Szerző Téma: Szentélyecske, és a titkos Hold kapu  (Megtekintve 1980 alkalommal)

Description: avagy a titkos átjáró a 10. osztag területére

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #15 Dátum: 2017. Márc. 01, 22:54:54 »
Mizushima!... Mizushima?

Szóval már volt orvosnál. Nem mutattam ki, hogy örültem ennek a hírnek. Bár az Amatsuji testőrség felemlítésére picit oldalra döntöttem a fejem.
   - Volt már hozzájuk szerencsém. Kihez jó, kihez rossz formába. A család több tagja is az osztagban szolgál, szóval óhatatlan beléjük botlik az ember lánya, ha nem vigyáz. - bólintottam. Az más kérdés volt, hogy ki hogy úszta meg az ilyen találkozásokat. Ha úgy érzékeltem, hogy túllépik a nekik megszavazott hatáskört, és olyan után is kíváncsiskodnak, ami után nem kéne, akkor nem mindig maradtak a tudatuknál. Erről persze már mélyen hallgattam. Legalábbis az eszméletvesztés részéről. - Már volt szerencsém látni néhány testőr felkészültségét. - igyekeztem finoman fogalmazni. Azt pedig kedvesen hallgattam el, hogy mióta Kei~chan elkezdett tanítani a saját harcmodorára, azóta még kíváncsibban játszom el a túl buzgó testőrökkel.
- Azért nem mindegy, hogy azok a tűk miként is vannak használva… - sóhajtottam egy aprót a megjegyzésére, hogy képzés pótlással veszik egybe a történetet - Ez igaz, hogy az előbb mondtam, hogy a küzdelem, mint olyan segíthet, ám valamiért nem az akupunktúrás kezelés alatt gondoltam. - simogattam meg zavartan a vörös üstököm. - Speciális képzési mód, nem vitatom, de a képzés kiegészítése nem helyettesítheti magát a kúrát véleményem szerint.
A megjegyzésére, hogy láthatóan érdeklődök a téma iránt, parányit meghajoltam. Nem akartam előtte titkolni, hisz nem szégyelltem a tényt. Valóban foglalkoztatott a kérdéskör.
   - Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy kidou~val nem nagyon tudok senkin segíteni. Sem meggyógyítani nem tudok senki, ha szeretnék, akkor sem. - nyugodt szívvel figyeltem az arcát. Persze épp csak annyira, hogy még neki se okozzak ezzel kellemetlenséget. - Annak idején a tanítóm mindig azt mondta, hogy aki megtanulja, hogy veheti el mások életét, annak azt is meg kell tanulnia, hogy hogy óvhatja meg mások életét. Nagyon sokáig azt hittem, hogy arra érti ezt, hogy mire használom a kardom. Hogy másokat megmentek vele, vagy csak gyilkolok. Sok idő kellett hozzá, hogy felfedezzek egy másik lehetőséget is ezen a téren. - mosolyogtam rá titkolatlan lelkesedéssel. - Igaz még most tanulom, hogy ez is kétélű fegyver lehet, de úgy érzem, hogy valójában ez a két él, hogy mondjam úgy, egy egész része. És szeretném az egészet megismerni! Nem csak az egyik, vagy a másik oldalát. - lehajtottam a fejem.  Nagyzolónak tűnhetett ez a vágyam, még sem éreztem annak, hisz mindenki a tökéletesség megismerésére, és megfogására törekedett, úgy sejtettem. Még ha egy egész életen végig tartó tanulásról volt szó, akkor is.
   -Amatsuji-kimi? - döntöttem oldalra a fejem. Akár hogy törtem a buksim, ötletem sem volt, hogy kit is illethet ilyen névvel. Próbáltam rájönni, de vagy nem ismertem az illetőt, vagy csak nem ilyen megszólítással. -Amatsuji-kimi néven kit tisztelhetek? Bocsássa meg Ranshin~san, hogy ilyen tudatlan vagyok, de ennyiből nem jöttem rá, hogy kiről is lehet szó - hajtottam fejet.
Titkolatlanul kíváncsi voltam az ismeretlen személye iránt. Ha ilyen témában ilyen elismerésre méltó ismeretek birtokába van, márpedig nem volt okom kételkedni a férfi szavában, akkor mindenképp örömömre szolgált volna találkoznom ezzel a személlyel.
Nem mutattam, de picit húztam a nyakam, mikor bemutatkozásra került a sor.  Ámbár megkönnyebbültem, mikor a rangom elhangzása után se bánt velem másképp. Legfeljebb a megszólításom változott. Igaz, azon szolidan majdnem megfulladtam, de igyekeztem azt nem túl látványosan művelni. Viszont, hogy nem bánt velem másképp, ezt nagyra értékeltem.  Sokaknál nem volt ez így.  A neve viszont nem volt ismeretlen. Bár egyelőre nem mertem kimondani hangosan, de a Fujiwara, ha az Élők Világába élő Fujiwara család egy tagja, akkor ez titulus sokkal inkább illette volna őt, mint engem. Kíváncsian Kuro~chan után lestem, de némaságba burkolózott. Nem tudtam, hogy örül a hallottaknak, avagy annyira nem. Nem erőltettem a témát, bár nem is felejtettem el. Alkalom adtán, ha már talán jobban ismerjük egymást, rákérdezek majd, hogy erre emlékszik~e.
A kérdésemre adott válaszán viszont elgondolkodtam.
   - Talán pont ez a gyengesége is a történetnek. Furcsán hangozhat ez pont a 11. osztag kapitányának a szájából. De ha az Akadémián igyekeznek is kihozni az egyének saját képességét, azt nem tanítják meg nekik, hogy a saját képességüket csapatban hogy használják.  Nem egyszer láttam már olyat, hogy kiküldtek egy csapatot, és nem csapatként működtek együtt, hanem egy rakás egyén volt ott. Akik nagyon jól tudták a saját egyéni különlegességüket használni, de nem hangolták össze a dolgokat, mert hogy is hangolhatták volna, soha nem tanulták, hogy hogy kell. Számomra ez most azért volt kérdés, mert úgy érzem, hogy ettől megtanulhatnának az emberek ténylegesen csapatban dolgozni. És akkor érvényesülhetne az egyéni  képesség is jobban. Nem ütnék ki egymást, csak mert láb alatt vannak egymásnak, vagy nem figyelik, hol a másik. Ha még van velük egy kapitány, vagy egy hadnagy, akkor még jobb a helyzet, de lássuk be, lehetetlen kérés lenne, hogy minden küldetést egy kapitány vagy egy hadnagy vezessen. - elgondolkodtam - De nem tudom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. Talán, ha többet is meg kéne tanulniuk! - hirtelen egy kissé talán gonosz mosollyal döntöttem oldalra a kobakom elgondolkodva - Talán az lenne inkább a cél, hogy ténylegesen tanulják meg a csapat munkát, és tanuljanak egy kis stratégiai gondolkozást.  Persze nem az a cél, hogy helyettem, vagy a küldetés vezetője helyett ők hozzák meg a döntéseket. Inkább az, hogy amikor nem vagyok ott, olyankor se vágják le egymást.  - nem tudtam, hogy sikerült~e úgy megfogalmaznom, hogy ne legyen félreérthető. -  Talán, hogy megtanulják, hogy a csapatmunkával erősebbé válhatnak, mint magánzókként.  Erre, hogy ezt meg tudják tanulni, Ranshin~san mit gondol a legcélravezetőbb megoldásnak? Azt hiszem helyesebb lesz, ha így teszem fel ezt a kérdést - mosolyogtam kíváncsian. Őszintén érdekelt a véleménye.  Több szem, többet lát, ezt szokták volt mondogatni mindig.




(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #16 Dátum: 2017. Ápr. 09, 00:36:51 »
Mizushima!....Mizushima?

Aprót biccentett a válaszon. Nem mutatta, hogy észlelte a kapitány szavaiból kihallatszó enyhe iróniát. Vélhetően nem ápolt súrlódásoktól mentes kapcsolatot a testőrség tagjaival. Ennek okára ugyan nem volt rálátása és hatáskörét sem kívánta azzal túllépni olyasmi iránt érdeklődik, mely nem tartozik személyére. Biztos volt benne, hogy Amatsuji ojou sama-val bármikor leülhettek és megvitathatták a nézeteltéréseket. Vezetőjüket, ugyan az utóbbi hónapokban látta mindössze, hiszen az előző évekre nem emlékszik, ám a megfigyelései alapján, olyan személyt ismert meg benne, aki mindig fogadta a hozzá érkezőket. Mindenkit meghallgatott és igyekezett legjobb tudása szerint eljárni a kínos ügyekben. Tisztelte az elkötelezettségét és nyitottságát.
Pusztán az elhangzottak tartalmára és az általa betöltött pozícióra szűkítve, következő kép rajzolódott ki előtte: probléma egyik forrása a foglalkozásukból ered. A testőr mindig testőrként köteles viselkedni, ám shinigami-ként kötik a Gotei Juusantai szabályai. Ezekből gyakran keletkezhettek ellentétek, tehát ebből kifolyólag megértette, ha neheztel a testőrség, vagy inkább annak elvárásaira. Másrészt, nála szolgált hadnagyként Mizushima shi-i, így az osztagban található testőrök száma is magasabb volt az átlagosnál. Frusztrálóan hathatott ennyi idegen tartózkodik a kerületben.
- Úgy hiszem félre értette a szavaimat. – Emelte fel enyhét kezét, türelmét kérje a másik félnek. Észlelhetően másképpen értelmezte könnyelmű megjegyzését. Nem kívánta, hogy rossz véleménnyel legyen feletteséről. Tisztában volt vele, miért így járt el, beleegyezését adta, így az őt ért vádak sem lennének jogosak.
- Ojou sama az engedélyemmel járt el. Említettem, hogy falakba ütköztem az emlékeim előcsalogatásában. A felettesem segítségét kértem. Egyeztettünk Amatsuji kimi-vel, aki jóváhagyta, hogy kísérletet tegyünk, hátha a testem emlékezni kezd és ez beindítja a tudatomban is a folyamatot. Erre találtuk ki ezt a kissé drasztikus módszert. – Mosolyodott el halványan. - Tájékoztattak a kockázatokról, ám úgy ítéltem meg, rontani már nem ronthat a helyzetemen és amennyiben minimális javulást érhetünk el, már megérte. –
Magának a méregpróbának létjogosultságát nem kérdőjelezte meg. Minden ninja klánnak, harcos családnak, vagy nemes generációnak meg volt a maga sajátossága. Az Amatsuji-k ezt az utat választották. Elfogadta és nem kérdőjelezte meg. Biztos benne, hogy belépése alkalmával sem titkolták el előle a részleteket. Jelenleg sem hallgatott el a testőrség vezetősége tagjai elől információkat. Minden fontosabb történésről, netán változásról, időben értesültek. Amatsuji ojou sama, pedig gyakran kikérte véleményüket.
- Ojou sama ellenezte a kísérletet, ennek ellenére teljesítette a kérésemet. Hálás vagyok a kedvemért akarta ellen cselekszik. – Röpke szünetet tartott, mielőtt folytatta volna. - Kérem, legyen vele elnézőbb! Nem kívánom befolyásolni a meglátásaiban, azonban kérem, ne ítélkezzen a testőrség munkája, vagy annak vezetője felől míg nem vált ojou sama-val néhány szót négyszemközt. –
A vezető nevében nem hívhatott meg hozzá idegeneket vendégségbe. Helyette sem beszélhetett, de szentül hitte, számtalan félreértést és kellemetlenséget el tudnának simítani, ha személyesen találkoznának. Biztos benne, rátalálnának megoldásra az osztagot érintő testőrségi kérdésekben, miként az Amatsuji-k által követett eszméről is átfogóbb képet kaphatna, ha maga a vezető mesélne róla. Nála alkalmasabb személy nincs, akivel erről társaloghatna. Sajnálatos módon önmaga nem felelt meg ennek a kritériumnak. Számtalan részletről nem volt tudomása. Ugyan szabadidejét arra használta a hiányosságából lefaragjon, még, így is messze állt az elfogadható szinttől.
Az ebből felmerülő újabb témára, mindössze elismerően biccentett fejével. Tiszteletre méltónak találta, hogy beismerte egy gyengeségét, miként azt is, rászánhatta az idejét, megtalálja, mivel pótolhatja. Komoly erőfeszítésekbe kerül rátalálni arra, amibe kellő energiát fektetve helyettesíthető, vagy éppen áthidalható egy ilyen képesség.
- A tanítója büszke lehet Önre. Igazán nemes utat választott magának. Remélem, sikerrel jár mindkét oldal feltérképezésében. – Hajtotta le fejét tisztelete jeléül. - Nem veszi tiszteletlenségnek. Megkérdezhetem, mi vezette idáig? Miből született az elhangzott tanítás értelmezése, vagy mi volt az a pont, amikor tudta ez a kulcs? –
Dörzsölte meg elmélyülten állát. A szavai alapján, nem egyik pillanatról a másikra gyulladt fel elméjében a lámpás. Kellemetlen, sebeket feltépő beszámolóra nem vágyott. Mindössze érdekelte maga a folyamat. Miként jutott el odáig, felismerte, mit jelenthet még a tanítás és miután megtalálta számára mit jelenthet, miért éppen ezt a formáját választotta. Rengeteget elárulhatott a személyiségéről, ami egyre inkább foglalkoztatta. Érdekesnek találta, valaki ilyen elveket valljon a Gotei Juusantai berkein belül, még akkor is, ha elismerte származását tekintve szamuráj volt. Vélhetően nem lehetett előtte ismeretlen a bushidou, így az általa képviselt szellemiség sem veszhetett ki belőle.
- Én kérek elnézést! Tekintettel lehettem volna arra, pusztán a testőrségen belül ismerik az általam használt megszólítási formulákat. – Hajolt meg bocsánatkérés gyanánt. - Vezetőnk édestestvérét, Amatsuji Akira-t illetem ezzel a megszólítással. – Mosolyodott el halványan, miután látható érdeklődéssel pillantottak felé.
- Nyugodt szívvel keresse fel, amennyiben ideje engedi. Úgy hiszem, örömmel venné a téma iránti érdeklődését. Szívesen fogad minden látogatót. Biztos vagyok benne, arra kapna észbe, tea mellett, baráti hangulatban értekeznek. –
Biccentett felé kedvesen. Ismerte már a férfit annyira, hogy ezt bátran kimondhassa. Egyetlen alkalmat sem lenne képes említeni, amikor pusztán felemelte hangját másokkal szemben. Végtelen türelemmel és kedvességgel viszonyult mindenkihez a környezetében. Tisztelte a tudását, miként a nagylelkűségét és tisztaságát is. Emellett féltette, éppen ezt használják fel ellene. Nem véletlen kérte a testőrséget rá, őrjáratok alkalmával ellenőrizzék, minden rendben legyen vele. Tudta, hogy vezetőjüket a szeretett testvérével kényszeríthették sarokba. Nem kívánt erre lehetőséget adni.
Ezután soron következő bemutatkozás nem különösebben rendítette meg. Elkönyvelte az immár tényekként megszerzett tudást, majd ehhez igazodva, folytatta a társalgást. Rövidesen visszatértek találkozásuk kezdeti témájához. Csendesen megvitatták a régi időkben, embereknél, valamint a Gotei Juusantai szervezetén belül használt harcmodorokat, vagy azok lehetséges változatait.
- Ugyan, miért lenne furcsa? – Pillantott fel a véleményét kifejteni készülő kapitányra. - Minden élőlénynek van elképzelése egy adott helyzetről. Miként minden élőlénynél eltérő ez az elképzelés. Jelenleg egy kapitány észrevételeit hallgatom. A személyét, nem pedig az osztagától elvárt mentalitást. – Biccentett az irányába. - Kérem, esetemben tekintsen el a ténytől, honnan érkeztünk és milyen rangot töltünk be. Az Ön személyes meglátásai érdekelnek. –
Az elmarasztaló szavaiból ítélve, jobbnak látta már az ismeretségük elején tisztázni, hogy sosem az ideára kíváncsi, hanem a mögötte álló egyénre. A tizenegyedik osztagról kívánna többet megtudni, mindössze be kéne mennie a könyvtárba. Már pedig őt nem ez foglalkoztatta.
- A felvetés mindenképpen megfontolandó! Mindössze a kivitelezés kíván alaposabb tervezést. – Ütögette állát ritmusosan. Végiggondolta a lehetőségeket és buktatókat egyaránt. - Az nyilvánvaló, hogy a legnagyobb problémát a helyettes személye okozná. – Utalt vissza arra a részre, egymaguk boldoguljanak a tisztek, amikor nincs jelen kapitány és hadnagy. - Legkézenfekvőbb lenne rávágni a tisztek rangja dönt. Ám, nem tekinthetünk el attól a ténytől, lehet, a nyolcadik tiszt nagyobb érzékkel tartaná össze a csapatot, mint a jelenlévő harmadik tiszt. Könnyen vezethetne vitákhoz, belső ellentétekhez, amennyiben ragaszkodunk a mostani beosztáshoz. Kérdés, miként lehet kiküszöbölni ezt az igen súlyos problémát? –
Továbbra is rengeteg nyitott kérdést adott fel, mivel a másik gondolatai foglalkoztatták. Nem kívánt kész tényeket elé állítani. Sokkal inspirálóbban hatott, ha maga talált rá az ezerfelé ágazó fonalak között éppen arra, ami a legközelebb állhatott saját mentalitásához.
- Egyik legkézenfekvőbb módja a csapatban edzés. Elméleti és gyakorlati szinten egyaránt. Folyamatosan rotálni kéne a résztvevőket és figyelni, melyik tiszt, kivel tud hatékonyan együttműködni. Ezáltal gyakorolják a csapatmunkát, valamint a kapitány is kézzel fogható eredményeket kap, kiket érdemes egy-egy küldetés idejére egymás mellé beosztani és közülük, kire ruházható a koordinálás feladatköre. –
Ebben a rendszerben ezt látta a legkifizetődőbb megoldásnak. Nem követelt drasztikus lépéseket, mindössze némi átszervezést a küldetések kiadásában és edzések menetében. Azonnali eredménnyel ugyan nem szolgálhatott. Meg kellett térülnie a befektetett időnek. Ám, talán ez éppen elegendő lehet arra is, maguk a tisztek elfogadják a rendszert. Továbbra is rajtuk áll, vagy bukik a sikeressége. Legfontosabb pillére a tervezetnek, hogy támogassák és kövessék a tisztek.
- Pusztán annyi, miként közölné a tisztekkel? Mit tenne? Szavazásra bocsátaná? Hogyan döntene, ha a többség esélyt adna, de akadnának, akiket semmilyen érvvel nem tudna meggyőzni? Mi lenne a sorsuk? Illetve, ennek ellenére bevezetné az új rendszert? –
Kocogtatta meg állát kifejezéstelen arccal. Nem mutatta, hova kíván eljutni ezekkel a kérdésekkel, vagy mi célt szolgálnak. Puhatolózott. Továbbra is, minél egészebb képet kívánt kapni beszélgetető partneréről.

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #17 Dátum: 2017. Máj. 10, 09:35:51 »
Mizushima! … Mizushima?

- Elnézését kérem, amiért kérdezés helyett elhamarkodott következtetést vontam le - hajtottam fejet. Igaza volt, tényleg nem ismertem a szóban forgó személyt személyesen, mégis véleményt formáltam.  -Köszönöm, hogy nem hagyott benne a tévedésemben!  - tettem hozzá, őszintén hálásan.  Ámbár ahogy hallgattam, picit talán ő is félre értett engem. Nem hibáztattam érte, a megnyilvánulásaim elég félreérthetőek tudtak lenni ebben a témában.
   - Nem szándékozom ítélkezni, főleg az előbbi után - mondtam csendesen - Csak néha kissé szigorú vagyok a jelen lévő testőrökkel. Inkább, úgy sejtem, hogy ők neheztelnek rám, és nem én őrájuk! - szusszantam egyet - Annak idején, amikor még éltem, magam is szolgáltam, testőrként, ha alkalmi módon, akkor is. Ha nincs is teljes rálátásom, azért sejtésem van, hogy csak a munkájukat végzik… - próbáltam megnyugtatni, miszerint igyekszek nem megorrolni feleslegesen senkire.  - Az én hallgatólagos beleegyezésemmel vannak jelen az osztagom területén. - mosolyodtam el. Ha nem így lenne, értelem szerűen, nem tudnának jelen lenni. De ezt már nem tettem hozzá. Azért észben tartottam, hogy a testőrség egy tagját látom vendégül! És ez mindenképp sértő lett volna az irányába. Márpedig az nem szerettem volna lenni. Ahogy lebecsülni sem szerettem volna a testőrség hatékonyságát. Ezt úgy sejtettem, nem is érdemes tovább ragozni, így hagytam, hogy más mederbe terelődjön a beszélgetés.
Az óvatos megjegyzésére, hogy a mesterem valószínűleg büszke lehet rám, az arcizmom sem rándult. Noha végig suhant a fejemben, hogy vajon Shion tényleg az lenne rám? Vagy lekeverne egy méretes sallert, hogy mégis mit művelek itt, furcsa játékot űzve a sorssal? És Masaki~san? Őszintén erre sem tudtam volna szikla biztos választ adni. A kérdése sem volt sokkal egyszerűbb. Mikor is jöttem rá, hogy nekem ez mit jelenthet…
    - Egész fiatal koromtól kezdve ezt tanították nekem. - gondolkodtam hangosan - Úgy hiszem, hogy emberként tényleg ez volt a válaszom rá. Hogy azzal, másokat megvédtem a kardommal, így az érem mind a két oldalát szolgáltam. Hisz míg kioltottam egy életet, megmentettem egy másikat. Nem volt helytelen ez a meglátásom sem. -ez meggyőződésem volt. Nem egy megoldás van, vagy csak egy válasz. Talán nem is maga a válasz a fontos, hanem az út, amíg megleljük azt.  - Ahogy éltem, és utána, hogy meghaltam. - picit keresgéltem a szavakat - Sok emberrel találkoztam, miközben a saját, vagy inkább a kardom útját jártam.  Sokuktól, sőt igazából mondhatom, hogy mindannyian tanítottak valamire. A kulcs… - Kei~chan volt természetesen, aki ilyen irányba lökött rajtam egyet - Egy igazán különös társra találtam. Igazából barátnők is lettünk az idők folyamán, noha elejébe a kényszerűség hozott össze kettőnket. Ő hozott egy új árnyalatot. Egy hasonló, mégis teljesen más kultúrát el hozzám. Talán ez volt az a lökés, ami ez irányba terelgetett.  Volt lehetőségem egy más szemszöget is megismerni.  - elmosolyodtam az emlékek hatására. De nem szándékoztam jobban kifejteni őket. - Ő volt az, akitől először láttam ilyen féle harcmodort? Mozgáskultúrát? Nem harcban mutatta meg először. Picit olyan volt, mint a varázslat. Eddig is tudtam a létezéséről, de ahogy ő művelte… - széttártam a kezeim - Olyannak eleddig nem láttam. Először tényleg azt hittem, hogy mágia. Aztán kiderült, hogy ez, ha mágiának is tűnik, nem korlátozódik a shinigamikra. Amikor kiderült, hogy harcművészet, nem kicsit meglepődtem. Ezzel tényleg egy újabb ajtó nyílt ki. Amíg a kardommal meg tudtam másokat védeni, ha időben jelen voltam, ezzel meg lehet őket gyógyítani is. Betegségek ellen a kard nem a leghatásosabb fegyver. - elégedetten bólintottam -Megfogalmazni nem túl könnyű, de így történt!
-Igazán hálás vagyok a kedvességéért! - hajoltam meg, és köszöntem meg a jószívűségét, amiért úgy döntött, hogy segítségemre lesz a tanulásomba, és elárulta, hogy merre találhatok magamnak ezen a téren tanítót.
Figyelmesen hallgattam a következő kérdésemre a válaszát. Minél több véleményt és meglátást akartam hallani önző mód. Minél több oldalról látni szerettem volna a kérdést, hogy aztán ezek fényében, helyesen cselekedhessek! Parányi bólintásokkal követtem végig a válaszát. Észre sem vettem, hogy milyen apró jelét adtam a figyelmemnek.
   -Azonnali eredményekre nem számítok. Ez azért komoly kérdés, netalán változtatás! Magának az osztagnak a struktúráját érintené. - bólintottam egyet értésem jeleként. -A közös edzéssel egyet értek! Összeszokottabb lenne tőle a csapat. Ráadásul fejlődnének a sok edzéssel, egymás által. Ezzel talán az is kitűnne, hogy ki és hogy tudja befolyásolni, netalán egy adott szintig koordinálni egy csapat működését, vagy épp a csapatmunkát magát. - tettem hozzá sumák mosollyal. -Ha lennének olyanok, akik nem értenek velem egyet? - óvatosan megigazítottam a hajam. - Úgy hiszem, hogy meghallgatnám az érveiket, hogy miért nem értenek velem egyet. És minden valószínűség szerint én is elmondanám nekik az én érveimet. De a végén én döntenék. - elnyomtam egy sóhajt - Mivel én vagyok a vezetőjük, így a döntést nem testálnám át másra. De megszívlelném az indokaikat. Néha egy külsős szem olyan hibákat is felfedez, amiket normál esetben maga az illető sem tudott. És végül mindent egybevetve döntenék. Ha így sem tudnám meggyőzni… akkor valószínűleg teremtenék egy olyan szituációt, ami szavak nélkül is ékesen jelezné, hogy mi volt az ok, ami engem is ide vezetett. Ha olyan helyzetet teremtek a számára, amit más megoldással nem tud megoldani, és ezzel elérem, hogy maga jöjjön rá, hogy miért is fontos az a változtatás, akkor már a saját meglátása lesz, és nem kell meggyőznöm. Ha mindezek után is akadékoskodik, akkor van rá esély, hogy már csak ellent akar mondani. A mi osztagunkban az ilyen nézeteltérést karddal még mindig bármikor lehet rendezni. - sóhajtottam.  -Ha úgy hiszem, hogy az osztagom javát szolgálja, akkor bevezetném, igen. A változás mindig félelmetes, akár csak az ismeretlen. - halvány mosoly trónolt a képemen. Erről nagyon is volt fogalmam. Kíváncsian néztem viszont a beszélgető partneremre.
   -Ha Ranshin~sannak kellene ezt megoldania, hogy kezdene hozzá? Hogy fogadtatná el az emberekkel, hogy ilyen változást vezet be? Vagy bevezetné, ha nem lenne egységes az egyetértés a tisztek részéről? - kíváncsi voltam az ő megoldására. -Ranshin~san szerint a szavazás jó megoldás lenne egy ilyen helyzetben? Vagy milyen alkalmakkor használná így, hogy egy katonai osztagról van szó? - érdekes gondolat volt mindenképp. -Egy osztagot lehet így vezetni? Erősítené? Vagy inkább aláásná a kapitány tekintélyét? - ezek olyan kérdések voltak, amiken magam is nem egyszer gondolkodtam már el.



(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #18 Dátum: 2017. Júl. 01, 11:54:07 »
[[ Hercegnős játék ]]

  Ma nem kellett az Akadémiácskára mennem, mert szünetecske volt. Ezért elkéretőztem Hahauétól, hogy sétálgathassak Yuzu bárányocskával és Kyou nyuszicskával. Hercegecskét fogunk keresgélni!! 
  Hahaue azt mondogatta, hogy mehetek, de Kyout vagy Yuzut hagyogassam itthon, nehogy mumusocskák jöjjenek a szekrényecskébe. Mamácskának igaza volt, szóval igazságosan kiszámolgattam, hogy melyikük jön velecském. Yuzu bárányocska tartott végül velecském, Kyou nyuszicska lett a bátor hősöcske, aki otthon maradt vigyázgatni a szekrényecskére. De megígérgettem neki, hogy legközelebb őt viszegetem magacskámmal.
  Yuzu bárányocskával elindulgattunk a hercegecske megkeresésére, miután a hercegnős kis táskácskámba rakogattam szendvicsecskét, innivalócskát és mesekönyvecskét. Felbátorodtunk az utacska alatt Yuzuval. Úgy döntöttünk, hogy meglessük a kardocskás gyakorlatocskát, amit a tízedik osztagocskás tisztecskék csinálnak az edzőtermecskénél, mivel nekecském sokat kellene gyakorolgatnom eztecskét, mert nem megyeget az Akadémiácskán. Meg a hercegecskék nagyon ügyes vívócskák! Ott biztosan találgatunk hercegecskét. Elkámpicsorodtam, hogy nem gyakorolgattak most.
  De eszembe jutogatott Chiyo-anesama osztagocskája, ott mindenki szeretgeti a kardocskáját, egészen olyanocskák, mint a gonosz sárkányocskák és hatalmas szörnyecskék ellen küzdő lovagocskák. Ezért arra gondoltam, hogy olyan második osztagocskás módocskára átosonunk Yuzu bárányocskával, hogy megnézegessük az ő edzésecskéjüket!
  A szép kerek kapucskához indulgattunk Yuzuval, amikor megláttam a távolból Cicát! Tudogattam, hogy ő az, biztos voltam benne és mivel Cica nem szokott Aneue nélkül mendegélni semerre, ezért megpróbálgattam megkeresni nővérecskémet. Mikor megtalálgattam őt az egyik bokrocskában, kijövögettem a ninja rejtekhelyecskémről, hogy lásson, és ne ijesztgessem meg nővérecskémet, amikor elkezdek beszélni hozzá.
  – Aneue – szólítgattam meg lelkesecskén. – Aneue mit csináltok Cicával? Képzeljétek, Suzuménak szünnapocskája van! Nincs kedvetek Suzuméval tartani? Nagy küldetésen vagyunk Yuzu bárányocskával, hercegecskét keresünk! Aki átvészel tizenkét akadályocskát és a végén legyőzi a gonosz sárkányocskát, akinek százhuszonhét fejecskéje van és boldogan fogunk élni, míg meg nem! Most Yuzu bárányocskával úgy döntöttünk, hogy megnézegetjük a 11. osztagocskás lovagocskákat, hátha van közöttük hercegecske – avattam be a missziócskánkba. Csak utána gondolkodtam el az előbbi szavacskáimon. – Hm… mit gondolsz Aneue, a százhuszonhét az sok? – kérdezgetem nővérecskémtől bizonytalanul. Mert ha nem volt sok, akkor növelgetni kellett a sárkányocskák fejecskéjének a számocskáján. – Aneue, neked van még ötletecskéd a próbácskákra? Akkor ráérsz Suzuméval játszani? Szerinted lehetnek a próbácskákban hattyúcskák?
  Kíváncsian várogattam a válaszocskáját, és míg Aneue gondolkodott, addig leguggoltam Cicához, hogy megsimogassam a fejecskéjét.

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 107

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #19 Dátum: 2017. Aug. 07, 23:59:56 »
Hercegnős játék

Nagyon nagyon csendben csücsültem Chiyo~nee mellett. Megengedte, hogy megint ott legyek, míg Mamori bácsi pengécskéjét tisztogatta. Igaz azt mondta, hogy még nem csináltam vele olyasmit, amitől baja lehetne, de attól még rendszeresen karban kell tartani. Úgy vettem észre, hogy Mamori bácsi is szerette, ha Chiyo~nee gondoskodott róla, így nagyon örültem neki, hogy most megint sort kerített rá. Főleg, mert olyan szépen bánt Mamori bácsival hai. Csendben ott csücsültem mellette. Nem mertem kérdezgetni, mert nagyon oda figyelt a pengécskémre, és nem szerettem volna megzavarni. Igaz, nem értettem, hogy mit csinált. Porocskák voltak, meg olyan pötty ecset. Olyan kitömött labda szerű valami. És hol azzal a furcsa porral meg a nyeles labdácskával játszott, hol pedig egy másik ruhácskával, vagy papírocskával, Natsuki nem tudta pontosan, szóval azzal tisztogatta le.  Úgy tűnt, hogy megfürdeti. Csak nem használt hozzá vizet. Noha nem értettem, hogy minek piszkozza össze azzal a nyeles labdával, ha utána letörölgeti róla, de Mamori bácsi örült neki. Közben néha Mamori bácsit is kérdezgette, hogy érzi magát, merre érez még bármi furcsaságot.
Amikor végzett, és Mamori bácsi is visszakapta a markolatocskáját, cukorkát adott, amiért jól viselkedtem, míg ő dolgozott. Szóval nagyon boldogacska voltam. Még azt is megengedte, hogy Hikaru~channal játszunk egy picit. Épp rajtam volt a sor, hogy bújkálva osonjak, na meg új cica utat találjak meg, amikor hirtelen megszólítottak. Egyből megismertem a Húgocskám hangocskáját hai! Szóval megperdültem, hogy megölelgethessem, hisz nagyon de nagyon szeretem Suzi~chant hai!
Nagyon lelkesen hallgattam végig, hisz nem lett volna szép dolog közbe vágnom, míg épp azt mesélte el, miféle igazán titkos, és nagyon fontos hercegnőcske küldetésen volt épp! Ezen fellelkesülve varázsoltam elő egy kókusz rudacskát, amit még az Kardocskák Nélküli Emberek Világából hoztam, majd adtam oda Suzi~channak. Magam egy pocky~t kezdtem el rágicsálni.
   - Natsuki meglátogatta Chiyo~neet, hogy nézze meg neki Mamori bácsit! - szólaltam meg végül. -Ha gondolod Suzi~chan, te is néha elhozhatod Tatori bácsit Chiyo~neehoz! Mamori bácsi is szokott örülni neki, ha Chiyo~nee gondoskodik róla. CHiyo~nee ugyanis tudja, hogy kell a kardocskákat megtisztítgatni. Nem szabad vízzel, mint az emberecskéket. - avattam be egy nagyon nagy titokba - Mamori bácsi szereti, ha meg van tisztítgatva hai! Talán Tatori bácsi is örülne neki, kapna új ruhácskát! - ez egy hirtelen jött ötlet volt ám az ő küldetése is nagyon fontosocska volt hai!  - Ha megtalálod a Hercegecskét, ő is velünk fog lakni a tizedik osztagocskában? - kérdeztem.  - Itt a 11. osztagocskában sok erős hercegecske lakik. Natsuki szokta látni, hogy sokat és sokat kardozgatnak akkor is, amikor nem kellene nekik. A sárkányocskától se félnének egészen biztosan hai! – itt mondjuk elgondolkodtam - Mondjuk azt Natsuki nem tudja, hogy tényleg hercegecskék, vagy lovagocskák. Azt még Natsuki sosem kérdezte meg tőlük hai! - ezen elmélkedtem igen csak erősen, amikor éreztem, hogy Apucitól amit kaptam fülönfüggőcskék elkezdtek melegedni. Nem erősen, nem kellemetlenül, Natsukinak nem fájdogált tőle a fülecskéje, de éreztem őket hai. Ahogy megsimítottam őket akaratlanul, hirtelen, mintha csak egy igazi tündérecske ugrott volna elő, jelent meg két fénygömböcske. Az egyik pirosas színű volt, a másik sárgás színű. Egy pillanatra meglepődtem, de nem ijedtem meg hai! Már nagy lány voltam, ráadásul felismertem őket. Már találkoztam velük hai! Megböktem az ujjacskámmal óvatosan mind a kettejüket, mire az egyikük, a sárga egy nagyon szép baglyocska lett, mint Naoki baglyocskája, a másikuk pedig egy pici vörös szőrös állat. Hasonlított Samura, csak még sem olyan volt. *
   -Natsuki úgy gondolja, hogy ha szeretnél hattyúcskákat a próbácskákba, akkor legyenek benne hattyúcskák. Csak ne essen nekik bajocskájuk! - bólintottam nagyot. Majd folytattam gyorsan, mielőtt megijedne - Ők itt Natsuki barátai. Bár nevecskéjük még nincs hai. Suzi~chan milyen nevet adna nekik? - kérdeztem kíváncsian.
   -Szolgálatukra Hölgyeim! - hajoltak, vagy legalábbis próbálkoztak vele, a kissé még döcögősre sikerült bemutatásomra. 
   - Ők igazi tündérecskék, de azt Natsuki nem tudja, hogy hercegecskék is, vagy csak lovagocskák… - gondolkodtam - Suzi~channak van ötlete? Hogy lehet őket megkülönböztetni? - kérdeztem kíváncsian oldalra döntött fejecskével. Ha nem is látszódott az arcocskámon, nagyon érdekelt ám a kérdés! És az én Húgocskám olyan de olyan okos volt már most is, hogy nagyon!



*Egy vörös panda, csak Natsu még nem ismeri a vörös pandákat.


Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #20 Dátum: 2017. Aug. 12, 22:51:15 »
[[ Hercegnős játék ]]

  Boldogságosan ölelgettem vissza Aneuét, mielőtt belekezdegettem volna a fontosacska kiküldetésecskének elmesélgetésébe. Miközben mondogattam neki a dolgocskákat, átvettem tőle az édességecskét, amivel megkínálgatott engecském.
  Természetecskén megköszöngettem neki az ajándékocskát, mielőtt kibontogattam volna, hogy megeszegessem. Mielőtt beleharapdáltam volna azért odatartogattam felécskéje, ha szeretne, akkor törjön le belőle. 
  – Miért? – meglepetten emelgettem el a számtól a csokit, mielőtt beleharapdálgattam volna. Megilletődtem, hogy miért volt a nővérecském Chiyo néni osztagocskájánál. – Mamori bácsi betegecske? – kérdezgettem ijedten. – Rosszul van? Csinálgassunk nekicske gyógyító levesecskét? – Hahaue mindig meleg húslevesecskét készít nekünk, ha betegecskék vagyunk. Akkor az talán Mamori bácsinak is jót tenne.
  Amint Aneue elmondogatja nekecském, hogy Mamori bácsi nem betegecske, rögtön megnyugodgatok. Kíváncsian hallgatgatom meg, hogy Chiyo nénike miket szokott csinálgatni a kardocskákkal.
  – Szóval Mamori bácsi nem betegecske, csak fürdőzni jött? – billentettem oldalra a kobakocskámat. – Chiyo néni ráéregetne mostacskán Tatarimokkét és megfürdetgetni? Tatarimokke új dalocskát tanítgatott Suzuménak. Suzume szeretné viszonozgatni neki a kedvességecskéjét. Az új ruhácskának biztosan örülgetne! – mondogattam meggyőződve.
  Elgondolkoztam Aneue szavacskáin, hiszen fontos kérdésecske volt és nem tűnőttem ezen korábban. Míg elrágcsáltam a finom kókuszos csokiból az első falatocskákat, addig ki is találgathattam. Hiszen nem szép dolgocska teli szájjal csevegni.
  – Suzume szerint nem. A mesécskékben is a hercegnő és a hercegecske csak boldogan élnek, míg meg nem. Azt sosem mondogatják pontosacskán, hogy egy kastélyocskában vagy sem! De Suzume szeretné, ha minden napocska megmentené a hercegecskéje, mert az szép lovagias dolgocska! – hozogattam fel el Aneuénak, hogy én mit gondolkodtam erről.
  – Ha nem félnek a sárkányocskáktól, akkor egészen biztosacska, hogy lovagocskák! – felelgettem. – Aneue szerint, elmondogatják a lovagocskák, hogy hercegecskék, ha megkérdezgetjük őket? – érdeklődtem meg tőle. Először keresek hercegecskét Yuzuval és nem tudogatom, hogy itt a tizenegyedik osztagocskában milyenek a lovagocskák.
  – Suzume se szeretné bántogatni a hattyúcskákat. Suzume szerint majdacska… oh! – Csodálkozva nézegettem a fényecskékre, amicskék a nővérecském fülecskéinél bukkantak elő. Nagyon tetszett a színecskéjük, ezért teljesen magukkal ragadgattak. Némácskán figyelgettem őket. Mivel Aneue sem rémülgetett meg tőlük, ezért nem aggódgattam én sem.
  – Ők kicsodák, micsodák, Aneue? – kíváncsiskodtam, miközben a fényecskékből lett baglyocskát és cicamacit nézegettem. Véletlenül majdhogynem nővérecském szavacskáiba vágtam, nem akargattam ezt tenni, de nagyon meglepődgettem és érdekelgetett, hogy micsoda tündér varázsocskát látok éppen!
  – Tudogatnak beszélni! – olyannyira meglepett, hogy eltátottam a szácskámat is. Hitetlenkedve vizslattam hol a cicamacira, hol pedig a baglyocskára. – Tudogattok énekelgetni is? – kérdezgettem fellelkesedve. Hasonlítgattak a hercegnős mesécskékben az állatocska szereplőkhöz. Azokban pedig néhány állatocska tudott dalolgatni.
  – Nincs nevecskéjük? – csodálkozgattam el. – Suzume szívesen segít elnevezgetni őket Aneuénak! – mosolyogva biccentgettem rá nővérecském kérdésére. – Suzume szeret nevecskéket adogatni – mesélgettem.
  – Hát… a lovagocskák bátrak, erősecskék, vitézecskék, a hercegecskéknek pedig van mindezecskék mellé koronácskájuk és fehér paripájuk! – merengtem el a mesekönyvecskékben szóló történetecskékkel kapcsolatocskán. – De Suzume egészen biztosocska abban, hogy Tatarimokke igazi királyfi, pedigecske neki nincsen fehér pacicskája, se koronácskája. Igazácskából, Suzume sem egészen biztos ezekben… És vannak hercegecskék, akik szeretnek beöltözgetni! Róluk nem lehet tudogatni, hogy hercegecskék, mert álruhácskában olyanok, mint mindenki másocska. De Suzume tudja, hogy átkocskákat csak az igazi hercegecskék pusziija tudja megtörni! – Kihúzogattam magacskámat, csillogó szemekkel, ahogy eszembe jutogatott a hercegecskék csodaképessége. – Ha meg tudogatják törögetni az átkocskákat, akkor egészen biztosacskán hercegecskék. Jaj, Suzume majdnem elfelejtgette! – pukedliztem egyet a macicica és a baglyocska előtt. – A nevecském Suzume! Ő pedig Yuzu bárányocska – mutattam be a társacskámat a karjaimban. – Szóóóval, a nevecskék. Suzume szerintecske az uhu legyenecske Ohane1? Ő pedigecske – rápillantottam a furcsa macicicára, még nem láttam ilyen állatocskát korábban – Kumaneko2! – mutattam rá. – Suzume nem tudogatja, hogy maci vagy cica, szóval legyenecske mindkettő! – mondogattam el ötletecskéimet. – Ha nem tetszegetnek, Suzume gondolkodik még és kitalálgat másikakat! – ajánlgattam. Szívesen törögettem tovább a fejecskémet, ha ezek nem voltak szépek vagy elég jók nekik.
  – Aneue hol ismerkedett meg velük? – kíváncsiskodtam, miközben a baglyocska és a cicamaci felé nyújtogattam a maradék csokimból. Finom volt. Aneue adogatta nekem, amit Aneue adogat, azoknak pedig mindig finom ízecskéjük van. De nem akargattam, hogy kimaradjanak a nasizásból.
  – Suzume megkérdezheti, hogy meg tudogatjátok mondogatni egy lovagocskáról, hogy csak lovagocska vagy hercegecske is? – kérdezgettem a cicamacitól és a baglyocskától, hátha tudogatnak nekünk segítgetni.

1Ohane = nagy szárny
2Kumaneko = medvemacska (szó szerint fordítva); de a pandákra használják, mint megnevezés.

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Fujiwara Ranshin

Shinigami

1. Osztag

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
20 900 / 30 000

Hozzászólások: 33

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 16 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
okkersárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"Küldetésem, hogy emlékezzek!"

Post szín:
#cc7722


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #21 Dátum: 2017. Aug. 14, 22:01:24 »
Mizushima!....Mizushima?[/b]

Halkan felhümmentett a kijelentésen, mely szerint a testőrök neheztelhetnének rá. Kételkedett benne, merő véletlenségből, szimpla ellenszenvből tennék mindezt. Képzett harcosok, akik az engedelmességre, szolgálatra, alázatra vannak nevelve. Felettébb sértő lenne, ha ezek tudatában megfelejtkeznének ugyanezzel a mentalitással szükséges viszonyulniuk a shinigami feletteseik irányába is. Észlelte visszatértét követően sokkalta lazábban veszik a tisztelet kérdéskörét, mely rossz fényt vethet, mind a Mizushima házra, mind az Amatsuji családra. Könnyedén bélyegezhetik meg a testőrség tagjait negatív jelzővel, ha egy-két nagyobb szájú bajkeverő rosszkor, rossz helyen cselekszik.
- Bevatna, miért véli úgy, neheztelnek Önre a testőrség tagjai? – Nem szánta nyílt vádaskodásnak szavait. Mindössze kötelességének érezte, ha társait túlkapáson éri, akkor annak alaposan utána járjon és jelentse Amatsuji ojou sama részére. Amennyiben szükséges, magát a kapitányt kérné, hogy kísérje feletteséhez és mondja el saját szavaival mit követtek el társai ellene, vagy akár osztagának tagjai ellen. A hiba nem maradhatott észrevétlen, sem büntetlen. Ebben nem ismert kegyelmet, sem kivételezést. Ugyanezt várná el mindenki mástól, ha személyét érik vádak. Az igazság fontosabb, mint a pozíció, vagy önmaguk mentése. A testőr sosem helyezheti önös érdekeit a testőrség, így az Amatsuji család parancsa elé. Ha képes hibázni, akkor megbízhatatlan. Könnyen előfordulhat a jövőben, megvesztegethetővé válik, hajlamosnak bizonyul arra, hogy elárulja a testőrséget. Efféle hibákat nem engedhettek meg maguknak. A kétszáz éve történtek nem ismétlődhettek meg. A vészt csírájában kellett elfojtani.
- Megengedi, szóvá tenném, hogy az osztag területén belül Ön az elsődleges döntéshozó. Amennyiben úgy ítéli meg a testőrség tagjai nem megfelelő módon látják el feladatuk, akadályozzák Önt, vagy a többi shinigami-t saját munkájuk elvégzésében, akkor vezessen be szankciókat! – Hajolt meg a kapitány előtt. - Amatsuji ojou sama meglátogatásával, pedig elkerülhetné a döntéséből származó konfliktusokat! Biztos vagyok benne, nagyra értékelné, ha véleményét kérné egy mindkét fél számára elfogadható szabályozás kidolgozásában. –
A diplomácia és minden együttélés legfontosabb alappillére a közös nevezőre jutás, vagy arra való törekvés. Kedvező fényben tünteti fel a kezdeményezőt, ha önszántából ajánlja fel az együttműködés lehetőséget. Erre a finom gesztusra a tizenegyedik osztagnak, pedig igencsak nagy szüksége lenne. A közvélemény negatív élét meg lehetne tépázni ezzel a lépéssel, valamint bizonyítaná a kapitány szavait, ténylegesen más elveket vall, mint az előző kenpachi. Jelezné a változás szelét.
- Halkan jegyezném meg: rögvest változtathatna az osztag megítélésén is! Azt látná a többi osztag, vezetőség, hogy a barbárnak hitt kenpachi asztalhoz ül tárgyalni, méghozzá kezdeményező félként, azonnal szöget ütne fejükben a gondolat, talán a kapitányra oda kéne figyelni, mert nem csak a szája jár, hanem tettekkel bizonyít! –
Mélyebben nem kívánta beleásni magát a politika világába. Sem a rangja, sem a hangja nem volt elegendő részesedést vállaljon benne. Forradalmat sem kívánt elindítani. Mindössze járható útnak találta ezt a lehetőséget. Mizushima shi-i miatt sok testőr fordult meg az osztag területén, akár futó vendégként, akár tisztként. Természetes és elvárható lépés lenne, ha saját védelme érdekében szabna gátat a testőrség hatáskörének. Végén a fejére nőne a gárda. Sokszor van rá példa a történelem során az elnéző magatartásnak rövidesen megszállás, majd elnyomás lesz a vége.
Ebbe szintén nem kívánt féleszű bolondként belegyalogolni. Hagyta a beszélgetés tovább sodródjon. Csendesen hallgatta a kapitány magyarázatát, miként jutott el a jelenlegi meglátásához. Elismerésre méltónak találta az igyekezetét és hajlandóságát a tanulásra. Az elmondása alapján bátran, szinte élvezettel szívta magába mások munkásságát. Önmagunk keresése során ez a fajta alázat elengedhetetlen. Nem az a megoldás, egyetlen mestert választunk, akit vakon követünk. Az igazi harcművész arra törekszik, minél több stílust, mestert, tanítványt ismerhessen meg. Minél több művészetet szippant magába, annál könnyebben talál rá arra a kicsiny kapocsra, mely mentén elindulva kibontakozik előtte a saját ösvénye. Abban semmi szégyen nincs, ha ez több művészet ötvözete. Az igazán egyedi abból születik, hogy az ismereteinkből fejlesztünk valami számunkra különleges dolgot, amivel teljesen eggyé tudunk válni.
- Úgy hiszem, jó úton halad, hogy megtalálja a saját harcművészetét. – Hajolt meg előtte tiszteletteljesen. - Ám, ne feledje, még egy mester sem pihen! Keressen mindig új kihívásokat, akár az ismeretlenben is. – Mosolyodott el kedvesen. - Lehet, most az elméje pallérozása kerülhetne sorra. Vezetőként súlyos fegyver, ha fejben is erős! – Bökte meg a halántékát jelzés értékűen. - Nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem, mennyi időt fordít olvasásra? Elsősorban milyen területről válogat? –
A műveltség fontos ütőkártya a vezető kezében. Gyakran szavakkal meg lehet nyerni egy párbajt, vagy megelőzni egy háborút. Az igazán kiváló vezető nem pusztán erejével, szilárd jellemével és tökéletes harcművészetével tűnik ki. A tudás gyarapítása, látásmód szélesítése, szintén szükséges. Nem elegendő tudományos, történelmi, hadászati lexikonok átolvasása. Azzal a tudás még nem mélyül el. Meg kell érteni a leírt szavakat és minél több, minél különbözőbb személyekkel társalogni róla. Ezáltalán sok nézőponttal megismerkedik, elsajátítja a vita művészetét. Ha elhanyagolja a társalgást, ugyan tudása gyarapodik, de nehezebben látja be saját meglátásai hibásak lehetnek, elmulasztja a lehetőséget mások vezessék rá. Az okos ember, ha nem érik hatások, csak szűklátókörű utálatos alak lesz. Bizalmát, szavahihetőségét veszti. Nem akarják követni. Ezzel szemben, aki meghallgatja a környezetét, társalog vele, arra felnéznek. Helyesnek és követendőnek tartotta a kapitány megjegyzését, hogy ezt alkalmazná tisztjei esetében. A beosztottak bizalma a legfontosabb. Ha hisznek, mindent megtesznek. Ha érzik fontosak, akkor szívesebben állnak ki a vezetőjük mellett még a nehéz percekben is.
- Az Ön helyében követném a szavait. Gyakorlati demonstrációban bizonyítanám számukra, ez hasznukra válhat éles helyzetben. A próbát követően kérdezném véleményüket, hogyan látták helyzetüket: könnyebben, vagy nehezebben álltak helyet ebben a felosztásban? Képesek lennének ilyen formában harcolni? Hogyan vélekednek, hasznos lehet? – Összefonta mellkasa előtt karjait. - Velük mondatnám ki, szükséges ez a fajta változtatás. Ebben a formában egyszerűbben meggyőzhetőek. Elképzelhető megtalálják a lelkesedésüket és ötletekkel állnak elő. Ezeket mindképpen végighallgatnám. Ahogy Ön is említette. Figyelés, mérlegelés, majd döntés. –
Helyeselt apró biccentéssel, egyet ért a kapitány felvázolt látásmódjával. A hozzáállása az együttműködésre és nem elnyomásra törekedett. A tisztjeit megnyerni és nem megtörni igyekezett, mely önmagában tisztelendő elhatározás. Nehezebben járható út, ettől függetlenül a kemény kéz nem mindig vezet elismeréshez. Gyakran kényszerű elnyomást eredmény, ami alól az első adandó alkalommal szabadulnának. Azonban a túlzottan vajszívű hozzáállás sem célra vezető. Ebben is az egyensúlyra kell törekedni.
- A cserépszavazás már az Ókorban sem működött. – Jelezte finoman az ilyen szintű demonkráciával már a saját rangját alacsonyítaná le. - Az ellentábor méretétől függene, mit tennék. Ha viszonylag megfelelződne a társaság, akkor megkérném őket, hogy vegyenek részt egy újabb feladatban. A támogatók az új elgondolás szerint, míg a tiltakozók a régi felállásban teljesítenék. Az eredmények függvényében kijelenetném a döntésemet. Aki továbbra is ellenáll, annak nincs helye a csapatomban. –
Határozottan tette közzé véleményét. Sem a megvetés, sem a fölényeskedő gőg nem ütött ki szavaiból. Nem megalázni, elítélni, földbe tiporni kívánta az ellenfeleit. Mindössze hitt a mondandója tartalmában. Tudta ez a legjobb megoldás és helyes, amit tesz. Ha nem így lenne, hitét vesztené. Üres szavakkal dobálózna. Nem lenne alkalmas arra, véghez vigye a tervét. Abban, amiben nem látja önmagát, biztosan elbukik.
- A tettei mutatják majd, aláássa a tekintélyét, vagy sem. A hit az egyetlen kulcs, amibe kapaszkodhat. Ha a végsőkig elszánt, önmagának érzi a tervet és tudja képes megvalósítani, akkor mindig lesz, aki kövesse. – Hajolt meg előtte tisztelettudóan. - Bármit tesz, sose bizonytalanodjon el! Tegye, vagy ne tegye, de sose próbálja! –
Ennél többet nem javasolhatott. A történelem bizonyítja, gyakran az őrültként megbélyegzett egyének jutottak a legmesszebb. Az akaratuk olyan erővel bírt, mely önmagában sok embert megfélemlített, vagy ösztönzött arra vele tartson, esetleg kövesse a saját útját. A vezető pontosan ilyen személy. Egyszerre félelmetes, lenyűgöző és buzdítja a legkisebb embert is arra, szálljon önmagába.
- Úgy véli, képes lenne erre? Felkészült arra, hogy vezető legyen? Képes megküzdeni a felelősséggel? – Pillantott rá csendesen. - Ha ezekre a kérdésekre őszintén, kész válaszokkal tud szolgálni, akkor elszánta magát. Ha hezitál, még tanuljon tovább! – Sóhajtott fel. - Persze, ezek mindössze az én meglátásaim. Ne vegye irányadónak! Magam sem vagyok tévedhetetlen, hisz még a koromra sem emlékszem. –
Mosolyodott el apró biccentés kíséretében. Nem kívánta lázadásra ösztökélni a kapitányt, miként arra sem, hogy a szavai következtében meggondolatlanul cselekedjen. Ebben az esetben is szükséges volt mérlegelnie.

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 107

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #22 Dátum: 2017. Szept. 10, 21:10:08 »
Hercegnős játék

Nagyon aranyos volt, hogy egyből levesecskét szeretett volna főzni Mamori bácsinak hai! De ingatva a buksim magyaráztam, hogy Mamori bácsi nem beteg! Azért picit aggódva a kardocskámra pillantottam, mint egy megerősítést várva. De Chiyo~nee azt mondta, hogy nem beteg, akkor pedig nem lehet beteg hai!
   -Chiyo~nee biztos örülne neki, ha találkozna Tatori bácsival hai! Mondta, hogy nagyon nagyon szereti a kardocskákat, szóval szívesen is gondoskodik róla hai! Natsuki hallotta, amikor ezt mondogálta! - örültem, hogy tudtam ezt.
Tündéri Húgocskámnak nem kellett sokat gondolkodnia, hogy nevecskét találgasson a két tündérecskének hai.  Felvirult az arcocskám, ha ez nem is látszódott, ugyanis nagyon nagyon örültem a szép nevecskéknek hai!  Annak is nagyon boldog voltam, hogy nem félt a tündérkéktől. Bár Suzi~chan egy igazi tündérkirálylány, biztosan felismeri a tündéreket, azért is nem ijedt meg hai!
   - Ohane~san és Kumaneko~san… Natsuki szereti a neveket hai! -bólintottam egy nagyot, majd néztem a két tündérkére, hogy ők hogy gondolják.
   -Megtisztel minket Suzume hime! Yuzu bárányocska… - Hajolt meg Kumaneko~san. Vele együtt Ohane~san is elfordította a buksiját, felborzolta a fényességes tollacskáit, majd meghajolt.
   -Ohime~sama! Uzuh bárányocska!  -visszhangozta ő is, a maga kissé talán rekedtecskés hangocskáján. 
Elgondolkodva vakarta meg a fülije tövét Kumaneko~san, ahogy Suzi~chan kérdését végig gondolta.   
   -Suzume hime talán átkocskákat akar a hercegecskékkel megtörni? - kérdezte végül a Húgocskám szemeibe pillantva.  Nem mindig beszélt így, de aranyosnak találtam, hogy Suzume~nak a saját beszédecskéjére hasonlóan szólalt meg. Talán ez is valami mágia lehetett hai! 
A választ követően tartogattam fel az ujjacskáim, hisz volt még kérdés, amit nem válaszoltam meg Suzi~channak.
   -Ohane~san és Kumaneko~san tündérecskék. Apu tündérecskéi voltak, és amikor Apu visszament tündérországocskába, akkor ők itt maradtak Natsukival! - tartottam fel az ujjacskámat, ugyanis ez nagyon nagyon fontos információcska volt, hai! -Ohane~san és Kumaneko~san mind a ketten tündér lovagocskák, és tündérhercegecskék is egyben hai! - magyaráztam nagyon nagyon komolyan. -De ez nagy nagy titok ám! Még Oto~san is azt mondta Natsukinak, hogy ezekről a tündérecskékről csak Natsuki, Suzi, és Naoki tudhatnak, senki de senki más ám! -illesztettem össze a két tenyerecskémet. Mert ha Apa azt mondta, hogy ez ilyen nagyon de nagyonas nagy titok, akkor bizony komoly okocskája lehetett ám rá hai! És én hittem Apunak.  Azon gondolkodtam nagyon nagyon lelkesen, hogy ha   Tatarimokke bácsi hercegecske, és ugyebár ezek szerint a kardocskákban lakó bácsik is lehetnek hercegecskék, akkor Mamori bácsi hercegecske, vagy lovagocska? Ez bizony nagyon nagyon nehéz kérdésecske volt hai! Arra kaptam fel a fejecském, hogy maci tündér nagy lelkesen magyarázott már Suzi~channak.
   -Igazán Hime~chan, minden hercegecske lovagocska is egyben! És nem minden hercegecse visel koronát. Néha még nem is azok az igazi hercegecskék, akik a koronát viselik! - ezt nem igazán értettem, szóval kérdőn néztem rájuk.  -Azt meg tudjátok mondani, hogy egy hercegecske hogy viselkedik? -csüccsent le mellénk, és figyelt minket nagyon elmélyülten.
Míg nagyon erősen gondolkodtam, eszembe jutott valami. Igaz nem a válasz a kérdésre, de attól még lelkesen csaptam a tenyerecskémbe.
   -Natsukinak eszébe jutott valami! -tartottam fel az ujjacskámat, nagyon lelkesen - Ohane~san és Kumaneko~san tudnak ám alakocskát váltani! Igazi tündér varázsocskával másképp is tudnak kinézni! Suzi~chan szeretné látni? - kérdeztem testvérkémtől nagyon nagyon lelkesen. - Suzi~chan szerint a többi tündérecske is tud alakot váltani, akik Tündér országocskába laknak? Vagy lehet ez csak a fiú tündérecskék sajátossága? - döntöttem oldalra a fejecském elgondolkodva -vagy a felnőtt tündérek tudnak csak? De Anyut még sosem láttam alakot váltani… Aput pedig nem tudom… - jegyeztem meg nagyon elmélázva - Suzi~chan mit gondolsz?- kíváncsi voltam, hogy ő hogy gondolja! Arról nem is beszélve, hogy az én Húgocskám igazán de nagyon nagyon okos volt ám! Még a felnőttek között is, hát még a gyerekecskék között. Nagyon nagyon büszke voltam mindig rá.


Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #23 Dátum: 2017. Szept. 13, 23:58:08 »
Mizushima!...Mizushima!

Nem lepődtem meg, hogy figyelt. Még akkor sem, ha kényes témára sikerült neki visszakérdeznie. Csendesen elmosolyodtam.
   -Félre ne értsen, nem perlekedtek velem, vagy hasonlók. Meg ne rója őket ilyesmi miatt. Az illatuk… - mutattam az orrom hegye irányába, ám nem értem hozzá. - Mondjuk úgy, hogy emberként a mesterem szigorú kiképzésben részesített. Hála neki ragadozó szinten kiélesedtek az érzékeim. Ez halálom után is megmaradt. Érzem az illatukon, ha kellemetlennek találnak valamit. És néha az intézkedéseimet annak vehetik. Vagy ha épp nem értenek egyet dolgokkal. Netalán nem kedvelnek éppen akkor. - nem szándékoztam erre jobban kitérni. Szegényt nem akartam untatni vele. Ezek szerint nem dicsekedtek el, apró munkásságaimmal. Miért pont én árulkodtam volna a saját csínytevésemre?
A további meglátására csak szusszantam egy aprót. Újfent megkísértett a gondolat, hogy talán mégis tud az aprócska dolgaimról. De nem erőltettem a témát.
Egy meghajlással fogadtam a jó tanácsait. Nem tudtam vitába szállni velük, nem is szándékoztam. Bár az tény volt, hogy nem szándékoztam túl nagy dobra verni, ha megállapodás is születne köztem, és a testőrség vezetője között. Nem volt olyan nagy szokásom minden lapom kiteríteni, főleg nem indok nélkül. És, a jobb színben feltűnés egyelőre nem volt indok. Abba inkább bele se gondoltam, Shuu~chan hány száz évre felejtené megint magát az Élők Világába, ha bármi ilyesmi megtörténne. Picit, mondhatni cinkosul elmosolyodtam.
   -Ha bármi ilyesmire sor is kerül, jobb ha csak az érintettek tudnak róla. Shuu~chan egyszer már az emberek között felejtette magát… nem szeretném, ha az én lelkemen száradna, megint lehetne menni megkeresni… -halkítottam le a hangom picit. - Persze, hogy utána mennék, de ha meg lehet előzni, akkor bölcsebb azt hiszem úgy eljárni. Ha jól sejtem, nem véletlen próbálnak ninjázni a testőrei - szusszantam halkan egyet. Nem kellett bemutatni a hadnagyomat. Volt már alkalmam látni, hogy nem mindig viselte jól a túlzott figyelmet… legalábbis ilyen téren.  -És azért is kár lenne, erőszakot kéne alkalmaznom, hogy vissza tudjam hozni…  - sóhajtottam. -Bár remélem, nem szaladna el vele annyira a paci! - tettem azért hozzá reménykedve. De a legrosszabbra éri meg a legjobban felkészülni, ugyebár!
Az olvasás kérdésére picit felcsillantak a szemeim. Nem hangoztattam úton útfélen, de szerettem olvasni. Úgy… mindenfélét. Széles mosollyal döntöttem oldalra a buksimat, míg azon gondolkodtam, hogy mit is lehetne kiemelni a könyvek, tekercsek, írások közül.
   - Köszönöm a bölcs meglátását - viszonoztam a meghajlást. -Ámbár koránt sem érzem még magam mesternek! -tettem hozzá csendesen. -Még rengeteg minden van, amit tanulnom kell előtte. - halványan elmosolyodtam - Nem szoktam az időt számolni hozzá. Az írástól függ, mennyinek tűnik. Néha pár szempillantás alatt tovaszáll az egész éjszaka. Máskor pedig nem akar vánszorogni, mintha legalább ólom lábakon járna! Az érdeklődésemet pedig nehéz körül írni. Lelkesen olvasok regényeket, ahogy ősi tekercseket is. Harcművészetekről, stratégiáról, filozófiáról. Érdekel a zen is ezek mellé, ahogy a történelem is. De a költészetet is kedvelem.  Kíváncsi vagyok a régi tekercsek, és könyvek mellett az újakra is. Most merre tartanak az emberek. Úgy tapasztaltam, hogy azokból is sokat lehet tanulni. Nagy vonalakban … - gondolkodtam azért még egy sort, hogy mit is hagytam ki. 
Viszont volt, ami engem is foglalkoztatott. Az eddigiek alapján érdekelt a véleménye. Hogyan gondolkodik ő, egészen pontosan az osztagbéli változtatásokról. A cserépszavazás felemlítésére szusszantam egyet. Voltak információim arról a népről, akiknél ez, már nagyon nagyon régen volt szokásba.
   -Nem épp egy katonai szervezethez való, ez tény és való - mosolyogtam a nem létező bajszom alatt -Igaz, azt hallottam, hogy Nyugaton használják a köznép vezetésénél. - szaladt ki hangosan a gondolatom -Bár, hogy nekik mennyire vált be, erről már nincs pontos információm… -tettem hozzá. A mosolyom azért sejtette, hogy azért kapisgálok néhány dolgot róla. De nem éreztem elég biztosnak a tudásom, hogy másokat traktáljak vele.
Nem mutattam, de jó érzés volt, hogy az edzés, és a szituáció teremtés ötletére így reagált. Arra pedig szinte felkaptam a fejem, hogy most ugyan azt a tanácsot adták, amit én is edzés alkalmával. Ez egy érdekes színt hozott a kérdéskörbe. Picit talán izgatottan tettem el ezt a felfedezésem, ugyanis ezt magamba szerettem volna végig vezetni. Hálás voltam ennek a különös idegennek, és hogy beszélgethettünk. Hogy szánt rám az idejéből. Kevés olyan személy volt, aki ennyire finoman vezetgetett volna rá sokszor a kérdések megválaszolására. Kifigyeltem, hogy ritkán mondott konkrét választ. Inkább csak egy-két mondattal, vagy épp szóval igyekezett elérni, hogy magam jöjjek rá. Pedig az volt az érzésem, hogy tudta a válaszokat, annak ellenére is, hogy amnéziás volt. Épp csak nem hencegett feleslegesen ezzel a tudásával.  De olyan könnyen nem hagytam ám!
   -Ranshin~san - mosolyogtam rá, nagyon lelkesen, és kíváncsian. -Ön milyen könyveket szokott olvasni? Milyeneket ajánlana nekem?  -kérdeztem izgatottan. Nem vettem észre, hogy már jó ideje tiszta, szinte élénk zöld a szemem színe.
   -Kész vagyok vállalni a felelősséget. - néztem a szemeibe. Félre tettem maiko neveltetésem, ami kifejezetten óvja a lányokat, hogy a férfiak szemeibe nézzenek. Most határozottan a vendégemet, és a vendégemre figyeltem. - Persze ez nem jelenti azt, hogy már semmit ne tudnék tanulni! - tettem hozzá, kissé kevésbé szigorú arckifejezéssel.
   -Az előbb említette, hogy nem tudja a korát sem. Mennyire emlékszik? Természetesen nem akarok személyes, vagy titkos adatokat.  - kaptam magam elé tiltakozón a kezeimet. - Vajon már a testőrségnél volt akkor és kipróbálta, vagy később döntött emellett az út mellett?- kérdeztem csendesen. -Nem kell válaszolnia, ha nem akar. Azt hiszem rossz tulajdonságom, hogy kíváncsi vagyok - sóhajtottam egy nagyot.



(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #24 Dátum: 2017. Szept. 29, 23:22:06 »
[[ Hercegnős játék ]]

  Örülgettem, hogy Aneuénak tetszettek a nevecskék és a macicica és a baglyocska sem mondogattak nemecskét rájuk. Boldogságosan húzogattam ki magacskámat.
  – Nem! Suzume a herecegecske hercegnője akargat lenni! – pördülgettem meg lelkesecskén, mint egy igazi hercegnőcske. – De csak olyan hercegecskének, aki erősecske, bátracska és meg tudogatja törögetni az átkocskákat. Meg persze van fehér pacicskája is! És tud táncolgatni! – felelgettem meg Kumeneko-san kérdésecskéjét.
  – A Papácskáé? – meglepetten billentgettem oldalacskára a kobakocskámat. Némán figyelgettem a tündérecskéket. – Suzume megkérdezgetheti, hogy miértecske kell titkocskáknak lenniük? – nézegettem nővérecském felé. Persze biztosacska komoly okocskája van, hogy nem szabadocska a tündérecske macicicácskáról és a baglyocskáról beszélgetni. Szóval szavacska nélkül rábólogattam erre, még a kisujjacskámat is feltartogattam, hogy eskücskével megfogadjam, nem árulom el senkicskének a tündérecskéket. Viszont nagyon érdekelgetett engecském a miértecske.
  – Suzume nem érti. Hogy viselhet nem igazi hercegecske koronácskát? – döbbenten tátogattam el a szájacskámat. Óriási szemecskékkel nézegettem a cicamacicska irányocskájába. Nem igazán értetgettem a beszédecskéjét.
  – Suzume tudogatja! A hercegecskék okosacskák, kedvesecskék és tudogatnak énekelgetni! És nagyon-nagyon lovagiasacskák! – sorolgattam őket, az ujjacskáimon számolgatva, hogy mennyit mondogatok, nehogy kihagyjak egyet is. Bár nem tudogattam pontosan mennyi viselkedésecske formácskájuk van a hercegecskéknek.
  Csodálkozva nézegettem a nővérecskémre, mikor magácskára hívta a figyelmecskét. Csupa fülecskével hallgatgattam, mi jutogatott az eszecskéjébe.
  – Tényleg tudogatnak? – lelkesen fordulgattam a tündérecskék felé. Hihetetlenecskének találgattam, hogy képesecskék alakocskát váltogatni. – Mivé tudogattok változgatni? – kíváncsiskodtam. – Igen! Suzume nagyonacska szeretgetné látni, ha szabadocska! – felelgettem azonnal, mert nagyon-nagyon érdekelgetett, hogy milyenecske lehet.
  – Suzume szerint minden tündérecske tudogat! A Csipkerózsikácskában a tündérecske is sárkányocskává tudott változgatni. A képeskönyvecskében1, nem pedig a szöveges mesécskében – mondogattam. De aztán eszembe jutogatott, hogy ő „gonoszocska” volt. Szerintecském nem, mert egyszerűen megsértődgetett, mert nem hívogatták el. – De a Hattyúcskák tavacskájában a hölgyek is hattyúcskává változnak tündér varázslatocskával! – megráztam a kobakocskámat. – Nem, nemecske, mégsem. Ott a tündérecske varázslatocska gonoszocska volt, nem igazi tündérecske varázslatocska. – Tovább töprengtem volnácska ezen, ha Aneue nem kérdezgeti meg tőlecském, hogy Chichiue és Hahaue alakocska váltócskák, ahogy a tündérecskék. Elgondolkodtam feleletecském előtt, nagyon összpontosítgattam a kobakocskámat. Komoly kérdésecske volt és próbálgattam felidézgetni ilyen esetecskét.
  – Suzume nem tudogatja biztosacskán. De hogyha nem is tudogatnak alakocskát váltogatni, szerintecském akkor is tündérecskék! Lehetségecske, hogy eztecskét valahogyan meg lehet tanulgatni? – mélázgattam el. – Kumaneko-san, Ohane-san? Ti hogyanocskán tudogattok alakocskát váltogatni? Meg lehet tanulgatni? – nézegettem rájuk kíváncsiacskán. – Aneue, szerintecskéd van valaki a városocskában, aki tudogatna még alakocskát váltogatni? – fordulgattam nővérecském felé. Nagyonacska érdekelgetett ez a kérdésecske. – És milyen érzés átalakulgatni? – fordulgattam vissza a tündérecskék irányocskájába.

1Suzume itt a Disney verzióra gondol, de ismeri a Grimm féle történetet is.

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 107

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #25 Dátum: 2017. Okt. 23, 01:05:01 »
Hercegnős játék

-Papácskáé! - bólintottam, hogy úgy bizony. Arra már magam is elgondolkodtam, hogy ez vajon miért titok. Apa nem mondta el, így én sem tudtam pontosan. De elhittem neki, hogyha azt mondta, hogy nem szabad, akkor nem szabad elmondani a családon kívül másnak. Kíváncsian pillantottam magam is a tündérecskék irányába, hátha ők többet tudnak, és okosabbacskák hai!
   - Már régóta vagyunk az édesapátok családjával Suzume Hime, Natsuki Hime. -továbbra is kíváncsian döntöttem picit oldalra a buksimat. -És szeretnénk is veletek maradni. Nem szeretnénk, most, hogy még ilyen szép neveket is kaptunk, hogy valaki arra kérjen titeket, hogy adjatok minket neki oda!
Ez így tényleg nehéz kérdés volt. Hisz Anyu is mindig azt mondta, hogy ne legyünk önzők, és osszuk meg egymással, ha valamink van. Vagy adjuk oda egymásnak a játékokat, ha mondjuk Suzi~chan szeretne az én játékommal játszani. Így aztán nem tudtam, hogyha valaki el szeretné kérni őket, akkor mi lenne a helyes. Főleg, hogy ők nem szerettek volna menni, azt mondták.
   -Natsuki szerint, ha Ohane~san, és Kumaneko~san nem szeretnék, és a Papa is azt mondta, hogy ne, akkor ne beszéljünk róla! - jelentettem ki elgondolkodva -Suzi~chan mit gondolsz? Lehet mumusok üldözik őket? Akkor bizony, az a mi dolgunk Natsuki szerint, hogy vigyázzunk rájuk hai! - persze ezt nem tudhattam biztosra, de ez jutott először az eszembe. -Ráadásul Cica is szereti őket, bár hozzájuk nem tudott érni, de ahelyett, hogy fújt volna, mint az olyanokra szokott, akikkel mumsocskák vannak, elaludt mellettük hai!  -ez megdönthetetlen bizonyíték volt a számomra, hogy a két tündérecskében megbízhatok.
   -Natsuki azt hiszem sejti! - tettem fel a két ujjacskámat, ahogy azt annak idején az iskolában is kellett.  -Ha valaki beöltözik Anyu vagy Apu shinigami ruhácskájába, és köt kardocskát az oldalára, akkor mindenki azt hiszi róla, hogy shinimimi, még akkor is, ha valójában nem. Ha valaki felveszi valaki másnak a koronácskáját, és szép ruhába öltözik, akkor rá is azt hihetik, hogy hercegecske, pedig nem? - néztem azért megerősítésért a két tündér bácsira. Bár most nem voltak bácsik. -Viszont ha a hercegecske táskácskába teszi a koronácskát, vagy otthon hagyja, akkor nem tűnik hercegecskének? - pislogtam azért a Húgocskámra is, meg a két tündérecskére is, hisz ők voltak felnőttecskék hai!
   -Ha ez igaz, akkor Suzi~chan hogy fogja megtalálni azokat a hercegecskéket, akik átkocskákat tudnak törni? Yuzu bárányocska tud benne segíteni? - próbálkoztam, hátha kiderül. Végülis, Nyanko~sensei is mennyi mindenben segített nekem mindig hai! Lehet Yuzu bárányocska nem csak  a mumusokat ismerte fel, de az igazi hercegecskéket is? 
Arra már nagy fülekkel figyeltem, mit is mesél az én nagyon okos kistestvérem az alakváltásról! Sokkal jobban tudogatta, mint én, amikor olyan idős voltam, mint most ő. Bár ebbe már kezdtem gondolati szinten is belekeveredni, hogy akkor most ki milyen idős is ténylegesen…
Ámbár a következő kérdésével nagyon nagyon megfogott hai! Megígértem, hogy nem árulom el Onee~chant, viszont hazudni sem akartam Suzi~channak. Így bajba kerültem, hogy akkor mit szabad elmondani, és mit nem.
   -Vannak még tündérecskék, akik tudnak, de Natsuki megígérte nekik, hogy nem árulja el senkinek, hogy tudja, hogy tudnak hai! Nem akarják, hogy a mumusok tudják, hogy itt vannak, így elbújtak hai! Könnyebben megtalálják a gonosz mumusocskákat, azért is váltanak alakot hai! -magyaráztam mind a két kezecskémmel mutogatva. Én ugyan csak Onee~chant ismertem, de ha ő volt, akkor lehettek többen is! De nem kellett folytatnom egyelőre, ugyanis a két tündérecske úgy döntöttek hogy engednek Hugocskám kíváncsiságának, és a bácsi alakjukat vették fel. Ohane egy hosszú, fekete hajú bácsi, Kumaneko pedig egy rövid, fehér hajú bácsi lett, akinek vörös tincsek voltak a hajacskájába hai! Nagyon érdekes volt, hisz Kumaneko azzal a furcsa állat formájával is vöröskés volt hai! Egyből fel is vett Kumaneko, hogy a nyakába rakjon, Ohane pedig Suzi~channak kínálta fel, hogy szívesen felveszi.
   -Keressünk akkor hercegecskéket! Bár nincs átkocska, amit meg tudnának törni! És Suzi~chan már tündér hercegkisasszonynak született! És nem biztos, hogy lesz koronácskájuk! Akko tényleg maradnak a próbácskák, Natsuki úgy hiszi! Suzi~chan pontosan milyen próbácskákat eszelt ki? - kérdeztem izgatottan, még ha ez nem is látszódott rajtam.




(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #26 Dátum: 2017. Nov. 06, 00:30:38 »
[[ Hercegnős játék ]]

  – Suzume szerint Kumaneko-sannak és Ohane-sannak sem kell félnie! Mivel Aneue és Suzume barátocskái és korábban Chichiue barátocskái voltatok. És okosak vagytok és neveitek is vannak, így senki sem vihet el titeket, ha csak ti nem akargattok mendegélni! – mondogattam el az én gondolatocskáimat a tündérecskéknek, hogy emiatt ne aggodalmaskodjanak. Meghallgattam Aneue szavait, hogy ő mit gondolgat erről. Abba bele sem gondolgattam, hogy veszélyecskében vannak. Aneue nagyon okosocska volt, hogy felmerülgetett ez bennecske.
  – Lehetségecske! A mumusok megeszegetik a tündérecskéket – bólintgattam rá lesújtott arcocskával. Szegényecskék, lehet, hogy tényleg veszélyecskében vannak! – Hát, ha Cicának sincs problémácskája velük… Akkor, Kumaneko-san és Ohane-san ne aggódjatok! Majd mi vigyázgatunk rátok, Suzume megígérgeti – adtam szavacskámat, hogy ne féljenek, nem fogok beszélgetni róluk, hogyha nem akargatják.
  – Aneue okosokat mondogat! De… De Suzume szerint a hercegecskéket nem a ruhácska teszi csak. A hercegecskékben van valami, ami a többiekben nincs, ezért is hercegecskék – mondogattam el Aneuénak, amiket a mesékből tudogattam. De kezdegettem kétségbe esegetni valóban hogyan fogom felkutatgatni akkor most a hercegecskéket.
  – Nem, sajnos Yuzu bárányocska csak mumusokat tudogat űzögetni – ráztam meg a kobakocskámat. – De Yuzu bárányocskának is jó szemecskéje van, meg tudogatja mondogatni, hogy melyik lovagocska hercegecske alkalmas a próbácskák kiállásához! Elvileg… még nem csinálgatott ilyet. De majd mostacska! – emelgettem meg kezecskémben a báránykát. – Aneueeee! Mi lesz, ha nem találgatunk egy hercegecskét sem? Sose lesz belőlünk hercegnő – kámpicsorodtam el gondolatocskára. Szerettem volna hercegecskéket találgatni, ezért indulgattam útnak! Viszont ez a gonoszocska gondolatocska nem eresztgetett. Én szerettem volna hercegecskével találkozgatni…
  – Szóval fedett küldetésecskén vannak? Suzume ha nagy lesz és bekerülget a 2. osztagba, Chichiuéhoz, ott is rengeteg ilyesmiféle dolgocska zajlik. Sok-sok titkocska van. Suzuménak nagyon hasznocska tudás lenne az alakváltoztatás! – jelentettem ki fellelkesedve az alakváltoztatás miatt.
  Elképedve lestem, ahogy a tündérecskék nagy alakocskákat veszegetnek fel. Mindketten felnőttecskék lettek. Szép hajacskájuk volt és magasak lettek, nagyon magasocskák!
  – De jó! Még egyszer, még egyszer! Suzuménak nagyon tetszett a varázslatocska! – dicsérgettem meg őket. – Te vagy Kumaneko-san – nézegettem arra, akinek a csíkos hajacskája volt. Mint a cicamacika farkincája. – Nagyon tetszik a hajacskád színecskéje! – mondogattam. Ezután a másik tündérecskére pillantottam. – Akkor te vagy Ohane-san! Neked nagyon szép hosszú hajacskád van!! Suzume befonogathatja majd? Suzume megígéri, hogy nem húzogatja meg és vigyázgatni fog – érdeklődtem lelkesecskén. – Azt Suzume nem tudogatta, hogy mindketten bácsik vagytok. Vagy fiúk? Hogy van ez most? Magasabbacskák vagyogattok, mint Natsuki és Suzume. De nem olyan öregecskék. Hívogathatlak bennetekecskéket Kumaneko-kunnak és Ohane-kunnak?
  Picicskét meglepődtem, hogy Kumanekocska felvette Aneuét, majd Ohanécska felém fordulgatott, hogyha akarom, felvehessen a nyakacskájába. Vidám igenecskét mondogattam neki, pedig tudogatok a saját lábacskáimon járogatni már. De a nyakban utazgatás olyan jó mókácska volt! Szerettem csinálgatni, olyankor magasocskának tűnögettem.
  – Aneue, Aneue, nézd! Suzume majdhogynem olyan magasocska, mint a Papácska – húzogattam ki magamat, hogy még nagyobbnak látszódjak. De azért kapaszkodtam óvatosan Ohanécskába. Nem akargattam meghúzogatni a szép hajacskáját. Megköszöngettem neki, hogy felvett a nyakacskájába.
  – Igenecske, hercegecskéket!! – rikkantottam el magamat. – A próbácskák – bólintgattam mikor Aneue arról kérdezgetett. Össze kellett szedegetnem a gondolatocskáimat, hogy egyet se hagyogassak ki. – Suzuménak már van néhány ötletecskéje. Az egyik az, hogy el kell számolgatniuk a hercegecske jelölteknek egy milliócskáig, miközben vizes bödönöcskét egyensúlyozgatnak a fejecskéjükön és labdácskákkal dobálgatja őket valaki! A labdácskákat pedig egy botocskával kell elütögetniük! Akkor… lenne egy olyanocska, ahol meg kell mászogatniuk egy nagyon magas hegyecskét, ahol gyönyörű szép virágocska növöget, és épségbe le kell hozogatniuk nekünk! De annyi virágocska kell, hogy legyen, hogy virágkoszorút lehessen kötögetni belőle. Sőt, nekik kell kötögetniük! Meg a százhuszonhét fejecskéjű sárkányocskát le kell győzögetniük, ez lesz az utolsó próbácska. De a sárkányocskát nem szabad bántogatni! – szögezgettem le. A sárkányocskák szépek voltak és csúnya dolgocska őket megölögetni. Csak a gyávácskák csinálgatják ezt, akicskék nem értegetnek a sárkányocskák nyelvecskéjén. – Ez már három próbácska a tizenkettőből, szóval már csak kilenc kell – zárogattam le eddigi ötletecséim elmesélgetését Aneuénak.
  – Aneue, neked van ötletecskéd? Nehezecskének kell leszegetnie, mert különben bármelyik nem hercegecske meg tudogatná csinálgatni. Mi pedig igazi hercegecskéket keresgetünk – érdeklődtem nővérecskémnél. – Kumanekocska, Ohanécska – vizslattam le a tündérecskére, akinek a nyakacskájában utazgattam. – Ha nektek is van ötletecskéitek, akkor nyugodtacskán mondogassátok – kéregettem őket is. Minél több ötletecskénk van annál jobb.
  – Oh! Suzuménak eszébe jutogatott még egy! Le kell hozogatnia egy hercegecskének egy csillagocskát az égből – mutogattam fel a magasocskába. – Vagy, olyat nem szabadocska, nagyon nehezecske? Bár egy hercegecske Suzume szerint nem akadályocska.

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 107

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #27 Dátum: 2017. Dec. 11, 18:18:13 »
Hercegnős játék

Szinte elsápadtam, ahogy Hugocskám mondta, hogy a mumusok megeszegetik a tündérecskéket. Nem szerettem volna, hogy Kumaneko~t, és Ohane~t bármi is megegye.  Megfogadtam magamban még erősebben, hogy vigyázni fogok a kis barátocskáimra hai! Reméltem, hogy Mamori bácsi is segíteni fog ebben nekem!
Arra kíváncsian füleltem, hogy Suzy~chan szerint mitől lesz egy hercegecske hercegecske. Arra öleltem csak be, de jó szorosan, amikor láttam, hogy kezd kétségbe esni.
   -Suzy~chan, mit mondasz, csak hercegnőcskék mellett lesznek a hercegecskék hercegecskék? Mert Natsuki szerint a hercegecskék már annak is születnek! Viszont, ha a hercegecskék már így születnek, akkor ugyan ez igaz lehet a hercegnőcskékre is! Már hercegnőcskéknek születnek hai! És mivel Anyu hercegnőcske, így Suzume is igazi hercegnőcske, mióta csak megszületett! - magyaráztam teljes meggyőződéssel -hercegecske nélkül is! - bólintottam picit, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak.
Szó nélkül figyeltem azt, hogy a tündérkék nagy alakba bújtak, bár nem csak engem kötött ez le. Suzy~chan egészen lelkecskés lett a látottakra.
   -Igazán megtisztel Hime~sama a dícsérete, de ez örökölt, és nem tanult tudás! - hajolt meg bocsánatkérőn Kumaneko -És mondhatjuk így is, hogy fedett küldetésben járunk el! - bólintott.
   -Második osztagocskás szeretne Suzume lenni? -kérdeztem jómagam is kíváncsian. -Apa osztagocskája… -Ez egyszerre volt ijesztő, hisz Apának is vissza kellett mennie Tündér országocskába, és nem szerettem volna, hogy Suzume~chant is visszahívják. Másfelől büszke voltam rá, hogy ilyen határozottan tudta, már ilyen idősen, hogy oda szeretne majd kerülni!  Arra csak mosolyogtam magamban, észrevétlen, hogy a két tündérecske, megismételte az alakváltogatást, Suzume~chan kérésére.  -Natsukinak van egy ötletecskéje! Natsume is, és Suzume is sokat tanulgatnak még kidoucskákat, meg a lélekenergiácskákról, és ha már elég ügyesecskék lesznek, megpróbálnak kitalálni egy alakváltoztatgatós tündér varázsocskát! -lestem a kistestvérkémre, hogy mit szól az ötletecskémhez. -De ahhoz Natsuki úgy gondolja, hogy szorgalmasocskán kell még tanulgatni hai! - tettem hozzá azért biztos ami biztos.
   -Általában ilyen alakocskában szoktak lenni. De tudnak bármilyen formácskát felvenni, Natsuki úgy tudja! -néztem én is rájacskájuk megerősítésért. -Suzume~chan szeret hajakat fonogatni… - jegyeztem meg halvány mosollyal, ahogy megkérte a tündérecskéket, hogy had játsszon a hajacskájukkal. - Natsuki látott az Élők Világában olyat, akik felnőttecskén is ezzel foglalkoztak hai! Más emberek, felnőttek és gyerekek hajacskáit is fésülgették, fonogatták, és széppé  tették hai! Suzume majd akar ilyenecskét tanulni? - kérdeztem -Azért, mert shinigaminak tanul, még tanulhat Natsuki szerint ilyen érdekességeket is hai! És Natsuki úgy látja, hogy szeret a hajacskákkal foglalkozni hai! És ügyesecske is benne! - közben biztonságban érezve magam, kapaszkodtam Kumaneko kezecskéjébe, ahogy felvett. Szerettem magasan lenni, így élvezettel helyezkedtem el, ahogy a nyakába tett.
   -Suzume most már tényleg olyan nagyocska lett, mint Apu, vagy Anyu! -bólintottam, ahogy őt is felvette Ohane~san. Kíváncsian hallgattam, ahogy elkezdett a próbácskákról mesélni, egészen addig, míg a sárkányokig el nem jutott. Ott nem kicsit sápadtam el, és féltem el magam.  Hogy az én egy szem húgocskám sárkányok közelébe akarjon menni? Bele se mertem gondolni, hogy vele, aki ilyen tündéri és ártatlan, mit művelnének azok a fenevadak!  Főleg, hogy olyan nagyon sok feje lenne!
   -Natsuki nem szeretne Suzume közelébe semmilyen gonosz sárkányt hai! - ebben nem ismertem játékocskát! El is döntöttem, hogy megkérem majd Mamori bácsit, hogy ha bármi ilyen történne, mind a kettőnket kapjon fel, és szaladjon el velünk hai!  -Natsuki szerint, ha sok próbácska van, vagy ha egy próbácska van, az ugyan olyanocska. Mi lenne, ha csak egy próbácska lenne, de az olyan, amilyet csak az igazi hercegecskék tudnak megcsinálgatni? - gondolkodtam a kezdeti ijedtségem után hangosacskán. -Natsuki szerint a túl sok próbába kifáradgatnak az igazi hercegecskék, és a végén nem azért buknak el, mert nem elég hercegek, hanem mert túl fáradtak hai! -tudtam, hogy nagyon ki lehet a játékba is fáradni hai! És akkor már nem úgy megy az, akárhogy is nézegetjük! -Natsukinak tetszik, hogy hozzanak le egy csillagocskát! És akkor közben lehetnek a próbácskák, míg eljutnak a csillagocskáig! - erről eszembe jutott, hogy nem régen olvasgattam egy könyvecskét, ami pont erről szólt. Anyu egyik polcán találtam meg, és rajzolt képek voltak benne, így neki mertem ülni. Vastagocska sem volt! Ezt meg is kellett Suzume~channal beszélnem, hisz sokat lehet ám abból a könyvecskéből tanulni! -Suzume~chan, Suzume~chan! Natsuki múltkor olvasott egy könyvecskét! Abban is egy hercegecskéről volt szó, még a címecskéje is ez volt! A kisherceg. Abban a hercegecske elrepül a csillagok közé! Sok furcsa csillaggal találkozik, de egyik sem az a csillag, amelyiket ő keresi. Sok érdekes csillag lakó tündérecskével, és mumusocskával is megismerkedik közben! Natsuki szívesen elolvassa ezt a történetet Suzume~val, ha Suzume is szeretné! - lelkesedtem!  -Suzume~nak van olyan könyvecskéje, vagy mesécskéje, amit nagyon de nagyon szeret? Mindennél de sokkal jobban? - kukuccsoltam kíváncsian Kumaneko hajacskája fölött a testvérkém  felé. -És ha van, Suzume elmeséli Natsukinak?



Karakterlap

Rosui-Genki Suzume

Shinigami

7. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 69

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 10 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
Világossárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#E53A5A // #EFD59C


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #28 Dátum: 2018. Jan. 20, 20:22:37 »
[[ Hercegnős játék ]]

  Aneue ölelésecskéjéből sok erőcskét nyeregettem. Amit mondogatott nekem a hercegnőcskékről, sokat javítgatott a hangulatocskámon.
  – Igazacskád lehet Aneue! Lehet, hogy Suzume igazi hercegnőcske. Akkor te is igazi hercegnőcske vagy, igazacska? – nézegettem rá mosolyogva. – De Suzume szeretne hercegecskét! Minden hercegnőcskének van egy hercegecskéje. Aneue nem szeretne hercegecskét, akivel boldogocska lehet mindörökké? – kérdezgettem rá.
  Alig várogattam, hogy Kumaneko-san és Ohane-san megosztogassa velem, hogyan csinálgatják az alakváltozgatást.
  – Nem tanulgatott? – billengettem oldalra a kobakocskámat. – Szóval alakocska váltócskának csak születgetni lehetséges? – kíváncsiskodtam utána. Kicsikét szomorúcska voltam emiatt, de nem lombozódgattam le teljesecskén. Biztosacska van módszerecske arra, hogyan lehetséges alakocskát váltogatni tanulgatva. A második osztagocskában sok mindenecskére képesecskék a halálistenecskék! De még így is látogatni szerettem volna újra az alakocska váltogatós varázslatocskájukat.
  – Igen! Suzume mindig is szeretgetett volna Chichiue osztagocskájába kerülgetni! Akkor újra találkozgathat Papácskával. Meg ott nagyon sok ügyesecske bácsicska és nénicske szolgálgatott. Képzelgesd el Aneue, ott volt az egyik leges leggyorsabb kapitányocska a Gotei tizenhármacskában! – mesélgettem el neki, miket tudogatok a másodikocska osztagocskáról.
  Megtapsolgattam Ohane-san és Kumaneko-san varázslatocskáját. Nagyon ügyesecskén csinálgatták meg másodszorra is, nem is tűnögettek úgy, hogy elfáradtak volna tőle. Felkapogattam a buksimat, amikor Aneue megosztogatta velem az ötletecskéjét a varázslatocskáról.
  – Suzuménak tetszik Aneue ötletecskéje! – emelgettem fel kezecskémet lelkesecskén. – Suzume már hallogatott olyat, hogy valakinek saját varázslatocskája van! Biztos sikerülgetne. Majd megkéregetem Riko-senpait, hogy tanítgasson még többet a varázslatocskákról! Aneue, szerinted akkorka lehetséges lehet, hogy Suzume hattyúcskává változgasson? Suzume mindig is szeretgetett volna hattyúcska lenni! És mennyire sok sokacskát kell majd tanulgatnunk hozzá? – kérdezősködtem nagyon vidáman a nővérecskémtől. Közben pedig azon is gondolkodtam miket csinálgatnék majd hattyúcskaként.
  – Suzume megkérdezgetheti, hogy Aneue mivé változgatna majd, ha elég nagyocskák leszegetünk arra, hogy megcsinálgassuk a varázslatocskát? – nézegettem felé. – Ohane-san, Kumaneko-san. Ha nem emberecskék vagyogattok, akkor ti tudogattok beszélgetni a többi állatocskával? Baglyocskával és medve cicácskával? – fordulgattam a tündérecskék felé. – Ha Suzume meg tanulgatna hattyúcskává változgatni, akkor fog tudogatni beszélgetni velük? A hattyúcskával és a többiekkel? A békácskákkal? Suzume tudogatja, hogy mindegyik békácskában egy hercegecske éldegél! – mesélgettem el nekik. – Csak el vannak átkozgatva szegénykék – fordulgattam Aneue felé, hogy halkacskán megosztogassam vele ezt. – Csak puszi után változgatnak vissza hercegecskévé. De félegetnek, hogy csúnyácskának tartogatják őket, ezért mindig elugrabugrálnak.
  – Tudogattok hattyúcskák is leszegetni? – nézegettem rájuk hatalmas szemecskékkel, amikor Aneue elmondogatta nekem, hogy Kumaneko-san és Ohane-san sok-sokféle alakocskát fel tudogatnak venni amúgy. – Megmutogatjátok Suzuménak? – kéregettem őket. – Ha szabadocska? – teszegettem hozzá, mert nem akargattam megsértegetni őket. Meg nem tudogattam, hogy micsodácska meg hogyan is van valójában ez az alakváltozgatás. Fájdogál, kimerítgető csak nem látszogat? Nem akargattam a tündérecskéket bántani, mert nem tudogattam dolgokat erről.
  – Suzume még nem fonogat olyan szépen hajacskákat, mint ahogy Aneue vagy Hahaue tudogat. De Suzume majd igyekszik, hogy szépecske legyen! – ígérgettem meg nekik és reménykedtem abban, hogy majd megengedik nekecském, hogy befonogassam a gyönyörű hajacskájukat.
  – Tényleg van ilyenecske odaát? – kérdezgettem vissza meglepetten Aneuénak. – Suzume nem tudogatta ezt korábban! Suzume csak balettocskára járogathat át Hahauéval. De majd, ha Suzume is shinigamicska lesz, mint Aniue és Aneue, akkor Aneue elviszi Suzumét oda? Kérlek! – nézegettem nővérecskémre. – Suzume köszöni a dícséretecskét! Bár még sokacskát kell Suzuménak tanulgatnia. És Suzume nagyon szeretné megtanulgatni, hogy lehet szép hajacskákat csinálgatni! – A hercegnőcskéknek is mindig szép hajacskájuk volt. Szóval ez fontosacskának találgattam, hogy ha nagyocska leszek, akkor sok-sok dolgocskát tudogassak csinálgatni a hajacskákkal. De ahhoz sokacskát kell gyakorolgatni.
  Nagyon örülgettem, hogy Ohane-san nyakacskájában látszogattam olyan magasocskának, mint Chichiue és Hahaue. Egyszer szeretgetnék valóban ilyen nagyocskára megnövögetni. Sok-sok zöldségességet is eszegetek ehhez.
  – De hát a sárkányocska nem lenne gonoszocska Aneue! – mondogattam meglepetten. Nem értetgettem mi a problémácska nővérecskémnek a sárkányocskával. – A sárkányocskák csak a hercegecskékkel gonoszacskák, mert mindig kardocskákkal jövögetnek hozzájuk. A sárkányocskák meg félegetnek a pengécskéktől. Félre értegetik őket, mert nem akargatnak rosszacskát, ők csak barátocskák akargatnak lenni – mondogattam. Haku sárkányocska is kedves volt és aranyosocska, senkicskét nem bántogatott. – Aneue miért nem akargat sárkányocskákat? – billentgettem oldalra a kobakocskámat.
  – Szóval egy próbácska legyen, de több feladatocskával? – kérdezgettem vissza nagyon gondolkodva ezen. – De ha egy próbácska van, sok feladatocskával, attól nem fognak kifáradozni? – érdeklődtem tőle. Nem igazán értetgettem a különbségecskét. Miben lenne más egy próbácska feladatocskákkal, mint külön a próbácskák.
  Meglepetten hallgattam meg Aneue mesécskéjét, amit olvasgatott nem is olyanocska régen a hercegecskéről.   
  – És ez a kishercegecske, akiről a könyvecske szólogatott, kellegetett feladatocskákat megoldania? Hogyan tudott barátkozni mumusocskákkal? Hogyhogy nem bántogatták őt? – kíváncsiskodtam Aneuétól. – Aneue tényleg elmesélgetné Suzuménak?
  – Suzume sok mesécskét szeretget. Főleg a Hercegnőcske és békácska, meg a Hattyúhercegnőcske történetecskéjét. De egyszer Suzume kapogatott egy zenécskét születésnapocskájára Chichiue-nitől*! A dalocska a Hópihécske hercegnőcskéről szólogatott. Ha Aneue szeretné hallogatni a dalocskát, akkor eljátszogathatja majd Suzume! – Tatarimokke tanítgatott a dalocskára. Igaz nem erhucskán tudogattam eljátszogatni, hanem shakuhachin. De a történetecske így is szépecske volt szerintem! – Ohane-san és Kumaneko-san szeretgetik a dalocskákat? – kérdezgettem a tündérecskéktől hirtelen.

*Chichiue-ni: Ueno Mitsuyukit hívja így. (Minden fehér hajú férfiembert, akit méltónak talál Suzzy apjaként adoptálja. Számokkal különbözteti meg őket. Ueno azért érdemelte ki a címet, mert anno fiatalkorában fehér haja volt és látott róla Suzume képet.)

(click to show/hide)
(click to show/hide)

Karakterlap

Rosui-Genki Natsuki

Hadnagy

Shinigami

13. Osztag

*

Szint: 3.

Lélekenergia:

60% Complete
15 500 / 30 000

Hozzászólások: 107

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 32 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
fekete és sárga

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#EEF51D#0ca9c0


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Szentélyecske, és a titkos Hold kapu
« Válasz #29 Dátum: 2018. Ápr. 07, 13:34:13 »
Hercegnős játék

Elgondolkodtam a kérdésecskéjén. Én vajon hercegnőcskének számítok? Oldalra döntöttem a buksimat, hiszen ez egy komoly kérdésecske volt hai!
   -Ha Natsuki hercegnőcske, akkor Natsuki hercegecskéje Mamori bácsi… azt hiszem! -gondolkodtam hangosan. -Bár Natsuki kalózocska is az egyletecskében. Hercegnőcskék lehetnek kalózocskák? -nem voltam olyan biztos abban, hogy a hercegnősködés kizárja~e a másikat. És a lovagkisasszonyt? -Ha Natsuki hercegnőcske is, akkor álruhácskás hercegnőcske! -döntöttem el végül -És akkor Naoki is tündér hercegecske! - derültem fel, ha nem is látszódott rajtam különösebben -De Natsuki továbbra is Tündér Lovagkisasszonynak fog tanulgatni, mint Apa amilyen tündér lovagocska volt hai! Bár lehet Apa is mellette Tündér Hercegecske is volt! -ezen elgondolkodtam egy pillanatra. Elvégre a kettő nem zárta ki egymást feltétlen! Vagy igen…?
Örültem neki, hogy a Húgocskám ilyen kedvesen fogadta a barátocskáimat! Ők pedig nagyon lelkesen mutatták is be, hogy miféle nagyon ügyes dolgokra képesek! Szeretettel simogattam meg a hajacskáját, ahogy nagyon lelkesen mesélt Apa osztagocskájáról.
   -Natsuki nem tudja, hogy Apa ott van~e még az osztagocskában. Vagy visszajárogat~e oda még! - jegyeztem meg csendesen -Apának haza kellett mennie egy hosszú kiküldetésre Tündér országocskába, Natsuki úgy tudja! -osztottam meg vele azt, amit én tudogattam -Nagyon komoly feladatocskát kapott, egész Tündérországocska sorsa függ most attól, hogy Apácska ügyesen és erősen helytálljon otthonocskában! - meséltem neki -Sok sok nagyon csúnya mumus támadta ugyanis meg Anya országocskáját. És Anya nem mehetgélt haza, hisz minket nem hagyhatott itt! Viszont oda el sem vihetett, hisz onnan a hercegnőcskéket, és hercegecskéket inkább biztonságos helyre vitték, nem pedig oda. Épp ezért nem tudogatta, hogy mit tehetne, hisz az országocskája is nagyon fontos neki, de mi is azok vagyunk! És mivel Apa is szeret minket is, meg Anyát is nagyon, így elvállalta, hogy haza megy, és elzavarja a sok csúnya mumust. Hogy amikor oda ér majd az idejecskéje, mi is, meg Anya is haza mehessünk! Az Apukánk egy igazi tündérhős, és majd ha mi is átmegyünk Tündérországocskába, meg fogja ölelgetni Natsukit és Naokit, és egészen biztos, hogy a nyakába fogja kapni Suzy~chant, mert hiányzunk neki! -mondtam a kétely legkisebb szikrája nélkül.
Húgocskám kérdésére félre döntött buksival törtem a fejecskémet. Mivé változgatnék, ha tudnék alakocskát váltogatni, mint Neesan.
   -Natsuki talán cica lenne. Sok sok féle cicák éldegélnek, és Natsuki szívesen megtanulgatná, meg kipróbálgatná, hogy milyen lehet olyan sok szép cica bőrébe bújni hai! -jutottam végül elhatározásra -Vannak nagyok, meg kisebbek. Csíkosak, meg feketék, meg foltosak, meg furcsa mintásak. Meg egyszínűek is! -mutogattam közben a kezecskéimmel, hogy milyen de milyen sok féle színű és méretű cica éldegél a kardocskás, és a kardocskák nélküli világban.
Arra kíváncsian füleltem magam is, hogy Suzzy~chan kérdésére mit is válaszolnak a tündér barátaim. Nagyon okosakat tudott ugyanis a kistesóm kérdezgetni hai!
   -Megpróbálhatjuk a hattyúcska formát is, ha Hime~sama ezt szeretné! -hajolt meg, majd addig letett engem a tündérecske, és átalakult csodaszép, enyhén fénylő hattyúcskává. Megvárta, hogy kigyönyörködjük magunkat, még meg is simogathattuk, mielőtt visszaalakult volna, és megint felemelgetett volna. 
Arra nagyon boldog lettem, hogy Húgocskám ennyire megörült, amikor elárultam neki, hogy vannak hajacskákkal dolgozó nénik meg bácsik a kardocskák nélküli világocskában. 
   -Natsuki nagyon szívesen elviszi majd Suzume~t oda! Még be is fonják Suzume hajacskáját, ha vesz fel póttestecskét hai! -bólogattam lelkesen.
Arra viszont elhűlt az erecskéimben a vér, ahogy sárkányokról kezdett beszélni Suzzy~chan.  A sárkányok ijesztőek, és félelmetesek voltak!  Nagyon határozottan megráztam a fejecskémet.
   -A sárkányocskák rosszak, és gonoszak! Bántották Anyát, amikor még Natsuki és Naoki Anya pocakjában lakott, azért lett most Naoki is betegecske! -magyaráztam neki -Suzume, ha sárkányocskát lát, akkor mindenképp szaladjon biztonságos távolságra tőlük! -gyorsan beöleltem. Addig nyújtogattam a kezecskémet a tündérecske öléből, míg megértette, mit szeretnék, és sikerült megölelgetnem. Azért ne ijedjen most meg, mert most nem volt ilyen rémisztő fenevad a környéken. -Natsuki nem ismer minden sárkányocskát -törtem meg végül a saját gondolatomat -De akiket eddig látott, ők ijesztőek voltak bántogatták egymást!  Ezért szeretné azt, ha Suzume óvatosocska lenne a sárkányocskákkal kapcsolatban, rendben? -kérdeztem tőle, még mindig nem engedve el a testvérkémet.
   -Natsuki-hime tőlünk is félne, ha sárkányocska formába bújnánk? -kérdezte halkan Kumaneko~san.
   -Kumaneko~san cicamaci, nem sárkány! -szusszantam rá válasz helyett. Valószínűleg pedig tőle is megijedtem volna. Szerencsére el lett terelve a szó, és én sem beszéltem többet erről a félelmetes témáról.
   -Az egy próbácska, és több feladatocska Natsuki szerint érdekesen hangzik! Jó ötletnek tartja Natsuki ezt! -bólintottam rá egy nagyot. - Hercegecskék! Ez is a próba része, hogy ne fáradjanak ki! -bólintottam elszánt buksival! Ha hamarabb kifáradnak a fogócskában, mint a hercegnőcskék, akkor nem tudják elmenekíteni a hercegnőjüket, ha bármi történne hai!  -Suzume elmeséli a Hattyúhercegnőcske meséjét Natsukinak, és a tündérecskéknek? Ohane és Kumaneko még biztosan nem hallották, ugye? -pillantottam rájuk. Bólintottak megerősítésképp.  -Natsuki az énekre is kíváncsi nagyon! - tettem hozzá, újra lelkesedve.  Nagyon büszke voltam, hogy ilyen nagyon okosacska kistestvérem van hai!