Szerző Téma: Hálótermek  (Megtekintve 1737 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Hálótermek
« Dátum: 2014. Júl. 04, 00:25:23 »
Külön barakkban található hálótermek
Az osztagépület keleti részén helyezkednek el az osztagtagok hálószobái egy különálló épületsorban. A szobák általában központiak, vannak benne szekrények, asztal, szék és futon. Mindenki saját kénye-kedve szerint alakíthatja az alapberendezést, akár plusz bútorokat is beszerve, a helység teljesen személyre szabott. Saját lehetőséghez mérten bármiféle csecsebecsével bővíthetők, mely igazából tanácsos is, máskülönben a nagy egyhangúságban könnyedén el lehet téveszteni a hálószobákat.
A fürdő és illemhelység nemek szerint vannak leválasztva. A fürdőkből egy nagy osen is elérhető, mely két részre van osztva, hogy mindkét nem tagjai kényelmesen használhassák.
Az összes szoba ajtaja befelé nyílik a belső teraszra. A belső teraszon át lehet kijutni az épületszárnyból. A belső teraszok rendszerint egy-egy japán sziklakertre néznek. A szobák ablakai viszont elhelyezéstől függően a nagykertre tekintenek.

<< ELŐZMÉNYEK
« Utoljára szerkesztve: 2018. Máj. 13, 15:53:41 írta Shiroichi Anao »

Karakterlap

Rosui Motochika

Eltávozott karakterek

11. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
7 000 / 15 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #1 Dátum: 2015. Ápr. 05, 20:37:45 »
Húgomnál, körülöttem pedig égett papír szaga terjeng

Köpés, és még egy, meg még egy, majd öblítés és kész.
~ Minek mosod ennyire erősen? Savanyú faszt szoptál? He, Cabron?- hátát a falnak vetette Bagabondo, miközben lenézően méregette Motochikát, vörös szemeiben a vadság lángolt, fehér, borostás arcán verejték folyt le.
- Mert Himéhez megyek, és gondoltam ne bűzlő pofával nyissak nála. Ha megérzi a cigit, vagy a piát, tuti előjön valami egészséges élet dumával. Ahhoz meg semmi kedvem. De annyit mondogatod a faszt, hogy kezdem azt hinni, kell neked.- elvigyorodott a fogkefével a szájában, miközben Bagabondo csak köpött egyet.
~ Nem mindenki van abban a szerencsés helyzetben, hogy van kit baszogatnia. Addig is, akkor köszörülhetem a nyelvemet rajtad, ahányszor csak akarom, Cabron.- a jelek szerint ennyi volt a beszélgetés, legalábbis Bagabondo nem figyelt tovább. Annyi baj legyen, nyugodtan befejezheti a készülődést Motochika. Ha már megy Himéhez, tegyen is ki magáért.
- Öregem, mi van velem? Csajom van, és húgom is megtudta, hogy vagyok, sőt, nagybácsi is lettem. Baszki, családos lettem.- erre csak most döbbent rá, még a fogkefe is lassítva eset ki a szájából, legalábbis így érezte. Majd megvonta a vállát, és elment felöltözni.
- Eh… itt se lennék papír.- járják a hírek a világot, hogy bizony a 10. osztagnál szoktak égetni, még jó, hogy nem papír ajándékot hozott. Helyette megteszi egy-egy tanto is. Egyiken fekete szalag a másikon pedig bíbor. A csöpp fiúnak és lánykának, jó ajándék annak örömére, hogy hadnagyok lettek, főleg, hogy Kezesnek a hadnagyai, kéz közelben van Kezes, na de még a gyerekek is. Mindenki nyert, csak Hime eheti az ideget, mert a kicsik ki repültek a fészekből, bele a nagy, veszélyes világba.
- Nah, itt is vagyok.- kopogott Hime ajtaján, legalábbis reméli, hogy jó az ajtó, de azért a virágot, amit Himének hozott, elrakta a háta mögé, legyen az meglepetés, főleg, mert nem igazi virág, cukor szár, marcipán szirmok, csoki középen, reméli örülni fog neki, ha nem… hát majd megeszi Motochika.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Ápr. 10, 03:27:29 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Rosui Kagehime

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 200 / 30 000

Hozzászólások: 24

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lombzöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:
“Some day you will be old enough to start reading fairy tales again.”

Post szín:
DarkGreen


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #2 Dátum: 2015. Ápr. 29, 10:44:05 »
Égett papír szaga terjeng

Dudorászva készültem a nagy napra, elvégre az én kicsikéimet előléptették, nem is akárhogy! *o* Teljes mértékben büszke voltam rájuk, igazán ügyesek voltak, amit én mindig is tudtam, de legalább már más is rájött! :3 Persze aggódtam, hogy ezentúl messzebb lesznek, és kevesebbet látom majd őket, azonban ez nem ronthatja el az ő örömüket, megfogadtam ám! ˘o˘ Legalább azt megtanulták Shiroichi~taichoutól, hogyan kell jól megcsinálni a papírmunkát, így semmi kihívás nem lehet egy másik osztagnál sem számukra! 8)
Szóval pontosan azért, hogy érezzék a család támogatását, kezdtem bele egy kis családias ünnepség szervezésébe, mert Takashi~kun is biztosan hasonlóképpen tenne, ha itt volna. Néhány pillanatig még reméltem, hogy arra a hírre, hogy a gyermekeit előléptették, talán hazajön, de erről gyorsan lemondtam. Tudnom kellett, hogy a kiküldetése ilyen, bár nem mondott semmit, a második osztag egyszerűen mindig is ekképpen cselekedett, ezen már nem nagyon lehet változtatni. Így egy mélyebb sóhajjal elengedtem az egész dolgot, és kezeimmel könnyedén megütögetve arcomat, neki kezdtem a további munkáknak.
Ez valószínűleg meggondolatlan volt, mert a sütéstől még mindig lisztes volt a kezem, ami könnyű porként szállt fel a levegőbe, arról nem is beszélve, milyen nyomokat hagyhatott arcomon. De ez igazán csekélység volt ahhoz képest, hogy csiklandozta orromat, majd legalább három tüsszentésre kényszerített! TwT Nem szerettem tüsszenteni, végig furcsa érzés volt, mintha belülről vakarásznák az orromat, de azt ne vakargassa más, nem illik! >w>
A konyha, és én is úgy festettünk, mintha túléltük volna az ősrobbanást, viszont erről kizárólag egy rakoncátlan kedvű mumus tehet, nem mi a konyhával! ˘w˘ Éppen a tepsit vajaztam, amikor azt kiverték a kezemből, ami aztán lelökte a maradék lisztet, amit lehetetlennek bizonyult nagy porolás nélkül felsöpörni, így inkább egy rongy segítségével igyekeztem takarítani. Mivel ez azonban nem tetszett a mumusfajzatnak, mert már-már sikeresen megoldottam a problémát, miközben a pulton tapogattam újabb konyharuháért, nemes egyszerűséggel rám dobott két tojást! ToT Persze, jót tesz a hajnak, és hasznos, de azért nem így gondolná az ember a hajpakolást. :S Szóval gyorsan elvonultam hajat mosni, mert ismét megnövesztett hajamból időben el kellett távolítani a tojáshéj darabkákat. Így most nedves hajjal folytattam a takarítást, itt-ott újabb lisztfoltokkal tarkított arccal, és yukataval, aminek sötétzöld anyagán még jobban meglátszottak a nyomok.
A sütés végeztét jelző kuktaóra szinte egyszerre szólalt meg a hangos kopogással, ami Moto~nii érkezését jelezte, így először a régi kemencére emlékeztető tűzhelyhez léptem, hogy megmentsem a tortát. Nem volt nehéz dolgom, mert csak néhány vastagabb ronggyal kivettem a gőzölgő süteményt, aminek finom illata elnyomta a gyümölcsös tisztítószerét.
- Máris megyek! – Kiabáltam kifelé, nehogy türelmetlenségében betörje az ajtót…
Letettem az illatozó édességet a pultra, majd ledobva a rongyokat, az ajtóhoz léptem, hogy szinte felszakítva bátyám nyakába vethessem magam. Nem volt mindig ilyen a viszonyuk, de már megnőttünk, és ilyenkor a családi támasz mindennél többet jelent, szóval megtehettem! ˘o˘
- Motto~nii! *o* - Kiáltottam lelkesen, nyakában csüngve, jó szorosan ölelve. – Örülök, hogy eljöttél, mert rengeteg megbeszélnivalónk van! A gyerekek sincsenek még itthon, szóval időnk is van… de várj csak! :o Mit rejtegetsz előlem?! >w> - Húztam amolyan anyukásan össze a szemeimet, ahogy az évek során megtanultam, ha kicsit jobban rá kellett szólni a gyerkőcökre. – Rosui Motochika! Remélem, hogy semmi rosszban nem sántikálsz! >w< - Nála sosem lehet tudni, régen nagyon eleven kölyök volt, ha lehet így mondani… :roll:

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #3 Dátum: 2015. Dec. 27, 22:32:34 »
Hatásos ébresztő...

Hadnagynak lenni fárasztó. Vagyis… nem. Igazából lövésem sincs milyen hadnagynak lenni, mert nem tudom, hogy mit csinál egy hadnagy. Csak annyit tudok, hogy van egy irodám és egy karszalagom - amit az első lendülettel bedobtam a fiókomba :roll: - és egy csomó papír az irodám asztalán. A gondot igazából ez utóbbi dolog jelenti, mert bár értem mi van ráírva, nem tudom, hogy mihez kéne vele kezdenem :|. A mai napom arról szólt, hogy azt tettetem, tudom. Fárasztó volt. Szóval holnap még korábban kell kelnem, mint ma, mert beszélnem kell Tokiyával. Ő biztosan elmondja, hogy mi egy hadnagy dolga. Vagyis… remélem, hogy ő tudja és elmondja >w<. Mondjuk akár Minát is megkérdezhetném, de ő mindig tele van papírmunkával, Tokiya meg nincs. Tehát Tokiya valamit jobban csinál :o!
Meg… meg a kardos eset óta nem találkoztunk >w< és kicsit félek, hogy mi lenne ebből. Mármint a találkából. Én nem szeretek veszekedni TwT, de bocsánatot sem fogok kérni, mert nekem nem is kell. Ő pedig… igen, neki kell bocsánatot kérnie. De most nincs kedvem ezzel foglalkozni, fáradt vagyok. Azt tettetni, hogy tudom mit kell tennem fárasztó :S.
 Szóval mikor végre visszatalálok a tizedik osztaghoz, azt hiszem, hogy nekidőlök az egyik volt osztagtársamnak és megkérdem, hogy vonszoljon haza. Szerintem meg is tenné, de mikor ez a gondolat megfordul a fejemben, Jégmadár olyan csúnyákat mond nekem TwT. Egyébként is, ő ne beszéljen, mivel a jelenlegi helyzet az ő sara. Ha nem fenyeget meg, akkor visszautasítom Nara kapitány ajánlatát és akkor nem kéne tettetnem meg bolyonganom :|. Meg amúgy is, a tíz és a kilenc egymást követő számok, miért nem lehet a két osztag közel egymáshoz >w<?
~ Komolyan, mennyi bajod van neked ~ hallom meg Jégmadár sóhaját ~, egyébként ha vennéd a fáradtságot és megtanulnál tájékozódni, esetleg hajlandó lennél az osztagodhoz költözni, akkor nem lenne ez a gond. Amúgy nem erre kell fordulni, hanem a másik irányba :facepalm:~
Nem figyelek Jégmadárra, nem veszem fel, amit mond, ám mégis a másik irányba fordulok. Eddig tájékozódási tekintetben még nem vezetett félre, remélem most sem fog >w<. Egyébként a költözés ötletét elutasítom. Munkahelyet váltottam, ez így oké, de lakást nem vagyok hajlandó. Csak nem rég sikerült teljesen berendezkednem és szerintem olyan nagyon jól néz ki *o*. Nem akarom újrakezdeni ezt egy másik helyen, szóval a lakásom marad, még akkor is, ha így napi három órát bolyongok azért, hogy oda, meg vissza találják.
Ezek a gondok azonban semmivé lesznek, mikor végre megtalálom a szobámat, majd a cipőm levétele után úgy dőlök le a futonomra, mint valami krumpliszsák. Kicsit fáj ez a művelet, de nem hat meg a dolog. Egy pillanatra eszembe jut, hogy talán át kéne öltöznöm, esetleg lefürödnöm vagy valami hasonló, ám ezt gyorsan kiverem a fejemből, ezekre reggel is tökéletesen ráérek. Még valahogy van annyi erőm és lélekjelenlétem, hogy magamra húzzam a takarót, de ennyi. Ezt követően elsötétedik a világ.
Szépet álmodom, vannak benne kecskék, meg bárányok, meg fű meg virág. Aztán hirtelen valami furcsát érzek. Olyan, mintha valaki belém rúgna, de az állatokon kívül nincs itt senki >w<. Aztán hirtelen eltűnnek az állatok és mintha megint megütne valami és furcsa hangokat is hallok.
Azt hiszem, hogy felébredek és van még itt még valaki rajtam kívül. Ez én szobámban. Oké, nem fogok, pánikolni. Nem fogok pánikolni. Nem fogok pánikolni. Legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal egészen addig, míg az a valaki ismételten meg nem mozdul.
- Segítség! - kezdek el kiabálni, remélve, hogy valaki meghallja. Én félek! - Nem akarok meghalni, én senkinek nem ártottam :sad:! - hadarom, miközben valahogy sikerül felszenvednem magamat. Hirtelen utálom magam, mert az egyenruhám már nem a szokásos nadrág, hanem egy szoknya, de azt gyorsan ellenőrzöm. Nem csúszott fel szerencsére. Ahogy a támadómra nézek nem tudok róla sok mindent megállapítani csak annyit, hogy vörös haja van az illetőnek. Egy pillanatra eszembe jut az is, hogy ez talán bosszú az én múltkor hasonló akciómért, de azt nem hiszem. Az a férfi nem tudja, hogy hol lakom. :o
- Ki vagy te? - kérdezem nem kicsit bizonytalan hangon, majd felkapom az első, kezembe kerülő dolgot, melyet felé tartok, mint valami fegyvert. - Mit keresel itt? Várj! Ha felém akarsz fordulni, akkor óvatosan tedd! Mert nem félek használni a kezemben lévő… - nézek le a tárgyra, melyet korábban kaptam fel - … párnát? - Hát, ezt nem egészen így gondoltam :|. Hol van olyankor Jégmadár, amikor kéne?
~ Rajtam állsz, te szerencsétlen. Amúgy nehéz vagy, szóval szálljál le rólam :x~ Hupsz! Igazából ezt sem egészen így gondoltam ^^".
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 27, 23:45:48 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #4 Dátum: 2015. Dec. 30, 05:48:54 »
Hatásos ébresztő...

Mélyet sóhajtottam, kicsit úgy éreztem, hogy ez a nap sose fog véget érni, és örök időkre magába szippant. @w@ Először Kou igyekezett intézkedni az ügyemben, amitől majdnem megállt bennem az ütő is, aztán jelentkeznem kellett a jövendőbeli kapitányomnál is. Szóval a nap hosszú volt, én pedig nagyon-nagyon fáradt. TwT
A kezemben tartott térképet néztem, amit kézzel rajzoltak számomra, miután látták rajtam, egyáltalán nem értem, mit akarnak nekem magyarázni. Nem tehettem róla, annyi mindent mondtak gyors egymás után, hogy lehetetlen volt ténylegesen követni, melyik folyosón hová is kellene fordulnom. Ráadásul ez ismeretlen terep, az Akadémián kívül jóformán még nem is jártam. Ezzel Kou gyakran ugratott, hogy azért nem mászkálok el, mert félek, hogy nem találnék vissza, de ez nem igaz! ˘o˘ Csak semmi olyan nem volt, ahova mentem volna. :o
Igazából eleve nehéz volt felfognom, miért is jelentkeztem shinigaminak, bár valószínűleg csak az unalmamat próbáltam csillapítani. Nem vagyok különösebben harcias típus, még ha próbálkozom is, abból sem sül ki semmi jó. Talán az első év vége felé sikerült beszédbe elegyednem Momo~sannal, egy véletlen folytán. :| A véletlen másik fele az volt, hogy a számtalan szamárság ellenére, ami a számat elhagyta, mégse nézett teljesen ütődöttnek. Szóval ő volt az egyetlen, aki még látott bennem valamit, a mai napig sem értem, mi lehetett az, ami miatt azt gondolta, érdemes segítenie a gyakorlásban.
Ez odáig fajult, hogy képes volt bokkent adni a kezembe, pedig akkor vagyok a legveszélyesebb, ha éppen nincs semmi használható a közelemben. Megráztam a fejem, nem szerettem volna az ezután következőkre gondolni, mert csak lelombozott, holott már shinigami vagyok! Mindez azért történhetett meg, mert végre elismerték a tehetségem, amit sokszor magam elől is rejtegettem. Semmi okom ezután lelombozottnak lenni, hiszen immár semmi sem állhat az utamba! 8)
Már csak néhány lámpás égett a folyosón, gondolom, hogy ne a sötétben kelljen botorkálniuk az erre tévedőknek. Még ez a kevéske fény sem nyugtatott meg, folyamatosan a lábam elé figyeltem, ahogy végig haladtam a fa deszkákon, amik közül egyik-másik iszonyatos reccsenéssel jelezte, arra jártam. Pedig igyekeztem csendes lenni, hogy senki álmát ne zavarjam meg. T///T Végül felnéztem, és a velem szemben lévő ajtó emlékeztetett arra, amit a kapitány leírt, hogy ezentúl a szobám lesz. Mély levegőt vettem, majd elhúztam a tolóajtót, ami könnyedén csúszott oldalra, ezzel beengedve némi fényt a folyosóról, de miután behoztam magam mögött, ismét korom sötét lett a helyiségben.
Letettem a kis asztalra a kapott térképet, és halvány fényű reiatsugömböt idéztem, hogy azzal világítsak körbe. Aztán felfedeztem egy alakot. O_O Óvatosan lépdeltem közelebb, talán csak úgy rakták le a futont és a takarót, hogy emberinek tetszik a formájuk. Lehetetlen, hogy valaki bemásszon a szobámba, hogy aztán álmomban meglepjen, ugye? T////T Fura lenne, ha az első szolgálati napomon máris valaki az életemre törne, ennyire nem lehetek hírhedt az Akadémiáról. >w>
Közelebb lépdeltem, ám a padló még mindig iszonyatosan recsegett, de bizonyosan nem a súlyomtól! ˘w˘ Az alak fölé akartam hajolni, hogy szemügyre vegyem, miért alhat itt, és miben sántikálhat. De olyan hirtelenséggel kiáltott fel, hogy valóban azt hittem, valami baj van, és a hátam mögé tekintettem, hogy ott lehet-e valami, amitől így megrémült.
- Én sem tettem semmi rosszat! T////T – Csatlakozom a női hanghoz, bárki is az, tudnia kell, én a jó oldalon állok, tényleg.
De senki sem állt mögöttem, aki az életemet veszélyeztethetné. :o Felvontam a szemöldököm, akkor ugyan miért esett ilyen pánikba a felettébb ismerős hangú lány? Megvakartam szabad kezemmel a fejem, semmi magyarázat nem jutott eszembe. A felszólításra tényleg lassan fordulok csak meg, bár a kezemben tartott reiatsugömb valószínűleg elvakította, mert csak hunyorogva nézett rám.
- Momo~san? O////O – Csodálkoztam rá, amint sikerült kihámoznom, kire is emlékeztetett annyira. – Nem szükséges párnába fojtanod, nem ártó szándék vezérelt. T////T Egyébként a zanpakutoudon állsz, ez nem tesz jót neki. >////< - Hajoltam előre, hogy felvegyem neki, segítség gyanánt, hátha akkor nem bánt majd, mint azon a bizonyos edzésen…
Azt azonban nem vettem számításba, hogy közben elengedem a reiatsugömböt, ami semmivé lesz, a futonon pedig elcsúszik a takaró, aminek hatására előre zuhanok, megfejelve Momo~san lábát. Egyáltalán nem szerettem volna így magam alá teperni, elesni meg még ennyire sem, de nem hagyhattam, hogy kicsússzon a kezemből az irányítás, muszáj lesz mondanom valamit, mielőtt elkönyveli, milyen szerencsétlen is vagyok. T///T
- Tudtam, hogy lehengerlő a személyiségem, de ez egy kicsit túlzás… - Már akkor sem hittem el, hogy képes voltam ezt mondani, mikor a szavak elhagyták a számat.
Olyan gyorsan tápászkodtam-, és ültem fel, ahogy eldőltem, és vöröslő arcomat igyekeztem elfordítani, legalább a sötét velem volt! */////* Megköszörültem torkomat, mintha csak reakciójára várnék, aztán felötlött bennem, még nem is tudom, mit keres a szobámban… sőt, az ágyamban! O////O Lehetséges, hogy…?
- Momo~san, azért vártál rám az ágyamban, hogy kárpótolj? O/////O – Pislogtam felé végül nagy szemekkel. Nem sok magyarázat jutott még az eszembe, valószínűleg elnyomta az álom, miközben engem várt, igaz-e? ^////^

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #5 Dátum: 2016. Jan. 03, 23:37:07 »
Hatásos ébresztő...

Mikor a támadóm megszólal, meglepve ejtem el a fegyverem, vagyis a párnámat. Én… én ismerem ezt a hangot *o*! Azonban amikor a kinézetéről akarok megbizonyosodni, idéz valami fényes izét, ami teljesen elvakít. Ez lenne a bosszú a történtekért TwT? Pedig véletlen volt és annak idején olyan sokszor kértem tőle bocsánatot, hogy már két kezemen sem tudom megszámolni. Sőt. Akkor sem tudom megszámolni, ha a lábujjaimat is hozzáteszem. Annyira bűntudatom volt, hiszen én vettem rá az edzésre és miattam nem tudott levizsgázni.
- Én vagyok és jelen pillanatban látok, elvakít ez az izé, ami fényt csinál. Kapcsolt ki T__T! - fordítom oldalra a fejem, mert a közeljövőben még szükségem van a szememre. Talán nem közvetlen a hadnagyi kinevezésem után kéne ilyesminek történnie. - Már nincs nálam párna, elejtettem meglepetésemben, mikor meghallottam a hangodat. Nem is számítottam rád ^^" - vallom be az igazat, mert nem hiszem, hogy pont neki ne mondhatnék el ilyesmit, hiszen mi barátok vagyok már nagyon, nagyon hosszú ideje. Azt hiszem, idén lesz hét éve ^-^. - Oh! Már ő is szólt, de nekem valahogy fel sem tűnt. Amúgy nem kell vele foglalkozni, ma úgy is morcos napja van - lököm arrébb a lábammal Jégmadarat, mire valami szépet is inkább kicenzúrázandót kapok a fejembe. Tudom, hogy ezért még bosszút fog állni, de most olyan jól esett kicsit keménykedni felette 8). Olyan ritkán adatik meg ez nekem, vagyis igazából bármikor megadathatna, csak félek mindig megtenni. Nem rendelkezem mazochista hajlamokkal. Legalábbis nem annyira :|.
Mikor Souta végre megszünteti a fényt, ami a retinámra pályázott, megkönnyebbültem felsóhajtok. Ez után az a tervem, hogy szemügyre veszem a fiút. Felmérem, hogy mennyit változott egy év alatt, ám arra nézni sincs időm, mert hirtelen a földön találom magam, valami nehézzel, ami lenyom. Nem értem, hogy mi történik, miért estem egy nagyot a sötétben. Egy olyat, aminek köszönhetően fáj a könyököm, a hátam és a popsim is TwT.
- Öm… ha te mondod ^////^ - felelem a mondatára, mellyel azt hiszem, hogy menteni akarja a helyzetet. Mindenesetre a szituáció egyre kellemetlenebb az arcom pedig egyre vörösebb lesz.  Már éppen meg akarom kérdezni, hogy nem akar-e esetleg leszállni rólam - már csak azért is, mert biztosan nem lenne jó vége, ha így találnának minket :| -, mikor ő maga teszi meg ezt a lépést, hála az égnek. Ahogy visszanyerem a mozgásterem én is felülök, majd várom a magyarázatát. Elvégre azt szoktak adni, ha valaki csak így betör az ember szobájába >w<!
- Hogy mi :O.O:? - nézek rá kitágult pupillákkal. - Ez…ez az én szobám. Nao azt mondta, hogy megtarthatom és itt maradhatok a történtek ellenére is TwT. Nao sosem szegi meg a szavát - és nem adja el a tisztjeit pár kavicsért :x! -, tehát itt biztosan valami tévedés van ez az én szobám és nem a tied TwT. Még a ruháim is a szekrényben vannak, meg az origami gyűjteményem a polcokon. Szóval itt biztosan valami félreértés van. - Ugye csak az van? Tényleg nem lett a tudtom nélkül kiutalva a szoba? Csak szóltak volna, szólniuk kellett volna. A tizedik osztag egy család és ha már nem is teljesen, de valamennyire még én is közéjük tartozom! Vagy csak szeretnék?
- Egyébként olyan jó téged újra látni *o*! - mondom, majd immáron végre teljesen éberen a nyákba ugrom, vagyis csak nagy hévvel megölelem, elvégre mind a ketten ülünk. - Úgy hiányoztál, olyan rossz volt nélküled végezni, főleg azzal a tudattal, hogy tulajdonképpen én tehetek az egészről T____T. De most ne is beszéljünk erről - főleg azért ne, mert még mindig kellemetlenül érint a dolog. - Hogy sikerült idén a vizsgák? Persze, azt látom, hogy átmentél, de egyébként. Ugye minden simán ment ^-^? - távolodom el, hogy a sötétben, hogy valamennyire lássam őt. - Egyébként a zanpakutod kedves és barátságos, ugye? - ha már nekem nem volt szerencsém, vagyis…
~ Ez még fájni fog neked, nagyon fájni ~ Jégmadár hangján az előre várható szadizmus jeleit vélem felfedezni, melyeket ő már nagyon vár. Én kevésbé :|. De hát az ő hibája az egész. Ha nem lenne sokszor olyan gonosz én se mondanék ilyenek. Nem is értem, hogy miért sértődik meg. Nincs hozzá joga ˘o˘!
- Jut eszembe! A tizedik osztaghoz tartozol, hogy itt a szobák között kószálsz, vagy csak eltévedtél? - hajtom oldalra a fejem, miközben várakozóan nézek rá. Még élénken élnek bennem az emlékek, mikor is az akadémia területén bolyongtunk, mert egyszerűen nem találtunk oda a kijelölt célunkhoz. Bár, azóta párszor megfordult a fejemben, hogy az csak azért volt, mert hagyta, hogy én vezessek és csak kedvességből nem javította ki a hibámat. Mármint azt, hogy pont nem arra mentem, mint amerre kellett volna. De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Souta jó helyen van-e. Én nagyon remélem, hogy mert akkor majd sokat találkozhatunk és beszélgethetünk, ami olyan nagyon jó lenne. Bár egy valamit le kell szögezzek: a szobámat nem adom :x!

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #6 Dátum: 2016. Febr. 29, 23:32:21 »
Hatásos ébresztő...

Nem értettem kétségbeesett hangját, hiszen csak egy egyszerű reiatsu gömb volt, nem bánt. :o Jó, kicsit fényesre sikerült, de csak azért, mert megijedtem attól, hogy semmit sem látok. >w> Már, nem, mintha félnék a sötétben, csak nem tudtam, hová is kell lépni, így mégiscsak jobb volt! ˘///˘ A kikapcsolásra csak felvontam a szemöldökömet, ez nem lámpa volt, nincs is rajta kapcsoló… Emlékeztem rá, hogy nem a kidou és reiatsu kezelés volt a kedvenc órája, de azért a vizsgája sikerült, szóval ennél jobban kellene emlékeznie a dolgokra.
- Ezen nincs kapcsoló, Momo~san, hiszen csak reiatsu. >////< - Hozom gyorsan a tudtára. Az némiképp megnyugtatott, hogy már párna sincsen nála, valószínűleg még azzal is veszélyes volna rám. :/ Bár nem haragudhatok rá, csak segíteni akart nekem, ám annak valamiért sosem lett jó vége. @_@ - A szobámban vagy, mégis ki másra számítottál? o_O – Tettem fel csodálkozva a kérdést, nem nagyon tudtam elképzelni, ki más jöhetne be a szoba tulajdonosán kívül.
Arra már megjegyzést sem teszek, hogyan veti arrébb a zanpakutouját, csak nyeltem egy nagyobbat. Régen sem voltak túl jó viszonyban, éppen ezért nem kellett volna, hogy meglepjen, de azt gondoltam, hogy az együtt töltött szolgálati év talán változtatott már ezen, ezek szerint tévedtem. Ismét. :S Hououra gondoltam, és megnyugtattam, hogy sose tennék vele hasonlót, nem kell aggódnia, bár nem úgy tűnt, mint aki bármi miatt is izgulna.
- Momo~san, emlékezz, hogy már korábban sem sült ki belőle semmi jó, ha így bántál vele. :/ - Csóváltam meg a fejem. – Ha kicsit kedvesebb lennél, talán ő is szelídebb lenne. >////< Vagyis, nem akarlak kioktatni, csak gondoltam… - Zavartan lesütöttem a szemem, nem akartam megmondani neki, hogyan cselekedjen, hiszen már shinigami egy ideje, csak segíteni próbáltam. T///T
A következő pillanatokat szívesen elcseréltem volna valakivel, aki nálam sokkalta szerencsésebb. Igyekeztem minél gyorsabban feltápászkodni, hiszen Momo~san mégiscsak lány volt, s mint olyan, törékenyebb nálam. >///< Nem szerettem volna fájdalmat okozni neki, lévén korábban ő sem próbált bennem kárt tenni, legalábbis a legtöbb esetben csak véletlen balesetről volt szó. Vagyis nekem mindig ezt mondta, és nem lett volna oka hazudni, úgy hiszem. ^///^
Furcsálltam reakcióját, de közben némileg meg is nyugodtam, hogy nem rontottam el semmit, vagyis a megjegyzésemmel nem, az elesést meg nem emlegetjük fel! ˘o˘ Heves reakcióját nem értem, hiszen érthetően mondtam, hogy a szobámban van, azt hittem direkt jött ide, miután megtudta, hogy ide helyeztek. Szóval nem is hiányoztam neki? T////T Visszanyeltem előtörni készülő igazán vállalhatatlan érzelmi reakciómat, bizonyosan félreértettem valamit, más magyarázat nem lehet. Mármint lehet, hogy még nem is most, hanem korábban, és ezért ez egy teljesen rendben lévő reakció volna tőle… talán csak én gondoltam azt, hogy barátok voltunk? Az nagyon szomorú volna, ellenben egészen érthető. T///T
- Történtek ellenére? Nao? o_O – Pislogtam nagy szemekkel, én semmiről nem tudtam semmit, csak a kezembe nyomtak egy papírost, hogy ez lesz a szobám. – Beköltöztél hozzám? O/////O – Csúszott ki akaratlanul is a kérdés a számon, nehéz lett volna másra gondolni.
Nagyon összezavarodtam, mert semmi kifogásom nem volt a személye ellen, azonban ez nem volna megfelelő, még ha barátok is voltunk. Már egyszer majdnem a női szárnyba tettek az Akadémián is, bizonyosan nem éltem volna túl azt sem, és így is kényelmetlen lenne. Momo~san talán nem gondolta teljesen át, hogyha hazahozna valakit, az velem találkozna először, és biztosan félreértené, mért lakunk együtt. Bár, ha választanom kellene, egy teljesen idegen helyen szívesebben voltam vele, mint egyedül, így kevésbé nehéz megszokni az új helyzetet. >w<
- I-igen? O////O – Viszonoztam kissé zavartan ölelését, gondolatmenetem közben majdnem el is feledkeztem róla, nem vagyok egyedül, így igyekeztem nem elárulni magam. – Nem a te hibád volt, hogy rossz kezemet emeltem fel, bárkivel megtörténhetett volna. ^^” – Lapogattam meg feje tetejét, ahogy mindig, ha vigasztalni próbáltam, amikor valamit elvétett. – Bármikor meglátogathattál volna, Kou folyton ott lopta a napot, mintha semmi dolga nem lenne. ._. – Rá is biztosan emlékezett, hiszen ők végül egyszerre végeztek, bár más-más osztagba kerültek. – Mondjuk belőle kiindulva, lehet valóban nem kellett semmit sem csinálnia, én se bíztam volna meg nagyobb feladatokkal! – Igyekeztem egy kicsit vidámabb témával oldani a hangulatot. – Hááááát…
Kérdésére nem is tudtam hirtelen, hogy mit feleljek, mert az írásbeli vizsgát rossz helyen kezdtem el, a gyakorlatiról elkéstem, ráadásul a zanpakutoum sem volt hirtelen nálam. Végül persze minden jól alakult, bár szerintem már nem akarták, hogy tovább rontsam a levegőt az Akadémián. :/
- Minden úgy ment, ahogy kellett! ^////^ - Reméltem, hogy kissé kipirult arcom nem árul el, bár sötét volt, szóval valószínűleg észrevétlen maradtam. 8)Houou? :o Szerintem olyan, mint minden zanpakutou, teszi a dolgát. – Billentettem oldalra a fejemet. Nem ilyennek kell lennie? Valamit elrontottam? O_O – Én nem tévedtem el, kaptam térképet, és azon ez van megjelölve, mint az én szobám! ˘o˘ - Kezdtem tapogatva keresni a papírost, majd miután megleltem az orra alá dugtam, hogy lássa, ezúttal jó irányba jöttem! – Egyébként igen, a Juubantaiba helyeztek el. – Arról már nem is beszélek, milyen nehézségek árán jutottam hozzá a hivatalos parancshoz. :| - Te is itt vagy, ha már itt vagy? Mármint nem fizikailag, hanem osztagilag, vagyis… érted! >////<

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #7 Dátum: 2016. Márc. 03, 21:59:42 »
Hatásos ébresztő...

Reiatsu o.O? Mikor ezt mondja, majdnem hasra esek a saját lábamban. Miért világít a szobámban ilyen gömbbel, ez veszélyes >w<.  Bár ha jobban visszaemlékszem az akadémiai éveimre - úr isten lassan egy éve annak is TwT, öregszem -, úgy rémlik, hogy ő jó volt a mágiából. Igen-igen az volt. Még gyakorolt is velem külön, egészen addig, míg egyszer fel nem robbantottam magunkat >//<. Nos igen, az egy nagyon, nagyon kellemetlen eset volt.
- Akkor oltsd el, önts rá vizet, igazából bármi, csak ne robbanjon TwT, szeretem a szobám olyannak amilyen - mondom neki még kissé álmos hangon, immáron az egyetlen használható fegyverem, a párna nélkül. - Hogy hol ^^”? Ez az én szobám :o - közlöm kissé nevetgélve, mert hirtelen nem értem, hogy honnan jött neki a feltételezés, hogy az övé. Biztosan a sokk hatása, hogy átesett rajtam :o, másra nem tudom fogni. Még ilyen sületlenséget.
Meglep, hogy még van személy ebben a szobába, aki Jégmadár mellé áll velem szemben. Ez pedig nem ér >o<! Shouta az én barátom, nem pedig Jégmadáré, akivel még soha sem találkozott. Milyen dolog az, hogy őt védi velem szemben TwT? Neki mellettem kéne állnia, nem a fenyegetőző jégkirálynő mellett. És nem, a jégkirálynőt nem bóknak szántam ˘^˘.
- Minden rendben! - felelem a kelleténél talán kicsit sértettebben. Ha itt valaki tehet arról, hogy a kapcsolatunk nem mézes-mázas és cuki-muki, akkor az nem én vagyok, hanem a lélekölőm. A múltkor is ő fenyegetett meg, hogy lefagyaszt, ha nem fogadom el a hadnagyi pozíciót, pedig én nem akartam ToT. De mondjuk fagyódni sem akartam, így a kisebb rosszat választottam a kettő közül, bár… lassan kezdem átértékelni a dolgokat és úgy érezni, hogy fagyva talán jobb lenne :S.
Szerencsére hamar túl vagyunk a meglehetősen kellemetlen esésen és nem beszélünk róla. Ez a lehető legjobb megoldás ^o^. Amiről nem beszélnek, az meg sem történt, szóval jól van ez így. Gondolom addig, míg Shouta megint elő nem áll azzal, hogy ez az ő szobája, pedig nem :sad:. Ez az én szobám, én kaptam Naotól, mikor az osztag tagja lettem és ő is engedte meg, hogy itt maradjak.
- Nao a tizedik osztag kapitánya *o*! Tudod, nagyjából velem egy magas, lila haja van és fehér haorit visel és múltkor adtam kölcsön neki az egyik mangám második részét :o - írom le neki Naot, bár szerény személyem véleménye szerint már találkoztak, hiszen valakinek ide kellett irányítani. Bár az a valaki Tokiya is lehetett >w<. Úgy néz ki, hogy a korábbi esés mégsem múlt el hatások nélkül. Megint azt képzelni hogy ez az ő szobája, pedig nem >////<. Azt hiszem, itt már a nehéz tüzérséget kell használni :|. Így tehát minden válasz nélkül felállok, a falhoz sétálok és felkapcsolom a villanyt a szobában. Egy meglehetősen kupis szobában :S. Hát na, nem számítottam vendégre, éjszakaira meg pláne nem.
- Szóval, szerinted ez a szoba úgy néz ki, mint ahová most költöztek be, vagy amit már hosszú ideje laknak >w<? - teszem fel a költői kérdést, mivel a szétszórt egyenruha darabok, a mindenhol heverő origami papírok, az egy-egy sarokban helyet foglaló porcicák és a tulajdonképpen a szoba közepén, fejjel lefelé heverő hadnagyi karszalag egyértelmű választ adnak a kérdéseire. - De ha minden igaz a szekrény első fiókjában - a ruhakupac mögött :| - van egy tartalék futonom, szóval ha szeretnél maradhatsz éjszakára és majd holnap reggel megkérdezzük Naot vagy Tokiyát, hogy hol is van igazából a szobád :o. - Ajánlom fel neki, mert azért nem lenne szívem kidobni, meg olyan nagyon, nagyon régen láttam. Majd átbeszélgetjük az éjszakát meg minden *o*. A hivatalos papírokból úgy is sok van, párnának tökéletesek lesznek holnap napközben. Szóval az alvás miatt tulajdonképpen nem kell aggódnom. - Amúgy nem szokott itt ekkora kupi lenni, csak reggel elaludtam és mindig eltévedek az irodámba menet és ma még el is késtem TwT, pedig rekordot döntöttem, csak másfél órámba telt odatalálni - osztom meg vele a mai nap legnagyobb élményét, még akkor is, ha ez együtt járt a késéssel.
Mikor megölelem, már azt hiszem, hogy nem is ölel vissza. Hirtelen átfut az agyamon a gondolat, hogy megutált, vagy valami hasonló áll a háttérben, ám végül visszaölel. Mégsem utál O///O. Ez olyan jóérzés, hogy hirtelen sírni lenne kedvem örömömben.
- Igen ^-^, nem mondanám, ha nem így lenne. Úgy ismersz, mint aki szokott hazudni ˘^˘? - kérdezem kissé sértetten. Én még soha nem hazudtam senkinek… olyan nagyot :roll:. - De az én hibám volt ToT. Nem kellett volna akkorát ütnöm :/, de azóta sokat fejlődtem, már biztos nem törném el a kezed - újságolom. Szóval, ha megint szeretne zanjutsu leckéket venni tőlem, akkor nyugodtan, én nem fogom benne megakadályozni :3. - Meg szerettelek volna, csak sok volt a dolgom >w<, ha pedig eltudtam kéredzkedni, akkor az emberek világába mentem. Tényleg olyan szuper a hely, mint aminek mondják *o*! Ha szeretnéd, szívesen mesélek róla - ajánlom fel, bár lehet nem kíváncsi rá, elvégre ő maga is onnan származik. A vizsgáira és a lélekölőjére csak lelkesen bólintok. Jó hallani, hogy az övé jó fej. Legalább ő jól járt :|.
~ Te tényleg meg akarsz halni :|? ~ mordul fel Jégmadár, mire csak mentálisan megvonom a vállam, már ha lehet olyat. Úgyis bántani fog ToT, innen már minden mindegy.
Ehh… miért kell mindig visszakanyarodni a szoba témára. Mindenesetre átveszem tőle a papírt, majd forgatgatom ide-oda.
- Biztos, hogy nem fordítva nézted vagy ilyesmi? - pillantok rá. Miközben elmélyülten tanulmányozom a papírt, de nem jövök rá semmire. Áhh, mindegy. Ezzel már sokra nem megyünk, tüzelőnek még jó lesz ^^. Így tehát összegyűrőm majd zsebre rakom. Ó tényleg :|! Elfelejtettem alvós ruhát felvenni. - De jó *o*! A 10. osztag egy nagyszerű hely, tele sok kedves és barátságos emberrel :3. Olyan szerencsés vagy :sad:. Én… hát eredetileg én is itt voltam, de egy ideje már a kilencedik osztaghoz tartozom és néha úúúúúgy hiányzik - morzsolok el pár, könnycseppet TwT.

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #8 Dátum: 2016. Márc. 31, 22:47:06 »
Hatásos ébresztő...

Nem értettem a pánikot, már tudta, hogy csak én vagyok az. A reiatsu pedig megfelelő kézben nem robbanhat… bár láttunk erre ellenkező példát is. Mondjuk nem Momo~san hibája volt, biztos rossz tanár vagyok, ezért történhetett az, ami. T///T
- Vizet? Momo~san, ilyen sokat felejtettél az Akadémiás anygaból? :o – Pislogtam csodálkozva. – Az energiát nem lehet vízzel semlegesíteni.
Nem értettem, miért kérdez vissza, egyértelműen az én szobámban ácsorogtunk, miatta egész rémülten. >///> Jó, nem az ő hibája igazából, nem voltam felkészülve rá, hogy bárki fogadni akarna. Biztosan megtudta, hogy ide helyeztek, és rám várt, csak az egésznapos dologintézés mellett elfáradt, és ledőlt, amíg meg nem érkezem. Jó ég, ez már majdnem… majdnem úgy hangzik, mint egy házasság! O/////O
Még a saját gondolataim is megleptek, így egy pillanatig nem tudtam válaszolni sem neki, pedig akartam ám. ToT Igyekeztem összeszedni magam, elvégre bizonyosan nem ez a helyzet, Momo~san mit akarna egy magamfajta fiútól? ^///^” Csak padtársak voltuk hosszú évekig, ezért meglátogatott, úgy bizony! :o
- Ez az én szobám, rajta van a kis x. – Jelentettem ki. Azt hittem tudja, ha már itt van. o_O
Nem értettem, mivel sérthettem meg, én csak aggódtam miatta. Sosem jelent jót, ha nem jön ki a zanpakutoujával, hiszen az is a lénye része. Valamiért pont az önállósodott, rá kellene jönnie, hogy miért, és akkor minden rendben volna. ^-^ Tanultuk az Akadémián, csak emlékeznie kellene arra, amit a senseiek próbáltak az eszünkbe vésni.
- Az osztag kapitánya egy jegesmedve. – Jelentettem ki, hiszen ma találkoztam vele. Ráadásul körülötte egyetlen lila hajú egyén sem volt. – A hadnagy haja vörös, a szolgájáé meg fehér, és egy szekrényben lakik egy másik fiúval, akinek rengeteg sok haja van. :o Nem is tudtam, hogy ilyen szigorú a tizedik osztag, hogy egyeseknek a szekrényben kell lakniuk. :S
Nem kicsit lepődtem meg a reggeli találkozáskor. Főleg a süteményes részen, sose gondoltam volna, hogy a jegesmedvék szeretik a citromot, biológián azt tanultuk, hogy fókát esznek. :o Lehet a kettőnek hasonló íze van? Még sosem ettem fókát, csak polipot, meg tintahalat, de azoknak csak akkor volt citromos ízük, ha anyu azzal pirította őket.
- A jegesmedvék a citromos süti mellett a mangákat is szeretik? – Pislogtam nagy szemekkel Momo~sanra, hogy neki ez nem is furcsa? Jó, eleve nem láttam még beszélő jegesmedvét, de mielőtt meghaltam, shinigamit sem láttam, tehát ez nem zárja ki a létezését.
- Ez a szoba úgy néz ki, mint ahol rendetlenséget csináltak. :/ - Jelentettem ki. – Meg nekem x-es papírom van róla, hogy az én szobám, az is lehet, hogy csak viccből bejöttél, és gyorsan mindent szétdobáltál, hogy megtréfálj! >///< Kou ötlete volt? :| - Nos, azon már meg sem lepődnék, ha erre igen lenne a válasz. – Úgy érted, hogy aludjak veled? O////O – Kérdeztem rá, hátha én értettem félre, bár ezt nehéz lett volna.
Valamiért nagyon ragaszkodott hozzá, hogy ez az ő szobája lesz, és elég fáradt voltam, nem szerettem volna tovább vitatkozni. Ráadásul logikus felvetés volt, hogy itt maradjak, lévén hová mehetnék éjszaka? Csak meglepődtem, mert ő mégiscsak lány. Mármint… nem úgy értem, hogy ez meglepő tény lenne, csak nem ez a legfontosabb tulajdonsága! Igen-igen. ^///^
- Előttem kár szépítened, az Akadémián is láttam a szobádat… - Mosolyogtam rá, sosem volt az a rendszerető fajta, de nem mindenki egyforma. – Mért nem rajzolsz magadnak egy kis térképet? Nekem sokat segített az Akadémia utolsó évében. ^-^
Nehezen tudok mit kezdeni a hirtelen hangulatváltozással. Mármint örülök, hogy hiányoztam neki, nekem is hiányoztak mind a ketten! T///T Mondjuk Kou nem is annyira, ha így visszagondolok. :/ Csak már elszoktam attól, hogy Momo~san ilyen közvetlen. ^////^
- Természetesen nem feltételeztem, hogy hazudnál. >/////< - Emeltem fel tiltakozóan kezeimet. – Szerintem akkor is az én hibám volt… nem is erőltettem azóta sem a zanjutsut. ^^” – Hiába, sokkal jobb voltam a kidouk használatában. – Óh, nem kell, még élnek ott rokonaim, nem is rég jöttem el, szerintem annyit nem változott. ^-^ Egyébként erről jut eszembe, hogy az ajtó előtt vannak a dobozaim, azokat be kellene hozni, sok az értékes dolog benne! O_O – Kaptam észbe, és már indultam is az ajtó felé.
Szerencsére minden ott volt még érintetlenül, bár a nagyobb darabokat még el sem hoztam a régi szobámból. Gondoltam, hogy holnap is lesz nap, ráadásul Kou sem segített. >w> Behúztam a konzolos dobozt, a játékokat, és a tévét is, majd a ruhás bőröndjeimet, meg a kis babzsák fotelt.
- Biztosan jól néztem, még az utat is egyből megtaláltam ide! – Válaszoltam a vállam felett, miközben egymás mellé rendeztem a dobozokat. – De hát most is a tizedik osztagban vagy, akkor hogy hiányozhat? – Kérdeztem értetlenül. Nem világos nekem ez az egész. :/

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #9 Dátum: 2016. Ápr. 30, 16:49:19 »
Hatásos ébresztő...

- Nem felejtettem, de ha vízzel nem tudod eloltani, akkor használj mást! Nekem mindegy, csak oltsd el ToT - mert ha így folytatja, akkor a retinám nagyon, nagyon hamar csütörtököt fog mondani. Márpedig én még szeretnék látni T-T.
A szoba téma egyre érdekesebb. Shouta miért hiszi azt, hogy az én szobám az övé >w<? Itt lakom már hosszú-hosszú hónapok óta és eddig senki sem szól, hogy ez más szobája volna. Tehát az enyém! A lélek nem jelenhet meg csak úgy a semmiből, hogy elvegye más lakóhelyét. Ugye nem ToT?
- Biztosan rosszul láttad, ezen a szobán nem lehet iksz ˇwˇ - felelem a lehető legnagyobb bizonyossággal. Nem adom a szobámat :x.
Eh? Nem kis megdöbbenéssel nézek rá a szavai hallatán. Egy jegesmedve, a kapitány? Nem, ez biztosan csak valami hatalmas félreértés lehet! Hiszen tegnap még Nao volt az osztag kapitánya, láttam is őt, ahogy munkába indul a fehér haorival a hátán. Te szent ég! Ez biztosan a mumusok műve! Elcsalták Naot egy galád csellel, hogy átvegyék az uralmat a tizedik osztag felett és ezt úgy akarják véghezvinni, hogy az újoncokat maguk mellé állítják. Ezt a pofátlanságot. De nagyon rossz emberrel kezdtek ki, hála Shoutának átláttam a szitán.
- Az osztag kapitánya nem egy jegesmedve, hanem Shiroichi Anao, de ne aggódj, én már tudom, hogy mi történt veled. Egy galád és kegyetlen mumustámadás áldozata lettél. De ne aggódj, holnap az első dolgunk lesz elintézni őket - adom tudtára a zseniálisan kidolgozott haditervet. Bár ez azzal is együtt jár, hogy elkésem a munkából, de semmi baj. Nara kapitánynak ezt mindenképpen meg kell értenie, hiszen ez egy kolosszálisan nagy vészhelyzet. - Gondolom, a mumusok nem meséltek magukról, így én ejtek gyorsan pár szót, csak hogy tudd, mivel kerülünk szembe. Ők ilyen kis gonosz lények, akik minden rosszért felelnek és gyakran előfordulnak errefelé, így mindig nagyon résen kell lenned  - tartok egy kis gyors okítást Mumustanból.
- Nem a jegesmedvék, vagyis a mumusok szeretik a citromos sütit és mangákat, hanem az osztag igazi kapitánya, de se baj >w<, majd megérted - nyugatom őt, hiszen szegény nagyon össze lehet zavarodva. Ha egy ilyen támadás áldozatává válnék, akkor minden bizonnyal én is így viselkednék. Azt hiszem, ez megmagyarázza, hogy miért is tévesztette el a szobát. Nem tudta rendesen olvasni a lapot megrázkódtatástól. Szegény ToT!
- Semmi baj, megértem, hogy rossz helyre láttad az ikszet, nem vagyok mérges vagy ilyesmi ^w^ - simogatom meg a fejét, mikor továbbra is bizonygatni próbálja az igazát. Majd holnap mindent elintézünk. - Miért csináltam volna rendetlenséget valakinek a szobájában merő viccből. Tényleg ilyen gonosznak ismertél meg ˇoˇ? - kérdezem kissé neheztelve. Én az Akadémián is mindig mellette álltam, nem értem, miért akarnék gúnyt űzni belőle. Főleg úgy, hogy azt sem tudtam, a tizedik osztaghoz jön. Mit hisz, mi vagyok én, jövőbelátó? Bár tény, hogy nagyon király lenne, ha rendelkeznék ilyen képességgel. Hm… majd talán egyszer ^-^.
- Gondoltam nem küldelek ki a hidegbe, itt bent mégis csak jó a klíma meg ilyesmi. De ha téged esetleg zavar, hogy együtt, akarom mondani egy szobában aludnánk akkor… O/////O - inkább nem is fejezem be a mondatot, nem szeretném kiküldeni őt a hidegbe, velem ellentétben nem bírja jól. Bár, lehet most én is halálra fagynék, mert az amúgy sem túl meleg időnek még rásegítése is lenne :|.
- Nem is volt rendetlenség a szobámban… vagyis nem olyan nagy :roll:. - Oké, nem vagyok egy túl rendes típus, de hát na, sokkal könnyebb mindent egyből ledobni a földre, mint a helyére rakni. Szerintem az emberek nagy többsége így van ezzel. - Már próbáltam, de valahogy sosem lett az igazi és az alapján még többet bolyongtam az osztagok között, mint amúgy :/. De egyszer megmutatom az utat, és ha szeretnél, akkor rajzolhatsz nekem egyet *o*! Te úgy is szebben rajzolsz, mint én ^-^ajánlom fel lelkendezve úgy, hogy tudom: van GPS a telefonomon, de mindig elfelejtem bekapcsolni. Sőt, néha a telefont is elfelejtem magammal vinni. Hát, van ez így :/.
- Helyes, mert nem is szoktam hazudni. A zanjutsu pedig fontos, majd ha lesz egy kis szabadidőd gyere el a kilencedik osztaghoz, ott van egy edzőterem, ahol szívesen tanítok neked pár egyszerű fogást ^^. Természetesen olyanokat, amikkel nem lehet eltörni a másik kezét ^//^” - ajánlom fel. Végül is az osztag hadnagyaként nagyjából azt csinálok, amit akarok. Legalábbis eddig ezt vettem észre. A tisztek még sosem mondtak nemet egyetlen kérésemre sem, pedig volt köztük egy-két furcsa is. De ez végül is jó.
- Akkor hozzuk be őket >w>, az ajtó mellé simán elférnek - mutatok a kijelölt helyre, majd segítek behordani a kérdéses tárgyakat. Ha Shouta le is akarna beszélni, nem hagynám, már az Akadémiai évek alatt jobb erőben voltam, mint ő. Ez mostanra sem változott :|. A cuccai mindenesetre jó sok helyet foglalnak el, de van köztük pár érdekes dolog is. Többek között egy hatalmas doboz*, amit az emberek világában s láttam a kirakatokban, meg valami kisebb doboz**, amit az egyik játékboltban próbáltam ki.
- Ezekkel játszhatunk *o*? - nézek a fent említett tárgyakra csillogó szemekkel. Végül is, ha holnap mumusvadászatra szeretnénk menni, akkor fel kell készülnünk. - És ebbe beleülhetek? - kérdezem, majd ha helyeslő választ kapok, akkor belevetem magam a babzsák fotelba. Hogy ez mennyire nagyon jó móka! - Gyere te is, próbáld ki - fogom meg a kezét, és ha hagyja, akkor odahúzom magam mellé a fotelba. Elég nagy, elférünk ketten is.
A lélekölőkardos megjegyzésére nem mondok semmit, csak bólogatok. Végül is ja, Jégmadár is teszi a dolgát, meg néha sérteget és beleszól az életembe ^^, csak mint egy átlagos zanpu.
- Tudtam, hogy tizedik osztagos leszel, egy zseni vagyok 8) - húzom ki magam a fotelben fetrengve. - Hát igen, itt vagyok, de csak este meg reggel. Tudod az Akadémia után engem is ideosztottak, de nemrég előléptettek és átkerültem a kilencedik osztagba. De Nao, aki az osztag igazi kapitánya, megengedte, hogy a szobámat megtartsam, és itt maradhassak *o*! - magyarázom neki, hogy miért is hiányzik annyira a tizedik osztag ToT.

* TV
** Videojáték
« Utoljára szerkesztve: 2016. Ápr. 30, 16:55:51 írta Hatakeyama Momo »

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #10 Dátum: 2016. Jún. 25, 08:39:26 »
Hatásos ébresztő...

Engedelmesen eloltottam a reiatsu gömböt, bár szerintem annyira nem is volt fényes, egészen kicsike volt. :o Momo~sanra bizonyosan ráfért volna az újabb kidou korrepetálás és ismétlés, de a legutóbbi robbanás óta nem voltam biztos benne, én vagyok-e a legjobb tanár számára. >////<
- Van róla papírom, mért hazudnék? :o – Pislogtam nagyokat a sötétben, hogy úgy hátha jobban látok, de nem sokat használt, így biztosan a térképet se látná. :/
Csodálkozását, és szavait egyáltalán nem értettem, hiszen magam beszéltem a kapitánnyal a hadnagy jelenlétében! >w< Teljesen bizonyosra mondták, hogy a beszélő és mozgó jegesmedve a kapitány, Shiroichi Anao. Bár ez utóbbit én is tudtam, már, ami a nevét illeti… csak a jegesmedvés dolog volt új, és nagyon-nagyon fura. Azonban voltak érdekesebb dolgok is, hiszen a hetedik osztagnak róka kapitánya volt! Így visszatekintve lehet, hogy mindig kell egy kapitány, aki egy állat bőrébe bújik, az egyensúly megtartásához, vagy ilyesmi. :o Biztosan sorsot húznak, és a vesztes lesz az. :S
- Nem értem… semmilyen kicsi lények nem voltak ott, bár a plüss medve elég kicsinek számít, viszont gonosznak nem tűnt, csak nagyon szeretett volna citromos sütit. – Gondolkoztam el a történteken, amik kissé bizarrak voltak, de ha egyszer most ő húzta a rövidebbet. :/ - Résen lenni? :o Momo~san, nem lehet mindent a mumusokra fogni, az nagyon gyerekes dolog. >////< - Mondtam aztán, bár igyekeztem nem bántó lenni.
Persze, könnyebb úgy, ha azt gondoljuk, a rossz dolgokért nem mi vagyunk a felelősek, de ez nagyon furcsán hangzott. Pedig Momo~san nem szokott általában történeteket kitalálni, az a késéseink alkalmával is az én feladatom volt. >w< Lehet tényleg nagyon fáradt volt, és az álmában történteket összevonja a valósággal? :o Azt érthető magyarázat volna minderre, néha előfordul az emberrel. ^w^
- Semmi baj, majd ha teljesen felébredsz, újra átbeszéljük. ^////^ - Simogattam meg feje tetejét, ahogy régen is, mikor valami érthetetlen dologról beszélt teljes meggyőződéssel. – De a jegesmedve kérte a citromos sütit. o_O – Néztem rá csodálkozva, szóval akkor mégiscsak az a plüss lesz a kapitány! Tudtam én, hogy nem csalt a szemem! >w> - Nem láttam rossz helyre, én kiigazodom a térképen. :/ - Emlékeztettem az Akadémiai évekre, mikor folyamatosan késésben voltunk, hol az alvási szokásai, hol tájékozódási képességei miatt.
Tulajdonképpen akkor sem zavart túlságosan, nem akartam mindenképpen kijavítani, Kou sem szólt soha egy szót sem. Ő biztosan élvezte a lógást, el se hiszem, hogy hamarabb levizsgázott, mint én. >w> Bár legalább annyi előnye van ennek, hogy tudtam melyik osztagba bizonyosan nem szeretnék menni. :roll: Ezen biztosan megbántódna, de belőlem éppen annyi elég, amennyit a szabadidejéből rám szán. >o<
Momo~san érintésére némiképpen ledermedtem. O/////O Tényleg elszoktam már tőle, hogy ilyen közvetlen, a következő évfolyam lányai nagyon ijesztőek voltak, így nem nagyon beszélgettem velük, csak ha nagyon muszáj volt. Ezt persze kihívásnak vették, és sehogy se tudtam róla meggyőzni őket, hogy nem titokzatos vagyok, hanem békét szeretnék. >////> Persze ehhez ezt egyenesen ki kellett volna mondani, amire semmi esély nem látszott. T////T Nem hiányzott az utolsó év…
- Nem mondtam, hogy ez gonosz dolog, Kou is szokott ilyesmivel viccelni. :o – Válaszoltam, már-már mondhatni, hogy megszoktam az ilyesmi tréfákat. – Azt hittem, hogy ez a lányokat kellene, hogy zavarja… >/////< - Pislogtam zavartan, mert mégiscsak illem, meg ilyesmi.
Vagyis általában a lányok szoktak visszakozni, mert olyan lányos dolgokat csinálnak a szobájukban. Nii~san azt mondta régen, hogy éppen akkor szeretnék leginkább, hogy velük legyen valaki, ha tiltakoznak, de nem hiszem, hogy ez ténylegesen így volna. Mondjuk a lányos dolgokban sem vagyok teljesen bizonyos, hogy vajon mik is lehetnek, főleg, ha valaki egyedül van. o_O
- Hogy aztán én legyek a mumus, aki elrontotta a térképed? :P – Húztam fel kíváncsian a szemöldököm, mert kifogásom nem volt ellene, legalább tudtam volna, hol van napközben. – A kilencedik osztag nincs is innen messze, nem igaz? :o – Kérdeztem aztán úgy mellékesen. – Nem vagyok benne egészen biztos, hogy szeretnék ilyesmit gyakorolni a közeljövőben. >/////> - Vizsgán is éppen elég volt. :|
Örültem a segítségének, így viszonylag gyorsabban pakoltuk be a dobozokat, és egyébként sem voltak nehezek, annyira sok mindent nem csomagoltam el. Kérdésére a videójátékra pillantottam, nem gondoltam volna, hogy ő is szereti, csak nem régen jutottam hozzá, a vizsgák végeztével, gondoltam feszültség levezetésnek kiváló.
- Szerintem hosszú idő lenne összeszerelni, és beüzemelni, de holnapra megcsinálom, és akkor kipróbálhatod. ^////^ - Válaszoltam, nem szerettem volna lelombozni, elvégre egy szomorú Momo~sannal nehéz lenne beszélgetni. – Nyugodtan. ^w^ - Bólintottam, és erőteljesebb noszogatására le is huppantam mellé. – Már kipróbáltam párszor, ez az enyém. >////< - Mondtam, zavartan üldögélve mellette. – Az jó, és mért nem a saját szobádban voltál akkor? :o – Tartottam, hogy ez az én szobám, a térképen itt volt az x! >w> - Bár annak örülök, hogy te vártál, úgyis régen láttalak! ^/////^ - Öleltem meg végül, tényleg meglátogathatott volna az Akadémián is! >/////>

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #11 Dátum: 2016. Dec. 26, 02:39:28 »


Nem akar sikerülni T_T. Akárhogyan is próbálom becsomagolni a Shoutának vett karácsonyi ajándékot, az egyszerűen nem akar menni :S. Pedig én mindent megteszek, ugyan azt csinálom, amit a lány a videóban. Bár tény és való, hogy semmit sem értek abból, amit mond, mert valami ismeretlen tájszólásban beszél (a szerk.: angolul), de a mozdulatait akkor is látom. A lakásunk kezd úgy kinézni, mint valami papírorkán sújtotta övezet, mert mindenhol különféle csomagolópapír maradványok hevernek. És én még a boltban az hittem, hogy az a hat csomag sok lesz :/, most úgy fest, hogy kevésnek bizonyul, mivel már alig van egy kicsi. A többit elvágtam és elszaggattam és minden hasonlót csináltam vele a csomagolási kísérleteim során. És… és… az utolsó sem sikerül :sad:. Én pedig kifogyok végérvényesen a csomagoló papírból ez pedig baj… nagy, nagy baj.
Shouta bármelyik pillanatban itt lehet, hiszen Cuki nem beteg, az ügyeletes állatorvos valószínűleg azonnal elküldi, amint megvizsgálja őt >w>. Csak kellett egy indok, hogy elmenjen, míg becsomagolom az ajándékát. Mondjuk, tuti csalás lenne a dologban, ha hamarabb visszaérne, mert nekem legalább 4-5 órámba kerül egy oda-vissza út a negyedik osztaghoz, pedig már nem tévedek el. Legalábbis nem annyira ^^”. De ez most mind nem fontos, kell egy új ötlet. Próbálok minél hasznosabb kereső szavakat berni a videós oldalra, mikor találok egy érdekeset. Textilbe csomagolás… nem is rossz ötlet. Mondjuk textil nincs itthon, de egy ruha is megteszi, de fiús kell, nem rózsaszín, így nem a saját, hanem Shouta ruhatárából válogatok. Találok is egy kimonót, ami célnak tökéletesen megfelel. Szóval… az első feladat, hogy méretre kell vágni :S. Ez a lány sem beszél érhetően, így improvizálok és kivágok egy szerintem megfelelő darabot az anyagból. De kicsit lesz. Hopsz :S.
Na akkor újra!
Ez már egy kicsit elfogadhatóbb méret, sőt, jó is *w*! Éppen utánozom a lány mozdulatait több, vagyis inkább kevesebb sikerrel :S, mikor meghallom a tolóajtó hangját. Ez nem jó >w>. Shouta még nem jöhet haza, nem vagyok kész az ajándékának a csomagolásával no meg… el kell takarítanom a fél tonna papírszemetet, amit az elmúlt percekben termeltem. Szóval ijedten lököm félre az ajándékot és a telefonom, amin továbbra is rendületlenül megy a videó, majd gyorsan próbálok a fiú elé futni, hogy még nem jöhet be >w<. Vagyis… ez lenne a terv, de amint az ajtóhoz érek, megbotlok valami keményben, ami a papírszeméthalom alján lapul. Ennek köszönhetően pedig elvesztem az egyensúlyom.
Hallom, hogy jégmadár rettenetesen jól szórakozik rajtam, de ez nem vicces, egyáltalán nem az T_T. Főleg nem úgy, hogy ennek a kis manővernek a következtében Shoután kötök ki, ő pedig a hóban >/////<.
-  Nem jöhetsz be! - nyomom fel magam a fiú mellkasán, nem törődve azzal, hogy szerencsétlen a hóban fekszik és a ruhája minden bizonnyal átázott, vagy kezd átázni. De ez csak hó >w>. Engem Jégmadár heti szinte etet meg vele nagyjából, mert valamiért úgy érzi, hogy egyre durvább trükköket vethet be ellenem :|. - Még nem vagyok kész T/////T - adok magyarázatot arra, hogy miért is nem teheti még be a lábát a lakásba. Mert a végén még azt hiszi, hogy valami baj van, vagy ki akarom dobni, pedig nem, csak be szeretném csomagolni az ajándékát :S.
- Amúgy Cukival ugye minden rendben :o? - jut eszembe, hogy tulajdonképpen milyen indokkal távolítottam őt el itthonról. Mondjuk nem hiszem, hogy baj lenne :o, Cuki nem csinált semmi olyan furcsaságot, mint amiket reggel mondtam Shoutának, hogy azonnal vigye el az állatorvoshoz. Még csak az kellett volna :S. Minden esetre, ha kész vagyok a csomagolással remélem tetszeni fog az ajándék nagyon sokat filóztam Bécsben, hogy mit is vegyek neki >w<.
« Utoljára szerkesztve: 2017. Ápr. 02, 12:07:24 írta Ukitake Juushirou »

Karakterlap

Aoyama Shouta

Eltávozott karakterek

10. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Vöröskorall

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hatakeyama Momo

Post szín:
#BD211B


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Hálótermek
« Válasz #12 Dátum: 2017. Márc. 12, 05:03:32 »


Elgondolkozva lépdeltem az úton, a 10. osztag felé. Egyáltalán nem értettem, mi folyik körülöttem, Momo~san olyan kétségbeesetten kért meg arra, hogy azonnal induljak Tsukival az állatorvoshoz. Ott viszont csak bámultak rám, mert Tsukinál egészségesebb macskával ritkán találkoznak itt. Ez egyrészt persze megnyugtatott, másrészt valamiért mégiscsak elküldtek… Talán Tsuki szeretett volna valamit, és ezért szimulált Momo~sannak? Az állatok egyáltalán tudnak olyat?
A korábban talált cica sok tekintetben már-már gyerekként viselkedett, velünk aludt, evett, játszott, és néha egészen úgy nézett ki, mintha Momo~sannal beszélgetnének. :o Ezek ellenére azért nem hittem, hogy valóban tettetne, mert bár mindig jól viselkedett, azért nem különösebben kedvelte az orvosokat. Furcsálltam az egész helyzetet, de majd rákérdezek Momo~sannál, ha hazaértünk, ő jobban értett az ilyesmikhez mindig is, mint én.
Semmire nem vágytam jobban, minthogy otthon végre leüljek a szolgálat, és az állatorvos után, és együtt nézzünk valami filmet, vagy animét. Illetve, hogy megnézzem, mit szól az ajándékhoz, amit választottam neki. >////< Kou szerint valami ékszert kellett volna, ha már így összeköltöztünk, pedig mondtam neki, hogy nem úgy van, ahogy ő azt gondolja, persze hiába. Csak a nagy szája járt mindig, de igazából nem is segített semmit se. >w> Erről eszembe jutott, hogy Momo~san sem válaszolt még a levelemre… ez vajon jó, vagy rossz? Meg kellene kérdeznem Meiou~fukut, de abból megint sakezás lenne, és Kouval megtanultam, hogy az mikhez vezethet. :/
Az ajtóhoz érve mély levegőt vettem, majd elhúztam, és beléptem. Letettem Tsuki tárolóját, hogy megváljak lábbelimtől, de arra nem számítottam, ami ezután következett. Én igazán igyekeztem volna megtartani a felém vetülő Momo~sant, akit talán egy mumus üldözött ki a szobából, legalábbis amilyen lendülettel érkezett, azonban ehhez nem voltak meg a megfelelő körülmények. Egyrészt fél lábon egyensúlyoztam, másrészt nem készültem fel egy frontális támadásra. Ennek következtében egy nagy zsák rizs módjára terültem el vele együtt a hóban.
- Mi….mi…. miért? >//////> - Pislogtam nagy szemekkel, egyáltalán nem értettem a dolgot, mi olyan szörnyű, hogy be se léphetek a lakásba? O_O - Kész? Mumust űzöl? Ne segítsek? :o - Kérdeztem rá, miközben igyekeztem legalább félig felülni, mert lassan, de biztosan éreztem, hogy a hideg átjárja az egyenruhám. - Muszáj leszek bemenni, itt lakom… - Igyekeztem rámutatni az egyébként általa is ismeretes tényre.
Próbáltam megfejteni a szavai és tettei mögött megbújó értelmet, de csak nem állt össze teljesen a kép. Most akkor itt kint kellene ülnöm? De Tsuki bent van, nem lesz ebből baj? Az állatok jobban látják a mumusokat, mint a szellemeket is, meg más természetfeletti lényeket, nem? :o
- Minden a legnagyobb rendben, már odafelé is nagyon virgonc volt, az állatorvos szerint semmi baja, de figyeltem, hogy alaposan kivizsgálja azért! - Válaszoltam elgondolkozva, majd feltápászkodtam, és kezet nyújtottam Momo~sannak is, nehogy megfázzon. >////< - Biztos nem megyünk be? Hideg van, és bárki erre járhat, miközben az ajtó tárva-nyitva van. >/////> - Próbáltam abba az irányba terelni a dolgot, hogy inkább a melegben értekezzünk tovább. - Egyébként is, van bent valami, amit szeretnék odaadni. ^////^ - Pedzegettem meg a dolgot, hogy tényleg beljebb mehetnénk.
Aztán megszólalt Tsuki is, már persze nem ténylegesen lehetett szólásnak nevezni, csupán nyávogott. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy bár itthon van, mégis még mindig a szállító kosárban kell lennie. Megértettem, én se szívesen álltam volna tovább idekint, csak vele ellentétben én hiába is nyávognék. :/