Szerző Téma: Gyakorlótér és dojo  (Megtekintve 1409 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Gyakorlótér és dojo
« Dátum: 2015. Aug. 11, 21:26:30 »
Az osztag tagjainak további fejlődését szolgáló épületegyüttes. A Zankensouki (négy alapvető shinigami harci képesség) fejlesztésére külön-külön épületet hoztak létre, hogy az edzés megfelelő hatékonyságú és kellően biztonságos legyen.
A kidou technikák fejlesztésére egy nagy nyitott hátsó edzőtér van kialakítva sekki kővel körbe véve, hogy az eltévedt hadou technikák nehogy kárt tehessenek a környezetben - meg persze a növényekben.
A kardforgatást és közelharci technikákat egy fedett dojoban gyakorolhatják a shinigamik, míg a lépéstechnikák fejlesztésére egy kör alakú terem szolgál, aminek közepétől koncentrikus körökkel vannak megjelölve az egységnyi távolságok.
Az egész edzőkomplexumot kellemes virágokkal és fákkal díszített környezet öleli körül, melyben még egy apró tavacska is elfért.


« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 11, 21:31:33 írta Raimaru Minashaku »

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #1 Dátum: 2015. Aug. 14, 19:13:13 »
Ismerkedjünk osztagunkkal!

Végre hétvége. Egy olyan csodálatos időszak, amikor nem kell törődnöm az iroda dolgaival, amikor nem zár magába az a börtön, ami elszívja az energiámat, mint egy alattomos vámpír. Nem, ilyenkor szabad vagyok, mentes a papírmunka kötelezettségeitől, bár ha feladat van, akkor is azonnal ugranom kell, de azt nem bántam, hiszen legalább nem fogok unatkozni. De a mai nap teljesen átlagos volt.
Sokáig aludtam, és kipihenten ébredtem, Hatare még ott szunyókált az éjjeliszekrényen. Ettem egy keveset, majd elhatároztam, hogy körülnézek most már az osztagon belül, mert nem nagyon ismertem a tisztjeimet. Sokáig gondolkoztam, hogy hol lehetne a legmegfelelőbb, hiszen ilyenkor még a legtöbben alszanak, engem is csak az ébresztett fel, hogy hozzászoktam a korán keléshez, és kidobott az ágy. Sorra vettem a lehetőségeimet. Volt az, hogy fel-alá sétálgatok a kertben, és várom, hogy a sült galamb a számba repüljön, azaz szembejöjjön egy tiszt, és ő majd rám köszön, aztán elbeszélgetünk, és így tovább. Ez nem jó, túl unalmas, és kicsi az esélyem. Második, bekopogtatok véletlenszerű ajtókon, hátha valaki ajtót nyit, és azzal majd megismerkedem. Szintén rossz megoldás, lehet, hogy valakit álmából ébresztek, akkor harapni fog, és nem jó senkinek, még lehet, hogy fájni is fog, ha olyat fogok ki. Harmadikként az merült fel bennem, hogy lemegyek az edzőterembe, ott úgyis jobban érzem magam, és ha valaki bejön, majd én odamegyek hozzá. Igen, ez tűnik a legjobb megoldásnak. Össze is szedtem magam, és elindultam. Beléptem a főkapun, és szétnéztem, hogy ugyan már, hol kezdhetnék, mert az összesben el akartam tölteni egy kis időt, hátha belém botlik valaki az osztagból, vagy éppen én botlok belé, ha elbénázom egy lépést, bár ennek most már igen kicsi az esélye. A kidou részleget nagy ívben el akartam kerülni, hiszen az volt az egyetlen dolog, amit inkább nem akarok nyilvánosan mutogatni, mert katasztrofális vagyok azon a téren. Először a villámlépés gyakorlására kijelölt épületbe léptem be, ami üres volt. Csináltam egy ideig az úgynevezett „gyilkost”, amit az iskolákban is szoktak néha csináltatni, hogy mindig egy kijelölt pontig kell futni, utána vissza a kiinduló helyzetre, aztán egyre csak messzebb, és így tovább. Ezt elég hamar meguntam, sokra nem is volt jó, csak kifárasztott. Kis pihenés után kicsit lihegve mentem át a kardforgatásra kijelölt helyre, de ott se találtam mást két, egymással barátságos párbajt vívó shinigamin kívül, és ők is leléptek, amint végeztek, rám se hederítettek. Gondoltam nem baj, majd csak jön valaki, így elkezdtem gyakorlatozni, előbb csak a levegőbe, majd a bábukon, de rettentően unalmas volt. Már kezdtem elveszteni minden motivációmat, haza akartam menni, és el is indultam, amikor eszembe jutott, hogy egy helyen még nem voltam. Sóhajtottam egyet, és elindultam a Hakuda terem felé. Beléptem, szétnéztem, de üres volt, kedvetlenül kezdtem el püfölni egy bábut, kipróbáltam rajta a régi és az új technikáimat. Egy ideje már ütlegeltem őket, és végső elkeseredésemben egy Kamisori Kazét küldtem egy bábura, a technika által keltett borotvaéles szél pedig jó mélyen bevágta a bábut. Sóhajtottam egyet, és sarkon fordultam az ajtó felé, éppen, amikor belépett rajta egy fiatal lány. Rögtön úgy álltam, hogy a bábut ne lássa, és megnyerő mosollyal köszöntem neki, hogy fel se merüljön benne, hogy valami itt nem jó.
– Jó reggelt. Ramiru Minashaku vagyok, a nyolcadik osztag hadnagya!
 


Karakterlap

Kamiya Ryuuta

Hebi

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Blue Ivy

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Blue Ivy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #2 Dátum: 2015. Aug. 22, 14:14:10 »
 
- Bemutatkozás: Ismerkedjünk a hadnaggyal! -


Csöndes reggelem volt, igazából semmi sem háborgatta meg jókedvemet azon a tényen kívül, hogy fel kellett ébrednem. Maga a folyamat nem volt annyira tragikusan megdöbbentő, szívet sajdító; mint az, amikor ráeszméltem: Ébren vagyok, hiszen én ébren vagyok! :o Próbáltam harcolni az álommanók megszökése ellen, de képtelen voltam helyt álló, hasznos csapdákat felállítani, így óhatatlanul is elérkezett az a kellemetlen pillanat, amikor a meleg, égszínkék takarót lehúztam magamról, s fekete hálóingemet az ágyra lökve hozzáláttam az öltözéshez. Shinigami egyenruhámat egy jótékony lélek az éjjel folyamán kimosta, s most kivasalva, liliomtól és levendulától illatozva ott hevert szépen összehajtva székemen. Zanpakutom finom érintésemtől jó hangulatú dallamra kezdett fejemben, mire halkan felsóhajtva adtam meg magamat: minden olyan éber, csak én nem! :(
A reggeli különösebb baleset nélkül telt el, talán csak az az említésre méltó, hogy sikerült elaludnom a teám fölött pár pilanatra. Igazán lehetett volna annyi emberség a szolgálólányban, hogy hagy aludni, s a karjaiba véve visz föl az ágyamba- ehelyett rút bánásmódban részesültem! Fölrázott és erélyesen rám szólt, hogy nem  belelóg hajam az innivalómba.  :|
Most tartok ott, hogy Yuki-Onna-t felmarkolva lépdeltem Seiretei utcáin, s az ásításokat elfojtandó módon ajkamba haraptam néha. Jobban szerettem volna álmodozással tölteni a napot, sokkal célravezetőbb lett volna, mint az az elmebetegnek tűnő ötlet, hogy a szabadnapomon is menjek az osztag területének közelébe... Mert hogy én bizony képes voltam kiötleni a lehetetlenséget: edzek! Magam sem tudom, mi révén ébredt bennem ez a gondolat; erős gyanúval élek afelé; hogy Yuki-Onna suttogott szellemként ilyesfajta ötleteket a fülembe... Kissé mogorván indultam meg a gyakorlótermek felé, s közben zanpakutomat jobbomba véve felkötöttem hosszú, derékig érő hajzuhatagomat. Vékony, egyenes szálú tincsek voltak, amik erőszakosan ellenálltak a különböző praktikáknak, melyekkel azt kíséreltem meg; megtörjem kissé egyenességüket. Még a víz sem képezett különösebb hatást, nemes egyszerűséggel tincseim annyi makacssággal rendelkeztek eme téren, hogy elég lenne az Akadémia összes osztályának is. :roll:
Elég kedvlohasztónak találtam már azt is, hogy aludni se hagyják az ember lányát, az pedig csak rádobott a hangulatomra, hogy a terembe lépve találtam valakit. Valószerűtlenül kék tekintetem kutatóan vizsgálgatta az alakot, majd meghajolva adtam meg a szükséges tiszteletet a felettesemnek:
- Jó reggelt, Raimaru-fukutaichou. Urufu Airi vagyok.- Nem mellékeltem több információt, lévén, ő maga sem osztott meg többet velem. A rangomat felesleges lenne beszédtémává varázsolni, mivel nincs olyanom. - Alaposan megrongálta a bábut, Fukutaichou!- Osztottam meg vele nézeteimet, majd egy Byakuray-t idéztem a szerencsétlen eszközre, s elkezdtem válogatni a bábuk között. Végül megtaláltam lehetséges áldozatomat, s afelé lépdeltem, miután lerúgtam lábamról a cipőt.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 23, 15:23:19 írta Urufu Airi »

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #3 Dátum: 2015. Szept. 07, 13:41:10 »
Kidou edzés a hadnagynak
Dupla edzés(2 aktív edzés helyét foglalja): Kidou képzettség és egy technika tanítása.
Engedély dupla edzés egyben tartására: Shihouin Yoruichi.
Nem is volt olyan régen, hogy a nyolcadik osztagnál jártam. Akkor sikeresen teszteltem a fénylő lélek stílust, bár még rengeteg finomításra szorul, de már életképes fázisban van. A végén ugyan történt egy apró baleset, és a negyedik osztagnál kötöttem ki sajnos. Nem hibáztatom a hadnagyot, hisz én is ezt tettem volna, ám meglehetősen problémás volt meglépni anélkül, hogy sikeresen lebuktassanak Airisu előtt.
A mai nap nem másra készültem, mint hogy visszamegyek és ezúttal én segítem ki, méghozzá kidouból. Úgy tűnt valóban érdeklődik a mágia iránt, és meglehetősen jó benyomást keltett legutóbb, bár főképp köszönheti a remek shikai technikájának, azzal meglepett. Nekem szintúgy irányító típusú elemi zanpakutoum volt, bár az enyém közvetlen, míg úgy tűnik az övé inkább kibocsátó. Azt hiszem szívesen mérném össze vele egyszer rendesen az erőmet.
Mindenesetre odafelé menet betankoltam édességből, nyalókából, meg teából. Ezek mind mind szükséges kiegészítők lesznek. A reggel már megüzentem egy pokollepkével Minashaku-sannak, hogy mikor fogok érkezni, így minden bizonnyal már a megbeszélt helyen várt, ahol a kidoukat edzhetjük. Amikor meglátom meghajolok egy picit feléje, hogy üdvözöljem, majd lepakolok a fal mellé néhány dobozt, mely az édességeket, s a teát tárolja. Kiveszek egy vaníliás nyalókát, majd azt eszegetve megyek a hátsó terület közepére. Szépen rendezett, jól felszerelt kidou gyakorló helyiség. Persze beszéd közben nem nyalókázom.
-Szép napot hadnagy. Igazán remek hely. Nos, nem is húznám az időt, azzal kellene kezdenünk, hogy felmérjük a jelenlegi tudását. Mesélje el nekem milyen technikákat ismer, s mutasson be egy lélekerő gömböt.
Ezt demonstrálom is a félreértések elkerülése végett. Tenyeremet felfelé fordítom, majd egy kézilabda méretű fénylő gömböt hozok létre tiszta lélekenergiából. Ennek viszonylag egyszerűnek kellene lennie, még ha tökéleteset nem is tud létrehozni, ezzel fel lehet mérni az irányítása feletti képességeit. Visszatérek az édességemhez, kell a cukor, hogy jól forogjon a fejecském. Miközben a bemutatóját tartja, csak bólogatok, hogy így tovább, mutassa meg minden képességét.
-Rendben ennyi elég lesz egyelőre. Gyere foglalj helyet. A következő feladatod a meditálás lesz. Hasonlóan a jinzenhez törökülésbe helyezkedsz, kezeidet az öledbe helyezed, és ujjaidat összekulcsolod. Lehunyod a szemed, aztán a lélekerődet a egy képzeletbeli tartájba sűríted, ezután óvatosan megnyitod, és áramoltatni kezded a testedben. Egyre többet és többet engedve, míg nem az egészet elkezded szépen lassan forgatni. Miután ezt az állapotot fenntartottad lezárod a kimenőt, s szépen összegyűjtöd a kavargó erőt, ám nem állítod meg, hanem a képzeletbeli tárolódban fogod forgatni. Ezt pedig fent fogod tartani, így akkor nyisd ki a szemed, ha már biztos vagy az irányításában. Ezek roppant egyszerű feladatok, így ha nem is sikerülne elsőre, csak próbálkoznod kell, és hamar rá fogsz kapni. Fontos az első benyomás, így bármilyen lényeges érzés, érzelem fog el, azt jegyezd meg jól, későbbiekben sokkal könnyebb lesz ezt felhasználva az erődhöz nyúlni.
Ülök le törökülésbe, majd szintúgy belekezdtem a meditációba, azzal az eltéréssel, hogy közben szemmel tartottam edzőpartnerem lélekenergiáját. Amennyiben tévútra tévedt volna, vagy segítségre lenne szüksége szívesen válaszolok neki, vagy adok tippeket. Igazából ezeket már akadémián megtanulhatta, ám sokat felejthet az ember, ha nem gyakorolja az alapokat, és az sem mindegy mekkora erőt kíván kordában tartani. A képességeit elnézve össze sem hasonlítható ereje az akadémistákéval, így egészen biztos vagyok benne, hogy hasznos lesz számára ez a gyakorlat.
Amikor sikerült a feladat tapsolok párat, s átnyújtok neki egy nyalókát.
-Remek, igazán jó látni, hogy halad. Ami azt illeti Minashaku-san, ez nem teljesen ide illik, de azt hallottam, hogy randizik… Esetleg tudna adni pár tanácsot/tippet számomra? … És izé félreértés ne essék nem fenyegetés, meg ilyesmi, de ha valakinek a fülébe jut, hogy én ilyen témát piszkálok, annak következményei lesznek… Ehehe… szóval izé… igazán hálás lennék, ha ki tudna segíteni…Ah! Ne lankadjon a figyelme, a belső erő forgását fent kellene tartania…
Jelzem neki még épp időben, hogy nehogy elveszítse a sikeresen összegöngyölt erőt. Kicsit ugyan pironkodom, de hát ez van, valamikor bele kellene már kezdeni ezekbe a témákba is, ha nem akarok alaposan felsülni egyszer, ha úgy hozza a helyzet. Persze nem szándékozom szem elől téveszteni a célt, miszerint segítek fejleszteni a képességeit, de ennyi belefér, különben sem lehet mindent egyszerre megtanulni, kell egy kis idő, mire hozzászokik egy-egy tehcnikai mozdulathoz.

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #4 Dátum: 2015. Okt. 07, 21:34:31 »
Az a srác járt éppen az eszemben, akivel küzdöttem nemrég. Noha fiatal volt, majdhogynem gyerek, biztos voltam benne, hogy ha szemtől szembe, korlátozás nélkül kiállok ellene, úgy eltángál, mint házsártos öregasszony bokennel a poros szőnyeget. Abban a pillanatban, hogy felöltöztem a munkához, egy pokollepke toppant be hozzám, és kért, hogy menjek a kidou edzőterembe, mert a gyakorlásért cserébe kért mágia edzést most szerette volna megtartani a gyerek. Emlegetett szamár!
Habár csak reggel tízre ígérte magát, rögtön szóltam a kapitánynak, hogy halaszthatatlan program miatt délelőtt biztos nem tudok bemenni az irodába, úgyhogy délelőtt egyedül kell tartania a frontot.
– Ugyan, ismersz már, Mitsu~taichou, úgyis elintézek mindent, amint beérek.
Vetettem be egy csábos mosolyt, amikor kérdőre vont. És tényleg, mivel rám volt hárulva mindig minden – ha nem számítjuk a dinnyeszerető barátunkat, aki amúgy is a kapitány melleivel volt elfoglalva állandóan, úgyhogy nem kell –, ezért ahogy szereztem a gyakorlatot, egyre gyorsabban ment. Egyszer már végezni is tudtam a melóval! Az egy dolog, hogy az aláírásom rengeteget változott, az elején még szépen megrajzoltam minden egyes részletét a kanjiknak, most már csak néhány kriksz-krakszszal elintézem. Az azért még olvasható, de nem foglalkoztam vele már túl sokat, nagyon hivatalos, vagyis kapitányi rétegekbe szóló iratokat tiszteltem már csak meg a nevem szép leírásával, ami csak az osztagnak szól – vagyis inkább nekem, mert a kapitány részét is én csinálom –, azt egyszerűen intézem. Ennek ellenére még mindig nem élveztem a dolgot, és örömmel ragadtam meg a lehetőséget, hogy kiszabaduljak.
Így már korán odamentem a kidou edzőteremhez, ami a korai időpont miatt még üres volt. A kardomat is vittem magammal, hogy tudjak meditálni, amíg megérkezik edzőtársam, hiszen három órát nem tudok csak úgy elütni. Törökülésbe helyezkedtem, és készültem a meditációra, azonban azzal a lendülettel össze is zárultak a szemeim.
Arra ébredtem megint, hogy nyílik a dojo ajtaja. A nyakam eléggé fájt, mert elaludtam, és a lábaim is elgémberedtek egy kicsit, de annyira nem volt vészes. Felugrottam, és egy meghajlással köszöntöttem edzőmet, aki egy nagyobb csomagot pakolt le a fal mellé, amire nagyot is néztem.
– Mi van azokban a dobozokban, ha megkérdezhetem?
Érdeklődtem kíváncsian. Reméltem, hogy nem speciális, tizenkettedik osztag által kifejlesztett kidou-bombák, mert itt véreznék akkor el, szó szerint. Vagyis csak nem, össze tud rakni, ahogy elnéztem az első találkozásunkkor. Aztán kiadta az első feladatot. Első körben nem értettem, jól jött az a demonstráció.
– Hmm, értem, megpróbálom.
Mondtam kissé bizonytalan érzésekkel, de a hangomból megpróbáltam eltüntetni az erre utaló jeleket a hangomból.
- Ami a technikákat illeti, keveset ismerek, igazából csak a 12-es és az egyes számú bakudou-kat ismerem, a hadoukhoz még kicsi a tudásom. Régen másra gyúrtam rá, és a kidout hanyagoltam, de most már belátom, hogy ugyanolyan fontos lehet, mint bármelyik másik. Eddig mindenre nagy gondot fordítottam ezen képzettségen kívül, viszont most már elkezdett érdekelni a harc ezen módja is, hiszen ez lehet az egyik legerősebb harcmodor, ha jó kezekben van.
Válaszoltam a kérdésére. Meg is indokoltam, hogy miért ilyen csekély a kidou-tudásom, nem tudom pontosan, hogy miért, valószínűleg azért, hogy bebizonyítsam, nem csak úgymond lustaságból hanyagoltam el a démonmágia elsajátítását. Kinyújtottam a bal kezem, felfelé fordítottam a tenyerem, és elkezdtem energiát áramoltatni oda. Nem nagyon akart sikerülni, nagyon lassan csináltam a koncentrálást. El is vesztettem a fejem, egyszerre csak hatalmas mennyiségű energiát vittem az ujjaim közé, ami így akkorára dagadt, mint egy nagyobbfajta strandlabda. Megijedtem, rögtön be is fejeztem a reiatsu áramoltatását, a gömb pedig felrobbant. A robbanás nem hagyta sértetlenül a kezemet, a kimonóm ujja teljes mértékben megsemmisült, az alatta lévő bőrfelület pedig csúnyán meg is égett, a fülem pedig eléggé csengett utána.
– Bocsánat – Szabadkoztam kissé hangosan – Elsiettem a dolgot.
Felé nyújtottam a sérült kezemet.
– Megcsinálná, kérem? A kezem nélkül aligha tudnék akármi érdemlegeset csinálni, mint shinigami, pláne most koncentrálni.
Ha valóban idelépett, és meggyógyított, kerekre tágult szemekkel néztem, és elmorogtam egy „én is akarok ilyet”-et, aztán rájöttem, hogy ez csak az én füleimnek hangzott morgásnak, egyébként valószínűleg teljesen normális beszédhangerőt használtam.
– A hallásommal is tudna valamit kezdeni, kérem? A bal fülem rendben van, az már nem az eredeti, a jobb viszont, nos, enyhén szólva nem látja el momentán a funkcióját.
Kértem, megint kicsit kiabálva.
Ha nem gyógyított meg, akkor csak lemondóan sóhajtottam egyet.
– Gondolom, nem próbálhatom meg még egyszer.
Mondtam mindkét esetben, így inkább törökülésben elhelyezkedtem a második feladathoz, amit mondott, ha nem engedte meg az ugrást, kelletlenül megpróbáltam még egyszer. Egyenletesen próbáltam a reiatsut táplálni a markomba, a végeredmény pedig egy szabálytalan, pulzáló gömb lett, de jobb, mint a semmi. Ezek után már tényleg elhelyezkedtem a második feladathoz. Tulajdonképpen csak vizualizáció volt az egész, attól eltekintve, hogy tényleg meg kellett tennem, ezt legalább nem szúrhattam el. Besűrítettem tehát minden lélekenergiámat egy tartályba, majd képzeletben csapot vertem a tartályra, és elkezdtem szépen lassan megnyitni. Mikor már üres volt a tartály, elzártam a csapot, még áramoltattam kicsit az energiát. Ekkor egy kis ajtót nyitottam a tartályban, és oda áramoltattam be szép lassan az energiát. Tanultam az előző hibámból, nem türelmetlenkedtem, bár kínzóan lassúnak tűnt a folyamat. Szépen kevergettem az energiát a tartályban, mire edzőm tapsolt, és odanyújtott egy nyalókát. Meglepve vettem el, de még nem vettem be, nem szólt, hogy vége a feladatomnak, és fél lelki szememmel a tartályon tartottam a szemem, forogjon csak az a mennyiség. Azonban kishíján eltört az a tartály, mikor egy elég kellemetlen témát kezdett el boncolgatni az edzőm. Megpróbáltam lassabban forgatni azt az energiát, hátha megnyugtat. Mikor stabilan meg tudtam szólalni anélkül, hogy szétessek, elkezdem beszélni.
– Na hé na! Ezt kitől hallotta? Nem is randizom, legalább is még nem hívható annak. Viszont a kérdésre válaszolva… – Itt kicsit elgondolkoztam – Szerintem először is azt kell kideríteni, hogy mit szeret az adott lány, és a témából felkészülni. A legnagyobb erény ilyenkor az, ha meg tudja hallgatni csöndben, figyelemmel, és az se árt sose, ha megnevetteti, sőt. Egy dolgot nem szabad sose: elszomorítani. Az egyiküknek se jó.
Fejtem ki a véleményem. Továbbra se állítottam le a forgatást, és vártam a további utasításokat.


Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #5 Dátum: 2015. Okt. 23, 15:39:22 »
Kidou edzés a hadnagynak
Már megérkeztem előtt itt lehetett egy ideje, biztos előzetesen bemelegített, ez tetszik, legalább megvan a lelkesedése.  A kérdésére egy pillanatig csak nézek, s miután átgondoltam mit válaszoljak meg is teszem azt.
-Egy kis sütemény, és tea a szünetre. Nem terveztem sok mindent, de azok el fognak tartani egy darabig, és nem árt néha szünetet tartani, meg feltölteni magadat, hogy a figyelmedet maximumon tudjad tartani.
Amikor hozzáláttunk a felméréshez, készségesen elmondott mindent, és még magyarázatot is adott, bár nem kértem. De nem lehet rossz szemmel nézni rá, hisz csak bizonyítani akar. A bemutatás után meg is próbálta, de kicsit elkapkodta a dolgot, de a legrosszabb, amit tehetett, hogy bepánikolt, s ezzel a technika robbanását okozta, mielőtt még tanácsot, vagy segítséget tudtam volna nyújtani. Kicsit leporoltam magamat, majd a nyújtott kézre néztem. Alaposan megégette.
-A legrosszabb dolog, amit tehetsz ilyen helyzetben, hogy bepánikolsz, ezen a későbbiekben mindenképp javítanod kell. Nos, mondják, hogy néha az ember a saját kárán tanul, biztos nem kellemes, de remélem ez is tapasztalatát bővíti. Nem szégyen az, ha valaki gyengébb valamiből, nem lehet mindenki tökéletes, én például azt sem tudom, hogy fel tudnék-e venni megfelelő állást katanával, mert mióta átmentem akadémián fegyverforgatásból nem is gyakoroltam, valahogy nem az én stílusom volt, bár kezd érdekelni a dolog. A fushibi egy érdekes technika egyszer megmutatták nekem, és jó hasznát vettem, ha képes leszel álcázni, akkor igazán jó technika válik belőle.
Magyarázok neki kicsit hangosabban, mert úgy tűnik kicsit a fülét is sértette. Ugyan az enyém is csengett, de hallani, még jól hallottam. Egy rövid ideig haboztam, jó tanulság lenne, és ösztönző, ha a hallására megtanulna vigyázni, de sajnos az enyém és a további haladás érdekében azt hiszem meggyógyítom a dobhártyáját is. Miután végeztem vele, folytatom, ezúttal már normális hangerőn, s neki sem lehet baja vele.
-Ha szeretne gyógyító technikákat tanulni, akkor a negyedik osztaghoz menj, és kérjen Airisu-tól engedélyt edzésen való részvételhez, mond, hogy Taki ajánlotta, bár szerintem anélkül is szívesen látnak majd. Ám, a komolyabb dolgokhoz még azt hiszem van hová fejlődni, hisz egy-két technikával nem csak gyógyítani, hanem nem megfelelő alkalmazásával ártani is lehet. És természetesen próbáld meg még egyszer, vagy addig, amíg nem sikerül.
Második próbálkozására egész jól sikerült, persze mihez képest. A robbanáshoz mindenképp. Persze mindenkinek kezdenie kell valahol, s így legalább már tudom mire számítsak, és milyen feladatot is adhatnék neki. A következő lépésnél már figyelmes, és türelmes, nem retten vissza a feladattól, s ennek meg is van az eredménye. Minden segítség nélkül tökéletesen véghez viszi a feladatot, ám a kérdésemen majdnem átesett, a szó több értelmében is. Egy kis visszakérdezés után viszont válaszol a kérdésemre is.
-Hát, Rosui Kagehime fogadott fia vagyok, és Hime mindenről tud... szinte mindig. Szóval nem annyira furcsa, hogy hallottam róla, hisz szoros kapcsolatok fűznek a 10. osztaghoz. Öhm, szóval nyugodtan fogyaszd a nyalókát, most tartunk egy kis pihenőt, ami alatt pedig az lesz a feladatod, hogy a lélekerőd egy nagyobb részét oda zúdítsad, ahová mondom, tehát, ha „jobb ököl”, akkor a jobb öklödbe kell sűrítened az erődnek egy jó részét, hogy ott legalább másfélszer annyi legyen, mint általában elosztva bárhol a testében.
Ezzel neki is láttam előkészíteni a teát, és az édességeket. Egy-két tortaszelet, mignon, vanília szelet, csokipuding, és két nagyobb doboz tea, persze a jóféle minőségiből, nem az agyonpumpált tömeggyártottból.
-Mellkas! Tehát, amíg eszünk, meg beszélgetünk folyamatosan adni fogom a feladatokat, így hozzászoksz majd, természetesen támadt egy ötletem is, ha lenne kedved, akkor miután végeztünk. Bal láb. Akkor szívesen tanítok neked egy védekezésre alkalmas kidout is, biztos vagyok benne, hogy sikerülne megtanulni, ha rászánod magad. Jobb ököl. Mit szólsz hozzá?
Megvárom, míg ő választ egyet a sütemények körül, addig én kortyolok egyet a teámból.

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #6 Dátum: 2015. Okt. 26, 19:07:32 »
Ismerkedjünk osztagunkkal!

Igazság szerint meglepett, hogy ilyen kimérten válaszolt az osztagtársam.  Vagyis feltételeztem, hogy az, hiszen végül is ide jött, ráadásul egyedül, senki nem kísérte, hogy esetleg itt eddzenek.
– Üdvözlöm, Urufu~san. – Köszöntöttem, majd eszembe jutott valami. Mintha az első küldetésemen ott lett volna egy másik, hasonló családnevű valaki. Hogy is hívták? Yasuo? Yishu? Yoshuoro? Valami olyasmi, azért rákérdeztem, persze óvatosan, nehogy már első körben bunkónak legyek elkönyvelve – Hmm, nem szolgál itt még rokona? Mintha találkoztam volna már egy shinigamival, akinek hasonló családneve volt. Az egyik szemén szemkötő is volt, ha ez segít, kire gondolok. – Tettem még hozzá azt, ami utólag még eszembe jutott vele kapcsolatban.
Csak egy szégyenlős mosolyra futotta a „dorgálásra” valló reakcióból, azonban kicsit nagyot néztem, amikor ráidézett egy meglehetősen erős kidout az általam amúgy is megrongált bábura, így aztán nem sok minden maradt belőle. Nem különösebben zavartatta magát, csak elkezdte pásztázni a terepet, hogy ki lehet a következő áldozata. Oda is lépegetett hozzá, közben baljósan lerúgta cipőit. ~ Harcias kis nőszemély lehet az ilyen ~ Mondtam magamban kicsit ijedten. Már nem azért, mert félnék tőle, hanem mert nem örültem, hogy egy ilyen valakit fogtam ki rögtön az osztagomból, nem pedig mondjuk valaki olyat, akinek nincs ilyen… nem is tudom megfogalmazni, milyen kisugárzása. Kinézetre magabiztosságot sugárzott legfőképp, és az egész olyan… nem is tudom, kecses volt. Egy szó mint száz, nem olyannak tűnt, mint akibe érdemes belekötni, de azért muszáj voltam legalább apró utalásokkal szóvá tenni, hogy azért nem feltétlenül volt helyes, ahogy elbánt azzal a szegény bábuval.
– Ő, kérem, nem biztos, hogy egy hakuda edzőteremben kidouval kellene roncsolni a már amúgy is megrongált gyakorlóbábukat, nem gondolja?
Kérdeztem óvatosan, nem akartam, hogy esetleg megsértődjön, vagy ilyesmi, jó kapcsolatot akartam szerezni az osztagom minél több tagjával.


Karakterlap

Kamiya Ryuuta

Hebi

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 21

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 2 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Blue Ivy

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
Blue Ivy


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #7 Dátum: 2015. Dec. 31, 12:43:33 »
 
- Bemutatkozás: Ismerkedjünk a hadnaggyal! -


Kissé ijesztő módon világos íriszeimet ráfüggesztettem a hadnagy arcéra, miközben gondolkozni kezdtem. Ninomiya-taichou is tett említést egy férfiról, akinek hasonló volt a vezetékneve, azonban én elképzelni sem tudom, hogy itt szolgál-e. Amúgy is… nem ő lenne a hadnagy? :o Mármint, neki jobban kellene tudnia, ki szolgál itt és ki az, aki nem… Nem?
- Anou… - Szeppentem meg a válaszadás kellős közepén. - Nem ismerek senkit, akinek szemkötője van…- Szomorodtam el, miközben még egyszer végiggondoltam, kiket ismerek. Nem volt túl hosszú a lista, hiszen nem járkáltam túl sűrűn emberek között, és ami azt illeti, shinigamiként sem régóta tevékenykedem. - Ninomiya-taichou már szóba hozta, hogy lehet, egyike a keresett rokonaimnak. ><-  Feltett szándékom volt, hogy felkutassam családom minél több tagját- akkor is, ha Hahaoya kissé megharagszik rám. Hálás vagyok hogy magához vett és Kyourakuként nevel, de úgy éreztem, nem nyughatok, míg meg nem ismerem a vér szerinti rokonaimat is.
- Hakuda…?- Néztem körbe fakókék íriszeimben őszinte csodálkozással. Én végig abban a hitben éltem, hogy a kidou termet találtam meg. Halk sóhajt hallatva vettem vissza a cipőimet és dörgöltem meg arcomat, miközben kénytelen voltam végighallgatni Kura-Okami kiselőadását arról, mennyire szerencsétlen vagyok. - Elnézést kérek, még nem igazodom ki teljesen jól az osztag területén. - Közöltem reményvesztett hangon, majd megropogtattam ujjaimat. Eszem ágában sem volt átmenni a másik terembe… Ha a hakuda terembe tévedtem, akkor hakudát fogok gyakorolni.
- Szeret hadnagy lenni, Raimaru-fukutaichou?- Nem éreztem kifejezetten félelmetes jelenségnek a hadnagyot, de hát a kapitánnyal kapcsolatban sem voltak ilyesféle megérzéseim és a vége mégis az lett, hogy felképelt a bemutatkozáskor. :| Jobb lesz, ha figyelemmel kísérem a hadnagy mozdulatait, megelőzve a bajt. Elfojtottam egy ásítást és nekiláttam a bemelegítő mozdulatok elvégzéséhez, majd néhány precizitásra törekvő mozdulattal igyekeztem felrúgni a bábut.
- Annyira jó lett volna, ha egyszerűen csak hagynak aludni...- Mormoltam félhangosan inkább magamnak, mint másnak. Ha néhány pillanattal tovább tartottam volna lehunyva a szemeimet, biztosan elaludtam volna... Már éreztem a jótékony álmosságot, amint körbeölelt és hívogatott. Istenemre mondom, komoly harcot folytattam magammal, hogy ne engedjek neki. >.>
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 31, 12:47:42 írta Urufu Airi »

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #8 Dátum: 2016. Aug. 08, 20:32:08 »
 Kidou Edzés

– Értem..
Reagáltam a csomagokra. Ha így van, akkor oké, ha nem, akkor meg… hát, akkor is mindegy. Az első próbálkozás besült úgy, ahogy volt. Az jól esett, hogy nem egyből lehordott, mint ahogy sokan csinálták volna, hanem rámutatott a hibáimra, és tanácsot adott, hogy hogyan tudnám legközelebb még jobban csinálni. Bátorkodtam gyógyítást kérni sérült testrészeimre, azonban akkor egy kis időre elbizonytalanodtam, ahogy láttam az ő arckifejezését; nagyon úgy tűnt, mint aki erősen gondolkozik, hogy annyiban hagyja, nekem pedig sérülten kell tovább csinálnom az edzést. El is gondolkoztam, hogy mennyire tudnék koncentrálni ilyen fájdalom mellett, hiszen azt még nem gyakoroltam úgy egyáltalán, nemhogy lélekenergia irányításkor. Szerencsémre végül segített rajtam, megmozgattam a karomat azért, hogy minden rendben van-e, vagy az égési sérülésen kívül másban is kár esett. Mázlim volt, újból a régiként funkcionált a kezem. Azon mondjuk meglepődtem, hogy meg se lepődött azon, hogy az egyik fülem már nem az eredeti, ha ismert volna már ezelőtt, akkor megérteném, hiszen bármit össze tudok szerencsétlenkedni, ami miatt esetleg pótlásra szorulnék, de így…. mindegy is. Megemlítette azt is, hogy hol tudnék gyógyító technikákat tanulni, amit hálásan fogadtam.
– Köszönöm a tanácsot, majd amikor kicsit ügyesebb leszek, talán oda is el fogok menni. Minden tudást magamba szeretnék szívni, amit lehet, be akarom bizonyítani, hogy a „miből lesz a cserebogár” című mondás igenis érvényes lehet, nem csak egy idealizált világban. Sok mocskot kentem magamra, sokat kell lemosnom, és még annyit elfednem.
Ez a kis kirohanás féleség nem volt szándékos, de valakinek már ki kellett mondanom. Szégyelltem magam minden ügyetlenség vagy bénázás miatt, amit a múltban elkövettem, és nagyon igyekezni akartam, hogy erre idővel ne emlékezzenek, vagy akik emlékeznek is rá, azokat pozitív csalódásban részesítsem. Hadnagy voltam már, hadnagyhoz méltóan is kellett cselekednem, viselkednem, és kivívnom a tiszteletet, hiszen számomra nem volt olyan, hogy a tisztelet valakinek jár, csak azért, mert nemes, vagy éppen hadnagy, azt ki kellett érdemelni. Minden esetben.
A második próbálkozásom már sokkal jobban ment, még akkor is, ha a tökéletességtől éppen távol állt. Jelezte, hogy megelégszünk ezzel egyelőre, és nekiállt a következő feladatot megmagyarázni. Ezt teljesítettem, jobban is, mint vártam, de az előző élmény rákényszerített, hogy türelmes legyek, nem akartam én is bombaként végezni, azonban a kérdésére majdnem sikerült azzá válni. Az első mondata után megint leblokkoltam kissé. ~ Rosui Kagehime? Vele voltam, amikor nekiálltam ivartalanítani azt a dögöt, nem? De… úristen, ha ezt elmondja neki, vagy akárkinek, nekem még inkább lőttek! ~ A pánikolós gondolatmenetet gyorsan rövidre zártam, elvégre ez semmivel nem visz előrébb. Rögtön azután azt mondta, hogy most már bevehetem a nyalókát, de utána rögtön azt mondta, hogy most pedig enni fogunk, amihez úgy gondoltam, hogy nem feltétlen szükséges a nyalóka a számba, így még mindig nem bontottam ki. A feladatra csak bólintottam, a példát rögtön követtem is, ezzel is gyakorlok. Nem voltam benne biztos, hogy a megfelelő mennyiséget tettem bele, de majd később javulni fog ez is. A szemem felcsillant a sok finomság láttán, nem is tudtam hirtelen, hova kapjak, de a problémát egy kis időre megoldotta az, hogy fenntartsam az érezhetően bizonytalanná vált áramlást. Miután ez megtörtént, egy kicsit nagyobb nyugalommal vettem szemügyre a kínálatot. A felszólításra a mellkasomba koncentráltam a lélekenergiám nagyobb részét, ami így a többi részen kicsit jobban megcsappantotta a készletet, kiterjedése miatt. A bal láb úgyszintén így tett a reiatsukészletemmel, bár nem volt olyan kevés, hogy érezhető legyen a hiány akárhol is, csak furcsa érzés volt. Nem mertem igazán egyszerre beszélni, és a lélekenergiámat áramoltatni a kiadott testrészekbe, mert féltem, hogy megszakad a koncentráció, és fújhatom az egészet. Na meg ki tudja, mi történne utána, rosszul lennék, vagy egyenesen a negyedik osztaghoz kéne vinni, felrobbanok, meg ilyesmi nyalánkságok. Az arcomra is kiült néhányszor a koncentráció, ahogy irányítottam a lélekenergiámat. Nem ment gyorsan, de úgy voltam vele, hogy inkább csinálom lassan, de pontosan, minthogy elszúrjam, és baj legyen belőle. Na meg az egy másik dolog, hogy mindent előbb lassan kell megtanulni, ha úgy már biztos, akkor utána lehet a sebességen tolni. Kis idő után kiválasztottam magamnak egy vaníliás szeletet kezdésnek, és elkezdtem majszolni. Éhes voltam, de nem akartam tolakodónak mutatkozni. Az ajánlatára felcsillant a szemem.
– Igen, köszönöm, az nagyon jó lenne, ha olyan, és ki tudom eléggé gyakorolni, akkor akár még közelharc közben is nagy segítség lehet.
Hálálkodtam. Csöndben ültünk utána egy kicsit, eltekintve az utasításaitól, amiket igyekeztem a lehető leggyorsabban véghezvinni, a végén már egész jó volt a tempó, habár nem voltak illúzióim, tudtam, hogy ez csak a rövidtávú rutin miatt van, holnap már nem fogom tudni ugyanígy csinálni. Végül én dobtam be valami beszédtémát, ha ő nem hozakodott elő semmivel.
– Mióta foglalkozol kidoukkal? Elég fiatalnak tűnsz, de ennek ellenére olyannak, aki nagyon jól tudja, mit csinál. Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy negatív előítéleteim voltak csak azért, mert fiatal vagy, egyszerűen csak tudni szeretném, hogy mi áll emögött, hátha nekem is sikerül majd talán még jobban fejlődni.


Karakterlap

Abarai Renji

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 117

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 2 082 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Gyakorlótér és dojo
« Válasz #9 Dátum: 2017. Aug. 11, 23:02:49 »
Kérésre a Kidou edzés című duplának indult, de a szimplával sem végzett edzést lezárom.

Edző: Kaminari Rosui Taka
Edzett: Raimaru Minashaku

Értékelés
Kaminari Rosui Taka: Továbbra is ügyeltél a fokozatosságra, hogy rendesen felmérd a tanítványod képességeit, illetve azok határait kipuhatold. Könnyedén vezetted az edzést. Barátságos légkört teremtettél, amibe ügyesen szúrtad bele a rutinnak tűnő feladatokat. Sajnos az edzés félbe maradása miatt nem tudom teljesnek értékelni az edzést. Jutalmad 500 lp, melynek megfelelő egy pontot kötelezően kidou képzettségre kell tenned.

Raimaru Minashaku: Hamar megtanultad a saját károdon, hogy mit nem szabad tenned. Figyeltél az utasításokra, nem akadékoskodtál és elsősorban a saját vérmérsékleteddel gyűlt meg a bajod. Követted az instrukciókat és kisebb-nagyobb hibákkal, de teljesítetted a feladatokat. Sajnos az edzés félbe maradása miatt nem tudom teljesnek értékelni az edzést. Jutalmas 500 lp, melynek megfelelő egy pontot kötelezően kidou képzettségre kell tenned.