Szerző Téma: Viszály (Ai&Yuke)  (Megtekintve 519 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kagami Ai

Eltávozott karakterek

Shinigami

3. Osztag

*

Kagami-ház XVIII. feje

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
71 300 / 100 000

Hozzászólások: 127

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 19 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
Ezüst

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Tamachi Yukezo

Mottó:
Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Post szín:
#66E882


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Viszály (Ai&Yuke)
« Dátum: 2015. Okt. 13, 00:01:22 »


*Aggódva figyelem őt, ahogyan kifejti véleményét a szavaimmal kapcsolatosan. Szívem némelyest megnyugszik, hiszen olyan dolgokat tudok meg végre, miket még soha nem mondott ki előttem ilyen határozottan. Azonban hallom a negatív vonatkoztatását is a dolgoknak.
- Akkor légy a Sanbantai vendége, ha bizonytalan volnál. Örömmel vennénk a Daitenshi Youkai szakaszának vezetője tanácsait osztagunk edzése közepette. Hozzáteszem; a két fukutaichoun kívül a sanseki és yonseki is véleményem szerint megüti a kapitányi szintet. Úgy hiszem, háborús ismereteidet értékelnék, amennyiben nem bagatelizálod el. – Ajánlom fel a látogatásokat, mint lehetőséget. Ha nem érzi jól magát a birtokon, mikor szolgálatban állok, akkor egész egyszerűen látogasson meg gyakrabban. Tán a Daitenshi majdan szól, ha szükségük volna rá. Elmerengek ezeken a lehetőségeken egy kicsit, s majd ahogyan szóvá teszi a zanpakutomat, lepillantok az újszerű katanára, amit nem messze hagytam el.
- Valóban, tanácsos volna megtekinteni az új formát. – Ahogyan ő elsétál valamiért, úgy én magam is elsétálok a lélekölő kardomért. Magamhoz emelem, majd kihúzom a hüvelyéből az éles fegyvert. Tekintetem elé emelem, s majd Yukezo felé fordulok. Egy pillanatra el is terelődik a tekintetem a kardról, hiszen Yukezo páncélja és a sereg néhány tagja mégis csak látványos. Nos, ettől függetlenül megérintem mindkét kezemmel a zanpakutomat.
- Hakushaku wo hikari o masu, kuro fukasa o masaru shimashu! – Élénken él gondolataimban ama mondat, amit Fuhaku a fülembe suttogott. Azonban még így sem készültem fel arra, ami hirtelen történik velem. A katana szinte ráolvad a kezemre s mindkét ujjamon pengeéles karomszerű fegyver keletkezik; ezenkívül pedig a hajam elfehéredésén lepődöm meg legjobban. Különös érzetet kelt bennem a shikaiom feloldása, mintha sokkal könnyebbnek és célorientáltabbnak érezném magamat.
- Rendben. – Bólintok egyet, majd az első lövés pillanatában oldalra vetődöm, s visszasütök reflexszerűen egy byakurait. ég mindig különösnek találom a dolgot, mégis közben Fuhaku folyton az elmémbe beszél, hogy elmagyarázzon bizonyos dolgokat. Jó darabig csak a gyorsaságom segítségével térek ki a lövések előtt, majd mikor megértem, akkor váltok támadásba. A következő pillanatban az egyik shikai támadásomat arra használom fel, hogy egy fekete, égető tenrannal zavarjam a robotok és Yukezo látását is egyben. Annyira nem értek ezekhez, de feltételezem, hogy a sötétség miatt hő látással rendelkeznek. Shunpo lépéssel kerülök a közelükbe, s majd a Kuchinuki technikát követve a levegőbe ugrom, hogy a forgási erőt igénybe véve rúgjak ki egy éppen kedvezőtlen pozícióból lövöldöző robotot. Azonban mielőtt felvehetném a technika előnyét, az ugrásom jóval magasabbra sikeredik. A talpam csak alig hagyta el a talajt, már is méterekkel fentebb kerültem. Ám nem volnék a Sanbantai kapitánya, ha a kellemetlen meglepetést ne fordítanám az előnyömre. Zuhanás közepette a végtagjaimba kellő lélekenergiát termelek ahhoz, hogy a következő pillanatokban nagyerejű pusztításokat hajtsak végre pusztán a közelharci képességeimet igénybe véve. Mozgásom légies, hajlékony, amikor el kell kerülni valamit; de rendszerint nyers erővel válaszolok a kellemetlen tényekre. Nem holmi kezdővel harcolnak, bár be kell látni, hogy a sereg ereje nem kis mértékű. Ezek tényleg ezzel akarták lerohanni a Gotei Juusantait? :| Elég volna egyetlen egy hiba, és a haorimnak ismét búcsút mondhatnék, de ez nem következhet be. Széttárom karjaimat, hogy ezúttal tűz ellen tűzzel reagáljak, de mire átlőnék a shikai támadásomat, már villámlépéssel máshová léptem. Végül ahogyan kicsit mindannyian megállunk, kezeimet kezdem el nézni; rögvest elemzésbe kezdtem. Már csak akkor pillantok fel, mikor Utara(?) üdvözletét teszi személyesen is. A gépből áradó minimális egoizmus már kellő indíttatást nyújt nekem ahhoz, hogy tovább lépjek a shikai szinten.
- Nem vállalok önért felelősséget, Utara-dono(?)! – Feltartom a kezemet egy pillanatra, majd hátra nyúlok, hogy az obit leoldhassam magamról. – Olyan érték, amit tartsunk tiszteletben. – Remélhetőleg, a felfogó képessége elér odáig, hogy megértse, nem akarok kárt az obiban. Yukezora pillantok. – Még egy kör. – Azzal előre csapom kezeimet. – Bankai! Hikari no Jigoku. – A kezemről eltűnnek a fegyverek, fényesen világító tűzcsóva kerít el engem teljesen; majd hajam szálai is ismét visszaszíneződnek. Éppen csak pislogok egyet és az eddig kéken látott írisz, ezüstössé válik, ahogyan elvesztem a színek fölötti irányításom. Ami viszont számomra is új, az a szívembe nyilalló fagyos érzés. Megrökönyödve teszek hátra egy lépést, míg fejemet hátra szegem és a barlang teteje felé irányul tekintetem. Az öltözetemből valami egészen más alakul, mint amihez hozzá vagyok szokva. Ezután a lángok szanaszét csapodnak, s én tekintetemet a környezetemre vetem. Arcomról szinte semmit sem lehet leolvasni, s ahogyan a robotok ellenséges támadásait érzékelem, magam elé húzok egy perzselő tűz függönyt. Eme függönyből kitörök én magam, hogy egyenesen Utarára(?) vessem magam.
- Alantas, szánalomra méltó létforma! Megkönnyítem a dolgát és szíves örömest pusztítom el itt helyben. :| – Társai azonban megzavarnak, amiért kénytelen vagyok hátra szaltózni néhányat, míg ajkaimból kitör egy halk nevetés. Gondolati úton kezdem el irányítani a lángokat, amelyeknek hősége szinte elviselhetetlen. Sok támadást ki tudok ezzel védeni, vagy éppen a támadó robotoknak károkat okozni, de amikor megunom a sok lövöldözést; egyenesen Yukezo elé termek és a páncéljával együtt rúgom a falhoz, hogy az darabokra törjék.
- Ha ennyire a pokolra szeretnél jutni, segítek! :| – A folyton falakat nyaldosó lángokból valamennyit kicsapok két oldalra, s azok követni kezdenek, míg érzelemmentes tekintettel Yukezora vetem magam. Legbelül olyan, mintha tudnám mi történik, pedig félig- meddig nem. Egyszerűen képtelen vagyok leállni, aki az utamba áll azt meg akarom ölni; ilyen egyszerű.

Karakterlap

Tamachi Kagami Yukezo

Mad Hatter

Különleges karakter

Daitenshi

*

Daitenshi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
83 100 / 100 000

Hozzászólások: 126

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 35 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Daitenshi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Sötétkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Kivel áll kapcsolatban?:
Kagami Ai

Mottó:
It is the end of all hope To lose the child, the faith To end all the innocence To be someone like me

Post szín:
Slategray / Steelblue


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Viszály (Ai&Yuke)
« Válasz #1 Dátum: 2015. Okt. 14, 20:34:09 »
Legbelül nagyon örvendtem a meghívásnak, és a lehetőségnek, hogy ha magányosnak érzem magam, vagy komolyabb problémákba ütközök lényem démoni részével, akkor meglátogathatom, hogy egy kicsit meg tudjak nyugodni. Sokat jelent ez most nekem, majd hát én egy kicsit hátrébb állok, hogy megfigyeljem hogyan is működik Ai új zanpakutou feloldása. Tátva marad a szám, mikor meglátom fehér hajjal, és bevallom őszintén, megremeg szívem tőle. Még szerencse, hogy maszk takar, mert ahelyett, hogy az igen lenyűgöző mozgását elemezném, le sem bírom venni a szemem külleméről, arról nem is beszélve, hogy igazán könnyedén mozog valóban. Már most látom, hogy a hőmérséklet miatt itt olyan károk lesznek, amiket majd hónapokig tart majd rendbehozni, de hát remélem nem fogja kiirtani az egész Sereget, az nagyon sok munkával járna. Sóhajtok egyet, mikor meglátom, hogy igazán könnyedén győz le itt most mindent, bár nem vagyok meglepve. Katonai képességei messze felülmúlja a Gotei szinte bármelyik másik emberét, de ettől függetlenül azért mégis csak vannak itt meglepetések a számára, ezért egy kicsit hátrébb állok, hiszen erőfeloldása következett. Hunyorognom kell, hogy lássam mi történik, de nem tapasztalok semmi jót. Ai pillanatok alatt zúzza le Utara egyik kapitányi egységét, majd utána engem kíván elővenni. Kissé kérdőn pillantok rá, bár most úgysem látja ezt. Felteszem a karjaimat, és megszólalok.
- Nem hinném, hogy tudod mit beszélsz!- próbálom megszólítani épeszű mivoltját, de követhetetlen gyorsasággal kerül elém, és mire feleszméltem, addigra már kaptam egy olyan rúgást, ami átrepesztette a vértezetet, és kiszorította belőlem a levegőt. Repülök. A meglepettség jelenik meg az arcomon, és én továbbra is csak szállok, irdatlan sebességgel. Szépen lassult a világ körülöttem. Elárultak volna? Mivel érdemeltem ezt most ki? Hogyan védjem meg magamat, képes leszek rá? Ai megkívánna ölni valóban? Csupán csak annyi látszódik belőlem, hogy a falnak csapódom, és bár darabokra törik páncélom, egy fekete füsttömeg pottyan bele a vízbe.
Ai utánam vetődik, és azt hiszi, hogy olyan egyszerű lesz engem megölni. Ha be is jön a vízbe, csak nagy sötétséget láthat, majd egy fojtogató reiatsut. A nagy sötétben egy nagyon erős marok ragadja meg a torkánál fogva. Robbanásszerűen török ki vele a vízből, és mikor a kupola egyik tetőrészébe építem, hiszen reiatsu blokkoló, ezért most ez megégeti majd. Fordulásból dobom a járható rész felé. Kétlem, hogy becsapódna, hiszen nyilván eszébe jut megállni a levegőben, vagy legalábbis lassítani a folyamatot, és most jöhet a manőverezés. Bár nagy szerencsémnek mondhatom, hogy vizes vagyok, mire odaérek mégsem tudom megtámadni, mert azt érzem, hogy a bal kezem le akar mállni. Nem vettem észre, de egy támadása eltalált, és most sem kéne megállnom előtte, mert veszélyes. Nagyon is az. Hirtelen úgy csinálok, mintha a kulcscsontját szeretném egy kalapácsütéssel eltörni, de közben a térdem robban előre, és ugrok is mellé. Ha gyomrába fúródik, akár meg is repedhet. Itt most egyértelmű a felállás. A közelharcban én vagyok az erősebb, viszont amint megoldja, hogy egy kicsit távolabb kerüljek, repülök. Utána villámgyors ugrásokkal kapom fel a Sereg egyik tagját, és meghúzom a ravaszt. Ki kell kerülnie, de én az éles körmeimmel a bordái alá szúrok, majd egy daru mozdulattal elszakítanám a vállát tartó izomkötegeket, hogy lebénítsam. Hátrébb ugrok jóval, hogy felmérjem milyen károkat sikerült okoznom neki, és miket szereztem én. Megnézem a karomat, nem hinném, hogy ez volt az utolsó sérülés.
- Sajnos hiába az új erőd Shinigami! Az elmédet olyan hatalom ködösíti, amiből én élek, esélyed sincs- nem nevetek most a végén, hanem felvettem a tigris alapállást, és megmutattam neki, hogy felszabdalom őt, ha nem vigyáz. Éppen ezért elmosolyodok, és mire válaszolna is bármit máris oldalába kapok, hogy ruhája lábai felé bomoljon, hogy akadályozza a mozgásban. Sajnos nincs jobb ötletem arra, hogy hogyan támadjak vissza, így most eléggé nyitva hagytam a védelmemet, de igyekszem túlélni a következőket.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Okt. 15, 19:54:41 írta Tamachi Kagami Yukezo »