Szerző Téma: Véletlenek már pedig vannak!  (Megtekintve 1092 alkalommal)

Description: Mizushima Hanabi és Miwa Kyoko ismerkedése

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Véletlenek már pedig vannak!
« Dátum: 2015. Okt. 31, 23:13:17 »
Kellemes, langyos, őszi szél járja át az erdőt, amiben éppen elvesztem. Valószínűleg ez a fás rész az, ami az Akadémiához legközelebb található... De a teóriám csak abban az esetben helyes, ha Seireiteien belül nincsen több. 
A mai napomat arra akartam szánni, hogy körbejárjam az összes osztagot. Persze nem úgy, hogy be is mutassa őket nekem valaki, hanem csak úgy hóbortból, megnézni mit merre találok. Mi mihez van közel, tudok-e rövidíteni valahol az útvonalakon. Viszonyítási pontokat keresni, mert amikor már aktuálissá válik közöttük a mindennapos bóklászás, akkor igencsak hátráltatna, ha eltévedek. Nem hiszem, hogy bármely osztag is rendelkezik olyan kapitánnyal, vagy hadnaggyal, aki tájékozódási analfabéta volna úgymond, hogy bármilyen toleranciája legyen magának az osztagnak az ilyen, és ehhez nagyon hasonlatos viselkedésre. És még ha volna is, egy mezei tisztecskének úgy sem néznék el, még ha a feljebbvalóknak igen is.
Így aztán megindultam az Akadémiától balra, órajárással megegyezően, nem emlékszem mire ment el a korábbi néhány óra -igazából az sem biztos, hogy mennyi idő telt el-, merre voltam, mit csináltam, de ide lyukadtam ki kora délután. Egy erdőbe. 
~ Ügyes vagy Kyoko, csak így tovább. ~ Vágom magamhoz ironikusan. ~ Ha így folytatod, nem lesz alkalmad végezni az Akadémián, mert elnyel a dzsungel... De most komolyan, hogy lehetek ilyen két ballábas balfék? ~ Költői kérdés volt, Mr. Agancs sem válaszolt rá. 
Egyik irányba sem látok át a fák sűrűjén, így pedig nem tudom eldönteni merre menjek tovább. Patthelyzetben találtam magamat, így aztán leültem egy nagyobbacska kőre, de gyorsan feltűnt, ahogy nyüzsögnek körülöttem a bogarak és egyéb undorító lények, így beszüntettem a tétlen ücsörgést. 
Szemlélődtem magam körül, szinte egy helyben toporogva. Egy érdekes virágon akadt meg a szemem, melynek tenyér nagyságúra tárulkoztak ki a szirmai, még a fák közötti félhomályban is. A színe is egészen páratlan volt, belülről kifelé váltakozott rózsaszínből fehérbe aztán kékbe. 
~Vajon milyen illata lehet?- kérdezem magamban, mire kivételesen semmi okosságot nem mond a zanpakutoum - aki felől ma még egy hangot sem hallottam egyébként-, így pedig letépek egyet a néhány virágból, hogy megillatozzam.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #1 Dátum: 2015. Nov. 06, 18:38:00 »
Kellemes, kissé már télbehajló szél csap meg, mikor kilépek az osztag főbejáratán. Még csak kora délután van, de mára lejárt a munkaidőm. Ez furcsa, főleg ha azt vesszük, hogy a testőrség tagjain, anyámon és pár idősebb Mizushimán kívül senki sincs otthon. Persze, ez nem baj, szívesen eltársalgok velük, akár az időjárásról is. Igazándiból hozzászoktam. Ahhoz viszont nincs sok kedvem, hogy édesanyám megtaláljon a szokásos mondandójával, vagyis azzal, hogy meddig akarok még a tizenkettedik osztagnál bohóckodni. Egyszerűen nem érti meg, hogy csak azért, mert nem feltétlen a testi erőnkkel, hanem az agyunkkal csinálunk dolgokat, mi is segítünk a lelkek társadalmának. Néha talán azt kell gondolnom, hogy jobban, mint a többi osztag. Tehát ezért nincs sok kedvem haza menni, de mit is tehetnék? Valami meglehetősen hamis indokkal nem fogom kihúzni magam a találkozás alól, úgysem tudok rendesen hazudni.
Már kis híján a birtok bejáratánál vagyok, mikor jobbról susogó hangot hallok, mire odakapom a fejem. Ekkor egy akadémiai egyenruhát viselő lányt látok meg, aki a fák között bolyong. Szinte már az arcára van írva a kétségbeesés. Aztán persze még véletlenül sem irányomba, mondhatni a kijárat felé fordul, hanem a másik irányba. Ez most csak vak, vagy csak eszméletlen idióta? Egy pillanatig úgy hiszem, hogy nem az én dolgom, ha ez a szőke lány el akar veszni az erdőben. Ám mikor az egyik testőrségi egyenruhát viselő alakot pillantom meg a fa mellett, ahogy fentnevezettet figyelni, nos, felvonom a szemöldököm. Azt, hogy védelemről lenne szó, kétlem, ahhoz legalább látásból ismernem kéne, így már csak egy lehetőség maradt. Úgy bóklászik itt, hogy ezt se tudja merre is jár tulajdonképpen.
Idióta, ez a válasz a korábbi kérdésemre.
Nem venném a szívemre, ha történne vele valami, de azért egy nagy sóhaj kíséretében mégis csak belépek az erdőbe. Lassan kezdem úgy érezni magam, mint valami védőszent. Múltkor Shinozaki-san, most ez a lány. Mindenesetre, nem találom meg egyből, még úgy sem, hogy a lélekenergiáját követem. Egy-egy kidőlt farönk miatt még nekem is kitérőt kell tennem. Azonban ahogy a nyomára akadok, elkönyvelem magamban, hogy tényleg ellensége a saját életének.
- Hé! - szólítom meg hangosan, de nem kapok rá semmi reakciót. - Halló, hall engem? - lépek közelebb, hátha, de így se. Igazából nem különösebben zavar, hogy nem figyel rám, normális esetben még örülnék is neki, ám mikor azok előtt a növények előtt áll ez nem így van. - Dobja azt el! - nyúlok be a csuklója elé, majd egy hirtelen mozdulattal kilököm a kezéből a növényt. Hihetetlen, hogy pont ezt sikerült neki megtalálnia. - Én a maga helyében nem szagolgatnám, még a végén úgy jár, mint az a madár - intek jobbra a fejemmel, ahol egy galamb még elég friss teteme található. Hagyok neki időd arra, hogy feldolgozza: tulajdonképpen egy mérges növényt szagolgatott, melynek először elájul a bódító illatától, majd ha sokáig szagolja - vagyis az illat továbbra is körülötte van, akkor bele is halhat. - Egyébként ki maga és mit keres erre? Tisztában van vele, hogy ez a terület már a testőrség fennhatósága alá tartozik? - vonom fel a szemöldököm a válaszaira várva, miután kicsit távolabb megyünk a szép, de halálos virágoktól és az édes illatuktól. A lánytól mindenesetre tartom a távolságot, nem megyek közelebb a kelleténél.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #2 Dátum: 2015. Nov. 06, 23:50:55 »
Valami neszelést hallottam, de betudtam az erdei élővilágnak eleinte. Aztán amikor megszólított, sőt a virágomért nyúlt a vörös hajú nő, akkor összerezzentem. Mit hablatyol ez össze meg vissza? Milyen galamb? Eldősorban, még mielőtt bármire is választ adtam volna neki, elindultam felfedezni az imént mutatott galambot. Kíváncsisággal telve kaptam fel egy ágat a földről, majd a szárnyas állatka mellé gugolva, elkezdtem szorgosan bökdösni. Nagyon reméltem, hogy csak alszik szegény, és néhány böködéssel magához tér, de nem ez volt a helyzet. 
- Hogy ez miért jó egy növénynek? - Kérdezem csak úgy a levegőbe. Ha védekezni szeretne, elég lenne ha büdös lenne, de valami édes csapta meg az orromat, mikor odahajoltam, többet nem volt alkalmam - szerencsémre!-, megtapasztalni. Csak tán nem enné meg! o.o?
Azonban, még mielőtt komolyabban fel tudtam volna mérni, hogy mégis mit okozott a dudva a galamban, akarom mondani, hogy csak kómába került-e, avagy megmördelt, félbeszakított ismételten a hölgy, akiről amúgy meg teljesen meg is felejtkeztem :| Szegény most biztos tök hülyének néz, pedig nem vagyok NYŰ!
- Izé... Eltévedtem! Ha tudtam volna, hogy valami testőrség területén vagyok, akkor nem lennék eltévedve, nem igaz? - Még mindig nem tudom milyen testőrségről van szó amúgy, de a testőrség az nem kimondottan őrség, hanem emberekre vigyáz, nem? Akkor lényegében nem voltam veszélyben itt az erdőben, nemigaz? Ha meg veszélyben voltam, akkor miért nem kerítik el, legalább valami drótkerítéssel? Nemértem :|
- Jaj! Amúgy a nevem Miwa Kyoko, negyedéves akadémista vagyok. - Dörzsölöm a kezemet az egyenruhám nadrágrészébe, majd kézrázásra nyújtom, remélve hogy ezzel ő is bemutatkozik. - Elindultam hátha megismerem az osztagok közötti járást, de mint látod...
~ juj! letegeztem!!! Q_Q Most mit csináljak?T_T ~
 

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #3 Dátum: 2015. Nov. 07, 01:01:52 »
A kérdésére legszívesebben a fába verném a fejem. Csak azért nem teszem, mert túl közel vagyok az otthonomhoz, szinte biztos megjelenne valaki, aki megállítana benne. Bár nem tudom, hogy magunktól is védeniük kell-e, vagy csak az ellenségtől. Ámbátor otthon sem tudnék elszámolni a kéreg okozta sebekkel, így talán mégis jobb, ha nem teszem. 
- Szimbiózis - felelem nemes egyszerűséggel. - Együttélés. A növény megöli áldozatát, a természet pedig felhasználja az anyagokat. Többek között rovarok. Rájuk nem hat a növény mérge - fejtem ki röviden, mert úgy tűnik, hogy ezt a lányt se éppen az eszéért kedvelik ott, ahonnan tulajdonképpen jött. Olybá tűnik, hogy azért valamennyire mégis működnek az életösztönei, mert mikor elindulok kicsit messzebbre, követ engem. Ez igazán örvendetes. Nem kell kidout használnom.
A kérdésében semmi logika nincs, de komolyan semmi. Mi az, hogy nem tévedt volna el, ha tudja, hogy egy testőrség területén van? Ugyanúgy eltévedt volna, csak maximum sokkal óvatosabb, bár ezt igazán kétlem. Abba pedig inkább nem kötök bele, hogy ez nem a testőrség területe, hanem a senki földje tulajdonképpen, csak már olyannyira közel van a birtokhoz, hogy inkább szemmel tartják. Legalábbis szerintem. Én csak abból ítélek, amit látok. Nincsen belelátásom a dolgokba. Mondjuk szerintem Youkot nyugodtan megkérdezhetném erről, válaszolna a kérdésemre. Legalábbis remélem.
Mikor a kezét nyújtja felém, felvonom a szemöldököm. Nem, nem a közvetlensége lep meg, hanem az a meglehetősen emberi gesztus. Ezzel egyszerre két dolgot is egyértelművé tesz számomra. Ő már egyszer meghalt és nem régen, hanem maximum tíz éven belül. Mindenesetre kisebb hezitálás után megfogom a kezét, bár minden egyes idegsejtem tiltakozik ez ellen. Mégsem neveltek bunkónak, ha valaki köszönt azt viszonoznom kell.
- Hanabi, tizenkettedik osztag, Biológia - és Kémia részleg vezetője - mondom el a fontosabb és publikus adatokat. Ha minden jól megy, akkor nem fogja meglepni, hogy nem mondom a családnevem. Vannak olyan lelkek, akik nem emlékeznek rá. Remélhetőleg egynek fog gondolni közülük, semmi kedvem a tudtára hozni valós személyemet. A végén még túl nagy feneket kerítene a dolognak. Bár ki tudja, lehet azt se tudja, hogy mik azok a nemesek, meg főnemesi házak. Pedig biztos vagyok benne, hogy tanítják az akadémián, ha mást nem minket, elvégre kvázi mi tartjuk fent azt a helyet.
- Szóval a tájékozódás nem az erősséged - állapítom meg, miközben ismételten kicsit hátrább lépek, majd összefonom magam előtt a kezeimet és nekidőlök egy fának. - Az osztagokhoz jobbra, az erőhöz balra kell fordulni - hívom fel erre a figyelmét, reménykedve abban, hogy legközelebb nem rontja el. Bár nem sok reményt fűzök a dologhoz, de hátha. - Egyéb iránt, mi dolga egy negyedéves akadémistának a Gotei 13 osztagai között?  - vonom fel a szemöldököm, azt pedig inkább nem is teszem hozzá, hogy az egy minden bizonnyal rövid túra lett volna, mert amint észreveszik, márpedig ebben a ruhában nem lett volna nehéz, egyből visszakísérek az Akadémiára.
Istenem, mi lesz így a Gotei-ből, ha ez az utánpótlás :|?

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #4 Dátum: 2015. Nov. 07, 10:08:20 »
- Ahaa :o - Adom cseppet sem meggyőző válaszul a szimbi-mifenés válaszára. A kifejezést ugyan nem értem, de amit utána mond, az már egészen értelmezhető. Így egész egyértelművé válik már az is, hogy az erdő félhomályában hogy kap elég energiát meg tápanyagot a dudva ahhoz, hogy ilyen termetesre nőjön. - De... De ha ennyire veszélyes, akkor nem kellene kiírtani? Már mint, magát tartja fenn lényegében a gyilkolászással. Ha... Ha képes lenne embert ölni a mérgével szerintem jobb nem szabadon hagyni a természetben. - Jó talán, feltételezzük hogy én vagyok az egyetlen kósza lélek, aki nem tud ennek a virágnak a létezéséről, és beleszagolok. De amúgy le merném fogadni, hogy ahol korábban éltem ott ilyen nincs. Vagy legalább egy figyelmeztetés van, hogy vigyázat, mérgező növények :| 
Az eltévedés teóriámra halvány értetlenséget látok átvillanni az arcán, amit amúgy nem sikerült volna észrevennem, ha nem tartom rajta a fürkésző tekintetemet. Nem tudom, hogy amúgy a zavar okozta e, avagy ténylegesen amit mondtam, de az utóbbit tudom orvosolni.
- Ha tudom hogy hol vagyok, akkor nem vagyok eltévedve. Én legalábbis így gondolom... - Teszem hozzá bátortalanul, mert így átgondolva, talán nem teljesen helyes a kijelentés, mégha lehet is bizonyos esetekben helytálló. Példának, ha felébredek egy random városban, és megtudom a nevét, attól még nem tudom, hogy merre jutok haza :| Még jó, hogy a Lelkek társadalma körkörösen építkezik Seireitei köré, nagyban megkönnyíti az amúgy is nehéz dolgomat!
Úgy látszik, bár meglepi a dolog, azért mindenféleképpen bemutatkozik ő is nekem. Azt pedig végig hallgatva kissé letaglózva állok pár pillanatra. 
- Uh Tizenkettedik! Egy ideig oda vágytam volna, hogy felvegyenek majd, mikor végzek, már most nem vagyok benne annyira biztos :/ Hallottam jót, meg rosszat is. - Majd halkabban, de még érthetően hozzá teszem. - Szegény Tizedik osztag... - Remélem azért hallotta, és mesél erről kicsit a Tizenkettedik szemszögéből is :D Aztán eszembe jut, hogy az imént biztos tiszta lükének nézett, mikor a virágról nem voltam elég tájékozott, ezt mindenféleképpen helyre kell még tennem. - Amúgy ha valami véletlen folytán bejutnék, se a biológiai részre mennék! Engem kicsit jobban leköt a robotika. - Nem voltam biztos abban, hogy ez a helyes kifejezés, ami lefedi a Seikei Papettot, mindenesetre nem állhat nagyon messze!
- Maradjon kettőnk között, de egyáltalán nem erősségem. Pont ezért akartam idejében elkezdeni betanulni az útvonalakat. Tiszta röhej, de szerintem kelleni fog rá a két év, amit még akadémistaként lehúzok. - Próbáltam mindenféleképpen úgy előadni, hogy érezze, azért törekszem én arra, hogy a hibáimat kijavítsam... szükségem van rá!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 12, 23:56:40 írta Miwa Kyoko »

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #5 Dátum: 2015. Nov. 13, 00:38:37 »
Nem győz meg. A tekintete mindenről árulkodik, csak arról nem, hogy megértette a szimbiózis lényegét. Pedig én még lebagatellizálva meséltem el neki. Komolyan, szerintem valami alapszintű állat- és növénytant mindenképpen tanítani kéne az Akadémián, pontosan az ilyen lelkek miatt. Arról mondjuk lövésem sincs, hogy felfogna-e belőle valamit, de legalább a szándék meg lenne . - Azzal, ha belenyúl a természet dolgába, vagyis kiirt egy fajt, felboríthatja akár a természet egész rendszerét - fújom ki a levegőt kissé lemondóan. Komolyan, kezdem úgy érezni magam, mint valami tanárnő. - Egyébként is, a növények előbb voltak itt, mint mi, talán nem kéne nekünk, lelkeknek belenyúlni a dolgok folyásába. Komolyan nem értem miért hiszi azt mindenki, hogy a természetnek kell hozzánk idomulnia, nem pedig fordítva - teszem hozzá, mint egy mellékesen. Süt a lányról, hogy az emberek világából jött, nem is olyan régen. Csak onnan hozhatta ezt a drasztikus „én vagyok a világ ura” felfogást, hogy ha egy növény veszélyes, akkor pusztítsuk el. Nem tisztem és igazából nem is dolgom megítélni, hogy mi történik a másik oldalon, de az biztos, hogy e miatt a fentebb említett felfogás miatt tart ott a világuk ahol.
- Tudja, hol van? - kérdem kissé szarkasztikus hangon. - Akkor legyen olyan kedves és mondja el nekem.
Remélem, erre tudatosul benne, hogy neki a továbbiakban sincs halványlila elképzelése sem arról, hogy a világunk mely részén tévedt el. Arról meg pláne nem lehet elképzelése, hogy hogyan is juthat ki ebből az erdőből. Kettőnk közül én vagyok az, aki tisztában a fenti dolgokkal, azonban se nem feladatom, se nem kötelességem segíteni neki. Ha akarnám, akkor akár itt is hagyhatnám, hivatalosan senki sem vethetné a szememre. Az már, hogy morálisan mennyire lenne helyes a dolog, nos, egészen más kérdés. Persze, nem fogom itt hagyni bolyongani, a végén még eljutna a birtok kapujához, bekopogna és segítséget kérne :|. Na, az lenne aztán a világvége.
Szóval Miwa Kyoko. Még sosem hallottam ezt a nevet, bár ez egyáltalán nem meglepő, a fordítottja lenne az. Nem számítok arra, hogy felhozza azt a nevetségesen felesleges konfliktust a tizedik osztagosokkal, arra meg pláne nem, hogy közli, régebben az osztagomhoz akart csatlakozni. Az előbb tévedtem. Az lenne csak a világvége, ha EZ sikerülne neki. Mondjuk néha jobb nem is belegondolni, hogy egy-egy érezhetően csökött intelligenciájú alak hogyan is került be hozzánk.
- Robottechnológia, mi így hívjuk és a Mechanikai részleghez tartozik - mondom meglehetősen szűkszavúan csak azért, hogy ha már hivatkozik valamire, akkor rendesen tegye. - Ami pedig a Juubantait illeti, nevetségesnek és szánalmasnak tartom az egész helyzetet. A Gotei így sem él meg könnyű időket a… nos a történtek óta, nem hiszem, hogy ezzel a „háborúval” kéne még tetézni a dolgokat. Komolyan olyan, mintha a rendszer saját magát bomlasztaná. Szóval engem nem érdekel a dolog, felőlem annyit tizedik osztagos rohangálhat a környéken, amennyi akar - mondom a lehető legrövidebben, azt nem hozzátéve, hogy az egészért a mi osztagunk harmadik tisztje felelős. Yoshida Sanseki tagadhatatlanul nagy elme és remek tudós, de komolyan fel nem foghatom, hogy miért is művel ilyen tökéletesen felesleges, gyermekded dolgokat. Az meg megint más kérdés, hogy a tizedik osztag miért is vevő erre. Arra direkt nem reagálok, hogy hallott jót meg rosszat is, magának kell eldöntenie, hogy mit szeretne, nem pedig pletykákra alapoznia.
- Vettem észre - felelem szűkszavúan a kiselőadására, miszerint nem jó tájékozódásban. - Kövessen - fordítok neki hátat, miközben elindulok az akadémiához vezető úton -, de lehetőleg ne maradjon le, és ha kérhetem, ne nyúljon semmihez, a maga növényismeretét alapul véve még rossz vége lenne. Egyébként, a helyében nem randalíroznék le-fel az osztagok között hosszútávon, még a végén gyanús személynek néznék - osztom meg vele ezt az információt a jövőbeli félreértések elkerülése véget. Van egy olyan sejtésem, hogy ha el is jutna az osztagokig, akkor ki már csak segítséggel sikerülne neki... mindig :|.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 13, 01:02:32 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #6 Dátum: 2016. Jan. 22, 00:47:21 »
Oké oké, valóban van igazság tartalma annak, amit Hanabi-san az imént kíméletlenül az én kőkemény kobakomhoz vágott. Nem tisztelem a természetet eléggé. Kicsit bedurcizhatnékom is támad ettől, valahol biztos most fogyott el a türelmem ahhoz, hogy a mondataim minden szerkezeti elemére kioktassanak. Minden bizonnyal felettem állónak érzi magát a shinigami mivolta miatt, vagy csak mert kicsit -jóval-, tájékozottabb, mint én vagyok. Mindazonáltal lehet, csak én látom ilyen szőrszálhasogatónak őt, valójában pedig csak segíteni óhajt.
- ...A kiírtása talán túlzás volna. De egy veszélyes növény mindenféleképpen kiérdemelné, hogy kutatva legyen. - Nem cifrázom túl azzal, hogy szerintem érdemes volna kiemelni az élőhelyéről, elzárt kertben gondozni, fenntartani a fajtát, mert erre szinte garantáltan ugyanazt reagálná, mint az imént, miszerint ehhez nincs jogunk. Higgyen a mondatom mögé, amit szeretne, talán akkor kevesbe titulál idiótának.
Hányszor kell még elmondanom vajon neki, hogy tudom, hogy egy erdőben vagyok, ami egy testőrség területének minősül. Mondtam már megannyiszor, hogy ez valójában már nem minősül eltévedésnek. Az sokkalta rosszabb volna.
Mivel úgy gondolom, ez további részletezést nem igényel csak sóhajtok egyet, s ha nem vár rá ellentmondást nem tűrően választ, akkor lógva is hagyom a levegőben a kérdését. Egyébként közlöm vele hogy Seireitei egyik erdős részén, ami egy testőrség territóriuma. Ha ebbe még tudna belekötni, menten fának mennék.
Csak nem lőttem annyira mellé akkor, mikor a Tizenkettedik részlegein morfondiroztam, mármint hogy hova is kerülnék az én érdeklődési körömmel. A teljes nevet hallva azért nem is bánom, hogy ebből az elképzelésemből szépen lassan, de annál határozottabban hátrálok már kifele. Hiányzik nekem az a macera, és a sok karót nyelt tudós? Egyértelműen nem! És ugysem azzal kellene foglalkoznom kizárólagosan, amivel szeretnék, hiszen ez nem csak erről szól. Mintahogy az osztagoknak a hatáskörükön túl mindig is ott lesz a papírmunka. Ühüm, talán ez a hasonlat a legmegfelelőbb a helyzetre, amikor valaki a feladatai mellé még egyéb extrákat is kap, elkerülhetetlenül, a háta közepére sem kívánva.
- Ezekszerint te nem veszed ki belőle a részedet. :o - Jegyzem meg talan a kelleténél nagyobb nyugalomérzettel emiatt. A Tizedikbe nagyobb esélyét látom a bekerülésemnek, mint a Tizenkettedikhez, akármilyen szomorú is, hogy ezáltal sokkal butabbnak érzem magam. Tehát ha oda kerülnék, őt nem kívánnám az ellenségeim közé. Túlon túl gyakorlatias, és habár erről még meg kell győződnöm, szerintem ő az az alkat, aki addig nem nyugszik, amig a rá kiszabott feladatnak eleget nem tesz. Ijesztő q.q
Az, hogy észre vette az esetlenségemet, az engem nézve egyáltalán nem dicsőség. Fülem farkam behúzva kullogok utána, kerülgetve a vad természetet: bokrokat, gyökereket. Mikor mondani szeretnék valamit, valahogy meginog a koncentrációm, és egy kiálló gyökérben -feltehetőleg @.@-, megbotlok. Orraesem, nagyon, szinte már veszélyesen kozel Hanabi-san lábához. Mit ne mondjak kavarog előttem a világ. Picit szédelgek. Azt sem tudom, hogyan álltam föl ismét; felsegített, vagy a sokktól ugy bántam, mint aki visszapattant a földről (mint egy igazi idióta...). Pillanatokkal később, mint aki nem is taknyált akkorát, már azon töröm a fejem mit is akartam mondani neki. Ott van a nyelvem hegyén, emlékszem pedig!
- Szép idő van ma. :o - Feladom, ennyire futja. Kitudja mit szerettem volna amúgy is. Az a pillanat már véget ért. Biztos tök butának gondol a kijelentésemnek hála:'( olyan rossz tudni, hogy a másik mennyire rossz véleménnyel van rólad, közben egyre csak mélyebbre ásni magadat. Hellószia önbecsülés o/.
Eszembejutott!
- Öhm... Bajok vannak, ha a Gotei juusantai már az akadémistáit kezdi el gyanúsnak vélni... -igen ezt akartam mondani, amikor hasraestem. Már a feltételezés is rossz, hogy ilyen bizalmatlanok a szervezet egységei egymás, sőt, az utánpótlás iránt.
- Messze vagyunk még? - Takarom el a számat kezemmel, mert ez pont az a kérdés, amivel, ha még nem mentél valakinek az agyára, akkor azzel biztosan sikerülni fog. Még én is szúrós szemekkel néznék magamra a helyében > <

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #7 Dátum: 2016. Márc. 26, 19:08:31 »
Kezd egyre furcsább lenni ez az Akadémista. Ha tényleg ilyenek a mai gyerekek, akkor az biztos, hogy nekem sosem lesz. Bár ha jobban belegondolok, amúgy sem terveztem, hogy szülni fogok. Ennek pedig több oka is van, de sem a hely, sem pedig az idő nem megfelelő, hogy erről filozofáljak.
Mikor azt mondja, hogy a kiirtás mégis csak túlzás volna, helyeslően bólintok. Nem tudom, hogy ezt azért teszi-e, hogy békén hagyjam, vagy tényleg így gondolja, de jelen pillanatban valahogy nem vonz, hogy kiderítsem. Úgy érzem, hogy ha ezt megtenném, akkor egy sokkal hosszabb és számomra sokkal fárasztóbb beszélgetésbe mennénk bele. Erre pedig az égvilágon semmi szükségem :|. Vele ellentétben legkisebb gondom is nagyobb annál.
- Senki sem mondta, hogy nincsen kutatva - felelem egy sóhaj kíséretében. Mát nem azért, de ha nem lenne kutatva, akkor honnan a fenéből tudnám, hogy mi ez és mit okoz? Persze, erre ő mind nem kérdezett rá, én meg nem láttam értelmét különösebben belemenni, nem hiszem, hogy sokáig emlékezne a dolgokra. Amit neki tudnia kell mindössze annyi, hogy ne szagolgassa a szép és színes virágot, mert nem lesz jó vége.
- Nem - rázom meg a fejem. Bár azt hittem, hogy ezt a korábbi szavaim érthetően a tudtára adták. - Ahogy korábban is mondtam: nem érdekel, hogy a rendszer belső bomlasztása.
Nem tudom, hogy miért okoz neki meglepetést a tény, hogy felfedeztem a tájékozódásbeli gyengeségét. Szerintem még egy aranyhörcsög is észrevetette volna. Az pedig közismert, hogy a hörcsögök nem a legokosabb állatok. Mindenesetre inkább szó nélkül hagyom a dolgot. Nem hiszem, hogy ragozni kellene.
Egy dolog viszont a következő pillanatban szinte biztossá válik számomra. Ennek a lánynak nincs, hangsúlyozom nincs túlélési ösztöne. Vagy csak egyszerűen nincs szerencséje az élettel, mert elesik. Ezzel alapvetően nem is lenne baj, ha én nem az lennék, aki és nem ott lennénk ahol. Azonban alig hogy elesik egy tű ér földet mellette, pontosan milliméterekre tőle. A francba! A francba! A jó büdös francba! Testőrök!
Másodperceim vannak csak kitalálni, hogy mit tegyek és hogyan védjem meg a lányt a tűktől. Nem akarom, hogy baja essen, még akkor sem, ha egy idióta, aki néha már-már túlságosan az, ezzel felkeltve a megjátszás gyanúját. Az ártatlanságvélelme azonban mindenkinek kijár, míg a bűne be nem bizonyosodik. Sajnos pajzstechnika hirtelen nem jut eszembe, ez nem kicsit zavar, így elhatározom, hogy ha legközelebb lesz időm, akkor azokat fogom tanulmányozni. De ez most nem segít nekünk. Végül egy tiltott technika mellett döntök, ami a Sentan Hakuja névre hallgat. Szerencsére, nem sokkal ezelőtt sikerült megtanulnom a néma kidou használatot, így a lány számára a lehető legnagyobb feltűnés nélkül teleportálom át magunkat az erdő egy másik részére. Jobb esetben egy birtoktól távolabbira. Ha esetleg feltűnne neki, hogy kicsit más az előtte lévő táj, mint korábban, vagy bármi. Akkor szenvtelen hangon közlöm, hogy beütötte a fejét az esésnél, próbálja meg megtartani azt a kevés józan eszét, ami van neki :|. A tiltott technika miatt nem izgatom magam annyira. Csak a testőrök láthatták, akik maximum Youkonak vagy a testőrség más magasabb rangú tagjainak jelentik - már ha rájönnek, hogy ez tiltott volt -, ők pedig nem hiszem, hogy a vesztemet akarnák :o.
Az utunk ezt követően áldott csendben telik, amit én személy szerint kifejezetten élvezek. Számomra megfelel ez az állapot, ám úgy néz ki, hogy az Akadémista másképpen gondolja, mert tesz egy idétlen megjegyzést az időjárásról. Szerencsére előtte megyek, így nem láthatja, hogy elmosolyodom. Ez komolyan aranyos! Vagy inkább szánalmas? Már nem is tudom eldönteni, de mindenképpen megmosolyogtat, ahogy próbálkozik. Bár a miértjét nem nagyon értem, hiszen nem beszélgettem vele olyan szívélyesen, hogy ilyet tegyen. Lehet, egyszerűen csak annyira zavarja a csend, hogy már nem tud mit mondani. Mindenesetre, egyszerűen, csak egy szűkszavú igennel reagálom le a dolgot. Nem fogok az időjárásról csevegni.
Végül talál jobb témát mire akaratlanul is megtorpanok, ám vigyázok arra, hogy még véletlenül se jöjjön nekem - nem kell nekem az előzőhöz hasonló probléma -, illetve fenntartom a szükséges távolságot is. Annak ellenére, hogy nem tűnik túlságosan észlénynek, még midig nem tudom pontosan, hogy mit is nézhetek ki belőle. Már megtanultam, hogy nem bízhatok meg az első, második és a sokadik benyomásban sem.
- Bajok vannak :| - fordulok felé. - Látom ma már semmi értelmeset nem tanítanak az Akadémián, legalábbis olyat, amire komolyan szükség lenne - sóhajtok egyet lemondóan. Komolyan, már meg sem lepődöm. - Ha bárhol körbenézel, akkor láthatod, hogy egy fal veszi körül a várost. Ez egyáltalán nem általános, csak akkor van leeresztve, ha hadkészültség van. Most az van. Mi, halálistenek ezért hordhatjuk magunknál a lélekölőnket - paskolom meg az oldalamon lévő kardot, mely valójában csak egy átlagos fegyver, de ezt neki nem feltétlen kell tudnia. - Még mielőtt rákérdeznél, nem, ez egyáltalán nem gyakori. Százhatvan múltam és ez az első alkalom, hogy ilyen történik - mondom el neki röviden és tömören a lényeget. Remélem, hogy megérti, és nem kérdezősködik feleslegesen, mert ha mégis, akkor megkockáztatom, hogy kifutok a világból. Most :|.
Már nem sok van hátra, hogy kiérjünk az útra, aminek az egyik végén a város, a másik végén a Mizushima birtok főbejárata van, így nem válaszolok, csak arrébb húzok egy faágat. Majd még egyet és lássatok csodát, már nem is vagyunk az erdőben. Ahogy hátrafordulok, látom hogy kicsit elszámítottam magam. Közelebb vagyunk a bejárathoz, mint gondoltam. Így, ha nem rossz a szeme, akkor akár meg is láthatja az ott díszelgő családi címert. Ha pedig ez megvan, akkor akár össze is teheti a dolgokat. Mondjuk, nem tudom, hogy mennyire tanítják a főnemeseket az Akadémián. De igazából jobb, sokkal jobb lenne, ha nem jönne rá arra, hogy ki is vagyok >w<. Nem véletlenül mutatkoztam be családnév nélkül.
- Itt vagyunk - mondom, ha esetleg nem tudatosult volna benne, bár azért ennyire infantilisnak mégsem nézem. - Ha mögém tekintesz, akkor láthatod a birtok bejáratát, így neked a másik irányba kell menned. Nem nagy kunszt, csak végig gyalogolsz az úton és ha minden jól megy, akkor nem messze lyukadsz ki az Akadémiától. Onnan már gondolom - vagyis inkább remélem! -, tudod az utat - sóhajtok, majd megvárom a reakcióját, esetleg kérdését, ha van. Még csak az kéne, hogy itt hagyjam egyedül, aztán kalandvágyból elinduljon a birtok felé. Őrült ötlet lenne, de valahogy nem lepődnék meg rajta :|.

(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 26, 19:11:31 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #8 Dátum: 2016. Márc. 31, 23:44:21 »
A másodperc töredéke alatt történik minden, mikor hasra esek, ugyanis alig egy pillanatra nyitottam ki csak a szememet, de az orrom előtt egy hosszú tű áll ki a földből, aztán riadalmamban becsuktam megint, és hirtelen felülve hátrafelé kezdtem kúszni. Eközben nyitottam megint nagyra a szemem, de ekkor már csak az előttem álló vörös hajú lányt látom. A tűt kerestem volna még a tekintetemmel, de a zöld aljnövényzetben már nyoma sincsen.
- Hűha. - Csak ennyire futja tőlem, még felállni sem tudok hirtelen, majd csak pillanatokkal később nagy nehezen, pedig semmimet sem húztam meg ám! Óvatosan leporolom az egyenruhámat, aminek a térdén nagy zöld foltot hagyott az esésem. - AHH! Ez nem fog kimenni!! - Hanabi elfordult, és újból haladni kezdett valamerre, amit hogy őszinte legyek, csak ő tud merre vezet.
Hirtelen felém fordul, és elkezd kioktatni, amibe eleinte belepirulok, mert burkoltan közölte, hogy hülye vagyok, aztán pedig ideges leszek, ugyan tartom magam. Mi az, hogy nem hordhatnám magammal a lélekölőmet? És mégis hol hagyjam, a szobámban talán? Ez nem olyan, mint egy szemüveg, vagy egy telefon, csesszék meg! +.+
Nyitnám kérdésre a számat, de Hanabi belém folytja a szót, már csak azért, mert másrészről nem úgy tűnik, hogy látszik a vége ennek a hadikészültségnek gúnyolt időszaknak, itt vagyok lassan hatodik éve, és már akkor sem volt újdonság pedig. És mégis akkor mit csinál a Gotei Juusantai békeidőben? Sok-sok egyre idegesítőbb kérdés jutott az eszembe, amiknek ez a vörös lány nem örülne. Azok alapján, amit nekem mutatott magából, mindene a növényzet, meg az okoskodás. Így a végére vált csak nyilvánvalóvá, hogy folyamatosan hülyének nézett, lehet, hogy jogosan, de tehette volna ezt kissé kevésbé egyértelműen is. Azt emlegette, hogy százhatvan éves, biztosra veszem, hogy ha akarta volna, akkor elrejthette volna a gondolatait, ezek szerint pedig nem állt szándékában. Azért kedves tőle mindenesetre, hogy kihozott az útra, amiről ötletem sincs mikor tértem le, ugyanis nem ismerős egyáltalán. S akármilyen kellemetlen, meg kínos is volt ez az egész véletlen, aminek folytán találkoztunk, valahol örülök, hogy egy újabb típusú lélekkel ismerkedtem meg. De hogy milyen arrogánssá válik még a főnemesség botanikusa is, az hihetetlen :|
- Hát, köszönöm szépen a kivezetést. - Nem akartam neki füllenteni, azáltal, hogy azt mondom, mekkora egy élmény volt ez a mai, így nem mondtam, de az ellenkezőjét sem, mert nem illik. ˇ^ˇ - Viszlát, Hanabi. - Köszönök el, remélve hogy a viszont látás, nem másnapra értendő.
Hátat fordítok neki, és eszembe jut, hogy milyen nyomorult is vagyok, amiért tönkretettem az akadémista egyenruhám nadrágját. - Kyoko, nem is te lennél.. - Motyorászok magamban, ahogy távolodok, látványosan bámulva az egyenruhám alsó felét, lábaimat viccesen magasra emelgetve, direkt csekkolva a zöld foltokat, mindaddig amíg rá nem jövök, hogy lesétáltam az útról, és hol máshol jövök rá? Naná, hogy egy fa előtt, aminek az úton nem volt semmi keresnivalója, én meg majdnem nekimentem! - Nem az én napom ez T^T


Köszöntem szépen a játékot :3

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 17.

Lélekenergia:

60% Complete
85 500 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 38 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Véletlenek már pedig vannak!
« Válasz #9 Dátum: 2016. Ápr. 07, 21:03:28 »
Miwa Kyoko annyira nem együgyű, hogy az alig pár másodperccel előtte földet érő tű ne tűnjön fel neki, de szerencsére a teleportáló kidout tényleg nem veszi észre. Remélem, azt hiszi, hogy a tűt is csak hallucinálta és nem kezd el kutatni. Bár nem hiszem, hogy találna bármit is, de nem is lehetetlen. Az, hogy egy mágia tiltott, nem feltétlen jelenti azt, hogy megtanulhatatlan. Elvégre én is megtanultam :|.
Látom rajta, hogy nem tetszik neki, hogy kioktatom, de ez van. Nem tudhatom, hogy a tudatlansága kinek a hibája. Az övé, mert csak nyaralni jár az Akadémiára, vagy a tanáraié, mert „elfelejtettek” egy olyan apróságot megemlíteni a diákoknak, hogy hadkészültség van, már jó pár éve. Bár, az is benne lehet a pakliban, hogy tényleg kissé idióta és nem vette észre, hogy régen nem volt fal a város körül, most pedig van. Bár, valamiért ezt nem tartom olyan valószínűnek. Inkább az első két lehetőség közül válogatnék.
Ahogy kiérünk az erdőből, látszik rajta, hogy fellélegzik. Ennek pedig gondolom, köze van ahhoz is, hogy végre megszabadulhat tőlem. Persze nem úgy, hogy bánt, hanem úgy, hogy hazamehet. Mikor magyarázom neki az utat, akkor úgy fest, hogy érti, miről van szó. Talán még bólint is. Ebben nem vagyok egészen biztos.
- Nincs mit és lehetőleg legközelebb próbáljon jó irányba menni és nem bajba sodorni magát. Viszont látásra - biccentek. Nem tudja, hogy ha az élete nem is egy hajszálon függött, de az mindenképpen, hogy lebénítsák, és utána Isten tudja, hogy mit tegyenek vele. De ez nem baj, jobb is, ha nem tud erről. Jobb, ha lövése sincs, ki vagyok. Neki is. Nekem is.
Ahogy figyelem a lépteit látom, hogy a nadrágját nézi és… és megint csak rossz irányba megy :|. Hát ilyen nincs! Komolyan, legalább addig megtanulhatna koncentrálni, míg olyan terepre nem jut, amit ismer. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés lenne egy leendő halálistentől, de mindegy. Azt hiszem, hogy jobb, ha nem idegesítem magam rajta :|. De az tuti, hogy én feladom. Még egyszer nem hozom ki onnan. Oldja meg ő!

// Én is köszönöm :3//