Szerző Téma: Shinozaki Amine  (Megtekintve 765 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shinozaki Amine

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
16 600 / 30 000

Hozzászólások: 73

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 20 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Türkizkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Shinozaki Amine
« Dátum: 2015. Aug. 24, 22:25:29 »
~ Adatlap

Név: Shinozaki Amine
Nem:
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: ??
Kor: 68 év (kinézetre 16-17 körüli)


~ Előtörténet
Néha nagyon nehéz pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mikor csak rossz történik veled. Már nagyon kiskoromban meg kellett tanulnom, hogy az élet nem mindig olyan szép és gondtalan, mint ahogy azt az ártatlan gyermeki agy gondolhatja.
A családunk jómódban élt mindig is Soul Society 3. kerületében, mígnem egy éjszaka közepén több orvgyilkos ránk nem gyújtotta az egész házat. Az anyám szobájának ajtaja pont a kertre nyílt. Őt brutális módon álmában gyilkolták meg. Tudom, hogy brutálisan, mert láttam. Csak hat éves voltam, de egy pillanatig láttam, amíg a legidősebb bátyám el nem rántott az ajtóból. Őt a szemem láttára szúrták le, miközben időt próbált nyerni nekünk, hogy a nagyapa elvihessen engem és Kaitot, a fiatalabbik bátyámat innen. Én nem akartam magára hagyni, ezért visszafutottam utána, így láthattam utoljára, mielőtt összeesett volna.
Nehéz erre visszaemlékezni. Még így is, hogy sok évvel ezelőtt történt, az emlékek ugyanolyan élénkek maradtak. Habár, már legalább mosolyogva tudok rájuk visszaemlékezni.
Bizonyos okok miatt el kellett szakadnom tőlük, és Seirou, apám jó barátja vett a kérésére magához. Több kerülettel költöztünk odébb, nem kényszerből, csak Seirou itt élt eredetileg is.
Az eset után legalább szabad utat kaptam, hogy ha szeretnék, akkor akár kardforgatást is tanulhatok. A családunkban minden férfinek kötelező volt harcművészetet tanulnia, a nőknek viszont tabu volt. Én ezt sosem értettem, de ezek után legalább apámék is belátták, hogy ha akarom, hátrányomra nem fog válni. Seirou pedig remek harcos volt, de a mai napig nagyon kell noszogatnom, ha azt akarom, hogy foglalkozzon velem. Ezért is jövök el egyre gyakrabban otthonról. Ezért is, meg még egy okért.
A természet, és erdők voltak azok a helyek, ahol kevés emberbe kellett belefutnom. Egy idő után már tudtam hol van a patak, a tó, megtanultam halat fogni, fára mászni, és még sorolhatnám. Most is ezért jöttem ki, halászni egy kicsit.
- Mit művelsz?
- Mégis minek látszik? – fordultam Kaito felé kissé borúsan. Tudtam, hogy már vagy három-négy perce itt figyel, de a kérdése kicsit mellbe vágott.
- Állsz a sekély vízben, mint egy idióta. – reagálta le azonnal, mire csak mérgesen fújtattam.
- Próbálok halat fogni. De ha ilyen okos vagy, csináld te! – ahogy kimásztam a vízből, már dobtam is le a botot a földre. Csak tudnám miért is húzom fel magam mindig a csipkelődésein, mikor tudom, hogy szándékosan csinálja. – Amúgy meg mit keresel itt? Megint ellógtál a feladataid alól?
- Milyen gonosz feltételezés! Talán bűn meglátogatni a saját kishúgomat? – még a hangjával, és az arcával is rájátszott, hogy minél teátrálisabbnak hasson.
- Amikor általában látni akarsz, akkor csak ürügyet keresel a lógásra. Vagy ha ünnepnap van. – az utolsó mondatot gyorsan még hozzátoldottam, már egy szelídebb mosoly kíséretébe. Hiába, a bátyám hülye fejét így kell szeretni ahogy van, de tud ő ha kell komoly is lenni. Pont, mint a húga. Én is nagyon szeretek minél komolytalanabbul, jókedvűen hozzáállni egyes helyzetekhez. Amíg nincs olyan probléma, ami már megköveteli a komolyságot.
- De most tényleg nem erről van szó… Részben. – gyanakvóan méregettem, mire azért korrigált, majd egy nagy sóhajjal leült a fűbe. Én is követtem a példáját, csak azután kezdett bele. – Hallottam, hogy Seirou szeretné, ha letennéd a felvételi vizsgát az Akadémiára. – egy pillanatra elhallgatott, megvárta amíg bólintok, csak azután folytatta. – El fogsz menni?
- Igen, szerintem megyek. – valahogy mindig is hívogató volt a gondolata, hogy halálistenné válljak, és mióta először éreztem éhséget több évvel ezelőtt, úgy éreztem, hogy ez az út nem is annyira elérhetetlen a számomra.
- Mikor szándékozol elmondani Seirounak?
- Beszéltél vele?
- Nem én, hanem apánk. Tőle tudom, hogy már egy jó ideje noszogat miatta. Azt mondta, hogy nagy érdeklődést mutatsz a kardforgatás iránt, és az utóbbi időben a lélekenergiád is megnőtt, vétek lenne lepocsékolni a lehetőséget.
Teljesen tárgyilagosan beszélt, de talán neki tényleg mindegy is volt. Ő már nagyon sok ilyen lehetőséget pocsékolt már el. Remek harcos, de a lustasága valahogy mindig is felülkerekedett az érdeklődésen.
- Mmmm… Nem tudom, félek, hogy akkor még lelkesebb lesz. – tettem a tarkómra a kezem, kissé fájdalmas grimasszal. Kicsit valóban féltem a reakciójától, meg talán ez egy kis bosszú is a részemről, hogy kétségek közt hagyjam még egy kicsit.
- Azért ne halaszd túl sokáig. Ha már ott tartasz, hogy nem mersz otthon ebédelni, akkor már nem nagyon lehet rosszabb. – csalafinta mosollyal mutatott az előbb eldobott botomra, mire egy kicsit elvörösödtem zavaromban. Ebben most teljesen igaza volt, de nem hittem volna, hogy ennyire átlát rajtam.
- Jól van, igazad van! – adtam be végül motyogva a derekam, a földet bámulva.
- Na, nekem most mennem kell. Ha addig nem tudok elszökni, akkor sok sikert a felvételi vizsgához! Szurkolok majd! – mintha csak a feladatával végzett volna, teljes elégedettséggel borzolta össze a hajam, aztán már el is húzott. Én csak bosszúsan néztem utána két percig, majd nagy nehezen feltápászkodva a cipőm után kezdtem forgatni a fejem. Az biztos, hogy a haltól most elment az étvágyam.
Két hétre rá, eljött a nagy nap, amit néhányan nagyobb izgalommal vártak, mint én.
- Felkelni! – Seirounak már ez a fülsüketítő hangja, is bőven elég lett volna, viszont majdnem ezzel egy időben gyakorlatilag az ágyat borította fel velem együtt ébresztő gyanánt. Talán a múltkori hideg vizes vödre volt ennél csak kellemetlenebb, de akkor legalább nem dőlt rám az ágykeret. – Gyerünk, ma nem késhetsz!
- Ezért kinyírlak! – nyöszögtem felkászálódva a padlóról, de ő úgy tűnt ügyet sem vet rá.

Végül sikeresen letettem a központi felvételi vizsgát, és bejutottam az Akadémiára.
Valahogy elméletben sokkal hívogatóbb volt az elmélet tanulása, új ismeretek szerzése, mint tényleg gyakorlatba is átvinni a magolást. A gyakorlat sokkal inkább a kedvemre volt, de azért nem hagytam, hogy a bátyám hozzáállása rám is teljesen átragadjon. Egy pillanatra sem hanyagoltam el a tanulmányaimat. Bár természetesen nem voltam él tanuló, ahhoz született tehetségnek, zseninek kellett volna születnem. Habár sosem voltak gondjaim a gyakorlattal, gyorsan ráéreztem a dolgokra, voltak páran, akik sokkal ügyesebbek voltak, és gyorsabban tanultak.

- Amine! Ébresztő, elkésünk! – noszogatott a szobatársnőm, de még ezt is finoman.
- Mm… Ai? – csak nagy nehezen nyitottam ki az egyik szemem. Az utóbbi időben másról sem álmodom, csak vízről, és valamiért mintha kialvatlan is lennék tőle.
- Gyerünk már, el fogunk késni! – most már jobban eljutott a tudatomig a szavainak a jelentése, mire már pattant is ki a szemem.
- A macska rúgja meg! – kiáltottam fel a kelleténél gyorsabban kipattanva az ágyból. A gyors öltözködés közepette, is hallottam, ahogy Ai jót kuncog magában a helyzeten.
- A macska rúgja meg? Ez eredeti.
- Rosszabbat is fogsz majd tőlem hallani, ha elkésünk. – vágtam rá már a cipőnél járva, minek következtében még azért sikerrel orra is buktam.
- A sietsz, nem fogunk. – mosolygott rám, de nem is kellett mondania, már futásra kész is voltam.
Tudtam, hogy szükségem van versenyszellemre, hogy jussak valamerre, hogyha innen kikerülünk, de ez nehezebb volt, mint gondoltam, hisz már csak ez, hogy ne késsek el, is néha ennyi fejtörést okozott, így inkább arra törekedtem, hogy magam miatt szerezzek jobb eredményeket, ne mások lekörözése legyen a cél.

A belső világom teljesen a víz alatt van. Hatalmas óceán gyönyörű színes korallokkal, növényekkel és fogalmam sincs még mikkel. A látvány teljesen magával ragadó. Még a végeláthatatlan kékség is. Mindig is imádtam a vizet, és ezzel a látvánnyal sose tudtam betelni. Ahogy azzal sem, hogy itt természetesen kapok levegőt.
- Aaah, annyira fáradt vagyok! – valami korallféleségen sikerült most elnyújtóznom, de ha valaki elmondaná nekem, hogy itt mi elég nagy és puha, hogy kényelmesen elnyújtózzak rajta, és nem csíp vagy ráz, akkor azt venném célba.
- Mostanában elég sokszor látogatsz meg.
- Áh, Éjlagúna! – most szellem alakjában jelent meg. Ez az alakja egy – szerintem nagyon szép – Hippocampus sötétkék pikkelyekkel, gyönyörű azúr uszonyokkal és egy topáz sárga szempárral. Tipikusan az az öntörvényű fajta, így épp kedve határozza, hogy ló, vagy emberi alakban jelenik-e meg előttem. Ő szinte már öl, ha ló jelzővel illetem, de amíg nem mondom ki hangosan úgyse fáj neki. – Mostanában elég sokszor vannak zavaró álmaim. Ne csodáld, hogy fáradt vagyok!
- Én is unatkozhatok. Sosem hívsz gyakorlás közben.
Ebben igaza volt, de csak mert még senkit sem láttam, vagy hallottam, hogy előhívja a kardját. Eddig csak egyedül tettem gyakorlás képen. Órán úgy érezném, hogy helyzeti előnyben vagyok, ami igazságtalan.
- Sajnálom. De már eldöntöttem, hogy ahogy valaki előhívja a kardját, azonnal jelentkezek, hogy vele gyakorolhassak.
- Hm… Vajon onnantól sok munkánk lesz? – mélázott el hirtelen, de nem úgy hangzott, mintha azt várná, inkább mint…
- Könyörgöm, legalább te ne legyél lusta, mint a bátyám! Mutass egy kis tettlegességet, vagy kötelességtudatot! – ő elég csökönyös volt mindig, nem túl nagy kezdeti harci szellemmel. Az ő érdeklődését is fel lehet kelteni, nem is nehezen, de általában kicsit sem bánja, ha nem kell csinálni semmit, például ha el kell halasztanunk a gyakorlást, vagy hasonlók. Csak ilyenkor már ennyi idő után már ő is belefárad az unatkozásba.
- Jól van, le ne harapd a fejem! De nézz körbe! – egy pillanatra elhallgatott, elnézve a távolba. Követtem a tekintetét az egyik boltíves szikla felé. – Itt mindig csönd van. Nyugalom és béke. Itt a víz alatt, ahol csak az óceán halk morajlását hallod, nehéz nem ellazulni. Miközben, ha valóban a fejedben lévő világot kellene lefesteni… Azt mondanám folytonos földrengés.
- Ha-ha, nagyon vicces! – reagáltam le a gúnyolódását, a stresszhelyzeteknek a kezelőképességemmel kapcsolatban. – Most mennem kell, később még beszélünk!
Talán Éjlagúna türelmetlensége, vagy talán az, hogy szabadidőmben az átlagtöbbségnél sokkal többet meditáltam az oka, hogy viszonylag elég hamar megtudtam a nevét, és képes vagyok vele kommunikálni, nem tudom, de mikor legelőször találkoztunk nagyon boldog voltam, és a mai napig egy élmény ott az óceán mélyén beszélgetnem vele. Azóta a nap óta egyszer sem éreztem magam úgy igazán magányosnak.

Az éveket egyáltalán nem éreztem úgy, hogy telni akarnának, de aztán végül azon kaptam/kaptuk magunkat, hogy az itt töltött éveink legutolsójába értünk. Talán ez az év volt, ami valóban elrepült, és mindenkit csak az foglalkoztatott, hogy hova került be, vagy épp hova, milyen irányba akar innen menni. Elnézve a többieken, a régi barátokon, mindenkiben ott volt az a szorongató érzés, hogy sokan talán ezekben az utolsó hónapokban látják egymást utoljára. Jó kis csapat volt, az itt töltött időt jobban élveztem, mint ahogy azt reméltem, mikor anno rábólintottam az Akadémiára. Remélem, hogy a leendő osztagom tagjaival, ahova majd beosztanak engem, szintén jól ki fogok tudni majd jönni.

~ Zanpakuto
Neve: Éjlagúna - Kata no Yoru (潟の夜)
Fajtája:Víz
Shikai parancsa: Shinotsuke, Kata no Yoru! (篠突ケ, 潟の夜) - Zúdulj le, Éjlagúna!
Shikai kinézete: A kardnak feketévé válik a pengéje, illetve három kék tövises inda tekerődzik a kard, majdnem a felére. Éppen hogy nem érintik, viszont a rajtuk lévő tövisek ugyanúgy sebet tudnak ejteni. Ezeknek a funkciója az, hogy folyamatosan ellássák a kardot vízzel. Ez adja az alapot a Vízpengékhez. Így Shikai alakban a pengéről folyamatosan csöpög a víz.

Támadások:
Vízpenge - U~ōtābureido (ウォーターブレイド) – A tövisek egyszerre nagy mennyiségű vizet szolgáltatnak a kardnak amikor a vágó mozdulat bekövetkezik, így egy, a vágással megegyező nagyságú vízpenge indul a célpont felé. Ideális több méterre levő ellenfelek ellen.
A sorozatos támadásoknál nem kell mindig elhangoztatni a képesség nevét.
A támadások mennyisége korlátozott, csak ötször képes használni a legelején. Ez az érték minden 2 pont után emelkedik:
3 pont: 6x
5 pont: 7x
... Stb.

Elemi tánc – Erementarī Dansu (エレメンタリーダンス) – Ez a képesség gyakorlatilag a Hydrokinézis, tehát a víz irányítása. Ennek hatására a kard körül víz kezd el kavarogni. Ezt a kis örvényt nem lehet irányítani, viszont nagy mennyiségű vizet állít a képességhasználó rendelkezésére. A vízcsóvákat, amiket a kard vágómozdulat közben előállít, akár támadásra, akár ha elég víz áll már a rendelkezésre, akkor pajzsként is használható. A levegőben lévő cseppeket akár tűkként is lehet a célpont felé irányítani, illetve ami a használó fejéből kipattan forma terén.
Minél hosszabb ideig aktív a képesség, annál több felhasználható víz áll majd rendelkezésére, illetve ami még a környezetükben fellelhető.
Egy támadás, vagy védekezés (pajzs felhúzás) elindítása a kard mozdulataival történik, utána támadásnál például a csóvák mozgatása már gondolathoz kötöttek, legfeljebb szabad kézzel rá lehet segíteni az összpontosításra. Ha támad, rögtön abba kell hagynia ha fel akar húzni maga elé egy pajzsot, illetve le kell azt engednie az újabb támadáshoz.
A képesség hatótávolsága egy 10 méteres sugarú kör, ameddig még képes a vizet mozgatni, támadni vele, vagy valahonnan elvonni. Ez a távolság pontonként 10 méterrel nő. Tehát:
2 pont: 20 méter
3 pont: 30 méter
... Stb.
Míg a mozgatható víz mennyisége 1hl, tehát 100 liter. Ez pontonként 20 literrel emelkedik.
2 pont: 120 l
3 pont: 140 l
... Stb.


~ Jellem

Általában igen segítőkész, és életvidám lányka, ám ehhez egy kis lustaság is párosul. A macerásabb plusz munkákra sosem jelentkezne, ha nem muszáj, így talán elsőre vannak akik megbízhatatlannak, vagy nemtörődömnek tartják, ám igen precíz lányka, ha valamibe belekezd, akkor azt jól is szeretné csinálni. Igencsak kötelességtudatos, és nemcsak a feletteseinek, hanem saját magának is szeretne megfelelni és bizonyítani. A megadott határidő tartása mellett, minél pontosabb, és részletgazdagabb munkákra törekszik, ha már ő kapta azt.
Persze a lustaság nem mindig jellemző rá, ha valami iránt érdeklődést mutat, akkor annál energikusabb, például ha gyakorlóharcokról, vagy valami érdekes programról van szó.
Próbálja mindenben megtalálni a jót, még ha egy feladat a háta közepére is hiányzik. Viszont, ha semmit sem tud magában felsorakoztatni, akkor igazán képes panaszkodni (bár a feletteseinek csak nagyon rendhagyó esetekben).
Szereti elviccelni/mókázni a dolgokat, de ha bármi komolyabbról van szó, akkor ő is a helyzetnek megfelelően, kellő tartással viselkedik. (Nem a papírmunkákra értendő, azt eléggé problémás lenne elmókázni.)

~ Kinézet

Átlagos, olyan 167 centi körüli fiatal lány, melyhez mindössze 50 kiló párosul. Hosszú hollófekete haja hátközépig ér. Talán némi kis kékes árnyalatot is fel lehet fedezni benne, bár ez lehet csak a fény, ahogy megcsillan a haján. Szemei viszont már kristálytiszta égkék színben pompáznak. A családjukban a kék szem mindig is megszokott volt, szinte már elvárt.
Viselt öltözéke csak kicsiben tér el az átlagos halálisten viselettől. Egyszerűen csak ő a hosszú nadrág helyett a rövidszoknyás, vagyis ahhoz hasonló yukatákat részesíti előnyben, kicsivel hosszabb, bőbb ujjal. Így aztán általában ha teheti, akkor a tabi zoknikat is hanyagolja és inkább getát hord.

~ Szeret

+ Család
+ Gyakorlóharcok
+ Szieszták
+ Finom, és/vagy csípős ételek
+ Viktoriánus korabeli ruhák

~ Nem szeret
 
- Nagyképű, beképzelt, képmutató, ostoba emberek
- Magolás
- Unalmas, hosszas papírmunkák
- Gyengének lenni
- Ha hozzá nem értő emberek szólnak bele a dolgaiba, vagy próbálják kioktatni

~ Felszerelés(ek)

Az alap felszerelésen kívül általában nem igazán szokott mást is magánál tartani, csak egy kis kulacs vizet, ha esetleg megszomjazna.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Aug. 25, 14:56:03 írta Shinozaki Amine »

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Shinozaki Amine
« Válasz #1 Dátum: 2015. Aug. 25, 15:04:18 »
Üdv!
Szép előtörténet lett, pár apróbb elgépelésen kívül nem találtam nagyobb hibát, vagyis elfogadom az előtörténetedet.

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 9. osztag

Kezdetben kapsz 5 technikát az animében/mangában szereplők közül. Képzettségeidre alapból 1-1 pontot kapsz kezdetben, ezen kívül szabadon eloszthatsz 13 pontot a képzettségeidre, amik a következők (részletek):
  • Zanjutsu
  • Hakuda
  • Kidou
  • Shunpo
  • Zanpakutou
Amint megvagy a pontjaid elosztásával itt bejelentheted. Jó játékot és sok sikert a karaktered kijátszásához. :)