Szerző Téma: Nyilvános park  (Megtekintve 7031 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kuse Takamasa

Akadémista

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 600 / 15 000

Hozzászólások: 121

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 13 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Azok, akik azt mondják, nem nyugtat meg, amikor törni-zúzni kezdesz dühödben, még sosem törtek-zúztak dühösen.


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános park
« Válasz #90 Dátum: 2018. Aug. 19, 21:51:39 »
Nyár van!

A nap erősen sütött, a madarak nem akarták abbahagyni az éneklést és minden zöld volt. Egyesek talán az ilyen időt nevezik ideálisnak. Mármint azok akik nem Kuse. Ő jelenleg is a szokásos morgós kedvében volt. Az egyik padon ült teljesen szétvetve magát. Hosszú lábai kinyújtva, karjai a pad hátlapja mögött lógtak feje meg hátradöntve. Mintha csak agyonlőtték volna. Kicsit olyan érzése is volt. A feje még zsongott a tanárnő hangjától, aki a lélekrészecskékről tartott kimerítő előadást. Persze ő nem is értett abból semmit és nem is akart. El sem tudja képzelni, hogy miként lehet, hogy még úgy is lefárasztja az a nő, hogy oda sem figyel rá. Minden bizonnyal elriasztja magától az összes pasit is. Pedig amúgy jó nő lenne. Kuse nem az a fajta alak, aki hajtaná a nőket mivel ahhoz túl lusta és nem vágyik a kapcsolattal járó fáradalmakra az itteni csajok meg nem elég érettek ahhoz, hogy el tudjanak azoktól tekinteni és csak úgy egy kis szórakozásra vágyva összebújjanak Kuse-val, de ettől még észre veszi az ilyesmiket. A vörös tanárnő lábait, Rin...hát "kirügyezését", meg bár lapos volt mint a pad amin most ül, de nő vagy valami hasonló volt az-az őrült törpe is akivel más körülmények közt vonzó helyzetbe került múltkor a koliban. Az is okoz egy kis gondot abban, hogy komolyan vegyék, hogy bár elég hamar kamaszodott, de csak tizenöt volt mikor meghalt. Egy kamasz kölyök. Az meg nem minden nőnek jön be. Kuse ezen gondolkozott miközben egy shirotte ágacskát rágcsált. Az éhség is hozzájárult a rosszkedvéhez. Aznap ugyanis még nem sokat evett.

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Ha nem emlékszel, honnan jöttél, honnét tudod, hogy merre tartasz?

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános park
« Válasz #91 Dátum: 2018. Aug. 30, 20:11:12 »
Gondolatok

Ez a fiatal shinigami mellettem lelkesen tekintett a világra Minami-san éppolyan gyermeki volt, mint a legtöbben, akik épphogy elkezdték pályafutásukat, és még nem estek át az első sokkon. Sokan rózsaszín felhőben tengették magukat, aztán jöttek a pofonok: nem olyan egyszerű ez az öldöklés-dolog.
Nem olyan egyszerű, amikor az ellenség a szemünk láttára öli meg a társunkat, vagy épp a társunk, akiben megbíztunk, az döf hátba minket. Valahol mélyen irigyeltem ezt a nemtörődömséget tőlük. Én is akartam ilyen gondtalan lenni, hogy soha ne kelljen elszakadnom Shinjutól.
– Ööö.... micsoda? – szemöldököm feljebb táncolt homlokomon, és hátrébb is húzódtam, nem szeretem, ha ennyire közelről bámészkodnak. Ó, igen. A szemem miatt páran különlegességként kezeltek, valaminek, ami nem illik bele teljesen a képbe. Ez külhoni őseimnek köszönhető. Az édesapám gaijin volt.
Megvártam, amíg a kérdéseit kipréselte magából, és én is összeszedtem a gondolataim. Megy ez neked, Azumi, na, csak akarnod kell! – Nos, a kilencedik osztag kertjében van egy szilvafa. Az a kedvenc helyem, oda ülök ki szívesen, az ágára. És igen, tetszik itt.
– Nem, vele még nem találkoztam, de hallottam a nevét. – Elég népszerű ez a nő, tudhat valamit, ha ennyien felnéznek rá. – Lassabban kicsit, nem hajt minket arrancar...
Jókat derültem pörgésén, annyira lelkes, ki nem nézné az ember némelyikünkből, hogy több évszázadot is megéltünk már.
– Én másokon gondolkodom, például azon, hogy esetleg tudsz-e valakit, aki tud szépen papírt hajtogatni? Még mindig nem megy a papírrózsa. – Csak azért is megcsinálom egyszer.
Hajrá, gazdám. Amúgy sem árthat, ha új hobbikkal próbálkozol, legalább társaságban leszünk.
Igen. Elhatároztam ebben a pillanatban, hogy hagyom, hogy Minami-san hangulata rám is átragadjon valamelyest. – És... és akár meg is taníthatnál vidámabbnak lenni. Többet mosolyogni. Megígértem valakinek, hogy megteszem.
Igen. Ez egyre jobb lesz. Képes leszek rá. Nem csak szimplán olyan leszek, mint ő. Jobb nála. Jobb akarok lenni mindig az aznapi önmagamnál.

Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 500 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános park
« Válasz #92 Dátum: 2018. Aug. 31, 23:36:01 »
Gondolatok

Azumi távolabb húzódott, Junko pedig vette a lapot. Így többet nem hajolt feltűnően az arcába, de azért, amikor tudta, tovább figyelte a számára érdekes zöld tekintetet. Érdekelte volna, a lány vajon kitől örökölte, viszont annyi kérdést feltett már, hogy ez perpillanat csak eszébe jutott, majd ki is ment a fejéből.
Többek közt a származásáról kíváncsiskodott, melyre választ nem kapott. Fogalma sincs, vajon véletlen –e, vagy van –e benne valamiféle szándékosság, de ki törődne ilyesmivel? Hiszen minden másra reagált a fekete ruhás, ebből pedig lehetősége adódott jobban megismerni őt, kicsivel érdekesebb beszélgetésbe belemennie.
- Úúúú! A szilvafák tényleg nagyon jóók! – csápolt kezeivel – Főleg, mert ha éhes vagy, és épp van rajta termés, tudsz belőle enni. Meg szerintem alapból minden növényke gyönyörű!
Mondta ezt pont az, akinek a Lélekölője szintén ilyesfajta képességekre támaszkodik. Mármint a helyzet iróniája… Kinshijakuiro nevében hordozta a „Nárciszt”, annak a virágnak adottságai pedig képességeiben jelentek meg. Például a pollenfelhő, ami bénít. Vagy a parancsszóra megjelenő szúrós „valamik” a pengén. A mérgező gyökeret reprezentálják. Persze, ha valaki erre rájött volna, utána odaállít Junkohoz, hogy elmondja neki, milyen csodálatos fegyverrel rendelkezik, már nem tud hozzá mit szólni, csak pislog, szélesen mosolyog, magához szorongatva partnerét, tokostul. Keveset ért sajátos lelkivilágához, hát aztán a kardhoz! Viszont szívből szereti. Cserébe hűséget kap ajándékul, illetőleg támaszt.
- Ő a tizenegyedik osztag kapitánya, meg az én felettesem is. Sok mindenre ő tanított meg – Részben! Másrészt… Sachi-, Amine-san, akiknek végtelenül hálás volt. Az erő, mit neki adtak aznap, a sólyom által csak „Halloweeni rémálom”-nak keresztelt küldetés keretein belül… Elöntötte őt minden ízben, büszkévé, bátrabbá kovácsolván egy olyan világban, ahol még iszonyúan kezdőnek számított társai körében.
- Arrancar? – lepődött meg hirtelen, kiragadva a lényeget a kontextusból – Hol?! Merre? Nem látoom!
Ide-oda forgatta fejét. Talán poénnak is vehetnénk, de… Ő ezt komolyan gondolta.
Miután pillanatnyi döbbentsége elmúlt, ismét Azumira tekintett lila szempárjával. Szélesen vigyorgott.
- Origamiii! – kiáltott fel lelkesen, percekkel később aztán odakajtatott egy nagyobb falevélért, és visszasietett. Az ismeretlen mellett hajtogatni kezdte, mígnem egy szívet formált vele. Átnyújtotta – Nyilván törékenyebb ez a papírnál. Viszont egyszerű, figyelemmel a papírrózsa is. Ha van nálad fölös papír, meg tudom most mutatni.
Azzal várt. Maximum máskor!
Junkonak fogalma se volt, mit kéne kezdenie a hamarosan elhangzottakkal.
- Én mindenben benne vagyok – mosolyogott sugárzóan – Viszont ez olyan, mit leginkább maga sajátít el a Shinigami. Nem igazán tudok megtanítani rá másokat.
Átfutott íriszein egy bölcsebb fény. Megszólalt a komolyabb énje, ám ahogy jött, úgy távozott, akárcsak a szellő. Lágyan végigsimítva a környező fák égig érő karjain.

Karakterlap

Kitagawa Azumi

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 53

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 7 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
LightSeaGreen

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
-

Mottó:
Ha nem emlékszel, honnan jöttél, honnét tudod, hogy merre tartasz?

Post szín:
#F08080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános park
« Válasz #93 Dátum: 2019. Ápr. 22, 22:51:55 »
~Gondolatok~

Halkan felsóhajtottam. Energikus ez a hölgy, valószínűleg valami ilyen osztag tagja is lehet. Ha tippelnem kéne, akkor bajban lenné, mert nem nagyon szerettem ilyen téren az általánosításokat.
- Nos, igen, de amilyen gyönyörűek, éppoly veszélyesek is – fűztem tovább Minami-san gondolatmenetét. Szimpatikus személyiség, annak ellenére, hogy úgy pörög, akárcsak a fiam. Néha elég leállítani, és az arrancar-emlegetés csak olaj volt arra a bizonyos tűzre.
Felnevettem. – Sehol. Arra értettem, hogy nem kell úgy sietni, és egyszerre csak egy kérdést. Én még nem is kérdezhetem semmit magától.
Való igaz, eddig szinte csak ő beszélt megállás nélkül, vajon vesz néha levegőt is? Mármint, biztos van tüdeje, ugye? Vagy bőrlégzése lenne, hogy így bírja szusszal? A kopoltyút azonnal kizártam, mert akkor már rég fuldokolna szárazon.
A fejemben eközben Shinju nevetett, de úgy, hogy el tudtam képzelni, amint belső világomban a hasát fogja, annyira viccesnek találta az eszmefuttatásom.
~Kac-kac, azért meg ne fulladj!~ figyelmeztettem.
~ Nyugi, Azum, nem fogok. Megmondtam, többet nem veszítelek el ~ felelt lélekölőm kelleme baritonja az elmémben.
- Az én kapitányom M… - jaj ne. Most volt róla szó, hogy többé nem rágódom ezen, de még annyira szokatlan, hogy új felettesem van. – Nara Shiratori. Egész rendes alak.
Minami-san alaposan a közepébe talált a témának, khm.
Átvettem a lelkesen összehajtogatott falevél-szívet. – Á, most nincs. Ilyen sétákra nem papírköteggel a zsebben járok. Ha tehetem, munkaidőn kívül a papírmunka gondolatát is kerülöm.
A munka az munka, a pihenés az pihenés. Punktum, mindennek megvan a maga helye és szerepe az életemben, ezen nem kívántam változtatni.
- Mondja, Minami-san, minden tizenegyedik osztagos ilyen… lelkes? Hogy csináljátok? Hogy kell ilyen vidámnak lenni?
Kész. Ez eldőlt. Újra boldog leszek, és ebben semmi nem fog megakadályozni. Még néhány elporosodott emlékfoszlány sem.



Karakterlap

Minami Junko

Hadnagy

11. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 500 / 15 000

Hozzászólások: 49

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sárgászöld - Testhez közel sárga, testtől távolodva színátmenetesen zöldbe válik.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
„Létezem, mert a harc éltet, és élek, hogy másokért harcoljak.”

Post szín:
#C7ADDF (főszín), #EDC0BB (Zanpuszín)


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Nyilvános park
« Válasz #94 Dátum: 2019. Máj. 06, 21:05:20 »
Gondolatok

- Csak a rózsa az! - visította teljes hangerőből, és felfújta arcát, mint valami hörcsög. Néhány arra járó Shinigami rögtön felé fordította a fejét, miközben futásnak eredt. Egyértelmű jelét adták az ijedtségnek.
– Mindig megszúrom magam, ha le akarok tépni egyet.
Durcásan összefonta karjait mellkasán. Szerette nagyon a növényeket, mert annyira eltértek színeikben, formájukban, lényükben, hogy képtelenség volt betelni velük! A népszerű, piros fejű, tüskés csoda azonban komoly kihívást jelentett Junko számára. Ami azt illeti, ki is mondhatjuk, hogy irritálta ez az alapvető tény. Más kérdés, kesztyűvel esetleg kevésbé szenved el horzsolásokat, de hát ki akar extra időt fecsérelni ilyen kéréséhez, amikor ő erős, és egy virágtól feljebb áll?
- Awh! - biggyedt le szája – Pedig már azt hittem, jönnek velem játszaniii!
Még fel is egyenesedett, hogy üdvözölje a betérőket, ha Azumi látja őket… A képzeletében folytatta a képet, látott két jól termett lidércet. Táncolt velük. Partnerül hívták őket Kinshijakuiroval… A valóságban pedig fél percig, néma csendben ücsörgött a padon. Maga elé meredt, aztán felsóhajtott.
- Őt nem ismerem – mondta kis idő múlva – De a papírmunka remekül hangzik! Akkora köteggel jár némelyik Shinigami, hogy abból kész szívözönt lehetne varázsolni!
Szélesen vigyorgott. Újból tovább sugározta könnyed optimizmusát, majd fejét oldalra billentve a lányra pislogott. Közelebb hajolt hozzá, majd Azumi szája szegleteibe helyezte mutatóujjait, mosolyra húzva azt. Elrévedt tekintettel ingázott a bal és jobb gödröcskék között, aztán óvatosan elvette kezeit, hogy az ölében pihentesse. Attól félt, amennyiben eltávolodik beszélgetőpartnerétől hirtelen mozdulatokkal, úgy a nemrég gyakoroltatni akart arcmimika eltűnik. Akkor pedig hiába magyaráz…
- Mosoly! - kiáltott fel, majd ő is mosolyra húzta száját, azonban sokkal könnyedebben. Kezeivel finoman megpaskolta arcát.
- Nálunk mindenki így csinál, vagy vigyorog… Mindenki más okok miatt. Neked van ilyen, igaz?
Kutatón a lány zöldjeibe süllyesztette a maga liláját. Várt. Csak később mesélt tovább.
- Egy gondolat is jó kiindulópont ebben.
Lenézett, gyomra ekkor ijesztő, hangos korgásba kezdett.
- Megéhezteeem! - nyújtózott, majd felállt – Úgyhogy én leléptem. Te indulj el annak mentén, amit az előbb javasoltam. Vagy legalábbis elmélkedj rajta sokat. A rózsákat pedig kerüld!
Azzal Junko intett, s lelépett egy jó étkezdést keresni.


//Köszönöm a játékot! ^-^//