Szerző Téma: Osztag kertje & veteményes  (Megtekintve 2440 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #15 Dátum: 2015. Nov. 03, 21:49:16 »
[[ Új tag a láthatáron ]]

  Hogy az 1. osztagos ellenőrző tiszt miért ragaszkodik ahhoz, hogy kivizsgáltassam magamat, nem igazán értem. Sose vettem észre eddig, hogy rosszul hallanék. De megbirizgálom a füleimet azért a biztonság kedvéért.
  – De nem érzem magamat betegnek – meglepetten válaszolok, mert csakugyan semmi nem változott füleim piszkálása után. Ugyan úgy hallok, mint eddig! – De ha ragaszkodsz hozzá, legalább lesz ürügyem, meglátgatni Tsucchint! *-* – lelkesen csapom össze kezeimet. Nem mintha úgy amúgy nem sétálhatnék be Amaririsu-kun osztagába, hogy találkozhassak Tsucchinnel. A 4. osztagba még úgy is bemehet a lélek, ha nincs engedélye vagy valami, csak annyit kell mondania a kapuban, hogy fáj valamije. Aztán gyorsan elinalni, mielőtt kivizsgálnának a bökőikkel! :S
  A kapitányi szobában szerencsére sikerül áthidalnom egy-két dolgot, mielőtt az osztag nagyon lelepleződne. Mármint még jobban, mint eddig, mert hát egyelőre úgy néz ki, hogy nagyon lebuktunk, ha csak nem sikerül megüzletelnem vele a dolgot, hogy hallgasson arról, amit látott. Nagyon remélem, hogy meggyőzhető egy hatásos kompromisszummal. Például én leadok valami papírt időben, ő pedig nem beszél senkinek a kertben ásott dologról és akkor mindenki boldog, hogy szép és egészséges! Szóval mindannyiunk előnyét szolgálná a dolog, ha csak nem akar szándékosan valakinek rosszat a 10. osztagban, amiért nem állnék jót magamért! >.> 
  Mikor átadtam a csésze teát, hogy lássa a 10. osztag nagyon vendégszerető és nem kap olyan nagy szívszélütést, ha az 1. osztagtól jönnek látogatók. Szóval átadtam neki az innivalót, amikor valami fura kéréssel állt elém. Alátét? Sosem volt olyanom, vagyis persze volt, de másra használtam fel. Kellett a háborúhoz, igen szűkös időket élünk, hogy ilyesmire ki lehessen adni ám’ és újra beszerezni őket! De valami belső sugallat miatt inkább nem kötöm az orrára, hogy mi lett a pontos végük.
  Ezért inkább megragadtam az asztalról egy papírt, amit gyors mozdulatokkal összehajtogattam, mintha csak egy alátét lenne, majd leraktam elé.
  – Másik nincs, az alátéteteket eltörte a 12. osztag :/ – hozom fel mentségül. Habár a zöldségháborúhoz alkalmaztam fel őket, ha jól emlékszem. Mondjuk ilyen lendülettel az asztalra is rárakhatta volna a csészét, míg kihűl. – És nem láttam értelmét, hogy újakat beszerezzek csak azért, hogy tönkretegyék – magyarázom, másik köntösbe bújtatva az alátét körüli dolgokat. A lényeg, a lényeg, hogy másikkal nem szolgálhatok.
  Majdhogynem bebújok az asztal alá, amikor leleplezz! HONNAN TUDTA?! :O.O: De a székemmel még így is hátra esek döbbenetemben és úgy evickélek fel a földről. Viszont egyelőre csak az orromat dugom ki az asztal mögül.
  – T-te egy szájborger vagy és igazából a 12. osztag kémje vagy, igaz? – kérdezem halkan, szabályosan rettegve és zsebembe már keresem a lélekfont, hogy S.O.S jelzéseket adjak le rajta keresztül Rikkocchannak. Tudnia kell, hogy a tisztjei megint túlságosan elragadtatták magukat a háborúsdiban, nem szép dolog ám felügyelő gépezeteket rám küldeni! Főleg akkor nem, ha a 10. osztagban vagyok! T_T
  Ha esetleg állítja magáról, hogy nem robot, nem igazán tudok most sem megbízni benne. Túlságosan gyanús nekem 1. osztagos tisztnek. :/ 
  – Hmpf, hát oké, Eisuke-dono! De tudnod kell, hogy a 10. osztagban másféle szabályok uralkodnak ám’, mint ami az 1. osztagban! Vedd le az egyenruhád – jelentem ki. Gondolatban kissé előrébb járva abban, hogy pontosan mit akarok. Így sebtében teszem hozzá, mielőtt félreértené, pedig komoly szándékaim voltak ezzel. – Mármint, csak a felsőt, mutasd meg nekem a jelzésedet, ami a gallérodon van benne a nyakad környékén – kicsit elhúzom a sajátomat, hogy megmutassam a belehímzett nárcisz jelét. – Szóval ezt, utána elhiszem, hogy valóban az 1. osztagtól jöttél! >.>
  Meglepődök, amikor kijelenti, hogy nem áll tervében tovább adni a 10. osztag nagyra becsült titkait. Értetlenül állok kijelentése előtt.
  – De… akkor nem lesz baja a 10. osztagnak? Mármint tényleg nem mondod el senkinek? – alig hiszem el, amit mond, és a szokatlan egyezmény, amit felvett még jobban meglep. Tény, érdekel az egész neve, mert így nekem nagyon gyanús. De fura, hogy ő is egyezkedik, talán nem is olyan rossz fej 1. osztagos létére? Hasonló lapokkal játszik, mint mi, tízesek! 8)
  – Hát jó, mint mondtam szívesen elmegyek Amaririsu-kunékhoz, legalább lesz ürügyem meglátogatni Tsucchint. Tudod Eisuke-dono, ő az egyetlen orvos, aki úgy adja be a szurit, hogy ne fájjon! Szóval becsszó, hogy elmegyek! – teszem szívemre kezemet, hogy őszinte jelképet adjak kijelentésemnek. Bár akkor se érzem magamat betegnek. – Szóval, mi a neved, már az egész? Nem kell attól tartanod, hogy nem állom a szavamat! A 10. osztagosok, amit egyszer megígérnek, azt be is tartják! ˇ^ˇ – jelentem ki határozottan, közben pötyögök egy SMS-t Yama-jiinek, hogy legyen szíves hozni egy frissen készített meleg teát.
  – Milyen teákat szeretsz? – kérdezem tőle váratlanul. Én a citromosért vagyok oda, de az előbbi után inkább olyat kéretek, amit ő is megiszik, hogy ne legyen egy rossz szava se a tízesekre!

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #16 Dátum: 2016. Febr. 03, 23:26:19 »
Szolgálatra jelel... jelentkezem!

Valójában nem is hülye ötlet Nao-chan szövegelése a beépített ügynök szerepről, korábban is eszembe juthatott volna! A bökkenő csak az, hogy nem tudnának nekem annyit fizetni, beálljak a hivatalnokok közé, pláne, hogy az öregem is ott szolgál. Csak ő önmagában véve duplázza az összeget! Nem hiányzik, jó nekem itt, vagy bárhol máshol. Még a 12. osztagba is szívesebben megyek vissza, pedig ez aztán nagy szó, mert én is tudom, nem vagyok odavaló!
– Nem-nem, erről már lecsúsztunk. A papír szerint, amiről beszélnünk kéne, mától a te osztagodban teljesítek szolgálatot, Taichou-chan ^-^ – remélem, e kevésbé köntörfalazott verzióból már érteni fogja a célzást, de ha mégsem, akkor legfeljebb szórakozok még egy kicsit. Előbb-utóbb csak észleli, hogy áthelyezésről van szó, és már a tízesekhez tartozom. A felhozatalból ez volt a legszimpatikusabb osztag, közel is van a 11-esekhez, és még a szerepcseréinket is gond nélkül fogjuk tudni hozni Otoutoval. Ez utóbbi fontos, mert problémás lenne, ha azonos osztagban lennénk. Sőt, akkor egyenesen értelmetlen lenne!
– Aha, akkor még nem fegyelmezett titeket – állapítom meg a sziklaszilárd tényeket félhangosan. Aki egyszer is kapott egy igazán erőset a vénlány pipájától, az tudja, miről beszélek. Csakis hihetetlen önfegyelmemnek köszönhető, hogy nem dörzsölöm meg azonnal a fejem búbját, ahol legutóbb kaptam attól az eszköztől. Egyszer el kellene rejteni, de olyan helyre, hogy mi se találjuk meg. >.> Az a baj, szerintem akkor találna valami sokkal rosszabbat és még a pipa eltüntetéséért is komolyan kapnánk.
– Hát, ne nagyon kövesd az én példámat, engem Aizen mototaichou büntetésből küldött oda, cirka ötven évre. Azóta szórakozásból járok vissza, és nem mondanám, hogy Yuko-chan önként enged be, de eddig még nem talált ellenem terhelő bizonyítékot :roll: – csak a trükkjét kell ismerni a dolognak, például ajánlani valami olyat, amire nem tud nemet mondani. Ehhez persze nem árt ismerni az érdeklődési körét és kutatási anyagait. Azt nem volt egyszerű megszerezni, de azóta is eszi a fene, hogy nem tud megszabadulni tőlem, bár szerintem nem is akar, túl jól szórakozik ő is a kölcsönös vérszívással. – Ácsi-ácsi, miért is jársz te a 12. osztagba? Csak nem titkos kémtevékenység, hivatalos papírokkal megerősítve? – legyezőmmel takarom szórakozott vigyorom. Egyértelmű, hogy nem erről van szó, vagy ha mégis, élvezet lesz nézni, ahogy kiül Nao-chan arcára a kétségbeesés amiatt, hogy lebuktattam. Máris túlzottan jól érzem magam errefelé, élvezet lesz itt szolgálatot teljesíteni, ameddig ez a lányka a kapitány. 8)
– Remek, megjegyzem! És mondd csak, mit szeretnél születésnapodra? – ez igencsak fontos kérdés, legalább tudjam, mivel lehet bevágózni a leányzónál. Rém rossz lenne, ha nem jönnék ki a legújabb kapitányommal, nem szeretnék újabb áthelyezési procedúrát. Így is sok helyen megfordultam már, kell végre egy kis nyugalom, hosszútávra. – Nem tudom, Kiscsillag, mire gondolsz pontosan? – érdeklődöm elgondolkodva, mert sajnos nem igazán sikerült rájönnöm, mi is járhat abban a furmányos kis kobakjában. Tőlem a két születésnap idegen, mert én emlékszem a sajátomra, fura is lenne ha nem, de aki emberként is élt, az vajon az ide kerülését, vagy az igazi születésnapját ünnepli? Ez voltaképp érdekes felvetés, csak még kicsikét korán van hozzá.
De legalább haladunk a menekítő tervvel, és végre kiderül, merre találhatok ásót az osztagban. Valahogy kis kell iktatni a papírokat.
– Szerintem hozhatunk párat. Attól nem kéne osztódniuk, hogy hozzájuk érünk – legfeljebb akkor, ha felgyújtjuk őket, de ugyebár éppen ezt szeretnénk kiküszöbölni. Az sem okozhat gondot, hogy föld kerül rájuk, mert nem megsemmisíteni akarjuk őket, csak eltemetni. :roll: – Tudom, amiatt kértem az áthelyezésem – bólogatok a Tankchin nevű shinigami kinevezésére. Gyanítom, hogy Nao-chan szavajárásában ez Tenkai-chan jelölése, mert sok más T-betűsről nem tudok, akit kineveztek kapitánynak. Sajnálatos módon nem tudom a nálamnál jóval fiatalabb rokont komolyan venni, így jobbnak láttam elpucolni abból az osztagból, mielőtt még ebből probléma lehetne. – Ha ennyire bánt, szívesen segítek megtréfálni. Tudod, hogy ebben mester vagyok – cinkosan rákacsintok új kapitányomra. Felettébb élvezetes változás lenne, ha a saját kapitányom a társam és nem az áldozatom lenne a legújabb trükkjeim kivitelezésében.
– Remek! Már várom a találkozást Hayate virággal! – nem igazán tudom, mire számítsak, de Taichou-chan nagy becsben tartja a növénykét, úgyhogy valószínűleg fontos, hogyan viszonyulok hozzá. A következő kérdésen úgy teszek, mintha elgondolkodnék. – Nem is tudom... miért ne? A papír is a 12. osztagtól származik – vagy majd legfeljebb kölcsön veszünk használatra néhány vegyszert tőlük, amit felhasználhatunk a növényeink okosítására. Előttem most leginkább az lebeg, hogy eltűnjenek ezek a nyavalyás papírok.
– Igen, ezek túlzottan árulkodó nevek lennének. :/ Mit szólnál növényiskolához? – végül is azt akarjuk, hogy okosabbak legyenek a növények, vagy nem? Majd csórok kölcsön veszek rá doppingszert a szembeszomszédoktól. És persze ezzel meg is érkeztünk az engem leginkább izgató kérdéshez. Még jó, hogy Taichou-chan tudja, mire vagyok kíváncsi és pontosan azt válaszolja, amit hallani szeretnék. Tökéletes! Ebből az osztagból engem már ki nem penderítenek!
– Efelől nyugodt lehetsz, Nao-chan. Az elmúlt évszázadokban pontosan megtanultam, hol vannak a határok, és éppen ezért mindig csak óvatosan lépem át őket, ha rosszban sántikálok – kacsintok a kapitányra, hogy tudja, rám aztán számíthat az osztagháborúban, és még büntetésbe se sodrom magunkat, merthát ugyebár pontosan tudom, mi az, amiért még hivatalos úton nem lehet ütni, de a másik oldal pont idegbajt kap tőle. Jó lesz ez, én már érzem. – Mennyire kapok szabad kezet az ügyben, kedves Taichou-chan? Csak hogy véletlenül se okozzak neked kellemetlenséget – ettől még meg fogom valósítani minden felmerülő ötletemet, mert miért is ne? De jobb tudni, mi az a pont, ameddig még beavathatom a kapitányt és hol kezdődik az, amiről már nem kell tudnia a leányzónak.
Halk, erőltetett nevetést hallatok viccelődésére. Nem szeretném megbántani a lánykát, bár tény, hogy ez a szóvicc eléggé gyenge volt. Majd megtanítom, hogyan kell viccelni, de nem most, mert egyrészt ma van az első napom, másrészt pedig elég komoly éjszaka áll mögöttem!
– Gyerkőcök előtt nuku illegális akció, mert harap az anyjuk. Vettem – mondom vissza az intelmek lényegi részét, legalábbis amit felfogtam belőle. A pipa is bőven nagyot koppan, nem hiányzik, hogy az ásó fém részének a lenyomatát is megszerezzem a fejemre. A-a, még mit nem! A kívánt eszközt viszont magamhoz veszem, addig sem tud engem támadni, ameddig nálam van.
– Nos, drága Nao-chan, mindenek előtt kiszemelünk a faiskolánknak egy parcellát – fordulok a kert irányába, hogy körbekémleljek, hol volna igazi. Most aztán tényleg komposztnak kell használnom a papírhalmot, de erre azért nem használnám a cseresznyést, az már kétszáz éve is ott volt, nem akarnám, hogy a kísérletezésem miatt véletlen baja essen. Azért a vén csoroszlya meg is ölne, pedig elvileg a testőrség rokona! Na szóval, lényeg a lényeg, cseresznyés tabu, arról Nao-chant is bármikor hajlandó vagyok lebeszélni. – Ha engem kérdezel, valamelyik virágágyással kezdeném, aztán majd ültetünk fölé néhány virágot, mondjuk nárciszokat – hm, ez egész jó ötlet, még illene is az osztagimázshoz és nem lenne gyanús. Zseni vagyok, még enyhén alkohol utóhatásos állapotban is, ez tagadhatatlan. 8) Bár a kicsi lány még nekem is feladja a leckét a kérdéseivel.
– Hát ezt nem tudom, Taichou-chan – dörzsölöm meg tarkómat tanácstalanul, miközben a fal felé vizslatok, a cseresznyésen túl. – Ha ügyesen csináljuk, még gyorsabban és okosabbak is lesznek, mint a 12. osztagosok – ami nem lenne nehéz, mert náluk az elmélet, a szerek összetevője és konkrét hatása, na meg az elvi kérdések is fontosak, amikkel nekünk nem kell foglalkoznunk. De ettől még nem ártana azért minimálisan odafigyelni a következményekre. Majd megoldom és ügyes leszek. – Te mit gondolsz, Nao-chan, hova ássunk virágágyást és növényiskolát? – azért a helyszín eldöntése mégiscsak az ő hatásköre, elvégre ő a kapitány, neki kell ezt kitalálnia. Meg ekkora felelősséget én nem viszek.


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #17 Dátum: 2016. Márc. 01, 22:28:41 »
[[ Szolgálatra jelel… jelentkezem! ]]

  Már a papírról és beszélni egy mondatban való szereplésétől felzokognék. Komolyan törni kezdem a kobakomat azon, hogyan tudnám elhitetni Tokkival, hogy mi tízesek semmi papírt nem mulasztottunk el – valójában de – és úgy térjen vissza az 1. osztagba, hogy se ő, sem pedig mi nem kapunk ki emiatt.
  – Kérlek, jó leszek és leadom ezentúl majdnem jól az összes hivatalos papírt, csak most az egyszer ne árulj be az 1. osztagnál minket! TwT – esdekelek, hogy megszánjon minket, tízeseket. – Gyere vi… he? Kiről beszélsz? Taichou? De hát én A Nao vagyok. O.o” Várj csak! Mit mondtál? Hogy itt teljesítesz szolgálatot, mármint teljesen, nem kémként? – csodálkozó szemekkel nézek rá, hogy kiderítsem valóban így van-e, vagy csak félreértettem, amit mondott. Ha nem az 1. osztagosoktól jött, akkor tök jó! Nem buktunk le és jaj, újra egy osztagban szolgálnánk! *>*
  Aizen mototaichou neve hallatán egy pillanatra elkámpicsorodok, ahogy eszembe jut, hogy mi történt jó pár éve a háborúban. TwT Ichimaru taichout olyan rossz dolgokra vette rá! Emiatt még mindig haragszom rá…
  – Hát, nem rosszból, de a 12. osztaggal jobban jártál akkor :/ – jegyzem meg elhúzott szájjal. – Bár csoda, hogy túlélted! Yukko engem egyszer meg akart ölni! O.O Legalábbis nagyon olyan volt… Mostanában igaz, nem próbálkozott vele, szóval lehet, hogy tényleg félreértettem :3 – legyintek. Nem is olyan nagyon fontos ez, végtére is még itt vagyok! Különben sem szép dolog bántani a shinigami társainkat, nem? ^-^
Elhallgatok egy pillanatra Tokki kérdését hallva. A titkos kémtevékenységgel nem járt messze az igazságtól, de színt vallani, miszerint Rikkocchan és én tök jól elvagyunk a szeleburdi harc ellenére, ami a két osztag között zajlik, olyan nagyon illúzióromboló lenne, és odalenne a tuti szórakozás, ami izgalmassá teszi az egész munkába járást. Nem lehetek ilyen gonosz! Így hát intek Tokkinak, hogy hajoljon közelebb, majd ha megtette, halkabbra véve a hangomat, annyit sutyorgok el neki, hogy:
  – Titok. – Büszkén húzom ki magamat. Nem szeretem kérkedni, de mi tagadás, a titoktartás megy a legjobban! 8) Ha még így is rákérdezz a részletekre, hozzáfűzöm: ez olyan haoris dolog. Vagyis nem szabad róla beszélnem, úgy egyáltalán.
Mikor megkérdezni, hogy mit szeretnék születésnapomra, alsó ajkamba harapok a nagy gondolkodás közepette. Komolyan töröm kobakomat, végül egy kisebb bakancslistát felsorakoztatok előtte. Jó pár év terméke valójában ez a lista, de no, ha már így megkérdezte! *.*
  – Hmmm… citromostortát, olyan emeleteset! Egy kötött pulcsit, zsírkrétákat, de 32 darabosat! Meg színes papírokat hajtogatáshoz és egy igazi jegesmedvét!! Úúú, meg állatkertbe is elmennék! *w*
– sorolom nagy lelkesedéssel, miket szeretnék nagyon-nagyon. Bár lehet csak egyet kellett volna mondanom? Hopsz, hát akkor most már mindegy! – Nem tudom, csak felmerült bennem :o Bár... ha esetleg kiderülne, vagyis csak tegyünk úgy, mintha kiderülne, hogy valaki, és ez a valaki egyáltalán nem 10. osztagos és semmiképpen sem lány és igazából nagyon utálja a citromot és a jegesmedvéket. Szóval ő, ez a fiú, nem akkor született, amikor úgy tudja, hogy született, hanem teljesen máskor. Akkor lehet két születésnapja? – billentem oldalra kobakomat nagy gondolkodás közepette. Ez fontos kérdés volt! Én megtartanám mindkettőt, de nem tudom, hogy ezt így szabad, vagy sem. T-T”
  – Remélem, igazad van :S
– jegyzem meg a papírokat illetően. A biztonság kedvéért azért megvárom, hogy Tokki ragadjon fel belőlük egy adagot először, hogy meggyőződjek arról, valóban nem osztódnak.
  – Hogyhogy? – nézek rá értetlenül Tokkira. – Úúú, vagyis igazából te akartál idejönni? *o* – tudakolom meg tőle, miközben magamhoz veszek egy köteg papírhalmot.
Szemem felcsillan az ötletre, hogy Masa-jiit móresre tanítsuk, amiért ilyet művelt a 10. osztaggal.
  – Benne vagyok! De ne jöjjön rá, hogy mi voltunk! – Noha úgy hiszem, emiatt nem kell aggódnom. Nem ismertem Tokkiéknál jobb tréfamestereket Seireiteiben.
A beszélő virágok gondolatára eszembe ötlik a film a gyűrűről, amit még Simán Csak Keisuke-samával néztünk meg. Ott voltak fapásztorok, vagy entek, valami faszentek! Szóval fák, amik tudtak beszélni. Olyan jó lenne, ha lennének ilyenek a 10. osztagban! Remélem, beválik, ha megpróbáljuk őket okosra nevelni.
  – Oké, akkor, ha eltűntetjük a papírokat, megmutatom! *.* Hayate virágot mindenki ismeri a 10. osztagban, amúgy a társalgóban van, mivel szereti a társaságot! :3 – mondom lelkesen. Ezután próbálok további névötletekkel előállni, ami illene az okos-virágágyáshoz. De nagyon bénák jutottak csak eszembe. ToT”
  – Milyen okos vagy Tokki! Növényiskola!!! *o* Ez tetszik! De azért kérdezzük meg majd róla a többieket is, nem szeretnék ilyesmiben a tudtuk nélkül dönteni.
– Habár, szerintem a többieknek is nagyon fog tetszeni az ötlet. *.*
Örülök, hogy Tokki ilyen lelkes a háborúzgatás kapcsán. Azt hiszem nagyon nőtt most az erőnk a 12. és a 7. osztaggal szemben azzal, hogy Tokki csatlakozott hozzánk. Szinte érzem: verhetetlenek leszünk!
  – Mondtam, amíg nem sír senki, addig nekem okés bármi. Nem szoktam senkinek sem a nyakában loholni, hogy mit csinál, amíg jól érzi magát – vonom meg a vállaimat. Persze, ha gond adódott mindig a 10. osztagosok pártját fogtam, mert tudtam, hogy fair módon játszanak és sose ártanának másoknak komolyan, mert azt nem szabad, és ezt mindenki tudja. ˇoˇ – De a cseresznyefákra tessék vigyázni! Ha azoknak bajuk esik, akkor lesz ne mulass! Azokra vigyázni kell, jó pár év volt mire ilyen nagyra megnőttek, és ha nem lennének, akkor nem tudnánk kiülni virághullást nézni tavasszal. Már pedig legközelebb már lehet – újságolom el a nagy terveimet. Úgy várom már emiatt a tavaszt! Kipakolunk plédeket, Himmecchan csinál sok-sok sütit és elszórakoztatjuk egymást a cseresznyefák alatt. Szerintem jó szórakozás lesz! *.* Ráadásul olyan régen néztem cseresznyefa virágzást, tök jó buli lesz!
  – Nárciszokat? Oké! *o* Amúgy, fogunk kapni majd datolyaszilvát Ai-santól a 3. osztagból. Szóval azoknak is előre áshatnánk el papírokat, hogy utána majd okosodjanak! Meg majd névrokonom Naocchantól szeretnék kérni citromfákat!! *.* Tudod, az egy olyan növény, amin citromok teremnek. *>* – Mikor megtudtam, hogy ilyen létezik, azonnal akartam egyet! Remélem, hogy névrokonom tud adni majd. Hayatét is tőle kaptam, szóval bíztam benne. Szuper lenne, ha mi nálunk teremne a citrom.
  – Szóóóval – körbefordulok, majd be is villan a legtutibb hely, amit az okos növényeknek el tudnék képzelni. – A kertben van egy üres rész, a datolyaszilváknak! Oda bőven elférnének nárciszok is. Szóval szerintem kezdjük ott – bökök előre, majd elindulok, hogy megmutassam hol is van pontosan azaz oda.
  – Itt is vagyunk – mutatok körbe, amikor megérkezünk a cseresznyefáktól nem is olyan messze lévő üres részhez. – Bár az edzőterem környékét is feldobhatnánk, ott van egy nagy üres rész amúgy is. Szerintem oda is ültethetnék virágokat! :roll: – Azt már bölcsen elhallgattam, hogy ott szoktak zanjutsu edzések folyni, amiket rendszerint, ha alkalmam van rá, nagy ívben el is kerülök. :S Amúgy is felesleges, ki szeret vívni manapság? – De először itt teszteljük! *O* Szeretném, ha a datolyaszilvafák okosabbak lennének a 12. osztagosoknál! 8) Miben segítsek? – kérdésem közben lepakolom a papírokat, gondolom arra most nincs szükség egyelőre.
 

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #18 Dátum: 2016. Jún. 05, 23:31:27 »
Szolgálatra jelel... jelentkezem!

Legyezőmmel arcomat takarva, sunyi mosollyal járom, hogy újdonat kapitányomnak végre leessen a tantusz. Talán lassacskán elszivárog a tudatáig a szavaim értelme, ezt a megtorpanásocskája is sejteti. Még szerencse, hogy a legyezőt körültekintően magam elé emeltem, így nyugodtan vigyoroghatok annak biztos tudatában, hogy a Taichou-chan úgysem látja.
– Ahogy mondod, legalábbis ebben az iratban ez áll ^-^ – emelem elő haorim alól az áthelyezési parancsot és meg is lebegtetem kicsit a kapitánylány előtt, mielőtt feltűnik egy aprócska részlet az egyik írásjel alatt, aminek nem kéne ott lennie. – Heh? – fordítom saját képem felé az iratot egy alaposabb áttanulmányozásra. Nehezen állom meg a nevetést, amint felfogom, hogy nem az én nevem és osztagom szerepel rajta, szóval inkább gyorsan összehajtogatom és visszasüllyesztem öltözetembe az okmányt. – Hoppácska, attól tartok még nem tudom átadni az eredeti papirost, mert az valamiért a szomszédba kavarodott ^^” – nem is értem az okát, de lehet valami abban, hogy nem néztük, ki melyik lapot emeli magához. :roll: Nos, megesik az ilyen, ha a nemes az ikertestvérével egyszerre kerül áthelyezésre, de legalább biztosan tudom, hogy én Tokiya vagyok, a nálam lévő papír meg Otouto nevére szól. Remélem, ő sem kap ki érte és a kapitánya hozzánk hasonlóan vevő a jó humorra! Azt hiszem, ez ebben a formában tökéletes is indításnak, elvégre egyszer-egyszer úgyis körül fogunk nézni egymásnál. Szükséges intézkedés, tudnom kell, hogy ikeröcsém milyen shinigamik között szolgál!
Halkan kuncogok legyezőm rejtekében Kalózkislány ténykedésének említésére. Bár erre azt hiszem, némi magyarázattal tartozom, így ezt meg is adom Nao-channak.
– Yuko-chan gyilkossági kísérleteit könnyű kezelni, ha kiismered. Velem hetente próbálkozik, úgy nyolcvan éve, de mint látod, még itt vagyok, szóval el tudlak látni néhány jó tanáccsal – kacsintok a leányzóra szavaim végén. Elvégre nem hazudok, tényleg gyakorta akarna minimálisan is megfojtani, de szerintem ő sem gondolja ezeket teljesen komolyan, túlzottan is hiányoznék neki, ha nem boldogítanám. :roll:
Új kapitányom kérésére közelebb hajolok hozzá, hátha valamilyen hadititkot készül velem megosztani. Még a legyezőt is úgy emelem, hogy kitakarhassam magunkat az esetleges hallgatózók elől. Sosem lehet tudni, ráadásul ismerem a szembeszomszédok részlegeit és módszereit, különösen előlük ildomos elrejteni minden olyasmit, amiből bajunk lehet.
– Hát nem bízol bennem, Nao-chan? – kérdezem őszinte csalódottsággal, melyre kissé még rá is játszok, hogy még erőteljesebb hatást érhessek el vele. Nem szép dolog titkolózni a tisztek elől, bár valamilyen szinten érthető, elvégre lehetnék az ellenség beépített ügynöke is. Csakhogy ez aljas rágalom lenne! A hűség kizárólag ide köt onnantól kezdve, hogy megkaptam a papirost az ide helyezésemről.
Szorgalmasan bólogatok a kis listára, amit a leányzó felsorakoztat. Ezzel egy időre előre megoldotta az ajándékötleteket, már akkor is, ha csak a felét jegyzem meg. A második válaszát kíváncsian hallgatom végig, és igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne egyértelmű, kiről is van szó. Ej-ej, Taichou-chan, meg kell majd tanítanom téged hihetően füllenteni, mert így azonnal le fogsz bukni minden ellenőrzésen.
– Szerintem lehet. Végülis van egy tényleges születésnapja, és ha azt elfelejtette, akkor nyilván az új életének is kell, hogy legyen egy kezdőpontja, nem igaz? ^-^ – lapogatom meg a kis kapitány buksiját, hogy érezze a törődést. Látom én, hogy most kell neki a támogatás, úgyhogy remélhetőleg ezzel sikerült is megnyugtatni.
A papírproblémára viszont vissza kell térni, így inkább elteszem a legyezőmet és Nao-chan mellett áthajolok az ablakpárkányon, hogy az iroda belsejéből ki tudjak emelni egy kötegnyit az intelligens lapokból. Szerencsére igazam van, és nem a szándékot érzékeli, csak a tényleges támadást, így egy szimpla kézbevétel nem okoz gondot. Akkor valószínűleg az ásás sem, mert az sem nyílt megsemmisítés kísérlet. :roll:
– Bingó, külön kértem a tizedik osztagot – bólogatok helyeslően kapitányom felismerésére. Ideje volt, hogy ezek az információk eljussanak hozzá, de végül csak sikerült. – Várom, hogy ismét együtt dolgozzunk, Taichou-chan – kacsintok rá a leányzóra, elvégre annak idején sem volt baj a közös munkával, bár akkoriban ő még csak újonc volt. Ettől még a lényeg nem változott, és remélhetőleg mi sem lettünk nagyon mások. Majd elválik, de jó megérzéseim vannak a 10. osztaggal kapcsolatosan.
– Megoldjuk! Majd rátereljük a gyanút a hetedik osztagra ;) – állok elő az újabb frappáns ötlettel. Csak ki kell ismernem egy kicsit a másik szembeszomszéd stratégiáját, és tökéletes haditervet dolgozhatok ki a főkapitány ellen.
– Rendben, akkor munka után társalgó. Vigyünk valamit Hayate virágnak? Vagy magunknak? Kemény munka után kell valami frissítő – állok elő az új javaslattal. Ha már egyszer egy ki tudja milyen dísznövényzetnek készülnek éppen bemutatni, miután terveim szerint felásom a fél kertet, valami ital igazán jár! Bár úgy sejtem, nem alkoholtartalmú lesz, pedig az esne a legjobban a kemény meló után.
– Majd tartunk szavazást a névről, és akkor mindenki bedobhatja a saját ötletét is. Hátha akad kreatívabb, és így nem szalasztjuk el, hogy a legjobb kódnevet használjuk a kiskertre – nem mondom, hogy legkipihentebb és kreatívabb hangulatomban vagyok, könnyen meglehet, hogy még én is kitalálok valami jobbat. Vagy majd ma este Otoutoval közösen, elvégre valamikor ki kell beszélnünk, kivel mi történt az első napján az új osztagában, és ha ketten összedugjuk a fejünket, a Masa-jii elleni haditerv is pillanatok alatt meglesz! Azt hiszem, eredményes napot fogunk zárni, és ami azt illeti, efelől semmi kétségem. 8)
– Értettem, Taichou – igyekszem elővenni a lehető legártatlanabb ábrázatomat. Ezzel most gyakorlatilag szabad kezet kaptam, csak arra kell odafigyelnem, hogy a hajtépés az hajtépés is maradjon, sírás-rívás nélkül. Ez már nem lesz probléma, általában inkább az emberek agyára megyek, miközben én szórakozom, tehát kicsi az esélye, hogy valakit megríkassak. Egyedül a vén Kuchiki állt anno az idegösszeroppanás és sírás szélén, mikor Ane-san kedvenc szuvenírjét beszereztük, de azt betudom az idős korának és a humorérzék teljes hiányának. – Igenis! … Várj csak, mit mondtál, mennyi idős az a cseresznyés? – kérdezek gyorsan vissza, mert nem idén kellene először virágoznia a fáknak. Meg mernék esküdni rá, hogy a cseresznyefák már kétszáz éve is ott voltak. Itt valami árulás lesz!
– Oh, még több fa? Ez nagyszerű hadi stratégia, Nao-chan! A fák között könnyebb elbújni, és minél több van, annál jobbak az esélyeink egy ellenséges rajtaütésben – magyarázom a telepítendő kisebb erdő előnyeit, amit talán még át sem gondolt. Ha pedig a fáinknak baja esik, bármikor az ellenséges osztagok nyakába varrhatjuk a dolgot, és a viszonyt ismerve, még hinni is fognak nekünk, elvégre tárgyi bizonyítékunk lesz: a károsodott fa. :roll:
Eztán már csak vállamra kell kapni az ásót, és követni Taichou-chant a mutatott irányba. Ő tudja, hol kellene felásni a kertet a nárciszoknak – úgy tűnik, ez az ötletem is elnyerte a tetszését, szóval most már biztosan nem fog visszaküldeni Tenkai-chan osztagába. Remek, megvettem az új kapitányt és még csak meg sem kellett erőltetnem magam, sőt, a kedvenc hobbimmal sem kell felhagynom. Ez az osztag maga a főnyeremény! Szerintem bérelnem kellene itt egy szobát, hogy ha Oyaji elől meg kell lógni, és Ane-sant sem tanácsos épp bosszantani, legyen hova jönni, egy tuti kis titkos menedék. Zseni vagyok. 8)
– Ácsi-ácsi, az az üres tér az edzőteremnél tökéletes a szabadtéri edzésekhez, nem tenne jót a virágoknak, ha oda ültetnénk őket. Itt tökéletes lesz nekik, a többi növény között. Lesz társaságuk – azért jó időben kár lenne odabenn tartani a zanjutsu edzéseket, ha már egyszer van egy szabad placcunk. Én biztosan fogok ott gyakorlatozni, bár már most késztetést érzek, hogy néha átlógjak a szomszédba. Otouto új osztagában biztosan jobban megy a fegyverforgatás és nagyobb kihívás egy edzés tökéletes teljesítése, vétek volna nem kihasználni a tizenegyesek közelségét és nem átlátogatni egy-egy edzésükre.
– Hm... Ha van még egy ásó, segíthetsz abban, de ha nincs, megoldom egyedül is. Csak hozd ki az összes papírt, amit el kel tüntetni, és vigyázz, hogy ne érjenek a tűzhöz! Ami pedig nagyon sürgős, azt hagyd benn az irodában és ha ezzel végeztünk, megoldjuk azt is – kacsintok a leányzóra és mindenek előtt leteszem a többi papírra a nálam lévő stócot. Mielőtt nekilátnék a kert felásásának, leveszem a kék haorit, és kicsit távolabb összehajtogatva a földre helyezem. Itt kicsi az esélye, hogy piszkos lesz, és eszemben sincs összeföldezni ásás közben. Már tényleg nincs kifogás, mert a fölös lapokat mielőbb el kell tüntetni, szóval jobbágymunkára fel! Meg kell mentenem az új osztagom! Aztán majd megiszunk valami – gyanítom, citromos – frissítőt Nao-channal.

/ / Remélem, jó lesz zárásnak, én nagyon köszönöm a játékot, imádtam! *w*


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #19 Dátum: 2016. Szept. 05, 22:21:42 »
[[ Szolgálatra jelel... jelentkezem! ]]

  Fejemet vakarva szemeztem a papírral. Bárki is írta, szép ecsetvonásai vannak, de egy szót nem lehet érteni belőle. Várjunk csak! Az ott talán egy „a” szótag, aztán sok kiolvashatatlan ízé, az meg egy „u” szótag! Nem is megy ez olyan rémesen!
  – Rá se ránts Tokki, akkor majd a következő tónusban ássuk el – legyintek. A megfelelő papír hiánya tényleg nem volt olyan dolog, amiért bánkódnia kellene. Amúgy se tudtam rendesen elolvasni, tehát nem lehetett fontos.
  – Ezt úgy érted, hogy mikor megpróbált megölni engem, azt komolyan gondolta? – szívemhez kapok rémületemben. Próbálok kivenni Tokki szemeiből valami csíntalan villanást, ami arra utalhat, hogy az utóbbit nem gondolta komolyan Yukkoval kapcsolatban. Mikor ez nem történt meg, még inkább megrémisztett. – Mondjuk… hiába próbálkozik, mi a halál istenei vagyunk, halhatatlanok! – húzom ki magamat, hogy így tudassam vele: büszke vagyok shinigami lényemre. Még abban is tisztában vagyok, hogy 46-ék nem honorálják az ilyesmit, ha halhatatlanságunk nem is, az ő szavúk kőbe van vésve. Csak úgy nem tehet el láb alól minket. Asszem’…
  – Én bízok! Egy szóval nem mondtam, hogy nem. Na, ne vágj ilyen arcot! Adok a citromos sütimből, tiéd lehet a fele… negyede… mit szólsz hozzá? – elvizslatok az íróasztalomhoz. – Majd odaadom, miután az akadálypálya nem áll fent – bökök le az osztódó papírtengerre. A hangsúly most amúgy is azon volt, hogy elkergessem a búskomor ábrázatát. Nem szeretem, ha valaki bánatos a közelemben, mert akkor nekem is sírhatnékom lesz!
  – De jó! Akkor lehet két születésnapom! Vagyis… ennek a fiúnak, aki nem én vagyok, lehet két születésnapja – helyezem súlyomat egyik lábamról a másikra nagy zavaromban. Hupsz, majdnem lebuktam!
  – Szent Lelkek Királya, hát ez csudijó! – nagy lelkesedésemben, ha nem lenne papírokkal tele a kezem, átölelném Tokkit. Megint egy osztagban fogunk szolgálni, majdnem, mint a régi szép időkben! Csak most már nem vagyok újonc, mint akkor. Mondjuk, a papírok eltűntetéséről van még mit tanulnom, akkor ez mégiscsak pontosan olyan, mint régen!
  – Hayaténak bő vizet, magunknak meg citromos sört, csak mert finom – jelentem be lelkesen. – Mintha láttam is volna a konyhában pár árva üveggel – gondolkodok el hangosan. Senki neve nem volt mellé biggyesztve, szóval feltételezem, hogy közkinccsé tehetjük. Hiszen a 10. osztagban ki nem osztaná meg a másikkal, amilye van?
  – Nagyszerű ötlet! Csinálunk egy dobozt, amibe mindenki beledobhatja az ötletét, kizárólag rajz formájában, vagy rajzos szöveggel! Ugyanis nem szeretek olvasni… de mangák az más, azt szeretem. Meg aztán a rajzokkal kidekorálhatjuk az osztagot is! – áradozok, ahogy tovább gondolom a remek tervet.
  Meghökkenek egy pillanatra mikor Tokki a cseresznyefák koráról kérdez. Picit kivert a víz, ki tudja melyik sztorit hallotta a cseresznyésről. Légbekapott pár olyan pletyka is, mitől szabályosan égnek áll a hajam.
  – Nem mondtam… de három éves. Legalábbis a fiatalabb fák.  Viszont a régiekből is van még pár, annyira nem voltam kártékony – siránkozva hozom fel mentségemet. – Becsszóra, hogy a cseresznyefákat nagy gonddal nevelem, senki sem bántja őket, beszélek hozzájuk és nagyon meghálálják, de tényleg! Nem fog megismétlődni a múltkori incidens – hadarom, mielőtt számon kérhetné rajtam a régi cseresznyefák hiányát. Sosem lehet tudni!
  – Igen, még több fa. Szereted a növényeket Tokki? Igen, a stratégiához… várj mi? Ez eszembe se jutott, bújócska! Majd játszhatnánk, de a fákra kifejezetten vigyázva! Vagy nem erre gondoltál? Oh, ááh, várj, értem… – lassan viszem tovább a gondolatmenetet. Arcomra széles mosoly kúszik, ahogy leesik a tantusz. Annyira zavarba jöttem a cseresnyefa ügylettől, hogy egy pillanatra megálltam a növésben. Pedig aztán magasabb akarok lenni KatsuSánál! – Pontosan, ezért lesznek a fák! – helyeselek rá, hogy kevéssé legyen kínos, hogy nem vettem eleinte a lapot, holott egy csomó papíros volt a kezemben.
  – De éppen az a baj, hogy olyan snassz az egész! A virágokkal nem lenne üres, maximum kevesebbet edzünk ott, na~na? És ha sokat ültetünk, akkor nekik is lesz társaságuk! – Valamiért úgy érzem, hogy átlátnak rajtam és egyirányú harcomon az edzőtér növényekkel való betelepítése kapcsán. Pedig én azért nagyon próbálkozom, és szerintem igenis jó ötlet.
  – Oké, máris megfordulok párszor és segítek ásni! Ne erőltesd túl magad! – osztom meg az egyszerű, de nagyszerű kikötésemet.
  Ezután villámtánccal eloldalogtam a papírokért. Hogy is mondta? A sürgőseket kell vinnem most, mert azokat kell megoldani, amik meg amúgy is ráérnek, azok tudnak várni még egy kicsit. De mi a különbség? Szerintem mindegyiknek földben a helye! Végül pár gyors fordulatból kihordtam a lapok nagyját. Szép oszlopokba szedegettem őket, hogy ne zavarjanak be Tokki munkafelületére.
  – Ezek lennének! – lapogatom meg az egyik derekamig érő stóc tetejét. – Segítek ásni! – bejelentésemmel fél méterrel odébb megálltam Tokki mellett, majd kihúztam Hyozanryuut a tokjából és beleszúrtam a földbe. Mosolyogva néztem pár másodpercig a kardot, majd végül leguggoltam mellé. Úgy tűnik, hosszú hiszti elé nézünk.
  – Csak nyugi, hamarosan megelégeli és felrobban – súgom Tokkinak. – Ismerem a sárkányt, tudom miről beszélek, és akkor már csak keveset kell majd ásnunk – fűzöm hozzá. Tekintetemet végig Hyozanryuun tartottam, nem akartam elszalasztani a pillanatot. Mert ha robban, akkor futni kell!
  ~ Te alávaló! Hogy merészelsz így bánni Fenségességemmel? Méltóságom aztán nem fanyalodik ilyen alantas munkára. Az a hozzád hasonló szolganép dolga! Hát így hálálod meg mindazt, amit adtam neked, te kis nyavalyás?! Ha nem emelsz ki innen azonnal, esküszöm, hogy úri hatalmamnál fogva, jómagam… […] ~

// Én is köszönöm a játékot! *_* Ne haragudj, hogy eddig tartott megírnom a zárót, azért remélem tetszik. :3 //

Karakterlap

Mizushima Setsuko

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 300 / 15 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 12 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Kardok és Rózsák egylete

Reiatsu szín:
Kékes

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Call me princes, and that'll be ur last word

Post szín:
508EA1 // b8860b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #20 Dátum: 2017. Jan. 15, 20:38:03 »
Új kavics a láthatáron

Az otthoniak, főleg édes anyám, nem voltak épp lelkesek, amikor úgy estem haza, hogy igen, a vizsgáim sikerrel zárultak. A céljaik közt ugyanis egy újabb shinigami aligha szerepelt, inkább végre egy férjhez adható leányt akartak, bár Shuu védte a hátam, ha minden igaz, és anyámat is szerencsére pórázon tartotta, hogy a nyakamba ne zúdítsa a férfi csürhét, mert akkor nekem kellene őket eltámogatnom a 4. osztaghoz. Nem is igazán vártam mást, és nem is haragudtam ezért, de a céljaimat akkor is meg fogom valósítani, márpedig én a tűz mestere leszek. Ehhez szerintem nem is kaphattam volna piromániásabb osztagot a 10-nél, ahol rendszeresen valami tűz üt ki, és a tettesek minden esetben titokzatos mumusok, legalábbis az állításuk szerint. Nem tudok sokat az osztagról, de abban biztos voltam, hogy nem minden napi csapat, és egyfajta hang azt súgta, jó helyem lesz köztük.
Reggel nyűgösen nyitottam ki az ébresztőre a szemem. Nem volt egy hálás feladata, elismerem, ugyanis az évek folyamán megtanultam a párnákkal olyan pontosan célozni, hogy legutóbb egy, az ablakom előtt ordibáló madarat szedtem le a fáról, és most sem volt másképp. A párna tompa puffanással folytotta bele a szót a szolgálóba, aki ezután nem is kívánt többet szólni irányomba, csupán savanyú fejjel méregetett, ahogy rám adta a friss egyenruhát. A hajamat is rendbe szedtem, volt mit rajta, hiszen az éjjel teljes átalakuláson esett át, mint mindig, és ilyenkor félelmetes formákat volt képes felvenni. Ezúttal a két fonatot a nyakamba kötöttem, mint egy sállat. Hamár hosszú az ember haja, legyen hasznos is, valamint egy, az egyik rokonomtól kapott poncsó alá bújtam, ami a kedvenc téli viseletemet képezte. Elegáns volt, és jó meleg is. Jó anyámmal az ajtóban futottam össze, mit ne mondjak, az arca mindent elárult. Nem volt boldog, még akkor sem, ha amúgy tényleg szeretett, és támogatni igyekezett, de le kellett sajnos nyelnie azt a békát, hogy nem leszek a hercegnője. Átölelt, és sok sikert kívánt, így búcsúztunk el egymástól. Kint roppant csípősnek ígérkezett az idő, a hó hatalmas pelyhekben hullott alá az égből, én pedig igyekeztem minnél gyorsabban megtenni az utat, és minnél hamarabb oda érni, lehetőleg még nem megfagya. Ahogy haladtam az emberek közt, majd' minden második kezében gőzölgött valami finomság a kezében, meg is néztem hát magamnak, a forró csoki volt ennyire kellendő a Büfében. Ahogy belekortyoltam, mintha egy forró kígyó sietett volna lefelé a hasamba, és éreztem, ahogy visszatér belém a melegség. Legfontosabb feladatomként azt tűztem ki, hogy ne tévedjek el, amit amúgy sikerült is teljesítenem, szűk 2 óra alatt. Mindez azonban lényegtelen, hiszen a bejárat előtt álltam, és a mosolygó őrökre néztem vissza értetlenül. Ezekre szerintem ráfagyott az arckifejezés, mindenesetre utamra engedtek, miután elmondtam, mi járatban erre. Beérvén az épületbe, rájöttem, hogy lényegében fogalmam sincs, hogy Anao kapitány hogy is néz ki, így bőszen neki indultam kutakodni, hátha van róla valami kép, de sok sikert nem arattam. Ellenben gyönyörű kilátás tárult elém, ahogy egy teraszszerű helyiséghez értem, ami egy kertre nyílott. Maga a kert egy befagott tavat is magában foglalt, valamint egy varázslatos érzést, ami az egész helyiséget körül lengte.
Kezemmel a hajamba túrtam, és ráncba szedtem az elszabadult tincseimet, elvégre fessek már valahogy, amikor a kapitány elé tolom a képem. Épp elégedetten konstatáltam, hogy már tökéletesen nézek ki, amikor egy vidám lányt pillantottam meg, el is határoztam, hogy lecsapok rá, mint idegen vezetőre, így gyorsan elébe is léptem, és ráköszöntem.
- Szia... ööm, új vagyok, és Anao kapitányt keresem. Segítenél?
Ahogy az arcát figyeltem, láttam, ahogy hírtelen szélesebb lesz mosolya, de nem igazán tudtam mire vélni, ezért inkább folytattam.
- Mizushima Setsuko vagyok amúgy... szóval... ha befejezted a vigyorgást, mondhatnál is valamit.... - néztem rá szemre hányóan. Hála az égnek velem egymagas volt, nem kellett felfelé pislognom megvető tekintetemmel, míg haja lilás árnyalatban csillogott a beszűrődő napfényben. Még a kezem is nyújtottam neki, de kezdtem elveszíteni a reményt, hogy bármit is sikerülhet kicsikarnom belőle... holott esélyt sem adtam még neki a megszólalásra.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Jan. 15, 21:22:22 írta Mizushima Setsuko »

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #21 Dátum: 2017. Jan. 16, 17:19:04 »
[[ Új kavics a láthatáron ]]

  A hó csata nagyon fontos volt télen. Ezzel gyakoroltuk a célzást, a rejtőzködést, a reflexeinket fejlesztettük vele és közben még jól is éreztük magunkat. Szerintem a világ legjobb buli–… edzése. Ráadásul, mint kapitány nem hagyattam ki ezt a fontos eseményt az osztagban!
  Csendben meglapultam a védelmi vonal mögött.
  – Oké, lilakavics~jegesmedve-csapat, készüljetek fel! Tokkiék csoportja gyanúsan csendben van! Nem hagyhatjuk, hogy átverjenek minket – jelentettem ki a többieknek. – Hogy álltok a töltetekkel? – kérdeztem le sebtében, mielőtt megrohamoztuk volna ellenfeleinket. Momijicchan válaszolt nekem, hogy igen ritkásan, mert nincsenek kesztyűink és mindenki keze kockásra fagyott már!
  – Oké szóval nincs kesztyű, mehe– állj! Akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek hógolyók? – rászegeztem a tekintetemet a csekély töltetállományra. Momijicchan szomorúan helyeselt megállapításomra. – Ez baj! Nyomban hozok! Várjatok addig itt, nagyon fogok sietni! – Hogy felejthettük el a kesztyűket? Nem elég, hogy a másik csapat számfölényben van, de még felszereléssel is foghíjasan vagyunk. Hát így nem fair játék! Szóval gyorsan eltáncoltam a kesztyűkért.
  A visszafele utat a terasz felöl igyekeztem lerövidíteni. Titkolatlan szándékom volt átkorcsolyázni a tó befagyott vízén. Nagyon lelkes voltam, mert közben Yama-jiivel is összefutottam és mondta, hogy intéz nekünk forró italokat! Örömittasan dudorásztam a Vader indulót mikor is váratlanul elém állt egy idegen, vörös hajú lány. Pont a legdrámaibb strófáknál tartottam, szóval nagyon jól tudott időzíteni!
  Meglepetésemben majdhogynem kiejtettem a kezemből a kesztyűket, de megálltam, hogy gombócba húzzam össze magamat és elkiáltsam, hogy bocsánat, amiért még nem adtam le a jelentéseket! Ugyanis rájöttem, hogy Tokki tegnap elküldte őket, szóval az 1. osztagosok nem zaklathatnak minket. Elvileg
  Mikor meghallottam, mit is szeretne tőlem, arcomon immáron a „jaj, ne engem keress, kérlek nagyon kedves 1. osztagos tiszt” – mosolyt felváltotta egy barátságosabb vigyor. Egyrészt a megkönnyebbüléstől, hogy nem papírokat keresnek rajtam, hanem ezúttal engem szeretnének! Másrészt azért, mert új volt errefelé és nem akartam elrontani az első benyomást. Viszont annyira lefoglalt a gondolat, hogy újonc és cuki módon engem keress, hogy nagy hirtelenjében még válaszolni is elfelejtettem.
  – Mizushima? Szép neved van! Hívhatlak Setsucchannak? – kérdeztem továbbra is mosolyogva. – Am, én Simán Csak A Nao vagyok. Nagyon örvendek! – ráztam kezet vele nagy lelkesedéssel. – Huh, nem kérsz kesztyűt? Hideg a kezed – nyújtottam át a magamnál tartott kupacból egy pár, meleg, szőrös kézmelegítőt. – Fehér, mint a jegesmedve és nagyon puha is – fűztem hozzá.
  – Am Mizushima alatt úgy érted, hogy nemes~Mizushima? Ex-testőr voltam ott ugyanis! Keo-báró-samára vigyáztam, mikor még ő volt ott a főnök – meséltem el neki. – Szóval azt mondtad, hogy újonc? Úgy értetted itt, ugye? – tártam szét a kezeimet, hogy látassam vele, én éppen az egész osztagra gondolok. – Most végezted el az Akadémiát, milyen volt, tetszett? Mi volt a kedvenc tárgyad?
  A mobilom csipogása vonja el egy pillanatra a figyelmemet. Gyorsan rálestem a képernyőre, ahol Momijicchan sírós emojikkal írogatta, hogy kellenének már azok a kesztyűk, mert a másik csapat megtámadta őket.
  – Huh, jaj, a kesztyűk! – megfogtam Setsucchan kezét. – Ezeket gyors oda kell adnom a többieknek. Apró kitérő lesz, becsszó! Meg összeszedjük Tokkit is, hogy őt is megismerhesd, oké? – nevettem el magamat. Mire válaszolhatott volna villámtánccal már elhúztam őt a hó csata helyszínére, mivel nem volt kérdéses, hogy velem tart! Gyors leadtam Momijicchanéknak a kesztyűket, majd felvázoltam nekik, hogy sajnos nem tudok maradni, mert van egy újoncunk!
  – A neve Setsucchan – mutattam be a többieknek lelkesen. – Gyors elcsórom Tokkit a másik csapattól – néztem Setsucchanra, majd Momijicchanhoz hajoltam. – Úgy lesz esélyetek nyerni! – súgtam le a csapatfőnök helyettesnek.
  – Oké, fegyverszünet! – kiáltottam el magamat, közben felevickéltem a hó falunk tetejére. – Szükségem van Tokkira – integettem a szemközti hó fal mögött megbújókra. Nem kommentáltam a fejemen szétloccsanó hógolyót, tény, megérdemeltem, hiszen körültekintés nélkül álltam ki a pódiumra. Miközben azt ecseteltem, hogy hékás, fegyverszünet, de amúgy szép dobás volt, akkor már Tokki is kidugta a túlsó vonal mögött az orrát. Ez volt az a pillanat, mikor rádöbbentem, hogy az nem is Tokki!
  – Tokki-nii? – pislogtam meglepetten. – De akkor hol lehet Tokki? – vakartam meg a fejemet, majd eszembe jutott a zsebemben fekvő telefon. Előkaptam és elküldtem sms-ben a zöld kódot Tokkinak, mellé firkantva, hogy legyen szíves, lőjön már el egy shakkahout is mellé, hogy tudjam, merre van. Miután megvoltam vele elégedett mosollyal raktam el az eszközt, majd vártam az égi Tokki-jelet.
  – Az irodában vannak telefonok, mivel tízedikes leszel, te is fogsz kapni egyet – osztottam meg Setsucchannal.
  Mikor ismét pityogott a telefon sebtében a mancsomba vettem úgy, hogy Setsucchannak is kényelmesen ráláthasson a monitorra.
  – „Kövesd az útvonalat” – ezt írta Tokki… Milyen utat? A látvány mögöttire vagy előttire gondol? – tanácstalanul billentettem oldalra a fejemet. Mivel a mobil képernyőjére koncentráltam nem érzékeltem a hátulról érkező hógolyót, csak miután szétloccsant az is a fejemen. – HÉ! Ez most ki volt?! – kiáltottam el magamat, miközben sértetten sarkon fordultam, hogy szembe nézhessek a tettessel. Ekkor láttam meg a hadnagyi irodából felszálló füstöt és lila zászlót, melyet Tokki lengetett. Rögtön leesett a tantusz.
  – JAJ! Szóval csak egy égi jel volt! Nézd Setsucchan, ott van Tokki! – mutattam az iroda felé, majd megfogtam a kezét, hogy shunpóval odamehessünk mielőbb.
  – Tokki~ – daloltam. – Bemutatom Mizushima Setsukót, vagyis Setsucchant! – harangoztam be vidáman. – Most érkezett, újonc! És képzeld, egy valóságos égi jel vezetett minket ide!
(click to show/hide)

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #22 Dátum: 2018. Ápr. 26, 16:26:18 »
[Régi csibészek, nem ismertek engem meg?!]

Otthon ülök a kanapén, és a megfelelő pillanatra várok. Semmi sem adja jelét annak, hogy készülök valamire. Fapofával tartom kezemben az első magazint, ami egy perccel ezelőtt a kezembe került, csak hogy Mitsukonak fel ne tűnjön, hogy készülök valamire. Lábamat keresztbe téve nagy beleéléssel kezdem olvasni a sminkelésről szóló cikket, mintha nagyon érdekelne, miközben Feleségem egy szál törölközőben elhalad előttem a fürdő irányába. Természetesen nem látszik furán a jelenet, de nekem fel sem tűnik, hogy épp mit nézek, de nagyon nézem pedig. Merev tekintettel teljes beleélést színlelek a második oldalon lévő rúzshasználati tippek iránt, majd amint hallom a fürdőajtó jellegzetes behúzásának a hangját, félrehajítom a magazint. Fejcsóválva sóhajtok fel, s indulok meg lábujjhegyen a konyha felé. Rég nem látott szintre csökkent az önbecsülésem, pedig eddig sem verte a plafont. Ha ezt kell tenni, hát nincs mese. Ilyen alantas trükkökhöz kell folyamodnom, ha el akarok szökni itthonról. Egy szigorított büntetőintézetben nincsenek ilyen szigorú biztonsági előírások, mint itthon. Még a mosdóba is majdhogynem kísérettel kell járnom. Biztos vagyok benne, hogy be van kamerázva az is, nem csak a fürdő. Tegnap vettem észre, hogy a fürdőkád másik oldalán lévő sárga fürdőkacsa szájából egy lencse lóg ki, kezdem érteni, hogy a mosdóban miért van két WC-pumpa...
Egy ninját is megszégyenítő mozdulatokkal igyekszem a hűtő felé, ahol terveim szerint megtalálom a kis doboznyi epret, amit már kora reggel bemértem, hogy éppen meg fog felelni a célnak, amit mára tervezek. Félreértés ne essék, súlyosan meg fogok fizetni ezért a "lopásért" de ez most nem tud érdekelni. Mitsuko amúgy sem bántana. Nem tud ellenállni nekem.^.^ Egy lépésre vagyok a hűtőtől, mikor váratlanul kibillenek egyensúlyomból, s hatalmasat csattanok a konyhapadlón. Szitkozódva szedem le talpamról az odaragadt banánhéj darabkákat, ennyit arról, hogy csendben jutok ki itthonról. Már hallom is Feleségem "Sukeeeeeeeeeee, mit csinálsz?!" kiáltását a fürdőből, miközben sebtében rongyol ki a tusoló alól, hogy megnézze, mit csinálok. Már annyiszor léptem meg előle, hogy egyre nehezebb hülyére vennem. Talpra ugrok villámgyorsan, feltépem a hűtő ajtaját, és nemes egyszerűséggel kilopom Drágám munkába szánt epres dobozát, majd rohanok is az ajtóhoz.
Ahogy az otthonunktól nem messze lévő saroknál befordulok, még épp hallom Drága Egyetlen Szerelmem sikítószellemeket is megszégyenítő sikítását, mikor rájön, hogy mit hoztam el otthonról. Arcomon egy győzedelmes vigyor fut át. Végem van. Amint hazaérek, meghaltam.
~ Meghaltál... - teszi hozzá a magáét lélekölőm szelleme is a fejemben, mintegy tényként közölve.
Jókedvűen ballagok tovább a 10. osztag irányába, ami épp átellenben van a 8.-hoz képest, a Seireitei másik oldalán. Úgy döntöttem, hogy a mai nap meglátogatom régi osztagomat, hisz már öt éve nem láttam onnan senkit. ismereteim szerint Anao, egy régi tisztem a jelenlegi kapitány, ami mosolyt csal az arcomra. Amennyire felsejlik ködös emlékeim között, a kiscsaj szereti az édességet. Nincs ezen semmi meglepő, rengetegen imádják az édességet, köztük Feleségem is, de szerintem Anao még rajta is túltesz. Egy a kis doboz eper talán épp elég üdvözlő ajándék lesz, és örülni fog neki...meg nekem. Nem tervezek sokáig maradni, esetleg körbevezettetem magam, meg ilyenek. Sajnos már nem vagyok oda való, bár talán szívélyesen fognak fogadni.
Izgatottságom arányosan növekszik azzal, ahogy egyre közelebb érek régi osztagom kapujához. Kissé zavarban vagyok, amint biccentek a két őrnek, akik fel sem ismernek, bár én sem őket. Nyilván az eltelt öt év alatt rengeteg újonc került az osztaghoz, ami épp virágzását élni, ahogy hallom. Nem tudom, hogy a jelenlegi kapitány hol van épp, emlékeimből kiindulva egy helyen biztosan nem, a kapitányi irodában. Jómagam is híresen lusta voltam és tettem a kötelességekre, szabályokra, főleg a papírmunkára, Anao-chan valószínűleg rajtam is túltesz ilyen tekintetben. úgy döntök hogy az osztag kertje felé veszem az irányt, hisz mindig is szerettem ott időzni, most is vetnék rá egy pillantást, hátha még a kapitányt is ott találom. Az egyik folyosón szembe jön velem egy tiszt, akit hirtelen megszólítok, hátha tudja, hogy merre van a saját kapitánya.
- Elnézést, Watanabe Yuusuke vagyok a 8.osztagból. A kapitányt kere... - kezdek bele annyira barátságosan, amennyire csak tőlem telik, ám a srác hirtelen flegma módon félbeszakít.
- Rang nélküli? De gáz, mit akar egy magadfajta csöves a kapitányunktól? Rá se lenne szabad nézned.. - szól vigyorogva.
- Hogy mi? :| - egy pillanat alatt megy fel bennem a pumpa, majd egyből Aoki után kapok, hogy előrántsam a tokjából és tettleg toroljam meg a sértést. A doboz eper nagy ívben repül keresztül a folyosón, néhány darab ki is esik belőle, de a nagy része épen marad. Rang nélküli csöves?! Én?! Mit képzel?!!?!?!!?
Nem sok választ el attól, hogy nekimenjek a szemtelen tisztnek, csak Aoki közbeavatkozása akadályozza meg, hogy ez bekövetkezzen. Lélekölőm mögöttem materializálódik és hátulról lefog, nehogy neki tudjak menni a tisztnek, aki közben vigyorogva otthagy és elfut a másik irányba.
- Eressz..engedj el...csöves...hogy meri... - nyögöm fogcsikorgatva Aokinak, aki továbbra is szilárdan fogva tart, nehogy utolérjem a kis mitugrászt. Miután végre elenged zanpakutom szelleme és egy kis pukkanás kíséretében eltűnik, morogva gyűjtöm össze epres dobozom a földről. Jó pár darabra ráléptem a nagy dulakodás közben, de most nem érdekel. Majd más összetakarítja. Észre sem veszem, hogy további eperdarabokat hullajtok ki a dobozból, ahogy idegesen haladok tovább a folyosón. Jókedvemnek már nyoma sincs, arcommal halálos fenyegetést sejtetve indulok tovább az osztag kertje felé, ahol, mikor megérkezek, és körülnézek, találok egy üres padot és leülök rá. Egykedvűen kapok ki egy darab epret a dobozból és kezdem el rágcsálni. Bele fog telni egy kis időbe, míg vissza nyerem teljes lelki békémet és egyensúlyomat. Nem is nagyon figyelem, hogy kik vannak jelen a kertben, már el is felejtettem szinte, hogy miért jöttem. Előkotrok egy szál cigarettát zsebemből majd rosszkedvűen rágyújtok, és pöfékelni kezdek a kert kellős közepén. Nyilván nem ildomos ezt tennem, de nem tudok vele mit tenni, talán nem fogja senki sem észrevenni ezt az egy csikket...




Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #23 Dátum: 2018. Máj. 12, 23:34:27 »
[[ Régi csibészek, nem ismertek engem meg?! ]]

  Éppen Mozartot igyekeztem lejátszani drágalátos faentjeinknek a kertben. Tokki javaslata volt valamilyen izgis kalandja után. Szóval természetesen megfogadtam a bölcs javaslatot. Ártani nem árthat és még az faentek sem unatkoztak. Nem buta fákat neveltünk, hanem zsenialitásban igen gazdagokat! Senki sem gondolta volna, hogy az elásott íratok végül beszélő fákat eredményeznek. De ha már így alakult? Állítom még a 12. osztagot is kenterbe vernék a tudásukkal. De egyelőre még titkos aduásza volt a 10. osztagnak. Majd az egyik nyári kihívás alatt, majd úgy is megtapasztalhatják a többiek.
  A tenyereimet dörzsölgettem önelégült mosolyom keretében. Viszont a zenelejátszósdit berekesztettem, mikor az egyik fa tövéből egy fehér hajú egyént vettem észre az egyik padon ücsörögni a kertben. Nyomban felpattantam és felé vettem az irányt. Tsucchin jött meglátogatni és még nem is füstjelelt vagy írt üzit akár pokollepkével, vagy mobilon? Hát milyen dolog ez kérem szépen?
  Szent küldetésemnek vettem az utat. Igyekeztem elbújni: kövek, bokrok, fűcsomók mögé. Egyre közelebb és közelebb settenkedtem. Gondoltam megijesztem Tsucchint, ha már így elfelejtődtem általa. De mikor kellő közelségbe értem, még fél szemmel se láttam, hogy valami nem stimmelt. Nem Tsucchin volt! Azonnal levetődtem a földre, némán vizslattam hátulról az alakot. De hiába próbáltam így besaccolni ki lehet, nem igazán sikerült…
  Villámsebességgel lejtettem mellé, lőttem egy közös selfiet, majd csekkoltam le a telón készített képet. A sebességgel tuti nem látott meg! A kép viszont eléggé elmosódottra sikeredett emiatt. Viszont a maszat eléggé ismerős volt, meg nem is… Igazából… Nem tudtam beazonosítani, hogy ki ő.
  Leguggoltam a pad mellett, baloldal felől és onnan vizslattam fel rá. Államat jobb tenyeremmel támasztottam, mellyel felkönyököltem a combomba, miközben az ismeretlen ismerőst fürkésztem.
  – Mondd csak, gondolkodtál már azon, hogy befesd a hajadat? – tettem fel lassacskán a világ legfontosabb kérdését. Megelégeltem ezt a megtört tekintetet. – De tényleg! A lilában esetleg gondolkodtál? Szerintem jól állna, jobban, mint ez a snassz fehér! Na? Mit gondolsz? – lovaltam bele magamat a témába. Egészen közel hajoltam hozzá nagy lelkesedésemben, majd sápadtam is el ezzel a lendülettel. Olyan hangosan törött el bennem a felismerés, hogy kit látnak a szemeim, hogy szerintem még Soul Society túl végében is hallották.
  Nyomban tettem legalább három villámlépésnyit hátra, majd böktem rá, remegő tagokkal a férfire.
  – Wa-wa-watanabe Taichou? – préseltem ki magamból hüledezve. – Hogy? Mikor? Hol? Merre! ÁLLJ! Mumus vagy igaz? – néztem rá gyanakodva. Összehúztam magamat, miközben végigmértem tetőtől-talpig, mumusjeleket kerestem rajta.
  Mindez alatt kezembe csúsztattam a mobilomat, hogyha kell, a mumusűzőt azonnal bepakoljam rajta. De hiába lengettem meg előtte a telefont fel-le, jobbra-balra, szembesülnöm kellett a ténnyel: nem működött. Az ügy két dolgot jelentett, csakhogy 12. osztagos féle tudósosnak hangozzak: A) elromlott a mumusűző dal – bár ennek elég kevés az esélye, mert elpusztíthatatlan; B) valóban az egyetlen és igazi Watanabe Taichou ül a padon.
  – Téged elrabolt Vénember a Daitenshibe… – préseltem ki magamból. – Hogy szabadultál ki? – visszaejtettem magam mellé a telefont. Lelőttem a dalt, arra már nem volt szükség.
  Nem igazán tudtam, hogy mit gondoljak, vagy, hogy mit kelljen reagálnom. Semmit se tudtunk igazán Watanabe Taichouról ezeddig. Bár még mindig eléggé nehéz volt elhinnem valóban Watanabe Taichou ül előttem. Ennek fényében pedig nem is tudtam, miként kezeljem a helyzetet. Úgy nem tehetek, mintha nem telt volna el az a sok-sok év! Vagy úgy, hogy igen és teljesen idegenként tekintek rá! Mégis ő volt az első kapitány, aki valaha elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Pár pillanatig egy helyben toporogtam, kerestem a megfelelő szavakat, gondolatokat…
  – És mitől lettél ennyire öreg? – gördült le a nyelvemről megállíthatatlanul a kérdés. Hyozanryuu tapsa visszhangot vert a fejemben. Köszi, vén sárkánygyík, hogy így támogatsz. – Am… a székről. Ha a széket keresnéd. Esküszöm, nem én adtam oda KatsuSának! Katsu vette el, de rajta vagyunk az ügyön, vissza fogjuk szerezni! – mondtam habozva a korábbiak után, hogy valamivel palástoljam hirtelen kijelentésemet. – Amúgy az ott… eper? – kérdeztem a padon lévő dobozra tekintve.
  Vonakodva poroszkáltam közelebb hozzá. Vártam, hogy mondjon valamit, úgy éreztem volt mibe beavatnia. És talán nem is akartam tudni túl sokat, valahogy jogomnak éreztem tudni a dolgot. Mégiscsak itt hagyott minket!

Karakterlap

Watanabe Yuusuke

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 64

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 32 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Ninomiya Mitsuko - felesége

Post szín:
#0073e6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #24 Dátum: 2018. Máj. 14, 17:25:20 »
[Régi csibészek, nem ismertek engem meg?!]

A dühtől még kicsit fortyogva, füstölögve pöfékelem a szál cigarettámat, ami ugyanúgy füstöl jelenleg, mint a fejem. Persze csak átvitt értelemben, igaz, ha az ember feje tudna füstölni azon kívül, hogy simán vagy véletlenül felgyújtja valahogy, akkor biztos hogy most sűrű fekete kormot okádna magából a fejem, hajam, akármim. Aoki persze csitítóan próbál lenyugtatni, amire csak hangosan szuszogok. Nehezen nyugszom le, ha felhúznak. Ritkán húznak fel, de akkor jobb ha békén hagynak egy darabig, és lélekölőm fülembe való suttogása cseppet sem javít a helyzeten.
~ Nyughass már! Annyit nem ért! - szólal meg hirtelen a fejemben Aoki nyugodtan csengő hangja. ~ De igen. - érkezik a válasz tömören. ~ Akkor hisztizz..olyan vagy mint egy rossz gyerek. ~ Nem szoktam hisztizni. Az a feleségem. ~ Akkor most hisztizel...? ~ NEM! Hagyj már.. - füstölgök tovább magamban majd tessékelem ki fejemből lélekölőmet. Mindig oktat. Legtöbbször elviselem, de most nem. Mondjuk igaza van. Néha...na jó mindig igaza van. Annyit nem ér az egész, hogy felhúzzam magam rajta, de akkor sem esett jól. Mióta visszatértem, kb minden második, vagy harmadik shinigami úgy néz rám, mint egy piszokra a földön. Vagy épp hátrapillant a válla fölött, mikor elhaladok mellette, esetleg odasúg a társának valamit, van hogy rám is mutat, miközben suttog a haverja fülébe, és ebből kezdett elegem lenni. Lassan ott tartok, hogy ki se jövök otthonról, mert minek. Ennek? Nem nagyon örülnek nekem. Ezért vagyok ilyen búvalbaszott mióta visszajöttem, pedig örülnöm kéne. A családom (úgy-ahogy) visszafogadott, egy-két új ismerőst is szereztem, régi barátokat is üdvözöltem, akik nem fordultak el Tőlem, ugyanolyan barátsággal köszöntöttek ennyi idő után is, sőt örültek nekem. A többi meg kit érdekel? Ezért is jöttem ma ide. Emlékszem a 10. osztagra. Nagyon is. Melegség önti el a szívemet ha csak rájuk gondolok, ráadásul az, hogy az új kapitány szintén az osztag soraiból került ki utánam, és még ismerem is, sőt, hovatovább, én magam is egyengettem útján, nos, ez kimondottan büszkeséggel tölt el!
Egyszer csak oldalról zenehang üti meg a fülem, bár kicsit távolabb volt, meg annyira nem is izgat, nyilván az egyik tiszt jött ki zenélni maga szórakoztatására, vagy hogy osztagtársainak zenéljen, mindegy is. Lényeg, hogy jól érzik magukat ebben a meghitt kis kertben. Mélyebb beszippantom a friss, virágos illatú levegőt, és furcsa, rég nem érzett nyugalmat érzek. Aztán hirtelen egy erősebb fuvallatot érzek, meg egy villanást, mint mikor valaki fényképet készít, de ennyi, az érzés ugyanolyan gyorsan, ahogy jött, el is múlt. Nem is nagyon figyeltem igazából, mert fejemet az égnek tartva szippantottam mélyeket épp a friss levegőből, szóval gyorsan napirendre térek a dolog fölött, és azt fontolgatom, hogyan tovább. Anao nem hiszem, hogy a kapitányi irodában van. Nem úgy ismertem. Bár azóta eltelt némi idő, de nem hiszem, hogy sokat változott. Max romlott. Itt nálunk az osztagnál igencsak lazán vettük régen a hivatalos papírok megírásának komolyan vételét, mondhatnám cartunk az egészbe bele. Legalábbis én biztos. Mindent szegény Suwun csinált anno, amiért nem győztem eleget neki hálálkodni, más felől meg, végül is, mint kapitány, kiadhattam neki nem? 8)
Ekkor egy kicsit ismerős női hang szólal meg egyenesen a hátam mögül, minek következtében, férfiasan bevallom, felordítok ijedtemben. Mások ezt talán sikolynak mondanák, de nem, ordítottam, sikoltani nem tudok. :| Oldalra fordulva aztán tényleg sikerül beazonosítanom a hang forrását, és megpillantom Anao-chant! *.* Semmit sem változott, mondhatni, tényleg rosszabb lett, de ez az Ő esetében dicséret, semmint szidalom. Persze gyorsan rendbe szedem magam, hisz előbbi magas hangkiejtésem felett nehezen tértem napirendre, mondhatnám azt is, hogy rohadt gáz volt, de hát ha egyszer a frászt hozta rám a 10. osztag kapitánya, akkor mi mást tehettem volna?
- Nem, szerintem jól néz ki, is különleges. Mindenkinek vörös, meg barna, meg fekete, meg mittudomén milyen haja van, ami unalmas. Ez emel ki a többiek közül. Bár te meg sem szólalhatsz, Anao. -  válaszolok neki mosolyogva, és ez most őszinte mosoly. Talán az első, mióta visszatértem, ha nem számítom azokat, amiket a családomnak szántam. A lányt - aki számomra mindig is kislány marad, tanítvány, tiszt, akármi. Hiába áll most rangban fölöttem, akkor is így fogok rá nézni, nem tehetek róla :3 - láthatólag igencsak meglepte, hogy pont velem futott össze és pont itt. Gondolom, nem számított rám. Senki se számít rám. Ki számítana egy öt éve eltűnt, küldetés közben elhunytnak nyilvánított személyre? Senki. Jót virulok Anao-chan elképedésén, a Lánynak már valahogy a jelenléte is vidámságot csempész az ember szívébe, épp úgy, mint régen.
- Igen én vagyok. - mosolygok rá szélesen, mikor végre felismer. Valóban, kisit megváltozott a külsőm mióta eltűntem, de azért nem vagyok olyan felismerhetetlen, sem pedig csúnya. Ugyan olyan jóképű félisten vagyok, mint régen. 8)
- És nem, nem vagyok mumus. - válaszolom fejcsóválva, miközben egy kütyüvel fel-alá hadonászik előttem, bár nem tudom, hogy mi célja vele. Nem tűnik hollow-érzékelő cuccnak, bár a mai technikai szintet figyelembe véve, akár egy gumicukor is lehetne ma már hollow-szenzor.
- Hogy ki? Ki az a vénember? - vágok értetlen fejet, hisz valóban fogalmam sincs, hogy kiről beszél Anao-chan. Így elsőre Yuke jut eszembe, aki ugyanolyan fehér (nem ősz!) hajú, mint én, és ráillene a vénember jelző, tekintve, hogy tényleg vén, de más nem ugrik be. A következő kérdés hatására azonban jókedvem egyből elszáll, hisz nem várt témát hozott elő, amit mindenképp el akartam kerülni, bár tisztában voltam vele, hogy egy nap minden ismerősömnek el kell számolnom múltam ezen sötét foltjáról. - Az hosszú történet, és fájdalmas... - válaszolok szomorúan arra a kérdésre, hogy hogyan is szabadultam ki, bár lehet, nem is erre gondolt Anao, én erre gondoltam egyből. Kezdett kínossá, de legalábbis furává válni a helyzet mindkettőnk számárea, szükségét éreztem, hogy megszólaljak, mondjak valami okosat, vicceset, vagy akármit, de Anao-chan megelőzött ezzel, amivel sikerült elérnie, hogy teljesen elhűlve, fapofával, dadogva, megütközve, vérig sértve, és még írhatnék kismillió jelzőt, hogy mégis mit ért el a kérdésével, szóval olyan lettem.
- Hogy öreg? :| Csak megnőtt a hajam kicsit, de majd levágatom. Nem vagyok öreg. >.> Vagyis de. Szellemileg, de testileg most is jóképű vagyok, vagy talán nem? :/...és milyen székről beszélsz? És ki az a Katsu?....Anaoooo, mit műveltetek az elmúlt években...? - dadogok zavartan. Hirtelen annyi mindent hadart itt el nekem volt tisztem, hogy azt se tudom, mire reagáljak, mondjuk nem is tudok.
- Igen egyébként ez eper, Anao-chan, neked hoztam. Gondoltam, megleplek vele, ha már csak így Rád, Rátok rontok. ^.^ - mosolygok megint jókedvűen, és átnyújtom neki a doboz ínycsiklandozó, friss gyümölcsöt, amit nemrég tulajdon Feleségemtől csórtam el. Úgy érzem, illene valamit mondanom. Nem valamit, hanem pontosan tudom, hogy mit kéne mondanom, de ettől még nem lesz könnyebb. Hirtelen ötlettől vezérelve odalépek volt, imádni való tisztemhez, majd jól megnyomorgatom, aztán átkarolva a vállát szépen terelgetem magam mellett, hogy velem tartson egy kis sétára.
- Gyere, sétáljunk, van mit megbeszélnünk. Először is. Milyen székről beszéltél? Remélem nem a kapitányi székemről, amit annyira imádtam, ugye? Mondd, hogy nem arról van szó, Anao-chaaaan. - tekintek rá mosolyogva, bár szemeim gyilkos szándékot sugároznak. No nem úgy, inkább, mint egy vicces anime jelenetben. A székem! A gyönyörű székem! Remélem nem történt vele semmi! Kell vissza. :|
Aztán komolyra veszem a szót, miközben húzom arrafelé, ahonnan nemrég a zeneszót hallottam. Persze elengedem gy idő után, ne húzassa magát, tud jönni magától is.
- Először is. Bocsánatot szeretnék kérni Tőled és az egész osztagtól Anao. Noha nem direkt volt, és nem állt szándékomban, eltűntem. Egy hirtelen közbejött küldetés nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Sajnálom. Magatokra hagytalak Bennetek. - vallom meg szomorúan bűneimet, és nem bírok a Lány szemébe nézni, inkább a földet fixírozom bőszen séta közben. Bár nyilván a történet negyedét sem mondtam még el, de nem kell sietnem. Van időnk. Nekem legalábbis van, Anao meg csinál magának, biztos nincs papírmunkája, vagy de...?
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 14, 17:29:14 írta Watanabe Yuusuke »