Szerző Téma: Osztag kertje & veteményes  (Megtekintve 3401 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Osztag kertje & veteményes
« Dátum: 2014. Júl. 04, 00:11:09 »
Az osztag kertje és veteményes
Az egység nagy területét alkotó kert a 10. osztag büszkesége. A kert nem csak relaxáció számtalan formájára ad lehetőséget, de eldugva több edzőhely pontot is fel lehet lelni. Így akár a szabad ég alatt is gyakorolhatnak az osztag tagjai. Továbbá az egységen belül eligazodást szolgálnak a különböző, kidekorált fatáblák, melyek segítségével könnyen tájékozódhatnak az errejárók. Ezek többnyire hihetőek (a kapitányi iroda többször is szerepel rajtuk, de egyik sem oda vezet, így aki nem ismeri a járást nem feltétlenül talál oda az irodába).
Az egységben többféle növény is megtalálható. De ezek közül is kiemelkedő a nagyobb területet is felölelő cseresznyefa erdő, mely már a társalgót magába foglaló épülettől is elérhető. Az egyik oldalát viszont egy gondosan ápolt keresansui (japán sziklakert) határolja, innen nem lehet megközelíteni a cseresznyefa rengeteget.
A fák között akad még apró csemetefa is. Az erdősávot körülölelő fakerítés lécein minták sorakoznak, melyek egyértelműen hirdetik a 10. osztag keze munkáját. Gondosan nyírt gyep zölddel alattuk. Roppant kellemes látványt nyújt a Sakura virágzás idény idején. Az erdőség közepén ráadásul akad egy nagyobb hely, mely piknikezésre vagy edzésre is helyet tud adni. Utóbbit szigorúan fákra vigyázva lehet csak ott gyakorolni! A helyszín elég nagy ahhoz, hogy egy mélyített edzőárkot is lehessen ott nyitni az egység vezetőinek engedélyével.
Az osztagban egy nagyobb tó is helyet kapott a 3. osztagból átmenekített datolyaszilvafa erdő mellett. Itt kellemes kikapcsolódást nyújt a tavat szegélyező ösvény, mely meghitt sétákra is lehetőséget ad. A tó mellett több pad is akad, melyen lepihenhetnek az erre járó halálistenek. A tóban különböző díszhalak is láthatók.
A sok zöld, a víz látványa igazán nyugtató összhatást eredményez. Itt még a füstszag sem olyan intenzív, mely általában az egység területén terjeng. A rengeteg növényzet ugyanis elnyomja a kellemetlen szagokat.
A tó mellett egy kisebb pavilon is akad, mely alkalmas arra, hogy elfogyaszthassanak itt egy teát az erre járók vagy könyvet olvashassanak az idilli helyen. Itt mindig tekintettel vannak a pihenést kereső halálistenekre.
A kert túloldalán egy kisebb veteményes is helyet kapott. Elsősorban a 7. és 12. osztag ellen folytatott ádáz küzdelmekhez alkalmas zöldségeket termesztenek itt. Legalábbis így nyilatkoznak a földön dolgozó osztagtagok, ha megkérdezik őket ezzel kapcsolatban. Ugyanezt a célt szolgálja a veteményes mellett álló üvegház. Noha nem minden termesztett zöldség kerül erre a sorsra. Különböző ételekhez is állítanak elő hozzávalókat, melyet az 5. osztag finom ételeket készítő szakácshölgyéhez (Ueshima Kohaku) kerül, mivel az osztag híján van főzéstudomány terén.
A kevéssé füves terület itt is lehetőséget biztosít a szabad ég alatti gyakorlatokra, hasonlóan azzal a feltétellel, mint ami a cseresznyefaerdőben is érvényes: a növényekre vigyázni kell! Itt is lehet mélyített edzőárok nyitására engedélyt kérni az egység vezetőitől.
A kert kicsit titokzatosabb részét képezi a cseresznyefák és datolyaszilvafák által közrezárt erdőrészlet, mely részben a tó mellett húzódik el. Itt ugyanis nem szokványos fák kaptak helyet. Az eredetileg csemetefák, melyek ide lettek telepítve, végül speciális trágyát kaptak az elpusztíthatatlan hivatalos papírok képében, amiket a 10. osztag tagjai nem kívántak kiölteni. Meiou Tokiya közbenjárásával speciális öntözést is kaptak mindezmellé, melytől a fák elkezdtek életre kelni.
Ezek a fák érzelmekkel, tudással rendelkeznek. Mindegyik roppant bölcs és megfontolt, kiemelkedő eszükkel bármit képesek megválaszolni (noha gyakran filozófikus köntösbe vagy virágnyelvbe ültetik a válaszukat). Bár az emberek sebességéhez képest eléggé lassúak. A maguk tempójában fogják fel a külső tényezőket. Szeretik a klasszikus dalokat és a napsütést. Ha bántják őket megsértődnek is visszacsapnak (gyökerekeiket elemelik a talajtól, hogy átessenek rajtuk, ágaikat mozgatják nem tetszésüket kifejezve). Az erdőn belül vándorolhatnak is, de az erdőszakaszt nem hagyhatják el.
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 14:29:44 írta Shiroichi Anao »

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #1 Dátum: 2014. Szept. 30, 21:11:10 »
Találkozás Taki~kunnal

Összepakoltam, mindent amiről úgy sejtettem, kelhet. Pár édesség, hogy a gyerkőcöket meggyőzzem, nem vagyok mumus, ami a bőrömbe bújt. Ez egy komoly feladat volt, lévén nem tudom, hogy az apjukról ragadt~é rájuk, vagy csak az osztag légköre tette, de extra gyanakvók voltak. Bár az is lehet, hogy csak az édességért megjátszották magukat. Kölyköknél sosem lehet tudni. Főleg náluk... még egy ilyen rafinált bagázst... Tuti az apjuktól örökölték, lévén Hime~san maga a megtestesült jóindulat volt mindig is. Az ilyesfajta gondolatok árnyéka se szokta őt meglegyinteni! Mindenesetre jól felfegyverkezve indultam útnak, lévén Hime~sannal már rég találkoztam, ráadásképp volt pár újféle teám is, amiket mindenképp meg akartam osztani véle. Kasai~channal a hajam között, Suza~channal a vállamon, Gin~channal az oldalamon, és Táskával a hátamon teljesen menet késznek is éreztem magam. Hikaru~chan egész a kapuig kísért, de azt nem tudva átlépni, ott elváltak útjaink. Suzaku pattogóan tömören irányította az utamat, már-már hajazott egy kiképző tisztre. De mit tehettünk volna, őt meg ezért szerettük. Viszont hihetetlen milyen rövid idő alatt értünk így el a tizedik osztaghoz. És ami még komolyabb teljesítmény volt, hogy egyből megtaláltuk a főkaput, szóval teljesen legálisan, a kerítés tetőket mellőzve érkezhettünk meg. És még a virágokat se veszélyeztettük egyedi közlekedési módozatainkkal. Éberen lestem körbe, ám az osztag meglepően üresnek tűnt. Talán délutáni sziesztájukat tarthatták, vagy épp osztag-edzés volt, vagy más ötletem nem volt, hova tűntek az emberek. Mindenesetre készen létbe álltam, hogy ha gyerkőc-eső pottyanna rám valamerről, ne akarjak egyből reflexből gyilkolni. Szóval így óvatoskodtam el Hime~chan ajtajáig, majd kopogtattam, ám nem kaptam választ. Aggódva idéztem meg egy kis szemet a gyűrűmből, és küldtem be, hogy lesse meg, nehogy valami baj legyen a lakókkal. Szerencsére nem probléma volt, csak nem volt senki otthon. Viszont szerencsémre megpillantottam egy alakot a kihalt udvaron. Gondolkodás nélkül löktem el magam shunpóval, és jelentem meg előtte. Csak mikor már megjelentem mellette, jutott az eszembe, hogy lehet erre nem volt szükség. De eladdigra már késő volt, szóval inkább faggatózáshoz láttam, ezzel is terelve a figyelmet a korábban történtekről.
 - Bocsáss meg! - szólítottam meg a fiút. - Rosui Kagehime~sant keresem. Nem tudom, ismered~é, ámbár biztosan, nem tudod, véletlen, hogy merre lelhetem meg? . - Most néztem csak meg jobban magamnak a fiút. Egy nagyra nyúlt kamasznak nézett ki leginkább. Nagyon nagyra nyúlt, lévén majdnem akkora volt, mint én, holott a tengeren túliak vére miatt voltam csak én is akkora, amekkora. A haja Gin~chant juttatta az eszembe, noha egyből tiltakozott, hogy neki sokkal selymesebb, puhább tapintású, és lényegesen hosszabb, szóval kinevettem magamban. Inkább a fiút mustráltam tovább. A szemei vörösesek voltak, mégse keltették azt a hangulatot, mint az enyémek, mikor igazán dühös lettem. Talán a szabályos szembogara lehetett az oka... ki tudja. Csak ekkor kaptam észbe, hogy nem illik senkit így bámulni, szóval gyorsan elkaptam a tekintetem. Én én még azt hittem, hogy a nővérek vasszigora reflexszerűvé nevelték belém, hogy senkinek ne nézzek a szemébe...


(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #2 Dátum: 2014. Szept. 30, 21:12:36 »
Találkozás Chiyo-sannal
Nem régiben jöttem vissza Seireitei-be, de máris rengeteg dolog történt. Elsőként megvolt a kis újra találkozás Yoriko-val, örvendezés, mesélés, vizsgálatok, így másnap reggel az első, az osztagom volt, ahol lejelentkeztem, hogy nem dezertáltam, és itt vagyok. Kicsit aggódtam, hogy probléma lesz a hosszú távollétem miatt, ami mint kiderült nem négy év, csupán annyi hónap volt. Kaptam pár napot, hogy összeszedjem magam, és elrendezzem a dolgaimat, mielőtt újra felveszem a szolgálatot. Innen egyből a tizedik osztaghoz indultam, s út közben bekaptam egy kis harapnivalót, nem volt sok, de így is melléfogtam vele. Otthon volt örvendezés és minden, ami kell. Az, hogy puffadásig lettem etetve, csupán egy mellékes dolog volt. A délutánt beszélgetéssel töltöttük, ami felettébb jól esett.
Korai lefekvés, késői kelés. Ilyen is régen volt már, s bár kellemesen esett a pihenés, és felettébb jó közérzetem van amiatt, hogy végre újra találkozhattam azokkal, akikkel négy évig nem, még is volt egy aprócska furdaló érzés, teljes mértékben logikátlanul összezavaró, hogy hiányzott a reggeli nyúzás. Megkedveltem őket, és ez nem fog már változni, de valószínűleg nem látom már többet egyiküket sem. Egy határozott mozdulattal felülök, veszek egy nagy levegőt, majd kifújom. Pár pillanatig még elidőzök ebben a pozícióban, majd célba veszem a fürdőt, és alaposan helyreteszem magam. Egy kellemes zuhany, negyed órás hasztalan küzdelem a hajam ellen, a hennák, majd a ruha... Ami kicsi rám....
-Azt hiszem igényelhetek egy újat...
Gondolkodom el félhangosan. Az egyik kedvenc ruhám mellett döntök. Végül, de nem utolsó sorban ellenőrzöm a fülbevalót, és az elengedhetetlen mindennapi kellékeimet. Mindez végeztével a következő pont a listán egy könnyed reggeli a tegnapi brutális fogyasztás után. A tesók az akadémián vannak már, Hime meg valami fontosat ment intézni, bár már a fene se emlékszik rá, hogy pontosan mi is volt az. Őszintén szólva hirtelen ötletem sem volt, hogy mit is kezdhetnék magammal, edzeni, tanulni egyáltalán nem volt erőm, és most a hobbijaimhoz sem éreztem kedvet. Egész szép idő volt, amit kár lett volna hagyni kárba veszni, így egy kis sétálás mellett döntöttem. A Tizedik osztag kertje meglehetősen jó célpontot nyújtott, közel volt, és meglehetősen üres is. Igazán jól esett a friss levegő, a növények kellemes illata, és szépségük is. Az enyhe szellőnek köszönhetően túl meleg sem volt.
Hirtelen jelent meg mellettem egy alak, amire reflexszerűen megtripláztam a távolságot egy shunpóval. Az első gondolat ami végigfutott az agyamon az volt, hogy még saját magam is meglehetősen lomhának éreztem hozzá képest, ami kicsit nyomasztó volt. Egy pillanattal később azonban leesett, hogy itt nem kellene aggódnom ilyesmik miatt, hisz biztos nem támadó szándékkal érkezett. Megrohamozva a bocsánatkérésével, és a kérdésével további gondolatokra nem hagyott időt. Kerek szemekkel néztem rá, hogy ő meg mégis ki lehet. Egy lépés balra, majd kettő jobbra. Akkor kaptam észbe, amikor félrekapta a tekintetét. Kicsit illetlen volt mondjuk tőlem, hogy csak így kapás lövés válasz helyett alaposan megnézem magamnak. A legjobb döntésnek a válaszadás tűnt, hisz a bocsánatkéréssel csak félreértést szülnék, hisz nem voltak hátsó szándékaim.
-Öhm, valami fontos dolga akadt, szerintem még néhány óráig biztos nem fog visszaérkezni...
Válaszolok lassan, miközben csak úgy zakatolnak a fejemben gondolatok. Vajon ismerhetem őt? Hivatalos ügyből keresheti? Akkor a táska? Magas... Vörös haj? ...Részemről néhány másodperces csend követte a választ, majd a fejemben szinte hallom, ahogy kattan a fogaskerék.
-Chiyo-san?
Bukott ki halkan a kérdés, miközben a fejemet enyhén megdöntöttem oldalra. Újabb régészeti folyamatokhoz láttam a név körül, majd széles mosoly terült szét az arcomon, ahogy kicsit biztosabb lettem benne. Hime már mesélt róla, talán láttam is messziről.
-Taka vagyok. Hime öhm... fogadott fia.
Akadtam meg a mondat közepén, ahogy nem tudtam hirtelen hogyan is fogalmazzam meg a dolgot. Kíváncsian vártam a válaszát, többek között azért, mert jómagam nem tudtam mihez is kezdhetnék a helyzettel, illetve hogy neki mik a szándékai.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #3 Dátum: 2014. Szept. 30, 21:14:03 »
Találkozás Taki~kunnal

Pár pillanatra csendben csodálkoztam rá, hogy ifjabb és rövidebb hajú Gin~chan is tudta a nevem, holott nem mutatkoztam be néki. Elgondolkodva kezdtem bele a gyanakvásba. Naná, hogy egyből gyanúsítgatni kezdtem a Rókát, hogy valami köze lehet ehhez a jótét lélek ismeretlenhez, ám még mielőtt nagyon belelovaltam volna magam a találgatásokba, magyarázatot is kaptam a meglepő történésekre. Hime fia... Hime fia... Taka...az annyit tesz, hogy Taki... TAKI~CHAN? :O.O:  De nem úgy volt, hogy Taki~chan egy aprócska, ámbár über aranyos, indokolatlanul erős kölyök? Mármint Hime amikor mesélt róla, olyan... nem tudom, olyan kölyök formának képzeltem el. Jó két fejjel alacsonyabbnak, és mivel mondva volt, hogy erős, kissé szumósabb alkatra saccoltam látatlanba. De ez a kölyök alacsonynak semmiképp nem volt mondható, inkább langalétrának mondtam volna. Arról nem is beszélve, hogy semmi köze nem volt a szumó birkózókhoz! Ellenben tüneményes ezüstösen fehér haja, meg vörös, kíváncsi szemei igen. Pár pillanatig még pakoltam magamban helyre a dolgokat, majd végül csak kitört belőlem. Nem tehetek róla, őszintén mondom, hogy nem tehetek róla, de olyan aranyos volt, hogy egyszerűen nem lehetett ellenállni! Közelebb lépkedtem orozva, hisz nem akartam szegényt megkergetni, márpedig Hime~chan meséiből biztos voltam benne, hogyha kiderül miben mesterkedek, tuti elmenekül, akkor pedig elkapott volna a többszörös ingerencia, hogy üldözzem. Szóval ezt elkerülendő szinte észrevétlen kerültem közelebb hozzá, majd egy óvatlan pillanatban, egy villámgyors mozdulattal magamhoz öleltem.
 - Taki~kun igazán örvendek, hogy megismerhetlek személyesen, vagyis hogy találkozhattunk, hisz kicsit már olyan, mintha ismernélek, Hime~chan annyit mesélt rólad. Yepp yepp Chiyo vagyok. - ölelgettem hevesen, majd hirtelen eltartottam kicsit magamtól, és megnéztem újfent magamnak. - Az shinigami rablásnak minősülne, ha hazavinnélek? Van egy tündéri kislányom, aki odáig lenne érted, miután ki merne jönni a nem létező szoknyám mögül! Volna kedved? Van otthon lássuk csak... - gondolkoztam látványosan - nagyon finom teák, csokoládé, jégkrém, meg tudok sütni is, ha gondolod! - lelkesedtem. - Ne légy szégyenlős, nagyon szívesen elra  mármint szóval szívesen látlak! - És még rend is van! Szóval tényleg semmi akadálya nem volt, hogy jöjjön! *.*


(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #4 Dátum: 2014. Okt. 03, 20:09:38 »
Úgy tűnik sikeresen megleptem. Talán fel kellett volna vezetnem valahogy a dolgot. Még aki ismert is nem látott négy hónapig, és jócskán formálódtam a négy évem alatt. A hirtelen beállt patt helyzet, és az, hogy most ismételten alaposan lecsekkolnak, kicsit kezdett zavarba hozni, bár korántsem annyira, mint anno tette volna. Ezúttal a másik oldalra döntöm meg a fejem, és halk „he..he” közben zavartan kócolom meg egy picit a hajam a tarkómnál. A félig igen félig fene tudja mosoly is előkerült, ami felváltotta a fagypontot feszegető stresszt. Átváltottam a másik lábamon álldogálásra, őszintén szólva hiába próbáltam meg gondolkodni azon, hogy mi a fenét kezdjek a helyzettel a fogaskerék csak nem akart forogni. Aztán közeledni kezdett. Biztos, csak sokallta a valóban nem túl elegánsan felvett távolságot, kicsit valóban barátságtalannak tűnhetett, hogy ilyen távolságból beszélgetek vele. Visszaálltam mindkét lábamra, és a fejem is egyenesbe tettem, aztán...  A szemeim hirtelen felpattantak, kicsit felemeltem a fejem, és ösztönösen hátrébb helyeztem az egyik lábam. Az egyik antennám bejelzett. Átfutottam rajta, de nem tűnt veszélyesnek, semmiféle negatívat nem éreztem felőle, aztán körbepillantottam, hátha máshonnan éreztem azt a halovány fenyegetést. Nagy hiba volt. Azonnal lecsaptak amint a védelmem alább hagyott, és alaposan megölelgettek. A hirtelen mozdulatnak köszönhetően megbotlottam, és magasságot is vesztettem, de szerencsére nem veszélyesen sokat, ám így is a váratlan támadás alaposan betalált. Ezen már összepirultam, és tágra nyílt szemekkel pislogtam. Megszólalni... szerencsére nem tudtam, különben mindenféle fél hangot képző gondolat jött volna csak ki. Az első része annak amit mondott (ölelgetés közben) nagyjából felfogtam, de a második már trükkösebb volt, kérdéseket is rejtett. Alapvetően nem volt benne negatív érzelem, ezt le tudtam szűrni, valahogy éreztem. Azonban sokkal többet már nem, s szinte automatikusan válaszoltam akaratomon kívül(?) vagy belül, a fene se tudja, mert még az előző támadás utóhatásai aktívak voltak.
-Ma-holnap még nem kell felvennem a szolgálatot... … ...a tea jól hangzik.
Kicsit kezdek magamhoz térni, és már csak két-három nagyot pislogok egy félszeg mosollyal, hátha nem úgy gondolta, a hazavinni -t, hogy felkap, mint egy kóbor cicát. Amint sikeresen saját lábaimon állok, és nem más karjai között, akkor egy nagy levegőt veszek, majd a hirtelen élményeket kifújva vidáman rámosolygok, és várom, hogy elinduljunk. Út közben azért már visszaváltok az egy fokkal magabiztosabb módba, s adok egy kis magyarázatot, talán több is, mint egy dologra.
-Azért van még pár nap szabadom, mert csak két napja értem vissza négy év... akarom mondani itt csak négy hónap távollétből.
Bár kicsit szétszórt, és hirtelen lehet ez a megszólalás, de most ez sikeredett... ~Kellett nekem reggel hiányolnom azokat a támadásokat.~ Kommentálom le magamban az előző eseményt. Viszont annyi tuti, hogy Chiyo-san olyan kedves, mint ahogy azt Hime mondta. Most hogy belegondolok, mintha egyszer lettünk volna egy kiküldetésen is, bár már nem emlékszem arra pontosan. Mindenesetre alaposan elfelejtkezem a lányról, akit említett, így akár ismételten nagy meglepetésben lehet részem.

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #5 Dátum: 2015. Ápr. 22, 00:15:15 »
Szolgálatra jelel... jelentkezem!

Esküszöm, nem hunytam le a szemem! Legalábbis én nem érzékeltem. Épp az imént kívántuk jó éjszakát, mikor Akira-chan már meg is jelent a verandán hőbörögni, valami ébresztőt szirénázva azzal az abszurd feltételezéssel, hogy el fogunk késni. Csak ezeket a kulcsszavakat tudtam kiszűrni a beszédéből, miközben laposakat pislogva kerestem ikeröcsém tekintetét, vajh' ő is olyan tanácstalan-e jelenleg, mint én? Nem értettem, mire ez a nagy pattogás az éjszaka közepén, hiszen alig ment le a Hold, nem kell azonnal Nappal a szemembe világítani! >.> … Állj... lassan kezdtem realizálni, hogy a világosság valóban a nappalt jelentheti, de akkor sem voltam hajlandó elfogadni, hogy valaki aljas galád módon elrabolta a hajnal alvásra való részét! >.> De inkább igyekeztem összeszedni magam és felmarkolni az áthelyezésemről szóló papirost, mint tovább hallgatni Ane-san öcsikéjének furmányos szövegelését korán reggel. Még megfájdult volna a fejem, pedig a másnaptól még távol álltam. Hiszen nem is aludtam!
Na szóval sok szerencsét kívántam ikeröcsémnek, majd megindultam a 10. osztag barakkjai felé, hogy kapitányomként köszöntsem az egykori kislányt, akit az ötödik osztagban volt szerencsém megismerni. Rémes, hogy a mai fiatalok milyen gyorsan öregszenek! Még jó, hogy én és Otouto nem változtunk semmit az elmúlt majd' négyszáz évben! Na jó, ez így most túlzás, de mi nem öregedtünk meg, nem lettünk mogorva felnőttek. Na még csak az kéne! De legalább a városban tökéletesen kiismertem magam, legalábbis ahhoz eléggé, hogy eljussak a kijelölt osztaghoz. Éppen időben, mellesleg, épp mostanra volt időpontom új kapitányomhoz.
Az egyszerűség kedvéért úgy döntöttem, leszólítom az egyik arra járó tisztet, valami Yamakida nevezetű idősebb fazont, hogy mégis merre kéne keresnem a Taichou-chant, elvégre mégiscsak egy cseppet késésben voltam – no nem mintha ez bárkit is különösebben zavart volna, de jobbnak láttam nem tovább várakoztatni a kislányt, mint azt egyébként szükséges lenne. Na szóval, az öreg. Ő azt mondta, menjek a nagy füst irányába. Oké, a füst megvolt, de honnan kellett volna képesnek lennem ezt a tábortüzet odabentről megtalálni? :O.O: Nem, nem, nem eszik azt olyan forrón, tudják, mikor fogok én odabent labirintusosdit játszani. :| A kerten át úgyis rövidebbnek tűnt, hát nekiindultam innen megközelíteni az irodát. Nos, nem volt nehéz dolgom, tudniillik a tábortűz lényege az, hogy elég nagy füstöt csinál, így könnyű volt beazonosítani, az épületnek melyik részére kell elevickélnem. Mit mondjak? Simán ment. 8)
Eredetileg úgy terveztem, majd az ablakon beugorva meglepem új kapitányom, ám erről több okból kifolyólag is lemondtam. Egyrészt, még késő volt – igen, késő, én ugyanis nem aludtam, jó?! >.> -, másrészt a füst sem volt túl kellemes, harmadszor pedig szimplán csak nem volt kedvem hozzá végül, mire odaértem. :roll:
– Yo, Anao Taichou-chan – üdvözöltem a haorit viselő lánykát az ablakon behajolva, hogy szemügyre vehessem, mégis mit égetnek itt ilyen nagy lendülettel. Hát, arra nem gondoltam volna, hogy a vénasszonytól származó pletyka igaz, és tényleg hőképzéses iratmegsemmisítőt üzemeltetnek – Yuko-chan megölne ezért a kifejezésért. Hol is tartottam? Áh igen, a rögtönzött terepszemle. Tornyosuló papírhegyek, amik várják, hogy belevessék őket a lobogó lángokba, amiknek a kislány parancsolt. Mondjuk én még fehér hajjal emlékeztem rá, de már értem, miért mondta Akira-chan, hogy miatta kerültek a lila tincsek a hajába – ha csak visszagondolok, hogy nézett ki lila lobonccal...  :sarcastic: Zseniális húzás volt, Taichou-chan!
– Tyűha, azok mind hivatalosak? – érdeklődtem kedvesnek szánt mosollyal új kapitányomtól, kit azt hiszem, sikerült egy cseppet megrettentenem. Ejnye, ez nem állt szándékomban! Öcsémtől rám ragadt gesztussal vettem elő a sakura mintás anyaggal bevont legyezőt, hogy mögé rejtsem az arcomon egyre inkább szétterülő mosolyt, ahogy a fiatal kapitányt figyeltem. Biztos voltam benne, hogy igen érdekes szolgálati időnek nézek itt elébe. – Segítsek eltüntetni őket? – kérdeztem legyezőmet kicsit lejjebb emelve, hogy Anao Taichou-chan is láthassa cinkos mosolyomat. Persze az áthelyezésemről szóló papirost még eszem ágában sem volt megkeresni. Az bőven ráért az irateltüntetés után is. Addig meg hadd izguljon, ha picit is megijedt. :roll:


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #6 Dátum: 2015. Máj. 01, 14:43:25 »
Szolgálatra jelel… jelentkeznek!

Nem ég el… most miért nem ég el? Mit csináljak? :S – sorakoztatom fel magamban a kérdéseket. Tehetetlenül állok a tábortűz előtt és szívem szerint a körmömet rágnám, ha már nem rágtam volna le őket. Mert megígértem Hattacchannak, hogy megmutatom neki, hogy is megy ez a papírégetős dolog minálunk a délután folyamán, de így csak az abszolút bukást bemutatózhatom neki! Buta éghetetlen papír! :x Ráadásul egyre több lesz belőle! :O.O: Ennyit még az origamis foglalkozáson se fogunk tudni elhajtogatni! :/ És holnap jön Kagura-sama! O.O Végünk lesz!! T-T
~ Gondolj bele Kiscsillag, hogy csodálatos személyem, majd úgyis túlél téged – hallom a sárkány pimasz kacaját kobakom egyik szegletéből felcsendülni, mire csak felfújom az arcom. Megint nincs benne semmi együttérzés! >_> Pedig ez így, ebben a formában cseppet sem igaz! Ha én meghalok, te is meghalsz, buta ego mániás sárkány! ~ Argh, vigyázz mit beszélsz, ez olyan, mintha önmagadat sértegetnéd! – kapom reakcióját. Bezzeg ilyenkor figyelsz, de ha kérdezek valamit, akkor a füled botját se mozdítod! Ezért most én se figyelek rád, lalalal… ˇ_ˇ ~ Mert a kérdéseidnek rendszerint nincs értelme, vagy te is tudod rájuk a választ -.-’’ Jaj, bocsáss meg! Elfeledtem, hogy Kiscsillagnak nincs ki a négy kereke! Milyen kár… :/ Sőt, miért büntet engem a sors egy ilyen alávaló halálistennel? Cserét követelek, CSERÉT! :x – Felfújt arccal fogadom, hogy mint úgy általában, ma is leváltana, ha tehetné… egyszer kívánom, hogy meg is történjen, tuti, hogy ő járna rosszabbul és nem én! >_> Mindegy is, van sokkal fontosabb dolgom, mint egy sárkány hisztijét hallgatni, méghozzá az éghetetlen papír ügye. ATYAÉG MIT CSINÁLJAK MOST EZEKKEL?! :pale: Vigyem vissza őket oda, ahonnan kaptuk? De honnan is kaptuk őket, áh, KatsuSától! Furcsa, hogy a tőlük kapott íratok valamiért nem égnek el a tisztítótűzben. Csak nem… valaki megint átvert minket?! :x
- Áh, ne! Hagyd abba, hagyd abba! Értettem, hogy nem égsz el, szóval elég legyen, hogy sok kispapírt szórsz szét magadból! >.>” Whááháháh T-T – sápítozásom közepette fel se tűnik, hogy társaságot kaptam, míg nevemen nem szólítanak. Reflexből vágódom be a „Taichou” megnevezésre a papírhalom közé. - A jelentést keresem! – szólok ki onnét. - Holnapra becsszó megtalálom, addig gyűjts be a tizenkettesektől, ők úgy is mindig kész vannak határidőre, mert csalnak! >.>” – nincs mit ezen fényesíteni, amúgy is tuti, hogy Yukkocchan keze van benne abban is, hogy hozzánk többször járnak az iratokért, mint más osztagokba. Pedig kéthavonta egyszer leadok egy teljes körű jelentést! Amit sokszor vissza is küldenek, mert, hogy a levél formája nem megfelelő. :/ Pedig én már szívecskére is vágtam egyszer a beadott jelentést, hátha… és még így is bajuk van vele. Hát kérdem én, ki tudja követni ezt? :o
- Nem mind csak a fele… :pale: – szólok ki megint a papírhalom alól, reszketve. Hangom elhalt szavaim végére. Ez most egy kihallgatás? Most bukunk le, pont most, az osztag cseresznyefáinak virágzása küszöbén? Miért nem fordult meg és vette az irányt a 12. osztag felé? Ki kellene vezetnem? De nem állhatok jelentés nélkül az orra elé. :S De álljon meg a tábortüzes papírdobálós menet! Ez a hang, kísértetiesen ismerős valahonnan! Tuti, hogy hallottam már valahol egyszer, még régebben!
Óvatosan kukkantok ki a papírköteg alól és vizslatok a hang irányába. Feljebb tolom napszemcsimet, hogy rendesen ki tudjam venni az alakot az ablakból. Így, hogy elvontam a szemüveget a szemeim elől és nem fekete haja volt, hanem vörös és a virágos haori kék, nem pedig lila, máris magától beszélt az, hogy ki is áll előttem, vagyis az ablakban! 
- TOKKI! *O* Rég láttalak! – ugrok ki óriási lelkesedéssel a papírhalomból, a lendülettel véletlenül újabb adag éghetetlen papírt dobva a tűzre, amiből kétszer annyi lett. Lassan alig férek el az irodában! :S Gyorsan az ablak mellé hátráltam, a hátamat a támfalnak vetve.
- Jaj, ne! Már megint… :pale: – motyogom elhúzott szájjal. Lassan nagyobb lesz a papírhalom az irodában, mint a tűz. Most komolyan, hogy tűntessem el ennek a felét? A másik felét még könnyen és gyorsan el tudom hajtogattatni az osztaggal, sok-sok lótuszt készítetve, hogy Kagura-sama figyelmét elvonjuk vele *O*… amíg megfutamodunk. :|
- He? Szóval nem az 1. osztag kémje vagy? – mérem végig gyanakodva. Bár nem látszódott tikos ügynöknek, legalábbis olyan első osztagfélének, de a mi kémünk se lehetett, sem pedig a tizenkettedik osztagé. Nem szíves örömest vontam kérdőre, mert Tokki tök jó fej csak hát lehet, hogy kém, és a 10. osztag az első ilyen tekintetben! Vigyáznom kell rájuk!
- Segítenél…? :sad: – meghatódott könnyeket hullajtok kérdésére. Ketten többre megyünk, mint egyedül, mert több ész több ötletet gyárt. - De hova tehetnénk ezeket? :S A nagyját origami gyártáson el tudnánk használni, de a másik felét nem lehet elégetni és nem tudjuk eltenni sehova úgy, hogy ne találja meg az első osztag… és holnap érkezik Kagura-sama! És még lótuszt se hajtogattunk neki – rúgok bele csalódottan egy adag papírba, ami teljesen véletlenül – tényleg nem volt szándékos :O.O: – a tűzre szállt és még több papír lett belőle.
- ESKÜSZÖM, HOGY NEM DIREKT VOLT T___T – hadarom a kétségbeesés szélén. Biztos a Gyémántsárkány bosszúja, hogy a sértettsége enné meg! >.>
- De állj, állj! Ne vegyél levegőt, tartsd vissza és csak a válaszra gondolj! Mármint annak a kérdésnek a válaszára, amit fel fogok tenni neked! Hány éves vagyok? – kérdezem komollyá vált arccal. Ha meg tudja felelni, akkor tuti nem kém! Ezt egy filmben láttam még Keisuke-sama tévéjéből az egyik csatornán, ott bevált, szóval bevezettük! Yama-jii szerint meg ilyen kérdéseket kell jelszóvá tenni, amit most mondtam és mivel ő a rangidős, biztosan igaza van!

Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #7 Dátum: 2015. Máj. 11, 23:18:18 »
Szolgálatra jelel... jelentkezem!

Halkan kuncogok a legyezőm rejtekében, ahogy a kapitány vetődése nyomán felreppenő papírokat figyelem, és hallgatom a válaszát. Ejnye-ejnye, nincs meg a jelentés? És gyűjtsem be Yuko-chanéktól? Csúnya foltot ejtenék a hírnevemen, ha erre nem mondanék valami megfelelőt. :roll:
– Nem-nem, én kimondottan ma szeretnék a Taichou-channal beszélni a papír ügyében :hello: – az áthelyezésemről szóló papír ügyében, természetesen. :roll: De nem volna kellőképpen szórakoztató, ha máris az orrára kötném, miféle papírról szeretnék vele tárgyalni. Az az érzésem, ha hagyom egy kicsit kibontakozni, még sokkalta jobban fogok szórakozni, mint jelen pillanatban. Egyelőre ugyanis még nem sikerült teljesen felmérnem a terepet, és csak tapogatózok a humorforrások ügyében – minő felelőtlenség részemről. Az ablakpárkányon könyökölve, szórakozottan szemlélem azt a fehér kupacot, amelyben a haorit viselő lánykát eltűnni véltem az előbb. A papírhegyben való búvárkodás szokásáról ezidáig nem tájékoztattak, pedig roppant érdekes elfoglaltságnak tűnik! Micsoda dolog egy ilyet elhallgatni előlem? >.> Ám a látottak alapján az az érzésem, jobb osztagot nem is választhattam volna, midőn áthelyezésemet kérvényeztem.
– A fele? És a másik fele micsoda? :o – érdeklődöm a beszélő papírhegytől, amely a Taichou-chan hangján kommunikál velem. Talán ha elég ideig beszélgetek vele, megtörik a jég és előmászik a vackából, nem pedig ijedős kiscicát játszva fogjuk lefolytatni az egész áthelyezésesdit. :roll: Taktikám szép lassan kifizetődni látszik, ahogy a papirosok mozgolódásainak közepette kikandikál egy ismerős szempár. Legyezőmet elemelve arcom elől, egy vidám mosollyal és egy intéssel üdvözlöm régi osztagtársamat és új kapitányomat, hátha lassan azért koppan neki, hogy tőlem nem kell tartania. Nem ettem még kapitányt, bár tény, hogy bosszantottam már fel párat, de ez a veszély a kislányt nem fenyegette.
– Én bizony, Anao-chan 8) – nyugtázom a lendületes előugrást Taichou-chan részéről, majd érdeklődve figyelem a lángokhoz érve megduplázódó papírtömeget. Hát ennek a fele sem tréfa. :O.O: Így már tökéletesen megértem a leányzó lesápadását, miközben az ablakkeret felé hátrál. Emiatt a ténykedése miatt amúgy kicsit kitartom a kezem oldalirányba, hogy ha esetleg olyannyira elveszne a méretek között, hogy ki találna billenni az ablakon. Szerencsére ezt sikerült elkerülni azzal, hogy a falnak ment neki a törpicsek, bár így jobban belenézve az iroda belsejébe tulajdonképpen mindegy lenne, hol borul el, eléggé puhának tűnik az iratszőnyeg. Jó matrac lenne belőle az éjszaka pótlására. =.=
– Hogy? Hát, tény, hogy az 1. osztag irányított ide, de nem nekik dolgozom, hanem annak, akinek te mondod, Taichou-chan – felelem kérdésére sejtelmes mosollyal, amit félig-meddig eltakarok a legyezőmmel. Jelen állapotában nem valószínű, hogy megérti a célzást, de ezzel legalább egy kis ideig elszórakozhatok, és biztosan maradandó emlék leszek a kapitány számára a megannyi beosztott között. :roll: Ez azért sokkal kegyesebb megoldás, mint egy zseniális trükköm áldozatává tenni. Anao-chan amúgy sem érdemel gonoszkodást, túl ártatlan hozzá.
– Hát persze, hogy segítek. Ne aggódj, amíg engem látsz! ;) – ami azt illeti, van ötletem a papírok elhelyezésére, de megüti a fülem a vénasszony következő vizitjének időpontja. Erről senki nem tájékoztatott! :O.O: Ideje lenne felmérnem, mi hiányzik a leltárból, és gyorsan leadni legalább a felét, mert nem kívánok közelebbi kapcsolatba kerülni az öreglány pipájával. :| Köszönöm, de abból kaptam már eleget eddigi életem során. De először a terhelő bizonyítékot kellene eltüntetni arról, hogy itt bizony papírégetés folyt nem is olyan rég, pontosabban ameddig a papír hagyta magát égetni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem érezném egy picikét az éjjeli iszogatás utóhatásait...
– Jól van, Kislány, azt hiszem, jobb lenne, ha egyelőre lecsüccsennél ide mellém – fogom meg a kapitány haoriját a derekánál, hogy az ablakpárkányhoz tereljem és leültessem ide. Már csak azért is, hogy ne sokszorosítsunk újabb adag felesleges nyomtatványt. Így kisebb az esélye, hogy a papirosok belereppennek a tűzbe már megint. Ettől persze még érdeklődve hallgatom hadarását a tesztkérdésről, amit jelenleg egy picit nehezebben fogok fel, mint úgy általában tenném, de azért sikerül felfogom, mit akar a pici lány.
– Nem tudom, Kiscsillag, megmondtad te azt nekem valaha? :o – kérdezek vissza kisebb gondolkodás után, mivel akárhogy is erőltetem a memóriámat, nem rémlik, hogy ezt az információt megosztotta volna velem annak idején. Hölgyek koráról pedig nem illik érdeklődni, de legalábbis nem érdemes, mert csúnya puklikat eredményezhet, ha a shinigami nem elég gyors. :| – De erre most ráérünk, nem? Előbb a papírhalmot kéne eltüntetni, aztán majd rátérünk arra a papirosra, amit neked hoztam, Taichou-chan. Mindenek előtt tudni szeretném, van-e ásó és szabad földágyás a kertben? :hello: – a legegyszerűbb trükk lenne a papírok eltételére láb alól, ha nemes egyszerűséggel elásnánk őket komposztnak a növények közé. Persze ehhez azért szükség van megfelelő eszközre is, anélkül neki sem állok, annyira kipihent nem vagyok. :roll:


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #8 Dátum: 2015. Jún. 03, 22:07:35 »
Szolgálatra jelel… jelentkeznek!

Megborzongok a papírtömeg alatt, meggyőződésem, hogy itt a vége! Lebukott a 10. osztag, méghozzá miattam! Miért nem tudok hallgatni akkor, amikor kell? T-T
~ Hát ez egy igazán jó kérdés Kiscsillag, vajon miért? – Téged nem kérdeztelek buta sárkány!! :x Egyáltalán nem alkalmas az időpont arra, hogy megjegyzéseket tegyél. Inkább állnál elő egy jó ötlettel, amivel elterelhetem az első osztagos figyelmét! Vajon nagyon feltűnő lenne, ha fukuzeiiel eltűnnék? :S ~ Nem hiszem. De nem pont ezt nevezik gyávaságnak? Eldobnád a becsületedet csak azért, mert talpad alatt rezeg a léc? HAH! Így megszégyeníteni engem, a Gyémántsárkányt!HyozanryuuHyozanryuu, miről beszélsz? Hiszen nem is használlak, azt se tudják, hogy itt vagy! :o
- Sajnálom, de a 10. osztag területén tilos a papír szó kimondása, vagy akár leírása, szóval nem hallgathatom meg! – próbálom kimenteni magamat. Talán elhiszi az első osztagos, vagy csak azért is elmegy, hogy leellenőrizze van-e ilyen szabály az egység területén. Persze nincs, mert én találtam ki, de ez most részletkérdés, hiszen a 10. osztagról jó nevéről van most szó!
- Hát más osztagok ilyen-olyan leltározott papírügyei, bár a nagyját gyakran elorigamizzuk a csoportos osztagfoglalkozásokon… O-opsz! – szám elé kapom a kezemet, hogy végre abbahagyjam a fecsegést. Azt a mindenit, A Nao! :x Nem elég, hogy forrósodik az osztag alatt a talaj – és nem, nem a tűz szabadult el és égeti le éppen az egész épületet –, de még felelőtlen módon elkotyogsz is dolgokat, mit’ dolgokat… hadititkokat! TwT Mi lesz a következő a veteményes? Elmondom neki, hogy igazából nem megevésre termesztjük a zöldességeket? Legalábbis nem mindet… :S Rémes lenne, teljesen lelepleznénk magunkat! T^T Főleg akkor, ha szóba kerülne Masa-jii rózsaszínre festett zoknijai.
Annyira nagy megkönnyebbülés volt mikor kiderült, hogy a hang tulajdonosának semmi köze az első osztaghoz és csak Tokki az! Hirtelen olyan, mintha visszafiatalodtam volna, mert az előbb a papírok alatt úgy éreztem, megöregszem, ha aljas módon tovább leszek faggatva.
- Hogy micsoda, Tokki? Nem értem, ha a legyeződet az arcod elé teszed! Miért én mondjam meg, hogy kinek dolgozz? :O.O: Oh, de nagyon jó, hogy nem az 1 osztag küldött! *.* Bár állítani könnyű bármit! Kagura-sama is ártatlannak tűnt, aztán kiderült, hogy iratokat akar :S – mesélem el neki a rémes esetet. Nincs úgy bajom Kagura-samával, csak nem szeretem, ha papírokat követel tőlem! T-T
- Tokki! T^T
– meghatódok, mikor kijelenti, hogy segít nekem. Pedig minden joga meglett volna arra, hogy hátat fordítson és akkor térjen vissza mikor elül a baj. Mert Kagura-sama nagyon fenyegető tud lenni, ha azokról az ostoba papírokról van szó és tuti, hogy eléggé nagy híre van Seireiteiben, szóval nem csodálnám, hogyha megfutamodott volna. De örülök, hogy Tokki, mint mindig, most is olyan bátor, mint régen!
- Gondolod, hogy ez segít? :/ – kételkedve nézek Tokkira, majd vissza a sokszorozódó papírokra, mikor helyet foglalok az ablakpárkányon. Rögtön meg is bántam, hogy kétségeim támadtak Tokki ötlete felől, mert amikor nem álltam a papírokon hirtelen abbahagyták azok az osztódást. Nem kicsit esett le az állam ettől!
- Aszta! – elhűlve nézek a szoba belsejébe. Nagyon ügyelek arra, hogy lábam ujjainak a hegye se érjen le a lapokra. - Ezt honnan tudtad? Te egy igazi médium vagy, Tokki! – teszem hozzá lelkesen, amiért tuti biztosra úgy tűnt, hogy a papírok tényleg befejezték a sokszorozódást.
Persze mielőtt hű, de nagyon elárasztottam volna a dicséretekkel bevetettem a Yama-jiivel lebeszélt jelszót. Komolyra vált arccal vártam Tokki válaszát, ami… eléggé meglepett! Azt hittem, hogy tudni fogja a választ! Nagyon elcsodálkoztam rajta, hogy nem. De ahogy jobban belegondoltam… én se tudom! :O.O:
- Eöööeee… nem is emlékszem. Szerintem nem! Szóval helyes a válasz, Tokki! *>* – tolok egy öklöst a vállába nagy vidáman. Olyan jó, hogy nem kém, ez már majdnem olyan, mint a régi szép időkben az ötödik osztagnál! Eh, most megint öregnek érzem magamat! :S 
~ Hát ez igazán briliáns… De most nem is ez a lényeg! Hogy merészeli az én, ismétlem az ÉN szövegemet lenyúlni! Ez nem áll jogában, ügyvédet követelek! :x – nahát, tényleg! Most, hogy így mondod, valóban úgy nevezett, mint te, Hyozanryuu! :o Ugh, nem engedhetlek többé Tokki közelébe, a végén teljesen elrontod és olyan lesz, mint te. Azt pedig egyáltalán nem akarom, Tokki úgy jó, ahogy van! :S
~ Senki sem lehet olyan, mint én! >.> Különben is, én leszek az, aki nem akar a közelébe menni, lopja az imidzsemet! ˇ^ˇ – Nem akartam túl gonosz lenni, hogy közvetlen rákérdezzek, hogy a „Midet?”. De valahogy úgy érzem, hogy Gyémántsárkány így is hallotta, mert nagyon sértődött morranást hallatott. Igazából azt is tudom, hogy mit készül mondani most: „Ne is számítsak rá legközelebb!” Hehe, de tudom én, hogy csak viccelni fog, mint mindig. Folyton ezt csinálja, ha megsértődik. De most legalább csend lesz egy darabig! :roll:   
~ Khm… eszem ágában sem volt ilyesmit mondani. Én ennél szebben fogalmaztam volna meg, nem pedig ilyen lezser, hétköznapi módon! De igen, eltaláltad. Ne is számíts rám legközelebb! >.>
- Heee~? – vakarom meg tarkómat, elfintorodva Hyozanryuu beszédén, aminek se eleje, vagyis leginkább vége nem volt. - Oh, ne haragudj Tokki, mit is mondtál? A kertben? Hogy micsoda? Hát… talán akad egy-kettő, tudod, várunk cseresznyefákat még névrokon Naocchantól, mert ennyi nem elég. Mert tudod, az osztag nagyon híres a sakurákról! Van, ami már nagyobb, mint te! *>* – újságolom el lelkesen, miközben kezemmel mutatom, hogy mekkorika is az a „nagyobb, mint te”, és jóval Tokki feje fölé tartom tenyeremet, már amennyire tudom.
- Ha gondolod, megmutathatom! – ugrok ki az udvarra az ablakpárkányról. - De miért kérdezed? – nézek rá tanácstalanul. - Nem értem, hogy a papírok és a kert, hogy függenek össze. A papírok nem a kertbe valók, a végén meglátják azokat a növények és elhervadnak rémületükben! :S Nem viccelek, Hayate virág is lehullajtotta a virágait, miután meséltem neki az iratokról. Azóta szigorúan csak a medvékről és a szép időjárásról lehet beszélni Hayatéval! Oh, igen! Hayate egy leveles virág, azt is Naocchantól kaptam, aki mellesleg az én névrokonom! *O* Mert, hogy ő is Nao, mint én!

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #9 Dátum: 2015. Aug. 14, 20:16:58 »
Új tag a láthatáron
(Kagami Eisuke)

  A csodálatos idő miatt nem tudtam türtőztetni magamat. Hónom alá csaptam a napok alatt felhalmozott, kisebb kötegnyi éghetetlen papírhalmot. Remek tervet fabrikáltam eltűntetésükhöz. Még rajzokba is foglaltam őket, miként szeretném eltűntetni ezeket a világ színéről. Mivelhogy a tűz nem hat ellenük, másik módszerhez kellett nyúlnom. De Tokki nagyszabású ötlete után nem volt kérdés, hogy mit is kell tennem. Azonban most egyedül fogom eltűntetni a papírokat, nem lesz segítségem. Ezért gondos előkészületeket kellett tennem, viszont ebbe sem tört bele a bicskám. Elégedett voltam a tervekkel.
  Még egyszer végignéztem az ásóval lyukat ásó jegesmedve rajzaimon, mielőtt összehajtva, ezt is, a kezembe véve végül kiléptem volna az irodából. Biztosan sikerrel fogok járni! 8) Kíváncsi vagyok, hogy egyedül is képes leszek-e intelligens növényeket elültetni. Kértem sok szép virágot névrokon Naocchantól, melyeket fel fogok használni hozzá. Ha minden igaz, ezek a virágok és az eszközök is már kint fognak várni rám a kertben!
  Lelkesen indultam meg a kert irányába, direkt a sakurafák között áthaladva. A többieknek is köszöntem, akikkel időközben összefutottam, miközben a nyári virágzású díszcseresznyefákat vizslatták. Aki megkérdezte tőlem, mi járatban vagyok, lelkesen meséltem el neki, hogy zseni virágokat fogok ültetni! Volt, aki nem értette, de nem is kellett neki, majd idővel rájön úgy is, hogy miről is van szó.
  A már napokban kitűzött helyhez odaérve lelkesen terítettem ki a tervrajzomat a földre, letettem a papírhalmot a földre, feltűrtem ruháim ujjait, majd kezembe vettem az ásót. Miközben a terveimet tanulmányoztam, időnként fel-felnéztem, hogy a virágok is megvannak-e, és a helyükön várják, hogy elültessem őket. Aztán amint átfutottam a terveimet, máris nekiálltam egy kijelölt ponton megásni a lyukat, amely, amint elég mély lett beledobáltam az éghetetlen papírokat. Noha lehet, hogy a virágoknak is túlságosan nagy és mély lett ez a lyuk. Eltúloztam volna? Ha akarnék, még én is beleférnék, sőt, kényelmesen elterülhetnék benne. Elhessegettem ezt, nem zavart, hisz jó lesz ez így a papíroknak.
  Miközben a papírokat dobáltam, mellékeltem hozzá némi kárörvendő kacajt is. De a műveletem félbeszakad, amikor Yama-jii sebesen jött oda hozzám, hogy szóljon, ellenőrzés érkezik az 1. osztagtól!
  Persze már majdnem a végén voltam a tervemnek, legyintettem neki, hogy ne aggódjon, máris eltűntetem a papíros nyomokat, segítség nélkül. Inkább tovább engedtem, hogy szóljon a többieknek is. Különben se járnának a kert felé, semmi okuk nincs rá. Így hát a figyelmeztetés ellenére is nyugodtan folytattam a papíreltüntető hadműveletemet, mígnem ki nem szúrtam egy gyanúsan a cseresznyefák rejteke között sétálgató shinigamit. Mármint, persze erre felé sok halálisten jár, de őt nem ismertem, emiatt volt gyanús! O.O Legalábbis nem emlékeztem, hogy valaha találkoztunk volna, szóval okom volt a gyanakvásra. Lehet, hogy ő az első osztagos ellenőrzős tiszt?! Eh, de mit keres ő itt? Mi okból nézi a kertet? Szent fahéj, mi lesz most?! Hová fussak, hová meneküljek?
  Az ásót eldobva, ijedten ugrottam bele a kiásott lyukba, rá a beleszórt papírhalomba. Ha tehettem volna, a kiásott földet is magamra húztam volna, de erre nem voltam képes. De rejtekhelynek így is jónak bizonyult, ki gyanakodna egy kiásott lyukra? Maximum annyit hihet, hogy valaki túlságosan rendetlen volt és nem pakolt el maga után. Már egészen elkényelmesedtem a kiásott lyukban, amikor a lépteket egyre közelebbről hallottam és rájöttem, hogy… a tervrajz!! O.O”
  Felpattantam gondolkodás nélkül és kivetődtem a rajzomra, hogy mielőbb elrejtsem a testemmel. Csak utólag döbbentem rá, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, mert ennél jobban le se buktathattam volna magamat. Zavartan néztem felfelé a magas férfira, miközben lábaimmal a lyukban kalimpáltam, testemmel pedig azon voltam, hogy minél jobban elrejtsem a papírra rajzoltakat.
  – Öhm… hello’ – köszöntem neki. – Khm… Ezek nem azok a papírok, amiket az 1. osztag keres! – hadarom gyorsan. – Kincskeresős továbbképzést tartok a 10. osztag tagjainak, javítja a térképolvasást és a nyomolvasást! – teszem hozzá sietve a miértjét cselekedetemnek. – Szóval semmi rosszban nem sántikálok – ejtek meg egy vigyort, hogy hihetőbbé varázsoljam beszédemet és csak remélni tudom, hogy nem kap a 10. osztag tagjai büntetés azért, mert felelőtlen voltam. ^^”

Karakterlap

Kagami Eisuke

Művész

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Yonseki

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 15

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Kétfajta küzdelem van, tudnunk kell különbséget tenni közöttük: az életet védjük-e, vagy a büszkeségért harcolunk.

Post szín:
#5657B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #10 Dátum: 2015. Aug. 26, 00:36:59 »
Érkezés

Manapság viszonylag könnyedén mennek a dolgok, ha valakinek a származása a megfelelő lapon szerepel. Éppen egy napja, hogy beadtam lemondásomat a Juusanbantaihoz, már is megkaptam áthelyezési levelemet a Juubantaihoz. Lévén, immáron három éve újfent szolgálatba léptem, úgy hiszem van némi tájékozottságom a Goteit illetően. Talán több is, mint az mások gondolhatnák. Természetemből adódóan most sem adhatom alább megjelenésemet, mint általában. Ifjú shinigamik a jelenben már képtelenek értékelni azokat a dolgokat, amik fontosabbak lehetnek. Ilyen például a megfelelő viselet kiválasztása. Shinigami egyen öltözetemet szánt- szándékkal vasaltattam élire, majd öltözködésem során gondosan megkötöttem. Gouman Rei viselete mostanság egyre nehezebb, ahogyan lélekenergiám a múltamra való tekintettel egyre jobban növekszik. Őszintén remélem, hogy azaz átkozott suhanc nem fertőzött meg démoni mi voltával, különben újfent élnem kell a jó lapokon való szerepléssel. :| Lassacskán, némi kísérettel mindennapos tevékenységeimet elhagyva, elmegyek legújabb osztagomhoz. Nem túl sok jót hallottam Shiroichi Anao kapitányságával kapcsolatban, bizonyára most is a melanin hiányos senki háziak összeesküvésének áldozatává váltam. :x De kérdem én! Miért nekem kellene megírnom azokat a jelentéseket, amikor elméletileg kellene lennie hadnagynak is. Vagy ne tán a kapitány nem tud írni? Merengek eme fontosnak talált kérdések halmazán, mi alatt megérkezem a félig lerongált barakkok közé. Feltekintek robusztus falaink támpillérjeire, és menten eszembe kell, hogy jusson, milyen hamar véget lehetne vetni nekik. Úgy hittem, a Juunibantai ennél okosabb. Hiába is, a gépezet megszállottjai nem fognak olyan ósdinak tartott módszerekhez folyamodni, mint az írás. Pedig sok bölcsesség és gondolat leírásából megtanulhatnának ilyen alapvető dolgokat, mint a másik osztag megfelelő aláásása. Mire észre veszem, hogy már megint az intrikát forgatom, rá jövök, hogy ideje lenne bemennem és elfelejtenem ezeket a dolgokat. Mindössze annyi a dolgom, hogy bejelentkezzek, illetve meglátogassam a kapitány asszonyt. Még sosem volt alkalmam látni Shiroichi taichout személyesen, így feltételezem, hogy középkorú hölgyről van szó, akinek furmányos ötletei vannak arra, hogyan kerülhetné el a papírmunkát. Természetesen ez csak szóbeszéd, akár ellenkezője is kiderülhet, mert nem lenne újdonság, ha alá akarnák ásni az osztag hírnevét.
Bejutva a Juubantai területére, rögvest egy kertnek megfelelő területre érkezem. Cseresznyefák soros elrendezése nosztalgikus képet idéznek fel bennem hajdani festményem egyikéről. Az első olyan kreálmányom, amikor a fák leveleit élethűen festettem meg. Két héttel az eset után panoráma festményeim egyike meglehetősen magas áron kelt el. Az idő sokat fejlesztett rajtam, habár már nincs szükségem arra, hogy presztizst növeljek a szakmában. Legutóbb, mint kiderült, bizonyos házak ifjú szülötteit rajongással töltik el ezek a tradicionális klasszikusok. Összefogom magam mögött kezeimet, ezzel arányosabban pedig kimértebb lesz a járásom. Sok mindenen jár egyszerre a fejem, ám amint hirtelenjében elterül előttem egy fehér haoriban mászkáló fiatal lány, rögvest megtorpanok. Önmagába véve is nevetséges helyzetet teremt e helyzet. Ő volna a kapitány? Ráadásul még ilyen könnyen félre vezethető? Talán egyelőre hagynom kellene a dolgot, ezért egész komolyan lepillantok rá és megköszörülöm a torkom.
- Bizonyára ön volna a 10. osztag kapitánya, ezért javasolnám, hogy álljon fel a földről. Miféle hozzáállás ez? :| Előre sajnálom a Yonbantai ama tisztjét, aki az ön haoriját fehéríti. - Rögvest a ruháját kellett megkritizálnom egy kicsit. Mulattató, hogy valaki másnak tűnhetek ezúttal, ezért fel is veszem ezt a szerepet. Jobb, ha nem válaszolok arra ki is volnék, meg honnan jöttem. Amint a kapitány asszony, illetve kislánynak tűnő kezdemény méltóztatik felkelni, rögvest rápillantok arra a gyanúsan megrajzolt kis térképecskére.
- Ennél sokkal kreatívabb lehetett volna. Járt már a Lélek Könyvtárban? Ha igen, legközelebb keresse meg a művészetekről szóló részleget. Rengeteg technika szolgál segítségül a fejlődésre. Javasolnék esetleg egy kis kriptográfiát, hogy az esetleges leírásokat más ne értse meg. - Majd körbe pillantok a kertben még, aztán visszafordulok a kapitányhoz.
- Esetleg elfogadnék egy teát, míg felteszek önnek néhány kérdést. Át mehetnénk az irodájába, kapitány? :| - Amennyiben elindulunk az irodája irányába, úgy az utunk közepette is volna néhány kérdésem, amit fel is tennék.
- Több oldalról lehet bizonyos híreszteléseket hallani a Juunibantai, illetve Juubantai konfliktusairól. Hogyan kezdődtek a dolgok? Ön mit gondol erről? Mi volna a célja ennek a tevékenységnek?

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #11 Dátum: 2015. Aug. 28, 20:38:31 »
Új tag a láthatáron

  Valahol mélyen belül kicsit reménykedtem abban, hogy nem az első osztagos tiszt tart terepszemlét egy ártatlan cseresznyéskertben. Sajnos tévedtem. T-T Meglepő, hogy nem Kagura-sama jött, mert általában őt szokták küldeni, kivéve, amikor nem. Mint ahogy most is egy eléggé szigorú fizimiskájú shinigami jött ellenőrizni. Csudába, pedig Kagura-samának lett volna pár hajtogatott liliomom valahol az egyik zsebemben!
  – Jelentem, én szoktam tisztítani! – pattanok fel a földről, mint egy jelentést mondva a rangban felettem állónak. Csak utólag döbbentem rá a kérdésre. Mi köze van a 4. osztagnak a ruháimhoz? – Miért egy Yonbantaiosal mosatnám a saját ruhámat? O.o” – nézek rá döbbenten. Van, aki nem saját magának mossa ki a ruháit? Oké, itt-ott néha foltos a haorim, mert van, amikor nehezen veszem rá magamat erre. Jó, néha kérem Tsucchin segítségét is, de abba nincs semmi gond, nem? :o
  Beszédem közben leporoltam ruhámat, és miközben azon tevékenykedtem, hogy minden egyes folt lejöjjön a fehér ruháról, eszembe jut a tervrajz, melyről egy pillanat alatt megfeledkeztem. Elsápadva nézek a lábamnál lévő papírra, mely a jegesmedve cselekedeteit ecseteli. Behúzott nyakkal vizslattam fel az idegenre. Kínosan egyértelmű volt, hogy vajon mit nézhet, biztosan nem az új zoknimat, csak is a tervrajzot! Ennyi volt, lebuktunk, pedig már minden olyan jónak tűnt. Bocsáss meg nekem 10. osztag! T-T”
  – Hogy tessék?
– meglepetten nézek rá, mikor hallom az igen szokatlan kritikát. – Kriptageometria? O_O – ismétlem el döbbenten. – Oké, megjegyzem, vagyis megpróbálom megjegyezni O.O – ilyenek vannak a könyvtárban? Való igaz, nem fordultam meg arra túl sűrűn, hiszen nem tudtam olvasni. Most se igazán, de csak a kanjikkal nem boldogulok olyan jól. Ez írásban is látszik, de a hiraganák már tökéletesen mennek! *>* Rendben, majdnem tökéletesen.
  – T… Tea? Persze lehet róla szó – söpörtem be gyors mozdulattal a terveket az általam kiásott árokba, hogy más se lássa meg. A 10. osztagnak ezt meglepetésnek szánom, más osztag tagjai pedig inkább jobb, ha nem tudnak róla. Remélem, még van a citromos teából, amit Himmecchan csinált reggel és csak megmelegíteni kell! O.O Nagyon kellemetlen lenne, hogyha nem lenne, én nem tudok finom teát csinálni. :S
  Ráadásul milyen kérdéseket akar feltenni? Remélem, hogy nem a tegnapi papírügyekkel kapcsolatban akar kíváncsiskodni, mert én tegnap nem kaptam papírokat! Tényleg, elképzelésem se lehet, hogy mi történhetett velük! *<*”
  Kicsit nagyon meglepődök a feltett kérdésén. Köhintek is egyet zavaromban, mielőtt összeszedem magamat annyira, hogy válaszolni tudjak rá.
  – Nem tudom mit hallottál, de biztos állíthatom, hogy a 12. osztag kezdte! ˇ^ˇ – jelentem ki határozottan. De látom, hogy ez vajmi kevés magyarázatnak, mármint nem úgy tűnik, mint aki a 10. osztagos sablonszöveget elfogadná. Ez elég nagy gond. Még a papírjaink eltűnését sem foghatom most a 12. osztagra, mert az előbb látott mindent… konkrétan leleplezett! T-T
  – Természetesen nagyon sok haszna van a konfliktusnak! A folyamatos harckészültségnek köszönhetően az osztag tagjait nem éri meglepetés. Kiélezik a figyelmüket és élesíti a reflexeiket, javítja az improvizáló készséget, és nincs jobb annál, mint a fejlődést ötvözni egy szórakoztató tevékenységgel!
– adom elő úgy, hogy az első osztagnak még lehetősége se legyek megszólni minket ezért. Legalábbis nagyon igyekeztem olyan köntösbe bújtatni, hogy ne legyen vele probléma. Néha ténybe tény, picit eldurvul a helyzet. De se halálos eset, sem pedig komoly sérülés nem volt még ebből az elfoglaltságból. – Ráadásul a 7. osztaggal vívott zöldségháború is nagyon hasznos ebből a szempontból, így nem kell megennünk a spárgát és a tököt – fecsegem belemerülve a témába. – Meg persze gyakoroljuk a célzó képességet *o*” – teszem hozzá gyorsan, majd inkább megkísérlek témát terelni.
  Ehhez pont jókor jött, hogy egészen hamar odaértünk a kapitányi irodába. Ott félrekotortam lábbal pár rajzolt papírt, zsírkrétát. Néhány mesekönyvet odaraktam a szekrényre, ami így kitakart pár tervrajzot, ami a mai véglegesítéséhez vezetett. Az előkészületekhez azokat is látnom kellett, de a lapok folyton elkóboroltak, így pedig egy helyben maradtak. Mindezeket lekövethetetlen sebességgel hajtottam végre, mielőtt bármi esélye is lett volna észrevenni. Mikor ismét látta a mozgásomat, akkor már a teát öntöttem ki egy csészébe.
  – Csak citromos teám van, remélem az is megteszi – mondom, majd suttyomban megmelegítem a teát egy shakkahouval. Úgy csináltam, hogy elvezettem tenyeremen a lánggömb hőjét, így nem robbant be, de melegítéshez még tök jó volt. Persze ezt nem kötöttem az orrára, a végén baj lenne, hogy az enyhén kihűlt teát melegítettem újra és azt adom neki.
  – Vigyázz, mert picit meleg – teszem le az asztalra a csészét, aztán az asztal mögé sétálok.
  – Tudom, nincs nagy rend, de nem számítottam arra, hogy egy héten belül kétszer is ellenőrzést tart az első osztag. Mi történt, hogy az Ichibantai váratlan vizitet tart? Történt valami? Masa-jii beteg? Amúgy te ki vagy és mi történt Kagura-samával, hogyhogy nem ő jött? – kérdezem hangosan gondolkodva a lehetőségeken, majd miközben saját magamnak is kitöltök egy csésze teát. Ekkor döbbenek rá, hogy talán mi járatban lehet erre.
  – A papírokat leadtuk! – határozottan jelentem ki. Némi riadalommal nézek fel rá, nem tudnám pótolni őket, legalábbis nem olyan módon, mint más kapitányok. Zsebemből előkapva az újabb iratokat. Tisztán emlékszem, hogy odaadtam Kagura-sama kezébe, szóval ez nem lehet probléma.
  – Ráadásul a tegnapi robbantást sem mi okoztuk! Egyértelműen a 12. osztag műve volt, ha a nyomok nem lennének elegek, biztosíthatlak, hogy mi nem használunk robbanó eszközöket. :roll: Szóval, ha ezzel kapcsolatban jöttél, akkor sajnos a 12. osztaghoz kell, hogy irányítsalak. És öhm… mond csak, beszélhetnénk a kertes incidensről? Örülnék, ha… szóval, na… tudod. Kettőnk között maradna? – súgom halkan utolsó szavaimat, hiszen itt még a falnak is füle van! A végén az egész első osztagos titkosrendőrség beállít és lekapcsol minket! Tuti, hogy működtetnek ilyesmit a sötét szobáikban, például abban, ahova Masa-jii sose enged be! Mielőbb tisztáznom kell a helyzetet, nem akarom, hogy a többieknek problémája legyen ebből.


Karakterlap

Kagami Eisuke

Művész

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Yonseki

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
13 500 / 15 000

Hozzászólások: 15

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Kétfajta küzdelem van, tudnunk kell különbséget tenni közöttük: az életet védjük-e, vagy a büszkeségért harcolunk.

Post szín:
#5657B3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #12 Dátum: 2015. Szept. 11, 20:44:30 »
Érkezés


Úgy tűnik, remek alkalom adatott meg, hogy felmérjem az osztag ügyeit, még mielőtt felfedném kilétemet. A kapitány hiszékenységéből ítélve, egy darabig még egész biztosan nem fog rájönni a trükkre. Pedig ősi módszer, és alig tudom elhinni, hogy egy fehér haorival rendelkező shinigami, hogy lehet ennyire bugyuta. Arcom vonásai emiatt egy kissé meg is változnak, mondhatni faképpel hallgatom Shiroichi-taichou értetlenségét. Mondhatni lelkem mélyéről érkeznek azok a válaszok, amiket megcselekszem a továbbiakban.
- Shiroichi taichou, javasolhatnék önnek egy beutalót a Yonbantaiba? Úgy vélem gond lehet a hallásával, de legalábbis egész biztosan egészségügyi gondokkal küszködhet. Jobb minél előbb kivizsgáltatnia magát, mielőtt rosszabodna. :| - Elvégre is hogy fordulhatna elő, hogy nem volt képes megjegyezni egy igazán egyszerű szót, mint a kriptográfia? Ez a magas fokú értetlenség emlékeztet engem valakire, akit nem neveznék most nevén. Még a végén belerondítana az egész napomba, amikor látszólag egy igen érdekes helyzetbe kerültem. Mindenesetre az nem olyan baj, ha a kapitány hallgat rám és ő maga is jobbnak véli, hogy bemenjünk az irodájába. Míg bemegyünk hozzá, természetesen végig nézek minden egyes sarkot az osztagban, mintha csak azt nézném, hogy hol a hiba. Ez nem is állna távolt az igazságtól, hiszen pontosan az áll a szándékomban, hogy meglássam azokat a részleteket, amiket nagy valószínűséggel mások nem igen. A későbbiekben itt fogok szolgálni, így aztán elengedhetetlen egy felújítási munkálat. Aztán jaj annak, aki fel meri robbantani a barakkokat! :x Néhány perc alatt végre valahára a sok hiba láttán még nagyobb hiba fogad engem. Úgy tűnik a kapitánynak mégis csak gondja lehet az emlékezetével vagy a hallásával; hiszen ekkora rendetlenséget csak nem felejtheti el? Mondhatni meg is torpanok az ajtóban, s már-már azon gondolkodom, hogy merjek-e egyáltalán belépni. Piszkos lesz az egyenruhám, egész biztosan az lesz. De némiképpen az sem mutatna jól, ha mindössze megállnék az ajtóban és onnan szemlélném a nőt. Ez egyszer kénytelen leszek beáldozni magamat, így inkább belépek és becsukom magam mögött az ajtót. Kezeimet magam előtt fonom össze néhány pillanatra, míg lehetőségem adatik végig nézni, ahogyan hihetetlen gyorsasággal valami változott, s ő már is a teával foglalkozik. Nem lennék meglepve, ha rejtegetni valója lett volna, de ez most mit se számít. Egyenesen a szemeibe nézek, hogy meg tudjam, hajlandó-e hazudni, amikor a Juunibantai és Juubantai harcairól mesél. Egyetlen információ ér se többet a szemétnél, amennyiben a valóságot elgörbítették rajta. Nem látok semmiféle arra utaló jelet, hogy ne mondana igazat, így hát elfogadom a teámat maradásom jeléül. Enyhén forrónak talált csésze kellemetlenül érint.
- Csésze alátét? - Egyre több hiányosságot vélek felfedezni, ami nem feltétlen jó. Nem hibáztathatom, hiszen a köznép között nőhetett fel. Voltaképpen én voltam enyhén szólva balgatag, hogy teát kértem tőle, és feltétlezhettem volna, hogy a „tálalási” szokásokról mit sem tud. Érdekes beszélgetéseket tudnánk erről folytatni, de ezúttal inkognitóban érkeztem. Nem mintha túl sok időm lenne, hiszen megannyi dolgot még össze kell szednem a birtokon, amiket szeretnék itt elhelyezni valahol. Csendes, kiegyensúlyozott helyiségre vágyom, lehetőleg olyan barakkban, amely a kertre tekint. Jó volna, ha nem rondítaná el legbelsőbb világomat egy-egy romhalmaz, mely biztosan fellelhető az osztag területén. Sóhajtok egyet hamariságára, miképpen folyamatos magyarázatba kezd a két osztag konfliktusát tekintve. Értelmetlen dolgoknak próbál értelmes körítést teremteni, ám sajnálatos módon nekem ehhez nincs humorom. Jobb lett volna tán az Ichibantaiba beadnom a kérvényemet? Tán nincs minden veszve. Rá kell vennem Shiroichi taichout a kivizsgálásra. Amennyiben beteg volna, azt hiszem megnyugodnék. De ha nem? Abban az esetben kénytelen leszek olyan dolgokra rávenni magamat, amit általános esetben kerülök. Megtanítani viselkedni egy nőt. :| Yukezo még hagyja ám, na de egy nő változékony, hullámzó lelki világát megszelídíteni? Az bizony kihívás. Beleiszok inkább a teába, de az első korty alkalmával, kifinomult ízlésemnek köszönhetően meg akad a torkomon az ital. Rögvest leteszem a csészét az asztalra, s leküzdöm a torkomban felgyülemlett undort.
- Ezt most mire véljem, kapitány? Ez a tea már egyszer kihűlt! >.> - Villanó tekintetemet egyenesen rászegezem pont akkor, amikor a kilétemről próbál érdeklődni. Nos, úgy tűnik tudatalatt azért képes bosszút állni olyan dolgokért, amit lehet nem is vett észre. Kellemetlen, hogy jó magam pedig egyenesen belesétáltam a csapdájába. Néhány mélyebb köhintés keretében eltüntetek mindent mi kellemetlen, aztán kiegyenesedem. Kérdése gyanánt -amely kilétemre vonatkozik – felvonom szemöldökömet. Ha eddig nem sikerült rájönnie, hát ezután sem fog! Jobb volna olyan nevet megadnom, amit megjegyez. Főleg, mivel egész biztosan ő is a Yukezo félék jobb, de mégis rosszabbik fajtája; ezért a nevemet abban a formában kell megadnom, amit vissza szeretnék majd hallani tőle.
- Eisuke-dono volnék, s az osztag tisztje miatt ne aggódjon. Én helyszíni szemle miatt érkeztem, a papírokat majd ő maga nézi át. - Fejtem ki finoman hazugságnak nem titulálható véleményemet. Elvégre is ezzel csupán nem állítok olyasmit, ami nem úgy volna. Láttam eleget azzal kapcsolatosan, hogy az iratokra való tekintettel mire is számíthatnék valódi Ichibantaiosként; semmi jóra. :| - Egész biztosan nem szándékszom egy harmadik fél tudtára adni az itt látottakat. - Voltaképpen hozzá is tehetném, hogy az egyetlen fél, akihez panasszal fordulnék, az a Yonbantai. Igazán több gondot fordíthatnának a takarási munkálatokra. Még a végén tényleg összekoszolom magamat. >.>” Biztonsági okokból kifolyólag állok hátrább az osztag kapitányától, s majd megforgatom szemeimet.
- Egyezzünk ki valamiben Shiroichi Taichou. Ön kivizsgáltatja magát, én peedig elmondom a teljes nevemet.



Karakterlap

Meiou Tokiya

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 40 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 24 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
gálickék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudatalatti :|

Post szín:
#F08080 // #DC143C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #13 Dátum: 2015. Szept. 28, 16:04:05 »
Szolgálatra jelel... jelentkezem!

Nehezemre esik megállni a kuncogást a Taichou-chan következő megnyilvánulására. Ej, hát ennyire azért nem kéne a tiszteletemre dobálnod a magas labdákat, Nao-chan, a végén még jobban fogok szórakozni a mai nap folyamán, mint kedvenc ikeröcsém, pedig a tizenegyeseknél azért neki is kijuthat a jóból.
– Rendben van, akkor az iratról kellene ma tárgyalnunk – felelek a röpke tiltásra, egy szinonímát használva. Elvégre azok nincsenek kitiltva, csak a konkrét szó, és feltehetőleg az is csak mostantól. :roll: A végén még ötleteket adok új kapitányomnak egy lista készítéséhez. A tiltólistás szavak jegyzékének készítéséhez. Csak úgy szárnyalnak a gondolataim, pedig nem is aludtam. Hát még ha pihenésre is szántam volna időt! Lehet, ezért is mulatoztuk át az éjszakát ikertestvéremmel, hogy ne ragyogjuk túl zseninkkel a mai nap folyamán új kapitányainkat.
– Áhá, tettenérés! – kiáltok fel a leányzó újabb elszólására, de mivel ennyire szívtelen nem vagyok, ezen már én is elkuncogom magam. – Ne izgulj, vallomásod nálam biztonságban marad – egy cinkos kis kacsintást is hozzáteszek, hátha látja a papírhegy alatt. Hogy végül ez, vagy saját belátása csalogatja elő rejtekodújából, azt nem tudom, mindenesetre az a kis zug egész kényelmesnek tűnik. =.= Azért a magam részéről díjazom, hogy nem egy fehér kupaccal kell ezt a társalgást lefolytatnom, hanem a kapitány lányka személyesen is tiszteletét teszi előttem az ablakban.
– Ácsi-ácsi, az imént mondtam, hogy az 1. osztag küldött. Mindössze annyi az előnyöd, hogy nem nekik dolgozom, hanem neked ;) – remélhetőleg ebből azért érteni fogja a célzást, de persze az ilyesmit soha nem lehet biztosra venni. – Hova tetted a szemeidet, az öreglány neked hol tűnik ártatlannak? – kérdezem, csupán azért visszafogott hangerővel, nehogy itt ólálkodjon valahol és én húzzam a rövidebbet. :/ Bőven eleget kaptam már tőle a fejemre az elmúlt csaknem négy évszázadban, nem szeretnék még egy taslit. A fejformám köszöni, de jól van úgy ahogy van, puklik nélkül.
Elégedetten nyugtázom, hogy anélkül, hogy tűzbe kerülnének, az átkozott iratok nem tudnak osztódni. Ehhez persze elengedhetetlen volt a párkányra ültetni a Taichou-chant de legalább hallgat a segítő javaslatokra.
– Oh, nem kell túlzásokba esni, még a végén zavarba hozol – kuncogok a dicséretre, legyezőmmel takarva félig az arcomat. Mi tagadás, legyezgeti az önbizalmam, hogy az ilyen trükkökre nekem kell rávezetnem édes kicsi Nao-chant. Azért tudatlanságban hagyni igencsak nagy felelőtlenség volna, ennyi terhelő bizonyíték mellett meg aztán különösen. – Ha elég időt szánsz a kiismerésükre, könnyedén átláthatsz a 12. osztag ármánykodásán ;) – kacsintok azért új kapitányomra, némi magyarázatképpen. Az részletkérdés, hogy nekem ezeket személyesen közöttük volt alkalmam tapasztalni, és az elpusztíthatatlan papíros szabadalom egyik megalkotójának minden zizzentségét kiismerni. Nem nehéz rájönni az észjárására, vagy hogy hogyan működik egy-egy ketyeréjük. Csak a trükköt kell ismerni.
A találóskérdésével egy pillanatig azt hittem, túljárt az eszemen, de ismét sikerült bebizonyítani, hogy én ennél azért jobb vagyok. 8) Azért arra csak emlékeznék, ha megmondta volna a korát. Ha már itt tartunk, ezen a téren igencsak keveset tudok róla.
– Ha már kérdezted, Taichou-chan, legalább azt áruld el, mikor van a szülinapod? – úgy tűnik, Nao-chan eléggé elmerengett, jobbnak látom kizökkenteni valamivel. Bár úgy tűnik, így sem igazán figyel, pedig a másik felvetésemmel is neki igyekeznék segíteni. Remélhetőleg azért hagyni fogja, és nem szabotál azzal, hogy újabb adag papirost zúdít a tűzbe. Annyi virágágyást nem tudnánk produkálni az osztagban, legalábbis sejtéseim szerint. Bár ki tudja, elég hatalmas az a kert...
– Nagyon szép fák lehetnek, de ha lehet, előbb az ásót mutasd meg, merre van – kérem a kis kapitányt, mikor a cseresznyefák méretét próbálná elmutogatni, majd picit odébb állok, hogy biztonságosan földet érhessen a kiugrásánál. Bár csak nem töri össze magát vagy engem, de ki tudja, ugyebár? – Majd bemutathatsz Hayate virágnak is, de nem hiszem, hogy a kerti növények gyengélkedni fognak, ha tudást ültetünk a szabad ágyásokba. Majd a fáktól távolabb eső virágágyást kinevezzük papírtemetőnek, csak valami hangzatosabb nevet kellene találnunk, mielőtt az Ichibantai vagy a Juunibantai kémei rájönnek, mit takar. Van ötleted? – kérdezem ifjú kapitányom, miközben igyekszem követni a kertbe. Azért remélem, az ültetvényes nem olyan, mint egy labirintus, mert eddigi terepszemlém alapján nem olyannak tűnt. Habár... ha labirintus, legalább nem mindig ugyanoda ássuk a komposztnak szánt iratokat. Hm, tulajdonképpen mindenképpen jól fogunk kijönni az ügyből. Csak el ne felejtsem az öreglánynak leadni a létfontosságú jelentéseket, mielőtt még mindannyian bajba kerülünk itt.
– És mondd csak, Nao-chan, mennyire komoly a hadakozás a 12. osztaggal? – érdeklődöm a séta közben, elvégre Yuko-chantól hallottam már néhány morgolódást a tízesek felé. Ha minden igaz, én nagyszerűen fogok szórakozni, akár az ő bosszantásával is. Előbb persze jobb letisztázni Taichou-channal azokat a bizonyos határokat, de ha megadja a zöld utat, nem fogom majd vissza magam! Legalábbis addig a pontig, ameddig büntetlenek maradhatunk. :roll:


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Osztag kertje & veteményes
« Válasz #14 Dátum: 2015. Nov. 03, 21:48:46 »
[[ Szolgálatra jelel… jelentkeznek! ]] 

  Elsápadok, amikor a papír helyett más szót használ. Ez nem ér! Gondolnom kellett volna erre is. Lehet, hogy listát kellene ebből írnom? De ha rajzolni szeretnénk a többiekkel, akkor hogyan mondjam a papír szót? A fehér lepedő, ami valójában nem lepedő csak fehér és lapos? Vagy mit lehetne erre használni ez helyett? Persze ezen nem tudok sokáig agyalni, merthogy egészen véletlenül sikerül elszólnom magamat. Pedig egyáltalán nem így terveztem a dolgot. Lebuktam. TwT Ráadásul mentségemre se tudok mit felhozni. Erre nem lehet, csak bűneim vannak, túl sokat beszélek, még ha nem is tehetek róla! :sad:
  Megkönnyebbülök, hogy nem fogja az 1. osztagos elpletykálni senkinek sem, hogy miket csinálunk mi errefelé a 10. osztagban. Egészen megörültem ezért olyannyira, hogy egyrészt emiatt is vettem a bátorságot előmerészkedni a papírkupac alól. Az már csak a megkönnyebbülés magas foka volt, hogy Tokki állt az ablakban, ahogyan fel is ismertem a hangját, és nem az Ichibantai morcosabb megjelenésű tisztjének egyike.
  – Mi? Akkor most nem értem, azt hittem, mert azt mondtad, hogy nem, hogy akkor semmi közöd sincs az 1. osztaghoz… Vagy beépített tag szeretnél lenni Tokki? – billentem oldalra kobakomat. Eltűnődtem ezen, mert nem is lenne olyan rossz! Sanda mosollyal az arcomon dörzsölgetem a kezeimet. – Mármint hogy az 1. osztagban szolgálnál, de valójában forró drótokat adsz le nekünk tízeseknek? *>* V-várj, mit kért ezért cserébe? Tuti, hogy nem ingyen tennéd! >3> – az 1. osztagosok rafináltak, tudom, hogy más jár a fejükben, mint amit valójában gondolnak. – Pénzünk nincs, mert minden rámegy a felújításokra… TwT – sóhajtok fel szomorúan. Sajnos gyakran azt a kárt is ki kell fizetnünk, amit nem is mi okoztunk. Nem is igazán értem, hogyan és miként működik ez odafent a nagyobbaknál, miként hozzák ezeket a döntéseiket.
  – Szerintem kedves… általában. Főleg, amikor nem papírokat akar tőlünk vagy azt, hogy rendesen beágyazzunk a szobánkban :3 – fejtem ki Tokkinak a véleményemet. Nem értem, hogy miért beszél ilyen halkan Kagura-samáról, hiszen ez nem titok, hanem tény!
  – És hogyan ismered ki őket? Yukkocchan beenged a laborjába? Megeszem a haorimat, hogyha igen! Képzeld, nekem külön dupla annyi engedélyért kell futkosnom és sokat könyörögnöm az 1. osztagnál, hogy beengedjenek a 12. osztagba! – icipicit ferdítem csak az igazságot. Az igaz, hogy a papírokért az 1. osztagnál kell könyörögnöm, de hivatalos aláírást szó nélkül kapok rá Rikkocchantól, ha éppen átmennék hozzá! *<* Persze Yukkocchan folyton ideges emiatt és többször azt hitte, hogy valójában csaló vagyok és az engedélyeim se igazak, de még nem tudta bebizonyítani. Merthogy nem is hamisítványok! Azonban emiatt sokszor ki akart tessékelni az osztagból, amikor vendégségbe mentem. T_T
  – Június idusán 8)
– húzom ki magamat, hiszen ezt a szót nem is olyan rég, csak olyan három-négy éve ismerem és használom. Habár már ebben sem vagyok olyan biztos, ahogy a koromban sem. De ezt nem merem elmondani senkinek, a végén nem kapnék a születésnapomon tortát Himmecchantól. TwT Pedig múltkor is készített egyet, amin még marcipán is volt, ráadásul jegesmedvés! Most is ott van a szobámban az egyik polcon a díszdobozkájában, mert természetesen azt nem szabadott megenni! ˇ ^ ˇ Meg lehetett volna, de én nem engedtem senkinek sem. – Tokki, szerinted lehet két szülinapja egy shinigaminak? – kérdezem nagyon halkan tőle, érdekel a véleménye. Mert ha esetleg valaha is tisztázódik bennem, hogy mikor is van a születésnapom, én sajnálnám, ha a régit nem ünnepelhetném, és milyen jó lenne már kétszer annyi süteményt és ajándékot kapni egy évben? *.*
  – Megmutatom!
– jelentem be lelkesen. – De öhm… ezekből is vigyünk? Félek, ha hozzájuk érek, akkor tovább sokszorozódnak! T-T – nézek vissza az ablakon keresztül a papírral bélelt irodába. – Amúgy van egy kis épület a kerti eszközöknek, még Tankcchin építette, amikor itt volt ő is. Tudod, őt galád módon kinevezte… Masa-jii… kapitánynak!! T_T Masa-jii olyan gonosz, mindenkit elvisz az osztagból! – panaszkodom, miközben mérgemben belerúgok egy fűcsomóba. Odaképzeltem Masa-jii arcát a helyére és jól esett ezzel levezetnem a feszültségemet.
  – Meg szeretnéd ismerni Hayate virágot? *O* – kérdezem lelkesen. – Hayate biztosan örülni fog, hogy megismerhet majd téged! – szinte alig hittem szavait, mármint, hogy a növények örülnének, ha a földjükbe elásnánk a papírokat. – Gondolod, hogy ettől okosabbak lesznek? Esetleg meg fognak tanulni beszélni is? *w* – milyen jó lenne! Például Hayate is tudna válaszolni, ha kérdezek tőle valamit. Atyaég, ez nem jó, hanem naaaagyon csúcs lenne! *^*
  – Legyen iratsír!
– dobom fel az ötletet. – Habár inkább én szoktam sírni, nem az írat… :/ – teszem hozzá némiképpen elgondolkodva ezen. – Akkor iratmegsemmisítő? *>* Mho, ez is túl sokat árulna el, igaz? T-T – Nem igazán jön fel bennem ennél elmésebb papírtemető név. Ez nem az én asztalom, Simán Csak Keisuke-samának az ilyesmi sokkal jobban ment!
  – Halálosan komoly – mondom határozottan a 12. osztag háborús kérdésére. – Tudod, ők igazi robbanófegyvereket használnak, és a kertünk egy része bánta már ezt. Nem vehetjük őket félvállról, muszáj visszavágnunk! De azért ne legyen belőle sírás. :3 – Miután válaszoltam, odavezettem a kis faépülethez Tokkit, ahol találhatott minden kedvére valót. Ásót, kapát, a szólás~mondás miatt még nagyharang is akadt.
  – Tessék, itt van minden! – mutatok az épületre, majd bevetettem magamat a mélyébe. – Előások neked egy ásót! Haha, érted, ásom az ásót *>* – kuncogva veszem magamhoz az emlegetett eszközt, majd nyújtom át azt Tokkinak. – Picit ferde a vége, mert Himmecchan időnként szokott vele fegyelmezni – magyarázom. – Jut eszembe! A Rosui tesók előtt ne csinálj semmi olyasmit, amit nem szabad, mert azért Himmecchan harap! Vagy hát ásóval támad – súgom halkan, hogy tisztában legyen ezzel. – Akkor hol kezdjük, hogyan fogjuk csinálni, szerinted mikor fognak majd olyan intelligenciával rendelkezni a virágok, mint a 12. osztagosok? – sorakoztatom fel a kérdéseimet Tokkinak. Hm, tetszik ez a szó, hogy intelligencia! *-*