Szerző Téma: Szentélyecske, és a titkos Hold kapu  (Megtekintve 1019 alkalommal)

Description: avagy a titkos átjáró a 10. osztag területére

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Dátum: 2015. Dec. 30, 03:36:06 »
A 10. osztaggal szomszédos fal előtt van kialakítva egy aprócska Inari szentély, amely előtt bármely osztagtag nyugodtan tiszteletét teheti, vagy épp aprócska áldozatát elhelyezheti.
Maga a szentély, harmoniában van a környzetével, ráadásul nem túl nagy, így nem tűnik ki, nem hivalkodó. Előtte egy vörös torii áll, ami alatt egy felnőtt ember elfér. A szentélyt két oldalról egy-egy rókaszobor őrzi.



A fákkal eldugodt kis szentélyecske fele vezető úton, az arra járók, a falon egy kör alakú, úgynevezett hold kaput érzékelhetnek, amely közvetlen átlátást, és átjárást biztosít a 10. osztag területére.
A látogatás a 10. osztagban támogatott, de akinél a látogatás randalírozásba csap át, személyesen a kapitány előtt kell, hogy feleljen tettéért..


Inari:
Inari egyike a legismertebb kamiknak a japán folklórban. Régen a kovácsok, a harcosok, a kereskedők védelmezője volt. Mára már a jó termés az aratás, és a rizs istenévé vállt.
Az Inari-hit a Heian-korszakban (Kr. u. 794–1185.) terjedt el igazán Japán egész területén. 823-ban Szaga császár a buddhista Singon irányzat megalapítójának, Kúkainak ajándékozta a Tó-dzsi szentélyt, amelynek később Inari lett a védelmező kamija.
Az Edo/Tokugava-korszak alatt a daimjók (területi urak) mozgásának köszönhetően az Inari-hit még inkább elterjedt, valamint Inari szerepe is ekkor vált még sokszínűbbé: egyszerre tartották őt számon a kovácsok, a harcosok, a halászok (part menti területeken), a színészek  oltalmazójaként.
UI.:A youkai~k csak óvatosan érjenek hozzá a szentélyecskéjében lévő oltárhoz, ugyanis könnyen Inari~sannál találhatják magukat.
 
(click to show/hide)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Nov. 12, 17:17:36 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #1 Dátum: 2016. Júl. 04, 00:20:42 »
Mizushima!... Mizushima?

Egy vörös szalaggal lazán összekötöttem a hajam, miko ruhába kellett volna bújnom, ám csak a hakamámban maradtam. Ha mást nem, majd bocsánatot kérek a kamimtól, ha netalán rosszalja, nap közben nem öltöztem ki a tiszteletére. Mindenesetre  összepakoltam a szükséges eszközöket. Épp nem volt halaszthatatlan teendőm, szóval meg szerettem volna látogatni Inari~samat.  Frissen készített Inari-zushit csomagoltam áldozat gyanánt. Jelen pillanatban félretettem kitsune voltomat, mármint úgy elég furcsán jött volna ki a lépés. Jelen pillanatban Abe no Chiyoko voltam, az Abe család egyik templomszolgája.  Még egy kis rizst, szakét készítettem, és útra is indulhattam. Korábban már rendbe raktam a környékét, és azt amúgy sem ütemezhetem be minden látogatásom alkalmával. Mármint ha hozzá érek, hogy letörölgessem a szentélyt, könnyen Inari~sama nyakába landolhatok! Az meg még az ő türelmét is kikezdené, ha napi rendszerességgel pottyannék a fejére! Szóval maradt az áldozat vivés, és a szóbeli zaklatás.  Kifejezett jókedvvel indultam neki. Mindig szerettem Inarival szót váltani, főleg mert ez, néha-néha előferdülő szóbeli tiszteletlenségeim ellenére is úgy tűnt, hogy kölcsönös. És mivel részben a rókája voltam, szóval a kamik közül mindenképp hozzá tartoztam, így bármikor zaklathattam. Mint ahogy most is tettem. A lehető legkülönb félébb témákban tudtam megtalálni, de mindig nagyon türelmesen válaszolgatott, vagy magyarázott. Már amikor épp nem leckéket vettem tőle. Sok mindenből, és sok mindenről tudott tanítani. És mindig, bár néha csak utólag, de hálás voltam a leckékért. Szóval nem csak togishinek voltam a tanítványa. Tőle kérdezgettem, ha kapitányi gondjaim akadtak, hisz kamiként, nem is akármilyen kamiként, neki már nagyon sok tapasztalata volt ilyen téren! De az is előferdült, hogy az apró-cseprő magánügyi bajaimmal is elkaptam néha. Bár ez volt a ritkább eset.
Lelkes mosollyal térdeltem hát le, és tettem hát le az oltárra az áldozatokat, amiket hoztam, ritka mód ügyelve rá, hogy véletlen se érjek hozzá. Nem szándékoztam személyesen, fizikálisan meglátogatni kami~sant.  A kis harangot megkongattam, és összetettem a két kezem. Mivel én voltam nem csak a miko~ja a kis szentélynek, de a  kitsunéja is, így az üzenetek továbbítása is az én feladatom volt. Ezért is lehetett ilyen közvetlen a kapcsolatunk.
   -Chiyoko? - hallottam a fejemben az oly jól ismert hangját. -Mi hozott erre? - Mindig ugyanaz a kérdés, az ő kedves, kissé régies kiejtésével. Szerettem hallgatni a hangját, noha nem mondhatnám, hogy mindig ugyanolyan volt. Mint a kitsunék istene, maga is több alakban létezett. Mégis mindig felismertem… valahol a zsigereim legmélyéről tudtam, hisz hozzá tartoztam.
   - Csak volt egy kis időm! - vágtam rá fülig érő vigyorral. Ennek ellenére nagyon lelkesen beszámoltam neki az osztag épp jelenlegi helyzetéről.  Persze én sem hangos szóval. Nem volt rá szükség, így is értettük egymást. Egyike volt azon keveseknek, akiben teljes mértékben megbíztam. A helyzetjelentésbe egy ismeretlen jelenlét torpantott meg. Ismerős illatot hozott felém a szél. A bambusz kellemes aromáját.  Fél szemmel felkukkantottam, csak hogy egy ismeretlen vörös férfit pillanthassak meg. A holdkapun jött épp keresztül.  Felemeltem a fejem, majd fel is álltam, hogy jobban megszemlélhessem magamnak . Barnás szemek. Kidolgozott, de nem túl izmozott test. Vöröses haj… na itt kezdtem el gondolkodni. Nem ismertem. Noha kellemesnek találtam az illatát, de még nem találkoztam vele. Két lehetőség is az eszembe ötlött. A Hakusaya kovács család, bár őket ismertem illatról is, és személyesen is.   Vagyis adott volt a másik lehetőség, lévén a vörös nem épp a legelterjedtebb hajszín Japánban. És nem festette, annak éreztem volna a szagát. A Mizushima ház, és a hozzá tartozók nagy része ellenben igen csak vörös üstökkel büszkélkedhetett. Ennek még lett is volna értelme. Mármint a családfő a hadnagyom volt.  Szóval Mizushima…
   - Örvendek! - hajoltam meg, pont ahogy azt illik, de cseppet sem megalázkodón. Lehet, hogy nemes volt, de hogy tényleg meghajoljak neki, meg kellett, hogy ismerjem, és el kellett érnie, hogy tiszteljem. Igaz, ez rangtól és titulustól független volt nálam.  - Segíthetek? - nyugodt mosollyal néztem a szemeibe, miközben újfent kiegyenesedtem.  Szinte vártam, hogy ő is Shuu~chant fogja keresni. Picit rákukkantottam. Voltak nála fegyverek. A mosolyom egyre őszintébb lett.

« Utoljára szerkesztve: 2016. Júl. 10, 13:08:16 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #2 Dátum: 2016. Júl. 04, 22:03:57 »
Mizushima!...Mizushima?

Meglehetősen hamar végzett az osztagban kapott teendőivel. Érthető módon nem vitték túlzásba a kiszabott feladatkört. Kora ellenére újoncnak számított, mind az osztag, mind a Gotei Juusantai berkein belül. Hayakawa kimi-vel nem akadt még alkalma több időt tölteni személyesen, de nem lehet kifogása munkamorálja ellen. Fiatal kora ellenére meglehetős fegyelmet tartott fent és nem jutottak fülébe sértő, vagy lekicsinylő szavak tisztjei részéről. Láthatóan tisztelték, ami kiválóan mutatja jelleme erejét. Nem talált okot, miért kéne vitába szállnia döntéseivel. Ellátta a munkáját, ahogy elvárták tőle és remélte ugyanígy tesz Hayakawa kimi is, míg alkalma nem nyílik saját szemével meggyőződni róla. Megelőlegezte a bizalmat, ahogy az joggal elvárható egy tisztségében alacsonyabb rangú katonától. Nem volt szükséges siettetnie a találkozást.
Feladatai elfogytával, lejelentkezett a felelős tisztnél, majd visszatért a testőrségbe. Egyenesen Amatsuji ojou sama-t kereste, hogy felvehesse szolgálatát. Kizárólag tőle volt hajlandó utasításokat elfogadni. Sem az üzenet, sem a mások által kiadott szó nem felelt meg számára. Közvetlen feletteseként, csak az ő adott szava volt elfogadható. Elkerülhetőek a félreértések, valamint megadja a tiszteletet felettesének azzal, hogy személyesen tőle várja a parancsokat, melyeket minden áron betart.
Nem volt szükséges sok időt szánnia keresésére. Hamar meglelte és kézhez kapta délutáni elfoglaltságát. Ellenőrzést kellett tartania. Ismerve Mizushima shi-i tökéletesre fejlesztett szökési tehetségét, valamint Meiou shichi-i sarjainak körmönfont nyelvét, miként ússzák meg a kényelmetlen munkavégzés óráit, arra utasították, járja körbe a tizedik, valamint tizenegyedik osztag területét. Nézze meg a lehetséges búvóhelyeket, ahova az említettek elbarikádozhatták magukat shinigami kötelességeik elől. Ha pedig mulasztást észlelne, engedélyt kapott akár fizikálisan is közbe lépni és becsületes munkavégzésre kényszeríteni a szóban forgó személyeket.
A parancs szerint eljárva, elsőként a tizedik osztagot közelítette meg. Felmérte a közös helységeket és tiszti irodákat. Nem kívánt kommentárt fűzni az utóbbi két irodában folyó, meglehetősen érdekes jelenségekhez. Mindössze tudomásul vette, hogy az egyik keresett személy odabent tartózkodik, így folytathatta útját a következő állomásra, még hozzá a nyílt titokként kezelt átjárón keresztül. Amatsuji ojou sama felhívta rá figyelmét, nyugodt szívvel használja, miként a környékén megeshet, rálelhet a keresett személyekre. Kérésének eleget téve sétált a bambuszrengeteggel eltakart, szabályos kör alakú kapuhoz. Útközben gondosan körbe tekintett az erdőben, ám nem észlelt sem mozgást, sem élőlény jelenlétét. Kivételesen nem tartózkodott ott a másik Meiou fiú.
Megszokásból, halkan, szinte nesztelenül lépett át a szomszédos osztag területére. Arcán és testtartásán ugyan nem látszott, de feszülten figyelt. Minden apró neszt követett, hátha tetten érheti az errefelé igyekvő nemest.
A találkozásra ugyan sor került, ám sokkal átvittebb értelemben. Nem messze az átjárótól, shinto kapuval elkerített szentély helyezkedett el. Önmagában érdekes jelenségnek számított, hisz az eddig tapasztaltak alapján, nem szenteltek az itteniek nagy hangsúlyt az istenek tiszteletére. Nem kifejezetten találkozott hasonló építménnyel sem Seireitei határain belül, sem kívül a közembereknek számító lelkek között. Ennél már csak az istenség földi lakhelye előtt üldögélő nő szolgáltatott nagyobb döbbenetet. Hosszú, vörös haja lófarokba kötve omlott hátára. Fekete, shinigami egyenruhát viselt. Úgy látszódott a szentély istenéhez fohászkodik, ám alig tett egyetlen lépést, rögvest felé kapta fejét.
Kiváló érzékei lehettek, ilyen hamar észlelte közeledtét. Nem kívánta megzavarni a szentély békességét. Csendesen meghajolt előbb felé, majd a szobor irányába. Tovább készült sétálni, hiszen feladata akadt Mizushima shi-i személyében. Ugyan különösnek tartotta a vörös hajú nőt, miként a szentély jelenlétét is kellemes meglepetésként élte meg. Érdekelte az illető kiléte, hiszen élénkvörös hajszíne önmagában ritkaság számba ment. Mindössze az általa védett főnemesi házat jellemezte, így fennállhatott a kérdés, vajon onnan való hölggyel találkozott. Ha igen, ez újabb kérdéseket vet fel, vajon, miért ismeretlen az illető, tehát kihez tartozhat, valamint, amennyiben ténylegesen Mizushima, hol a kísérete? Biztosra vette nincs a közelben más. Ketten voltak.
Úgy ítélte meg Amatsuji ojou sama sem részesíti rovásban, meggyőződik az igazáról, mielőtt Mizushima shi-i-t ellenőrizni. Ebben megerősítette a tény, hogy az illető megszólította. Még sem távozhatott szó nélkül. Közelebb sétált a szentélyhez. Néhány méter távolságot hagyott kettőjük között. Illemből, elővigyázatosságból, valamint rangból kifolyólag nem kívánt túl közel merészkedni hozzá.
- Szintúgy. – Mélyen meghajolt a köszöntésre, mind a két jelenlévő előtt. Nem felejtette el az isten személyét sem.
- Kérem, bocsásson meg! Nem volt szándékomban megzavarni nyugalmát. – Beszélt a kicsi szobrokhoz, majd a vörös hajú nő felé fordult. - Ahogy Önt sem kívántam félbe szakítani. –
Különösnek találta a nő egyenesen rá szegezte tekintetét. Nem fordította el fejét, hanem a szemébe nézett. Ettől még úgy vélte, ha ehhez ragaszkodik, nem akadályozza meg benne. Teljes nyugalommal válaszolt kérdésére.
- Délutáni sétámat teljesítem. Minden bizonnyal eltévedtem. Nem számoltak be arról, szent területre tévedhetek, ha nem vigyázok.  Elmondaná, pontosan hol tartózkodunk? – Amatsuji ojou sama nem adott rá engedélyt könnyelműen kifecsegje küldetését, ezért teljes természetességgel titkolta el a részleteket. Bárkinek, bármikor, szemrebbenés nélkül hazudott, amikor ezt kívánta kötelessége.
- Ön egyedül érkezett? Nem fognak önért aggódni? – Továbbra sem fordította el fejét. Amennyiben még igényelték a szemkontaktust, úgy zokszó nélkül állta a megfigyelést.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #3 Dátum: 2016. Júl. 10, 22:39:55 »
Mizushima!...Mizushima?

Az, hogy megadta ő is a tiszteletet Inari~sannak ténylegesen örömmel töltött el. Nem azért szolgáltam én sem az Istenséget, mert bárki erre kötelezett. Pont ezért én sem köteleztem erre senkit. Talán pont ezért töltött el jó érzéssel ez a parányi gesztusa. Lelkes mosollyal ráztam meg a fejem.
   - Nem zavart meg egy cseppet sem. Csak a szabad perceimet töltöttem itt, mint látja, reggel már a szertartásokat elvégeztem.  - a tiszteletteljes megszólítása akaratlanul is elérte, hogy magam is hasonló hangnembe válaszoljak.  Nemes létére kedvesen és tisztelettel beszélt Inari~sanról, még ha csak pár szót is.  Ezt pedig már kapásból értékeltem.  - Így aztán úgy sejtem, hogy ténylegesen egyikünket sem zavarta meg. - tettem hozzá óvatosan, noha ez nem csak egy kósza sejtés volt.
A délutáni séta felemlegetésére kíváncsian döntöttem oldalra a fejem. Ezek szerint tizedig osztagos lenne? Tény és való, hogy a tizedig osztagosokat egyáltalán nem ismertem olyan jól, mint a saját osztagocskám.  És hát lássuk be, hogy a délutáni átsétálásra legnagyobb esély Nao~san osztagából van.  Nem mondták volna neki, hogy itt találhatja a szentélyt? Úgy tudtam, Nao~san elmondta mindenkinek az osztagában.  Lehet épp nem volt jelen, vagy kiküldetésen, vagy beteg állományban, vagy ki tudja merre lehetett. Végülis annyira nem volt lehetetlen a történet.  Azt meg végképp nem hánytorgattam fel, a tizenegyedik osztag kapitányaként, hogy fegyverekkel indult el sétára. Még ha az ő osztagában nem is volt annyira elterjedt szokás.  Némán hajoltam meg, gondolva, hogy legfeljebb bolondnak néz, de a fegyverlelkeknek mindig is kijárt a tisztelet.  Csak utána válaszoltam a kérdéseire, amiket feltett.  Egyelőre csak félre téve magamban a sejtéseim, hisz ezek csak következtetések voltak, nem tények.
   - A tizenegyedik osztag kertjének a hátsó részébe álldogálunk épp - egy olyan apró, ám kecses meghajlással mutattam körbe, mint mikor maiko koromban kellett kísérnem valakit, és ő kérdezett tőlem olyasmit, amire még válaszolhattam is anélkül, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam volna véle.  - Merre fele szokta a délutáni sétáját tenni? - kérdeztem mosolyogva, miközben elköszönésképp meghajoltam még egyszer a szentély fele, majd kedves mosollyal fordultam felé. Szent elhatározásom volt, és ez látszott is rajtam, hogy elkísérem, legalább egy darabon. Nem említettem Shuu~chant, ami nem kevéssé lepett meg. Szóval aggodalmára, hogy egyedül vagyok, ez volt a legkézenfekvőbb magyarázat.
   - Nincs okuk aggódni, nem ártottam senkinek! - bólogattam a lehető legártatlanabb ábrázattal, még ha nem is volt nyilvánvaló, hogy kik aggódnának. Kíváncsivá tett ez az idegen. A vörös hajával, a tiszteletteljes, mégis titokzatos megnyilvánulásaival.  - De ha elkísérhetem, akkor egészen bizonyos, hogy senkinek nem lesz oka aggodalmaskodni! - jött a tökéletes ötlet. Ha elkísérem, talán picit több is kiderülhet a rejtélyes idegenről. Nem éreztem felőle rossz szándékot. Nos, kidou~ban nem voltam egy túl nagy szaktekintély, de az ártó szándékot messziről kiszagoltam.  Ez nem mágia történet volt, már életemben, emberként is ezen képesség birtokában voltam, és nem csak én. Minden valamire való harcos tisztában volt ezekkel.  De most nem érzékeltem semmi ilyesmit.  Szóval úgy vettem, hogy nem dédelget ártó szándékokat jelen pillanatban. 
Megvártam, hogy sétál~é velem, ha már erre tévedt. Mondjuk, nem is olyan rég lett felújítva több minden is az osztagba, még annyira nem is volt meglepő, ha valaki eltévedt, főleg ha nem mindennapos látogató volt erre.
Még az is megfordult a fejembe, hogy újonc lenne, akit ide osztottak be, ám csöppnyi zashiki-warashim, aki elém jött, mert úgy ítélte meg, hogy lassan ideje lenne vissza indulnom, csak csendben rázta meg a fejét néma pillantásomra. Ezek szerint ő sem tudott róla, hogy új embert küldenének hozzánk.  Ekkor jutott eszembe, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak. Annyira lefoglalt, hogy a férfi kicsoda lehet, hogy el is felejtkeztem erről az alapvető gesztusról.  És mivel az elfelejtés is kölcsönös volt, ráadásul a férfi olyan titokzatosan fogalmazott a miattam aggodalmaskodó személyekről, így egy kis csintalanságot is megengedtem magamnak.
   - A nevem Chiyo, igazán örvendek - hajoltam meg újfent. Szerencsére, annyira azért nem hagytam, hogy a régi gésaszokások átvegyék az iramot, hogy bele is karoljak szegénybe.  - Bocsánatot kérek a korábbi modortalanságomért - tettem hozzá, utalva rá, hogy csak most mutatkoztam be. 
   - És ön? Sűrűn szokott erre sétálni? - kíváncsiskodtam nagyon lelkes mosollyal. - Korábban meglepődött, hogy szent helyet talált. Nincs osztag szinten kisajátítva. Ha szeretne, nyugodtan látogathatja - jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
Még mindig hiányoltam, hogy noha minden valószínűség szerint Mizushima, még sem érdeklődött eddig Shuu~chan vagy Toshi~chan esetleg Shino~chin felől. A második osztagot, mint olyan elvből kizártam. Nem csak az egyenruhája miatt, jóval inkább azért, mert teljes lelki nyugalommal sétált be a kapun.  Ha második osztagos lett volna, legalábbis átugrik a falon, vagy a fák között oson, netalán ninjázik, mint Anao~san tette legutóbb. Gyengéden elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott kapitánytársam. 
Hirtelen fellelkesedtem, ugyanis egy tökéletes ötlet villant be a buksimba. Egészen bizonyos, hogy egyszer még kiderül, mégis zseninek születtem, csak jól titkoltam… nagyon jól! 
   - Esetleg meghívhatom egy csésze teára? Igaz, ahhoz kicsit beljebb kell menni, egészen az osztag szívébe… - bizonytalanodtam el egy kicsit. Sokaknak lehet kellemetlen lett volna besétálni a hírhedt osztagba, de a férfi nem tűnt ijedősnek.  Így megkockáztattam. Hátha így többet megtudhatok róla. - … de biztosíthatom nagyon kellemes tea került hozzám, és szívesen megosztanám önnel!  - néztem rá kicsit félénken, de azért, ha netalán beleegyezne, akkor kitörő lelkesedéssel. És nem csak azért, mert mindig is szerettem nem csak nézni a teaszertartásokat, de részt is venni bennük. Hanem mert így esélyt kaphattam arra is, hogy egy kicsit legalább kielégítsem a kíváncsiságát. És ha ő véletlen mégis SHuu~chanék közül keresne valakit, akkor ő is esélyt kaphatna arra, hogy meglátogathassa őket. Mondom én, hogy egy zseni veszett el bennem, még ha jó mélyen, akkor is!



(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #4 Dátum: 2016. Júl. 16, 18:13:33 »
Mizushima!....Mizushima?

A hölgy közvetlensége kellemes meglepetésként érte. Való igaz, koránt sem állíthatta a Mizushima családról, fenn hordanák az orrukat, vagy tiszteletlenek lennének környezetükkel. Ettől függetlenül megítélése továbbra is határozottan pozitív. Ezek alól Mizushima shi-i személye jelent kivételt. Kevés információ vannak róla, hiszen nincsenek emlékei közös múltjukról. Mindössze az a néhány év áll rendelkezésére, amit újra köreikben töltött. Ez a rövid intervallum kevés ahhoz, valakiről átfogó képet nyerhessen és bátran kijelenthesse, milyen jellemnek tartja. Egyelőre ismerkedik a családfő szokásaival. Sem rosszat, sem jót nem állíthat róla, mivel gyakran előfordul, megtéveszt valakit a felszín. Mizushima shi-i könnyelműnek, szórakozottnak tűnhet, de nem lehet elfelejteni a tényt, milyen szerepet tölt be, ahogy arról sem, még nem mutatta ki igazán foga fehérjét, mint diplomata, esetleg harcos. Tartózkodik az elhamarkodott következtetésektől, így az elé keveredő hölggyel kapcsolatban sem ítélkezik felelőtlenül. Mindössze üdítő színfoltnak tartja, - feltételezhetően - rokonaihoz hasonlóan illedelmes és szívesen elegyedik beszélgetésbe idegenekkel. Az utóbbi nem feltétlen hasznos tulajdonság, ha testőrségi tagként szemléli az eseményeket. Nehezebb biztonságukról gondoskodni, amikor mindenféle ismeretlen alakkal szóba elegyednek. Ezért nem fért fejébe, hol késlekedik a védelme. Az oldalán pihenő fegyvere néma fenyegetés és kétli már értesítették az egész állományt, éppen erre sétálna társuk. Valami jelét érzékelnie kéne a jelenlétüknek.
Mulasztás nyugtalanította, de nem engedte érzései elragadtassák. Fokozottan ügyelt légzésére és szívverésére. Nem engedte kibillenjen egyensúlyából. Jelenleg, mint testőrségi tag jelen tartózkodott, így tényleges veszély felmerültekor, akad, aki védelmére kel az ifjú hölgynek. Egyelőre ennyivel beérte. Valamint remek lehetőségnek ítélte meg a kedves idegen ajánlatát, szívesen elkíséri sétáján. Jobbnak látta, ha személyesen kíséri a tizenegyedik osztag őrzött területére, ahol átadhatja a szolgálatra kinevezett illetékeseknek.
- Változó. – Lopva figyelte mozgását, mely játékosan könnyed volt. Sokkal lendületesebb és elevenebb, mint általában véve a nemeseké. - Ismerkedem a várossal és a GoteiJuusantai épületi struktúrájával. Napokban kerültem ki az Akadémia kötelékéből, így a szabadidőm arra fordítom, minél részletesebben felmérhessem a környezetet, melyben szolgálni fogok. –
Szűnni nem akaró jó kedélye, valamint kérdése meggyőzte közelebb sétálhat. Nem volt immár oka szigorúan tartani a távolságot. Láthatóan fogadták társaságát és maga a nemes kezdeményezett társalgást. Engedélynek vette a képzeletbeli szobába lépéshez.
- Képzett harcosként, könnyen odavész a kezdeti fölény, ha nem ismerem saját „erődöm” előnyeit és hátrányait.-
Minden bizonnyal nem egy hölgy állt volna vele szemben, akkor kifejezi érdeklődését beszélgető partnere véleményét illetően, miben látja a város legnagyobb hiányosságait, vagy éppen előnyeit. Mindezt kizárólag stratégiai szempontból kérné levezetni. A falak között húzódó ellentétekre és személyes problémákra nem kíván figyelmet fordítani, míg nem bontják a katonai egység morálját. Akkor sem részéről igényelne beavatkozást a probléma, ám jelezné az illetések felé. Erről ugyan nincsenek sem tapasztalatai, sem forrásai, már aktívan jelenlévő nehézségről lenne szó, így erre nem támaszkodik felderítése során. Talán idővel, ha úgy ítéli a kedves hölgy ezen a területen is szívesen nyilatkozik, utána érdeklődik, ám addig nem tér ki rá.
- Félreértett. Rossz végéről közelítette meg a felvetésem. Elkísérni, nehogy Önnel történjen bármi. – Korrigálta teljes higgadtsággal a hölgy kifakadását, semmi rosszat nem tett, amiért aggódni kéne érte. A függetlenséget csodás tulajdonságnak tartotta, ám könnyen okozhatták minden nemes vesztét. Még kevésbé értette, miként engedhetik, szabadon járjon. Legalább egy állandó testőrnek kísérnie kéne. Gondolatmenetéből egy kicsi lány zökkentette ki, aki köreikbe érkezett. A fiatal hölgyet tájékoztatta valamiről. Érzékelhetően szoros kötelék húzódott közöttük, ám az apró idegent nem volt képes sehova sem besorolni. Legjobb tudomása szerint nem szolgáltak különös lények a Mizushima családnál, halálisten sem lehetett és átlagos léleknek sem nevezte volna. Nem kívánta elijeszteni. Megsértette volna a hölgyet, ha így jár el. Átmenetileg úgy tett, mintha nem észlelte volna a vörös hajú nemes mellett álldogáló apróságot.
- Örömmel veszem, ha elkísér. – Biccentett felé tiszteletteljesen. Enyhén a vörös kapu felé fordult. Türelmesen megvárta mellé érhessen a kedves hölgy. Néhány lépéssel maga elé eresztette, onnan követte és tartotta szemmel a környezetüket.
- Igazán örvendek a véletlennek, meijin sama. – Szándékosan nem használta keresztnevét a megszólításban. Tiszteletlenségnek ítélte, még, ha önmaga is kérvényezte. Semmilyen esetben sem elég személy kapcsolatuk, hogy engedelmeskedjen. Évek múltán, ha több időt töltenek egymás társaságában, talán fontolóra veszi a gesztust. Addig is, mélységesen sajnálta, de visszautasítja a lehetőséget. Ám, ellenkező szempontból nem látta akadályát a kérés teljesítésének. Amennyiben jobban érzi magát, ha keresztnevén szólíthatja, úgy megadta a lehetőséget.
- Ranshin. – Biccentett fejével. - Nincs miért elnézést kérnie. Az ön helyében hasonlóan jártam volna el magam is. – Helytállónak találta óvatosságát. - Mindössze meghökkenő helyen található az átjáró. Érdekesnek találtam, mi célt szolgálhat, természetesen a zavartalan átjáráson túl. Vannak információ, milyen funkciót tölthet be? Ki építette ide és mi okból? –
Szándékosan nem adta bármi jelét, ismerné a választ. Feladata továbbra sem volt kijátszható kártya. Pár perccel korábban, önszántából közölte újonc, erre alapozott kérdéseiben. Ennyi faggatózást még nem helytállónak ítélt meg. Ügyelt rá, véletlen se essen túlzásokba. Ha túl sokat kérdez, célirányosan a hölgy személyére, itt létére vonatkozóan, ténylegesen gyanút ébreszt benne.
- Köszönöm kedvességét. Élni fogok a lehetőséggel. – Fejezte ki meghajlással háláját. Biztosra vette, előbbi tisztelensége miatt, hamarosan engesztelő ajándékban részesíti a szentély istenét. - Megkérdezhetem, kötődése van a szóban forgó istenhez? Netán családja áll vele kapcsolatban? –
Legjobb tudomása szerint a Mizushima háznak nincs védőszentje, sem személyes kami-ja, akitől származtatják magukat. Lényegében, még sosem találkozott irattal arra vonatkozóan, bármely nemesi család istentől eredeztetné önmagát. Emiatt, rövidre zárhatott néhány kérdéses pontot a hölgy válasza, ahogy, újakat is nyithatott. Türelmesen várakozott, melyik lehetőség érvényesül, ám, olyan kérdést intézett felé, mely megdöbbentette. Az ajánlat meglehetősen közvetlen, már-már barátinak számított, ha szemet húnyt az invitáló neme felett. Különösnek találta, azonban erre az időre is mellette maradhatott, ráadásul a tizenegyedik osztag felé tartottak, ahova eredetileg kívánt eljutni. Ott már könnyedén találhatott alkalmat a testőrségre és Mizushima shi-i körmére nézzen.
- Örömmel elfogadom a meghívást. Szívesen megkóstolnám a szóban forgó teát.– Hajolt meg illedelmesen. Látszólag meg sem hallotta a mentegetőzést, egyéb szándéka nincs a hölgynek. Nem akarta zavarba hozni, kiemeli hibáját.
- Magam is rendelkezem egy szerény gyűjtménnyel. Úgy hiszem még az emberi életemből maradhatott rajtam ez a szenvedély. Igazán örülnék, ha megosztaná velem tapasztalait. Minden bizonnyal hasznos tanácsokkal tudna ellátni, mire kéne ügyelnem a jövőben. –
Némi megnyugvással töltötte el, miután kiléptek a kövekkel kiépített útra, újfent érzékelte a testőrség jelenlétét. Csendesen figyelte, hol helyezkednek el. Láthatóan az egész osztag területét behálózták, kivéve a szentély területét. Megjegyzte a jelenséget, aminek okára nem felejt rákérdezni Amatsuji ojou sama-nál.
Az már sokkalta kevésbé nyerte el tetszését a szolgálati épületek körül egyre több ráérősen sétálgató testőrbe botlott. Kedélyesen csevegtek egymással, láthatóan oda se figyelve az épületekre, vagy az esetlegesen odabent tartózkodó Mizushima shi-i-re. Ez igen súlyos mulasztásnak számított. Ha nincs jelen a felügyelt személy, akkor rég vissza kellett volna térniük, vagy elkísérni a főnemest.
Azzal nem foglalkozott jelenlétére haptákba vágták magukat és feltűnően elfoglaltságot kerestek. Átnézett rajtuk. A kirendelt rangidős testőrt kereste. Többiekkel nem foglalkozott, csak enyhe kézmozdulattal jelezte, ha bárki arra tett volna kísérletet, szóban mentegetőzzön.
- Megbocsát egy pillanatra? – Lépett el a hölgy mellett, miután rálelt az osztagban uralkodó szieszta felelősére. Ugyan nem magas beosztású testőr, ám kötelességének érezte, hogy jelezze részükre ez a fajta lézengés, kínos a Mizushima és Amatsuji családra egyaránt. Végezzék rendesen munkájukat, vagy adják le a szolgálatot. Valamint, utána járt Mizushima shi-i tartózkodási helyének is. A jelentés alapján az irodájában lehetett. A kellő információ birtokában, több elintézendője nem akadt a testőrrel. Visszasétált az udvariatlan módon egyedül hagyott nemes hölgyhöz.
- Köszönöm türelmét. – Hajolt meg előtte. - Biztosíthatom róla, többször nem szakítom félbe beszélgetésünket. –

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #5 Dátum: 2016. Júl. 20, 22:49:42 »
Mizushima! Mizushima?

Hihetetlen módon fellelkesedtem, mikor kiderült, hogy újonc, és épp csak felderíti a terepet. Egyből nagyon széles mosollyal pislogtam rá. Főleg, hogy stratégiai szempontból érdekelte a történet. -És hogy látja eddig? - kérdeztem őszintén figyelve. Érdekelt a véleménye - Talán helyesebb, ha úgy kérdezem meg, hogy milyennek látja eddig? Sok gyengeséget fedezett fel? - mint egy totálisan, és teljesen analfabéta, ha tájékozódásról volt szó, mindig is csodáltam azokat, akik képesek eltalálni maguktól egyik helyről a másikig. Ennek hiányában, csak a közvetlen környezetem felhasználását tanultam meg annak idején Shion~tól. Vagyis az alapok megvoltak, de nem gondolkodhattam olyan nagyba, mint a kedves idegen. Nem kérdés hát, hogy érdekelt a véleménye! Kapitányként amúgy is fontos volt a stratégia, még ha ez sokakat meg is lepett. Így aztán főleg kíváncsian vártam a válaszát. - Ezek szerint, ha jól értettem, az egész Gotei~re az erődjeként tekint? - talán, ha én is tudnám az otthonomnak tekinteni, könnyebben eligazodnék benne? Nem hittem el magam sem ezt a teóriát. De az ő véleményét érdeklődve hallgattam. Arra csak csendesen elnyomtam egy mosolyt, hogy kijavított. Ezek szerint ő sem volt tisztában vele, hogy kivel is keveredett össze. Elégedetten biccentettem egy aprót. - Igyekszem vigyázni magamra, meg azokra, akik körülöttem vannak! - mondtam csendes mosollyal. Nem volt ellenemre, hogy nem volt a homlokomra írva a rangom. Jobb szerettem, ha az emberek nem tudták, mert úgy hajlandóak voltak megismerni engem, mint személyt, és nem mint a kapitányt. Sokkal jobban élveztem ezt a verziót. Azt egyenesen kitörő örömmel fogadtam, hogy beleegyezett, hogy elkísérjen. Lelkesen indultam meg. Előre engedett, meglepve vele engem. - Ranshin~san - perdültem meg, hogy meghajolhassak a bemutatkozására. A kérdésére egy csibészes mosolyt ejtettem. - Valóban ilyen különös lenne? - elméláztam egy pillanatra. Nekem, mivel kedveltem Anao~sant is, meg akiket ismertem abból az osztagból, eddig mindenkit, így inkább tűnt természetesnek, hogy támogassam az ötletet. - Hát eredetileg nem volt tervben - kuncogtam el magam, ahogy az eszembe ötlött, miként is került rá mégis sor, hogy az oda épült - Toshi~chan és Tokki~chin nem tudtak huzamosabb ideig távol lenni egymástól. Előferdül az ilyen ikreknél… - végig néztem az előttem elterülő kerten, úgy válaszoltam. Ha Mizushima, már pedig minden esély meg volt rá, akkor ismerte a Meiou ikreket. Nem hiszem, hogy lett volna olyan személy a családjukban, aki ne ismerte volna őket. Úgy képzeltem, hogy mindenki legalább egyszer áldozatul esett már a tréfájuknak. Így nem is taglaltam tovább, milyen Toshi~chanról, vagy Tokki~chinről beszélek. - És egyszerűbb itt átgerillázniuk, mint megkerülni az egész osztagot. Azt egyszer próbálta csak ki, úgy sejtem Toshi~chan. Aztán inkább robbantottak ide egy átjárót. Ha meg már úgy is itt volt ez a rés, a két kapitány összedugták a kobakjukat, és rábólintottak, hogy legyen. Inkább, mint hogy minden héten új lyukat kelljen foltozgatni. Ismerve az ikreket, teljesen logikus lépés volt. - arról már nem ejtettem szót, hogy személyesen is élveztem, hogy az oda keveredett. Nagyon édes volt Nao~chan, ahogy ninjázott átfele, de nem szerettem volna, ha valami baja esne egyszer csak a nagy igyekezetében.
A kérdése, miszerint a családom, vagy én kötődöm Okami~samához, egy picit óvatosságra intett. Nem adtam ugyan jelét, hogy hangyányit megtorpantott a kíváncsisága. Ennek ellenére önuralmam nem hagyott el, a könnyed mosolyom maradt, és válaszoltam is neki.
   - Inari Okami igazán különleges, és sokoldalú istenség! A növények csíráztatása, és termelése, a rizs, a szaké, vagy épp a kardkovácsolás, és a harcosok védelmezője.  Úgy hiszem minden meg van benne, amit egy magam féle tisztelhet!  - és még csak valótlant sem állítottam. Ha nem is mondtam el a teljes igazságot. 
Ellenben a teázás minden észrevétlen óvatosságom eloszlatott.  Hihetetlenül szerettem a teát. Ez volt az egyike, azon nagyon keveseknek, amit önként tanultam el, sőt lelkesen tanultam meg a gésa nővérektől, illetve a tea iskolában.   Azon csak magamban lepődtem meg, hogy az emberi életét említette. Mármint a Mizushimák a családba születnek nem? Vagy ő is úgy járt volna, mint Shuu~chan? Nem lettem volna annyira meglepve. Vagy nem emlékezett rá? Rejtélyesek voltak a szavai.
   - A tea útját még jómagam is tanulom, igazán megtisztelő öntől, hogy a tanácsomat kéri, de attól tartok, hogy még túl tapasztalatlan vagyok magam is ahhoz, hogy másoknak tudjak tanácsokat adni! - hajoltam meg alázattal. Tényleg megtisztelt a kéréssel, de ezt komolyan gondoltam. Minél többet gyakoroltam, annál inkább rá kellett, hogy jöjjek, mekkora hiányosságaim vannak még ilyen téren. 
Lelkesen, és villámgyorsan járt az agyam, hogy miként is lenne a legkellemesebb a tea felszolgálása. Végül amellett döntöttem, hogy a pihenő melletti, színes kertbe igazán kellemesnek hatna. A gyakorló kertből ugyan picit oda hallatszottak a zajok, ám  shishi-odoshi* illetőleg a folyócskánk hangja szinte elnyomta a másik oldalról jövő zajokat.  Aprót biccentettem, míg sétáltunk, de szerencsére a shikigamijaim hasonló véleménnyel voltak, így előre mentek, hogy láthatatlanul elkészítsék a helyünket. Még egy kis plusz időt is kaptak, hisz Ranshin~san még megállt, pár (kissé talán erélyesebb) szót váltani a testőrökkel. Ha eddig kétségeim lettek volna, ez eléggé biztosított róla, hogy valóban a Mizushima~ház egyik tagjához van szerencsém.
Türelmesen megvártam, hogy végezzen, majd egészen a már előkészített tatamiig kísértem a vendégem. Szép helyet találtak a fiúk a kipakoláshoz. Ott voltunk a Pihenő mellett, egy hatalmas cseresznyefa árnyékában.   Intettem a férfinak, hogy üljön le, majd meghajoltam, és besiettem az pihenőbe. Amíg én ritka gyorsan, mégis pontosan magamra öltöttem az egyszerű cseresznyevirág szín kimonómat, Hikaru~chan, tőle meglepő ügyességgel kivitte a férfinek a szépen elrendezett Cha-kaiseki-t*
 Gyokuro* teát szándékoztam készíteni.  Ahogy kiléptem a tatamihoz, némán meghajoltam a férfi fele. A szemem sarkából, mintha Eiji~chan fehér haját véltem volna felfedezni az egyik közeli fa ágai között, de egyelőre úgy tettem, mint aki semmit nem látott. A szertartás elkezdődött, vagyis felelős voltam érte.  Némán ültem le seizá~ba az előttem a furo~n* csendesen forró víz  mellé. Már ki voltak készítve az eszközeim. A kimonómból egy összehajtott narancsszín anyagot vettem elő, majd háromszög alakúra hajtva, az obim~ba tűztem az egyik sarkát jobb felől.  Újfent meghajoltam a férfi fele.  Csak ez után vettem el az obim~ból az anyagot, és hajtogattam több rétegűre.  Körbe töröltem vele a natsume* tetejét finoman.  Ezután újfent széthajtottam A fukusha~t*, egy kecses mozdulattal megráztam, majd újra összehajtottam.  A chashaku-t*  is áttörölgettem vele, összehajtogatva letettem, majd kipakoltam a csészéből a chakin~t* és a chasen~t*.  A hishaku~val* merítettem vizet  a csészébe, majd tenyérrel  a Furo fele letettem. Belemertem a chasen~t, kevertem vele egyet, majd felemeltem a levegőbe. Ezt párszor megismételtem, majd a keverőt újfent a csésze mellé állítva, a vizet  a kensui~ba* öntöttem. Vettem a chakin~t, és áttöröltem vele a csészét, majd szertartásosan lehelyeztem, a kis kendőcskét újfent összehajtottam, majd két kis bambuszkanál teaport tettem a Chawan~ba*, eligazítottam egyenletesen az alján, majd egy hishaku vizet kimertem, és a felét ráöntöttem a teáporra. A többit látványosan visszaöntöttem, had melegedjen tovább.
A teát és a teaport a chasennel, gyors mozdulatokkal krémesre kevertem. Az így elkészült teát a tenyeremre ültettem, kétszer átfordítottam, hogy a nagyobb minta, vagyis a csésze eleje nézzen a vendég felé, majd elé tettem a kész teát.



(click to show/hide)


(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #6 Dátum: 2016. Aug. 02, 20:47:21 »
Mizushima!...Mizushima?

Háta mögött összefont karral hümmentett a hölgy kérdésére. Valószínűsítette már csak udvariasságból érdeklődését fejezi, miként vélekedik a Tiszta lelkek városának demográfiai elhelyezkedéséről. Még sem kívánt felszínes válasszal kitérni előle, ahogy túlzottan bele sem szándékozott folyni a terület előnyeinek és hátrányainak taglalásába. Nem állt fent katonai szükségállapot, valamint döntéshozónak sem számított ezen a területen. Bábu volt a táblán, bár nem tagadta, élni kívánt a szerzett tudással, ha úgy hozta a helyzet, így minden lehetőséget meg akart ragadni. Sosem lehetett kellően felkészült, de minden tőle telhetőt megtett legjobb tudása szerint védje a Mizushima házat. Ennél fogva a beszélgetéshez mérten a kellemes középutat kereste, mellyel kielégítheti a láthatóan álláspontja megismerésére várakozó kíséretét.
- Demográfiai szempontból könnyű célpont. Nagy hatótávolságú fegyverekkel támadható. Közvetlen beavatkozás sem szükséges. A hatalmas falak és erőtér ugyan masszív védelmet nyújt, de az előnye épp annyira hátránya is. Beszorulnak a védelmi erők és az ellenfél minden esetben a kifüstölésre játszhat.- Maga elé képzelte a város felépítését, mielőtt folytatta valószínűleg mindenki által jól ismert beszámolóját, hiszen a napnál világosabbak ezek a tények. - Támadáshoz el kell hagyni a város területét, ahol a pusztaság nem ad fedezéket, így a felvonuló ellenségnek szintén csemegeként szolgálnak. –
Némi szünetet tartott, hogy összeszedhesse gondolatait, milyen előnyökkel járhat ez a fajta erőd jellegű elbástyázás a külvilágtól.
-A négy kapu, illetve csatornahálózat ugyan biztosít menekülési útvonalat, de, ha az ellenségnek van taktikai érzéke, már pedig tételezzük fel, fordítanak időt ellenfelük kiismerésére, könnyű szerrel mészárolhatják le a falak közül kikerülő lakosságot. – Rezzenéstelen arccal mutatott végig az előttük magasodó falra. Az osztagokat, egész várost szinte centrikus körökként futották körbe. Védelmi zónákat hoztak létre általuk, amik célja az ellenfél feltartásán, szerencsésebb esetben megfékezésén túl, hogy akadályozzák, bárki bejuthasson az erőd szívekét jelképező 46-ok Tanácsához, továbbá a főkapitányhoz. Támadás esetén a zónák lezárnak, így a központnak, míg a szinteken átverekszik magukat, van idejük kidolgozni a menekülési, vagy visszavágási stratégiát. Esetlegesen meghozni azt a döntést, hogy a bent elhelyezett senkaimon-okon keresztül távoznak a világból és ideiglenesen máshol építik ki az új bázist.
-A falak útvesztőkként működnek. Az a céljuk, ami bejut, már, ne juthasson ki. Elmés megoldás, ám, ahol ki lehet jutni, oda be is. Az ellenség, ha egyszerre négy oldalról támadja a kapukat, valamint a csatornán keresztül jut be, könnyedén a belső körökbe szoríthatja vissza a védelmi vonalat, ahogy erre már láthattunk kísérletet a közelmúltban. –
Célzott arra a maroknyi emberre, akik nem olyan rég, könnyű szerrel tréfálták meg a felkészületlen shinigami erőket. Remekül fordították saját hasznukra a masszív falakkal határolt város hátrányait. Értékelte a merészségüket és még inkább az eredményességüket, mely jelentős mértékben rámutatott a szervezeti felépítés gyengeségeire.
- Ön, hogyan vélekedik? Miként kéne kiküszöbölni a város érezhetően súlyos problémáit? Lenne erre javaslata? –
Az ártatlannak szánt kérdésre saját erődjeként tekint a Gotei rendszerére, mindössze határozott hümmentéssel pillantott az ifjú hölgyre. Különösnek találta már a felvetést magát is, elvégre nem tartozott a vezetőségi körökhöz.
- Merész kijelentés volna tulajdonomként kezelni egy szervezetet, melynek apró elemét képviselem. – Lendületes perdülésére ösztönösen, szinte látatlanul reagált. Kisebbeket lépett, véletlen se ütközhessen a heves hölgynek, vagy csaljon le akaratán kívül a közöttük állandósult távolságból. Könnyedén váltott ritmust, miközben végig figyelt az ifjú nemes szavaira, aki épp az átjáró keletkezésébe avatta be. Nem lepte meg az elhangzó két név. Mondhatni, megválaszoltnak tekintette a Meiou örökösök felemlegetésével a kérdést. Napnál világosabb volt, szimplán kényelmük érdekében született a szóban forgó megoldás.
- Mizushima shi-i nevében is köszönöm, ilyen elnéző szeszélyeikkel szemben, meijin sama. –
Biccentett tiszteletteljesen az előtte sétáló hölgy felé. Az ikrek kiváló érzékkel rendelkeztek, miként bosszantsák környezetük. A vörös hajú hölgy szavaiban, azonban nem érzékelt neheztelést irányukba. Hálás volt nem ítélt hírnevük, származásuk, vagy a pillanat hevében tanusított magatartásuk alapján. Ahogy az istenséget érintő diplomatikus kitérő szavait is értékelte. Kedvét lelte benne, ennyire finoman hárított, miközben tökéletes pontossággal válaszolta meg kérdését. Nem is szándékozta tovább feszegetni az istenséghez fűződő kapcsolatát. Elfogadta, megtagadja a nyilatkozattételt. Helyette néma biccentéssel fogadta el mentegetőzését, miért nem fogja beavatni a tea szertartások rejtelmeibe. Úgy ítélte meg nem lehet mestere másnak, míg maga nem válik azzá, akkor eltekint a kérésétől. Idővel még visszatérhettek erre az ajánlatra.
Közben csendesen foglalt helyet a terembe, ahova vezették. Türelmesen várakozott és látszólag nem vett tudomást az ablak környékén ólálkodó alakról. Ugyan megfordult fejében ártalmatlan füstbombával jutalmazza kíváncsi természetét, de a bosszantó figyelésen túl nem érzékelt részéről fenyegető szándékot, így rezzenéstelen arccal üldögélt tovább. Különösebb változást azután sem mutatott arca, hogy megérkezett köreibe az ifjú hölgy. Tiszteletteljes meghajlással köszöntötte, majd folytatta a várakozást, míg elkészült a különös gondossággal készült tea.
A színes virággal díszített csésze elfogadását nem kapkodta el. Mozdulatlanul ült és azt követően nyúlt a teáért, hogy az ifjú hölgy kényelembe helyezkedett. Határozott biccentéssel kortyolt bele a forró italba. Egyetlen hang, vagy mondat nélkül iszogatott. Kiélvezte a tea minden zamatát és a percet, míg fogyasztotta. Szándékosan nem fűzött megjegyzést az ízéhez, csak óvatosan lehelyezte az üres csészét.
- Manapság ritkaság számba megy, hogy ezt az ősi művészetet gyakorolják. Ne vegye sértésnek, de honnan származik ez az irányú elkötelezettsége? – Érzékelte a szomszédos fán parádézó férfit, ám látszólag nem vett róla tudomást. - Egyéb hagyományőrző elfoglaltságot is űz szabadidejében? –

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #7 Dátum: 2016. Aug. 04, 00:13:05 »
Mizushima!...Mizushima?

Őszinte kíváncsisággal hallgattam a véleményét. Nekem, aki egy egyenes utcán el tudtam tévedni, mindenképp izgalmas volt hallgatni, hogy ő milyennek látja a várost. Nekem mindig is kész labirintus volt… és nem csak ez a város. Úgy az egész világ. Nyomot pöpecül követtem, szag alapján. Bárkit visszakerestem, de nekem térképet senki ne adjon a kezembe. Ahogy így elmondta, magam elé képzeltem, persze átláthatóan kicsibe a történetet. Szamurájként magam is tanultam egyéni, és kicsit talán csoportos stratégiát. Noha ezen a téren, még úgy éreztem, hogy komoly hiányosságaim vannak.  Épp ezért csillogó szemekkel hallgattam a férfi, még számomra is érthető, és szakavatott ismertetőjét, vagy inkább véleményét.  Az útvesztő említésénél NAGYON egyetértően bólintottam egyet. Végre nem csak én láttam így a dolgokat. Bár volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a férfi ennek ellenére tökéletesen eltájékozódik benne. Velem ellentétben…
Csak arra lepődtem meg, mikor az én véleményemre kíváncsiskodott rá.  Egy pillanatra elgondolkodtam. A fejembe, a pici és átlátható képben gondolkodtam.
   - Az  átépítés úgy sejtem, nem járható út - titkolatlanul tetszett ez a játék. Elképzeltem egy támadást. Vajon mi történne, vagy hogy lenne a legideálisabb a környezet. - Minden támadási formára nem lehet felkészülni. Ha valaki mégis ezt gondolja, akkor nagyon gyorsan kiporolják az olyan hakamáját. - kezdtem neki, hogy megpróbáljam elmagyarázni. - Ha mégis át lehetne építeni, akkor óvakodnék az ennyire egysíkú megoldástól.  Valóban vannak falak, és védelmi burok, de valamiért úgy érzem, a természetes környezet sokszor előrébb való ilyen téren. Szóval már a fekvésnek is, egy lényegesen bonyolultabb helyet keresnék. Amiben van hegyoldal, amin vannak erdők. Nem feltétlen bent a városban, de a város körül nagyon le van minden csupaszítva. Ami világos, hogy így messziről meg lehet látni, bárki is jön, de így az érkező is mindent messziről lát. Amúgy viszont a hazai pálya előnyével könnyen meg lehet egy csata kimenetelét fordítani - észre sem vettem, hogy ténylegesen belemelegedtem a téma részletezésébe. - Arról nem is beszélve, hogy a különböző osztagok különböző specialitásait még jobban lehetne kamatoztatni. Viszont, ha nem lehet átépíteni, meg lássuk be, ide már nem lenne könnyű hegyet húzni. Sok föld típusú zanpakuto kéne hozzá… Viszont nem feltétlen a fegyvertelen lelkek lennének az elsődleges akadálya az ellenségnek. - nem hagytam, hogy a hangomba bármiféle érzelem is vegyüljön. Most szimplán stratégiai szempontból társalogtunk.  - Szóval, ha így marad, akkor, talán ami hatékony lenne, ha az osztagokat, specialitásuk szerint helyeznék el a városon belül. - Legelőbbre a közelharci, és osztagokat, hogy a közvetlen ostrommal szembe nézhessenek. Tőlük beljebb a távolsági harcos osztagok kapnának helyet. Őket védenék szemből a közelharci osztagok. Legbelülre pedig a védelmi osztagok, akik főleg kidou specialisták, és a ninja osztagok, illetve a negyedik osztag kapnának helyet. [/b]- reméltem, hogy anélkül is érthető, amit próbálok elmagyarázni, hogy kézzel-lábbal kapáloznék hozzá.  Bár, ha minden kötél szakad, még azt is fel mertem volna vállalni. - Így ők védve vannak, a közvetlen támadásoktól, és védhetik a többieket a távolsági támadásoktól! Ez persze első soron védekező stratégia, komoly általánosítással. Egy valós támadásnál mindennél fontosabb lenne az információ az ellenfélről. Az sokban alakítaná úgy sejtem a stratégiát. Viszont, ha mi támadnánk, az egy teljesen más történet. - ezen újfent elgondolkodtam egy picit - Ez legalább olyan sok tényezős kérdés, ha nem több, mint a korábbi. Újra csak ritka fontos az információ a másik félről. Bár van rá esély, hogy támadásnál érdemesebb bevetni a ninjákat. Ki kell puhatolni, mire nem számolnak, és úgy lépni… Ha nem számolnak ninjákra, akkor őket küldeni. - jelen pillanatban úgy érzékeltem, hogy a második osztag meglepően kihasználatlan.  - És ön Ranshin~san? –biccentettem oldalra a fejem - Hogy javítana a város stratégiai problémáin? - Jól titkoltan reménykedtem, hogy tanulhatok a válaszából. Így aztán nem csoda, hogy csillogó szemekkel lestem rá, miként is fog vélekedni.
Kedvesen elmosolyodtam, ahogy nagyon gyorsan hárította, miszerint a sajátjaként gondolna a rendszerre.
   - Az lehet, hogy nagy szervezet, de attól még a része. Vagyis az öné is a szervezet! Ahogy az emberi test is működik! - csillantak fel a szemeim, ahogy rájöttem, hogy is tudnám érzékletesen leírni, mire is gondolok - Minden egyes szervünk más és más feladatot lát el. A szemhéjunk például pici, mégis elengedhetetlen része annak, hogy lássunk. - az emberi testtel meglepően tisztában voltam. Egyfelől, mert harcosként tudnom kellett, mi hol található bennem, illetve az ellenfelemben, másfelől, mert amikor alakítottam át a testem, minden pici szervemet éreztem. Hol található, mit csinál. Szinte a sejtjeimig tisztában voltam saját magammal. - Vagy a belső szerveink. A vesénk se túl nagy. Mégis a részünk, és mi az övé. Mivel egységet alkotnak, így mind a kettő a másikhoz tartozónak vallhatja magát. A részei vagyunk a mindenségnek, nagyon pici részei, mégis ott van minden sejtecskénkben a világmindenség. - picit zavarba jöttem, hogy feleslegesen már megint ilyeneket magyaráztam. Elnézést kérve hajoltam meg inkább.
Így aztán, mikor mégis beleegyezett, hogy teázik velem, ki szerettem volna tenni magamért. Vagy legalábbis nem elrontani semmit!
Vagyis nem kérdés, kíváncsian vártam, mit is fog rá mondani, vagy hogy kérni fog~e még egy csészével. Reméltem, hogy sikerült eltalálnom az ízlését a választott teakeverékemmel.
A kérdésére parányit meghajoltam, mielőtt válaszoltam volna neki.
   - A teaszertartás családi hagyomány - mondtam, egy különös, kedves mosollyal. Shion sokat mesélt róla, mielőtt beadott a gésa Okaa~sanhoz, hogy Édesanyám előszeretettel hódolt a teaszertartás művészetének! Tudta nevelőapán, hogy hogyan lehet rám hatni. Ez volt az egyik jelentős ok, hogy hajlandó voltam annak idején megtanulni. Amit amúgy azóta sem bánok.  - Ezen kívül, még az ikebana foglalkoztat, kicsit játszok samiszen~en, és koto~n, illetve mint szamuráj,  érdekel a kalligráfia, bár nagyon kezdő vagyok benne! -  mondtam alázatosan. Egyik felsorolt művészetben sem éreztem magam tehetségesnek, vagy kiemelkedőnek.  - Van olyan, ami önhöz közel áll? - kérdeztem kedvesen.



(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #8 Dátum: 2016. Szept. 22, 14:40:16 »
Mizushima!....Mizushima?

Az út mellett sorakozó fákat kémlelte. Elmélyedt a csendes elmélkedésben. Az enyhén lengedező ágakat figyelte. Látszólag mindössze a természet szépségeiben gyönyörködött. Valójában, alaposan átgondolta, milyen lehetőségeket említett a hölgy. Azzal egyet kellett értenie, hogy folytatni szükséges az osztagok szeparálását, harcmodort illetően. Az offenzív és defenzív erőhöz nagyban hozzájárul, ha az egyszerű tisztek minden helyzetben tudják, milyen feladatokat kötelesek ellátni. Szükséges egy állandó érvényben lévő alap stratégia, ami szerint felkészülnek a támadásra, vagy védekezésre. Megelőzhető a fejetlenség, tanácstalanság, egymásra mutogatás, amennyiben az összes szervezeti egységnek meg van a leosztott szerepe.
A felkészületlen haderőt nem nehéz szétzilálni, ha már önmagán belül bomlik az egységessége. Távolról sem elegendő az osztagok szerepeinek leosztása. Amennyiben a város teljes területét éri támadás és mindössze a saját részükkel vannak tisztában, akkor nem nyújtanak megfelelő segítséget a környező egységeknek, vagy rossz stratégiai ponton foglalnak helyet. Az összehangolt munkához, elkerülhetetlen a Gotei teljes körű együttműködése, tehát maguk az osztagok közötti kapcsolat szorosabbra fűzése. A kapitányoknak, hadnagyoknak, tiszteknek szükséges, hogy képesek és hajlandóak legyenek félre tenni saját érdekeiket. Ténylegesen egységes erőkként kéne összedolgozniuk, ami manapság elég hanyag módon valósul meg.
- Helyes meglátás, de Ön szerint elegendő ennyi? Nem széled szét a sok kicsi hangya a maga bolya felé, ha nincs háló, ami egyben tartaná, ami arra ösztökélné, egységes masszaként mozogjon és a határokon belül vegye fel az osztagának megfelelő helyzetet? – Formált erős burkot kezeivel, melyben kisebb csoportokat mutatott egymás mögött. - Eredetileg a Gotei hierarchia rendszere ezt hivatott elősegíteni. A tisztek koordinálják egymást, akiket saját osztagon belül a hadnagy felügyel, míg több osztagot egyszerre kapitány, vagy akár kapitányok irányítanak. Végül, magát az egész apró szeletekre felosztott tortát a főkapitány látja el parancsokkal. A vezetőknek érdekük lenne odafigyelni egymásra és a beosztottjaikra. Néha a legegyszerűbb közkatonának van a legbriliánsabb ötlete! –
Újfent háta mögé helyezte kezeit és az egyik szemközti fára tekintett. A legfontosabb lépés abban, hogy valakiből kiváló vezető legyen, ha nyitott szemmel jár és figyel katonái szavára. Sok tábornok sorsa ott pecsételődött meg, előkelő hivatalnokokat vett fel maga mellé tanácsadónak és elfelejtkezett a csatában küzdők hangjáról. Az ész éppoly fontos, mint a tapasztalat. Ha a kettő nem találkozik, bizonyosan elveszti a háborút.
- Hadászat ugyanolyan szervezést igényel, mint az élet. A legapróbb döntések építik fel a legnagyobbat, de a kicsi lépések nélkül nagy sem lehet. Azt szükséges megérteni, hogy nem a rang, hírnév határozza meg a döntés fontosságát. Mindegyik épp olyan fontos a győzelemben, vagy vereség elszenvedésében. – A hölgy felé emelte kezét. - Ahogy az előbb helyesen említette az anatómiai példáin keresztül. –
Apró szünetet tartott, mert idejét érezte, végre összefoglalja mondandója lényegét. Nem szerette volna üres fecsegéssel untatni a kedves hölgyet.
- Véleményem szerint a jó vezető szorosan együtt dolgozik a katonáival, hallgat a tanácsadóira. Van olyan merész, hogy ezek tudatában dolgozza ki a saját elképzelését, amiket akkor is megvalósít, ha senki sem támogatja. Az igazi vezető hisz a döntése helyességében! Ha szívvel-lélekkel teszi, akkor sikeres lehet. Az eltökéltsége átragad előbb egy, aztán még egy és még egy emberre. Rajta áll meddig juthat. –
Nem véletlen említik a hadvezérek éles fegyverük mellett, gyakran kiválóan forgatták nyelvük. A tettek eredményein túl, ha képes eltanulni a szónoklás művészetét, hamar tömegeket téríthet meg. Nem véletlen rettegték azokat a művelt személyeket, akik tehetségesen forgatták kezükben a kardot.
- Ha még nem fáradt bele a témába, ön miként vélekedik erről? Milyennek látja a tökéletes vezetőt? Mit várna el tőle? –
Halkan hümmentett a hölgy soron következő észrevételére. Való igaz, hogy Kínától átvett tudás megmutatkozik a japán építészeten. A legelőkelőbb házak, de még maguk a színházak színpadi terei is úgy lettek kialakítva, hogy a négy védőszent oltalmát élvezzék. Maga a császári palota sem másképpen épült. Északról mindig folyó kellett, hogy legyen, míg vele átellenben hegyek húzódtak és kelet felől sűrű erdő határolta. Nem véletlen, ahol nem adatott meg a természet kegyessége ott várárkot húztak, vagy mesterséges módon hatalmas tavat ástak, hogy az egyensúly megmaradhasson.
- Ezek fényében, Ön szerint őrültség, vagy briliáns stratégiai húzás ehhez hasonló, sík területre erődöt építeni? –
Komolyan foglalkoztatta a fiatal hölgy meglátása. Mindig izgalmasnak találta mások nézőpontját megismerni. Sokat okulhatott és mindig rádöbbenhetett, mennyivel másképpen látják ugyanazokat a dolgokat. Gyakran rengeteg tudást szívott fel, hasonlóan könnyed beszélgetésekből. Szélesítette látókörét és felhívta figyelmét, milyen apróságnak tűnő dolog felett hunyt eddig szemet.
Az idő közben felszolgált teát örömmel fogyasztotta el. Enyhén biccentett a megjegyzésre családi hagyomány. Ezen a ponton megkérdőjelezte a hölgy eddig feltételezett származását. Legjobb tudomása szerint nem volt elterjedt a Mizushima házon belül a teaszertartás gyakorlásra, miként a továbbiakban felsorolt művészetek egyikét sem űzték. A kedvesen megosztott részletek arról árulkodtak, tévedett a hölgy származását illetően. Távozhatott volna, elvégre hivatalosan nincs már több teendője, ám élvezte társaságát és nem kívánta megsérteni, sietősen elviharzik.
- Ne szabadkozzon. Kalligráfiától több ősz hajtincs születik, mint az évek teltétől. – Engedett meg magának egy könnyed megjegyzést. - Dicséretes ilyen különleges elfoglaltságokkal tölti szabadidejét. –
Nyújtotta felé a csészét, hogy szívesen venne még egy csészével. Addig akadt némi ideje átgondolni, milyen válasszal szolgálhatna a feltett kérdésre. Komoly problémákba ütközött, ha saját magáról kellett nyilatkoznia. Kertelni nem szeretett volna, így az egyszerűbb aranyközépút mellett döntött.
- Szívesen megosztanám Önnel, de sajnálatos módon magam sem emlékszem. – Révedt maga elé, mintha a szavak hatására előbukkanó, homályos képek között próbálna kiigazodni. - A kalligráfiával magam is ismerkedem. Bejárást élvezek a legtöbb nemesi ház könyvtárába. Szívesen adok át régi iratokat, amiket másolhat. –
Nem szándékozott a fiatalság útjába állni. Valóban gyakorolni kívánta, megosztotta vele, amihez sikerült jutnia az évtizedek alatt.
- Említette szamuráj. Ha nem sértem meg, elárulná, melyik iskolához tartozik, vagy daimyo-nál szolgált? – Pillantott felé kíváncsian. Érdekesnek találta egy szamuráj vállalt szolgálatot a Gotei keretein belül. - Pár szó erejéig visszatérve az előbbi fejtegetésünkre. Szamurájként, hogy látja a Gotei Juusantai felépítését? Miként változtatna rajta? –
Sokkal izgalmasabbnak ígérkezett, ha egy meglévő szellemiség perspektívájából vizsgáltak egy teljesen más rendszert. Kíváncsivá tette, mennyivel másabb választ ad az előbbihez mérten és milyen észrevételeket tesz.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #9 Dátum: 2016. Okt. 11, 09:52:14 »
Mizushima! Mizushima?

Nem mondhatná, hogy nem élveztem volna az ismeretlen férfivel a társalgást. Mostanában igen csak igényeltem volna az ilyen témájú eszmefuttatásokat, csak sajnos a beszélgető partnerek voltak meglepően kevesen.  Szóval érthető, hogy csillogó szemekkel lestem a férfi mondandóját. Őszintén érdekelt, főleg mert szemmel láthatóan nem most gondolkodott el rajta először. És ténylegesen elgondolkodtató volt a véleménye.  Főleg, hogy nem kijelentette az egyetlen lehetséges jót, hanem inkább együtt gondolkodott velem. 
   - Egy háló? - gondolkodtam talán kicsit hangosan, és kihallatszott. - Gondolom, ez a háló több féle lehet. Alapulhat félelmen, önfegyelmen, esetleg érzelmeken, gondolok itt a ragaszkodásra, vagy szeretetre.  Ha választanom kellene közülük, azt mondanám, hogy az elkötelezett önfegyelem az, ami a legkívánatosabb. Amikor a harcos önszántából, és tisztaszívből elköteleződött az ura mellett. Annak idején a feudális japánban is így működött. Még a Meiji restauráció előtt persze.  - nem tudtam, hogy ezekből mit, vagy mennyit tudhat. Mégis, ahogy beszélt eddig, úgy éreztem, hogy nyugodtan beszélhetek erről, nem kell külön majd mindent magyaráznom, mint sokaknál.  - A Daimyo~t szolgálták a hűbéresei, akiket a szamurájok, akiknek úgyszintén voltak alattvalóik. A Daimyo~k pedig az uralkodót. Shogunt, császárt…  - intettem a kezemmel egy aprót - Kicsi koruktól a bushido szellemében nevelkedtek ezek az ifjak. A tisztesség, a becsület az életüknél is fontosabb volt a számukra.  Bármikor az életüket adták az urukért. - nem vettem észre, hogy már a kacsómmal is magyaráztam kicsit. - Ha ezt a szellemiséget meghonosítanák a shinigamik körében. Ténylegesen elérnék, hogy a harcosok egész lényét átlengje, akkor azt hiszem, lényegesen javulna a - picit elgondolkodtam, mivel is lehetne legjobban kifejezni, amit mondani akartam - Talán a hatékonyság? Addig viszont, inkább hasonlítanak útonállókra, mint szamurájokra.  - nem sóhajtottam, bár lett volna kedvem. De maiko koromba belém nevelték, hogy az ilyen véleménynyilvánításokat csak is tudatosan használjam.  Arra lelkesen bólogattam, hogy a leosztást mondta. Nem ismertem olyan behatóan az egész Gotei történelmét.  De a mostani rendszer, nem volt hibátlan, ezt így is láttam. 
   - Ahhoz talán egy olyan rendszer kellene, ahol kicsit jobban ismerik egymást egy-egy osztagon belül is az emberek.  Vegyük ezt az osztagot. Elég népes osztag. Vagyunk több,  mint 200~an. Egy kapitány, de még a hadnagy sem tud mindenkivel olyan kapcsolatot kialakítani, amit kellene. De ha a nagy egységet kisebb egységekre osztunk? Akkor a kis egységek vezetője már jó eséllyel személyes kapcsolatban tud lenni minden emberével. Azzal a személlyel pedig már a felettese, és így tovább.  Így úgy hiszem, nagyobb esély van, hogy mindenki hangja eljusson a kapitányhoz. És talán az érzelmi, önfegyelmen alapuló szolgálatra is lehet esély. Persze ahhoz ennél azért több kell.  - sok, nagyon sok munka vár még rám, úgy sejtettem. De tényleg hittem a döntésem helyességében. És jobbá akartam tenni az osztagot. Vagyis a munka mennyisége nem ijesztett meg. Ráadásul úgy döntöttem, hogy pár embert be fogok fogni, hogy segítsenek.  Hálásan hajoltam meg picit a mondottakért.  Nagyra értékeltem, hogy megosztotta velem a tudását. Szükségem volt rá, minél többet akartam róla tanulni.  Ámbár arra picit megtorpantam, mikor engem kérdezett, milyen is lenne a jó vezető. Nem igazán tudtam. Az elődöm, nem sokkal azután tűnt el, hogy az osztaghoz kerültem, őt nem igazán ismertem.  Az életemben pedig ahhoz a daimyo~hoz voltam hű, akit kivégeztek a családommal egyetemben, három éves koromban. Senki nem kért tőlem ilyet, de úgy ítéltem meg, hogy a családom hajlandó volt az életét adni érte, akkor megérdemelte az én életemet is.  Viszont személyesen sose ismertem. Talán Sensei… Bár őt se láttam, hogy milyen, amikor vezetőként van jelen. Sokkal inkább volt tanító, amikor velem volt. Inari~san kamisama. Egy isten nem olyan elbírálás alá esik, mint egy hús-vér főnök. Tőle nem is azokat várják el, mint mondjuk tőlem.  Szóval picit tanácstalanul lestem magam elé pár pillanatig.
   - Talán olyan, mint Sensei? -  gondolkodtam hangosan - Nem sok példa van előttem, bocsánat. - hajoltam meg kínos mosollyal - A kapitányomat nem igazán ismertem, eltűnt, mikor ide kerültem. De talán, mint Sensei. Én egészen biztos, hogy bármikor kellene, elmennék harcolni érte. Ő szigorú, néha nagyon tud kiabálni, vagy eljár a kacsója, és kioszt egy sallert, de aranyból van a szíve! - mosolyodtam el kedvesen.  - Bármikor a kezébe helyezném az életem gondolkodás nélkül! Arról nem is beszélve, hogy ha bajom van, ő is bármikor gondolkodás nélkül kockáztatta meg kockáztatná az életét értem! - nem hiszem, hogy sokan képesek lettek volna egy megzavarodott nogitsune elé vetni magukat, csak hogy én rendbe jöjjek magammal.  Vagy eljönni velem teljesen látatlanba egy démonoktól hemzsegő helyre, csak mert látta, hogy fontos lenne nekem, találkozzon a youkai családommal is.  - Azt hiszem, hogy szigorú, de figyel az embereire. Fontos neki, hogy mi van minden egyes emberrel, aki alatta szolgál. Megköveteli a fegyelmet, és szabályokat állít fel neki, de emellett tudják, hogy bármikor számíthatnak rá. Ezzel egy fajta biztonságot nyújt nekik. Nem mézesmázos, de nem veri át az embereit - vajon az, ha elhallgatok valamit, annak számít? Nem tudtam biztosra. - Azt hiszem, hogy nekem a tiszteletemet egy ilyen személy tudná inkább kivívni. - bólintottam rá, hogy mégis csak sikerült valamicskét körülírnom.
   - Én akkor építeném így az erődöt, ha az egy elterelés lenne. - jegyeztem meg.  - Ha mondjuk ki lenne  a város alatt a csatorna rendszer úgy építve, hogy a katonák is használhassák. Ahhoz viszont a shinigamiknak is kéne ismerni a földalatti járatokat! Akkor tökéletes lenne ez a taktika. Egy sík terepen egy erőd. Az ellenfél megtámadja, és közben a hátukba lehet kerülni, csak hogy mondjak egy példát.  Így viszont, meglátásom szerint egyszerű célpont a város. Nincs megfelelő védelmi rendszer, sem általános stratégia, mit lehet kezdeni egy támadás esetén. Volt erre példa a múltban. Néhány behatoló elég volt hozzá, hogy az egész város tehetetlen legyen. Ráadásul ők használták a föld alatti járatokat, míg a shinigamik annyira nem ismerték a hazai pályát, hogy mozdulni nem tudtak, vagy hogy merre tűntek az idegenek. Abba bele se merek gondolni, hogy akkor mi lett volna, ha nem csak négy-öt suhanc, hanem egy jól megszervezett sereg támadt volna ránk… - itt volt a lemondó sóhaj ideje. - Szóval szerintem kellő felkészülés mellett kiváló stratégiai húzás lehet, de így, inkább származik hátrányunk, mint előnyünk belőle.
Hálásan bólintottam, és hajoltam meg a felkínált lehetőségre, hogy segít a kalligráfiám gyakorlásában. Nem minden nap kaptam ilyen lehetőséget.
   - És Ranshin~san? - pillantottam rá - Milyen vezetőt követne? Milyen az a vezető, aki ki tudja vívni a tiszteletét? Vagy mi határozza meg, hogy valakit elfogad feljebbvalójának, vagy sem? - kíváncsi voltam. Nem csak én. Szemmel láthatóan felkeltette az érdeklődését, hogy szamuráj voltam.  Aprót meghajoltam, ahogy az iskolára és az uram után kíváncsiskodott. - A Hasegawa Eishin-ryū iskolához tartozok - mondtam nyugodt hangon. Legalábbis annak a harcművészetnek, amit most használok, ez volt az alapja. Bár azt hiszem, mára már nem illethetném ezzel a névvel.  - És Ranshin~san? Milyen harcstílust részesít előnybe?  - A kérdésére csendesen elmosolyodtam. - Shinigami vagyok, ez igaz, de ettől függetlenül szamuráj elsődlegesen. Szóval a véleményem azt hiszem így sem változik. Úgy sejtem, hogy egyszerű ember vagyok, azért van így. - pakoltam zavartan egy tincset a fülem mögé - A stratégia persze más, amikor egy ember egymaga harcol, és más, ha csapatok, osztag, vagy emberek vannak a keze alatt, akiket irányítania kell. Más talán a felelősség, hisz amíg egymagam küzdök, első soron a saját életemet teszem penge élre, olyankor viszont lényegesen többet. Amíg szamurájként küzdök, főleg ha csapatban,a saját feladatom kell tökéletesen teljesítenem, azt átlátnom, de egy szamurájnak nem szükséges az egész képet tisztán látnia. Ha az ura részesíti abban a kegyben, hogy beavatja, esetleg kíváncsi a véleményére, az más dolog, de ha nem teszi is ezt meg. Abban a percben, hogy kiadta a parancsot, szamurájként azt kérdés, és főleg megkérdőjelezés nélkül hajtom végre. Viszont, ha az embernek kell a parancsot kiadnia, az teljesen más történet. Azt a részét úgy sejtem, hogy még nem árt tanulnom! - a szemeit figyeltem - Ranshin~san másképp látja? Vagy annyira nincs is nagy különbség? Esetleg jóval nagyobb különbségeknek kéne lenniük? - Már egy ideje nem foglalkoztatott, hogy valóban a Mizushima házat erősíti, avagy csak a hajszíne vörös neki is. A véleménye eddig is tiszta, és célra törő volt. Úgy hittem, tanulhatok ebből az eszmecseréből.



(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #10 Dátum: 2016. Okt. 23, 17:13:56 »
Mizushima!...Mizushima?

Halványon biccentett a kisasszony lelkesen előadott ötletére. Nem teljesen erre kívánt kifutni gondolatmenetében, de érdekesnek találta, miként ragadta meg és formálta saját elképzelése szerint az elhangzottakat. Kissé hevesnek könyvelte el viselkedését, de betudta korának, vagy elhivatottságának. Láthatóan élénken foglalkoztatta a hadviselés művészete. Ebben semmi kivetni valót nem talált, azonban a felvetésére enyhén megdörzsölte állát. Való igaz, hogy akkor és abban a korban, azokkal a feltételekkel, képes volt az említett rendszer működni. Abban is egyet kellet értenie, hogy a feudális kornak megfelelő szabályokra épül fel a Lelkek világa és első sorban a Gotei juusantai. Viszont, és talán a legfontosabb ütközési pont, hogy a történelemben szereplő kaszt erre született. Generációkon keresztül folyt ez a képzés. Apáról fiúra szállt a tudás, vagy éppen mesterről diákra. Családok, klánok, házak, iskolák jöttek létre azon célból, tökéletesen gondolkodó és harcoló katonák lehessenek. A gyermekek ebbe a szellemiségbe születtek. Abban a tudatban nevelték őket a bushido-ban jártas katonák, hogy készek legyenek a halálra. Ez az erős mentális és fizikális felkészülés nem teljesülhetett a jelenlegi Gotei berkein belül. Hiányzott az erős szellemi háttér, valamint a lelkek életkora, addigi életútja, emlékei már egy kész személyt feltételeztek. A bushido lényege, hogy a nyers, érintetlen anyagból gyúrják ki a folyamatosan tökéletesedő anyagot. A kész terméket legfeljebb csiszolni, puhítani, keményíteni lehet, de teljesen átalakítani sosem lehetséges. Emiatt sajnálta, de nem tudott egyet érteni a hölgy feltételezésével, erre a szellemiségre építsék a Gotei juusantai szellemiségét.
- Úgy hiszem kimondta a kulcsszót, amiért nem érthetek egyet Önnel, meijin sama. – Bólintott felé tiszteletteljesen, hiszen ellent mondott neki. Nem szánta sértésnek észrevételét, amit finoman igyekezett érzékeltetni gesztusával.
- A szamurájok körében azért működhetett egy ilyen összetett rendszer, mivel gyerekkoruk óta részesültek ebben a nevelésben. Azonban egy lélek esetében, akiről feltételezzük ideális esetben, emlékszik a földi életére, egyszer meghalt, valamint az Akadémiára kerülte előtt, valahány évet, sőt évtizedet leélt, mennyire rendelkezik a gyermek ártatlanságával és tudásszomjával? – Pillantott a kisasszonyra, milyen válasszal szolgál. - Az ide kerülő felnőttek már valamilyen szinten kiforrt személyiség birtokában vannak. A cél, amit megfoghatunk és közössé tehetünk, egybe vág a szavaival. Valóban annyit tehet a kapitány és hadnagy, minél jobban megismeri a katonáit és egy közös gondolat köré fonja az osztag elveit, miközben az eszmény azonos marad: védd a lelkeket. –
Tette össze tenyereit érzékeltetés gyanánt, hogy találkoznak az osztagok és gotei juusantai elképzelései. Az elmélet egyszerű, azonban a megvalósítás hosszas, fáradtságos munkával kivitelezhető, hiszen nincsenek bevált módszerek. Ahágy osztag, annyi tiszt és ahány tiszt, annyi igény. A kapitánynak, hadnagynak, kisebb egységek vezetőinek rugalmasnak kell lenniük és alkalmazkodniuk kell egymáshoz, önmagukhoz, valamint az osztag és szervezet szellemiségéhez is. Harmóniára kell törekedniük nem pusztán önmagukkal, közvetlen környezetükkel, hanem a közvetett, távolinak tűnő rendszerrel is, amelyben ténykednek. Erre, pedig nem maguktól szükséges rátalálniuk. A kapitány kezében szükséges találkozzanak a szálak és finoman irányítsa őket. Meglehetősen nehéz feladat, ám a ranggal nem pusztán a fehér haori jár. Erről gyakran felejtkeznek el a vezetők. Vállalják felvételével, hogy tesznek azért, ugyanolyan, sőt jobbá válljon a szervezet, aminek részesei. A folyamatos fejlődésnek motivációként kéne őket hajtania.
A beszélgetés további részében passzív fél maradt. Engedte a kisasszony fiatalos lendületét érvényesülni. Némán hallgatta, miként válaszolja meg sorra kérdéseit. Az elhangzott információt mélyen elraktározta fejében. Nem kívánta félbe szakítani észrevételeivel. Úgy ítélte meg, ha eljön az ideje, visszatér ezekhez a témákhoz. Ha egyszerre, minden gondolatuk megosztják, akkor nem marad máskorra és esetlegesen elvesznek az új, friss meglátások. Egyáltalán nem baj, ha egy téma lezáratlan marad. Elvégre, míg a személy figyel és tanul, mindig bővíti, alakítja az elképzeléseit.
- Nem választom a feljebbvalóim. Elfogadom a személyt, akit kineveznek számomra. – Tette vissza háta mögé karjait. - A tisztelet eleve megilleti rangjánál fogva, hisz kapitány, netán hadnagy. Bíznom kell a Gotei juusantai szakértelmében, vagyis a felettesem tudásában is. Senkiből sem válik vezető a kellő tudás nélkül. – Mellette haladó kisasszonyra tekintett. - Az pedig az idő függvénye a személyről mikortól leszek képes tisztelettel gondolni. – Mosolyodott el halványan, hisz láthatóan merőben különböztek elképzeléseik. Abban ugyan megint egyet értett, miként képzelte el az ideális vezetőt, ám épp, azért illették ezzel a jelzővel, mert nagyon kevés esetben volt megtalálható egyetlen személyben. Ha a szolgálati idejét arra fecsérli, ilyen illetőre vár, akkor sem önmagának, sem az osztagának nincs hasznára. Azt kell elfogadnia, amit kapott és azon munkálkodni miként tehetné jobbá, akár önmaga, akár az osztag változtatásával.
- A tisztelet megillet minden kapitányt. El kell fogadni a gondolkodásuk, szellemiségük, érveik, de nem szükséges velük együtt érteni. Arra kell választ találniuk, ők mivel járulhatnak hozzá segítség, vagy akár helyes irányt javasoljanak felettesüknek. A jó katona mindig tanul. Olyan, akár a bambusz. Elszenvedi a csapásokat, de nem törik meg alattuk.-
Nem volt benne bizonyos, mennyire sikerült átadnia gondolatait, ezért csendbe burkolózott. Figyelte a kisasszony reakcióját és igazodni próbált észrevételeihez. Úgy ítélte meg, annyit és olyan formában közöl, amit a hallgatósága kér. Nem kívánt átcsapni felesleges locsogásba. Bosszantó tud lenni, ha a beszélgető partner számunkra érthető elemeket ismétel. Elkerülte volna, sértő legyen magyarázata a rövidesen szamuráj múltjáról értkező kisasszonynak. Az elhangzó iskola említésére halk hümmentéssel kocogtatta meg állát. Kénytelen volt felfrissíteni memóriáját. Jelenleg mindössze az elmúlt kétszáz évben olvasott szakirodalomra támaszkodhatott, melyek viszonylag széles skálán mozogtak. Ha a szerzett tudása nem hazudott, akkor egy igen gyors, precíz és pontos technikát tanító iskoláról volt szó, akik a kardrántás művészetében jártak élen. Elnézve a mellette sétáló hölgyet, mindössze egyetlen kivetni valója lenne a megfontoltság. Talán ez lenne az egyetlen tulajdonság, amit hiányolt magatartásából és igen komoly hátrány lehetett a harcmezőn. Amennyiben ott is lobbanékonysága érvényesült.
- Igazán megtisztelő egy múlt homályába veszett iskola képviselőjével találkozni. – Hajolt meg a kisasszony és így iskolája előtt is. Szándékosan nem válaszolt azonnal a felé érkező kérdésre. Megadta a kellő tiszteletet az iskolának. Nem tett úgy, mintha süket lenne, vagy nem óhajtana válasszal szolgálni. Sem gúny, sem közöny nem ült ki arcára.
- Miként gyakorolja, bővíti tudását mester nélkül? Bár, említett egy sensei-t. Ő, netán még ennek az iskolának képviselője? Esetleg segít a tudását ötvözni egy másik, meglévő harcstílussal? –
Felkeltette érdeklődését a vele szemben ülő harcos. Kifejezetten izgalmasnak találta, amikor a szamuráj eljut arra a fizikális és mentális szintre, ahol képes több harcstílust átlátni, tanulni és fokozatosan beigazítani az addig megszerzett tudásába.
- Az évtizedek haladtával úgy tűnik, hogy a kardforgatás ösztönösebb részét képezi a harcmodoromnak. – Biccentett fejével, miután nyugodt hangon folytatta a beszélgetést. - Ebben némi hiányosságot mutatok. Nincs kiforrt stílusom. A testőrségben és Akadémián tanult harcstílust ötvözöm valamiféle, általam ismeretlen eredetű technikával. Sajnálatos módon az elmém nem emlékszik, de testem gyakran él számomra meglepő mozdulatokkal. Valószínűleg a múltban tanult technika lehet. –
Többet ténylegesen nem tudott hozzátenni. Mindössze találgathatott a mozdulatok jellegéből. Azt sem állíthatta a testőrségben sajátította el, vagy élete korábbi szakaszában tanulta. Nem kapott megerősítést arra vonatkozóan Amatsuji ojou sama-tól, mennyire tértek el kétszáz évvel korábban a képzési módszerek, vagy lehetett alkalma más harcstílusba belekóstolni. Család hiányában, erre rá sem kérdezhetett, valamint a testőrségi tagok sem szolgálhattak támponttal, mivel, akik ismerhették múltját, azok már nem éltek. A negyedik osztag, pedig azt javasolta, engedje, önmagától emlékezzen és ne a másoktól hallott információkra támaszkodjon. Ennél fogva nem kérdezett, ám, így gyakran érezte megfeneklett. Az emlékei legkisebb mértékben sem mutattak hajalndóságot arra, hogy előbújjanak.
- Ehhez kapcsolódóan tehetek egy témabeli kitérőt? – Nem kívánta saját problémájával terhelni a kisasszonyt, de úgy vélte egy ismeretlen és más rangú személy, talán szolgálhat új meglátásokkal, merre induljon el.
- Ön mit javasolna? Mit tegyen valaki, hogy újra emlékezzen? Mi lehetne segítségére ebben? – Fonta össze mellkasa előtt karjait. Mutatóujjával finoman megkocogtatta állát. - Ne vegye tolakodásnak! Mindössze keresem a lehetőségeket és mindig öröm friss gondolatokat hallani. –
Pontosított kíváncsisága okán, nehogy támadásnak élje meg beszélgető partnere a semmiből érkező, személyesebb érdeklődését. Amennyire lehetséges volt, igyekezett rugalmasan igazodni a kisasszony által felvetett gondolatokhoz és nem teljesen eltéri tőlük saját észrevételeivel.
- Érdekes dolgot említett. Miért gondolja a katona és hadvezér nem lehet ugyanaz a személy? – Támasztotta meg állát kézfejével. - Legjobb tudomásom szerint, de javítson ki, ha tévedek. Szamuráj nem pusztán a könnyű, vagy nehézgyalogos katona, hanem maga a daimyo is, aki a parancsot adja. Mindkettő katona. Mindkettő ugyanazt a szellemiséget képviseli. Mindkettő szolgál. Mindkettő ugyanat a célt látja maga előtt, meghalni. Ezek tudatában, miért érzi, ekkora különbség lenne a katona és hadvezér között? –
Felettéb érdekelte a válasz. Megeshetett félre értette a kisasszony szavait, ezért még egyszer átgondolta a szavaiban hordozott, lehetséges tartalmat.
- A bushido mit mond erről, meijin sama? Tesz különbséget szamuráj és szamuráj között származás, társadalmi rang alapján? Más vonatkozik egy nemesre és közkatonára? – Hagyott némi időt rendezhesse gondolatait beszélgető partnere. - „Akit útközben egy váratlan zápor elkap, elkezd rohanni, hogy ne ázzon el. Ha viszont természetesnek vesszük, hogy esőben vizesek leszünk, akkor kedélyünk megnyugszik, még akkor is, ha bőrig ázunk.” – Idézett fel egy könyvből olvasott részletet. A szamurájok között nincs különbség saját felfogásában. Más feladatot láthatnak el, de a hadvezér, tiszt, katona ugyanúgy szolgál, ugyanaz a szellemiség vonatkozik rá. Ennél fogva saját felfogása alapján nincs különbség a határozat meghozója és elvégzője között. A shogun parancsa szerint jár el a hadvezér, aki az ők akaratát érvényesíti és a katona az ő utasításai alapján teljesíti a shogun akaratát, aki pedig a kami szavát közvetíti a földön.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #11 Dátum: 2016. Nov. 02, 20:46:37 »
Mizuhima!... Mizushima?

Elgondolkodtam a válaszán.  Vajon tényleg ennyin múlna? Hogy valaki szamuráj neveltetésbe részesült, vagy sem? Egy pillanatra behunytam a szemeimet, miközben az orrom előtt összeillesztettem a tenyereimet. Egy hatalmas levegőt vettem. Keiko emlékei között kutattam válasz után. Vajon tényleg ennyire mindent meghatározott a származás? A neveltetés ennyire kitörölhetetlen vagy megváltoztathatatlan lenne?  Arról nem is beszélve, hogy már maga, a férfi által kimondott elv nem valósult meg, véletlenül sem.  A lelkek védelme koránt sem volt elsődleges célja a Gotei~nek. A saját bőrömön tapasztaltam ezt meg. De nem hagytam, hogy a keserűség egy picit is erőt vegyen rajtam. Semmi jelét nem adtam, hogy bármiféle személyes érzelmet kiváltott volna belőlem a megjegyzés.
   Az elhangzottak ellenére reméltem, és hittem, hogy még az osztagom tagjai is megtanulhatják a harcosok útját. Azok legalábbis, akik már nem ismerhették azt. Talán a roninként eltöltött éveim miatt láttam ennyivel szabadabbnak a dolgot? Abban sem voltam sziklaszilárdan biztos, hogy én látom helyesen. De ez az én véleményen volt, vállaltam érte a felelősséget.  Meg kellett próbálnom. Persze, amire én készültem, nem a szamuráj rendszer tökéletes leutánzása volt. De merítettem belőle.
   -A közös cél! De ennyi ember… bárkivel beszéltem eddig, mindenkinek határozott célja volt, és nem volt két egyforma… - gondolkodtam fennhangon.  - A lelkek védelme nem épp az a cél, amit a harcosok ebben az osztagban mondjuk azt, elsődleges vágyként megemlítenek. Sokkal inkább, hogy el akarják nyerni a kenpachi címet. Erősebbek akarnak lenni a mostani kapitánynál. De hogy eköré ténylegesen fel lehetne~e fűzni egy osztagot, vagy egy szervezetet, nem tudom, hogy ennyi elég~e. Főleg, mert mindenkinél másképp jelenik ez meg. Mást hoz ki belőlük ez a cél, másképp viszonyulnak pont ezért a vezetőhöz, hisz ő a legyőzendő személy.  - tettem hozzá elmélázva.  Komoly kérdés volt ez eddig is.  Ettől függetlenül megjegyeztem, amiket mondott. Volt egy olyan érzésem, hogy még kell rajta gondolkodnom.  Talán, ha a kapitány ad nekik egy közös célt, úgy még működhet is.  Széles mosollyal hajoltam meg a férfi előtt - Köszönöm a bölcs gondolatot! - Nem tudtam, hogy ő így gondolta~e, és még bennem is csak egy ötlet kezdemény volt, de már alakulóban volt mindenképp. Ez fellelkesített. Így aztán talán érthető volt, kissé energikusabban magyaráztam, mint amúgy szokásom volt.
A kérdésemre kapott válasz viszont egy pillanatra megtorpantott. Értettem, hogy mit mondott, csak meg nem értettem. Talán mert sosem voltam ilyen belenyugvó. Talán az a szintű alázat hiányzott belőlem, ami ennek a férfinek volt az erénye. Becsültem érte, de nem értettem egyet vele.  Valószínűleg túl sok olyan „feljebb valóval” hozott már össze a sorsom, akikre nem volt ez a megállapítás igaz, hogy már azért támasztottam egyfajta elvárást velük szemben.
   - Ezek szerint Ranshin~san hűsége a rendszerhez kötődik? - kérdeztem csendesen. Kíváncsi voltam, így tovább vittem a gondolat menetet - Tegyük fel, persze csak elméleti szinten, hogy van egy rendszer, akihez a szamuráj hű. Mint nálunk a Gotei rendszere. És van egy kapitány, aki jól végzi a munkáját. Az osztaga becsüli, követi az utasításait, ragaszkodik hozzá, hűségesen szolgálja. Ez a kapitány, mivel jól végzi látványosan a munkáját, nem túl valószínű, hogy egyhamar leváltanák, hisz a rendszernek is előnyére szolgál a férfi vagy nő fáradtságos munkája.  Viszont van egy másik egyén, aki megkívánja azt, amit ez a kapitány elért. De nincs sok esélye rá, hogy megkapja, hisz neki pont AZ az osztag kell, talán van neki már másik, talán más oka van rá, hogy ragaszkodjon ahhoz az egy osztaghoz, de ragaszkodik. Ezért egy tervet eszel ki. Titokban ninjákat küld a kapitány otthonára, és aljas módon lemészárolja a kapitányt, a családját, és azokat, akik esetleg később felismerheti, vagy gondot okozhatnak. Minden nyomot gondosan elvarr, és politikailag úgy rendezi, hogy ezek után ő kerüljön a kapitány székében. A rendszer tesz is a dolgát, megválasztják a kapitányt, és a vérrel szerzett posztra kerül. Ha Ranshin~san ebben a képzeletbeli osztagban szolgálna, akkor érdemesnek találná a hűségére ezt a vezetőt? Kétség kívül kiváló érzékkel helyezkedett, félelmetesen jól szervezte a történéseket, és politikai szempontból sem utolsó. Előrelátó, hisz meg tudta jósolni, hogy merre is kell kormányoznia, hogy ténylegesen, a rendszer úgy érezze, saját maga döntött úgy, legyen ő az elhunyt kapitány helyett. Igazán figyelemre méltó képességekkel rendelkező személy, és a rendszer méltónak találta, minden bizonnyal, információ és tudás hiányában, hogy az egység vezetője legyen.  Ha Ranshin~san mégis tudomást szerezne erről, hogy mi történt, mit tenne? - kérdeztem. A hangomon újfent nem érződött más, csak a kíváncsiság.  Tényleg érdekelt ennek a férfinak a véleménye. Vajon ő mit tett volna annak idején, az én helyemben? Én megöltem a szóban forgó földesurat. De én kissé talán öntörvényű voltam világ életemben. Határozott elképzelésem volt, amiktől csak nagyon logikus érvekkel lehetett eltántorítani, és ez csak a legritkább esetekben sikerült.
De nem ragadtam le ennél a témánál. Az iskolám iránt érdeklődött, és ez azon ritka alkalmak voltak, hogy az eredeti iskolámmal mutatkoztam be. Hasonlóképp, mélyen meghajoltam az iskola iránt tanúsított tiszteletadására. Bár a kérdésére felcsillantak a szemeim.
   - Sensei… - elgondolkodtam, hogy hogy is magyarázzam el - Ő tanít rá, hogy a pusztakezes harcmodorom, hogyan tudjam hatékonyan ötvözni a kardforgató iskolámmal, illetve  a lélekölőmmel! - böktem ki végül lelkesen. A kitsunéról természetesen mélyen hallgattam. - És rendszeresen kiáll ellenem. Vele szemben… nem szabad visszafognom magam. Itt, a dojo~ban jobb, ha nem engedem szabadjára a tényleges erőmet, hisz nem felszeletelni akarom az osztagtársaimat, hanem edzeni velük. Sensei~jel viszont nem kell visszafognom magam, sőt! Képes kihozni belőlem, hogy tényleg mindent beleadjak, mint mikor a szamuráj ténylegesen kint a harcmezőn küzd! - észre se vettem, hogy kedvesen mosolyogtam, míg róla beszéltem. Lehet nem gondolta volna az ember a mostani buksimból, hogy épp élet-halál harcok forogtak a fejembe, amiket vele vívtam. 
Amíg magáról beszélt, csendesen elmosolyodtam. Amit említett, nem volt olyan idegen a számomra.
   - Amikor átkerültem ide halálom után, magam sem emlékeztem elég sok ideig semmire. - bólintottam - A testem kezdett el emlékezni először. És nem értettem, hogy miért reptetek meg embereket szimpla reflexből, vagy hajítom el úgy a kést, hogy milliméter pontossággal oda találjon, ahova előtte egy kósza gondolat erejéig eszembe jutott. Netalán miért tudok úgy dolgozni a pengékkel a konyhában, ahogy. A test, a sok éves nevelést nem felejti, ha az elme nem is emlékszik. - picit elandalodtam a nosztalgiára - Ahogy hagytam, hogy tegye, amire emlékszik, az emlékeim is szép fokozatosan jöttek vissza. A helyébe, és megpróbálkoznék azokkal az ösztönös mozdulatokkal! - mondtam csendesen, a földet bámulva. Nem éreztem magam szakértőnek a témával kapcsolatban. - Bár gondolom, hogy ez minden embernek más és más lehet… - tettem hozzá zavartan.  - Nekem annak idején minden esetre ez segített. - fejeztem be.  De valóban csak kitérőként lett ez említve.
   - Ezt eddig sem cáfoltam, hogy a vezető is szamuráj - nyugodt szívvel a szemeibe néztem. - Nem is emiatt vagyok más véleménnyel, ha az egyén, vagy a vezető szemszögéből nézem a dolgokat. A bushido így igaz, mindannyiukra érvényes. A közkatonára, vagy a lovasra ugyanúgy, ahogy a daimyo~ra. De más stratégiailag, ha egy egyénről van szó, , ha csak én harcolok. És más a hadviselés művészete, ha egy csoport irányításáról van szó. Nem mindegy, hogy az ember, egy sakkjátszmában, csak egy gyaloggal kell, hogy lépjen, azt is parancsra, vagy ő kezeli az összes figurát. És ez csak egy játék, nem egy osztag, egy egység, élő emberekkel. - próbáltam szelíd mosollyal elmagyarázni, én hogy értettem a korábban elhangzottakat.  Bár nem tudtam, hogy mennyire érthető így a történet. - Szamurájként az ember parancsot teljesít. Vezetőként, parancsot is kell adnia. - Megint csak kiütközött, hogy a magyarázásban, és a szónoklásban még volt hova fejlődnöm.  - Ranshin~san szerint ennyire nincs különbség? Bármelyik szamuráj lehet hadvezér? - gondolkodtam hangosan - Vagy mert szamurájnak, és hadvezérnek hívtam őket külön? - belekócoltam a saját hajamba elgondolkodva. Igyekeztem megérteni, hisz amiket ő mondott, illettek abba, amiről én próbáltam beszélni.  Lehet, csak nem jól fejeztem ki magam, de az is lehet, hogy valahol elcsúszott kettőnk gondolat menete egymástól, esetleg ténylegesen más a véleményünk.  - Ranshin~san hogy mondaná, van különbség? És ha van, mi? A hadvezér, és a katona között. Nem tudom, hogy csak én fejeztem ki magam rosszul, vagy más a véleményünk. -ismertem be szemlesütve. De régi rossz szokásom szerint, megint rákérdeztem, mert nem értettem valamit.

« Utoljára szerkesztve: 2016. Dec. 02, 21:10:11 írta Aikawa Chiyo »


(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #12 Dátum: 2016. Dec. 02, 23:30:18 »
Mizushima!...Mizushima?

Elmélázott a kisasszony szavain, mely szerint arról érdeklődött: elegendő, ha a fejlődés, erő lebeg elérendő célként a katonák előtt. Technikailag ennél nagyobb motiváció nincs egy harcos számára, mint a felettese nyomába érni. Nem a hatalomvágy vezérli, hanem a tudásvágy, vagyis az azonos szintre kerülhessen, mint az a személy, akit tisztel, megbecsül és szolgál, akkor tökéletesen elegendő ösztönzés. Ennyi, azonban ténylegesen nem elegendő egy szervezet, osztag, hadrend fenntartásához és sikeres működtetéséhez. Szükséges egy elméleti és rend, mely köré felépíti a hadászati, képzési, edzés módszereit. Lehet ez az eszme, akármilyen jelentéktelen, ha ezt mindenki elfogadja, megérti és önmagának tekinti, akkor bármilyen gyakorlati megvalósítást állítsanak össze, hűen követni fogják. Mindennek alapja a meggyőzés. Látni kell a tisztek, rendszer fejével és ahhoz igazítani a saját elképzeléseinket, majd az ebből születő ötlet csírát úgy nevelgetni, hogy elfogadják és szép fokozatosan maguk a tisztek dédelgessék.
- Az már a vezető személyiségén múlik, meijin sama, hogy miként formálja a szervezet ideológiáját és mit képes átadni a tisztjeinek. Sikerhez elengedhetetlen az erős, határozott jellem. Ha a kapitány tettei, vagy szavai által rábírja beosztottjait, hogy higyjenek benne, akkor onnantól kezdve, bármit megtesznek érte. –
Zárta le gondolatmenetét. Nem látta értelmét tovább taglalja a kérdést. Ennyiből is minden bizonnyal nyomon követhető, milyen tulajdoságbeli erényeket tart fontosnak egy vezetőnél. Szinte minden ezen a mozzanaton múlik. Hisz, rengeteg tehetséges karforgató, kidou-t használó shinigami van, akik még sem kaptak osztagot. Nincs meg bennük az a velük született apró mag, amit munkával és odafigyeléssel erős vonássá lehet fejleszteni. Amennyiben valakiből hiányzik ez a kicsiny plusz, úgy nincs mit nevelni és hiába kiváló katona, sosem lesz igazi vezető.
- Részemről a megtiszteltetés Önnel társalognom, meijin sama. – Biccentett határozottan az eddigi szavait megköszönő hölgy felé. Rá ugyan nem pillantott, hiszem sem illetlen nem kívánt lenni, sem zavarba nem szándékozta hozni. Könnyedén folytatta a beszélgetést, mintha meg sem törték volna ezzel az illedelmes közbevágással. Minden további udvariaskodás, vagy kitérő szó nélkül osztotta meg a kisasszonnyal saját elvét, mint harcos, beosztott és katona. A meglátásai úgy festett sok kérdést hagytak nyitva. Talán nem fogalmazott elég világosan elgondolását illetően. Hallhatóan másra következtettek szavaiból, mint, amit saját maga próbált átadni.
A félreértés ellenére nem kapokodott. Türelmesen kivárta, míg a kisasszony megosztja vele összes észrevételét, melyet igencsak szemléletes példán keresztül mutatott be. Minden kétséges információ birtokába kívánt jutni, mivel úgy egyszerűbben válszolja meg a kétkedéseket kiváltó okokat.
- Pontosítanám a kijelentésemet, meijin sama. Nem a rendszerhez, hanem a ranghoz vagyok hűséges, így a mindenkori kapitányhoz is. A kapitány személye természetesen hozzátehet, vagy elvehet mindebből, de pusztán a személyét támadnom nem ajánlatos sem tisztként, sem katonaként, sem férfiként. – Hajolt meg irányába, hogy érzékeltesse nem kívánta megsérteni szavaival. - Shinigami-ként katona, harcos és tiszt vagyok. A rangot betöltő shinigami-nak tartozom hűséggel. A rendszert és engedelmességet képviselem. A személyt, aki betölti a tisztséget, hogy kedvelem, vagy megvetem, már magánemberként teszem. Nem tartanám etikus lépésnek azért ellenkeznem, mert saját értékrendemmel ütközik, melyet a kapitány személye képvisel. – Tartott némi szünetet, mivel érzékelte, ha a kötelesség és személyes motiváció sarkpontjait járja állandóan körbe, nem jutnak előrébb a gondolkodásban. Áttért arra a lehetősége, saját maga, miként próbálná kezelni a kellemetlen helyzetet, még is szembesülne vele.
- Feltevése alapján, ha ilyen helyzet állna fent, nem ítélem megfelelőnek a rangra, előbb magamnak teszem a kérdést: miért? Miben hiszem én, egy tiszt, megállapíthatom egy rangban, illetőleg tudásban felettem álló személyről alkalmatlan a rangjára. A kérdésre egyértelműen találok választ, úgy több lehetőség áll rendelkezésemre. Saját tudásom által segítem a kapitányt, hogy felülemelkedhessen a hiányosságain, vagy a vezetőséget kérem az ész érveim által, gondolják át a kapitány személyét. –
Biccentett fejével, hiszen valóban ezek alapján járna el. Azt nem tartaná járható útnak nyíltan megtagadja felettese parancsait. Hibásnak látná döntéseit, kérné, korrigáljon rajtuk. Amennyiben ez súlyos közvetkezményekkel járna, abban az esetben, újra kérné, lássa be, rossz ösvényt követ. Többszöri közben járása sem vezetne sikerre, vagyis kapitánya megingathatatlan, akkor kérvényezné a többi vezetőnél, világítsák rá, helytelenek az elképzelései. Nyíltan sosem követelné leváltását. Katonaként nem sértheti meg felettesét. Főként nem mások előtt. A kapitányát sosem alázná meg tiszttársai, vagy kapitány társai jelenlétében. Beszélgetéseiket mindig diszkréten intézné, lehetőleg négyszemközt.
- Példájában egyetlen buktató található. Valóban eltüntette a nyomokat, nem vélnék rosszindulatú pletykának? Ön mindent elhinne, amit a feletteséről állítanak? –
Helyezte le az üres csészét maga elé. Nem kívánta mindössze ennyivel megválaszolni a kérdést. Átgondolta az esetet. Beleképzelni magát a helyzetbe. Miként cselekedne, amennyiben ez ténylegesen megtörténne.
- Számtalan példa mutat be hasonló tettet nagy hadvezérek részéről. A legnagyobbak kezéhez gyakran tapadt áldozatok vére. – Nem élt a lehetőséggel hangzatos történeteket sorakoztasson fel szavai igazolására. Helyette, végre közölte saját álláspontját.
- Nem hamarkodnám el a döntésemet. Előbb bizonyosságot szereznék arról, valóban igaz a történet és abban a formában igaz, ahogy hozzájutottam. Figyelném, mennyire szolgálja az osztag érdekeit és tölti be rangját. Amennyiben lenne egyéb motivációja a rangon túl, úgy azokat igyekezném feltérképezni és megérteni. – Biccentett fejével. - Ezek alapján hoznám meg a végleges döntésem. Megosztanám vele, hogy tudomásomra jutott az incidens és nem értek egyet a vezetési metódusával, majd rá bíznám a határozatot, ezek fényében miként rendelkezik sorsomról. –
Meglehet fenntáll az osztagváltás lehetősége, azonban azzal a kapitány tekintélyét ásnám alá és önmagamról állítanék fel, olyan képet a hűségem megtörhető, vagyis nem vagyok megbízható katona. Az alázat elengedhetetlen tiszt életében. Felajánlhatta lehetőségként, hogy elhagyja az osztagot, amennyiben ez kellemetlen a kapitánynak, de sosem mondhatja a szemébe, miatta kíván távozni és egyáltalán nem tartja alkalmasnak a rangja betöltésére. Nem kíván sem lázadást szítani. A harag mindig ellenkezéshez, míg az ellenkezés mindig elégedetlenséghez, míg az elégedetlenség mindig a rend megtöréséhez vezet. Ha nincs meg az egység az osztagon belül, azzal nem pusztán a vezető méltósága sérül, hanem az egész osztagé is. Jobbá kell válni és jobbá tenni az osztagot, amiben szolgálatot teljesít. Ehhez arra van szükség, terelgesse kapitányát és tiszt társait, úgy kötelessége megtenni. Nem sétálhat el a problémák mellett, de nem hiheti, egymaga mindent megoldhat. Együttes erővel kell felülkerekedniük a nehézségeken.
- Nagy tudású személy lehet. – Hajolt meg a kisasszony irányába, némán rója le tiszteletét a szóban forgó mester előtt. Ugyan nem ismerte a gondolatrendszert, melyre építette tanításait, de láthatóan és hallhatóan a maximumot követelte. Valamelyest a bushido-t érinthette, ha arra ösztönözte a hölgyet, szamurájként élje meg önmaga halálát. Nem könnyű minden pillanatban, teljes békességben gondolni életünk végére. Kevesek találják meg benne a tényleges szépséget és nyugalmat.
- Köszönöm a meglátásait, meijin sama. – Hálásan biccentett. Nem kívánta lelombozni azzal a ténnyel, hogy szabadideje nagy részét gyakorlással tölti. Próbálja felidézni, valamint előhívni a mozdulatokat. Azonban gyakran marad segítség nélkül, ami következtében mindössze utólag veszi észre, valamire önállóan reagált teste, de azt nem tudja, mire és miként. - Jövőben nagyobb figyelmet fordítok az ösztönös mozdulataimra. Kérvényezni fogom Hayakawa kimi-nél, bocsásson rendelkezésemre egy tiszt társamat, akivel gyakorolhatok. –
Hallgatott el újfent, átadhassa a szót beszélgető partnerének. Újabb példával élt, majd saját magyarázatába kavarodott bele. Kissé indulatosan túrt bele hajába, melyen halványan elmosolyodott. A kisasszony felettébb kedvelte a részletes szemléltetés formáját. Nem tartotta hiányosságnak, mindössze érdekes tulajdonságnak. Vélhetően a stratégiai táblákat is jobban kedvelte, mert a térképre bökött pálcát.
- A keresett szót már kimondta, meijin sama. – Tartott röpke szünetet. - Felelősség. Valóban ez a legnagyobb különbség. – Kissé előrébb hajolt ültében, érződjön, bizalmas információt kíván megosztani. - Megenged egy tanácsot? Ügyeljen jobban a kimondott szavaira, meijin sama. Egyetlen apró eltérés, látja micsoda káoszt okozott a fejében? - Helyezte magát vissza eddigi pozíciójába. - Én mindössze egyetlen szó kijelentésére kérdeztem rá. Azt állította: „embernek kell parancsot kiadnia”. – Várt csendesen, összeilleszti a kirakós elemeit, miért tette fel eredeti kérdését, nem vélekedik szamurájként a vezetőről. Amennyiben észlelte, hogy megtörtént a felismerés, aprót biccentett az irányába.
- Gyakran jobb kétszer, akár tízszer átgondolni egyetlen választ. Látja, egyetlen szóból, mi lett? – Utalt vissza az előbbi semmisnek látszódó hibát. - Ha egyetlen tiszt félre érti a vezető szavát, szándékát, tettét, abból komoly problémák keletkezhetnek. A jó vezető, legyen megfontoltabb a saját és osztaga érdekében, meijin sama. –
Nem utalt semmire, miképpen személyesíteni sem kívánta megjegyzését. Általánosságban beszélgettek, így meglátásait is ebben a formában továbbította részére. Nem találta hiányosságnak a hevességét. Némi gyakorlással, könnyű szerrel lehetett rajta javítani. Megszüntetni semmi esetre sem lenne tanácsos. Ezek a tulajdonságok tesznek egy-egy vezetőt különlegessé. Ez a saját névjegyük.
- Kérem, engedje meg, hogy pótoljam mulasztásomat. Úgy vélem, illetlenség lenne, továbbra is személytelenül beszélgetnénk. – Kezeit letámasztotta maga elé a padlóra, majd előre hajolt. Nem látta helyesnek, ha önkényesen tanácsokat osztogat a kisasszonynak. Rá kívánta bízni a döntést, miként vélekedik jelenlétéről.
- A nevem Fujiwara Ranshin. Az első osztag tisztje és Mizushima főnemesi család testőre. Rendelkezzen velem, meijin sama. –
Maradt lent a parkettán. Addig nem mozdult, míg engedélyt nem kapott rá. Kizárólag utána indokolta meg hirtelen jött bemutatkozásának okát.
- Bocsássa meg, de úgy véltem, idegenként nem oszthatok meg önkényesen tanácsokat Önnel, meijin sama. –
Ugyan elhívta egy csésze teára, ám ténylegesen két ismeretlen személy. Sem nevüket, sem rangjukat nem ismerik a másiknak. Meglehetősen modortalan lenne, ha tudatlanság mögül hintene el magasztos szavakat. Tekintettel kívánt lenni a hölgyre és rangjára egyaránt.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 14.

Lélekenergia:

60% Complete
72 400 / 100 000

Hozzászólások: 499

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 30 450 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #13 Dátum: 2016. Dec. 21, 00:17:07 »
Mizushima!…Mizushima?

Figyelmesen hallgattam a válaszát. Teljesen más volt, mint ahogy én éltem emberként, és azóta is.  A hűsége sziklaszilárd, ám lényegi és eltérő momentum volt, hogy én személyekhez voltam hű. Óvatosat bólintottam.
   - Úgy hiszem, hogy értem a lényeget. - elérte, hogy tiszteljem ezért a világlátásért. Tényleges szamurájhoz illően beszélt. Még ha másképp is értelmezte a bushido ezen részét, mint én. Azt már megtanultam, hogy tisztelnem kell mások igazságát. Főleg, ha bölcsességgel párosult. Az pedig egy cseppet sem akadályozott meg ebben, ha valamiben másképp gondolkodtunk. Hisz annyian voltunk, és annyi félék, az lett volna furcsa, ha mindenben ugyanazt gondoljuk. Sőt, egyenesen ijesztő volt a gondolat, mindenki ugyanolyan lenne. - Köszönöm a válaszát! - A visszakérdésre elnyomtam egy ravaszkás és elégedett félmosolyt. Figyelt a részletekre. Nem hagyta, hogy az összkép miatt az apróságok pontatlanok legyenek. Becsültem a pontosságát, és az apró részletekre kiterjedő figyelmességét.
   - Valóban sok hadvezér kezéhez tapad nem kevés vér. - bólintottam. Ámbár nem mindegy, milyen módon piszkítja be a kezét egy hadvezér. Szerencsére ezt beszélgető partnerem sem állította. - De hogy elhiggyem, amit pletykálnak a felettesemről, két személyt kell ismernem. Azt, akitől az információt kapom, és azt, akiről az információt kapom. - mosolyogtam immár kedvesen.
Arra hálásan hajoltam meg, amit Sensei~ről mondott. Magam is úgy tapasztaltam. Szerettem a tanítási módszereit, és jól esett, hogy egy óvatosan elhintett jellemzésből, elismerte a képességeit. Arra csak óvatosan pislogtam, hogy megköszönte, amit mondtam. Majd kedvesen elmosolyodtam újfent.
   - Ha véletlen vonakodnának edző partnert adni, ön mellé, ebben az osztagban mindig találhat ellenfelet. És még csak visszafognia sem kell magát, szeretik az itteni fiúk, ha ténylegesen harcolnak velük. - avattam be a nagy titokba - Esetleg, ha van bármi kis emlékfoszlány. Helyekről, tárgyakról, meglátogatni őket. Bár úgy sejtem, ezen már túl lehet. Ezen kívül nem tudom mit lehet. Sajnálom, nem tudok gyorsabb, vagy jobb módszert javasolni önnek - kértem bocsánatot őszintén. Azt tudtam, hogy hihetetlen rossz tud lenni, amikor az embernek ott birizgálják a tudatát az emlékei, még sem tudja előhívni őket. Viszont általában nem véletlen szokta őket senki elveszíteni. Valami fizikai, vagy lelki sokk a leggyakoribb kiváltó oka az amnéziának. Mint például a halálunk, és a lelkünk megtisztítása kellően nagy sokk, hogy az ember mindent el tudjon felejteni. Erről már hallottam mind Suza~chantól, mint Kei~chantól épp eleget. Noha akkupunktúrával elő lehetett segíteni az emlékezést. Ez jó ötletnek tűnt, ámbár magam még nem próbálkoztam volna ilyesmivel. Még nem voltam olyan szinten, hogy biztos lehessek benne, nem ártok, hanem használok a ténykedésemmel. Kei~chant pedig nem igazán engedtem el a Lelkek Világában. Nem tudhattam, hogy ki mennyi érzékelne belőle. Így nem tehettem mást, mint állandó gyakorló partnert ajánlottam a számára. Meg a negyedik osztagot. Ámbár nem voltam rest, elültetni a piciny bogarat a fülébe.  - A negyedik osztagban esetleg nem tudnak erre valami megoldást? Valami kidou~t, vagy gyógymódot, amivel könnyebbé tehetnék az emlékezést?  Az akupuntúra köztudottan hatásos módszer, ha emlékezet kiesésről van szó. Meg lehetne próbálkozni vele. Persze az sem egyik napról a másikra megoldás, de egy viszonylag biztonságos folyamat. Az amúgy sem lenne feltétlen egészséges, ha az embernek pár pillanat alatt kellene végig élnie az egész életét.- jegyeztem meg óvatosan. Elvileg nekik ismerniük kellett az akupunktúrát, legalábbis úgy sejtettem, hogy nem ismeretlen a számukra. Még Risu~chan is említette, hogy van akupunktúra térkép a könyvtárukban néhány. Épp ezért nem is értettem, hogy ők miért nem vetették fel magát a gondolatot. Nem volt kétségem afelől, hogy teljes mértékben hatásos lett volna.  - Ha netalán nem értenék, hogy mit szeretne, említse meg nekik a sishencong, xinshu, pishu, zusanli, shenshu, és a  zhaohai pontokat. Ettől egészen biztos, hogy megered az emlékezetük. Ezek mellé gyógynövények is vannak, amik segíthetnek az elveszett emlékek visszaszerzésébe. Erre is nyugodtan rá lehet náluk kérdezni, hátha elkezdenek ilyen irányba is gondolkodni. Ha nekik volnék, akkor a Kislevelű Bakopa~t mondanám - biccentettem elgondolkodva kissé oldalra a fejem - Bacopa scrophulariaceae a botanikai neve. Ebből a régiek olyan hét grammnyit felkevertek mandulával, és borssal. Ez az akupunktúra mellé kifejezetten jót tenne. Segítené egymást a kettő a véleményem szerint.  Esetleg, még a hipnózist szokták ilyen téren emlegetni. De azt csak akkor, ha Ranshin~san teljes mértékben megbízik abban a személyben, aki a hipnózist végzi. Másképp semmiképp se engedje!  - hajoltam meg. Ennél több tényleg nem jutott az eszembe.  Ezek nagy része is Kei~channak voltak köszönhetőek.
Figyelmesen hallgattam a kérdésemre adott válaszát.  Tény és való, valóban szükség volt a kamik útmutatására, és támogatására, ám nem volt mindenki olyan módon beszélő viszonyban velük, mint én a saját istenségemmel.  Nem véletlen volt szükségük omnyoujikra, tanácsadókra. Nem szándékoztam ebbe a témába jobban belebonyolódni. Talán, ha már ténylegesen, és jobban megismertük egymást, még visszatérünk majd rá. Afelől nem volt kétségem, hogy nem most beszélgettünk utoljára. Élveztem a társaságát, így nem terveztem, hogy többet ne zaklatnám a kíváncsiságommal. Nem sok mindenkivel tudtam érdemben ilyen féle beszélgetést lefolytatni. És neki még a felettese sem voltam, hisz nem volt 11. osztagos. Ismertem volna, ha az én tisztem lett volna.
Arra csak csendesen meghajoltam.  Nem tudtam vitába szállni vele. A félreértések elkerülése valóban fontos volt. Talán, ha egy egységes jel, vagy nyelvrendszert állítanánk fel… aztán eszembe jutott, hogy ez vagy segít, vagy csak tovább bonyolítaná a helyzetet, így egyelőre nem erőltettem a dolgot. Bár nem dobtam teljesen el. Talán csak kicsi finomításra volt szükség. Mondjuk, csak egyes osztagok, vagy vezetők lehetnének bevonva. Minden esetre félre tettem a hirtelen jött gondolatot.
   - Ezzel teljes mértékben egyet kell, hogy értsek Ranshin~san. Főleg, hogy most  a saját bőrömön tapasztaltam meg. - bólintottam egy aprót zavartan.
Arra főleg zavarba jötten pislogtam rá, amikor közölte, hogy úgy érzi, illő immár ténylegesen is bemutatkozni. Persze, magáról beszélt, de ha ő bemutatkozott, akkor az illem úgy diktálta, nekem is viszonoznom kell a gesztust. Végig futott a fejemen, hogy most lebuktam. Persze nem adtam ennek látható jelét. Ahogy bemutatkozott magam is meghajoltam irányába, viszonozva a gesztusát.
   - Igazán örvendek Ranshin~san, hogy megismerhetem. Én Aikawa Chiyo vagyok. A tizenegyedik osztag kapitánya. - érzékeltem, hogy lényegesen rövidebbre sikeredett a bemutatkozásom. Semmi más egyedi titulust nem tudtam felmutatni. Vagy amit fel tudtam volna, azzal meg nem dicsekedtem inkább. Így viszont maradt ennyi. A nevem, és az osztagom. Reméltem, hogy nem tartom fel, főleg mert még nem szándékoztam Shuu~chanhoz elvezetni.  - Ranshin~san. Lehet még egy kérdésem? - néztem rá várakozóan. Csak ha megkaptam a beleegyezését, folytattam - Mi a véleménye a csatarendekről itt Tiszta Lelkek városán belül? Miben alakítaná őket, vagy mit gondol, hogy lehetne shinigami baráttá formálni őket? Alakítaná őket? Azért más képességek, és más fenyegetésekkel kell a halálisteneknek szembe nézniük, mint annak idején a szamurájoknak kellett. Persze tudom, hogy sokszor nem osztagonként küldik ki a harcosokat kiküldetésre, hanem sokszor külön válogatnak össze embereket. De mi erről az ön véleménye? - lestem rá kíváncsian csillogó szemekkel.
 


(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
12 900 / 15 000

Hozzászólások: 31

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 4 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #14 Dátum: 2017. Jan. 13, 22:40:38 »
Mizushima!....Mizushima?

Becsülte a fiatal hölgyben, heves természete ellenére könnyedén elfogadta, sőt megköszönte mások véleményét. Egyenesen erényének tekintette ezt a nemes tulajdonságot. Gyakran ragadták el az érzések még a legnagyobb tudósokat is, amikor megállapításaik szilárd falakba ütköztek. Sokszor élheti meg támadásként az ember, valaki másképpen vélekedik ugyanarról. Ezzel megrendíti a saját hitében, sőt megkérdőjelezi annak hitelességét. Ennél fogva, indokolt lett volna a hölgy felháborodása, miért kíséreli meg idegenként kioktatni. Ugyan, ténylegesen nem annak szánta szavait, de végiggondolva az elmondottakat, megállta volna helyét a feltételezés. Némileg, elengedte magát és többet mondott, mint illett volna. Nem kívánta feltárni, mennyivel másabb szemszögből vizsgálnak egy cseresznyevirágot. Ugyan izgalmasnak találta, hiszen ezzel ő is megismerhette más nézetét, de talán első alkalommal, még nem kellett volna, ennyire részletesen kifejtenie gondolatait. Ugyan törekedett, minél jobban mérlegelni szavai súlyát, mielőtt ténylegesen kimondta. Ettől még érzékelhetően nem lett könnyed beszélgetésük. Meglehetősen súlyos problémákat érintettek, bár ténylegesen csak a felszínűket surolták.
Restellte mulasztását, ilyen komor irányt vett első találkozásuk, ám nem látta szükségét szabadkozzon, vagy elnézést kérjen. Ahogy ezt ellenkező esetben sem várta el. Finoman emelte meg kézfejét arra, hogy emlékezést érintő felvetése mentegetőzést váltott ki beszélgető partneréből. Ártatlan tájékozódásnak szánta. Nem várt sem kész tényeket, sem megváltó ötleteket. Foglalkoztatták a lehetőségek és úgy ítélte meg, hasznos lehet egy ismeretlen, valamint ellenkező nemű személy álláspontját meghallgatnia. Az elmúlt kétszáz évben, melyre emlékezett kőkeményen megtanulta, gyakran merőben más a nők gondolkodása, mint férfi társaié. Sokszor láttak meg olyan aprónak tűnő részletet, melyről kiderült fontos alapja az egész szerkezetnek. Természetesen ez fordítva is igaznak bizonyult. Üdítő szinfoltja volt az életnek, mennyire különbözőek tudtak lenni.
Konklúzióként levonható, hogy a kisasszony nem okozott számára csalódást, hiszen kapott választ. A rövid „nem” is tökéletesen elegséges reakcióként szolgált volna. Lekötelezte igyekezete, sőt értékelte a javaslatait. Döntést nem hozhatta meg Hayakawa-kimi nevében, de átgondolandó ötlete. Az orvosok, miként a szóba került negyedik osztag is szorgalmazta járjon, minél ismeretlenebb helyeken, elegyedjen szóba, minél több idegennel, akár ellenszenvesnek tűnő egyénnel is. A felépüléséhez szükségesnek ítélték a környezetváltozást. Harcosként, pedig kíváló tanácsnak látta, ha olyan személyekkel gyakorol, aki előtt ismeretlen szokásai, mozdulatai, harcmodora.
- Elgondolkodtató ajánlat. – Biccentett a hölgy felé. - Hálásan köszönöm a kedvességét. Észben tartom az ajánlatát és igénybe veszem, amennyiben Hayakawa-kimi ezt találja célravezetőbb megoldásnak. – Tartózkodott tőle, nyíltan jelentse ki, elfogahatónak tartja kezdeményezését. Addig nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, míg nem tartja kezében felettese engedélyét. Kizárólag ezt követően járulna a hölgy elé, hogy újból megvitassák az esetleges edzések részleteit. Nem kockáztatná meg, kellemetlen helyzetbe sodorja bármelyik érintett felet, mert nevében határoz. Türelmmel kivárja a sorát, míg előhozakodhat a hölgy javaslatával Hayakawa-kimi-nek.
- Természetesen. Az incidenst követően orvosi ellátásra szorultam. Azóta, Amatsuji ojou sama külön kérésére, folyamatos járok ellenőrzésekre. A negyedik osztag sem akkor, sem az elmúlt években nem talált rendellenes elváltozást, ami indokoltá tenné, miért nem térnek vissza az emlékeim. – Mélázott el egy pillanatra, ám ténylegesen nem bukkant olyan látogatásra, ami ennek ellenkezőjét támasztaná alá.
- Ugyanazt javasolták, mint Ön, meijin sama. – Alig észlelhetően borzongott meg a tűk említésére. Amatsuji ojou sama komoly szankciók bevezetésével igyekezett kiküszöbölni lemaradását a méregellenállás tekintetében. Számtalan alkalommal mutatta be rajta a dobótűk pontos használatát, hogy ezzel is ösztönözze szervezetét a védekezésre, majd befogadásra, végül az immunitás kifejlődésére. Lekötelezte eltökéltsége és szándéka, minél hamarabb kiküszöbölhesse hiányosságát.
- Bizonyosan hatékonyabb lenne az emlékezetemre ebben az alkalmazásban, mint, ahogy én részesülök belőle. – Mosolyodott el halványan. - Feltételezem, ismeri az Amatsuji testőrök sajátosságát. – Türelmesen kivárta a válaszát. Nem kívánt meggondolatlanul kiadni titkokat, így óvatosan igyekezett fogalmazni. - Amatsuji ojou sama elárulta az én képzésemből kimaradt, így meglehetősen gyakran találkozom tűkkel. – Megadóan sóhajtott fel, ám nem felejtette el memorizálni, milyen fogalmakat használjon az akupunktura említésénél. Hálásan biccentett a fiatal hölgy felé, amiért megosztotta vele a tudását. Magabiztosan szólalt fel, vagyis egyértelműen meggyőződés beszélt belőle. Vélhetően tisztában volt a szavak értelmével, melyre bizonyíték, hogy a növényt sem hétköznapi nevével illette. Megeshet a véletlenek összjátéka, éppen ismeri az emlékezetkiesés lehetséges ellenszereit, ám válaszai túlontúl részletgazdagok voltak.
- Helyes a feltételezésem, hogy érdeklik a hagyományos gyógyítás iránt is? – Dörzsölte meg állát csendesen. - Ismeri talán, Amatsuji-kimi-t? Úgy vélem, bőven akadna közös témájuk. Lenyűgöző tudással rendelkezik a gyógyítás művészetében. Bátran ajánlom, ha elmélyíteni szeretné ismereteit a témában. –
Könnyed biccentéssel zárta le az amnéziáját érintő értekezést. Ha pedig ennél a kérdéskörnél jártak, megejtette bemutatkozását, még se társalogjanak idegenekként. Halvány mosollyal reagált a fiatal hölgy kimondott szavain. Arcát takarta a padló, ám az elhangzó rang nem váltott ki belőle heves reakciót. Nyugodtan egyenesedett fel. Eddigi ülő helyzetét vette fel. Nem mutatta feszengés jelét, hiszen nem érezte úgy, bármelyik oldalról változtatna viszonyukon a nevük, netán rangjuk elhangzása. Hálás volt, hogy megtisztelte bemutatkozásával. Valaki nevét ismerni nagy kincs, hiszen a személy egyik legfontosabb ismertetőjelének minősült. A beszélgetést személyesebbé, sokkal privátabbá tette. Erről, manapság gyakran elfelejtkeznek.
- Lekötelez vele, Aikawa ojou sama. – Biccentett a fiatal hölgy felé. - Csatarend? – Támasztotta meg állát. Komolyan gondolkozóba esett a felvetésen. Legjobb tudomása szerint nincs bevált stratégiája a Gotei Juusantai-nak. A kapitány, maga határozza meg, miként veti be a tisztjeit. Alapítását követően ugyan akadtak elképzelések az osztagok funkcióját tekintve, hiszen nem véletlen a városon belüli helyzetük. Ezen túl, azonban nincs sem alkalmazott, sem megfogalmazott, egységesített rendszere.
- A halálistenek harcmodora az egyéni képesség kihasználására épül. A szamurájukkal ellentétben meglehetősen széles skálán mozog tehetségük. Ennél fogva sokkal nagyobb hangsúlyt kap az egyéni teljesítmény. – Fonta össze mellkasa előtt karjait. Nem kívánt leragadni az emberi és lélek harcosok összehasonlításánál. - Ahol az egyén akarata érvényesül, ott lehetetlen átfogó rendszer kialakítása, így a robosztus csatarendek sem bizonyulnának működőképesnek. Említette a következő problémát. Jelenleg kis csapatokban, változó felállásban teljesítenek küldetést. Tehát, nincsenek állandó társaik, vagy pozíciójuk. Erre megoldást nyújthat, ha az Akadémia évei alatt felmérik a képességeit és besorolást kap. Például a harc modora alapján. Távolsági, közelharcos, pusztakezes, kidou specialista, fegyverforgató. Ezáltal, ha küldetésen vesz részt és ismeretei szerint pusztakezes harcos, akkor tudja magáról, hogy a csapat közepére, hátuljára, vagy a gyógyító mellé álljon, hacsak a felettese másképp nem határoz.-
Fűzte hozzá a biztonság kedvéért, hiszen az egyén akarata felett állt kapitánya és hadnagya szava. Erről az igen fontos szempontról nem felejtkezhetett meg.
- Amennyiben a katona ismeri a képességeit, már tud mérlegelni, hogyan haladjon, vagy reagáljon helyesen. Illetve, erre már építkezhet a kirendelt kapitány is. Látja a csapat felállását, rögtön kap egy képet a képességeik fajtájáról, így számolhat vele a későbbi formációk során. –
Jelenlegi rendszer fennállása mellett ezt találta a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ezáltal hatékonyabbá válhat az együttműködés az osztagok és tisztek között. Az ismeretlen halálisteneket irányító kapitány, esetleg hadnagy is kihozhatja a szárnyai alá került katonákból a maximumot. Valamint éles helyzetben, jelentősen lerövidül a reakcióidő. Gyorsabban, hatékonyabban, erősebben reagálhatnak támadásokra.
- Önnek, talán akad ennek megvalósítására konkrét elképzelése, Aikawa ojou sama? Netán megfogalmazódott már fejében egy alkalmazható csatarend? – Simított végig állán. - Régi csatarendek bármelyikében lát lehetőségek? Talált megfelelőt, ami Ön szerint működhetne a Gotei Juusantai esetében? –