáltam a kitartásukat. Nem unják még?, fordult meg a fejemben. De nem szóltak, én pedig sosem kérdeztem.
Az pedig nem volt kérdéses, követem -e őket. Majd' szétvetett az izgalom mögöttük, az utcán haladva.
- Úgy ragyogsz, édesem! - mosolygott hátra anya, megigazgatva szalmakalapját. Nyár volt, jó idő, mindannyian rövid ruhákban jártunk. Apa valami halásznadrágot viselt egyszerű rövid ujjúval párosítva, anya fehér egybe ruhát, én pedig maradtam a kimonónál. Hiába, ha szeretek valamit, abból egy évszak miatt sem adok alább! Különben a bő ujjak miatt jól szellőzött, így mikor feltámadt a szél, még jobban is éreztem magam, mint apró cuccokban.
Néhány méterről látszódott a kapu. Már ugráltam mögöttük, ökölbe szorult kezekkel.
- Istenem, mindjárt ott vagyunk! Ez a legjobb születésnapom! - zengtem boldogan, mit sem tudva arról, mi lesz ezután.
Nem jutottunk be legelőre, valahol középen találtunk helyet. Viszonylag jó rálátás volt még a színpadra, azt végképp remekül kiszúrtam, aki a legfontosabbnak számított: a szőke kreolbőrű srác lépett fel először. A közönség tapsolt, fütyült. Majd sorban következett a maradék 4 tag, s mikor játszani kezdtek emlékszem: úgy zengett minden, hogy beleremegtek a környező épületek!  És én is tapsoltam, kivettem a részemet a mulatozásból. És pont akkor nem volt mellettem az íjam, mikor elkélt volna.
A hőség egyre magasabbra hágott. Komolyan gondoltam a „még jobban érzem magam így” részt? Zihálva legyezgettem magam, miközben a szülők elmélyült beszélgetését hallgattam a műsorról. Apunak annyira nem jöttek be a srácot, anya viszont egyet értett velem abban, hogy hozták a formájukat. Aztán ha nem mondta volna, sosem tudom meg, mennyire szereti ő is a bandát, csak sosem mert elmenni, miattam. Eszébe sem jutott teljesen egyedül hagyni.
- De hát ott lett volna ő! - mutattam a férfi tagra.
- Igen, de mégis csak a gyermekem vagy! Látni akartam minden percét a fejlődésednek – mosolygott rám, apa követte. Aztán felbukkant egy lidérc, és mielőtt reagálhattunk volna... A trampli lábával rájuk taposott. Ragyogó mosolyom fokozatosan lelohadt, a végén valami legörbülő grimaszra emlékeztetett. Szipogni kezdtem, a láb felemelkedett, engem követve. Sikítva ugrottam hátrébb, majd megpróbáltam elfutni. ... Haza. Haza akarok menni az íjamért! Nem halhatnak meg ilyen könnyen! Istenem, quincyk vagyunk! Rálövök a fenevadra, ahogy tanultam. Addig nem szabad pánikba esnem. 
„A harag sosem jó, csak pusztít. Akárcsak a társa, a gyűlölet, mivel kéz a kézben jár.”, jutott eszembe menet közben. Elkántáltam magamban, míg a lény üldözött. Éreztem magamon a szemeit, és a hideg futkosott a hátamon. Visszagondolva, arról nem meséltek túl sokat, hogyan kéne megölnöm őket. Őszintén remélem, hogy ez csak szülinapi tréfa! Összeszorított szemekkel adtam bele mindent. A ház nem volt messze, akárcsak a shimigamik, amik pillanatok alatt elintézték a különösen hatalmas példányt. Legalábbis ennyit szűrtem le a pillanatnyi hangokból, meg valami sírásszerű bömbölésből. Mikor hátranéztem, bizony ott voltak. A jól ismert fekete ruhában, amiről viszont sokat meséltek. A lélekölő kardjaikkal, az üldözőm után azonban kráter maradt.
- Jól van fiúk, szép munka volt! Irány vissza, tegyünk jelentést a kapitánynak! - szólt az egyik, s már szökkent. A többiek libasorban követték, de egy kiszúrta, hogy figyelem. Másodpercekig tekintetünk összefonódott. Végül eltűnt.

A jelen: Összetörve
Naplóm. Feltűnt neked, hogy nem írtam sokat a szüleim kinézetéről? Talán hibának is vélnéd – ha élnél –, pedig csak nem emlékszem az arcukra. További 3 év telt el azóta, most húsz vagyok, de az emlékeim mintha fakulni kezdtek volna. A jó pillanatokra sajogva gondolok vissza, a rosszakat réges-rég eltemettem. Akárcsak őket.
Ha élnél, látnád, mennyire fájdalmasan mosolygok most egy pennát szorongatva - amivel eddig is véstem a sorokat. Naiv voltam, mikor tréfának hittem. Kiderült, hogy tényleg meghaltak... Meglepődtem, mikor a halálisten aki velem szemezett, az ajtómon kopogtatott részvétnyilvánításért.  De nem érdekelt. Odavágtam egy halk köszönömöt, visszacsuktam, és sírtam tovább, ahogy eddig. Nem is nyúltam az íjamhoz jó ideje... Lassan azonban nem ártana. Tudod mit? Szerintem egy időre leteszem a pennát, odamegyek a sarokba.... aztán a kertben a céltáblához. Már eléggé meggyötört, ám talán még bírja.

Vélhetően ez a naplóbejegyzés az utolsó. Mellette jobb oldalt egy portré áll egy lányról, aki kifeszített íjjal áll, egy pontra koncentrálva.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 16, 00:34:36 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Ootoribashi Roujuurou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 29

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 768 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shirei Tenro
« Válasz #1 Dátum: 2015. Aug. 02, 13:29:39 »
Üdv!

Szép lett az előtörténeted, mindössze néhány kisebb helyesírási hibát találtam benne (pár egybe írandó kifejezést külön írtál, például hullasápadt helyett hulla sápadt vagy félszegen helyett fél szegen szerepel), de ezek nem vészesek és nem rontanak az érthetőségen és élvezhetőségen, így természetesen ELFOGADOM.

Szint: 1.
Lélekenergia: 4000 LP
Tőke: 4000 ryou

Képzettségeidre (a hirenkyakut leszámítva) alapból kapsz 1-1 pontot, ezen kívül jár 8 pont az LP után, illetve 4 a hirenkyaku képzettségre, így összesen 16 pontot oszthatsz szét az alábbiak között:
  • Fegyverhasználat
  • Pusztakezes harc
  • Gintou technikák
  • Hirenkyaku
  • Íjhasználat
A pontok elosztásához segítséget itt találsz.
Miután kitöltötted profilodat, illetve bejelentetted pontozásodat, avataralanyodat és színedet a megfelelő topikokban, kezdheted is a játékot.

Köszöntelek az oldalon, jó szórakozást! ^w^