Szerző Téma: Kis karácsony, nagy karácsony  (Megtekintve 5342 alkalommal)

Description: ...avagy így mentjük mi meg a szeretet ünnepét

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #15 Dátum: 2015. Dec. 25, 13:51:40 »
- Bakudō no Yon: Hainawa! - szólalt meg erélyesen, mielőtt bárki bármit szólhatott volna és kidōjával a Minashaku-ismeretlen személy kettősét célozta meg. Egy percig sem kételkedett benne, miszerint a lekötés célba ér, hiszen a védelmi mágiákat kizárólag megtörni lehetett, elkerülni nem. A Juunibantai tisztjének szavait hallva jobb szemöldöke megemelkedett, kérdő kifejezést kölcsönözve ezáltal vonásainak. - Milyen többletinformációt remél megtudni, aminek eddig nem voltunk birtokában, Hanabi-chan? Egy letűnt faj jelentéktelen képviselője, kételkedem benne, miszerint köze lenne a jelenséghez, amiért csapatunkat ideküldték.
 
Fehéren izzó villámnyaláb szelte át a felé közelítő hógolyót és Minashaku mechanikus fülét alig elkerülve csapódott a földbe a hadnagy mögött néhány méterrel. A 6. osztag kapitányának füstölgő mutatóujja egyértelművé tette, ki a felelős a technika használatáért, arcát pedig tetetett elégedetlenség felhőzte.

- Ahhoz mérten, hogy milyen gyors helyváltoztatásra vagy képes, mégis késtél, Mizushima Shuuichi. - jegyezte meg színtelen hangon, mialatt hideg smaragdként villanó tekintetét a másik főnemesre irányította, aki pontosan az ellenkező irányból érkezett, mint ahova a démonmágiája becsapódott. Sosem tudta felfogni, miért ragadnak meg néhányan a gyerekes játszadozás szintjén, miközben éveik száma kis híján az évezredet közelítik. - Nem ismerek semmilyen Rajmájú nevezetű egyént, az egyetlen hadnagy a jelenlévők között Raimaru fukutaichō, így feltételezem az elveszítés sikerrel járt. Tudom, nehezedre esik, mindazonáltal megkérnélek, viselkedj! A főkapitány parancsát teljesítjük, nem pedig szórakozni jöttünk, ehhez tartsd magad. - hangja metszővé vált, ami fagyosabbnak hatott, mint a talpuk alatt elterülő hóréteg. - Nos, amennyiben felelősséget vállalnak a quincyért, úgy legyen, megtarthatják, azonban ha hátráltat minket, kizárólag anyagmintaként jut el a Seireiteibe...

Nemtörődöm intéssel oldotta fel a fiatalokat gúzsba kötő fényláncot, majd várakozóan összefonta karjait a mellkasa előtt, hiszen korábban már kiadta a parancsot, annak teljesítése viszont még váratott magára. Feltehetőleg a tisztek legnagyobb megkönnyebbülésére nem kellett átfésülniük az egész várost, lévén a közeli épületből sikoltozó emberek tömege rohant ki, akik nemes egyszerűséggel átléptek a shinigamikon. Szerencsésnek érezhették magukat, hisz' a baj rögtön rájuk talált és nem kellett a hatalmas városban kutatni utána. Beleegyező bólintással illette Rena-chan felvetését, kétségtelenül érdemes volt megvizsgálni a felfordulás okát még akkor is, ha valójában nincs is köze a területet körbelengő jelenléthez. Az építménybe belépve fülsértő macskazene fogadta őket, aminek hatására Yuuken ösztönösen füleire tapasztotta kezeit, ezzel némileg enyhítve a ricsaj hangerejét. A Hachibantai hadnagyának érvelése faék-egyszerűségű logikai képességekről adott tanúbizonyságot, ettől függetlenül lehetett benne valami.

- Raimaru, Kurosawa, kapcsolják ki ezt a förtelmet! - adta ki az utasítást igyekezve túlkiabálni a hangzavart. - Mizushimák, bénító mágiát a verekedőknek, de figyeljenek mit választanak, végülis ezek csak emberek! Kérdezősködni ráérünk később is. Bakudō no Ichi: Sai!
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 25, 22:54:06 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 105

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 7 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Éjfélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#728C00; #3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #16 Dátum: 2015. Dec. 25, 15:01:15 »
Nemigen láttam még Elianát elvigyorodni, így elsőre még kicsit meg is lepett vele, ijesztő értelemben, de az előző merész kijelentésem után esetleg valami sokkal rémisztőbb is történhetett volna.
- Rendben, rendben. - Bólogattam egyet-kettőt. Nem is szoktam hősködni... gondoltam, de azért felnéztem nincs-e felettem valami, ami rám szakadhatna, hacsak nem az ég. Furcsa volt ez a lélekenergia, mely körülvette a várost. Egyáltalán nem tudtam beazonosítani, mégis miféle lehet, pedig jónak tartottam magam az ilyesmiben. Éreztem valami mást is azonban, valami sokkal ismerősebbet. Shinigami. Már maga a gondolat is, hogy a közelben tartózkodnak undorral és megvetéssel töltött el. Múltamból kifolyólag régóta gyűlöltem őket és azóta sem találkoztam még egy olyannal sem, aki cáfolta volna a róluk kialakított negatív képet. Abból ítélve, hogy még a mindent beborító idegen reiatsu takarásában is képes voltam megérezni, arra a következtetésre jutottam, hogy nem éppen gyenge személytől származhat. Ha előzőleg nem ígértem volna meg, hogy hanyagolom a hősködést, akkor már rég elmentem volna megkeresni, hogy az orruk alá dörgöljem, a jelenlegi helyzet az ők elégtelen és felelőtlen felügyeletének köszönhető. Miközben ezen elmélkedtem sikítás hangja jött a közelből, amit fejvesztve menekülő emberek tömege követett abból az irányból. Halványan elkuncogtam magam, olyan vicces látványt nyújtottak.
- Én nem mennék a Shinigami-k közelébe. Úgy sem vennénk semmi hasznukat. Inkább ennek az őrületnek járnék a nyomába.
Szóval Eliana is felfigyelt a fekete ruhások jelenlétére. Az ő szintjén azonban ez nem meglepő, nem is számítottam kevesebbre tőle. Abban is igaza volt, hogy semmi értelme nem lenne az energiánkat arra pocsékolni, hogy velük foglalkozzunk, mikor helyette tehetünk valami sokkal hasznosabbat is.
- Jó ötlet. Az a sikoly amúgy is felkeltette a kíváncsiságomat. - Válaszoltam szadista mosollyal az arcomon, majd elindultam utána. Örültem is, hogy kicsit mozgásba lendülnek a dolgok, már alig várom a lehetőséget, hogy fájdalmat okozhassak az azt megillető személyeknek. Bár a körülöttünk elsuhanó rémült emberek - és esetenként lelkek is - könnyű prédát nyújthattak volna ilyen irányú késztetéseimnek, azonban ártatlanok lemészárlásában nem lelném semmi örömömet. Sokkal inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy kézre kerítsem a bűnöst vagy bűnösöket, aki okozza ezt az egész kalamajkát és megfelelő kínzásban részesíteni, amiért pont a szeretet ünnepét választotta csínytevésre.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Biológia – és Kémia részleg vezetője

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 13.

Lélekenergia:

60% Complete
73 500 / 75 000

Hozzászólások: 133

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 30 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#B790C6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #17 Dátum: 2015. Dec. 25, 15:56:09 »
Furcsa, már-már megmagyarázhatatlan dolog történik. Érzem a bátyám lélekenergiáját. Az egyik percben még a kislány és a hadnagy mögül, a következő pillanatban pedig már Rena és mögülem. Ezt a furcsaságot, pedig tetézi, hogy egy hógolyó repül  Raimaru felől. :|. Nos, azon kívül, hogy ez a „támadás” inkább az ikrek stílusa és egyébként nyomatékosan megkértem őt, hogy ne tegyen semmit a szőke férfi (Mina) ellen kissé elmosolyodom. Ez elgondolás és a megvalósítás egészen kiváló. Aki nem jó a lélekenergia érzékelésben az minden bizonnyal nem jött rá a cselre.
- Persze, miért ne lenne minden „oké” :| és neked is, szia! - A testvérem miért nem tudnak amúgy köszönni, mikor hirtelen jelennek meg a színen? - Hogy mit remélek? - jogos Yuuken-dono kérdése. - Magam sem tudom - pillantok a kislányra, akinek sikerült megtalálnia játszótársnak a legnagyobb idiótát. Jó, hogy eljátszogatnak, de arra a hadnagy nem is gondol, hogy Yuuken-dono esetleg meg akarja semmisíteni a kislányt vagy hasonlók. Vagy talán azt hiszi, hogy megvédhető őt egy kapitánytól :|? - Viszont szerintem mutathat nekem, nekünk érdekes dolgokat, elvégre maga is mondta, egy letűnt fajról van szó - melyet szerintem ennyire nem kéne elásni, hiszen ahol egy is van, ott többnyire több is található - és pont ez vonz. Nagyon kevés halálisten él a Tiszta Lelkek Városában, aki látott élő példányt eme fajból. Az is évszázadokkal ezelőtt volt. Ez a lány most él, az ereje fejlődhetett, változhatott, ahhoz képest, amit tanultunk. Akár olyasmit is mutathat, ami a fajtájáról alkotott képünket teljesen átalakítja - vázolom a helyzetet Yuuken-dononak. Nem akaratoskodom, vagy követelőzöm, azzal nem mennék semmire, nem is az én stílusom. Én most csak tényekre és észérvekre alapozok, azokkal meg lehet győzni a gondolkodó, okos embereket. Yuuken-dono ilyen, eddigi észrevételeim alapján. A bátyám felvetésére csak bólintok, majd küldök felé egy köszönő mosolyt. Én sosem tudtam volna ezt így kimondani, mert nem célom kísérletezni a kislányon, hiszen csak egy gyerek.
- Köszönöm - hajtom meg a fejem a kapitány előtt, mikor belegyezését adja a dologba. - Természetesen egymagam vállalom érte a felelősséget. - Én hoztam fel a dolgot, nem várom el senkitől, hogy velem bukjon, ha ne adj isten történik valami. - Egyébként Yuuken-dono, a közelben bujkál egy másik quincy is - hívom fel erre a vezetőnk figyelmét. Nem tudom, hogy nő-e, vagy férfi az illető, de jó nagy idióta lehet, ha így, kiengedett lélekenergiával szaladgál a közelünkben. Tényleg azt gondolja, hogy nem vesszük észre?
A kirohanó emberekre csak felvonom a szemöldököm. Nos, legalább nem kell messzire menni a baj felkutatásához, tulajdonképpen ez is valami. Rena ötletére csak bólintok egyet. Ahogy belépünk az épületbe a nagy betűs káosz tárul elénk, és mellette még valami idegbaszó zene is szól az egész épületben. Nos, a hadnagy feltevéséből látszik, hogy nem sok agy szorult a fejébe, bár apró logika talán van abban, mint mond. De csak egy hangyányi.
- Szerintem csak emberekre van hatással, belőlük is azokra, akik hajlamosak az agresszivitásra vagy valami hasonló tulajdonságra, ami ilyen reakciót válthat ki. Véleményem szerint nem a zene lehet a felelős, lényegtelen, hogy a csengő hangot ad ki. Bár azzal egyetértek, hogy iktassuk ki :|.
Szerencsére Yuuken-dono is ezen a véleményen van, így el is küldi a hadnagyot és a tizenegyedik osztagos lányt. Felőlem menjenek, nem zavar a hiányuk. Ám, mikor a szőke a kislánnyal indul el, gyorsan utána szólok.
- Raimaru hadnagy, álljon meg egy pillanatra - ha esetleg nem hallgatna rám, akkor egy kidout is alkalmazok rajta. - A kislányt kérem, adja ide - felejtse el, hogy szem elől tévesztem, mikor vállaltam érte a felelősséget, a másik quincy lélekenergiáját is figyelemmel követem. Engem nem fognak csak azért lekaszálni, mert ő egy szerencsétlen. Amint a kislány hozzám kerül és elhelyezkedett - tartok tőle nyakamban - az embertömeg felé nézek.
- Hanabi vagyok - mondom még neki gyorsan, majd nekiállok a kapott parancs teljesítésének. - Bakodou 9: Hourin - azt hiszem, hogy ez elég „gyenge” az embereknek. Kicsivel a könyökük fölött próbálom megkötözni őket, majd megpróbálok kettes-hármas csoportokat létrehozni, azok pont ideálisak.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 25, 16:02:23 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 202

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #18 Dátum: 2015. Dec. 25, 16:42:51 »
Valami zene szólalt meg a közelben, de annyira szar volt, hogy még törni és zúzni késztetett. Sajnos lehet ez a zene buzdította a lelkeket ilyen förtelemre. Gőzünk sem volt, hogy most a zene teszi, vagy valami más. Arra gondoltam, hogy ki kéne iktatni, de ha a zene teszi, akkor azt a tárgyat, amiből árad ez a förtelem. Lehet mágia veszi körül, amit nem biztos, hogy ki tudunk iktatni, de majd kiderül. A fejemet azért nem raknám rá, hogy pont ez fog várni a helyszínen.  Mivel azt a parancsot kaptam egy másik shinivel együtt, hogy kapcsoljam ki azt a szart, de én nem ki fogom kapcsolni, hanem tönkre fogm tenni azt a rohadt készüléket. Engem aztán nem érdekel, hogy más volt a parancs, de én rohadtul unom és rühellem ezt a zenét. Gyorsan megkeressük azt a tárgyat Mina-sannal, hogy minél hamarabb ,, kikapcsoljuk”. Persze én hamarabb fogok cselekedni és ketté fogom vágni. Nagyon sok ember verekedet előttünk, s rohangáltak is. Nagy zűrzavar volt körülöttünk és én ezt nem bírtam. Nagyon hangos kiabálások, rohangálások, s még verekedések. Ezeket nem bírtam, hiszen mikor még éltem, akkor is történt velem. Állandóan ordibáltak velem meg a testvéremmel, meg még vertek, fenyegettek és még sorolhatnám. Nem volt valami élvezetes, főleg úgy, hogy nem volt kinek elmondani ezeket a történéseket, hiszen egyedül voltunk. Annyira feszültnek éreztem magam, hogy ezeket a hangokat hallottam, minden hang, minden kis ordibálás emlékeztetett a múltamra, amire nem vagyok büszke. Még meg se tudtam őt védeni. Én egy barom vagyok, aki még életében egy embert sem tudott megvédeni. Remélem ez most nem így lesz..... Na de most nem ez a lényeg, hanem a küldetés...

-Rendben, értettem! -nem is tudom, hogy hogyan is kéne beszélnem ezzel az emberrel...... -Oké Mina-san induljunk! -válaszoltam a parancsra és kíváncsian vártam, hogy mi is lesz.....
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 25, 18:16:46 írta Kurosawa Rin »

Karakterlap

Kawaii Pyon Kata

Hercegnő

Eltávozott karakterek

Blutig Elfe

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen rózsaszínes :3

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Usagi-chan

Post szín:
Az is ilyen rózsaszínes :3 // #FF5577 //


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #19 Dátum: 2015. Dec. 25, 17:19:27 »
Érdekes egy shiniminis csapatba keveredek. Egyik a másikat dobálja ráadásul egymás hátar mögül.
- Én is akarok... én is... nyaaa~ – próbálok nyújtózni de az oníí-chan nyakából nem igazán érek el a földig, így ezt a tervemet halasztanom kell.
- Kyaaa~ miez? – hirtelen a testem nem mozdult miután a Csúnyabácsi rám nézett. - Sugoi, sugoi ezt én is meg akarom tanulni! Ez sokkal jobb mint amit Kicchan szokott csináni! De várj csak mindjárt kiszabadulok... mi.... mindjárt.... Eto~ várj tényleg mindjárt meglesz >< – bármennyire is fiszkalódok a kötés nem akar lazulni így végül megpihenek. Egy pillanatra meg is riadok mert a nagy mozgolódásban majdnem leestem a Kinpatsu-oniichanról. Mindeközben persze a shiniminisek egymással beszélnek, de nem igazán értem miről.
- Oohh! Kiszabaultam! Mondtam, hogy menni fog! – kiáltok fel mikor ismét mozogni tudok és győzelmem jeleként meglengetem Usagi-chant az egyik- a tokot a másik kezemben. És végül még egy shiniminis onee-chan is oda jön hozzám.
- Hainyanyou~! Kawaii Kata~ desu~! – mutatkozom be, majd magam elé kapom Usagi-chant is. - Ő pedig Usagi-chan! Dádá! – Usagi-chan karját megfogva intek egyet az onee-chan felé. Ám ekkkor az egyik épületből hatalmas zaj csap ki és nénik meg bácsik rohannak ki onnan. Mire észbe kapok az előbbi onee-chan hirtelen felkap, és magával visz!
- Juhííí! Repülünk! Gyerünk! – alíg telik bele egy kis idő és ismét a Kinpatsu-oniichan nyakában kötök ki és befelé vesszük az irányt. Ennek megfelelően persze bele markolok az újdonsült onii-chan hajába majd felkiáltok. - Gyerünk paci! Előre~!
Mikor bemegyünk egy rakás ember van bert, és nagyon úgy tűnik, hogy negyon jól elszórakoznak. A Csúnyabácsi hangoskodni kezd miközben a fülét fogja, pedig nekem nagyon tetszik a zene.
- Roger! – tisztelgek katonásan a Csúnyabácsi felé, mikor a kinpatsu-onii-channak ad ki parancsot. Már adnám is ki mire megragadnak. Mikor hátra nézek Ringo-oneechan kap le  Kinpatsu-paci nyakából.
- Sugoi~ Ringo-oneechan... ez nagyon szép. – túrok bele a hajába. - De most én is játszani akarok. – azzal kipattanok a fogásából, majd egyeneset a szórakozó tömegbe vetem magam. - Most én jövök! – otthon is sokat játszunk ilyet Kicchanékkal így tudom mi a dörgés. Egy bácsi lába hirtelen összecsuklik mikor a hajlatábarúgok majd megrahadom a hátánál a pulcsiját és a földre rántom, hogy aztán diadalmasan lépjek rá az egyik lábammal a mellkasára, míg a két kezem – persze egyikben Usagi-chan a másikban a fekete tok – a csípőmre helyezem.
- Enyim az első pont! Most jöhet a következő~ jejj! – és ismét bele vetem maga a szórakozó tömegve és egymás után terítem le őket! Ma nagyon jól fogok szórakozni!

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #20 Dátum: 2015. Dec. 25, 17:23:59 »
Talán megérezhették, hogy jelen vagyok én is, így jobban az épület mögé húzódtam. Pár perces szünetekkel lestem ki és húzódtam vissza, mindezt körültekintően, a lehető legnagyobb óvatossággal.
Nagyon bosszantó volt a helyzet. Továbbra sem csillapodott az a tömény lélekenergia, amitől – vagy a rá koncentrálás adta adrenalintól – felpörögtem. Kiélezett érzékekkel figyeltem egyszerre a helyszín részleteit, s a fekete ruhásokat, akik a legjobban feszélyeztek. Annyira, hogy kezeim ökölbe szorultak. „ Letűnt faj..” Igen, ez a fájdalmas igazság. Valóban csorbultunk, de sosem fogom elfeledni, kik voltak azok, akik idáig eljutattak minket!
A közelben tartózkodtam, ezért tudtam tisztán kivenni néhány mondatot, ami épp a Quincyket érintette. Hányingerem van az összes látványától. Mélyen megvetem őket. Ugyanakkor… Ugyanakkor rájöttem, mennyire idióta vagyok!
Velük foglalatoskodom. Ismét a múlttal, ahelyett, hogy egy sokkal vészesebb dologgal törődnék. Újfent a fal mögött álltam. A fejemet csóváltam, hátha ezzel sikerül kizárnom a shinigamikat. Jó néhányunkat eltettek láb alól, való igaz. Ám aki halott, nem fog varázslatos mód felkelni többé. Ha ez megvan, ideje lenne azzal foglalkoznom, amivel előzőleg is akartam.
Még a szemeimet is erősen behunytam, amik rögtön kipattantak a hatalmas sikolyokra. Dobogó szívvel bújtam elő, leesett állal figyelve a rémült embertömeget. Fogalmam sem volt mi a franc ez, ahogy arról sem, vajon magamnál vagyok –e még. Elég szétszórtnak éreztem  magam úgy reggel óta, de mindegy, teljesen mellékes probléma. Akárcsak az, hogy eszembe jutott: nem rejtettem el a lélekenergiám. Egy kicsit tartottam attól, hogy mi van, ha nem csak a shinigamik szúrtak így ki, ami vicces, mert utólag sajnálni a dolgokat valahogy mindig könnyebben ment, mint előre gondolkodni. Nagy sóhajjal igyekeztem rendet tenni a fejemben, és azonnal elrejteni az energiám, miközben a plázába vetültem .
A fekete ruhások többsége természetesen ott volt, illetve megannyi ember rajtuk kívül… Különös sárga pacával a fejük felett. A háttérben valami macskanyekergésnek tűnő zene szólt.
Mi a fene ez az egész?!, sétáltam beljebb, magamat faggatva. Választ természetesen nem kaptam, de kicsit közelebbről kivettem a csengettyűk alakját, a számot pedig egyre elviselhetetlenebbnek tartottam. Feltérképeztem a helyet, aztán önfejűen elindultam egy folyosón. Azt reméltem, így megtudom, merről szól a zene, és eggyel közelebb jutok a masinához, amiből szól.
Gondoltam arra is, hogy közben csatlakoznak majd hozzám.. Vagy már előrementek néhányan, és én leszek az, aki csatlakozik hozzájuk. Legyen bárhogy, összeszedem magam. Ezúttal jobban figyelek mindenre, mindenkire. És megpróbálom rövid időre félretenni a magam bajait. Mert nem akarom, hogy bárki miattam kerüljön bajba! Ch, a végén még engem vonnának felelősségre.

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
76 500 / 90 000

Hozzászólások: 113

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 50 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #21 Dátum: 2015. Dec. 25, 22:50:51 »
Kezdtem úgy érezni, kihalt a humor is Seireitei, és a Gotei Juusantai lelkei körében. :S Néztem, ahogy a kidou elhalad Rajmájú feje mellett, áh, csak egy kicsi kellett volna. :/ Jó, annyira nem volt bennem a gyilok szándék, de így nagyjából eredménytelen maradt a kis csíny. TwT No mindegy, azt hiszem lesz elég időm arra, hogy a közeljövőben kioktassam, hogyan is kell a Mizushima lányokkal bánni. ^.^
- Hát te? O_O Semmi szia, úgy örülök neked Onii~san?! ToT Összetörted nagytestvéri szívem. – Kaptam színpadiasan mellkasomhoz, mintha fizikailag is fájna. Szerencsére Hannacchannal jobb volt már a viszonyom, így viszonoztam mosolyát. – Nem tudom, bármi előfordulhat, szúr az oldalad, viszket az orrod, és hiába vakarod, nem akar elmúlni, ezek roppantul bosszantóak! :o
Figyelmem a kislány vonja magára, és az, ahogyan Rennacchan, és Rajmájú hadnagy is kezeli, mintha valóban csak egy kislány lenne. Megcsóválom a fejemet, mind a ketten fiatalok még, fogalmuk sincs arról, hogy az ellenségnél semmit nem jelent, milyen alakban van. Elég csupán megnézni egy háborút az Emberek Világában. Olyan pusztító fegyvereket adnak a gyerekek kezébe, amely az ő kicsiny testüket is szétszaggatja, de nincs más választásuk, megtesznek mindent, amit mondanak nekik. Mindegy, hogy egy bomba, vagy az éhhalál pusztítja el őket, sőt, talán az előbbi jobb is, kevesebb szenvedéssel jár.
- Nem én késtem, most kaptam a parancsot! ˘o˘ - Jelentettem ki, miközben felvont szemöldökkel nézek vele farkasszemet, majd a hátam mögé pillantok, biztos Rajmájú áll ott, és rá akar ilyen megrovón nézni. :SÉn is róla beszélek, Rajmájú hadnagy. :o Bár tény, valószínűleg úgy a legkönnyebb elveszíteni, ha csak hagyod, hogy tegye a „dolgát”. :roll:
A többi megjegyzését fel sem veszem, mert kénytelen vagyok lehajolni, hogy megszorítsam lábbelim pántját, mostanában sokszor kioldódott. :/ Biztos a mögöttem álló Rajmájúnak szánta szavait. Ez az, Ken~kun! Adj neki! :x
- Ne kockáztass meggondolatlanul miatta, lehet, hogy gyereknek látszik, de koránt sem biztos, hogy valóban az. – Érintettem meg könnyedén Hannacchan vállát, hogy legyen óvatos.
Fél szemmel a másik húgomat figyelem, hármunk közül ő a leginkább hamardi, jobb, ha nem tévesztem szem elől. Főként, mert hamarosan elszabadult a káosz. Én láttam néhány leárazást, egyszer Amerikában voltam, mikor fekete péntek volt. Nos, ahhoz képest, amit ott műveltek egymással az emberek, egy shinigami hollow összeütközés békés teázásnak minősül. :|
Két húgom mögött lépek be az épületbe, ahol, más körülmények között, biztosan találtam volna még néhány jó ajándékot! *o* A verekedő tömeg annyira nem meglepő, a zene sem, a plázák tulajdonképpen november óta játszák a hasonló melódiákat, ez még az elviselhető kategóriába tartozott. A kirajzolódó csengettyűk viszont már fullextrás kellékek lehetnek, mert sosem láttam hasonlót.
Ken~kun parancsára csak bólintok, majd pisztolyt formázok ujjamból, végül azonban feladom a próbálkozást. Valljuk be, nem túl biztonságos, ha én próbálok lekidouzni valakit… egy hollownál, vagy shinigaminál elmegy, de egy ember, össze is törne, főleg, ha elrontom. :S Így maradtam az egyszerű, de nagyszerű megoldásnál, és gyengébb hakuda technikákkal ütöttem őket mély szendergésbe. Ezzel legalább bizonyosan nem ég le róluk egy testrész sem. *>*”

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 151

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 559 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #22 Dátum: 2015. Dec. 26, 11:47:04 »
Yuuken, Hanabi, Rena, Shuuichi + Kata
Ki hakudával, ki pedig kötőmágiával próbálja megállítani az egymás torkának ugró embereket. Azoknál, akik ki lettek ütve feltűnhet, hogy a csengettyű a fejük felett egyre halványodik, míg végül teljesen eltűnik. Akik pedig meg lettek kötve vadul próbálnak kiszabadulni az őket fogvatartó démonmágiából. Persze azt, hogy mindez veszélyes lehet lelkükre nézve, nem tudják, így vagy segítetek nekik, hogy ne tépje szét őket a kidou, vagy pedig hagyjátok őket meghalni. Ha őket is kiütitek, akkor elképzelhető, hogy ők is megnyugszanak, és a csengettyűk is eltűnnek a fejük fölül.

Mina és Rin
A pláza irodáihoz vezető lépcsőházba belépve egy kevéske csend fogad benneteket. A 3. emeleten sikerül megtalálnotok a szobát, ahonnan a zenét sugározzák, ám mikor beléptek, egy apró manó ugrik elétek.
- Kik vagyok? Mit akartok? Miért akarjátok elrontani a szórakozásom? - teszi fel ingerültek kérdéseit.
A vezérlőpultot mögötte láthatjátok, amin rengeteg villogó gomb, és kapcsoló van. Ha megtaláljátok a kikapcsoló gombot, akkor könnyedén megszüntethetitek a zenebonát.

Tenro
Sikerül bejutnod az épületbe, és el is indulsz az irodákhoz vezető lépcsőn. Oda jutásodat semmi sem akadályozza. Az ajtóhoz érve megpillanthatod a két shinigamit, akik valamiféle alacsony termetű alakkal társalognak. Ruhájából ítélve egy manó lehet. A manó shinigamikhoz intézett szavazit te is meghallod, valamint meglátod a mögötte lévő vezérlőpultot, amit könnyedén ki lehet kapcsolni.

~~~

Adrián és Eliana
Elindultok a sikoltozók irányába, míg végül egy parkoló közelébe nem értek, ahol egyre több kóbor lélekkel találkozhattok. Egyikük-másikuk sírva szalad el mellettetek, néhányuk pedig egyszerűen, maguk elé bámulva vánszorognak el. Valószínűleg megütötte őket a felismerés, hogy már halottak.
A parkolóba érve egy hatalmas fát pillantotok meg, ami jelenleg feldíszítve fekszik oldalán az aszfalton. Mellette két apró manó serénykedik, ám cseppet sem látszik úgy, mintha épp segíteni akarnának a bajba jutottakon, sokkal inkább jót kacarásznak rajtuk.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 26, 11:53:54 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #23 Dátum: 2015. Dec. 26, 14:19:48 »
A sikoly irányába haladva egy parkoló közelébe érünk. Több kóborlélek halad el mellettünk. Egyik-másik sírva szalad, egyesek pedig mint valami zombi vánszorognak reményvesztetten. Ezek a rosszabbak. Valószínűleg nemrég haltak meg és bennük ez már tudatosult is a dolog. Hol vannak ilyenkor a Shinigami-k? Akiknek meg kellene nyugtatnia ezeket a lelkeket. Nekik kellene a reményvesztetteknek újból reményt adniuk. Hol vannak ilyenkor? Megérdemelnék, ha lélekfaló Lidérceket hoztunk volna magunkkal és most ezeket a lelkeket mind megennék. Viszont ezek a lelkek nem ezt érdemelnék. Azonban én nem vagyok olyan, hogy most nekiálljak babusgatni ezeket a kétségbeesett, szánalmas szerencsétleneket. Engem inkább az érdekel, aki megölte őket. Van egy olyan érzésem, hogy a parkolóban találunk valamit.
A parkolóban egy nagy karácsonyfa van elterülve. Valószínűleg korábban a parkoló közepén állhatott szépen feldíszítve, éjszaka pedig szép kivilágításban. Az ilyenekre nagyon figyelnek, hogy rendesen ki legyen kötve. Biztonsági előírások fontosak. Az ilyen balesetek elkerülése és az abból kifolyó halálesetek, balesetek és az abból való beperelések miatt eléggé szívügyük. Pont, hogy ilyenek ne történjenek. Éppen ezért tartom valószínűtlennek, hogy csak úgy magától eldőlne. Nagy a fa, de azért nem annyira, hogy ilyen sok halott legyen. Ilyenkor sok ember van, de sokkal inkább több balesetet szenvedő személynek kellene lenni, mint halottnak. Kicsit olyan, mintha azok is meghaltak volna, akik csak megsérültek volna. Ez még nem is tartozna ránk, azonban a karácsonyfa mellett két kis apró manó serénykedik. Azonban nem mintha próbálnának esetleg segíteni, azoknak, akik a fa alá szorultak, sokkal inkább kacagtak rajtuk. Mintha nem is manók lennének, hanem kisördögök. Kis krampuszocskák, akik azon szórakoznak, hogy csínyt csináltak. Kárt okoznak, amivel másoknak ártanak. Jelenleg nagyon felhúzott ez a két kis pöttömnyi lény. Csendben ott termek, és sötét tekintettel nézek le rájuk úgy, hogy megrémisszem őket. Nem a Hupikéktörpikék és én sem fogok úgy velük bánni.
- Rendben van, kis körömpiszkok. A mókátoknak itt és most vége van.
Az információszerzéshez elég csak az egyik. Az információnak pedig az egyik legjobb és hatásosabb módja a megfélemlítés. A haláltól való félelemtől megered a nyelve.
- Melyikkőtök a közlékenyebb?
Ha valamelyik magára vállalja, akkor azt, ha nem, akkor véletlenszerűen felkapom az egyiket, a másikat pedig egy Barra-val szándékozom kinyírni. Egytől is szerezhetek infót, a másikat pedig megölöm, hogy a markomban levő az életét féltve majd csicseregni fog. Valószínűleg magától, de ha kell, akkor harapófogóval fogom belőle kiszedni. De persze Adrián-nak is átadhatom a kérdezések jogát. Már ha sikerül tényleg fülön csípnem az egyik komisz manót.

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 105

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 7 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Éjfélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#728C00; #3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #24 Dátum: 2015. Dec. 26, 20:17:48 »
Kissé lemaradva követtem Elianát a város forgatagában, miközben a körülöttünk lévő tömeget pásztáztam furcsaságok után kutatva. Könnyed léptekkel haladtam, az első karácsonyi dalt dúdolgatva, ami eszembe jutott, ezzel is elhatárolva magam a sok idegesítően rémült vagy lehangolt ábrázattól, amit a velünk szembejövők vágtak. Ahogy kis idő múlva nagyobb nyitott területhez értünk - talán valami parkoló féleség - elfogytak a hús-vér menekülők és csak ide-oda lebegő lelkek maradtak olyan fejet vágva, mintha itt lenne a világ vége.
- Hát ez aztán szánalmas. - Jegyeztem meg csak úgy magamnak. Belegondolni is sértő volt, hogy egyszer én is hasonlóképp végeztem. Vajon én is ilyen reménytelen látványt nyújthattam miután meghaltam?  Megráztam a fejem. Nem, nem és nem. Én nem akadtam le olyan dolgokon, mint hogy mit vesztettem el és mit nem, a tovább lépést választottam és kezelésbe vettem a sorsomat. Ha az élet citromot ad választhatsz, hogy vagy megeszed, vagy visszadörzsölöd a szemébe. Bár ezek még nem tudják, de a közelben lévő shinigamik valószínűleg átküldik őket nyaralni Soul Societybe előbb-utóbb - ahová én is kerülhettem volna, ha másképp alakulnak a dolgok..., de gyorsan el is söpörtem ezt a gondolatot. Vagy pedig, ha mégsem jönnének el értük, hát megtapasztalják az igazi fájdalmat és kétségbeesést, miközben hozzánk hasonló szörnyekké alakulnak át. Valami azonban nem illett az összképbe. Az addig logikus, hogy az elénk táruló méretes fenyő eldőlése kelthetett riadalmat, de ha csak ennyi lett volna a helyzet az még kivizsgálásra sem érdemes. Viszont az a két manó látszólag elég jól mulatott a dolgokon. Már az gyanús lett volna, hogy manókról beszélünk - eddig azt hittem csupán gyerekmesékben léteznek - viszont a viselkedésük arról árulkodott, hogy többet tudnak a jelenlegi káoszról, mint amennyit apró agyuk indokolna. Eliana egy percet sem habozott és máris megindult a mitugrászok felé, én pedig a háttérben maradva a Sombra Enganosa technikát használva láthatatlanul figyeltem a kibontakozó eseményeket. Hátha az egyiküknek sikerülne valahogy túljutnia az Espadán, akkor majd őt szépen nyakon csípem és visszatoloncolom. Ellenben ha moccanni sem bírnának a félelemtől, akkor mögöttük megjelenve és feloldva az álcámat erősítek rá a megfélemlítésre.
- Azt ajánlom tegyétek, amit ő mond, ha élni akartok. - Persze eszem ágában sem volt bármelyiket is életben hagyni abban az esetben, ha bebizonyosodik bűnösségük és ezt sátáni vigyoromról Eliana is sejthette.
- A kevésbé beszédesebbet akár rám is hagyhatja, Eliana-sama. - Mondtam, miközben ujjaimat ropogtatva idéztem meg az Ardiente Garra segítségével reiatsum színében pompázó karmokat a magam elé emelt jobb kezemre. Reméltem ez már több, mint elég ösztönzés lesz, hogy kiderüljön kitől nyerünk több információt, a másikkal pedig majd elszórakozok addig, amég Eliana kiszedi a másikból, amit akart, de az sem lenne hátrány, ha mindketten elkezdenének önként dalolni, megkímélve számunkra az értékes időt.

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #25 Dátum: 2015. Dec. 29, 11:19:40 »
- Lehet, hogy a zene rejti el a kiváltó tényezőt. - Mondok hirtelen valami okosat - amit megmagyarázni már nem tudnék-, akkor amikor Raimaru fuku' és a Tizenegyedik osztagos még nem tűnt el a mozgólépcsőn. Persze mindenben lehet valami féligazság - és ez a fülsértő zenének nem csúfolható valami igazán kikapcsolhatna-, azért az a legbiztosabb, ha minden zavaró tényezőt kiiktatunk. 
Az olyan verekedést nem szeretem, amikor a másik félnek elgurul a gyógyszere, üt amit lát. Másrészről pedig nem szívesen lépek közbe senki más harcába... ez így nem volna fer. És mégis... valamit csinálni kell velük, mert még a végén holtan végzik. Pláne, hogy az sem érdekli őket jelen helyzetben, ha valakit agyon taposnak. Az igazság érzetemet elnyomja az aggodalom, hogy mennyi zavarodott lelket kellene átküldenem, ha úgy döntenék, hogy rájuk hagyom.
Egye fene, nem teszem, akárcsak már sokan mások közülünk. Hanabi kötőmágiát használt, ami tőle nem meglepő. Nem mocskolná be a kezét, ha van jobb megoldása rá. Azonban azok, akiket lekötött, nem törődve a lelküket érő sérülésekkel próbálnak kiszabadulni a kidouból. Pedig esélytelen számukra. Fegyver formájában lévő zanpakutoumat előhúzva másodperceken belül átvágom a kidout, melyet nővérem csak úgy ímmel-ámmal készített, gondolom abból kifolyólag, hogy nem volt szabad erősre készítenie. 
- Bocsi Hanabi, de ezek öngyilkosok lettek volna. - Mondom neki, aki valamivel távolabb, mögöttem ácsorog. Remélem megérti, és nem küld még egy Hourint, hogy összekötözzön velük. > < 
Mindazonáltal, mikor magam mögé pillantok Hanabi arcán semleges érzelmeket vélek felfedezni, ahogy Katát analizálja. Ilyenkor azért kicsit félek tőle, vajon mit művelnek vele a Tizenkettediknél? 
Visszaterelve gondolataimat az imént kidouból kiszabadított csoportra, melynek közepén Kata tombol, úgy döntök hogy a lehető legemberibb, még csak technikának sem mondható kézmozdulattal eszméletlenre "varázsolom" őket. Jobb és balkezem mutató és középső ujjával a célpontok kulcscsontja és csuklyás izma közé döfök, amitől azonnal összeesnek. Miközben gyorsan ellenőrzöm a pulzusukat, feltűnik, hogy a csengettyűk eltűnőfélben vannak. 
- Mi a szösz... ? - Nézek körbe, de ekkorra már a többiek is felfedezték ezt. - Tehát ideiglenesen zombultak :o - Ez igenis jó dolog, ha neadjisten valaki közülünk a hatása alá kerülne akkor csak ki kell ütnünk. Tökéletes álca ahhoz, hogy megbosszuljam a bánásmódot, amit nővérem Raimaru fuku'tól kapott... 8)

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Biológia – és Kémia részleg vezetője

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 13.

Lélekenergia:

60% Complete
73 500 / 75 000

Hozzászólások: 133

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 30 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#B790C6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #26 Dátum: 2015. Dec. 29, 18:47:04 »
A húgom felvetésére csak felvonom a szemöldököm. Nem rossz ötlet, de nem is a leglogikusabb, elvégre ha elhal a zene, akkor nem marad semmi, csak a csend. Bár lehet, hogy van valami halk, mellékzöngéje a dolognak. És azt a lehetőséget továbbra sem zárhatjuk ki, hogy az agybaszó muzsika tehet a dologról.
- Köszönöm? - nem vagyok biztos benne, hogy ezt kell reagálnom a kis Kata - hallottam a nevét, amikor Rena megkérdezte - reakciójára, de hirtelen más nem jut esz eszembe. Meg, végül is a hajam színe dicséretet kapott.
Érdekes, a parancsra Kata is egyből mozgásba lendül, mintha Yuuken-dono neki is mondta volna. Hát, amíg a szemem előtt van, nekem mindegy mit csinál. Hiszem ezt egészen addig, míg az egyik embert a földhöz nem vágja. Ö… oké, erre azért nem igen számítottam. Egy tíz, tizenegy éves kislány úgy vágja földhöz a megtermett férfiakat, mintha játék babák lennének. Hát, legalább az anyukájának nem kell félteni az utcán, báe lehetne kevésbé brutálisan is intézni a dolgot. Ezt a tanácsot akár mondhatnám a bátyámnak és a húgomnak is, akik minden nemű kidou képzettség híján az öklükhöz folyamodnak. Ez egyébként nem parancsmegtagadás, elvégre Yuuken-dono mágiát kért nem verekedést?
- Nem haragszom :| - felelem, bár ez nem teljesen fedi a valóságot. Haragszom, de nem a kidou átvágása miatt, az egyáltalán nem érdekel. Azért haragszom, mert komolyan azt hiszi, hogy nem veszem észre, hogy ezek megölték volna magukat? - Azonban a te módszered se volt sokkal jobb, hogy engedjük ki, majd üssük le őket és reménykedjünk, hogy nem esett komoly bajuk - igen, ez a barbár megoldás zavar, nem is kicsit. Ellehetett volna intézni szépen, elegánsan is ezt a dolgot. Véleményem szerint Yuuken-dono nem véletlen mágiahasználatot kért, nem pedig azt, hogy ököllel essünk neki ezeknek a szerencsétleneknek. Van már így is éppen elég bajuk. - Ha vártál volna egy pillanatot, vagy csak kérdeztél volna, megmondom, hogy a Hakufuku nevű technikát akarom használni, mely szépen elaltatta volna őket, aztán ha vége ez egésznek, felkelnek és csak kábának érzik magukat. - Igen, ez lett volna a szép és elegáns megoldás, nem pedig a barbár. Bár, ha jobban magamba nézek az zavar a legjobban, hogy Rena úgy érzete közbe kell lépnie. Ebből pedig csak azt a konklúziót tudom levonni, hogy szerinte nem oldottam volna meg egyedül a problémát. Pedig ez nem is így van. Mindenesetre kezdünk odajutni, hogy a saját húgom sem bízik az erőmben. Remek :|.
-  Igen - mondjuk ez egészen sejthető volt -, bár engem az sokkal, de sokkal jobban érdekelne, hogy miért pont ezekre az emberekre volt hatással ez a…nos, ismeretlen eredetű erő, ami ezt tette velük. Egyébként Raimaru hadnagy és Kurosawa miért nem kapcsolták még ki ezt a szörnyűséget? - szerintem a kérdés teljesen jogos, mivel már elmentek egy ideje és szerény személyem egy magnó, vagy rádió, vagy valami hasonló szerkezet kikapcsolását nem tartja túl nagy feladatnak. Csak egy gombot kell megnyomni, ennyi az egész.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 30, 05:49:23 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 202

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #27 Dátum: 2015. Dec. 29, 19:10:23 »
Mikor épp megtaláltuk a szobát egy különös látvány fogadott engem, nem is tudom minek hívjam, de több mint 5 percet, csak röhögtem ezen a kis szarzsákon. Igaz én is kicsi vagyok, de pont egy manó…. És ezeket a szavakat nyomta úgymond a ,,képünkbe”.

 -Kik vagytok? Mit akartok? Miért akarjátok elrontani a szórakozásom? –tette fel kérdően a szarzsák.

-Na ne hülyéskedj, ez nagyon vicces ….. –rám tőrt a röhögés, megfogtam a kis törpét, s Csonttörővel megöltem, hiszen ő is érintett az ügyben, így nem tehettem mást, de amúgy is meg akartam ölni, s utána ezt a kis manót, ami már halott a sarokba löktem. –Na most már nem zavar, hmm keressük meg azt a rohadt kikapcsoló gombot, vajon melyik lehet az? Vagy vágjam ketté, úgy is nagyon felbaszott ez a rohadt zene…. Ááá kit érdekelt – kettévágtam azt a vezérlőpultot, nem lett semmi baja Csonttörőnek, hisz elég jól megjavítottam, keményebb is lett, de mennyire fájhatott neki ? –Most hogy végeztünk menjünk vissza a többiekhez.

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #28 Dátum: 2015. Dec. 29, 22:47:38 »
- Nocsak, még egy? – tette fel a kérdést meglepetten, habár kétségtelenül tisztában volt a ténnyel, mely szerint néhány túlélő elrejtőzött az Emberek Világán a népirtást követően, erről több jelentés is érkezett az évek során. – Meg kell mondjam, legutóbb kétszáz esztendővel ezelőtt fordult elő, hogy utoljára ennyi quincyt láthattunk egy helyen. Talán tényleg kideríthetünk valami újat, hogyha időközben populációjuk növekedésnek indult! Amint közelebb merészkedik, begyűjtheti őt is.

Shuuichi zagyvaságaira válaszként ismételten megsemmisítő pillantással illette a férfit, habár ez a legutóbb is teljesen hidegen hagyta a másik főnemest, láthatóan továbbra sem tett szert azon képességre, miszerint észrevegye az apró jelzéseket. Egy újabb kioktatás helyett inkább arra koncentrált, hogy módszeresen rámutasson egy-egy verekedőre és mindegyikükre megidézze a kötőmágiát, amely az egyszerű emberekben sem tehetett kárt. Utasítása ellenére a Mizushimák közül ketten, illetve a kislány is puszta kézzel estek neki a tömegnek, s habár módszerük végül hatásosabbnak bizonyult, mint a kapitány által kiadott utasítás, mégis nagyfokú felelőtlenségről árulkodott.

- Hiba volt megérinteni őket… - szólt megrovóan, habár tekintette mély érdektelenséget tükrözött az alá beosztottak testi épségével kapcsolatban. – Fogalmunk sincs, miért kerültek ilyen állapotba, akár egy kórságról, egy vírusról is szó lehet, ami kitudja, milyen formában terjed. Amennyiben a szokásosnál is nagyobb kényszert éreznek fizikai erőszak alkalmazására, azonnal szóljanak! Bármi is okozza, feltételezhetőleg az agy agresszivitás-szabályozó részére hat és amint eszméletüket vesztik, megszűnik a hatása. – utolsó mondatát egyértelműen a Juunibantai tisztjének címezte, egyedül őt vélte szellemileg megfelelő szinten lévő partnernek egy ilyen eszmecsere lefolytatásához. – A kérdés valójában a csengettyűk szerepe: ezen viselkedés okozói vagy megjelenésük csupán egy tünet? Egyetértek abban, miszerint elvethetjük a zene hipnotikus jellegét, lévén ennyi idő alatt reánk is hatással kellett volna lennie, mindazonáltal a kikapcsolásával mindannyian jobban járhatunk. Magam sem tudom, Hanabi-chan, de egyelőre még várunk, a kapott feladat nem túl komplikált, minden bizonnyal megbirkóznak vele!

Hiszen a Gotei Juusantai manapság pontosan erről híres, a megfelelően képzett shinigamikról! A gondolat hatására kénytelen volt elfojtani egy gúnyos mosolyt, az elmúlt évek tapasztalata igazából ennek ellenkezőjéről tanúskodott. A legtöbben ön- és közveszélyesek voltak, döntéseiket általában érzelmeik irányították, nem ismerték a Tiszta Lelkek Városának szokásait és történelmét, nem volt meg bennük írmagja sem annak, ami egyszer nagy harcossá tehette volna őket. Parasztok, kiegyenesített kaszával – ez volt Yuuken határozott véleménye, ám mindig reménykedett az eshetőségben, mely szerint virágot talál a gyomok között, akiket természetesen saját érdekeinek megvalósítása használt fel.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 29, 23:00:53 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #29 Dátum: 2015. Dec. 31, 10:42:12 »
Miközben eszeveszettül rohantam, próbáltam magamban összegezni a dolgokat. Addig sem sírtam idiótán bajaimon.
Tömény lélekenergiát észleltem napokkal ezelőtt. Nem tudtam mire vélni, de úgy voltam vele, a shinigamik biztos elintézik, ezért rájuk hagytam. Addig a gyakorlással és házimunkával foglalatoskodtam. Próbáltam elmélyülni bennük, hátha így megelőzhetem magamnak a problémát. Ehelyett inkább megelőlegeztem azokat.
Mára annyira izgatott lettem, hogy alig bírtam megülni a fenekemen. Végül az utam ide vezetett, ahová álmomban sem gondoltam volna, hogy beteszem a lábam. Rühellem a plázákat, a kifejezetten soknak tartott halálisteneket főleg, de nem volt időm sokat rágódni ezen. 
Megkövetelte a jelenlegi helyzetem. Az apró csend körülölelt a lépcsőházban, mely egy pillanatig nyugalommal töltött meg.
Aztán megláttam a nyitott ajtót, ahonnan fény szűrődött ki. Tudtam, jó helyen járok. Újfent falhoz lapultam, úgy kukucskáltam be. Nem akartam a jelenleginél is nagyobb feltűnést kelteni. Így talán megúszhattam annyival, hogy maximum a fekete ruhások figyeltek fel rám. Remélem nem kiabálom el. Ha lehetne egy kívánságlistám, rákerülne a „kevés ellenség” is. Felkészültem bármilyen arcra, de amennyiben választhattam, nem szívesen álltam volna ki senki ellen sem.
Odabenn két shinigami tartózkodott, meg valami fura göncös kerti törpe. Mikor sikerült a két alak közt jobban kivennem őt, úgy elröhögtem magam, hogy tőlem nem is lehetett volna hangosabb a folyosó. Már amiatt sem aggódtam, hogy ezzel egész biztosan lebuktattam magam, ha csak a két zanpus ki nem szúrt előbb, vagy náluk alacsonyabbnak tűnő.. beszélgetőpartnerük.
5 perces röhögő görcsöm az egyik halálisten törte meg. Nem tudom, hogyan lehetne ennél ékesebb példáját látni a felelőtlenségnek.
Nekirontott a fura – valójában manószerű lénynek, majd az utólag általam is kiszúrt szerkentyűt célozta meg, amit csakúgy szétdarabolt. Aha, hát ezt én sem hiszem el. Számítottam arra, hogy a lényecske nem adja ilyen könnyen magát, vagy a masinát ennél nehezebb lesz kikapcsolni. A manók a mesékben.. valahogy jobbak a trükközésben. De ha az valóságos, hogy léteznek égen futó emberkék, akik a lelkeket küldik át a másvilágra, és általuk kiirtott nyilasok… Akkor a különös alakocskáról kialakult feltételezésem is lehetne épp valós.
Egyébként mire a nevetésem abbamaradt, már rég előbújtam, de továbbra sem léptem be. Úgy voltam vele, kár lett továbbra is rejtve maradni. Elvégre megölni csak nem fognak.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Jan. 25, 17:52:48 írta Shirei Tenro »