Szerző Téma: Fukui Yoshi  (Megtekintve 693 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Fukui Yoshi

Eltávozott karakterek

Shinigami

5. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
lila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Házas

Mottó:
"I wouldn't trust a man who wouldn't try to steal a little."


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fukui Yoshi
« Dátum: 2015. Okt. 26, 13:11:50 »
(click to show/hide)
~ Adatlap
Név: Fukui Yoshi
Nem:
Kaszt: shinigami
Szül. ideje: ismeretlen
Kor: ismeretlen, de valószínűleg 400 év körüli
  • Emberként: -
  • Lélekként:
~ Előtörténet

Valahol az ötödik osztag szálláshelyeinek egyik félhomályos szobájában egy középkorú nő ül az íróasztala előtt, vaskos füzeteket lapozgatva. Időről időre megáll néhány percre, hogy elhomályosult tekintettel – amely ilyenkor valószínűleg semmit sem lát a helyiségből, – maga elé meredjen. Az emlékei között kutat, igyekszik minél több eseményt minél pontosabban visszajátszani lelki szemei előtt… Az utóbbi években megszámlálhatatlanul sokszor cselekedte már pontról pontra ugyanezt, hátha valami eddig elkerülte figyelmét, ami fontos adalék lehet nyomozásához.
Legelőször egy megfakult csoportképen időzik el tekintete. A régi szénrajz egy vidám társaságot ábrázol. Az asztalnál ülő nő rukongai-i családja… Nagyjából annyi rokoni kapcsolat volt köztük is, mint Soul Society többi háztartásának tagjai között, vagyis semmi. A „szülei” majdnem tíz gyerekkorú lelket fogadtak magukhoz, ő volt közülük az egyik legfiatalabb, habár ez a tény nem kecsegtet sok reménnyel Észak-Rukongai egy rosszabbik körzetében. Valljuk be, nincs túl nagy jövője egy ilyen helyzetben egy fiatal lánynak… Így hát Yoshi – habár nem ez az igazi neve, de ennyi év távlatából már nem is emlékszik az eredetire – úgy döntött, inkább elindul valami munkát keresni. Főleg amiatt, hogy időről időre valami halovány éhségfélét érzett, itteni családját pedig nem akarta terhelni vele. Akkoriban jelent meg néhány különös alak a két körzet határán, egy lélekemlékezet óta elhagyatott szentélyben. Senki nem ismerte őket, ők viszont igen tájékozottnak tűntek a helyet illetően, és szó nélkül berendezkedtek. Yoshi nem sokkal azután fedezte fel a furcsa lelkeket, hogy elhagyta otthonát; bár nem feltétlenül szándékosan. Arrafelé vezetett az egyik főút, amelyen már napok óta caplatott. Holmija nem volt túl sok, az egész elfért egy kisebb zsákban a vállán. Ételt nem is vitt magával, elég ritkán volt szüksége rá, így azt gondolta, amíg be nem ér a legközelebbi faluba, meglesz nélküle – mint az később kiderült, rosszul okoskodott. Váratlanul rátört a szédülés, és néhány méterre a csavargók szállásától, ájultan rogyott össze a porban.
Ekkor ismét felpillant a füzetből. Ki tudja, mi lett volna belőle, ha nem segítenek neki akkor a bakutók!  Minden valószínűség szerint egy tisztességesebb ember… – mosolyodik el el pillanatra, majd ismét belemerül az asztalon heverő tárgyak böngészésébe. Tekintete ezúttal az asztalhoz támasztott sétapálcájának gombján akad meg, vagyis pontosabban szólva az abban lévő három apró kockán. Látszólag közönséges dobókockáknak tűnnek, figyelmesebben megnézve őket azonban feltűnik valami: hiányzik róluk az egyes, kettes és a hármas. Nem éppen kifinomult módszer az átverésre, de talán pont emiatt vált be annyira. Ezeket a kockákat látta meg először, miután magához tért – merthogy a szentély önkényes elfoglalói találták meg. Hiába, még a csalóknak is lehet aranyból a szívük. Főleg, mikor kiderült, hogy elszökött otthonról! Yoshi még kapóra is jött üzletükhöz, elvégre kinek jutna eszébe csalással meggyanúsítani egy tizenéves lányt? Egyelőre azonban csak az épület rendbe tételén dolgoztak, hogy minél hamarabb megnyithassák nem éppen legális játékbarlangjukat, amely idő alatt lehetőség volt arra, hogy Yoshi elsajátítsa a hamiskártyázás és kockacinkelés legapróbb fogásait is. Mindenki legnagyobb örömére hamarosan az is kiderült, hogy a lánynak istenadta tehetsége van az ilyesmihez, kézügyessége a zsenge kora miatti tanulékonysággal kiegészülve messze felülmúlta még a banda vezéréét, Zatoichiét is. Igaz, a vak férfi a szerencsejáték helyett szívesebben foglalkozott akupunktúrával vagy masszírozással. Sosem értette, hogy lehet képes minderre mesterük látás nélkül, azonban egyszer sem mert rákérdezni. Ellentétben azzal, hogy miért pont itt rendezték be székhelyüket. Ekkor derült ki, hogy jó ideje keresték már a számukra tökéletes törzshelyet, így esett választásuk az 55. körzet környékére: nagyjából ez a sáv a határ a jobb és rosszabb területek között, vagyis a gazdagabb Rukongai-iak is még el mertek idáig jönni a viszonylagos biztonság miatt, ugyanakkor az őrjáratok már elkerülték a vidéket.
Az elkövetkező évtizedekben egyre nagyobb hírnévre tett szert a hely, köszönhetően annak, hogy gondosan ügyeltek arra, mennyit lopjanak a vendégektől. Igyekeztek csak akkor csaláshoz folyamodni, mikor már tényleg szükséges volt, hogy ne érje nagy veszteség a játékbarlangot, így sosem vetődött a társaságra a gyanú árnyéka. Az üzlet szépen gyarapodott, bővült a „szolgáltatások” köre, ezzel párhuzamosan pedig Yoshi is olyannyira magasra jutott a ranglétrán, hogy amikor Zatoichi elindult egy újabb megfelelő épületet keresni két társával, amelynek felvirágoztatásával hasonló kóbor lelkeknek segíthetnek, végül ő kapta meg a hely vezetésének jogát.
Persze ez az átállás egyáltalán nem ment könnyen; meg kellett küzdenie azért, hogy elismerjék pozícióját. Hiába alakultak ki bizonyos íratlan szabályok a játékra vonatkozólag, amelyeket a legrégebb óta itt dolgozók szó nélkül betartottak, egyre több és zűrösebb figura kívánt csatlakozni a társasághoz, akik nem voltak hajlandóak elfogadni egy nőnemű vezetőt. Ezek a szabályok főleg arra vonatkoztak, hogy mikor szabad cinkelt eszközökhöz nyúlni vagy a játék végi forgatagban egy-egy ügyes kezű zsebtolvaj segítségével mennyi nyereményt lehet visszaszerezni, hogy még ne legyen feltűnő a dolog, így ezek az elvek nem jelentettek túl nagy védelmet Yoshi számára. Szerencséjére volt néhány elszánt lélek, akik támogatták, emiatt néhány hónap alatt sikerült megszilárdítania hatalmát.
Az emléken keserűen elmosolyodik, és kezével megdörzsöli a jobb lapockáján lévő bazsarózsa-tetoválást. Ha előre tudta volna, mennyi problémával jár az ilyesmi, biztosan nem vállalja el… Onna-oyabunnak lenni keményebb embert kíván, mint amilyen ő volt akkor. Nem akarta, hogy bárki is megsérüljön, így eleinte csak elzavarta a kellemetlen alakokat a környékről, ami nem volt elég. Egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak az elutasítottak által megszervezett atrocitások a környéken, amelyeket neki kellett kordában tartania – szép lassan hát eltűnt a lelkekbe vetett általános bizalma és pozitív szemlélete, ezek helyét átvette a gyanakvás és a szigor. Rájött, hogy ezek nélkül lehetetlen rendet teremtenie a folyamatosan növekvő, általa felügyelt területen: ha a legkisebb gyengeséget is mutatja, sokkal nehezebb helyzetbe hozza magát. Még akkor is, ha jól tudta, Zatoichi nem azért őt választotta ki, hogy véres kézzel tartson rendet. Végül is, saját maga sohasem tett ilyesmit… Yoshi inkább a környező bordélyok és egyéb szórakozóhelyek vezetőivel igyekezett szoros kapcsolatot kiépíteni, egyezségeik során pedig tulajdonképpen felosztották egymás között Soul Society körzeteit, míg közvetlen beosztottai elintézték a piszkosabb.
Néhány nehezebb tárgyalás során még a vakszerencse is segített a nőnek: amikor nagyon erős érzelmek (düh, félelem…) kerítették hatalmába, egy-egy hirtelen mozdulatnál akaratlanul is apró, irányíthatatlan, sötétlila gömböket idézett meg, melyek szinte azon nyomban berobbantak. Ez pedig a pletykák terjedésének megfelelően hamarosan úgy került be a kollektív tudatba, hogy a kártyások vezetője nagy varázserővel bír, ezért nem ajánlatos ujjat húzni vele, ha az illető a saját lábán szándékozik távozni.
Egy idő után ezek a zavarok is elültek, így újabb évekig nem történt említésre méltó dolog. A kezdetekben kialakított status quónak köszönhetően békésen folyt az élet, és Yoshi is szívesebben ügyködött a háttérben; csak időnként vegyült el a szerencsejátékosok között, akkor is mindig gondosan álcázva magát, hogy ellenőrizze a játékok levezetőit. Egészen addig, amíg egy addig ismeretlen, magát Kichirou-nak nevező férfi nem bukkant fel a törzsvendégek között és fel nem bolygatta a helyet…
A különös figura ugyanis képtelen volt veszíteni. Minden alkalommal, amikor csak megjelent, a lehető legnagyobb nyereménnyel távozott, akármilyen módszerekhez folyamodtak az osztók, illetve bármilyen játékot próbált ki. Habár Yoshi először végtelenül fellengzősnek gondolta a férfi álnevét – kétsége sem volt afelől, hogy a „szerencse fia” jelentésű keresztnév nem a sajátja, addigra már túl sok hasonlóan simlis alakkal volt dolguk –, a sorozatos veszteségeiket követően rá kellett jönnie, hogy van némi alapja Kichirou önbizalmának. Ami végképp zavaró volt, hogy csaláson se tudták rajtakapni egyetlenegyszer sem, pedig a nő és beosztottai ebben a témában kimondottan számítottak a leginkább naprakésznek. A férfi ténykedésének nagyjából negyedik napján végül úgy döntött Yoshi, hogy ideje saját kezébe venni a dolgokat. Ezúttal mindenféle álruha nélkül lépett a játékterületre osztóként, kijelentve, hogy a Szerencse fiát megilleti, hogy a legjobb krupié tatamijánál játsszon. Egyszerű kockázással, chou-han bakuchival kezdtek, és az elkövetkezendő napokban fokozatosan bonyolultabb kártyajátékokra váltottak, végül pedig riichi mahjongban mélyedtek el kisebb-nagyobb szóváltások és beszélgetések közepette. Ezek során egyre többet megtudtak egymásról, sőt, egy idő után már szinte barátinak tűntek újabb összecsapásaik, melyek során továbbra sem termett az osztó számára babér. Végül négyszemközt egyszer azt is megkérdezte, azt akarja-e Kichirou, hogy becsődöljenek… Amire aztán meglepő választ kapott: először semmi célja nem volt, viszont hallotta, hogy ennek a helynek a vezetője tud varázsolni és ezt szerette volna leellenőrizni – mivel ő is képes ilyesmire és tud segíteni. Arra rögtön rájött, hogy a környék lakói az átlagnál babonásabbak és tudatlanabbak, amiért démonokkal kötött paktumnak tartják az ilyesmit, holott az éhséggel együtt ez a magas lélekenergiának az egyértelmű jele, amivel helyük van a halálistenek között. Ez a tény Yoshit is meglepte: habár hallott már valahol az Akadémiáról és hogy egyszerű lelkek is eljuthatnak oda, hogy shinigamiként kiemelkedjenek, az eszébe sem jutott, hogy ő is közéjük tartozhatna. Szó szót követett, nemsokára pedig az is kiderült, hogy a férfi azért utazgatott a Rukongai-ban, hogy olyan, magához hasonló személyeket találjon, akikkel együtt jelentkezhet és még a szerencsejátékot sem vetik meg, ezért járta a bakutók által fenntartott épületeket, de egészen eddig senkit se talált, aki megfelelt volna az elvárásainak.
Abban a pillanatban ugyan felháborodott a nő, amiért ilyen könnyen kiismerhetőnek tartotta őt Kichirou, ráadásul még magához is hasonlította… Pár nappal később azonban bebizonyosodott, hogy a férfinak volt igaza: Yoshi végül, hosszas gondolkodás után elcsábult a könnyebb élet lehetőségétől és hagyott egy levelet helyettesének, amelyben leírta, hogy őt nevezi ki utódjává, amíg távol van és titokban útnak indult újdonsült társával a Lélektovábbképző Akadémiára.
Ott aztán mindkettejük szerencséjére egy csoportba kerültek, így könnyebben tudtak segíteni egymásnak: Yoshi a kidou-ban vált kiemelkedővé, Kichirou-nak pedig a kardforgatás lett a kedvence. Az akadémiai évek során végig az évfolyam legjobbjai közé tartoztak, valószínűleg már csak azért is, mivel idősebbek és ebből kifolyóan komolyabbak is voltak már a többségnél. Az évek alatt szinte teljesen összenőttek, még meditációikat is egymás mellett, egy időben végezték. Talán ennek a testi-lelki közelségnek is volt köszönhető, hogy még zanpakutójukat is egyszerre ismerték meg… Övé lett Uwakimono, a Hamiskártyás, míg Kichirou-é Oya, az Osztó – a sors furcsa fintoraként felcserélődtek kettejük szerepei.
A következő papír, ami a kezébe akad, néhány díszesebb pergamen: az Akadémián való végzésének okmánya, egy házassági kivonat Fukui Kichirou-val, és a levél, amelyben besorolják egy osztagba. Hogy mennyire reménykedett abban, hogy egy osztagba kerülnek itt is! A reményük azonban nem vált valóra, míg Kichirou az ötödik osztagba került, addig Yoshi akadémistákhoz képest kiemelkedő démonmágiájára a kidoushuu-ban figyeltek fel. Az ezt követő években egyre kevesebbet találkoztak emiatt, és a távolság hatására férjében ismét feléledt kártyaszenvedélye. Nem sokkal ezután a nő kérvényezte áthelyezését az ötödik osztagba; úgy vélte, ha közelebb van a férfihoz, nagyobb hatással lehet rá és képes lesz kontrollálni játékfüggőségét. Ez működött is ideig-óráig, ismét lefoglalták Kichirou-t a közös edzések, küldetések és meditációk, szorgalmas gyakorlásuk pedig meghozta gyümölcsét: lassan elsajátították a bankai használatát is. Nemsokára kiderítették azt is, milyen ritka a két shinigami együttes erején alapuló bankai, így igen büszkék lettek teljesítményükre, bár addig nem akarták felfedni zanpakutójuk új szintjét, amíg teljesen nem képesek uralni azt – ehhez pedig újabb évek munkája volt szükséges.
De már ez se kötötte le eléggé férje figyelmét egy idő után, ahogy semmi más sem, amivel próbálkozott Yoshi… Aki ezúttal komoran néz bele egy újabb papírba, mely ezúttal egy újságból kivágott cikk. Ebben írnak arról, hogy egy halálistennek nyoma veszett az ötödik osztagból. Tudta, hogy nem lenne szabad elengednie aznap… Hónapokkal előtte már egyre gyakrabban maradozott ki a férfi, és ha rákérdezett, merre járt, nem válaszolt neki egyenesen, mindemellett pedig egyre több pénzt veszített szerencsejátékban. Ráadásul már feletteseiknek is feltűnt mindez, amiért figyelmeztetést kapott, de Kichirou-t mindez nem érdekelte. Egyszer még lélekenergiáját minél jobban elrejtve követni is próbálta férjét, hogy megtudja, kikkel találkozik ilyenkor, de a férfi mintha megérezte volna jelenlétét, félúton visszafordult – Yoshi pedig nem erőltette tovább a dolgot. Amit azóta minden egyes pillanatban megbánt már. Ezért kezdte el összegyűjteni a megmaradt emlékeit, hogy újra és újra végigzongorázza magában az eseményeket, hátha valami felett elsiklott a korábbiakban és talál bármilyen apró nyomot, amin elindulhat. És akkor itt van ez az újabb levél, amit ma reggel kapott, ráadásul nem is pokollepkén keresztül, hanem küldönccel. Ez a tény sem nyugtatja meg különösebben, az írás tartalma pedig végképp nem.

Tisztelt Fukui Yoshi!
Mihelyst kézhez kapta jelen üzenetet, haladéktalanul jelenjen meg az ötödik osztag kapitányi irodájában!

Akiyama Akane

El sem tudja képzelni, mit követhetett el, amihez ilyen eljárásmód tartozik, de biztos nem lehet semmiség… Enyhe gyomorgörccsel indul el hát Akiyama taichou-hoz, hirtelen nem jut eszébe semmi olyasmi, ami indok lehet ahhoz, hogy egy hozzá hasonlóan alacsonyabb rangú tisztet maga a kapitány hívasson. Vagy a Rukongai-beli múltja derült ki? De hát arról a kapitánya tud, hiszen hiába próbálta letagadni, valami csoda folytán képtelen volt felettese előtt hazudni, így végül kénytelen volt bevallani az igazat… Mindenesetre valószínűleg már most is késésben van, így léptei egyre sietősebbekké válnak, hogy néhány perc múltán már a kapitányi iroda ajtaján kopogjon bebocsátást kérve.
-   Fukui Yoshi, ötödik tiszt szolgálatra jelentkezik! Üzenetet kaptam, hogy minél ha…
-   Jó, jó, emlékszem még, hogy bekérettelek… Bár nem igazán sietted el a megjelenést – szigorúan villan a kapitány ép szeme, de meglepő módon nem tűnik korholónak. De ha nem követett el semmit, akkor miért van itt? Arcára valószínűleg elég látványosan ülhetett ki meglepetése, mivel Yoshi felettese váratlanul elneveti magát, és folytatja mondanivalóját.
-   Ugyan már, nem kell annyira rettegni! Továbbra se ettem meg egy tisztemet se, még akkor sem, ha történetesen rá is szolgált volna, amit jól tudtok mindannyian, mégis úgy tesztek folyton. És már nem is fogok, lévén visszavonulok.
-   De… – szeretne Yoshi rögtön közbevágni, hogy miért pont így kell ezt közölni és miért pont neki, azonban csontig hatoló tekintete újra beléfojtja a szót.
-   Tehát, visszavonulok és már meg is találtam az utódomat, mégpedig a te személyedben. Mégse engedhetem át az osztagot holmi jöttment halálistennek, a fene se tudja, kit raknának a helyemre – nem hiszem, hogy jó sülne ki belőle egy démon, hamiskártyások, tolvajok és egyéb furcsa szerzetek között. Komolyan, lassan már úgy érzem magamat, mintha egy börtönt őriznék! – fogja meg fejét színpadiasan, majd folytatja. – Ellentmondást nem tűrök, holnap déltől kezdődik a kapitányi vizsgád, ahol bemutatod majd a bankai-odat. Most elmehetsz, készülj fel a holnapra és pihend ki magad előtte.
A következő pillanatban a kapitány jelez is, hogy elmehet tisztje, aki döbbenettől teljesen ledermedve áll vele szemközt. Ha kevesebb önuralma lenne, Yoshi minden bizonnyal az állát keresgélné éppen a padlón, így azonban gépies elköszönéssel csak kifordul az ajtón, és félig öntudatlanul indul vissza szállására, hogy aztán a nap hátralévő felében ezen a pár percen gondolkodjon. Van egy olyan érzése, hogy nem igazán fog sikerülni sem a felkészülés, sem pedig a pihenés…
Egész végig álmatlanul forgolódott, és még másnap reggel is szinte öntudatlanul öltözködött fel és készítette össze zanpakutóját. Még indulás előtt megpróbált kommunikálni is kardjának lelkével, aki a nőhöz hasonlóan teljesen összetört Kichirou eltűnése miatt és azóta nem volt hajlandó megmutatnia magát. Kérlek, szedd össze magad most az egyszer és ne hozz szégyent egyikünkre sem… – szuggerálja Uwakimonót, miután elmélyül a meditálásban rövid időre. Ezt követően indul el csak a vizsga helyszínére. Igaz, nem használta túl gyakran lélekölőjét az utóbbi időben, amikor pedig mégis, akkor sem működött tökéletesen, ám talán elő tudja adni úgy, mintha az égegyadta világon semmi probléma nem lenne vele.
Az első osztag területére érve egyre jobban izgul, akkor pedig, mikor meglátja a főkapitányt és Ninomiya, valamint Shihouin taichou-kat, már szinte a hátralévő néhány lépés megtétele is kihívást okoz. Udvarias köszönését követően, miután leült vizsgáztatóival szemben, csendesen várja, hogy megkezdődjön a procedúra.
-   Nocsak Hachibantaichou, csak nem sikerült időt szakítania bokros karitatív tevékenységei közepette arra, hogy megjelenjen körünkben? – szólal meg először a nemes-kapitány, Yoshi azonban nem biztos teljesen abban, hogy a feszült hangulat oldásának érdekében teszi ezt.
-   Pukkadj meg, Yuuken... Mármint... Én legalább foglalkozom az emberekkel, és nem nézem őket semmibe. ^.^ Mellesleg a volt kapitányom utódjáról van most szó, semmi pénzért nem hagytam volna ki. ^.^ – a gyors válasszal Ninomiya taichou sem marad adós.
-   Továbbra sem emlékszem, hogy olyan közeli kapcsolatot ápolnánk, ami alapján megengedhetné magának, hogy a keresztnevemen szólítson, valamint felhívnám a figyelmét, hogy nem a 8. osztagban van, tartsa be a megfelelő társalgási formulákat. :roll:
-   A macska rúgja meg, elég legyen már! Kapitányi vizsgán vagyunk, nem pedig a piacon! – dördül végül a főkapitány hangja is, majd gyorsan, valószínűleg a további vitát megelőzendő, parancsot ad Yoshinak bankai-a bemutatására.
Ő pedig meg is ragadja a lehetőséget, és a parancsszó elhangzását követően rövid magyarázattal kísérve megmutatja képességét – persze mindezt szigorúan úgy, hogy ne kapjanak túl sok információt a kártyalapok tulajdonságairól vagy arról, mi a bankai gyengepontja. Az esetleges kérdésekre készségesen válaszol, továbbra is meglehetősen óvatosan fogalmazva, majd engedelmesen félrevonul, hogy a kapitányok megvitathassák a látottakat. A nő addig gondolatban megköszöni kardjának az engedelmességet, és azon agyal, mi lehet róla vizsgáztatóinak véleménye.
-   Nos, döntöttünk… – áll elő végül Fujimoto soutaichou a torkát köszörülve. – Fukui Yoshi, nem túl hosszas gondolkodás során arra jutottunk, alkalmas az ötödik osztag kapitányi posztjára! Hát kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk Akiyama taichou döntését az utódjára vonatkozóan?


~ Kinézet
A ránézésre 40-50 év körülinek tűnő nőre sok jelzőt lehet találni, de a „szép” minden bizonnyal nem tartozik közéjük. Szinte halálosan sápadt színű arcának vonásai élesek, hegyesek; halványkék, már-már fehér írisz egészíti ki ezt és nagyjából állig érő, világosszőke haját – habár ez utóbbit elég változatosan hordja (például előszeretettel festi be). Ez egyfajta rossz szokása, amely még szerencsejátékos korszakából maradt meg, voltak helyzetek, amikor fontosnak tartotta, hogy ne ismerjék fel. Ehhez kapcsolódik új kedvence, a színezett kontaktlencsék használata is, így előfordulhat az is, hogy eredetileg halványkék szemei sötétbarnává válnak. Japánhoz képest viszonylag magas (kb. 175 cm), bár erre egész testalkatának soványsága is rájátszik, így magasabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Gebeségét úgy-ahogy palástolja ugyan a bő szabású shinigami egyenruha, de ebből kilógó, csontos csuklója, keze és hosszú, inas nyaka továbbra sem megnyerő látvány. Ez utóbbit még egy, az ötödik osztag jelképét ábrázoló medál is kiemeli. A nyakláncon kívül egyetlen ékszert hord még: jegygyűrűjét.
Egyenruhája a szokásos fekete shihakusho egy szélesebb övvel megkötve, ezt egészíti ki az ötödik osztag hosszú ujjú kapitányi haorija, amelyet csak egyszerűen a vállára terít. Az emberek világát, ha csak lehetséges, kerüli, amikor azonban ennek ellenére póttestet kell öltenie, egy magas nyakú garbót húz térd alá érő szoknyával, ezek mellé pedig egy hosszú ballonkabátfélét vesz fel – a lényeg, hogy mindig eltakarja a jobb lapockáján lévő bazsarózsa-tetoválását.

~ Jellem
Rideg külseje ehhez illő viselkedést is takar. Távolságtartó, hűvös, szófukar, mosolyt szinte alig látni az arcán. Másokkal (és magával szemben is) szigorú, ugyanakkor igyekszik igazságos lenni. Kényesen ügyel mindenre magával kapcsolatban, érzelmeit nem szokása kimutatni. Végtelenül precíz és pontos, ha valahonnan elkésik, akkor minden bizonnyal komoly dolog történt vele. Nem szeret sokat beszélni, inkább csendben, a háttérben meghúzódva elemzi ki magában az adott helyzetet és úgy reagál rá, hogy az számára a lehető legkedvezőbb hatásokkal járjon. Magával szokott hordani egy régi kártyapaklit, és ha alkalma nyílik rá, szívesen trükközget vele. Múltjából fakadóan igen jó a kézügyessége, bármit el tud lopni vagy elcserélni, ha van egy kis ideje a terep felmérésére.

~ Zanpakuto/képesség
~ Zanpakuto
Neve: Uwakimono (浮気者, Hamiskártyás)
Fajtája: Kidou
Kinézete: Elzárt alakjában egy üveggombos végű, fából faragott sétapálca, amelyből kihúzható egy vékony pengéjű kard. A shikai előhívásához a parancsszó kimondása alatt háromszor a földhöz koppintja a pálca végét, bár ennek nincs különösebb funkciója, legfeljebb az, hogy megtévesszen vele másokat.
Shikai parancsa: Damase! (騙せ!, Csalj!)

Shikai kinézete, képessége:
A parancsszó kimondása után Yoshi egyenruhájának ujjából sok kártyalap zúdul az ellenfélre. Kezdéskor ez egy pakli franciakártya a dzsókerek nélkül (48 lap), ezek száma minden negyedik, zanpakutóra tett pont után eggyel nő, így a maximum 6×48, vagyis 288 lap. A kártyákat gondolati úton képes irányítani (habár általában karját is lengeti a mozgásnak megfelelően, hogy ezzel is becsapja ellenfelét), így egyaránt használhatók védekezésre és támadásra. Néhány kidou-t is bele tud vezetni a lapokba (15 kidou ponttól), ehhez azonban szükséges az adott kártyák megérintése.

Bankai neve: Uwakimono: Roiyarufurasshu (浮気者: ロイヤルフラッシュ; Hamiskártyás: Royal Flush)
Bankai kinézete, képessége: Nem történik sok változás a shikai-hoz képest, csak néhány kártya  kezd el halványan világítani; ezek a pakli egyik véletlenszerű színéből az alábbi lapok: tízes, bubi, dáma, király, ász. Amennyiben Yoshi az egyes lapokat megérinti, a lap eltűnik, az ellenfélen pedig különböző kényszeres mozdulatok lesznek úrrá egy körön keresztül. A zanpakutóra tett pontok számától függ, hogy közvetlenül egymás után hány lapot húzhat ki (1-4 pont: 1 lap, 5-9 pont: 2 lap, 10-14 pont: 3 lap, 15-19 pont: 4 lap, 20-24 pont: 5 lap), amikor ez megtörtént, egy kör kihagyással húzhat ismét. A lapok hatásai az alábbiak:
  • tízes: az ellenfél nem tudja használni a reiatsu-alapú képességeit;
  • bubi: az ellenfél egész teste elnehezül (mintha egy régi lovagpáncélt vett volna fel), emiatt mozgása is nehézkessé, lassúvá válik;
  • dáma: az ellenfél kiejti kezéből fegyverét;
  • király: az ellenfél meghajol és adott ideig úgy is marad;
  • ász: az ellenfél lesüti a tekintetét és adott ideig nem képes Yoshira nézni;
  • mind az öt lap, vagyis a royal flush kihúzása után: az ellenfél maradék lélekenergiája elillan.
Mivel azonban bankai-ja kombinált férjének bankai-jával, a teljes potenciál eléréséhez mindketten szükségesek lennének, ezért a férfi eltűnése óta Yoshi nem képes teljes erejében használni, a zanpakutójának több mellékhatása is létrejött:
  • Yoshi maga sem tudja, hogy a megjelöltek közül melyik lap melyik, így számára is meglepetés, hogy aktuálisan melyik hatás fog érvényesülni (megjegyzés: harc során randomgenerátor segítségével dől majd el, melyik lapot húzza ki a karakter);
  • a bankai végső képessége egyáltalán nem használható;
  • mivel a képesség két főre szabott, így ha az ellenfél rájön a mechanizmusra és megérinti az egyik megjelölt lapot, Yoshira lesz érvényes a kihúzott kártya hatása.
~ Szeret-nem szeret
Szeret(i):
  • régi iratokat tanulmányozni
  • kártyatrükköket tanulni
  • elváltoztatni a külsejét
  • a kidou-kat
  • háttérben maradni
Nem szeret(i):
  • bárminemű hazárdjátékot
  • elhagyni Seireitei-t
  • ha mások a múltjában akarnak kutakodni
  • a parancsmegtagadást
  • ha valaki nem adja meg a tiszteletet a rangban felette állóknak
~ Felszerelés(ek)
zanpakuto a sétapálcába rejtve, egy pakli ütött-kopott hanafuda kártya, olvasószemüveg, egy kicsorbult tőr az övébe tűzve (férje zanpakutójának maradványa)

Karakterlap

Urahara Kisuke

Mesélő

*

Hozzászólások: 51

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 2 269 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fukui Yoshi
« Válasz #1 Dátum: 2015. Nov. 03, 12:49:55 »
Tiszteletem!

Vártam ezt a történetet, megérte a várakozásom. Izgalmas, hangulatos, változatos szóhasználatú előtörténetet sikerült felvázolnod. Tetszett, hogy változatosan oldottad meg a nézőpont váltakozását; régen olvastam már ilyen előtörténetet. De nem húzom tovább a szót, az előtörténetedet ELFOGADOM.

Osztag: 5. osztag
Rang: Kapitányi pozíció
Vagyon: 4000 ryou
Kidou: 5 darab ingyen technika jár.
Lélekenergia: Akiyama Akane karaktered leadásából a kezdő 5000 Lpn kívül még 20500 Lp illet meg. Tehát összesen 25500 Lp-vel kell bejelentened a pontozásodat a szokásos módon.

Gratulálok a kinevezéshez, Fukui Yoshi taichou! :)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 03, 18:09:33 írta Urahara Kisuke »