Szerző Téma: Újévi szerencse  (Megtekintve 1095 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Újévi szerencse
« Dátum: 2015. Dec. 31, 15:19:19 »
Karakura felett álltam az égen lélekrészecskéket gyűjtve a talpam alá. Újabb lidérc bukkant fel a bal oldalam felől. Egy szárnyas borzadály, de nem madárszerű, inkább denevérnek nézett ki. Azt hitte meglephet, rosszul hitte. Már mozdult is a karom, hogy egy Ceroval kivégezzem, azonban egy ügyes manőverrel sikerült kicseleznie és így a feje helyett egyik szárnyát lőtte át a támadásom. Sajnos ezt még simán túlélte és nyekergő hanggal zuhant alá az égből a városra. Milyen bosszantó...
Feladtam őrposztomat, hogy a rusnyaság után vessem magam. Egy kisebb tisztásra zuhant, de a becsapódástól már fel sem bírt állni, így kardomat előhúzva egyetlen gyors döféssel végezhettem vele. Miután az alávaló lény teste szertefoszlott kicsit jobban is körülnéztem, hová is keveredtem.
Amit korábban tisztásnak véltem az valójában egy templom féleség udvara volt. Még sosem jártam a városnak ezen a részén, szóval úgy döntöttem kicsit jobban is körülnézek, úgy is rám fért már egy kis pihenés. Eddig is úgy véltem a shinigamik jelenléte elégtelen a város védelmének biztosításához, de a karácsonyi történések miatt utcára került lélek még mindig mágnesként vonzza a hollowokat.
Az udvaron széles ösvény haladt végig egy szentélyig, melyet pagodatető koronázott meg. Kíváncsiságtól vezérelve közelebb merészkedtem.  A szentély belsejében kis dobozt találtam rácsos tetővel, belenézve mindenféle érméket láttam, felette pedig egy harangról lelógó zsinór függött. Nem vagyok vallásos, sosem voltam az és ezekhez a japán dolgokhoz aztán végképp nem értettem. Ha létezne is bármiféle felsőbb hatalom, akkor egyértelműen gyűlölnöm kellene őt, amiért ilyen sorsot szánt nekem. Mindazonáltal volt valami a hely nyugodtságában és földöntúli kisugárzásában, ami miatt úgy döntöttem maradok még egy darabig, csak még kipihenem magam. Így hát leültem a szentély elé keresztbe tett lábakkal és behunytam a szemem, hagyva hogy a gondolataim elcsendesedjenek.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 24, 12:00:01 »
Shinigamiként az első újévemet töltöm idén. Kicsit furcsa érzés, hogy nem kell semmilyen tárgyból sem vizsgára készülődnöm. Olyan üresnek tűnnek így a napok egymás után, a maguk nyugalmában, és kényelmes tempójában. A Gotei 13 szolgálata nem mindig izgibizgi, többnyire az osztagépületen belüli munkát takarja, a néhány művészeti foglalatosságot, amit önszántamból látogatok, a közös edzéseket, amikor Nara taichou úgy gondolja, ideje van. A szabadidőmet általában a zanpakutoummal töltöm, többnyire beszélgetünk apró dolgokról, mintsem edzenénk. Azért persze arra is sor kerül, heti rendszerességgel!
Az az érzésem támadt, hogy hiányzik valami a napjaimból, így újév közeledtével. Kitakarítottam már a szobámat, ami amúgy kétszemélyes, de még szobatársat nem kaptam magam mellé :o Bevásároltam mindent, amire szükségem lehet. Valami akkor is piszkálja az agyam hátsó tekervényeit, hogy kellene, de nem tudom mi az.
Mi az, amit az év ezen napjain csináltam még az életemben? Huh, már öt, hat éve annak, hogy meghaltam. Kíváncsi vagyok a szüleimmel mi a helyzet, mióta nem vagyok az életük része. Azért egész fiatal pár voltak, ha épp úgy gondolták, még bevállalhattak nekem egy kistesót… illetve egy pótlékot. Vajon meg szabad látogatnom őket? Éppen csak rájuk nézni kicsit. Meg… megvan mit szerettem volna! Templomot látogatni!

Egyébként épp a társalgóban ücsörgök egy fotelben, kezemben már kihűlő félben lévő kakaóval, de a hirtelen célkitűzésekől vezérelve azonnal felpattanok. Papír kell! Vagy pokollepke! Hogyan kérjek engedélyt arra, hogy átlépjek az emberek világába? Megkerestem hadnagyomat, akit szinte beborított a munka az irodájában, mégis azonnal időt szentelt nekem. Adott papírt meg tollat, közölte, hogy írjam meg nyugodtan, még az aznapi szabadnapot is megoldja nekem. Olyan egy tünemény *-*, jól áll neki a karszalag.
Néhány nap volt már csak újévig, de az lepergett nagyon hamar. Az a nap telt csak csigalassúsággal, amikor már a senkaimon előtt álltam, útra készen. Egy nap az egész, jövök is vissza. Civilben megyek, már amennyire egy shinigami képes rá. Nem viszek gigait sem, nem lesz rá szükségem.
Hazafelé az út nosztalgikusan telt többnyire, néhány épület ismerős volt, mások nem. Közel jártam már a háztömbökhöz, amikben lakunk, de még el kell mennem egy óvoda mellett. Kínkeserves látvány fogadott, ugyanis annak a bejáratánál állt egy számomra ismerős nő, kicsit idősebb kiadásban.
Anya. Egy apró alak állt mellette, aki minden bizonnyal az én kistesóm lehet. Felém fordultak, anya nem vett észre, de a kisfiú igen. Nem igazán lepődött meg, de a megjelenésem sem sokban különbözött a húsvér emberekétől. Félreálltam előlük, aztán amikor eltűntek a szemem elől, futásnak indultam. Felzaklatott a dolog, nem is kicsit. Mindegy volt nekem merre futok, csak valahová ahol nyugodtan gondolkozhatok a nap további részében.
Mire észhez kaphattam volna, már egy shintou templom udvarán találom magam. Így újévkor meglepő, hogy egy lélek sincs erre. Illetve éppen egyet érzek. Lidércek lélekenergiájára hasonlít, csak valamivel erősebb. Annak ellenére, hogy most már szerintem kölcsönösen tudunk egymás jelenlétéről, egyikőnk sem mozdul egy darabig. Majd azután is épp csak annyira jön elő az arrancar a templom épület mögül, hogy megnézhesse mi vagyok. Korántsem tűnik fenyegetőnek, ahogy csak áll ott, valószínűleg semmit sem tud hirtelen kezdeni a szituációval. Azt, hogy látom, akkor elárultam, ahogy a szemébe néztem, nem lenne értelme letagadni, és tettetni, hogy nem látom, érzékelem, tudom, hogy itt van. Ellenben ő továbbra is egy idegen, és egész kicsikorom óta azt tanultam, hogy idegenekkel ne álljak szóba. Tehát csak udvariasan biccentek, és nagy ívben elmegyek mellette, a harangok irányába. Perselyemet közben előkotrom, és kiveszek belőle valami pénzérme szerűt, amit a faládába dobhatok majd, mint a kívánságom ellenértéke.
Azt kívántam, hogy a kisöcsém éljen hosszú, boldog életet, de közben tudjon arról, hogy volt egy nővére valamikor. Jó lenne.
Az arrancar továbbra is csak áll, és szemmel követi a rituálét, egészen addig, amíg be nem fejeztem, meg sem zavar. Nem menekült el, de nem is támadott meg, mialatt úgymond védtelen voltam, ha bármi mondanivalója akad, azt meghallgatom ilyen körülmények között szívesen, elvégre civilben vagyok vagy mi. 



Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #2 Dátum: 2016. Márc. 31, 01:02:15 »
Jól esett csak így üldögélni. Na nem mintha olyan távol állna tőlem, hogy időnként elheverészek valahol de ez most inkább felfogható egyfajta meditációnak, mint lustálkodásnak. Egy ideje már ott ülhettem mozdulatlanul, mikor arra lettem figyelmes, hogy nem vagyok már egyedül. Lassan kinyitottam szemeimet a közeledő lélekenergia érzetére. Egy darabig úgy gondoltam nem elég fontos a dolog, hogy érdemes lenne miatta megmozdulnom, de végül mégis csak a kíváncsiságom győzött. Lassan felálltam, majd közelebb merészkedtem. Látótávolságban megálltam és háttal egy fának dőlve testtartásommal azt üzentem: "én csupán bámészkodok itt". Ő is észrevett, ez egyértelműen látszott a tekintetén, mikor rám nézett, de szemében sem félelem sem harag nem tükröződött irányomban. Fejbiccentésére én is egy bólintással feleltem, de más egyéb mozdulatot nem tettem, csak figyeltem miként elhaladt a szentély felé. Végignéztem, miként valami rituálé szerűség keretében valamit beledob a korábban általam is megvizsgált ládába. Mindeközben azon gondolkodtam hogyan is értelmezzem ezt a kialakult helyzetet. A lélekenergiája alapján egyértelműen nem ember, magam fajtára pedig szintén nem hasonlít. Nem, egyértelműen shinigaminak kell lennie, de akkor meg miért nem támadt meg? Ennek így számomra semmi értelme és ha valamit nem értek az úgy sem fog hagyni nyugodni, így hát elhatároztam nekem kell kezdeményeznem, ha fényt akarok deríteni a dolgokra. Mikor már látszólag majdnem végzett a dolgával és még mindig háttal állt nekem, letérdeltem, majd mutatóujjamat a földhöz érintve cikázó sötétkék vonalat idézve a köztünk lévő távolságra használtam az Indice Radar képességet. Most már semmi kétség, shinigamival hozott össze a sors, ráadásul az erőszintjeink között sincs túl nagy különbség, így talán meg is érezhette, amint az imént "lecsekkoltam" a lélekenergiáját. Ezután felálltam, majd elindultam felé. Mikor én is odaértem mellé a faládához hangommal valamiféle barátságosnak mondható tónust próbáltam megütni, kontrasztban a kérdésem tartalmával, ami talán egy cseppet nyersnek volt mondható, miközben rögtön a tárgyra tértem.
- Tudod jól, mi vagyok, nemde? Ha igen, miért nem támadsz rám? Azt hittem a shinigamik előbb csapnak azután kérdeznek, ha az én fajtámmal találkoznak. - Tulajdonképpen nem ez volt az egyetlen dolog, ami furdallta az oldalamat a cselekedeteivel kapcslatban, de jobbnak láttam először ezt tisztázni, mielőtt további hamis elméleteket gyártanék magamnak.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 31, 10:48:30 »
Csak közelebb jött végül, közvetlenül mellém a láda elé, a lépcsőre. Kipirult arccal nézek rá főleg a korábbi sírástól, tekintetemen nem látszódik undor, vagy félelem, sőt, valahogy örülök is a társaságnak, akármilyen is az, így legalább eltereli a figyelmemet a tátongó űrről, amit érzek. Őszintének kell lennem magammal, a fajtájából egyedül azokat gyűlölöm, akik mást sem tudnak, mint lelkeket megtámadni és felzabálni őket. Ha mindegyik legalább annyira lenne emberi, mint ő, akkor nem lenne rossz a véleményem. Persze azt leszámítva, hogy a létezésünk értelme teljesen ellentétes.
Szerettem volna viccesen válaszolni, hátha azzal nem okozok túl nagy gondot, legfőképpen nem esünk egymás torkának, így a perselyemet újból kinyitva egy apró rézérméért nyúlok, hogy azt is beledobjam a ládába. Tapsolok kettőt, majd hangosan mondom a kívánságomat.
- Azt kívánom, hogy a lidérc bácsi ne legyen éhes! - Nem tudom mennyi írható még az újév számlájára, remélem ez még belefér. 
- Látogatóba jöttem, a mai az szabadnap nekem. Nem minden shinigami olyan, amilyennek te elképzeled. Azon túl, hogy shinigami vagyok, nekem is ugyanúgy van életem, meg ismerőseim, meg szabadidőm, meg hobbim is akár! Elsősorban Miwa Kyoko vagyok csak, és aztán a Gotei Juusantai tisztje, még akkor is, ha ők ezt fordítva gondolják - Mutatkozok be, és felé fordítom a tekintetemet, miután úgy hiszem eleget imádkoztam azért, hogy ne fanyalodjon ma lélekfogyasztásra a mellettem lévő arrancar, ugyanis akkor meg kellene, hogy támadjam, meg, meg kellene próbálnom tisztítani. Ha rossz laknak mutatkozna, akkor majd bármikor máskor szívesen, de ma nem, ellenben nem ezt mutatja a mellékelt ábra. Inkább egy kíváncsi gyerekre hasonlít, a kérdezz felelek ilyen formájába pedig szívesen belemegyek.
- És hogy hogy erre jár egy arrancar, amikor itt egy lélek sincs? - Nem feltételeztem, hogy a hely spirituális jelentősége egymagában vonzhat bármilyen lidércet is a környékre, így a válaszára a teljes figyelmemet rászánom.

 
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 31, 10:55:03 írta Neliel Tu Oderschvank »

Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #4 Dátum: 2016. Máj. 10, 20:15:00 »
Nem látszott sem megrémültnek, sem ellenségesnek, de tekintete kicsit szomorkás volt, mikor először feltekintett, amit reméltem nem az én felbukkanásom okozott. Valamilyen egyszerű válaszra számította, mint pl. "most nincs kedvem", vagy hasonló. arra a kérdésre, hogy miért nem rántott kardot a jelenlétemre. Ehelyett, mielőtt bármit is mondott volna,  a korábbihoz hasonlóan tapsolt párat.
- Csak óvatosan a kívánságokkal, haha...! - Nevettem el magam a jeleneten, ami több, mint aranyos volt.
- Úgy tudom, ha hangosan kimondják, akkor nem teljesül a kívánság. Na de várjunk csak... ennyire öregít ez a maszk, hogy bácsinak néznék ki?!
Bár nem szívtam nagyon mellre, azért kissé megráztott a dolog. Igaz, hogy lélekébekben számolva már csakugyan nem vagyok mai gyerek, de a külsőmnek ehhez semmi köze.
Feltevésemet cáfolandó, hevesen bizonygatta, hogy hibás elképzelés minden shinigamit egy kalap alá venni és hogy ők is személyiségek.
- Rendben van, meggyőztél! - Vágtam rá rögtön, mielőtt még véletlen megsérteném.
- Ebben az esetben én pedig elsősorban Adrián Ruiz  volnék és csak azután arrancar. És hogy miért járnék erre felé? - vállat vonok - Nincs különösebb oka, csak meguntam a sok homokot. - Gondolván itt a lidércek világára, meg amúgy is furcsa lett volna bevallani, hogy valójában a várost védtem hobbiból, talán el se hinné.
- Egy lélek, avagy helyesebben inkább egy hollow, akadt azért, de egy olyan negyed órája már elláttam a baját a bestiának.
Közelebb sétáltam a kívánságos ládához.
- Szóval a shinigamiknak vannak szabadnapjaik, mi? - Mondtam szinte csak úgy magamnak, hangosan gondolkodva, mielőtt újra hozzá fordultam.
- Amit az előbb csináltál, valamiféle ima volt? Ez a hely talán valamilyen istenségnek van szentelve?
Remélem nem veszi a szavaimat holmi hitetlen beszédnek, csupán meg szeretném ismerni, amit még nem értek.

Karakterlap

Miwa Kyoko

Eltávozott karakterek

9. Osztag

*

9. tiszt

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
8 500 / 15 000

Hozzászólások: 67

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Zöld és kék keveréke

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#0988a9


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #5 Dátum: 2016. Jún. 10, 19:58:56 »
- Még aztán jól informált vagy ezen a téren. - Nézek rá kicsit meglepődve a kívánságok mivoltára tett kérdéskijelentésére. Azt, hogy a korát mennyire vette magára, hidegen hagyom, elvégre mi azok a lények közé tartozunk, akik jobb szerencsével évszázadokat is megélünk. - Hiába kívánom, hogy ne legyél éhes, úgyis az leszel. Nem kívánhatom azt, hogy ne legyél az ami. - Magamat is megcáfolom ezzel, hiszen tényleg akartam, hogy ez a kívánság is teljesüljön. Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha az egyik "ellenség" egyik pillanatról a másikról megszűnne ellenség lenni. - Létezik vegetáriánus lidérc? Van egyáltalán létjogosultsága ilyen lénynek közöttetek? - Talán tanultunk az ellenkezőjéről, de én nem emlékszem rá különösebben.
Valójában igaza van, miért is kérdőjelezem meg, hogy errefelé kószál egy arrancar, amikor ugyanezért felkapom a vizet. Stílusosan beleszőtte a bemutatkozását is. Mivel nem csorgatta rám a nyálát azonnal, és esett nekem, így megérdemli, hogy megjegyezzem a nevét. Tehát Adrián.
- Hollow? :O - Pislogok szerfelett meglepve. Ellátta a baját? Megette vagy megtisztította? Végülis inkább egyen hollowokat, mint még át nem alakult lelkeket, vagy dolgukat végző avagy nemvégző shinigamikat. Ha választani lehet, akkor hollowot áldoznék azért, hogy egy olyan hollow életben maradjon, aki megtagadta a mivoltát, már ha ez a helyzet. Az a hollow sem fog több ártatlant beszipkázni... - Köszönöm. - Valahol biztos valamelyik shinigami munkáját végezte el ezzel, illendő tehát megköszönni, meg azt is, hogy az éppen erre a körzetre kirendelt shinigamit nem kereste meg, pedig biztos nagyon fejlett az érzékelőkéje mindegyik arrancarnak. Gondolom ezt azért, mert ők a sikeres vadászok.
- Nagy ritkán akad. - Felelem a kérdésére. - Senkinek nem érdeke, hogy a katona ne tudjon teljesíteni, amikor szükség van rá. - Valójában most túlzottan feketén festem le a dolgot, elvégre néha az osztagban eltöltött idő is pihentet. Momoval például sok mindenről lehet kötetlenül elmélkedni, ha meg tud lógni a feladatai elől :3 Egyébként ugyanúgy a feladatai közé tartozik a hadnagyoknak, hogy jó viszont ápoljanak a tisztjeikkel, tehát Momo egy igazán kiegyensúlyozott hadnagy! >3< ~ Juj viszek neki haza fagyit, amiért elengedett *-* ~
Ezen elmosolyodtam. Annyira belemélyedtem a bohókás gondolataimba, észre se vettem, hogy kérdezett valamit Adrián.
- Tessék? - Kérdezek vissza, remélve hogy elismétli a kérdését, vagy bővebben kifejti, hogy választ adhassak, ha így tesz akkor a rám eső részt teljesítem.
- Furcsa nem, hogy az embereket senki nem világosította még fel a létezésünkről? Arról sem, hogy van élet a halál után... Talán akkor nem keseredne el sok frissen elhunyt lélek sem, nem riadnának meg a halálistentől, aki segíteni akar. Kisebb lenne a trauma. Mindenesetre ezért vannak a vallások, meg azoknak a helyszínei. Mint ez is, ez egy shinto templom, ami valójában manapság már csak a buddhizmus helyéül szolgál. Az hogy én imádkozok most, nem jelenti ám, hogy hiszek az Istenben, akihez tartozik a szentély. A fiatalabb generáció egyre kevésbé jár ilyen helyre. Újévkor pedig nagyon sok nem hívő is ellátogat tradícióból, vagy idősebb rokonokkal. Ilyenkor lépni alig lehet a templomok udvarán, meg környékén... Ezért sem értem, hogy hogy itt nincsen rajtunk kívül senkise :o Mert ugye ma elseje van? Ugye nem késtem le az újévet? - Nézek kicsit megriadva attól, hogy más ésszerű magyarázatot nem vagyok képes kreálni.
- Sűrűn éjszakázol ebben a világban? - Furcsán hathat a kérdés így a semmiből, még a napszak sem stimt. Bele is pirulok, mi van, ha félre értette? - Ah, ne érts félre! Csak azért kérdezem, mert én például a hullócsillagoktól is szeretek kívánni :3 - Kacagok egyet azon, milyen bután is hangozhat, amilyen fordulatot vett a beszélgetés, és hogy mennyire nem érzem magam veszélyben. Közben az egyik közeli fa árnyéka alá sétálok - Neked van ilyen hóbortos szokásod?



Karakterlap

Adrián Ruiz

Az arrancarok gyöngye

Arrancar

*

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
27 000 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 6

Infó

Tárcában: 1 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Midnight Blue

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
A világ csupán egy óriási színpad.

Post szín:
#3CAFC8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Újévi szerencse
« Válasz #6 Dátum: 2016. Aug. 31, 11:48:09 »
Úgy éreztem, mintha különcként nézne rám amiatt, hogy ismertem ezt a népi hiedelmet, pedig gyerekkoromban sokszor mondták nekem is.
- Nem vagyok már holmi egyszerű lidérc, aki ne tudná kontrollálni az éhségét. – Húztam ki magam büszkén, némileg tettetett sértődöttséggel.
- Vegetáriánus? – Néztem rá értetlen tekintettel. Mégis mit érthet ezalatt? Hogy nem eszik elő embert? Vagy úgy egyáltalán embert se? Akkor mégis mit, másik lidércet? Nem, az már inkább kannibál, nem vegetáriánus.
- Igen, egy hollowot üldözve keveredtem ide. – Feleltem megerősítésként meglepett kérdésére. – Balszerencséjére összetalálkozott velem, én pedig gondoskodtam róla, hogy több lelket ne veszélyeztessen az-az alávaló lény.
Mondandóm közben enyhe undor futott végig az arcomon, ahogy belegondoltam, egyszer én is ilyen lehettem, mielőtt visszanyertem öntudatomat. Vajon éreztem-e volna valamit is, ha egy shinigami akkor elintézett volna? És akkor most a lelkek világában lennék? Áh, fene! Már megint ilyeneken gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha… Megfogadtam már, hogy az ilyen nem vezet semmire, már semmit sem tehetek ellene. Köszönetnyilvánítására először csak meglepetten néztem. Nem vártam semmiféle köszönetet tetteimért, főleg nem egy shinigamitól, csupán saját bűntudatomat próbáltam enyhíteni, épp ezért nem tudtam pár pillanatig hova tenni magamban a dolgot. Végül elfogadásképpen bólintottam.
Szóval ők végső soron katonák lennének? Van benne ráció. Fontos feladatot látnak el, melynek megszervezéséhez egy hadsereg logisztikájára van szükség, azt hiszem.
- Csupán elgondolkodtam, hogy mi szükség az ilyen helyekre. Van-e bármiféle haszna egy hamis istenséghez való imádkozásnak?
Ismételtem meg kérdésem, bár ezúttal másképpen, sokkal szókimondóbban fogalmazva. Érdekes gondolatokat vetett fel, miközben beszélt és többet is megtudtam az itteni emberek szokásairól.
- Kétlem, hogy elhinnék, ha valaki ezt mondaná nekik. Legalábbis én nem hittem volna, ha nekem akkor valaki azt mondta volna, hogy akár ez is lehetek.
Végigtekintettem magam elé emelt karomon, miközben arra gondoltam jobb, ha az emberek nem tudnak ilyesmiről. Inkább átok ez, mint megnyugvás, hogy a halál után akár ez is várhat. Figyelmesen hallgattam elbeszélését ezeknek a helyeknek a hagyományáról, úgy éreztem, ha csak egy kicsit is, de közelebb kerültem az emberi világhoz.
- Ugyan honnan tudnám…
Vontam vállat a dátumra vonatkozó kérdésére. Nem szoktam már úgy számolni a napokat már, mint régen, nekem teljesen mindegy milyen nap van, de azért furdalt a lelkiismeret, hogy talán a kelleténél dacosabban válaszoltam, így pár pillanat múlva tétován kijavítottam magamat.
- Öhm. – köszörültem meg torkom – Igen, ma van elseje, nem késted le.
Arra magyarázatot már viszont én sem tudtam, vagy talán pont én nem tudtam találni, hogy miért üres ez a hely újévkor. Talán el van átkozva? Nem mintha hinnék az ilyesmiben.
- Hogy mi? O.O – Nem pont ilyen kérdésre számítottam az előző téma után, így aztán gondolataimat jelképező vonat a sínek elfogytával kisiklott a helyéről, s nem is tudtam hírtelen mire vélni a témaváltást. Akaratlanul is a Tenro-channal töltött este jutott eszembe és az ígéret, melyet még azóta nem teljesítettem.
- Áh, értem! ^^” – Kiáltottam fel megkönnyebbülten, hogy újra fel tudtam venni a beszélgetés folyamát, miközben vele együtt kacagtam.
- Nos, mondhatjuk úgy is. Már ha a henyélést lehet hobbinak nevezni, aközben én is sokszor bámulom a csillagokat, ha épp ebben a világban járok. Amikor épp nem a napot lopom, edzeni szoktam. Nagyjából ebből a kettőből áll az összes elfoglaltságom. Elég egyhangúan hangzik, nemde? Sokszor el is unom magam odaát, ilyenkor jövök aztán át ebbe a világba, de itt sincs túl sok izgalmas tennivaló. Volt idő, hogy néha szívesebben hajtottam álomra a fejem itt, úgy éreztem, nagyobb az esélye, hogy reggel még a fejemmel a nyakamon ébredek. – Nevettem közben, hogy ezzel is ellensúlyozzam, hogy akaratlanul is talán kissé nyomasztó légkört teremtettem. – Elég butaságnak hangozhat egy magamfajtának ilyeneken gondolkoznia. Veled mi a helyzet? Mivel töltöd a szabadnapjaid, ha épp nem újév első napja van?