Szerző Téma: Rajtakapottan!  (Megtekintve 727 alkalommal)

Description: Momo és Chiyo

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Rajtakapottan!
« Dátum: 2015. Okt. 16, 19:11:02 »
Tetemes mennyiségű munkám elvégezve, úgy döntöttem, hogy időt szentelek régi hóbortomnak. Nagy gonddal előkészítettem Táska~chant. Mindent, amire szükségem lehetett, legalábbis úgy érzékeltem, bele pakoltam. Még így is teljesen üresnek hatott. Persze ennyivel nem elégedtem meg. Ha már előkészületek, gondosnak, és alaposnak kellett lennem. Hikaru~chantól kaptam egy cseresznyevirág szirmokkal díszített kendőt, amit az arcom elé kötöttem, valamire való ninja módjára, elvégre csak semmi feltűnősködés! A vörös loboncomat lazán összefogtam, hisz tudtam róla, hogy Toshi~chan testvére, aki Toshi~chan kettő  volt, ebben az osztagban élt és dolgozott. Szóval ide volt beosztva. Legfeljebb majd azt mondom, hogy nekik vagyok a rokonuk, vagy valami hasonlót. Meglátják a hajam, meg a felemás szemem (vész esetére egész bizonyos, hogy olyan színű szemeket alkotnék, amilyen nekik van) egészen biztos, hogy nem mernek ellenkezni! Vagy, csak egyszerűen elérem, hogy felejtsenek el!
A jobbnál jobb ötletek viharosan kavarogtak a buksimba, miközben a fekete hakamámban, szorosan neki lapulva a hófehér osztagfalnak, igyekeztem beleolvadni a környezetembe.
Hihetetlen erőfeszítéssel mindeközben komolyságot erőltettem magamra. Holott épp játszottam. Élveztem, ha sikerült meghökkentenem a járókelőket a zavaros viselkedésemmel. Szinte dorombolt bennem a kitsune, és mint olyan, majdnem én is. Végig kúsztam… szigorúan Suza~chan útmutatásával a fal mentén… ő is komoly kalóz kendőcskét viselt a nyakacskájába, vöröset, hogy menjen a zöld tollaihoz. Tökéletes álcát kiviteleztünk.
Mikor a pöttöm madár megálljt vezényelt, megtorpantam, majd fellendültem nesztelen mozdulattal a kerítés tetejére. Ott meglapultam, és a két szemem elé kanyarintott képzeletbéli távcsővel körbe pásztáztam. Semmi gyanúsat nem érzékeltem. Csibészes vigyorral ugrottam le a fal tetejéről, majd húztam meg magam a bokrok között. Nagyon vigyáztam a virágos kertre, véletlenül se lépjek bele. Néma mókázásomra éreztem-hallottam, amint a láthatatlan youkai barátaim, halkan kuncognak. Csak én halhattam őket, de ez csak tovább pezsdítette az amúgy is kavargó rókásságot a lelkemben. Bokortól bokorig gerilláztam tovább, hisz létfontosságú volt, véletlenül se lásson meg senki, amíg a komoly és szent küldetésem véghez nem viszem. Elvégre teaszörnynek neveztem ki magam, és kedvelt barátosnéim teakészletét töltögettem néha fel, szigorúan és csakis titokban! Egyedül unokahúgom tudott róla, de ő amúgy is olyan ritkán beszélt, nem féltem, hogy eljár a szája. Azt viszont nem akartam megkockáztatni, hogy mumusnak nézzen, és felrobbantson!
Teljesen észrevétlenül olvadtam be a 10. osztagosok közé. Ha találkoztam is valakivel, szörnyen kaparós hangon krahácsolni kezdtem, így rám se nagyon mertek nézni. Teljes sikerrel végeztem el a saját magamra kirótt feladatot. Már épp visszafele gerilláztam, felelősségem teljes tudatában, mikor egy furcsa lány keltette fel a figyelmem. Pár pillanatra megtorpantam, elbújtam a közeli bozót mögött, és kivételesen valóban észrevétlenné váltam. Elvégre, ha most épp bolondoztam is, harcos voltam a valóságban. Kissé bohó róka néha, de ha úgy adódott, kegyetlen, hidegvérű gyilkos is egyszerre. Nem mintha most bármi vérszomj felébredt volna bennem. Sokkal inkább a kíváncsiság. Nesztelenül közelebb ólálkodtam, hogy megláthassam, mit is művel a lány. Ám út közben jobb ötletem támadt, és amikor elég közel értem, eltűntettem magam, hogy teljes valómmal, a semmiből jelenhessek meg előtte.
   - Üdvözöllek! - mosolyogtam rá, egész közel hajolva hozzá. - Mi jót csinálsz? - döntöttem kíváncsian oldalra a fejem.



(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Rajtakapottan!
« Válasz #1 Dátum: 2015. Okt. 18, 20:55:52 »
Ez a nap is úgy indult, mint a több… hátfájással >.<. Mióta szolidaritálunk a harmadik osztaggal és sátrakban alszunk a földön, minden reggel úgy hasogat a hátam, hogy azt nem is tudom szavakba önteni. Pedig ugye a lakásomban is a földön alszom, ám ott puhább, vagy mit tudom én, a lényeg, hogy jobb. Az pedig inkább nem hangoztatom: alig várom, hogy rendbe hozzák a harmadik osztagosok épületeit és végre ismét a saját helyemen aludjak. Mindenesetre igyekszem úgy élni a napjaimat, hogy ez ne akadályozzon semmiben sem, ami egészen jól sikerül, összesen két kivételt tudok felmutatni, az osztagedzéseket és a Jégmadárral való gyakorlásaimat. A kis piszok mindig kihasználja, hogy merre nem tudok aktuálisan védekezni és oda támad :|. Persze, ő ezt arra fogja, hogy az ellenfél egy éles küzdelemben is kihasználná a helyzetet. Ez minden bizonnyal így van, nem tagadhatom, de akkor sem esik jól, hogy a tulajdon kardom kihasználja a gyengeségem.
~ Hhh… nem tudom elhinni, hogy még mindig ezen pattogsz. Egyébként is, semmi komolyabb bajod nem lett, legalábbis olyan, ami a fizikai testedet veszélyezteti :roll: ~
Köszi. Ezzel igazán ki vagyok segítve. Mint valami durcás gyerek úgy fordulok meg a futonomon, mintha hátat tudnék fordítani neki. Ám a hangját a fejemben hallom, így ezt sajnos nem tehetem meg. Persze, ha akarnám, akkor kizárhatnám, de abban pedig semmi érdekes nem lenne és a végén még meg is sértődne rám :/. Mindenesetre nekem mára terveim vannak, így mikor túl vagyok a hatalmas problémáim elemzésén, felkapom az ágyam fölé helyezett papírlapokat és az alattuk lévő könyvet, majd egy kissé nyugisabb hely után nézek. Ezt a kertben találom meg, így egy eldugottabb sarokban levetem magam a földre, majd az emberek világában vett szerzeményem kinyitom a megfelelő oldalon. Amint ez megvan, magam elé veszem az egyik lapot és megpróbálom követni a mintát. Sikertelenül. Már nem is tudom, hogy hányadik próbálkozásnál tartok, amikor egy ismeretlen hang szólít meg. Mikor pedig felé fordítom a fejem meg kell állapítanom, hogy nem ismerem a nőt.
- Szia ^.^ - köszönök neki kedvesen, mert a mosolya arra enged következtetni, hogy nem rozsszándékból jött. - Origamizok. Látod - emelem fel a könyvet - ezt a rókát szeretném meghajtogatni, de egyáltalán nem akar sikerülni, pedig én tényleg azt csinálom, ami ide van írva, vagyis rajzolva T-T - ecsetelem neki a problémám. - Egyébként harmadik osztagos vagy? Esetleg tizedik osztagos, csak még nem találkoztuk? Vagy teljesen más? - nézek rá érdeklődve, mivel mostanában akkora felfordulás errefelé, hogy néha már abban sem vagyok biztos, hogy én vagyok én. De mikor elbizonytalanodom Hime és Nao készségesen felvilágosítanak arról, hogy én még én vagyok, szóval eddig minden rendben. ^-^.
- Jaj, majd elfelejtettem bemutatkozni Hatakeyama Momo vagyok. Benned kit tisztelhetek? Egyébként van kedved velem rókát hajtogatni, hátha kettőnknek jobban sikerül, mint nekem egyedül? - kérdezem tőle lelkesen, miközben figyelmen kívül hagyom Jégmadarat, aki azt mondja, hogy nem kéne minden ismeretlennel olyan közvetlennek lennem, még akkor sem, ha az illető egyenruhát hord. Komolyan, néha olyan pesszimista, ezt pedig biztosan nem az én lelkemből örökölte :|.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Rajtakapottan!
« Válasz #2 Dátum: 2015. Okt. 26, 23:25:21 »
Érdeklődve vontam fel a szemöldököm. Komolyan? Pont egy rókához kéri a segítségemet? Ravaszdi mosoly suhant át a buksimon. Elképzeltem, vajon mit szólna hozzá, ha modellt állnék. Kifejezetten izgalmas pózokba tudtam volna mozdulatlan maradni, legfeljebb, csak valamelyik farkincámmal pitiszkálva meg az orrát, hátha tüsszent. Erősen kísértő volt a gondolat, főleg amikor elképzeltem, hogy milyen arcot vágna, amint néhány cseresznye szirom kíséretében alakot váltok. De a mosoly tovaszálltával parancsoltam magamnak, és öltöttem fel az ártatlanság álcáját. Épp csak egy múló pillantás töredékéig tartott az egész. Szinte teljesen észrevehetetlenül. Inkább a kérdésén gondolkodtam el. Arra számoltam, hogy nagy elánnal kérnek számon, mit is keresek itt, nem véletlen álcáztam magam ilyen komoly gonddal, de azt nem kalkuláltam bele, hogy az osztagom kérdezhetik. Így csak a harmadik válasz lehetőséget ismételtem el neki. Gálánsan ugrottam át azt a részt, miszerint azt is eláruljam, melyik osztagtól.
   - Valami más… csak erre kellett járnom! Nagyon fontos küldetésben! - tettem a szám elé az ujjam, és halkítottam le a hangom még jobban, hogy egész biztos megértse, erről nem beszélhet másnak. - Fontos iratokat kellett továbbítanom a kapitányodnak! - hajoltam egészen a füléhez, más tényleg, még csak véletlenül se hallhassa, elkotyogtam ilyen nagyon, de bizalmas információkat!
Persze nem felejtkeztem meg a kérdéséről sem. Fogalmam nem volt, hogy vajon leírás alapján akarja~é meghajtogatni a papírmásom, avagy tényleg igényli~é a valós szemlélődést. Az is épp megoldható lett volna, ha nagyon szeretné. Egy róka forma báb? Vagy egy tigris… kicsit nagyobb, kicsit másabb, és még csak nem is kutya féle, de mindenképp négy lába van, meg két szeme, hogy az orráról ne is ejtsek szót. Óvatosan nyúltam az egyik papírlap irányába. Őszintén szólva tanácstalan voltam. Nem tudtam, hogy mi lenne a tökéletesebb érzés. Meghajtogatni parányi papír másom, avagy a lányt teljes kétségbeesős zavarba hozni. Tanácstalanságomban szórakozott mozdulatokkal kezdtem el hajtogatni. Pár pillanat leforgása alatt egy esztétikus, és mindenképp izgalmasan felfújható papírbéka kerekedett a lapocskából, amit ugyanő szórakozott mozdulattal ugrasztottam a nyakába, remélve, hogy legalább kissé megijed a merényletemtől.
- Díszíteni szeretnéd a rókával otthonodat, vagy mi célt szolgál a hajtogatott ravaszdi? - érdeklődtem le közben ártatlan buksival. A válaszától rengeteg minden függött, ám pont ezek miatt nem hagytam, hogy bármi is látszódjon rajtam.



(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Rajtakapottan!
« Válasz #3 Dátum: 2015. Nov. 13, 23:12:42 »
Nem mondja el a nevét, ez meglep, de mikor közli, hogy titkos küldetésen van és tulajdonképpen még az osztagát sem árulhatja el, komolyan és hevesen kezdek bólogatni. Ha ez valóban így van, akkor nem én leszek az, aki lebuktatja.
- Remélem sikerült - eresztek meg egy apró mosolyt, majd annyiban hagyom a dolgot. Nem vagyok én elég magasan ahhoz, hogy tisztában legyek az ilyenekkel. De majd egyszer leszek *w*. Bár nem tudom, hogy ez eljön-e valaha is, de én mindenképpen nagyon bizakodó vagyok. Talán pár évtized múlva Nao majd elég jónak tart ahhoz, hogy rám bízzon egy tiszti rangot. Persze, ehhez előbb az kellene, hogy üresedés legyen. Azt meg nem szeretném, hogy bárkinek is baja essen, mert az olyan rossz lenne TwT. Tehát meg kell várnom, míg valaki nagyon, nagyon ügyes lesz és kinevezik. Igen, így lesz a legjobb ^.^.
Úgy fest a vörös hajú nő segít nekem hajtogatni, aminek nagyon örülök. Ugyan, a mozdulataiból nem vagyok olyan biztos, hogy rókicát csinál, de ez nem baj, a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat. Még akkor is, ha ez az állatka sehogy sem akar nekem sikerülni, pedig én igazán mindent megpróbálok :sad:. Igazándiból annyira belemerülök a hajtogatásba és a koncentrálásba, hogy teljesen meglepetésként ér, mikor valami papírszerű anyag a nyakamhoz ér.
- Jaaaj - kapok egy kisebb kiáltás mellett az érintett felülethez. - Ez mi volt? - nézek körbe kissé tanácstalanul, elvégre csak nem hullhatott papír a nyakamba. Mert oké, nem égnek el, de az égből még csak nem esnek alá, ennyire még a tizenkettedik osztag sem lehet kegyetlen TwT. Mindenesetre, továbbra is kisebb értetlenséggel szemlélem a világot, miközben a nyakamon érintett területet fogom, mintha ebből rájöhetnék a dolog nyitjára.
- Hogy miért? - kérdezek vissza. - Hát… mert aranyos. Meg igazából nekünk vannak ilyen origamis délutánjaink az osztagnál, ahol már pár állatot hajtogattam, de azok most egészen jól mennek, így valami újdonságra vágytam egyért megvettem ezt a könyvet - emelem fel a földről a fentebb említett tárgyat. Arra pedig inkább nem is térek ki, hogy milyen drága volt :|. - Sokféle dolog van benne, de a róka fogott meg leginkább, mert… mert nem tudom, talán mert általánosságban is elég menő állatok - gondolkozom el, mert valami alapján választanom kellett és a róka nem a legegyszerűbb állat a felhozatalból, sőt. Mindenesetre, amit mondtam, azt valóban úgy gondolom. Csak nem véletlen, hogy annyi történet van rókadémonokról, meg hasonlókról, más állatról nem sok ilyet hallani :o. - Meg persze a nagyon aranyosak és olyan szép vörösek *o*. Miért kérdezed egyébként? - hajtom kissé oldalra a fejem, majd hajtok még párat azon az állaton, amin éppen ügyködök. Hát ez sem lett éppen egy világ szépe, de legalább már hasonlít arra, amit csinálni szeretnék *3*.
~ Ilyen tempóban kettő-, talán háromszáz év múlva sikerül~ hallom a kard szellemem, ám nem válaszolok neki. Nincs is igaza, teljesen jól haladok. Nem értem miért kell neki állandóan az én életemmel foglalkoznia, ő is élje a sajátját ˘^˘. Bár ezt vehetem úgyis, hogy van egy rajongóm :roll:.
~ Rajongód a halál :x !~
Tusé, ezt most én nyertem, ennek hatására pedig elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, amit a vörös nő minden bizonnyal nem tud hová tenni. Uh… lehet vigyáznom kéne az ilyen gesztusokkal, mert a végén még furcsának néznek, pedig nem vagyok az. Vagyis... Jégmadár szerint az vagyok, de nincs igaza. Ugye :sad:?
- Szerinted ez milyen lett ^.^? - tartom felé az imént elkészült rókát, hogy véleményezze, persze csak ha szeretné és remélhetőleg ezzel elterelem a figyelmet az előző mosolyos dologról.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Rajtakapottan!
« Válasz #4 Dátum: 2016. Febr. 01, 03:27:24 »

- Könyvet? - hajoltam kíváncsian egészen közel. Szándékosan nem érzékeltem, belehatoltam a személyes terébe nagyfokú érdeklődésemben. Teljesen ártatlan ábrázattal, és kellően kíváncsian szemléltem meg az orrom elé dugott könyvet. Még hümmentettem is párat, miközben látványosan áttanulmányoztam a képeket. Kérdésére csak galádul elvigyorodtam.
   - Inkább cicás vagyok! - a két házi rókám csak csendesen derült a játékon. Már leszoktak, hogy az ilyen megszólalásaimért besértődjenek. Főleg, mert egészen biztos vagyok benne, hogy valamelyik felmenőjükben lehetett macska. Nagyon tudnak úgy dorombolni, mint a cirmosok! Nem különösebben reagáltam a személyemet érintő dicséretre. Kei~chan emlékeinek hála, nem zökkentett ki ilyesmi a játékból. Ő már nagyon komolyan hozzászokott ahhoz, hogy rajongják, császárok, és uralkodók keresik a kegyeit, és bármit megtesznek egy-egy mosolyáért. Amit nem is osztogatott sűrűn! És volt időm eltanulni tőle a dolgot.  Mosolyogva rámutattam az egyik másik képre. Egy mókust ábrázolt.
   - Őt már próbáltátok? - érdeklődtem csillogó szemekkel. - A mókusok extra cukik! Nagyon puhák, és nagyon picik! - magyaráztam két kacsóval, minek meg is lett az eredménye. Suza~chan féltékenyen a fülembe csípett. Ott lógott rajta, és nem volt hajlandó elengedni. Hiába pitiszkáltam a tollacskáit, nem és nem engedett. Sóhajtottam egy hatalmasat.
   - Suza~chan, ha a mókusokat szeretném jobban, akkor most egy mókust furikáznék a vállamon, és nem téged! - próbáltam rá ész érvekkel hatni, de nem volt túl sok eredménye. Makacs kis tollasom úgy döntött, hogy hosszú távra tervezi kipróbálni a fülékszer szerepét. Engesztelően birizgáltam meg a kis zöld bóbitáját. - Mint látod, engem ez a kis pintyőke foglalt már be magának - mosolyogtam a lányra. De még így is éreztem, hogy a „pintyőke” megnevezésre erősebben szorultak a csőröcskék a fülemre.
Az alkotott rókácskájára csak egy kínos cseppecske gördült le a halántékomon. Mégis csak engem próbált meghajtogatni, ha ezzel nem is volt tisztában. Inkább kicsit más vizekre próbáltam terelni a témát.
   - Neked van állat társad? - billentettem oldalra a fejem. Nem éreztem az illatán, de sose lehet tudni. Kíváncsivá tett a lány. Főleg azzal az ártatlan lelkesedéssel, amivel beszélt. Egy pillanatra a végig simítottam a könyve lapján. Mélyet szippantottam az illatából.  Nem volt kellemetlen. Nem éreztem rajta azt a savanykás fémes illatot, ami tartózkodóvá tett volna. Parányi mosollyal a szájam szegletében, faggatóztam tovább. Nagyon vigyáztam rá, ne legyek ijesztő.
   - Miket tudsz már hajtogatni? Megmutatod? - titkolatlanul figyeltem… minden apró, parányi rezdülését.  - Az előbbi békám megijesztett, hiába volt csak papírból. - kissé gonoszdi mosoly játszott az arcomon, ahogy felelevenítettem a fülemnek oly kedves apró sikkantását. - Nem ismerted talán fel?


(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Hatakeyama Momo

Eltávozott karakterek

Shinigami

9. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 000 / 30 000

Hozzászólások: 138

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 22 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Hideg rózsaszín

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Aoyama Shouta

Post szín:
#e25355


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Rajtakapottan!
« Válasz #5 Dátum: 2016. Máj. 28, 19:34:09 »
A kérdésre csak lelkesen bólintok, majd kicsit feljebb emelem az említett tárgyat, hogy jobban lássa, elvégre nem csak magamnak vettem a könyvet. Az, hogy behajol a személyes terembe nem kifejezetten érdekel, Jégmadár szerint én is mindig ezt csinálom másokkal ^^”. Meg amúgy is, szeretem a lelkeket és ő nem tűnik olyannak, aki bántani szeretne, sokkal inkább kedvesnek és érdeklődőnek gondolom.
- Macskás? - hajtom kissé oldalra a fejem, miközben a könyvet, ha már kellően megnézte, visszateszem a fűre. - A macskák is aranyosak =^o^=, de én azt hiszem, hogy minden állatot egyformán szeretek. Vagyis majdnem minden állatot. De a puhák és szőrösek és cukik mindenképpen jöhetnek :3. Persze, ennek a háromnak nem kell egyszerre teljesülnie, de nem hátrány, ha megvannak - magyarázom a kelleténél talán hosszabban és több gesztikulációval a dolgot, de nagyon, nagyon szeretem az állatokat, és beszélgetni is nagyon szeretek róluk :3. Olyan felüdítő tud lenni. Arra, amit a mókusokról mondott, csak kevesen és egyetértve bólogatok. Igen, a mókusok aranyosak és picik. Bár hajtogatni nagyon nehéz őket ToT, már próbáltam, de rájöttem, hogy még nem vagyok elég ügyes, de egyszer majd leszek és akkor lesz hajtogatott mókusom :x. Egyszer igazit is akartam, de anya azt mondta, hogy nem lehet, mert vadon élő állatok :sad:. Mindenesetre úgy fest, hogy velem ellentétben a nő vállán ülő madár nem díjazza a mókusokról tartott előadást, mert bele harap a fülébe.
- Látom, de legalább ragaszkodik hozzád. Ez olyan nagyon, nagyon jó lehet *o*. Egyébként… - pár pillanatig elgondolkozom azon, hogy megkérdezzem-e, aztán arra jutok, hogy miért ne. Kedvesnek tűnik, még akkor is, ha nem árulta el a nevét. De se baj, mert titkos küldetésen van, így nem is teheti :o. - Szóval, ha a Suza - hívom nevén a madarat, mert ha jól értettem, akkor az az  ^.^ - meg te is megengeditek, akkor esetleg megsimogathatom Őt? - még sosem simogattam madarat, pedig próbáltam már, de folyton elrepültek, mint ahogy a nyulak is mindig elfutottak. Pedig én egyiket sem akartam bántani ToT.
- Nem, nincs állatom :sad: - válaszolok a kérdésre. - Pedig szeretnék egyet, csak én hiszek abban, hogy ők választanak ki minket és nem mi őket, így mondhatjuk azt, hogy várom a tökéleteset ^w^, azt, aki engem választ.
~ Épeszű lény messziről elkerül téged :| ~ hallom Jégmadár gúnyos hangját, amire végül nem reagálok. Igen is lesz olyan állat, aki engem választ ˘o˘. Ő csak ne mondjon nekem olyanokat, hogy nem. Mert, akkor nagyon, nagyon szomorú leszek ToT.
- Tudok nyuszit, meg virágot, meg darumadarat, ezek mennek olyan igazán jól :o, mert már nagyon sokszor megcsináltam őket és mindig egyre jobb és jobb lett. De, felismertem a békádat, csak hirtelen megijesztett >w>, mert nem számítottam rá. De békát is tudok ám hajtogatni, meg malackát ez a kettő olyan közepesen jól megy, de a többiek szerint napról napra jobban sikerül *w*. Szóval melyiket szeretnéd, hogy megmutassam ^-^? - kérdezem, hiszen nem tudom, hogy melyiket szeretné látni. Az sem kizárt, hogy mindet. Ahhoz viszont már nincs elég papírom :/. - És te, a békán kívül tudsz mást is hajtogatni? Mert, ahogy egy pillanatra láttam, nagyon szépen sikerült :3. Biztosan nem most csináltad először.

(click to show/hide)