Csillag Lesen

[Eliana del Barros]

Ahogy ültem az ablaknál és kifelé bámultam az örök éjszakába, eszembe jutott egy emlék és egy álom. Fejemhez kaptam, mintha valami fájdalmas dolog lenne, majd ismét a végtelen éjszakában tündöklő Holdat néztem.
- Tényleg nincsenek csillagok. Mindössze a Hold világítja meg az égboltot.
Sóhajtottam egyet. Bár nem teljesen tudom, hogy miért. Hisz semmi érdekes nincs a csillagokban. Az emberek világában felnézel az égre és láthatod őket. Sokan jelentőséget tulajdonítanak nekik, jósolnak és összefüggéseket gyártanak. Számít, hogy milyen csillagjegy alatt születtél, melyik évbe, mert az mintha megírhatná vagy jósolhatná a sorsodat. Akkor nekem és az itt élőknek igazán nem volt szerencsés a csillagok állása. De maguk a csillagok is nem mások, mint távoli napok. Nincs abba semmi érdekes, hogy pár fényes pont világít az égen. Vagy, hogy esetleg az ember hullócsillagot lásson, ami lényegében elégő meteor vagy űrszemét, és hiába kívánsz, nem fog teljesülni. De az emberek hinni akarnak benne. Egyesek lelkét meg is nyugtatja ez a dolog.
Lesétálva az előtérbe leültem elterültem a kanapén. Hallom a motoszolást, és felismerem a lélekenergiát, nem is kelek fel csak egyszerűen megszólítom.
- Fran! Mond csak a Lucky Itemek… Azok hogy vannak? Mi alapján mondja meg, hogy az adott nap milyen tárgy hoz neked szerencsét?
Mondjuk valamennyire sejtem, hogy mi lesz a válasza. Ugyanis ha sorszerűségekről van szó, akkor mindig a horoszkópot keverik bele. Van mindenféle. Heti, havi, évi, szerelem, és még sorolhatnám. Sőt olyan, amit még nem is ismerek. Viszont Fran tisztában van ezekkel a dolgokkal, és egész nagy fokon hisz is bennük. Bár nem tudom, mennyire befolyásol bennünket, hogy melyik hónap melyik napján születtünk. Hogy horoszkóp jellemzésünk mennyire illik ránk. Sőt hogy mely horoszkópúak férnek össze és melyek nem. Mondjuk így belegondolva még nem kérdezte meg, hogy nekem mi a horoszkópom. Még talán örülhetek is. Lehet a két horoszkóp nem is férne össze egymással.
Hogy ez miért is jut eszembe és miért gondolkodom ilyeneken? Talán az álom, az emlék miatt? Vagy amiatt az újság miatt, amit az emberek világából szereztem, és melynek az utolsó lapján pont egy havi horoszkóp van.
- Neked amúgy mi a horoszkópod?
Kérdezek rá, hisz ha esetleg nem mondaná, akkor én sem tudnám. Mondjuk, lehet behúztam magam ezzel a csőbe, de már mindegy. Ha visszakérdez, akkor természetesen fogok neki válaszolni. Remélem, jól tudom. Nem igazán hittem ezekben a dolgokba. Hisz a sorosomat nem egy pár jós fogja nekem megmondani.
Ami még érdekesség lehetett abba az újságba az nem más, miszerint ma éjszaka csillaghullás lesz látható. … Tényleg, már ezer éve nem láttam a csillagos égboltot. Ha át is megyek az emberek világába, akkor sem az eget nézem. Meg városba nem is igen látnám őket…

[Fran Lechuza]

Elhagyva a szobámat Lucky Itememmel a kezemben, ami ma egy üveg almalé volt, a nevemet hallom, ezért a hang irányába megyek. Eliana-sama éppen a kanapén feküdt és tőlem kérdezett.
- Az emberek találják ki valószínűleg. De nem is ez a lényege, hanem hogy a tulajdonos hisz benne, hogy valóban szerencsét hoz. Az pedig csak plusz, hogy valaki megmondja, mi is az, igazából bármit elnevezhetünk szerencsés tárgynak. De hogyha valaki más mondja meg, és nem mi választunk, talán értékesebbnek tűnik, hogyha mondjuk nincs olyanunk és meg kell szereznünk magunknak. Legalábbis én így gondolom. - magyaráztam el a dolgokat Eliana-samának és persze a saját véleményemet is belefűztem, igazából csak találgatni tudok, nem tudom, hogy gondolkoznak ezzel kapcsolatban az emberek.
- Ikrek. - válaszoltam a következő kérdésre. - Eliana-sama pedig Rák, igaz? - kérdeztem vissza, mert egy pillantásból meg tudtam másról mondani, hogy mi is a másik csillagjegye.
- Még szeretne valamit? - kérdeztem én is, nem mintha különösen fontos feladatom lenne, csak gondoltam, hogy elmegyek futni a sivatagba, ha nem kellek semmire.

[Eliana del Barros]

Fran nem igazán lepődött meg, csak közelebb jött és meg is kaptam tőle kérdésemre a választ.
- Az emberek találják ki valószínűleg. De nem is ez a lényege, hanem hogy a tulajdonos hisz benne, hogy valóban szerencsét hoz. Az pedig csak plusz, hogy valaki megmondja, mi is az, igazából bármit elnevezhetünk szerencsés tárgynak. De hogyha valaki más mondja meg, és nem mi választunk, talán értékesebbnek tűnik, hogyha mondjuk nincs olyanunk és meg kell szereznünk magunknak. Legalábbis én így gondolom.
Meglepődtem egy kicsit, mert sokkal elvakultabb hívőnek gondoltam ilyen téren. Aki magasabb jelentőséget tulajdonít ezeknek a tárgyaknak. Aki szentül hiszi, hogy ha nincs nála az adott napi szerencsehozó tárgy, akkor balszerencse sorozat fogja őt sújtani. Valamint, hogy van egy jósasszony, vagy médium, akinek a jóslatai előrébb valók a többinél. Ugyanis rengeteg kuruzsló van, aki mindenféle jövőbe látó, meg szellemlátó képességekkel rendelkezik. Kártyavetéssel, üveggömb jóslással és csillagjóslással csalja ki a pénzt a hiszékeny emberekből. Sokan elvakultan hisznek az ilyesmiben és a médiumok minden tanácsát követik. Fran viszont teljesen más. Azokra emlékeztet, akiknek van egy szerencse hozó tolluk, amivel vizsgáznak vagy fontos papírokat írnak alá. Vagy olyan kis plüss vagy műanyag figurák, melyeket az asztalra téve vagy a táskára tűzve hordanak. De ilyenek a buszsofőr fülkéjében felaggatott zászlók vagy táblácskák és plüssök. Ezek is úgymond vigyáznak rá, hogy az út során ne szenvedjen balesetet. Valamint tényleg lehet benne valami, hogy a mástól kapott szerencse tárgyak sokkal nagyobb erővel bírnak. Mint például az édesapától kapott toll, a nagyitól kapott bross, a déditől kapott nyaklánc, mondjuk esküvői. Vagy kisiskolások gyakran csinálnak barátság karkötőket, melyek később szerencse tárgyakká növik ki magukat. Azt hiszem, mindenkinek van egy ilyen tárgya. Még akár a földön talált aprópénz is ilyen. Azonban Fran ettől is másabb, ugyanis ő minden egyes nap más és más tárgynak tulajdonít ilyen szerencse hozó erőt. Ugyanis sokan hisznek mondjuk egy szerencsehozó toll erejében, és még akkor sem vesztik el benne a hitet, mikor nem hoz szerencsét. Azt feltételezik, hogy a szerencsetárgyaknak is van egy bizonyos energia szintje, ami kimerülhet. Lehet, hogy emiatt is hisz inkább Fran abba, hogy biztosabb egy adott tárgy egy bizonyos napon fejti ki igazán erejét, és számára szerencsét…
- Már mi a Lucky Itemed? – egyúttal néztem is rá.
Megtudtam, hogy a horoszkópja Ikrek, viszont majd lefordultam a kanapéról, mikor megmondja az enyémet. Nem szoktam kiadni másoknak a születési dátumomat. Kicsit nagyon kerek szemekkel nézhettem rá, hogy de mégis honnan tudja ezt? Már régebb óta tudta? Mondjuk nem tudom, hogy az Ikrek és a Rák milyen kapcsolatban vannak egymással, de csak jóban.
- Honnan tudod, hogy mi? Ez valami megérzés?
Most már igazán kíváncsivá tett. Lehet, hogy van ilyen hatodik érzéke, amiből meg tudja mondani, hogy kinek mi a Horoszkópja, és mivel olvashatja az aznapi jóslatát ezért akár a harcban is hasznosíthatja… De várjuk… Miért gondolom ezt? Hisz megtévesztés az egész.
- Még szeretne valamit?
Lehet, hogy valami dolga lenne? Éppen feltartottam. Mindegy, hisz most elhatároztam magam, hogy akármit jósoltak is nekem, az ellen fogok cselekedni. Valami váratlant fogok tenni, és elhatároztam, hogy őt is magammal rángatom.
- Most az emberek világában éjszaka van igaz? Nos, akkor mi lenne, ha elmennénk egy olyan helyre, ahol nézhetjük a csillaghullást… Kicsit unom már az üres éjszakai égboltot. Velem tartanál? Már ha nincs különösebb tennivalód.
Nem is nagyon tétováztam, már nyitottam is az átjárót. Léptem is be. Remélem igent mond, és velem tart egy furcsa és szokatlan kiruccanásra. Míg a köztes világban haladok, azon gondolkodom, hogy vajon ha én adnék egy szerencse hozó tárgyat Fran-nak. Akkor ahhoz hogyan viszonyulna? Örülne? Elutasítaná? Nem tartaná szerencsehozónak, és inkább csak a szobájában tartaná? De milyen tárgy lenne, ami szerencsehozó lehetne. Jó… bármi lehet, de mégis mi?
Átérve egy hegytetőre érkeztünk. Felettünk pedig a tiszta és hatalmas égbolt. Természetesen hideg van, de az engem nem zavar. Mondjuk Fran-ban ennyire már nem vagyok biztos. 

[Fran Lechuza]

- Almalé. - mutattam fel a kezemben tartott üveget, amikor a Lucky Itemem felől érdeklődött Eliana-sama. Kezdett már egy kicsit zavarni, hogy egy üveget cipeltem magammal, így miután futottam vele egy kört, terveztem, hogy megiszom, úgyis lassan itt a nap vége.
- Egy különleges képességem, hogy meg tudom másokról mondani, mi a csillagjegyük. - magyaráztam el, nem mintha rejtegettem volna eddig, csak nem került szóba és én sem tartottam fontosnak, nem olyan nagy képesség.
- Ha jól tudom igen. Természetesen, nincs semmi halaszthatatlan dolgom. - válaszoltam és egyből követtem az átjáróba az Emberek Világa felé. Egy hegytetőre érkeztünk, ahol egy kicsit hűvös volt, de egy ideig bizonyára ki tudom bírni.
- Helyet foglalunk, vagy állva nézzük a hullócsillagokat? - tettem fel kérdésemet, hogy kerítsek-e valami plédet, hogy ne közvetlenül a fűre kelljen ülnünk. Bár bizonyára megvan a saját varázsa annak is ha a fűbe ülünk.

[Eliana del Barros]

Fran válaszolt és én is megfigyelhettem a kezében levő üveget, melyben az említett lé volt. Mondjuk, tényleg bármi lehet szerencse tárgy. Bár lehet, hogy csak így random ráböknek valamire… "Hmmm. Legyen valami, ami még nem volt… Megvan! Legyen egy WC papír guriga." Meg gondolom, azért vannak visszatérők, mert így könnyen szerencse tárgyak halma lepheti el a szobánkat… Tényleg! Most jut eszembe. Ha Fran Lucky Item-et keres, akkor tudom neki ajánlani Flavia-t. Nála úgy is sok megmentett holmi van. Hát, ha nem veszi olyan zokon, ha Fran egy napra kölcsön veszi. Mekkora ötlet. Mondjuk, lehet előtte neki is fel kellene vetnem a dolgot. Mert azt nem szeretném, hogy Fran fellelkesüljön ettől, viszont Flavia nem menne bele. Nem elveszi, csak egy napig magánál tartja. Mondjuk, erkölcsileg nem járna jól, hisz az összes holmi lopott… Felszabadított…
- Egy különleges képességem, hogy meg tudom másokról mondani, mi a csillagjegyük.
- Értem. Harcban gondolom, nem sok hasznát veszed a képességnek… Mondjuk, hogy tudod, hogy az adott horoszkópú embernek peches napja van, és úgymond ezt valahogy kihasználod, vagy beteljesíted ezt a jóslatot…
Igazából magam sem tudom, hogy mit is akartam ezzel kihozni. Mondjuk ez érdekes képesség, de nem sok haszna lehet egy küzdelem során, de még a mindennapokban sem igen… Legalábbis így vélem, de ha tévedtem, akkor gondolom úgy is megcáfol majd.
Egészen fellelkesültem, hogy Fran igent mondott a meghívásomra. Bár elég, durr bele Balázs módjára vágtam ebbe bele. De nem is kell túlspilázni egy hullócsillagnézést. Legalábbis addig, míg meg nem érkeztünk. Ugyebár éjszaka és a hegyekben sokkal hűvösebb van. Nekem nem probléma, mert jelenlegi lényem eleme, viszont ez Fran-ra nem hiszem, hogy érvényes. Ebből kifolyólag nem maradhatunk sokáig. A másik amit Fran is említett, hogy hogyan is fogjuk majd nézni a csillaghullást. Ha fűbe ülünk, akkor kellet volna valami plédet magunkkal hozni, amire leülhetünk, vagy lefeküdhetünk. Bevillant az emlékkép, mikor is behunytam a szemem, oldalra kinyújtottam a kezem és belehuppantam a fűbe és úgy néztem felfele. Az olyan varázslatosnak tűnt. Bár nem hiszem, hogy félnünk kellene, hogy a bogarak vagy a kullancsok belénk mászna. Vagy igen? Lélektestnél ezt nem tudom… Állva meg csak kitörnénk a nyakunkat, ha folyamatosan felfelé néznénk. Szóval elkezdett forogni a fejem egy alternatív megoldást keresve. Akár egy fa kinyúló ágára is ülhetnénk, de az mégse nyújtana olyan élményt. Viszont szemem megakad egy sziklám, melyre akár mindketten kifeküdhetünk, vagy leülhetünk. El is indultam felé, és rá is ültem.
- Mit szólnál ehhez? … Mondjuk, huzamosabb idő után elég hideg lehet, de mindketten elférünk rajta. Ha viszont nagyon hideg, akkor nem haragszom meg, hogy ha állva nézed. … Bár akkor meg a nyakad fog fájni…
Ki is mondtam, majd elterültem a sziklán, és felfelé bámultam. Már el is felejtettem, hogy milyen érzés a csillagokat nézni. Valahogy a lelkemnek is üdítő érzés. Csak feküdni a hatalmas és végtelen égbolt alatt. Farkasszemet nézni a több milliárd csillaggal. Megfeledkezni mindenről, csak kerek szemekkel nézni a tisztán látszódó égboltot, mindentől távol. Nem is olyan rossz érzés. Amikor pedig megláttam az első hullócsillagot, akkor felemeltem a kezemet, mintha mutatnám, hogy onnan indult, majd végighúztam a vonalán. Pont mik akkor. Leeresztettem és sóhajtottam egyet.
~ Most sem kívántam semmit sem…
Azonban kapcsolok, hogy nem szóltam semmit sem, és Fran elég hülyén nézhet rám, hogy vajon mi bajom lehet. Mert nem hiszem, hogy nem látta ezt a mozdulatomat, még akkor sem, ha állva maradt. Gyorsan ki kell találnom valamit. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, ha rákérdez, vagy ha csak rám hagyja. …

.

[Fran Lechuza]

Nem tehetek róla, hogy ilyen képességem alakult ki magától, lehet, hogy horoszkóp mániám miatt túl sokat agyaltam azon, hogy egy-egy személynek mi is lehet. Megkérdezni persze nem mertem senkitől, hiszen nem nagyon tudok egy arrancarról sem, aki ilyenekkel foglalkozna, így biztos ráálltam, hogy meglássam mások csillagjegyét.
- Természetesen, harcban nem ad semmiféle pluszt. - helyeselek Eliana-samának, mivel nem harci képességről van szó, amit fel lehetne használni bárki ellen is. Nem is gondolkoztam még ezen, hogy ezt valaki ellen használjam, vagy megpróbáljam továbbfejleszteni, hogy ártani tudjak vele másoknak. Nem is igazán vagyok benne biztos, hogy képes lehetek ilyesmire.
Átérve az Emberek Világába, felmerült a kérdés, hogy hogyan is fogjuk nézni a hullócsillagokat. Eliana-sama talált is egy nagyobb követ, amire le tudunk feküdni, de én nem voltam ezzel teljesen megelégedve. Körbenéztem a környékünkön, majd egy kisebb vigyor kúszott az arcomra.
- Csak egy pillanat. - szóltam Eliana-samának, majd elindultam egy jó pár méterre lévő ember csoport felé, akik a saját plédjükön ültek és hozzánk hasonlóan a hullócsillagokat akarták nézni. Hát most sajnos balszerencsés napjuk van, mert meg kell őket fosztanom.
Odaérve hozzájuk egy szabad szélet kerestem, ahol nem volt senki, hogy ott fogjam meg a plédet és kezdjem el rángatni. Eleinte csak keresték a tettest, aki felelős a rángatásért, egymásra néztek, ki is lehetett az és csak ezután tűnt fel nekik, hogy mintha magától mozogna. Mivel nem voltak képesek engem látni, így egyből szellemet kiáltottak és elkezdtek menekülni, ahogy csak tudtak.
- Ez könnyű volt. - jegyeztem meg magamnak, majd húztam is volna magammal a plédet a kőhöz, amin Eliana-sama feküdt, de valami nehezék még rajta maradt. Megnéztem közelebbről, mi is volt az, egy szatyornyi szendvics, amit menekülésnél már nem tudtak magukkal vinni. Bár nem ezért jöttem, de ha már itt maradt, ezt is magammal viszem, nem fog kárba veszni.
- Találtam egy plédet, meg néhány szendvicset. - visszaérve tettem jelentést Eliana-samának a zsákmányról, majd el is kezdtem ráteríteni a kőre, hogy kényelmesebb legyen. A szendvicseket is leraktam, majd én is elhelyezkedtem, hogy megnézzem magamnak a csillagokat.

[Eliana del Barros]

Észbekapás után azonnal kicsit piros arccal ülök fel, de hirtelen meg is nyugszom, mert Fran egy nagy lepedőt terít le éppen. Valószínűleg valahonnan szerzet egyet, így nem is láthatta, hogy mit csinálok. Nem is hallottam semmit, de biztos, hogy nem ment el szó nélkül.
- Találtam egy plédet, meg néhány szendvicset.
Mondta, mintha jelentést tenne nekem. Szívem szerint egyből mondtam volt, hogy „Szép munka volt”, de mégis inkább egy sejtelmes mosoly kanyarodott az arcomra. Mért mégis csak arról van szó, hogy ezt valakiktől szépen elvette. Ez akár aljasságként is felfogható, de ugyebár mégis csak Arrancar-ok vagyunk. Én pedig igen csak büszkevoltam rá a leleményessége miatt. Nem csak egy plédet, hanem még ennivalót is szerzett. Leterítette a kőre, majd elhelyezkedett. Én sem tettem másként, és vettem egy szendvicset. Nem is olyan rossz szerzemény. Pillantottam egyet Fran-ra, aki a csillagokra emelte a tekintetét. Ekkor suhant át a fejemen, hogy lehet, hogy egy éppen romantikázó pártól vette volna el a plédet? Nos, az nem kizárt, ugyanis elég romantikus hangulatot kelt egy kis éjszakai csillagnézés. De nekem semmi ilyesmi nem fordult meg a fejembe. Rá nézve ez róla is elmondható. Nem hiszem, hogy bármi felesleges dolgot belegondolna ebbe. Még az kellene nekem… Nem, Fran túlságosan merev és távolságtartó, mondjuk ez a normális Espada és Fracción-ja között. De vajon ő volt már szerelmes? Mi lehet a női ideálja? … Erről valószínűleg nem fogom megkérdezni, hisz én magam sem tudnám elmondani, hogy milyen az ideálom… Sablonos dologgal meg nem fárasztanám. Valaki hozzá nem értő valószínűleg lerendezné azzal, hogy a rossz fiúk. De még a gondolat is dühítene, ha beskatulyázná nekem ezt a dolgot.
- Így tényleg sokkal kellemesebb. Tudtam, hogy feltalálod magad.
Mondtam, miután megettem a szendvicset, majd elterültem a pléd egyik felén. Persze eszem ágában sincs ki vagy leszorítani Fran-t. Még jó hogy ilyen jó nagy plédet szerzett be. Még táncolhatnánk is rajta. De azért remélem, hogy mondandómat nem úgy veszi, mintha teszteltem volna, hogy képes-e feltalálni magát. Szó se róla, hogy akár még erre is gondolhat. Pedig én csak dicsérni szándékoztam volna.
- Mennyire tudod a csillagképeket? … Én le ragadtam az alapoknál. Bár ismertem olyan valakit, aki mindet tudta, és még történeteket is mondott hozzá.
A személynek az arca fel is villant előttem egy pillanatra, majd láttam egy újabb hullócsillagot elsuhanni az égen. Kívánnom kellene?

[Fran Lechuza]

Eliana-sama örült a szerzeményemnek, ezért büszkén terítettem rá a kőre és helyeztem el rajta szendvicseket is. Leülve vettem is belőle egyet és úgy néztem a csillagokat az égbolton.
- Én is csak az alapokat tudom, nem nagyon merültem bele. - válaszoltam Eliana-sama kérdésére, gondolom azt várta volna, hogy amennyire ragaszkodom a a horoszkópomhoz, a csillagképeket is kívülről fogom fújni és mindet meg tudnám mutatni az égen. Pedig sajnos ez nem így van.
- Ilyenkor az emberek kívánni szoktak valamit, nem? - mutattam egy hullócsillagra, majd Eliana-sama felé fordultam. Egy kicsit elgondolkoztam, hogyha tényleg valóra válna, akkor mit is kívánnék.

[Eliana del Barros]

Fran válaszol is a feltett kérdésemre, de ez nem indít el közöttünk semmilyen beszélgetést sem.
- Én is csak az alapokat tudom, nem nagyon merültem bele.
Én sem, ahogy ő sem nagyon tudjuk nagyon a csillagokat és a csillagképeket. A nagyon alapokkal én is valamennyire tisztában vagyok, azonban az édes késév, hogy tényleg mesébe vagy magyarázatba kezdjek. Meg elég bénán is jönne ki az, ha olyan dologról mesélnék, amivel ő is pontosan tisztában van.
- Tudod mi az a „Téli Háromszög”? A téli égbolton, a Föld északabbik felén látszanak a legjobban … A Föld Déli részén, nyáron látható jobban, így „Nyári Háromszög” ként emlegetik. … Három első rendű, vagyis a csillagképek legfényesebb csillagáról van szó. A három csillag egy szabályos háromszöget alkot, ha képzeletbe közéjük vonalakat húzunk. A Sziriusz, a Procyon és a Betelgeuse. Utóbbit nem olyan nehéz megtalálni, ugyanis az Orion csillagkép egyik csillaga. Ez a három csillag része annak a tíz legfényesebb Naprendszeren kívüli égitestnek, amelyek a Földről megfigyelhetőek.
Gondolom, az Orion csillagképet ismeri, mivel elég népszerű. Még valami mitológia is van hozzá, ha jól tudom.  Viszont lehet, hogy a háromszöget már nem ismeri. Azonban könnyen közbeszólhat, hogy ne meséljem tovább, mert csak untatom ezzel a kis magyarázattal. De én elég különlegesnek tartom. Három csillag melyeket a Föld különböző helyeiről, egy bizonyos időszakban lehet a legjobban megfigyelni. Tőlünk is nagyon messze vannak, de egymástól talán még messzebb is. Mi pedig innen csak egy képzeletbeli egyenesen összekötögetjük. Ahogy a csillagképek csillagait is. Holott lehet, hogy az a csillag, amit mi látunk az valójában már régen nincs is ott.
Nagy elmélkedésemet egy újabb hullócsillag és Fran kérdése zavarja meg.
- Ilyenkor az emberek kívánni szoktak valamit, nem?
- Igen… Szoktak.
Kicsit túl komolyan és lehangolódva is mondom. Mivel ismét bevillant kislány önmagam, aki elfelejtett azon nyomban kívánni, valamint az, hogy nem is emlékszem pontosan, hogy akkor mit is kívántam. De az is eszembe jutott, hogy ha tényleg kívánhatnék, ami valóra is válna, az vajon mi lehetne? Mit kívánnék? Most mi lenne az a kívánság, amit szívem kívánnék, és örülnék, ha valóra válna. Persze van egy célom, hogy Őt megöljem, hogy tőle erősebb legyek, és egy küzdelemben megöljem. Azonban ezt nem kívánnám egy hullócsillagtól. Az nem elégítene ki. Az csak ürességet és haragot váltana ki belőlem. Ahogy az is frusztráló lenne, ha erőt kérnék. Akkor úgy érezném nem is a saját erőmből arattam volna győzelmet. De akkor mégis mit kívánnék? Valamit, amit nem olyan egyszerűen megszerezni, de nem is bánnám, ha egy kívánság által az enyém lenne. … Igyekszek erős lenni. Most már Espada vagyok, ami egy nagyon fontos rang. Itt van mellettem Fran, de lehet, hogy egy nap mégis túlnő rajtam, vagy eltűnik, mint azok, akiket eddig közelebb engedtem magamhoz. Azonban nem kérhetem, hogy maradjon örökre mellettem. Elég hülyén is hangzana. Meg egy csillagtól sem kérhetem, hogy láncolja hozzám. Nem lenne igazságos vele szemben. Mikor pontosan azt szeretném, hogy fejlődjön, erősödjön, kikupálódjon mellettem. … Vagy… Azt hiszem, az lenne a legjobb, és amit egy hullócsillagtól kívánni tudnék, hogy ne felejtsenek. Fran is túlnőhet rajtam, de ha nem felejt el, akkor az olyan megnyugtató érzés. Ahogy én sem feledem Adán-t és Desmond-ot. Ahogyan még mindig emlékszem azokra, akikkel találkoztam. De lehet azért is van ez a vágy, mert emberi életemből már nem annyira emlékszem az emberek neveire, ahogyan a saját igazi nevemre sem. Lehet, hogy azt szeretném, hogy mások emlékezzenek az arcomra, a nevemre, a kilétemre.
- Fran, ha kívánhatnál egy Hullócsillagtól, ami valóra válna, az mi lenne?
Miközben azon gondolkodom, hogy én mit is kívánnék, bevillant, hogy azt sem tudom, hogy Fran mit kívánna. Akár három kívánságára vonatkozó gondolatot is meghallgatnám. Ha pedig teljesíthető lenne, akkor azt hiszem mindent megtennék, hogy valóra váltsam. Azonban az is bevillan, hogy nem kellene kifaggatnom, mivel ha elmondja, akkor nem fog teljesülni. Ezért gyorsan fel is ülök, és nézek rá, mielőtt bármit is mondana.
- Várj! Inkább ne mond… Mert ha kimondod, akkor nem fog teljesülni. … Legyen az, hogy a következő Hullócsillagnál te is kívánsz valamit és én is. De nem mondjuk el, hogy mit kívántunk. Rendben?
Mondtam. Lehet, kicsit gyerekesnek tűnhetek, meg tényleg eléggé összevissza beszélhetek. Kicsit kétségbeesett lett a tekintetem, és mint a villám feküdtem vissza. Olyan gyorsan, hogy be is vertem a fejemet, amihez oda is kapok. Nem adok hangot, de nem esett kellemesen saját bénaságom. Lábamat is összekulcsoltam zavaromba.
.

[Fran Lechuza]

- Hallottam már róla, de nem ismerem pontosan. - válaszoltam a kérdésre, majd figyelmesen hallgattam Eliana-sama mondandóját. - Az Oriont azt ismerem. - amikor ismerős dolgot hallottam egyből felszólaltam miatta, majd tovább hallgattam a magyarázatot.
Ahogy megemlítettem, hogy az emberek kívánni szoktak, ha hullócsillagot látnak, Eliana-sama arckifejezése és hangja szomorúra változott. Valami rosszat mondtam volna? Nem tudtam, hogy rákérdezzek-e, hiszen lehet, hogy nem szívesen beszélne róla, de még mielőtt döntésre jutottam volna, megszólalt. Mintha gondolatot olvasott volna, mert pont ezt gondoltam, amikor feltettem neki a kérdésemet. Ismét elgondolkoztam rajta, mert nem jutottam még semmire. Nem is tudom igazán, hogy mit szeretnék. Még mielőtt Eliana-sama elfogadott fraccionjának, beszélgettük, hogy mennyire is emlékszem az emberi életemre. Talán az lenne jó, ha valamennyire kitisztulna a fejem és tudnám, hogy ki is voltam korábban.
- ... - kezdtem volna neki, hogy elmondjam, amit kigondoltam, de Eliana-sama megállított. - Rendben. - nem ellenkeztem vele, ha ő ezt akarta, akkor én is belementem. Felnéztem ismételten az égre és vártam, hogy megjelenjen a következő hullócsillag.

[Eliana del Barros]

Mégis ismerte, de nem igazán pontosan, szóval figyelte csendben a magyarázatomat. Egyszer szólt bele, mikor megjegyezte, hogy ismeri az Oriont. Mondjuk ezt gondoltam. Elég népszerű, szóval valószínűleg az alapismerethez ez hozzáírható. Furcsa viselkedésemhez és kérésemhez nem fűzött hozzá semmit, csak megjegyezte, hogy „Rendben”. Ami kicsit úgy is tűnik nekem, mintha csak azt jelezné, hogy megértette a parancsomat. Mondjuk ez a legtisztább, de egyben eléggé feszült is lettem tőle. Azonban mikor megláttam a hullócsillagot ez az érzés eltűnt és csak a kívánság volt a fejemben. Elég furcsa egy kívánság. Ne feledjenek el! Furcsa és talán túl tiszta is. Mostani önmagamhoz képest. Mindenki azért dolgozok, hogy valami maradandót alkosson, hogy nyomot hagyjon, hogy talán így is nagyobb értelmet adjon az életének. Én viszont míg éltem nem sok vizet zavartam. Nem alkottam maradandót. Csak a sírom van, ami nem marad örök, nem sok ember emlékében maradtam meg, valamint akikben mégis, azok előbb vagy utóbb meghalnak. Azonban én kaptam egy második esélyt, ahol talán ezen változtathatok. Nem fogok másodjára meghalni, most már akár évezredekig élhetek. Sok ember emlékezetébe megmaradhatok, de valójában én, én maradok. Még ha a halálom óta sokat változtam. Most csak valahol azt kívánom, hogy maradjon meg az emlékem az emberekben, hogy gondoljanak rám. De valószínűleg, a legtöbben nem jó dolgokkal kapcsolatban gondolnak majd rám, de az különösebben nem zavar.
Azonban nagyon érdekelne, hogy Fran, mit kívánhat. Azért remélem ő is kívánt valamit. Azonban mégsem kérdezhetek rá, hisz akkor biztosan nem teljesül, szóval csak hallgatok róla. Meg ezt beszéltük meg. De akkor is furdal a kíváncsiság. Azonban az sem lenne tisztességes, ha furfangosan valahogy megpróbálnám belőle kiszedni a dolgot. De most akkor mit is mondjak?
- A csillagok olyan messze vannak. Sajnos néha az emberi lelkek is ugyan ilyen messze vannak egymástól. Nem értik egymást, és nem is akarják. Mégis vannak, akik közelebb akarnak kerülni a másikhoz. Egyesek szerint a hullócsillag is azért suhan el az égen, mert az emberekhez akar közelebb kerülni egy csillag. Egy emberi lelket akar közelebbről megismerni, és ezért akár képes leesni az égről. De valójában csak meghal, ami igazán szomorú. Vagy úgy tartják, hogy a gyermek egykor maga is csillag volt, de lehullott, és emberként született újjá. … Holott ez egy nagy butaság. Mindenki tudja mi is a Hullócsillag valójában. Csak egyeseknek jobb ebben a hitben élni. Furcsa… Vagy az, hogy tényleg teljesít egy kívánságot. Mondjuk én a halál utáni életben sem hittem, erre most mégis itt vagyunk. Harcolunk, hogy életbe maradjunk. Valahol egy csillag is ugyan olyan halandó és „küzd” az életéért. Lehet már rég „halott”, de mi még látjuk, mert később ér el hozzánk a fénye, vagyis az, hogy kihuny. Ez szerinted valahol szomorú? A halott emberek is addig élnek, míg van, aki emlékszik rájuk. Amíg él valaki, aki emlékezhet rájuk, addig élnek, mint a fény, melyet még látunk. Ha egy csillagkép, egy fontos csillaga eltűnne. Gondolom, az valamennyire befolyásolná a horoszkóp előrejelzést is, nem? Ahogy a hold állás vagy egy üstökös elhaladása, vagy egy együttállás. Tudom, mondtad, hogy annyira nem érdekel, hogy mint és hogyan csak szereted olvasni. Mond csak, a horoszkóp jellemzésre mennyire felelnek meg az általad ismert személyek? Szoktad ezt figyelni, érdekel? Én, mennyire felelek meg a horoszkópnak?
Ez mondjuk érdekes kérdés. Bár elég messziről kanyarodtam ide. De tényleg egy elgondolkodtató és érdekes egy felvetés volt tőlem. Fogalmam sincs, hogy miként és milyen választ fogok tőle kapni.
.

[Fran Lechuza]

Az eget figyelve vártuk, hogy meglássunk egy hullócsillagot és nem is kellett olyan sokat várni, már meg is jelent. Ahogy megbeszéltük, én is a kívánságomra gondoltam. Emlékezzek! Erősen gondoltam erre az egy szóra, majd végignéztem, ahogy eltűnik a szemem előle a hullócsillag.
- Nem valószínű, hogy befolyásolná a horoszkópot, a csillagjegyek leírásai úgy sem illenek rá mindenkire, aki abba a csillagjegybe született. Nincs két egyforma személy, még az ikrek is különböznek egymástól. Ezért a leírásokat nem is szoktam nézni, felesleges. - válaszoltam, bár gondolom Eliana-sama nem pont ilyen válaszra számított, de attól még én így gondolom. Egy ideig csöndben figyeltem tovább a csillagokat, majd ismételten megszólaltam, hogy megtörjem a csendet.
- Talán ideje lenne visszamenni. - jelentettem ki, majd felkeltem, eléggé fázott a hátsó felem, még ha egy pléd is volt alattunk, azalatt a hideg kő ugyanúgy ott volt. - Legközelebb majd én hívom el Eliana-samát valahová. Rendben? - tettem neki ajánlatot, ha már ő is elhívott ide, nekem is viszonoznom kell ezt a gesztust. Meg is nyitottam ezután a Gargantát, amivel egy kettőre otthon is lehetünk.

~ Vége ~

[Eliana del Barros]

Valószínűleg, különösebben nem érdekelhette mondandóm. Kicsit túlságosan is hosszú és felettébb unalmas lehetett. Mondjuk nem is csoda. Túlzottam magasztos lélegzetvételű volt, ami nehezen emésztethető. Pláne, ha esetleg a hallgatóság még fáradt is. Ami este, éjszaka nem elképzelhetetlen.
- Nem valószínű, hogy befolyásolná a horoszkópot, a csillagjegyek leírásai úgy sem illenek rá mindenkire, aki abba a csillagjegybe született. Nincs két egyforma személy, még az ikrek is különböznek egymástól. Ezért a leírásokat nem is szoktam nézni, felesleges.
Értem, szóval nem különösebben foglalkozik, vele ugyanis úgy gondolja, hogy nem lehet igaz. Az ikreket hozza fel példának, hogy hiába egypetéjűek, hiába hasonlítanak, mégis igenis különböznek. Nincs két egyforma ember, éppen ezért beskatulyázni sem lehet őket. Lehetnek hasonló jellemvonások, de nem lehet egyetlen sémát ráaggatni egy csoportra sem. Ezért sem lehetnek igazak a csillagképes jellemzések. Lehet, egy-két ember vél felfedezni hasonlóságot a saját jelleme és csillagkép jellemének leírásában, de minden pontjával nem tud azonosulni. Még szerencse is, hogy különbözőek vagyunk. Sok egyforma lenne belőlem, akkor már régen rossz lenne a világnak. Bár van egy olyan feltételezés, hogy egy embernek a világon hét alteregója létezik. Amik külsőre hasonlóak, de lehetnek különböző neműek. Ha jól emlékszem, míg életem, szembesültem is egy ilyennel. Igaz nem a saját alteregóm volt, de megdöbbentett a dolog. Semmilyen rokoni kapcsolatban nem álltak, még egy nyelvet sem beszéltek, mégis mintha ikertestvérek lettek volna. Akkor egy kicsit eljátszottam ezzel, hogy lehet, hogy nekem is van valahol alteregóm, aki hasonlóan néz ki, mint én, de lehet, más dolgokat szeret, máshogy gondolkodik, más a stílusa, és még hosszan sorolhatnám. De lehet, mégis találnánk hasonlóságokat. Az lenne az igazán érdekes.
Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy mit ír a horoszkópom, hogy milyen is a jellemem, vagy az mennyire illene rám. Életembe nem nagyon érdekelt, mostani életembe pedig egyáltalán nem találkozok ilyen dolgokkal. Nincsenek újságok vagy magazinok Las Noches-ben, amibe benne lenne, vagy az utolsó oldalon Napi meg Havi horoszkóp. … De ezt Fran-tól sem fogom megtudni. Nem mintha hiányozna. … Csak ha tudta volna, akkor ennyivel is "okosabb" lehettem volna. Vagy megállapíthattam volna, hogy ez egy nagy hülyeség, mivel egyáltalán nem érvényes rám.
- Talán ideje lenne visszamenni.
Ezzel már tápászkodott is fel. Valószínűleg már el is ülhette a hátsó felét, meg hiába volt itt a pléd, mégis igen csak hideg a kő, szóval huzamosabb ideig egyébként sem maradhattunk volna.
- Legközelebb majd én hívom el Eliana-samát valahová. Rendben?
Igazán meglepett, mikor felvetette annak a lehetőségét, hogy legközelebb ő hív meg valahova. Valószínűleg úgy érezhette, hogy tartozik ennyivel, hogy ő is elvigyen valahova. Bár én csupán szinte magammal rángattam őt, meg nem tudom, hogy mennyire élvezte. Vagy lehet, hogy egy kicsit mégis csak? Mármint annyira, hogy úgy érezze, hogy ezt viszonoznia kell. De az is lehet, hogy ezt is kötelességének érzi, hogy ha én voltam olyan nemes, hogy magammal hoztam, akkor ő is szeretne elvinni valahova. Amitől igencsak kíváncsi lettem. Hova vinne el?
Felcsillanó szemmel és egy sunyi mosollyal nézek rá. Nem tudtam izgatottságomat leplezni. Kicsit úgy is tűnhet, hogy "Rendben, állok elébe! Mutasd, hova akarsz elvinni!". Pedig nem szeretnék semmilyen elvárást támasztani felé. Csak tiszta, izgatott kíváncsiságról van szó.
- Rendben!
Ezzel fel is állok, majd Fran által nyitott átjáróba lépek. Nem kérdezek rá, hogy mennyire élvezte a Csillaglest, de remélem, hogy legalább egy kicsit. Nagyon izgatott vagyok, hogy legközelebb hova is megyünk el együtt.

~ Vége ~

Köszönöm a játékot!

.