Szerző Téma: Mizushima Seiun  (Megtekintve 825 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mizushima Seiun
« Dátum: 2015. Szept. 28, 15:45:20 »
(click to show/hide)


KIDOUSHUU HADNAGYI PÁLYÁZAT



Fáradtan fordult át másik oldalára, megpróbálta erőltetni az alvást, ami egyenlőnek ígérkezett a lehetetlennel. Nem csupán az udvarról felszűrődő, fojtott beszélgetés hangjai zavarták, hanem a készülődő vihar morajlása is. Természetéből adódóan rajongott a viharért, s annak minden formájáért: testét elöntötte a természet iránti csodálat minden esetben, amikor érvényesülni látta annak erejét. Nem lett volna ez másképpen most sem, azonban felvillant benne a gondolat: elfelejtette bezárni az üvegház ajtaját, amit ha kicsap a vihar szele, a mediterrán növényei megbetegszenek az őket érő hűvös fuvallattól és csapadéktól. Elfehéredve ugrott ki az ágyból, ragadta meg hófehér köntösét és sietett az udvar felé, amikor különös hangokra lett figyelmes. Ráfoghatta volna a személyzetre, vagy az őrségre, de érezte, hogy az illetőhöz társuló lélekenergia egyikükhöz sem tartozhat. Előfordulhat ugyan, hogy házának nem ismeri minden alattvalóját, de erre az esély vajmi kevés volt. Mély levegőt véve nyitott hát be a szobába, ahol a betolakodót sejtette, miközben a nyakában lógó medálhoz ért. Megnyugtatta zanpakutojának jelenléte, még akkor is, ha Amahara arroganciája révén már rég nem tanácskozott vele semmiről sem. A hűvös kilincs érintésére álmának maradéka is elillant szemeiből, így arra is jutott ideje, hogy elidőzzön a gondolton: Hová lettek az ajtó elé állított őrök? Kifejezetten fontos iratokat őriztek ebben a szobában, melyek eltűnése komoly problémát okozhat a Mizushima-háznak. A nemesi házak közötti kiélezett jelenlegi helyzetben pedig egy ilyen támadható felületet hagyni... beláthatatlan következményekkel járna. A szeme elé táruló látvány több volt, mint sokkoló: a fiókok kihúzva, összetépett, felbecsülhetetlen értékű tekercsek hevertek a padlón; egy feketébe öltözött férfi pedig az ablakon mászott kifelé, egérutat keresve. Seiun körbepillantva meglátta a két őr holttestét az íróasztal mellé fektetve, majd határozott hangon szólalt fel:
- Megállni!- A férfit azonban csak gyorsabb mozgásra ösztönözte felcsendülő hangja, így maga is shunpora váltva követte a férfit, aki valamiféle átjárót idézett meg, s mielőtt az őrség többi tagja odaérhetett volna, hogy közbelépjen, átkelt rajta. Az átjáró előtt fékezett le, majd ellentmondást nem tűrően pillantott az őrség vezetőjére: - Szóljanak az apámnak, valamint eszük ágába se jusson tájékoztatni a bátyámat arról, ami most történt. Egy rendkívül fontos tekercset tulajdonított el ez a férfi, én magam kívánok eljárni ebben az ügyben. - Tette a férfi elé a kezét, aki az egyre jobban halványuló átjáró felé vette az irányt, miután mély levegőt vett, maga is átkelt. Rendkívül kínos szituációba keveredett, minél jobban törekednie kell a diszkrécióra, így csupán nagyon kevesen szerezhetnek tudomást erről az akcióról. Szemöldökét ráncolva lépett ki egy tisztásra, mely meglepő módon hófödte volt: nehezére esett betájolni a hely földrajzi fekvését, így fel is hagyott vele. Jelen pillanatban nem ez volt a fontos. Sötétkék lélektükreit körbejáratta a területen és meg is akadtak a házon, melyből tompa fény sugárzott kifelé az éji világba. Közelebb shunpozva lesett be az ablakon, de az asztalra tett étkészleteken és gőzölgő sülteken kívül nem fedezett fel semmit sem. Az ajtóhoz sétálva szorosabbra fogta magán köntösét, vékony ujjait a faajtóra tette és enyhe lökéssel kinyitotta az ajtót. A legrémítőbb az volt, hogy nem érzett semmiféle jelenlétet- lehetséges lenne ez egyáltalán? Az ételeket nem égen helyezhették az asztalra, ahogyan a poharakban lévő italt sem önthették ki régen, megérintve őket tapasztalta hidegségüket. A következő szobába lépve érzett tompa jelenlétet, ösztönösen sietett a következő ajtóhoz, s azt felnyitva megpillantotta a pincébe vezető lépcsősort. Annyi ideje maradt, hogy hátrébb lépjen, mert viharos gyorsasággal közeledett felé egy alak, pontosan az, akit a birtokon is látott.
- Meglepő, hogy ilyen gyorsan utánam jöttél, bár direkt tartottam fent az átjárót ilyen sokáig.- Lassú mozdulatokkal tekerte le a feje körül a kendőt, mely eddig eltakarta arcát, amit megpillantva gyomra görcsbe rándult. A hosszú, fekete haj és aranyszín tekintet ismerős volt számára, Kai vonásait vélte felfedezni bennük.
- Tapintatlan dolog más halottjának a külsejét magunkra ölteni.- Szólt dorgálón, miközben tekintetét az aranyló szempárba fúrta. - Szolgáltassa vissza a tekercset, mit eltulajdonított, s jöjjön vissza velem, hogy Seiretei előtt felelhessen elkövetett bűneiért.- Nem hitte maga sem, hogy békés úton lezárhatja a találkozót, de nem rá vallott volna, ha nem próbálja meg. Kérésére kapott gúnyos kacaj elegendő válasznak bizonyult. - Aueiku, Amahara!- Nyakáról leoldódott a lánc, a kasza mérete is megnőtt és hamarosan kezében fogta feloldott állapotú zanpakutoját. Ellenfele arcára szomorkás kifejezés ült ki, elé sétált. Alakja immár sajátjáé volt, undok, torz valójában állt Seiun előtt.
- Jó árat kaptam azért, hogy leszállítsam ezt a tekercset, nem fogom magamat könnyen adni, kislány.- Előhúzta kardját, s támadott. Nehezen tért ki előle, csapásai gyorsak és pontosak voltak, kellő erőbevitellel. Nem harcolt még ilyen ellenfél ellen, ez jól látszott Seiun mozdulatain.
- Dansusumire!- Nyögte, miközben a kasza két pengéje közé szorult kardot próbálta kicsavarni a férfi kezeiből. A szoba területét benőtte a Seiun által megidézett erdő, s édes virágillat áradt szét, midőn elkezdtek lefelé hullani az ibolyavirágok.
- Egy ilyen giccses támadással ellenem semmire nem mész, cicám. Kamimasu Monsuta, Kyūketsuki! (Harapj, szörnyeteg! Vámpír!)- Kardja vége gömbszerűen kezdett dagadni, míg ki nem okádott magából több pró, vékony tűt, melyből néhány belefúródott a lány arcába. Érezte, hogy testét kezdi átjárni a méreg, így a virágokat gömbökké rendezve irányította ellenfele felé, s kezdetét vette a tánc, melyben úgy tűnt veszíteni fog a lány. A férfi végül hagyott egy fedetlen pontot, ahová a lány döfte is azonnal a kaszát, félig kettémetszve a férfi mellkasát. Annak zanpakutoja beleállt oldalába, erősen vérző sebet hagyva maga után. Megszédült, lábainak nehezére esett tartani a rájuk nehezedő súlyt és úgy tűnt, talán haza sem fog érni. Úgy érezte, többre képes annál, mint hogy itt haljon meg, erejének maradékát összeszedve kutatta át a halott férfi ruháját és elő is húzta belőle a tekercset, majd hozzálátott sérülése ellátásához. Nem fog szégyent hozni a Yonbantaira, nem fog itt elvérezni! Ugyan nem rendelkezett a szükséges technikával, képes volt a vérzést csillapítani annyira, hogy visszatérhessen Seireteibe, átadja a tekercset az apjának és az osztaga gondjaira bízhassa magát. Hosszú ideig fog emlékezni ara az arcra, amit kapitánya vágott, mikor vértől csatakosan, szakadt köntösben és hálóingben megjelent az osztag területén, azt motyogva összeesése előtt, hogy át kell adnia az ellopott tekercset az apjának. Azt pedig végképp túlzásnak érezte, hogy az incidens megismerése után a főkapitány úgy döntött, hogy feljebb lépteti a ranglétrán. Minderre egy személyes látogatás keretein belül került sor, mikor is a főkapitány maga közölte döntését vele lábadozása során, a lelkiismeretes munkájára és szorgalmára, rátermettségére, hűségére hivatkozva. Először azt hitte, rossz helyre látogatott el a férfi és csak sokadik elmagyarázásra sikerült megértenie, hogy valóban nem viccelt a kapitány. Kissé meglepődött ugyan, de örömmel fogadta a felkérést, végül is, nem különbözhet oly nagyon a hadnagyi munka attól, amit eddig csinált... Nem igaz? ^-^
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 21, 20:02:04 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Ukitake Juushirou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 212

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 1 899 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Seiun
« Válasz #1 Dátum: 2015. Okt. 02, 22:16:00 »
Üdvözletem, Mizushima kisasszony! :hippy:

Szép történetet kerekítettél a pályázatodnak, bár azért ha felépültél tessék szólni Youkonak, hogy a téged őrző testőrnek kiosszon minimum egy ejnye-bejnyét, amiért nem kísért el téged a behatoló levadászására! Röviden, tömören: pályázatodat ELFOGADOM!
Gratulálok hadnagyi kinevezésedhez! Az ebből származó pontjaidat majd jelentsd le a megfelelő topicban és készen is vagyunk. További kellemes játékot! ^-^

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Seiun
« Válasz #2 Dátum: 2019. Febr. 01, 23:42:16 »
(click to show/hide)


KÉPESSÉG MÓDOSÍTÁS/BANKAI PÁLYÁZAT



Zanpakutou neve: Senka no Akuma [Ezer virág démona; 千花の悪魔]
Zanpakutou szelleme: Egy magas, karcsú, előkelő tartású lény. Bőre világoszöld, alkata telt. Mandulavágású szemei teljes egészükben fekete színben ragyognak, ovális arca kissé sápadtabb teste többi részénél. Hajzuhataga helyén virágok, bimbók, rügyek és indák alkotnak különös elegyet.  KATT
Zanpakutou belső világa: Egy végeérhetetlennek tűnő hegyszirt, melynek mélységbe nyúló szakadéka legalján kristálytiszta vizű tenger húzódik meg. A hegyszirt szélén egy hatalmas és terebélyes cseresznyefa áll magányosan, szüntelenül virágba borulva. Az égbolt az alkonyat színeiben játszik minden egyes alkalommal, amikor Seiun látogatást tesz ide. A zanpakutou szellem többnyire a cseresznyefa tövében húzódik meg, vagy annak ágain és az égen tovább vonuló felhőket kutatja szemeivel.
Típusa: Növény
Kinézete: A zanpakutou sayája világos orgona lilában játszik, markolatát lila, bőrből készült zsinórzat díszíti és azt a hatást kelti, mintha az oldalán virágszirmok nyúlnának egymás felé. A keresztvas is egyedi formával rendelkezik: aranyszínű, margarétának látszó motívum ékesíti. A penge ezüstös színű, bár az él részénél megfigyelhető egy kis fekete, hullámszerű elszíneződés, mely a penge teljes hosszát végigkíséri.
Parancsa: Chi o Fushoku shiro, Senka no Akuma!  [Mard fel a földet, Ezer virág démona!]
Shikai: A parancsszavak elhangzása után Seiun kardja lila fényben felizzik. Egy hosszú, szépen megmunkált pallossá alakul a kard, mely hossza ellenére könnyedén mozgatható.
 
Támadásai:

- Benraku [Sziromhullás;  弁落]: Ennek a támadásnak az alkalmazásánál létrehoz egy 50x30x50 m méretű mezőt, melyben képes növényeket létrehozni, manipulálni. A képesség nevének elhangzása után az egész mező területén gyönyörű ibolyavirágok kezdenek el kavarogva hullani lefelé a magasból. Ezek a virágok a megidéző akarata szerint összeállíthatók 25 cm átmérőjű gömbökké, akaratával irányíthatók, s felrobbanthatók. Különlegessége, hogy a virágok szirmai szemmel láthatatlanul rezegnek, ezáltal elképesztően élessé válnak, Seiun lélekenergiájából regenerálódnak, s a szirmok az ellenség testére tapadnak, így mélyítik a vágást. (Ez tulajdonképpen ugyanaz marad, mint ami a profiljában jelenleg szerepel, csak nevet változtattam. ^^)

- Bara no Niwa [Rózsakert; 薔薇の庭]: Gyógyító technika. A név elhangzása után Seiun kardjának pengéjéből indák nyúlnak ki és beborítják a sérült testét, teljesen körbefonják. A gyógyítási folyamat előrehaladtával az indákon megbúvó bimbók kinyílnak, s befejeztével elhervadnak és lehullnak, csakúgy, ahogyan az indák is elszáradnak.
1-9 pont: Felületi és belső sérülések gyógyítása. Ezen a szinten nem tökéletes a felépülés, a vágások helyén például hegek maradnak, a törések helyén duzzanat, tompa fájdalom kíséri a gyógyítást. 10-18 pont: Savak, toxinok, elektromosság okozta sérülések gyógyítása. Elvesztett vérmennyiség pótlása.  19-25 pont: A tökéletes felgyógyításra is képessé válik, akár frissen elvesztett végtag pótlására vagy életveszélyes sérülés felgyógyítására is. Időigényes technika: míg egy artériás vérzés elállításához elegendő neki egy környi idő; egy elveszített végtag teljes pótlásához el kell telnie háromnak.


Bankai: Senka no Numa [Ezer virág dühöngő démona; 千花の怒魔]
A bankai aktiválása után Seiun öltözete megváltozik, egy fehér és világoskék és lila színű ruhát ölt magára, mellkasát mélyszürke, vékony páncél fedi be. Felkarján ugyanilyen színű karperec jelenik meg, hajának egy része - ami a szemébe hullik könnyen egy kis mozgás során- a feje tetején kontyban díszeleg. A kard markolatán, és a penge felső részén is szépen megmunkált aranyszínű díszítés fut végig, mintha indák kapaszkodnának a penge hegye felé. A penge közepén egy mélyedés fut végig, az indák egy világoskék követ foglalnak körbe. KATT
- Fukukon [Mandragóra; 福根]: Körülbelül ötven centiméter magasságú, zöld, humanoid formájú lényeket idéz meg. A kis lényeknek tű éles fogaik vannak, melyeket előszeretettel mélyesztenek az ellenfél húsába. Mozgásuk gyors, ellenállóak és meglepő módon erősek. Sikolyuk nyomán - melyet kizárólagosan megsemmisülésük pillanatában hallatnak-, akár be is szakadhat az ember dobhártyája, de mindenféleképpen erőteljes fülcsengéssel és fejfájással folytatja a küzdelmét. A nyálukban termelődő toxin mérgező hatású.
26-30 pont: Éles, hasító érzés kezd el lüktetni a harapások helyén, nyomott kedvtelenség, bizonytalanság árad szét a megsebzett testében. 30-35 pont: Émelygés, remegés, szédelgés jeleit véli felfedezni az áldozat magán. 35-40 pont: A méreg teljesen kifejti a hatását, a célszemély tagjain ólmos fáradtság uralkodik el, bénult, erőfeszítésekkel képes mozdulni csak, már amennyiben képes rá. Erőteljes öklendezésre késztető érzés (esetenként hányás), nyáladzás, összefolyó látás jellemzi az állapotot.
- Yōsei no hokori [Tündérpor]: A zanpakutou pengéjéből lila színű, méretes pollenfelleg távozik a levegőbe, ami körbeölel egy bizonyos területet (25x20x25 m). Ennek a pollenfellegnek az a jellegzetessége, hogy égető hatású- belélegezve, vagy akár érintkezzen fémmel, fával, szövettel, bármilyen anyaggal, égeti azt. Hatása a következőképpen nyilvánul meg: 1 kör esetén első fokú, két kör esetén másodfokú, három kör esetén harmadfokú, négy kör esetén negyedfokú égési sérülést okoz szervezeten belül és kívül. Ezt a felleget négy kör erejéig tudja Seiun fenntartani, ezután a következő megidézésig két körnek el kell telnie.



A pályázatot játéktéren játszottam ki, Tamachi-Kagami Yukezo segítségével; két részletben:

Part 1

Part 2

A fordításban kapott segítséget még egyszer nagyon szépen köszönöm Kira-channak! ^^
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 02, 17:11:07 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 202

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 721 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Seiun
« Válasz #3 Dátum: 2019. Febr. 03, 21:04:16 »
Üdvölet! :3

A pályázatod elfogadom!
Gratulálok a bankai eléréséhez! Ne felejtsd el felvezetni az adatlapodon a változást!

További jó játékot! ^-^

Karakterlap

Mizushima Seiun

Kapitány

Shinigami

3. Osztag

*

Sanbantai taichou

Szint: 6.

Lélekenergia:

60% Complete
34 800 / 35 000

Hozzászólások: 94

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 1 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Vanília Fan Egylet

Reiatsu szín:
Lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Kivel áll kapcsolatban?:
• Kuchiki Kai

Mottó:
The way to have power is to take it.

Post szín:
#C37EE6 és #800080


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Seiun
« Válasz #4 Dátum: 2019. Febr. 04, 04:12:18 »
(click to show/hide)


3. OSZTAG KAPITÁNYI PÁLYÁZAT



Fáradt sóhajjal dőltem hátra a széken és arrébb toltam kicsit az irathalmazt, ami fölött hosszú órák óta görnyedtem. Az álom a Yukezoval folytatott edzés óta messzire elkerült, s ha mégis elszunnyadtam volna, csupán az általa megélt hallucináció pörgött le lelki szemeim előtt újra és újra. A bűntudatot kiújult erővel cipeltem magammal, férjem halott arca ismét a retinámba égett. Kényszeres, tehetetlen rossz hangulat kötötte gúzsba kezeimet és pecsételte meg minden egyes napomat- hálás voltam a Nibantai kőkemény edzéseiért, amik legalább néhány órára elvonták figyelmemet az önmarcangolásról. Alkalmanként annyira sikeresen, hogy a kimerültségtől hazaérkezvén nemes egyszerűséggel eldőlve az ágyon, álomtalanul aludtam. Halk sóhaj kíséretében dörgöltem meg arcomat és a konyhába sétáltam, egy bögre forró teáért. A keserű italt lassan kortyolgatva szédelegtem vissza a hálószobába, ahol azzal szembesültem, hogy Marshmallow elfoglalta a székemet és mélyen alszik.
- Mázlista... - Motyogtam félig hangosan és csendesen az ágyamhoz lépdelve helyet foglaltam. Elfojtott ásítások kíséretében meredtem némán magam elé, az így tovaszálló órák alatt teljesen megmerevedtek izmaim, szinte fájt megmozdulni; a hideg zuhany sem segített szemernyit sem zsibbadó tagjaimon. Már most tisztában voltam vele, hogy a nyelvem a szükségesnél is csípősebb lesz a mai nap folyamán. Új keletű tulajdonságom volt ez, ami leggyakrabban kialvatlanságom okán tört elő belőlem. A napokban sikerült elcsípnem két szolgálóm fesztelen cseverészését, amiben azt állították – bízva abban, hogy nem hallom meg őket-, hogy már nem vagyok önmagam. Bevallom, erőt kellett vennem magamon hogy ne feddjem meg őket, amiért a közvetlen felettesükről merészelnek így beszélni, de szelíd vállvonás kíséretében elengedtem a dolgot. Nem lenne jogos felrónom nekik, ami nagy valószínűséggel igaz. Időre volt még szükségem, hogy felépüljek – mentálisan, mert fizikailag immár semmi jelét nem mutatta szervezetem a gyengeségnek. Gyomrom minden alkalommal ökölnyi nagyságúra zsugorodott, amikor a félig démon férfi által eszkábált hamis valóságra gondoltam- az eltelt évtizedek alatt apránként kívántam leolvasztani magamról a keserű emlékeket, elzárni őket agyam legtávolabbi zugaiba. Az, hogy kitekerve, de mégis újra átéltem őket folyamatos elmélkedésre, önemésztésre sarkallt és annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, első alkalommal nem tehettem volna semmit sem, nehezményeztem azokat a döntéseimet, amiket a pillanat hevében hoztam meg másodjára. Számat elhúzva simítottam végig egyenruhámon, amit pillanatok töredéke alatt vettem magamra. Lényegesen könnyebb volt felölteni az öltözéket, mint a házunk találkozóin viselt tradicionális ruhák egyikét. Egyszerűbb volt ezekben mozogni és egy esetleges összecsapásnál sem hátráltattak úgy, mint egy yukata redői. Hajamat csupán átfésültem és egy futó pillantás kíséretében állapítottam meg, hogy ennyire talán még sosem volt hosszú. Tanácstalanul pillantottam tükörképemre: arcom sápadt, nyúzott volt, szemeim alatt méretes karikák. Nem volt szokásom szolgálatban sminkelni, de nem kívántam megriasztani a birtok alattvalóit és a nibantai tisztjeit sem, így gyorsan némi alapozó segítségével korrigáltam a helyzetet. Végeredményében a karikák már nem látszottak, sápadtságom viszont annál inkább. Eme felesleges kört elhagytam volna, ha csupán megsejtem, mi vár rám az elkövetkező napokban...


* * *


A nevesincs település kövezetlen utcáit póttestben járva megfordult fejemben, mennyire szürreális gondolatok környékeztek meg azon információk nyomán, amiket az elmúlt napok alatt, füsttől bűzös kocsmákban gyűjtöttem össze, súlyos pénzektől megszabadulva. Maguk az informátorok sem voltak a legkiválóbb fajtából valóak- tekintetükből visszatükröződött megkérgesedett lelkük, beszédüket eltorzította az elfogyasztott szesz mennyisége. Ami miatt nehezen vontam kétségbe szavaikat, az a hangjukat átitató félelem volt, mellyel az eltűnt, majd vértelenül előkerülő, széttépett, kifacsarodott maradványokról beszéltek. Halk sóhajjal söpörtem félre tincseimet arcomból és megálltam a késő este sötétségébe burkolózó elhagyatott épület előtt. Kékjeimmel szótlanul, hosszasan vizsgáltam a kis híján összedőlő, de még ily tragikus állapotában is otthonosnak tűnő fogadó ajtaját. Messziről éreztem a vérszagot, ami az épületből áradt, s annak ellenére, hogy a holttesteket rég elszállították hamvasztásra, bőröm alá fészkelte magát a halál jelenléte. Megborzongva fektettem ujjaimat az ajtó lapjára, egyetlen lökéssel feltárva a folyosót, amit megszáradt vérfoltok borítottak. A levegő terhes volt a bomló vér szagától, a bútorok felborogatva hevertek szerteszét az épületben. A hiábavaló menekülés egyértelmű jeleit fedeztem fel, az elmondottakra és most látottakra hagyatkozva az áldozatoknak leheletnyi esélyük sem volt a túlélésre. Az a szörnyeteg, ami végzett velük teljesen más szinten áll- arra gondolva, hogy jelenlétét még én sem érzékelem, talán felülmúl engem is. Ajkaim pengevékonyra préselődtek, ahogyan a vértől csatakos pólyát arrébb toltam ujjaimmal. Vonásaim akkor keményedtek meg, amikor kutató ujjaim egy fájdalmasan apró ujjba akadtak- a pillanatba dermedve meredtem a testrészre, mozdulni szinte képtelenül vettem mély levegőt, hogy a hatalmába kerítő hányingert elnyomjam. A brutális kegyetlenség ilyen szintű látványa... kétséget kizáróan vagy nem tudja a lény korlátozni cselekedeteit, vagy pedig velejéig rothadt. Sorsán egyik opció sem fog változtatni- ahogyan azt a főkapitánytól parancsba kaptam, saját kezeimmel fogom elpusztítani. Felegyenesedve a kijárat felé vettem az irányt és az épület felé fordulva egy Hadou 33-al lángra lobbantottam a fogadót.


* * *


Az egyetlen kézzel fogható tény, amibe kapaszkodhattam nyomozásom során az volt, hogy ellenségem kizárólag az esti órákban szedte áldozatait, a hajnal közeledtével sosem támadt, ahogyan fényes nappal sem. Seireteiben, unaloműzésem okán számtalan könyvet olvastam el, ami az emberek világából származott, így én is ismertem a vámpírok létezéséről szóló mendemondát- viszont minden sejtem lázadt az ellen, hogy el is fogadjam, most egy ilyen lénnyel állok szemben. A póttestet szállásomra való visszaérkezésem után magam mögött hagytam, jobbomat zanpakutomon nyugtatva köröztem a település utcáin. Az áldozatok között nem volt összefüggés: sem nemük, koruk, lélekenergiájuk vagy anyagi helyzetük között nem volt kapcsolat. Talán az adhatott támpontot, hogy ingatag rendszerességet véltem felfedezni a halálesetek között. Feszült sóhajjal fújtam ki a levegőt és lázasan égő szemeimet egy pillanatra lehunyva megtorpantam. A jeges szél távolról hallatszódó sikolyokat hozott magával, lépteimen szaporázva siettem a hang irányába. Odaérkezvén láttam, elkéstem: a fiatal, húszas évei elején járó lány ernyedt teste meg-megrándult, az őt szorosan tartó férfi ajkai pedig újra és újra megtalálták nyakát, karját...
- Azt javasolnám, engedje el a lányt és foglalkozzon velem. - Szűrtem fogaim között a szavakat, mialatt előhúztam kardomat tokjából. Az ezüstös hajzuhatag alól vértől csatakos, tűéles fogakkal tarkított száj vicsorgott rám, embertelen morgást hallatva. A törékeny emberi test a földre hullott, ajkam megrándult látva a távolba meredő, üveges tekintetet. Ha nem sietek, az utolsó csepp élet is elillan belőle, akkor pedig már nem leszek képes segíteni...
- A préda önként ajánlkozik fel? Túl régen tapasztaltam ilyet! - Vicsorgott a lény és félelmetesen gyors mozgással vetette felém magát. Arra maradt érkezésem, hogy kardom élével akadályozzam meg, elérje torkomat karmaival. De már mozdult is, baljával elemi erővel ütött bordáim közé, tehetetlenül csúsztam egy közeli fa törzsének és hangos nyögéssel szakadt ki tüdőmből a levegő.
- Meglátjuk, ki lesz kicsoda prédája. - Ejtettem a szavakat kettőnk közé. Elkeseredett harc vette kezdetét, kiegyenlített erőviszonyokkal. Engem sokkal több sérülés tarkított, mint őt magát- ha pengém elérte, bőre pillanatok alatt behegedt. Szemeim résnyire szűkülve méregettem, míg némán köröztünk, össze-összecsapva. Láttam a szemein, hogy most már komolyan vesz- nem találkozott volna még halálistennel? - Ideje lesz ezt rövidre zárni. Bankai! Senka no Numa!- A testemből felszabaduló energia felkavarta a levegőt, hátrébb lökve ellenfelemet.
- A gyenge varázslataiddal nem fogsz kárt tenni bennem, boszorkány. - Modult fel és újra támadt, s ugyan pallosommal eltaláltam karját, mozdulata tovább csúszván felhasította vállamat. Megremegett kezem, egy pillanatra nehéznek találtam fegyveremet, de nem engedtem el a kardot. Rég túlléptük azt a pontot, hogy érdemes legyen szavakkal folytatni viadalunkat, így szavait egy hűvös mosollyal reagáltam le. Yukezo óta nem volt alkalmam ennyire komolyan venni egy küzdelmet és be kellett vallanom, hihetetlensége ellenére élveztem. Tekintetem ismét a nőre tévedt, égő fájdalommal kísérve mély levegőt vettem. - Fukukon! - Leheltem a vezényszót és egy rúgással eltávolodtam a vámpírtól. Tágra nyílt szemekkel nézte az apró lényeket, akiknek egy szót sem kellett mondanom, tudták mit kell tenniük: nem egy mandragóra semmisült meg, de minden egyes alkalommal keserves, földöntúli sikítást hallatva hullottak el... míg a többiek közrefogták a lényt, apró kezeikkel egy helybe szögezve a férfit, fogaikkal hűvös, élettelen húsába martak, ordítása visszhangot vert. A végső döfést én vittem be, a vámpír feje fölül érkezve... a mandragórák pedig aprólékos munkával tépték apró darabjaira a még eszméleténél lévő kárhozottat. Remélem, pontosan úgy, ahogyan azt a védtelen csecsemőt marcangolta halálra.
Megszüntettem a bankait és jobbommal a maradványok felé nyúlva lobbantottam lángra egy kidouval, ezután pedig a lányhoz sietve mellé térdeltem, hogy nekilássak az ellátásának... Ha szerencsém van, még megmenthetem az életét...


* * *


Visszatérésem után néhány napos lábadozás következett egykori osztagomnál és az ápolóimtól kapott készítményektől hosszú, pihentető álomba merültem. Meglehet, halálra rémítettem azt a két tisztet, akiknek elájulásom előtt beledőltem karjaikba, vértől csatakosan. Azt mondták, isteni szerencse, hogy élve visszaértem, annyi vért veszítettem. Hogy meg kellett volna gyógyítanom magamat. Számomra viszont fontosabb volt az, hogy a vámpír utolsó áldozatát megmentsem. Ebből az elhatározásomból nem engedtem, s oly makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy a testőreimmel is kisebb vita alakult ki közöttünk, ami csak azután ült el, hogy felajánlottam nekik, megmutatom Senka no Akuma véleményét is a dologról. Természetes, hogy ezután elhallgattak... Ami kisebb aggodalommal töltött el, az az, hogy kiengedésem után tüstént a Soutaichou színe elé kellett járulnom. Enyhe gyomorideggel ácsorogtam ajtaja előtt, kezem többször is elindult a kilincs felé de mindig megálltam, mielőtt a hideg fémhez értem volna. Számítottam rá, hogy a legutóbbi kiküldetésem részleteiről már értesült a jelentésből, amit azonnal megírtam, amint képessé váltam ülni és fájdalom nélkül levegőt venni. Csak nem ő is meg akar szidni?
- Jöjjön be! - Még a szám is kiszáradt a főkapitány hangját hallva. Némán léptem be a dohányszagtól kesernyés levegőjű irodába, s nem kellett csalódnom- felettesem szájában ott égett a szivar.
- Hívatott, Soutaichou. - Két kezem ujjait összefonva lógattam karomat magam előtt. Így feltehetőleg nem fog szemet szúrni a kezeimen úrrá lévő remegés. Az íróasztala előtt megállva néztem le rá, s miután aláírta a kezében tartott papírt, elkezdte mondandóját.
- Nos, Mizushima-san. - Dőlt hátra és ráérősen kifújta a füstöt, tekintete az enyémbe kapaszkodott. - A 46-ok tanácsával egy ideje figyelemmel kísérjük a tevékenykedését. Kiemelkedő helytállása és döntései, fejlődése nem kerülte el figyelmünket és a tanács arra a következtetésre jutott, hogy alkalmassá vált egy kapitányi rang betöltésére. - Elfelejtettem levegőt venni, s térdeim is bizonytalanul megremegtek, így jobbnak láttam leülni. Magabiztosságom egyetlen pillanat alatt párolgott el, s a nyitott ablakon át beáramló szellő hűvös érintése kellett ahhoz, hogy megpróbáljam szólásra nyitni ajkaimat. A kapitány azonban leintett. - A visszavonuló Kagami-san helyett maga fogja birtokolni a továbbiakban a Sanbantai kapitányi pozícióját. Gratulálok! - Mosolygott rám kedélyesen és az asztalon álló üvegből öntött két pohárba italt, s az egyiket elém tolta.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne okozzak csalódást. - Leheltem halkan, lehajtottam a szakét és végighallgattam, milyen teendők és ceremóniák állnak még előttem, mielőtt teljességgel hivatalosan is magamra ölthetem a kapitányi köpenyt...
« Utoljára szerkesztve: 2019. Febr. 04, 04:53:34 írta Mizushima Seiun »

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Seiun
« Válasz #5 Dátum: 2019. Febr. 05, 14:17:40 »
Halihó~ :3

Nekem személy szerint tetszett a pályázat, szépen megírtad. *w* Épp ezért, elfogadom.

Gratulálok a kinevezéshez, Mizushima taichou~ :3

Kérlek, hogy az ebből adódó extra pontjaidat ne felejtsd el lejelenteni a pontozós topikban.