Szerző Téma: Anida tornya  (Megtekintve 1987 alkalommal)

Description: Purple world

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Anida tornya
« Dátum: 2015. Szept. 24, 19:21:27 »
Anida Espadává válása után természetes, hogy elfoglalta elődje tornyát, melyen alapos átalakításokat végzett. Az ablakokban virágok láthatóak, többnyire orchidea, különböző színekben.

A legfelső emeleten található hálószoba letisztult, egyszerű és mégis némi eleganciával bíró berendezése sugallja lakója személyiségét. Anida kedvenc színei dominálnak: a lila, a fekete és a szürke elegyedik kevés fehérrel. Az ágy lábánál lett elhelyezve Marshmallow ágya. Az ággyal szemben helyezkedik el egy beépített szekrénysor, melynek közepén (a képen látható televízió fölötti polcok helyén) egy akvárium látható, benne színesebbnél színesebb apró halakkal. Anida szobájában többnyire állandóan be van kapcsolva a televízió, s többnyire ha nem természetfilmeket néz, akkor meséket, vagy vígjátékokat. Nem kedveli a csöndet, elég nehezen viseli.
Az akvárium alatti polcra helyezve található haltáp, néhány halakról szóló könyvvel együtt. A többi polcon a lány által kedvelt költők és írók kötetei láthatóak, néhány történelemről, gasztronómiáról szóló könyv mellett. Ha a szemlélődő közelebb lépve is megvizsgálja a könyvek sorait, jól láthatja, hogy azok műfaj szerint vannak csoportosítva, valamint betűrendben lettek elhelyezve.
Egy fekete színű, üveg nélküli faajtó vezet Anida fürdőszobájába, melyben ismét a szobában látott letisztultság a legszembetűnőbb.
Az ebédlőből egy boltívvel nyílik a konyha, mely a harmadik emeleten található.
A negyedik emeleten négy darab szoba van kialakítva az esetlegesen érkező fracciónoknak, a második emeleten pedig a nappali kapott helyet, egy kialakított bársarokkal.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 24, 19:27:29 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #1 Dátum: 2015. Szept. 24, 20:15:21 »
Zavartan fordult másik oldalára, de képtelen volt visszaaludni - fáradtan sóhajtva felült. Hosszú hetek teltek már el azóta, hogy jobb combjának belső felére került az a szám, ami megpecsételte sorsát. Vagy talán megváltoztatta? Miután elnyelte Hera Celia velli Taarmot, voltak emlékek, érzések, amiket nem tudott teljesen magába olvasztani. Ez volt az oka jelenlegi kéretlen éberségének is. Lila selyemből készült hálóinge izzadtan tapadt testére, s miután ingerülten letépte magáról a testére tekeredett takarót, kiült az ágy szélére. Arcát tenyerei közé temette, s mélyet sóhajtott. Tudta, ki volt az a férfi, aki zavaros álmaiban szerepelt, ahogyan az is nyilvánvaló volt számára, miféle kapcsolatban állt a negyedik espadával, akinek tornya itt van az övé mellett. Ez azonban nem vált segítségére a néha túlfűtött emlékképekkel fűszerezett álmok legyűrésében. Maga után húzta törülközőjét s elindult venni egy zuhanyt, majd miután felvett egy hétköznapi összeállítást, leült az íróasztalához, mely az ágya mellett kapott helyet. Az elmúlt hetek alatt többször megfordult fejében, hogy tisztáznia kellene a félreértést, vagy csupán elmondani a saját szemszögét, hogy ne gyűlölje őt annyira Hera kedvese. Nem szeretett ellenszenvet ébreszteni senkiben sem, s bár Cleto maga is megvallotta neki előző esti látogatása alkalmával, hogy a helyzet roppant kínos, nem akarta annyiban hagyni a dolgot. Így a halványlila, illatos levélpapírért nyúlt, s miután megmártotta tintában fekete pennáját- adott a külsőségekre, talán túlságosan is-, hozzálátott, hogy papírra vesse gondolatait. A megszólításban nem volt biztos, így maradt a legegyszerűbbnél.

Karasu Vex!


Az elmúlt hetek alatt nyilván már tudomására jutott, hogy mi történt az egykori Quinto Espada Hera Celia velli Taarm-al. Ő volt az elődöm, jelenleg én, Anida Vegex élek az ő tornyában.
Nem tekintem becsületesnek, vagy tisztességesnek azt, aki saját sérelmeit nála gyengébbeken kívánja megtorolni- így akármennyire ridegen is hangzik tőlem, nem sajnálom annak a nőnek a halálát. Egy dolgot azonban tudok jól- leginkább azért, mert elnyeltem őt s emlékei az enyémekké váltak, némely érzésével egyetemben talán túlságosan is-, hogy mélyen szerette magát. Ezért kérek bocsánatot a halála miatt- nekem sosem állt szándékomban Espadává válni, vagy bármelyikük életére is rátörni. Ha azon a korai reggelen legyengülve nem ront rám azzal a céllal, hogy meggyilkoljon azon okból kifolyólag, hogy egy seiretei hadnagy kis híján kivégezte, ma is élne. Egy hasonló helzetben úgy vélem, maga is védte volna az életét- én is ezt tettem. Az puszta véletlenek – és részemről óriási szerencse- révén nyertem meg azt a küzdelmet. Én megelégedtem volna azzal, boldog lettem volna, ha életem elmúltáig Cleto Seffira fracciónja maradhatok, azonban a Sors valamely nevetséges ötleténél fogva nem így alakult- a vállaimra nehezedő felelősségnek azonban meg akarok felelni. Visszatérve eredeti célomhoz: sajnálom, ami a kedvesével történt, s megkérem, hogy amennyiben igényt tart némely ingóságára Heranak, kérem, jöjjön érte, amikor önnek megfelelő.

Anida Vegex, Quinto Espada


A levél kézbesítésével egy arrancart bízott meg, aki meglepő módon rendkívül készségesen állt szolgálataiba- eltűnődött, vajon hirtelen megváltozott helyzetének köszönhető ez? Némi ellenszenvvel viseltetett a képmutatás iránt, sosem bírta nyugodt szívvel nézni, ha valaki pusztán érdekek által vezérelve közeledett hozzá. Emiatt vált zárkózottá már emberként is, s arrancarként sem volt ez másként- az egyetlen, akit közel engedett magához, az egykori felettese volt. Ezután azonban már rá sem támaszkodhat, pedig ő olyan kedves, segítőkész, gondoskodó volt! Jobban megszerette a fiút, mint bevallotta volna magának, s nehéz szívvel hozta el tőle csekély ingóságát. Először nem is tudta, mihez kellene kezdenie a hatalmas épülettel, melyet megkapott: beérte volna azzal is, ha maradhatott volna a régi szobájában, a Septima tornyában. Már magát a számozását is megalázónak érezte, hiszen Cleto sokkal, sokkal erősebb volt nála. Fáradtan dörzsölte meg arcát, s megállt a szobájában elhelyezett egész alakos tükör előtt, majd farkasszemet nézett saját, padlizsánszín tekintetével. Szinte izzott a lila szempár a hófehér bőrhöz képest, s az ajkaira festett vörös rúzzsal is éles kontrasztot alkotott. Haját még nem vágatta le, bőven dereka alá ért a lilás hajzuhatag- talán a vele egybeolvadt lélek ragaszkodott túlságosan ehhez a hajviselethez. Idővel vissza akar térni önmagához, de egyelőre még ad időt a léleknek arra, hogy elcsitulhasson, békés álomba merülhessen. Tekintete tovább siklott: régen sem volt fiús alkatú, de az a változás, ami mellméretében bekövetkezett, kissé zavarta. Egykori ellenfelénél is nagyobb méretekkel rendelkezett, s az arca is hegyesebb lett valamivel. Tekintete azonban ugyanolyan mélyen ülő, elrévedő, sötéten csillogó volt. Erőltetetten fújta ki a levegőt, s homlokát a hűvös üvegnek nyomta. Legalább ebben önmaga maradt…
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 25, 09:01:28 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 354

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 26 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #2 Dátum: 2015. Szept. 28, 17:15:40 »
Unottan fordult az oldalára, csak nézte az üres helyet az ágyban, ahol néha Herácska feküdt, most pedig csak egy párna van ott. Erősen gondolkozott azon, hogy felkoncolja a gyilkost, aki elvette Herácskát, de azzal nem ért volna el semmit, csak egy erős arrancartól fosztotta volna meg az otthonát. Nem lehet önző, tekintettel kell lennie a jelenlegi szar helyzetre, amikor az espadák szarnak az egészre, nem érdekli őket, mi is lesz. De legalább ott volt Herácska, akibe tudott kapaszkodni, akivel nagyon jól eltöltötték az idejüket, ám most ennek is vége.
- Faszomat, fetrengek itt, mint valami picsa.- lerugdosta magáról a takarót, és inkább kiment a nappaliba, majd ledobta magát a kanapéra, és bekapcsolta a PS-t, lefoglalja magát egy kis kockulással.
~ Elég szánalmas vagy, már csak az kéne, hogy egy doboz jégkrém legyen az öledben, és két pofára zabáld.- elég szemrehányóan mondta a szavakat Negi, de Vex egyet is tud vele érteni.
- Jaja, tudom, szerintem is az vagyok. De baszki, valahogy nem jönnek össze a nőkkel a dolgok. Sorba esnek ki mellőlem, pedig még csak nem is verem őket, max ha kérik, semmi olyan, és bum, mégis ez van. Lehet buzinak kéne lennem?- elgondolkozva dörzsölte az állát, majd kirázta a hideg. - Francokat, csöcsök, és nem pöcsök.- marad a csajoknál, nem állítja át a radiátort szuperre, jó az normálison is.
- Ez meg ki a franc?- ki az a marha, aki ilyenkor kopogtat? Bár ki az a marha, aki ilyenkor még fent van? Na mindegy, feltápászkodik és odasétál az ajtóhoz, feltárja titkait, és egy arrancar állt előtte, kezében egy levéllel, átadja, majd le is lépet. Meglepődve nézett utána Karasu, majd megvonta a vállát, és visszatért a helyére, majd bontás, és olvasás. Ahogy haladt a sorok közt, egyre inkább szorította a levelet, már-már remegett a kezében a dühtől. Az egy dolog, hogy megölték Herát, de hogy a gyilkosa még levelet is küld, és azt akarja, hogy vigye el Hera cuccait, na azért az már kicsit durva.
- Még hogy menjek érte? Neeeem, nem küldené el, vagy valami, még menjek is el?- eldobta a levelet és úgy pattant fel, mint akinek a seggébe szúrtak egy forró tűvel.
~ Mégis hova mész? Főleg így.~ kíváncsi volt Negi hangja, Vex pedig megtorpant, és végignézett magán. Egy szürke bemelegítőt leszámítva nem is volt rajta semmi más.
- Jó ez most így.- a haja is kicsit kócos volt, de most nincs idő kiöltözni. Menni kell, és megnézni, hogy ki is az az Anida, aki elvette a barátnőjét, és most még követelőzik is. Át a folyosón, oda az ajtaja elé, és erőteljes kopogás.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 29, 01:11:17 írta Abarai Renji »

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #3 Dátum: 2015. Szept. 29, 00:38:09 »

Jól esett bőrének a hűvös üveg érintése, tompította fejfájását, oldotta feszültségét. Mély levegőket vett, próbált túllépni a tényen, hogy ezúttal nem lesz ott Cleto, hogy kisírja magát a vállán. Akarva-akaratlan is megtett egy olyan lépést, melynek révén egy olyan útra lépett, ahonnan nem fordulhat vissza. Megint egyedül éreztem agát, ugyanolyan egyedül, mint amikor abban a barlangban rettegett. Espadája halovány vigaszt jelentett számára magányának hajnalán, úgy vélte, újra családra lelt, röghöz kötődött, szeretik. Amivel viszont szembe kellett néznie, kissé megviselte: lángoló lila tekintete megakadt sápadt bőrén, majd fejcsóválva indult a konyhába lefőzni egy adag méregerős kávét. Felhajított a sütőre egy serpenyőt, abba beledobott néhány ujjnyi vastag, húsos szalonnát, néhány apró kolbászt és paradicsomot. Ha több marad- és több fog maradni-, akkor átviszi a maradékot Cletonak, egyen rendesen, nehogy lefogyjon, már nincs aki gondoskodik a drágáról! Éppen megfordította a sercegő bacont, mikor erőteljes kopogásra- mi tagadás, a kopogás majdhogynem kiverte az ajtót a helyéről-, lett figyelmes. Ösztönösen indult el ajtót nyitni, s csak akkor dermedt le egy pillanatra, amikor kinyitotta az ajtót. A férfi az álmaiból! Élénk lila tekintete önkéntelen végigszaladt a férfin, s annak hiányos öltözékén, míg a megfelelő szavakat kereste.
- Nem számítottam ilyen korai érkezésre….- Állt félre az ajtóból, s húzta lejjebb hasztalan felsőjét. Új ruhákat kell vennie, amik méretben is megfelelőek lesznek számára. Halk sóhajt hallatva csukta be az ajtót, s tette nyakára a kezét. - Mit adhatok? Kávét, sört, vagy reggelit kér elsőként?- Indult el a férfi előtt: ha meg akarta volna ölni Vex, már rég megtehette volna. Nem rettegett a ténytől, hogy esetlegesen meghalhat, képtelen volt félni a haláltól. Hiszen úgysem lett volna senki sem, aki meggyászolja. A konyhába érve töltött egy bögrébe kávét magának, majd a hűtőből elővett egy doboz sört, és letette az espada elé. Ezután kiszedte a szalonnát a paradicsom mellé, a kolbászkákon pedig fordított egyet. - Mielőtt azt hinné, nem állt szándékomban inzultálni magát. Én nem állíthatok oda elődöm dolgaival a lakása elé, ezért érdeklődtem afelől, hogy néhány ingóságára igényt tart-e.- Hangja halk volt, mégis tisztán érthető. Nem mert felnézni a férfi villámló tekintetébe. Haját füle mögé tűrte, majd szelíd mosollyal halmozta két tányérra az ételt, az egyiket az espada elé helyezte. - Ellenszenveit félretéve, egyen. Megviseltnek tűnik.- Közölte dorgálón, ellenkezést nem tűrőn. Átérezte helyzetét, nem lehet könnyű egy szerelmes elvesztése. Ő maga sosem érzett ilyen szintű kötődést senki iránt sem, így még inkább értetetlennek tűntek számára Hera érzései. - Mit néz?  :| - Kérdezte két falat között, majd bekapott egy adag paradicsomot.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 29, 00:55:31 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 354

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 26 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #4 Dátum: 2015. Szept. 29, 01:22:06 »
Még hogy korán? Elvégre fent vannak mindketten, levelet is küldött az egyikük. Akkor ez miért van korán? Mindegy, hiába a kívánatos látvány, és a majdnem előbuggyanó mellek, most nem ér rá ezekkel foglalkozni Vex, csak egy futó pillantást kapnak a keblek, amik még talán Herácska melleinél is nagyobbak. Igen, Herácska, ezért van most itt.
- Ilyen az, ha valaki kap egy levelet, nincs tisztafej.- nem kérdezi meg, egyszerűen csak besétál, meg hát félre is álltak az útjából, ezt jelzésnek is veszi.
- Nem enni jöttem, de egy kávé megteszi, sörrel nem indítom a reggelt.- elmúltak már azok a napok, amikor ezt megtette, most már elég sok felelősség van a vállain, kicsit komolyabban kell hozzáállni a dolgokhoz, csak is a fogmosás után jöhet a sör. Leült egy szabad székre, bár maga se tudja, hogy miért is. Hiszen csak azért jött, hogy megnézze magának azt, aki megölte Herát, és ha kell, akkor elvigyen pár dolgot, utána menne is a dolgára. Látni meg már látta a gyilkost, alakra nem volt rossz, de attól még megölte Herát. - Nem is gondoltam, hogy vagy annyira ostoba, hogy ezt megtedd, de jobb lett volna, ha elhozod a holmijait, és egy levéllel karöltve otthagyod az ajtóm előtt.- akkor most mindketten elkerülték volna ezt a kínos pillanatot, hogy találkoznak, bár ez lehet inkább Anidának kínos, Vex inkább csak dühős volt. Bár leginkább magára, hogy nem tudta megvédeni Herácskát, pedig megígérte neki, hogy nem engedi, hogy bármi baja is legyen. Erre tessék, egy fajtársa ölte meg, és meg is ette, nem tehet ez ellen semmit se, ez a fajtájuk természete, nem gyengítheti magukat.
- Csak nem ittam meg a reggeli kakaómat, ennyi az egész.- felkönyökölt az asztalra és megtámasztotta a fejét és az előtte ülő arrancar nőt figyelte. Idegen volt, és mégis, volt benne valami ismerős, amit nem tud hova tenni. Talán Hera nyomait fedezte fel benne? A haja legalábbis nagyon is árulkodott, bár a mellei is gyanúsak voltak. Legalábbis formára, méretre nem voltak olyanok, mint Herácska mellei, de az alakjuk. Elégszer látta már őket ahhoz, hogy felismerje. A nagy nézelődésből a kérdés szakította ki. Lassan nézett fel, egyenesen Anida szemeibe, tekintete nem árult el semmit, nyugodt volt, még ha tombolni is lett volna kedve.
- Hogy mi van benned, ami Heráé volt. A hajad egy az egyben, a melleid se idegenek, csak nagyobbak, ami nem rossz, igen csak formásak, fura. Mintha Hera egy rokonával szemben ülnék, és ne magáz, egy a rangunk.- mondta nyugodt hangon, miközben várta a kávéját.

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #5 Dátum: 2015. Szept. 29, 22:03:53 »


Elfojtott egy ásítást és belekortyolt a keserű, forró italba. Már maga az íz is eléggé erőteljes volt ahhoz, hogy kiűzze szemeiből az álmosságot, nem kellett várnia a kávé tényleges hatására. Apró fintor ki is ült az arcára, majd újabb korty után letette maga elé a csészét és ibolyaszín lélektükreit az arrancarra függesztette. Hosszú idő telt el azóta a nap óta, számáa legalábbis soknak tűnt az a pár hét, ami előrébb lépése óta eltelt. Hera halála nem érintette mélyen, képtelen volt sajnálni azt a kárhozatra ítélt lelket, ami nappal saját fajának dicsőítését szorgalmazta, míg éjjel engedve beteges vonzalmainak undorítóbbnál is mételyezőbb tetteket vitt véghez alábbvalóin. Felmerült benne, hogy ezt megírja, kifejezze viszolygását a ténytől, hogy egy ilyen mocskos lényt kellett megennie ahhoz, hogy túlélje. Nem volt boldog ettől, taszította, hogy jellemére esetlegesen negatív hatást tegyen az ócska lélek lenyomata, de ez ellen, már igazán nem volt mit tenni.
- Ahogyan gondolja.- Vonta meg vékony vállait alig láthatóan és a sört visszarakta a hűtőbe, utána töltött a férfinak is egy adag feketét. - Cukrot, tejet?- Nézett felé és ha kellett, ízesítette az italt. Nem erőszakolja rá hogy egyen, neki nem érdeke gondoskodni Karasuról, ha nem akar, hát nem kell. Lehajolt a szekrénynél, elővett egy ételest és a húsokat belepakolta, hűtőbe tette. Jól fog majd jönni a plusz energia edzés után. Tekintete hűvössé vált, mikor meghallotta, mi lett volna Vex számára a megfelelő eljárás. Ízlelgette a szavakat, várt keveset, míg olyanformán rakta össze mondandóját, ahogyan kellőképpen kifejezik gondolatait.
- Ez gyávaságra vallana, ami nem jellemző rám.- Éles pillantását elvette az Espadáól és megitta az utolsó korty kávét is, csészéjét a mosogatóba tette.- Nézze, nekem nem számítanak ezek a dolgok, Hera számomra csak egy démon, aki az életemre tört. Önnek lehetett fontos a személye, ezért vélem úgy, hogy jobb volt így megoldani a szituációt. Emellett, nem kívántam azt a hamis képet kelteni, hogy félek a szemei elé kerülni, mert ez nem így van.- Mélyesztette pillantását az arrancaréba és indult el szobája felé a dobozért, melybe beletett néhány közös képet. Arról nem szólt, hogy csupán azért tartotta meg ezeket a képeket, a férfi pólóját, mert nem volt képes kidobni őket. Talán Hera akadályozta ebben, mert amikor ránézett a képeke, automatikusa tette félre őket. Dédelgetni azokat az emlékeket, amik nem személyéhez, valódi énjéhez tatoztak pedig nem akarta, így pedig ezt látta a legmegfelelőbbnek. Íróasztala alól előhúzta a bézs szín anyaggal bevont ládikát és kivitte az asztalra, Vex elé helyezte. - Ebben vannak...- Tolta kicsit a férfi felé. Jelen pillanatban nem azét nem nézett rá, mert nem mert, hanem meg akarta adni neki a lehetőséget arra, hogy megengedjen egy kis gyengeséget magának. Neki ezt nem kellett látnia, el is fordult hát és elmosogatott maga és az Espada után. Felidéződött benne a sok Cletoval közös reggeli, más hangulatba is került, még a kisugárzásán is érződhetett a csöppnyi változás, valamivel békésebb lett.
- Nem lehetnek ismerősek azok, amiket nem látott.- Megütközött. Mondhatni, ledöbbent. Még soha, senki nem beszélt vele így. Legalábbis, ilyen egyértelműen nem merészeltek a melleiről beszélni. - Semmi közük Herahoz. Ami miatta van, az a hosszú haj, de azt sem fogom megtartani  végtelenségig, csupán nincs szívem még levágni. Tetszik.- még mindig zavarta a melleire tett megjegyzés, porcelán bőrén halovány rózsaszín pír játszott, miközben elsötétült tekintettel nézett az asztallapra. Igazán, igazán pimasz egy férfi ez a Karasu Vex. Nem értette mit szeretett benne Hera- az elméjébe tóduló információk jelentős részét, mely gondolatára válaszként kezdett özönleni, száműzte. Nem kíváncsi arra, hogy képes törődni, oltalmazni, szeretni. Neki mi köze mindehhez?  :|
- Amennyiben megengeded, úgy megköszönöm a kedvességet, élni fogok vele.- Alsó ajkába harapva tanulmányozta a kisugárzást, ami Vexből áradt. Nem logikusan cselekedett. Közvetlen stílusban beszélget vele, miközben teljesen tisztában van vele, hogy ugyan közvetett módon, de köze van Hera halálához. A gyász elvakította volna, lenyomatát keresi benne? Szíve lüktetését tompának érezte, nehéznek. Nem Hera. Semmi köze hozzá.
- Nem változtam sokat, miután egybeolvadtam vele. Vannak emlékek, amik nem hozzám tartoznak és nehéz megbirkóznom velük, ezek hozzád kapcsolódnak. De ezen kívül, többnyire ugyanaz vagyok. Nem kívántam elvenni tőle semmit sem. - Ha megtámadja azzal, hogy az életét mégis elvette, szenvtelenül fog válaszolni. Mit vár, ugyanebben a helyzetben ő is védte volna magát. Ha másért nem, azért, akit szeretett. Így tett ő is, gondoskodni akart az Espdájáról, a családjának érzett alakról. - Kérsz valamit inni? Alkoholt, üdítőt?- Valami maradásra késztette Karasut, pedig megtehette volna, hogy távozzon. A lehetőség ott volt. A láda. Ott, előtte. Mégis ott ült és nézte őt, magát. Maradt. Miért?
« Utoljára szerkesztve: 2015. Szept. 29, 22:10:26 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 354

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 26 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #6 Dátum: 2015. Okt. 01, 14:58:20 »
Meg kellene ölnie ezt a nőt, aztán menni tovább. Mert ha ki is derül, mit tennének? Mit tehetnének? Tényezővé vált, olyan tényezővé, amit nem lehet elhanyagolni, túl nagy lett az ereje, elnéznénk ezt a kis botlást. De mégse teszi, megtanulta félre rakni a személyes ellenszenvét, és a nagyobb célokra koncentrál. Meg egyébként is, Andia csak az életét védte, nem hibáztathatja ezért. Le kell nyelnie a bosszúvágyát, és továbblépni.
- Három cukorral.
- foghegyről vetette oda, azért jó pofizni azt nem fog. Még ha Anida próbál is a kedvébe járni, bár ezt inkább annak tudja be, hogy udvarias, vagy csak félti az életét. Mert mindegy, hogy mit mond, mindegy, hogy bárki bármit is mondjon. Mindenki fél a haláltól, az elmúlástól, hogy nem marad belőle semmi, csak némi csont, ami a földben porosodik, végül mindenki elfelejti, és úgy tűnik el a létezése, mintha nem is lett volna. Ahogyan az esőt elnyeli a föld, úgy nyeli el a Halál a lelkeket. Vagy, ahogy Vex tekintetét elnyeltre Anida hátsója a hajlongások közben. Meg kell hagyni, szép formás, igazán rácsapni való. De megint csak nem ezért van itt.
- Vagy talán látni akartál? Ott van benned Hera. Lehet ösztönöz erre. Remélem tetszik a látvány.- vigyorogva kortyolt bele a kávéjába, és bár nem feltétlen mondta komolyan, inkább csak odabökött. - Ilyen a fajtánk, aki nekem fontos, azt megehetik, ahogy aki fontos Neked, azt megehetem.- nem fenyegette, csak tényként közölte. - Pedig lehet kellene, nem viselem jól, ha ártanak a számomra fontos dolgoknak, vagy személyeknek, és mivel Hera volt az egyetlen fontos személy az életemben, elhiheted, hogy eléggé fontolgatom, hogy mit csináljak veled.- ami nem is hazugság, ha az ösztöneire hallgatna, akkor megölné, vagy elkapná, letépné a ruháját, és engedne a férfias ösztöneinek.- Köszönöm…- belenézet a dobozva, és szomorúan elmosolyodott, újabb tárgyak a szobájába, amikre ha ránéz, felidézheti a múltat, csak amikor ezekre néz rá, akkor nem csak az öröm, hanem a bánat is az eszébe fog jutni.
- Hera melleit elégszer láttam már, hogy felismerjem az alakját, és igaz, hogy most nagyobbak, de kétség se fér hozzá, Hera melleit látom. Érintésre lehet mások, de ezek akkor is azok. Sokszor tartottam őket a kezemben, simogattam, vagy éppen csókolgattam.- szemtelenül rákacsintott Anidára, kíváncsi volt a reakcióra, abból sok mindent leszűrhet, és jó érzés is volt piszkálni a nőt, apró bosszú, de legalább az. - Pedig van, és nem csak a hosszú haj, felismerem benned néhány vonását Herának.- tagadhatja, de akkor is, egy erős arrancart evett meg, nem meglepő, hogy a külseje is változáson esik át. Saját magát szerencsésnek mondhatja Karasu, sose volt ebben része, az ereje nagyobb részét harcok, edzések miatt szerezte, nem, pedig evéssel.
- Csak nyugodtan.- kiitta a kávét a pohárból, majd félretolta, kedve lenne rágyújtani is, de cigit nem hozott magával, és az persze mással is járna, most meg arra nincs idő.
- Emlékek, amik hozzám kapcsolódnak? Talán a hajad se azért nem vágod le, mert tetszik, hanem mert Hera tudta, hogy Nekem tetszik a haja. Talán tetszeni akarsz?- kérdezte sejtelmes vigyorral az ajkán. - Ha alkoholt iszok, akkor többet akarok inni, és akkor két dolog történhet, vagy megöllek, vagy az asszonyommá teszlek. Ezért azt hiszem, hogy az üdítőt választanám.- könnyedén beszélt erről az egészről, még ha gyászolt is, de a gyász mintha könnyebb lenne, így, hogy tudja, Hera nem halt meg teljesen, még él, ott él Anidában. Inkább fel is állt, és odasétált Anidához, megragadta a vállait, szembefordította magával, és szenvedélyesen megcsókolta, nyelv keresett nyelvet, tudni akart valami. Tudni akarta, hogy Hera csókol vissza, vagy valaki más, vagy talán egyszerre mindketten?

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #7 Dátum: 2015. Okt. 01, 19:02:17 »

Miért lenne bármi félnivalója ettől az árnytól? Hiszen saját magának is árnyéka lehetett a férfi, hogyan akart hát ártani neki? Él többet, sokkal többet, mint ami sokaknak kijárt. Még akkor is ezen a véleményen van, ha mindössze harminc éve létezett abban a formában, amiben jelenleg áll a hűvös csempén, saját konyhájában. Elgondolni, egyes lelkek több száz éve kísértettek az élet eme mezsgyéjén… sanyarú. Nem kívánt évszázadokig létezni, addig, míg elfelejti elveit s puszta kísértetévé válik önmagának, amit szétrág az idő férge… Tenyerét az asztallapra fektette, kissé unta már az Espada jelenlétét. Nem volt szórakoztató, a felé tanúsított ellenszenve pedig minden volt, csak nem fontos számára. Gépiesen teljesítette a rendelést, ő maga megvetette az édesítőszereket. Kifejezetten utálta az édességeket, magát az ízt is csak éles kontrasztjával együtt volt hajlandó megtűrni. Már ebben sem lelt örömöt, hiányolta a másik társaságát, nem lelte kedvét magányában. Látogatása olybá tűnik, szükségszerűvé válik, lelkét megnyugtatandó.
- Kérem? :|- Tért vissza ösztönösen a magázódáshoz, miközben egyik elképedésből esett a másikba. Mégis, mennyire őrült ez az alak, hogy ilyeneket feltételez? Nem csupán tekintete hűlt, melynek hőmérséklete vetekedik az antarktiszi jégével, bőre is sápataggá lett. Micsoda lehetetlen vádaskodás! - Egy dolog, hogy még nem nyomtam el magamban teljességgel annak a perszónának a jelenlétét. Biztosíthatlak, semmiféle ilyen késztetést, ösztönzést, hajlandóságot nem érzékelek irányodban. :|- A látványra vonatkozó kérdést megválaszolatlan hagyta: jelen volt, teljes valójával a férfi, ennél részletesebben nem kívánta kommentálni a helyzetet. Túl bizarr fordulatot vett a szituáció már így is, eltűnődött, vajon mikor tett afféle megjegyzést, mely egyáltalán elvezethetett ide? A férfi lénye, maszkja, egyszerű, puszta jelenléte zavaróvá vált számára, nem volt sajátja az effajta dolgokról való beszélgetés. Szavai nyomán vér helyett folyékony jég áradt szét ereiben, lelki szemei előtt Cleto arca villant fel. Őt nem, a kedves bátyot, a testvért, a családját nem! A levegő kiszorult tüdejéből, újat venni is elfelejtett. Lassan, de biztosan kavargott gyomrában a pánik, remegve kúszott fölfelé, terjedt szét testén. De igen. Pontosan, hogy azt akarja. Fenyegetni! A harag átvette dermedt félelme helyét, igaz, nem másodpercek alatt. Kezeit össze is kulcsolta, ölébe fektette, ne látszódjék indulata. Mocskos, alávaló gazember… Míg ő puszta bosszúvágyból kívánná vérét venni Las Noches egyetlen valamire való lelkének, ő csupán önmagát védte, nem szándékoltan okozott fájdalmat. A jellem effajta romlottsága fölött képtelen volt eltekinteni, viszolygott. Talán csupán az okozott benne káoszt, újfent ki akarják húzni lába alól a talajt. Cleto erősebb, mint ez a gonosz alak!- Gondolatai elemi erővel formálódtak, feje megfájdult. Halk sóhajjal próbálta másfelé összpontosítani energiáit, sikertelen.
- Nekem semmi közöm Hera melleihez, jelleméhez. Az, hogy gyászodban mennyire őt akarod bennem látni, rád tartozik, de csalódást kell okoznom: én önmagam vagyok, nem pedig az a nő.- Ahhoz Karasu Vexnek semmi köze, hogy mennyi időbe telik neki majd elnyomni Herát, vagy az ostoba emlékeit, feltámadó érzéseit. Nem ő az első arrancar, akinek meggyűlik ezzel a baja és nem is az utolsó, erre erősen gyanakszik.
- Miért akarnék tetszeni? :|- Elég volt. Több mint sok. - Előbb jön el az Apokalipszis, mint hogy az asszonyoddá legyek!- Felháborodva dobta bele a szivacsot a mosogatóba, remegve a dühtől, mégis mennyire szerelmes ez a férfi önmagába, hogy ilyen kijelentéseket képes tenni?! Már fordult volna, de későn mozdult: fordították. Szembetalálta magát a fölé ragadozó módjára tornyosuló alakkal, háta nekinyomódott a mosdó éles szélének-, de másodperceken belül ez lett a legapróbb problémája. Durva, erőszakos ajkak tapadtak az övére és követeltek bebocsátást, s ha nem kaptak, hát érvényt szereztek maguknak. Húzta hátra a fejét, próbált elfordulni, de nem engedték a mellé támasztott karok. Hiába, nem találta Vex amit keresett: csak ő volt odabent. Mégis követelőzővé, erőszakossá vált a csók, mondhatni, már-már szenvedélyessé. Ez volt az a pont, amikor erőt vett magán, két apró, törékeny kezét nekifeszítette a férfi mellkasának és eltolta magától. Ösztönösen emelte kezét a pofonra, melyet úgy érezte, megérdemelt volna a modortalan alak, helyette letörölte szemében összegyűlt könnyeit. Megalázottnak érezte magát. Nem tehetett semmit az ellen, hogy megtörténjen. A legelsőt, a leges legelsőt pont egy ilyen közönséges alaknak kellett ellopnia?! Annyival különlegesebbnek gondolta ezt a pillanatot, annyira lett számára szomorú. Mély levegőt vett, hangja fagyos, személytelen volt. elégtételt érzett. Keserűt, de elégtételt. - Megmondtam, hogy nem lesz odabent.- Vállait leengedte, sebezhetőnek érezte magát. Szó nélkül ment el a férfi mellett, a nyávogás irányába, hogy kiengedje a szobából Marshmallowt, karjaiba vegye a doromboló macskát és fejét hófehér bundájába fúrja. A konyhába vitte az állatot, hogy adjon neki egy konzervet, magára is gondolva elővett a hűtőből egy dobozos ír sört és meghúzta. Nem volt szokása, marta torkát a szénsav, de hallott már az alkohol tompító hatásáról. Most pedig ezt akart, enyhülést.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 01, 23:06:09 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 500 / 90 000

Hozzászólások: 354

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 26 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #8 Dátum: 2015. Okt. 02, 01:13:18 »
Fáradtan sóhajtott egy nagyot, majd beletúrt a hajába, és ahogy egyre haladtak az ujjai fehér üstökében, úgy emelkedett a reiatsuja is, egyre nagyobb és nagyobb lett, nek akarja a talajhoz szegezni, csak remegtetni egy kicsit a térdeit. Talán nem kellett volna a perszóna szót használnia Herára. A végén meggondolja az egész megölni vagy se dolgot. De előbb visszacsökenti a reiatsuját.
- Az egy dolog, hogy rólam mit is mondasz, az nem kifejezetten érdekel, hogy mit gondolnak mások. De! Ha Heráról mondanak, azt nagyon is rossz néven veszem, friss még a gyász, inni se ittam annyit, hogy könnyen felejtsek, tehát, shhhh.- az ajkai elé rakta a mutatóujját. - Vagy ellenkező esetben képes lennék olyat csinálni, amit nagyon is megbánnék.- a végén még eljárna a keze, és kiosztana pár sallert, aztán meg elterjedne, hogy veri a nőket, ami azért részben igaz is, de csak a shinigamikat, vagy éppen, aki rátámad, de csak úgy, szórakozásból nem, annyira nem aljas.
- Akár tetszik, vagy akár nem, részben Hera vagy. Espadát olvasztottál magadba, nem csoda, hogy annak külső nyomai is vannak. Nem csak az erőd lett nagyobb, és de, közöd van hozzá, ebbe jobb, ha beletörődsz. Jellemben minden bizonnyal az vagy, aki voltál, kiegészülve pár aprósággal. Ha el akarod nyomni, csak rajta, de nem biztos, hogy sikerülni fog.- vannak erős jellemek, és vannak erős jellemvonások, amiket szinte lehetetlen elnyomni, és elég esélyes, hogy Herából is maradni fog Anidában. - Mert talán egy hang ezt súgja neked.- mondta egy halvány mosoly társaságában. - Ki tudja, fura egy világban élünk.- ahol a természetes ellenségek néha barátkoznak, ahol látnak annyi mindent, kalózok lehetnek, vagy éppen álomvilágban emberek, annyi, de annyit, azon se lepődne meg, ha tényleg itt lenne a vég, vége mindennek, megszűnne minden, mindenki a végtelen, csendes sötétségben lebegne, nem foglalkoznának többé semmivel, csak lennének, nem lenne harc, nem lenne erőszak, nem lenne semmi. Ahogy a csókban se volt semmi, nem volt benne Hera, de amit akart az elérte. Innentől nem hiszi, hogy nagyon járatni fogja a száját Anida, és talán abban is segített, hogy többé ne álmodjon Karasuról, és békében megküzdhet a lelkében tomboló démonokkal. Nem is nézett utána, inkább csak a kezébe vette a dobozt, megvárta még visszatért Anida, kezében egy macskával. Vex csak mosolyogva hümmögött egyet.
- Nos, remélem segítettem abban, hogy gyorsabban elfelejts mindent, ami velem kapcsolatos. A dolgait elviszem magammal, amit pedig itt hagytam… nos, döntsd el magad.- véleménye szerint az utálatot, az undort hagyta hátra, és ez így van jól. Átgondolva van elég gondja Anidának, nem kell a nyakába még több, nem kell bele semmi Vexről, vagy Vextől, próbálja előbb helyrerázni magát, és az életét. - Akkor azt hiszem, hogy jobb ha most megyek. Ellenkezés, vagy mutatod az utat?- kérdezte nyugodt hangon, és ha kirakják a szűrét, akkor elmegy a tornyába, hogy szétválogassa a doboz tartalmát, mit hova tegyen, mi kerüljön a szobájába, és mi a külön helyiségbe. Ha meg maradásra bírják, hát, bármilyen meglepő is, de akkor marad.

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Anida tornya
« Válasz #9 Dátum: 2015. Okt. 02, 13:38:19 »


Érezte, hogy a férfi lélekenergiája emelkedett, egy időben tudatosodott benne, mennyivel erősebb nála. Ajkaira kiült a hűvös, már-már gúnyos mosoly. Megfélemlítés. Erre játszana? Hatásos módszer, ugyanaz, amivel Seth is kordában tartja a népet, mely felett önkényesen uralkodik. Rossz vezető, önző. Tekintetében ott fénylett a kimondatlan kérdés: Miért nem teszi hát meg? Könyörgésre, esdeklésre hiába vár. Nem fog megfutamodni. Miért kellene tekintettel lennie a fenyegetésre, ha az arrancar maga sincs tekintettel túlzottan az ő helyzetére?
- Nem számít, elfelejti-e, avagy sem. A véleményem adott, ezért a helyzetért Herat hibáztatom, bocsánatot pedig nem fogok kérni azért, amit érzek. - Nézett egyenesen a vöröslő szempárba. Vex talán jobban tette volna, ha távozik, még akkor, mikor elé helyezte a dobozt. Megkímélte volna magát ama kellemetlen élménytől, amiben maradása miatt része lett, udvarias házigazda lévén lakatot kellett tennie szájára, mégis képtelen volt csöndben tűrni. Miért kellene elviselnie személyének ily szintű gyalázását? Tagadta, ámbár valóban voltak láthatók rajta árnyalatnyi változások, melyek alig-alig szembetűnőek, biztos volt benne hogy méreteinek változásába Vex csupán belelátta, bele kívánta látni egykori szeretőjét. Formára nem változtak semmit, ezt meg tudta állapítani, eleget álldogált a tükör előtt, szemrevételezve az apró változásokat. - Ezzel nem vitatkozom, de felesleges keresned benne a nyomait, vagy azt, mi az, ami esetleg hasonlít rá.- Pillantása metszett, mint egy penge. - Még ha lesz is, ami marad, ő nem fog visszatérni.- Temese csak el a halottját és ne reménykedjen abban, hogy esetleg visszakapja az ágyasát új köntösben. Nehéz elfogadni az elmúlást, ezt saját magáról tudja, hiszen saját halálát is alig volt képes elfogadni. Már az is megnehezítette a helyzetet, hogy a szülei még éltek. Gyilkolt, halált látott, lelkeket falt, mégis maradt benne annyi emberség, képe legyen érezni a vágyódást régi élete felé. Éppen ezért értette meg a férfi helyzetét, ő maga is keresné a fényt az alagút végén.
Marshmallow dorombolva fogyasztotta reggelijét, ő pedig nem nézett az Espada felé. A dobozt letette a konyhapultra, nem kívánt többet magához venni a bódító italból. Gyenge lenne, ha ebből akarna erőt meríteni, azt még elfogadta, hogy megingott, de a gyengeség bizonyossága összetörné. Olyan sérülést szenvedett, amit nem tudott elnézni. Alsó ajkába harapott, fénytelen lélektükrökkel nézett Vexre, monológja űrt varázsolt.
- Egy csók érzelmek nélkül senkit sem tesz boldoggá.- Kezdeti haragja tompa, nyomasztó, csöndes tanácstalansággá fejlődött. Megszégyeníteni, meggyalázni, gyűlöletet kelteni? Melyiket akarta a férfi? Magának sem okozott örömöt, ez nyilvánvaló volt. - Nem fogok az utadba állni, ha távozni óhajtasz.- Indult el az ajtó felé, hogy kiengedje az arrancart. Nem lesz játékszer. Csöndesen csukta be az ajtót a férfi után, nem csapta be. Megviselte, hogy ilyen könnyen képes Vex másokkal bánni, mintha bármit megtehetne. Útja a szobába vezetett, elővette az ollót a fiókjából és levágta a haját. Őt ne lássák másnak, mint aki.