Szerző Téma: Lidérc-csalogató  (Megtekintve 1268 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Lidérc-csalogató
« Dátum: 2015. Nov. 17, 18:33:49 »
Lidérc-csalogató


Mély levegőt véve húzta félre függönyét, maga sem tudva mit várva. Kifejezett öröméül szolgált volna esetleges tényfeltáró, érdekkeltő mozzanat felfedezése, azonban csalódottan csúszott ki vékony ujjai közül a sötét, vastag anyag, eredeti helyét elfoglalva. Hátát mutatta immár ablakának, figyelmét tornya egyetlen másik élőlénye, lakhelyének fő átrendezője, nyávogások fenségessége keltette fel. Nemes, kecses mozdulatokkal lopakodott le az emeletről a konyhába, ahol helyet foglalt a hűtő előtt.
- Éhes vagy, Marshmallow?- A nyilvánvalóra kérdezett rá, bár ezúttal ez nem zavarta. Ebben a szerepben ő maga volt az alárendelt, a szolga. Készségesen követte a csodálatos lényt a hűtőhöz, elővett egy konzervet és megbontotta. A felét kikaparta a kis tálkára, a másik felét visszatette a hűtőbe. Útját szobája felé vette, hosszú ideig tűnődött a zuhany alatt, el is időzött hajának ápolásával, majd miután rituáléit befejezte, egyenruháját magára öltve magához ragadta kardját és kilépett a toronyból. Kínosan kerülte a negyedik tornyot, bár, érezte Karasu lélekenergiájának jelenlétét, megszokta. Egyéb kommentárokat a nála történt események következményéhez nem kívánt fűzni, rá gondolni sem szeretett. Arcátlan módon hajtja saját malmára a vizet, galád, alantas módon. Veszélyes volt, kétélű kard, markolat nélkül. Nem szívlelte a bizonytalanságot, közelében hajlamossá vált érezni ezt. Megszokta, csak magára számíthat, jó volt így, nem volt támadási felület. Amíg távol marad és kizár, addig nyugalma lesz. Erre kell koncentrálnia.
Lépei egymást váltották, lazán, lassan, nem sietve. Maga sem tudva mit keres, egyben volt bizonyos: mozdulatlanságra kárhoztatva maradni semmiképp. A falak között kóborolt, nem keresve vetélytársat, áldozatot, mégis kerülték, mintha testrészszóró nyavalyát hordozna. Vörösre festett ajkai halovány mosolyra, gúnyosra, fagyosra húzódtak. Az állatvilág és emberi értelem keveredett sajátjaiban, még benne is. Valószerűtlen lila lélektükreit egyikről-másikra hordozta, lényük sem érdekelte valójában. Elmepárbajt, eszmés csevejt úgysem remélhetett egyiktől sem. Kifürkészhetetlen útja céljához érni látszott, városból kiérve, fal peremét méregetve latolgatta, merre tovább. Baljában fegyvere, szorosan kapaszkodott. Jobbjának ujjaival megérintette a repedezett építményt, lendületet vett, hamarjában fentről nézett lefelé. Körbesétálni a várost. Példa saját részéről még nem volt. Félúton járva nyújtózott, érdekes küllemű alakra figyelt fel. Nem értette, mit kíván tenni egyedül. Pár másodperc alatt termett mellette, latolgatva, beszédbe elegyedjen-e. Olyannyira nem rá vallana! Más iránt való érdeklődés visszásan hatna. Mégis, vonzotta az alak, mint éji lényt a lámpa fénye. Vonásai ismerősek voltak, mégsem tudott társítani hozzá semmit sem.
- Mi a neved?- Szólalt meg végül, fejét kissé jobb oldalra döntve, haját füle mögé simítva. - Miben sántikálsz, arrancar?- Padlizsán íriszeiben tompa fény égett, mély, mindent elnyelő. Valós érdeklődést nem tükrözött tekintete, felszínes kíváncsiság kiolvasható volt azonban.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidérc-csalogató
« Válasz #1 Dátum: 2015. Nov. 21, 17:49:11 »
Lidérc-csalogató

Minden homályos volt és szürke, alig láttam magam elé két méterre. Egy keskeny folyosón haladtam előre, melynek falai fodrozódtak, mint a tó vize, ha kavicsot dobunk bele. Közvetlen előttem egy magas, fehér ruhás alak haladt a tarkóján jól látható "X" betűvel. Valahogy olyan ismerősnek tűnt, de nem jutott eszembe a neve. Az elmém háborgott, nehéz volt gondolkozni bármin is. Akárhogy is próbáltam koncentrálni nem jutott eszembe hol vagyok, miért vagyok itt.
- Hé, te! Mi ez a hely? Hová megyünk? - Nehéz volt a szavakat megformálni, azon felül semmilyen hatással nem jártak. Előrenyúltam, hogy megragadjam a férfi vállát, de hírtelen eltűnt. Nem csak ő, a folyosó is. A szabadban találtam magam, fejem felett vakító nap, melytől alig láttam valamit, így inkább lenéztem. Alattam fakó homok volt... és még valami, vér. Jobb talpam mellett vékony csermelyben kanyargott végig, mint valami sivatagi folyó, de nem tőlem származott, nem éreztem fájdalmat. Megfordultam a feltételezett forrás irányába, majd minden porcikám lezsibbadt a látványtól. Egy hosszú, rózsaszín hajú nő állt előttem üveges tekintettel és annyi sebbel, melyet meg sem tudtam számolni, de a legsúlyosabb a hasán végighúzódó mély vágás volt. Felismertem őt, meg is akartam szólítani, de nem jött ki hang a számon. Ezután elkezdett távolodni, anélkül, hogy bármelyikünk is tett volna egy lépést is. Mozdulni akartam, de nem tudtam. Lenéztem és láttam, hogy mindkét lábam bele van süppedve a homokba. Próbáltam kiszabadítani magam, de minden egyes mozdulattal csak mélyebbre és mélyebbre süllyedtem, még végül a sötétség teljesen elnyelt.
Hírtelen felriadtam. Hueco Mundo örök éjszakájának egét pillantottam meg. Még mindig izzadtságtól gyöngyöző homlokkal felültem. Mint az utóbbi időben általában, most is Las Noches tetején voltam.
- A fene! Nyavalyás álom... Miért éppen most? - Felvettem a magam alá terített köpenyemet és újra felcsatoltam a vállamra, majd a mellettem heverő Mandrillt is az övembe csúsztattam.
- Azt hiszem ideje indulni. - Mormoltam magamnak még egy utolsó pillantást vetve a tetőről magasodó tornyokra, majd határozott léptekkel elindultam a város széle felé, a sivatag irányába. Már egy ideje megvan annak, hogy Hera-sama már nincs az élők között. Nem mondható különösen ritka esetnek, hogy valaki csak úgy eltűnik a lábam alatt elterülő falak között, de ha ez egy espadával történik meg az már ad némi nyugtalanságra okot. Talán csak egy véletlen baleset, de nem kizárt, hogy tervezett leszámolás következménye. Az eset óta ha csak tehettem nem beszéltem senkivel, mindenki ellenség lehet. Jobbára be sem tettem a lábam a városba. Mendemondákra nem adok hitelt, mások szavát nem hiszem, így aztán magam kezdtem kutakodni a megfejtés után. Nem sok sikerrel, hiszen nem volnék holmi detektív, csak kihűlt nyomokat találtam. Elérkeztem a kupola pereméhez, majd leugrottam a fal szélén. Amint elült a földet érésemkor felkavarodó homok már tisztán láttam az előttem elterülő végtelen pusztaságot. Innen jöttem, ide is térek vissza - futott át fejemben. Sokat gondolkoztam, hogyan tovább és végül arra a következtetésre jutottam nincs értelme tovább maradnom ezen a helyen. Nincs sok dolog, amihez ragaszkodom, bárhol elvagyok, ahol tudok aludni. A magamfajtának igazán mindegy éppen hol is tartózkodik e földkerekségen. Miközben ezen elmélkedtem hírtelen valaki megszólalt mellettem. Még szerencse, hogy nem vagyok gyenge idegzetű, különben most ugrottam volna egyet. Annál jobban bosszantott a dolog, hogy hagytam magam így meglepni, mert annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy észre sem vettem a jelenlétét. Nem mondanám, hogy túlságosan becsülöm az életemet, de azért nem szeretek könnyű prédát nyújtani. Csupán a szemem sarkából láttam a mellettem álló nőt, aki a nevemet kérdezte. Milyen furcsa humora van a sorsnak. Pár perc és már itt sem lettem volna. Válasz helyett csak elvigyorodtam és lassan a kardomra helyeztem a kezem, de még nem húztam ki.
- Éppen távozóban vagyok. - Feleltem második kérdésére és csak ekkor fordultam el, hogy jobban szemügyre vegyem. Még mindig kicsit kába lehettem az álom utóhatásától, mert alig ismertem fel őt, annak ellenére, hogy szent meggyőződésem volt, találkoztam már vele korábban. A jellegzetes színű szemek végül segítettek rájönni a válaszra.
- Anida? Megváltoztál. - Mondtam végül kissé határozatlan hangon. Cseppet lazítottam a tartásomon, mintha elmúlt volna a veszély, de azért a jobb kezemet továbbra is a kardomon tartottam.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Nov. 21, 23:30:31 írta Adrián Ruiz »

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidérc-csalogató
« Válasz #2 Dátum: 2015. Nov. 30, 12:24:29 »
Lidérc-csalogató


Roppant mód foglalkoztatta, miért tűnik ismerősebbnek egy egyszer látott idegennél. Szemöldökeit összevonva, ráncolva tűnődött, mi sodorta ilyen jellegű töprengésbe. Ajkára üres, semmitmondó kifejezés ült ki, miközben élénken csillogó íriszeivel azt figyelte, a férfi miként helyezi kezét óvatosan, határozottan fegyverére. Hasonlóképpen cselekedett ő maga is, jelezve, nem hátrál meg egy esetleges harc elől. Tatás laza volt; könnyed léptekkel közelítette meg a férfit.
- Az előző Quinto fracciónja volnál?- Fejét oldalra fordította, keresve némi árulkodó mozdulatot, csillanást a sötét tekintetben. Ebben az esetben újfent szükségessé válna olyasféle érzelmek kifejezése, melyeket nem érez? Hamisságot elejtve hályogot vonni egy éles elme látása köré... Nem volt kedve. Elméje hátsó zugaiból halovány sejtésként, tompa bizonyosságként, életlen tényként sejlett elő a férfi neve, Hera éltében betöltött szerepe. Megvetően rándult volna arcizma a nő gondolatára, de fékezte magát. - Adrián Ruiz, nemde bár?- Hajolt hozzá közel, újfent vonásait tanulmányozva, jó címkét hívott-e elő elzárt, lopott emlékeiből. Emellé sorakozott számtalan nem kívánatos képkocka, viszolyogva tolta volna el őket magától. Nem kívánta újra átélni azon jellemvonás által hordozott erőteljes érzelmi hullámokat, melyekhez neki semmi köze. Éppen elégnek érezte, hogy a nő jóvoltából belekeveredett valamibe, ami letaglóz, mételyít, megráz. A felismerés kiszorította a levegőt tüdejéből, fejét rázva fordította vissza figyelmét az arrancarra.
- Hová kívánsz távozni?- Töredező, régi, gondozatlan falakon kívüli élet keserű érzést ébresztet benne. A védelméül, óvó rejtekéül szolgáló barlang emléke évén szájában keserű nyál áradt szét. Ha egyedül maradna sem vágyna vissza oda, hol minden percben vérengzéstől rettegve kellett bujkálnia. Nem étette meg az arrancart, aki oly elszántan bandukolt szabadságát jelentő homoksivatag felé. Mi értelme lenne visszatérni a semmibe, elfelejtettnek, űzött vadnak lenni megint? Padlizsánszín íriszeiben sötét, hideg fény égett, miközben arcát a férfi felé fordította.
- Változás...- Éles, halk hangon ízlelgette a szó jelentését. - Messze elkerülte szándékaimat a változás... De nem tehettem sokat, ha élni akartam, kénytelen voltam megvédeni magamat.- Vonta meg vállait, végigszaladt tekintete saját magán. Nem volt pedig oly szembetűnő az, amit Adrián felemlegetett. Alkata ugyanaz: vékony, kissé már túlontúl is, izmos. Arcának vonásai váltak hegyesebbé, valamivel sötétebbé, ridegebbé- azt, amiről Karasu nem felejtkezett el említést tenni, még gondolatban sem hozta szóba. Arcának sápadtságát némileg felpezsdítette a rá kiülő rózsás pír, lerítt, gondolatai máshol járnak. Jobb, ha távol marad az Espadától, megkíméli őt és magát is a csalódástól. Nem Hera, nem lenne képes azokat az értékeket nyújtani neki amit elvárt attól a némbertől, s már maga a tudat is rémítően hat, hogy képes e fölött elmerengeni. Fejét megrázva szedte össze gondolatait, tekintetét arra a ragyogó barna szempárra függesztette. - Úgy vélem, tartozom némi magyarázattal számodra Herát illetően.- Sóhajtott föl, zanpakutuojának markolatán húzogatva ujjait. - Miután kis híján életét vette egy hadnagy halálisten, hazatérve bosszúját ki akarta tölteni... rajtam.- Súlyosnak érezte a közéjük telepedő csöndet, ami megtörhetetlennek látszott egészen addig, míg folytatásra nem szánta el magát. - Megöltem és hogy túléljem az ütközet során szerzett sérüléseim, magamba olvasztottam őt. Ez az a változás, amit látsz rajtam... - Hátrált egy lépést, lefelé tekintett. Jobbjának vékony ujjaival megfogta a szoknya sötét anyagát, jobb combjánál elkezdte fölfelé húzni, magasra. Elég magasra, hogy láthatóvá váljon a tetoválás, mely az ötös számot jelölte. Mozdulatát befejezendő hagyta visszasiklani a lágy kelmét lábára, fejét lehajtva várta, szóljon valamit a másik.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidérc-csalogató
« Válasz #3 Dátum: 2015. Dec. 21, 00:08:38 »
Lidérc-csalogató

Ő is hasonlóan cselekedett, mint én és fegyverét előkészítve közeledett felém. Kérdései egyre pontosabbak és pontosabbak lettek, még végül... telitalálat!
- Correcto! Valóban az előző Quinto fracciónja voltam. - Válaszoltam széles vigyorral. Nem igazán lett volna értelme tovább titokzatoskodni, így is elég gyanús lehet minek álldogálok itt egymagamban a város szélén. Hamarabb megoldódik ez a dolog, ha én sem húzom az időt, gondoltam, azután pedig folytathatom utamat. Fejbiccentéssel reagáltam a nevemre, miközben cseppet ráncoltam a homlokomat. Nem voltam igazán hozzászokva, hogy valaki ennyire méricskéljen, rossz érzésem támadt tőle.
- Hm... hová is, hová is...? Ezt a részét még nem igazán gondoltam ki. - Szórakozottan oldalra billentettem a fejem, de azért éber maradtam. - Kezdetnek a sivatag is megteszi, azután lehet meglátogatom az emberek világát. Talán van valami ellenvetésed vagy csak véletlen jártál erre? - Ideje volt, hogy végre én kérdezzek és ne csak engem faggassanak. Bár megjelenése magabiztos volt, tekintete mintha időnként máshol járt volna, különös...
- Talán van valami megbeszélnivalód velem? - Hegyeztem füleimet, miközben volt Espadámmal kapcsolatos válaszát hallgattam. Először nem nagyon értettem, hová akar kilyukadni ezzel, így szemöldökömet felhúzva vártam a folytatást. Elakadt a lélegzetem a mondottak hallatán.
- Lehetetlen...! - Tettem hátrafelé néhány tétova lépést, mielőtt az eddig a kardomon pihentetett kezemet lehajtott fejem elé emeltem, mert úgy éreztem, menten széthasad az elmém. Vadul kavarogtak a gondolatok, ahogy az új információk alapján helyre raktam a dolgokat odabent. El sem hittem volna, ha nem látom saját szemeimmel azt a jellegzetes ötös számot. Igen, a volt Espadám halott, ezt már eddig is tudtam, de most gyilkosa itt áll velem szemben. Viszont az egész önvédelemből történt, semmint kitervelt merénylet. Mit tegyek most? Mit? Egyetlen dolgot tudtam abban a helyzetben tenni. Még mindig arcom előtt lévő kezemmel próbáltam elfojtani a kezdődő kuncogást, ami végül nevetéssé tört ki. Ezzel eresztettem ki magamból az igazsággal felszabadult terhet, ami már nem nyomja tovább a tüdőmet. Talán kicsit hangosabbra is sikerült, mint terveztem, de mindegy most már, ideje visszatérni a valóságba, mielőtt Anida azt hinné teljesen elment az eszem és itt hagy, hadd röhögjek tovább, ugyanis egy kérdésem még biztosan volt hozzá. Beletúrtam a hajamba majd színlelt nyugodtságot erőltettem magamra miközben elvettem a kezem, de már nem vesződtem azzal, hogy harci készültségben legyek, csupán ernyedten lógattam le magam mellett.
- Heeee...! Hát ez aztán már valami! Valahogy mindig is éreztem, hogy az elmebetegsége okozza majd a vesztét. - Nem volt túl szép dolog ez tőlem, de már nincs itt, hogy eltörje a nyakam az ilyen fajta beszédért, azon kívül pont ezt szerettem volna kideríteni. Ha valóban elnyelte őt, kíváncsi voltam mégis mennyi maradt meg belőle és hogyan reagál erre. Úgy ismertem azt az Anidát, akivel egyszer együtt edzettem, mint aki mindig a feladatra koncentrál és nem lehet egykönnyen kizökkenteni, szóval elképzelhető végül semmire nem jövök rá a válaszból.
- Egyáltalán miért mondtad ezt el nekem? Mit akarsz elérni ezzel? - Vetettem oda neki gyanakodva, miután keresztbe kulcsoltam kezeimet magam előtt. Nem túlzottan jellemző az arrancarokra, hogy csak úgy merő jó szándékból tegyenek valamit is, bizonyosan kell lennie valami hátsó szándéknak, ami pillanatnyilag jobban érdekel, mint az eredetileg tervezett távozás.

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidérc-csalogató
« Válasz #4 Dátum: 2016. Jan. 02, 21:43:32 »
Lidérc-csalogató


Nehezére esett abba a jellegzetes szempárba belenézni. Félelemmel töltötte el, hogy talán valami olyan méretű rosszat cselekedett, amit nem lehet helyrehozni. Lelket csak akkor fogyaszt, ha az feltétlenül szükségessé válik: mióta Hera halála elkerülhetetlenné vált, nem élt a táplálkozás efféle lehetőségével. Azonban magából kiindulva képes volt megérteni, az arrancarok sötét világában egy efféle kapocs mekkora fontossággal bírhat.
- Mondhatni… ösztönösen tévedtem ide.- Arcán látszott a tétovázás félreismerhetetlen nyoma-, de ha ebből nem lehetett volna olvasni, hát ott voltak gesztusai: ajkába harapva fonta végül karba kezeit. - Célom kifejezetten nem volt, amíg nem találkoztam veled.- Szomorúnak találta az esetleges távozás gondolatát. Bár maradása esetén sem lenne teljes bizonyossággal kevésbé magányos, elvégre is ő maga volt az, aki kioltotta horgonyának élét.
Csöndbe burkolózva figyelte mondandója hatását, minél kisebbre összehúzódva, olybá’ tűnt, már-már eltűnik lassan. Büszkébb volt pedig annál, semmint hogy gyengeségnek efféle jelét adja. Tévelygő, sötét útra löktem volna?! fogalmazódott meg benne a kérdés esztelen kacaját szemlélve. Óvakodva lépett hátrébb, felkészülve egy esetleges támadásra, elszürkült arccal nézve kezei mögé rejtőző beszélgetőpartnerét.
- Hera... szánalmas…- Fintorogva szaladt ki belőle meggondolatlan véleménye, majd torkát köszörülve emelte tekintetét az arrancarra. Tekintetében tompa csodálkozás fénye égett, számított rá, várta a tébolyult támadást, elkeseredett kínt. - Megvetendő, amit tett.- Saját fajának tagjait gyermeki ostobasággal átitatott ösztönöktől vezérelve gyilkolt, élvetegen táncolt sötét rothadt lelkében… - Nem kívánom ennél jobban kivívni a haragodat, de… Elítélem azt, aki saját sérelmeit nevetve torolja meg védteleneken, csupán azért választva ki célpontját mert az gyengébb nála.- Elég volt birkóznia a kezdetekben azokkal az emlékekkel, amik rámaradtak és kapcsolódtak Hera tébolyult pillanataihoz. Nem volt muszáj elmondania Adriánnak azt, hogy mit tett az előző Quintoval, de hasonlóképpen érzett, mint Karasu esetében.
- Miért kellett volna elhallgatnom?- Lila íriszeiben értetlenség csillant.- Oly meglepő volna, hogy tisztáztam, miért vált kámforrá?- Hozzátett volna még nem egy jelzőt is, címkét, mely legkevésbé volt kedves és megértő. Figyelemmel kellett élnie az esetleges gyászra. Fejét lehajtva igazította haját füle mögé, míg elsötétített tekintetével a földet vizslatta.
- Nem várnál a távozásoddal?- Herától nem csupán a Vexxel kapcsolatos emlékei maradtak meg- úgy tűnik, felelősséget érez az előtte álló férfi iránt. - Mielőtt azt hinnéd, nem állt szándékomban inzultálni téged. Nem kívánok az utadba állni, de amennyiben nem érzed égető szükségét Las Noches elhagyásának, gyere velem és fogyassz el egy italt, vagy egyél egy adag sültet.- Mutatott a férfi által valószínű jól ismert torony felé. Nem mondta ki a célját, mert nem volt vele tisztában. Mellkasában kellemetlen, szúró, zavaró érzés gomolygott, mint szürke füst. A távozás gondolata kellemetlen teherként ült vállaira, nem létező örömét téve tönkre. Tartása mellőzött mindennemű fenyegetést, teljes természetességében állt az arrancar előtt, ahogyan Cletoci előtt állt még régen, hosszú, szívet sajdítóan hosszú hetekkel ezelőtt.
- Adrián…- Kezdett bele, de elharapta a mondat további végét. Tekintetét az arcára függesztve igyekezett mögé látni gondolatainak: Talán gyászában távozna a fiú? Rosszul ítélte volna meg Herat? Jelleme gyengesége, romlott elméje ellenére is képes volt megnyerni magának az arrancart, aki vele szemben állt. Kellett lennie benne valaminek, amit ő maga képtelen volt jónak látni, magához venni. Vexből olyan méretű kötődést váltott ki, ami irigylésre méltó volt. Halkan felnyösszent, mikor az utóbbi gondolatra mellkasába éles fájdalom nyilallt, felidéződött benne viharos elválásuk előtti pillanatok eseménye és hosszan, erőltetetten fújta ki a levegőt. Gondolatai messzebbre tévedtek, mint kívánatos volt, fejét lassan ingatta balról-jobbra. - Tartozol most valahová?- Fordult az arrancar felé, kutató pillantást vetve szemeire. Várta a hamis csillanást, az elsötétülő tekintetet, ami jelzi, ha valaki falait húzza föl maga köré.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 02, 21:59:11 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Lidérc-csalogató
« Válasz #5 Dátum: 2016. Febr. 01, 19:10:37 »
Lidérc-csalogató

Halvány vigyorral szemléltem, amint volt Espadámról vélekedik.
- Kivívni a haragomat? Ugyan! - legyintettem - Nem tartottam őt olyan nagyra, hogy a saját életem árán a védelmére kelljek. Szánalmas, az igaz, de mindannyian azok vagyunk, az összes arrancar. Hiába nézünk ki emberien, csupán aberrációk vagyunk, a sors gonosz tréfája. - Karjaimat összefonva hallgattam, amint kérdésemre kérdéssel felelt vissza. Sóhajtottam egyet azon tűnődve, talán még sincs semmi hátsó szándéka és előzetes feltételezésemmel ellentétben cseppet sem hasonlít Herára.
- Köszönöm, hogy elmondtad, bármilyen okból tetted is, de nincs szükségem továbbá arra, hogy bárki szánakozzon felettem. - Ezzel a mondandómmal sarkon is fordultam, majd folytatni készültem utamat, ha nem állított volna meg újra. Félig hátranézve figyeltem, amint a jól ismert torony felé mutat. Újabbat sóhajtottam, miközben lejjebb eresztettem vállaimat, hogy kényelmesebb tartást vegyek fel.
- Rendben van. Tulajdonképpen nem olyan sürgős a dolog. - A távozás legfőbb akadályát amúgy is én magam képeztem. Annak, aki a kóborló életmódhoz van szokva egy ilyen döntés meghozatala semmiség lenne, de nem voltam benne biztos, hogy tekinthetem-e már magam annak. Minden rossz oldala ellenére Las Noches az első olyan hely, amit hosszú idő óta otthonnak hívhattam és nehezemre esik megválni a kényelem ezen részétől. Ha mást nem, legalább körülnézhetek még a szobámban, hátha ráakadok pár holmira, amit ott felejtettem, mikor pár hete sietősen távoztam. Meg is fordultam hát, majd elindultam, hogy kövessem Anidát, amikor újabb váratlan kérdést tett fel. Ezzel meg ugyan mit akarhat? Csak nem...?
- Nem tartozom sehová... - Válaszoltam, miközben homlokomra ráncok gyűltek.
- Csak nem az jár a fejedben, hogy betöltheted Hera helyét, hee? - Vettem át a kezdeményezés szerepét.
- Függetlenül attól, hogy fracción voltam, ugyan úgy szabad voltam. Azt csinálhattam, amihez épp kedvem szottyant, nem voltam szolga. Ha jobban belegondolok sokat is tanulhattam tőle közös hobbinknak köszönhetően. Lassú, kínok általi halált adni a legyőzött ellenfélnek. - Tulajdonképpen egész kellemes volt ahhoz képest az élethez képest, amihez most visszatérni készültem. Kezdett foglalkoztatni a lehetséges ötlet, hogy újra magamra ölthessem a fracciónság feladatát, de előbb le akartam tesztelni meddig mehetek el, hogy leteszteljem, érdemes-e arra, hogy mellé szegődjek.
- De nem csak ez volt a fő indok, amiért vele maradtam. - Mondandóm hatását azzal is tetéztem, hogy megálltam előtte, majd közelebb hajoltam.
- Azért mert őt legalább tiszteltem valamennyire. Igaz, csak azért, mert féltem tőle, de ez részletkérdés. Téged azonban egyelőre se nem tisztellek, se nem félek tőled. - Mondtam vigyorogva. Kíváncsi voltam ki tudok-e ezzel csalni egy olyan reakciót, melyet még nem láttam tőle és amiből eldönthetem, képesek lennénk-e együtt működni. De az is lehet rájön, hogy csak provokálom, bár abból a lehetséges kimenetelből is vonhatok le következtetést.