Szerző Téma: A Piknik  (Megtekintve 456 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kaminari Rosui Taka

Villám Vili

Eltávozott karakterek

3. Osztag

*

Szint: 10.

Lélekenergia:

60% Complete
52 900 / 65 000

Hozzászólások: 157

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 6 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Azúr

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6511a6 // #0512cb


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A Piknik
« Dátum: 2016. Aug. 16, 22:46:32 »
A mai nap más, mint a többi. Másképp kel a nap és ez nem egy szülinap.
Sajnálatos módon az edzések kihagyhatatlan fázisa a pihenés, és regenerálódás. A mai nap is ezek a ritka történések közé tartozik. Jóval magasabban járt a nap, mikor felébredtem, s valahogy nem éreztem igazán jól magam. Csinálnom kell valamit, de nincs edzés, és még csak ihletem sincs a festéshez. Ami azt illeti néha törődni kellene a szoko... szociat... oh szociális életemmel is. Ezt szem előtt tartva felvettem egy hétköznapi ruhát, amivel kijelentem, hogy semmi tervem nincs shinigamiként funkcionálni a mai nap folyamán. Találkoztam néhány ismerős arccal, de valahogy nem jött a kedv, hogy leálljak velük beszélni, vagy valami. Valami, már-már azon gondolkodtam, hogy mégis csak elmegyek tenni valamit a lidércek éves halálozási arányáért, amikor megláttam valakit, akit rögtön kedvem támadt leszólítani.
Airi. Felemeltem a kezem, hogy intek, de hang már nem jött ki a számon, s ennek hiányában nem volt túl sok remény sem, hogy észrevegyen. Ezt az apró részletet félretéve megindultam. Nem vagyok én zaklató, csak valami helyzetet kell találnom, hogy megszólítsam. Két sarok, majd egy bolt. A távolból pislogva a boltra, mint borjú az új kapura vártam, s gondolkodtam, hogy most be-e kellene mennem. Egészen addig csűrtem-csavartam a gondolataimat, amíg meg nem láttam kifelé jönni. Ekkor vettem észre, hogy nem épp szolgálati felszerelésben rohangál, s az irány, amerre tart sem épp az osztagokhoz vezet, hanem a senkaiomon-hoz. Felmérve kicsit az összképet is, egyre gyanúsabb lett a dolog.
Ránehezedve jobb lábamra, kicsit előredőlve nagy levegőt vettem. Latba téve minden tudásomat, és rejtett képességeim azon részét is, ami nincs kilőttem magam, mint a rakéta... Az ellenkező irányba. Flippergolyóként végigszáguldozva az utcákon visszaértem a saját szobámhoz. Jobb híján előkerestem az egyik nagyobb hátizsákomat, majd a gyorsabbikból belepakoltam egy mobil festőkészletet, pokrócot. A következő pillanatban már az Okashi édességbolt előtt álltam, hogy bevásároljak néhány süteményt, és édességet, hogy legyen mit szóba hozni, ha a leendő szendvicsekkel csődöt mondanék, hisz lehet házi készítésű étellel készül. Igen, nagyon úgy tűnt, hogy piknikezni megy, bár őszintén szólva elég nagy esélyt látok rá, hogy csak én magyarázom be magamnak. Mindenesetre még épp időben érkeztem a kapuhoz, hogy nem sokkal Airi-chan után menjek át rajta. Lévén lassan megszokásból szinte nullán tartom a lélekerő kisugárzásom nem attól tartok, hogy észrevesz, hanem, hogy nem. Köszönhetően a magabiztosságnak, és a tökéletes szociális képességeimnek... Remek ellentmondásban találom magam.
Kicsit később mentem át a kapun, s nem is pont ugyanoda érkeztem, de gond egy szál se. Néhány shunpó teleportálás, és gyakorlatilag mellette értem földet. Pár nagy levegővétel, majd felnézek készen rá, hogy egy köszönéssel felhívjam magamra a figyelmét... Azonban ahogy felegyenesedem a superman-es földet érésből super-duper szembe találom magam vele. A kétértelmű izzadságcseppről a homlokomon én sem tudom eldönteni, hogy most hirtelen fárasztottam magam, vagy a helyzetet érzem ennyire kínosnak. Egy a jelenlegi helyzethez mérten egész okés mosolyt eresztek meg, aminek kicsit erőltetett beütése lehet egy élesebb szem számára. Kezemet köszönő intésre emelem.
-Heyho! Mihoda véletlen, mizujs?
Dupla vállról átveszem az egyikre lazán a hátizsákomat, hogy kényelmesebb legyen, és egy kicsit talán kevésbé feszülten fessek. Egész kellemes szellő indult meg, s a minket körülvevő zöld környezet meglehetősen remek hátteret biztosított Airi-chan üdítő, hamarosan festménybe kerülő, akarom mondani festménybe illő látványának. Ekkor tűnt csak fel, hogy Karakura zajai nem is hallatszódnak itt. Az sem biztos, hogy a közelében vagyunk.