Szerző Téma: Naomi és Tenkai - 1. találka  (Megtekintve 1482 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Naomi és Tenkai - 1. találka
« Dátum: 2015. Nov. 19, 18:55:56 »
Minden papírmunkával végzett, az építkezésnél is minden rendben van, csak egy kicsit kell ráfeküdni a munkára, és minden megy a maga útján. Semmi akadálya, hogy elmehessen végre Naomival, hogy egy kicsit csak kettesben legyenek, a vizslató shinigami szemektől távol… vagy hármasban, de a pici nem fog sok vizet zavarni, az már biztos. Majd ha megszületik, akkor lesznek gondok, álmatlanság, és pár apróság, de az a világ egyik legkellemesebb fáradtsága lesz. Bár csak Motomotoval is koccinthatna majd, ha meglesz a kicsi, de már csak Tollas maradt akivel ünnepelhetnek. De majd kitesznek egy harmadik csészét, hátha mégis beesne az a durva alak, és együtt üríthetik a szakét a boldogságra.
- Sajnálom Killer, de ma nem, nem jöhetsz velem. Találkozom lesz a jövendőbeli ház asszonyával, legalábbis remélhetőleg majd az lesz belőle.- mondta mosolyogva a lábainál ülő borznak. Bár még nem szereti Naomit, sőt, talán csak egy kicsit kedveli, de ami késik, az nem múlik. Legalábbis reméli, hiszen a gyereknek is az lesz majd a legjobb, ha a szülei se külön élnek, hanem egyűt, szeretetben, és örömben. Sei is biztosan akar majd koccintani az egészségére, sőt, ezt el is várja majd Tenkai, ha már keresztanya lesz a húgából. Már csak a megfelelő keresztapát kell megtalálnia. Elvégre Tollasnak már van egy lánykája, így neki van elég dolga egy gyerekkel, nem kell neki még egy. Talán majd Shuut kéri fel, de ebben még nem biztos. Talán egy kapitányt kellene találni, de nincs egy se, akivel annyira jó barátok lennének. Eh, elég nehéz a dolog. Talán csak Sei lesz Tenkai részéről, és kész. Akivel nem ártana már beszélgetni egy kicsit, amióta kapitány lett Tenkaiból, annyira keveset találkoznak, és ezen változtatni kell. Majd ha már sikerrel jár, akkor alkalma is lesz, hiszen be jelenti, hogy elveszi Naomit, na de ez még nagyon a jövő zenéje.
- Nah, én kész vagyok. Már csak Naominak kell megérkeznie.- már rég megüzente a hölgynek, hogy mikor is akarja megejteni az első randevút, és azt is elküldte az üzenettel, hogy öltözzön nyáriasan, nem hideg helyre fognak menni. Ezért is van Tenkaion is egy virágmintás ing, térdig érő rövidnadrág, és egy papucs, na meg persze övtáska, amiben ott van az emberi világban használatos pénznem is. Lassan sétált oda a bejárati kapuhoz, úgy illik, hogy fogadja a vendéget, és az átjáróhoz kísérje. S persze hátsó szándéka is van, hiszen már itt elkezdheti az ismerkedést, és közelebb lehet a gyerekéhez, az örököséhez, akit már most jobban szeret mindennél, pedig még nem is látta, vagy hallotta a hangját, de a tudat, hogy apa lesz… felbecsülhetetlen.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #1 Dátum: 2015. Nov. 30, 23:46:53 »
Nem tudtam eldönteni, miként kellene hozzáállnom a dolgokhoz, hogyan kellene döntenem. Kezem szinte minden pillanatban a domborodó hasamon pihent, mintha el se hinném, valóban várandós vagyok. Élveztem ezt az állapotot, nem erről volt szó, sose éreztem tehernek. De nem is először éltem át, éppen ezért furcsa számomra. Félek attól, hogy vajon ezúttal minden rendben megy-e. Szeretném, ha így volna, képtelen lennék még egyszer átélni azt, hogy milyen eltemetni egy gyermeket, abba biztosan belehalnék.
Közben itt volt még az is, hogy át kellett gondolnom, miként viselkedjek leendő gyermekem apjával. Amikor Keoért indultunk még, pár hónappal ezelőtt, tudtam, hogy történjen bármi, köztünk nem lehet újra az, ami egykoron. Eltávolodtunk egymástól, még mielőtt közelebb kerülhettünk volna, és nagyon fájt, hogy nem kért tőlem segítséget, hogy a meggondolatlansága miatt ilyen bajba került. Nem haragudtam, már régen megváltoztak az akkor bennem dúló érzések, a kétség. Ezt a luxust többet nem engedhettem meg magamnak, a bizalom olyan, ami sebezhetővé tesz, nekem pedig már egy másik életre is vigyáznom kellett.
Mélyet sóhajtottam, majd lassú mozdulatokkal válogattam a ruhák között. Itt már hűvösre járt az idő, de az Emberek Világába akart vinni a férfi, így olyan ruhát igyekeztem választani, amit ott hordanak. Nem mozogtam ebben különösebben otthon, de szerencsére korábban már vásároltam Haruki~chan segítségével néhány darabot. Felemás érzésekkel fogadta a kicsi érkezését, de reméltem, hogy lelkesebb lesz, ha majd megszületik, hiszen ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet foglalkoznék majd vele! Végül egy pamut anyagú, fehér ruha mellett döntöttem, aminek mellalatti elvágása után fodrai könnyedén hullottak alá, így a hasamnak is kényelmes volt.
Sokkal nehezebben szoktam hozzá ahhoz, hogy már nagyobb helyre van szükségem, és gyakrabban néznek meg, mint eddig. Ez olyasmi volt, amivel nem találkoztam hosszú évtizedek óta, törékeny alakom miatt sose gondoltam volna, hogy például beragadhatok valahová, pedig nem egyszer megtörtént, amikor például a könyvtárban egy szűkebb helyre mentem be. Kínos volt segítséget kérni, és látni, hogy a másik mennyire próbálj visszafojtani a nevetését.
Lassú léptekkel indultam a Mizushima birtok felé, még mindig gondolataimba merülve, és azon elmélkedve, mi sülhet ki ebből. Még nem volt időm Shihouin~donoval sem beszélni, pedig nem akartam, hogy félre értse a dolgokat, és hibás következtetést vonjon le. Fontos volt a családom szempontjából, hogy ne érezze elfordulásnak, hiszen familiáris családként nem volna az jó. Ahogy felfedeztem a kapuban ácsorgó férfit, hirtelen úgy éreztem, kész volnék elfutni, és hagyni az egészet.
- Jó reggelt! – Köszöntem csendesen, fülem mögé simítva egy kósza tincset. – Hová megyünk ilyen lenge öltözetben? – Kérdeztem aztán rá, nem szerettem volna kínos csendben tölteni hosszú perceket.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #2 Dátum: 2015. Dec. 07, 17:22:42 »
Csendesen várt a kapuban, figyelte az égen szálló madarakat, hogyan járják a táncukat. Majd tekintete tovább tévedt a felhőkre, hol sárkánynak látta őket, hol pedig kürtjeiket fújó angyaloknak, néhányat pedig, mik már megbomlottak, démonoknak, amik villámjaikat dobálták. Minél tovább nézte őket, annál több féle dolgot vélt felismerni bennük. S élvezte ezt, élvezte a gondtalan pillanatokat, amikor nem kell foglalkoznia a kapitányi teendőkkel, vagy éppen azzal, hogy elérje a célját, ami oly távolinak látszott már, és egyre csak pergett kifelé az ujjai közül, mintha csak homok lenne. De nem állhat meg, nem adhatja fel, ha sikerül Shuu és Kagami Ai támogatását megszereznie, akkor nincs minden veszve, elérheti, hogy újra a régi szám legyen, ismét öt család, ami azért praktikus is volt. Vitás esetekben mindig lesz valaki, aki dönthet, sose lesz döntetlen. De ismét elkalandozott, majdnem visszarángatta magát a gondok közzé. Pedig ez a nap másról kell, hogy szóljon, ez az első igazi találkozójuk, ahol nagyjából el fog dőlni, hogy lesz értelme a többinek, vagy se. Akármi is legyen, a gyermekével is meg akarja majd osztani ezt a békét, amikor csak nézik az eget, és találgatják, hogy mit is formálnak meg a fellegek. Mosolyogva túrt bele a vörös hajába, maga se tudta volna, hogy így fog ragaszkodni valakihez, akit még csak nem is látott soha.
S megérkezett az is, akire várt, és valamiért most szebbnek látta, mint máskor, talán a terhesség az oka az egésznek, vagy valami más, de nem is annyira fontos, a lényeg, hogy itt van. Azzal se foglalkozzon Tenkai, hogy a szíve a torkában dobogott. Jobban izgult, amikor az első lányt hazavitt és bemutatta a szüleinek, vagy akkor, amikor az Akadémián vizsgázott. Hiszen most nagyobb volt a tét. Család, vagy magány.
- Kellemeset. Hogy vagytok? Minden rendben?- kérdezte mosolyogva, barátságos hangot megütve, majd odalépett Naomihoz, és felkínálta a karját karolás céljából, és még egy puszit is adott a hölgy arcára.- Egy olyan helyre, ahol nem lesznek vizslató shinigami szemek, ahol nyugodtan élvezhetjük a másik társaságát, és ahol igen csak kellemes a hőfok.- ha készen állt Naomi, akkor Tenkai már vezette is az átjáróhoz, szeretne minél hamarább odaát lenni. Igaz, hogy nem túl sokszor volt ott, de akárhányszor is ment oda, mindig nagyon élvezte, főleg, amikor a barátaival lopta a napot.
- Csodásan festesz ma. Egy boldog anyuka, nem pedig a szigorú kapitányasszony.- mosolyogva hagyták el a szavak az ajkát, miközben odaértek az átjáróhoz.- Indulhatunk? igen válasz esetén pedig nem is várt, átlépet, a túloldalt pedig nem csak a meleg, hanem más is fogadta őket.
- Üdvözöllek Hawaiin, remélem élvezni fogod.- mondta izgatottan, bár ez inkább annak szólt, hogy Naominak tetszik, vagy se a hely.- Az asztalunk is készen van, odavezetlek.- nem messzire volt a helyük, árnyékban, és természetesen kihúzta a széket, hogy a hölgy letudjon ülni, utána pedig Tenkai is helyet foglalt. A pincér pedig már érkezett is, de még csak az étlapokat rakta le, majd tovább is állt.- Mit szeretnél reggelire? Bár leginkább a tenger gyümölcseivel szolgálhatnak, de azt hiszem, ez érthető is. A húgom már nagyon izgatottan várja a kicsit, boldog, hogy nagynéni lehet, és a szüleim se különben. Bár az apám morgott valamit, de szerencsére édesanyám hamar lecsendesítette. Neked mit szóltak az otthoniak?- mosolyogva nézte Naomit, bár tekintete néha le-le tévedt a hasára, még csak nem is a megnövekedett melleit akarta nézni, nem mintha Tenkai olyan lett volna, aki ilyet tesz.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #3 Dátum: 2015. Dec. 26, 00:00:46 »
Nem igazán tudtam, hogy érezzem magam, olyan közvetlen volt, amilyennek én még nem éreztem magamat. Nem álltam készen erre az egészre, teljesen máshoz voltam szokva, és még mindig úgy gondoltam, messze nem ismerjük egymást ilyen régóta. Mit mondhattam volna? Számomra ez egy ijesztő dolog volt, és láttam rajta az igyekezetet, hogy neki igenis fontos. Ennek ellenére is ellenérzések kavarogtak bennem, hiszen nem én voltam fontos, ha most nem volnék terhes, talán nem is társalognánk egymással.
- Minden rendben, csak kicsit fáradt vagyok a rosszullétek miatt. – Hárítottam óvatosan közeledését.
Nem megbántani szerettem volna, de nem szükséges andalognunk ahhoz, hogy megismerjük egymást, hogy többet tudjunk meg a másikról. Zavartan igazítottam meg hajamat, úgy éreztem, mintha már a zsebében érezné a győzelmét, holott minden képlékeny még. Értékeltem, hogy próbálkozik, azonban nem akartam feleslegesen lelkesíteni, és hamis reményekkel ámítani.
- Értem. – Feleltem. – Bár engem nem zavar az sem, ha látnak minket együtt, nem szándékozom titkolni, hogy kitől estem teherbe.
Felötlött bennem, hogy esetleg szégyellni valónak tartja, hogy bennem fogant az első gyermeke. Bár ez esetben felesleges volna az, hogy megpróbáljon rávenni a házasságra. El is vetettem a gondolatot, de legalább tisztázni szerettem volna azt, hogy valóban nem szándékom eltitkolni semmit. Seireitei hatalmas, de a pletykák gyorsan terjednek, főleg az osztagok között, valószínűleg már a fél város tudja, hogy nála jártam pár nappal ezelőtt.
Csendesen lépdeltem vele a senkaimonhoz, majd az átjárón keresztül az emberek világába. Mit kellett volna mondanom, miről beszélhetnénk? Általában minden második dolgon összevitatkoztunk, épp ezért már-már tartottam attól, hogy témát hozzak fel, nehogy azt feltételezze, direkt keresztbe szeretnék tenni a próbálkozásának.
- Köszönöm. ^w^ - Igyekeztem barátságosan mosolyogni rá. – Bár meg kell jegyeznem, hogy azzal nem szűnök meg kapitánynak lenni, hogy leveszem a haorimat. – Tettem hozzá, ahogy nemesnek sem szűnök meg lenni. – Talán szigorúnak tartasz, de a fegyelem fontos része a katonai szolgálatnak, különben csak fejetlenség lesz az osztagon belül. Nekem nem kenyerem a káosz.
Az a fajta shinigami voltam, aki inkább mindig rendet tart, minthogy egyszer egy nagyobb kuplerájt kelljen elrámolnia. Szerettem, ha minden úgy történik, ahogy én akarom, és ahogy kell, ahogy megfelelő. Ezért is volt kényelmetlen számomra, hogy bizonytalan vagyok mindenben. Legutóbb ilyen helyzetben rossz döntést hoztam, azt nem szeretném még egyszer megismételni.
- Én is remélem. – Igyekeztem nem elfogult lenni, de a fejemben egymást kergették a gondolatok, mintha sose akarnának megállni.
Leültem a felkínált helyre, és csendesen a vizet kémleltem. Már láttam a tengert, nem is egyszer, de így reggel különösen szép volt, kellemesen sós illatot hozott felőle a szél. A hely is tündéri volt a vad virágaival, és a pálmafákkal. Belepillantottam az étlapba, de gyomrom összehúzódott a gondolatra, hogy halat, vagy affélét egyek.
- Inkább csak egy kis gyümölcsöt szeretnék, és egy teát. – Csuktam be az étlapot, a sok információból keveset fogtam fel. - Az én szüleim már nem élnek… - Feleltem, kezem pedig a hasamon pihentettem, kicsit, mintha feszítette volna, hogy olyan sokat nézi. – Tenkai… mondd csak, miért csinálod ezt az egészet? – Tettem fel neki aztán szemtől szemben azt a kérdést, ami olyannyira feszített belülről. – Ha azt mondod, hogy első pillantásra belém szerettél, azt úgy sem hiszem el, és mivel elmondtam, hogy nem tiltanám el tőled a gyermeked, így ez sem lehet az indokod. Lennie kell valaminek, ami miatt ennyire szeretnéd, és én érteni akarom, hogy mi az. – Mélyen a szemeibe néztem. Tudni akartam, mert magamtól nem jöttem rá, bármennyit is gondolkoztam rajta.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #4 Dátum: 2015. Dec. 28, 15:24:40 »
Sajnos nem mondhatja, hogy tudja min megy át Naomi, hiába is szeretné, de a reggeli rosszullétek bizony a nők kiváltsága, és néha a férfiaké, bár az nem a terhesség miatt, hanem annak következménye, hogy a kelleténél több alkoholt fogyasztottak.
- Majd megkérdezem a húgomat, hogy van e esetleg valami gyógy nővénye a rosszullétekre. Persze csak is olyan, ami nem káros se a kicsire és rád se. Kettőtök egészsége a fő.- rendben, talán kicsit túlzásokba esik, leginkább a kicsi miatt aggódik. De ezt nem is lehet felróni Tenkainak, hisz Naomival nem nagyon ismerik egymást, és bár mégis volt egy elég közeli élményük, de az nem változtat semmin… pontosabban az változtatott meg mindent. Egy élet fakadt belőle, akiért mindketten felelősek voltak.
- Ha ezt tudom, akkor maradhattunk volna itt is. Mert igaz, hogy nem szeretem a pletykákat, de nem érdekelnek. Nem is az a fő oka annak, hogy nem itt maradunk, inkább a kéretlen segítők, akik minduntalan odajönnek, kérdezgetnek, hátha később hasznot remélhetnek ebből. Az ilyen lelkek miatt preferálom inkább azt a helyet, ahova megyünk.- közölte nyugodt, kiegyensúlyozott hangon. Reméli, hogy Naomi is megérti, nincs szükségük hamis barátokra, akik olyanok mint az árnyék, csak addig vannak jelen, még süt a Nap, és amint az eget sötét fellegek foglalják el, már is eltűnnek.
- Pedig most remélem, hogy megszűnsz annak lenni, ahogy én is megteszem. Csak két egyszerű lélek vagyunk, akik remélhetőleg eltöltenek egy kellemes napot, élvezve egymás társaságát, és nem próbálják meg átharapni a másik torkát, vagy verni a másik hátát.- félmosolyra húzódott az ajka, miközben visszautalt az első találkozásukra, ami nem éppen nyugodtra sikerült.- De azért remélem abban egyetértünk, hogy néha engedni kell a gyeplőn, néha hagyni kell, hogy elszabaduljon egy kis káosz.- amikor mindenki felszabadul, és kiengedhetik a felgyűlt gőzt. Bár ezt inkább nem mondja a saját osztagában, elég sok az ifjú, akikkel néha így is elég nehéz bánni. Lehet majd kér pár tanácsot Naomitől, hogyan is fegyelmezzen.
- Értem, gyümölcs a hölgynek, és egy kis tea.- aztán a saját étlapjába nézett.- Részvétem.- kedvesen elmosolyodott, és akkor se olvadt le az arcáról a mosoly, amikor megkapta a kérdést. Becsukta az étlapot, és egyenesen Naomi szemeibe nézett.- Első pillantáskor egy hisztis nőszemélyt láttam, aki köszönés helyett a hátamat verte. S tudom, mit mondtál, de az egy dolog, hogy mindig láthatom, de nem ugyanaz, amit egy család jelent. Egyszerű mint egy pofon. Miért lennénk olyan önzőek a kicsivel, hogy nem adunk esélyt annak, hogy egy családba szülessen? Ahol az apja és az anyja egy párt alkotnak, ahol ha sírni kezd, ketten rohannak megnézni, hogy mi történt, ahol az apja és az anyja közzé furakodhat az este, és a szülei ölelő karjai közt aludhat el. Miért lennénk azok? S miért lennénk önzőek saját magunkkal szemben? Ha van esélyünk arra, hogy három valakit is boldoggá tegyünk, miért ne próbálnánk meg?- megadta a válaszát, majd még Naomi megrágja Tenkai válaszát, addig ismét kinyitotta az étlapot.- Azt hiszem egy kis tenger gyümölcsei jó lesz nekem is, és valami alkoholmentes koktél, lehetőleg jó hideg.- bár árnyékban ülnek, azért érezni lehet, hogy nincs hideg, sőt, az ellenkezője.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #5 Dátum: 2016. Jan. 31, 23:45:35 »
Megint éreztem, azt a furcsa nyomást, mintha csak a személyes terembe szeretett volna benyomakodni. Olyan volt, mint amikor idegen orvosok szaladgáltak körülöttem, napról napra változtak az arcok, és mindenki kéretlen tanácsokkal látott el. Most sincs másként, mintha nem volnék képes egyedül semmire, holott erről szó sincs, hónapokig el voltam nélküle.
- Köszönöm, nem szükséges, magam is értek a gyógynövényekhez. – Hárítottam szelíden.
Nem szerettem volna belekeverni jobban a családját, mégiscsak főnemesekről volt szó, ráadásul nem is ehhez a családhoz tartoztunk. Erről még részletesebben kellett majd beszélnem Yuuken~donoval, de jelen pillanatban nem ez érdekelt leginkább. Igazából emlékeztem arra, Ryuu családja milyen volt, mennyire bele akartak szólni mindenbe az esküvő körül, és anyámmal együtt úgy rángattak, mintha képtelen lennék egyedül döntéseket hozni. A mostani helyzetben ezt nem szeretném, sőt tulajdonképpen egyáltalán nem akarom, bárki beleszóljon abba, mit hogyan teszek. Azt az időt örökre magam mögött hagytam, ezután mindent úgy csinálok, ahogy én akarom.
- Nem kérdezted meg. – Feleltem csendesen. – Ennél körültekintőbbnek kellene lenned, főnemesként fontos, hogy mit gondolnak az ember családjáról. – Jegyeztem meg.
Ez mondjuk rám is igaz volt, bár a magam részéről nem követtem el semmi olyat, ami miatt a szájukra vehetnek. Korábban férjnél voltam, jelenleg özvegyként gondolnak rám, bár ha tudnák az igazat… Magam döntök arról, hogy egyedül nevelek-e fel egy gyereket, nem egy fiatal lány vagyok, aki házasság előtt valami sötét bűnt követett el.
- Tenkai… Sok kapcsolatot lehet kiépíteni anélkül, hogy kedvelnéd a másikat, vagy megbíznál benne. Ezek is fontosak, még, ha most másképpen gondolsz rájuk, nem tudhatod, mit hoz a jövő. – Válaszoltam, bár gondolom nem pont erre számított tőlem. – Nem csak azon múlik minden, hogy mi milyennek véljük azt a személyt, hiszen az osztagodban sem kedvelhetsz mindenkit, mégis ugyanúgy kell kezelned őket.
Mindenkit ismerni, és annyi különböző lelket egyformán szeretni, képtelenség is volna. Azonban mégis objektívnek kell maradnunk, főleg kapitányként. Sőt, néha nem is csak a saját tisztjeivel dolgozik együtt a shinigami, épp ezért nem zárkózhatunk el az ilyen kellemetlen dolgok elől. Szép is lenne, ha megtehetnénk.
- Ez nem jelenti azt, hogy agresszív leszek, az, hogy mindig kapitány vagyok. – Néztem rá felvont szemöldökkel, nem értettem, miből vonta le ezt a nevetséges következtetést. – Engedni a káosznak? Nem kedvelem a fejetlenséget, a magánéletemben sem. – Jelentettem ki, jobb, ha ezt tudja, nem viselem jól, ha próbálnak irányítani, vagy csak úgy elrángatni, mintha semmi dolgom nem lehetne. -  Köszönöm. – Fogadtam egy bólintással részvét nyilvánítását.
Csendesen hallgattam végig szavait, idő közben a tenger felé fordítottam fejem. Nem tudtam, mire kellene gondolnom, de mégis kényelmetlenül éreztem magam. Azt éreztem, hogy csak az jár a fejében, mi lehetne, és nem látja, ami jelen pillanatban előtte van. Fogalma sincs róla, hogy milyen vagyok, és mit jelente az a valóságban, amit maga elé képzelt.
- Tenkai, nálatok talán ilyenek voltak a hétköznapok, és a családi élet, de én teljesen máshogy nőttem fel. – Mondtam csöndesen. – Az anyám csak saját magával foglalkozott, valószínűleg már a fogantatásomkor is csak amiatt aggódott, hogy elcsúfítom az alakját, de egy jó feleség szül gyereket. Az apám fiút akart, de amikor lány lettem, rájött, hogy ezzel sincs semmi gond, nőként is képes leszek arra, hogy megfelelő férjhez menjek hozzá. Ha sírtam, a szolgálók vigasztaltak meg, ha az apám előtt próbálkoztam ezzel, kétszer olyan szigorúan vette a tanításomat. – Nem voltam szomorú, semmit sem lehetett kivenni a hangomból, csak a beletörődést. Már elfogadtam, ilyenek voltak, de a szüleim, akkor is. – Talán nem önzés az, hogy szeretnéd újra élni azt, ami gyerekként olyan jól esett neked? Az önmagunkkal való önzés pedig némileg ellent mondás… - Fordítottam a tekintetem az asztalra, majd ismét felpillantottam. – Tudom, hogy mit ígértem, de nem vagyok benne egészen biztos, hogy ennek valóban jó hatásai lennének ránk. Úgy érzem, hogy erőszakot teszünk magunkon, holott ha nem volna ez a helyzet, talán nem is beszélnénk egymással.
Nem akartam kertelni, korábban is elmondtam már, mit gondolok erről. Feszültnek éreztem magam, és ez nem tett jót a magzatnak sem. Folyton az járt a fejemben, hogy szeretnék nyitottabb lenni, közben pedig azt éreztem, ez nem teljesen igaz, nem akartam, hogy bárkinek is befolyása legyen az életemre.
- Sajnálom, tényleg próbálkozom… gondold el, miket mondanék, ha nem. – Húztam el a számat. – Csak közben nem akarok abba a hibába esni, amibe a szüleim. Már voltam férjnél, kirakatházasságra nincs szükségem, ahogy egy álkapcsolatra sem. >w< - Hangosan kifújtam a levegőt, végre kimondtam.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #6 Dátum: 2016. Febr. 12, 18:51:45 »
Tényleg, ha nem lenne itt Naomi, akkor a homlokára csapott volna a felismerésben. Hiszen a Shiranui ház ezzel foglalkozik, ha valakinek nem kell a nővényeknél segítség, akkor az Naomi lesz.
- Mivel nem sok alkalmunk volt beszélgetni.- de már mindegy is, utón vannak, és a levegőváltozás jót is fog tenni Naominak és a kicsinek is.- Főnemesként igen, de attól még mellékági vagyok, és azt is kevesen tudják, hogy egyáltalán létezem, szabadabban viselkedhetek. Egyébként is, minden szem Shuura szegeződik, mivel ő a családfő. Foglalkozzon Ő a család nevével, nekem nem kell, nem mintha szégyent hoznék rá.- túl van misztifikálva ez az egész dolog, bár csak azért gondolhatja még ezt, mert nincs felelősség a vállán, ami miatt ezzel kellene foglalkoznia, talán ha sikerül valósággá tenni az álmát, akkor már máshogy fog az egészhez állni, de addig is megengedi magának ezt a kis luxust.
- Azokat nem nevezném kapcsolatnak. Sokkalta inkább csak érdeknek. Kapcsolat olyanok közt jön létre, akik kedvelik egymást, vagy rokonok, ha nem kedvelek valakit, vagy nem bízok meg benne, akkor azzal csak valami érdek miatt foglalkozok, semmi más oka nincs. Maximum tényleg az idő lehet az, ami képes megváltoztatni az egészet, és az érdeket kapcsolattá szelídíteni.- kettejüket se más hozta össze, csak az érdek.- Az attól függ, hogy miért nem kedvelem, ha azért, mert beképzelt, és úgy, hogy nem tett le semmit az asztalra… nos, akkor azt hiszem, tudom ki fogja az osztag illemhelyeit takarítani, és ki fog a legmocskosabb munkákra jelentkezni.- kivételezés csak így lesz, negatívan, és talán ebből még tanulni is fognak az érintettek, ha pedig nem, akkor nehéz évek fognak várni rájuk, és piszkosak.
- Reméljük így lesz, bár ha mégse, majd azért nem felejtek el szólni.- neki Naomi kell ezekre a találkozókra, nem pedig Naomi, a kapitány.- Pedig néha igazán jó. Amikor nem tudod mi történik, mi lesz a következő, néha csak sodródni kell az árral, hagyni, hogy ide-oda dobáljon.- bár valahogy nem lepték meg Naomi szavai, nem nézi ki belőle, hogy képes erre, csak úgy élni.
- Nem mondtam, hogy nálunk ilyen volt, azt mondtam, mi adhatunk ilyen életet egy gyereknek. Talán nekem annyiban volt könnyebb, hogy fiúnak születtem, de nagyjából ennyi. Sőt, nekem még talán nehezebb is volt, hiszen főnemesnek születtem. Több mindennek kellett megfelelnem, és nekem pedig feleséget kerestek. Ki tudja, ha idősebb vagyok, lehet éppen Te lennél az, aki a feleségemnek szántak. Nem csak neked volt nehéz életed, csak én megtanultam elfelejteni, és próbálkozom azzal, hogy az életemet jól éljem, úgy, hogy boldog vagyok.- ha Naomi erre nem képes, az nem Tenkai hibája, ha engedi, akkor próbál segíteni abban, hogy felejtsen, ha nem, nos, ez van, ezen nem tud változtatni.- Ha nem volna ez a helyzet, biztos vagyok abban, hogy nem beszélnénk egymással. A kárpótló ebéd után elváltak volna az utjaink, és csak a kapitányi gyűléseken találkoztunk volna, ez biztos. De nem így történt, és hogy ez jó, vagy se, csak az idő tudja megmondani, és most erőszakot kell tennünk magunkon, mert van egy élet, amiért felelősek vagyunk, ha nem teszünk meg mindent azért, hogy a lehető legboldogabban éljen, akkor nem érdemeljük meg, hogy szülők legyünk. Állítsunk bármit is. De szerencsére ezért vannak ezek a találkozások, ahol eldőlhet, hogy van esélyünk, vagy se. Ha nincs, akkor nincs, de ha igen, akkor nem csak egy lélek lesz majd boldog, de még két másik is, akik szintén megérdemelnek egy kis örömet.- mondta nyugodt, barátságos hangon.
- El van nézve. Állkapcsolatra meg nekem sincs szükségem, de ahogy mondtam, még van pár alkalmunk, pontosan még hét másik alkalmunk, ahol eldőlhet még sok minden. Kiderül, hogy egy gyerekünk lesz, és különélünk, vagy nem állunk meg egynél, és kapcsolatban leszünk.. boldog és széles mosoly terült el az ajkán.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #7 Dátum: 2016. Febr. 27, 08:05:01 »
Nem tudtam eldönteni, hogy utolsó megjegyzését szemrehányásnak szánta-e. Ha így is volt, nem különösebben vehettem volna magamra, a birtokunk nem volt lezárva, ahogy az osztag sem. Való igaz, nem kerestem a társaságát, eredetileg úgy gondoltam, hogy csupán közlöm vele a tényállást, állapotos vagyok, a találkozók lehetősége fel sem ötlött bennem.
- Akkor eléggé különbözik a felfogásunk a családot illetően. – Jelentettem ki csendesen. – Minden egyes tag, a legkisebbtől a legidősebbig, viseli a nevet, így annak felelősségét is. Ha valaminek élvezzük az előnyeit, úgy illő, hogy kivesszük a részünket abból is, hogy teszünk érte. – Hiszen még Haruki~chan is azon igyekezett, hogy megfeleljen, büszke lehettem a családom tagjaira.
Az, hogy családfő voltam, számomra sok mindent jelentett, talán túl sokat is, de életem egy jelentős részében erre készültem. Éppen ezért nem tehettem úgy, mintha nem számítana. Céljaim voltak, és úgy gondoltam, a Shiranui névnek értéket kell képviselnie, hogyha valaki meghallja, egyből tudja párosítani hozzá. Hogy ne csupán jól csengjen, mert egy nemes neve, hanem jelentsen valamit, én magam is jelentsek valamit. Időközben talán némileg felengedtem, de sosem veszélyeztetném azt, amit már eddig elértem.
- Minden kapcsolat érdekeken alapul, adsz és kapsz valamit, semmi több. – Jelentettem ki nemes egyszerűséggel. – Még a sokak által idealizált szerelem sem több, csupán az elvárások kölcsönös kielégítése. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, törődjenek vele, és viszonozza azt, mi ez, ha nem érdek? – Tettem fel a költőinek szánt kérdést. – Kapcsolat pedig bárkik között létre jöhet, a minősége nem mindegy, hiszen az utálat is egyfajta kapcsolat.
A lelkek mindegyike hatással lehet a másikra, egyetlen találkozás is elég. Csak ránk kellett nézni, talán ha háromszor találkoztunk úgy ténylegesen, hogy a köszönésnél két szóval többet váltottunk, és most? Most a közös gyermekünket várom. Ez összekapcsol minket, de a kapcsolatunk milyensége még nem alakult ki, olyan sok minden formálja.
- Ez elég szubjektív felfogás, és hibás is, hiszen kinek mi beképzelt? Valakinek, akinek nehezére esik felkelni időben, nem lehet óriási dolog, hogy sosem késik a szolgálatból, nem lehet erre büszke? Mi alapján dönthetnénk el mi, hogy micsoda számít igazán? Az én, vagy a te értékrended a mérvadó? – Nem értettem egyet az ilyen szubjektív szemlélettel, egyszerűen nem mérhettük saját magunkhoz a többi tisztet. Aki a neki rendelt feladatnak nem felelt meg, okkal kap elmarasztalást, de csak azért, mert számomra nem színpatikus, az azért túlzás. – Szerintem gyerekes, és kicsinyes ilyesmire használni a kapitányi haorit…
Csak felvontam kijelentésére szemöldökömet. Végül nem válaszoltam rá semmit, egyelőre nem voltunk olyan viszonyban, hogy mélyebben belemenjek ebbe. Keo is sokszor tett megjegyzéseket, de a vele való rövid fellángolás sem volt más, mint engedés a káosznak, aztán lám, mi lett a vége.
- Te mondtad korábban, hogy könnyebb számodra, lévén mellékági vagy. – Mutattam rá korábbi kijelentésére. – Nem hiszem, hogy egy másik ház familiáris családjának lányát nézték volna ki neked, ráadásul elég sokáig nem számítottam jó partinak. – Elég volt csak hosszú betegségemre gondolni. – Félreértesz, ha azt hiszed, hogy panasznak szántam, nem akarom elfelejteni az életem, a nevelkedésem, ez tett azzá, aki vagyok. A szüleim talán nem voltak a legtökéletesebbek, de felkészítettek arra, ami a világban vár majd rám. – A nemesi életre talán túlságosan is. – Szerintem ott van minden elveszve, ha azt érezzük, erőszakot kell tennünk magunkon. – Kortyoltam egyet az előttem lévő vízből. – Nem voltam attól boldogabb, hogy a szüleim együtt éltek annak ellenére, hogy nem szerették egymást. – Valószínűleg nem Kikyo~chan édesanyja volt az egyetlen kaland apám életében, ahogy anyámat sem kellett féltenem. – Én inkább megkímélni akarom ilyesmitől a gyermekemet. – Jelentettem ki határozottan.
Nem voltam arról meggyőződve, hogy valóban ez-e a legjobb út, hogy így kell-e tennünk, és ez bárki boldogságát is szolgálja-e? Csendesen hátradőltem a székben, hogy elém tehessék a rendelt ételt, majd szakavatott mozdulatokkal felszeleteltem a gyümölcsöket. Kissé alábbhagyott a hányingerem, ahogy megláttam az ínycsiklandozó falatokat.
- Mit gondolsz, mi lesz az a momentum, ami miatt kénytelen leszel belátni, hogy ez nem működhet? – Talán kicsit provokatív volt a kérdés, de tudni szerettem volna, meddig akar elmenni, mert lehet jobb még az elején véget vetni ennek az egésznek.

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #8 Dátum: 2016. Febr. 29, 14:19:19 »
- Hallottad valaha is, hogy egy bizonyos Mizushima Tenkai szégyent hozott a nevére?- kérdezte mosolyogva.- Nem ismert a nevem, ahol csak lehet, ott a keresztnevem használom, pontosan azért, hogy ne részesüljek más bánásmódban. De igen, igazad van, hogy tennem is kell a családért, és tenni is szoktam. Talán nem annyira látványosan, és hangosan, de teszek. A színházban is a háttérmunkások éppen annyira fontosak, mint a színészek, ha nem jobban. Ez vagyok én, egy háttérmunkás, még Shuu a rendező. A végső döntés az Ő vállát nyomja.- bár nagy háta van, elbírja azt Shuu, ha meg nem, akadnak páran a családban, akikre támaszkodhat, nem kell egyedül cipelnie a család terhét. Átdobhat pár zsákkal másokra is, voltak még rajta kívül minimum hárman.
- Ösztön. Akármennyire is ellenkezünk ellene, ösztönlények vagyunk. Ösztönösen védjük azokat, akik közel állnak hozzánk. Ahogy az is ösztönösen jön, hogy szeressünk valakit, hogy viszont szeressenek. Bár talán ez is tényleg csak érdek, a lelkünk és a testünk érdeke, ami még annyira nem is rémes.- bár nem igazán szereti, amikor már mindenre találnak, vagy keresnek magyarázatot, oda az egész varázsa, amikor a Világot már be lehet szorítani magyarázatok ketrecébe. Attól szép az egész, hogy mindent nem tudnak megmagyarázni… bár belegondolva, hogy egy olyan valaki gondolja ezt, akinek a lelke egy része egy kardban van, és képes felszabadítani az erejét… elég fura.- Talán a legerősebb kapcsolat, lehetsz szerelmes, lehetsz a legjobb barátja valakinek, könnyebben fordul utálatba, mint az ellenkezőbe.- ha valakit utálunk, akkor elég nehéz azt az érzést leküzdeni, sőt, szinte lehetetlen. Hiszen akkor el kell fogadnunk azt is, amit utálunk benne, és ez az, ami pont lehetetlenné teszi az egészet. S az utálatot sok minden más is kiválthatja, a legszebb virág is elpusztul, ha poshadt vízzel öntözik.
- Például az, hogy szerinted a felfogásom hibás, az már elveti annak a magját, hogy szerintem többre tartod magad nálam, és ez már adhat okot arra, hogy beképzeltnek gondoljalak. De talán nem figyeltél eléggé, azt mondtam, hogy ha nem tesz le semmit az asztalra, és úgy beképzelt. Ha valaki nem késik el sose, arra lehet büszke, de olyan eredményekre ne, amiket sose ért el. Mi alapján? Ez nehéz kérdés. Szerintem minden kapitány a saját értékrendjéhez állítja be a mércét, persze nem a harcokra gondolok, mert az ostobaság lenne. Bár tekintve, hogy manapság elég sokan rohangálnak bankaial, vagy éppen némely tiszt mekkora erővel rendelkezik…- még mindig nem érti, hogy miért is kapta meg a haorit, hiszen nem is erős, annyira okosnak és bölcsnek se tartotta magát, mégis rajta volt az a fehér lepel.- Elég gyerekes és kicsinyes tudok lenni. Nem vetted még észre, egy borzzal élek.- mondta egy nevetés kíséretében, na meg nem találkoztak sokszor, így nem is tudhatja Naomi se, hogy milyen is Tenkai a szabadidejében. Nem pont gyerekes, de attól még képes gyerekes bosszúkra.
- Jap, én mondtam, de most könnyebb számomra, gyerekként nem nagyon tudtam lázadni, azt csináltam, amit mondtak.- na persze elég volt azt mondani, nincs cukor este, és meg is volt a fenyítés.- Én pedig hiszem, hiszen mellékági voltam, de arra jó, hogy egy másik főnemesi házzal így erősítsük a kapcsolatot. Nem számítottál annak? Másokat is vertél papuccsal?- széles vigyorral az ajkán tette fel a kérdést.- De tudom az illemet, nem ismerjük annyira egymást, hogy erről beszélj, nem is faggatlak róla.- meg egyébként is, ha annyira tudni akarja, majd utána érdeklődik és kész.- Nem értelek félre, nem panaszkodtál, csak a véleményedet mondtad el, amit meg is értek. De hogy felkészíteni arra, ami a világban vár? Azt kétlem.- lassan rázta a fejét.- Nem létezik olyan, hogy felkészíteni valakit az életre, arra, ami várja a világban. Hogy miért? Mert mi se tudjuk, hogy mit hoz a holnap, vagy mi fog történni egy óra múlva. Adhatunk pár tippet, de nagyjából ennyi.- arra se számított senki, hogy árulok lesznek a soraikban, és mégis megtörtént.- Szerintem pedig ott van elveszve mindent, hogy nem próbálkozunk erőnkön felül. És te nem voltál boldog, de nem tudhatjuk, hogy a gyerekünk hogy gondolkodik arról. Az pedig nemes, hogy meg akarod kímélni a gyerekünket, de úgy beszélsz, mintha ez már lejátszott lenne. Mintha nem lenne semmi esély arra, hogy mi ketten boldoguljunk, hogy sikerüljön. Eldöntötted magadban, hogy nem akarod, hogy az életed része legyek.- nem volt mérges, vagy hasonló, nyugodt volt a hangja mindvégig. De a koktél láttán felcsillant a szeme, valami hűsre vágyott már, bár igaz, itt volt kezdetnek Naomi.
- Egyszerű, amikor látom, hogy mindegy mit teszek, mivel próbálkozok, eldöntötted, hogy nem kérsz belőlem. Vagy amikor csak kimondod, hogy hagyjuk egymást, nincs értelme. Ebben az esetben visszavonulok, de az is biztos, hogy ha a gyerekünk megkérdezi, hogy miért nem élünk együtt, nem fogok hazudni. Elmondom, az okot.- ami talán kegyetlen lesz, de inkább, mint az édes hazugság.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #9 Dátum: 2016. Febr. 29, 23:40:14 »
- Nem azt mondtam, hogy szégyent hoztál rá, hanem azt, hogy főnemes vagy, annak minden előnyével, tehát ha viseled a nevet, a család tagja vagy, és annak minden sajátságos kiváltságát élvezed. – Sóhajtottam magyarázat közben. – Ha pedig így van, a kötelesség alól kibújni eléggé visszás… - Kezdtem azt érezni, hogy valamit nagyon máshogy ért. – Az, hogy nem mondod meg a teljes neved, nem jelent semmit, hiszen a mi köreinkben betéve kell ismerni a családokat, és azoknak minden tagját. :o
Fel sem merült bennem, hogy valaha is ne az igazi, vagy a teljes nevem használjam, elvégre az jellemzi az embert leginkább, megmutatja, hogy honnan jövünk. És ha ez egy nemesi család, na és? Tisztában vagyok a saját képességeimmel, erősségeimmel, és gyengeségeimmel egyaránt, nem az határoz meg, hogy mások miként bánnak velem. Mindenkit a saját tettei bélyegeznek meg, ha én magam nem kivételezek, olyan shinigami leszek, amilyen, ha velem kivételeznek, az a személy lesz olyan, amilyen.
- Ezzel nem tudok egyetérteni, mert a mondanivalót a színészek mondják el, és az a díszlet, zene, maszkok nélkül, tisztán is megállja a helyét. Ha könyvben olvasod, ugyanúgy megérthető a jelentése, míg egy szép díszlet csak az marad, ami. Papír és csillámpor, ami idővel megfakul, és porrá lesz.
Mizushima Shuuichiről inkább nem kívántam megjegyzést tenni, elég ideig ismertem, míg alattam szolgált az Ichibantaiban. Nem voltam róla meggyőződve, hogy ő lesz a legmegfelelőbb vezetője a Mizushima családnak, bár eddig semmi kirívót nem tett, ami azt támasztotta volna alá, hogy rossz családfő. Jó emberismerőnek tartottam magam, de nála sosem lehetett tudni, mikor beszél komolyan, és mikor tréfálkozik.
- Igazából nem ösztön, csupán kifinomult szaglás, ami beindít bizonyos hormonokat… - Mondtam halkan, hiába, mióta Youko~san tudom, hogy nagyobb a családunk, mint képzeltem, talán kicsit sokat is olvastam a tudomány témakörében. Nem csoda, lévén egyik legfiatalabb rokonom tudós. ^w^ - De ettől még a társadalmi berendezkedés, a monogámia, és ehhez hasonlóak érdekek, mindannyiunké, és talán nem kellemetlenek, de azok.
Arra már nem válaszoltam, amit az utálatról mondott, bár közel sem tartottam olyan erősnek. Könnyebb út gyűlölni, megvetni és haragudni, de azért nem lesz erősebb is, elvégre pont attól lesz valami az, mert nehezebb elérni, nemdebár?
- Ne haragudj, de ha így gondolod, akkor némiképpen paranoiás vagy, és tulajdonképpen mindenkit beképzeltnek tarthatsz, mert más a véleménye, mint a tied. Igen, hibásnak tartom a felfogásod, de nem tettem rá bántó megjegyzést. – Fontam össze karjaimat mellkasom előtt. – Azt pedig visszautasítom, hogy nem figyeltem eléggé. Éppen erre mondtam, mi alapján döntöd el te, mi az, ami letételnek számít? – Kifújtam a levegőt, nem akartam nagy vitába kezdeni, de kezdtem idegesnek érezni magam, és ez nem volt kényelmes. – Ez elég szubjektív, éppen ezért mondtam, hogy hibás. Magadból kiindulva nem mérhetsz másokat, ez olyan lenne, mintha az alapján döntenéd el, melyik az ügyesebb állat, az elefánt, vagy a kutya, hogy mind a kettőnek fára kellene másznia. – Mindenki jó valamiben, vannak elvárások, amiknek meg kell felelni, de még az Akadémiai záróvizsga sem teljesen egyforma mindenki számára. – Én erre nem volnék büszke. – Jegyeztem meg csendesen.
Természetesen nem a házi kedvencére gondoltam. Igazából kezdtem kényelmetlenül érezni magam, talán jobban is, mint a legelején. Számomra minden egyes mondatból az derült ki, hogy olyan különbözően látjuk a világot, és akarhatja bármennyire, hogy közelebb kerüljünk, ez valahogy rányomja a bélyegét.
- Nem hiszem, hogy a Shihouin család így látta volna a dolgokat. – Bár akkoriban még Yoruichi~hime volt a vezető, nem lehet tudni, miként vélekedett volna valami ilyesmiről. – Erről szó sincs, és egyébként sem titok, hosszú évtizedekig ágyhoz voltam kötve, ezért is vezette egy ideig az unokahúgom a családot.
Csak mélyet sóhajtottam szavaira… hasonló világban nőttünk fel, legalábbis nemesi nevelést kapott, ráadásul legidősebb fiú, mégis olyannyira máshogy vélekedik mindenről. Számomra minden egyértelmű, mikor mit kell tenni, és ha tudom, meg is teszem, de most csak azt érzem, hogy nem akarok itt lenni.
- Tenkai, szerintem nem érted, mire gondolok. Nem azt mondtam, hogy előre elmesélték, mi hogyan történik majd velem, de a neveltetésem felkészített arra, hogy mindent képes legyek átvészelni. Számtalan gyászon vagyok túl, talpra álltam egy olyan betegség után is, aminél mindenki azt hitte, mindennek vége, előbb átvettem a családom vezetését, aztán hadnagy, végül kapitány lettem. – Mondtam határozott, kissé talán metsző hangon. – Ha csak némiképp máshogy nevelkedtem volna, összetörök. Erre azonban nem vagyok hajlandó, sem most, sem később.
Büszkén kihúztam magam ültömben. Talán férfi volt, talán főnemes is, de olyasmit mondani, hogy csak tanácsokkal láthatjuk el a következő nemzedéket… mégis miként nevelné a gyermekünket?
- Ez nem harc, Tenkai, hogy erőnkön felül kelljen próbálkoznunk. – Jelentettem ki, ismét a víz felé ordítottam tekintetem. – Én szerettem volna próbálkozni, de egyszerűen képtelen vagyok elsiklani afelett, hogy már-már erőszaknak érzem, ahogy rám tolod magad. Mint amikor kijelentettem, hogy nem kívánok egy férfinál szülni, akkor sem, ha kapitány, képtelen vagy elfogadni, hogy saját döntéseket hozok… és valóban, talán már eldöntöttem, hogy nem fog működni, de ha így lenne, ezen erőszakkal sem tudnál változtatni.
Szinte csak úgy folytak belőlem a szavak, mintha meg sem akarnának állni. Nem bántani akartam, igazából nem tett semmi rosszat, csak annyira akarta a dolgokat, hogy az már sok, számomra nagyon is. Ösztönről beszélt, kialakul dolgokról, és arról, én mit döntöttem el, holott inkább ő döntött úgy, az a sorsunk, hogy együtt neveljük fel a gyermeket, csak azért, mert mind a kettőnk kromoszómáit hordozza magában.
- Nem hiszem, hogy abban az esetben szükség volna hazugságokra, egyenes ember vagyok. – Néztem mélyen a szemébe. Csak rólam beszélt, mintha valóban csak én lehetnék az, aki nem akar belőle, bár való igaz, most azt éreztem, bárhol máshol szívesen lennék…

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #10 Dátum: 2016. Márc. 31, 20:10:07 »
- Nem mondanám, hogy annyira élvezem a kiváltságokat, egy ideje saját magamnak termelem a betevőt. Kezdetben igen, a családom vagyonát használtam, de azóta minden egyes érmét visszatettem a kasszába, azóta pedig a saját pénzemből élek. A kötelezettségek pedig… amit kell megteszek, ahova kell elmegyek, de se többet se kevesebbet. Nem vagyok családfő, kevesebb dolgom van, mint Shuunak. S ami azt illeti, hogy egyes körökben talán igen, de nem feltétlen kell tudniuk a második fiaknak. SS elég ha csak azokat a neveket tudod, amik számítanak, de még így is ismerek egy főnemest, aki csoda, hogy a saját nevét tudja.- bár Tollas más eset, talán a fejére ejtették, vagy valami ilyesmi lehet a háttérben, amiért annyira feledékeny. Majd egyszer rákérdez már nála, amikor megy látogatóba.
- De egy díszletet évek múltán is fel tudsz használni, még a színésszel bármi megeshet. Kisemberek által leszünk nagyok, a munkáik nélkül szegényebb lenne az élet. S még egy színész elő tudja adni a darabot, manapság már a látvány az, ami érdekel sokakat, nem pedig a történet.- bár már kezdi kicsit elveszíteni a fonalat, lehet nem ártana visszatekerni egy keveset, hogy tudja, miről is van szó, bár talán még okos arcot vág, addig sok gond nem lehet.
- Néha vicces, hogy keveredik a mi világunkkal a tudomány. Lelkek vagyunk, a kardjainkban a lelkünk egy része van, és mégis, életünk része a tudomány is.- vicces, valahogy viccesnek találja, de biztos abban, hogy egyszer a tudomány fog felül kerekedni, ahogy abban is, hogy azt a napot nem fogja megérni.- Nekem hiszem, hogy annyira érdek lenne ez, inkább csak egy elfogadott dolog. Szerintem sokan szeretnék levetni a láncaikat, a gátlásaikat, és szabadok lenni, de sajnos néhányan azt mondták, nem, ez nem így lesz, és kész.- igaz, személy szerint Tenkai nem venne részt az ilyen dorbézolásokban, úgy ismeri magát, hogy kedveli a nyugalmat, és a nyugodt életet.
- Nem haragszok, de még mindig félreérted, amit mondtam. Szerinted a felfogásom hibás, szerintem nem. S nem mondtam, hogy beképzeltnek tartalak, hanem csak elvetheti a magját annak. Betudom ismerni ha tévedtem, vagy hibás vagyok, de nekem ez a véleményem. Mindenki arra legyen büszke, amit elért, és amire van. Ahogy a tiszteletemet se fogja akárki megkapni, nem egy kapitány van, akit nem tisztelek, és nem is fogok sose, hiába rangban egyformák vagyunk. S hogy mi alapján? A saját elveim, mértékeim szerint. De attól, hogy én nem tartom megfelelőnek, hogy erre vagy arra büszke legyen, más megteheti, nem töröm le senki szarvát. Mert tudom, hogy nem feltétlen nekem van igazam.- ostobaság azt gondolni, hogy mindig igaza van, és csak hajtja a sajátját, de talán rosszabb, ha nincs igaza, de azt hiszi, és foggal-körömmel ragaszkodik az igazához. Bár tudja jól, hogy hajlamos erre, és ezen nehezen is tudna változtatni.
- Igen, mindenki jó valamiben, és valamire, másra nem is, elrettentő példának. Ami pedig azt illeti, szerintem a 12. osztag már meg tudná oldani a fára mászó elefántot. Bár azt hiszem, az nem lenne túl igazságos.- a hangjából is lehet hallani, hogy ezt azért nem gondolta teljesen komolyan.- Nem is büszkeségből mondtam.- kinek mi a házi kedvence. Van aki megmarad a beváltaknál, a kutyáknál és macskáknál, de van akinek majma van, Tenkainak egy borza.
- Régen talán nem, de manapság… nos, azt hiszem Yuuken személyében egy olyan családfővel van dolgunk, aki hasonlóan látja a dolgokat.- ami bár lehet keménynek látszhat, de Tenkai számára mégis szimpatikus.- Oh, értem, szerencsére már nem így van.- kedvesen elmosolyodott.
- És minden úgy történt, ahogy elmesélték? Vagy voltak változások is az életedben? Biztosra veszem, hogy voltak, ezért mondom, nem lehet előre eltervezni mindent. S nem hiszem, hogy összetörtél volna. Ha csak fele annyira erős személyiség lennél, mint most vagy, akkor is elviselted volna az egészet.- ennyit már leszűrt, erős személyisége van Naominak.
- Szerintem pedig az, egy harc, amiben arra kell törekednünk, hogy a gyerekünknek mindent megadjunk, úgy neveljük, hogy egy derék shinigami legyen belőle, derék nemes, de mindenek előtt egy jó lélek. Az pedig nem számít, hogy férfi, vagy nő, vagy transzvesztita, az számít, hogy kapitány. Nem ok nélkül az, és talán baj, ha a legjobbat akarom a gyereknek?- ha van valaki aki mellett a legkevesebb baj történhet a szülés közben, az a 4. osztag kapitánya volt.
- Ennek örülök.- bár akarja, de kezdi érezni, hogy annyi esélye van ennek az egésznek, mint egy lufit borotválni durranás nélkül, nagyjából semmi. De talán nem is baj, talán csak azért akarja ezt az egészet, mert új a helyzet, az egész új, és a bizonytalanság lehet az oka.

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #11 Dátum: 2016. Ápr. 30, 20:29:47 »
- Talán vissza, de ahogy ugyan abba a folyóba nem léphetsz kétszer, ugyan azt a pénzt nem tudod visszatenni. – Mondtam kijelentésére. – Hiszen anélkül nem tudtál volna elindulni, a saját vagyonod tehát annak a terméke, vagyis továbbra is annak az eredményéből élsz. – Nem értettem, miért ágál az ellen, amiben él, elvégre a család a legfontosabb, vagy nem? Meghatároz minket, bármennyire nem szeretnénk azt. – Mindig annyit kell tenni, ami erőnkből kitelik, nekem ezt tanították.
Nálunk mindig fontos volt a család összetartása, Ryuu árulása után még inkább, hiszen kevesen maradtunk. Számomra sosem volt kérdéses, hogy mindent megteszek, ami csak a családom számára fontos lehet, akkor is, ha nem feltétlen fűlik a fogam hozzá. Teszem, amit tennem kell, nemesként, és családvezetőként ez a dolgom.
- Mintha a díszletekkel nem történhetne meg bármi, Tenkai, ez nem érv. Senki sem lát a jövőbe, épp ezért ténylegesen nem támaszkodhatunk ilyen feltevésekre. – Magyaráztam, mire is gondoltam. – Itt nem arról van szó, hogy mi érdekli az embereket, hanem, hogy mi létezhet a másik nélkül. A színésznek van létjogosultsága a díszleten kívül is, tudod, hogy ő színész, míg a díszletet csak a saját közegében nevezed díszletnek.
Nem értettem, hogy mire próbál érvelni, hiszen az alapfelvetésnek semmi köze nem volt ahhoz, amit próbált kihozni. :o Igazából kezdtem azt érezni, már csak azért, hogy ellentmondhasson nekem, nem azért, mert valóban más a véleménye.
- Mért ne lehetne ezt tudományosan magyarázni, lévén az energia nem vész el? :o – Kérdeztem rá. Újonnan felfedezett rokoni kapcsolataim a tizenkettedik osztagig nyúltak, ott bizonyosan ezzel is foglalkoznak. – De, ezek érdekek, a létfenntartásé, de érdek. Ez tartja össze a társadalmat, egy elfogadott normarendszer, ami alapját évezredekkel korábban letették. Akik eltérnek tőle, normaszegők, mert a születésünkkel automatikusan elfogadjuk azt a rendet, amiben nevelkedik.
Szerintem az emberek saját maguk gátolják meg az ilyesféle tetteiket, attól tartva, mit szólnak mások. Neveltetésből adódik, lévén, aki nem aggódik, az kevésbé gátlásos. A mérték önmaga, vagy a környezete, tehát ezek érdekek, érdek, hogy normálisnak lássák, ezért a társadalom része maradhasson, ami megvédi.
- Pont erről beszéltem, hogy a saját felfogásod alapján méred fel, ki mire lehet büszke, de ők is. Épp ezért lehet hibás, hiszen teljesen szubjektív. – Jelentettem ki, persze, a tiszteletet ki kellett vívni, de ettől még nehéz meghatározni, más mire lehet büszke, neki bizonyosan más jelent sokat, mint nekem, ettől még nem lesz beképzelt. – Pedig a rangot nem véletlenül kapja az ember, és azt meg kell tisztelni. – Mondtam.
Nem kell egy shinigamit sem kötelezően kedvelni, de meg kell adni a tiszteletet, elvégre a kapitányi rang elől járóságot jelent. Mindig a tisztek felett áll, legyen bármennyire jó, vagy rossz lélek. Nehéz lehet ezt megérteni, de attól még így van, nem a demokrácia rendszerében élünk.
- Mihez hasonlóan? – Néztem fel kíváncsian. – Valóban, jelenleg kiváló egészségnek örvendek. ^.^
Mélyet sóhajtottam, valóban kezdtem azt érezni, nem is figyel arra, amit mondok, mintha nem is érdekelné. Csak legyintettem egyet, ha tovább magyarázom, az sem változtat semmit azon, hogy nem szeretné tudomásul venni, amit mondok. Mintha csupán szajkózná a saját mondandóját, és ezzel igazolni látja.
- Fogalmad sincs róla, miket éltem át, így ez a kijelentésed nem lehet helytálló. – Mondtam csendesen, végigsimítva a hasamon, újabb táncba kezdett a kisember. – Az sem érdekelne, ha maga lenne a Lélekkirály, mint ahogy a te tiszteletedet nem vívja ki egy egyszerű haori, úgy az én bizalmam sem. Ebben mért számít a rang, ha másban nem? Önmagadra cáfolsz rá a szavaiddal, Tenkai… - Kezdtem kényelmetlennek érezni a beszélgetést, és ebben amúgyis én döntök, nem kényszeríthet.
Az érkező gyümölcsök miatt csöndben maradtam, majd óvatosan enni kezdtem. Édes volt, és a sok lé miatt úgy éreztem teljesen felfrissít. Behunyt szemmel élveztem minden egyes kockát, mintha csak az életem múlt volna rajta, s igyekeztem megnyugodni.
- Mik a további terveid? – Kérdeztem csak úgy mellékesen…

Karakterlap

Mizushima Tenkai

Kapitány

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
14 000 / 15 000

Hozzászólások: 122

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 9 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #12 Dátum: 2016. Jún. 30, 15:42:50 »
- Folyóba léphetek, csak a víz lesz más, amibe lépek. De a pénz mindig pénz marad, az értéke nem változik, mindegy, hogy egy frisset vagy egy régebbit teszek vissza, az nem változtat a tényen, hogy megtettem. S nem, a saját munkám termékéből élek, az ugródeszka volt a kezdeti pénzmag, ami kihajtott, és a gyümölcséből már saját fákat ültettem.- nem igazán érti, hogy miért is hiszi azt Naomi, hogy ennyire védenie kell a Mizushima pénzügyeket, elvégre nem tartozik a családba, sőt, legjobb tudomása szerint Shuuval se nevezhetőek barátnak, akkor mégis miért?
- Egyes helyzetekben annyit kell tenned, de nem mindegyikben. Nem az én dolgom bájologni más családfőknek, vagy éppen üzleteket kötni, arra ott van Shuu és a testvérei, a főág, és igen, lehet azt mondani, hogy vegyem ki a részemet, mert a család része vagyok. De már kivettem azzal, hogy nem hozok szégyent rá, és kapitány lettem, ami a családunk nevének is jót tesz, részemről ennyi. Gondolhatsz, amit csak akarsz, de ez a véleményem.- kezd elege lenni ezekből az álszent szövegekből, ahol a család az első, a család így, a család úgy, elég unalmas már. Nem emlékszik arra, hogy Seit leszámítva bárki meglátogatta volna a családjából, amikor hála a bankainak, az ágyat nyomta. Ha annyira fontos a család, akkor minden helyzetben legyenek ott, ne csak amikor szükségük van valamire. De a jelek szerint ez így van, hát Tenkai is így fog viselkedni ezután.
- Elég egy vihar, és minden összedől. Igazad van. De gondolod, hogy tényleg senki se lát? Hisz egy olyan világban élünk, ahol a lelkünk egy része kardokban van, démonmágiát használunk, és lidércek ellen harcolunk. Annyira nehezen elképzelhető lenne, hogy nincs olyan személy, aki látná a jövőt?- bár ez annyira nem tartozik a témához, csak úgy az eszébe jutott.- Pedig arról van szó, ha valami nem érdekel, azt nem nézed meg, és ha sokan így tesznek, akkor a színésznek nem lesz munkája, de a díszletet más darabban fel tudod majd használni.- a díszlet teszi teljessé az egész darabot, nélküle csupán csak pár ember áll a színpadon, és megpróbál előadni egy darabot. Ami talán egyes műfajoknál nem okoz gondot, de manapság inkább a látványosat szeretik, mintsem az okosat.
- Mert mindenre nem tudsz tudományos magyarázatot találni. Néhány dologra igen, de mindenre nem.- arra hogy találnak magyarázatot, hogy a lelkük egy részét kardokban tartják? Lehetetlen.- Mi volt az eredeti forma? A barbárság, semmi más, az volt az alaptermészete mindennek, és bár beszorították a civilizált világ keretei közzé, de még a mai napig előmerészkedik egyesekből. Az pedig, hogy a születésünkkel elfogadjuk… elég képmutatás. Talán ha sokan a születésük előtt tudnák, hogy milyen élet is vár rájuk, lehet meg se akarnának születni.- az már más kérdés, hogy ez igen nehezen kivitelezhető.
- Mert nem arra lehetünk büszkék, amit elértünk, amiben jók vagyunk, ahogy kinézünk, vagy amit tettünk? Ha valamit elrontunk, arra nem leszünk büszkék.- mi másra lehetne valaki büszke? Arra, hogy belelép egy pocsolyába?- Azóta hogy három kapitány is elárult minket, szerintem elég nehéz tisztelni a fehér haorit. Már nagy erő se kell hozzá, hogy valaki kapitány legyen. Elég az én példám, gyenge vagyok, a leggyengébb kapitány, sőt, állítom, hogy nem egy tiszt erősebb nálam. Ahogy akad valaki jobb, már dobom is a vállára a haorimat, meg az egészet.- nem arról van szó, hogy nem tetszik neki a rang, hanem arról, hogy erre a rangra erő szükséges, és ez benne nincs meg.
- Hozzám hasonlóan.- felelte nyugodt hangon.- Remélem ez így is marad sokáig.- fő az egészség, Naomi és a kicsié.
- Azt tudom, hogy erős személyiséged van, ezért mondtam azt, amit.- na tessék, még bókolni se nagyon lehet.
- Oh… céloz, szúr, és talál.- szélesen elmosolyodott. Majd falatozni kezdett.
- Nos, befejezem az ételt, utána iszok valamit, belátom, hogy belőlünk nem lesz sose egy pár, és a legjobb az lesz, ha véget vetünk ennek az ebédnek, és visszatérünk a mindennapi teendőinkhez, és természetesen nem lesz szükség több találkozásra, már tudjuk a választ, amit tudnunk kell. Feltehetőleg legközelebb kapitányi gyűlésen fogunk találkozni, illetve amikor megszületik a kicsi, vagy ha valamiért szeretnél látni, de én nem foglak zavarni a jelenlétemmel.- mondta teljesen nyugodtan, és valahogy megkönnyebbült ahogy kimondta ezeket a szavakat, be kell látnia, nem akarta ezt a kapcsolatot. S remélhetőleg hamarosan távozhatnak.

//kösz a játékot//

Karakterlap

Shiranui Naomi

Kapitány

Shinigami

Kidoushuu

*

A Shiranui-ház 4. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 000 / 45 000

Hozzászólások: 74

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 11 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Naomi és Tenkai - 1. találka
« Válasz #13 Dátum: 2016. Jún. 30, 23:49:09 »
Felvontam szemöldökömet, talán nem ismeri a mondást. Sóhajtottam, úgy éreztem, hogy hiába mondok bármit is, érveim el se jutnak hozzá. Persze, nem kell egyet értenünk, azonban jó lenne, ha legalább némileg úgy érezném, hogy megérti, mire gondolok. Hogy elgondolkozik azon, amit mondok.
- Szóval azt mondod, hogy ugyan annyi értéke van annak az ezer ryounak, amit én beteszek a több millió mellé, mint annak, amit egy szegényebb édesanya a gyermeke születésnapjára összespórol? – Vetettem aztán mégis fel. – Azért, mert nekünk nem jelent jelen pillanatban többet egy-egy címlet, nem jelenti azt, hogy korábban ez ne lehetett volna másképpen, hogy a családot ne használta volna fel inkább másra.
Mindent meg kell becsülni, amit miattunk áldoztak fel, még, ha akkor nem is éreztük áldozatnak. Sok mindent nem tudok elfogadni a szüleim nevelési módszerében, azonban sose kérdőjelezném meg, hogy nagy részben nekik köszönhetően tartok ott, ahol. Ha bármit másképpen tettek volna, bizonyosan másmilyen lennék én is, és talán nem volnék daikidochou sem.
- Mért ne kellene mindegyikben a legjobbat kihozni magadból? – Kérdeztem rá. – Abból semmi baj nem származhat, míg abból, hogy félvállról veszel valamit, amiről te úgy véled, hogy nem fontos, még lehet belőle bármi. – Nem érthettem egyet ezzel a fajta hozzáállással, másra neveltek, másként vélekedtem a teljes lényemmel.
Furcsa felvetés volt, semmi köze az érvekhez, vagy az alapfelvetéshez. Felvont szemöldökkel pislogtam rá, mégis mit hoz ki belőle. Nem zavart, ha valaki másképpen vélekedett a dolgokról, de az igen, ha mindenáron azt szerette volna, hogy egyet értsek vele.
- Szerintem irreleváns a feltevés szempontjából, hogy képes lehet-e rá valaki. :o – Feleltem. – A színész akkor is színész marad, a díszletből pedig csupán papírmasé lesz, ez a lényeg. Nézd csak meg, ha ki is vet valakit a nemesi világ, még mindig megmarad valamennyi a tekintélyéből. – Elég volt csak a Shiba családra gondolni, akik talán Rukongaiban élnek, de egészen máshogy, mint az egyszerű közlelkek.
Megint nem érthettem vele egyet, hiszen bármennyire furcsa valami, mindenre van magyarázat. Más kérdés, hogy mi mennyire értjük meg. A Juuniibantaiban sokkal több fantasztikus dolog is rejtezik, amikről fogalmunk sem lehet, de csak azért, mert mi nem vagyunk tisztában a jelentésükkel, még nem lesznek természetfelettiek. Furcsák, rejtélyesek, ismeretlenek, de annak, aki magasabb intelligenciával, vagy több hozzáértéssel rendelkezik, teljesen ésszerű, és egyértelmű dolgok.
- Nem hiszem, hogy bárki lemondana a létezés csodájáról csak azért, hogy barbárként éljen, elvégre nézz csak magadra. Több száz évig élhetsz, míg a korai idők emberei csak néhány évtizedet mondhattak maguknak, már ha elég erősek voltak ahhoz, hogy megéljék. – Bolond lenne bárki is elcserélni ösztöneire a biztonságot, ezért is jöhettek létre a mai társadalmi rendek.
Megint úgy éreztem, hogy teljesen félreérti, amit mondani próbálok neki. Olyan, mintha folyamatosan elbeszélnénk egymás mellett, vagy mintha nem is érdekelné, amit mondani próbálok.
- Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni, mire büszke az életében. – Jelentettem ki. – Úgy érzem, hogy valamit nagyon félreértesz azzal kapcsolatban, miként érdemelheti valaki ki a haoriját, és ha neked csupán ennyit jelent, talán jobb is, ha másra bízod. – Sajnáltam, hogy fogalma sincs, mit jelent kapitánynak lenni, és ezzel együtt élni, eszerint cselekedni.
Nehéz volt eldönteni, hogy ezt kedvességből mondja, vagy éppen felrója. A legtöbben nem becsülték túl sokra, hogy nőként erős kézzel próbáltam tartani az osztagot, az embereimet. Azonban vagy ez, vagy pedig egy erőtlen, a vezetőjét nem tisztelő csürhe. Azt nem volnék képes elviselni.
- Sajnálom, nem megbántani akartalak, csak rávilágítani, hogy amit tőlem kérsz, arra te sem volnál hajlandó. – Jegyeztem meg, és kortyoltam egyet az előttem lévő pohárból.
Szavaira felpillantottam, láttam tekintetében a lemondást. Talán így lesz a legjobb, sőt, úgy éreztem, hogy ez a megfelelő döntés. A kettők közötti ellentét valószínűleg sosem enyhülne, s bár nem esünk egymásnak, jobb nem boncolgatni a dolgokat, és kivívni magunk ellen a sorsot.
- Rendben… - Feleltem, és újabbat kortyoltam. – Értesítelek, ha pontosabbat tudok a kicsi érkezésével kapcsolatban. ^.^ - Mondtam végül. – A többit megbeszélhetjük akkor is, úgy vélem. – Mély sóhajjal fújtam ki a levegőt, legalább időben lezártuk ezt a dolgot, még mielőtt valami nagyobb gond lett volna belőle…

Köszi a játékot ^-^