Szerző Téma: Kapitányi iroda  (Megtekintve 3344 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kapitányi iroda
« Dátum: 2014. Júl. 03, 23:39:53 »
A nehezen fellelhető kapitányi iroda
Ha sikeresen eljutottál az irodáig és belépsz a helységbe, akkor odabent egy világos, barátságos szoba fogad. A hely evéssé tűnik hivatalos dolgokat lebonyolító térnek.
A szoba túl végén egy asztalt láthatsz, jobbik esetben három székkel (kettő kétoldalt, az asztalfőnél egy gurulós székben általában egy plüss jegesmedve szokott helyet foglalni – utóbbi ülőalkalmatosság, ha nincs az irodában, akkor párnák vannak magasan egymásra téve, mely tetején ott trónol a játék). Az asztalon előfordul, hogy van rajta egy-két kósza irat is, de többnyire tálcányi citromos süteménytől roskadozik, ritkán friss teával.
A szoba padlóját gyakran tarkítják színes ceruzák, zsírkréták, hajtogatott papírfigurák, rajzzal ékesített lapok. A padlón, több helyen is (összesen három) színes, kör alakú puha szőnyeg van kihelyezve. A földön megpillantott csecsebecsékből kiindulva levonhatod, hogy bizonyára okkal, hiszen tiszta felület csak a szőnyegeken található. A földet ugyanis jórészt ellepik a papírok, melyeken különböző haditervek részletei szerepelnek aranyos állatfigurákkal demonstrálva az ötletkoncepciókat. De ilyeneket láthatsz visszaköszönni az iroda falairól is.
Mihelyst sikerült az első meglepettségen túljutnod és átkelned az aknazáron, amelyet a földön szétterülő holmik alkotnak, akkor az asztal mellé helyezett székek egyikén tudsz helyet foglalni. Miután kényelembe helyezted magadat lehetőséged van tüzetesebben is körülnézni.
Az ajtó mellett bal oldalt polcos szekrény húzódik, ezeken mesekönyveket, papírokat, tartókban ceruzákat, tollakat, de mindenekelőtt díszkavicsokat pillanthatsz meg. A falon továbbá láthatsz egy gyönyörű festményt, mely egy fekete kínai sárkányt ábrázol.
A szoba másik két oldalán nagy ablakok és elhúzható ajtók találhatók, túloldalukon pedig széles terasz van. Odakint találni kisasztalt és székeket, így bátran ki lehet ülni a szabadba jó idő esetén. Akár munka halasztása miatt is, mert a terebélyes fáknak hála nem lehet rálátni rendesen a teraszra.

<< ELŐZMÉNYEK
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 16:00:36 írta Shiroichi Anao »

Karakterlap

Rosui Naoki

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 700 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha valami nem sikerül, akkor nem akartad eléggé.

Post szín:
#00ccff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 19, 14:34:41 »
Szolgálatra jelentkezünk, hai 8)

 Egy csomószor voltunk már Anao-tájcsónál, de ez a mai nap különleges, mert most hivatalosan is a tízedik osztaghoz tartozunk már. 8) Visszagondolva, tök nagy szerencse, hogy egy helyre osztottak be minket, mert van egy csomó testvér, akiket különbontanak több fele, mint például anyu meg a tesója. Igaz, ők nem ikrek, úgyhogy azért kicsit más.
 Tök ügyesen sikerült egyedül felvenni az egyenruhát, ezúttal hibátlanul, legalábbis, én nem látok rajta problémát. Ez az ujjatlan megtetszett, jól néz ki, főleg ugye rajtam, ha meg haori kerül rám, akkor úgyis mindegy lesz, hogy mit fogok viselni. A zanpu természetesen a hátamra megy most is, egyszer talán megpróbálom az oldalamon hordani, de az olyan túlzottan tömeg lenne. Különben is, Hitsugaya-sama a hátán hordta mindig, igaz, én elég magas vagyok, hogy ne zavarjon, de így még kevésbé zavar.
 - Natsu-chan, jól sikerült felöltöznöm? Ugye nem gomboltam el semmit, hai? :o- persze, ezen a ruhán nincs is gomb, úgyhogy ahhoz még nekem sincs elég tehetségem, de azért biztos, ami biztos, kikérem a tesóm véleményét, ő nagyon ügyes ilyesmiben, mindig egy csomót segített öltözködni. Valahogy nem megy ez a ruhásdi.
 Kavicstájcsónál nem izgulok annyira, sőt, semennyire, nem úgy, mint pár hete vizsgán. Évek óta ismerjük, most ez tényleg csak formaság, bemegyünk, elbeszélgetünk, és valószínű gyorsan kidobál minket, miután elmondta a formaságokat, mint például, hogy a jelentéseket égő papírhajó formátumban kéri, meg hogy ha létrára mászunk, hívjunk ki mi is magunkhoz negyedik osztagos tisztet, ahogyan anyu szokott, hogy rögtön bekötözhessék, ha leesett. Sajnos, apu már nem kapja el… áh, nemsokára elég nagy leszek, hogy elkapjam én, hai. 8)
 Kopogok az ajtón, meg közben mondom hozzá, hogy „kopp-kopp-hai”, és megvárom, hogy azt mondja, hogy bejöhetünk. Lehet, hogy épp az utolsó gyufájával készül begyújtani egy papírköteget arról, hogy mindenki kötelezően tetanuszoltást kap, és ha kinyitom az ajtót, akkor elfújom a tüzet, és akkor mindenki utálni fog. Jó, a gyújtogatás jól megy, csak meg kell próbálnom kidouzni, de én se örülnék, ha benyitogatnának a szobába hirtelen, kivéve persze Natsukit, mert ő jöhet bármikor. Hai. :o Suzumének is csak azért kell, mert lehet pont meghall valami nem kicsiknek való dolgot, anyunak meg azért, hogy el tudjuk rejteni a törött dolgokat. :o

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 19, 14:35:35 »
Szolgálatra jelentkezés, hai!


Ma kell mennünk Anao nénihez hai! Szóval reggel izgatottan ébredtem, hisz ez most nem olyan látogatás lesz, mint mikor Anyuval, vagy mikor tanulni megyünk a mumusokról. Ma hivatalból kell mennünk, akármit is jelentsen, Apu mindig így mondogatta hai! Szóval most először mentünk, mint valós shinigamik. Lelkesen gurultam ki Nao~chan ágyából, hisz egy ilyen komoly nap előtt nem tudtam egyedül  elaludni, de az öcsém mellett már nem volt komolyabb baj. Bár igaz, így meg inkább Nao~chan alvó arcocskáját lestem, amennyire a holdfénynél látni lehet, de Nao~chan egy igazi angyal, szóval mellette szépeket álmodtam hai! Egy mumus se mert megközelíteni se engem, se őt. De  most már fent volt a Nap, szóval hangtalanul kigurultam az ágyikóból, hogy Nao~chan alhasson ameddig csak lehet, és nehogy kialvatlan legyen ezen a fontos napon. Hai! Aputól tanult módon átlopakodtam a saját ágyacskámba, ami a mumusok miatt nagyon hideg volt... :sad: Így inkább az öltözködéshez fogtam. Csendben, és hangtalanul. Mi is megkaptuk már az egyenruhát, olyat, ami Anyuéknak is van, így azt gondoltam, hogy abban megyek, hisz az tudva levően elijeszti a mumus bagázst. A kardomat a hátamra vettem, és a hajamat úgy állítottam be, mint Nao~chan hajacskája szokott lenni. Hogy azért meg tudjanak minket különböztetni, egy piros szalagot is kötöttem a hajamba, és persze ezt azért is, hogy ha kiveszem, akkor ne tudjanak... 8) Közben Naoki is felébredt, és elkészült. Igazán tündérien nézett ki a ruhájában...  csak az övének a csomója nem olyan lett, mint Anyué szokott, vagy épp amilyen az enyém... :oops:De Naoki egyéniség, szóval ebben igazán nincs semmi meglepő hai! De azért pár óvatos mozdulattal átkötöttem az övet, mert sajnos az Akadémián is mindig bántani akarták Nao~chant az ilyenek miatt hai :sad:
Végül mind a ketten ott álltunk, teljesen elkészülve a kapitány ajtaja előtt. Nem féltem, de azért megfogtam Nao~chan kezét, mert ki tudja, vannak~e legyek vagy ilyesmik az ajtó mögött. Hisz köztudott, hogy a legyek a legelvetemültebb lények a világon... :pale:
Naoki bekopogott, és jól nevelten vártuk, hogy beengedjenek minket, ahogy azt korábban Anyuval már jó párszor átbeszéltük hai!
Elejében még izgultam, hogy mi is lesz, de mikor Anyut megkérdeztem, ő leült velem, elmagyarázta, sőt még egy könyvet is hozott, amit együtt olvastunk el, így most már nem féltem! 8)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 19, 14:37:09 »
Genki-ikrek szolgálatra jelentkeznek!

Mikor megkaptam az Akadémia üzenetét és az ismeretlen szavakat meg tudtam kérdezni Himmecchantól… annyira boldog voltam! *.* Az ikrek mind a ketten a nagy és dicső 10. osztaghoz kerültek! Persze nem is meglepő, hiszen már az Akadémiai évük alatt is sokat tartózkodtak itt, és hát nó, éreztem, hogy ők ide fognak kerülni, mert csak. 8)
Direkt előre rajzoltam is sok-sok fontosságokat ábrázoló papírokat, hogy könnyebben megértsék majd a halálisteni teendőket és élvezetes is legyen, meg persze sokkal cukibb lesz így bevezetni őket a papírégetés rejtelmeibe is! Amíg kicsik voltak nem mehettek, nem engedhettük őket tűz közelébe, de most, hogy már nagyok, vagyis hát kérem szépen a legjobb osztag hivatalos tisztei már ők is, így kivehetik már a részüket a papírégetésből, de csak szép fokozatosan és felnőtt felügyelettel, mert a mumusok szeretnek a tűzön keresztül megtréfálni másokat. Én már csak tudom, az egyik kedvenc nadrágomat is ők égették meg. T_T
Ahogy nagy izgatottsággal készítettem elő a terepet a várva várt napon, mintha a mumusok szándékosan megtréfáltak volna és eltűntették az összes zsírkrétámat… pedig Kisuke-niisama vette nekem őket, miután meséltem neki mennyire szeretek rajzolgatni a sok szép színes cerkával és krétával. Jajj, buta mumusok! Miért most kellett megtréfálnotok?
Nagy kutakodás közepette, az asztalom alatt hallom meg a kopogást és a hozzá párosuló ismerős hangot. Lelkesen ugrottam fel, aminek vége az lett, hogy megfejeltem alulról az asztalt és nagyon sajgott tőle a fejem és kicsit szédelegve sikerült csak kimásznom emiatt onnét.
- Szaaabaaad… @.@ – kissé elnyúltra sikeredett az engedélyt adó szavam, pedig én tényleg a legjobbat szeretném nyújtani az ikrek előtt és a legeslegjobb képet mutatni a Goteiről, hogy lássák mégis mire vállalkoztak meg minden, de várjunk csak, ma kedd van vagy szerda? És miért fáj a fejem? Ehh, mit is kerestem?
Mikor beléptek az érkezők úgy kezdtek visszajönni az elfelejtettnek hitt dolgok, amik most roppantul lényegtelennek tűntek. Széket felrúgva, asztalon lévő dolgokat ledózerolva villámtáncoltam eléjük hatalmas gyorsasággal, hogy nagy macinyós ölelésben részesítsem őket.
- Oooolyan büszke vagyok rátok!! T^T – kiáltom megkönnyezve szavaimat, hiszen tényleg nagyon boldog voltam az elért teljesítményük miatt.
- Nyertem nektek egy csomó édességet Shizcchintől – újságoltam el nekik, szipogva, letörölve arcomról könnyeimet haorim ujjával, majd nyújtottam át nekik a nagy szatyor édességet. - De ti már nagyok vagytok, hogy holmi édességgel megoldjunk mindent, nem igaz? Gyertek beljebb! *w* Ígérem, minden fontosságot elmondok, amit tudnotok kell halálistenként! – Terelgetem beljebb őket egy fotelhoz, amire le tudnak csüccsenni. A nagy kísérgetés során, mielőtt leültettem volna őket kezdtem el méregetni Naocchan és a köztem lévő magasságkülönbséget.
- Hmmm… Naocchan, te nem lettél picit magasabb? O.o – kérdezem fej vakarva, majd Natcchanra néztem.
- De cuki! – mutatok a piros masnijára, ami a hajában díszeleg. - Nagyon jól áll! *w* – mondom lelkesen, melyet követően helyet foglaltam az asztal túloldalán a helyre állított székben, a jegesmacival az ölemben. Először tanácstalanul vizslattam át az asztalomat, hogy ez mégis mitől ilyen kupis, de nem kellett sok, hogy rádöbbenjek, hogy biztosan mumusok álnak a dolgok hátterében.
- Nyo, kezdjünk is bele – igazítom meg a papírjaimat, amiken a magyarázó ábrácskáim vannak, de úgy, hogy ők ne lássák, mik van rajtuk, mert ez meglepetés! - Ha kérdésetek van, nyugodtan jelentkezzetek! – mosolygok rájuk.
- Na kezdjük az elején. Neeem, nem kell félnetek, bár elsőre biztos ijesztő lehet ez a beszélgetés, én is féltem, meg sok ostobaságot is műveltem az első kapitányommal való beszélgetés során, de nem is olyan vészes, sőt talán ez az egyik legjobb dolog, hogy megismerhetjük a felettesünket. Khm, persze mi már régóta ismerjük egymást és ez így sokkal viccesebb, csak gondoltam elmondom, mert biztos szeretnétek tudni. Amúgy ha stresszeltek a mumusok több balszerencsét okoznak, mint normál esetben, tudjátok, azok a nagyon gonosz lények, brr – ráz ki a hideg az említett lények okán. Közben az első rajzomat mutatva feléjük egy ijedt jegesmedvével, ki körül egy csomó, ijesztő fekete, megfoghatatlan lényecske kering, kinek egy haoris maci tart éppen mesét neki, de a főszereplő jegesmaci nem tud koncentrálni rá.
- A második~ ez a legjobb!  Mi kapitányok ugye egy naaagy osztagot vezetünk a hadnaggyal együtt, aki itt nálunk Simán Csak Keisuke-sama, utánunk sok-sok tiszt van, ki tudja megmondani, hogy hányig vannak számozva? – nézek rájuk lelkesen, kikukkantva a papírok mögül, miközben az első rajzot is megmutatom nekik, amin egy haoris jegesmaci ül a tetején, mellette a Keisuke-sama maci és alattuk sok-sok másik maci, egy nagy háromszögbe rajzolva.

Karakterlap

Rosui Naoki

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 700 / 15 000

Hozzászólások: 32

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 3 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Világoskék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ha valami nem sikerül, akkor nem akartad eléggé.

Post szín:
#00ccff


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 19, 14:38:08 »
Szolgálatra jelentkezünk, hai

 Amikor kinyitottam az ajtót, először azt hittem, hogy mumus támadt ránk, és az ugrott a nyakunkba ilyen gyorsan, de aztán rájöttem, hogy ez csak Anao taichou lehet, mert a mumusok nem ilyen gyorsak. Azt hittem, hogy lesz valami formaság, hogy lovaggá üt a kardjával, vagy alá irat és elégettet valami papírt, hogy a füstjével üzenjen a Mikulásnak, de úgy tűnik, nem lesz ilyesmi. Lehet, hogy a Halloween-i ceremóniát követjük, mert az ijesztgetés pipa, meg a cukorka is pipa. Sőt, a jelmez is pipa.
 - Köszönjük, hai! ¬^^ - a zacskót elveszem Anao taichou-tól, majd otthon megesszük Suzuval és Natsuchannal, ami benne van. Úgyis kezd kifogyni a húsvéti készletünk, a szülinapunk pedig még messze van, úgyhogy a nyár végéig is lesz csokink. Igaz, nem fog sokáig kitartani, ez van, ha két tesód van. Persze, uncsi lenne egyedül.
 Nem engedem el Natsuchan kezét, ahogy leülünk egymás mellé a fotelba, lehet, hogy megint vannak legyek a közelben, és akkor nekem kell megvédeni őt. Persze, Anao taichou irodája talán a legrosszabb hely, amit egy légy választhat magának, mert itt gyorsan el lenne intézve a szárnyas fekete szörny.
 - Hát… igen, kicsit alacsonyabbra került a felső szekrény, ahol anyu a csokit tartja, hai.—most jöttem rá csak, hogy tényleg én lettem nagyobb, nem a szekrény csúszik lejjebb. Hú, ez viszont ijesztő, a végén még felnövünk azelőtt, hogy Hitsugayává válnánk, és akkor egy másik, kevésbé menő kapitány kell legyen a példaképünk. De a többiek nem testesítenek meg olyan szintű erőt, mint a 10. osztag kapitánya. :sad:
 Anao taichou olyan okos dolgokat mond, nekem például eszembe sem jutott, hogy a dolgozatok alatt ideges vagyok, és a mumusok befolyásolnak, azért nem mennek. Majd ezentúl kevésbé leszek akkor ideges. Nagyon szeretném hallani azt, hogy Anao taichou hogyan ismerkedett meg az előző kapitányával, aki remélem Hitsugaya-sama volt, de előtte úgy illik, ha válaszolunk a kérdésre.
 - Hát, anyu a harmadik tiszt…- a szabad kezemmel, amivel nem fogom Natsu-chan kezét, gyorsan elkezdem számolni, hogy hányan is vannak utána, de aztán rájövök, hogy túl sokan vannak, és nem is tudom mindenki számát. Meg sokaknak nincs is, azok már az erősebb tisztek, akiknek van. - Tízig, hai?- nem csak azért mondtam, mert ez a tízedik osztag, hanem mert nagyjából az tűnik logikusnak.

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 19, 14:38:52 »
Szolgálatra jelentkezés hai!


Ahogy beléptünk, máris a nyakunkba reppent valaki. Elsőre Cicára gyanakodtam, hogy kiszimatolta, mire is készülünk, és előttünk ide szökött, majd itt a nyakunba pottyant, hisz ő is érzékelte a gonosz legyek jelenlétét. Ám nem Cica volt, hanem AoNao~taichou! Főleg, mivel Cica nem is tud beszélni olyan szépen, mint Anao néni. Mármint tud beszélni, és szokott is, de nem így szavakkal hai! Igazánból rendszeresen meghallgatja Natsuki gondolatait, sőt ő is elmondja nekem a sajátjait hai! Hozzám dörgölőzik, meg rá hajtja a fejét a tárdemre, az ölembe telepedik, dorombol, vagy csak furcsán purrog.  De most AoNao néni beszélt, szóval figyelnem kellett. Még finomlást is kaptunk hai! Sőt a kapitány néni még azt is észrevette, hogy Naoki~kun mennyit nőt! Büszként húztam ki magam az öcsém mellett, amiért ilyen sokat nőtt ilyen rövid idő alatt! Kedvesen fogta a kezem, szóval egy picit meg is szorítottam, hogy ha nem is érezné, milyen büszke is vagyok rá, azért a tudomására hozhassam ezt. Aztán AoNao néni megdicsérte a masnim, mire elpirultam, és picit meghajolva megköszöntem, ahogy azt a mama tanította, hogy tenni kell! AoNao kapitány néni még azt is elárulta, hogy ő is félt, mikor ilyent kellett csinálnia, ámbár az is lehet, hogy csak azért mondta, hogy mi ne féljünk. Mert a mumus űzők már csak ilyen aranyosak hai! Főleg, mert a mumusok szeretik, ha félnek tőlük, és ezt ugyebár nem szabad. Ezért olyan bátor minden mumusűző bácsi és néni hai! Azt persze AoNao kapitány néni se tudhatta, hogy Naokival ha együtt vagyunk, és így fogjuk egymás kezét, akkor legyőzhetetlenek vagyunk hai! És persze AoNao néni meg a mumusűző hősök kapitánya volt, ezt ő maga is elmagyarázta, vagyis sokkal erősebb volt, holmi mumusoknál, szóval igazán nem volt okunk félni. Sőt az is lehet, hogy valami mumus-távoltartó-aurája volt, mint ahogy nekem is van Naokira-vigyázó-aurám hai! A kérdésére kicsit elgondolkodtam, majd Naoki tanácstalanságát is érzékelve, gyorsan bátran ki is böktem a válaszom.
 - Natsuki szerint tíz hai! - elvégre a tizedik osztagba voltunk, vagyis akkor tíz tisztnek kellett lenni hai! 8)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 20, 16:40:00 »
Genki-ikrek szolgálatra jelentkeznek!

Fülig érő mosollyal várom a válaszukat, mely igazából teljességgel lényegtelen, hogy mi lesz, mert azért készítettem sok magyarázó rajzocskát, hogy könnyebben megtanulják, meg bulisabb legyen az egész. Meg aztán elmenne a halálistenkedéstől még a kedvük is, ha szigorúan bánna velük mindenki! Így is elég lesz nekik az a szigor, amiben részesülniük kell, mely egy-egy küldetés alatt kaphatnak a vezető tisztektől, brrr…
- Majdnem; igazából húsz van – számolom meg előttük gyorsan a képen szereplő macikat, majd átadom nekik a rajzot, hogy közelebbről is megnézhessék és számolgassanak nyugodtan. Ez nekik segítség.
A következő kép a Gotei 13 kapitányait ábrázoló macis kép került elő. Vigyorogva mutattam meg a remekművemet az ikreknek, a haorikból sejthették, hogy ki-kicsoda lehet a kapitányok közül.
- A harmadik, ami igazán, de nagyon fontos, legalábbis lényeges, mert sokan nem tudnak, pedig tudni kell, az a… szóval, a… - picit elhallgattam, ránéztem a képre, majd úgy folytattam. - Szóval, a küldetéseken a feletteseiteknek mindig igaza van! A felettesek általában azok, akik nagyobb ranggal rendelkeztek, mint ti, például, ha ti a hetedik tisztek vagytok, de egy negyedik tiszt ad nektek feladatot, vagy egy bölcs tanácsot, tessék hallgatni rá, persze nem kötelező, csak ajánlott. Általában az eligazításoknál mindig elmondják, hogy kire kell figyelnetek a feladatotok alatt. De a való életben mindegyik kapitány parancsa szent és sérthetetlen, illik nekik engedelmeskedni, de nem vagytok rákötelezve! Ti a 10. osztaghoz tartoztok, tehát végérvényesen az én szavam számít, ha csak nem vagyok jelen, ugye értitek? – nézek rájuk. Kicsit el is hadartam, meg kicsit bonyisra is sikerült a szövegem, szóval nem lepne meg, ha nem értenék meg hirtelen így, első hallomásra a dolgot. Gyakori hibát hoztam fel nekik, amit jobb, ha hallanak és elkerülnek, és szeretném, hogy más halálisteneknek példát mutassanak viselkedésükkel és okosságosságukkal.   
- Öhm, mindegy, nem is ez a lényeg, látjátok ezt itt? – mutatok a hármas számú haoris macira. - Ők a testvérosztagunk *_* - jelentem ki lelkesen. - Ez annyit tesz, hogy a két osztag kölcsönösen segít egymásnak, legyen az bármi, felújítás, edzés, parti, küldetés! Szóval, ha mondjuk, öhm… mágiát szeretnétek tanulni, ami itt a 10. osztagban nem jellemző, bátran forduljatok a 3. osztag tagjaihoz, ott több hozzáértőt találtok, ráadásul sokkal biztonságosabban is tudjátok gyakorolni, mert van egy menő edzőtermük, az Amfiteátrum – mesélem el lelkesen az ikreknek, ráadásként még rajzot is mutatva az említett építményről, ami úgy néz ki, mint egy Colosseum! Tényleg nagyon menő! *_*
Éreztem, hogy picit kezd kiszáradni a torkom, ezért töltöttem magamnak a citromos teaából, ami a kancsóban volt, mely az asztalomon lévő fémtálcán pihent. Miután egy hörpintésre kiittam az egészet kaptam észbe, milyen udvariatlan vagyok!
Kobakon csapva magamat sebtében kutattam fel a szobában még két poharat és töltöttem az ikreknek is egy-egy pohár citromos teát.
- Ne haragudjatok, el is felejtettelek titeket megkínálni! – szabadkozom. - Tessék, és nézzétek, mim van még, Kohaku-sama féle citromos sütik! – veszem elő a süteményeket is, melyek egy jókora tálon tornyosultak. - Jut bőven mindhármunknak, szóval bátran vegyetek – helyezem eléjük az édességet. Persze én is vettem belőle, mert az én legeslegkedvencebb süteményem, ezért is van ennyi elrejtve az irodában belőlük.
- Öhhmm, és, amm, beszéljetek most ti, oké? Bármiről, a halálistenségről, milyen volt a vizsga, mamátok hogy van, na és a tesóitok? – hadarom el a kérdést két falat között. Persze gondosan megrágtam és lenyeltem a falatot, ami a számban volt, mert nem akartam rossz példát mutatni Himmecchan gyerekeinek, kellemetlen lenne, ha teli szájjal való beszédet látnának tőlem, Kisuke-nii-sama szerint illetlenség, de még nem volt alkalmam erről megkérdezni Simán Csak Keisuke-samát, pedig jobb szeretek megerősítést kapni tőle, mert csak.

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #7 Dátum: 2015. Ápr. 14, 23:28:20 »
Itt vagyok, ragyogok... avagy szolgálatra jelentkezem  :D


Ma van az első napom, mint a Gotei 13 tagja. Hazudnék, ha azt mondom, hogy nem izgulok, ugyanis a szívem a torkomban dobog és reggelinél se tudok semmiféle ételt leerőszakolni a torkomon, aminek persze anyám a legkevésbé sem örül, valamiért ebből az szűri le, hogy én biztosan nem eszem rendesen, ha nem vagyok otthon. Komolyan, olyan furcsa dolgokat tudnak néha kitalálni a szülők.
Mindenesetre miután elindulok otthonról, azt hiszem, hogy könnyű dolgom lesz, elvégre nincs más dolgom, csak megkeresni a tizedik osztag központját, ahol le kell jelentkeznem kell Shiroichi taichou-nál, többen is megtették már. Azonban mikor belépek a világunk közepén helyet foglaló hatalmas városba kicsit nehezebbnek ígérkezik ez a megtalálás, ugyanis szinte minden sarok ugyan úgy néz ki és sehol sincs kitáblázva, hogy melyik osztagot merre találom. Persze, azoknak, akik több tíz, vagy akár száz éve is itt dolgoznak egyértelmű, hogy mi merre van, de az újoncoknak annyira már nem. Bár, ha jobban végiggondolom, akkor nem is kellenek táblák, elég lenne az értesítőlevélhez csatolni egy helyes kis térképet, amin be van jelölve, hogy mit és hol találok. Remek ötlet, nem?
~ De, nagyon ~ csendül fel a fejemben Kawasemi hangja ~, csak most pont nem ezen kéne gondolkoznod Eperke, hanem azt kéne kitalálnod, hogyan keresed meg az osztagod. Nem az első napon kéne elkésned~
Ha nem mondja, akkor komolyan nem találom ki, hogy ma nem kéne késnem. Azért az első benyomásról és hasonlókról még nekem is egészen sok fogalmam van, akkor is, ha ez elsőre nem látszik. Szóval, próba-szerencse alapon elindulok balra, ugyanis valakitől  - még az akadémián - azt hallottam, hogy egy labirintusban mindig balra kell fordulni a kivezető úthoz. Ki tudja, talán itt is beválik. Végül, elég hosszú keringés után sikerül belebotlanom egy osztag központjába, vagyis inkább annak épületébe, ám nagyon nincs szerencsém, ugyanis a falon nem a tízes, hanem a hetes szám jeleit látom. Hát ez nem sikerült. Persze ennyi engem nem törhet le, így egy nagy sóhaj után újult erővel vetem bele magam a kutatásba, most a módszer ellenkezőjével próbálkozva, vagyis mindig jobbra fordulok. Azonban ez sem hozza a várt eredményt, ismételten nem a tizedik osztagnál lyukadok ki.
~ Rendben, kezdem kicsit unni! Ha ennyire nem tudod mi merre van, akkor miért nem kérdezel meg valakit? Ez lenne a legkézenfekvőbb nem?!  ~ csattan fel, hallhatóan oltári dühösen, pedig az előbb még semmi baja nem volt.
- Mondjuk de - válaszolom, majd némi gondolkodás után odamegyek egy férfihez és felteszem neki a kérdésem. Eleinte értetlenül néz rám, mintha idegen nyelven beszélnék. Egy pillanatra azt hiszem, hogy egy hasonlóan szerencsétlenbe botlottam, mint amilyen én vagyok, ám végül útbaigazít. Mit kiderül nem is voltam annyira távol a keresett helytől, csak háromszor kellett jobba és tízszer kellett balra fordulnom a cél érdekében, de végül megérkezem a helyszínre, éppen egészségesen csak kicsit késésben. Kellemetlen, mit ne mondjak. Remélem Shiroichi taichou kedves kapitány és megérti, hogy eltévedtem ebben a hatalmas és ismeretlen városban.
~ Vagy egyből egy büntetéssel kezdesz, bár megérdemelnéd ~
Olyan gonosz, hogy inkább nem is mondok neki semmit, csak megszorítom a kezemben lévő mappát, melyben a kötelezően leadandó papírok vannak és elindulok a célom felé, név szerint a kapitányi irodába. Azt már komolyan nem olyan nehéz megtalálni, már csak azért sem, mert tanulva a hibámból meg kérdezem egy osztagtársamat - milyen menő ezt mondani *.* - , hogy merre is találom a keresett helyet. Igazából készséggel útba igazít, bár annyi jó tanácsot ad, hogy a papírokat ne mutogassam. Nem értem mire gondolhat a lány, de megvonom a vállam és inkább tovább megyek A szobát viszonylag gyorsan  megtalálom, ám előtte megtorpanok egy pillanatra. Gyorsan végignézek az egyenruhámon, hogy minden rendben van-e, majd meghúzom a fejemen lévő copfot, csak ezek után kopogok be az ajtón; mennyiben pedig beinvitáló válasz hangzik, benyitok is nyitok azon.
- Jó napot Shiroichi taichou - hajolok meg előtte, ahogy azt egy felettes előtt illik. - A nevem Hatakeyama Momo, nemrég végeztem az Akadémián és a tizedik osztagba osztottak be, és elnézést a kései érkezésemért, de eltévedtem a városban - mondom végig egy levegővel, majd lassan, még mindig a mappát szorongatva felemelkedem és várom a reakcióját.
 
« Utoljára szerkesztve: 2015. Ápr. 15, 01:48:52 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #8 Dátum: 2015. Ápr. 15, 22:40:26 »
Itt van és ragyog – szolgálatra jelentkeznek!

Valahogy Tankcchin és az ikrek nélkül már nem volt ugyan olyan az osztag, Simán Csak Keisuke-samáról és KatsuSáról nem is beszélve. Szomorú volt, hogy már nincsenek itt és majdnem mindannyian másik osztagot vezetnek! Igen, bár jobban belegondolva annyira nem is szomorú, hiszen kapitányi gyűléseken meg mindenféle kapitányi dolog alatt találkozhatok velük! *.* Kivéve Keisuke-samával… ő Karakurában van és sajnos erről senki sem tud! T_T Vagyis Ain és rajtam kívül senki.
Még egy utolsó zsírkréta vonalat húztam a papírra, hogy befejezettnek mondhassam az új jegesmedve portrét, amit magáról PonPonról készítettem. Mert olyan előkelő, ahogy a székben ücsörög! Pontosan neki való az a szent hely, így nem volt kérdés, hogy majdnem éjjel-nappal abban üldögél.
Hanyatt fordultam a pihe puha szőnyegen, miközben merengve néztem a mennyezetet és azt számoltam a kezemen, hogy vajon hány órám van még addig, hogy KagucchanOh, pardon, szigorúan Kagura-sama! @.@ – idejöjjön és elkérje a megírt lapokat, amiket persze még nem csináltam meg, azt se tudtam, hogyan álljak neki, de ez csak részletkérdés.
Mikor meghallottam a hivatalos üdvözlést, azonnal felültem és alsó ajkaimat harapdáltam rémületemben. Nem volt ismerős a hang, ami egyértelműen arra adott okot, hogy aggódjak! Ráadásul kevesen szólítanak így, már az osztagon belül. Tehát még csak nem is 10. osztagos. Lehet, hogy Kagucchan… – sama! SAMA! >.< – érkezését elszámoltam, csak ő nem ért rá és mást küldött maga helyett? :O.O:
Azonnal PonPon széke mögé shunpoztam, majd megfogtam hátul a jegesmedve mancsait és mély dörmögős medvés hangon kezdtem bele a beszédbe, amivel kimenthetem magamat!
- Milyen Shiroichi taichou? Itt nincs semmilyen Shiroichi taichou, sem papírok. Vagyis papírok éppenséggel vannak, de ez nem jelent semmit! Az íratok holnap lesznek csak készen, amint a kapitány visszatér, ugyanis fontos munkálatokat végez a… a… egy titkos bázishelyen Seireiteitől messze! Addig is légy szíves várj türelemmel!
Összeszorított szemekkel vártam a reakciót, csendben imádkozva, hogy elfogadja a mentséget, amit felhoztam. Habár még én is éreztem mennyire esetlen volt a mentésem, és ha nem én lennék Anao megharagudnék is magamra ezért a gyér ötletért! T-T
- Várj! Tessék? Mit mondtál?
– dörmögöm a kérdést, amint eljutnak hozzám szavai az idegennek. - Újonc? *O* – felocsúdva villámtánccal kijövök az asztal mögül, egyenest a lány elébe. - Új vagy, mármint itt, tényleg? *.* Bár most, hogy így mondod, van benne valami! Nem látszol olyannak, aki gonosz, tiszt tolvaj Masa-jii befolyása alatt van!  Mit mondtál, hogy hívnak? – érdeklődöm tőle. - He? Eltévedtél? Uh, én is elszoktam! :S Ugye, hogy gáz, hogy nincs kitáblázva Seireitei? Ezt már mondtam Masa-jiinek, de füle botját se mozdította még rá! – kijelentésem után, majdhogynem hátast dobok mikor meglátom a kezeiben tartott papírokat! Végre… lesz… munkám! *O*
- Uh, megkaphatom? De jó! Mond csak égnek?
– hadarom lelkesen, megnézegetve közelebbről a papírokat, amiket hozott, hogyha odaadta őket. Bele is lapoztam, aztán csodálkozva néztem, hogy az egyik lapon Hattacchan önarcképe néz vissza rám, mellette olvasható és olvashatatlan kanjikkal. Legalábbis olyanokkal, amiket én nem ismerek. :o
- Ezt megtartjuk, a többit pedig elégetjük :twisted: – veszem ki az első lapot, amin a fénykép volt, majd gonosz vigyorral elképzeltem máris a tűzre dobott lapokat, amint elégnek… mint… mint régen! *-* Akkor olyan nosztalgikus érzésem lesz, mintha még azok is itt lenének, akiket áthelyeztek más osztagokba! - Oh, pszt, ezt nem hallottad és erről senkinek egy szót se! Rendben? – sutyorgom Hattacchannak, visszavéve lelkesedett hangomat.
- Bár téged beavathatlak, hiszen az osztag tagja vagy mostantól! 8) – fülig érő mosollyal megfogtam a kezét és odahúztam az egyik fal elé, ami tele volt ragasztva papírokkal. Ezeken mind rajzok voltak, kicsi halálisten jegesmaciról, ami bemutatta a 10. osztagban szolgáló shinigami szokásait! Szerepel rajta a tűzégetés, a lélektemetés módja, hogyan kell elrejteni a fontosabb papírokat a leadás küszöbén, ha még nincs kész, hogy mi közös programként gyakran origamizunk és egy nagycsalád vagyunk és társai.
- Ez a 10. osztag *O* – mutatok a falon lévő rajzokra. - Sajnos még vannak hiányosságok, de azokat is hamarosan elkészítem! De üdvözlet közöttünk, ez pedig a tiéd – adok a kezébe egy napszemüveget. - A mumusokhoz. Számtalan ólálkodik itt Soul Societyben, jobb, ha szemmel tartjuk őket. Már csak Himmecchan gyerekei érdekében. Keisuke-sama rám bízta ezt a feladatot…ííí :S Mármint mielőtt elment volna, igen! Mielőtt eltűnt volna! Hehehe… – fogom be a számat, mielőtt túl sokat elkotyognék a nagy lelkesedésem közepette.
- Oh, ő pedig itt PonPon az osztag kabalája *>* – mutatok a székben ücsörgő plüssmedvére, hogy a mumusok felől eltereljem a témát.
- Nyugodtan kérdezz bármit, amit szeretnél ám’! Én nekem mondjuk lenne egy kérdésem *3* Milyen volt az Akadémia? Én sajnáltam otthagyni, mert nagyon élveztem! Neked, hogy ment? A Zanjutsu oktató még mindig nagyon gonosz? – kérdezem tőle halkan, mintha csak attól tartanék, hogy meghallja és idejön és kihív! O.O” Brr… bele se merek gondolni ebbe, biztos inkább elfutnék, az meg nem mutatna túl szépen. >.<"


Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #9 Dátum: 2015. Ápr. 16, 21:52:05 »
Itt vagyok, ragyogok... avagy szolgálatra jelentkezem :D

A kapitány elég érdekesen reagál az érkezésemre, irtózatos gyorsasággal bebújik egy plüss medve mögé, majd azt mondja, hogy ő nem ő. Igazából erre nem mondok semmit, mivel ha nem Shiroichi taichou lenne, akkor nem viselhetné a kapitányi köpenyt, amit ugyan csak egy fél másodpercig láttam, de határozottan fehér volt. Legalábbis azt hiszem. Mindenesetre ezt nem teszem szóvá, inkább csak furcsán nézek a plüss medve irányába, ami halálosan aranyos. Azt hiszem, hogy ha sikerült tisztázni, hogy ki is vagyok, akkor megkérdezem, hogy meg lehet-e ölelni azt a medvét, olyan puhának tűnik.
Pár pillanat múlva kiderül, hogy igazam volt, tényleg a kapitányba botlottam bele, ugyanis olyan gyorsan terem előttem, mint ahogy eltűnt. Oké, tudtam én, hogy a kapitányok nem véletlenül azok akik, de az a sebesség… hihetetlen, az akadémián senki sem mutattak nekünk ilyet.
- Igen, újonc vagyok - válaszolok bólintva a nekem feltett kérdésre. Ez a tény láthatóan nagyon feldobja az előttem állót, így elmosolyogom egy kicsit, bár a tiszt tolvajos megjegyzését nem értem, de azt hiszem, hogy jelen pillanatban ez a legkevesebb. A kérésére természetesen megismétlem a nevem, elvégre érthető, hogy nem hallotta, hiszen egyből elbújt előlem. - Nagyon, én is pont ezen gondolkodtam miközben bolyongtam, hogy kellenének ilyen táblák. Annyira hatalmas ez a város, szerintem egy-két táblába nem roppanna bele senki. Hát, ha nem mozdította, akkor neki is el kéne egyszer tévednie, akkor biztosan megértené milyen kellemetlen érzés és akkor biztosan megcsináltatná őket - bólogatok hevesen a kapitány felvetésére.
~ Remek, ahelyett, hogy büntetést kapna, még egyet is értenek vele! Mi ez itt kérem szépen!? Istenem, kezdem azt hinni, hogy ez a tizedik osztag nem a legmegfelelőbb hely a számodra ~ jelenik meg a fejemben ismételten a szokásos hang, azonban mint sokszor most se reagálok rá. Nem csak azért, mert nem akarok furcsa dolgokat mondani a kapitány előtt, hanem azért sem, mert nem értek vele, mármint Kawasemivel egyet. Elnézve az irodát és az előttem álló felettesemet úgy érzem, hogy ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna.
Amint túljutunk Seireitei kitáblázásán, a tekintete a kezemben lévő papírokra téved, melynek hatására a szemeiben furcsa fényt látok kigyúlni. Hirtelen nem tudom hová tenni a dolgot, így csak bólintok az első kérdésre, majd átnyújtom neki a kezemben lévő papírokat.
- Gondolom égnek, elvégre papírból vannak, de miért kérdezi? - nézek rá érdeklődő tekintettel, ám a kérdésemre hamar meg kapom a választ. Az adataimat tartalmazó lapot leszámítva a többit tűzre akarja vetni. Várjunk csak! Álljunk meg egy pillanatra! Ez tényleg megtörténik, itt állok a tizedik osztag irodájába és a kapitányom el akarja égetni a papírmunkát? Ez… ez…
~ Borzalmas! ~
… csodálatos. Soha sem hittem volna, hogy ilyen létezik, mármint hogy valaki ennyire bátor legyen, hogy így szembe mer menni a rendszerrel, és tulajdonképpen az első osztaggal. Igen, ha jól emlékszem, akkor ők intézik az ilyet, mármint a papírok ellenőrzését vagy mijét.
- Persze, nem mondom el senkinek, ez csak természetes. Ha kell, még segítek is - ajánlom fel előzékenyen. Istenem, hányszor álmodoztam hasonlóról az akadémián, többek között azon az órán, melyen a világunk társadalmi felépítéséről tanultunk. Az a sok nemesi ház, már akkor kiráz a hideg, ha eszembe jut, hogy a legkisebb familiáris házakat is be kellett magolni címerrel meg mindennel együtt. Addig oké, hogy tudnom kell a ház nevét, de hogy a címert is... Mi a csudának? Nem tudom, és a mai napig nem is sikerült felfognom.
Mindenesetre a kapitány ezek után a szoba egyik falához húz, mely tele van ragasztva mindenféle iszonyatosan édes, jegesmedvés rajzzal. A képek mind mást ábrázoltak, de érthetően elmagyarázták a lényeget, vagy legalábbis azt, hogy milyen lehet a tizedik osztag tagjának lenni.
- Köszönöm - mondom egyszerre az üdvözlésre és a napszemüvegre, amit a kezembe nyom egy kis magyarázat kíséretében, mi szerint vigyáznom kell a mumusokkal. - Értem, akkor mi vagyunk a mumusirtó osztag - bólintok, miközben a fejem tetejére teszem a szemüveget. Mondjuk megint elhangzik pár név, melyek nem tudom, hogy kikhez tartoznak, de hosszú még a nap és remélhetőleg az élet is, így hamarosan rájövök, hogy kikről is beszél. A kapitány meglehetősen gyorsan fejezi ne a mondandóját, mintha valami olyasmi csúszott volna ki a száján, amit nekem nem kéne hallanom, de igazából nem értem, hogy mi lehet az. Valaki elment és gondolom nem szólt senkinek, hogy hová, ezért eltűnt, én ennyit látok a történetbe se többet, se kevesebbet.
- Nagyon édes - hajolok közelebb a már korábban kiszúrt plüsshöz, melyről kiderül, hogy nem más, mint a kabalánk. - Minden osztagnak van kabalája, vagy csak mi vagyunk ilyen menők? - kérdezem a medvére utalva.
- Háááát… - gondolkozom el a hirtelen rám zúdított kérdéseken. - Igazából szerettem odajárni, hangulatos volt és a társaságot is szerettem, de sajnos nagyon sok felé szóródtunk - jó, annyira azért nem sok felé, de akkor is, nem maradtunk együtt, ami azért rossz, mert hat év alatt megszoktuk egymást és azt hiszem, hogy valamiféle ragaszkodás is kialakult közöttünk. - A zanjutsu oktató? Gonosz? Nem, szerintem teljesen rendes ember volt, legalábbis azokkal, akik igyekeztek. Bár... meg volt a maga furcsa stílusa, amiért az ember akarva, akaratlanul, de messziről elkerülte a folyosón. Igazság szerint nekem inkább a kidou tanárral volt bajom. Folyton azt hallgattam, hogy mit hogy csinálok rosszul, vagy nagyon rosszul, szerintem egy kedves megnyilvánulása sem volt felém a hat év alatt. Bár az utolsó órán, mikor a többiek már ilyen nehezebb varázslatokat gyakoroltak megengedte, hogy csak nézzem, mondjuk ezt is azért, mert a Sensei nem akarta, hogy elszálljon a fél gyakorlótér, szerinte túl drága lett volna megcsináltatni - nézek körbe félve, mintha előugorhatna valahonnan és szokásához híven lekiabálhatná a fejem, hogy megint miért rontottam el egy olyan varázslatot, amit bárki meg tud csinálni. Hát én nem tudtam!
- Ami azt illeti nekem is lenne pár kérdésem. Az osztagon belül hol találom a hálókörletet? A napszemüveget mindig hordani kell, vagy elég csak magunknál tartani? PonPon-t meg lehet ölelni?  A kapitányt Shiroichi taichounak, vagy simán taichounak kell szólítani? És… - már majdnem azt mondom, hogy ennyi volt, mikor meg kordul a gyomrom. Ja, igen. Én ma még semmit sem ettem, és most, hogy túl vagyok a kapitányommal való találkozáson, már nem vagyok ideges, így semmi akadálya annak a táplálék bevitelnek. - És van itt valami hely, ahol lehet ételt venni? - teszem fel az utolsó kérdésemet.

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #10 Dátum: 2015. Ápr. 17, 16:18:32 »
Itt van és ragyog – szolgálatra jelentkeznek!

- Igen, erre nem is gondoltam! De Masa-jiinek ahhoz ki kéne mozdulnia, tudod lusta, mint az anyaföld, semmit nem hajlandó csinálni… Viszont, ha valahogy kimozdítanánk onnét! Elvinnénk egy kietlen helyre a városban, aztán ott megforgatnánk legalább százszor és utána elengednénk, hogy menjen vissza az irodájába, na, akkor talán elérnénk vele, hogy parancsba adja Seireitei kitáblázását – indulok ki Hattacchan ötletéből. Hangosan le is vezetem neki a tervet, ami felötlött bennem ennek hatására. - Mi lenne, ha együtt megcsinálnánk ezt? :twisted: – ördögi kacaj hagyja el az ajkaimat. - Végtére is nélküled ki se találtam volna ezt! Majd kidolgozok egy frappáns tervet, ami szerint megcsinálhatjuk, oké? *-* – már egészen körvonalazódott a fejemben minden apró lépés, csak le kell rajzolnom!
- Hát, mert ami papírból van és írat, az mostanában nem mindig ég el :( – osztom meg vele a kegyetlen igazságot, mert ezt jobb, hogyha ő is tudja. - A 12. osztag gonosz kegyetlensége. Jaj, velük nagyon vigyázz! Van, hogy cyborg hadsereget küldenek lesből a halálistenre, főleg ránk 10. osztagosokra! Olyankor inkább menekülj, mielőtt robbanna! Nem csoda, hogy a papír esete is az ő hibájuk! :/ Képzeld el, megesik, hogyha tűzre dobjuk őket, akkor több millió lesz belőle! O_O” Lehetetlen elpusztítani… T-T De szoktunk velük origamizni. Várj! Megmutatom, hogy milyen jó dolgokat csinálunk – átbalettozom a zsírkrétákon, hogy kézbe fogjak egy meghajtogatott lótuszvirágot, amit direkt Kagura-samának tettem félre, ha esetleg jönne az iratokért.
- Viszont a te lapjaidat megpróbáljuk elégetni, hátha… A hadnagyi irodában van a tábortűz, ott szoktuk ezt csinálni, majd megmutatom, hogy hogyan. És ne aggódj, van rá engedélyünk 8) De ha valaki kérdezné, csak fűtünk, okés? – hadarom, miközben a kezébe adom a hajtogatott lótuszvirágot. - Nyugodtan megtarthatod, hogyha tetszik :3 De vannak még hajtogatott nyuszik és békák is valahol, ha azok érdekelnének, csak meg kell keresnem őket – mondom, közben elkezdem felemelgetni a szőnyegeket és a szekrény mögé is benézek, hogy lássam, ott vannak-e. Biztosan a pimasz mumusok rejtették el őket! Nem ez lenne az első ilyen eset. :/ - Ha szeretnél, ám segíthetsz – vetem fel, hogyha esetleg papírbékát vagy nyuszit szeretne.
- Nem ez a specialitásunk, de jobban értünk hozzá, mint bármely másik osztag! 8) – jelentem ki, kihúzva magamat büszkén, a mumusokat illetően.
- Tudtommal másik osztagnak nincs kabalája. Az egyleteknél viszont gyakoribb – fecsegem PonPont illető kérdésére. - De mi eleve menőek vagyunk, nálunk jobban senki sem olyan jó a csapatmunkában 8) – osztom meg vele, hiszen ez eléggé fontos! A közös osztagprogramok is mind-mind úgy van kialakítva, hogy több időt töltsünk együtt, ezzel is kifejlesztve szuper érzékeny érzékeinket, hogy aztán egy rúgóra járjon az agyunk is! 8)
- Igen, mi is így jártunk… megértelek! :/ – Én is nagyon sajnáltam, hogy külön utakra kellett mennünk, miután az osztagokba kerültünk. Sokakról már nagyon régóta nem hallottam. Ráadásul, az amnézia miatt nagyon élénken élt bennem a múlt, főleg az Akadémián töltött évek. Kicsit megriadok, hogy Hattacchan nem osztja a véleményemet a zanjutsut illetően. Zavartan igazítom meg haorimat a nyakamnál. Olyan meleg lett hirtelen :S – még szerencse, hogy Himmecchan nagyon jól űzi a zanjutsut, így könnyedén el tudom lógni ezeket a gyakorlatokat, de lassacskán kezdek kifogyni a kifogásokból. Nem bújhatok el örökké a kardforgató edzések elől, ebben tisztában vagyok, de akkor is! :S Ami nem megy, az nem megy, és Hyozanryuu is nyugodtan szidhat miatta, kellett neki kard alakot magára öltenie, nem tudom, hogy lelkem melyik része preferálja a vágóeszközöket, vagy egyéb kézzel fogható fegyvereket, habár szerintem Gyémántsárkány fejre esett mikor úgy döntött karddá válik! >_>”
~ Ne sértegess Kiscsillag, természetes, hogy a legelőkelőbb formát választottam, hiszen így csodálhatnak a legjobban! ~ Erre… nem tudok mit mondani! :| Így ám, nagyon nehéz összedolgozni!
Inkább el is hessegetem Hyozanryuut gondolatfelhőmből, hogy Hattacchanra tudjak figyelni, mert sok-sok kérdést tett fel nekem, meg egy csomó mindent mesélt is! *_*
- Az Akadémián egyáltalán nem oktatják jól a kidout! De ismerek valakit, aki segíthetne neked, osztagtesók vagyunk, Ainak hívják és a 3. osztag kapitánya. Nagyon jól ért a varázslatokhoz, de Naracchinről is úgy tudom, hogy nagyon vágja a kidoukat! Ő egyébként a 9. osztag vezetője. Mondjuk nekem Ai segített nagyon sokat, mert én se vagyok ám’ a legjobb kidou használó!
– nevetek fel kicsit kellemetlenül.
Miután megtudtam, hogy különösebb idézés nélkül is lehet varázslatokat létrehozni, az sokat segített rajtam. Ugyanis több varázslatról tudom, hogyan működik, miképpen kell kinéznie, de a neve! Főleg a száma! Na, az nagyon ki tud fogni rajtam a mai napig…
- A hálókörlet? Egy egész épület van a tisztek szobájának, bár a konyha és a fürdő közös. Amúgy, ha kimész ebből az épületből a veteményes felé vezető úton jobbra egy hosszú épületsor. Eltéveszthetetlen, de megmutatom neked, hogy ne tévedj el. :3 Meg segítek megkeresni a szobádat is! Lehet, hogy tök közel leszel hozzám, mert most, hogy Tankcchin már nem az osztag tagja, az a szoba üresen árválkodik! T-T – mesélem el neki elszontyolodva. - De ami a jó hír, hogy kinevezték kapitánynak, így nincs miért lógatni az orrunkat! – nevetem el magamat. Nem szeretném, hogy Hattacchan az első napján rosszul érezze magát, amiért nem tudom egyszerűen felfogni, hogy Masa-jii az osztag nagyon menő tagjait elvette tőlünk.
- Nem muszáj mindig hordani. Elég, ha nálad van. :o Nézd, nekem sincs mindig rajtam – mutatom fel a száraz virágokkal és kavicsokkal teleragasztott napszemüveget, amit ruhám belsejéből halászok elő.
- Hogy tessék? Hát hogyne lehetne, csak nyugodtan! PonPon imádja az öleléseket! :3 – kapom ki a plüssmacit a székből, hogy Hattacchan kezébe adhassam. - Olyan pihe-puha nem? *O* – simogatom meg a jegesmaci hátát, miután Hattacchan átvette tőlem. Hirtelenjében viszont azt is elfelejtettem, hogy mi a nevem, és majdnem kivetődtem a szoba túl felén húzódó ablakon, mikor meghallom a „Shiroichi taichout”. Szerencsére még idejében kapcsolok, hogy Hattacchan mondta és nem Kagura-sama szólít így az ajtóban várva a papírokra. Mondjuk neki nem is egészen ilyen a hangja, sőt, egyáltalán nem! @.@
- Jaj, dehogy is! Elég, ha simán csak a Naonak szólítasz, rendicsek? – kezeimmel hevesen gesztikulálok. - Mi egy nagycsalád vagyunk! Attól még, hogy Masa-jii rám bízta a haorit, nem lettem se több, se kevesebb nálatok. Bár több tisztet küldenek a nyakamba, mint szeretném T-T Mármint olyanokat, akik a jelentéseket akarnak tőlünk. Ha ilyen shinigamival találkozol, mindig küld el őt a 12. osztagba, hogy ott keressenek, ha akkor se megy el, akkor pedig a 3. osztagba! – súgom halkan, mielőtt valaki kihallgatna minket és lebuknánk. :O.O:
- ÁÁÁ! – kiáltok fel rémülten, ahogy hallom az ideges tigris hangot Hattacchantól. Mikor a hasunk éhezik, annál rosszabb nem létezik! Romlik a koncentráció, a kedvünk, a képességeink!
- Olyan gonosz vagyok, ne haragudj! Meg sem kínáltalak! – bökök az asztalon pihenő nagy kupac édességre. - Amúgy egy csomó helyet ismerek, Kohaku-sama főztjét egyszer ki kellene próbálnod! A nőegyletben például gyakran tart főzőtanfolyamot, oda simán el lehet menni megkóstolni az aktuális menüt. Vagy ott van Unohana-san és Ukkicchin büféje! Ott lehet isteni jégkrémeket kapni, meg sütiket! *.* De ez most messze van és a hangját hallva – bökök Hattacchan hasa felé -, nem várathatjuk meg! – leültetem a kapitányi székbe, majd elé tolom a tálca citromos süteményt. - Szereted a citromot? Én oda vagyok érte! *.* Sütiként a legfincsibb! Ha nem ízlik, nem kell megenned, akkor tudok dobni egy sort, hogy hozzanak egy pizzát, de arra várni kell :o – veszem a kezembe a lélekmobilt, hogyha esetleg Hattacchannak nem tetszene az édesség. - A tea elfogyott, de van fincsi gyümölcslevem. Narancsos! :3 – rázom fel jól a doboz üdítőt, mert még nem nyitottam ki és ilyenkor ezt kell tenni vele. Ha Tsucchin tudná, hogy ma még nem ittam egy kortyot sem, akkor biztosan megszidna, mert ő mondogatja folyton, hogy már pedig inni mindig kell! :o

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Ápr. 20, 00:08:18 írta Shiroichi Anao »

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #11 Dátum: 2015. Ápr. 18, 15:12:34 »
Itt vagyok, ragyogok... avagy szolgálatra jelentkezem :D

- Rendben, csináljuk! - lelkesedem. - Mindent a cél, illetve a táblák érdekében. Bár, akkor jól ki kell dolgozni a tervet, elvégre be kell törnünk az első osztag központjába és ki kell kilopnunk onnan Seireitei egyik, ha nem legerősebb emberét. Necces, de nem megcsinálhatatlan.
~ Mondd csak, te teljesen normális vagy!? Nem, ne is válaszolj, mert nem vagy az! Még egy napja sem vagy halálisten és máris valami olyasmit tervezel, ami miatt úgy kivághatnak innen, hogy a lábad sem éri a földet! ~
Hm… lehet, hogy van abban valami, amit Kawasemi mondd, de nem igazán hat meg a dolog. Persze lehet, hogy jobban kéne figyelnem az intelmeire, elvégre szerinte Ő az én „józan eszem” vagy mim, bár én ebben kicsit kételkedem, de ha ő mondta, akkor elhiszem neki. Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy az ember ilyen helyzetben szinte soha sem hallgat a józan eszére, így én se fogok.
Meglepnek a kapitány szavai. Papír és nem ég el, ez nekem új. Már majdnem rá is kérdezek, hogy ennek mi lehet az oka, ám ő már kérdés nélkül is magyarázattal szolgál. Szóval a tizenkettedik osztag tehet mindenről, sőt… még robbanó robotokat is gyártanak, amik elől jobb, ha menekülök.
- Olyan gonoszak - foglalom össze egyetlen mondatban a véleményem a fentnevezett osztagról, majd kíváncsian várom, hogy a kapitány milyen „műveket” mutat. Végül egy hajtogatott lótusz kerül a kezeim közé. Sajnos nem tudom minden figyelmemet a virágra fordítani, mert a velem szemben álló közben hadar is valamit, amit nagy nehezen, de sikerül megértenem. - Szóval csak fűtünk, mert fázósak vagyunk, és nem lapokat égetünk, értem. Igen, szívesen megtartom, ha lehet, olyan kis csinos, köszönöm - bólintok mosolyogva, miközben jobban figyelemre veszem a kezemben lévő tárgyat. Igaz, én nem sokat értek az origamihoz - az akadémián nem tanítanak ilyet -, de azt meg tudom állapítani, hogy egy mesterművel állok szemben. - Jaj, igazán nem kell ezért feltúrni az egész irodát, gondolom majd egy közös osztagos origamizás keretein belül úgy is meglátom, hogy hogyan néznek ki, esetleg valami kezdeményt még én magam is gyártok.
- Akkor több szempontból is menők vagyunk. Szerintem tök jó, hogy egy osztagnak van egy kabalája, nem csak egy egyletnek. Valahogy ez is az összetartozást jelképezi - mondom el a véleményem, bár azt már nem kérdezem meg, hogy miért egy jegesmedve az, mert egyáltalán nem fontos, a lényeg az, hogy iszonyat aranyos.
- A legtöbb osztály így jár - sóhajtok fel kicsit szomorúan. Persze, mikor levizsgázunk és beosztanak minket a különböző osztagokba, akkor megígérjük egymásnak, hogy így meg úgy tartjuk a kapcsolatot, de mindenki tudja, hogy nem így lesz. Ez csak természetes, hiszem az akadémiai évek már a múlthoz tartoznak, az osztagunk a jelenünk és jobb esetben a jövőnk is, egészen a halálunk napjáig. Ez pedig így helyes. Persze, fogunk még találkozni, talán nem holnap, vagy holnap után, de egyszer biztosan… legalábbis nagyon remélem.
- Hát, elég sokaknak jól ment… - mondom kellemetlenül, mert igazán nem szeretek a kidou tudásomról beszélni. Valahogy az elmúlt hat év teljesen elvette a kedvem attól, hogy bármiféle démonmágiát gyakoroljak. - Mindenesetre nagyon szépen köszönöm a tanácsot - mosolygok rá hálásan, elvégre sosem lehet tudni mit hoz a sors, mire lehet egyszer szükségem.
Kiderül, hogy nem csak egy kisebb szárny van a tisztek hálószobáinak, hanem egy egész épület. Őszintén mondom, ez nagyon megnyugtat. Anya ételes félelemével ellentétben, én attól féltem, hogy a szobám nem lesz más, csak valami kis lyuk, amiben éppen elfér egy ágy, esetleg egy szekrény. Viszont így van rá esély, hogy egy rendes szobaméretű szobám lesz. A közös helységek igazán nem zavarnak, az akadémián is így volt és otthon is négyen használtuk ezeket, ezért nem hiszem, hogy ezek különösebb gondot jelentenének nekem.
- Jaj, azt nagyon megköszönném, ha megmutatnád. Lehet, hogy eltéveszthetetlen, de valaki szerint én még így is képes vagyok jobb helyett balra fordulni, így jobb, ha biztosra megyek.
~ Emlékeztetnélek rá: idefelé ezt meg is csináltad! Csak nekem köszönheted, hogy most itt vagy, nem kilométerekkel arrébb bolyongsz, szóval kevesebb iróniát és több tiszteletet ~
Jól van na, tisztában vagyok én azzal, hogy idefelé elkövettem pár nagyobb bakit, de izgultam és nem figyeltem. Őszintén remélem, hogy nem akarja ezt életem végig felhozni ellenem, mert ha mégis, akkor jó hosszú cseszegetésnek nézek elébe.
- Az nagyon jó lenne, ha tényleg a közelben lennél, mert egyelőre még senkit se ismerek az osztagtól, ugyanis az idei végzősök közül csak engem osztottak ide - de ettől függetlenül nem búsulok, hiszen okos, talpraesett gyerek vagyok, meg fogom tudni állni a helyem.
~ Okos, talpraesett? Te kiről is beszélsz? ~
 Magamról, hát ki másról beszélnék. És nem hiszem, hogy Kawaseminek folyton a fejemben kéne oltogatnia engem, ez hosszútávon súlyosan károsíthatja az önbecsülésem.
- De hiszen az végül is jó, hogy kapitány lett, mert az azt jelenti, hogy ő egy igazán ügyes és tehetséges shinigami. És végül is, ha máshol nem, de a kapitányi gyűléseken látjátok egymást - mondom neki biztatóan, mert ahogy látom, nem túlságosan örül annak, hogy a fent említett személyt - akiről egyébként lövésem sincs, hogy hányadik osztag kapitánya - áthelyezték.
A szemüvegről kiderül, hogy nem mindig kell hordani, elég ha az ember magánál tartja. Erre csak bólintok, de nem veszem le a fejem tetejéről. Egyelőre jó helyen van ott, aztán majd meglátjuk, hogy tulajdonképpen hol is fogom tartani.
- De jóóóóóóó - lelkesedem fel teljesen, mikor engedélyt kapok arra, hogy megölelgessem a plüsst. Ahogy a kezem közé kerül az állat egyből magamhoz szorítom. Olyan jó puha. - Deeeee az- válaszolok a nekem feltett kérdésre, bár nem vagyok biztos benne, hogy a kapitány is teljesen jól hallja, ám bólogatok is, így teljesen biztos lehet, hogy egyetértek vele. Miután kellőképpen kijátékozom magam, visszaültetem a medvét a székébe… vagy inkább trónjába, igen azt hiszem, hogy a trón a megfelelő szó nem a szék.
Láthatóan a kapitány nem szereti, ha Shiroichi taichounak szólítják, ugyanis mindig frászt kap ettől. Ezt ugyan szóvá nem teszi, de megengedi, hogy Naonak szólítsam, mire mosolyogva bólintok. Meg mondom őszintén, az indoklása nagyon szimpatikussá teszi, de azért nem értek vele teljesen egyet. Ha a főkapitány őt nevezte ki az osztag kapitányának, akkor biztosan tud vagy éppen tett valami olyat, ami megkülönbözteti őt tőlünk. Azon pedig már meg sem lepődök a hallottak és látottak után, hogyha esetleg egy első osztagos keresi, akkor el kell irányítanom őt mondhatni az ellenkező irányba.
- Tizenkettedik vagy harmadik osztag, értettem - bólintok ma már sokadszorra. Lehet, hogy ezt lassan be kéne fejeznem, különben a végén le fog esni a fejem a helyéről, ami lássuk be, nem lenne annyira nagyon kellemes élmény.
- Jaj dehogy vagy gonosz, egyszerűen csak nem gondoltál arra, hogy otthon nem ettem semmit. Igazából volt is reggeli meg minden, csak annyira izgultam, hogy nem ment le egy falat sem a torkomon. Anya dohogott is rendesen, tudod neki ez a rendes evés az vesszőparipája - legyintek, majd meghallgattam a felsorolását az ételszerzési lehetőségekről. Igazából az a büfé nem hangzott rosszul, bár a kapitány… akarom mondani Nao-chan messzinek ítéli a helyet, én pedig hiszek neki, így hagyom, hogy leültessen a kapitányi székbe, majd elém toljon egy tálca sütit. Az illatáról úgy tippelem, hogy citromos, bár szerencsére nem kell csak az érzékeimre hagyatkoznom, mivel Nao-chan is elmondja ezt.
- Szeretem a citromot, meg úgy mindent, amiből édességet lehet csinálni, így nagyon szépen köszönöm, ez tökéletes lesz - mondom csillogó szemekkel, majd kiveszek egy darabot a tálcáról és beleharapok. Az ízlelőbimbóim és a gyomrom a mennyekben járnak. Az előbbi a remek íz miatt, az utóbbi pedig azért, mert végre táplálék kerül bele.

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #12 Dátum: 2015. Ápr. 20, 00:07:33 »
Itt van és ragyog – szolgálatra jelentkeznek!

- Masa-jii csak akkor ijesztő, ha józan és ilyenkor is csak abban az esetben, ha hátad mögött intéz dolgokat! :o – kergetem el Hattacchan aggodalmát. - De ne aggódj, előbb festem be rózsaszínre az alsóneműit mielőtt bármit is tehetne veled! Ezúttal nem lankad a figyelmem, ha Masa-jiiről van szó! :x – fújom fel arcomat, ahogy eszembe jutnak micsoda szemtelen dolgokat tett az elmúlt időszakban! Ráadásul mindegyiket úgy, hogy nem is tudtam róla semmit! Az pedig csak természetes, hogy Hattacchannel nem hagyom, hogy bármifélét tegyen, mert azt egy életre megemlegetné. A 10. osztag egy család és mi vigyázunk egymásra! ˇ^ˇ
- A részleteket pedig csak bízd ide, szakértő vagyok 8)
– húzom ki magamat büszkén. Szívesen dicsekednék neki egy-két tervemmel, csak nem tudom hova raktam a rajzokat, amiken ábrázoltam lépésről-lépésre a dolgokat. De KatsuSa irodájába betörni nem volt egyszerű, az elbuktam, de másik sikerült! Meg Kohaku-sama citromos süteményeit levadászni is eléggé nagy kihívás volt, azt nem buktam el ugyan, de húzós volt. Mostanra viszont megtanultam, hogy mire kell odafigyelnem! 8)
- Látom, érted a dörgést, Hattacchan! 8) – elismerően nézek rá, amikor a 12. osztagról elmeséltem, hogy milyen aljasságot csináltak az éghetetlen papír képében, ő pedig nem kioktat, hanem egyetért velem. *w*
- A közös origamizásnál ám’ sokan segítenek, szóval egy-két szóból bele fogsz rázódni, emiatt nem kell aggódnod! A lótuszt én is nagyon sokáig gyakoroltam, hogy ilyen szépen menjen, muszáj is volt, mert Kagura-samát különben nem lehetne lekenyerezni! Már pedig, ha ő jön a jelentésekért, jobb, ha origami lótuszt adsz neki, hogyha nincs mit leadnod
– nagy okosan tartok Kagura-samáról kiselőadást Hattacchannak, hogy egészen felkészült legyen a jövőben. - De akkor, ahogy gondolod. Sajnos csak az egyik repcsimet találtam meg, de ez töltve van a zöldségcsatákhoz – mesélem el neki, miközben visszarakom a szekrény mögé a papírrepülőt. Nem tudom miért ott volt, de valami ok biztosan van rá, szóval inkább otthagytam. Úgy is eszembe jut, hogyha kellene, vagy sem. *<*”
- Ugye? *>* Még szerencsevirágunk is van, úgy hívják Hayate! És ne tévesszen meg a név, mert valójában lány, ugyanis virágot hozott! *.* Meg van a kertünkben sok-sok cseresznyefa, két éve lett ültetve. Már egészen nagyok, ezért is fogunk majd legközelebb tartani virágnézést! *_* – újságolom el neki a nagy hírt és a falon lévő egyik rajzomra rá is bökök, amin pufók jegesmaci, napszemüvegben vizslatja a cseresznyefák lehulló szirmait.
- Hattacchan! T^T Ne lógasd az orrodat! Most már mi leszünk a családod, és nagyon szeretünk! – ölelgetem meg Hattacchant, amikor látom, hogy mennyire elszontyolodott az iskola felemlegetésére. Fel is írom magamban, hogy legközelebb ezt a témát inkább kihagyom, és nem piszkálom vele, majd hogyha szeretne róla beszélni, akkor fog mesélni. Amúgy pedig nem fogom nyúzni majd ezért. - Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam! T-T – alsó ajkamba harapok, miközben bocsánatkérően nézek Hattacchanra. Remélem, nem fog megharagudni rám ezért!
- Akkor ők furák… – mondom elgondolkodva Hattacchan szavaira egykori iskolás évfolyamtársait illetően. Eléggé hihetetlenül hangzik, hogy sokaknak ment az Akadémián a varázslás! Nálunk nem voltak olyan sokan, ott többen voltak karddal harcolók. Nem is szerettem azokat az órákat, egyszerűen nem ment és kész, ezen nem volt mit szépíteni! T-T 
- Én rendszeresen rossz felé megyek, nem kell ezért izgulni
– legyintek, hogy elkergessem Hattacchan kétségeit. - Akkor, ha megmutatom a szállást és a kertet, utána bemutatlak sok-sok mindenkinek, okés? *>* Mindenki nagyon kedves és segítőkész! Mikor ide osztottak még én is nagyon meg voltam lepődve, hogy mennyire – mesélem el neki a régi élményt, ami még mindig élénken élt bennem.
- Igen, ő volt az egyetlen, aki ilyen jól tudott barkácsolni! T-T – osztom meg vele Tankcchin nagyon menő egyedülálló képességeit. - Az ő segítéségével építettük a cseresznyefák köré a kerítést, hogy ne essen bajuk a facsemetéknek, mert van, amelyik még kicsike – kezeimmel is mutatom, hogy mekkorácskák. Tényleg nem óriásiak, alig érne mindegyik a térdünkig.
Megkönnyebbültem mikor Hattacchan felvidult PonPonnak hála! Mondjuk ez nem is volt kérdés, ő mindenen átsegít, ha kell, jól ért hozzá, ezért is az osztag kabalája. 8) Engem is mindig megvigasztal, hogyha szomorú vagyok! *.*
- Van családod? :o
– meglepetten pislogva nézek Hattacchanra. Persze mindenkinek van családja! De legtöbben nem emlékeznek rá, mert emberek voltak előtte vagy más ürügy miatt. Nekem amnéziám volt! *>* Bár ez igazából cseppet sem vicces, a fél életem egy hazugság volt! Vagyis ez nem éppen a legjobb kifejezés erre, inkább csak nem volt olyan, mint amilyennek tudtam egy évvel ezelőttig, amikor is minden fenekestül megváltozott! ^^”
- Szóval lélek vagy és nem az Emberek Világából kerültél át ide?
– kérdezek rá, hogy picit többet megtudjak róla, persze, ha nem titok és szívesen beszél róla.
- Azt hiszem az anyukák pontosan ilyenek! Mármint olyan aggódósak – nevetem el magamat zavartan. Homályosan emlékszem a mamámra, és most, hogy tudom él és virul, csak fel kellene keresnem őt, ez cseppet sem olyan egyszerű! Inkább nem teszek semmit, ami persze nem a legjobb megoldás, meg igazából nem is örökké nem akarom felkeresni, csak hát… még várnék vele egy kicsit, oké lehet kicsivel többet… sokat. :S   
- Én is! *>* Főleg a csokit, meg a citromot! De leginkább a citromot! – helyeselek Hattacchannak. - Hogyha jóllaktál, akkor megmutatom a szálláshelyeket, meg-meg a kertet! – jelentem ki lelkesen, közben én is leszedek a tálcáról egy sütit, amit elkezdek elpusztítani.
- Jól laktál? Egészségedre :3 – mosolygok rá Hattacchanra, mikor látom, hogy befejezte a sütik megevését. - Remélem anyukád nem lesz mérges, hogy a fő étkezés helyett süteményeket ettél. Himmecchan szerint az édesség nem helyettesítheti például a kétfogásos ebédet! Az ikrek nem mindig tartják be, de a kicsi lánya igen. Óh, igen! Vele légy óvatos! Nagyjából ekkora, fehér hajú és jobban tudja a Gotei 13 szabályzatát, mint aki írta! – a kislány méreteit, mint a cseresznyefánál nagyjából bemértem a földtől viszonyítva az én magasságomat alapul véve. Persze halkan beszélem, szinte suttogtam, picit hadartam is, mielőtt emlegetett kisgyerek megneszeli és kioktat, hogy sugdolózni társaságban nem illő. Ugyanis ez gyakori szokása! :S
- Akkor indulhatunk? *w* – nézek rá várakozóan, persze ha szeretne kicsit ejtőzni, akkor nem zargatom, ráérünk, nem hajt a 12. osztag minket semerre! - Amúgy, miért lettél halálisten Hattacchan? – kérdezem kisvártatva tőle. Vicces, hogy ilyesmiről puhatolózok, mert én komolyabb célok nélkül lettem halálisten, csak elhatároztam egy régi barátommal, akire már alig emlékszem és puff, elvégeztem!
Hogyha Hattacchan is szívesen indult volna, akkor kivezettem a szobából és rögtön a szállások felé vettem az irányt. Az útba eső helységeket mind-mind megmutatva neki, főleg a társalgót! Oda lehetetlen lett volna nem betérni!
- Ez itt a társalgó, tudom azt mondtam a szállásokhoz viszlek, de ezt muszáj megmutatnom! – jelentem ki, ahogy félrevonom a papírajtót, majd vidám üdvözléssel fogadtam a többieket, akik éppen nagyban nyuszikat és virágokat hajtogattak az éghetetlen papírból. - Ő itt Hattacchan, most érkezett hozzánk, még új! Legyetek hozzá kedvesek *3* – mondom nekik, habár feleslegesen, hiszen evidens, hogy mindenkivel jó fejek, kivéve azzal, aki 12. osztagos. :/
- Ő ott Momijicchan, ő pedig Miyacchan, Miyucchan vagy fordítva? @.@ Ők ikrek lehet őket keverni, elnézik, ugye? *>*
– pillantok feléjük ügyetlenül, viszont nevetésük elárulta, hogy nincs ezzel gondjuk, tudják, hogy az ikrek nekem első ízben nagyon is kihívások a név terén! De előbb-utóbb megjegyzem ám’. - Aztán ők pedig Ashikagecchin és Hideyoshicchin – miután mindenkit bemutattam neki és a cuki köszönések mind-mind lementek és hagyják Hattacchant is levegőhöz jutni. Valamiért mindenki nagyon kíváncsi volt rá, hogy most végzett-e az Akadémián, vagy éppen másik osztagból helyezték-e át, ha igen, honnan és sok-sok más apróságra. Így, ha figyelmét rám tudta vezetni, nyomban odalépek egy leveles virághoz, széles mosollyal az arcomon.
- Ő itt Hayate – mutatok a növényre. - A névrokonomtól kaptam ajándékba, azóta mindenki szereti. Erről meséltem! – osztom meg Hattacchannal.
- Szeretnél hajtogatni? – kérdezem tőle a többiek felé nézve, közülük szinte mindenki rá is vágta, hogy nyugodtan csatlakozhatnánk. Mint ahogy sejtettem, persze, hogy beszállhatunk, van elég lap hozzá. 8) - Úgy látom, most éppen nyuszikat hajtogatnak, meg virágokat :3 – lábujjhegyre állva lesek a kész munkák irányába, amik a földön sorakoznak és az asztal picit kitakarja.

(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #13 Dátum: 2015. Ápr. 25, 00:15:29 »
Itt vagyok, ragyogok... avagy szolgálatra jelentkezem :D

- Ha józan? Ezt úgy érted, hogy a főkapitány egy részeges ember? - tátom el a számat. Igazából nem sokat tudok Fujimoto Masayoshiról, csak pont annyit, amennyi megmaradt az akadémiai órákról, azonban olyanra egyáltalán nem emlékszem, hogy részeges lenne. Bár ki tudja, a szennyest szinte sosem teregetik ki előttünk, pedig ezek az igazán érdekes részei a dolognak.
Csak bólintok Nao-chan szavaira, inkább nem kérdezem meg, hogy mit tehetne velem a főkapitány, mert úgy hiszem, nem akarom tudni. Bár ha jobban belegondolunk, akkor ki vagyok én? Egy újonc, aki olyan jelentéktelen, mint egy porszem a sivatagban, így kötve hiszem, hogy bármit is akarna tőlem.
~ Idióta, az előbb azt terveztétek, hogy kilopjátok őt a szobájából. Szerinted, ha ezt megteszitek, akkor nem akar majd tőled semmit! Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? ~
Jó, ebben igaza van, de ha meg is tesszük, akkor gondolom éjszaka lesz, meg spéci fekete ruhában leszünk, meg minden, ami egy sikeres „küldetéshez” kell. Kötve hiszem, hogy rájönne, kik voltak. Legalábbis én hiszek benne, hogy Nao-chan ezt meg tudja úgy szervezni, hogy sose jöjjenek rá az elkövetők kilétére. Ebben még az is megerősít, hogy azt mondja szakértő, én pedig furcsa módon elhiszem neki, bár arra inkább nem kérdezek rá, hogy miket is csinált eddig. Azt hiszem, hogy jobb, ha nem tudom.
- Értem, szóval tulajdonképpen a lótusz osztogatás az első osztag tagjainak egy módszer, hogy elkerüljük a büntetést, ha nem csináltunk papírmunkát. Egyébként ez be szokott válni? - érdeklődöm, mert józan paraszti ésszel végiggondolva ez működhet egy, maximum két alkalommal, azonban harmadszor már igen ideges lehet az ember, hogy lótuszt kap hivatalos papírok helyett, még akkor is, ha olyan szépek, mint amiket Nao hajtogat. Végül a nyuszik és békák nem kerülnek elő, ám helyettük egy repülőt látok, amit a kapitány a szekrény mögül vesz elő, majd tesz oda vissza. Ebben még nem is lenne semmi furcsa, azonban az egy kicsit meglep, amit mond.
- Zöldségcsatákhoz? Azok mik? - teszem fel azt a kérdést, amit még Kawasemi is vízhangoz a fejemben. Ez a kijelentés mind a kettőnket meglep, ami ritka, mivel a Jégmadarat nem sokszor lehet kibillenteni, elvégre neki mindenre van valami válasza, vagy megjegyzése,vagy megjegyzése … sajnos.
Mint kiderül, nem csak PonPonunk van, hanem Hayaténk is, ami az osztag szerencse virága. Első hallásra egy egyszerű zöld növényre asszociálok - talán a neve miatt -, ám hamar kiderül, hogy a fantáziám és a valóság nem állnak közel egymáshoz, ugyanis Hayate virágot is hoz, tehát lány. Így a képem módosul egy kicsit, bár nem nagyon tudom elképzelni, hogy milyen is lehet a kabalavirágunk.
- Jaj, annyira nem vagyok szomorú és igazán semmi baj - mosolygom Naora, aki láthatóan rosszul érzi magát, mert elszomorított, bár ez egyáltalán nem így van. Nem vagyok szomorú. A barátaim élnek és feltehetően boldogok az új osztagukban, ismerkednek a kapitányukkal - bár nekik biztosan fele annyira menő sincs, mint az enyém -, az osztagtársaikkal és az új életükkel, mert azt hiszem, hogy ezt jogosan nevezhetem annak.
- Lehet… - gondolkozom el. Végül is ilyen szempontból még sosem vizsgáltam meg a dolgot. Elképzelhető, hogy az akadémián nem is velem volt a baj, hanem velük. Hogy teljesen őszinte legyek, ez a verzió sokkal, de sokkal jobban tetszik, mint az, ami egészen idáig a fejemben volt. Persze, ettől most nem fogok jobban, vagy éppen rosszabbul aludni, de akkor is jobb úgy gondolni rá, hogy én voltam a normális, ők meg a furcsák.
- Rendben, már nagyon kíváncsi vagyok a szállásra, meg a kertre és persze az osztagtársaimra is - talán rájuk a legjobban, de ezt nem teszem hozzá. Kicsit megnyugtat, mikor Nao-chan azt mondja, hogy rendesek és segítőkészek. Igazából még magamnak sem akartam bevallani, de egy kis részem félt az ismeretlenemberektől. Mondjuk azt hiszem ez normális, elvégre mindenki fél az ismeretlentől, legalábbis szerintem.
Mind kiderül a nem tudom én hányadik osztag kapitányának elvesztése azért volt nagy baj, mert az osztag berkein belül ő volt az egyetlen, aki értett valamicskét a barkácsoláshoz, sőt még a kicsike cseresznyefák köré is épített védőkerítést. Nos, ha jobban megnézem a dolgokat, akkor ez érthető és kellemetlen is egyszerre, mert tapasztalatból mondom, mindig jól jön egy ember a háznál, aki ért az ilyenekhez. Ez nekünk otthon apa volt - vagyis most is az - és jó volt, mikor csak annyit mondtál, hogy „Apa leesett ez a polc, vissza tudnád tenni?” és mire legközelebb arra mentél már kész is volt. Az pedig már más kérdés, hogy anya mit szólt ahhoz, hogy ami leeset róla, az többségében darabokra tört.
-Van és azt hiszem igen, legalábbis nekem anya azt mesélte, hogy a bátyám és én már ideát születtünk - vonom meg a vállam. - Valószínű - nevetem el magam -, anya is mindig azt mondja, hogy az értem való aggódás az ő feladata és addig meg is fogja tenni, amíg megteheti. Bár köztünk szólva szerintem néha kicsit túlzásba viszi, de igazán örülök neki, hogy van nekem. Tudod, nem vagyunk egy veszekedős család, de pár éve volt egy hatalmas vitánk, amikor kicsit több mint egy évig nem beszéltünk egymással. Igazából akkor jöttem rá, hogy a családom többet jelent nekem, mint gondoltam és el sem tudom képzelni az életem nélkülük, illetve anélkül, hogy egyszer-egyszer haza ne látogatnék - mondom, bár nem tudom miért. Nem szoktam ilyenekről, mármint a családomról ilyen nyíltan beszélni, még azokkal sem, akiket évtizedek óta ismerek.
- Miért, te az Emberek Világából kerültél ide? - érdeklődöm őszinte kíváncsisággal, mivel komolyan érdekel, hogy milyen lehet ott az élet. Párszor már jártam Karakurában - legalábbis azt hiszem, hogy így hívták azt a várost - az akadémiai terepgyakorlatok alkalmával, de tüzetesebben sosem sikerült körülnéznem. Bár annyit mindenesetre le tudtam szűrni, hogy a házak és az emberek öltözködése teljesen eltér a mienktől, valamint láttam olyan furcsa vasjárműveket, amiket ha jól emlékszem autónak neveztek.
Miközben a sütiket eszem Nao elmondja, hogy ő is szereti az édességet főleg azt, ami citromos. Én inkább eperpárti vagyok köszönhetően anya eperkrémes süteményének, de azt hiszem, hogy egyszer megkérem, készítse el citromosan is, hátha megváltozik a véleményem, bár nem hiszem.
- Igen, köszönöm jóllaktam, nagyon finom volt :3.  Nem hiszem, hogy mérges lenne - legyintek és füllentek egyszerre. Valószínűleg nem örülne a dolognak, sőt, de amit nem tud, az nem fáj, és ha jól emlékszem, akkor csak annyit mondott, hogy mindenképpen egyek valamit, azt nem mondta, hogy mit.
- Értem, fehér hajú, picike, kívülről fújja a szabályzatot és legyek óvatos vele - bólintok komolyan, bár minden bizonnyal, ha találkozom is vele ez nem lesz az agyamban, de azért reménykedni teljes mértékig szabad, talán Madárka majd emlékszik rá.
~ Ne szólíts így, van rendes nevem is! ~
Háborodik fel egyből, mire egy apró mosoly kúszik az arcomra. Végre! Találtam valamit, amivel én is becézhetem őt és nem tetszik neki. Körülbelül egy hónapomba került, de sikerült.
- Perszeee, mehetünk - pattanok fel egyből a székből.
Pár másodpercig némán sétálunk egymás mellett, majd feltesz egy ártalmatlan kérdést, mely arra vonatkozik, hogy miért is lettem shinigami. Nem válaszolok neki egyből, pedig szeretnék, de nem megy. Mikor utoljára ezt kérdezték tőlem nem lett túl szép vége a dolognak, és még enyhén fogalmaztam. Persze, ez nem ugyan az a szituáció, még csak nem is hasonlít ahhoz, mégis azt idézi fel bennem. Furcsa agyam van az már biztos.
- A bátyám miatt - válaszolom végül. - Tudod, én sosem akartam halálisten lenni, a neki volt ez a nagy álma. Sokszor haza jött amíg az akadémián tanult és igazából utána is, amikor pedig otthon volt mesélt a tanulmányairól, a küldetéseiről, az emberekről és úgy tulajdonképpen mindenről. Imádtam őt hallgatni, valahogy annyira elvarázsoltak a történetei. Szóval el kezdett érdekelni a dolog és jelentkeztem, most pedig itt vagyok - foglalom össze röviden és tömören a dolgokat, kihagyva pár olyan momentumot, amit nem szívesen reklámoznék. Többek között a bátyám halálát, a majdnem megfulladásomat és hasonlókat.
- Semmi baj, úgyis kíváncsi vagyok mindenre - mondom, majd követen Naot a társalgóba, ahol többen is tartózkodnak, akiknek bemutatnak, illetve akiket bemutatnak nekem. Valóban nagyon kedves és érdeklődő mindenki, így egy kicsit - nem nagyon, tényleg csak egy kicsit - megilletődöm, de boldogan válaszolok a hozzám intézett kérdésekre. A neveket megpróbálom visszamondani ezzel jelezve, hogy figyeltem ám, és majdnem sikerül is, de az ikreket én is összekeverem. Azt hiszem, hogy össze is fogom, mivel annyira egyformák >.<. Persze, nagyon menő lehet, ha valakinek van egy ikertestvére, de félő, hogy szeretik ezzel megtréfálni az ember, ami már koránt sem olyan vicces. Legalábbis az alanynak, az ikrek biztosan nagyon jól szórakoznak.
Mikor sikerül kijutnom a tisztek gyűrűjéből, Nao megmutatja a virágot, melyről még az irodájában mesélt, majd hajtogatni invitál. Először nemet akarok mondani, mert tényleg nem vagyok túl jó az origamiban, de mikor a többiekre és a munkáikra nézek, mégis kedvet kapok. No meg olyan kedvesek, mégsem mondhatom azt, hogy nem.
- Rendben, hajtogassunk - egyezem bele végül. - De ha a nyulamból valami gnóm, mutáns, állatnak nem nevezhető valami lesz, akkor ne lepődj meg - teszem hozzá mosolyogva, miközben helyet foglalok az asztalnál és magam elé veszek egy lapot a sok közül. Hát akkor lássuk a medvét... akarom mondani nyulat!

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kapitányi iroda
« Válasz #14 Dátum: 2015. Máj. 01, 14:44:40 »
Itt van és ragyog – szolgálatra jelentkeznek!

- Hááát… annyira azért nem, de nem is mindennapi a hozzáállása az erős italokhoz. Vagy legalábbis nem úgy fogalmaznék, hogy „iszákos”! ^^” – még ha az is valójában. :S Azért nem mondanék csúnyát a főkapitányra, még ha igaz is. Ritka viszont az olyan alkalom, amikor valóban józanul lehet látni, habár én inkább másnaposként láttam eddig a legtöbbször, de majd Hattacchan is meg fogja tapasztalni, hiszen immáron a Gotei 13 tagja! :o
- Pár másodpercig igen, szóval ezt az időt nagyon ki kell használni! Tudod, a futás nem szégyen, hanem sokkal inkább hasznos! Főleg, ha az 1. osztagról van szó – adom a jó tanácsot Hattacchannak a lótuszokat illetően. Szépek és leköti a tagokat egy időre, főleg Kagura-samát, de nem tart az olyan sokáig, és nem felejtik el sajnos céljukat, hogy miért is jöttek. - Igazából jó gyakorlás, hogyha villámtáncról van szó, az biztos! – nevetem el magamat, tarkómat vakarva enyhe zavaromban. Lehet, hogy ez a dolog nem is olyan vicces, hiszen ha rendesen végeznénk a papírmunkát, akkor nem lennének ilyen problémáink. De az íratok megírása olyan nehéz :( és úgy el tudja venni a halálistenek kedvét azzal, amikor visszaküldik az 1. osztagtól, mert valami nem jó rajta, csupáncsak egy apróság. :/
- Hát a zöldségcsaták azok olyan… hát zöldségcsaták! KatsuSa kezdte, mert nem szereti megenni a zöldeket, és azóta folyamat harcolunk velük. Nem vicces dolog, nagyon is komoly! Ezért termesztjük a zöldségeket nagy részét. Szóval, ha nem szeretsz valami zöldségességet, akkor nem kell megenned, csak postázd el nekem ;)
– hüvelykujjamat felfelé felé tartom biztatásképpen. Nálunk senki sincs semmire sem kötelezve, mert mi egy nagycsalád vagyunk, itt nem parancsolunk, hanem megkérjük a másikat, hogyha szeretnénk valamit. Parancsolgatni különben is olyan gonosz dolog… szóval nagyon szépen néztem Hattacchanra hátha akad valami zöldségféle, ami nem szívesen lát a tányérján, de nekem pedig pont kapóra jön!
Kicsit megkönnyebbülök, mikor Hattacchan elmondja nekem, hogy nem szomorú… Viszont csak nem „annyira” az, szóval mégis szomorú. T-T Olyan buta vagyok, de tényleg! Legközelebb naaagyon oda kell figyelnem erre! >.<” De már Hattacchannál is gondolhattam volna, hogy nem szép dolog ilyesmit kérdezni, mert megeshet, hogy elszomorítom vele. T-T
Örültem, amikor felvetettem, hogy bemutatom neki az osztag többi részét kicsit felvidult és nem gondolt az előbbi szomorú beszélgetésre! >.< Természetesen figyelmesen hallgattam végig a családjáról a beszámolót. Elmosolyodtam azon, hogy ilyen szeretettel beszél róluk, talán picit irigy is voltam, amiért én nem merek ilyen bátran eléjük állni. Nem! Nekem már a 10. osztag a családom! >.<
- Igaz én nem a szüleimmel vesztem össze, de nagyjából el tudom képzelni, hogy milyen érzés lehetett a vita után >.<” Örülök, hogy kibékültetek végül! *w*
– széles mosollyal nézek Hattacchanra. Én Hyozanryuuval vesztem össze nagyon, mielőtt kiderült az igazság arról, hogy van családom, hogy nem az vagyok, akinek hittem magamat. Sokáig nem szólt hozzám ekkor, ráadásul utolsó beszélgetésünk csúnya vitatkozásba torkollott. Még most is görcsbe rándul a pocakom, ha csak erre az időszakra gondolok. - Hát ez eléggé bonyolult ^^” – vakarom meg tarkómat zavartan. - Eléggé zavaros nekem ez az időszak… de az a lényeg, hogy egy szerető osztagban vagyok, szóval a múltért nem aggódok! >.< De, amm… Hattacchan, a Gotei 13-ban szolgálva nem kell megszakítanod a családoddal a kapcsolatot, nyugodtan szólj, hogyha hazalátogatnál, én adok rá engedélyt! :3 – ritka volt nálunk a 10. osztagban, hogy van családja a halálistennek. Legtöbben rukongaiból származtak és árvák voltak vagy nem emlékeztek a családjukra az amnézia miatt. De direkt olyan a mi osztagunk, hogy ez ne jelentsen számukra problémát és legyen egy hely, amit „otthonnak” nevezhetnek. ^-^
Nem tudtam, hogy a halálistenség dolgot is inkább mellőznöm kellett volna. Legalábbis mikor nagyon csendben van, én arra tudok gondolni, hogy ez nem volt jó ötlet tőlem. :S Alsó ajkamra már szép kis sormintát haraptam, miközben azon töprengtem, hogyan mentsem a helyzetet, mert hát origami most nem akadt a zsebemben, hogy elvonjam a figyelmét. Csudába, a röpcsit magamnál kellett volna tartanom! :/
Nagy pánikom közepette nem is meglepő, hogy igazi döbbenetként ér, amikor Hattacchan válaszol. Nem csak anyukája és apukája, de még testvére is van?! :O.O: Mármint persze, hogy van, miért ne lenne? Még nekem is van két bátyám! >.< De nem tudtam elsiklani a múlt idő használata felett.
- Volt? Talán összevesztél a tesóddal? – kérdezem óvatosan. - Ne haragudj, hogy ilyen tolakodó vagyok Hattacchan! >.< Csak tapasztalat, hogyha beszélünk a gondjainkról, akkor sokkal könnyebb lesz utána, sőt talán meg is látjuk a megoldást egy-két kihívásra, amiről azt hinnénk, hogy nagyon nehéz vagy megoldhatatlan! :3 – magyarázom, miért vagyok ennyire érdeklődő ezzel kapcsolatban. Persze nem haragszom meg érte, hogyha nem feleli meg kérdésemet.
Örültem, hogy Hattacchan beleegyezett abba, hogy a Társalgót útba ejtsük. Itt szerencsére egészen hamar feloldódni látszik. Számítottam a többiekre, hiszen mindenki nagyon kedves itt, nem volt kérdéses, hogy Hattacchant hamar befogadják. :3
- Ne aggódj Hattacchan! Én se tudok még szép nyuszit, majd idővel megtanuljuk ^w^
– biztatom, hogy ne aggódjon képességei felől. Momijicchan sokszor megorrolt rám, amiért Hattacchant többször inkább összezavartam a segítési szándékommal, mintsem kisegítettem volna. Mindig rám szólt, hogy ezt hagyjam azoknak, akik szép nyuszit tudnak hajtogatni! Gonosz volt! T^T De igaz!! Szóval inkább rátértem a békákra, amiből hajtogattam több mint hetet.
- Nézd Hattacchan, ugranak! *-* – mutatom meg neki, amikor tud kis időt szakítani rám Momijicchan magyarázása közepette, vagy Ashikagecchin mesélésére való koncentrálás közben. Ashikagecchin szeret lyukat mesélni a lelkek hasába, nem rossz szokás, egy csomó, ijesztő horror sztorit is ismer, habár szerintem a legtöbb inkább vicces! :o
Amikor eleget hajtogattunk felálltam, hogy kimentsem Hattacchant a többiek túláradó szeretetéből, hiszen még rengeteg dolgot terveztünk mára! :3
- Okés~oké legközelebb is csatlakozunk, ugye Hattacchan? De nekünk még vissza van a kert, meg a hálókörlet is és a kertet jobb inkább fényben megnézni, a végén még ránk esteledik, és nem látjuk, hogy hova lépünk!
– nevetem el magamat. - Ne aggódj Hattacchan, az ösvény ki van világítva lampionokkal, ott nem lehet esténként eltévedni, de a kert nem mindegyik pontja van kivilágítva. >.< – magyarázom, hogy miért támogatnám az indulást. Hiszen a kertben meg szeretném mutatni neki a cseresznyefákat! *-*
- Ez a folyosó vezet a kert felé! Vagyis igazából több is visz oda, az épületek többsége a kertbe nyílnak, így abból könnyen ki lehet indulni. :3
– mesélem Hattacchannak, miközben kivezetem az épület folyosójáról, egyenesen a kertbe, ami a tavasznak köszönhetően virágok dekorálják mindenütt.
- Szóval ez a kert! – mutatok körbe. - Ott van a kerti tó, meg egy kerti ház, ha lazulni szeretnél. Arra pedig a veteményes, ott pedig az osztag senkaimonja, és erre pedig – megfogom Hattacchan kezét, majd odakísérem a cseresznyefák alá, melyek rózsaszínben tündökölnek mind. - A cseresznyefák!! *___* Hát nem csodaszépek? – mutatok a gyümölcsfákra, persze a kis kerítés előtt megálltam, mert nem ugorhatjuk át! :o Direkt van kialakítva kapu, amin át lehet járni a cseresznyefákhoz, mert Tankcchin erre is gondolt. Így átvezetem azon Hattacchant, hogy közelebbről is megnézhesse őket.
- Én nagyon szeretem a tavaszt a cseresznyefa virágzás miatt. Olyan gyönyörű! Szerinted, Hattacchan? *_*