Szerző Téma: A zenész és a futár  (Megtekintve 453 alkalommal)

Description: Layla és Kane első találkozása (Helyszín: Karakurai középiskola, udvar)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Kane Shinzou

Futár (Speedy)

Quincy

*

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
9 000 / 10 000

Hozzászólások: 168

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 35 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
ciánkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#6666FF  #99EAFF


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

A zenész és a futár
« Dátum: 2016. Aug. 29, 11:35:31 »
A zenész és a futár

Vannak, napok mikor az embernek kell egy kis magány. A futároknál se volt ez másképp. Valaki, ha magányra vágyott közülünk vagy a futártoronyhoz ment és kint a tetőn volt, vagy valaki a pihenőteremnél olvasgatott egymagában. A lényeg hogy van lehetőség arra, hogy félrehúzódjon egy kicsit az ember. Én személy szerint ilyenkor csak szimplán a város körül lófráltam a tetőkön keresztül, persze ilyenkor, ha szeretnék kicsit egyedül körülnézni, fontos hogy a gps jelem bekapcsolva legyen. Kell is néha nekem, hogy egy kicsit magányosan ellegyek, szeretem ugyan Mousekat de néha azért jól esik, ha csak egy icipicit egyedül lehetek. Meg amúgy is, ha már van lehetőségem itt kint lenni megnézem, hogy Amarilla vajon mit csinálhat jelenleg a suliban. Indultam is az iskola felé, egyik tetőtől a másik tetőig ugrálgattam, tartva a szokásos tempót hogy a lendületem, megmaradjon, mikor extrém mozdulatokra lenne szükségem. Miközben futottam előre, madarak szálltak fel az égre. Csak úgy hallani lehetett, ahogyan a szárnyukkal felrepítették magukat. Csodálatos látvány! Milyen kár hogy az emberek többsége ezt nem láthatja! Másmilyen világ tárul az ember felé mikor a tetőn van. Egy olyan világ, amit nem lehet szavakban önteni, nem lehet papírra vetni, lerajzolni, vagy esetleg megfesteni. Ezt a világot tapasztalni kell, megélni! És én szerencsésnek mondhatom magam, hogy megélhetem az ilyen pillanatokat. Remélem egy nap ezt Amarillának is megmutathatom. Az utam a suli felé tarthatott kb 1 óráig, bár lehet, azért mert néha megálltam, és csodáltam a kilátást, ami elém tárult. Mikor megérkeztem az iskola elé, kerestem egy jó tetőt ahol Amarilláék osztályába simán be lehetett látni. Szerencsére hamar megtaláltam. Nehéz volt ugyan, de végül sikerült megtalálnom a kiszemelt lányt, akiért úgy rajongok. Öröm töltötte el a szívemet, hogy láthatom. Még mindig nem vertem ki a fejemből azt a beszélgetést, amit lefojtattunk egymással. Sose feledem azt a mosolygós arcát. Csak néztem őt, s le se tudtam vakarni a szememet róla. Még így messziről is annyira szép…. de az idilli pillanatot hirtelen megzavarja a csengő, ami valószínűleg a szünetet jelezte, mert mintha az osztályban mozgolódás történne. Indultam is volna tovább, de aztán hirtelen hangos beszédhangok ütötték meg fülemet.
- Hé, hagyjatok békén, megmondtam már nem akarok balhét!
- Már pedig megcsináltad magadnak, kis pisis!
Gyorsan indultam is a hang irányába. Kerestem is a legközelebb lévő tetőt ahol simán rá ugorhatok az iskola tetejére. Szerencsére gyorsan találtam is egyet.
Basszus, mikor az előbb itt voltam, hogy a francba nem vettem észre?! Még elkerülhettem volna az ablak szétzúzását! Na, mindegy….
Kár volt úgy is a múlttal foglalkozni, ami megtörtént, megtörtént nem volt mese. Siettem azonnal a helyszínre ahol a baj volt. Amint megérkeztem, a zaj forrásához, a tetőn kémleltem még is mi a fene zajlik itt. Ahogyan látható volt az a tipikus középiskolai élet szokásos példája. Kettő nagyobb darab egy kis nyúl vézna ellen. A szokásos unfair játék. Szegény pára, ahogyan láttam nem igen tudta levakarni magáról a két srácot, pedig próbálkozott már mindennel, és mivel szünet van gondolom tanárt se fog találni itt kint. És ahogyan látom a diákok többsége nem is foglalkozik vele. Ezek meghibbantak vagy mi?!
Na jó ezt nem tudom tétlenül nézni, móresre tanítom ezeket a mocskokat!
Már is indultam, hogy lemásszak az iskola tetejéről, ami beletelt kb 4 percbe de végül sikerült földet érnem. Ezután azonnal a kisrác segítségére siettem, majd amint oda értem, észrevettem, hogy végül nem csak én voltam az, aki észrevette, hogy baj van. Egy hosszú szőke lány is egyszer a semmiből ide termet. Minden esetre jobbnak láttam azért beszállnom, mert hátha nem képes egyedül megvédeni magát. Oda sétáltam hozzájuk majd a két monstrumnak oda szóltam.

- Hé, barmok! Nem tudom, hogy kb mennyi lehet az IQ-tok de szerintem nem is nagyon akarom megtudni mert akkor síró görcsöt kapnék. Viszont nem nagyon szeretem azt látni, hogy két benga idióta állat szapul egy védtelen kisrácot és még ráadásul egy hölgyet is. A saját súlycsoportotokkal kezdjetek ki, vagy van egy jobb ötletem! Húzzatok el kondiba vagy hova a fenébe is és ott vezessétek le a feszültségeteket, És ha már ott vagytok zuhanyozzatok is le, mert itt csak úgy bűzlötök az egótoktól hogy attól menten felfordul a gyomrom huuuuu
Közben az egyik kezemet oda tettem az orromhoz, míg a másikkal legyezgettem, hogy a provokációm jól sikerüljön, így egér utat tudok nyerni a kisrácnak és a leányzónak is. A két monstrum feje vörös paprika színeivel mutatkozott meg majd azonnal felém akartak küldeni egy erős jobbost, amire én válaszolva gyorsan a földre huppantam, hogy kikerüljem majd a lábam segítségével, jól tökön rúgtam az egyiket, amitől azonnal összeesett, miközben a mogyoróját tapogatta, hogy a helyén vannak e. Mikor felálltam hirtelen a hátam mögött éreztem egy erős szorítást. Hátra néztem és bizony a másik monstrum volt az, aki hirtelen a hátam mögé került. Olyan erősen szorított, hogy mentem majdnem úgy éreztem a gyomromat fogja lassan a testemből kiszorítani.
- Nem mondom…. van ám erőd! Ezt el kell ismerni! De ez a szájbűz! áááááh…… Undorító!!!
- Még van pofád provokálni?!
- Tudod… hiába fogod le a teljes testem, ha fejemet szabadon hagyod, te IQ betyár!
- Mi van?!
Gyorsan a fejemet lehajtottam majd teljes erőmből visszarántottam, hogy a srác fejét eltaláljam, szerencsére sikeresen megcsináltam a kívánt mozdulatot, és nyomban elengedett. Kihasználva az alkalmat futottam a leányzóhoz és a kisráchoz, majd jeleztem feléjük, hogy jöjjenek utánam. Majd gyorsan indultam is előre, az iskola ama területére ahol tuti nem vennének észre minket. Amint megérkeztem a kívánt helyszínre, ami voltaképpen az iskolaépület háta volt, leporoltam magamat. Remélem a két másik emberke értette a jelzésemet….