Szerző Téma: Enemigo Público  (Megtekintve 928 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ichimaru Gin

Mesélő

*

Hozzászólások: 53

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 3 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Enemigo Público
« Dátum: 2014. Júl. 04, 10:56:57 »
Las Noches arrancarjainak is szükségük van a szórakozásra, eme földalatti kocsma pedig tökéletesen alkalmas hely az alkoholvedelésre. Általában rock és punk számok szólnak, a vendégek részére pedig egy dühöngő szoba is rendelkezésre áll, ahol kedvükre törhetik el a székeket ivócimborájuk hátán.
Az asztalokat össze is lehet tolni, hogy nagyobb társaságok is elférjenek, az alkohol mellett pedig természetesen szendvicseket is felszolgálnak.

HITEL NINCS!



Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #1 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:41:35 »
Találtam egy Őrangyalt

Flavia újdonsült rangjában aligha változott, bár senki sem tudta, hogy miképpen szerezte meg elődjétől az espada rangot, ráadásul rendkívül kevesen voltak tudatában, új pozíciójával. Annak a kicsin körnek is csak annyit mondott egyszerűen, félvállról: Találtam. A megszokott, szűk és lényegre törő választ, már Flaviától. S nem is akarta túlcifrázni a dolgot. Sokat tanult az esetből, de nem kívánta senki orrára kötni az eseményt, ha nem volt muszáj.
Így Flavia szokásos feladatát végezte, értékeket szabadított fel, hogy egy új, jobb helyre vigye őket, ahol meg vannak becsülve. Jelenleg egy drága kövekkel teli csomagot igyekezett e kegyben részesíteni, amit egy nála kétszer nagyobb, izmos, eléggé felvágós alak szorongatott markában. Természetesen eléggé felöntött a garatra, hisz ebben az ivóban a legtöbb arrancar kikapcsolódni jár. Így jobb alkalom nem is adódhatott volna számára, mint ez. Miközben Őméltósága dicsekedett azzal, honnan szerezte a kincsekkel teli tatyót, Flavia véletlenül megtalálta az övére kötött drágaköveket. S már éppen beleolvadt volna a tömegben, mikor egy alaknak neki ment. Az felháborodva lökte arrébb. Flavia profi volt egyensúlya megtartásában, így egy hátra felé végzett cigánykerékkel talpon maradt, azonban így leleplezésre került szerzeménye.
A drágakövek hatalmas csörömpöléssel potyogtak a padlóra, mindegyik apró darabra törve végezte. Flavia szíve hatalmasat dobbant! Szegény ékkövek, hogyan jártak! De még hamisságuk sem zavarta, elkezdet markába gyűjteni a maradványokat. Azonban az eredeti tulajdonosról nem volt elmondható a beletörődés, vöröslött az arca a szégyentől, hogy ilyen egyszerűen „kirabolták” – milyen csúnya kifejezés is ez Flavia szerint –, s a tény, hogy rendesen felültették még csak hab volt a tortán. Hogy megtartsa tekintélyét a szórakozott társaság között meg akarta leckéztetni Flaviát, hiszen egy részegnek ez volt a legegyszerűbb gondolkodásmód. Flavia nem haragudott rá, megértette, hiszen az orrfacsaró szag elárulta neki, hogy már vagy tíz poháron lehetett túl. S most így, vagyon nélkül maradva fizetni is képtelen. De hát ez mit sem változtat Flavia valóságnézetén…
- Mi a bajod? Flavia találta, szóval ez Flaviáé! ^_^ – mosolygott szemrebbenés nélkül a fickó arcába, ki dühödten ragadta meg a nyakánál áttekert palástot, artikulálatlan üvöltéssel közölve Flaviával, hogy most aztán nagyon meg fog lakolni.
Flavia az arcába kapott rémes szagtól émelyegni kezdett, de őrangyala pont időben bukkant fel. Hát mennyit kereste, s most megtalálta! Flavia tudta, hogy neki is van! *_*
Az őrangyal hangosan csörtetett be az épületbe, ajtóstul, mindenestül, szemrebbenés nélkül a Flaviát fogva tartó alakot kemény, faajtó alá terítve. Flavia a leütött kezéből könnyedén ki tudott szökkeni, így megúszta, hogy egy nehéz, vaskos bejárattól egy óriási búbot kapjon kobakjára. De Flavia sem volt ostoba, kihasználta az adott pillanatot, verekedést kezdeményezett. Kezdésnek egy széken ülőt lökött el, majd mutatott egy ártatlanra, hogy ő volt az elkövető. Persze elhitték neki, miért kételkedtek volna benne? A csata egyre jobban kiterjedt a mulatóhelyen, Flavia pedig fel tudta szedni a földről a talált kincseit, s tartozva az őrangyalnak lőtte szét egy barával a felé repülő alkohollal teli üveget, s szökkent mellé, hogy a hátát fedezze. Cseppet sem érdekelte, hogy az iménti megmenekítő tette mennyire volt szándékos, vagy mennyire volt a véletlen műve. Flavia fejébe vette a dolgot és nem kívánta másképpen felfogni a helyzetet.
- Flavia igazán hálás az őrangyalnak – mondta. - Flavia hogyan hálálhatná meg neked?
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Dalarea Cortéz

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 800 / 15 000

Hozzászólások: 8

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #2 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:42:31 »
Őrangyal
 
 Daniella egy könnyed mozdulattal megigazította az alabárdot, ami fásliba csavarva lógott a vállán, azután a fejébe nyomta a fehér bőrkalapot, aminek a karimáján végighúzta a mutatóujját. Összesen, ha öt másodpercet töltött a tükör előtt, mielőtt a kocsma felé indult. A húgai mindig olyan szépen fel tudták dobni a testet, de ahová ő ment, tökéletesen elég volt a természetes szépsége.
 Egy apró mosoly ült ki az arcára, ahogy megérintette a húgai tudatát, persze, óvatosan. Jelenleg mind békésen alszanak, olyan közel hozzá, olyan biztonságban, amit senki más nem tudna biztosítani nekik. Talán ez a legtöbb, amit kívánhat az élettől, biztonságos közelben tudni őket minden pillanatban, megvédeni őket ettől a gonosz világtól. Meg persze, a saját hülyeségeiktől.
 Kinyújtotta a karjait, és elégedetten hümmögött egyet, ahogyan a kocsma látható közelségbe ért. A zsebéből előtúrt egy cigarrot, és a bal keze mutatóujján létrehozott szürke reiatsulángocskával meggyújtotta. Mélyen a tüdejébe szívta az erős szivar füstjét, egy pillanatra lehunyta a szemét, majd kifújta. A testvérei nem szerették ezt a szokását, de úgy gondolta, azért Juliának három perc plusz fogmosás belefér. Egy kisebbet szívott a szivarból.
 „Hé, kislány, adsz egy slukkot?” Daniella egy mosollyal nézett a szemmel láthatóan holtrészeg, vékony arrancarra, azután egy határozott mozdulattal megragadta a ruháját, maga elé rántotta, azután a levegőbe ugrott, és páros lábbal beküldte az ajtón. A mozdulat annyira jól sikerült, hogy az ajtó még maga alá temetett még egy arrancart, aki éppen egy lánnyal kötekedett. Hiába, így érkeznek meg a fontos alakok.
 Ahogy megállt az ajtóban, mélyet szívott a szivarból, és közben körülnézett. Tudta, hogy a napfény miatt, az eddig sötétben lévők nem látják tisztán, legfeljebb a sziluettjét. Éppen ezért, nem sietett, várt néhány másodpercet, azután elnyomta a szivart az ajtófélfán, és könnyed léptekkel sétált át a kidöntött ajtón, az alátemetett áldozattal, és huppant le a bárszékre. Csak ekkor vette észre, hogy már komoly verekedés kezd kitörni, és felé dobtak egy sörösüveget, amit azonban valaki eltérített. Úgy döntött, beszáll, de persze, nem szomjasan.
 - Tequilát, lámabaszó!- a pultos már ismerte, úgyhogy szokás szerint, csúszva jött fél perc múlva a pohár, ő pedig elkapta, egy cseppet sem kilöttyentve. Most ugyan valószínűnek tartotta, hogy kevesen figyelik, de nem érdekelte annyira. Igazából, ő nem a külvilágnak csinálta ezt, hanem saját magának. Segített neki megtartani azt a képet magáról, hogy ő erős, magabiztos, és képes megvédeni a testvéreit.
 - Hát… mondjuk fizethetnéd a piámat, Flavia.- a poharat egy könnyed mozdulattal vágta hozzá egy éppen háttal álló arrancar tarkójához, azután leszállt a bárszékről, és bedobta azt is a közösbe, a kocsmáros legnagyobb kétségbeesésére. - Nem láttalak még itt, de ez egy kurva balhés hely, aranyom.- Daniella egy könnyed mozdulattal hajolt le az arrancar elől, akit éppen bedobtak az italok közé, azután újra felegyenesedett, és megigazgatta a kalapját. - Ja, tényleg. Én meg Dalarea vagyok. Örvendek!- kezet nyújtott az arrancar felé, közben gyorsan körülnézett, hogy mi a helyzet a verekedés terén. Sosem szeretett ész nélkül beleugrani semmibe, mert fennállt a veszélye, hogy összeszed valami sérülést, ami zavarja a húgait.
« Utoljára szerkesztve: 2014. Aug. 09, 18:44:52 írta Ichimaru Gin »

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #3 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:44:02 »
Őrangyal

Flavia minél többet látott az általa angyalnak titulált személyből, annál szimpatikusabbnak tartotta. Látott benne valamit, ami nincs meg minden arrancarban, valami különlegeset, ami vonzotta. Mint a kígyós fülbevaló, egy az a koponyás kasza, esetleg a holdmedalion… nem, ennél komolyabb volt, ami megragadta az előtte álló szárnytalan, mégis angyali személy. Talán, mint Ivela-aneja esetében, mert leginkább ahhoz tudta hasonlítani ezt, ami most a lelkében járt. Igaz, nem volt ugyanaz, meg nem is tudta egyazon fokra helyezni a kettőt, ezért előbb többet szeretett volna látni az előtte állóból, még inkább megismerni, ugyanis Flaviában ott motoszkált ama gondolat, hogy a nőben több rejlik, mint amit megmutat magából. S Flavia szokott hallgatni a megérzéseire, Ivela-aneja erre többször hívta fel a figyelmét, s most úgy sejtette érdemes a belső hang előtt fejet hajtania. Ez nem olyan dolog, ami árthat neki, legalábbis Flavia így érezte, ezért úgy határozott, meg fogja ismerni még jobban az „őrangyalt”.
- Ahogy Flaviától kívánod, őrangyal – hajolt meg elegánsan. Persze, hogy emelje a tekintélyét a pultra ugrott, hogy ott hajtson főt előtte.
- Balról, vigyázz ^_^ – intette óvatosságra a nőt. Bár Flavia sejtette, hogy az őrangyal is tisztában van azzal, hogy éppen egy rendkívül ittas állapotban lévő monstrum pontatlan mozdulatokkal kívánja eltorzítani az arcát.
- Flavia szerint szórakoztató – nevetgélte. - Bár Flavia nem jár ide túl sűrűn ^_^ – osztotta meg a nővel tapasztalatait, majd egy elegáns szaltóval leugrott mellé, s egy jobbról-balra indított rúgást intézett egy másik arrancarra, ki hátba támadta volna az őrangyalt. Az ütést kicsit oldalasan, a lábszárával intézte derék magasságban, s hogy még fájdalmasabb legyen, némi lélekenergiát is koncentrált oda hierrojába, hogy keményebb legyen a csapás, melyet rámér, és annál biztosabb legyen, hogy nem fog egyhamar felkelni.
De amikor tömegesével akartak rátörni a megszállott, kissé nagyon ittas állapotban lévő arrancarok, belátta, hogy nem lenne egyszerű mindegyiket kifektetni, nagyobb sérülések nélkül, ráadásul Flavia kezdte unni a helyzetet, túlságosan is, ezért másik megoldáshoz szeretett volna folyamodni. Lopva a bal gyűrűsujjára tekintett, ahol ott pihent a Solar Anillo teljesen feltöltött állapotban. Tény, régen alkalmazta, így nem látta akadályát annak, hogy bevesse.
- Csapos úrság, Dalarea kedves, Flavia szeretne megkérni titeket, hogy csukjátok le a szemeiteket a ti érdeketekben ^_^ – figyelmeztette őket. S csak rajtuk múlott, hogy hallgatnak eme bölcs tanácsra, avagy sem. Mindenesetre Flavia leszedte ujjáról az apró kiegészítőt, jobb kezével előre nyújtotta, az őrjöngő társaság felé, majd hagyta, hogy lélekenergiája szabadon áramolhasson körülötte. Az eddig pórázon tartott nagy mennyiségű reiatsu most táncolt körülötte, amelyre szinte azonnal reagált az ékszer és a benne összegyűlt fény elárasztotta az egész ivót. Aki nem a magas lélekenergiától esett össze, az bizony a szemvakító ragyogás áldozata lett.
Flavia mosolyogva fordult a nő és a csapos irányába, majd lépdelt lassan a pulthoz, ahol felállított egy-egy még ép állapotban lévő széket. Az egyikbe helyet foglalt, majd a nőre pillantott.
- Flavia végzett, kinyithatjátok a szemeiteket – mondta. - Csapos úr, ha kedves az élete Dalareának felszolgálja mindazt, amit kíván! – A nagy hadakozásban félrecsúszott palástját igazgatva adta ki az ukázt a pultosnak. Direkt úgy fordulva, hogy a bal lapockáján lévő számot az illető láthassa, ezáltal meghúzva magát és nem kikérve magának a parancsot.
- Flavia örülne, ha együtt iszogatnátok, Dalarea kedves ^_^ Flavia szeretne jobban megismerni téged, már ha nincs ellenedre – mosolyogva mutatott a mellette lévő üres székre. - Flavia meglátása szerint, nagyszerűen harcoltál, elképesztő volt! Hol tanultad? – kezdett is bele a kérdezősködésbe.
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Dalarea Cortéz

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 800 / 15 000

Hozzászólások: 8

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #4 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:44:41 »
Őrangyal

 Daniella egy könnyed mozdulattal kapta el a férfi öklét, azután az egyik csizmája orrával az ágyékába rúgott, és végezetül, egy pohárral teljes erőből arcon csapta, hogy a törött üvegszilánkok felvagdossák a férfi arcát. A lány mutatóujján és tenyerén is kibuggyant a vér néhány karcoláson, de ez még bőven az apróság kategória, mivel szinte nem is fáj, másnapra már csak két halvány csík lesz ott, Juliát nem fogja zavarni, bármit is tervez következő napra.
 - Kösz.- Daniella megfordult a bárszéken, és a pultra könyökölve figyelte, hogy intézi el a piás arrancarokat újdonsült barátja. Gyorsan megállapította, hogy a lány, mint sok arrancar, remek harcos, de még közöttük is kiemelkedő. Ami őt illette, piszkos trükkökre, cselekre, megfélemlítésre épített, és sok férfiról tudta, hogy mi az a határ, ahol még nem ütnek komolyan vissza. A lány azonban egyértelműen komolyabb harcos volt, nem csak az élet tanította, lehetett rendes tanára is. Keleten rengeteg pusztakezes harcművészet fejlődött ki, biztos volt benne, hogy ő egynek a mestere.
 Daniella úgy döntött, hogy megbízik a lányban, és lehunyta a szemét. Tanult ugyan Catalina hibájából, de magát jobb emberismerőnek gondolta, és nem volt viszálya vele, ahogyan a testvérei sem szóltak neki, ahogy álom-szerű állapotukban feltűnt a lány arca, megszólalt a hangja a fejükben. A szemhéján keresztül is látta a villanást, és ahogy kinyitotta a szemét, egy mosollyal nyugtázta, hogy a terep tiszta, mindenki elkábult a fénytől. Nem ismerte ezt a technikát, de gyorsan megállapította, Flavia valószínű erősebb nála. Igaz, az ő képessége is nagyon erős a maga módján.
 Örült, hogy a verekedés után megkapta a piáját, bár nem értette, hogy a lány miért akar ennyire vele iszogatni. Az első gondolat, ami eszébe jutott, hogy a lány esetleg ráhajtott, és éppen azt akarja tőle, mint azok a férfiak, akik meghívják egy italra, de úgy döntött, hogy ezzel az eshetőséggel csak akkor számol, ha van valami reális alapja. A maga részéről úgy döntött, hogy hagyja folyni az eseményeket, aztán, ha történik valami, legalább ebben megelőzi Lucíát. A második ötlete, hogy ez valami Catalina-féle szövetségi beszervezés lesz, vagy valahová hívni akarják, hogy csatlakozzon, de mivel a lány nem tudta, hogy jön, valószínűtlennek tartotta. Akkor lehet, hogy csak az egyetlen, még talpon lévő személlyel akart beszélgetni ivás közben.
 - Igazság szerint, nem tanultam soha verekedni, megedzett ez a kurva élet. Ötszáz évvel ezelőtt kint éltünk a dzsungelben a testvéreimmel, tizenkét éves koromtól kezdve magamnak szereztem a kaját, én csaptam agyon hozzá az állatot, a ruhámat is magamnak csináltam a szőréből, tizennégy éves koromtól pedig baszakodtunk a kereskedőkkel is. Tizenkilenc éves koromra olyan kurva gazdagok lettünk, hogy kiadtuk magunkat grófnőknek meg grófoknak, és beköltöztünk a kikötőváros egyik palotájába.- Daniella meghúzta a tequilát, közben pedig visszagondolt arra a boldog napra, amikor végre rendes tetőt, ruhát adott a húgai feje fölé. Kár, hogy nem élvezhették tovább. - Sosem lehettem gyenge, meg kellett védenem a testvéreimet, azután pedig igazságot kellett szolgáltatnom, és az sem könnyű. Ha valaki le akarja vágni egy kormányzó falloszát, kibaszott keményen kell vágtatnia. Veled, mi a helyzet? Ez karate volt? Vagy judo?

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #5 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:45:35 »
Őrangyal

Flavia arcán csalafinta mosoly jelent meg, alig pár másodperc erejéig, mikor látta, hogy a pultos szó nélkül cselekszik, ahogy megpillantotta bal lapockáján, ruhája alól kikandikáló számot. Flavia a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy egy számjeggyel ekkora befolyást fog szerezni.
- Flavia szerint ez igazán lenyűgöző, hogy magadtól tanultál meg így harcolni, kedves – tapsolta meg ünnepélyesen, majd vette át a két italt a csapostól, az egyiket a beszélgető partnerének adva. - Flaviának főleg a belépőd tetszett Dalacsi! – tette hozzá széles vigyorral az arcán, ahogy visszagondolt az alig öt-tíz perccel ezelőtt történtekre.
- Flavia reméli, hogy megfelel az ízlésednek. Nehogy kiszáradj – kacagta el magát. Flavia kicsit hosszabb ideig nézte az őrangyalnak titulált arrancart mire szóra nyitotta volna a száját. Elég időt adott magának az erős itóka ízének kiélvezésére is mellette, míg megfogalmazta mondanivalóját.
- Flavia szeretne megkérdezni téged arról, hogy hol vannak a testvéreid? Flavia szívesen megismerné őket is, ha szabad persze, Dalacsi – mosolygott, s bízott abban, hogy ivópartnere nem veszi ezt tolakodásnak.  
- Flavia kung fu mester, Dalarea kedves! ^_^ – billentette kobakját picit oldalra, mosolyogván. - Flavia tudja, hogy picit hasonlít az általad említett két harcstílusra, de a kung fu ezen ága is sok rúgást alkalmaz. Bár Flavia saját állatjegyére épít, a kung fu-ban mindenkinek meg van a maga, egyéni harcstílusa – fülig érő mosollyal lóbálta lábait lelkesen. Flavia áthatóan pillantott a mellette ülő őrangyalra, csendben tanulmányozva, majd mielőtt megosztotta volna újabb gondolatait a nővel, egy újabbat kortyolt italából.
- Flavia szerint a te aspektusod talán a kígyó lenne, kordában tartod egész lényedet, átvered az ellenfeledet, a kígyó teste és puhának hat, erőtlennek látszik, mégis ott lappang benne az erő. Mindezek mellett tele van ellentétekkel, hajlékony, de szilárd, lágy, de erős, folyton mozgásban van. A kígyó villás nyelve megfélemlít, adottságait aljas trükkökre építi fel – néz Dalareára, majd a kiivott pohárra pillant, melyet követően tekintetét a pultosra szegezi. - Kérünk még – mondja, kellő udvariassággal, azonban ellenvetést nem tűrően, a csapos felé nyújtva üresen ásító poharát.
- Flaviát érdekelné, hogy kerültél Las Nochesbe! Hueco Mundo kemény világ, de Flavia által hallottakból, amit mondtál, neked nem lehetett nehéz, igaz-e Dalacsi? – mosolyogva várta a mesét, legalábbis bízott abban, hogy az újabb italért cserébe kap némi zsemlemorzsányit a figyelmét felkeltette őrangyal múltjából. Flavia mindenesetre a legjobbakban reménykedett és nem szomorodott el akkor sem, ha nem ecsetelte végül múltját ívó partnere, hiszen így is remek társaságnak örvendhetett legalább. Egy olyat, akit ha Flavia akart, se kapott volna meg, ehhez mindenképpen a véletlen szerencsének a közbejátszására volt szüksége, ebben biztos volt.
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Dalarea Cortéz

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
5 800 / 15 000

Hozzászólások: 8

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #6 Dátum: 2014. Aug. 09, 18:46:07 »
Őrangyal
 
 Daniella elnéző mosollyal hallgatta a lány csacsogását, aki eszébe juttatta, milyenek voltak a húgai, amikor tizennégy-tizenöt évesen éltek a dzsungelben egy fatetőre épített viskóban. Arra nem emlékezett, hogy ő valaha ilyen lett volna, neki erősnek kellett lennie, határozottnak, magabiztosnak. Mindig irigyelte azokat, akik ennyire boldognak tűntek, ennyire önfeledtnek, gondtalannak. Olyannak, amilyen Julia volt, mielőtt széttépte a jaguár.
 - Ittam már jobbat is, de egynek jó- ahogy belekortyolt az italába, nem érzett rajta semmi kiemelkedőt, de azt a szintet hozta, amit elvárt tőle. A lényeg, hogy erős volt, érezte, hogy megüti, kiüti, ahogyan a verekedések közben is szerette ezt az érzést. Elfelejtette vele az emberi életet, aminek csak néhány boldog, és számtalan fájdalmas pillanata volt, és megakadályozta benne, hogy gondolkozni kezdjen. Ahhoz viszont még nem ivott eleget, hogy ne tudja végiggondolni, milyen választ adjon a testvéreiről szóló kérdésre.
 Nem mesélték el senkinek, hogy hatan osztják meg ezt a testet, az arrancarok fele őrültnek nézte volna őket érte, egy kisebb csoport pedig felhasználta volna őket, kísérletezett volna rajtuk, ha megtudják, különleges. Így könnyebb volt kapcsolatokat építeni is, aki pedig egynél több személyiségükkel találkozott, szimplán csak szeszélyesnek hitte. Senkivel nem kerültek olyan közeli kapcsolatba, hogy tudjon a titkukról.
 - Halottak. Mind az ötöt túléltem, elég hosszú ideig hozzá, hogy a felelősök megbánják, hogy túlélték a születésüket, aztán ólmot repítettem a koponyámba- az ital íze egy kicsit édesebb volt, ahogy belekortyolt. Miután Julia meghalt, és Mercedes sem tért haza többé, Daniellában nem maradt más, csak harag, gyűlölet, keserűség, amit egy évig cipelt magával, tervezgette a bosszúját a felelősök ellen, és végül néhány nap alatt intézte el az összes felelőst. Élete utolsó napján felszabadító érzés volt, hogy mindenki megfizetett, aki bántotta a húgait. A haragtól segített neki megszabadulni, a bánattól pedig az szabadította meg, amikor újra egyesült a húgaival. Kedvesnek találta Flaviát, de nem kockáztatta, hogy a bizalma miatt ismét elszakítsák őket tőle.
 Bár ő maga soha nem érdeklődött különösebben a szabályos, kötött harcművészetek iránt, érdeklődve itta a lány szavait az itala mellé. Egy verekedésben hatékonyabbnak tartotta a tanulásnál a törött üvegnyakakat, a székeket és a figyelemelterelő dekoltázsokat, de egy kicsit mindig csodálta, hogy valaki minden szituációban képes ugyanúgy harcolni, üvegnyak, szék és dekoltázs nélkül is. Eldöntötte, hogy megosztja az információkat Serenával is, ő volt a hat közül, akit különösen érdekelt a harc.
 Egy kicsit ittas, egyáltalán nem nőies, orrból jövő nevetés hagyta el Daniellát, amikor meghallotta, hogy a lány szerint ő kígyó. Kíváncsi volt rá, hogy Flavia hogyan látta volna Catalinát, ha ő kígyó. - Igazság szerint inkább galamb vagyok, kedvesem- a galamb is hasonlóan alattomos jószág, mint a kígyó. Turbékol, kedvesen viselkedik, és közben megfertőzte a városa lakóit különböző betegségekkel. A galamb ellentétek madara volt, egyszerre tiszta és koszos, jó és gonosz, egyszerre visz békekötést és hadüzenetet. Akármennyire erősködött Serena, hogy sárkány legyen a nevük, utólag a galamb tűnt jó választásnak, és jól mutatott a címerük is. Reménykedett benne, hogy számtalan gyereke lesz, ahogy a testvéreinek is, akikre ráhagyhatják, amit összeszedtek, de a családjuk ki is halt a létrejötte után, egyedül Serena maradt meg egy máig fennmaradt dalban a galambról és a varjúról. Ő is Servació néven.
 - Nem nagy sztori, a szokásos hollow-mese. A tizenhatodik század közepének elején valamikor feldobtam a talpam, hollowvá változtam, és háromszáz évig ettem a többi hollowt. Csak azokkal foglalkoztam, akik szánalmasan gyengének tűntek, azért tartott ilyen sokáig. Pár éve adjuchas lettem, azután egy másik, farkasszerű menos egy harcban letépte a maszkomat, és arrancarrá változtam, akkor pedig rögtön idejöttem. Aizen adott egyenruhát és helyet a seregében, amikor éppen háborúzni támadt kedve, mentem és öltem neki, a többi időm a városban ütöm el. Többnyire piával, bunyóval és férfiakkal- lehúzta a piát, és egy könnyed mozdulattal átdobta a válla felett a poharat, ami ripityára tört a falon. Volt a testvéreinek sok különböző tevékenysége, ő főleg ezzel a hárommal ütötte el a hétfőit. - Mesélhetnél te is magadról, Flavia. Ritkán látni ilyen fiatal arrancart, mint te, biztos van valami érdekes történeted magadról- ráadásul, elég erősnek, ügyesnek is tűnt, mégis nehéz volt elhinni, hogy abban az őrült forgatagban, amikor eggyé válik az a rengeteg test és lélek, ott, ahol hatan együtt is alig voltak képesek összetartani és győzni, egy éppen eladósorba kerülő lányka győzelmet arathasson.

Karakterlap

Flavia nella Sinestesia

Eltávozott karakterek

Tres Espada

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
30 400 / 45 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 12 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Aranyssárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Bonyolult

Mottó:
A lopni olyan csúnya kifejezés, én csak megtaláltam!

Post szín:
#856a89 // #e8d2f9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #7 Dátum: 2014. Aug. 20, 17:02:34 »
Őrangyal

Flavia lesújtó pillantást vetett a pult mögött álló hollowra, mikor Dalarea értékelése elhangzott a kapott itókáról. Minimum a legjobb felszolgálását várta volna, minimum! Bár belátja, meg se haladja ez a nedű ama minőségi borokat, pezsgőket, amelyeket Ivela-anejával szokott fogyasztani ráérős pillanataikban. Azonban az arrancar azt hinné, hogy némi súlya van egy számnak a testen. Való igaz, Flavia kifejezetten szereti, ha letekintik, gyöngébbnek és kevésbé veszélyesebbnek hiszik, nem is sejtve mit rejteget magában. Elmosolyodott. Eljátszott a gondolattal, hogy egy legyintéssel elveszi a pultos életét. Végül elvetette a fondorlatát, túlságosan elhamarkodott lenne, ad neki még pár boldog órát.
- Óh, Flavia arra kér, hogy fogadd el részvétét – szólt együttérzést tanúsítva. Legalábbis valami ahhoz hasonlót, melyet még emberi életéből hozott magával. Flavia amúgy is azt vette észre, hogy kevesen vannak, akik az emóciók eme csodás tárházát ennyire kihasználná az arrancarok hada között, mint például ő. Ivela-aneja bizonyos helyzetekben még tanácsolja is ezen gyöngéd érzelmeket, bárki megvezethető általa, aki nem lát át szemellenzőjén. Bár most semmiféle megvesztegetés, alattomos szándék nem vezérelte Flavia szándékait. Sőt mi több, tetszett neki, hogy Dalarea ennyire szókimondó és tettre kész.
- Tehát öngyilkos lettél – gondolt bele az elmondottakba. - Flavia csodálja az erődet, Flavia nem bírta volna – szólt elismerően. A régi Flavia talán valóban nem bírta volna, kérdéses igaz, hogy a mostani önmaga megtenné ezt? Némán merengett el az alábbi gondolaton, végül arra jutott, túlságosan élvezi még ahhoz az életet, hogy csak úgy, egy golyóval vessen véget neki. - Flavia gondolja Dalacsi jól meglepődött, amikor rájött, az élet több annál, mint amit hátrahagyott – vigyorodott el, az arrancar létre utalva.   
- Galamb? – hökkent meg eleinte Flavia, Dalarea nevetését hallva. - Végül is, Flavia nem ismeri ezt a stílust, de nem jelenti azt, hogy nem létezik – mondta elgondolkodva azon, hogy Dalarea és a galamb mennyire hasonlítanak. Flavia végül ráébredt, annyira még nem ismeri az őrangyalt, hogy ilyen komoly meghatározást tudjon hozni, ámbár első benyomásra akkor is a kígyót párosította volna hozzá.
Flavia az új ital egyikét, melyet a pultos eléjük rakott, kézbe véve hallgatta a sztorit Dalarea lidércként töltött éveiről, mely meglepően soknak tűnt, hallva a századot az elején. Lenyűgözte, hogy micsoda veterán áll előtte, ám’ kissé aggasztotta is, mi életcélja lehet, ha ennyire toporog egy helyben az erőnlétét tekintve? Ezen a helyen farkastörvények uralkodnak, ha csak teng-leng itt a lélek, az nem kifizetődő. Meg kell tanulni túlélni.
Aizen nevét hallva Flavia morcosan prüszkölt fel. Utálta. Akárcsak a mostani trónbitorlót, hogy elődje kifejezésével éljen, amely gondolataiban egy villanásra felmerült benne.
- Tehát téged nem segítettek arrancará válni kedves? Szép – bólintott elismerően, nagyot kortyolva italából. - Hát… már nem pöffeszkedésből, de ténybe tény, Flavia negyedannyi idős sincs, mint valószínűleg te, Dalacsi – kuncogott. - Flavia Amerikában élt a vadnyugaton, és hollow léte cseppet sem volt olyan válogatós, mint a tiéd, kedves – piszkálta poharát. - Ám Flaviát három halálisten emelt az arrancarok közé. Flavia volt a 63. ^_^ - Mesélte el, lévén nem titok, bár részleteiben nem igazán akart kitárulkozni, hiszen Dalareát még nem kimondottan volt lehetősége megismerni, s teljes múltjáról senki sem tud, mindenkinek keveset mondott, van, hogy alakítva azt, hogy ne lehessen ellene felhasználni, mert az arrancar sohasem tudhatja. Akik a kelleténél esetleg többet tudtak, mint amennyit kell, azok általában nem élték meg a másnapot.
- Flavia sosem volt igazán hűséges típus – fülig érő vigyorral rántott vállat. - Flaviát igazából hidegen hagyja a politika, nem illik ide – suttogta a végét, hiszen sose lehet tudni, hogy Seth csatlósai melyik sarokban bújnak éppen meg. S Flaviát ígéret kötötte, miszerint nem esik folt a nevén, semlegességet akar, lefixált védelmet, magának és a fracciónoknak, akik mellé szegődtek.
- Ne haragudj Dalacsi, de ha Flavia ennél többet és részletesebben mondana el dolgokat magáról, félő, el kéne tennie láb alól, amit nem igazán szeretne ^_^ - mosolygott, kezével megtámasztva állát. - Bár Flaviának be kell, hogy vallja, megbízhatónak tűnsz, így megtisztelhet teljes nevével – kezét nyújtotta bemutatkozása előtt. - Flavia nella Sinestesia, Tres espada, Desmond Phellera lánya ^_^ - szemrebbenés nélkül toldotta meg a végével. Ismerte egykori espadájának nevének súlyát, hogy mekkora félelmet kelt ez egyesekben, de mindenekelőtt ragaszkodott hozzá, még így is, hogy ő is azon kevesek közé tartozik, kinek testét szám ékesíti. Nem hiába ível a harmadik toronyból egy függőhíd át a másodikba, ez is a kötődésének egyik megnyilvánulása, tagadhatatlan.
- Tetszel Flaviának Dalacsi, biztos unalmas lehet Aizen távozása után neked, a farkastörvények felerősödtek. S hidd el, Flavia ilyet még nem ajánlott senkinek, szóval Flavia arra kér, fontold meg az alábbit: nem szeretnél beköltözni a 3. toronyba? Flavia ígéri, hogy nem bánnád meg – arca komoly színt vetett fel. Valami megfogta az Őrangyalban, amit szeretett volna kifürkészni, megismerni, de mindenekelőtt maga mellett tudni személyét. Önzőség? Meglehet, de mikor nem ez az érzelem vezérelte tetteit?
Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 13 pont Hollow k.: 14 pont Sonido: 12 pont Resurrección: 20 pont Hierró: 14 pont

(click to show/hide)

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 450 / 75 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #8 Dátum: 2016. Febr. 25, 13:16:39 »
Két száj, az egyiknek szappan jár

Néha kell a társaság, nem ülhet egésznap a saját tornyában, szagolgatva a koszos zoknikat, S.W.A.T-os módjára kerülgetni a szennyes halmokat, csak hogy eljusson a hűtőig és kivegyen belőle pár sört, amiknek a szavatossága lassan le fog járni. Nincs mese, ki kell mozdulnia a barlangjából és irány a kocsma, meg egyébként is rég járt már arra, hát akkor most itt az ideje, leverni pár üveggel, és ha balhé van, akkor pár fasz fejet is a helyéről. Mert hát, aki van olyan hülye, hogy belekössön, annak talán nem árt némi nevelési célzattal kiosztott pár pofon.
- Nah, akkor döntöttem, induuulás.- Negit most nem kezdi keresni, valamelyik halom alatt lehet, elég lesz Orgo is oda, nem mintha nagy balhéra számítana, de fő az óvatosság, na meg ha annyira részeg lesz, kell valami, amin támaszkodhat.
Már nem is tudja, hogy hányadik sörét veri, de ahogy számolja a kupakokat, nagyjából a hatodik vagy a hetedik lehet. S még semmi, még egy kis zsibbadást se érez a fejében. Ezt a szívást, az erővel az is járna, hogy ellenáll a piának? Vagy csak ennyire szart mérnének itt? A fene se tudja, de azt tudja, hogy Orgo megvan még. Ott pihen mellette, és fogasnak se rossz, a kabátját tökéletesen megtartja. Elüldögél nyugiban, rajta a mellénye, meg a kesztyű is a helyén, bár így kicsit kényelmetlen fogni az üveget, de hát annyi baj legyen. Üvegről jut eszébe, egy újabb kifogyott, akkor most rakja a többihez. Egy hanyag mozdulattal dobja hátra, és jót vigyorog a csörömpölésen, meg a káromkodáson, aki meg rákérdez, hogy ki a fasz volt az, akkor csak jelentkezik egyet, persze úgy, hogy az alkarja látszódjon, rajta a 4-es. Mindjárt lehetett hallani a légy zümmögését is, bár lehet hogy csak a zipzárak hangja a budiból.
- Még egyet drága gyógyszerész uram, a kiszáradás veszélyes lehetősége lebeg a fejem felett, úgy, mint Damoklész kardja.- bár elnézve a pultos arckifejezését, lehet nem értette meg, hogy mire is akart utalni. Haj, és ilyenek dolgoznak az egyik legfontosabb helyen, rémes. - Akkor elmondom tömören, és köznapi nyelven, hogy megértsd; Heőő… Na, majdnem így, de látom, hogy azért némi eszed van, akkor kicsit bonyolítom, figyelj, de ne túl erősen, nehogy megfájduljon a fejed. Még egy sör lesz.- na, ezt már csak sikerült megértenie a drága jó pultosnak, már tolta is Vex elé, aki a kupakot lepattintotta, és már nyelte is a hűs nedűt, mellé pedig rágyújtott egy jófajta cigire. Lehet jobb lett volna, ha marad a toronyban, ott legalább vág egy ősvényt a mocsokba, leül játszani, és egy idő után a romlott sör is odabassza magát.


(click to show/hide)

Karakterlap

Hrafn Zuniga

Arrancar

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
40 000 / 45 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 21 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #9 Dátum: 2016. Márc. 15, 20:52:55 »
Két száj, az egyiknek pia jár

Komolyan kezdem unni ezt az egész szarságot, ami itt megy Las Nochesben… Szívem szerint az összes nagyszájú balfaszt pofán rúgnám kétszer, hogy megtanulják hol a helyük, azt’ csókolom. Sajnos azonban - mivel nem én vagyok a góré - nem igazán törölhetem el ezeknek a gyökereknek a száját, hogy végre kussban és békében leélhessük az életünk hátra lévő részét. Bár jobban belegondolva ennek talán annyira nem is örülnék. Oké, hogy élvezem, ha valakit összeverhetek, de azért mindennek van határa… ._.
Mély levegőt véve döntök végül ismételten amellett, hogy mégiscsak a kocsmában töltöm az estét. Nem mondom azt, hogy rühes kocsmatöltelék lennék, vagy mi a tököm, csak egyszerűen úgy érzem, ott valahogy sokkal egyszerűbb minden, ráadásul egy kis verekedéssel minden megoldható. Sőt, ha csak kicsit eleresztem a lélekenergiám, többnyire már attól is összefossák magukat a kis porba fingók. 8) Nincs mese, egyre erősebb vagyok, és ezt csak és kizárólag magamnak köszönhetem. Ha egyszer én leszek a legerősebb, majd jól picsán rugdosok mindenkit, aki egy kicsit se szimpatikus. Mondjuk… nem mintha most nem ezt tenném, de nyilván van róla fogalmam - még ha nem is sok - hogy kivel kezdhetek ki, és kivel nem. :roll:
Hatalmas milliódolláros vigyoromat villogtatva rúgom be a csehó ajtaját, hogy tudják, megjöttem. Így legalább akik tudják, ki vagyok, jól összefoshatják magukat a félelemtől, vagy tudom is én. Miután végig néztem a meglepett társaságon, unottan indulok meg a pult felé:
- Cöh… Pudingok… - vetem le magam a legközelebbi székre, egyenesen egy őszes fazon jobbján. Rövid gondolkodás után végül arra jutok, hogy mégiscsak a csapos által legerősebbnek gondolt piát kérem, mert mé’ne? :roll:
- Mi van, tata? Már nem csúszik az erősebb pia? - villantok szomszédomnak egy széles vigyort, miután felhörpintem a kétes színű és állagú löttyöt, amit a pultos pár pillanattal korábban elém pakolt. Franc se tudja, hogy miből készült, és az igazat megvalva kurvára nem is érdekel, amíg fejbe vág, sőt, úgy egyáltalán nem.
Kicsit el is gondolkodom rajta, miután kissé jobban megvizsgálom a csókát, hogy talán már láttam valahol, de igazából rohadtul nem emlékszem, hogy hol, meg hogy egyáltalán ki a tököm lehet, szóval abból, ha kicsit cukkolom, talán semmi gáz nem keletkezik. Igazából akár még egy kellemes bunyó is ki kerekedhet belőle, ahol ismételten megvillanthatom, mennyire kigyúrtam magam. Mert az utóbbi időben eléggé ráfeküttem erre az edzés cuccra, ráadásul nem egyszer sikerült elég szép kis kalandokba keverednem. Meg is fordult a fejemben, hogy talán az úgy nevezett lift kialakítását be kéne vezetnem a technikatáramba. :/

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 450 / 75 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 14 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Enemigo Público
« Válasz #10 Dátum: 2016. Márc. 17, 17:42:59 »
Két száj, az egyiknek szappan jár

Mit lehet tenni, a helynek egyre alacsonyabb a színvonala, de legalább erősebb az ajtaja. Emlékszik még azokra a szép napokra, amikor egy rúgástól már a pultnál lendült az ajtó. Erre most meg, talán csak a szuka gyengülhetett meg egy kicsit, ej tiszta szégyen. Ahogy az is, hogy csak úgy letatázzák. Ej, hol van már a tisztelet az idősek felé? Vagy legalábbis azok felé, akik annak néznek ki. Nem mintha Vex beleesne bármelyikbe is, mert igen csak fiatal még, ahol kell kemény, a haja meg nem ősz, hanem csak ezüstös, mert hát nem vénül, hanem nemesedik.
Szeme sarkából lesett rá arra a csajra, aki a hely alfája lehet, legalábbis annak hiszi magát. Nem ismerős az arca, de még a melle se, tuti nem volt vele személyes kapcsolata eddig.
- Tata? Ha a hajamra célzol, akkor rossz hírem van, eredetileg fekete, de minden egyes fehér szál egy numerát jelent. De akad még ott pár fekete, akarsz fehéríteni egyet, Csöppség?- kérdezte nyugodt hangon, oda se nézve a csajra, inkább el volt foglalva a sörével, amiből kiitta a maradékot, majd intett a pultosnak, hogy adjon csak abból, amiből a csitri is kért, amikor pedig az üveget el akarta rakni, csak az ujja mozgásával jelezte, hogy nem szükséges ilyen elhamarkodottan cselekedni. S mikor töltött magának egy adagot, az üveget átcsúsztatta a nagyszájúnak, majd emelte poharát és lenyelte a tartalmát. Utána következett egy jó szál cigi, mert hát nehogy csak egy dologgal mérgezze magát.
- Nah, de akkor nem ártana bemutatkozni. Kezdheted, ha már a nőké az elsőbbség.- szomszédja felé fordult, egyrészről, mert valami ilyesmit tart az illem a másik meg, hogy jobban megnézze magának kit fújt mellé az élet, és ki tartja magát a helység kalapácsának. A tekintette pedig eléggé elárulja, hogy kissé csalódott. Nem pont ilyenre számított, kicsit magasabbra, izmosabbra, egy igazi motoros lezbikusra, nem olyanra, aki általában a pornókban van.
- Ej, egyre szarabb ennek a helynek a híre, ha már manapság ennyi is elég ahhoz, hogy a bika lehessen valaki.- ideje lesz visszaszokni, hogy rendbe rakjon pár dolgot, na meg talán hitelt is kitudna csikarni valahogyan, amit meg majd persze szépen elfelejtene visszafizetni. Elvégre csak rangos lenne, ami talán adhat ennyi előnyt a számára, hogy megléphet fizetés nélkül. Na meg akár pár kósza numera is becsúszhat valahogy, az már igen csak jó bonusz lenne a nap végére, vagy éppen ebédre, esetleg kezdésre. Bár az előtte lévő csajból valahogy nem ezt nézi ki, tényleg inkább olyannak látszik, aki a saját kapujára dobálja a labdákat.

(click to show/hide)