Szerző Téma: Ninurta-Ra'im-Zerim  (Megtekintve 1128 alkalommal)

Description: Darmore

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ninurta-Ra'im-Zerim

Eltávozott karakterek

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
38 500 / 45 000

Hozzászólások: 166

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
rozsda vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Hoshi Kazumi

Post szín:
#FF2200; #E35C19


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Ninurta-Ra'im-Zerim
« Dátum: 2015. Nov. 15, 17:31:50 »
Engedély és ellenőrzés: Yoru~tól megvan
Poszt szám: pipa


Elolvasása, csak 18 éven felülieknek, vagy nagy korú felügyelete mellett ajánlott!

Név: Ninurta-Ra'im-Zerim / Darmore
Nem: Férfi
Kaszt/Faj: Mantikór/ Kiméra
Születési ideje: ismeretlen
Kor: ismeretlen

Átsétáltam a hotel előszobáján. Nem kellett körbe nézzek, hogy érezzem az engem mustráló tekinteteket. Félelem, idegesség, kíváncsiság, még töményebb félelem, és vágy. Elfintorodtam, ahogy kiléptem a késő délutáni napsütésbe. Jelen pillanatban sokkal jobban élveztem volna, ha a saját ágyamban pihenhetnék napnyugtáig… vagy ha csinálhatom a munkám. Erre a gondolatra újfent majdnem felmorrantam. Elviseltem az embereket, eltűrtem, de gyűlöltem, amikor olyan tévképzete támadt bármelyiknek is, hogy parancsolhat nekem. Régről megmaradt hitvallásom volt, hogy az emberekben két jó dolog van csupán. A vérük és a húsuk. Esetleg még a csontjuk, de ahhoz nem ragaszkodtam olyan vészesen.
Köztük éltem, így kialakítottam magamnak egy álcát, hogy könnyebben a préda környékén maradhassak. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a saját kutatásaimat is tudtam minden fennakadás nélkül folytatni.
Határozott léptekkel haladtam, végig a fél városon, hogy aztán az egyik csicsásabb negyedbe egy messziről bűzölgő épülethez bekanyarodjak. A mai kornak már olyan elkorcsosult volt az ízlése is, hogy csak egy sóhajtással tudtam honorálni, gőzük sincs, mit jelent a fényűzés, vagy a luxus. Csak néhány ízlésficamos barom mintáját tudják majmolni. Az ajtón állók elém siettek, hogy tudtomra adják, egy zártkörű rendezvényre készülök épp betörni. Rájuk pillantottam. A sötét napszemüveg mögött a szemem zöldessárgáról kékre váltott, és szolidan felfénylett. Minél közelebb értek, annál tétovábban mozogtak. Ahogy eléjük értem, mind a ketten, kissé sápadtan megdermedtek. Nem mertek mozdulni, miközben elvonultam közöttük. Töményen megcsapta az orrom a rettegésük szaga. Elmosolyodtam fagyosan, ahogy benyitottam a nagy ajtón. Valami fogadás, vagy bálszerűség lehetett, de mint oly sok mindennel kapcsolatban itt is meg kellett, hogy állapítsam, ötletük sincs, milyen egy igazi, fényűző fogadás. Igaz, itt is a kor divatja szerinti, ünnepinek szánt viseletekkel rukkoltak elő, a jelen pillanatban épp ledöbbent ünneplő közönség, de halvány mása se volt egy valós bálnak. Egy pillanat erejéig végig pillantottam a magam kissé kopottas farmerén, és fehér ingén. Nem csak nekem tűnt fel az alul-öltözöttségem. Pimasz vigyort villantottam, miközben elindultam afelé az ember felé, akit arra használtam, hogy elrendezze, hivatalosan is végezhessen ásatásokat, és hogy hol. És aki most igen erősen elfelejtkezett, hogy hol is a helye a táplálékláncba. Rengeteg lépcsőfokkal alattam. Elővettem a zsebembe gyűrt papírt, amit kiküldtek nekem, és amint oda értem hozzá, elé dobtam.
- Gondolom sejted, hogy erre mi a válaszom… - éreztem a dühének és az idegességének a szagát. Kiváló elegyet alkotott a félelemével, ami mindig töményen áradt a pórusaiból, ha a környékemre tévedt.
-Darmore! A macska rúgja meg, most nem alkalmas… - kezdett bele, kissé erőtlen hangon. Jó pár hanggal magasabb volt mindig a hangja a normálnál, mikor velem kellett beszélnie. Levettem a szemüvegem, hogy a szemébe nézhessek. A félelemszaga került túlsúlyba. Élvezettel villantottam egy ragadozó vigyort, ahogy érzékeltem a hangulat váltását, ami csak fokozta a hatást. - … különben is, mi ez a ruha… most nagyon nem alkal… - nyöszörögte szinte a szavakat.
- A válaszom nem! Egy felől senki kedvéért nem vagyok hajlandó pingvinnek öltözni. Másfelől, az ásatási terület a kijelölt helyén fog maradni! Nem érdekel, ki merre
milyen olajat, vagy mi a fenét talált.
- ezzel befejezettnek tekintettem a meddő vitánkat. Ha innentől a területemre lép bárki is, kérdés nélkül iratkozik fel az eltűnt személyek listájára. Burkolt fenyegetésemet csak az az egy ember értette, akinek szólt. Másnak nem is kellett. Ő azonban halott fehér arccal bámult utánam.
Kisétáltam, és a két ajtónállóra mosolyogtam. Nem mertek tíz lépésnél közelebb jönni, amivel még tovább birizgálták az éhségem. Viszont elveszett volna a cserkészés öröme, ha itt helyben roppantom ketté a nyakcsigolyájuk, és eresztem le a vérüket a torkomon. Ezt így végig gondolva még követelőzőbben jelentkezett az éhség. Alig bírtam elfojtani a morgásomat.
Gálánsan nem vettem többet levegőt, amíg ott voltam a két csórika környékén. Kezdtek a szemfogaim is megnyúlni. A nap épp lebukóban volt, vagyis elérkezett az én időm. Az utcai lámpák már világítottak, noha még erősen csak félhomály volt. Bevettem magam az első sikátorba, ahol már jó pár árnyalattal sötétebb volt, mint a rendes utcák. Levettem a szemüvegem, már nem volt rá szükségem. A szemem világos kéken felizzott, majd tengerkékre váltott. A hajam kicsit megborzasodott, inkább volt már sörény. Mélyen magamba szippantottam a város szagát. Nem zavart, hogy már hosszan kinyúltak az agyaraim a számból. Az illatokat elemeztem. Pár utcával arrébb, egy kisebb embercsoportot éreztem. Teljességgel szín józan, fiatalokból álló banda. Ketten leváltak, most indultak szórakozni. Levettem a pólómat, majd szárnyat bontottam. Szinte egy elrugaszkodással ugrottam fel a háztőre, ahol is hangtalanul landoltam. Eddigre már a sötét jótékony takarásába vesztem. Az utcai lámpák csak a Föld fele szórták az amúgy is betegesen sápadt fényüket. Nem érzékelték, hogy követem őket. Elvégre ki is nézne felfelé? Valamiért, nem csak az ember, átlagban a préda állatok olyan naiv békességgel szenvedtek csőlátásban, hogy öröm volt nézni. Meg elkapni őket.
Teljesen váratlanul jelentem meg közöttük. Eltüntettem a szárnyaimat, mielőtt a fénybe értem volna, természetesen a nagyobb előtt. Ugyanazzal a mozdulattal, amivel elkaptam a torkát, ki is törtem a nyakcsigolyáját. Rendellenes szögbe hanyatlott a feje a kezemre. Ő volt a szerencsésebb közülük. Lassú mozdulattal mélyesztettem az agyaraimat a nyakába. Már nem dobogott a szíve, kénytelen voltam én kiszívni a vérét a testéből. Hatalmas kortyokkal ittam, élveztem, ahogy a forró folyadék végig folyt a torkomon. Valamennyi csepp vért kisajtoltam belőle. Lassú, kecses mozdulattal vettem el a számtól a torkát. Úgy mozgattam, emelgettem, mintha semmi súlya nem lett volna. Egy ősi, summér altatódal jutott az eszembe, azt kezdtem el dúdolni, miközben feltéptem a torkán a húst. Ha csak tehettem, mindig ott kezdtem a falatozást. Az agyaraim könnyedén roppantották el a gerincét, ahogy csontostól kiharaptam belőle egy falást. Az újra felfénylő szemeimmel a másik fogásra néztem. Megbabonázva bámulta minden mozdulatom. A félelem úgy tűnt, felülemelkedett a túlélési ösztönén. Ritka bamba ábrázattal követte minden mozdulatom. Mindig is tudtam, hogy elbűvölő a személyiségem varázsa. A kis terecske csendjét csak a halk dúdolásom, és a csontok ropogása törte meg. Jólesőn lakomáztam. Ahogy az agyaraim újra és újra a tetem húsába martak, az vaj puhán adta meg magát. Körültekintően tüntettem el mindent. Csontokat, húst, belsőségeket, mindent. Az utolsó falatnál a másikra néztem. Még mindig ledermedve, kikapcsolva állt ott előttem. Fenyegetőn rámorrantam, kapjon már észbe, és kicsit kapja már össze magát. Őszintén reméltem, nem kell felpofoznom, hogy menekülni kezdjen előlem. Az ideges mordulásomtól magához tért. Egy fülgyönyörködtetőt sikoltott, majd neki iramodott. Én közben komótosan összeszedtem a másik srác ingóságait, egy kupacba halmoztam őket, és szolid kis tüzecskét gyújtottam belőlük. Még nem csak a lépéseit hallottam a másik fiúnak, de a néha kihagyó, kalapáló szívét is. Kényelmesen sertepertéltem, egészen biztos csak a hamut hagyjam magam után, kicsit még el is ücsörögtem, majd mikor úgy éreztem, kellő egérutat adtam a másik embernek, csendesen fütyörészve utána indultam. Zsebre dugott kézzel, félmeztelenül. Követtem az illatát, miközben élvezettel kóstolgattam a félelmének fűszeres megnyilvánulását. Rajongtam ezt a szagot. Még így is túl hamar beértem. Elfogott az a jól ismert izgalom, ahogy megláttam, hogy előttem rohan kétségbeesetten. Szinte reszkettem örömömben, ahogy figyeltem a kapkodó, elkeseredett mozgását. Egy hatalmas ugrással mögötte teremtem. Egy erőteljes rúgással löktem ki az egyensúlyából. Gyönyörű ívbe zuhant el, miközben hallottam, hogy eltört két bordája. Egész közel hajoltam, hogy lássam, mit fog reagálni. A fájdalmában felordított. Ez csak tovább feszítette bennem azt a húrt.
- Fuss! Sicc! - próbáltam menekülésre ösztökélni, ám engedelmesség helyett összetekeredett, és hangosan zokogott. Adtam neki egy hatalmas maflást. Felidegesített, hogy nem mozdult, így véletlen nagyobbra sikerült, mint akartam. Újabb csontreccsenés, és újabb üvöltés volt a válasz. - Nehogy már ennyi legyen! Még bele se melegedtem! - méltatlankodtam. Másik oldalról is meglegyintettem, két lábra akartam pofozni, ám az egyik túl nagyra sikeredett, és kitört a nyaka. Lemondóan felmordultam. Lehet fordítva kellett volna elkezdenem. A másik erősebbnek tűnt. Morogva kaptam fel a testet, és a legközelebbi sikátorba vonszoltam, ahol aztán kissé csalódottan újfent neki láttam elfogyasztani a prédám…


Kinézet:

Emberként: 217 cm magas, szálkás testalkatú, impozáns jelenség. A szemei zöldes-sárgásak. A haja vörös. Az egész megjelenése fenyegetést sugároz, ha épp nem csinál semmit, akkor is. Nappal rendszerint napszemüveget hord, mivel éjszakai lény, nem árt neki a napfény, csak épp jobb szereti a sötétet.
 

Oroszlánként A köztes alakja egy méretes oroszlán. Ebben a formájában is kék a szeme, ezen kívül azonban, a mára már a természetes élőhelyén kihaltnak számító núbiai oroszlán. (Panthera leo leo,  Atlas vagy Berber oroszlán más néven


Mantikórként: Vér vörös oroszlán fej és test, pikkelyes has. Bőrhártyás szárny, skorpió farok, amiből fullánkok lőhetők ki. Kék szemek. Ha nagyon dühös, akkor egy pár szarva is nő a homlokára. Szörny alakjában a mérete:

(A külleme is hasonló, színbéli eltérésekkel)


Jellem: Igazi csúcsragadozó. Ez meg is látszik. Egoista és szadista. A kérés, vagy az alázat hiányzik a lényéből. Ő csak kijelent, és megtesz. Fajtájából fakadóan emberevő. Az embereket, lévén ők képezik a tápláléka javát, csak prédának tekinti, és legfeljebb csak használja őket.


Képesség:
Mantikórként faja jellegzetességeit magán hordozza.
Ragadozóként az érzékszervei hihetetlenül kifinomultak. Képes illatok alapján felkutatni, és becserkészni az áldozatát. Mivel elsősorban éjszakai ragadozó, így az éjjel is kiválóan lát. Rendelkezik a nagymacskákra jellemző kecsességgel, hajlékonysággal, és mozgáskultúrával. Erősebb, gyorsabb az embereknél. Képes hangtalanul mozogni, és képes a környezetébe beleolvadni. (Teljes szörny formában szőre, amúgy pedig a bőre felveszi a környék mintáját, és így fedve el a jelenlétét. Emberi alakjában a ruhát nem tudja így elfedni.) Szárnyainak hála, kiválóan tud repülni.
Darmore halhatatlan, nem fog rajta az idő. Már az ókori perzsia területén is fel-fel tűnt, ám a mai napig egy huszas éveiben járó férfinak néz ki, ugyanis képes a regenerálódásra. Minél súlyosabb a sérülés, annál tovább tart ez a folyamat. A regenerálódás ideje alatt lassabban tud
mozogni, már ha képes rá, és csak fájdalmak árán. (ennek a mértéke a sérüléstől függ, amit elszenvedett). Vagyis a sérülések rá is hatással vannak, harcképtelenné válhat tőlük. A fájdalmat ugyanúgy érzi, mint bárki más.
Teljes szörny formájába nem képes a fegyverhasználatra, viszont 8 zanjutsu pontonként 3 ponttal megnövekszik a hakudája.
Ha nem táplálkozik rendesen, akkor a túl nagy éhségtől veszett lesz, és önkívületében borzalmas tombolásba kezd, lemészárolva mindent, ami elé kerül, és mozogni képes.


Darmore egyedi képességének két része van. Egy passzív, és egy aktív
-A passzív képessége, hogy a KK pontszámával megegyező sebzésszámú reiatsu alapú támadások nem fognak rajta. A KK pontszámánál nagyobbak már igen.
- Az aktív képessége pedig, hogy a teste folyamatosan mérget termel (mérgező a fullánkja, a harapása, illetőleg a karmolása is) Ez a méreg a hangulatától függően lehet akár kellemes érzetet kiváltó anyag, vagy akár már savas erősségű gyilkos szer is. Minél magasabb a KK képességre tett pontok száma, annál jobban tudja Darmore befolyásolni, hogy hangulatától függetlenül milyen mérget termeljen a szervezete.
1-4 – nem tudja befolyásolni, milyen mérget termeljen a szervezete, illetve mind a harapása, mind a fullánkja, mind a karmai mérgezőek.
5-8 – A mérgek összetételét már akarattal tudja befolyásolni, de még nem tudja testrészeibe limitálni a méregtermelést.
9-12 – Képes akarattal irányítani, hogy melyik testrészébe koncentrálja a saját mérgét.
13-16 – A mérgével képes a testének a felületét bevonni
17-20 –A mérgét képes a testén kívül megszilárdítani
21-24 – Képessé válik a mérgét légnemű formában is alkalmazni. (lehelet vagy fújás útján)


Ereklyék
Darmore, még élete korai szakaszában kapott egy tetoválást (?). Mivel a sima tetoválást a teste regenerálja, így élő húsig megvágták a kívánt minta szerint a testét, és forró, folyékony fehér aranyat öntöttek a sebbe. Ehhez a fém mintához van öt dzsinn kötve, akik normális tetoválásnak álcázzák magukat a bőrén. Vagyis nem tudnak beszélni, nem tudnak más formát ölteni az Emberek világában. Ezeket a mintákat csak azok érzékelhetik, akik amúgy is látják a szellemeket. És ezek a minták képesek saját akaratuktól mozogni a bőrén.
(click to show/hide)
Eredetileg jóval több dzsinn felett uralkodott, de egy balsorsú találkozás alkalmával, mikor is egy boszorkányt vadászott le főfogásnak, az az utolsó tettével megátkozta. Vagyis az uralma alatt lévő dzsinnek a világ különböző pontjain lettek elzárva, azokon a pontokon, ahol először megidézték őket ebbe a világba. Darmore most régészként azért járja a világot, és jelen pillanatban azért tartózkodik japánban is, hogy felkutathassa ezeket a helyeket, és kiszabadítsa a szolgáit.)
*Dzsinn: az ősi hit szerint füsttelen tűzből született, varázserőt birtokló szabad lelkek, akiket egy-egy nagyobb hatalommal bíró személy képes tárgyakhoz hozzákötni. A dzsinn~enek ugyanolyan társadalmuk van, mint az embereknek. Ebben a világban nincs határozott formájuk, leginkább tiszta esszenciából állnak. A saját világukban képesek tényleges alakot ölteni.)

Darmore öt dzsinn szolgája. Általában csak a fajtájuk szerint szólítja őket, hisz a nevük birtoklása adja a hatalmat felettük.
- Marid: Nagy hatalmú dzsinn. Az ő feladata, hogy kaput nyisson a saját világukban, ahol Darmore otthona is van. Szólítására egy ősi perzsa kapu jelenik meg, jellegzetes motívumokkal. Az idő a kapun túl is ugyanolyan ütemben folyik, mint ahova megidézték. Amint a kívánt személy átlépett rajta, a kapu semmivé válik. És a megidézett hely két km~es vonzáskörzetébe fog megjelenni újfent, mikor Darmore vissza akar térni.

-Ifrít vagy Afrita: Ereje vitathatatlan. Ő Darmore emlékeinek az őre. Képes emlékmásolatokat készíteni, más élőlények emlékeiről (az ő beleegyezésükkel) illetőleg ha más valaki meghalt, akkor a halálának az emlékeit képes a holttesttől megtudni. És a begyűjtött emlékeket képes megmutatni a gazdájának, vagy egy kiválasztott személynek. A begyűjtése egy emléknek teljesen fájdalom mentes, ahogy az átadása is. Csak annyit lehet látni, hogy az a minta Darmore testén felfénylik, amelyikért ő a felelős. Mivel önálló tudattal rendelkezik, ha csak esszenciális formában is van jelen, így az emlékeket csak mutathatja Darmore~nak, nincs a tudatuk összekapcsolva.

-Karin, bár őket szokták a köznyelvben Dzsinn~ként megnevezni: Gazdája ősi páncélzatáért illetve fegyvereiért felelős. Darmore parancsára megjelenik a testén a régi perzsa (vagy a kívánt, több is van neki) páncélzata. Ezek a páncélok teljesen emberi munkák, a férfi hosszú élete során gyűjtötte őket össze, és a lakhelyén vannak. A dzsinn feladata végül is csak annyi, hogy a a saját világukból idézi rá a gazdájára.

Fóliót: Képes egy adott területen belül a fény elszívására. Vagy a fényerősség növelésére. 1000 lp/m sugarú kör.

-Gul vagy Goul: A dzsinnek egy emberevő fajtája. Feladata, hogy felerősítse, vagy épp elrejtse gazdájának azt az amúgy is meglévő tulajdonságát, hogy ragadozó mivoltával félelmet kelt az emberekben.



Előző havi stat: Aikawa Chiyo: 12 poszt
Hoshi Ryohei: 6 poszt
Rosui Natsuki: 1 poszt
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 17, 20:58:59 írta Ninurta-Ra'im-Zerim »
(click to show/hide)

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 559 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re: Ninurta-Ra'im-Zerim
« Válasz #1 Dátum: 2015. Nov. 17, 22:15:25 »
Uff!

Szépen megírt előtöri, és karakter, ráadásul mivel a megbeszélt javítás is megvan, így nem mondhatok rá mást, minthogy elfogadom. :3

Lélekenergia: 7000
Szint: 1.
Tőke: 4000 ryou

Ezen felül kapsz minden képzettségedre 1-1 pontot, valamint további 14 pont áll rendelkezésedre, melyet szétoszthatsz az alábbi képzettségek között:
  • Fegyveres harc
  • Pusztakezes harc
  • Reiatsu kezelés
  • Egyéb helyváltoztató képesség
  • Különleges képesség

Amint megvagy a pontozással, kérlek, jelentsd le a megfelelő helyen, valamint készítsd el az adatlapodat.

Kellemes játékot! ^^