Szerző Téma: Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése  (Megtekintve 3293 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Dátum: 2015. Szept. 27, 21:00:08 »
Myo-chan távozgálásával úgy éreztem, kezdigélnem kelligélne valamicskét legkedvencebb egyletecskémmel, szóval-móval elintézgéltem, hogy a kipi-kapitányocskák Seireiteiben kitegyigéljenek nekem egy hirdetményecskét az osztagocskáik hirdetőskés falikájára, hogy az érintettkések és érdeklődőcskék meg tudigáljanak majd jelengélni a legeslegszupcsibb kili-kalózos hajócskánkon a Kuchiki-birtokon, amire kili-külön kikérigéltem Hana-chan fuku engedélyecskéjét is, hiszen-miszen mégiscsak az ő otthonkája, nem kelligélne feleslegeskésen bezavargálni a mindennapos életecskébe neki, meg mégiscsak az a legszupibb, ha ő is örülgél a megjelengélőknek. * w * Szóval-móval így esigélt, hogy a mai napocska délutánkájára pár papiroskával készülgéltem, és még Yuko-nee-chan egyik ribi-robotkáját is elkérigéltem, hogy szállítgáljon mindenfélécske nasi-masit és itókát a székházikához, hogy az ülést meg tudigáljuk tartigálni, és ne szenvedgéljünk hiányocskát semmiben, mert azért-mazért fura-mura lennigélne, ha hiányocska lennigélne egy ilyen nigyi-nagyocska szabásúcska gyűlésecskén. O.o
Legkedveskésebb kili-kalózos hajócskánk belsejében várigálom jól felkészültkén – mert én készülgéltem, még gyönyörszép halványkék, fehér hópehelymintás ruhácskát is felveszigéltem :arrogant: - a többi tagocskát, vénecskéket és jelentkezgélőket, merthogy jelentkezgélők is lehetgélnek, hátha-mátka végre leszigélünk többecskén is, meg még egy csomó mindenkéről kelligélne beszélgetni. * w * Nigyi-nagyon lelkeskésen üdvözölgetem az összes-mösszes érkezgélőt, külön szupi-mupi, hogy korosztálykákban is változatoskák lehetgélünk, és mindenkinek leszigélhet majd siki-sok jobbnál-jobbacska ötletecskéje, már azokon kívülkésen, amiket én is tervezgélek felvetigélni a társaságocskának. * w * Mikorkásan eljövöget a meghirdetett időpontika, szóvalkásan a legtöbbeknek meg kelligélt már érkezgélnie, felálldogálok Myo-chan régi kalózoska kapitányos asztalkájától, és körbenézigélek az egybegyüligélteken.
– Halihó, Mindenki! * w * Azért gyülekezgéltünk ma itt össze, hogy tartigáljunk egy népeskés számlálgatást, vagyis jelentkezgéljen mindenki, és felirkálja a nevecskéjét erre a papirosra – itt felmutigatom a kalózos stíluskában megalkotgált, Legszuperebb Taglista nevecskét a tetején viselgélő doksikát – mindenkicske, aki szeretgélne tagocska lennigélni, maradgálni, vagy tiszteletkés tagságocskára pályázgálni, bár ez szerepelgélt a hirdetésecskében is, amit biztos-miztos mind olvasgáltatok már. ^ w ^ A listácska megírása után akadgál még napirendis pontikánk, szóval-móval kezdigéljük az elején, aki esetlegeskésen nem tudigál írogálni, az majd diktálgassa le a nevecskéjét és valaki leirkálja neki. Tehát-mehát sorakozó, lusta tengeris naplopó bandácska! – adigálom ki az utasításocskát, bár nem igazán sikerülgél olyan kili-kalózoskásra, mint szeretgélném, de a semmicskénél mégiscsak többecske, és úgyis-múgyis sokacska dolgocska vanigál még a mai napocskára, nem is tudigálom, mivel kelligélne folytatgálni. TwT – Oh, majd elfelejtgéltem, a nasiból mindenki kedvére szemezgélhet! ^ w ^

(click to show/hide)

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kuchiki Sayuri

Eltávozott karakterek

Kidoushuu

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 000 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világos rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E3A2AD | #993355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #1 Dátum: 2015. Szept. 29, 07:41:58 »
A szolgáló, akinek meg lett hagyva, hogy öltöztesse fel és készítse el a frizuráját, egyre türelmetlenebbül, de még inkább aggodalmasan nézte a cirkáló lánykát, attól tartva, hogy nem fognak időben elkészülni. Gyermekhez képest, kinek fiatalságában még igen korai volt így fessen, igen gondterhelten rótta nyughatatlan köreit szobájában. Karba tett kézzel járt fel-alá, erőst töprengése sötét árnyékokat vetett arcocskájára. Egy halaszthatatlan, már-már ajtajukon kopogó és roppant bonyolult problémával állt szemben, ezt tetézve ráadásul igen hamarjában kellett hozzá kiötölnie a megoldást.
Hana-chan reggel váratlanul lepte meg a bejelentéssel, hogy a Gyerekegylet ismét gyűlést tart, ami a talán kisebbik gondja lett volna. Nagyobb, őt érintő, hogy ezt megint csak a birtokon kívánták tenni. Meghagyta neki, úgy is, mint a legifjabb családtag, házigazdaként most már igazán illene köszöntenie a gyerekeket, ne csak mindig messziről leskelődjön utánuk, amikor a birtokon vannak. Továbbá, de nem mellesleg hozzátette, mint gyerek, akár barátokat is szerezhetne az egylethez csatlakozással. Ezen különleges alkalomra még egy szépséges vörös, arany juharlevelekkel díszített kimonot is kapott. Így nem is igen volt más választása, minthogy tiszteletét tegye köreikben, ha annak viseléséhez a legmegfelelőbb alkalmat kereste, hát ez volt az. Az egyetlen pozitívum, amit eddig az egyletben talált, hogy legalább csinosan kellett kinézni a gyűléseken. Ennek ellenére mégsem rajongott különösebben a dologért. A gyerekek… Legfőképpen gyerekek voltak! Kellett egy furmányos csel, amivel elvehette a kedvüket az otthonukban garázdálkodástól.
Talán meg kellett volna kérnie a Mamit, hogy süssön nekik sütit. Márpedig, aki ismeri a Mami fenomenális konyhaművészetét, az tudja, hogy bármely általa készített étellel ki lehetett volna üldözni bárkit a világból. Igen, az lett volna csak az igazi! De sajna ezzel már elkésett az ötlet megszületésének pillanatában is, nem volt már idő sütögetésre, így ez a terv kivitelezhetetlenné lett. Talán majd legközelebb. Így, hogy túl későn értesült az újabb tervezett merényletről, roppant nehéz helyzetbe került, hiszen pillanatnyilag úgy tűnt, fegyvertelen volt a birtokot fenyegető gyereksereg ellen. Persze nem esett kétségbe, higgadtan gondolta végig a problémát, és rájött, nem is kell messzire mennie a megoldásért.
Virágmintás anyaggal bélelt fonott kosárkát kerített elő, és ahogy még felkelés óta volt, hálóingben vágott át a folyosókon, hogy a titkos családi édességraktárhoz járuljon. A kis helyiségben egy egész falat elfoglaló polc állt tele válogatott édességekkel. Egy darabig vacillált a trükkös, és igen rémisztő robbanós cukorkák, a borzalmasan irtó savanyú gumicukrok, és a szájat összeragasztós karamellás édességek közt. Egyik sem volt az igazi. Végül mégis elhatározásra jutva egyetlen megbízható, biztos fegyvert választott, amit a legtökéletesebbnek ítélt az alkalomhoz. Nem sajnálva tőlük egyetlen szemet sem fekete szeder ízű keménycukorkákkal rakta meg bőségesen kosárkáját. Magából kiindulva tudta, nincs olyan gyerek, aki ellen tudna állni a szép, csörgős papírba csomagolt édességeknek! A cukorkák bár kétségtelenül nagyon finomak voltak, volt egy igen alávaló és elsőre igen rémisztő tulajdonságuk. Aki, akárcsak egyet is megkóstolt, utána napokig feketére festett nyelvvel kellett éljen. Emlékszik, mikor először evett belőle, rögtön a Yonbantaihoz siettek vele, nem tudva, miféle átkos kórság kerülgetheti a kis hercegnőt. Sokáig persze okosan hallgatott az ajándékba kapott szedres cukorkáról, s csak egész véletlen, a Papa taichoujának minden édességre kiterjedő végtelen bölcsessége mentette meg a hosszas ott tartózkodástól. Ő ugyanis egyből felismerte a fekete szedres cukorka nassolásának „tüneteit”. Ennél alattomosabb és tökéletesebb tervet aligha eszelhetett volna ki ellenük. Jó kis emlékeztető lesz ez mindenkinek, ha tükörbe néz, így legközelebb majd kétszer is meggondolják, hogy a Kuchiki birtokra merészkedjenek és náluk gyerekeskedjenek! Dolga végeztén elégedetten tért vissza szobájába, hogy készülődhessen. Miután szolgálója felöltötte rá új, szépséges kinomoját, gondosan kifésült hajába két oldalt egy-egy kisebb tincset fonatba rendezve koszorúzta meg frizuráját, s illesztette bele a kenseikant. Készen állt a vendégek fogadására.
Minden igyekezete ellenére, még úgy is, hogy a hirdetett időpont előtt érkezett is furcsamód nem ő volt az első, már őt is várta valaki. Nem jött különösebben zavarba, illendően köszöntötte a briliáns következtetéssel főkolomposnak gondolt másik kislányt, majd tett így a többi érkezővel is. Mindegyiküket már belépésükkor széles mosollyal kínálta meg a kosárkában díszelgő cukorkákkal, majd, ahogy úgy tűnt, már nem várnak senkire, a kis kosarat a többi kikészített nassolnivaló közé tette, hátha még valaki repetázna is.   
A gyűlés való megkezdésénél már a legelején elbizonytalanodott egy picit. Egy pillanatra visszarettent a rájuk bízott feladat nagyságától és látszólag megoldhatatlanságától, ám hamarjában fellélegezhetett, vezérük mondókája végén ugyanis gondolt azokra is - ebből is láthatta, milyen körültekintő és agyafúrt ellenfél -, akik történetesen, és sajnos nem tudják leírni a saját nevecskéjüket sem. S ha ez nem lett volna elég, minden olyan –kacska, és –kecske volt a hópihés ruhát viselő lány körül, mintha az egész világ sokkal kisebbnek tűnt volna mellette. Különös érzése volt tőle, hogy immár nem neve, csupán nevecskéje, s ezzel együtt talán ő maga is sokkal aprócskább lett. Furcsán nyomasztónak vélte ezt a kisebbítést, holott egyébként is igen pöttömnek számított, még a gyerekek közt is a legtöbben magasabbak voltak nála. De ezen hamarjában felülkerekedve felszegett fejjel húzta ki magát, nem hagyva, hogy ilyesmi eltántorítsa. Kilesve a hozzá legközelebb eső és láthatóan írástudó tagot mellé somfordált.
- Sayuri szeretne megkérni, hogy az ő nevecskéjét is irkáld fel a lapocskára – huzigálta meg az illető kimonojának ujját és vetette be legbájosabb mosolyát kérése mellé. - Vagyis, a nevét, a listára… – rázta le magáról és szavairól a kicsinyítő képzőket, ahogy tudatosult benne a főkolompostól ráragadt fura beszéd. - Kuchiki Sayuri – hajolt ő is a papír fölé bemutatkozása után, úgy csinálva, mintha ellenőrizni tudná, valóban a saját neve került-e oda. - Sayuri nagyon hálás a segítségért – köszönte meg illedelmesen meghajolva, ahogy azt tanulta, amiért kisegítették, még ha egy kicsit kényelmetlen is volt, hogy egyáltalán bármiben segítségre szorul is tőlük.

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #2 Dátum: 2015. Szept. 29, 09:40:09 »
Nagyon komoly, és titkos küldetésre készültem. Hosszan, és töprengőn álldogáltam a tüneményes egy szem öcsém szekrénye előtt. Apu régen nagyon ügyes és furfangos dolgokra tanított meg. És most nagyon ravasznak kellett lennem. Ugyanis Öcsém szerepébe bújva akartam titkosan közlekedni.
Választottam egyet a szép színű kimonoiból. Mivel ketten voltunk egy egésznek a két fele, így tökéletesek voltak rám az ő ruhái is. A kék ruhácskának  meg nagyon is szép volt, a színecskéje valamiért, és ami még fontosabb, hogy nagy zsebecskéi voltak. És zsebecskéből sosem elég! Meg még kellett táskácska is, meg még egy táskácska, ugyanis sok mindent össze kellett pakolnom! Kezdve rögtön azzal, hogy nem tudtam, szándékoznak~e éheztetni minket. Vagy, hogy mennyi mumus akar majd megjelenni. Egészen biztos voltam abban, hogy mumusok lesznek, hisz köztudottan szeretik a gyerekeket, és az információim szerint sok gyerek lesz!
Ezért is volt szükség a beépített akcióra! Mint a 13 osztag hadnagya, mindenképp vigyáznom kellett a gyerek társacskáimra. Így aztán Naoki ruhájába bújva, neki is láttam a nagyon fontos édességek pakolásának. Először is a zsebeimet táraztam fel, majd jöhettek a különböző méretű táskákat. Amikor már annyi nassolni való volt nálam, amivel úgy ítéltem meg, hogy pár órácskát talán túl lehet élni, kezdtem a további szükséges eszközök elpakolásához is.
Először is előkerestem a szivárvány üvegecskémet, hogy bármikor láthassam vele a mumusokat. Chiyo~neechantól kaptam, aki saját maga készítette, azt mondta! Elraktam még egy fuvolácskát, hisz ha a mumus kardocskám nem is lehet velem, a mumusok tudtam, hogy nem szereti a zencsékét. Szóval akkor se leszek védtelen. Végül tetemes mennyiségű papírt és színes krétát meg ceruzát, mert azokra is bármikor szükség lehet!
Cica~sannal a nyakamban siettem a kijelöl helyre. A nemesi birtokok közelében még óvatosabb lettem, ahogy észrevétlenül, a cicák útján bújtam, iparkodtam tovább. A szemecském elé is raktam a látó üvegecskét, hogy nehogy egy kóbor mumusocska letaszítson nem figyeltemben. Végül a hátsó bokorba ugrottam bele érkezéskor, majd bújtam elő, és vettem Cica~sant a nyakamba megint, hisz útközben lekéredzkedett, hogy mutassa nekem az utat hai!
Óvatosan köre kémleltem, majd a Papa tanítása szerint a világ legtermészetesebb dolgaként mentem be a helyre, ahova a rendezvény szólt, ahol a nagyon titkos küldetésem teljesítettem. Bent egy kislány azonnal finomsággal kínált. Vettem egyet, majd megsimogattam a hajacskáját, és cserébe egy pocky~t nyomtam a szájába. Amiért ilyen aranyos volt. A másik lány invitálására pedig az asztalhoz mentem hogy felírjam rá a nevecském… vagyis Naoki nevecskéjét… vagyis… kezdtem zavarba jönni, mit is írjak. A korábbi kislány hangjára rezzentem csak fel. Parányi bólintás kíséretében vettem fel a ceruzát, majd szép gyöngy betűkkel írtam le a nevecskéjét.
   - Sayuri~channak nagyon szép a nevecskéje hai! - jegyeztem meg, majd végül gondolva egy bátorat, magam is oda írtam a sajátocskám.


Karakterlap

Shiranui Haruki

Shinigami

9. Osztag

*

9. osztag 4. tisztje

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
25 000 / 30 000

Hozzászólások: 28

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Világos zöld

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#438B33


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #3 Dátum: 2015. Szept. 29, 20:10:18 »
Hozzám is eljutott a hír, hogy a gyerekegylet gyűlést szervez és úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem. Már úgyis régen voltam a gyerekegylet közelében, az utóbbi időben mindig volt jobb dolgom, ami miatt nem tudtam oda menni. Miyoko taichou is eltűnt, aki az egyletvezető volt, így nem is erőltettem meg magam, hogy megjelenjek. De most erre az alkalomra, ha már Yoriko ennyire hirdeti, én is elmegyek, lehet, hogy lesz valami érdekes is.
Már előre kikészítettem a világoszöld kimonomat, amit majd viselni fogok, de majd csak indulás előtt veszem fel. Előtte még hátra van az ebéd, ahol is az egyik kedvencem lesz, tempura zöldségek. *>* Szóval, ha lesz is valami ennivaló a gyerekegylet gyűlésen, abból valószínűleg már nem nagyon fogok tudni enni, mert tele fogom enni magam. De nem is baj az édességekkel csak rontom a fogaimat, szóval nem olyan nagy baj, ha most az egyszer kihagyom őket.
Teli pocakkal öltöttem magamra kimonomat, igazítottam meg szokásos piros masnijaimat, majd indultam meg a Kuchiki birtok felé. Még bőven időben voltam, ezért nem kellett sietnem, könnyedén vettem lépteimet. A Kuchiki birtoknál jeleztem az őröknek, hogy ki, és milyen szándékból vagyok itt, ezért nem volt más választásuk, mint beengedni. Utamat egyenesen az udvar felé vettem, ahol a kalózhajónk állt.
- Sziasztok! - köszöntem a bent lévőknek, majd a cukorkát kínálgató lánynak csak a kezemmel jeleztem, hogy nem kérek belőle és helyet foglaltam a hajó másik végén a fal mellett. Amikor már nem vártunk senkire, Yoriko felszólalt, üdvözült minket és hasonlók. Amikor itt volt az ideje, én is odamentem a papírhoz, hogy ráírjam a nevemet, majd visszamentem a helyemre és vártam, hogy még miről lesz, majd szó.

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #4 Dátum: 2015. Szept. 30, 15:03:54 »
A szétküldött nyuszi kémek jelentése alapján, legalábbis, ezt mondta Ayu fun taichou, bár nem emlékszem képeztünk volna ki füleseket erre a feladatra. Mindenesetre remek ötlet és be fogom vezetni. Egy ártatlan tapsifülesre még az egy meg kettesek gonosz társulata sem fog gyanakodni! Már csak egy nyuszi tolmácsot kell szereznem, aki lefordítja, mit mondanak az állatkák. Ha egyáltalán beszélnek. Még sose hallottam egyikük hangját sem. Ayu fun taichou szerint, mert jól neveltek és tudják, hogy nem szabad hangoskodni, de attól még furcsa. Lehet, már az egy meg kettesek velük is tettek valami szörnyűséget! Minél előbb meg kell őket valakinek állítani, mielőtt ellepik a városunkat és mindenkit mumus zombikká változtatnak, akik szeretik a papírokat!
Semmi esetre se hagyhattam ez a szörnyűség bekövetkezzem. Az aljas terveiknek már most akadtak következményei. Voltak, akik kedvelték, vagyis papírokat tartottak vissza a mumusűzéstől. Egyre fenyegetőbb volt a veszély, ezért kaptam az alkalmam, amikor megkaptam a hírt, hogy kalózkodni szeretnének a Kuchiki birtokon. Mármint nem az egy meg kettesek, de lehetett hozzá közük! Az elővigyázatosság és semmi esetre sem a kíváncsiság vezérelt, megnézzem magamnak ezt a gyűlést! Jobb, ha magam gondoskodom a csapat mumus és egy meg kettes mentességéről! Ha pedig veszély van, akkor kelhet egy erős és okos kapitány, aki megvéd mindenkit.
Azt tanultam a tini ninja teknőcöktől, első a rejtőzködés, úgyhogy felvettem az összes zöld ruhát, amit csak találtam. Utána összeszedtem a titkos küldetéshez szükséges kellékeket. Elővettem a Pókemberes táskámat és ahogy Hime baa~chan tanított, mindent belehalmoztam. Szerinte jobb, ha felkészülök az összes lehetőségre, tehát több dolgot viszek, mint gondolnám! A kedvéért be is tettem a takonyember seregemet, még, ha nem is akartam vele játszani. Az oldalsó zsebekbe zöldesség bombákat tettem, hátha PanaLó felbukkan a birtok körül, mert vak és kicsi ló. Aztán még volt helyem, ezért bedobtam a gameboy-om, csúzlit, üveggolyókat, autós kártyákat, illetve a közelemben talált dolgokat. Ha már ott voltak, biztos szükségem lehet rájuk! Miután megtelt a táskám felkaptam a vállamra és neki indultam a kalózhajó felfedezésének.
Túl feltűnő lett volna, ha a bejáraton érkezem, ezért a falon másztam be. Bokortól bokorig osontam, de hajót sehol se láttam, pedig annak nagynak kéne lennie. Hiába néztem az Ironman-es távcsövemmel, sehol se találtam. Biztosan álcázták, ami már gyanúra ad következtetni! Ezért nem is mozdultam a helyemről, csak figyeltem a kertet, hátha jön valaki. Erre hamarosan sor került! Némán figyeltem a hosszú, barna hajú lány útját, aki felment egy fa tetejére épített bunkerba. Nem értettem hova lett az emlegetett hajó, ha már kalózok lennének, de utána eredtem. Bukfenccel hagytam el a bokrot, ahonnan nesztelenül osontam az említett fához. A tövénél megálltam kémkedni, de semmit se hallottam, ezért felmásztam a lombkoronába. Nem számoltam azzal, hogy az ágak gyengék és szárazak. Elég volt egyetlen vékonyabb gallra lépnem, máris kicsúszott a talaj lábam alól. Egyenesen a bunker tetejére estem, ami nem tartotta meg súlyomat és rögtön átszakadt. Megeshet a füves talajig meg se álltam volna, ha nem akad be a táskám pántja. Pókember ügyesen húzott ki a bajból, bár a rántással keletkező jojózást szívesen kihagytam volna.
-Nem láttátok a pilótaképzésen résztvevő nyulamat? Errefelé repült!- Bukott ki belőlem az ártatlan kérdés, mielőtt kérdőre vonhatnának, mit keresek ott és miért tettem tönkre a hajónak csúfolt bunkert. -Igaz, hogy tud, Nyan chan? Nem véletlenül mágusról kapta a nevét! Egy nagyon intelligens és okos nyúl!- Néztem rá fogadott húgocskámra, hátha kiment szorult helyzetemből. Azért, hogy tovább oldjam a feszültséget, illetve ne lógjak tovább, gyorsan lehorgásztam magam a falécről. Nem tervezték magasra, így könnyen elértem, sőt be kellett húzni a fejem, ne legyen útban a plafon. Miután kiszabadultam felcsaptam a táskám tartalmát. Hosszas kotorászással egy zacskót vettem elő, mindenki lássa, békés szándékkal érkeztem.
-Kekszet?- Tartottam a meglepett lányok felé a Verdás zacsit.

Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 70

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #5 Dátum: 2015. Okt. 01, 00:05:11 »
  Izgatottacskán tanakodtam a szekrényecske előtt álldogálva, hogy micsodácskát vegyek fel. Ugyanis kaptam egy levelecskét, amicskében meghívogattak engemet a Gyerekegyletecskébe! Annyira vártam ezt a napocskát, mertecske szép kimonócskába kell elmenni reá.
  – Hahaue, én eztecskét akarom felvennigélni! – veszem ki a szekrényecskéből a ruhácskát, amicskét Nadehiko-nee-samácskától kaptam még! *w* Az olyan szépecske, úgy nézegetek ki benne, mint egy hercegnőcske! A mama segített nekecském felvenni a ruhácskát és megcsinálgatta szépecskén a hajacskámat is, mertecske megkértem reácska. Mikorka elkészülgettem a tükröcskében nézegettem magacskámat jobbról is és balról is. Majdnem olyanocska voltam, mint egy igazicska hercegnőcske! *w* Csak hercegecském nincsen… :( Majdacska megkérem Chichiuét, hogy a fél birodalmacskájáért és megmentegetésemért cserébe adjon egy daliás hercegecskének, akárcsak a mesécskékben!
  Utána a mamácska elkísért engecském Yu-kunhoz, mertecske megbeszélgettem vele még az Akadémiácskán, hogy együtt megyünk el majdacska a gyűlésecskére, mertecske őt is meghívogatták. Meg a mamácska megígérgette nekücskénk, hogy elkísérgeti a Kuchiki birtokocskára. Én még sose, de nem járkáltam ottacska, mertecske a nemesecskék birtokocskákra nem szabadocska csak úgy besétálgatni.
  – Szia Yu-kun! – integetek nekicske már távolocskáról. – Nézd, nézd! Ezt kapogattam Nadeshiko-nee-samától ajándékocskába, emlékszel? Már mesélgettem rólácska nekecskéd. Ez a tündérhercegnőcskés ruhácskám és átkocskákat törögettünk meg a Shihouin birtokocskán – mesélgetem el lelkesecskén. Az egy olyanocska jó napocska volt! Annyira jócska, hogy aznapocska kitalálgattuk Iijima-bácsival, hogy bújócskázzunk, mertecske ha nem így teszegetünk, akkorka én nem találkozgattam volnácska Nadeshiko-nee-samácskával.
  Mikorka megérkezgetünk a birtokocskára, ott nagy ölelgetéssel elbúcsúzgatok a mamácskától és megígérgette nekücskénk, hogy értünk jövöget, ha végecske van a gyűlésecskének. A szobácskát, ahol gyűlögetünk, hamarocska odatalálgatunk és még cukorkácskát is kapogattam egy igazi hercegnőcskétől! *w*
  – Nagyon szépenecske köszönöm! – hajolgattam meg előtte, aztán elteszegetem későbbre a cukorkát, mertecske meglátom a nagyobbik tesócskámat. – Ane…Aniue – ölelgetem át őt. – Te is eljövögettél! – csillogó szemecskével nézegetek fel reácska. – Mit hozogattál? – kérdezgetem tőle. Szégyellgettem magacskámat, amiértecske majdhogynem lebuktatgattam. Látom-látom, hogy mostacska nem szabadocska beszélgetni arról, hogy ő Aneue és nem Aniue, hiszen biztos-miztos fontosocska okocskája van, hogy Aniueként jövögetett ide!
  – Riko-senpai, ugye nem bajocska, hogy a hercegnős ruhácskámat vettem fel, amicskében van feketécske is? :oops: – kérdezgetem tőle a biztonságocska kedvecskéjéért, mertecske emlékezgettem, hogy mit is írogatott a papírocskára. Aztacskát, hogy a fekete nem szabadocska. De én nagyonacska szerettem volna Nadeshiko-nee-samácskától kapott szép ruhácskámat felhúzogatni erre a napocskára. – Nadeshiko-nee-samától kapogattam! – fordulok körbe, hogy lássa Riko-senpaiocska is a virágos mintácsákat, majdacska lecsücsülök mellé, ha van ott helyecske.
  A furcsa fiúcskát, akicske beesegetett hozzánk, nagyonacska meglepődök. Oldalra billentgetem a fejecskémet és próbálgatok rájönni, hogy vajonacska, hogy kerülgetett oda fel?
  – Szerintecskéd tud repülgetni, Yu-kun? – kérdezgetem tőle halkacskán. – Lehet, hogy vannak szárnyacskái?
  Figyelmesecskén végighallgatom Riko-senpaiocska szavacskáit és a papírocskára, amicske körbemegy közöttünk, ráírogatom szépecskén a nevecskémet, ahogyacska azt tanulgattam!
  – Valakicskiét még írogassam fel? ^w^ – nézegetek a többiecskékre, és ha volt jelentkezőcske, akkorka segítgettem nekicske, mielőtt tovább adogattam a papírocskát.
  – Ezutácskán játszogatni fogigálunk Riko-senpai? – nézegetek fel reácska, kíváncsi szemecskékkel. Ha fogunk játszogatni, akkorka micsodácskát? Már nagyonacska kíváncsi vagyogatok! *.*

(A kimono)

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #6 Dátum: 2015. Okt. 01, 20:36:46 »
Yoriko-chan kihirdetett egy gyerekegyletes gyűlést. Először igazán örültem neki, s csak ezután esett le, hogy milyen régen is voltam már arrafelé. Kicsit elkapott a hiányérzet, hogy velük szórakozzak, tehát nem volt kérdéses, hogy megyek. A probléma viszont ott kezdődött, hogy hogyan is fogok én felöltözni. Oké, hogy kimonóban, de az ne legyen fekete, és még valahogy el is kellene takarnom magamat. Végül ugyan nem pont hagyományos, de egy ahhoz közelítő két részes ruha mellett döntöttem. Fehér-kékes-lilás színekkel bele is fért a színkövetelménybe. Először alaposan körbetekertem magam derekam aljától egészen a nyakam tetejéig magamat fáslival, majd lefelé haladva a bal kezemet csuklómig. Erre vettem fel a egyrészest, s kötöttem meg jól, hogy a lehető legkevesebb látszódjon ki, majd vettem fel rá a kiegészítő felsőt, melynek hosszú-bő ujja teljesen le fogja takarni a kezemet, így abból sem sok fog látszódni. Más már nem volt hátra, mint előkeríteni a szemfedőt. Ezt viszont jó lesz kalózkodásra fogni, igaz csak nem akarok senkit sem rémisztgetni azzal, hogy nem elég vörösek a szemeim, az egyik még teljesen be is van vérezve, vagy nem tudom. Nem akart meggyógyulni, én meg nem vagyok hajlandó egy kis elszíneződés miatt feküdni. Mondjuk, ha bevérezve lenne akkor az inkább pirosabb lenne, mint ez a sötét szín. Mindenesetre felhúzom jobb szememre, s bepakolom az elengedhetetlen felszereléseket, melyek a jegyzetfüzetem, toll-ceruza, néhány nyalóka. Célirányosan elindultam a Kuchiki birtokra, nem volt furcsa odamenni, hisz már voltam Ai-san birtokán is, és most csak az udvar egy kis részére, egy egylet keretébe gyűltünk össze mi, és úgy is egyeztetve van, meg minden.
Odaérve aprót hajoltam a fogadóknak, és megerősítettem sejtésüket, hogy a gyűlésre jöttem. Ezután kicsit lassan ugyan, de sikerült eljutnom a kalózhajóhoz. Pár helyen meg kellett gondolnom, hogy merre is kell fordulni, hisz nem kértem útmutatást. Örömmel hallottam, hogy már megy a csevegés, s még boldogabb voltam, mikor megláttam a jelenlevőket. Nem csak új tagokat, de a tesókat is látom!
-Sziasztok.
Köszönök oda általánosan, ugyanis épp sikerült elkapnom, hogy Aniue-nek hívja Suzu Natsu-t. Ami először csak kérdőjeleket tett a fejembe, de aztán lassan körvonalazódott, hogy miről lehet szó. A cukrot elfogadom, s amikor megérzem, hogy milyen nagyon finom, akkor rögtön úgy érzem, hogy viszonoznom kellene. Tehát fogtam az egyik Airisu -féle vaníliás nyalóka igazán finom egyszerűségéhez képest.
-Ez nagyon finom, ne osztogasd el mindet, és izé, tessék, ez vaníliás, szerintem ez is remek darab.
Nyújtom át neki. Aztán megyek és felírom magamat. Először elgondolkozom, hogy hová kellene, aztán végül a tiszteletbeli tagokhoz írom a nevemet. Persze, ha valaki tőlem kérne segítséget, akkor szívesen segítek neki, de úgy tűnik Suzu kézben tartja a dolgokat. Természetesen dolgom végeztével, ha nem kellek senkinek, akkor osztok nyalókát Suzunak és Natsu-nak is. Én magam egyelőre elvagyok a kapott fekete kis édességgel, igazán tetszetős. A tesók környékén maradva figyelem a többieket, jó látni, hogy elvannak. Kíváncsi vagyok, hogy mikre kerül ma még sor.
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 01, 20:44:52 írta Kaminari Rosui Taka »

Karakterlap

Masachika Ryūtarō

NETléta

Eltávozott karakterek

12. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 100 / 30 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötét türkiz

Egyéb hovatartozás:
Karakura High School

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Szerencsejáték! Legjobb módja valamiből semmit csinálni!

Post szín:
darkturquoise


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #7 Dátum: 2015. Okt. 02, 17:57:44 »
Ihajja-csuhajja! Mikre nem éled az ártalmatlan középiskolása! Átlagban semmire! De nem ma! Sajna Vin Diesel bá mellé nyúlt. Jött a csippantás, hogy hirtelen weekend, szal go a bázisra tiszteletemet tenni! Ennek örömére nyomtam hangolódó videót a közös hálóra, mert soon talizunk a bro-kkal. Had vígadjanak a meet-nek, meg az ingyé porn csatiknak, amiket mellé dob. Plusz tizennyolc sose para! Shosho chan-t legalább felvilágolják. Benne van már a party hard korban. Cink, ha csak könyvekből, vagy más fejében turkálásból kapirgálja ezt a sub-ot. A kis Kimcsi chan lelkét meg úgy is lefoglalják a krokodílusok. Az a csaj, vazzeg! Nagyon creepy! Boss nem tom mit csinált. Valszeg fejjel lefelé, vasalás közben nyomta az unga-bungát, de a csajos totál zaccos. Nem azért, mert lovely, ha nem épp állatokat mészárol. Bírom a kis lady-t. Igaz, ált elijeszti az összes tökéletesre formált pipit, akit felszedek vele, de cukker, mert sajt! Legalább ő eljön velem flangálni, ha már a többi granpa itthon mereszti a valagát, vagy a fene se tudja merre.
Annyi az ennyi, hogy fogtam a motyóm, aztán drifteltem a terepre. Délután háromkor csak sikeredett beesnem a kígyózugba. Take it easy! Zabát vettem, meg benéztem a parkba, hátha futnak pretty babákok a pályán. Ha meg már a közelben jártam, besasszéztam édességet venni Shosho-nak, mert állandóan tömi a majmot. Tyehe! Vettem eleget az egész band-nek. Hátha, Mimi chan is kér. VHoa-hoa-hoa! Azt a magasságos kannás bor szesztartalmát! Mostan ötlődött fel bennem a gondolat. Egészen beette ide magát! Érzem, már nagyon érzem! Itt van a nyelvem hegyém! Holy shit!O_O Megtaláltam!Mióta nem láttam, Mimi chan-t? Há, azt nem tom, de nem tegnap!O-o Majdan bekérdezem a mindeható boss-t, mit látott ős szemével. Hátha gonosz orkok rabolták el.
Ez legalább tipp, mit kezdjek itten magammal. Rongyolhattam boss-hoz osztályjelentést tenni oroszul! Höhöh! Megtanultam! Mindig kell a lazaság. A bohóc nem csusszanhat le a porondról. Mán, csak azt nem tudtam, melyik szegletben van főni. Gondoltam elkurjantom magam, hátha a hívásra válaszol, de a folyosó túlvégén megláttam az én csudi-mudi aranybödönömet! Egyből szerelmetes lovagként tártam szét karjaimat.
-SWEETHE~ART!- Volt ottan szívecske, csillag, minden lófene a levegőben. Totál gay volt a látkép, de még is csak az én princess-em vágtázott felém. That’s my job, hogy kellő rajongással köszöntsem! Még, ha ő kicsit másképpen is gondolta a viszonzását. Ahogy általában, most is talppal érkezett a gyomromba. A vesekövem, ha létezett most darabokra esett. Nem para! Legalább az orvost beúsztam. Azért a dráma meglegyen, nagyon elterültem a földön és nagyon ki lettem végezve.
-That’s my girl!- Simogattam meg a fejét büszke nagy tesaként. -Ma-holnap legyűrsz szkanderban, princess! Hogy megy a szitu odaát?-
Vágtam ezerrel a not bad pofát. Érezze a törődést és love-ot. Utána toltam neki gumicukrot, egyen, miközben negyven perces stand up-ot tart a napjáról, hetéről, életéről. Már megszoktam all day nyomja a beszámolót. Tudtam mellette gyűrni a progimat. Álta úgy is a végén böki ki, ha akar valamit. Most azt, vigyem el ruhát venni. Supa-dupa ötlet! Mindig csinik az eladó lánykák. Nyomtam is rá az okézsokét, míg oda nem értünk. Naná! Semmi ropogós csibefasírt, csak granny-k.
Egyetlen reményem, hogy a kinder csoki találkozón lesznek felnőtt kísérők. Nem kell sok! Csak pár hugi! Beáldoznám magam, ha csicsereghetek velük. Meg, ahogy képzeltem! Semmi magic, kizárólag gyerek. Le is fagyott képemről a vigyor. Főleg, azok után Kimi chan lazán lekoptatott. Ezerrel tepert a big bro-jához. Kapásból heartbreak-et kaptam. Ennyit érek! Eldob az első alkalommal! Fájt az igazság. Le is telepedtem a kosárkás lányka mellé. Nyúltam a cukorkájából, aminek tök creepy íze volt. LOL! Még a nyelvem is befogta! Ezt komáltam! Vettem még belőle párat.
-Hogy hívják ezt a cukit, milady?-Kérdeztem rá kedves vigyorral, hátha válaszol és nem nyom pofán. Azért, akadtak gyerekek, akik perverzet kiáltva lenyomtak nekem egyet. Nem is értem, miértT-T. Nem lényeg! Kotortam regelni. Bár nem tom a kíséretre mi vonatkozik, ezért a csapi kapira bambultam.
-Én is szignózzak? Csak beugrós vagyok.- Böktem rá a bro-t belező hercegnőmre. Megint büszke fejjel jegyeztem meg magamban, micsoda supa fogással készül a lelket is kicsavarni a srácból. -Én tanítottam neki!- Virult a fejem ezerrel.

Karakterlap

Miyazawa Sanju Ren

Eltávozott karakterek

13. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 10 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Lávavörös (elemi tűz)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#D3471E // #9EE8D9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #8 Dátum: 2015. Okt. 03, 20:12:14 »
  Érdekes felhívást olvastam minap a hirdetmények között. Az első sorokból el is döntöttem, hogy hát én erre elmegyek! De rögtön ezután elolvastam az aláírást… Yoshida Yoriko. :O.O: Na ne! Mármint az a Yoshida Yoriko a 12. osztagból, aki suttyomban titkos kísérleteket hajt végre az emberein, ha lazsálnak? Akit sosem lehet látni, hogy eszik és azok a feltételezések járják, hogy valószínűleg robot és elemmel működik?! Nem, nem, nem! Én aztán így nem megyek el rá, pedig nagyon érdekel ez a kalózhajós cucc, főleg azért, hogy megtudjam: mi az a kalóz?
  Nem is tudom végül miért határoztam el magamat amellett, hogy elmegyek rá. Biztosan halálvágyam van. :/ De most mégis itt állok Yane szobájában és a kimonói között vacillálunk, hogy melyik lenne ideális az alkalomra. Mivelhogy nekem az uniformisomon kívül nincs más ruhám. De mindegyik kisvirágos, nagyvirágos, oké, ez Yanehez illik, de ehh, a nyuszis pedig nem jó, mert az meg túl gyerekes és nem is az én méretem. Akkor most már végképp nem értem, hogy miért van ennyi választék, ha egyik sem jó?
  Hosszas tanakodás után végül egy halványsárga, rövidfazonú kimonó mellett döntöttem, amiben tuti kényelmes lesz a mozgás, nem úgy, mint a többinél. Arról nem volt szó, hogy ehhez egy vastag lila öv is jár, amit masniba kell megkötni. Azt hittem leállom a lábamat, mire Yane felkötötte rám. @.@ Hogy képesek ilyeneket hordani? :/ Egy picit még igazgattam a ruha végét, hogy megszokja a rövidségét. Yane elégedett volt, mert a topánkám is ment hozzá, meg, ahogy ő mondta, színekben is passzol a sálam és az esernyőm mellé, amihez ragaszkodtam. Jobb híján, mert nem értek hozzá, elhittem neki. Valójában cseppet sem értem, hogy minek kell ennyi mindenre ügyelni, hiszen ez csak egy ruha!
  Rihitoval léptem el végül erre a Kuchiki-birtokra. Yane szerencsére tudta, hogy merre van és elirányított oda. Így aztán tudtuk merre kell menni. Mikor odaértünk, nem használtuk a kaput, a falon keresztül ugrattunk át, majd meghúztam Rihito szőrét, hogy érzékeltessem vele a hajószerű valaminél, hogy meg kellene állni.
  – Várj, Rihito! – behúzott nyakkal nézek felfelé. – Ott van bent… Yoshida Yoriko – suttogom. Rihito hátracsapja füleit és visszaváltozik miniatűr méretébe, minek hatására leesek hátáról. – Hé!
  Elhúzott szájjal nézek Rihitora, majd az épületre. Végül felkeltem, leporoltam a ruhát és rávettem magamat arra, hogy tovább menjek, hiszen az ernyő nálam van, meg aztán figyelmünk se fog lankadni. Négy-öt lépés után mégis vissza kellett trappolnom Rihitoért, aki nyuszi mód itt lapult volna a gyűlés végéig!
  Berúgnám (volna) az ajtót, de csak az útban álló krapekot tessékelem arrébb mozdulatommal, merthogy az emlegetett bejárat tárva-nyitva várt, csak miatta éppenséggel semmit sem láttam.
  – Hol van Yoshida Yoriko?! – teszem fel a kérdést azonnal, hogy kimutassam, én aztán nem parázok már tőle! >.>
  – Oh, kösz!
– beleállítom a földbe az esernyő végét, majd veszek egy marokkal a cukrokból, amiket a kiscsajszi kínálgat az ajtóban, addig is leplezzem remegő lábaimat. :| Miután felmarkoltam egy jó adagot az édességből és a becsúsztattam azt az obi mögé kirántottam az ernyőt a földből.
  Mikor Yoriko jelentkezik, felé nézek, végigmérem és… ez tuti, hogy nem az a Yoriko! Ez valami turpisság, nem felnőtt és nem is ijesztő és kétlem, hogy Kiya és Zukke rosszul írta volna le Yossit!
  – Bocs, a jelek szerint összekevertelek valakivel – mondom, majd odamegyek az asztalhoz. Körülnéztem, úgy néz ki, jó helyen vagyok, és valóban gyerekgyűlés van itt. Mindenki fiatal és túldekorált kimonóban van.
  – Ő itt Rihito, hoztam kabalának – dobom be az emlegetett a közösbe, ha már majdnem itt hagyott a pácban. – De a farkát ne húzogassátok, azt nem szereti – teszem hozzá, közben hagyom, hogy Rihitot megnézhessék, ha akarják, addig is neki tudok állni a cukorevésnek.
  – Amúgy, mit fogunk itt csinálni pontosan? Meg amúgy mi az a kalóz? – teszem fel a kérdést és közben nekiesek a felsorakoztatott nassolnivalónak is. – Az én nevem Miyazawa Sanju Ren, felírnád? – kérem az egyiküket, aki a papírral szöszöl, mert nekem tele van édességgel a kezem, most nem tudok írni. :roll:

Karakterlap

Hayakawa Yuki Hajime

Eltávozott karakterek

Shinigami

1. Osztag

*

Ichibantai fukutaichou

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 58

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 11 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Fehér (jég elem típusú)

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#03649b // #82d9f7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #9 Dátum: 2015. Okt. 06, 17:30:56 »
  Sokat tűnődtem azon, miután első új hadnagyi teendőim között kifüggesztettem a Gyerekegylettel kapcsolatos felhívást, hogy én is megjelenjek-e rajta. Mint klubtag, illendő lett volna tiszteletemet tennem. Ugyanakkor, számtalanszor eszembe jutott már, hogy valóban helyes-e eme külön foglalkozáson részt vennem, hiszen hadnagyként fontosabb teendőim is vannak. Emiatt egy szépen megírt levéllel, a kilépési kérelmemmel mentem el a Kuchiki birtokra a kiírt időpontban a gyülekezőre.
  A pontosság számomra mindig is fontos volt, így időben érkeztem, mondhatni az elsők között. A felhíváson írtak szerint nem uniformisban, hanem egy hétköznapi viseletben érkeztem, egy egyszerű, egyszínű kék kimonóban. Habár eltartott pár pillanatig, mire rászántam magamat, hogy belépjek a kalózhajóra emlékeztető építménybe. Yoriko és még egy édességet kínáló fekete hajú lány volt ott, akivel most volt szerencsém találkozni először. Vagyis, valakire roppantul emlékeztetett, hossza tűnődés után sikerült rádöbbennem, hogy honnan. A Kidoushuu egyik gyakorlatán láttam, az első sorban volt és rendkívül tehetségesen állt hozzá a feladathoz, erről jegyeztem meg őt.
  – Köszönöm szépen Kuchiki-san >///> – veszek egy szemet a cukrokból, melyet felajánlott, miután zavarba ejtően soknak tűnő percekig elidőztem az ajtóban, míg azt próbáltam feleleveníteni, hol is találkozhattunk. – Milyen ízesítésű? – emelem fel a cukrot kezemben. – Anou… sikerült beilleszkednie a Kidoushuuba? – érdeklődöm. Tudom, hogy az áthelyezéssel már kevés közöm van az osztagban történő dolgokhoz, de egy pillanatra, ahol Kuchiki-sant láttam újra a Kidoushuu egy tagjának éreztem magamat. 
  – Szia – lépek Yoriko mellé, hogy ne tartsam fel a sort azzal, hogy az ajtóban állok. A levelet ő küldte szét mindenkinek, így kétségem se fért hozzá, hogy Miyoko után magára vállalta a Gyerekegylet igazgatását. Mióta eltűnt, azóta a nagyobb szabású összejövetelek is megszűntek. – Anou… köszönöm a könyveket, amiket a Yonbantaiba hoztál, nagyon izgalmas olvasmányok voltak >///> – vakarom meg tarkómat.
  Kezemben szorongattam a levelet, mely kilépésem okait ecsetelte. Nem igazán tudtam, hogy lenne érdemes belekezdenem ennek felvázolásában. Szerettem volna, ha a régi tagok tudnák, hogy nem szeretnék részt venni tovább és úgy éreztem, hogy illendő lenne személyesen is kifejtenem miértjét. Ezért úgy döntöttem, hogy várok még vele egy keveset. Ha rákérdezett mi az, zavartan mondtam neki, hogy később elmondom. Tényleg nem szerettem volna a többiek nélkül kifejteni.
  A gyűlés előrehaladásával egyre több régi és új arcok is megjelentek. Nem győztem mindenkit üdvözölni, és Yoriko bevezető instrukciói után éppen idejének láttam, hogy bátorkodjak magamhoz venni a szót és felvázolni az egyletből való kilépési szándékomat, amikor a leg döbbenetesebb belépőnek lehettünk szemtanúi, mely Sierashi taichoutól származott. Várjunk csak… taichou? :O.O:
  – Öhm… a nyulak nem tudnak repülni – halkan jegyzem meg az alábbi tényt a kérdést hallva. – Nem ütötte be véletlenül a fejét Sierashi taichou? – lehet, hogy tényleg keresett valamiféle háziállatot, csak az érdekes érkezés miatt beüthette a fejét és ennek okán összezavarodott egy kissé. Egyáltalán honnan eshetett le? Nem tájékoztatták volna arról, hogy merre van a bejárat és, hogy az épület nem rendelkezik tetőablakkal?
  Némán hallgattam az okfejtést az intelligens nyúllal kapcsolatban, melyet nehezemre esett elhinni, ráadásul jobban foglalkoztatott ama kérdés, hogy Sierashi taichou mit keres itt kapitány létére. Zavartan pillantottam le ölemben tartott kezemben lévő levélre. A fejetlenségben nem igazán tudtam, hogyan hozzam fel a benne írtakat személyesen is. Mikor nevem után érdeklődtek, a váratlan kérdés okán megilletődve feleltem, döbbenten tapasztaltam, amikor ennek hatására egy jelenléti ívre felkerült a nevem. Oh… :S
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 06, 17:56:08 írta Hayakawa Yuki Hajime »
(click to show/hide)

Karakterlap

Sierashi Kimiko

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 15 000

Hozzászólások: 5

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 11 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #10 Dátum: 2015. Okt. 08, 06:07:29 »
Nagyon nem értettem, amit odahaza magyaráztak apuról, hogy most ő több valaki, és odabent van, csak másképpen beszél, és néz ki. Nekem nem kell, az igazi apukámat akarom! TwT Ezért nem is mentem sokáig haza, hátha visszajön majd értem az igazi, mert sose hagyná, hogy Seireiteiben bajom essen, értem jönne megmenteni, elvégre az apukám. :3 Addig segítettem Katsu~oniisamanak, mert a sok kapitánykodásban mindig elkélt egy újabb szorgos kezecske! ^w^
Amikor megkaptam egy meghívót a gyerekegyletbe, azon nagyon elcsodálkoztam, először nem is értettem, ezért megkértem Chizu~neet, magyarázza el, mi alapján hívhatnak meg. Azt mondta, hogy benne vagyok a rendszerben, onnan tudják a koromat, és ezért mehetek. :o Még mindig nem tudtam, mi értelme lehet, hiszen a jelek szerint nem plusz edzés volt a céljuk, hanem valami játék féleség. Nem gondoltam volna, hogy a Gotei Juusantaiban mostanában így járja a dolog, valóban aggódni kellene. :/
Először nem szerettem volna elmenni, de aztán Chizu~nee azt mondta, hogy ott lesz ősi ellensége, Haruki~chan. Félrebillentett fejjel hallgattam, miféle rémségeket kellett szegénynek kiállnia, így amikor megkért, hogy helyette is álljak hadba, készségesen vállaltam a feladatot, ez a dolga egy barátnak! *o* Lelkesen bólogattam, majd felötlött bennem, ehhez előbb haza kell mennem, mert kimonom még sohasenem volt, mindig apu vett nekem ruhát, vagy Ryuu~niivel elküldött választani, ha nem ért rá. A mostani apuval, aki nem is igazi apu, el se mennék, de mivel régen voltam otthon, Ryuu~nii biztosan elvisz, legutóbb se mondott nemet. :3
Épp, hogy csak átértem, és elindultam a folyosón, szinte nyomban belé botlottam, ez biztosan jelent valamit, majd elmesélem Chizu~neenek! *3* Ahogy kitárta felém karjait, azonnal szaladni kezdtem felé, hiszen jól tudtam, ez mit jelent, apu megtanította a megfelelő üdvözlést fiúk felé ilyen esetekben. ^-^ Előtte két méterre elrugaszkodtam a talajtól, és talpaimat magam előtt tartva egyenesen gyomra közepébe érkeztem. Neki direkt nagyokat ugrottam, mert mindig nagyon büszke volt, és ezzel kimutathatjuk a szeretetünket, azt mondta apu. :3
- Ryuu~nii! *o* - Tartottam fejemet lelkesen, apun kívül csak ő dicsérhetett meg, a többiek szava úgyis semmi volt ezekhez képest. :roll: - Minden rendben van, a vizsgát kitűnően teljesítettem, de nem is volt nehéz, mert tök béna lidércet választottak, egy kétszer ekkorával is elbírtam volna, csak a társaim sírva fakadtak. Meg is mondtam nekik utána, hogy szégyen a Goteire, amit produkáltak, és az én apukám biztosan nem engedte volna át őket ilyen teljesítménnyel! ˘o˘ - Húztam fel az orrom, mert ha egyszer így volt! Teljesen elrontották az egészet. ._. - Aztán találkoztam Katsu~oniisamaval, aki tényleg olyan, mint apu, de elsőre nem is tudta, hogy a húga vagyok, mert senki nem szólt neki. Aztán próbált nagyon távolságtartó lenni, tudod ő nagyon okos, és szerintem nem akarta, hogy azt higgye a többi tiszt, kivételez velem, de hát mind tudjuk, az eredményeim miatt vagyok ott, ahol. 8) - Húztam ki magam, és vettem mély levegőt, hogy tovább mesélhessek. - De most Chizu~neetől kaptam hatalmas feladatot, és ehhez kell egy felnőtt, aki elkísér kimonot venni, és ki más lehetne a segédem egy ilyen kalandban, mint Ryuu~nii? *w* - Pillogtam rá csillogó szemekkel, mert olyankor mindig megengedte, hogy megegyem az utolsó szem pattogatott kukoricát, biztos vásárlásnál is működik. ^-^
Olyan gyorsan mondott igent, mint mindig, semmi aggódnivalóm nem maradt, kezét szorongatva húztam végig az üzleten, mert csak úgy biztonságos az utcán! :o Végül egy virágmintás kimonot választottam az eladónéni segítségével, mert azt mondta, az megy a szemem színéhez, ami olyan, mint apué, és akkor az övéhez is megy! ^w^ Ryuu~nii pedig még a gyűlésre is velem jött, ne menjek egyedül, lehet baj lesz. Nem szerettem volna lelombozni, hogy meg tudom védeni magam, nehogy öregnek és feleslegesnek érezze magát, ezért nagyokat bólogattam, és nem szóltam a titkos feladatomról, abban úgy sem tudna segíteni.
- Katsu~oniisama! *o* - Röppenetem hátulról a nagy robajjal beeső bátyámra, nem is tudtam, hogy ő is eljön! Szólhatott volna. TwT - Képzeld, voltam otthon, de apu már nem is apu, amit nem értek, mert az az idegen bácsi, csúnya, és hazudik is! Ráadásul a többiek elhitték neki, teljesen buták háza van, és azt hiszik, hogy majd őt apának hívom, mert szerintük ő az, de szerintem meg nem! De nem aggódom, apa majd eljön értem, mert sosenem hagyna egyedül, hiszen én vagyok a szeme fénye, azt mondta! ToT - Levakarhatatlanul kapaszkodtam hátába, most nem ráz le olyan könnyen, mint legutóbb az osztagban, ezt a játékot én nyerem. >w> - Engem Katsu~oniisama ír fel!
Közben kilestem válla felett összehúzott szemekkel, ki is lehet az álnok Haruki~chan! Végül egyértelművé vált, mikor a nagyhangú lány beviharzott, ki más is lehetne ilyen hangos, és fiús? :/ Nem csoda, hogy szegény Chizu~neenek annyi borsot tör az orra alá, biztos irigykedik rá, amiért sokkal lányosabb nála! ˘o˘

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #11 Dátum: 2015. Okt. 12, 15:31:39 »
Minden egyes érkezőnek külön örülgélek, a fekete hajú kislány, aki kezdi a sort, nagyon figyelmes, még édességet is hozott, amit megköszönök neki, és mikor kínál én magam is veszigélek egyet belőle, biztosan nagyon finomacska, de nem szeretnék most enni semmit, nehogy udvariatlannak tűnjek, amikor üdvözölgetem a többieket. >.<” Yukit* azonnal egy öleléssel fogadom, elvégre egyike a régi tagocskáknak, és az egyik legeslegjobb barátom, rajta kívül csak Tsuki-nee-chant nevezgélném ennyire közelicske barátomnak, ami igen nagy szó!
– Oh, örülök, hogy tetszettek, rimi-reméltem, hogy nem fogsz nagyon unatkozni... ^w^ Jobban vagy már? – butuska kérdés, akkor csak nem ugrándozna itt, ha még pihennie kéne, de akkor is ágyban lett volna a helye, amikor eljött meglátogatni azzal a bizonyos üggyel kapcsolatocskásan, szivi-szóval mégsem olyan buta a kérdés, és jogosan érdeklődök ilyesmikről. ˘ ^ ˘
A további érkezgélők közül is egy nagy öleléssel üdvözölgetek mindenkit, akit már ismerek** legalább látásból vagy korábban az egyletből, kivéve azt akiről tudván tudom, hogy ezt nem szeretgéli. Sajna-majna igen kevesen vannak a régi tagok közül, ami önmagában pici-micit szomorú, de jó látni, hogy azért vannak érdeklődők, akik valószínűleg az egylet inaktívsága miatt nem kerültek eddig köreinkbe. ToT
– Nem baj, Suzu-chan, nagyon jól áll neked, illik hozzád, és van benne rózsaszín is, szóval-móval nem keverhető össze a shinigami egyenruhával *w*” – válaszolgatok azonnal Suzu-chan aggodalmára, bár bizti-mizti jobban állna neki, ha nem lenne benne egyáltalán fekete, de azért lehet vele kivételt tennigélni. Elismerően bólogatok, mikor hallom az öltözet történeteckséjét, nagyon klassz lehetett az egész esetecske, úgyhogy megsimogatom kedvenc mentoráltacskám buksiját, és persze jól beölelgetem saját öcsikémet, aki elkísérgette idáig. * w * Mondjuk arra nem számítgáltam, hogy akadémisták is érdeklődgélni fognak majd, de ezt is hamar elsimítjuk majd, legalábbis szeretném, ha be tudnánk őket venni és nem érezgélnék magukat kirekesztve vagy ilyesmi, az nagyon rossz lenne, mármint én tiszta-miszta bűntudatoskás lennék, ha ez megtörténne. T-T
Azért az meglepigél, hogy olyanokat is látok, akiket még nem láttam, mármint egyáltalán nem találkozgattam az arcukkal a monitorocskákon sem, vagy csak nagyon elvétve, de persze-mersze nekik is vidáman integetek, ne gondolják, hogy nem látigálom őket szívesen, csak meglepigél a jelenlétecskéjük, ami önmagában nem bajocska egyáltalában, sőt, még örülök is neki, hogy új tagokkal bővülget a csapat és új shiniket ismerek meg. * w *
 - Nem probléma, biztosan Yuko-nee-chanra gondoltál, rajtam és Nii-chanon kívül csak ő használja ezt a vezetéknevet, mármint úgy hogy ismerik is a többi osztagban... ^^” Rimi-remélem, nem érezted magad olyan rosszul nálunk, Ren-chan ^w^
– teszem még hozzá a korábbiakhoz a nagy hangú lánykának, akinek az aktáját volt már szerencsém olvasni, csak sosem volt alkalmam találkozgálni vele, ameddig nálunk volt büntetésben, pedig én tényleg akartam ám időt szakítgálni rá. TwT
Ezután már zökkenőmenteskésen haladhatott a névjegyzék írása, vagyis hát hogy majdnem, mert arra azért nem számítgáltam, egyik későnk a plafon felől érkezgél majd, ráadásul pont Katsu-chan taichou, és még zöldségeket is beszélget majd hozzá. :O.O: Már épp készülnék odaszaladni hozzá, hogy megnézzem, jól van-e és ha kell, keresgéljek valami hideget a buksijára, mikor halligálom, hogy Yuki* felteszi a legfontosabb kérdésecskét, nevezetesen, hogy beverte-e a kobakját, ami nekem külön jó, mert az egyik ismeretlen fiú elém álldogál egy kérdésecskével, miközben a nanabantaios kislány Katsu-chan nyakába ugrik, vagy valami érdekes módon áll neki megkínozni a kapitányát. O_O”””
 - Anou... Ha szeretnél tiszteletbeli tagocska lenni, akkor nyugodtan ^w^
– válaszolgatok a barna hajú srácnak, aki ránézigélésre a legidősebbnek tűnik közülünk, de szerintem pont belefér még a limitecskébe. – Üdv a csipet-csapatban! ^w^ – köszöntöm egy öleléssel, amikor felírkálja a nevecskéjét, majd visszalépek az asztalocska mögé, hogy megvárogassam, ameddig megtelik a listácska, vagy legalább azok a nevek felkerülgélnek, amik tulajdonosai csatlakozgálni szeretnének az egyletecskéhez.
Mikor ezzel végezgélünk, magamhoz veszem az előttem lévő papíroskákat és a névsorocskát, hogy lássam, mi is következik és kik azok, akik egylettagok szeretnének lenni a jövőben. Egész sokacskán vagyunk, bár azért páran hiányoznak a régi névsorból, kevesen maradgáltunk eredeti tagocskák, ami persze szomorú, de azért-mazért csak túléljük, legalábbis remélem, de biztos-miztos nem csak nekem hiányoznak a régiek. TwT No mindegy, nem foglalkozgálhatunk velük örökké, a jelenlegi tagocskáknak is meg kell adni a szórakozás lehetőségecskéjét! * w *
 - Akkor ha mindenki feliratkozgált, haladjunk a napirendi pöti-pontokkal. A mai nap prigi-programja még, hogy alvezért válasszunk, illetve megszavazgáljuk, hogy maradjon-e a jelenlegi téma vagy sem, ha váltunk akkor mire, és hogyan legyenek ezentúl a csapatocskák. Régebben két csipet-csapatban voltunk egyleten belül, szerintem ez megtartigálható, ha mindenki egyetért, csak újraosztogatásra lesz szükség ^w^
– kezdek bele a továbbiak ismertetésébe, hogy azért mindenki tudigálja, nem kell egész délután itt lenni, ha nem akar, és nem fog az egész napocska elmendegélni a kimi-komoly témázgatással, de ezekkel most mindenképp végezgélni kellene, hogy legközelebb ténylegeskésen a játékkal telhessen majd az időcske. * w *
 - Szivi-szóval, kezdjük akkor az alvezérrel! Akit érdekel a pozíció, jelentkezzen, aztán majd ha látigáljuk, kik a jelöltkéink, akkor szavazunk. Akit a pozíció nem érdekel, nyugiskásan nassoljon és beszélgessen közben, majd úgyis feldobigáljuk hangosan, ha megvannak a jelentkezők ^v^
– adigálom fel a kövi pontunkat és vissza is telepedgélek a kalózkapitányos székecskébe, hogy onnan várigáljam a jelentkezőket. Myo-chantól gonosz volt, hogy eltűnt, én az ellenséges flottácska első tisztje voltam, nem igazság, hogy én üligélek a székében, mert senki más nem foglalkozott az egyletecskével. TwT

* fordítás: Hajime
**Takit megölelgeti, mert egy csapatban voltak; Harukit csak akkor, ha elviseli, ha látja rajta hogy nem kéne, akkor neki csak köszön


Aki még jelezte, hogy jönne: Yoshida Yukio.
Becsatlakozni továbbiakban is ér, csak innentől későnek fogom számítani. Kövi kört október 23-án tervezem megírni, ha lehet addig mindenki reagáljon! ^w^

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Sierashi Katsuo

Eltávozott karakterek

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 72

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 18 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
méregzöld

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Ka'bumm!

Post szín:
#406060


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #12 Dátum: 2015. Okt. 20, 23:42:39 »
A keksz senkit sem érdekelt, így több maradt nekem. Pontosabban majd nem senkit, mert hamarosan valaki megrángatta a szuperman-es, kapucnis pulcsim alját. Érdeklődve sandítottam le, ahol Nyan chan hatalmas szemeivel találtam szembe magam. Rögtön széles mosollyal készültem megszólítani, de az aprócska lány édességet tömött a számba, véletlen se beszélhessek. Nem értettem mi ez a váltás, míg jobban szemügyre nem vettem. A testvére ruháját viselte, vagyis inkognitóban volt! Kapásból szám elé pakoltam a mutatóujjam, hogy tudja, egyetlen szóval sem kottyintom el magam.
-Csereakció, Oki chan?-Tartottam felé a kocsis kekszemet, hátha kér belőle. -Te is titkos küldetésen?- Suttogtam halkan, véletlen se hallhassa más. Úgy is kezdett feszélyezni a sorjában érkező lánytömeg. Ez valamiféle csel lehetett, hogy egyetlen fiú sem volt jelen. Az egy meg kettesek valamiben nagyon mesterkedhettek, vagy a mumusok szállták meg a helyet. Valami nem stimmelt, mert az ki van zárva, lányos teadélutánra érkeztem, bár nem tudom, mert a sok díszes ruha meg az édesség. Kezdett szörnyen gyanús lenni az alakuló felfordulás, amit a sok sikongató, ernyővel csapkodó és édességet eszegető lány generált.
Kissé megnyugtatott, amikor Kameh(aji)me fun-taichou megjelent. Azt nem értettem, miért érdeklődik az állapotom iránt. Mindenemet beütöttem a fejemen kívül és repülő nyulak teljesen egyértelműen léteztek.
-Természetesen vannak, Kamehame fun-taichou! Ha nem hiszi el, bemutatom a Gandalf-nak, amint sikerül megtalálnom!- Képedtem el, mi ez a kételkedő hangnem. Azonban, ha már mellém került, közelebb hajoltam hozzá, minél halkabban tehessem fel kérdésemet, ami a körülöttünk zajló felfordulás miatt, elég nehéz feladatnak bizonyult. Hiába suttogtam kétszer egymás után a szavaimat nem értette Kamehame, így nagyobb levegőt vettem hangosabban tegyem mindezt. Azzal nem számoltam, pont ekkor lesz csendszünet…
-Semmiféle babás teadélutánra nem készülnek a copfos tagok, igaz?- A ránk szegeződő szempárok kereszttüzében kénytelen voltam gyorsan kimenteni magunkat, vagyis magamat. -Túl sok teát ittam délelőtt. Megfeküdte a gyomromat!- Vágtam kellően fancsali pofát, mindenki elhigyje kellemetlen csomagot pakolok a padlóra, ha ezzel az innivalóval kínálnak meg. -Szegény Kamehame kun pedig fű allergiában szenved.- Paskoltam meg a mellettem álló hadnagy vállát. Megkértem volna négyszemközt is, maradjon ez a fedőtörténetünk, ám hatalmas üvöltéssel kísért tornádó készült aljas módon befurakodni kettőnk közé.
Az égi csapás, akit nem nevezek nevén, megszokott módon, gerincroppantó ölelésben kívánt részesíteni, de ezt a trükköt már ismertem! Gonoszan felcsillanó szemekkel léptem előre és toltam helyemre Kamehame kun-t, véletlen se ússza meg az ölelést. Addig is békés keksz csócsálással hallgattam egész napos élménybeszámolóját.
-Míg ki nem bököm a szemét…-Tettem karba a kezemet a hosszas és követhetetlen beszámolón, ami azt hiszem arról szólt, hogy az apánk már nem az apánk, de jött egy klón, aki elhitette mindenkivel, hogy ő az. Tehát a klónozó megint működésbe lépett! Nem elég, hogy engem le merészelt másolni, most még az apánkat is!
-Mit tudsz erről a silány másolatról, Koko chan?- Dörzsöltem elmélyülten államat, mégis miféle rejtély lapulhat a háttérben. Érdekeltek a részletek, bár az izgága nem mondom milyen rokonom kapásból rátapintott egyik gyengémre. Már pedig a hősök sosem adják ki a titkaikat. Gyors mozdulattal vontam magamhoz nem árulom el tisztem és kerestem az aprócska kislányt, aki néhány perccel korábban ajánlotta fel segítségét.
-OTT!- Mutattam rá a picike Baachan lányra.-Zuzu chan felír minket, ha már elkezdte a listát! Ugye megteszed, Zuzu chan?- Néztem rá hatalmas szemekkel, hátha nem hagy bajban. Akárhogy is legyen, elsumákolom a felírást! Erre jó alkalmat adott az édességet majszoló ernyős lány, aki elég buta kérdést tett fel.
-Mint Jack Sparrow, Zawa chan!- Pislogtam rá értetlenül. Még a fura, ingatag mozgást is megejtettem hozzá, hátha leesik neki a tantusz. -Nagyon menő hajóval szelik a tengereket, kincseket keresnek, rumbát isznak és folyton kardoznak!- Mutattam be a menő mozdulatokat, ahogy a képzeletbeli ellenfelemmel vívok. Ez sem segít, akkor kénytelen leszek behozni a következő gyűlésre a filmet és megmutatni, milyenek az igazi kalózok! Nem lehet ez a téma, ha nem ismerik a tagok!
-Riko chan! Behozhatom a dvd-t következő gyűlésre? Megnézhetnénk, hogy mindenki megismerje a kalózokat.- Emeltem fejemhez a kezemet, mivel a magasba már nem ment. Túl alacsonyan volt a plafon.
A napirendi pontokhoz nem sok mindent tudtam hozzáfűzni. Izgalmasan hangzott az eddigi felállás, hogy két tábor állt háborúban egymással. Nekem tetszett! A felderítéseket arra is használhatnánk látatlanul kémkedjünk az egy meg kettesek és mumusok után. Akár tarthatnánk mumus üldözéseket is! Felkereshetnénk, aztán megsemmisíthetnénk a gonosz mumusokat! Meg elűzhetnénk a konzerves dobozokban lapuló Zöldesség krampuszokat! Akadt néhány ötletem, de még az alvezér választásnál tartottunk, amibe nem akartam beleszólni. Elvégre, csak ide estem, méghozzá úgy, hogy fogalmam sincs mire jöttem…

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Eltávozott karakterek

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 109

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #13 Dátum: 2015. Okt. 21, 02:23:10 »
Nem csak én érkeztem a gyerekek közé, úgy tűnt, hogy Tündér Országból erősítést is küldtek hai! Méghozzá Katsuo Onii~chan személyében. Aki tényleg egyenesen a tündérektől érkezett… pontosabban pottyant be az épületbe. Egyből a Nagy Szürke Nyuszit kereste, akit már ismertem, és tudtam, hogy úgy rendelte mellé a Tünde királynő, mint mellém Cicát. Pár pillanatig még csendesen figyeltem, de nem láttam semmi tündérport rajta, csak sima port, így végül oda mentem hozzá. Hisz mégis csak utánam küldték! Meg amúgy is, a bátyácskáimhoz mindig oda mentem, bárhol találkozzunk! 
Ahogy mellé értem, színtiszta hálám és szeretetem jeleként, amiért utánam jött, holott ez egy veszélyes, és nagyon ravasz küldetés, egy robbanó cukros nyalókát nyomtam a szájába. Finom kóla ízű volt hai! És pezsgett, és pattogott… *^* A világ leges legjobb fajta nyalókája volt! És ha már kínálta, én is vettem a kekszecskéjéből, ami azért volt olyan finom, még a szokásosnál is finomabb, mert tőle kaptam.
   -Na… Naoki köszöni! - jutott még idejébe az álcám, majd kicsit közelebb hajoltam én is, hogy még ne suttogjak, mert azt ugye nem szabad, de titkosított információt adjak át neki - Natsuki nem látta a Nagy Szürke Nyuszit, aki repülni tanul, de ha Katsuo Onii~chan szeretné, akkor Natsuki majd segít megint megkeresni hai! – súgtam, vagyis csak mondtam olyan halkan, hogy más ne hallja, mert sugdalózni nem szabad olyankor, ha többen vagyunk.
Közben minden fire-fura történés volt. És gyerekek beszéltek, meg írogattak. Meg Suzi~chan is megérkezett, a nagyon szép kimonócskájába. Egyből oda is mentem hozzá, majd jó szorosan magamhoz öleltem. Picit meg is emeltem, és fordultam vele, mert olyan nagyon de nagyon megkönnyebbültem, hogy nem esett baja, amíg ide ért. Főleg, mert Taki~san is valahonnan egyszerre csak egy nyalókát nyomott a számba. Meglepődve pislogtam rá, majd még egyszer megsimogattam Suzi~chan hajacskáját, amiért ilyen nagy lány volt,  és ügyesen Naoki~ként szólított. Még egyszer beöleltem, majd orrvul Taki~nii szájába nyomtam egy pocky~t! Nehogy véletlen itt mi együk meg az utolsó nyalókáját!
Ekkor azonban hirtelen valami teljesen elvonta a figyelmem. Kicsit kikapcsoltam, ugyanis egy hangra koncentráltam. Először egy Cica, akit mindenképp meg kellett simogatnom. A furcsa piros hajú lány cicája. Jó alaposan megvakargattam a füle tövét, aztán még hallottam nagyon gyenge cica hangot! Nagyon óvatosan mentem, a lehetséges Nyanko~Sensei növendékek irányába. Egy táskába pihentek, és adták ki a nagyon nagyon szép hangjukat, míg egy ismeretlen nagyfiú ki nem kezdte őket pakolni. Annyira szépek voltak! A formás kis fejecskéjük, a puha talpacskáik… nagyon szép szemecskéik! Észre sem vettem, és ott voltam közöttük. És bújtak, és dörgölőztek, és doromboltak, és bújtak… Hirtelen észbe kaptam. Felegyenesedtem, és a fiúra néztem, akinek a táskájából előkerültek ezek a puha, aranyos, sima, … szóval ezek a cicák. Határozott léptekkel indultam meg fele. Minden kérdés nélkül öleltem meg… már amennyire bírtam, majd visszább léptem egy lépést, hogy lássuk egymást badzsalítás nélkül, mert az rosszat tesz a szemnek.
   - Rosui Nat… Naoki - hajoltam meg előtte, mire az egyik cica a hátamra ugrott. A nyakamba már nem bírt, ott Cica~san pihent, így kénytelen voltam a karjaimba venni, mikor felegyenesedtem.- Köszönet, hogy ide hoztak őket! - egy nyalókát ügyeskedtem egy villámgyors mozdulattal a szájába.


Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 70

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kalózok a fedélzetre! - Avagy a Gyerekegylet gyűlése
« Válasz #14 Dátum: 2015. Okt. 21, 11:15:51 »
  Nem igazán értem, hogy Aneue miértecske Aniue mostacska, hiszenecske így megtévesztgeti a többiecskéket. De legalább ugyan úgy ölelgetett, mint Aneue és nem úgy, mint Aniue. Nem minthácska nem szeretgetném Aniue ölelésecskéjét, de Aneue nekecském akkor is a nővérecském. Szóval örülgettem, hogy Aneue nem teljesen Aniue, hanemecske csak félig-meddig. Meg aztánocska Taki-niinek is köszöngettem, mertecske ő is megérkezett. Nagyon boldogocska voltam, hogy ő is eljövögetett. Akkorka már csak Aniue hiányozgatott! *.* Vagyis az igazicska Aniue, mertecske Aneuecske itt volt, csak Aniuecskeként
  – Taki-nii, Taki-nii! Képzeld múltkor találkozgattam Shizuka-nee-samácskával és nézd csak mitecskét tudogatok! – siettem elécske, hogy megmutogassam nekicske az ütésecske kombinációcskát, amit Shizuka-nee-samácska mutogatott nekecském. Taki-nii erősecske, ezértecske tuti-biztos, hogy kibírja az ütésecskémet, különben sem voltam durvácska, mertecske tudom, hogy aztacska nem szabadocska leszegetni. – Na, milyenecske? *w*
  Nagyon megkönnyebbülgetek, hogy nem bajocska a ruhácskám feketécske színecskéje. Már azt hiszegettem, hogy talán ez problémácska lesz majdacska. De Riko-senpai azt mondogatja nincsen vele bajocska a rózsaszín részecskék miatt. *w*
  Lelkesecskén írogattam fel azokacskákat, akik mondogatták, hogy írogassam fel a nevecskéjüket a papírocskára, meg persze a többiecskéket is, akik ott voltak, mertecske miértecske nem azértocska lennének itt, hogy részt vegyenek a klubocskában? Szóval mindenkit felírogattam igazából, kivéve azocskákat, akik mondogatták, hogy maguk megcsinálgatják. Nagyon-nagyon sokacskát gyakorolgattam, ezértecske nagyon igyekezgettem a lehető legszebbecskén felírogatni a nevecskéket! Múltkor Chichiue-nii is megdicsérte az írásocskámat, és mutogatott új jelecskéket, amiket még nem ismergettem. 
  – Akkorka nem bajocska a korocskája, felírogathatom őt is, Riko-senpai? – kérdezem a magas fiúcskára nézegetve, akicske Riko-senpai kérdezgette arról, hogy nem-e bajocska, ha ő is csatlakozgat ide. – Mi a nevecskéd? Hogy írogatják? – kérdezgetem aztácskán tőle, ha Riko-senpaiocska megengedte neki a csatlakozásocskát.
  – Okésoké – mondogatom, és fel is írogatom a nevecskéjét a furcsa fiúnak, kit meghallogattam, hogy AniAneue úgy hívogat, hogy Onii-chan! Eszembe is jutogatott ezutánocskán, hiszenecske Hahauenál gyakran megfordulgat, de nem tudogattam, hogy van még egy bátyusocskánk. Azt hitegettem, hogy csak négyecskén vagyunk testvérecskék. Meg ő neki nincs is fehér hajacskája vagy szőkécske, és a nevecskéjében sincsen Rosui szóval először megakadtam azocskában, hogy a nevecskéjéhez most mit írogassak Sierashit vagy Rosuit? TwT Meg én egy ikertestvérecskét akarok, nem még több bátyusocskákat és nővérecskéket! 
  – Én szerintem legyen Aneue az alvezérecske! – jelentkezek, nohácska nem azértocska, hogy engecském válasszanak ki. Nem tudogatom, mit csinálgat egy alvezérecske pontosacskán, de biztosacska hasonlít a hadnagyos teendőcskékhez és az én tesócskáim majdnem mind hadnagyocskák.  Ezértecske ők ideális jelöltecskék szerintecském. – Vagy Aniue :oops: – teszegetem hozzá gyorsacskán, pironkodva, mertecske teljesen elfelejtgettem, hogy Aneue mostacska Aniue és nem Aneue, ahogyacska az szokott leszegetni. – Én őt akargatom! – felállok a helyecskémről és odamegyegetek Aneuehoz, akicske mostacska Aniuenak álcázza magácskát, hogy átölelgethessem a tesócskámat.
  – Milyenecske témácskák lehetnek még? Lehetek Yu-kunocskával párocskában és a hercegnőcskével? – kérdezgetem Riko-senpaiocskát lelkesecskén, de a nővérecske~bátyusocskámat nem eresztgetem. A hercegnőcskét Kuchiki-sanra értegettem, remélecském nem bajocska, hogy én szeretgetnék igazi hercegnőcskével együtt leszegetni párocskában! *w* – Ugye szabadocska? – várogatok megerősítésecskét Riko-senpaiocskától és a többiecskéktől.

(click to show/hide)
(click to show/hide)