Szerző Téma: Sötétségben járók  (Megtekintve 1395 alkalommal)

Description: Ai&Yuke

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Sötétségben járók
« Dátum: 2015. Okt. 04, 10:22:30 »
Sötét, ámbár mégis valamennyivel könnyebbnek mondható napjaim voltak. Nem kellett tartanom attól, hogy küldetésre fognak küldeni, hiszen gyógyulásom még nem fejeződött be. Jól lehet, sérüléseim nagy részét eltávolították, mégis időt kértem magamnak a Goteit illetően. Ezt nem csupán Mai és a családom miatt, hanem magam miatt is megcselekedtem. Fuhaku Yashival kétségtelen, hogy még nem egész a kapcsolatunk. Amit azonban Manazzo és Rei megmentésének alkalmával elhintett, nos, egy olyan információt, amelyen elgondolkodtam. Ekképpen a mai napomat sokkalta másképpen rendezem. Látni lehet rajtam, hogy mély gondolatok gyötörnek, figyelmem pedig igencsak lankad. A testőrségemnek a mai nap alkalmával rengeteg dolga akad bizonyos tévedéseim miatt. Estébb felé azonban már a szárítkozásomat követően mégis csak hogy itt lenne az ideje annak a bizonyos találkozónak Yukezoval. Komor tekintetemet tehát a kimonoimra helyezem, hisz nem hinném, hogy ezúttal egy olyan darabot kellene választanom, ami a vidám gondtalanságról reprezentál. Sötétkéket választok tehát, abból is azt a fajtát, amelyen kevesebb díszítés foglal helyet. Ehhez természetesen a vörös obi nem igazán mutatna jól, ezért ugyanúgy felcímerezett obit köttetek magamra. Hajamat ezúttal megcsináltatom különböző tradicionális ékszerekkel. Ezután már csak a mintákkal megfestett cipőm következtében Fuhaku Yashit veszem magamhoz.
Soul Societyben van egy hely, ahol fellelhetem Őt, ezért egész pontosan oda tartok. Tudomásom szerint a Yonbantai közelében van a Daitenshi szállása, ezért oda megyek. Gyors ütemben közelítem meg őket, majd megérkezem az állítólagos épület elé. Megközelítem a két szárnyú kaput, s majd megkísérlem kinyitni azt. Ahogy sejteni lehetett, nem igazán zárták be, ezért mondhatni rendezett elő környezetbe jutok, amely átvezető az előttem álló épülethez. Megállok egy pillanatra, s hűvös végig méréssel állok a csend hallatán. Kitárom hát karomat, s egy pokollepkét indítok meg Yukezonak. Feltehetőleg itt tartózkodik, vagy ha nem, akkor majd társai ide hívhatják. Bárhogyan is lehet, megállok egy helyben, nem megyek be az épületbe. Magam sem kedvelném, ha idegenek járkálnának a birtokomon, én sem teszek ilyesmit. Lepillantok a lélekölőkardomra, s majd megsimítom azt. Mire felpillantok, addigra Yukezo vélhetően megjelenik.
- Menjünk az Andokba, ajánlatod szerint. Ne okozzunk kárt itt vagy az emberek világában. – Amennyiben igaz, amit mondott, jobb is, ha nem látó szemek előtt intézzük a dolgainkat. Meglehetősen sok megbeszélni valónk volna a zanpakutom szóra bírása mellett.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #1 Dátum: 2015. Okt. 04, 11:03:07 »
Egy kicsit lenyugodott a lelkem, és most már a karpereceket sem kell hordanom. Ismét pozitívan, derűsen látom a világot. Ma ügyeletes napot tartok a Hűség Tornyában, de úgysem fog senkit sem érdekelni, hogy most ki van ott.
- Óóó ily rengetegen vagytok kíváncsiak egy Daitenshi reggeli edzésére? Egészen meg vagyok hatódva- köszöntöm a megjelenteket, azt a két szöcskét, akik az előbb a teljesen üres gyepen felhoppantak, de persze bőven ciripeltek is. Cirip-cirip. Lemondóan sóhajtok egyet, majd megkezdem a gyakorlatokat magamtól, amik a testközelbeli gyors likvidálásról szóltak. Miután befejezem, bemegyek az épületbe, rendezem öltözékemet, ami azon túl, hogy egy elegáns öltöny, egy kék szalaggal átkötött kalap, a Daitenshi haorija is rajtam volt. Leülök az egyszerű asztalhoz, és átnézem a költségvetést. Csak tudnám hogy Yuusuke mire költ ennyit most, hogy visszatért. Vagy valaki más költ az ő nevében? Vagy esetleg én? Hmm… az utóbbi lehetősége erősen fenn áll, de majd benyújtom neki a számlát, hogy mit költekezik ennyit, mikor korlátosak a kereteink. :) . Mind e mellé még aláírom, hogy a mai edzésen megjelentek tökéletesen megfeleltek, valamint alá, hogy a megjelentek száma nulla. Megvonom a vállamat, majd a jelentésből papírrepülőgépet hajtogatok, és a kuka felé lendítem. Tökéletes ívet repül, majd nekiütközik a falnak, ahogy azt reméltem, majd leszállingózott a kuka mellé.
- Baah. Áruló!- szólok oda, majd felállok, és odamegyek, hogy kidobjam azt. Jó lenne takarítani is hmm… Elméletileg a negyedik osztag látja el ezt a feladatot, de abszolút megértem őket, hogy ha egy kicsit inkább mellőznének minket. Sóhajom után nekilátok a berendezést rendezni. Azt az egy ülőpárnát, és a hozzátartozó asztalt. Volt még egy polc a papíroknak is, de utána kellemetlen belegondolni, hogy tulajdonképpen több bútorunk nincs is. Ezután jön egy pokollepke, miszerint szüksége van rám Ainak. Elmosolyodok, és menten meg is érzem a jelenlétét. Éppen ezért előveszem zanpakutoumat, majd aktiválom azt, és kiteleportálok. Mosollyal üdvözlöm őt, majd megkér arra, amit már áttárgyaltunk régebben.
- Rendben van… akkor kérlek fújd ki a levegőt- ezután teleportáltunk egyet, majd a szokásos módon tátongó üresség, mély sötétség fogadott minket. Szorosan magamhoz öleltem a feleségemet szerető karokkal.
- Igen, ez már az- majd hátrébb lépek, és haorim alól egy lámpás bukott ki, aminek mondhatni erős fénye volt, de a semmibe veszett a fény határa. Furcsa, hogy lépteink is elvesznek. Ez utalhat a nagy méretére a helynek. Seregnek nyoma sincs. Elmosolyodok, majd elkiáltom magam. Utarát szólítottam, és ekkor a zöld energia végigfutott a falakon, valamint a hatalmas Zikkuraton, amiben maga a shinigami rostokol. A focipálya méretű középső körtárcsa partjaitól nagyon messzire elhúzódik a víz.
- Beletelt egy másfél órába, mire átúsztam a túloldalra- esetleg ha közelebb lép a vízhez, sejtheti hogy elég mély, és bár tiszta a vize, sötétbe tűnik a mélye. Ekkor kis apró repülő szkarabeusz bogarak érkeztek, és alaposan körbejárták Ait.
- Ők Utara szemei. Ezzel üdvözöl- intettem a zikkurat felé, aminek a tetején valóban ott van ő is.


Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #2 Dátum: 2015. Okt. 04, 21:20:03 »
*Ahogy ő is, úgy én is beleegyezésemet adom ebbe az utazásba. Úgy készültem, hogy ezen az estén nem fogok a birtokon tartózkodni, tekintve, hogy fontos elintézni valóim vannak. Közel állok a férfihoz, s majdan kifújom a levegőt. Paragon képességei ugyan okozhtnak számomra meglepetést, mégis a teleportálásához már hozzá szoktam. Stabil talajon ér lábam földet meglehetősen hatalmas és sötét térben. A reiatsu érzékeléssel mindössze annyit tudok megállapítani, hogy itt valami lakozik. Yukezo lámpájának előkerülésével valamennyit megpillanthatok az Andokból. Ahogyan kisétálok egészen a vízig, észre veszem, hogy valami megváltozik. Zöld energiák futnak fel egy zikkuratszerűségen, melynek köszönhetően felmérhetem ezt a hatalmasnak mondható építményt. hasonló színben pompázó bogarak megjelenésekor Yukezora pillantok. Komoly tekintetemmel figyelem meg a férfi lélektükreit egy pillanatra, majd magam elé pillantok.
- Soukatsui. – Nyújtom ki előre a karomat, hogy ellőjem a démon mágiát. Érdekemben áll ugyanis mégiscsak felmérni, hogy amit másfél óra alatt úszott át, az valóban akkora-e. Nos, meglehetősen sokáig repül a technikám, de még így sem éri el a barlang falának a végét.
- Hajdanán meséltél a seregről, Utaráról valamennyit. Ők most is itt vannak? – Magam elé tekintek, a víz tükrének játszadozását figyelem, amely kedvesem karjában tartott lámpást tükrözi. Elgondolkodom még most is, majd kivonom a zanpakutomat és a földre teszem.
- Később látni kívánom Utarát. Jobban belegondolva, aki megannyi időt tölt egyedül egy sötét helyre zárva, az csak nem bele is őrülhet. Hogyan segíted őt abban, hogy megőrizze az egészségét? – Pillantok Yukezora, hiszen hatalmas felelősséget vállal ezzel az egész sereggel kapcsolatban. Tudomásom szerint ugyanis nem a Daitenshi, hanem a Tamachi-ház szövetségében áll az, amit még eddig nem volt lehetőségem megtekinteni. A szerkezeti rajzokból ítélve, olyannyira nincs is szükségem arra, hogy lássam. Elindulok a part mentén, ott hagyva a földön a zanpakutomat, míg nem a férfi felé fordulok.
- Gondolkodtam Yukezo, és szilárd meglátásom, hogy komoly dolgokról kellene beszélnünk. Bár tou-sannal titkolóztok előttem, egy valami mégis feltűnt. A démoni energiád felszabadulása közepette ketté tört ágyunk. :| - Ezt a lehető legkomolyabban indítottam el. – Mi történik veled?

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #3 Dátum: 2015. Okt. 09, 08:50:16 »
Keresztbefont karokkal nézem végig, hogy ellő egy kidout a messzi távolba, csak hogy felmérje mekkora is ez a hely. Igaz a falon végigfutó fények csalókák, de hát mondjuk jó lenne azt is megtudni, hogy ez a hely valóban bírni fogja a lélekenergiánkat. Sóhajtok egyet, majd belegondolok, hogy most mire is készülök, ezért némileg hátat fordítok neki, és feldobom a kalapomat a levegőbe, ami átváltozik egy hatalmas fekete pillangóvá, és odaröppen az egyik világító rúdra, és megdermed, mintha nem is élőlény volna. Amúgy nem is az, csak egy jól megalkotott kalap. *-* .
- Persze itt vannak- Utara válaszolni akart neki rajtam kívül is, éppen ezért a fekete víz egész egyszerűen zöldes színben ragyogni kezd. Elképzelheti, hogy mennyien lehetnek, hogy ha ez az egész csarnok ragyogni kezd. És ekkor fémes kezek kapaszkodtak meg a szegélyben, ahol állt. Könnyedén meghallhatta, majd több helyen is. Először hatan másztak ki, majd fegyverüket bekapcsolták, hogy átáramolhasson benne Utara energiája. Odasétálok Ai mellé, mert most egy másik alak is kimászik a vízből. Az élettelen tekintetű Kazuho Kira, és az általa épített farkas, akinek hűsége feltétlenül köttetik hozzá. Megsimítom a fejét, majd sóhajtok egyet.
- Ő egy másik Tenshi, akit elveszítettem. Hajdanán a második osztag tisztje volt, de segítettem neki, és miután nem tudta elviselni a törvényeket, csatlakozott a testvériségünkhöz. A démon nő tette ezt vele, és akkor még azt hittem megmenthetem azzal, hogy gépiesítem. De hát ismered már őt! Beliál megölése során is velünk jött- hagyom, hogy megnézze magának, hátha ő tud vele valamit kezdeni, de azt hiszem egyelőre még sem tudhat megoldást. Bár nem vetem el a lehetőséget, hogy egyszer egy elmélkedős órájában nem talál ki valamit. Belőle is ugyanaz a halált idéző reiatsu áramlik, mint a sereg többi tagjából. Rideg ez a hely.
- Hogy velem mi történik? Megtanítalak használni Fuhakut- kuncogom el magam, majd a zakóm átalakul valami egészen mássá. Egy hosszú fekete ballon kabát, aminek az alja még a földet is súrolja, és itt-ott kopott, de közben szakadt is. Elengedem a zanpakutoumat, ami elporlad, és eltűnik teljesen, majd kicsapom két oldalra a karjaimat, és felkiáltok. Sűrű fekete füst tör ki belőlem, de az átalakulás most pillanatok alatt történik meg, majd széles mosollyal hajolok meg színpadiasan a matt fekete hajammal.
- Szólítsd Fuhakut!- szólok oda, és ha ezt megteszi, akkor csak nyugodt lépésekkel odamegyek hozzá, egészen közel, majd miközben letekintek rá, úgy megfogom Fuhaku pengéjét. Kíváncsi vagyok hogyan reagál rám


Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #4 Dátum: 2015. Okt. 09, 14:15:52 »
Eljött az ideje, amikor nem mehetek csak úgy azon igazságok mellett, melyekbe a férfi beavatott. Tudnom kell, hogy mi történik vele, hiszen érdekeltségeim közé tartozik a helyzet tudása. Jó ideje nem beszéltünk már ezen, s nem is olyan régen a kardom felhívta a figyelmemet valamire. Valami olyanra, amelybe még csak bele sem gondoltam. Még most sem tudhatom igazán, hogy mennyire akarom Őt úgy látni; ez egy olyan kérdéskör, amit már sokkal nehezebben fogadok el. Hiszen lélekként születtem és shinigamivá váltam. Már pedig egy tisztavérű, tiszta gondolkodású shinigami nem fogad el olyan dolgokat, ami fajtája pusztulását is okozhatja akár. Éppen ezért, amikor a fény felizzik a tó felületén, megmutatkozik komor, elmélkedő tekintetem. Hátra lépek, ahogyan a fémtestek kiemelkednek a vízből, valamint a távolba tekintek. Valóban ominózusméreteket öltött eme barlangrendszer, reményeim szerint éppen megfelelő lesz. Utara seregének egyik példányát nézem meg részletesebben.
- Tudásom nem elegendő, hogy véleményt mondhassak róluk. Valóban egy shinigami irányítja őket? – Szörnyű, mondhatni tragikus, hogy valaki ilyen mélyre képes süllyedni. Ám bíráskodásom előtt egy sokkal meglepőbb törtnettel találom szembe magamat. Midőn megpillantom Kirát, egy pillanatra megakad tekintetem szemeim. Legutóbb, mikor találkoztunk még élő személy volt; most jobban hasonlít azokra, akik szintén a víz alatt rejtőzhetnek. Közelebb lépek a férfihoz, aki még csak nem is reagál a jelenlétemre.
- A tudatával sem rendelkezik már? Amíg van tudat, addig egy tudós képes lehet megmenteni. Miért nem fordultatok Masamune Raidenhez?  - Meglepő lehet számára, hogy emlékszem még a shinigami nevére, aki szintén dezertált a tizenhárom őrosztagból, ráadásul kapitányként. Kapitánnyá válásom idején még ő vezette a kutatási részleget, egész biztosan részre nyúló megoldással állt volna elő. Gondatlanságnak gondolom, hogy ebbe Kazuho-san beleegyezett. Akárhogyan is, de a Daitenshi még mindig képes olyan döntéseket hozni, amelyek egyáltalán nem tartoznak a felelősségteljes gondolkodásmódhoz. Amennyiben az élet megmentésére esküdtek fel, miért pusztítják azt hát? Miért egyeznek bele egy ilyen dologba? Ha önmagukat képtelenek megmenteni, akkor miért gondolják, hogy másoknak szükségük van a védelmükre? A földre téved tekintetem, tudom, hogy nem ez a helyén való gondolkodásmód. Mióta a Soutaichou elrendelte a szövetséget, azóta hosszasan gondolkodom az igazságról. Arról, ami alátámaszthatja őket, vagy éppen cáfolhatja. Egyedi gondolkodásmódjuk egyenesen meghökkentő, az arroganciáról nem is beszélve. Ámbár be kell látnunk kapitányoknak, hogy a Daitenshire még ezen ellenérvek ellenére is szüksége van a szervezetnek. Úgy vélem, egy akkora súlyt, amit a Gotei Juusantai igyekszik magára vállalni, nem cipelhetünk egyedül. Ezt fordítva is így gondolom, e nélkül egy szövetség sem lehet szövetség. Magamhoz veszem zanpakutomat, miként Yukezo megzavar gondolataimban. Nevetését nem is tudom mire vélni, ahogyan azt sem, hogy hirtelenjében átváltozik. A legkevésbé sem gondoltam bele, hogy nélkül is megtenné, hogy erre kérném.
- Tokase.. – Ejtem ki a parancsszót, ám mire feloldódna a shikaiom, Yukezo előttem terem teljes démoni valójában s Fuhaku Yashi pengéjéhez ér. A velejéig romlott lélekenergia szinte átjárja minden egyes porcikámat. Higgadtan álok meg előtte, bár ha jobban megfigyel, arcéleim mintha mégis megremegtek volna. Olyan érzés kezd el átjárni, amivel már régen találkoztam és még régebben mutattam ki egyáltalán. Azonban a kardom nem oldódott fel, sőt, el sem tudom igazán dönteni, hogy ez én miattam van vagy Yukezo miatt. Ahogy tekintetemet egyenesen Yukezoéba irányítom, néhány pillanattal később megbomlik bennem valami. A lelkem nem elég erős az elmúlt hónapok eseményei után, hogy megálljam egy démon jelenlétét csak úgy. Az ösztöneim törnek fel bennem, így következő pillanatban teljes erőmből rántom ki a kardomat a kezéből, talán még megvágnom is sikerül. Váratlan eseményként ér még engem is, hogy következő mozdulatommal neki iramodok és a kardom tomba felével arrébb lököm a karját, míg a másik kezemmel elkapom a férfi nyakát. Eltart egy másodpercig, míg rájövök, hogy eme támadólagos védekező reakciómat a félelem váltotta ki. Akkor viszont zavartan eresztem le felé irányuló kardomat és megremegő kezemmel eresztem el a nyakát. Mégis, ennek ellenére képtelen vagyok ellépni Yukezo elől. A sötétség, mely átjárja, egyszerre kelti bennem az érzést, hogy képtelen vagyok tőle eltávolodni, s egyszerre félelmet is táplál belém.
- Senki nem érhet a zanpakutomhoz az engedélyem nélkül, még te sem. Tartsd magad ehhez, akkor is, ha segíteni akarsz. – Lelkem legbelsőbb részét képezi a kardom, amit sosem adtam ás kezébe úgy igazán. El sem tudom képzelni, milyen volna, ha valaki lefejtené rólam legbelsőbb gátamat és rájönne a lelkemben felhalmozódott eredményekre. Kitekintek oldalra gondolatom gyanánt, majd hátrább shunpozok és újból feloldom a kardomat. Most már biztosan tudhatom, hogy Fuhaku nem Yukezo miatt nem oldódik fel. Ekkor viszont olyasmi történik, amire nem számítottam. A kardomat fekete tűz kezdi el beborítani, minek melegségére elejtem. A kard önmagát emészti fel pillanatok alatt, nem marad belőle semmi, csupán a keresztvas.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #5 Dátum: 2015. Okt. 09, 16:38:17 »
A várt eredménnyel zárul kis kísérletem. Elégedetten eresztem ki magamból azt a fajta lélekenergiát, ami teljesen ellentétes mindennel, amit ő szövetségesnek mondhat. Én csakis Ai szemét nézem, és látom, hogy zavarja a dolog, arról nem is beszélve, hogy a lelkének belső része az, amit most elszenvedi azt a nyomást, amit csak egy démon okozhat igazán. Ez egy olyan mélyre ejtett seb, amitől nem véd meg semmilyen vértezet sem. És én mindezt élvezettel az arcomon csinálom végig. Mikor elrántja a pengét, és ezzel hüvelykujjamon sebet ejt, én csak a forróságot érzékelem belőle. Nem lép hátrébb, annál ő sokkalta képzettebb, csak félretolja a karomat, és máris elkapott. Bár úgy gondolom, hogy ezt kevesen viselnék el, én csak elégedetten pillantok rá. Ez a félelem, amivel jobb, ha megbarátkozik, míg itt vagyok mellette. Arcomon nem igazán mutatkozik meg, hogy meglepett volnék, hanem inkább csak eszelős. Nem teszek semmit, megvárom, míg ő maga elenged engem. Ez még a kardcsapása előtt érkezik, de már pusztán csak az engem való érintés is elég ahhoz, hogy átszökjön belé sötét mivoltom vad természete. Kontrollálhatatlan harag és félelem egyvelege ez, de én mégis itt állok, mintha semmi sem történne közben. Miután elenged sem megy arrébb, de most nem fogok hozzá érni én magam. Felesleges. Már nem mosolygok, helyette csak végigmérem őt, hogy megnézzem milyen változások mennek benne végbe. Amit mond, arra viszont felemelem a szemöldökömet.
- Engedély?- hangom mögött ott cseng valami ördögi felhang, ami igazándiból mélységében mutatkozik meg. Mintha egy katedrálisban állnánk, és úgy hallgatná azt, amit mondok- Nincs erőd eldönteni, hogy megadod-e az engedélyt. Megtudtál akadályozni benne, hogy megfogjam a lélekölőd? Nem... innentől kezdve nem formálhatsz jogot rá, hogy az engedélyeid védőfala mögé bújj- és talán a szavaim hatására a kard fellázad használója ellen, és csak a markolatát hagyja hátra. Megcsóválom a fejemet, még egy kicsit ciccegek is hozzá- És így ért véget Kagami Ai, Sanbantai taichou, a hős shinigami története. Erejét veszítvén, elhagyatva egy sötét barlangban, egy démonnal- ekkor megvonom a vállamat, és hátrébb lépek tőle, majd ahogy telik az idő, úgy egyre többet, és többet érezhet meg a fojtó sötét lélekenergiámból. Ha a lelkemet vizsgálná, akkor azt láthatja, hogy a gonoszság, és az ármány sötét árnyas kezekként nyúlnak felé, hogy megölje őt akár. Bár mindig van egy apróság, mintha védett lenne ettől az egésztől. Egy pajzs húzódik körülötte, amit nem érinthet meg a Pokol. Hirtelen fordulok meg, hogy ismét szóljak hozzá.
- Szerintem pont itt van az ideje annak, hogy felismerd kicsúszott a kezed közül az irányítás. Hogy ne csak a kétely lebegjen tudatod legvégén, hanem hogy szembenézz a szenvedéssel, hogy áttörhess rajta! A kardod önálló életre kélt! Újat akar, új formát, a lelked egy kis része változik, szaladj, ismerd meg hát! A többivel majd később- azzal leülök, és hirtelen lótusz ülésbe helyezkedem. Ez most egy gonosz sötét meditáció lesz, és ha Ai valamennyire is elmélyül a világában, folyamatosan érezni fogja, hogy körülötte nincs semmi, ahová biztonsággal visszatérhetne. A kardjára van szüksége, és ahhoz természetesen most produktívnak kell lennie. Különben a fentebb említettek igazak lesznek

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #6 Dátum: 2015. Okt. 09, 17:33:42 »
Szavai akár az édes nedű. Nem hagy gondolkodást, sem ellenkezést. A belőle áradó haragtartó sötétség szinte megfullaszt. Pedig nem voltam győződve, hogy Yukezo és én köztem vajmi kevés különbség van az erőszintet tekintve, mégis tévednem kellett. Rég találkoztam már olyas valakivel, aki képes lett volna megfogni. Ő viszont képes rá, s nem csak erőben, hanem szavakban is. Arcomra fagy mindaz, mit gondolok a helyzetről. A zanpakutom megsemmisülése félelemmel tölt el, nem is kevéssel. Csak is én tudhatom milyen elveszteni valamit, ami igazán fontos az egyén számára. Nem csupán a haorim, hanem gyermekem, családtagjaim és shinigami erőm. Immáron másodszorra ér ez az eset. Ám ha másodszorra is segítségre kellene támaszkodnom, akkor ostoba volnék. Ostoba, mert nem tanultam az előző esetből. Most pedig hiába is tudnám, hogy mit kellene tennem, egyre jobban tétlenségbe fagyaszt az esemény. Hátrább shunpozok Yukezotól, megtört arccal kémlelem zanpakutom markolatát. Végül megérintem homlokomat s veszek egy nagy levegőt.
- Megszabadulni a szenvedéstől csak söprögetés egy üres utcán. A por mindig feltölti a betöltetlen helyeket. Még ten magad sem ismerheted milyen az élet szenvedés nélkül. – Rápillantok Yukezora, s majd a földre vetem Fuhaku markolatát.
- Habár egyszer már végig csináltam ezt. – Ekkor kieresztett lélekenergiával, a lábammal dobbantok egyet a zanpakuto nyelére, amely darabokra törik. Annak eltűnése pillanatában Fuhaku Yashi alakja megjelenik mögöttem. Ezúttal a kisugárzása is megváltozott a lélekölőnek, sokkal nehezebb és kifinomultabb; annak ellenére, hogy készülne elhagyni.
- Minő kedves, gratulálok önnek Kagami Ai. Kérem, had üdvözöljem az utódom! – Ez a hang még számomra is ismeretlen, s ekkor feltűnik, hogy Yashi tekintete pontosan olyan, mint amilyen Belialé volt. Még a hangja is hasonló, ráadásul amikor Yukezora pillant még meg is hajlik előtte.
- Fejezd be. Halljam, miért döntöttél így? – A kardszellem eltakarja ekkor egyik ujjával ajkait. – Én vagyok az érem másik oldala; miattad változom. Nem vagy méltó arra, hogy előhívj. – Szembe fordulok ekkor a kardszellemmel. – Ezt még mindig én döntöm el. – Szinte azonnal megjelenek előtte, s majd meglendítem a lábamat; de megállítom a kardszellem tekintete előtt; végül leengedem.
 - Nincs rád szükségem, nem harcolok többé érted; nem érdemes. – Azzal hátrább shunpozok és kitartom kezemet. Fehér szalag tör ki ekkor a kezemből a démonmágiának köszönhetően. Fuhaku ekkor csap felém egyet. – Nem mehetsz el, még nem végeztünk; shinigami. >.> - Megszüntetem a mágiát. – De, végeztünk. Mondj egy jó okot arra, hogy maradjak. – Ekkor a kardlélek egy pillanatra Yukezora pillant, majd vissza rám. – Esküt tettél. – Halkan elnevetem magam, szinte alig halhatón.
- Nem emlékszel? Azt mondtad, hogy nem vagyok méltó. Olybá tűnik ragaszkodásod még mindig erős, mégis kiveted magad a kezeimből. Megmondtam, nem szaladok azért, hogy utána a hátadat mutasd.
- Elhallgass! – A fejéhez kap, mintha csak fájdalmai lennének. – Miért nem vagy képes így elfogadni? Már elő sem hívsz soha. Soha nem kérsz tőlem, de senki mástól sem segítséget. Miért gyűlölsz? – Mégis csak eljött az ideje annak, hogy megválaszoljak olyan kérdéseket, amiket eddig csupán kerültem.
- Mert megváltoztam. Olyanokat viselek, akiket ölni kívántam a múltban és olyanokat ölök, kiknek vére soha nem tapadt rendszerint a kezemhez. Nem vagyok többé eldobható vagy cáfolandó tárgy. Nem tűröm többé azokat a szavakat, amelyeket a múltban tűrtem. – Így aztán Yukezo felé fordulok. – Büszkén vallod magad Beliál utódjának, mégis mit gondolsz ezzel kinek okozod a legnagyobb fájdalmat? Hát nem emlékszel, hogy ki rabolta el Eisuket? Vagy a tenshidet? Persze, nyilván egy vár mögé kell elbújnod, de üdít a gondolat, hogy az én váram legalább nem árt senkinek sem. – Majd visszafordulok a zanpakutomhoz, egyenesen a szemeibe tekintek és a kezemet nyújtom felé.
- Olyannyira nem félek már a sötétségtől, hogy elrohanjak. Ez az utolsó lehetőséged, hogy visszatérj hozzám.
- Miért tenném?
- Szeretnéd tudni az igazságot? Mert egy zanpakuto vagy, nem több és nem is kevesebb. – Fuhaku Yashinak a tekintete most aztán igazán elkerekedik, még sosem hallott így beszélni.
- Mégis, mikor? – Ledöbbenten szólal fel, melyre én csupán felvont szemöldökkel fonom keresztbe karjaimat.
- Izuru, Keisuke, Chion, Ritsu, Kanata, Ayame, Merito, Nerau, Verashu, Miyoko..Úgy gondolod, hogy a nevük nincs kihatással az életemre? Azt hiszed, hogy a veszteséget, szenvedést elviselem anélkül, hogy a lelkemre ne volna kihatással. Úgy hiszed nem tudom, hogy mi a sötétség? – Ekkor Fuhaku gyorsan arrébb megy, hiszen egy soukatsuit küldök egyenest neki. – A fiad? Miért bánkódnál miatta? Értem már. – Végül Fuhaku rámutat Yukezora. – Na és te? Te minek vallod magad? Te is egy vagy Ai szenvedései közül?

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #7 Dátum: 2015. Okt. 09, 22:04:25 »
Ai a szemem láttára tapos rá lélekölőjének a markolatára, ami csak megerősíti bennem azt az érzést, hogy most egy kicsit többről lesz itt szó. Vigyorom továbbra sem került ajkaimra, és míg én egy helyben ülök, Ai lerendezi félig a kardját. Nos mikor utódjának tekint engem, gonoszan pillantottam fel rá. Érzem benne a démoni kisugárzást, de ő nem látja be, hogy én most teljes mértékben átváltoztam. Valószínűleg megölnék most bárkit, lehet, hogy ő lesz a következő áldozatom, hogy ha továbbra is sérteget. Érzem, hogy növekszik bennem a vérszomj, és ez elégedettséggel tölt el. Mindenesetre egyelőre még csak itt ülök, miközben árasztom magamból mindazt, amit már ő is megérez, és Ai szavai mellé tökéletesen megtörik az önismeretét. Mikor Ai is utódnak tekint engem, akkor elkuncogom magam.
- Nem vagyok Beliál utódja! A gyilkosa vagyok... Szeretném elmondani, hogy csak azoknak vallom magam Beliálnak, akik félnek a névtől. Hazudok, és ezek szerint te hittél egy démonnak- mosolyodok el, hiszen lehet eddig tényleg nem értette meg a szándékaimat. Elmosolyodok, ahogy a zanpakutou azért küzd, hogy elviseljék. Elviselni minket?
- Ne légy annál is nevetségesebb, mint ami lettél Fuhaku Yashi!- állok fel végül egy hirtelen mozdulattal, ami egészen légiesnek tűnt, és közben ismét egy újabb réteget sűrűsödött a démoni erőm kibocsájtása. Ekkor a kardlélek mégis inkább nevetségessé szeretne válni, és felhozza Ai elveszített gyermekét, majd tőlem kérdi minek tartom magam. Elsötétül a tekintetem egy kicsit, már kezdenek bekúszni a vérvörös felhők a képbe, és ettől egy kicsit idegesebbé váltam. Felmordulok egy pillanatra, majd ugyanannyi idő alatt ott termek a kardszellem előtt.
- Én maga vagyok a Szenvedés, kezem nyoma a kín, és a megjelenésem az ítélet!- ezután megragadom mind a két karját, és ezzel egy olyan hatást érek el, amire nem számíthatott, mert a démoni oldalának kell most megéreznie lényének valódi oldalát. Azt, amitől fél, mert mind félünk. Itt most Yashiról volt szó - Ne csak úgy csinálj, mint egy démon, légy a Szörnyeteg! Nem ment meg semmi attól, hogy elbukj, hogy ha nem nézel szembe átkozott mivoltoddal! Ez adja meg lényed legutolsó gondolatát, egy suttogást az elméd titkos részeiben- miután már térdre kényszerítettem, odébb álltam, és folytattam, ha már kihívott egy keringőre- Én Kagami Yukezo vagyok, a Tamachi-ház feje- azzal elfordultam tőle és sokkal inkább Ai felé néztem. Tekintetem nem volt semleges, de mind emellett ott virított bennem egy igazán különleges érzés, amit nem tudtam hová beazonosítani, de úgy éreztem jó ez így. Mintha védené ezt a nőt valami attól, hogy nekiessek végre, és megöljem. A vágyaim felé nem gyilkosak, valahonnan máshonnan érkeznek ezek, és csak a puszta logika enged arra következtetni, hogy ez a szerelem. Sárga szempárom most nem izzott, helyette csak elmélkedésre utalt, ami mélyen bennem zajlott. Kissé elmosolyodok, de ez most úgymond biztatónak hatott.
- Minduntalan azt hallod, hogy a démonoktól félni kell. De Fukahu Yashi a lelked része. Ha úgy érzed ott benn- mutatok a szívére- nagy a katyvasz. Ha a halál a lelkedre nagy nyomást gyakorol, ismerd meg mi van azon túl- odalépek hozzá egészen közel, és megfogom a kezét, megsimítom, magunk elé veszem- A halál a barátod. Feloldja az agóniát. Azt mondják vér tapad a kezemhez, pedig valami egészen más. Életnek hívják a piszkot, ami a körmeim alá ragadt- ezután elengedem a kezét, és hátrébb lépek- Hiszen mi más mutatná meg mily érték a halál, mint egy bűnös élet. Tudod mi jár a fejükben? Mire gondolnak az áldozataid? Mit tettek volna másképpen, hol hibáztak, hogy ezt érdemlik, és mielőtt szemhéjukat lecsuknám, őszinte bűnbánat tükröződik tekintetükben- majd tenyereimet az ég felé fordítom, és megvonom a vállamat. Én vagyok az, aki bemutatja a bűnösöknek, átkozott mivoltjukat, és utoljára még reményt találnak a túlvilágban, és a halált őszinte barátként ölelik magukhoz.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #8 Dátum: 2015. Okt. 09, 23:22:20 »
Mindössze felvont szemöldökkel hallgatom a férfi szavait. Ha lenne benne bármiféle igazság, akkor most fejet hajtanék előtte; mégis úgy érzem, hogy ennél többről van szó. – Túl sok mondás után a hazugság is merő igazsággá alakul. A sok színjáték igazzá teszi a hazugságot, bármennyire is vallottad magad gyilkosának. Ha mindenkivel elhiteted, valóban azzá válsz. Még én magam is hihetek ennek a ténynek, pedig sokak közül közelebb állok hozzád. – Beliál kérdés köréről a továbbiakban nem sok véleményem volna. Bármikor, mikor rágondolok, megfájdul belé a fejem. Nem akarok emlékezni azokra a szörnyűségekre, amiket elkövetett a démon vagy akár elfog követni. Jobb, ha nem ringatom magam abba, hogy már rége halott. Majd akkor válik igazán azzá, ha már a maradékai is eltűntek ebből a világból. Mindenféle veszélyesség ellenére, mégis úgy hiszem egy valamitől nem lennék képes elszakadni e cél érdekében. Yukezora pillantok, aki ebben a pillanatban hatalmas fájdalmakat okoz a kardom lelkének. Szinte megkínzottan esik térdre, fejét fogja az átélésre váró kínok gyanánt. Elé lépek, még mielőtt Yukezo nagyobb károkat okozhatna neki.
- Eddig, és ne tovább. – Indulatoktól mentesen fejeztem ki magam, hiszen nem kívánom felbőszíteni őt. Jól tudom, hogy instabil az állapota még akkor is, ha most stabilnak tűnik. Tartok attól, hogy túlságosan magához ölelné a sötétséget, s akkor már nem lenne kiút. Pillanatok alatt törné össze minden egyes álmát, melyet őrzött egykoron. Nem lehetne többé shinigami, daitenshi és minden olyan, amire felesküdött. Látom rajta, hogy kezd belefeledkezni, meg kellene állítanom tehát. De hogyan is tehetném igazán, amikor lelkem, szívem legmélyebb bugyra nem ezt kívánja. Miért sétálok bele a sötétségbe, amikor jól tudom, hogy nem ez a járható út? Teljesen elveim ellen szólnak, mégis magával ragad. Éppen ezért, mikor elém lép és megragadja a kezemet, kivételesen elfordítom róla tekintetemet. Még sosem volt alkalmam igazán megtekinteni őt fekete színű hajjal, most megtehetném. Mégis erős feszélyezést érzek az elvek és legbelsőbb vágyak között. Ezúttal képtelen vagyok palástolni, hogy hatással van rám; ahogyan hatással volt azon az éjjelen is. Bárcsak szavai ne volnának olyanok, amik mégis csak visszafordítanak. Addigra már persze hátrább áll.
- A halálon túli létet csak azok ismerik, kiket az elér. Egy shinigami attól válik shinigamivá, hogy többször szembe néz vele. Mi védjük azokat a lelkeket, akik nem hivatottak a kárhozotti létre. Azon lelkek, kiknek lélekláncaik egészségesek, megtisztítjuk bűneiktől, agonizációjuktól. Akik pedig oly’ bűnöket követtek el, rosszabb esetben hollofikálódnak; majd haláluk pillanatában a pokolra jutnak. Ez az a folyamat, aminek részesei vagyunk; ennek a részese vagy te magad is. A különbség csupán az, hogy te élők felett ítélkezel, mintsem a halottak országát ostromolnád. Élők vére, életének utolsó lehetősége tapad a kezedhez. Nem hagysz esélyt a javulásra, nem látod a fényt a partok szélén..a halál okozásából táplálkozol. – S majd vetek egy pillantást Fuhakura, aki csendben megült a fejfájásával. Egyelőre nem kell vele foglalkoznom. – Ámbár eljöhet a nap, amikor betelsz..amikor már nem lesz elég egy élet kioltása, amikor tetteidet önön tükörképedben látod majd. Akkor leszel csak igazán démon, akkor érted meg igazán, hogy az egyetlen megváltásod az lehet, ami elől menekülsz. Az igaz halál lesz számodra a kiút. Mert amíg mások életét veszed el, csupán pillanatnyi kielégülést érzel; egy állapotot, ami éppen megfelelő. De később, ha ismét találkozol az árnyékoddal, megriadsz és újból ölni kívánsz. Mi a célja tehát ennek a létezésnek? A halál ízének megtapasztalása, egy addikciós folyamat, melyen képtelen vagy túllépni. Hasonló, mint a beteg embernek a gyógyszeres kezelése. Egy pirula, amit beveszel, hogy élhess. De egy nap egy pirula már nem lesz elég; de több sem lesz már elég. Az állapotod romlani fog, s akkor, akkor majd rájössz; hogy a rengeteg kioltott élet –azaz pirula – mit sem ért. Fennkölt szavakkal burkolhatod a hideg tényt, de a létezésednek ezen formájában nincs célja. Hiszen a halál okozása nem szolgál semmit, nem ad individuumot. A társadalom, a létezés kitagadja az ilyen illetőket. – Egy pillanatra elhallgatok, majdan folytatom is. – A pokol lesz az egyetlen hely, ahol majd képes leszel létezni, amennyiben ezt folytatod. De az a hely számodra sem kölcsönöz kielégülést. Szenvedés lesz napjaid minden egyes perce, s akkor majd megláthatod a fényt az alagút végén. Láthatod, hogy a megannyi gyilkosság csak egy útra terelt. Elveszítetted mindazokat, akik szerettek téged. Ismered a mondást, késő bánat – eb gondolat. – Ismét Fuhakura pillantok. – De ha azt mondanád, hogy nincs igazam; akkor jöjj és döfd át a szívemet Yukezo. Ha úgy érzed, az igazad megállja a helyét, akkor ölj meg. Szakítsd el utolsó mentsváradat, és ismerd meg igazán mindazt, amit elmondasz. – Tárom szét karjaimat, mialatt komolyan pillantok szemeibe. Egy pillanatra sem remegek meg, bármennyire is van mitől tartanom. A gyermekem és az édesapám, valamint többszázan várnak rám Soul Societyben; mégis hajlandó lennék meghalni bármikor, hogy belássa, a halál, amit kerget nem egy követhető megoldás.
- Öld meg azt, aki megakadályozhat attól, akivé kívánsz válni. Tudod jól, hogy nem esne nehezedre megtenni, ahogyan másokkal sem.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #9 Dátum: 2015. Okt. 10, 18:06:33 »
Hiába hallom minden szavát, érzem, hogy nem csak a fülem dolgozik azon, hogy megértse, hogy közel engedje magához. Hogy is mondhatnám el neki azt, amit érzek? A szavak a torkomra forrtak, és onnan nem akarnak tovább állni. Hosszú monológját aligha szeretném megtörni, de ettől függetlenül törekszem, hogy megértsem, de még mindig nem akarom elhinni, hogy engem összefüggésbe helyez a shinigamikkal.
- Az én dolgom az, hogy behajtsam a lelkiismeretet! A bűnös megkapja azt, amit megérdemel, az ítélet és ítélkező is mind én vagyok. Tőlem nem kell félnie annak, aki ártatlan- és ehhez még hozzá kell tennem valamit - Akik belekényszerültek, azoknak pedig el kell fogadniuk az áldozatot. A halál nem játék, és erre figyelmeztetni kell az embereket minduntalan. Kötelessége valakinek felvállalnia ezt is, különben a bűn megtorlatlan marad! Ha azt mondanád, hogy erre nekem nincs jogom, akkor arra azt kellene válaszolnom, hogy csakis nekem van rá jogom- mosolyodok el hirtelen, majd meghallgatom, hogy befejezze, és amikor úgy dönt, hogy inkább a halált választaná, akkor egy kicsit elkomorodom ismét. Mikor széttárja a karját, egyenesen a szemeibe nézek, mereven, vadan. Érezze meg, hogy a halállal áll szembe ismét, és tudom, hogy ő az, aki már számtalanszor látta azt. Csak hogy tudjon róla, ez most sincs másképp, fel fogja ismerni. Odalépek hozzá, majd megnyalom a jobb kezemen a körmeimet, hiszen azok most pengeélesek. Egészen közel érek hozzá, majd szemeimet az övébe vágom. Bal kezemmel letakarom a szemét, hogy jobb, ha most inkább lecsukja, majd megkarcolom a torkát egy kicsit. A végén egy vércsepp is kifut a körmömre. Ezután viszont megcsókolom hirtelen, nagyobb erővel bár, vadabb ez a szerelem talán elsőre még zavarhatja is, de éreznie kell, hogy ez a forróság más. A szerelem teljesen más, pusztító oldalát mutatom meg neki, és éppen ezért meg is érzem a vérének az ízét. Ajkának szélén egy kis harapás nyom van. Elégedetten elmosolyodok, és lenyalom a fogamról. Élesebbek azok is. Elkuncogom magam, majd lenézek rá.
- Egyetlen szavad többet ér száz és száz halálnál. Egyetlen pillantásod fontosabb számomra, mint ezernyi kín a kezeim között- ekkor viszont leolvad ez az öröm az arcom, és hátrébb állok- De ha rám pillantasz kit látsz? A jót, vagy rosszat?- nem hiszem, hogy válaszolna hirtelen, éppen ezért mondom a következőket- Én ugyanúgy a te Yukezod vagyok. Ez is én vagyok! A férjed, a szerelmed, de engem nem is nézel, csak azt, amit látni szeretnél. Engem miért nem látsz?- kissé kétségbeesetten hangzódott ez, de sajnos igaz.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #10 Dátum: 2015. Okt. 10, 21:38:12 »
Itt állok előtte széttárt karokkal, várva a döntését. Szavainak tartalmát viszont már képtelen vagyok bírálni. Bár megtehetném.. Ám nap, mint nap szembe találkozom én magam is azzal, hogy ítélkeznem kell. Alapvető mentalitása az osztagomnak, ami mellett nem mehetek el. Nekünk tudnunk kell, hogy ki mikor és miért érdemel halált. A reménytelenség utolsó sugara süt ránk a halál eljövetelekor, melyet a keserű és sötét gyász követ. Ekképpen mit is mondhatnék neki tehát? Neki kell eldöntenie, hogy ki és mikor érdemli mindezt meg.
- Ennek ellenére a halál okozása nem megoldás. Legutolsó tudásom szerint ráadásul lélektisztításra sem vagy képes. Te nem megbünteted őket, hiszen a büntetésből mindig van kiút. Ők nem tudják, hogy mi fog velük történni, ám mire feleszmélnek, már örök börtönben vannak. – A pokol nem büntetés, sem pedig olyan ítélet, mely elérné a célját. Az önhatalmaskodás ebben a témában nem vezet semmire. Megállok tehát a mellett, hogy most felmérem mennyire is komolyan gondolja. Ha el szeretne merülni, hát merüljön. Midőn elém lép, s különös, kemény tekintetét az enyéimbe fúrja, megremegnek ajkaim. Oly’ dolgokat táplál ez belém, amit mindig is magamtól távol kívántam tudni. Nem tudom mit tehetnék, hiszen, amikor a szemeibe pillantok, mintha kirántanák alólam a talajt és elvesznék a semmiben. Lelkem, mintha elmerülne oly’ karok között, akik nem csupán kívánnak, de birtokba is vesznek. S a legrosszabb ebben, hogy képes erre..erősebb nálam. Menekülnöm kellene, nem maradhatnék, de képtelen vagyok lépni. Ha pedig nem lépnék, akkor könnyen lehet azt hinné – jogosan – hogy képtelen vagyok kiállni a szavaim mellett. Megremegnek ajkaim újfent, s majd mikor megnyalja körmeit, finoman nyelek egyet. Lecsukom szemeimet, mielőtt ő megtenné. Midőn éles körmeivel felsérti nyakamat, megremegek, komolyabb sérülésre számítok. Aztán hirtelen ér el egy nem várt mozzanat, mikor a férfi eléri ajkaival a sajátomét. A tűz szinte felperzseli a szívemet, heves dobbanásokba kezdek, közben pedig teljesen lefagyok. Még csak fel sem szisszenek, amikor ajkaimat megsérti fogaival. Azonban izmaim szinte megfeszülnek attól a hévtől, amit most megint csak távol tartok magamtól, szinte belső fájdalmat okoz mindaz, amit magam mögé helyezek a kötelességeim végett. Szívem belé is nyilall, s akkor ő hátrább áll. Szavaira leeresztem karjaimat, majd szóra nyitom ajkaimat, de a lélekölőm szelleme közbe lép.
- Nem vagy köteles válaszolni erre. Sőt.. – Ekkor mellém lép a kardszellemem és csuklón ragad. – Ne mondj neki semmit. – Oldalra pillantok Fuhaku Yashira, s majd kirántom a csuklómat a kezéből. Félig felé fordulok, hogy megsimítsam az arcát. Felsóhajtok. – Fejezzük be, egyedül neki van joga tudni. – Ezen a szinten már a kardszellem még csak nem is ellenkezik. Bár azért látványos elem, hogy Fuhaku haja enyhén szólva is megnőtt az elmúlt pillanatokban. Sokkal kifinomultabb és hidegebb lett valaha. Az egyik szeme ráadásul el is vörösödött. Bólint egyet, majd kitartom a karomat felé. Közel hajol hozzám, s fülembe súg egy mondatot, majd megváltozott katanaként újra alakul a karomban. Vetek egy pillantást a kardra, szinte elbűvöl a kardból származó új erő; de ez csak a lelkem megzavarása okozhatja. Amint átnéztem, leengedem, s Yukezora pillantok.
- A kardom, Fuhaku Yashi több dolgot mutat meg, mint amire büszke lennék. Nem tudom mit mondhatnék.. – Teszem le inkább a kardomat, ezúttal nem szeretném, ha szükségem volna rá. – Nem mindig tudtam a helyemet, sem a kilétemet. Ám, amikor rájöttem, a Kagami-ház olyan felelősséget és dicsfényt szolgáltatott, amit korábban elképzelni sem tudtam; felvállaltam ezt az életet. Nemesi vér folyik az ereimben, nem tartozom azon személyek közé ráadásul, akik képtelenek felvállalni a származás által járó kötelezettségeket. Számomra nem létezhet más út Yukezo, akkor is, ha hinnék benne, hogy igaz lehet minden egyes szó, mit mondasz. De a kardlelkem nem hazudik, még ha én magam hamis tükröt is mutatok bizonyos kérdéseket illetően. – Ekkor egy kicsit közelebb megyek hozzá; egészen kartávolságnyira állok meg előtte. – Mit gondolsz miért mentek tönkre a kapcsolataim mindig is? Én egy szörnyű nő vagyok. Nem érem be átlagos élettel, átlagos erővel. Olyan férfira vágytam mindig is, aki erősebb nálam, aki képes átverni, meglepni. Az intelligenciája jóvalta magasabb. Egy hűvös és számító alakra vágytam mindig is..Itt hirtelen elfordítom tekintetemet.Képtelen vagyok szeretni egy olyan illetőt, aki képtelen kegyetlen ellenfél lenni az én világomban. De emellett képes betartani azokat a szabályokat is, amik az én világomra jellemzőek. Hiszen kapitány vagyok, egy shinigami. – Becsukom szemeimet, majd szinte remegve mondok el egy olyan titkot, amit soha senki nem tudhatott, végképp nem feltételezhetett volna.
- Az egyetlen dolog, amit megvetek benned az a viseleted és oda nem illő tárgyaid. Minden más..minden másnak csak nagyon nehezen tudok ellenállni. – Ekkor hátrább lépek inkább, mielőtt megragadna, majd a szemeibe nézek. – De akkor is fáj, amit időnként velem művelsz. Köznevetség tárgyává teszel, ráadásul félre érthető momentumokba bocsátkozol. Azon a napon, amikor megkaptam az eredményeimet, és Mayával találtalak..azon a napon összetörted a szívemet. Úgy éreztem, hogy mit sem érek; pedig a birtoklásodra vágytam. Arra vágytam, hogy megerősíts, de nem tetted. Az én szavaim mit sem értek ezen oldaladnak. A lányodért áldoztam volna fel az önön életemet, annak ellenére, hogy Jelilnek igaza volt. Rei élete racionálisan gondolkodva nekem egyáltalán nem előny. – Megragadom a szívem felett a ruhámat, úgy hiszem most magamból kell erőt nyernem. – De tudtam, hogy hol a helyem és félre söpörtem az önérzetemet. Cserébe pedig mit kaptam? Semmit, ismételten. Ha száz szavam többet ér, mint a halál okozása, akkor mégis miért történik ez velem? Miért nekem kell elszenvednem ezeket? – Arcom megtört lesz, s majd arcom szélén lefolyik egy könnycsepp; mikor észre veszem, szinte dühös mozdulattal söpröm le. Pillanatnyi megoldásként megfelel, de a könnycseppek csak egyre sűrűbbek és sűrűbbek lesznek.
- Szeretlek, jobban mint hinnéd; de arról nem tehetek, hogy megnehezíted. Te teszel ilyenné, hiszen, amikor kikezdtél velem, akkor is tudtad, hogy mire számíts. Ha nem volna fontos számomra mások véleménye, akkor azzal a családomat tagadnám meg. De én csak engedek és engedek..meddig engedjek még? Meddig reménykedjek abban, hogy.. – Megrázom a fejemet, s majd kieresztem végre a kidou  tecnikámat. Képtelen vagyok tovább itt maradni, hiszen mindenütt falak vannak. Még soha nem mondtam el ezt senkinek, most pedig, hogy nem lenne tanácsos többet mondanom, menekülni szeretnék.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #11 Dátum: 2015. Okt. 11, 01:41:06 »
A démonnak igaza volt, Ai vére egészen ízletes. Hogy ezt mire is mondhatom? Felperzseli bennem azokat a sötét ösztönöket, amiktől a birtoklási vágyam lobban fel, és amikor Fuhaku közbe szól, akkor csak kidobom rá gyilkos szándékomat, de nem támadom meg. Már így is túl sok kavarog bennem a bűnös lélekenergiából. Ökölbe szorul a kezem, és a tenyerembe fájdalmasan ékelődnek bele pengeéles körmeim, de ez most annyira nem is zavar. A felszakadt bőr majd úgyis begyógyul, de a haragomat nem tudom már visszafogni. Felnyögök egy elmebontó hullám hatására, és egy kissé remegni is kezdenek az ujjaim, mikor eleresztem őket. És a továbbiakban is csak fájdalmasan belém mar. Nevetség tárgyává teszem őt. Már mindjárt bele is szólnék, de helyette meglátom rajta, hogy mennyire szenved tulajdonképpen ettől, és sok más cselekedetemtől. Mikor Mayával látott, nem kellett volna ennyire magára vennie, bár ahogy átgondolom mondandóját nem tudok neki mit mondani. Eszembe jut Rei, és ahogy látom, hogy ő hogyan könnyezik, shinigami erőm feléled, és kiszorítja a démoni énemet. Kissé elernyed a tartásom, mikor elszáll belőlem a végtelen rosszakarat, és félelem. Kitisztul a fejem, és mikor már nem tudok mit tenni a gyengeség ellen, még fel is sóhajtok. A gondolatok is nehezen mennek, de én csak előreszaladok, hiszen shunpozni már nem tudok, és belekapaszkodok a fehér szalagba, majd lerogyok előtte.
- Ne menj- szólalok fel kissé kétségbeesett hangon, majd felnézek rá- Amit az előbb mondtál- csillan meg a szemem, de csak-csak egy mosolyt erőltetek magamra. Bár nem tudom mekkora kockázatot vállalok azzal, hogy belenyúlok Ai kidoujába, de azért feltápászkodom hozzá, hogy szemébe nézhessek. Bármennyire is nehezemre esik most, de kihúzom magam, majd átölelem finoman, hogy megnyugodhasson egy kicsit.
- Nem akartalak volna megbántani, de... de ígérem megváltozok, csak szeress. Annyira sokan kívánják a halálomat, hogy nem bírnám elviselni, ha már neked sem felelek meg- most először mondta el, hogy egészen pontosan mit szeretne tőlem, és azt hiszem félig-meddig még be tudnám tartani, de nem mindenről határozok én. Néha csak az ösztön hajt, és az őrület, ami egyre gyakrabban teszi tiszteletét énfelém. Az erőm nem tiszta, és meg kell fizetnem az árát. Letörlöm végleg könnyeit, majd egy ideig csak a szemeibe nézek.
- Én nem szeretnék démon lenni, de nem könnyíti meg az életemet, hogy a néha elviselhetetlen viselkedésem csak úgy magától megjelenik, de aki felettem ítéletet mond, az ne várjon mást, mint az erős véleményemet. Be kell vallanom, könnyebb elmenekülnöm, támaszkodnom a kötetlen énemre, felhúzni a Fenevad bélyegét, mert akkor nem félek. A viseletem, a kalapom csak elvonja rólam a figyelmet, és tudom, hogy olyankor gondolkodás nélkül elkönyvelnek tébolyodottnak, de talán jobb, mintha a lelkembe látnának, és felismernék mennyire rettegek tőlük- valóban nagyon sok belső szorongás van bennem, és talán éppen ez okozhatja ezt az egészet. Természetes válaszreakcióm minden bonyolultságom ellenére. Félreszegem a tekintetemet, majd Fuhaku Yashira pillantok. Nekem most nincs zanpakutoum, de érzem, hogy Paragon velem van valahol mélyen.
- Ha megtudnák mi vagyok, üldöznének. Te is tudod, hogy az utóbbi évszázadokban csak menekülni tudtam az ellen, ami körülvett. És néha még most is úgy ébredek, hogy őt látom magam előtt, a tükörben, mintha örökkön örökké csak mögöttem állna!- elkerekednek a szemeim, és megrendül a magabiztosságom- Álmaimban visszatérek a börtönömbe, vagy a Pokol démonai láncolnak magukhoz. Kételkedek már a puszta létezésemben is, ha csak Beliál egy újabb trükkje lenne ez, a szabadság illúziója. Még most is a markában tart...- suttogom a végét teljes kétségek között törődve, majd visszapillantok Aira- Ezért kérlek ne hagyj magamra. Ha téged látlak az egy ígérettel ér fel. Ily boldogságot, mint te, nem tud egy démon okozni. Mintha a valóságot is te jelentenéd nekem, de nem mondhatom azt, hogy rajtad kívül ez bárkire igaz lenne. Úgy érzem hűség csakis hozzád köt, már a Daitenshi sem jelenthet annyit nekem, hogy elveszítselek miatta- ezek nagyon erős szavak voltak, de végülis a teljes igazság. Persze ezzel együtt ez azt is jelenti, hogy én feltettem mindent, mondhatni a szavam sem ér túl sokat, az esküt felrúgni számomra csak újabb démoni húzás lehetne, de az életem most már csakis rajta áll, ez persze olyan függőség, amit sokan gyengeségnek mondanának, vagy azt mondanák nincs bennem semmilyen férfiasság, de azok nem tudják, hogy ha ő nem lenne, akkor velük kezdeném végtelen mészárlásomat, és jelenleg nem sok olyan erőt ismerek, ami meg tudna állítani. Nem én vagyok a legnagyobb harcos, sem pedig a legügyesebb, de az én kegyetlenségem nagyon sokak halálát okozná, és szinte meg sem állíthatnának. A térhajlítás a véremben van már, valószínűsíthetően démoni erőm is abban rejlik valahol, de ha az feléledne valaha is, számomra már rég késő.

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #12 Dátum: 2015. Okt. 12, 21:05:14 »
Leginkább a kidouk iránti fokozott érdeklődésemnek köszönheti, hogy e pillanatokban nem okoz semmiféle sérülést számára a technikám lefogása. Meglepődve pillantok rá, hiszen pillanatok alatt képes volt visszaváltozni. Újfent fehéres haját láthatom, de ami leginkább magára vonja tekintetemet, az a szeme. Emlékeimben nem bírnám felidézni, hogy mikor láttam Őt utoljára ilyennek. Határozott, mégis megtört. Szívemet remegtető minden egyes szó, szemeimbe fagyassza azokat a cseppeket, amiket még hullajtottam volna érte. Némán hallgatom őt, míg elmeséli lelkének legmélyebb szintjeiben zajló dolgokat. Lehunyom tekintetemet, s egy pillanatra magamba roskadok. Nem tartom helyesnek azokat a dolgokat, amik velünk történnek, mégis emiatt található mindkettőn lélekölőjén a dísz, amely összeköti lelkünket. Felsóhajtok, s majd feloldom végelegesen a technikát. A kidou általi fehér szalagok pillanatok alatt morzsolódnak fel, a lélekenergia pedig a légkörünk részévé válik. Felpillantok a férfira, akit szeretek.
- Nem tudhatom egész pontosan, hogy hajdanán hőn szeretett álmaidat miért dobnád ki, nem is kívánok ilyesmit tőled. Igazságtalan volna veled szemben, holott Yuusuke nézetei bizonyos mértékben veszélyesek is lehetnek ránk nézve. Csak annyit remélhetek, hogy időben léped meg a megfelelő lépéseket, és végül mégis csak azokat választod, akik haza várnak téged. Ennyit mondhatok, nem többet Yukezo.
– Végül közelebb lépek hozzá, majd a mellkasára helyezem egyik kezemet, míg lélektükreimet az övéibe fúrom. - A kalapban sétáló, trükkökkel foglalkozó éned feltűnő. Talán elfedni akartad, de leginkább csak magadra hívtad mások figyelmét. A fekete trükkök mellett pedig többen azért mentek el, mert ostobák. Nem létezik olyan kidou, vagy zanpakuto, amely képes lenne erre. Bár én ismerek egy illetőt, akik szintúgy repkedő árnyék madarakat tudott idézni; én igazán nem értékeltem.
– Sütöm le egy pillanatra tekintetemet, majd újfent elhatározom magam, ahogyan megérzem kezem felületén a szívének dobbanásait. – Ha az eszed nem képes tiszta lenni, akkor a szívedre hallgass Yukezo. Az igazán erős lelkek nem egy maguk hordozzák a súlyt, hanem megosztják kínjaikat azokkal, akik igazán fontosak számukra. Természetesen vannak esetek, amikor a fájdalom és rettegés már oly’ mértékű, hogy képtelen vagy rá; de az már a másik fél felelőssége, hogy foglalkozzon ezzel. Esküt tettünk egymásnak, neked adtam mindenem. Az érzelmeim pedig erősek, nincs okom ártani. Az tenne igazán boldoggá, ha az állapotod kiegyenlítődne. Ha nincs megoldás a démonizmusodra, akkor el kell érned azt az állapotod, amikor egy a kettő összeolvad. Akkor a lelked kiegészíti saját magát, s akkor elmédnek – tetteidnek nem lesz szüksége a gyilkosságra. Ám, ahogyan te is mondtad, van miért félned. Ahová születtél, ott a törvények kivetik az ilyen eseteket. Botor dolog hinni a törvények változásában, amíg egy főnemesi ház is lesz, aki ragaszkodik a tradíciókhoz. Most már te magad is a főnemesek körébe tartozol, ez pedig kötelezettségekkel és különböző veszélyekkel jársz. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak shinigami lennél. – Bonyolult belegondolni, hogy mi lenne a legjobb.
- Sajnálom, de muszáj elgondolkodnod azon Yukezo, hogy mely utat választod. Nem maradhatsz így és ezt te is tudod. Minden támogatásom a tied, amint képes vagy elhatározni magad valamelyik lehetőség mellett. Ám, ha képtelen vagy lépni, akkor meg kell hoznom azt a drasztikus döntést, amelyet egyikőnk sem szeretne. – Komor pillantással lépek hátrább. Az életem nem terelődhet arra hogy újfent megváljak valakitől, azonban ez a történet már nem csupán kettőnkről szól. Bízom benne, hogy képes dönteni.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Sötétségben járók
« Válasz #13 Dátum: 2015. Okt. 12, 21:58:46 »
Talán nyugodtabb vagyok, de őszintén ezt nem mondhatom ki. Szívem folyamatosan zakatol, és habár jelen körülmények között könnyedén irányítottam a démoni oldalamat, azért tisztában vagyok azzal, hogy az erő, amit birtoklok nem éppen egy pórázon sétáltatott ártalmatlan szobacirkáló.
- Én már döntöttem Ai! Csak éppen nincs megoldás arra, amit szeretnénk- mutatom fel a markomat- Minél messzebbre kerülök a démoni énemtől, annál nagyobb erővel ránt vissza magához. A foglya vagyok- átgondolom a közelmúltat, majd megforgatom a szemem, és sóhajtok egyet- Az ágyunk is azért tört ketté. Mert melletted shinigami maradok, de amint visszatér a sötétség, ágyúval dönti be elmém védő falának kapuját- valóban bele is borzongok abba, ha csak vissza kell gondolnom arra a vérszomjra, amit akkor éreztem. A függőség egészen fájdalmas, és Ait gyakran elszólítja kapitányi kötelezettsége, és én akkor magamra maradok. Gyakran Mai esetén sem érzem azt a biztonságot, amit kellene. Talán azért, mert tudom, hogy nem ő lesz az, aki megállítana engem. Most viszont rápillantok Aira, és elmerengek valamin, bár ez a tekintetemen is látszik ez.
- Ha árnyékok közé rejtőzöm az nem tesz boldoggá. Emelt fővel szeretnék járni a Nap fényében, de a lelkemet mindez megperzseli. Az egyensúlyért, amiről te beszélsz fel kéne adnom mindent, ami szent, és ide kellene zárnotok engem, vagy abba a Nibantaios börtönbe, vagy mibe- húzom félre a számat. Világos, hogy meg kellene szabadulnom a démoni léttől, csak éppen nem tudom, hogy az hogyan kivitelezhető. Viszont elkap egy gyengeségi hullám, ami a démoni forma használatával járt, és megszédülök csöppet. Emlékek törnek fel arról, hogy mennyi mindent dobtam el magamból csak azért, hogy kiszabadulhassak, és ezen a ponton néha azt hiszem, hogy ez lehetett Beliál szándéka is valahol. Megtörni engem, és beállítani a démonok közé, hiszen a képességeim eléggé ritkák ha úgy vesszük. Kevesen járhatnak szabadon a dimenziók között. Most ismét eljutottam addig, hogy ő már halott, mit számít. Most már igazán halott, bár még mindig vannak lehetőségei ahhoz, hogy visszatérjen, annyira én mégsem engedném azt meg neki. Kissé elmosolyodok, majd végignézek Ain, majd Fuhaku Yashin.
- No és téged nem érdekel, hogy mi történt a zanpakutouddal? Úgy látom sikerült felébresztenem a démont is benne. Nocturn szerint te is veszélyeztetve vagy bizonyos negatív jellemzőket illetve, de azt hiszem jobb, megtanítalak hogyan használd újfent az erődet! Oldd fel, és lássuk mit tudsz!- azzal hátrébb sétáltam tőle, majd kitettem két oldalra a karomat, és a vízből egy aranyozott páncél tört fel. Szkarabeuszok szállították, de elsőre ez nem látszódott. Alig pár másodperc alatt rám csatoltak mindent, majd mire megfordultam, kezembe adták még a sisakot. Egy aranymaszkos koponya.
- Ezzel itt, én vagyok a sereg főparancsnoka. Most inkább menjünk rá arra, hogy hogyan tudsz ellenük speciális támadások nélkül harcolni... ja igen, lőni fognak rád- azzal valóban több csapat mászott elő még a vízből, és ha Ai teljesítette azt, amit kértem, szinte kifogyhatatlanul özönlöttek rá a gyalogos egységek. Csak a biztatás kedvéért megjelentek a lebegő platformos egységek is, és ha nem lenne védve a talaj, akkor egyetlen ágyúlövésük átrendezné a talajt. Bár Ai érezheti, hogy még neki sem érdemes beleállnia ebbe a tömény energialövésbe. Alapvetően lomhák a harcosok, de vannak annyian, hogy egy minimális koncentráció veszteségkor is megsebezzék. És mellesleg valóban lőnek olyanokat, ami azért gondot okozhat még neki is. Azután ha már jobban belemelegedett, akkor egy zöld villanással jelent meg mellette Utara zanpakutou szellemének mintájára megalkotott barátjának a holtteste. Ő már sokkal fürgébb, és hihetetlenül gyorsan forgatja amúgy szikrázó pálcáját. Hasonló van nekem is. És Ai ha azt hitte végzett, akkor egy hasonló gömböt, ami az én oldalamon is lóg megragad, és földbe vág. Megrendül a barlang, és a zöld energiahullám végigtör a csarnokon. Egy pillanatra egészen fényes volt.
- Légy méltón üdvözölve Kagami Ai, a Ház feje előtt nem szégyenkezhetünk- szólalt meg egy gépies hang, ami Utara akaratát tolmácsolta. Minden egyes kis egység, amit most elpusztított, megrendül, és új életre kél. Alig 10 másodperc alatt már talpon van mindenki, hogy újabb hullámát indítsa. Ainak szüksége lesz a rejtett képességeire, hiába képes tűzzel bánni.