Szerző Téma: Társalgó  (Megtekintve 1264 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Társalgó
« Dátum: 2014. Júl. 03, 23:45:56 »
Társalgó… avagy: Dohányozni ajánlott!
A tágas szobába való belépésnél a fentebbi felírat fogadja az erre járókat. Sajnos az alacsonyabb osztagtagokra nem gondoltak, így ők nehezebben látják a kiírást. (Nem az ő szemmagasságukra lett méretezve.) Viszont a régi tábla kiegészítéséül szolgál az alábbi apróbetűs felírat: Ha gyerekeket látsz, eszedbe ne jusson dohányozni! Utóbbi sorokat minden bizonnyal az osztag mostani hadnagya: Meiou Tokiya írta ki.
A helység hatalmas beltérrel rendelkezik, ennek köszönhetően lehetőség van esetleges osztaggyűlések megrendezésére itt. Ezek a komoly beszélgetések gyakran origami versennyé fajulnak a kispécizett sarokban összegyűjtött köteg (nem kitöltött, hivatalos) papírokból. Ezek az éghetetlen lapokból álló halom ezen a szent helyen porosodnak, míg nem kerülnek elhajtogatásra.
A teremben továbbá fellelhető egy kisméretű, csillagalakú, tengervizet ábrázoló, halacskamintás asztal. Ez, az egység egykori tisztje Kagami Ritsu kérése által került az osztagba. Eredetileg igazi akvárium asztal volt betervezve, viszont a költségvetésből temperafestékre futotta csak, így jött létre a tengeri életet demonstráló asztalka.
A kisasztalon kavicsos hamutálak találhatók a régi, papírból hajtogatottak helyén. Az utóbbiak nem látták el sokáig a feladatot. A belőlük megmaradt hamut az asztal közepén álló kisebb urnában őrzik mindörökké az emlékeiket. Továbbá az asztalon helyezkedik el a „Csörgő szellem” névre keresztelt fekete, vezetékes telefon. Ezzel bárki elérheti a többi osztagot vagy a misszióba kiküldött osztagtársakat, ha nem akad okostelefon a lélek közelében. Még a pizza rendelést lebonyolítását is megkönnyíti az eszköz. Ugyanis a kagyló fogójára felfirkált girbegurba hiraganáknak hála lépésről-lépésre tájékoztatja a tárcsázó shinigamit a szokásos rendelés leadásának folyamatáról, amennyiben az illető lusta (avagy csak nem tud, de erről psszt!) improvizálni.
A helységben párnák, fotelek találhatók egy nagyobb asztal körül és a szobának különböző pontjain egyaránt, melyek a kényelmet biztosítják. Ennél az asztalnál viszont további pihenő helyet ad télen a melegített kotatsu-s asztal. A helységből egy nagyobb terasz is nyílik, mely a különleges enterdő felé néz (részletek a kertben találhatók).
Ajtó mellett egy fehérmacis kartondoboz is helyet kapott, melyre az alábbi szöveg van ráírva eléggé rossz mefogalmazással: „Dobd, kupak, ide vele!” Az Emberi Világból kölcsönzött kupakgyűjtési szokás itt is bevezetésre került. A kupakokat ebben a tárolóban szedik össze az osztagtagok. Mindezt Fujimoto Soutaichou ösztökélésére kezdték el. Keisuke Isami hadnagy egy fogadás alkalmával ugyanis lezsírozta, ha az egység egymillió darab kupakot összegyűjt, akkor az 1. osztag finanszírozza az egész 10. osztag teljes renoválását. (Ez elmaradhatatlan ajánlat az egységnek, így minden tag, illetve látogató, kiknél akad egy-egy kupak, annak legyen szíve megszánni az osztagot és ne habozzon beledobni azt a dobozba!)
Az ajtó másik oldalán szintúgy egy doboz helyezkedik el, ezen feketemedve minták láthatóak. Ezen az „Ötletláda* felírat szerepel, ahová az osztag vezetősége szívesen várja a fantasztikus terveket, elképzeléseket az osztaggal kapcsolatban. Lehet az haditerv (avagy milyen osztagháborús játék legyen az egyik hétvégén) vagy bármi építőjellegű dolog. Ezekből, ha egy bizonyos szám összegyűlik, megbeszélésre kerülnek ebben a szobában.
Az ajtóval szemközti falat Micchan (Ayumu Michiyo) keze által készített alkotások szerepelnek, keretbe foglalva. Mindkettőn egy-egy nyuszipáros virít. Az egyik nyuszipár Ai-sant (Kagami Ai) és Simán Csak Keisuke-samát (Keisuke Isami) testesíti meg, míg a másikon Ricchan (Kagami Ritsu) és KatsuSa (MasaSu – Sierashi Masaru) a főszereplői a műnek.

*Különleges döntéshozatal: ide a papír is elfogadott üzenetközvetítés céljából! (Amennyiben lehetséges elsősorban Ponpon mintás lapok legyenek, jó? T///T)
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 15:23:32 írta Shiroichi Anao »

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó
« Válasz #1 Dátum: 2015. Júl. 26, 23:26:03 »
Vesszen a 12. osztag!
Avagy nyári rajtaütést tervezgetünk

Talán nem volt jó ötlet kölcsönvenni a színes tollakat Anao-chantól, de már kezdett átláthatatlanná válni a sok egyszínű vonal a tervrajzon. Persze az is meglehet, hogy nem az Emberek Világából kellett volna kölcsönöznöm egy igen nagy tűzerejű vízipisztolyt mintának a legújabb tervemhez, de ennek épp olyan a működése, mint ami nekem kell: egyszerű, de nagyszerű. Már azt is majdnem kitaláltam, hogyan lehetne kivitelezni ezt néhány számmal nagyobb méretben. A színes tollak pedig azért kellenek, hogy átláthatóbbak legyenek a főbb vonalak, hiszen ha a prototípus megvan, a többieknek is meg kell tudnia csinálni – már ha ténylegesen bevethetőnek tűnik. Komoly károkat persze ezzel nem lehet okozni, de jobb is, mert különben jogosan akarnák a juunibantaiosok leszedni a fejünket, viszont ha nincs kár, a kiabálásnál többet nem igazán tehetnek. :roll: Az ilyen nagyobb nyomású dolgok pedig több mindenre jók, és a Taichou-chantól kölcsönzött kék és lila tollaknak hála, a tervrajz is tökéletesen átlátható. Már csak azt kellene kitalálnom, mikor és miből építem meg. Bár az utóbbit nem olyan nehéz kitalálni, pillanatok alatt meg lehet oldani a családi kasszából, de még a saját félretett fizumból is – már amelyik része nem arra szokott menni, hogy Yuko-chan nyavalyáinak eleget tegyek, akarom mondani lekenyerezzem, hogy megtűrje az élcelődéseimet.
– Ez eddig jó, de kivel fogom én ezt összerakni? – teszem fel a költőinek szánt kérdést, az egyik toll végével megvakargatva a kobakomat. Elvégre az tökéletesen látszik, hogy egyedül nem fog menni, és badarság lenne abba a hibába esni, hogy esetleg fordítva vagy össze-vissza szereljem össze. Olyat csak az amatőrök csinálnak. Meg egyes tudósok a 12. osztagban, amikor épp másfele jár a fejük, csak azt nem értem, hova tűnnek olyankor. Merthogy balesetet azt okoznak, de sosem végződik halállal. Érthetetlen a dolog... De most fontosabb, hogy hogyan lehetne egy kis borsot törni az orruk alá így a nyári kánikula kellős közepén. Egy kis vízfürdőért igazán nem akadhatnak ki, sőt, Yuko-channak még meg is kéne köszönnie, hogy ilyen zseniális módon tervezem őket hűsöléshez juttatni. >.> De persze, az nem az ő stílusa, ha megtenné, élnék a gyanúperrel, hogy ismételten lázas, vagy túl sok vitamint vett be és már attól hallucinál valamit. :|
Mintha csak a gondolatmenetemre akarna reagálni a külvilág, a közös helyiség ajtaján túlról hallom, hogy megreccsen a padló. Ez igencsak gyanús, tekintve, hogy mit is forralok éppen. >.> De engem nem kapnak el! Fél szemmel a rizspapír ajtót méregetve gondosan összerendezem a kölcsönvett tollakat, és lefelé fordítom a tervrajzot a halacskás festéses asztalkán. Az előttem lévő, szétszerelt vízipisztollyal nem tudok mit kezdeni, de a korábbi nagy zaj óta nem is érkezett semmi, így veszek egy mély levegőt és visszatérek a tervezgetéshez. Ez tart egészen az ajtó feltárulásáig, aminek pillanatában nem túl elegánsan félig rá is terülök az asztalra, hogy legalább a tervrajzot elrejtsem az érkező elől.
– Fúha, legközelebb csapj egy kis zajt, oké? – sóhajtok megkönnyebbülten, ahogy végigmérem a fiatal hölgyeményt, akit már egyszer-kétszer látni véltem az osztagedzéseket. – Már kezdtem azt hinni, hogy a juunibantai kémei a nyomomban járnak ;) – magyarázom korábbi mozdulatomat, miközben felegyenesedek és rendbe szedem magam. Persze, én ezt egyáltalán nem veszem olyan véresen komolyan, mint a Taichou-chan, de azért vicces látni a tiszteket, mennyire hadrendbe állnak a 12. osztag vagy egy mumus emlegetését hallva. :roll: Nem is értem, hogyan lehet ennyire túlspilázni egy idézőjeles osztagháborút, de valamiért Yuko-chan is mindig ki van hegyezve a juubantaira. Ez nekem csak plusz szórakozási formátumot jelent, és ami azt illeti, nagyszerűen érzem magam, mióta az áthelyezésemet kértem ide.
– Nem hiszem, hogy korábban bemutatkoztunk egymásnak, a nevem Meiou Tokiya – nyújtok kezet a leányzónak, hátha nem sikerült elijesztenem a korábbi szavaimmal. Ami azt illeti, talán még segíthet is nekem, ha nem az alamuszi nyuszi fajta. És mint mondtam, a 12. osztag emlegetése amúgy is hadkészültséget szokott kiváltani az osztagtársaimból, pedig igazán nem kell félni tőlük, csak tudni kell, hogyan törjünk borsot az orruk alá károkozás nélkül, és nézni, ahogy füstölögnek amiatt, hogy nem csaphatnak hatalmas cirkuszt. :roll: – Szóval, mi járatban errefelé, kislány? Van kedved részt venni egy kis összeesküvésben a 12. osztag ellen? :hello: – remélhetőleg ezzel sikerült is annyira felkelteni a kíváncsiságát, hogy érdekelni kezdje a dolog. És ez még Shiki-channak sem lehet ellenére, elvégre én sem csinálok semmi illegálisat, a kislányt sem tanítom semmi illegálisra, komoly kárt sem fogunk tudni okozni, legfeljebb elázunk egy picit mi is. :roll: Mindenki jól jár. Taichou-chan sem fog megsértődni talán, hogy kihagyom ebből, majd amikor először elsütjük, ő húzhatja meg a ravaszt. A célzást már nem merném rá bízni, mert a végén még valami kolosszális véletlennek hála eláztatná Yuko-chan cuccát, azt pedig nem szeretném bevállalni. :| A virágöntözés még tökéletesen belefér, azért hálásak is lehetnek.


(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó
« Válasz #2 Dátum: 2015. Aug. 06, 22:41:19 »
Vesszen a 12. osztag!
Avagy nyári rajtaütést tervezgetünk

A mai nap tipikusan egy olyan, mikor az ember a zsigereiben érzi, hogy az égvilágon semmi sem fog történni, csak a megszokott. Ez pedig az osztagedzést jelenti, és azt a kevés papírokkal végzendő munkát, ami megengedettnek számít a tizedik osztag berkein belül. Előreláthatóan a napom megint unalmasan fog telni, így nem sokkal az után, hogy megebédelek és edzek egy kicsit Jégmadárral, mert azért őt sem hanyagolhatom el... Nem mintha ő ezt hagyná :|, de ez már egy teljesen más kérdés. Szóval visszatérve, mindezek után bemegyek, a szobámba felkapok egy meglehetősen nyálas és romantikus könyvet a könyvkupacomból, majd az osztag társalgója felé veszem az irányt, hátha van ott pár ember és a lapok helyett inkább élők társaságát élvezhetem. Bár, mostanában azon is elgondolkoztam, hogy be kéne szerezni valami állatot, ami elszórakoztat az ilyen napokon. Egy macskát, esetleg egy nyulat, vagy valami hasonlóan cuki állatot *>*.
Mikor megérkezem a fent említett helységhez, gondolkodás nélkül nyitom ki az ajtót, nem is gondolva arra, hogy esetleg valaki valami fontosat csinál. Hát, úgy fest: tévedek. Mikor belépek a helységbe, egy vörös hajú férfi fetreng az asztalon, valami furcsa papírokon és… várjunk csak, papírok? Miért vannak nála papírok és miért próbálja őket dugdosni? Ez furcsa, nagyon furcsa, sőt én inkább már gyanúsnak mondanám. Igazából majdnem meg is jegyezem neki a dolgot, de ő megelőz és mondhatni alátámasztja a gyanúmat. Megkér, hogy legközelebb hangosabban közlekedjek.
- Öm… oké? - mondom, bár ez inkább kérdésnek hangzik, mivel hirtelenjében köpni, nyelni nem tudok semmit. Láthatóan valami papírokkal kapcsolatos, illegális dolgot csinál, erre megkér, hogy én legyek hangosabb, ha közlekedem. Komolyan mondom, sokszor nem értem az embereket, vagyis a lelkeket. Bár, ha jobban belegondolok, az embereket se nagyon, szóval igazából ez mind a két csoport tagjaira igaz. Mindenesetre próbálom így az asztalon, ebben a meglehetősen furcsa pozitúrában szemügyre venni, hogy kivel hozott össze a sors, mondjuk ez nem tart sokáig, mindössze pár pillanatig. - Kémek? Utánad? Csak nem az osztagok közötti háború egyik parancsnokához van szerencsém :o? - kérdezem nevetve. Jól el lehet viccelődni ezzel a dologgal, legalábbis ha velem beszél az ember. Furcsa módon én nem veszem olyan komolyan ezt a „háborút”, mint a legtöbb osztagtársam. Szerintem ez csak egy játék, mert ha komoly lenne, akkor igazán nagy bajok lennének a Gotei köreiben, hiszen gyakorlatilag belülről bomlasztaná magát a rendszer. Szerencsére ez után már tényleg felegyenesedik, így jobban megfigyelhetem. Az biztos, hogy ismerni nem ismerem, csak párszor már láttam a folyosókon és az edzéseken, de komolyabb kontaktom még nem volt vele, legalábbis eddig.
- Nem valóban nem mutatkoztunk még be. Örülök Tokiya, én Hatakeyama Momo vagyok - fogom meg a felém nyújtott kezét. Remek, most már tudom, hogy Tokiya a neve, ez is valami. A család neve is ismerősen hangzik, mintha hallottam már volna valahol, de sehogy sem akar eszembe jutni, hogy hol, és ha ez így van, akkor minden bizonnyal nem olyan fontos a dolog.
- Igazából unatkoztam és gondoltam megnézem, hátha van itt valaki, de tartaléknak hoztam egy szörnyű könyvet is - emelem fel a fent említett tárgyat. - A tizenkettedik osztag ellen? Mi jót fogunk játszani velük *3*?  Vagyis inkább ellenük :roll:? Mindegy, természetesen benne vagyok - dobom le a könyvem a legközelebbi ülőalkalmatosságba. - Ezeknek is közük van hozzá? - emelek fel egy meglehetősen gyűrött papírt az asztalról - igen, így már meg is magyarázta mit akar velük -, bár nem értem, hogy mi is van rá rajzolva, csak azt fogom fel, hogy valamit bejelöltek rajta, vagyis inkább valamiket. Azt hiszem, hogy ezzel a papírral nem megyek sokra, maximum, ha Tokiya elmagyarázza, hogy micsoda, vagy minek a része >.>. Bár nagyon remélem, hogy egy térkép, mert én egyedül eltévednék a tizenkettedik osztagnál és akkor lenne nekem rossz világ. Én pedig biztosan nem akarom, hogy az legyen és azok ott kísérletezzenek rajtam T-T, mert az fája, nagy fájna.
Mindenesetre a lapot a fiú kezébe nyomom, majd mikor tüzetesebben megvizsgálom az asztalt megpillantok valami furcsát, illetve furcsaságokat, mert sok színes, műanyag dolog hever ott a papírok mellett. Nem tudom mik azok, vagy hogy mihez kellenek, esetleg sorrendbe vannak-e rakva, de nem is érdekel. Egyből meg fogok egyet és elkezdem nézegetni, a nap elé teszem és úgy vizslatom, mint egy gyerek, aki most kapott egy játékot.
- Ez mi? - fordulok végül Tokiya felé, mikor kellően kinézelődtem magam. - Illetve pontosítok. Ezek mik? - mutatok a különböző nagyságú és méretű darabkákra. - Ezeket is fogjuk használni? - akarom befejezni a kérdezősködést, de rájövök, hogy a legfontosabbat ki hagytam. - És mi a terv, mit fogunk csinálni a tizenkettedik osztaggal?

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó
« Válasz #3 Dátum: 2015. Szept. 09, 20:18:42 »
Vesszen a 12. osztag!
Avagy nyári rajtaütést tervezgetünk

Lebukni sosem jó dolog, de legalább nem Yuko-chan egy beépített emberéhez van szerencsém. Ismerem már őket, mint a rossz pénzt, aki a legártatlanabbnak néz ki, attól kell a legrosszabbra számítani – a kalózkislány után. :| Mert azért veszélyességi rátában egyértelműen a Sanseki-chané a legmagasabb érték, de a többi angyali külsejű is verdesi a magas értékeket odaát. Mindenesetre az itteni felhozatalra sem lehet panaszom, a tekintetéből ítélve egy igencsak értelmes hölgyeménnyel hozott össze a sors. Az legalábbis helyből biztató jel, hogy a juunibantai emlegetésére nem rohant fejvesztve riadót fújni. A minap volt szerencsém egy ilyenhez is, a kislány után viszont jobb lett volna nem vetődni, hogy a pánikreaktort tegye takarékra, mert a végén engem néznének az ellenség szabotőrének vagy mi a fene.
– Valami olyasmi. Maradjunk annyiban, hogy ezt a játékot valakinek fenn kell tartani, nehogy unalomba forduljanak a napjaink kedves szomszédainkkal – kacsintok a fiatal tisztecskére, miközben egyik mutatóujjamat szám elé emelem, hogy jelezzem, ez maradjon a mi titkunk. Ha ő sem veszi véresen komolyan, akkor nekem komoly segítség lehet, de emiatt kár lenne elrontani a többiek szórakozását, nemde bár? Az olyan lenne, mint az időnként errefelé lófráló fehér hajú lurkónak elmondani, hogy a Mikulás és a Húsvéti Nyuszi márpedig kamu: csúnyán igazságtalan és illúzióromboló. Így legalább mindenki jól jár, legalábbis ameddig nem rám aggatják a bolyhos nyuszifüleket, hogy ugyan rejtsem már el a hímestojásokat. … Remélem, Nao-chan nem hallott még erről az emberi szokásról, mert akkor máris nekiállhatok így a nyári kánikulában a megfelelő balfék önkéntes keresésének.
Örömmel nyugtázom, hogy végre ennek a kicsi lánynak a nevét is sikerül megismernem, és legalább nem néz furin az emberektől eltanult üdvözlési forma miatt. Kicsit körülményes lett volna most felugrani és hajlongani, így legalább egyszerűen megoldottuk a problémát. Nevéből és Nao-chan becézési szokásaiból ítélve Hattachanhoz van szerencsém, akiről már volt alkalmam hallani. Remélem, végül sikerült azt a papírégetési rítust bemutatni neki, nem lenne igazságos, ha a régi hagyományok leghíresebbikéről már csak pletykából tájékozódhatott volna, nem pedig első kézből. :roll: Ezt követően igyekszem érdeklődve hallgatni idejutásának történetét, kedves mosollyal figyelek rá, hogy ne mondhassa, csak a saját szándékom érdekel, aztán elégedetten elvigyorodom a válaszára.
– Helyes, a tervbe be se avathattalak volna, ha eleve ellenzed a dolgot! ;) Ez röviden tömören a következő: megfürdetjük őket, legalábbis a kertjüket, közben pedig remélhetőleg mi is elázunk egy kicsit, és akkor nem sülünk meg a tűző napon – foglalom össze zseniális ötletemet Momo-channak, majd figyelem, ahogy máris kérdez, még csak felhatalmazást sem kell adni neki hozzá. Igazán jó előjel, biztosra veszem, hogy nagyszerűen fogunk szórakozni. – Kellenek bizony, azok a tervrajzok egy egyszerűen elkészíthető fegyverhez. Nem tudom, hallottál-e az emberek vízipiszolyairól, ez egy olyannak a vázlatrajza. Mi egy kicsit fel fogjuk nagyítani és voálá, anélkül lőhetünk vízsugarat a kertjükbe, hogy kilépnénk a juubantai területéről 8) – ecsetelem tovább az ötlet lényegét, elvégre nem akarom én, hogy a tudósok bárkit is elkaphassanak. Ha mások nem is, Kalózkislány gépkatonái biztosan a fejét vennék annak, akit ott találnak, ezt pedig jobb elkerülni. Előzetesen már feltérképeztem a héten, a kert melyik része lőhető, mert ha merő véletlenből sikerül eltalálnunk egy kísérleti sivatagi gyomot, akkor aztán megnézhetjük magunkat – ők teljesen jogosnak fogják érezni a vendettát.
Amikor Momo-chan visszaadja a jegyzeteimet, igyekszem picit megütközött arcot vágni, de tagadhatatlanul örömmel tölt el, ahogyan vizsgálódik az asztalon lévő holmijaim között. A végén még sikerül végre egy nálamnál fiatalabb leányzónak átadni valamit mások megtréfálásának művészetéből, ha már a húgaim nem igazán vevők a témára.
– Az egy darabja az előbb említett vízipisztoly nevű holminak. Szét kellett szednem, hogy lássam, hogyan működik pontosan, de pillanatok alatt össze lehet rakni – magyarázom türelmesen és hagyom, hadd vizsgálja meg a többi darabját is az eszköznek. – Igazából csak mintának hoztam, legyen mi alapján dolgozni. De van egy másik, szóval ki is próbálhatjuk őket élesben, amint ezt összerakom. Építeni ráérünk később is, addig is irigykedhetnek odaát, hogy mi szórakozni is tudunk :roll: – tulajdonképpen nem is lenne rossz dolog kipróbálni ezeket egy párbajban. Ugyan a 12. osztag ellen nem párbajozni fogunk, hanem sortűz alá vesszük majd őket, de minimálisan is egyoldalú lesz a támadás, de ez most abszolúte részletkérdés. A lényeg, hogy mi jól szórakozzunk, kihasználjuk az állandóan pattanásig feszülő idegeket egy vicces gyakorlatra, és még hűsöljünk is. Aztán ha Shiki-chan is megjelenik, majd feldobom a vizespóló verseny lehetőségét is, már csak a móka kedvéért. Biztosan kiakadna miatta, de legalább azért a fél pillanatig tartó vicces ábrázatáért megérné.
– A terv igazából az, hogy ennek egy nagy változatát építjük meg és azzal lövünk a szomszédba, hadd örüljenek ők is a melegnek. De mint mondtam, a vízipisztolyt ki is próbálhatjuk, mielőtt nekiállunk a melós részének. Ezt a döntést most rád bízom, ha már te segítesz nekem kivitelezni a szabotázst. Tudod, odaát még a kertet sem kertnek használják, úgyhogy az épületbe sem kell betalálni, hogy kicsikét bosszantsd őket – okosítom ki a leányzót erről az apró részletecskéről, amit már juunibantaios büntetésem első hónapjaiban sikerült megtanulnom. Kurotsuchi taichou alatt annyira nem volt okos ötlet tréfálkozni, ott inkább túlélésre játszottam.


(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó
« Válasz #4 Dátum: 2015. Nov. 15, 14:57:38 »
Vesszen a 12. osztag!
Avagy nyári rajtaütést tervezgetünk

Valami olyasmi :o? Tehát ez azt jelentheti, hogy ő is valami fanatikus, akinek életcélja a tizenkettedik osztag zaklatása. Hát jó… ha ő ebben lel élvezetet, akkor hajrá, én biztosan nem állítom meg. Mondjuk a szavai alapján nem erre következtetek, nem úgy beszél, mint valami megszállott. Márpedig én tudom, hogy azok hogyan beszélnek, mert már találkoztam jó néhánnyal. Vagyis… egyel, de az sokkal is felért ˘^˘.
Mikor a szája elé teszi a kezét, jelezve, hogy a dolgok köztünk maradjanak, csak bólintok. A titkok nagyon érdekesek tudnak lenni és tök izgalmas, hogy más nem tud róla, csak a titoktartók *w*. Szeretem a titkokat, jól kezdődik ez a a játék is, legalábbis remélem, hogy az lesz, nem pedig valami vérre menő dolog. Mondjuk azért a szomszéd osztagban sem vehetik annyira komolyan a dolgot, hogy ártsanak egy másik shinigaminak. Ugye nem :|?
Végül Tokiya - akinek sikerül megtudnom a nevét, ami szerencsére könnyen megjegyezhető - beavat a tervébe. Így elmesélve, meglehetősen jól és murisan hangzik. Főleg ha azt vesszük, hogy mekkora a kánikula. Az pedig gondolom már részletkérdés, hogy őket vagy a kertjüket locsoljuk meg. Szóval a terv egyszerű és nagyszerű, azonban egy valamit nem különösebben értek.
- Mivel fogjuk ezt a locsolást kivitelezni :o? Szerzünk valami gigantikus méretű slagot, esetleg van valami spéci kidou? Amennyiben így van, szólnom kell, hogy mindennemű mágia alkalmazására gyakorlatilag teljesen alkalmatlan vagyok - igen, azt hiszem, hogy jobb, ha ezt már a legelején tisztázom, mielőtt a fürdés vége egy nem túl szép robbanás lesz >.<.
Mint kiderül, a furcsa rajzok nem térképek. Ennek örülök is, meg nem is. Örülök, mert így megtudom, hogy egy vízi valamivel fogunk a tizenkettesekre lövöldözni. Azt hiszem, hogy fegyver, vagy pisztoly, vagy puska? Mindegy, a fontos az, hogy ez megint azt mutatja, hogy az emberek mennyire sablonosan nevezik el a tárgyaikat. Túlságosan is sablonosan :|. Komolyan, vihetnének bele egy kis kreativitást. De a lényeg, hogyha ezt a fegyvert használjuk, akkor nem kell varázsolni *w*.
- Várjunk! Azt mondod, hogy ennek a vízipuskának - talán így hívta - a felnagyított változatával úgy tudjuk őket szívatni, hogy nem kell kimozdulni a saját osztagunk területéről? - kérdezek vissza, hogy biztosan jól hallottam-e azt, amit az imént mondott. - Ez nagyszerű! Így sokkal könnyebb lesz a mi dolgunk is, valamint ha akarnának, akkor sem tudnának olyasmivel vádolni, hogy illegálisan beléptünk az osztaguk területére. Arról pedig gondolom nincs szabály, hogy a légtérben mit lehet csinálni :roll: - fűzöm hozzá, mint egy mellékes megjegyzésként. Mert hát szerintem tényleg így van, a légtér szabad terület, elvégre a Gotei alapításakor senki sem gondolta volna, hogy egyszer valakik háborús játékot fognak játszani egymással. Ahogy pedig a mondás tartja: háborúban mindent szabad.
- Tehát ez lenne a vízipisztoly? Vagyis egy darabja - forgatom továbbra is a kezemben tartott műanyag darabot. Kissé kételkedem a szavaiban, vagyis abban, hogy ezt a valamit könnyű összerakni. Én nem látok mást, illetve másokat az asztalon, csak furcsa alakú műanyag darabokat :|. Komolyan kétlem, hogy valaki könnyűszerrel összerakná ezt, de ha Tokiya ezt mondja, akkor legyen így. - Kipróbálni *w*? - kapom fel egyből a fejem. - Rendben, benne vagyok! - nyújtom felé a kezemben tartott műanyagot, mely lövésem sincs, hogy a pisztoly melyik része is lehet tulajdonképpen. - Majd ha nagyon irigykednek, ők is kapnak egy kis vizet :roll:. Elvégre nem szabad önzőnek lenni, igaz ^-^? - kérdezem egy tündéri mosollyal. No meg ez így is van, anya mindig azt tanította, hogy ne legyek önző, osszam meg másokkal is a jó dolgokat, én tulajdonképpen ezt teszem, csak kicsit másképpen, de ez már egészen részletkérdés.
Miközben ez a beszélgetés zajlik, Jégmadarat a lehető legteljesebben igyekszem kizárni a fejemből több-kevesebb sikerrel, amivel a bántó szavai és a totális tiltakozása még így is eljutnak hozzám, de ez jelen pillanatban cseppet sem érdekel. Most túl jól szórakozom ahhoz, hogy elrontsa, majd ha ezen túl vagyok, akkor ezer örömmel végighallgatom őt. Persze, az minden bizonnyal egy hosszú és kimerítő szentbeszéd lesz, de mindent a célért. Szóval állok elébe.
- Honnan fogunk olyan nagy alkatrészeket szerezni? Mert ez így eléggé picikének tűnik. Esetleg az emberek világában árulnak nagyobbat is. Bár ha ez így lenne, akkor nem szedted volna szét, hogy lásd. Akkor viszont külön csináltatni fogunk? - nézek rá kérdőn, nem hozzá téve, hogy ez az utóbbi nem kicsit lehet drága mulatság, legalábbis ha azt nézzük, hogy mennyi egy átlagos tiszt fizetése.  - Nem kertnek használják a kertet? Akkor minek :o? - lepődök meg teljesen. Oké, tudtam én, hogy a tizenkettedik osztagosok furcsák, meg elvontak, de hogy ennyire azok legyenek, nos arra nem számítottam. - Egyébként honnan ismered ilyen jól a területüket? Esetleg annak idején te is közéjük tartoztál, vagy csak beszöktél körülnézni?
 

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Társalgó
« Válasz #5 Dátum: 2016. Márc. 30, 23:39:40 »
Vesszen a 12. osztag!
Avagy nyári rajtaütést tervezgetünk

Kíváncsian várom, újdonat társaságom mit szól legújabb zseniálisan kigondolt tervemhez. Mármint a rövidített verziójához, mert azért a teljes tervhez sok háttérismeret megléte is szükségeltetik, amit egyelőre nem szándékozom tovább adni. Túl nagy mennyiség lenne egyszerre az infóból. A Hattachan által felvetett opciókon el sem gondolkodtam. Tulajdonképpen... létezik ilyen kidou? Majd mindenképp utána kell járni Otoutonál, mert ha nem is tudja használni őket jelenleg, ebben ő a profi, és különben is: ez csak átmeneti állapot, valahogy megtalálom majd a módját, hogy megoldjuk. :arrogant:
– Ez nem rossz taktika, de inkább tegyük el máskorra, jobb a békesség. Nem, a terv ennél jóval egyszerűbb – vázolom fel ezt követően a tervrajzaim értelmét. Bár a slag remek gondolat, nekem eszembe sem jutott. De simán csak öntözni nem is olyan buli, mint ezekkel a műanyag holmikkal lövöldözni egymásra. Sok jó játék akad az embereknél, és szerintem Nao-channak abszolút nincs ellenére, ha használjuk is őket. Vagy épp ötletet merítünk belőlük nagyobb kivitezhez. :roll:
– Jól hallod. Az utcáról már ezekkel is be lehetne lőni hozzájuk, de nem árt vigyázni a saját épségünkre, jól mondom? – elvégre, ha nem kell kimozdulnunk a saját területünkről, a birtokháborítás vádja még csak fel sem merülhet. Egy esőfelhőt sem perelhetnek, na meg miféle ügyvédhez akarnának fordulni Seireiteiben? – Ahogy mondod – bólogatok Hattachan észrevételeire, pontosan felismerte a zseniális tervemben rejlő lehetőségeinket. – Szerintem még arról sincs, hogy utcán mit lehet csinálni, ami nem tényleges hadakozás, de ez most részletkérdés. Arról amúgy sem tehetünk, merre tévelyedik a vízsugár, ha egyszer mi csak kilőjük :roll: – teszem hozzá saját elgondolásomat a történethez. Na persze pontosan meg fogom mondani az osztag tagjainak, merrefelé lőjenek, hogy biztosan ne nyakazhassanak le bennünket, de ez már részletkérdés. Szerencsére arra még Yuko-chan sem számít, hogy az ilyen elvetemült ötleteimet véghez is viszem, de legalább nála is csak én húzhatom a rövidebbet, nem az egész osztag. De hát mi ezt a játékot nem is ma kezdtük.
– Igen, az. Ha szeretnéd, megmutatom, pontosan melyik eleme, de nem kínozlak vele ebben a kánikulában, ha egyelőre nem érdekel – igazából azt is nagyra értékelném, ha nem veszne el egy darabja sem, mert akkor a végén magamat kérdőjelezném meg, minek rajzoltam olyan alkatrészt, ami nem is létezik? Ugye, hogy kellemetlen lenne! Éppen ezért az ilyeneket jobb elkerülni. Az persze más, ha Kalózkislány egy-egy tervrajzába kell belepiszkálni, de sajnos így nagylány létére már valószínűleg észrevenné, és egyre kevésbé foglalkozik a robotikával, mióta megszállta ez a zanpakuto őrület... Ami azt illeti, kezdem félteni tőle Ao Hououzát.
– Úgy-úgy, kipróbálhatjuk – bólogatok a leányzó lelkes kérdésére, miközben előhalászom az asztalka lába mellől a még egyben lévő darabot. – Akkor cseréljünk. Gyorsan összerakom ezt itt, addig barátkozz a párjával ^-^ – nyújtom át Hattachannak az egy darabban lévő vízipisztolyt – bár én a magam részéről valami komolyabb lőfegyver nevét adtam volna ennek a példánynak – és gyorsan magam elé húzom a rajzaimat, hogy lássam, hogyan is épül fel a szétszerelt példány. Szerencsére nem egy bonyolult szerkezet, és minden darabnak a helyét bejelöltem, csak összeraknom is lenne illendő annyira jól, mint ahogy az ilyenekről vázlatot készíteni tudok. Ezért lesz jobb, ha a biztosan működő példány kicsi osztagtársamnál marad. – Ez egy igen gyümölcsöző barátság kezdetének ígérkezik, kedves Momo-chan. ^-^ Vagy inkább szólítsalak úgy, ahogy a Taichou? – fordulok felé kérdésemmel, és válaszáig még a vízifegyver bütykölésében is megállok. Amint megkapom, amit tudni akarok, bólintok és folytatom ennek a műanyag vacaknak az összeszerelését. Természetesen nem úsztam meg a korábbi attrakcióimat anélkül, hogy le kéne hajolnom az asztal alá egy fontos apróságért, de szerencsére itt nem veszhet el örökre. A végén még igazat kéne adnom Taichou-channak a tekintetben, hogy mumusok laknak az osztagában. :roll:
– Hm... a kivitelezésen gondolkodtam épp, mikor megjelentél. A készíttetés nem rossz ötlet, bár azt Seireiteiben macerás lenne megoldani. Először majd körülnézünk, mi van az osztagban, aztán abból alkotunk, amink van. Az újrafelhasználás fontos! – adom meg a választ a dilemmára, na nem mintha gondot okozna a rendelés leadása akár az Emberek Világában is, de jobban szeretem magam elkészíteni az eszközeimet. Sokkal több benne a szórakozás. Arról nem is beszélve, hogy miután az utolsó darabot is a helyére raktam ebben a fegyverben, már azt is tudom, hogyan kell összeszerelni egy ilyet. – Tudósok, kissé elvontak. A növények között is van olyan, amivel kísérleteznek, azzal pakolják tele a kertet. Díszítésre és pihenésre használni sokkal célszerűbb lenne, de ezt nekik nem fogod tudni megmagyarázni – legyintek is egyet, hogy jelezzem, mennyire értelmetlen. Egy pillanatra ledöbbenek a kérdésen, amit a meglátásaimra kapok. Kevesektől lehet ilyesmire számítani, ebben az osztagban a legtöbben kérdés nélkül elhiszik a sztorijaimat. No lám, akadnak még érdeklődő és éber személyiségek.
– Nos, ez hosszú történet, de rövidített verzióban maradjunk annál, hogy egy félreértés miatt egy korábbi kapitányom büntetésből oda helyeztetett át pár évtizedre. Az alatt az idő alatt pedig pontosan meg lehet tanulni, mit tehetsz meg azért, hogy tépjék a hajukat, de még ne torolhassák meg büntetés nélkül. ;) Azért te inkább tőlem tanuld meg – szegénykét inkább nem tenném ki annak, ami ott megy. Szerencsétlen Sanju-channak is kész terror az az egész, pedig még mesékkel is próbálom szórakoztatni. Hiába, nem mindenki bírja úgy az ilyeneket, mint én. Amikor Kalózkislány mellé osztottak, onnantól volt nekem is szórakoztató a történet. És nem is szabotáltam mindig – szándékosan. :roll:
– Na, ezzel amúgy megvagyok, szóval mehetünk. Feltöltjük őket vízzel, és kipróbáljuk, milyen velük játszani – pattanok fel, kezemben a saját fegyveremmel és kezemet nyújtom a leányzónak, hogy mutathassam neki az utat. Természetesen azt már tudom, merre találok vizet az osztagban, amivel fel lehet tankolni ezeket a kis eszközöket. Amikor odaérünk, megmutatom neki, hogyan is kell ezt az egészet kivitelezni, mert aki még nem látott ilyesmit, annak ez bonyolult lehet. Az emberi találékonyság végtelen, csak errefelé nem mindenki tudja értékelni, vagy észlelni a változásokat és aki nem ismeri a modern logikát, annak nehéz haladnia a korral. Bár ez a kislány nem úgy néz ki, mint aki különösebben el van veszve, arra már beszélgetésünk igen korai szakaszában rájöttem, hogy ilyesmivel még nem akadt dolga.
– Na most, hogy ezzel megvagyunk, nézzük meg, mennyire tudunk célba lőni ezekkel. Aztán ha megy, játszunk is ;) – láttam valahol egy színes anyagdarabot, ha azt fellógatjuk valahova, biztosan észrevesszük azt is, ha sikerült eltalálnunk. Mi másért háborgott volna minden rokon, akit életünk során egyszer-egyszer eláztattunk? :roll: Mondjuk közülük Aniki megjegyzéseit nem igazán értem, hiszen őt nem lelocsoltuk, hanem belehullot egy tóba, nem is volt rajta száraz folt. – Áh, meg is van a céltáblánk. Neked is megfelel, ugye? – emelek fel egy lila színű törölközőt. Annak úgy is az a dolga, hogy jó vizes legyen, nem igaz? :roll: Ha nincs semmilyen ellenkezés, kivezetem Hattachant az osztagépületből, a kisméretű törölközőt pedig fellógatom az egyik iroda ablakára. Ott úgyse zavar senkit. – Gyakorlunk egy kicsit, aztán nyomunk egy meccset egymás ellen, rendben?


(click to show/hide)