Szerző Téma: Kis karácsony, nagy karácsony  (Megtekintve 5344 alkalommal)

Description: ...avagy így mentjük mi meg a szeretet ünnepét

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 151

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 559 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Kis karácsony, nagy karácsony
« Dátum: 2015. Dec. 23, 09:29:43 »
(click to show/hide)

Karakura utcáin pár napja a káosz uralkodik. Nem csak azért, mert előző nap térdig érő hó borította be a várost, sokkal inkább egy különös erőnek köszönhető, ami már napok óta megőrjíti az embereket. Elképzelhető, hogy csak a karácsony hozta őket lázba, ám az is, hogy valami más történik.

Shinigamik

Az utóbbi időben egyre gyakrabban érkeznek riasztások egyrészt azért, mert túl sok lélek mászkál kint Karakura utcáin, akik robbanásszerűen kezdtek el szaporodni az ünnepek miatti fejetlenség miatt, másrészt emiatt rengetegszer bukkantak fel lidércek is, hiszen ki ne akarná kihasználni a svédasztal adta lehetőséget? A Gotei 13 az ügy kivizsgálása érdekében néhány shinigamit küld az emberi világba.

Megérkezésetekkor mindenkinek feltűnhet, hogy szokatlanul nagy a lélekenergia koncentráltság a környéken, az 5000 LP körüli shinigamiknak pedig szinte már enyhén fojtogatónak hathat.
Miután sikerült felmérni a helyzetet, el is indultok körbenézni. Ezt akár csapatokra bontva, de akár egyben is megtehetitek.

~~~

Eliana és Adrián

A könnyű eleségszerzési lehetőség titeket is a városba csábít, ráadásul akár az is megfordulhat a fejetekben, hogy az emberek közé érkező shinigamik közül is elkaptok párat, elvégre HM lakosai között a shinigamik ínyencségnek számítanak.
A városba érkezésetekkor nektek is feltűnik a túlságosan is nagy lélekenergia, ami már ki tudja mióta terjeng a levegőben.

Adrián, számodra - akárcsak a shinigamik egy részének - nehéznek érződik a levegő a rengeteg lélekenergia miatt, ám ez még nincs rád hatással, csupán kellemetlen érzést okoz a számodra.

~~~

Tenro és Kata

Már napok óta érzitek az egyre töményebb lélekenergiát, ami egyre inkább felcsigáz benneteket. Kata, téged már csak azért is, mert a nagy lélekenergia valószínűleg egy igen izgalmas játszópartnertől eredhet. Úgy döntötök, hogy utána néztek, mitől lehet.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 12:09:14 írta Shihouin Yoruichi »

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #1 Dátum: 2015. Dec. 23, 11:43:29 »
(click to show/hide)

 
A családi telken szaladok - már az osztagos egyenruhámban-, arra, amerről alig foszlányait érzem nővérem lélekenergiájának. Remélem ott is van, és nem csak azért érzem, mert amúgy ott szokott sűrűn tartózkodni! Őszintén nem valami megbízható az ilyesfajta készségem.
- HA-NAA-BII!! - Szaladok végig a folyosón, és csak remélni tudom, hogy édesanyám nem hallja meg. Berontok Hanabi szobájának ajtaján, őt pedig ott találom, éppen egy pokollepkével az ujján. 
- Na mit mondanak? - Biztos vagyok benne, hogy arról van szó, ami miatt én is ide rohantam, de jobb ha ő meséli el. - Hmm.. akkor a nagy senkai kapunál találkozunk mindenkivel, akit idéztek? Én is menjek? - Megnyugtat, hogy kitértek rám is az üzenetben, így aztán vele együtt, az ő tempójában egész hamar a kapuhoz értünk, ahol mi ketten voltunk az elsők. Valakinek annak is kell lennie, de jobban örültem volna, ha mikor mi megérkezünk, azonnal indulhatunk is. Ehelyett persze maradt a várakozás minden egyes egyénre. 
Bemutatkozom mindenkinek, kinek kevesebb, kinek több tiszteletet adva.
- A nevem Mizushima Rena. Örvendek. - kisebb bólintással koronázom meg a fergeteges bemutatkozómat, próbálok ma először hivatalosnak hatni. Az osztagomat csak abban az esetben osztom meg, ha arra kimondottan kérdés érkezik. Tűkön ülök, és egy örökkévalóságnak hat, mire mindenki megérkezik. Yuuken-donot látomásból ismertem régről már, de most nyílt csak alkalmam megismerni. 
Amikor a Nyolcadik hadnagya mutatkozik be, felvonom a szemöldökömet. Kicsit hagyom, had higgye hogy biztonságban van, addig amíg Hanabi meg nem erősíti, hogy ő az a bizonyos. Ezt persze nem kell átbeszélnünk, elég látnom ahogy reagál rá, máris tudom, hogy lesz még itt belső konfliktus is. Grrr. Azonnal észre veheti a hűvös tekintetemet, és a macska szerű undort, amivel próbálom kerülni. Nagy szerencséje, hogy van itt más nemes, aki ráadásul kapitány is, különben :|… különben el agyabugyálnám a tisztek szeme láttára!
Még egy fiatalabb lány érkezett, aki a bemutatkozása alapján Tizenegyedikből való. Őt is üdvözlöm, habár kicsit meglepődöm a tényen, hogy valaki, aki lány, lényegében fiatal, és még teljesen ártalmatlannak is néz ki, a tizenegyedikhez tartozik. El nem tudom képzelni, hogy milyen lehet harc közben.
Vele már úgy tűnik, mind megvagyunk, úgyhogy Yuuken-dono felé fordulok, és mint egy türelmetlen kisgyerek, amiből csak az első igaz, megkérdezem tőle:
- Indulhatunk, Yuuken-dono? - Nem biztos, hogy tetszik neki ez a magatartás, de falnak megyek ha még öt percet kell itt ülnünk. 
~ MENJÜNK MÁÁR, INDULJÁL MÁR RRRENAA >@<~ Hallom a fejemben Vasmacskát, és egyetértek vele. 
A senkai kapu túloldalán a már korábban is tapasztalthoz képest sokkal nagyobb káosz fogad minket. A lélekenergia koncentrátum azóta csak növekedett, és attól tartottam, hogy közülünk a gyengébbeken is kiüthet valamilyen mellékhatás. Nem volna jó, ha szédelegve támadnának. 
Aggódok Hanabi miatt, mert ő még ráadásul érzékeny is a lélekenergia érzékelésével. Nyújtom felé a kezemet, aggódó tekintettel párosítva. Biztos megérti, hogy afelől érdeklődöm, minden rendben van-e vele. Nem ő az egyetlen, aki rossz tapasztalatokkal gyarapodott. Persze én is érzem, hogy nincs minden rendben, de nem érint annyira rosszul, mint néhány tisztet.
Felhozódik a téma, miszerint itt elég nagy a káosz ahhoz, hogy nagy csordában menjünk elintézni mindent, amúgy is sokan vagyunk.
- Yuuken-dono, én szeretnék lehetőségeinkhez mérten a nővérem mellett maradni. - Közlöm a vezetőnkkel, és bár úgy hangzik ez kérés, lényegében kikötésnek szántam. Ha ez így van, akkor bármilyen csapat felosztásban benne vagyok.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 11:57:10 írta Mizushima Rena »

Karakterlap

Shihōin Yuuken

Kaminari no Kami

Eltávozott karakterek

Shinigami

6. Osztag

*

A Shihōin-ház XXIII. feje

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
35 500 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 12 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Arany

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Özvegy

Mottó:

A hatalom nem jutalom, meg kell szerezned. A hatalom nem pajzs, hanem fegyver, forgatnod kell. A hatalom nem menedék, vár az, amit védened kell. A hatalom erő, ami összezúzza a gyengéket…

Post szín:
#DADA00


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #2 Dátum: 2015. Dec. 23, 12:39:00 »
Újabb ostoba kiküldetés... Gondolata közepette megengedett magának egy futó grimaszt magányában, amíg a találkozási helyként funkcionáló transzportációs terület felé közeledett. Az elmúlt néhány évben az ilyesfajta pánikviselkedés jellemzővé vált a Gotei Juusantai vezetőségén belül, korábban valószínűleg sosem fordult volna elő, hogy egyszerű járőrfeladatok elvégzésére egy kapitányt is kirendelnek! Kellemetlen kötelezettség, mindazonáltal senki mást nem okolhatott jelenlegi szituációja miatt, mint önmagát, hiszen ha nem enged Kuchiki Hana csábításának, akkor még mindig visszavonulásának nyugodalmas hétköznapjait élhetné. Színpadias sóhajtás tört fel a mellkasából, majd fejét csóválva érkezett meg az irányítása alá kirendelt tisztek közé. Gyors pillantással felmérte az összegyűlteket, azonban amit látott, az nem teljesen nyerte el a tetszését. A legtöbbjük ránézésre gyermek volt, ennek köszönhetően megfogalmazódott Yuuken elméjében a gondolat, mely szerint a főkapitány valamiért megorrolhatott rá, s emiatt kell most eljátszania a dajka szerepét.

- Üdvözlök mindenkit, a nevem Shihōin Yuuken, a Shihōin-ház XXIII. vezetője és a Rokubantai kapitánya vagyok. A mai napon az én parancsaimat fogják követni! - monoton hangja egyértelműen elárulta mennyire örül a dolognak, azonban megszólítását hallva arcán széles mosoly terült el, természetesen már az elején kiszúrta a Mizushima-család képviseletét. - Nyugalom, Rena-chan, a türelem erény! A lidércek sem sietnek sehova, azonban kétségtelenül illetlenség lenne, hogyha megvárakoztatnánk őket a másvilágra történő átküldéssel... Csak önök után!

Tényleg nem értette mire fel ez a hatalmas izgalom és mehetnék, feltehetőleg két kezén meg tudta volna számolni, hogy hányszor járt az Emberek Világában. Feladatai mindig is a Seireiteire koncentrálták mozgásterét, ráadásul a lehető legnagyobb mértékben hidegen hagyta, hogy mi történik a halandókkal. A csoport végén haladt, gondolataiba merülve ezáltal is lehetőleg minimálisra csökkentve annak az esélyét, miszerint értelmetlen kérdésekre kelljen válaszolnia. Feltételezhetően mindenkit tájékoztattak a misszió mibenlétéről, éppen ezért feleslegesnek érezte a helyszíni eligazítást. A senkaimonból kilépve némileg meglepődve konstatálta a tényt, mely szerint legalább méteres hótakaró borítja a várost, ami kifejezetten meglepő figyelembe véve melyik éghajlati övben foglal helyet Japán. Ennél azonban a lélekenergia koncentráltsága még furcsább volt, szinte már-már fojtogató. A szőke főnemes kihúzta magát és szabadjára engedett egy keveset reiatsujából, aminek köszönhetően negálta a különös jelenség hatásait, legalábbis a közvetlen közelében, így a gyengébb tisztek is fellélegezhettek.

- Rendben van, akkor kettesesével fésüljék át a területet ötven lélekmérföldes körben! Tíz percet kapnak, aztán visszatérnek ide, értve?
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 12:40:58 írta Shihōin Yuuken »

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #3 Dátum: 2015. Dec. 23, 12:43:33 »
A franc bele már, hogy nem képesek nyugton hagyni három pillanatra... Egyik pillanatban irodában dolgozom, másikban a kapitányt kell munkaidőn kívül is mentenem attól a párducmintás kalapos perverztől, a harmadikban meg mehetek bevetésre. És hogy mikor van rendesen időm kipihenni magam? Hát, addig, amíg ki nem fejlesztem az alvajárás technikáját, nagyjából semmikor. Most is jött egy riasztás, hogy ugyan, menjek már a Senkaimon kapuhoz, mert ott gyűlünk, hogy kivizsgáljuk az ügyet. Nyújtóztam egy nagyot - mert természetesen egy szabad félórában kell szólni, amikor elszunyókálhatok - rendbe tettem magam, és elindultam. Kényelmes tempóban haladtam, odaérve pedig förtelmes látvány tárult a szemeim elé. Két vörös, és egy szőke volt már ott a kapuk előtt, ebből csak egy vörös nem volt ismerős. A másik kettőt ismertem, úgy ám, még jobban is, mint egészséges lett volna számomra. Azért odamentem, és köszöntem, az ismeretlennek pedig be is mutatkoztam, de olyan hideg kisugárzás jött felőle, hogy inkább hagytam. Végül átmentünk a kapun, és rögtön megéreztem a lélekenergia mennyiséget, emiatt pedig támadt egy olyan kényszerem, hogy kihúzzam magam szép egyenesre. én nem szándékoztam megszólalni, így vártam, amíg a "vezető egyéniségek" kibontakoznak. Ez meg is történt, én meg pár után néztem. Ugyan ki az, akitől nem fogok a falra mászni?

Karakterlap

Kurosawa Rin

zsebkocsma

Shinigami

11. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 100 / 30 000

Hozzászólások: 202

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 35 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #4 Dátum: 2015. Dec. 23, 13:52:50 »
Már egy jó ideje tartozok a 11.osztaghoz, mondhatni ,,zöldfülű” vagyok még… de nem is gondoltam volna, hogy engem is fognak még egy küldetésre vinni, így is voltam már egyen, ahol szegény Csonttörő megcsorbult, de otthon rögtön helyre is hoztam szegényt és jobb lett, mint rég, de utána persze kaptam tőle egy fejmosást, de mit is várok tőle ? Mondjuk semmi bajom nincs a bevetésektől, de pont egy anime közepén tartottam. Sket Dance volt a címe. Elég érdekes, a legjobb benne Switch, nagyon nagy fej, de szegénynek elég rossz múltja volt… meg persze a többi fő szereplőnek is. Ahogy odaértem egy monoton hangon beszélő kapitány tárult szemeim elé látszott, hogy semmi kedve nincs dajkálni ilyen kis ,, szarosokat”, mint mi, mondjuk engem aztán nem érdekelt, hogy ki és mit gondol rólam, attól, hogy ő kapitány, én nem fogok beszarni, ő is ugyan olyan lélek , mint mi, csak lélekenergia és képzetség különbségek vannak köztünk, de ez még őt nem teszi ,, kedves” lélekké. Ááá mindegy, amúgy is felhúztam már a kapitányomat és sajnos el is veszet a bizalma felém. Nem értette a mondandómat, hogy én is mit is hadoválok neki. Egész életemben csak a testvérem értett meg, de már ő sincs mellettem.  Mikor azt a parancsot kaptam, hogy fésüljük át ketten a terepet… eléggé zavarban voltam… Mondhatni nem ismertem senkit, jobban mondva még beszélgetni se beszélgettem velük, ha jól emlékszem. Nem tudom mi lesz és kivel leszek párban, de mivel tíz lélek van jelen, így biztos lesz valaki, csak gőzöm sincs róla, hogy egyáltalán ki lesz az. Majd ha valaki párban, akar lenni velem idejön.

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #5 Dátum: 2015. Dec. 23, 14:35:12 »
A tél az én évszakom. Akkor érzem magam elemembe, ha hó borít be mindent. Még ha a halálom napjára is emlékeztet. Lehet pont azért. Azért lett az erőm olyan amilyen.
Egy beszélgetésből pedig kihallottam, hogy Karakura-ba extra mennyiségű esett. Ami alapból arra sarkaljon, hogy ne csak az emberek világába menjek, hanem egyenesen Karakura várósába. De nem csak a hó miatt mennék. Itt a Karácsony, és ilyenkor az emberek teljesen meg vannak bolondulva. Mindenki vásárol és készülődik. Átjönnek a rokonok. A Karácsony olyan, mint egy rémálom. Nem a szeretet és a boldog együttlét ünnepe. Inkább a mérhetetlen stressz, megfelelési akarás, káosz, mértéktelen vásárlás és bosszúság egyvelege. Mindenki ingerült, és csak azért imádkoznak, hogy csak „Éljem túl a Karácsonyt!”. Gyerek előtt ezt azért leplezik, hogy legalább neki legyen egy látszólagos, varázslatos Karácsonya. Legyen gyerekkora, hogy higgyen a Télapóban, Angyalkában, az emberi kedvességben. A gyerek meg tényleg elhiszi, csak később kezd el benne tudatosulni a valóság. De ez a nagy Karácsonyi őrület nekem még jól is jön. Sok ember van ilyenkor az utcákon és úton. Ez pedig azt jelenti, hogy Ő is biztosan előjön. Ha pedig igazam van, akkor találkozhatok vele ismét szemtől szembe. Bár mondjuk ilyenkor a csúszós utak és az őrületek miatt sokkal több a baleset, így sok halott lélek is kóborolhat, ez pedig Lidérctársimnak a terülj, terülj asztalkám. Mert a sok sima lélek könnyű csemege, de az ilyenkor kivezényelt gyengébb Shinigami-k is ízletes falatok. Azonban nekem ez már rég nem érdekes. Mióta Arrancar vagyok, azóta nem fogyasztok lelkeket. Nem is kívánom. Éppen ezért sem izgat, de ebből kikövetkeztetve nem én leszek az egyetlen, aki a városba készül. Ami talán azt is jelentheti, hogy nyugodtan kereshetem Őt.
Menetre készen álltam, és éppen megnyitottam az átjárót, mikor hátam mögül hallok egy ismerős hangot. Megfordulva pedig Adrián-t pillantom meg. Szeretett volna velem jönni Karakura-ba. Én nem ellenkezem, úgy is valószínűleg átérve majd külön fogunk válni. Legalábbis azt gondoltam a megérkezésig. Ugyanis átérve egy igen erős lélekenergiát éreztem. Adrián számára valószínűleg fojtogató lehetett. Ráadásul ki tudja, hogy mióta van ez jelen, de nagyon nem tetszik ez nekem. Nyugtalanító, melynek sürgősen utána kell járnunk.
- Adrián! Nem tetszik ez nekem. Utánajárok. Te inkább menj vissza.
Nem akarom Adrián-t kitenni ennek. Még Fran-t sem tenném ki ennek, kényszeríteném, hogy maradjon és segítsen nekem. Vele meg pláne nem akarom. Nem tudom, mi lehet ez, de az ösztönöm azt súgja, hogy semmi jó nem lehet. Azonban bármi is, nagyon rossz napot és évszakot választott arra, hogy szórakozzon. A hó és idő nekem kedvez.




Karakterlap

Kawaii Pyon Kata

Hercegnő

Eltávozott karakterek

Blutig Elfe

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 000 / 12 000

Hozzászólások: 20

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 8 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Ilyen rózsaszínes :3

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Kivel áll kapcsolatban?:
Usagi-chan

Post szín:
Az is ilyen rózsaszínes :3 // #FF5577 //


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #6 Dátum: 2015. Dec. 23, 15:56:46 »
Moo~ Kicchan olyan gonosz tud lenni. Annyira, de annyira ki akarok menni a nagy fehérségbe, de akárhányszor megpróbálok kininjázni a bejárati ajtón, hirtelen ott terem és megkötözve visszahajít a kanapéra.
- Nyááá~ Ezt nem hagyom annyiban Kicchan! – izgága hernyóként mocorgok a pihepuha kanapén mindaddig míg le nem bucskázok ról amit egy hangos "Kyaaa~"-val jelzek mindenkinek a házban, de a gonoszak rám se hederítenek. ><
De nem is baj. Egy gonosz igyor jelenik meg rajtam mikor meglátom egyetlen hű társamat Usagi-chan.
- Gyerünk Usagi-chan! Adj egy Seele Bruch-ot~ – de Usagi-chan nem mozdul. - Naaaa~ mi az? – semmi. Még meg sem moccan. >< Ő is elárult... vagy lehet hogy megfigyelik, és nem tehet semmit. OOOOh T_T ~ Te hősies társ >_< De ne aggódj majd én megmentelek ezektől a bestia nőszemélyektől, akik nem engednek ki játszani mikor egy ilyen nagyszerű játszótárs ólálkodik a környéken!!! ~
Már meg is született a tökéletes terv a fejemben. A szökés így hát kezdetét veszi!!! Gilisztákat megszégyenítő össze-vissza tekergetem a testem mire végre meglazul az acélhuzal, amit Kacchan előszeretettel használ ellenem.
- Yoshi! Nyomás!! – amint sikerül kiszabadulnom felkapom a fekete tokot és a mellette üldögélő Usagi-chant, majd usgyi máris kitárom a bejárati ajtót és menkülőre fogom.
Siker! Kicchan már hiába rohant le a lépcsőn nem tud megállítani, úgyan az első lépés után eltaknyolok a hatalmas pihepuha hópan, de hamar felállok majd csupafehér pofikával és röktönzött sapkával suhanok el a szuper kvíííínsis sebességemmel!
De meg kell mondjam a város nagyon zajos ma. Pedig most végre én is az utcán vagyok így illene rám figyelniük. Mattaku~ Na nem is baj most úgy is meg kell találnom azt az izgi játszótársat, aki miatt bizsereg az egész testem.
De hiába suhanok végig a város felett nem találok rá, mégis olyan mintha mindenhol ott lenne. Sajnos én vagyok olyan jó az érzékelésben mint Sacchanéknak, de még így is tisztán érzem. Végül érdekes alakokra bukkanok. Fekete ruhát viselnek és kardot is látok náluk. Semmi kétség shinimisek!
Shipp-supp, mesterkommandózok a közelükbe majd szuper kvííínsi sebességgel ugrok a fiatalabbik szőke hajú oníí~chan nyakába, mert a másik csúnyabácsis kinézetűt nem szeretném megjutalmazni azzal, hogy a hercegnő lovacskája legyen!
- Én is! Én is! Hadd játszak én is veletek shiniminis bátyuskák, nővérkék! – izgatottan lóbálom a fekete tokot melyban Madárkát tartom, és ami lehet hogy néháyszor neki ütközött a szöszi onii~chan kobakjának.^^"
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 16:05:58 írta Kawaii Kata »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
26 500 / 30 000

Hozzászólások: 105

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 7 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Éjfélkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#728C00; #3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #7 Dátum: 2015. Dec. 23, 15:59:31 »
Ásítozva tekertem körbe a szokásos fáslikat karjaim körül. Anida csak pár perce ment el és egy feladattal bízott meg. Úgy tűnik remek érzéke volt hozzá, hogy éppen semmi dolgom nincs a lustálkodáson kívül. Mikor mindennel kész voltam még a tükör előtt lesimítottam egy rakoncátlan tincset. Bár első ránézésre úgy tűnhet a frizurám kinézete, mintha bombát robbantottak volna a fejemen, valójában minden hajszálnak megvan a helye. Szobámból kilépve elindultam alkalmas helyet keresni, hogy utat nyithassak magamnak. Mikor úgy döntöttem ez a tágas, magányos folyosó pont jó választás lesz egy gargantához, ismerős alakot pillantottam meg. Egy darabig a falhoz simulva, óvatosan követtem, hátha rájöhetek miben sántikálhat. Amikor átjárót nyitott elérkezettnek éreztem az időt, hogy kilépjek az árnyak közül.
- Üdvözletem, Segunda-sama! Ha éppen Karakurába készül, nem bánná ha én is csatlakoznék? - Szólítottam meg szokásos színlelt vigyorommal. A garganta feketeségében haladva újra volt időm gondolkozni, mégis mit csinálok én éppen a szokásos pihenőidőm helyett. Nem igazán figyeltem arra, amit Anida mondott. Lélekenergiához meg zavargásokhoz van köze... vagy valami ilyesmi és hogy nézzem meg mi is valójában a helyzet. Normál esetben ilyenkor be se tenném a lábam az emberek közé, mikor a téli ünnepi időszak miatt ekkora a nyüzsgés. Majd megpróbálom kerülni a tömeget, ha ez egyáltalán lehetséges. Megérkezvén úti célomhoz legalább nem kellett csalódjak, valóban méteres hó fogadott, méghozzá amerre a szemem ellátott! Valójában ennek az említése vett rá, hogy végül is hagytam magam rábeszélni a dologra, hiszen jó sok ideje megvolt már annak, hogy utoljára ennyi fehér csodát láttam. Azonban más miatt is rögvest kijózanodtam, ha ugyan még mindig álmos lettem volna. A környező vidéket lepelként beburkoló nyomasztó lélekenergiára lettem figyelmes. Bár Elianának valószínűleg nincs olyan hatással, mint rám, ő is bizonyosan észrevette, mint ahogy elkövetkező szavai meg is erősítették ezt.
- Ha ez egy parancs, akkor attól tartok meg kell tagadnom. - Köszörültem meg kiszáradt torkom, miközben próbáltam továbbra is fenntartani látszólagos jókedvemet.
- Itt maradok, akár tetszik, akár nem. Elkelhet egy plusz pár szem az "utánajárásban". - Valószínűleg nem leptem meg őt túlságosan makacsságommal, hiszen már az edzésről tudhatta, hogy ha valamit komolyan veszek, attól nem tágítok. Bár a legtöbb dolgot nem is veszem komolyan, ez a helyzet most megkongatta a fejemben azt a harangot, ami arra sarkall, hogy tennem kell valamit. Főképpen azért is, mert aggódok valakiért, akit ideje lenne újra meglátogatni.

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Biológia – és Kémia részleg vezetője

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 13.

Lélekenergia:

60% Complete
73 500 / 75 000

Hozzászólások: 133

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 30 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#B790C6


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #8 Dátum: 2015. Dec. 23, 21:44:35 »
A nap egyetlen izgalmát a pokollepke biztosítja, mely délután száll be az ablakomon. Kissé bizalmatlanul nézek a lényre, elvégre mikor legutóbb jött, Shinrit leszámítva egy csapat… nos egészen kezdőkből álló halálistennel kerültem össze. Egy élmény volt, de nem a kellemesebbik fajtából :|.
A hírnököt mindenesetre komolyan hallgatom végig, kissé örülve a tartalmának. Nem szívesen megyek küldetésre, főleg azok után, ami a múltkor kísérleten történt. Valahogy nem kéne megismételni. Az azonban jó, hogy a hívás, nem csak nekem szól, hanem Renának is. Annak a Renának, aki úgy nyitja ki a szobám ajtaját, mintha azt ki akarná tépni a helyéről.
- Neked is, szia - nézek rá kissé meglepve. Honnan tudta, hogy ide kell jönni? - Egyébként csak annyit, hogy menjünk a nagy senkai kapuhoz, mert valami gond van az emberek világában - vonom meg a vállam. Valahogy ott mindig baj van, így már nem is fárasztom magam azzal, hogy részletezzem a dolgot és láthatóan Renát nem is érdekli, mert várakozóan néz rám.
Végül én diktálom a tempót, nem pedig ő. Ennek köszönhetően kényelmesen haladunk. Se nem túl gyorsan, se nem túl lassan. Nem hiszem, hogy rohanni kéne. Igazam lesz, mert még így is mi vagyunk az elsők. Magamban csak azért fohászkodom, hogy normális embereket kapjunk társaknak. Ez akkor még teljesül is, mikor Shihoin Yuuken-dono jelenik meg a színen, ám meg is dől, mikor megjelenik Raimaru fukutaichou. Ugye ezt most csak egy vicc, egy rossz karmikus vicc :|?
Az arcát elnézve ő is ugyanígy gondolkozik, mint én. Talán egy pillanatra az én vonásaimon is döbbenetet lehet felfedezni, ám gyorsan rendezem őket. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy mások, idegenek láthassák az érzelmeimet. A húgomra azonban félek ránézni, ő tudja, hogy mi is történt pontosan azon a küldetésen és már az elmesélés alapján sem kedveli a szőke hadnagyot. Ennél már csak akkor lehetne szerencsétlenebb, ha a bátyám is jönne.
- Mizushima Hanabi vagyok, a tizenkettedik osztag Biológia és Kémia részlegének vezetője, örvendek - köszönök globálisan az embereknek. Én aztán nem fogom a kelleténél többször elmondani a személyazonosságom.
Ahogy átlépünk az emberek világába, hirtelen kissé fojtogatónak érzem a levegőt, melynek oka minden bizonnyal az a nagyobb adag lélekenergia, mely itt található. Ez így nem normális :|. A húgom segítségnyújtását elutasítom. Igazán megtanulhatnák már, hogy tudok vigyázni magamra.
A kislány, aki a hadnagy nyakába ugrik zökkent ki. A lélekenergiája furcsa, nem emberi, ám mégis el tudom helyezni a skálámon, hála a tizenkettedik osztagos tagságomnak. Azt azonban nem tudom, hogy a többiek éreztek-e már ilyet.
- Yuuken-dono - szólítom meg halkan a férfi, majd mellé lépek. - Ha megenged egy apró észrevételt. Biztosan maga is érzékelte, hogy ez a lány egy quincy, aki valószínűleg ennek tökéletes tudatában van - erre abból merek következtetni, hogy pontosan tudta, hogy halálistenek vagyunk. - És bár nem kérdezett és tanácsot sem kért tőlem, ha megengedi és nem veszi sértésnek, mert természetesen nem annak szánom. Akkor azt javasolnám, hogy ne távolítsuk el a közelünkből. A fajtája meglehetősen ritka, talán érdemes lenne megfigyelni őt, többek között azt, hogy mennyire képzett - gondolom, említenem sem kell, hogy ez utóbbi miért is olyan fontos. Nekünk se lenne túl jó, ha valaki quincyket képezne ki és fegyverezne fel. - És ahogy látom, megtalálta a szintben számára legmegfelelőbb társaságot is :roll:.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 21:54:05 írta Mizushima Hanabi »

Karakterlap

Shirei Tenro

Quincy

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
18 800 / 30 000

Hozzászólások: 131

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Azúrkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Törött porcelánként is lehetséges ragyogni.

Post szín:
Mistyrose


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #9 Dátum: 2015. Dec. 23, 23:06:42 »
A ház, ahol éltem, el volt kerítve a város viszontagságaitól. Jó szigetelése révén nem lehetett hallani az autók zaját, a kisgyerekek – rendszerint síró - visítozását a közeli cukrászda kirakatánál. Közepesen nagy kerttel rendelkezett, melyben egy óriási tölgyfa foglalt helyet a rajta lógó öreg céltáblával – bal oldalt - , a bokrok közt fellelhető virágágyások, egy Sakura fa a jobb sarokban, és egy párnázott kerti pad középen. Az egészet világosbarna kerítés keretezte, téglalap alakban. Tudtam, hogy itt senki nem zavarhat, így a napom egy részét edzésre áldozhattam.
Levettem hátamról az íjat, ezután jobb lábam ösztönösen behajlítottam, míg a balt hátrahúztam. Stabil támaszba álltam.  Az elől lévő végtaggal megegyező kezemet kinyújtottam benne az íjjal, és a másikba megpróbáltam minél több energiát gyűjteni. Mikor úgy éreztem megvan a kellő mennyiség, finom mozdulattal meghúztam az ideget, majd előttem a z addigra megformázott kék nyilat. Bíztam a kör közepének eltalálásában. Ez néha összejött, néha olyan szerencsétlen voltam, hogy a nyílvesszők a fába vagy földbe szúródtak.
Kezdett a kikapcsolódásnak szánt programom rossz irányt venni, ahogy az idő haladt. Először türelmesen, nyugodt fejjel álltam hozzá, ám úgy 14 nyíl után kicsit vesztettem belőle. Igazán kevés ért célt - kevesebb, mint a fele. S amikor ezen javítani próbáltam, nehezebbnek bizonyult a nyomasztó, felvillanó gondolatok kiszorítása.
- Téged nyomaszt valami – szólalt meg bensőmben egy hang.
- Engem ugyan semmi. Max. a közbeszólásod – válaszoltam gondolatban, újra kifeszítve az ideget.
- Nyomasztanak az eddig történtek. Kereszttűzbe kerültél újra önmagaddal szemben. A mostani jelenségekről sem tudsz nem tudomást venni.
- Mit tudhat egy hang?! – lőttem el a percek óta tartogatott vesszőt – Különben is. A mostani helyzet napok óta tart. Soha nem akartam kizárni magamból… Csak nem tudom mire vélni – azt a tömény lélekenergiát, ami napról-napra nő. Fogalmam sincs róla, mi lehetett. De van benne erő.
Fejemben felcsendülő beszélgetőpartnerem pár percre elnémult. Legalább két nyíl kilövését várta meg, végül újból megmukkant.
- Egy egyszerű hang semmit. De az, ami az akkori részed képezi… Az akkorit, akit a szüleid képével együtt próbáltál meg gyáván elrejteni… Felszínre tört. Ennek vagyok a darabja. Mondhatni a részed, ami a fájdalmadból született – felelt hosszasan. Én pedig úgy éreztem, inkább a befuccsolt gyakorlás kezd sok lenni. Vagy talán már meg is ártott.
- Gyűlöllek, amiért megjelentél újra! Csak beleköpsz a fejlődésemre fordított időbe. Felhánytorgatod még jobban a felhánytorgatottat. És megingatsz abba… ami ismét őrületbe rángatott – sóhajtottam fel az újabb gondolatban adott választól, ezután az ajtó felé fordulva besétáltam, míg nyomomban a kék energia nyilak darabokra hulltak szét, s apró szilánkjaik egyre halványodva olvadtak bele a sűrű, friss levegőbe.
Bevágtam magam mögött az ajtót, s amint meggyőződtem arról, hogy a hang a fejemben tényleg elnémult – ezúttal véglegesen, még megpecsételtem a dolgot annyival, hogy a fürdőben levetkőztem, és vettem egy hidegzuhanyt. Végül tiszta ruhát öltöttem – mely ismét Miko ruha. Végül a bejáratin léptem ki, kezemben az íjammal.
Nyugtalan voltam. Nyugtalan maradtam. Tudni akartam, mi ez az egész. Remegtem belül a hatalmas energiát érezvén. A gondolatok cikáztak a fejemben. Elvakultam tőlük, ezért az első két méterben megsínylettem: sikerült a saját lábamban megbotlanom, de nem láttam mi lesz a vége. Azt hittem a betonon végzem újfent. Ehelyett valami hidegre estem.
Két kezemre támaszkodva felültem. Körbenéztem a fehérségben, majd térdelőállásba helyezkedtem.
Miért van ilyenkor hó? Egyáltalán kellene lennie?, lepődtem meg hirtelen. Aztán felálltam, és nekifutásból átrontottam a kerítésen. Az akció folytán sikeresen megütöttem a jobb bokám. Enyhe, hol eltűnő hol előjövő sajgással hívta fel magára a figyelmem újra meg újra. De nem érdekelt, ahogy az sem, ha hótól átnevesedett ruhában futok végig a fél városon. Megvan az új edzésterv! Ezúttal.. minden erőm ebbe az ügybe adom. Muszáj utánajárnom, máskülönben nehéz edzéseknek nézek elébe. Végül kis idővel később elértem arra a helyszínre, amerről különös egyének lélekenergiáját véltem felfedezni. Egy épület mögül néztem az útra, ekkorvettem a fekete ruhásokat, akik láttán legörbült a szám. Chh, még hogy „különös egyének”! Ők csak shinigamik. Pár pillanatra visszahúzódtam a szürke fal mögé. Remegő tekintettel bambulva magam elé.
Ők is emiatt lennének itt? Nem láttam mennyien lehetnek. Azután sem, hogy erőt vettem magamon, hogy újra kinézzek. Voltak egy páran, valami kis csoportot alkotva. Meg valami flúgos, aki az egyik fekete ruhás nyakán csimpaszkodott. Az ő lélekenergiáját furcsálltam. Eltért a halálistenekétől, inkább az enyémhez hasonlított. Sőt, a ruházata sem tűnt sötétnek. Eddig még nem láttam. Mondjuk, ezt sok mindenkire érthetném, hiszen nem ismerem a teljes lakosságot. De olyan különös. Heh, csak ne jöjjenek többen! Legalábbis ne az, akire most gondolok... - haraptam ajkaimba, gyanúsan kémlelve a jelenlévőket. Lassan elegetek láttam belőlük az elkövetkezendő tíz évre.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 23, 23:26:44 írta Shirei Tenro »

Karakterlap

Mizushima Shuuichi

Hadnagy

Shinigami

11. Osztag

*

A Mizushima-ház XII. feje

Szint: 15.

Lélekenergia:

60% Complete
76 500 / 90 000

Hozzászólások: 113

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 50 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bíbor

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#34C0C7


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #10 Dátum: 2015. Dec. 24, 00:50:19 »
Váratlanul ért a hívás, hogy siessek egy találkozási pontra, bár úgyis az Emberek Világában voltam, lelkesen vásároltam az ajándékokat. *o* Már hosszú évek óta ünnepeltem a Karácsonyt, ami itt elég nagy felhajtással járt. Otthon javarészt csak megajándékoztam mindenkit, egyesek nem is értették, hogy miért kapnak ajándékot, ahogy azt sem, miért tűnök el szent estére, de hát Shino~chan nem ünnepelhetett nélkülem! ˘o˘ Seireiteiben nem állítottam karácsonyfát, de itt minden évben feldíszítettünk egy hatalmasat.
Bedobtam a kocsiba a csomagokat, lezártam, és már úton is voltam a találkozási pont felé. Egy nyugodtabb sikátorban levettem a gigait, majd eltettem, még szükség lehet rá. Ezután shunpoval folytattam utamat, nem szándékoztam elkésni, az információk alapján fontos dologról volt szó. Egy tetőn álltam meg, ahogy megcsapott a reiatsu mennyiség, ami, akár a köd, úgy burkolta be a területet. Felvontam a szemöldökömet, ahogy láttam az érkező csoport tagjait. Mindenkit ismertem, a fiatal hadnagyot húgom történetéből talán kicsit jobban is, mint szerettem volna.
Egyetlen lehetőség jutott eszembe, kénytelen leszek megviccelni, amiért úgy beszélt Hannacchannal, ahogy nem illene neki! >w> Az én húgommal ezt nem teheti meg, bármilyen csini-csálé szalagocskája is van. :x Ken~kun felfedezésével már kész is volt a terv, még csak a kezemet sem kell bepiszkítanom azért, hogy megleckéztessem… vagyis nem annyira. :roll:
Könnyedén ugrottam le hangtalanul, méterekre tőlük, a hatalmas reiatsu mennyiségben egyébként is elveszett a sajátom. Rajmájú hadnagy mögé lopóztam, de nem teljesen, nehogy felkeltsem valaki figyelmét, kicsit be is kellett rogyasztanom, igazán nőhetett volna magasabbra is, ha már kekeckedik. :/ Miközben a többieket lekötötte a társalgás, megvártam, hogy Ken~kun oldalra forduljon, akkor felvettem egy nagy marék havat, és hógolyóvá gyúrva megcéloztam a vállát. Onnan úgyis az arcába loccsan a hó, és könnyebb eltalálni is, mint a fejét. :roll: Persze nem vártam meg azt sem, hogy a golyó célba érjen, az eldobás pillanatában arrébb is shunpoztam, a húgaim mögé, mintha épp most érkeznék.
- Ejnye, Rajmájú hadnagy! Ne most kezdjen bele ilyen gyerekes játszadozásba. :S – Csóváltam meg a fejem, majd hátulról átkaroltam két húgomat, csak úgy üdvözlés képpen. – Yo, Ken~kun. ^w^ - Biccentettem felé, majd lenéztem két kisebb testvéremre. – Hannacchan, Rennacchan, minden oké? :o
Olyan ártatlannak tűntem, mint egy ma született bárány, még ha meg is vádolt volna a hadnagy, engem bizonyosan megvédenek tőle, és elmondhatom, hogy elég gyerekes az is, hogy a másikra próbálja kenni az egész dolgot. :/ Hiába, nem minden a rang, sokan nincsenek felkészülve arra, hogy ilyen felelősséggel teli tisztséget lássanak el. :roll:
- Köszönök a kapitánynak is, egy pillanat. ^-^ - Sétáltam el a lányok mellől, közben biccentettem Rin~chan felé, éreztem, hogy ez egy hosszú nap lesz. – Ken~kun, jó látni, hogy kimozdulsz a barlangodból! ^w^ - Veregettem meg a vállát, majd kicsit közelebb hajoltam, hogy csak ő hallja szavaimat. – Gondolod lesz lehetőség arra, hogy Rajmájú hadnagyot elveszítsük „véletlenül” valahol? ^.^ - Olyan kedvesen mosolyogtam, mintha csak valóban egy régi barátot üdvözöltem volna. Mert hát valóban erről volt szó! :3
A felbukkanó kislányra felvontam szemöldököm, főleg Hannacchan kérdésére. Nem nagyon tudtam, mit kellene kezdeni a helyzettel, de aztán rájöttem, nekem jelen pillanatban nem is dolgom, hogy felelősséget érezzek, erre van itt Ken~kun. Bár valóban nem szívesen semmisítenék meg egy egyszerű gyereket, talán a Juuniibantai jobban fel tudná használni élve.
- Akár a tizenkettedik osztag számára is hasznos lehet, élőn kísérletezni könnyebb, mint könyvekből tanulni egy fajról. :o – Szóltam közbe a beszélgetésükbe, lehet észre se vették, hogy még mindig ott vagyok, ami nem szép dolog. :sad:

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 151

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 559 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #11 Dátum: 2015. Dec. 24, 16:16:35 »
Shinigamik + Kata (+ Tenro)
Halványan, de megérezhetetitek Tenro lélekenergiáját, aki a távolból figyel titeket.
Az egyik közeli plázából sikoltozva rohannak ki az emberek, akik közül néhányan mindenféle gond nélkül szaladnak át Katán kívül mindenkin, ha nem kerülitek ki őket. Amennyiben úgy döntötök, hogy utána néztek mi is folyik ott, a plázába való belépés után megüti fületeket az idegesítő karácsonyi zene, valamint azonnal meglátjátok az egymás torkának esett tömeget. Furcsamód mindegyikük feje fölött egy kicsi, ám messziről is jól látható csengettyű látszódik, mely kicsit sárgás fényben izzik. Olyan, akár egy glória. Feltűnhet az is számotokra, hogy csak a rendbontók feje fölött láthatóak.

~~~

Eliana és Adrián
Mivel Adrián megszegi a parancsot, vagy épp a kérést, nem lehet mit tenni, együtt kell utána néznetek hogy mi is a helyzet Karakurában. Hirtelen hangos sikoltást hallotok meg a közelből. Az emberek egytől egyig lélekszakadva szaladnak arra, amerre látnak. Utána nézhettek, hogy mi folyik arra, és elindulhattok abba az irányba, hogy utána nézzetek. A távolból érezhetitek a shinigamik lélekenergiáját, hiszen nem egy érkezett most az emberi világba. Eldönthetitek, hogy arra mentek, amerre ők vannak, vagy elindultok az ellenkező irányba, hátha ti is találtok valamit.

Karakterlap

Mizushima Rena

Eltávozott karakterek

2. Osztag

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
28 500 / 30 000

Hozzászólások: 23

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 10 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Bordó ezüst peremmel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#f7565b


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #12 Dátum: 2015. Dec. 24, 19:15:07 »
A társaság meglehetősen furcsára sikeredett, mennyi nemes egy bandában, és csak két egyszerű lélek. Ha pedig belegondolok, hogy egy Hadnagy és egy Kapitány is velünk jött egy picit elfog az izgalom, mert vajon mire számíthatok, ha ekkora erőket véltek szükségesnek felvonultatni.
Yuuken-dono elcsigázottsága, az ügy iránt való passzivitása enyhén bosszant. Vezetőként ő fog felelni minden hibáért, de minden erényért is amit itt szerzünk. 
Jobb híján muszáj vagyok megbékélni az ő megoldásával a lélekenergia hatásának közömbösítésére. Nem örülök, mert ezzel az álcánkat lőtte le, ugyanis a körülöttünk terjengő lélekenergia még a gyengébb, saját lélekenergia eregetésének korrigálására képtelen shinigamik jelenlétét is elfedte, többek között az én halványan szivárgó lélekenergiámat is. Ember, vagy lény lett volna a talpán, aki amúgy kiszimatol minket. De hát nem minden mehet ilyen egyszerűen. Csak azt remélem, hogy Yuuken-dono puszta személye elriasztja majd azokat, akik nekünk rontanának. 
Mielőtt még mindent tisztázhattunk volna, furcsa eseményeknek lehettünk tanúi. Bizton esküszöm, hogy Raimaru fuku' meg sem moccant, és úgy jött valahonnan az ő irányából a hógolyó. Nem láttam kit talál el hirtelen, mert ezzel egyidőben pedig a bal vállamra telepedett egy kéz. Odakaptam a tekintetemet, mire a másik oldalról hallom köszönni a Bátyánkat, aki éppen Hanabit és engem húz magához. A mosolya olyan fura, nem őszinte, már-már túlságosan is széles, és indokolatlan.
- Hát te..? - Nézek rá kérdőn, kicsit számon kérően. Szó sincs arról, hogy az, akit bajba kevert a hógolyó, érdekelne, vagy érdekemben állna őt védeni, valójában megérdemli, ha bármit is kap. Az viszont, hogy ilyen piszkos trükkjei vannak Oni(i)-samának az felettébb irritáló. Mikor lett ennyire gyerekes és kicsinyes? Közben persze nem merek Hanabira nézni, még mielőtt valami mást látnék az arcán, mint az enyémhez hasonló csalódottságot Oni(i)-samánkban. Nem, nem és nem, én nem akarom másmilyennek látni a nővéremet. 
Eközben egy mitugrász kislány - aki valami csodánál fogva képes megérinteni a shinigamik lelkét -, ezt a pillanatot választja arra, hogy a Nyolcadiok hadnagyára csimpaszkodjon, mire egy kisebb beszélgető kör alakult ki a másik három nemes között. Én nem értve a lovakhoz, úgy döntöttem odalépdelek hozzájuk, és beszélgetésbe elegyedem a mitugrásszal.
- Yo'! Mizushima Rena vagyok. - Közlöm vele, mert úgy tudom, így illik mindenhol. - Kimi... dare? - Nem kell túl magasra emelnem a tekintetemet, mert a Fuku' alig fél fejjel magasabb nálam, és a kislány is épp' hogy csak egy pöppenet. 
Alig hallom a keresztnevét, azonnal nagy zsibongás tör ki a hozzánk közeli plázában. Emberek tódulnak felénk, én pedig mivel túlságosan sokat töltök gigaiban megrémülök, hogy eltaposnak. Felshunpozok az egyik közeli villanyoszlop legeslegtetejére, úgy, hogy mondhatni reflexből felkaptam a gyereket - Katát -, a vállamra. 
~ Háh gyáva makka vagy, Rerreena, gyávaa~ Hallom Anka nekot, de ahelyett, hogy leállnék vele szópárbajozni, amint úgy ítélem meg, hogy nincs fenyegetés odalenn, visszashunpozok, Katát pedig visszateszem Raimaru fuku nyakába. Ott jobb helyen van >3< 
Odafordulok Hanabihoz, látszik rajta, hogy szeretné tudni, mi zajlik itt, háh! De tőlem nem jobban! 
- Arra szavazok, hogy menjünk be. - Teszem le a voksom, habár feltehetőleg senki sem kérdezte. 
Mikor belépünk fülsüketítő karácsonyi zene üti meg a fülünket, a szemünk elé pedig egy nagyobb csetepaté tárul. 
- Mi a jó háborodás...? - Nézem értetlenül az egymást fizikailag bántalmazó tömeget. - Milyen akció van? - Fordul meg egyből a fejemben, még mielőtt valaki rámutatna a fejük fölötti csengettyűkre. Annyira leköti hirtelen a figyelmemet a csengettyű, hogy nem figyeltem ki jegyezte meg.
- Most, hogy mondod... - Néhány ember elmegy a verekedők mellett, mint akit nem is érdekel, hogy mi folyik közvetlen mellettük, én pedig egyidőben azzal, hogy valaki szóvá teszi, veszem észre, hogy azoknak, akik csak úgy elsétálnak, nincsen csengettyűje. Kicsit hangosabban gondolkozok a kelleténél és felteszek egy kérdést. - De mi alapján dől el, hogy ki kapja és ki nem a csengettyűt? :| - Aztán még egy kézenfekvő kérdésem is akad, amit nem restellek megosztani a csapattal, mint egy aggályt. - Ránk miért nincs hatással?

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 198

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #13 Dátum: 2015. Dec. 24, 21:05:53 »
Valami nem stimmel, ez a magas lélekenergia nem normális. Van egy olyan érzésem, hogy ezt semmi esetre sem hagyhatom figyelmen kívül, még akkor sem, ha eredetileg más volt a célom. Azonban ennek Adrián-t nem akartam kitenni. Ezért is kértem arra, hogy inkább menjen vissza. Azonban megtagadta a kérésemet.
- Ha ez egy parancs, akkor attól tartok meg kell tagadnom. – megköszörüli a torkát - Itt maradok, akár tetszik, akár nem. Elkelhet egy plusz pár szem az "utánajárásban".
Úgy tűnik fejébe vette a dolgot és elszántságát nem lehet megingatni. Ez tetszik. El is ejtek egy vigyort. Mondjuk, egy plusz szem nem árthat. Ezért sem hepciáskodom. Sőt, isten igazándiból felelősséggel sem tartozom érte, így azt csinál, amit csak akar. Nem tartozik különösebben rám, hogy megöleti magát vagy sem. De valamiért nagyon a lelkemre venném, ha mégis meghalna itt mellettem, szóval mindenféleképpen figyelni fogok rá. Nehogy elvesszen a nagy Karácsonyi tömegben.
- Rendben. De ha lehet, akkor ne hősködj. … Meg ne vessz el a Nagy Karácsonyi tömegben. Rendben?
Mindeközben több Shinigami lélekenergia is feltűnt. Valószínűleg szervezett csapat érkezett a magas lélekenergia kivizsgálására. Többen vannak ahhoz, hogy le tudnánk győzni őket. Meg nem tudhatjuk, hogy valójában milyen erősek. Nincs arra szükségünk, hogy önérzetük miatt ránk támadjanak. Egyik lélekenergia sem ismerős. Összefogni sem akarok velük. Mindenki jobban jár, ha nem szívjuk el egymás elől a levegőt. Bár mondjuk, azt sem tudom, merre kezdhetnénk a kutakodást. De ezen sem kell sokat gondolkodnom.
Hirtelen egy hangos sikolyt hallottunk a közelből. Az emberek meg szaladnak amerre látnak. Van egy olyan sejtésem, hogy nem járhatunk rosszul, ha ennek utána nézünk.
- Én nem mennék a Shinigami-k közelébe. Úgy sem vennénk semmi hasznukat. Inkább ennek az őrületnek járnék a nyomába.
Mondtam a tömegre mutatva, majd pedig elindultam arrafelé, amerre a sikolyt hallottam és ahonnan szaladnak az emberek. Természetesen nem látnak bennünket, szóval nyugodtan lavírozhatunk közöttük. Az emberek nem szoktak ok nélkül sikoltozni és fejvesztve menekülni, szóval mindenféleképpen érdemes lehet, ha utána nézünk a dolognak. Bár elég aggasztó, ha olyan dolog történt, amit az átlagemberek látnak, és mégis túl magas a lélekenergia szintje, hogy mi felfigyeljünk rá. Bár lehet, hogy a sikoly, amit hallottunk semmi köze sincs a Lélekenergiához, de azért jobb ha utána nézünk. Ártani nem árthat. Maximum árnyékra vetődünk.

.
« Utoljára szerkesztve: 2015. Dec. 24, 21:16:05 írta Eliana del Barros »

Karakterlap

Raimaru Minashaku

Eltávozott karakterek

Shinigami

8. Osztag

*

Szint: 7.

Lélekenergia:

60% Complete
36 100 / 45 000

Hozzászólások: 102

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 10 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Férfiegylet

Reiatsu szín:
Vörös

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4343E0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Kis karácsony, nagy karácsony
« Válasz #14 Dátum: 2015. Dec. 24, 23:26:57 »
A felbukkanó harmadik vöröske már végképp elkeserített. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Mindegy, elhatároztam, hogy nem figyelek oda rá, csak amennyire feltétlenül muszáj, így nem fogom felidegesíteni magam.
- Mi a franc?
Kérdeztem, amikor valami hátulról nekicsapódott a fejemnek, és ott is maradt. Nem tudtam mire vélni az esetet, de aztán megláttam egy-egy lábat a két vállamon, és hallottam a vállamról egy gyerek hangját. Rájöttem tehát, hogy egy kislány vette be a vállamat, ami csak azután lett igazán furcsa, hogy tudatosult bennem: lélektestben vagyok. Így tehát vagy egy másik shinigami volt - amiben kételkedtem - vagy másfajta lélek. Már kérdeztem volna tőle, hogy ő mégis miféle, amikor egy jó adag ember tódult ki a közeli pláza ajtaján, a gyerek meg eltűnt a nyakamból, elvitte az ismeretlenebb vöröske, de vissza is kapom, amint kiderül, hogy mi nem vagyunk fenyegetve, mivel rajtunk keresztül tudnak haladni. Vagyis majdnem, mert valaki a vad hadonászásban meglökte a nyakamban ülő kislányt, de idejében el tudtam kapni, hogy ne essen le.
- Vigyázz magadra!
Szóltam oda kedves hangon, majd megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy biztonságban legyen.
- Még egy voks oda.
Közöltem, amikor azt az ötletet hallottam, hogy menjünk be. Végül is a problémát gyökerestül kell megoldani, nem?
Bemenvén egy csapatnyi dulakodó embert láttunk, az agresszívabbak felett pedig egy kis csengettyű rajzolódott ki. Feltették a kérdést, hogy ugyan, mi alapján kap valaki, vagy épp nem kap csengettyűt. Mivel rám is hasonló hatást gyakorolt a belépéskor fülembe visító zene, felvetettem az ötletet:
- Mi lenne, ha kiiktatnánk a zenét? Lehet, hogy abban van valami, végtére is, ha végiggondolják, hang, csengettyű... na meg az se mellékes, hogy engem ugyanúgy idegesít, mint felteszem akárki mást ott, bár kényszert nem érzek arra, hogy le is vezessem akárkin.
Mondtam határozottan, lélekben már felkészülve az okoskodó vörös kioktatására. Nem fog érdekelni.