Szerző Téma: A káosz gömbje  (Megtekintve 893 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A káosz gömbje
« Dátum: 2015. Nov. 29, 22:37:05 »
(click to show/hide)

Mesélés:
Akár álmatlanul hánykolódtok, akár éjbe nyúlóan mulattok, kora hajnali órákban a bennetek növekvő feszültség révén képtelenek lesztek tovább eddigi elfoglaltságotokba feledkezni. Tompa vonzást éreztek, melynek egyre nehezebben álltok ellen, míg végül elindultok egy határozott irányba, mely nem más, mint az Anida tornyától néhány méterre lévő különös, ragyogó fényekkel körülvett fa. Ha érzékeiteket használjátok, meg kell állapítanotok, semmi és senki nincs a közelben rajtatok kívül, még Anida fracciónja sem tartózkodik a toronyban, ami feljebbvalójának esetleges aggodalmat okozhat. Egyedül egymás jelenlétét érzékelitek, ami szolgálhat megnyugvással, örömmel, bosszúsággal. A fa mintha hívna magához titeket, elkábultok, önkéntelenül közelítitek meg és érintitek meg a törzset. először ujjaitokra, majd egész testetekre ráülnek az apró fénylabdacsok, melyek nyomán elviselhetetlen, égető fájdalom nyilall végig rajtatok, egyre fokozódva. Nehezetekre esik, szinte lehetetlenné válik a lélegzetvétel, képtelenek vagytok moccanni. Mozdulatotokba dermedve tűnik el körülöletek az általatok eddig ismert világ. Vakító színű fénykavalkád öleli körbe testeteket, a másik jelenlétét sem vagytok képesek érzékelni. Végezetül míg Vex talpaira érkezik, Anida elveszíti egyensúlyát és a földre zuhanva erős ütés során sérti fel fejbőrét, melynek hatására a sebből szivárgó vér elvakítja. Szédül, mozdulatai bizonytalanok. amint tisztulni látszanak gondolatai, meg kell állapítania, hogy teste nem regenerálódik, képességeit képtelen használni. Vex szintén felsimeri, hogy képtelen fajára jellemző képességeit használni. A terem, ahová kerültetek félhomályos, berendezése sejteti veletek, nem a saját korotokba kerültetek. A szoba vaskos, ódon ajtaját Anida képtelen mozdítani, ami a sérüléséből kifolyólag érthető is- azonban ha Karasu nekifeszül, kinyithatja.
____________________________________________________________________________________________



Halk sóhajt hallat, oldalára fordul, lehúzza magáról takaróul szolgáló leplét. Fejét oldalra fordítva bámul messzire a szobában uralkodó mesterséges sötéten, messzebbre, mint amennyire valójában látni lehet. Ujjai tétova mozdulattal érintik meg kócos haját, túrják végig nedves fürtjeit. A forróság, mely kopott tornyokkal díszített hőn rajongott sivatagát perzseli, ezúttal tornya falai közé furakodott: napok óta nem volt nyugodalma. Halkan felnyög, amint érzékeli a mellkasára telepedő állatot, aminek fejét szinte azonnal érzi arcán. Nedves orr általi lökdösés, bökdösés… Ajkaira mosoly kúszik, apró, szelíd, boldog. Magához öleli az állatot, mélyen beszívja a tiszta bunda illatát és továbbra is ölelve kedvencét elindul a konyha irányába reggelit porciózni. Hajnalt ütött még az óra, mégsem érzett késztetést újfent nyugovóra térni. A hideg vizet folyatta magára, majd egyenruháját felöltve nekilátott teendőihez. Nehezen akarta elfogadni a nyughatatlanság állapotát, de egyszerűbbnek hatott elsiklani mélyebb jelentések fölött, mint sem belátni. Ingének ujját könyékig gyűrte, miközben nyújtózott tornya ajtaja előtt. Idejét sem tudja, mikor hagyta el az épületet- érzékeit kiterjesztve szívet lázas verdesésre keltő felfedezést tesz: túlzottan ismerős lélekenergia közeledik felé. Ösztönösen lép hátra, tekintete tornyának mivoltát vizslatja. mégis mit óhajtana tőle? Világossá tette számára, nem kíván újra megalázó helyzetbe keveredni vele, sőt, mi több, a lehető legjobban teszi, ha messziről elkerüli őt a férfi. Arca sápadtabb volt a halotténál, amint kissé ledermedve várta a felbukkanását, majd figyelme teljesen másra terelődött. Ellenállhatatlan, pulzáló vonzás húzta, hívta, ámította. Önkéntelen indult meg, lépteit egyre sietősebbre véve, szinte másra sem gondolva. Homályosan jelen volt még elméjében a páni félelem, amit valaki közeledése keltett benne, de jelen pillanatban mindez oly jelentéktelennek tűnt… Az érzés irányította, lelkesítette, extázisba hozta. A fa, ami tornyától nem messze nőtt ki a homokból, meglepően színes volt. Csalódottan mérte végig a jelenséget, orrát ráncolva fordította el arcát.
- Túlontúl giccses… - Nem hazudott volna, azt mondja, erőteljes hányinger kelt benne táncra. Tekintete fénye nem érdeklődő volt, csupán tapogatózó. Megvető fintor ült ki szája sarkára, fejét az érkező felé fordítva törődött mozdulattal fonta keresztbe karjait. - Érzed?- Kérdése a vonzásra korlátozódott, mely megbabonázta, nehezen képes volt neki állni. Jobbjának vékony ujjai mégis hozzáértek a világító fénygömbökkel teleaggatott ódon, korhadt, holt törzshöz. Egyszerre szinte a férfiéval- ajkait fájdalmas nyöszörgés hagyta el. Testén fájdalmasan hasít végig valami, ami áramütéshez hasonlatos. Sejtjei megsemmisülésért esdekelnek, szemeiből könnyek szöknek ki, de képtelen elengedni az egyre forróbbá váló tárgyat. Levegőt venni képtelen, teljesen elmerül a körülötte szín kavalkáddá olvadó térben, tüdejéből kiszorul minden. Mielőtt elnyelné a fájdalmat megszüntető jótékony sötétség, leszakad róla minden, zihálva kap levegő után, teste nekiütődik valami jéghidegnek. Fejét beveri, szinte látja maga előtt, ahogy az éles kő felhasítja fejbőrét, vér szivárog belőle. Fájdalma erős, sziszegve térdel fel, forog vele a világ, talpra állni megpróbál, de neki esik valakinek, valaminek. Érzékeit használva keres támpontot, mely nem mozog, szilárdan áll. Téved, reménytelenül pörög körülötte minden, mégis kiveszi az ismerős alak körvonalait. Karjába kapaszkodik, amit ráeszmélése után úgy enged el, minta mágnesesség taszítaná messzire. Hátratántorodik, arcát dörgöli, majd erősen koncentrál, hogy tudatosodjon benne, a vörös folyadék, ami miatt alig lát, tulajdonképpen a saját vére.
- Vex?- Fordult vissza a férfi felé, majd halkan nyöszörögve letépte magáról ingjét, amit összesodorva fejére kötött. Nem néz ki túl szerencsésen, nem mutatkozna tömeg előtt, de jelen helyzetben szükséges. - Hol vagyunk?- Hangja erőtlen volt, feje még sajgott az ütés súlyától, látása azonban tisztulni látszott. Hegyes kődarabokból összerakott falak, félhomályos szoba sarkában álltak. Hiába keresett jelenlétet, mely hasonló sajátjukhoz, vagy kiemelkedő, nem érzett semmit. Ha jobban belegondol, képtelen volt használni az érzékelést. kereste a kardját, melyet magától nem messze meg is talált: felvéve tűrte öve és szoknyája közé a fegyvert. Dermesztő volt ráébredni, hogy képtelen megidézni technikát. Nyelt egyet, az espada felé fordult. - Érzel valamit?- Utalt a benne tomboló ürességre, keresve valami kézzel foghatót, valamit, ami elhiteti vele, ismerős vidéken van, tévedés áldozata. Padlizsánszín íriszei kétkedve jártak körbe-körbe az épületen, megállapodtak a vaskos ajtón, az évszázadokkal régebbinek tűnő berendezésen, a széles ágyon, a gyümölcsökkel megrakott asztalon. - Képtelen vagyok használni a képességeimet…- Hangoztatta elfúlón. Az ajtóhoz lépdelt, megpróbálta kinyitni, de fizikuma bár messze volt a szánni valótól, nem volt kellően erős ahhoz, hogy mozdulásra bírja a nehéz, vastag faajtót. Próbálkozott, hiába. Dühösen, parázsló tekintetet vetett ellenségéül szegődött alkalmatosságra. Hátralépett, hátat fordított és céljául az ágyat tűzte ki. Ha már kiszabadulni képtelen, letekeri fejéről a kötésként szolgáló ruhadarabot. A még tiszta részekből vékony csíkokat tépett le, sodort össze és valamivel elfogadhatóbb külsőt kölcsönzött magának, midőn a még vérző sebet bekötözte. Átkait szórta csöndesen élrablójukul szegődött névtelen, arctalan lelkek ellen… Miért pont azzal kellett elrabolniuk, akitől a legjobban tart? Lelki szemei elé bekúszott a jelenet, mely során oly lelkesen kapaszkodott az arrancar nyakába, arcára pír ült ki. Halkat sóhajtott, megadót, sajgó fejét felhúzott térdeinek támasztotta.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #1 Dátum: 2015. Dec. 04, 22:38:25 »
Álmatlanul fekszik az ágyában, csak bámulta a plafont, mintha keresne valamit rajta, talán repedéseket, amikben lehet felfedezhet valami képet, fogalma sincsen, de valahogy nem jött álom a szemére. Lerántotta magáról a takarót, majd felült az ágy szélére, megnézte a vekkeren, hogy mennyi is az idő, és csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy néha pont ilyenkor ment aludni egy átpiált este után. Erre most meg ébren van, és se pia, se semmi érdemleges. Fogalma sincs, hogy mikor lett unalmas öregember, de nem gondolta volna, hogy így, sunyiban támadja majd be ez az egész.
- Picsába, ha már fent vagyok…- kimászott az ágyból, tett pár lépést, majd lendületet vett, és kézállásba helyezte magát, majd lassan behajtotta a karját, és újból kinyomta, majd megint be, és megint ki, jó néhány perc után nehezített az egészen. Amikor hajlottak a karok, hajlott a láb is, amikor ismételten egyenesedett akkor a lábak is. Nem számolta, hogy mennyi ideje is csinálta az egészet, de ideje volt megint a változásnak. Normális fekvőtámaszba helyezkedett, majd belekezdett, csak éppen nem kinyomta magát, hanem fellökte és tapsolt a levegőben, ezt ismételgette sokáig. A testén már patakokban folyt a verejtéke, a végtagjai égtek a fáradtságtól, még egyszer, utoljára megcsinálta majd útját a fürdő felé vette.
Egyedül, a gondolataiba temetkezve állt a zuhany alatt. A hűs víz eltörölte a fáradságot, felfrissítette a testét, a tagjai újra megteltek élettel.
- Erről ennyit. Még hogy az edzés felejtett, faszt, most is a szemeim előtt látom. Eh… baszki.- elzárta a vizet, megrázta a fejét, összecsapkodva mindent, lassan túrt az ezüst fürtök közzé. Valahogy nem tetszett Karasunak ez az egész, főleg, hogy ha el is képzeli, akkor nem azokat a kívánatosan nagy melleket látja, nem, hanem az arcát, és ez a legidegesítőbb. Ez csak egyet jelenthet, azt pedig nem akarja kimondani, meg egyébként is, a férfiak nem mondják ki, csak ha tényleg úgy van, vagy szex megvonással vannak fenyegetve, egyébként meg egyébként is, elég egyszer mondani, ha változik valami, azt tudatják a nőkkel.
- Nah, indulás.- felöltözött, majd Orgot is magához vette, meg cigit és ami kell, és elindult Anida tornya felé. Nem tudta, hogy miért is arra, de valami abba az irányba csábította, hívogatta, csalogatta, megmagyarázhatatlan volt számára ez az egész, és pont emiatt motoszkált benne valami rossz érzés is. Amit felváltott a hányinger, amikor meglátta a fát.
- Ha elszívok három erőset, és leküldök vagy harminc töményt, na akkor se látok ilyet. Bár azért érdekelne, hogyan is került ide, nem a legjobb a talaj egy fának.- ocsmány és színes, hogy ez valakinek bejöjjön ahhoz már ultra buzinak kell lenni, vagy túlontúl szőkének. De akibe egy kevés jó ízlés is van, az biztos, hogy inkább oldalba pisálná ezt a fát, nem pedig nézegetné. Inkább Anidát nézte, hátha talán csak megint a képzelete játszik vele, de nem, most tényleg itt volt, és Vex egyszerre örül ennek, és nem is, ráadásul még zavarban is van.
- Nem én voltam.- felelt a kérdésre, bár lehet nem a szagra vonatkozott, igazából nem is érez semmi büdöset, de azt igen, hogy hozzá kell érnie a fához. Hiába üvölt minden idegszála, hogy ne tegye, magától emelkedik a karja, és az ujjai hegyével tapintja a törzset. Abban a pillanatban az egész testén fájdalom lett úrrá. Összeszorított állal tűrte az egészet, lehunyta a szemeit, nem akarta látni a további fényességet. Csendben és vakon tűrte a fájdalmat, majd végül eltűnt, ahogy az otthona is.
- A picsába…- hogy nem bírt a tornyában maradni, és tovább fetrengeni, nem, ki kellett mennie, megtalálni a fát, és belekeveredni már megint valamibe. De legalább nem volt egyedül, sőt, valaki olyannal volt, akinek még örült is. S bár nem volt éppen a legvilágosabb, látta Anidát, aki szerencsétlenül érkezett meg, segíteni akart neki, de már késő volt, magától állt fel a hölgy. Amikor pedig a testük összeütközik, érte kap, és átkarolva a derekát támaszt nyújt, még valamelyest össze nem szedi magát, hogy meg tudjon állni a saját lábain.
- Jelen.- bár abból is gyanús lehetett a jelenléte, hogy csak ketten látták azt a fát, na meg valakiben meg is kapaszkodott Anida. Bár lehet jobban örülne más társaságának, de ez van, ezt kell szeretni. - Nem tudom, bár ahogy nézem a berendezést, a mikor is jó kérdés lenne.- mintha valami kastélynak lenne az egyik szobája, már ha a berendezést nézik. De ahogy kitudta venni, nem tetszik neki az amit látott. Vagy inkább az, amit nem látott, elvégre ruha már szakadt, akkor tudna lesni is. Igaz, hogy már látta Anidát bikiniben, de ez akkor is más.
- Arra gondolsz, hogy nincs semmi erő?- kérdezte halálos nyugalommal. Valahogy ez már nem rémíti meg, harmadik alkalom talán, hogy így járt, ezen már nem idegesíti magát. Eddig is túlélte, és most is túl fogja majd élni valahogy, vagyis túl fogják élni. Anida is itt van, akit élve akar tartani, és életben is fog maradni. Bár még nem kell elkiabálni semmit, azt se tudják, hogy miért is vannak itt.
- Nyugodj meg, ettől még nem dőlt össze a világ.- majd csak kitalálnak valamit, bár az ajtó megpróbálása nem is rossz ötlet, és bár Anidának nem sikerült, talán Vex majd tud alkotni valamit, csak előtte még valamit el kell intéznie. Odasétált Anidához, gyengéden rárakta a kezét a vállára.
- Ne félj, kijutatom magunkat innen, és ha hazaértünk, megkeresem, és felaprítom tűzrevalónak azt a fát.- odament az ajtóhoz, és azért elsőnek megnézte, hogy véletlen nincs-e nyitva, majd ha bezárva találta, akkor bizony most kiderül mennyit is ért az a sok fekvő. Nekiveselkedett és tolta a masszív ajtót, bár ha nem nagyon menne, ott van még Orgo is, más nem bedarabolja az ajtót, vagy a kaszájával feszíti fel a zárat, mindegy hogy, de ha sikerült, hátranéz Anidával, és int a fejével, hogy jöhet.
- Nah, nézzük meg, hogy ki a felelős ezért az egészért, és ha nem tetszik, akkor bizony valakinek durva és fájdalmas éjszakája lesz.- végigsimított a haján majd elővette a cigijét, és rágyújtott. - Maradj kartávolságban, és fedezd a hátam… csak merre menjünk?- na igen, ezt se ártana eldönteni.

(click to show/hide)

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 17, 20:51:23 »
(click to show/hide)

Mesélés:
Az ajtó kinyitása után három választási lehetőség áll előttetek. Jobbra,  előre vagy balra indultok-e el? Amennyiben először balra indultok meg, a folyosó végéhez érve hangok üthetik meg füleiteket, ha kellő értékben figyeltek. Legalább négy különböző hang üti meg a fületeket. Ha nem akartok beléjük futni, azon a folyosón találhattok egy szekrényt, amiben elrejtőzhettek, amíg elhaladnak mellettetek. Néhány perces várakozás után nyugodt szívvel előbújhattok és választhattok további útirányt. Ha újra balra haladtok, egy újabb folyosóra fogtok kilyukadni, ami egy lépcsősorhoz vezet. Ha előre indultok, egy tágas helyiségbe érkeztek, ami az épület konyhája- a berendezésből legalábbis erre következhettek. Az talán furcsa lehet számotokra, hogy ha e két útvonal közül választotok, nem találkoztok újra személyzettel. Ha jobbra fogtok indulni, egy ajtót találtok, mely hasonlatos ahhoz, amit Vex feszített fel korábban. Ezt benyomva egy közepes nagyságú teremben találjátok magatokat, melynek falait a mennyezetekig könyvespolcok tarkítják, s egy asztal mögött egy üst fölött tevékenykedő nőt leltek, aki mellett két teljesen felfegyverkezett őr áll. Lépteitek zajára felfigyel ő is, és csendre inti a cselekedni vágyó férfiakat.
- Üdvözöllek benneteket vándorok, az én nevem Eretha. Ennek az országnak a mágusa vagyok és azért hozattalak ide titeket, hogy a segítségeteket kérjem. Meg kell mentenetek országunk leendő uralkodóját, akit fogva tartanak a Métely Hegységben.- Kezeit összekulcsolva kezdett bele mondandójába, szemmel látható módon ideges volt.
____________________________________________________________________________________________



Értetlen pillantást vet a férfira, nehezére esik elhinni, hogy elérhető közelségben van. A távolság eddig sem volt túlzottan szembetűnő közöttük, jelen pillanatban azonban zavaróan lecsökkent. Padlizsánszín tekintete az espadára téved, mialatt az elindul az ajtó felé, hogy megtegye azt, amire ő maga képtelen volt. Métely, űr, kárhozat mardosta, mialatt figyelte a férfit és fejét fogva felnyögött. Szédült, vonzotta a fekhely, csábította, mint lepkét a lámpa fénye. Gyengeségének kézzel fogható ténye dühítette, riasztotta.
- Erre… hogyan lehetnek képesek?- Emelte fel fejét és nézett fel az arcba, aminek láttán nehezére esett levegőt vennie. Vagy pusztán sérülése következménye lenne mindez? Nem vált szokásává az efféle apróságok eltúlzása, ám nem lelt más magyarázatot. Pontosabban, nem kívánt elfogadni más magyarázatot.
- Nem félek…- Sikerült meglepetést okoznia azzal, hogy az őszinteség teljessége nélkül válaszolt. Védtelen volt, ezúttal már nem csupán szellemi, hanem fizikai úton is. Kósza pillantást vetett a vállára rakott kézre és hajszálnyit szétnyíltak ajkai a csodálkozástól.
- Kijuttatnál? Miért vennéd eme terhet vállaidra? - Seth gondoskodna utánpótlásról és meg sem próbálná felelősségre vonni a tetteseket, kivéve, ha valami módon azok fenyegetnék uralmát. Karasu kedvessége érthetetlen volt számára, úgy maga nem kockáztatta volna senkiért sem az életét, ha az nem szolgált volna valamiféle célt.Cletoci volt az, akinek az életével tartozott, akit a családjának látott, nem volt kérdéses számára, érte föláldozná magát. De az arrancar, aki kezeit még apró, törékeny vállain nyugtatja, mit nyerne vele? Nem túl régre visszanyúló közös múltjuk alatt kizárólag bosszúságot hozott számára. Ingatag lábakon álló kifogás lenne az, ha felhozná Espada mibenlétét és a lehetőséget, mely benne rejlik. Mégis, kedvére való lett volna újra hallania azokat a gyengéd szavakat.
Csöndesen figyelte a távolodó alakot, majd jelzését megértve követte őt ki a folyosóra, melynek külleme ugyanazt az érzést keltette benne, mint megérkezésükkor a szoba látványa. Üres páncélok sorakoztak, melyek sokkal másabb kinézettel rendelkeztek, mint azok, amik saját világában váltak elterjedtté. Nem hallott közelgő lépteket, s érzékelni más jelenlétét végképp nem volt képes jelen állapotában, így csöndesen lépett közel Vexhez, hogy szükség esetén cselekedhessen, mielőtt a férfi megsérülne.
- Arra talán?- Mutatott balra. A jelzett irányban húzódó folyosó kőpadlóját bordó szőnyeg borította, meg is indult előre. S mielőtt befordult volna a sarkon, léptek hangját hallotta meg. Ösztönösen állt meg s számolta a lépteket, azok hangját, kísérő zajaikat. Négyen közeledtek, talán egy nő beszédét hallotta volna? Kihúzta magát, felpillantott a férfira és kezéért nyúlva húzta maga után. Nem szívlelte volna, ha képességei hiányában kényszerül harcolni, nagyobb volt az esélye annak, hogy a férfi megsérül. - Erre, gyorsan!- Szorosabban fogta kezét és vonszolta a folyosó másik vége felé, ahol a szekrény ajtaját felrántva betolta a férfit és ő maga is mellé bújt, bár lévén helyszűke, kissé kényelmetlen lehetett kettejüknek a minimális téren való osztozás. Remélte, nem látták meg őket, az aggodalom helyett azonban egyedül arra volt képes gondolni, hogy közel van ahhoz, akivel kapcsolatos érzéseit képtelen megérteni. Torkában dobogott a szíve, mialatt felnézett a férfi arcába- amiből sokat nem láthatott a félhomály miatt-, de a vöröslő szempár képe is elég volt ahhoz, hogy beledermedjen a mozdulatba. Végül lehajtotta a fejét és halkan, hangját erősen visszafogva megszólalt, hogy csak suttogásnak hasson, amit mond:
- Ne sodord magadat veszélybe, azért végképp ne, hogy engem megments. Jelenleg a képességeink nélkül valószerűtlenül gyengék lehetünk... Nem örülnék, ha bántódásod esne.- A végét már inkább a denevérek hallásával rendelkezőknek szánta, semmint a mellette ácsorgó férfinak. Ezután azonban jobbnak látta, ha hallgat, mert a csoport, mely elől elmenekült, a berendezési tárgy előtt haladt el és lépteik még jó darabig visszhangoztak. Nem ez volt az egyetlen oka, hogy képtelen volt megszólalni- legszívesebben lenyelte volna nyelvét azután, amit mondott. Miután csönd telepedett a folyosóra, kinyitotta az alkalmatosság ajtaját és körbenézés után kilépett a folyosóra.
- Ezúttal ellenkező irányba esetleg?- Ajkába harapva nézett körbe és indult meg új célja felé, mindenféle habozás nélkül. - Mily szánalmas, hogyan rémülhettem meg erőm híján...- Feszülten préselte ki a szavakat ajkain, mindezt maga elé, cél nélkül. Azonban be kellett látnia, hirtelenjében a talajt rántották ki lábai alól, s úgy, hogy nem volt mibe kapaszkodnia, nem csoda, hogy megrémült. Türelmetlen szusszanást hallatott és a falnak lapulva nézett ki a folyosó végén, hogy szembetalálja magát egy előbbihez hasonlatos ódon ajtóval. Ha belegondol, előbb-utóbb találkozniuk kell valakivel, így elkerülhetetlenné vált az, hogy kinyissák azt az ajtót... Felé lépve belökte a nehézkes anyagot, hogy szembe találja magát a félhomályos teremben, asztal mögött álló hosszú, ezüstös üstökkel megáldott nővel. Csupán félpillantást vetett az arrancar arcára, egyértelműnek hatott számára hogy pillanatokon belül elsüt valamiféle megjegyzést. Arrébb lépve adott neki helyet és óvatosan letekerte a fejéről rögtönzött kötését- a vérzés úgy látszott, elállt. A fájdalom természetesen megmaradt, de jelenleg ez volt a legkisebb problémája. A nő mondandója révén kedve támadt elvenni a mellette ácsorgó őrök egyikétől a fegyverét és átszúrni vele a hasfalát.
- Miért nekünk kell megmentenünk és mindezt hogyan tegyük meg az erőnk nélkül?- Hangja hűvösebb volt, mint a legfagyosabb téli éjszaka.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 17, 21:01:47 írta Anida Vegex »

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 24, 20:54:47 »
Azért áldja az eszét, hogy nem vállal ment neki az ajtónak. Szép kis darab volt, lehet sikerült volna kiszedni a tokból, de az biztos, hogy ezzel a saját vállát is némileg deformálta volna. Figyelniük kell, a reiatsu alapú képességeiknek most nem sok hasznát veszik, főleg, mert nincsenek. Itt bizony egy kis vágás is sírást és rívást hozhat magával, hát még ha betörik a körme, akkor lenne igazán boldog Karasu.
- Nem tudom. Amikor a legutoljára így jártam, akkor egy banya segített pár kalóznak, akik megitattak vagy megetettek valamivel, ami blokkolta az erőmet, bár amennyi rumot ott levertem, lehet elzártam volna azt magától is.- áh, de jó kis kaland volt az, rumvedelés, csontvázak, de a legjobb az a ruha volt, amit onnan szerzett, lehet majd kicsit alakít az egyenruháján, hogy jobban hasonlítson arra a gúnyára. Seth meg bekaphatja ezt az egyenruha mániáját. Vex már megteheti ezt, ezzel jár, ha valaki már annyira erős, hogy már-már nélkülözhetetlen tagja a seregnek.
- Ennek örülök.- nem félni? Ebben a helyzetben hülyeség nem félni. Az erejük nélkül vannak, azt se tudják hol, mikor, miért? Ha nem lett volna már ehhez hasonló helyzetben Karasu, akkor elég esélyes, hogy egy sarokban ülne és szopogatná az ujját. Hiába volt férfi, hiába voltak meg az ösztönei a testének, immár az emberei gyorsaságára számíthat csak, még jobban figyelnie kell az érzékszerveire, és ez egy arrancar számára, aki eddig csak az erejére támaszkodott… ez szívás.
- Mert megtehetem, mert egy fajba tartozunk, és mert akárhogy is nézzük, kapocs van köztünk. Lehet tagadni, lehet hisztizni miatta, tépni a hajunkat, de ez akkor is így van. Addig pedig nem lenne szerencsés meghalni, még ki nem derül, hogy erősebb lesz ez a kapocs, vagy elhajlik, eltörik, elszakad a nyomásban és vége. Na meg tegyük hozzá, nem hagyok hátra senkit se, aki arrancar.- és fel kell írnia magának, hogy szokjon le az ehhez hasonló szövegekről, túlságosan is nyálas, vagy valami olyasmi. Eljött az ideje, hogy nézzen pár Eastwood filmet, abból majd ragad rá valami tökösség.
- Balra? Menjünk.- oly mindegy, hogy merre is fognak majd menni, tippjére mindenfelé fognak majd mászkálni.
Leginkább a halására támaszkodott, előbb fogja hallani a léptek zaját, mint meglátni őket, vagy talán szerencsések lesznek, és felborítanak a közeledők pár páncélt, és még hamarább megtudják, hogy bizony jönnek, és szar került a palacsintába.- Hogy?- ösztönösen nyújtotta a kezét, és hagyta, hogy Anida magával húzza valamerre, és betuszkolja a szekrénybe. Kisség görnyednie kellett, néha átok ez a magasság, de nagyon is átok, főleg most, hogy ketten kellett elférniük a szekrényben. Más helyzetben lehet még kapna is az alkalmon egy kist tapizásra vagy valami másra, de jelenleg nem volt éppen a legalkalmasabb az idő.
- Nem kell félned, a képességeink lehet nincsenek meg, de nem csak azokkal rendelkezünk. Még mindig tudod forgatni a kardodat, és ütni is, ha kell, attól pedig ne tarts, hogy bajom esne. Nagyfiú vagyok, tudok magamra vigyázni. De azért kedves tőled.- megejtett egy mosolyt is, bár a gyér fényviszonyok miatt vajmi kevés esély volt arra, hogy Anida ezt látja, talán abból tudja érzékelni, hogy komolyan gondolta Vex, hogy a hangja kedves volt és melegséggel teli.
- Jobb esetben ott is találunk egy szekrényt.- remélhetőleg nagyobbat, mert így, Orgoval együtt beférni… csoda hogy nem törte át a szekrény tetejét. De minek bujkálni, amikor koponyákat törhetnek be? Igaz, van túlerő, de hát majd megoldják valahogy, a filmekben is mindig összejön, nehogy ezen akadjanak már ki. - Mert még nem jártál így, ezért. Új a helyzet, és az egész, hozzászoktál az erődhöz, ezért érzed most úgy, hogy gyenge vagy. De fel a fejjel, ha meg akartak volna minket ölni, már tuti, hogy trófeaként lenne a fejünk valahol.- csak a célt kell majd kitalálniuk, meg azt aki a húrokat rángatja.
Belépve a terembe nézeget jobbra-balra, majd csak hümmög párat és megvonja a vállait, beletúr a hajába, és a nő mondandója után csak fáradtan sóhajt egyet.
- Ha elvállaltad a feladatot akkor lapozz az első oldalra.- nagyon úgy érzi, hogy ez egy olyan munka lesz, amit muszáj lesz elvégezni, vagy mennek a levesbe.
- Azzal, amit itt látsz Anida. Kardok, kések, bárdok, íjjak, páncélok. Jól tippeltem? Az erőnket meg csak azért se nagyon adnák vissza, mert feltehetőleg azt hiszik, hogy bedarálunk mindenkit. Igaz?- kérdezte vigyorogva, és közelebb lépet Anidához, esetleges bajok miatt megtudja védeni a lányt. - De akkor szerintem lapozzunk arra az első oldalra, és regéld el Eretha az egészet.- remélhetőleg gyorsan elmondaná, mert szeretne haladni Karasu, és az a véleménye, hogy Anida is így van ezzel.

(click to show/hide)

Karakterlap

Anida Vegex

Purple storm

Eltávozott karakterek

Quinto Espada

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
11 500 / 15 000

Hozzászólások: 44

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 6 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Padlizsánlila - #74567A

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Semmi sem tart sokáig. Sem ami nagyon, nagyon jó, sem ami nagyon, nagyon rossz.

Post szín:
#4A3C5E


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #4 Dátum: 2016. Júl. 26, 10:49:58 »
Mesélés:
Szavaitok nem töltötték el nyugalommal a nőt, szemmel látható módon nem fordult meg benne, hogy ellenállást fogtok tanúsítani. Kiszolgáltatott helyzetetek gondolata alapján egyértelműnek hitte, hogy nem fog rászorulni arra, hogy kérjen tieteket. Hangszínéből is az utasítás volt kiérezhető, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy kérjen. Vex kérdésére ébenfekete tekintetét a férfi vonásaira szegezi, lassan végigméri, tekintete elidőzik a vörös szemeken.
- Mint korábban említettem, a trónörököst elrabolták. A kivitelezője a leendő uralkodó unokabátyja, a birodalom előző mágusa… Rám bocsátott egy átkot, aminek révén az erőm egyre inkább fogyatkozik… Így képtelen vagyok egymagam kiszabadítani Celbahr herceget… - Itt elhallgatott és a helyiségben elhelyezett asztal felé intett kezeivel. - Foglaljanak helyet.- Ő maga az asztalfőhöz sétált és a fémtálcán heverő átlátszó kancsóból sárgás italt töltött három pohárba. - A birodalom katonái hadban állnak a mágus által megidézett lényekkel, egyetlen katonát sem nélkülözhetek. Ezért döntöttem úgy, hogy megidézek két… kiemelkedő harcost, akik kiszabadítják a herceget és segítenek neki kivégezni a mágust, ezáltal elhozva a kívánt békét a földünkre. Ha sikerrel járnak, visszaküldöm magukat a világukba, hogy folytathassák az életüket ott, ahol abbahagyták.- Elétek helyezte a két kristálypoharat, mialatt ő maga belekortyolt sajátjába. - Nos? Hajlandóak vagytok segíteni?- Hangjában felfedezhető volt egy árnyalatnyi feszültség, pillantása oda-vissza járt közöttetek. - Az erejüket vissza tudom adni, amennyiben segítenek nekünk.

____________________________________________________________________________________________



Az arrancar férfi szavai nyomán pusztán kavargó kétségek maradtak benne. Sejtette, hogy léteznek más világok is, alternatívak… Elegendő volt kiindulnia Seiretei, az emberi világ és Las Noches létezéséből. Ha ezeket a világokat összeköthetik dimenziókat áthidaló rések, más világokat miért ne? - Értem. - Nem lepődött meg, hogy Karasu sok rumot ivott, Hera emlékeiből tudta, hogy az alkohol jó barátja a férfinak. Vállait alig láthatóan vonta meg, maga sem tudta miért nem zavarta ez. A benne keletkezett nehézkes érzés sokkal inkább amiatt támadt föl benne, mert nem kedvelte, ha felrémlettek benne sajátjaként olyan képek, melyekhez semmi köze nem volt.
- Nem marad időm félni, azon gondolkozom, hogyan juttathatnám ki innen magunkat.- Hajtotta le fejét és nézett a padlóra. Érezte, hogy ha egy rövid pillanatra is meginog, hatalmába keríti a rettegés és képtelen lesz tőle elszabadulni. Hosszú idő telt már el azóta, hogy hagyta, eme érzelem irányítsa pillanatról pillanatra. Akkor még a meleg sivatagba mélyesztette mancsait és igyekezett a lehető legapróbb lénynek látszani, elkerülni a nála nagyobb hollowok figyelmét. Ott fogadta meg, hogy soha többé nem engedi magának meg, hogy ez az érzés hatalmába kerítse. Ennek köszönhette azt is, hogy apránként, lépésről lépésre megtalálta a támaszát, új életének alappillérjét, Espadáját, családját; önmaga árnyékából kilépve elvette a címet és a tornyot.
- Kapocs…- Finom vonalú ajkain szétterült egy szarkasztikus mosoly, tekintetében felcsillant a gúny. Ismerte a férfi nemes elveit, hogy minden lidércéletért kár. De miért gondolná úgy, hogy azért is kár lenne, aki megölte és magába olvasztotta a nőt, akiért oly annyira rajongott? Saját maga érzései egyszerre döbbentették meg és bőszítették fel: ama csókot még haloványan érezte ajkain jelen pillanatban is, meg-megdobbanó szíve pedig nem hagyott túl sok kétséget a felől, hogy érdekli a közelében álldogáló espada. Halkan felsóhajtott, megrázta a fejét, éles, padlizsánszín tekintetét a vöröslő szempárba fúrta. - Miféle kapocs, Vex? Az egyetlen logikus döntés az lenne részedről, ha nem próbálnál menteni azok után, ami az elődömmel történt. Ha a miatt akarsz megmenteni, mert egy része bennem él tovább, nem kell fáradnod.- Nem bírta ki, hogy ne tegye szóvá zűrzavarának kiváltó okát. S amint elhangzottak szavai, szerette volna leharapni a nyelvét- viselkedése olyan ostobaságra vallott, amit csupán bakfisok követnek el. - Lényegtelen, felejtsd el.- Felállva követte a robosztus alakot.
- Csupán nem akkora erővel és nem tudok trükközni. Régóta nem kellett ennyire nélkülöznöm a kiváltságaimat…- Még puszta emberként megszokta a levegő jótékony segítségét, áldását. Mindennapjainak oly alapvető részévé váltak képességei, végtagfosztottnak érezte magát a kialakult szituációban. Összébb húzta magát, de ezzel pusztán azt érte el, hogy az előbbinél közelebb került fizikailag Karasu testéhez, mondhatni már-már hozzásimult. Jól esett neki a közelsége, ami miatt még inkább haragudott magára, ez a kettősség kavargott benne, míg a tekintetet fürkészte.
- Akkor nem, ha szeretnek szórakozni a prédával…- Motyogta az orra alatt és közelebb húzódott az arrancarhoz, hogy szükség esetén fedezze a hátát. Élénk pillantásokkal kísérte a másik lépteit. Pesszimizmusa új keletűnek számított, hullámzó hangulatát nem tudta hová tenni. Óvó omladozó tornya árnyékában sem volt túlontúl nyugodtak napjai, úgy menekült az espada esetleges közelségétől, mint kutya a bántalmazójától alkalomadtán. Mély levegővétellel juttatott éltető oxigént a szervezetébe, majd lassú kifújással próbálta szétszóródott gondolatait összegezni. Beletúrt kusza fürtjeibe és megköszörülte a torkát, majd tekintetét a körülöttük elterülő berendezésre függesztette.
- A saját kardom elég lesz, köszönöm. - Összefonta a karjait maga előtt és tekintetét a mágusnőre függesztette. Nem önteltségből mondta, amit, pusztán nem akart más fegyverhez érni a sajátján kívül. - Petrelnél megbízhatóbb társra nem lelhetek egyikükben sem.- Mosolyodott el finoman és megérintette a kardot. Amint ujjbegyei a hűvös fémhez értek, megnyugodott. Még úgy is, hogy nem lesz képes feloldani a resurrecciónját. Szó nélkül indult meg a felkínált hely felé és leült, egy pillanatra lehunyta szemeit. Az érkezéskor szerzett sérülés zavaróan makacs módon sajgott, bár a vérzés már elállt. Nem tudta nem elkapni az egyik őr kutató pillantását, amivel öltözékét illette. Rezzenéstelen arccal fordította tovább fejét a nő felé, aki valamiféle folyadékkal teli poharat tett le elé. Illatról ítélve alkoholtartalmú lehetett, így tartózkodó pillantást vetett rá. Elnehezülő vállakkal hallgatta a nő regélését, szemöldökét lassan felvonta.
- Miféle lényeket idézett meg az a mágus?- Megragadta az egyetlen mozzanatot, ami érdekelte. Hidegen hagyta a világ sorsa, mégis cselekednie kellett, ha vissza akart térni a tornyába és magához akarta ölelni Shieshie-t. Összeszorult a gyomra a gondolatra, hogy a kedvence egyedül kóborol az épületben, élelem nélkül. Szúrós pillantását a nőre függesztette. - Akkor adja vissza a képességeinket, az idő vesztegetése botor hiba. - Amennyiben Vex belekortyolt az italba követte a példáját. Leginkább az almaborhoz hasonlított zamatra, kellemesen fanyar utóízzel.

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #5 Dátum: 2016. Aug. 19, 16:55:52 »
Kicsit viccesnek találta, hogy gyakran kerül ilyen helyzetbe, és ráadásul olyan nőkkel, akikkel volt valamilyen afférja. Lehet le kéne állnia a pinákkal, és akkor nem jönne-menne az időben meg a dimenziókban. Lófaszt! Imádja az egészet, túlságosan jó buli volt ahhoz, hogy leálljon vele, az meg még bonusz is volt, hogy most olyan csajjal volt, akit nem csak megfektetne. De majd a végén alakul az egész valamerre, elsőnek nem ártana megtudni, hogy mi a francért vannak itt, és utána ráér gondolkodni az egészen.
- Becsülendő, de feleslegesen töröd rajta azt a csinos buksidat. Ha valamit megtanultam az ilyen helyzetekből, hogy akkor a megoldás majd jön magától. Tippemre hamarosan meglesz az, aki idehozott minket, akkor pedig meglesznek a részletek, és utána jönnek a kérdések és válaszok. Meg a felajánlás, hogy hazaküldenek minket, ha elvégeztünk valami apróságot.- nem volt ideges, sőt, inkább nyugodt volt a hangja, nyugodt és vidám. Várta már, hogy mi is lesz a munka, amiért idehozták őket.
Hála a szűkős helynek, nem tudta felpofozni Anidat, pedig szívesen csattant volna a tenyere az arcán, de hát ez most nem fog összejönni. Helyette inkább csak sóhajtott egy nagyot, és megrázta fehér tincseit. Talán nevelési célzattal fingani kellett volna, zárt hely, és a szag csodákra képes, de nem evett semmi olyat, ami erre késztette volna a beleit, így hát maradnak a szavak.
- Akkor még kész szerencse, hogy nem vagyok éppen a logika arrancarja. Ha logikusan gondolkoznék, akkor levágnám Sethet, feltenném azt a formás seggemet a trónra, és bizony király lennék. De köszi, nem kérek belőle, nem kenyerem a túl nagy hatalom. Ami meg azt illeti, semmi köze nincs ahhoz, hogy egy része talán benned van.- bár két nagy része tuti ott volt.- Arrancar vagy és egyjegyű, ennyi asszem elég is. A híresztelésekkel ellentétben nem vagyok annyira hülye, hogy a saját sorainkat gyengítsem olyan apróságok miatt, mint a bosszú.- hozzá tehetné azt is, hogy Anidának nem kell akkora jelentőséget tulajdonítania magának.  Csupán homokszem egy homoktengerben, ahogy mindannyian azok voltak. Annyiban másabb, hogy megölte azt a nőt, akivel Vexnek voltak tervei, és igen, az elején meg akarta ölni Vex, de még hogy, de utána átgondolta az egészet, és arra a következtetésre jutott, hogy jobban jár, ha nem teszi meg, és idővel arra is rá kellett eszmélnie, hogy Anida miatt hamarabb dobban a szíve, mint keményedik a farka. Ez már bizony igen csak rossz jel volt.
- Majd iszok pár felest, és még a nevem is elfogom.- na jó, azért azt csak nem. Bár ha durván másnapos lesz, ki tudja? De ez mekkora szar volt már, nem kellett félnie attól, hogy alkoholmérgezésben meghal, a mája is rendben lesz, de hogy a másnaposság nem múlik, ez a leg rohadtabb dolog az egészben.
- Akkor arra hagyatkozz, amihez nem kell az erőd, csak emlékszel még arra, hogy kell forgatni a kardot, igaz? Mert akkor már is előnyben vagy sok mindenkivel szemben.- tényleg, hogy ha elvesztik az erejüket, mennyire kétségbeesik mindenki, ha jól emlékszik, akkor az első ilyen alaklomnál, saját maga kérte, hogy ember lehessen. Tartani kéne valami tréninget az arrancaroknak az ilyen helyzetek miatt.
- Ej, hogy nem tanította meg őket senki arra, hogy ne játszanak az étellel, micsoda szégyen, micsoda kurva nagy szégyen.- beletúrt a fehér szálak közzé, hogy hátrasimítson néhányat, majd hamar vissza is tértek az eredeti állásba azok a fránya szálak. Lehet le kéne vágatni, csak hogy erősebb legyen utána.
Nem kellett kétszer mondani, már le is dobta magát az egyik székbe, kényelmesen hátradőlt és hintázni kezdett.
- Ahogy gondolod, azért én lehet majd viszek magammal pár dolgot. Csak úgy emléknek.- meg úgy egyébként is, hova fajulna a világ, ha nem vinne semmi szuvenírt? Kalóz ruhája már van, most jöhet valami a középkorból is, ami ha valami elfi is, akkor még menőbb lesz.
Csendesen hallgatta Anida kérdéseit, meg azt is, amit a nő mondott. S valami nagyon szöget ütött Karasu fejében. Mi lenne ha beleegyeznének, visszakapják az erejüket, majd megölnek itt mindenkit, elviszik a nő fejét a mágushoz, aki majd hálából hazaküldi kettejüket. Egyszerűbb lenne, mint most végigverekedni magukat szörnyek hadán, meg egy elmebeteg máguson, hogy megmentsenek valami pisist. Ja, egyszerűbb, de unalmasabb is, inkább megtartja magának ezt az észrevételt.
- Nem sértés, de akkor a mágia eléggé félresikerült, ha minket kapott kiemelkedő harcos név alatt. Mondjuk ki az igazat, két gyilkosra volt szükség, már is jobb akkor a leányzó fekvése.- halvány félmosoly kúszott az ajkára, miközben kézbe vette a poharat, nem tanulva a legutóbbi alkalomból egy hajtásra kiitta a tartalmát, majd elégedetten csettintett a nyelvével.
- Ha hozzácsapsz még ebből a piából egy hordóval, meg rendesen felszerelkezhetek, akkor részemről áll az alku. Ja, meg persze az erőnk se árt. Anida neked esetleg van valami extra kérésed?- kíváncsian pislogott az említett hölgyre.

(click to show/hide)

Karakterlap

Neliel Tu Oderschvank

Moderátor

*

Hozzászólások: 203

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 1 722 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Staff *3*

Mottó:
"Omlik az ég, egy mesére zuhan... Na és akkor most mi van?"

Post szín:
2BCCFC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:A káosz gömbje
« Válasz #6 Dátum: 2017. Febr. 25, 00:24:06 »
Kérésetekre a küldetést lezárom, bár félbe maradt, jutalmat azért kaptok: 500 LPt és 2000 ryout ^-^