Szerző Téma: Akiyama Shiou  (Megtekintve 1239 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Isami Masayoshi

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 10 000

Hozzászólások: 16

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 4 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Jég kék

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A REND és az IGAZSÁG mindenek felett, de REND is nagyon fontos, mert a rendetlenéget utálom, mmm... úgy van *bólogat*

Post szín:
Masayoshi-#50B98E Hakuen-#9FFAC3


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Akiyama Shiou
« Dátum: 2015. Aug. 21, 20:27:03 »
Jelszó: A szövegben megtalálod^^

Engedély a multi és kaszt indításra: Shihouin Yoruichi

Rokonsági engedély: Hashimoto Chouko

~ Adatlap

Név: Akiyama Shiou
Nem:
Kaszt: Fullbringer
Foglalkozás: Regényíró(Shiou), Karakura Highschool Iskolanővére(Shiou), Ugyan ott Zene tanár(Taki), Ugyan ott diák(Sayaka)
Szül. ideje: 1990. Április. 04
Kor: 25
  • Emberként: 25
  • Lélekként: -
~ Kinézet

Akiyama Shiou
Körülbelül 175 centiméter magas. Rövid vállig érő szőke haja van, melyet ő örökölt meg egyedül az anyjától. Cseppet sem szokványos hajszíne mellé kéken csillogó lélektükör párosul. Sápadt hófehér bőre és vékony testalkata miatt egy törékeny lény látszatát kelti. Szokásává vált, hogy ha elhagyja a házát, vagy ha emberekkel találkozik, az arcát általában egy kalappal és egy arra tűzött fátyol takarja el, mely arcának jobb oldalán és szemén keresztül haladó függőleges vágást takarja el. Ennek a sebbnek köszönhetően a jobb szemére nem is lát.
Folytonos képesség használata miatt a valódi teste elgyengült, nagyon fáradékony, így általában tolókocsival közlekedik

>>Akiyama Sayaka<<
Shiou egyik leggyakrabban használt teste. Egy fiatal 14-15 év körüli lány. Hosszú derékig érő, hullámos, fekete haját egy hajráf és két kicsi szarvra emlékeztető hajdísz tarkítja.
Testmagassága 165 cm-re tehető és ehhez aránylik a súlya is. Vékony, edzett testalkatának köszönhetően igen fürge, és hajlékony. Az átlagtól eltérő vörös íriszei, hosszú szemfogai és szokatlanul hegyes fülei miatt, hamar kitűnik a tömegből.
Ruházata általában egy nyakat körbe ölelő, de a vállakat szabadon hagyó ujjatlan egyrészes, melynek a mellkast fedő felső része fekete, míg onnantól egészen a bokájáig fehér színű. Az említett fehér rész a könnyebb mozgás érdekében, csípőjéig fel van vágva. Karjait egy felkar középig érő fekete ujjatlan kesztyű takarja.

>>Akiyama Taki<<
185 centiméterével nem épp az alacsonyabb emberek közé sorolható be. Rövid, barna hullámos fürtjei, kissé szerteszét ágaskodnak helyenként. Jóképű akárcsak az apja^^ Gyönyörű kék íriszeit a fekete keretes szemüvege csak még inkább kiemeli.
Általában fehér inget, kardigánt és egy egyszerű nadrágot visel.
Esetleges esti akciózások alkalmával szeret menőnek tűnő öltözékekbe bújni.

Shinobu
Harmadik leggyakrabban használt teste, mely kivételesen nem ember, hanem egy fekete macska. Szeme színe smaragd zöld, ami sárgán izzik, ha a sötétben fény éri. Nyakában egy vörös nyakörv leledzik egy aranyozott csengettyűvel.

~ Előtörténet

Nem is értem miért történt mindez. Csak arról volt szó, hogy megölünk pár hollowot gyakorlásképp. Persze semmi kedvem nem volt hozzá, hisz szorított a határidő. Sőt még az is elhangzott tőlem, hogy „Miért vesztek rá mindig arra, hogy beszálljak az ostoba versengésetekbe?” Taki bátyus és Sayaka mindig is szerettek versengeni, de akkor sajnos a játék már nem volt többé játék. A sötét éjszakában megannyi sikoly tört fel és lepte el a kertváros csöndjét. Vér mindenütt. A vörös nedű beborította a kerítés léceket és átszínezte a ruhákat. Az éles fémdarabok, melyeket a fekete ruhások forgattak, vajmi könnyedséggel szúrták át Taki-oniisan mellkasát. Újabb vértócsa, egyenest a fiatal férfi szájából. A kardok kicsusszantak, majd a lábai összecsuklottak és nyöszörögve hullott a porba. Sayaka felsikoltott, mire a fekete ruhások felé pillantottak vicsorogva…

- Nézzétek, ott is van. – suttogta halkan a szemüvegét megigazítva. Taki-oniisan volt köztünk a legidősebb, mégis a leggyerekesebb. Imádott Sayako-val versengeni, aki a legfiatalabb volt a családban. Valószínűleg ez annak volt köszönhető, hogy egyszerre szerezték meg a képességeiket. Sayaka akkor volt 10, Taki-oniisan pedig 21. Már kezdte feladni a reményt, hogy valaha is a család Fullbringerei közé tartozzon, de végül sikerült felébresztenie. Azóta versengtek, és én ugyan csak hallomásból tudom, de Obaa-san nem nagyon örült neki az edzések alatt.
- Váó, ez aztán szép nagy! – mosolyodott el Sayaka a hollow láttán. A lelkek után kutató lény egyre csak keresett és keresett. Míg nem fel nem tűntünk neki. Egy halk és visszafogott morgást hallatott, majd elindult felénk. Taki-oniisan állt legelöl. Egy mosoly keretein belül megigazította a szemüvegét, miközben aktiválta képességét. Elhalt szövetek összegyűjtése és egy általa ki talált formában összerakva egy ösztönlényt formálni. Ez volt az ő képessége. Habár akkor még csak egyetlen egy testet volt képes építeni és azt irányítani. A négy lábon álló macskaszerű lény, mely akkor a volt, mint maga a lidérc, kettejük között állt meg. Sietve alkotott és kicsit sem stabil. A teste apránként porladt szét, miközben próbálta egyben tartani magát, ennek ellenére tökéletesen blokkolta a felénk érkező támadást. Ahogy így közelebről megvizsgáltam, a méretes fenevad testét már több helyen éles fegyverek okozta vágások tarkították, ám úgy tűnt két testvérem, ezt már nem igazán vette észre.
- Most én jövök! – Sayaka hamar fellelkesült és ő is a képessége aktiválásába kezdett. A Testépítő. Egy képesség mellyel a halott emberi, állati és növényi testeket maga köré gyűjti, majd egy új testet formál belőlük a sajátja köré. Egy az egyben apa képessége volt, habár még kiforratlan. A hatalmas kéz - melyet egy közeli kiszáradt datolya fa ágaiból hozott létre – megragadta a hollow bal karját majd egy mozdulattal eltörte azt. A lény felnyüszített ám már nem sokáig hallatta a hangját. Ám még mielőtt bevégeztetett volna valami furcsa érthetetlen szavakat hagyott hátra.
- A Téboly még, bosszút áll értem, mocskos emberek… pusztul… - kihasználva a beszéd adta figyelmetlenségét Taki-oniisan omladozó förmedvénye éles fogakat növesztett majd szájába vette a lény maszkját és összeroppantotta.
- Háhá, én nyertem! – és azzal a koncentrációja meg is szűnt. A lény, melyet létrehozott a hollowal együtt hullott darabjaira. Sayaka maga vetett véget a képességének, miközben hörcsög módjára felfújt pofival, duzzogott.
- Remek, akkor mehetünk? – feleltem unott hangon, és unott arcberendezkedésemmel, ami mit sem változott azóta, hogy elhagytuk a birtokot. Szerettem szórakozni, de nem szerettem az esztelenséget, és azt meg végképp nem, ha akkor ráncigálnak el otthonról mikor a nyakamon a határidő és a szerkesztő is emiatt zaklat naponta többször is.
- Kyaaaa! ONII-CHAN! – Sayaka sikolyára rögvest megfordultam. A bátyám meglepettségtől ledermedt arca és a kard, mely hátulról szúrta át a gyomrát és a másik a mi a mellkasát, még a mai napig kísért álmaimban. Mikor megszólalt a vér felszökött a torkán és az állán lefolyva színezte még sötétebbre a pólóját.
- Onii… – elindultam felé, de amint léptem egyet a kardok elhagyták a testét és kilépett mögüle két talpig feketébe öltözött férfi. Arcukon ocsmány vigyor ült ki - mintha nem is emberek lettek volna - , ahogy a földre zuhanó Taki bátyust figyelték. Még egy utolsó döfés a földön fekvő tehetetlen bátyám hátába és többé nem mozdult meg. A félelem és a harag egyszerre lett rajtam úrrá, ahogy ott álltam és néztem amint a két férfi valami „arrancarokról” beszélnek meg, hogy „megdöglötök”.
Ám figyelmem hamar a riadt tekintetű húgomra irányult. Ő volt a legközelebb a két férfihoz, akik így őt vették célba először. A lány persze amint erre ráeszmélt menekülni próbált, de…
- SAYAKA! – alig, hogy megfordult a két férfi szélsebesen üldözőbe vette majd az egyik kard először a felhasította a hátát, amitől előre dőlve egyenest a talaj felé közeledett, ám mielőtt még elérhette volna azt a másik penge által a feje elvált a testétől és az utca fekete kövezetén földet érve gurult métereket a testétől.
- NEEEE! – a két férfi diadal ittasan csapta össze a tenyerét, majd sikolyom hallatán felém fordultak és engem vettek célba. Forrt a vérem, a düh és a kétségbe esés teljesen magával ragadott, csak arra tudtam gondolni, hogy: ~ Pusztuljatok!
Egy szemvillanás alatt tűntem el előlük, mire meglepett arccal kapkodták a fejüket. Ekkor érte őket az első támadás. A kés melyet mindig magamnál hordoztam, már a kezemben vértől díszítve meredt előre, mikor megálltam a két férfi mögött a hátamat feléjük fordítva. Az egyik az oldalához kapott, míg a másik a karjához, melyből társához hasonlóan vér serkent elő. Felém fordultak, ám még egy lépést sem voltak képesek tenni és azonnal összeroskadtak alattuk a lábaik, melyeken támaszkodtak.
- Meg… meghaltok… rohadékok… pusztuljatok… – kiejtem a másik kezemből az üvegcsét, mely földet érve szilánkokra törik, majd hallom a meglepett szavakat „méreg”. Úgy van, a kés, melyet mindkettejük húsába vájtam méreggel volt meghintve. Lassan léptem oda a bátyám teteméhez. Letérdeltem mellé, míg a két shinigami megpróbált felülkerekedni a méreg hatásán.
- Höhö… T-taki-oniisan, olyan csendes vagy… kérlek, kérlek segíts nekem, rendben? – a hátára fordítottam a mozdulatlan testet, majd a felsőmmel letörölt pengével egy mély és egyenes csíkot húztam a tenyerembe. A vér rögvest kiserkent, nem is kevés. Majd egyenesen a bátyuskám szájába folyt. Ekkor nyilallt belém a fájdalom. A két halálisten állt meg felettem, és a kardjukkal átszúrták a testemet. Ahogy felnéztem rájuk, tekintetük olybá tűnt mintha nem is lettek volna teljesen maguknál. ekkor eszembe jutottak a lidérc utolsó szavai, ám nem sokáig... a düh hamar felül kerekedett a gondolataimon, a fájdalommal egyetemben...
- He… hehehe, elkéstetek… – könnyektől tarkított, gyilkos pillantásomat követően a halott Taki felállt. A shinigamik megriadtak, és amint kirántották belőlem a fegyvereket a lélekölő, mely elölről hatolt belém egy mély csíkot húzott az arcomon végig hasítva a jobb szememet. Taki teste ekkor megrezzent, azonban a fájdalom elenyésző volt a bennem tomboló düh miatt, így mielőtt még tehettek volna valamit a bátyám ökle egyenest a szemem világát elvevő férfira sújtott le. Parazita lélek, Áttörés. A lelkem egy töredékével megszállt test természetes korlátjainak áttörésével olyan emberfeletti erővel csapódott neki a shinigaminak, hogy az rögvest repült vagy tíz métert. Teste úgy pattogott végig az aszfalton, hogy minden egyes becsapódás után vérfoltokat hagyott maga után, majd a az útjában álló kerítésre felakadva megállt és nem mozdult többet. A másik ördögi lélek, dühösen vetette magát a nemrég még holtan fekvő fiúnak, de az ügyesen kerülgette a támadásait. Míg ők ketten hadakoztak, a vörös testnedvtől átázva és a vérveszteségtől és fájdalomtól legyengülve kúsztam oda a húgomhoz. Magamhoz öleltem a levágott fejét, majd a szájába csepegtettem a kiontott vérem és visszaadtam a testnek, melyhez tartozott. A nyak ismét összeforrt a testel, majd a test megrezzent és elkezdett feltápászkodni, míg én elgyengülve a fejem a földre tettem. Húgom kis teste, gyorsan lépdelt előre és a bátyushoz hasonlóan puszta öklével és emberfeletti erejével támadta oldalba a lelket. A férfi halálhörgése alig jutott el a fülembe a fejemet betöltő dúdolásom miatt, amibe nem is tudom, mikor kezdtem bele. Talán akkor mikor a bátyus talpra állt? Nem tudom.
A fekete ruhás összecsuklott. Majd a két testvérem teste egyenest hozzám sietett.
- A macska rúgja meg, mindjárt elvesztem az eszméletem! – szólat meg a bátyámat megszállt lelkem.
- Siess, igyál a vérből és regeneráld a karod! Vissza kell mennünk mielőtt, elájulunk. – a Sayaka testébe bújt énem sietető szavai hallatán Taki teste felemelte a kezem és hideg nyelvével lenyalta a vérem. A karja, mellyel a halálos ütést adta le, és amelynek így az izmai elszakadtam a némely csontjai pedig eltörtek, ropogó hangot hallatott, ahogy a vérem ismét használható állapotba változtatta vissza. A magas férfi ezután felkapott és Sayakával együtt rohantak vissza a birtokra. Amint egy rúgással betaszították a bejárati ajtót apáék kirohantak a hatalmas robajra. Mindaddig, míg meg nem láttak vérben úszva, eszük ágába sem jutott, hogy nem voltunk otthon.
- Siessetek, mentsetek meg!
- Siessetek, mentsetek meg! – egyszerre kiáltotta el magát kétségbe esetten a két test, majd elsötétült előttem minden…

Öt év telt el azóta. Idő közben elköltöztem a családtól és a város központjában egy nagy többszobás lakásba költöztem. Az eset után, a saját követelésemnek eleget téve a család, nehezen, de átengedte nekem Sayaka és Taki testét, ám ezért cserébe anyámék megkértek, hogy költözzem el. A tudat, hogy a halott gyermekei még mindig ott járjanak körülöttük… nem tudták elviselni, ami érthető is volt. Ám én nem voltam hajlandó megválni szeretett testvéreimtől, így eleget tettem a kérésének.
- Hm… azt hiszem, ez már megteszi. – elégedett mosollyal teszem le az üvegből megformált tollat, amint végig nézek a tehetetlenül fekvő meztelen nő testén. - Köszönöm a kemény munkát. – igazgattam el mutató ujjammal egy kósza hajtincsét a füle mögé miközben nyomtam egy csókot az ajkaira, vigyázva, hogy ne maszatoljam el a testén felrajzolt díszes kanjikat. Persze a tehetetlenül fekvő nő, szinte fel sem fogta mi történik körülötte, melyet a teájába kevert kábító méregnek köszönhetett.
- Mára ennyi volt? – Taki kérdésére, csak bólintok egyet, pedig mint a lelkem egy darabkájaként felesleges lett volna mind a kérdés, mind a fejem apró felé intézett mozdulata.
- Remek, akkor Sayaka szépen letisztítja, és a vendégszobába viszi mielőtt magához tér. Addig nyomás átöltözni! – a kislány, kérés nélkül segít fel a földről majd Takinak átadva a hálószoba felé terel.
- Igaz is ma találkánk van. Vajon mit is vegyek fel? 

~ Jellem
Általában véve egy végtelenül kedves, személy. Kisugárzása is egy nagyon kedves és érett fiatal hölgy látszatát kelti, aki szeret barátkozni igen csak sokat dúdolni, dalolászni - habár ezt leginkább a képességének tökélete irányításáért teszi . Sok gyakorlásnak köszönhetően tökéletesen kontroll alatt tartja az érzelmeit, mivel a képességének folyamatos használata ezt megköveteli. Így aztán se dühét, se a szomorúságát nem mutatja ki, bár ha ki is mutatná, az arcát takaró fátyol miatt ezt aligha lehet észrevenni.
Egyedül akkor vehető észre rajta jellembeli változás, mikor olyan nőkön akad meg a szeme akiknek, szerinte gyönyörű bőre van. Ilyenkor hamar elvörösödik, szemei csillognak, és néha még kicsit nyáladzik is. XD És ez sokszor a lélek darabjaira is valamilyen szinten átragad.
Azonban amint valamelyik másik testben jelenik meg nagyban megváltozik a jelleme és kisugárzása. Egyedül a macska ”alakjában” tartja meg a csendes és kedves mivoltát.

Sayaka testében hamar egy energikus mindig vidám, de heves természetű leányzóként mutatja magát, aki E/3-ban beszél magáról. Folyton keresi a számára érdekes – és olykor veszélyes – dolgokat, helyzeteket és embereket. Kicsi és mozgékony teste miatt alig bír megmaradni a fenekén, nehezen érhető csak el, hogy nyugton maradjon. Mivel egy holtestről van szó nincs szüksége se folyadékra se élelemre ettől függetlenül nagy élvezetét leli az édességek fogyasztásában.

Taki esetében már egy kicsit más a helyzet. Bár itt is megmarad az alap vidám természet, de emellett egyik jellemzője a folytonos pózolás, amivel a természet adta bishounen létére próbálja felhívni a figyelmét. Ez ugyan szép és jó ám, mivel Shiou valódi neme nő, olykor elfelejti, hogy Taki egy férfi test és olyankor a nőies mozdulatok, mimikák igazán viccessé vagy épp bizarrá teszik. Mindezek mellett szeret – szerinte – menőnek ható monológokat szavalni pózolgatásai közben.

Más testébe bújva jelleme épp az adott kedvétől függ.
Ahogy minden testére igaz, hogy nem rejtik véka alá a shinigamik iránti mérhetetlen haragjukat. Habár néha akadnak kivételek.

~ Fullbring
Neve: Parasitic Soul/ Parazita Lélek
Típusa: Nekromancia – Manipuláló
Fókusztárgy kinézete: Shiou vére
Leírás: Az Akiyama családban öröklődő képesség a halottak irányítása, amivel nem csak emberi testeket, de akár állatokat is képes manipulálni. Egy különleges szertartás keretein belül a terhes anyákat szándékosan teszik ki lidérctámadásnak, hogy minél több gyermekben felébredjen a rejtett képesség.

Occupation/Megszállás
Miután a halott testbe juttatják Shiou vérét a lány képes lesz azt a testet uralni, mintha csak a sajátja lenne. Mondhatjuk, hogy a vére tartalmazza a lelke egy-egy darabkáját, ugyan is más-más jellemmel rendelkeznek és az eredeti test maga nem veszti el ez idő alatt az eszméletét. Minél több vért használ fel egy holttestre annál több ideig képest azt uralni. Ez idő alatt a test visszanyeri azt az alakját, melyet halála előtt birtokolt – azonban képes kicsit változtatni a test külsején, mint bőr-, haj-, szemszín stb, de nagyjából megtartják eredeti külsejüket - és mindaddig nem indul ismét bomlásnak, míg azt Shiou el nem hagyja. Így tehát a test teljesen olyan benyomást kelt mintha élő emberek lennének azzal az eltéréssel, hogy nem ver a szívük és nincs testhőmérsékletük. A képesség hatótávolsága a Fullbringre tett pontok tízszerese méterben számolva (tehát 2 pont esetén 20 méter). Egyszerre képes több testet is uralni, melynek száma három és ez a szám kettes szintig nem is változik. Ha viszont eléri képességének kiteljesedését a holttestek száma ötre emelkedik.
Az Akiyama család képességei a zenéhez és a dallamokhoz is köthetők, így mikor a képességét használja az eredeti Shiou halk dúdolásba kezd vagy néha jól érthetően dalolja el a
kedvenc dalait.
Vér használat:

    • Pár csepp – 10-15 perc
    • 50 ml – 6 óra
    • 500 ml – 48 óra
    • 1000 ml – 72 óra

    Breakthrough/Áttörés
    A Shiou által megszállt testek különleges képességekkel is felruházhatók. A képességek azonban első szinten csak a test korlátainak kitolását jelenti. Mivel a testek már nem élnek nem köti őket a test természetes korlátai, így Shiou azokat kedve szerint kitolhatja. Ezzel emberfeletti fizikai erőre, gyorsaságra, vagy érzékekre tehet szert.
    Egyszerre azonban csak egyet képes használni és mindegyik használata károsítja a megszállt testet. Például a szemek hatékonyságát kitolva több száz méterig is elláthat vagy éjjel is tökéletesen képes látni azonban a képesség fenntartási idejének lejárta után megvakul. Azonban az agyi teljesítmény megövekedése esetében - példul ennek kköszönhetően telekinetikus erőkhöz juthat - a használata után az agy roncsolódik, így a képesség, melyel megszállja a testet megszűnik.
    A mellékhatások addig nem múlnak el, míg nem ˝fogyasztanak˝ ismét az irányító véréből. Azonban attól, hogy vérhez jutnak és felgyógyultak még nem jelenti azt, hogy ismét használhatják a képességet. El kell telnie egy bizonyos időnek, amely annál rövidebb minél több pont van a Fullbringen.
    Második szint Második szint elérését követően Shiou képessé válik a test egyedi képességeinek használatára is, ha az rendelkezett ilyesmivel.
    Játéktechnikailag, az adott karakter képességét az adott Küldetést felügyelő Adminnak vagy Moderátornak elküldi, és a tőlük kapott engedély után használhatja csak azokat. Kivételt képez ez alól Sayaka és Taki, akinek a képessége a második szint elérésekor Pályázat formájában lesz benyújtva és elfogadás után az NJK adatlapjukra felvezetve.
    A képesség használati ideje – regenerálódás utáni várakozási idő:
    • 0-4 pont: 5 perc – 30 perc
    • 5-8 pont: 10 perc – 25 perc
    • 9-12 pont: 15 perc – 20 perc
    • 13-16 pont: 20 perc – 15 perc
    • 17-20 pont: 25 perc – 10 perc
    • 21-24 pont: 30 perc – 5 perc

    A képesség első szinjének képességeihez tartozó szintezés pontok szerint:
    Területre kiható képességek (szaglás, látás, hallás, telepatikus érzékelés, telekinézis, testi energia áramlás érzékelése):
    Minden harmadik Fullbring pont után 10 méter sugarú körön belül hatásos. A telepátia képesség pedig csak az adott területen belül elhelyezkedő személyek jelenlétének és egy-egy erőteljes gondolat foszlányának érzékeléséig terjed ki. A testi energiák érzékelése szintén csak az adott területen elhelyezkedők energiáinak érzékelésére alkalmas, azonban a használt test két méteres hatósugárban már képes a test energiáikban lévő zavarokat is érzékelni, mint a különböző sérülések. Ehhez azonban minimum 10 pont szükséges, majd attól számítva minden harmadik pont után képes a különböző sérülések beazonosítására is a következő sorrendben: Bevérzések, sebek, csonttörések érzékelése -> Mérgek érzékelése -> Betegségek érzékelése -> Mentális zavar, hipnózis, elmekontroll érzékelése
    Fizikai erővel kapcsolatos képességek (Fizikai erő és teherbírás képességének erősítése; telekinézis által mozgatható tárgyak maximum súlya):
    Minden negyedik pont után 200 kg súlyt képesek elbírni.

    Természetesen a Fullbring második szintjének elérését követően egy test csak egy fajta képességet birtokolhat és a használati idejének lejártáig nem cserélheti le egy másikra! Tehát ha használ egy erősítést, akkor az idő lejártáig azzal a testel nem használhat sem másik erősítést sem a test eredeti kk képességtét(ha rendelkezik ilyennel).
    ~Szeret-nem szeret
    + Női bőr
    + A kiszemelt nők bőrére írni
    + A rendetlenség szülte rendet
    + Írni
    + Mérgek
    + Iskola
    + Gyerekek

    - Shinigamik
    - Shinigamik, akik bántani akarják
    - Ha nem hagyják a ˝hobbijának˝ élni
    - Ha rendet akarnak tenni nála
    - Ha arra utasítják, hogy rendet tegyen
    - A rosszul megírt történeteket (akár sajátja, akár nem)

    ~Egyébb
    Shiou egy igen rendetlen személy, még ha nem is tűnik annak. Mottója, hogy "Mindennek ott a helye, ahol lennie kell!" Így aztán hiába ural egyszerre akár három testet is egyikkel sem veszi a fáradtságot, hogy rendet tegyen.
    Tolókocsija ellenére nem szabad lebecsülni a közelharci képességeit sem, ami igaz az álltala megszált testekre is.
    Különösen szereti a mérgeket és a kábitoszereket is használni, persze nem magán hanem a "hobbija" tárgyát képező személyeken, esetenként néhány ellenfelén, ha akad ilyen.
    Különös hobbija vagy inkább a fétise, hogy betegesen oda van a nők bőréért, és kiszemelt "álldozatait" gyakran felcsalja magához, ahol aztán bedrogozza, vagy megmérgezi őket (ha ellenkeznek^^), majd meztelen testükre írja meg egy-egy regényének vázlatát.
    ~Felszerelés(ek)
    Sayaka és Taki, testének használatakor mindig tartanak maguknál három fiolát, melyek Shiou vérét tartalmazzák.
    Sayaka általában mindig tart magánál valamilyen édességet. Míg Taki egy okos telefont és szemüveg tisztítót.
    Shiou pedig mindig magánál tartja a tőrét, melyet még képessége felébresztésekor kapott.  Plusz ha elhagyja a házat, azt általában a tolokocsiján teszi, amin helyet foglal még a kis "gyógyszeres dobozkája" melyekben egy-két mérget tartalmazó tűt hord magával.^^
    « Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 30, 13:20:11 írta Akiyama Shiou »

    Karakterlap

    Ayasegawa Yumichika

    Wiki King

    Eltávozott karakterek

    Globális Moderátor

    Hozzászólások: 47

    Hírnév: 0

    Infó

    Tárcában: 0 ryou

    Technikatár
    Ajándék küldése


    Hovatartozás:
    Független

    Egyéb hovatartozás:
    Nincs

    Egyéb hovatartozás:
    Nincs

    Kapcsolat cimke:
    Egyedülálló


    • Profil megtekintése

    Nem elérhető Nem elérhető

    Re:Akiyama Shiou
    « Válasz #1 Dátum: 2015. Aug. 30, 10:50:43 »
    Üdv!
    Egy-két elgépelést találtam a szövegbe, nagyobb hibát viszont nem, vagyis elfogadom az előtörténetedet.

    Szint: 1. szint
    Lélekenergia: 5000 LP
    Kezdőtőke: 4000 ryou

    Képzettségeidre alapból 1-1 pontot kapsz kezdetben, kivéve a Fullbringre, amire 5 pontot, ezen kívül szabadon eloszthatsz 11 pontot a képzettségeidre, amik a következők (részletek):
    • Fegyveres harc
    • Pusztakezes harc
    • Lélekmanipulálás
    • Bringer Light
    • Fullbring
    Amint megvagy a pontjaid elosztásával itt bejelentheted. Jó játékot és sok sikert a karaktered kijátszásához. :)
    « Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 30, 12:57:26 írta Ayasegawa Yumichika »