Szerző Téma: Mizushima Rena  (Megtekintve 697 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Mizushima Rena
« Dátum: 2015. Nov. 30, 13:13:49 »
(click to show/hide)

Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Kor, születési dátum: | 1926.05.25. |
~ 89 év lélekként
~ 0 emberként

 
Nagyjából 20 évesnek nézek ki.
174 centiméter magas, majd' 60 kilogramm körül vagyok (+- 5 kiló, mert nem árulom el :p ). Csinos alakkal áldott meg az élet, amit egyesek szerint nem tudok értékelni. Hajam hosszú, jóval a derekam alá ér, karmazsin vörös színben pompázik. Néha hullámos, néha teljesen egyenes, de az sem ritka, hogy épp göndörnek álcázza magát, persze általában pont ellenkezője annak, amire én pillanatnyilag vágyom. Egy sorscsapás, azonban levágatni nem szeretném. A színe egyébként nem a legjobb rejtőszín, éppen ezért alakítottam úgy az egyenruhámat, hogy csuklyája is legyen, ugyanis befesteni sem volnék hajlandó.   
Titkon nagyon is elégedett vagyok a testemmel, és tisztálkodás alatt nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a legapróbb részletek is megfeleljenek.   
Úgyszintén nagy energiát fektetek a rendszeres testedzésbe, aminek hála elhízni nem fogok egyhamar. De egyébként sincs rá hajlamom.
Naponta több órán át viselek a végtagjaimon kisebb-nagyobb súlyokat, hogy folyamatos edzésben maradjak. 
 
Szemeim színe az élénkzöldtől a sárgászöldig széles skálán mozog. Hosszú szempilláim vannak, viszont barnásvöröses színűek, nem pedig feketék, éppen ezért nem látványos sem a hosszuk, sem a mennyiségük.   
A bőröm hamvas volt kicsikoromban, azonban mivel szeretek a természetben lenni, így enyhe színt tudtam nyerni az évek során. Tónusra még mindig a rózsaszínbe sorolható.   
Az arcom édesanyám szerint szívformát zár be enyhén hegyes állammal. Ajkam cseresznye piros, ritkán szárad ki. Enyhén piszeorrom van, de még éppen nem kölcsönöz manókinézetet nekem.   
   
Az öltözködésem helyzetfüggő, lévén főnemesi sarj vagyok, néha kötelességem bizonyos protokollnak és etikettnek megfelelni. Az évek során kitapasztaltam, hogy mi az ami jól áll, és megengedhetem magamnak, illetve kényelmes is. Nem utolsó sorban pedig nem túl kihívó és feltűnő. De mivel nem vagyok stylist, így hozzászoktam, hogy anyám egyik legfiatalabb cselédjének a segítségét kérem.   
A hétköznapi öltözködésemre egy másfajta elvárás érvényes rám nézve, ugyanis neveltetésem inkább édesanyám felmenőire hasonlít, akik testőrségi feladatkört töltöttek be. Emellett a hétköznapjaim legfontosabb két jellemzője a kényelem és praktikusság, emiatt engedhetem meg magamnak a nadrág és a testhezálló ruházat viseletét.   
A shinigami egyenruhám úgyszintén nadrág dizájnú. A felsőtestemen hozzám simul, viszonylag nagy nyakkivágást hagyok rajta. Karjaimon nem túl bő az egyenruha ujja, ami az alkaromon szorosra szűkül, hogy ne akadályozzon semmiben.   
Mellem alatt szinte egyből kezdődik a tradicionális japán obi, mely nagyjából egy nagy arasz széles. Az egyenruhám nadrág része bő, combomon nagyobb részt hagy láttatni. Közvetlen a térdem alatt azonban szorosra van húzva, egészen a bokámig ér így, illetve a lábfejem alatt ível, hogy biztosan a helyén maradjon.   
A lábamon a legtöbb shinigamival ellentétben nem a japán tabit viselem, hanem egy tradicionális kínai lábbelit hordok, zokni nélkül. Mivel puha anyagból készült, így a lehető legcsendesebb közlekedést teszi számomra lehetővé. 
 
 

Vannak dolgok, amikre agresszívan reagálok. A majd egy évszázados neveltetésem ellenére is kicsit nyers még a stílusom, megfelelő koncentrációval akár nemesek számára is kellemes társaságot tudok nyújtani. Viszonylag könnyen alkalmazkodó típus vagyok, könnyen szocializálódok. Tapasztalataim miatt jóval több időt töltök a mondandóm megfontolásával, ezért az emberek nagy része, azt hiszi, hogy lassú a felfogásom. Vannak kivételes alkalmak, amikor dől belőlem a szó, az ilyenek azok, amikor az az elvárás irányomban, illetve amikor nem vagyok józan. Nem kimondottan szeretem az alkoholt, de nem vetem meg, és úgy hiszem, néha szüksége van az embernek ilyesfajta kikapcsolódásra is. Amúgy nagyon jól bírom. 
 
Maximalista vagyok több dologban is. Ez kiterjed főleg a testedzésre, az eredményeimre, saját magammal szemben állított elvárásokra, a külsőmre. A takarításra nem; azt nem kimondottan utálom, de ha tehetem, akkor halogatom. 
Szeretek irányítani, szeretem ha az események felett kontrollom van. Nem szeretem, ha kénytelen vagyok úszni az árral, és azt sem, ha kimondottan irányítani próbálnak. Képes vagyok eljátszani az alsóbbrendű szerepét, amennyiben elvárják tőlem, ám ezt nem őszintén, örömből teszem.
Nem szeretem a nemem, és a rangom miatti megkülönböztetést, különösen allergiás vagyok rá. 
 
A parancsokat tudomásul veszem, készen állok teljesíteni őket, azonban nem megyek vakon a vezetőm után, és inkább saját magamnak is felmérem a helyzetet. Az észérveket szívesen fogadom, de nem kétségek nélkül.
 
Lételemem a küzdelem. Azt szeretem, ha nagyjából egyenlő erőviszonyok között a felek egymással korrektek. Szeretem kondiban tartani magamat, napi szinten órákat szánni az edzés rituáléjára. Mondhatni adrenalin függő vagyok, de ez részben nem igaz. Nem szeretem az értelmetlen vérontást, a mészárlást. A bűnös érdeme számomra büntetés, nem feltétlen halál. Ezt valamelyest megváltásnak is fogom fel.
Nem félek, vagy undorodom a sérülésektől, sebektől, csonkításoktól.
 
 
 
+családomat, testvéreimet, unokatesóimat 
+Anuo-t a tigrisemet
+edzeni, harcolni élesben 
+zanpakutoumat, bár sosem vallanám be se neki, se másnak 
+segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá 
+majdnem mindenevő vagyok, de nagy kedvencem a fagylalt 
+ színek: zöld, piros, fekete, sötétebb lila, drapp, ezüst   
- gyűlölöm a megkülönböztetést a nemem, vagy mivoltom(nemes) miatt (lenéznek, előzékenyek) 
- rosszat mondanak a családomra, barátaimra, vagy bármi offenzív ellenük 
- nem vesznek komolyan
- irányítani próbálnak 
- véleményezik az értékrendemet 
- gyógyszerek, mérgek blöeh 
- semmittevés 
- az érzést, mikor rájövök, hogy átvágtak
- káposzta és a répa :|   
- színek: rózsaszín, narancssárga, arany, pasztell színek

 


(click to show/hide)

(click to show/hide)

(click to show/hide)


"Moyae, Anka Neko" ~ "Köss ki/horgonyozz, Vasmacska"

(click to show/hide)



(click to show/hide)

(click to show/hide)




(click to show/hide)
 
(click to show/hide)
 

 
~ Felhúz, százhetvenkettő, visszaenged. Kilélegez. Felhúz, százhetvenhárom, leenged. Kilégzés. ~ 


Még igen fiatalkoromban kisírtam édesanyámtól egy saját edzőszobát, amelyet azóta saját magam többször felújítottam. Ez értendő legfőképpen a modernebbnél modernebb edzésre használatos eszközre és alkalmatosságra, amivel minden kisebb-nagyobb izom megmozgatható. Most mégis egy bordásfalról lógva felülésezek - ami nem mellesleg a legesleg primitívebb tárgy az egész szobában-, amelyről tökéletes kilátás nyílik a kert és a nem olyan régen kialakított tó irányába.   
A tó szélére személyesen kértem egy kilátót, még amikor az építkezés el sem kezdődött. Hogy miért? Mert tudtam, hogy ez a nővéremnek ideális hely lesz a pihenésre. Kikapcsolódni, ha semmi másra sem vágyik. Én magam nem vagyok az az egy helyben vegetáló típus, így túl sok időt nem töltöttem még el benne, viszont a korábban említett személy annál többet. Az edzőteremből pedig tökéletes rálátás nyílik a helyre. Így aztán több legyet is ütöttem egy csapással. Vigyázok is Hanabira, amit gyermekkorom óta kötelességemnek vélek, mindeközben pedig karbantartom a saját formámat. 
Most is ezt a tevékenységet űzöm éppen. 


~ Kétszázhat. Leenged. Kilélegez. Felhúz. Kétszázhét... ~


Kora hajnalban értem haza az Emberek világából, ahova nagyon sűrűn járok át, ugyan csak rövidebb időre. Az egyik hobbimnak szoktam ott hódolni, ami nem más, mint a küzdősport. A családnak ugyan teljesen más sztorit adtam be arról, hogy mi dolgom van arrafelé, valószínű ha megtudnák, hogy ringmérkőzéseken veszek részt, akkor úgy vélnék, hogy egyáltalán nem illik egy főnemesi családhoz. Akármennyire is lenne igazuk, ez a hobbi már olyan szinten hozzám nőtt és jellemez, mint az ujjlenyomatom. Olyan szinten a részem, mint a családnevem. 
Mellesleg az sem teljes hazugság, amit a család tud. Egy edzőtermet bérlek Karakura városában, és ott tartok taekwondo edzéseket középiskolás korúaknak. Viszont ez a helyzet csak heti egy-két alkalommal áll fenn, én pedig ettől többször tűnök el egész estékre. Úgyszintén a taekwondos alibinek hála rendelkezésemre áll egy gigai, póttest, hogy gond nélkül lásson minden tanítványom, másrészről pedig, hogy akármikor akad rá szükségem egy-egy mérkőzéshez, kéznél legyen.   
Az előző éjszaka is egy mérkőzésé volt. Akadt egy kihívóm, egy nagyobb és nehezebb súlycsoportba tartozó férfi, viszont ez semmivel sem adott számára előnyt. Akármekkora ellenfélről is legyen szó, a koponyáját nem tudja izomkötegekkel feltuningolni, ugyanolyan védtelen. Igaz sok-sok szabály vonatkozik a fejet ért ütésre, mivel ez egy mezei ringben zajló mérkőzés volt, és mivel súlycsoport eltörlés történt így én könnyítéseket kaptam. Üthettem fejre, mégha könyökkel tilos is maradt.   
 
~ Kétszázharminc. Visszaenged. Kifúj. Felhúz. Kétszázharmincegy... ~  


Nem tartott egyébként sokáig az egész, ugyanis kiütéses győzelmet arattam. A méretbeli különbségek megmutatkoztak a sebességünk különbségében és a reakcióidőben. Eleinte engedtem, hogy kezdeményezzen, de semmire sem ment vele, így megunva az ügyetlenségét két három ütést követően már eszméletlenül feküdt a földön. Megúszta kisebb zúzódásokkal, illetve egyetlen egy bordáját törtem el, azt is azért mert picit belemozdult. Ezután meg jöttem is hazafelé egyből. 
 
~ Kétszásznegyvenkilenc. Leenged. Kilélegez. Felhúz. Kétszázötven. Leenged. ~
 
Lassan véget ért a reggeli rutin gyakorlatom. Lezuhanyzom, aztán mehetek tovább. Én ugyan járőr szolgálatot vállaltam a mai napra, de sosem lehet tudni előre, mit szán nekem Édesanyám. Nem első alkalom lenne, hogy a semmiből diplomáciai feladatot akar a nyakamba sózni. Legutóbb egy üzleti partnert kellett felkeresnem, hogy tárgyaljunk bizonyos új készletekről az Akadémia számára.   
Az egyetlen ami irritál abban az eshetőségben, hogy plusz feladatokat kaphatok bármikor, az az hogy előreláthatatlan számomra. Eleinte nem jól viselték a testőrség felsővezetői, kiszámíthatatlannak tartottak emiatt, és talán megbízhatatlannak is, addig a bizonyos incidensig.   
Anyát viszont lehetetlenség szinte visszautasítani. Persze képes lennék rá, van annyira erős személyiségem, hogy kifejezzem a nemtetszésemet, más témában tudtára is adom sokszor, azonban ha visszautasítom a szinte közvetlenparancsát, akkor az rettenetesen fel tudja idegesíteni. Attól meg mindenki szenved általában. Ettől a macerától megkímélném a közvetlen környezetemet inkább.   
Letörlöm az izzadságot a homlokomról és a nyakamról, majd visszagórom a törölközőt oda ahonnan felvettem. Átlépdelek a szobámba, ahol az ágyon egy hatalmas tigris szuszog hangosan, az asztalon pedig a zanpakutoum pihen éppen a tokjában. Ez utóbbit végig simítom, ahogy elhaladok mellette.   
Vele egyáltalán nem volt könnyű a kezdeti időszak. Egy hisztérika, mondhatni, és mindezt megkoronázza az az intenzív agresszivitás, amivel berobbant az életembe. A pusztakezes harcot mindennél többre tartottam egészen gyerekkorom óta. A fegyverekkel való bánást majdhogy kényszerből sajátítottam el, éppen ezért addig a pillanatig, amíg meg nem láttam Anka Nekot, fel sem fogtam, hogy valaha is lesz lélekölő partnerem.   
~ RrrrrRenaa~ Ne~h, ma fogsz használni? Nee~~ Fogsz? FOLYJON A VÉÉR! ~ Hallom ördögi kacaját és hörrgését, ami a korábbi csend miatt sérti a fülemet szinte.   
~ Sss. Nyughass. Nem foglak, úgy látszik. ~   
~ Mé' nem? Ha? MÉ' NEM? ~ Von kérdőre. ~ Mond csak. Nem szeretsz? He? Nem szeretsz? RrrrRrrrReenaa~ NEM SZERETSZ? ~ Játssza a hattyúhalálát, mintha annyira fájna neki. Különben meg nem az a helyzet, hogy nem szeretem, egyszerűen mindent meg tudok oldani anélkül, hogy használjam.   
~Nem ez a helyzet. ~ válaszolok neki kurtán, mialatt a szobámból nyíló fürdőszoba felé haladok. 
Anka Neko-val az első találkozóm óta ilyen a viszonyunk. Két személyiséggel rendelkezik, de mind a kettő ő maga, és úgy tűnik, tudnak egymásról, osztoznak az emlékeken. Az egyik passzív, nagyon ritkán bukkanok rá az ajtaja mögött. A másik az aktív, amelyet az előbb hallhattam. Ő agresszív, nagyon hiperaktív és intenzív jellem, hirtelen változik a személyisége nagyon széles skálán. Egyik pillanatban suttog, a másikban üvölt. Nem zavarja, ha a belső világában kárt okoz bennem. Mindezek ellenére sosem fordult még elő, hogy amikor szükségem volt rá, akkor cserbenhagyott volna. A hűsége mondhatni megkérdőjelezhetetlen, a józansága sokkal kevésbé.   

Visszaemlékezés


Füllesztő meleg, nyári éjszakán találkoztunk elsőnek Vasmacskával, amikor is éppen a tető egy olyan pontján próbáltam meg végre elálmosodni, amit azóta már-már törzshelyemnek nevezek. Alig bóbiskoltam el, és máris a belső világomban leltem magamat, ami amúgy nem lepett meg, csak váratlanul ért. Tudtam, hogy egyszer eljön az ideje. Sőt nem csak én vártam már, hanem a környezetemben még sokan mások is. Jómagam azért vártam, mert kíváncsi voltam milyen típusú Zanpakutoum lesz, másrészt viszont azért, mert már használni akartam. Edzeni akartam vele, és erősebbé válni. 
A világ amiben találtam magam, mint később kiderült a külső napszakok változását követi, így az első alkalommal sötét, holdtalan éjszakai égbolt fogadott. Csak a csillagok halvány fénye derengi be a tájat. Nincs egy darab felhő sem az égen, megborzongtam. Átfújt rajtam egy hűvös szellő. 
Tükörhöz hasonló felületen álltam, amin reflektálódott a fejem feletti égbolt. Én magam is tükröződtem, tisztán és tökéletesen. Előttem és mögöttem egy fekete keretes, fehér ajtót, illetve egy fehér keretes fekete ajtót pillantottam meg, amiből jó néhány tükröződik, de csak azt a kettőt tudom kézzel is érinteni. Hezitáltam, és ekkor meghallottam egy dallamot valaki által dudorászva az egyik ajtó mögül. Elvigyorodtam, mert gyanítottam ám, hogy ki lehet az.

https://www.youtube.com/watch?v=kX2DUcosl7s 

Egyre közelebbről hallom, aztán nagy nyikordulással kinyílt az egyik ajtó. Az, amelyik fehér keretes, és fekete. Odalépdeltem és bekukucskáltam, azonban senkit sem láttam, csak a benti világot. A belső világomban még egy belső világ... Hirtelen majdnem halálra rémültem, ahogy előttem termett a dallam forrása, a zanpakutoum.
- RATATA RATATA! - Énekel tovább, én pedig csak egy riadt nyikkanást vagyok képes kinyögni.
-Ístenhozott, itt nááááhllam, ÉjdesRrre-Rrre-Rrrrenaaah. - Húzta vörös ajkait széles mosolyra az előttem álló magas alak. A hangját nagyon nehezen tudnám kézzelfoghatóan elmagyarázni, de valahol egy mély női hang és egy vékony férfihang között volt, és játékosan beszélt. A nevemet szinte mérgesen mondta, és az R-t nagyon durván pörgette meg. Nem tudtam mire vélni, honnan tudja a nevemet. 
-Nee~ Warae-Yoo~ Rrre-Rrreh-Reehnaa~ - Mutatja, hogy mosolyognom kéne, mint neki, oldalra fordítom a fejem értetlenül. 
-Miért is? 
-Csa. Cssaaa~. Csak mert, most találkoztúnk elsőnek, rrRrRena~. - Hátatfordított nekem és elindult előre. Karjait szélesre tárta, lábait mintha kifutón lenne valami modell, úgy pakolászta keresztbe. Bár amilyen magas, és hosszú végtagokkal rendelkezik, lehetne az. Fenekét furcsán rázza, és valami fekete láncszerű farkinca himbálózik erre majd arra. 
~ Micsoda fura alak...~
- Hallottaaam DESU! - Az utolsó szónál hátrafordul, a hangja hirtelen nagyon mély lett, Teljesen férfias. Egyik kezével a szeme alatt húzza le a bőrt, miközben rám ölti a nyelvét. - Deshou? **** **** fura, miii~? - Nem tudtam, miért nem hallottam, amit a fura előtt mondott, de eltökéltem, hogy meg tudom a nevét, ami valószínűleg lehetett. Kihúztam magamat, hatalmasra tártam az ajtót és utána sétáltam. 
-Hoy. Hogy hívnak? - Megálltam előtte, és az csípőmre tettem a kezem. - Te tudod az én nevem. Ez nem fer. Áruld el! 
- **** **ko.. - Szótagolta őket kissé komorabb hangulatban. 
-Ko? - Csak ennyit hallottam. 
- **** *eko - Azztán inkább türelmetlennek tűnt. 
- Még mindig nem igazán hallom. - A fura alak mindkét kezével feltúrta a haját, miután hátra vetette a fejét. Aztán hirtelen a vállamra pakolta őket, teljesen a fülemhez hajolt. 
- Anka Neko. - Végre hallottam!!!! Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert Anka egyből a fülembe harapott, ráadásul úgy, hogy vérezzen is. 
- Hé!!! - Kaptam oda a kezemet, amin vérfoltot láttam meg azonnal. - ANKA NEKO! - Ordítottam rá, ő pedig csak arrébb ugrált. Az egyik fémládára ugrott, aminek az egyik lánca a földbe van leszögezve, aztán megannyi ágazik szerte a többi dobozhoz. Kicsit nekifutok, hogy én is ugorjak lendületből, viszont csak ekkor tűnik fel, hogy a területre érvényes fizikai szabályok valamelyest megváltoztak. Az ugrásom hatalmasra sikeredik és csak egy távoli fémdobozon tudok megállni. Ellenben Vasmacska nem tétovázott addig sem: pont amikor a dobozra érkezek, ő már ott van, és kowakizashiját tartva a kezében rám támadott. Reflexből, egy olyan mozdulattal akartam volna kivédeni, amikor fegyver van a kezemben, de csak amikor a két penge találkozik, akkor jut el a tudatomig, hogy ugyanazt a pengét tartom a kezeim között, amit ő is. A fegyverekkel nem bánok valami jól, Vasmacska mozgása pedig olyan szinten gyors, rugalmas volt az első pillanattól fogva, hogy ha egy hajszállal is lassabb lettem volna, már minden bizonnyal komoly sérüléseket szedtem volna össze. 
Hirtelen fordulatot tesz meg Vasmacska, ha nem rántom el az arcomat, akár vége is lett volna a küzdelemnek. Azonban elrántottam, miközben hátrébb hajoltam, és csak egy apró karcolást tudott okozni az arcomra. 
- HAHAHAHAAA, RrRrReenaa, vigyázz az arcocskádra! Csúnya leszel! KEKEKekekeke~ - Kacagott fel fuldokolva mialatt újból pördült egyet, amikor is a láncszerű farkával készült találatot bevinni, ismét az arcomra. Forrongtam a dühtől szinte. Ajkaim önmaguktól formáltak szavakat.
- MOYAE ANKA NEKO. - Ordítom el magam, mire a kardom ketté válik, és a csuklómon vaspántokká alakul. Ezek közül a jobb kezemen lévőre tekeredett fel Anka Neko farka, ugyanis azzal hárítottam. Magam felé rántottam a saját farkának hála, miközben a shikaiom egyik technikájához tartozó parancs hagyta el a számat, ami nem mellesleg valahogy a tudatomba kúszott. - KURODAIYA! - Jelenik meg a bal öklöm felett egy szúrófegyverhez hasonlatos alakzat. Mivel balkezes vagyok, ezért ennek nagyon örülök, ezáltal az ütéseim sokkalta veszedelmesebbé válnak. Tetszik a technika, de nincs itt az ideje kiélveznem, ugyanis Anka Neko vészesen közel került a rántásomnak hála. Készülök neki bevinni egy balhorgot, mire megszólal.
- STOP! STOOP! Elég ennyi!
- Mondj egy jó indokot, hogy miért ne vágjam a húsodba.
- Mert a zanpakutoud vagyok. És mert az volt a célom, hogy megtanuljál használni. - Egészen normálisnak tűnt a személyisége abban a pillanatban, mintha nem is ő lett volna. - LOLOLOL nagyon hamar ráéreztél!  - Kacarászott magának tovább, míg a farka szépen lassan lecsúszik a karomról, amit fogva tartott. Kipróbálva a jobb öklömet, azért mégiscsak teljes erőből behúztam a kardszellememnek.
- Ezt a fülemért és az arcomért kaptad. Pöcs. - Hátat fordítok neki, magamban pedig mormoltam, hogy ébredj fel, ébredj fel. Habár ha felébredni nem is sikerült egyből, az ajtón kívül találtam magamat. Egy másik, a korábbi kardszellemhez nagyon hasonlatos alakkal szemben.Tekintete nem is rezdült, lehunyta a szemeit és meghajolt. Mint később kiderült, ő a passzív személyisége Anka Nekonak.
Minden eltűnt előlem, felriadtam, de már csak a felkelő nap vörös sugaraira, kezemben tartva a kowakizashit tokostól, ami maga Anka Neko. Az éjszaka élményeinek hála cseppet sem tudtam pihenni, és ez az aznapi teljesítményemen teljesen meglátszott. 

Jelen

Hát így ismerkedtünk meg. Valójában nem meglepő, hogy ilyen a zanpakutoum, mert ha nem lennének felém elvárások, én is hasonlóan agresszív személyiséget "növesztettem" volna. Azonban muszáj bizonyos normáknak megfelelnem, és éppen ezért nem engedhetem meg magamnak az ilyesfajta viselkedést. 
Azalatt, míg magamban gondolkoztam a sportatlétát a tigrisre ejtem, aki ettől nagyot mordul álmában, de zavartalanul szundít tovább. A biciklis nadrágot pedig ott hagytam, ahol éppen kiléptem belőle. Egyedül a fehérneműim kerülnek egyből a szennyeskosárba, s amint majd késztetést érzek a takarításra, a többi is ott fogja végezni.
Belépek a zuhanykabinba, s megeresztem a forróvizet. Ahogy az első cseppek érintik a bőrömet elfog a nosztalgia. Olyan emlékek törnek fel bennem ismét, amik úgyszintén sokat tettek a személyiségemhez, hogy olyanná váljon, amilyen most. 
 
Mizushima Rena vagyok a Mizushima főházból. Én vagyok a legfiatalabb közülünk. Nővéremnek és a másodunokatestvéreimnek hála tudom, hogy két idősebb fiútestvérünk van, vagyis volt. Legidősebbik évekkel a születésem előtt elhunyt, míg a másikról is nagyon sokáig hittük ugyanezt. Ő alig egy-másfél éve tért vissza a család kötelékeibe. Mintha ilyen könnyű volna megfeledkezni arról a két évszázadról, amíg halottnak hitte mindenki... Én magam még éppen nem töltöttem be a kilencvenedik évemet, korábban nem volt alkalmam megismerni Shuuichit, így talán nem is áll jogomban ítélkezni felette.
Személyesen édesapámat sem állt módomban megismerni, ugyanis ő a születésemmel majdhogy egyidőben halálozott el.
Nővérem is majdnem ugyanerre a sorsra jutott, amikor meg akart szökni.
Mondhatni átláttam azt az eseménysorozatot, és a vak is láthatta, hogy Hanabi veszélybe fog kerülni, én mégis azt tartottam legeslegfontosabbnak, hogy szabadnak érezze magát. Ezt az egyet nem bánom azóta sem, tanult belőle, és meg is fizette érte a tanulópénzt.
 
Visszaemlékezés

Mivel nemesi származásom miatt sok kiváltságban van részem, még akkor is, ha valójában a neveltetésem a szigorra, fegyelmezettségre akarna nevelni, az emberek próbálnak velem előszeretettel példát statuálni. Nem volt ez másképp, mint amikor a családunk közvetlen támogatói, és üzleti partnerei Anyám fülébe sutyorászták, hogy nem kéne ilyen látványosan az Akadémián kívül oktattatnia engem. Persze sokkal lágyabban suttogták mindezt, mézédes hangon, hogy azt higgye, ez valamelyest az ő ötlete is. Éppen ezért hozakodott elő az Akadémia ötletével számomra, ami nem volt annyira ötlet, mint parancs. Nem mondhatni, hogy hisztit csaptam. De amint kiejtették a nevét a helynek, azonnal kivonultam a helyiségből, és ez nem egy alkalommal történt meg. 
Shinigamik gyermekének nem kötelessége járni az Akadémiára, engem mégis rá óhajtanak kényszeríteni, mert mi irányítjuk azt, és mert ha magántanárokkal tanulok csak, az azt a látszatot kelti, hogy az akadémiai képzés nem volna számunkra megfelelő. Ezen az alapon másoknak miért elég az? Gyengébb lesz a Gotei Juusantai, mint lehetne.   
Muszáj voltam beiratkozni. Ez annak a ritka alkalmaknak az egyike, amikor a társadalmi nyomás elér hozzám is. Következő év tavaszában töltöttem a harmincadikat, Hanabinak pedig alig egy hónapja ünnepeltük a századikat. Kezd az ő élete is szépen lassan besűrűsödni, bár hogy mivel, azt nem tudom. Sokat jár el erre-arra, én meg nem bírom megállni, hogy ne kövessem, azonban újonnan megakadályoz ebben az Akadémia. Amióta az eszemet tudtam, a nővérem mindig törékeny hölgy volt a szememben, akárki akármit mondott is róla. Majdnem olyan magas volt, mint én, mégis a fizikumából azt a következtetést lehetett levonni, hogy a légynek sem ártana. 
Tehát egy téli napról volt szó, amikor éppen azt számolgattam a főház tetőelágazásában ücsörögve, mennyit hiányozhatok még, hogy ne csapjanak ki az Akadémiáról a lógásaim miatt miközben Hanabit követem. Nem értettem egyáltalán, miért nem kértek mellé közvetlen őrséget, hogy én az Akadémiába kényszerültem... Meg azért előttem is kellett, hogy valami testőrség vigyázzon rá. Felelőtlenség. Mégha szinte semleges családi ház vagyunk is, azért kisebb támadások, összeesküvések célpontjává ugyanúgy válhatunk. 
Mélyet szívtam a cigarettából, ami ilyen idegőrlő alkalmakkor fellelhető a kezemben. Nem vagyok azóta sem függő, sokszor hónapokig felé se kell néznem, mert máskor az edzésben le tudom vezetni a felgyülemlett feszültséget, viszont néha érzem a kényszert. Mivel tél volt, a füstöt és vele együtt a lélegzetemet is messzire hordta a csípős szél, valamiért nagyon szórakoztatónak találtam. Éppen egy ilyen szituációban mászott ki egy tőlem nem messzi ablakból Hanabi, én pedig szótlanul bámultam rá, hogy mit keres itt, várva az egyértelműen szükséges magyarázatot. Lehet, hogy az első emeleti tetőn voltunk, de éjszaka van, ő pedig korántsem tudott volna sérülések nélkül távozni, ha nem befelé megy. Amilyen zaklatottnak tűnt pedig, egyértelműen nem hozzám jött ki társalogni. És feltűnt az is, hogy a szoba, amelynek ablakán keresztül jött ki, egyáltalán nem volt megvilágítva, talán ha egy apró mécses égett odabenn. Valamiért az az érzés fogott el, hogy senkinek sem akarta a tudtára adni, hogy távozik, én pedig csak véletlen kerültem az útjába. 
Ahogy a meglepetés ereje hatott rá, majdnem le is csúszott a havas jeges tetőről. 
- Szia - Hallatszott a hangján, hogy zavarban van. Talán nem akarta lefolytatni ezt a beszélgetést sohasem. - Most el kell mennem. - Mondta határozottan, miközben a tekintetét az enyémbe fúrta. Nem értettem egyáltalán, hogy miről van szó, így az agyam mélyén megannyi apró gondolat cikázott. El nem tudtam képzelni éjnek évadján hova szökne el az én mindig tökéletes nővérem. Annyira voltam képes, hogy felálltam miután a cigit a hóba nyomtam.   
- Valamint az erdőben hagytam, majd… majd… jövök - Suttogta a fülembe, miközben megölelt. Érződött az ölelésén a ragaszkodás, de mintha űzött vad lett volna a saját otthonában, úgy tolt el magától, mielőtt félig ugorva félig zuhanva lejutott a tetőről. 
Pillanatok teltek csak el, ahogy láttam elbotorkálni a sötétbe, mielőtt még bárki megláthatta volna.   
~ Kövesd! ~ Hallottam a számomra is egyértelmű tényt Anka Neko nyugodtabbik személyiségétől. Határozott volt és parancsoló. Minden porcikámat ismerte, és nagyon jól adott hangot minden részecském vágyának, és félelmének azáltal, hogy azt az egy szót hozzám vágta.   
Csendesen, mint egy macska, leugrottam a tetőről, és úgy, hogy se az őröknek, se Hanabinak ne szúrjak szemet, követni kezdtem. Hálát adtam, amiért a téli évszakban öltözékeimet fehér és szürke keverékeire váltottam, így most a csuklyás, bélelt kabátnak hála sikeresen haladtam rejtőzködés közben, és nem is fáztam. Megpróbáltam halló- és látótávolságban maradni, de mivel az erdőbe nagyon haloványan szűrődött be csak a fény, így nehezen ment anélkül, hogy ne lelepleződtem volna le.   
Egyik pillanatról a másikra alakok vették körül a meglepett Hanabit, és még mielőtt oda érhettem volna, leütötték. Nem feladva az álcámat, elküldtem két pokollepkét, az egyiket anyának, a másikat a testőrség vezetőjének. Mivel nem voltam benne teljesen biztos, hogy Hanabira tettek nyomkövetőt, így az utóbbit nem megvárva üldözőbe vettem a társaságot. Rukongai első néhány körzete közül az egyik peremterületén álltak csak meg valami kisháznál. Tudtam, hogy rajtam van nyomkövető, így nem rendeztem jelenetet, mindaddig, amíg az Amatsuji testőrök hozzám nem értek. Minden számomra ismert részletet közöltem velük korábban a lepkén, mikor megjelentek csak annyit jelentettem, hogy nagyjából hány alakot láttam odabenn. Engem otthagytak kinn az egyik őrrel, aki megtiltotta, hogy bemenjek, amit hosszú percekig álltam is türtőztetve magamon, azonban egy ponton elszakadt a cérna nálam is s rá sem hederítve rohantam be a csatatér kellős közepére.
Nem törődtem a halottakkal, vagy az élőkkel, egyedül a vörös fürtöket kerestem mindenhol. Haladnom kellett még egy emeletet, ahol két alakot láttam, a földön pedig a nővérem feküdt. Nyomomban néhány őrrel, az egyiket én szereltem le, míg a másikat ők intézték el. Nem is ellenőrizve az áldozatom állapotát, egyből ugrottam Hanabi mellé, akinek a karján a ruhát valami folyadék marta ki. Közel hajoltam, már a szagáról megállapítható volt, hogy súlyos méregről van szó, amit aztán a kiérkező orvosi alakulat is megállapított.
Sokáig kezelték Hanabit, elmondásuk alapján nagyon súlyos állapotba került. Bántott a tudat, hogy ha egyből berontok a házba, akkor akár kisebb következményekkel is járhatott volna ez az egész számára. Persze, utólag könnyű volt okosnak lenni, nem láthattam előre az esetet, úgy ahogy az őrök sem, és úgy ahogy Hanabi sem. Biztos nem így tervezte azt az estét.
Nem egyszer maradtam mellette a lábadozása alatt. Egy ilyen alkalommal lépett be édesanyám, valószínűleg céltudatosan engem keresett és nem a nővéremet jött megnézni. Csak a vállamra tette a kezét és azt mondta
- Ha gyönge a lelked, tompa a kardod éle. - Sok időbe telt, mire megértettem mire is gondolt ezáltal. De aztán rájöttem, hogy minden bizonnyal arra utalt, hogy erősnek kell lennem, ha meg akarok védeni valakit, erősnek, hogy támogassam, és hogy ha kell visszatartsam. Erősnek ahhoz, hogy saját magam döntsek, és azt aztán ne bánjam meg.
 
Jelen

Elzárom a zuhanyt, kiszedem a tekintetemből a csurom vizes hajszálakat. Félrehúzom az üvegfalat majd mezítelenül kisétálok a szobámba. Szekrényemből előhorgászok egymáshoz, passzoló vörös fehérneműket, illetve egy másik szekrényből fekete, szűk nadrágot szedek ki, hozzá pedig egy atléta trikót veszek, ami fölé egy egész rövid - alig takarja a popsimat-, drapp yukatát veszek. Szorosan megkötöm a derekamon egy szalaggal.
Odalépek az asztalomhoz, a derekamra kötöm a zanpakutoumat, ami az egyetlen fegyver, melyet hordani szabad a házban, és nem is mindenkinek. Én családtagként kivételes előnyt élvezek. A lelkem része, nem örülnék, ha megtiltanák a hordását. 
~ YAY Viszel :3 ~ Örül, mint egy kisgyerek. Közben mellém sétál a tigrisem, és a lábamnak dörgölőzik úgy, hogy engem majdnem felborít.
-Jó reggelt Anuo. Ebéd után játszunk majd, jó? - Simogatom meg a fejét, aztán még megvakargatom a füle tövét. Az étkezőhöz velem fog jönni egy darabon, azonban kiengedem majd a kertbe út közben. Reggel etettem, úgyhogy csak sütkérezni fog úgyis, és senkit sem riaszt majd halálra. 
 
Lesétálunk a kerti ajtóhoz, kinyitom neki, ő pedig lassan kikullog, hogy az első fa alatt összeessen. Egyedül a farka végének apró mozdulatai, rezzenései mutatják, hogy még életben van. Elmosolyodom, aztán visszacsukom az ajtót, végre a saját utamra indulok. 
Nem kések el, azt nem illik, sőt, bátyám és nővérem előtt érkezem jóval. Még bőszen a terítéket pakolják a serény szolgálók, mikor megérkezek, egyedül anyám ül az asztalnál, leveleket nézeget.
- Szép napot, Anyám. - Nem követeli meg személyesen az ilyesfajta formalitást, a szolgálók előtt azonban elvárja. Nem akarja magát gyengébbnek mutatni bárki másnak. 
- Neked is, lányom. - Alig pillant fel rám, gyorsan a levelei közé túr, hogy előhúzzon onnan egyet. - Ezt az első osztag küldte, minden bizonnyal újabb osztaghoz való kinevezés. Nyisd fel! Melyiket akarják már megint? - Nyújtja át nekem, egy kiskéssel egyetemben. Déja vu-m van, nem első eset már, hogy osztaghoz kapok behívót. Eddig az összeset visszautasítottuk. Közös döntés volt édesanyámmal. Nem is annyira döntés, hanem egyhangú egyetértés.
Felvágom, s olvasni kezdem, ő pedig szugerál, hogy mikor jutok ahhoz a részhez, amikor is megtudjuk, melyik osztagot ajánlják fel számomra ezúttal.


(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 06, 15:12:48 írta Mizushima Rena »

Karakterlap

Ayasegawa Yumichika

Wiki King

Eltávozott karakterek

Globális Moderátor

Hozzászólások: 47

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 0 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Mizushima Rena
« Válasz #1 Dátum: 2015. Dec. 06, 15:19:11 »
Üdv!
Szép előtörténet lett, egy-két apróbb elgépelésen kívül nem találtam nagyobb hibát, vagyis elfogadom az előtörténetedet. :)

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 8500 LP*
Kezdőtőke: 11000 ryou*"
Osztag: 2. osztag
*Nyereményjáték jutalom
"Nemesi kezdés

Kezdetben kapsz 5 technikát az animében/mangában szereplők közül. Képzettségeidre alapból 1-1 pontot kapsz kezdetben, ezen kívül szabadon eloszthatsz 21 pontot a képzettségeidre, amik a következők (részletek):
  • Zanjutsu
  • Hakuda
  • Kidou
  • Shunpo
  • Zanpakutou
Amint megvagy a pontjaid elosztásával itt bejelentheted. Jó játékot és sok sikert a karaktered kijátszásához. :)