Szerző Téma: Fehér(ítő) karácsony  (Megtekintve 1445 alkalommal)

Description:

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Ootoribashi Roujuurou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 29

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 768 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Fehér(ítő) karácsony
« Dátum: 2016. Jan. 01, 23:55:03 »
Sziasztok!

Itt az ideje a hagyományos karácsonyi-újévi nyereményjátékoknak is, ezúttal a karaktereitek ünnepi tapasztalataira vagyunk kíváncsiak. Írjátok meg egy maximum két oldalas történetben, hogyan töltenék karijaitok az ünnepeket! Legyen szó egy, több karakterről vagy éppen arról, ti hogy reagálnátok le egy közös ünnepelést velük, legyen szó Mikulásról, karácsonyról vagy szilveszterről, bármilyen írást szívesen látunk. A pályázatokat privát üzenetben várom Ootoribashi Roujuurou nevére 2016. február 1-ig.
Figyelem: egy user egy történettel pályázhat (a másik történetírós nyereményjátékon természetesen ugyanúgy részt vehet)!

A határidőt módosítottuk a kevés jelentkező miatt, így még egy hétig, vagyis 2016. február 7. 23:59-ig jelentkezhettek!

(A topikcímért köszönet Yuu-channak :3)
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 01, 19:55:47 írta Ootoribashi Roujuurou »

Karakterlap

Eliana del Barros

Magányos Farkas

Espada

*

Segunda Espada (2. Espada)

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
55 200 / 65 000

Hozzászólások: 199

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 112 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Fehér
 -------------------------------

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#475485 || #bec1cd
 -------------------------------


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:07:36 »
Így ünnepel egy Krampusz

Csendesen telt az idő Las Noches falain belül. Ha nem járnék át az emberek világába, akkor fogalmam sem lenne, milyen időszakban is járunk. De itt szerencsére olyan csendes és átlagos. Azonban ez a nagy csönd egyben elszomorító is. Átérve a hajcsattal a hajamban és nyaklánccal a nyakamban, azonban egy teljesen más és nyüzsgő világba érkeztem. Az emberek még mindig megvannak bolondulva. Egymást ölik a Karácsonyi akciókért az emberek. Hömpölyögnek az utcákon. Mindenhol karácsonyi díszek, melyek éjszaka az izzók fényében tündökölnek. Még nem esett hó, szóval nem csúszkálnak. Én magam az emberek között lavírozgatok. Hallom, hogy valaki tolvajt kiált és egy fiatalember kezdett el szaladni. Csak úgy lökte fel az embereket. Én pedig úgy gondoltam elgáncsolom őt. Akkorát esett, hogy orrával szinte felszántotta az aszfaltot. Gondoltam, hogy ő lehet, ugyanis egy női táska volt nála, és valószínűleg nem a barátnőjéé. A táska szíjára ráléptem, és nagy meglepetésére nem tudta felvenni, mikor sikerült az esés után összeszednie magát. Mivel a nő már közeledett, ezért okosabbnak látta a táska nélkül tovább szaladni. Egy idős nőé volt a táska. Fentebb emeltem a táska szíját, hogy ne kelljen olyan lentre hajolnia, de mások ne kapjanak szívbajt, hogy repül a táska.
- Nagyon szépen köszönöm ifjú hölgy!
Hirtelen meg is rezzentem. Arrancar vagyok, így az átlagemberek nem láthatnak engem. Azonban a néni mégis csak látott, valamint megköszönte a segítségemet. Összeszedtem magam és bólintottam egyet, közben valószínűleg az unokája is megérkezett. Egy látszólag korombeli srác lehetett.
- Nagyi! Miért tűntél el? Nem úgy volt, hogy megvársz, míg gyorsan elintézem?
- Ellopták a táskám és ez a kedves és szép lány segített nekem.
Felém is mutatott a néni. Közben persze emberek haladtak el mellettünk és egyik-másik még furcsán is pillantott felénk. A Fiú felnézett. Egy pillanatra azt hittem ő is lát engem, mert még közelebb is hajolt, mintha csak a maszkmaradványt nézte volna meg, majd jobbra és balra is eltekintet.
- Nagyi! ... Itt én nem látok senkit.
- Mert vaksi vagy. - ezzel együtt a botjával jól sípcsonton vágta unokáját - Pedig még jól is néznétek ki együtt. Nincs kedved az unokámmal találkozni? Helyes, csak nem akarja, hogy bárki bekösse a fejét, pedig már ideje volna.
Én ezen csal elmosolyodtam, mivel tényleg elég helyes volt, szóval mikor jobban megnézett egy pillanatra talán még zavarba is jöttem, de ő még él én meg már nem tartozom ide. elég hülyén is festene a dolog. Meg most ő egy kicsit bolondnak és nézheti az öreglányt.
- Rendben. Gyere, menjünk haza.
Felkarolta, és elindultak a másik irányba a néni integetett én pedig visszaintettem. Furcsa jelenet is volt ez számomra. Egyrészt, hogy segítettem, másrészt, hogy a néni látott és megköszönte. Lehet ez az ünnep hatása? Bár én aztán nem hiszek az ünnepbe. Meg vagyok nélküle. Nincs semmi nemű Karácsonyi hangulatom.
Az egyik kávézó ajtaja úgy kicsapódik, hogy majdnem orrba vág. Egy tini lány szalad ki rajta és egy fiú nevét kiáltotta el. Valószínűleg annak a fiúnak kiáltott, aki az utca másik oldalán sétálgatott fülhallgatóval a fején. Kizárt, hogy észrevegye. Én úgy döntöttem, hogy egy Sonido-val odalépek hozzá. Ezt sikerült úgy, hogy a lány haja is meglibbent. A srác fülesét lekaptam. Természetesen nem tartottam a levegőben, hanem leejtettem. Mondjuk, remélem azért ennyit kibír. Ő kicsit nem szép megjegyzéssel díjazta mondhatni csínytevésemet, de mikor visszafordult a fülesért, hogy felvegye, akkor végre meghallotta a lány hangját. A srác egy pillanatra meg is dermedt, mikor meglátta a lányt, aki a nevét kiáltotta és mosolyogva intett felé. Persze nem a rémülettől, hanem a csodálkozástól. Meglöktem egy kicsit ösztönzően, hogy menjen már oda. A srác összekapta magát, és azért az autókra figyelve, de átrohant a lányhoz és megölelték egymást. Magam sem tudom, hogy mit is indítottam el, de már az utca másik oldalán folytattam a sétámat.
Ahogy kezdett besötétedni úgy gyúltak ki a fények. De a tömeg nem csökkent, hiába hűlt is le még jobban a hőmérséklet. Egy mesterségesen kiépített jégpálya lelátójának második fokára telepedtem le és néztem a jégen korcsolyázókat. Volt, aki nagyon ügyesen korcsolyázott, még ugrani is tudott, de volt olyan is, aki reménytelenül a korlátba kapaszkodva húzta magát, de még úgy is képes volt elesni. Családok is voltak a jégen. Őket nézegetve eszembe is jutott egy emlék, mikor a szüleim egyszer elvittek egy hasonló helyre korcsolyázni. Nagyon élveztem. Egyszer csak arra kapom fel a fejemet, hogy egy duzzogó kislány ül mellém. Göndör szőke haja fénylett a kis rózsaszín sapkája alól. Piros volt az arca, melyet fel is fújt, mérgesen összekulcsolta a kezét és villámló szemekkel nézte a pályát. Gondolom azért mérges, mert nővére szépen korcsolyázik ő viszont annyira nem jó benne, hiába van a lábán egy új fehér korcsolya. Valószínűleg előre megkapott karácsonyi ajándék lehet, melyet éppen most szeretne kipróbálni. Miből gondolom, hogy azért mérges? Nos, mivel szülei, aki oda is szóltak neki, hogy menjen oda hozzájuk, egy nagyobb lánynak is szurkolnak. Annak is szép szőke göndörhaja van, ami szépen fel van fogatva és szép versenykorcsolyás ruhában csillogtatja tudását a jégen. Szó se róla ügyes, és valószínűleg műkorcsolya versenyzőt szeretnének belőle faragni, azonban a kisebbikbe nem sok ilyesfajta tehetség szorult, így valószínűleg csak tovább növelik a két testvér közötti szakadékot. Nekem nem volt igazi testvérem. Mikor elhagytam az otthonomat, akkor anya terhes volt a kistesómmal, azonban őt soha nem láthattam. Chitose-t a fogadott húgomnak mondhattam, de az mégis csak másabb.
- Miért nem vagyok olyan, mint a nővérem?
Valószínűleg hangosan kimondta, amit magában gondolt. Nem lát és nem is hall szóval, ha én is hangosan gondolkodom, akkor abból ő mit sem érzékelne. Szóval hiába mondanám azt, hogy nem kell olyannak lennie, vagy a szülei biztos őt is ugyan annyira szeretik. Ilyen sablon szövegeket, amik megnyugtatnák, azonban én magam nem hiszek bennük. Az csak ámítás lenne, ha olyanról beszélek, amiben magam sem hiszek, csak azért, hogy jobb kedvre derítsem. De mit sem hallana belőle, ezért nem is szólalok meg. Megemeltem a sálát. Kicsit meghúzogattam. Ijedten felállt. Megfogtam a kezét és finoman, de elkezdtem a pálya felé húzni. A pálya ajtaja pont be volt zárva és nem akart senki sem bemenni sem kijönni rajta. Ami mondható szerencsétlenségnek és szerencsésnek is, mivel így nem láthatták, hogy az magától kinyílik. Nekem nem jelent gondot a jégen mászkálni, neki pedig korcsolya van a lábán, így nem lehet baj. Kicsit rémülve, de mégis izgalomtól remegett a keze, valamint még pirosabb lett az arca és egy halványacska mosoly is megjelent. Könnyű volt tartani, és így szépen segítettem őt. Hol kicsit jobban rá kellett fognom, hogy ne essen el, hol pedig elég volt a kezét fognom. A nővére is oda korcsolyázott hozzánk. Bíztatta a húgát, én pedig szép lassan elengedtem. Több biztató szóra és magabiztosságra volt szüksége. Ugrott is egyet, amibe egy kicsit segédkeznem kellet, hogy ne essen fenékre, de rendben volt. Úgy látom, hogy most már jobban fog boldogulni. Furcsa mód ez még örömmel is eltöltött. Mintha csak egy érintéssel átvittem volna azokat a sablon szövegeket, amiket megfogalmaztam. Ezekkel pedig segítettem volna neki.
- Tényleg jól áll neked a hajcsat és a nyaklánc. Ma sok jót cselekedtél igaz?
Ismerős hangot hallottam és meg is fordultam, azonban Őt már nem láttam. Hiába néztem nem láttam. Lehet, hogy csupán hallucináltam? Még az is lehet. Egyszer csak megpillantok egy hópelyhet. Pont most elkezdett hullani a hó, ami még varázslatosabbá teszi a dolgokat. Engem pedig megnyugvással tölt el. Azoknak az embereknek, akiknek segítettem, valószínűleg én lehetek az a Karácsonyi csoda vagy szellem, ami nagy ritkán megelevenedik ilyenkor. Azonban én nem vagyok más, mint egy kóbor gonosz szellem, akit nem érint meg a Karácsony szelleme, akit nem különösebben érdekelnek mások. Azonban a mai napon talán az ünnep miatt is jókedvemben voltam, és kicsit komiszkodtam. Mivel én inkább maga vagyok a kis Krampusz, aki virgácsot és szenet osztogat. Az ünnephez tartozik, mégsem érzi át és csak a károkozáshoz ért.
 

Karakterlap

Karasu Vex

Espada

*

4. Espada

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
80 000 / 90 000

Hozzászólások: 328

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 24 200 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Las Noches

Egyéb hovatartozás:
Egyéb

Reiatsu szín:
Kék.

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #2 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:09:01 »
Nagy pelyhekben hull a hó, csengők csilingelnek, vidám gyermeki kacajok töltik be a teret. Olyan csodás ez az egész, hogy az embernek hányni lenne kedve. Egész évben mindenki fúrta a másikat, ott kötött belé ahol csak tudott, most meg nyáltengerré változott minden. Szegény arrancar se járna erre, ha nem fogyott volna ki a kóla, anélkül meg nem az igazi a borozgatás. Igen, nem sörözés, hisz mégis csak ünnep van, meg kell adni a módját. De akármerre sétált, nem talált, még végül majdnem feladta, mikor az égen megpillantotta. Ott a szánon egy dagadt alak, vidáman északra mutogat. Szánját szarvasok húzzák, ajándékok pedig ott lapulnak a zsák alján. Mit akarhat? Arra van valami az arrancarnak? Nem is fontos annyira, veszélyes ez a móka. Akadályozni a légi forgalmat? Szép is volna. Célzott a fehérhajú óriás, eltelt pár pillanat, füstölgő szán az égből lezuhant. Nevetve gyújtott rá egy cigire, megvonta a vállát, tovább folytatta az útját.
- Nocsak! Az öreg nem tévedett, a kólát itt meglelem.- boldogan csapta össze a tenyerét, lépet kettőt hátra, nagy ugrással került át a kerítés másik oldalára. Rengeteg piros kamion, rajtuk sok-sok lámpa.
- Mire készülhetnek ezek máma?- gondolkodva vakarta meg kobakját, és jobbnak látta, ha ember lesz erre az éjszakára. Hamar felvette a halandó formát, és egy férfi máris elcsípte a grabancát.
- Te ott, te cula, ne lébecolj ott, vár a munka! Kidőlt a kettes sofőrje, vedd át a helyét, vagy várhatod a részed.- nem volt egy kedves alak, annyi szent, de jobb alkalom a kólára nem terem. Bepattant a fülkébe, az öve csattant, kulcs fordult, motor berreget, indulásra készen.
- Megfelelő sarkon majd lefordulok, és irány haza.- vidám mosolyra húzódott az ajka, és előre csorgott már a kólára a nyála.
Lassan haladt a sor, szinte csak vánszorgott, mégis az utcán mindenki vidáman mosolygott. Integetettek, boldog karácsonyt üvöltöttek. Sofőr is hasonló jókat kívánt, csak közben megmutatta a középső ujját. Ez volt a véleménye az egészről, utálta ezt a napot, de a kóla miatt most mást nem tehet, szopja de nagyon. Várná a megfelelő sarkot, de nem akar jönni sehogy. Unalmában már a sokadik cigit szívja, mégsem telnek az órák valami gyorsan. S mikor elkopott a sajátja, rémülten kezd vadászatba. Kereste mindenfelé, de nem talált sehol, még végül a kesztyűtartó mélyén talált egy utolsó darabot. Kicsit fura volt, talán házi, de nem volt most okos válogatni. Nagy slukkal szívta, és az elődje kidőlésének az okát már is megtudta.
- Törpe legyek ha ez nem egy kis riska, hogy milyen? Ez bizony mariska! De még milyen erős egy kis anyag, ettől tényleg jobb lesz majd a munka.- szaporábban vette a levegőt, és vidámabban rótta a métereket, nem érdekelte már a sok hülye, csak élvezte az utat.
- Jó az anyag, igaz Sátán?- anyósülésen ült a patás, szarvai végén kis csengők, ajkán széles vigyor, nevetve bólogatott, minden mozdulatnál csengők játéka törte meg a csendet, de az egészbe belerondított a dudák zaja. Sietve nézett a visszapillantóba, s meglátta a rémeket, a Pepsis férgeket. Nem bírták ki most se, maguknak akarják az egészet, sorba támadják be a többieket.
- A fenébe, a kólámra fáj a foga, hogy harapnál inkább egy adag szarba.- két marékra fogta a kormányt, ádáza harcot várt az éjszakába. Nem is csalódott ebben, Pepsis szörnyeteg vörös lámpákkal kergette. Fej-fej mellett robogtak, néha-néha egymásba haraptak, még végül a Pepsi feladta.
- Hah! Gyáva kutya, nem csoda hogy ló húgy az a kóla…- vigyorogva nézet vissza az útra, és látta mi kényszerítette hátrálásra a másikat. Egy füstölgő szán, oh a beste, így kergeti Vexet az őrületbe.
- Francba vele…- csattanás, törés, és zúzódás, repülés talán. Nem, övnek hála az nem. De így is fájt a feje, vérzett az orra, és hiányzott pár foga. Nehezen kimászott a fülkéből, intett Sátánnak, kinek a bal szarva félig letörve, majd próbált lassan továbbállni. De mesénk még nem ér véget, hiszen jött a Pepsis féreg, ajkán vigyor, kezében pedig valami bot.
- Oh anyám, az nem egy vipera ott?- bökött az eszközre az arrancar.
- Hülye vagy öcsém, ez taktikai bot.- sújtott vele a gonosz, csontokat akart törni, életeket kioltani. Nehezen kerülte el az ütést Karasu, lába sajgott, feje fájt, ruhája csupa kosz. Bukdácsolva próbált eltávolodni, és némi időt nyerni, de kék féreg ezt nem engedte. Újra és újra csapott, és egy néhány találatok Karasu be is kapott.
- Hogy száradna le a kezed! Menjen el az eszed! Egy kecske harapja le a fejed.- megcsúszott a jégen, elhasalt szépen. Tapogatott, kereset, még végül egy üveg az, amit elért a keze. Erősen megragadta, kivárt a megfelelő alkalomra. Mi végül hamar meg is találta. Nem volt rest, letépte a kupakot, szabadjára engedte a démont. A szénsav hamar fröccsent a szembe, ennyi volt csak, ami Karasunak kellett. Hamar talpra állt, kezet csavart, taktikai botot lopott, és bár zene az nem volt, de táncolt a vipera. Ropta a lépéseket, még végül partnere elfáradt, és holtan esett össze.
- Utálom a karácsonyt, de még hogy, irány haza, ennél még az is jobb.- eldobta a botot, helyébe annyi kólát nyalábolt fel, amennyit csak tudott. Meghagyja ezt a marhaságot az embereknek, arrancarnak nem itt a helye, inkább új szokást teremt. Szobába zárkózik és úgy tesz, mint aki nincsen.

(click to show/hide)

Karakterlap

Atamagahen Haseru Hidari

Eltávozott karakterek

US NAVY őrnagy

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
22 000 / 30 000

Hozzászólások: 41

Hírnév: 5

Infó

Tárcában: 11 900 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Raion

Reiatsu szín:
Olajbarna

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
SHOTTA!

Post szín:
olivedrab


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #3 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:09:56 »
Karácsonyi hideglelés

Hozzávalók:

• 1 db hibbant katona
• 3 000 000 000 dkg karácsonyi hangulat
• 2 evőkanál jó szándék
• 1 tár éles lőszer
• 2-3 fej, tetszőleges kézi gránát
• 5-10 méter hosszabbító
• 5 doboz Karácsonyfa dísz
• 1 db izzósor
• 1 db szimpatikus furgon
• 1 csipetnyi télapó jelmez
• robbanás, lövöldözés ízlés szerint

Elkészítés:

Végy egy két méter magas, szőke, különleges kommandónál szolgáló, ám manapság felettébb unatkozó amerikai katonát. Készítsd elő! Helyezd a nappali kanapéjára és közöld vele kíméletlenül: nem ünneplik az év leglátványosabb, legőrültebb, legsziporkázóbb eseményét a szigetországban. Hagyd állni pár órára!
A hírtől kellemes sokkba süppedt katonán azonnal érezni a pácolás eredményét, mely tovább fokozható az ünnepi hangulat hozzáadásával. Határozott mozdulattal borítsd rá a szirupos mártását. Ettől a katona bőrére rögvest terepszínű ruha kerül! A keletkező érzések megtartása végett, add hozzá a két evőkanálnyi jó szándékot! Ettől kötelezettségévé válik, hogy rokonai számára csodás Karácsonyt rittyentsen!
Az eddigi hozzávalók eredményeként hangos üdvrivalgással és fegyver durrogtatás indul el beszerezni a Karácsony kellékeit, mint fenyőfa, díszvilágítás a házra és a legfontosabb: Télapó jelmez!
Ahhoz, hogy a különleges pác minden négyzetmilliméterén átjárja a katonát, engedd, elkösse az első útjába kerülő gépjárművet. A heves fékcsikorgással driftelő furgon kellemesen átmozgatja, így a karácsonyi hangulat mindenhova eljut.
A közértbe betérő katonát ne akadályozd a vásárlásban! Ez mindössze annak a jele, hogy szép fokozatosan beszívja a különleges fűszerkeveréket. Hagyd kedvére ordítozzon, rohangásszon és válogasson a plázában.
Néhány óra teltével vedd elő a két darab kézi gránátot. Add a katona kezébe, ki széles vigyorral fenyegeti meg az üzletsor eladóit, ha nem adják neki az ünnepi dekoráció elemeit, felrobbantja a kócerájt. Villámgyorsan halmozd kezébe az öt dobozba halmozott karácsonyi díszeket és kirakatról lerángatott izzósort, majd sürgetően tedd serpenyőbe. Magas lángon pirítsd meg, mielőtt nyakára kapja a rendőrséget.
Az elfelé menekülő katona hajlamos odakapni, ezért tedd félre néha és kavargasd meg. Ne ijesszen meg, ha elkalandozik! Teljesen normális, hogy megáll a pláza közepén tartott Télapó fényképezésnél. Az sem szokatlan eszelős vigyorral fog fegyvert a beöltözött férfi tarkójához és ad neki tíz másodpercet ruhái levételére.
Az így szerzett Télapó jelmezbe gondosan csomagold bele a pirosasra grillezett katonát, eztán takarékon párold tovább. Hagyd hangos röhögés közepette elmenekülni, másik autót lopni, végül hazafuvarozni. Ez nagyjából egy-másfél órát vesz igénybe! Addig, gondosan fedd le!
Idő leteltével, villával teszteld mennyire puhult át. Ha a katonán könnyedén átsiklik az evőeszköz hegye, zárd el a lángot és tedd félre hűlni!
Következhet a díszítés és tálalás! Add kezébe a télapó jelmezzel szerzett puttonyt! A tálalásnál használjuk fel a lopott fűszereket! Ehhez elsőként adj láncfűrészt a katonádnak. Várd meg, hogy kimenjen a kertbe, kivágja a milliárdos rokona kedvenc bonszáj fáját, melyet be is cipeli az előtérbe. A stabilitás kedvéért, hagyd a méregdrága ezüst gyertyatartókból talpat hajtogasson!
A szerzett fát gondosan igazítsd el a tányéron! Vidám dúdolás tedd katona elé a puttony tartalmát, aki készségesen hajigálja fel rá a lopott gömböket, girlandokat és izzósort, miközben borzasztóan hamis hangon karácsonyi dalokat énekel, hála a karácsonyi hangulat és jó szándék pikáns egyvelegének!
A kedvenc fegyvereit, töltényeit, pisztolytáskáját, távcsövét, egyedi dögcédulákat, mindent, amit saját ízlésed szerint még hozzáadnál – vagyis, amit csak talál a dolgai között - csomagold be! Állítsd mértani pontossággal a fa elé! Utolsó simításként add hozzá a legalább 5 méternyi hosszabbítót! A katona halk lopakodással fog átszökni a szomszédos telekre, hisz nem fogja a saját számláját terhelni!
A tálalás végeztével, helyezd katonádat a feldíszített asztalra és várd a hatást! Jó étvágyat kívánok!

Karakterlap

Mizushima Hanabi

Shinigami

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 000 / 90 000

Hozzászólások: 135

Hírnév: 7

Infó

Tárcában: 34 600 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
sötétlila

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
"A különbség gyógyszer és méreg között gyakran csak a dózis."

Post szín:
#BB8EAD


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #4 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:11:05 »
(click to show/hide)


Mikulástipró

- Biztos vagy benne, hogy ezt így kell? - nézek a pultnál dolgozó szőke lányra. Elvileg süt. Hát… azok alapján, amit eddig belepakolt én biztosan nem ennék belőle, és ami ezt illeti nem is fogok. Nincs az személy, aki engem erre kényszeríthet.
- Persze - feleli egy megnyugtatónak szánt mosollyal és olyan hangnemmel, melyet többnyire a nővérek alkalmaznak a húgaikon, mikor nem akarják, hogy aggódjanak, vagy lábalatt legyenek. Ezt én is nagyon jól ismerem. Nem egyszer csináltam hasonlót a sajátommal. Azonban én nem vagyok sem a húga, sem a rokona, sem pedig olyan személy, akivel így beszélhet. - Ne nézz ilyen szkeptikusan :o! Mindent pontosan a recept szerint csinálok, vagy legalábbis próbálok...
- Próbálsz? - mondom én, hogy ez nem hangzik túlságosan biztatóan.
- Tudod régi ez a recept, így nem minden szót tudok rendesen kiolvasni, illetve nem minden hozzávaló kapható meg itt, Japánban. De azért igyekszem ^w^. Miért nem mész inkább oda hozzájuk? - int a fejével a másik két jelenlévő delikvens felé.
A kérdését inkább válaszra sem méltatom, csak kicsit összébb vonom a szemem, miközben a szőke lányra pillantok. Na már most ezt ő sem gondolhatja komolyan. Igazándiból csak azért fordulhatott elő, hogy én és a maradék három egy helységben vagyunk, mert az az idióta gyökér (user: Én is szeretlek T__T) így találta jónak. Ha lett volna egy csepp, vagy ha nem is egy egész, de csak egy fél csepp sütnivalója, akkor engem kihagy ebből a kabaréból. Szóval össze vagyok zárva velük.
- Ha nem, hát nem. De szerintem nagyon aranyosak ^-^. Ha fülelsz, meghallhatod, hogy a Mikulásról és a tőle kapott ajándékokról beszélnek. Kedves dolog Momotól, hogy eljátssza a tudatlant a kislány kedvéért.
Erre sem válaszolok, csak hümmögök, majd jobban szemügyre veszem a fentebb említett párost. Momohoz, a kilencedik osztag kissé infantilis hadnagyához már volt szerencsém korábban. Sajnos kicsit jobban is ismerem, mint szeretném és kellene. Azonban a másik lány kész rejtély. Mi sem tudunk róla többet, csak annyit, amennyit ő elmondott magáról, az pedig igazán nem sok. Csak a neve. Miki. Akarom mondani Miki-hime, mert így mutatkozott be.
- Szerintem nem az :| - reagálok végül, majd egy gondolat üt szöget a fejembe. - Mégis odamegyek hozzájuk és ideküldöm neked az idiótát, hátha segít valamit.
- Nem szükséges, már úgyis kész vagyok - önti bele mosolyogva a kissé ijesztő, szerintem emberi, meg úgy igazából semmilyen fogyasztásra sem alkalmas masszát a tepsibe. - Ha lehet, ne legyél Mikulástipró - szól még utánam, mire megrázom a fejem és inkább nem mondok rá semmit. Pedig tudnék. Kezdve azzal, hogy olyan szó, hogy „Mikulástipró” nem létezik, még akkor sem, ha nyelvtanilag helyes maga az összetétel. De most nem állok le vitatkozni, felesleges és időrabló lenne :|. Ha már mindenképpen itt kell lennem, akkor megpróbálom hasznosan tölteni az időt.
Felnyitom egy gyerek szemét. Személy szerint felháborítónak tartom, hogy a szülők hazudnak a gyermekeinek és el akarják hitetni, hogy ezek a lények - mint például a Mikulás és a Húsvéti nyúl - léteznek. Az persze más kérdés, hogy az értelmes gyerek már korán rájön arra, hogy ezek csak hazugságok. A nem értelmes meg… nos, jobb, ha ezt inkább hanyagoljuk.
Ahogy a páros közelébe érek, hallom, ahogy Miki továbbra is azt ecseteli, hogy miket kapott karácsonyra a "Mikulástól". Ugyan nem számolom, de ha nem tévedek, akkor körülbelül az ötezredik plüss leírásánál tart, ami ha jól értelmezem, akkor egy majom, melynek kicsit nagyobb a feje, mint a teste.
- De aranyos lehet *o*! - lelkendezik a kilencedik osztag hadnagya, olyan vékony hangon, melytől a dobhártyám fel akarja mondani a szolgálatot.
- Ude ^-^? Sejetnéd mednézni? - ajánlja fel Miki, miközben előhúzza maga mellől az emlegetett majmot. A barna hajú lány persze lelkesen igent mond, majd óvatosan fogja meg a fent említett játékot. Úgy, mintha valami rettentően törékeny dolog lenne, ezt persze a rózsaszínes hajú lány elégedetten nézi, majd mikor konstatálja, hogy minden rendben lesz az új játékával, felém fordul. Ez annyira meglep, hogy egyet hátra is kell lépnem, melynek köszönhetően majdnem megbotlom a saját lábamban. Nem szeretem a meglepetéseket :|.
- Te is megsejetnéd nézni a majmomat? - kérdi, mire csak megrázom a fejem. - Attor :o? Esetleg tés a sütemény *w*? Vad besélni sejetnél velem?
- Az utolsó.
- De jó. Én is beséjni sejetnék vejed, mi hejcegneők tajtsunk össe, nem idaz ^-^?
- Öm… de? - kérdem kissé bizonytalanul. Valahogy egyáltalán nem tudom követni ennek a gyereknek a gondolatmenetét. Miért lennénk mi hercegnők? Mindegy, talán jobb is, ha nem gondolkozom ilyesmiken, csak megfájdulna tőle a fejem. - Szóval - köszörülöm meg a torkom - a majmot és a többi plüsst, amiről meséltél a Mikulástól kaptad?
- Iden *w*. Tednap este anutival és aputival és a többiekkel ájítottunk karáconfát és jeggel az alatt voltak az ajándétaim. Ájjítójag azéjt kaptam enni mindent, mejt az ejmújt évben nadon jó kislány voltam - lelkendezik, melynek köszönhetően hirtelen nem is tudom, hogy hogyan kezdjek bele a mondandómba. Azért mégsem vághatom csak úgy, egy gyerek arcába, hogy a Mikulás nem létezik. Ennyire még én sem vagyok kegyetlen. Legalábbis próbálok nem az lenni.
- Tudod… - guggolok le, hogy a szemünk egy szintben legyen - … a Mikulás egy kedves szakállas bácsi, aki piros ruhát hord és… - Remek, most leírtam azt, amit eddig tudott, már csak el kéne mondani, hogy a hagyomány szerint az Északi-sarkon lakik és krampuszai vannak. Csak így tovább Hanabi!
- És…? - fordítja oldalra a fejét, miközben várakozóan néz rám a kék szemeivel. A francba! Túl ártatlan, túl kedves és túl aranyos. Én ezt nem tudom megtenni, nem akarom összetörni a fantáziaképeit, még akkor sem, ha ezek hazugságok és mondhatjuk, hogy kvázi hazugságban él. Azt hiszem, hogy szörnyű szülő lesz belőlem T-T. Ha egy teljesen ismeretlen gyereknek nem tudok elmondani egy ilyen alapvető igazságot, akkor a sajátomnak se fog menni. Bár… ha jobban belegondolok nem valószínű, hogy valaha lesz gyerekem, így tulajdonképpen semmi gond.
- Semmi fontos Hime-sama - simítom meg a fejét mosolyogva egy kissé lemondó sóhaj kíséretében.
- Hát jó… de a tetinteted nadon komoly volt, biztosan semmi fontos :o? Vad te olyan tudosos néninek nézel ki - néni? - jehet, hod azt akajtad elmondani, hod a Mikulás nem jétezik? Ohh - legyint, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga - én ezt máj tudom, de azt mondták nekem, hod ne hijeszteljem, mejt sokan nem tudják ^-^.
A szavai hatására kissé meglepve nézek rá, majd haloványan elmosolyodom. Mondtam én korábban, hogy az értelmes gyerekek rájönnek, hogy az ilyen mese dolgok nem léteznek. Ez a kislány is közéjük tartozik, még ha első ránézésre és a korábban hallott szavai alapján nem erre gondoltam. Már éppen diadalittasan néznék a szőke lány felé, mikor valaki váratlanul elkapja az egyenruhám ujját. Először azt hiszem, hogy a kislány az, de tévedek, az infantilis hadnagy az.
- Ugye ezt nem mondjátok komolyan TwT? - kérdi, mire én kissé értetlenül nézek rá. Komolyan nem értem, hogy mire gondol. - Ugye… ugye létezik a Mikulás TwT?

Karakterlap

Aikawa Chiyo

Félvér kitsune

Eltávozott karakterek

Shinigami

11. Osztag

*

Togishi

Szint: 16.

Lélekenergia:

60% Complete
82 400 / 100 000

Hozzászólások: 531

Hírnév: 9

Infó

Tárcában: 29 150 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
Shinigami: Ezüst-kék szegéllyel ; Kitsune: Fekete-vörös szegéllyel

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Mindnyájunknak meg van a saját kis biztonságot adó kabalánk. Csak egyeseké élesebb, mint másoké.

Post szín:
#FFB71C ; #B3FF87


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #5 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:12:11 »
Rénszarvasok karácsonya!

Először a vörös ruhája tűnt fel az égen. Na meg a levegőben nyargaló rénszarvasok sem voltak épp mindennapi látvány! Kíváncsi lettem volna, vajon honnan talált ilyeneket. Bár őt ismerve ez nem is volt olyan meglepő…  Mármint az volt a meglepő, ha valami nem az vele kapcsolatban! Vagyis hát… áhh… bonyolult. De mindezt félretéve, szándékomban állt elkapni, teljes valójában! Csínytevésre készült, és még csak nem is szólt róla nekem! Megbocsáthatatlan mulasztás!
Amint megláttam a világító orrú rénszarvast(??)  meg a vörös csuhát, egyből akcióba lendültem.  Kezdésnek, a jó gondosan előkészített kötelet vettem elő.  Ahogy kellően közel ért, először a vörös ruhás muksót, majd a jószágait kötöztem össze! Az állatokat, mint akit épp nyársra készítenék, a köpenyes fazont meg mint ahogy a hernyó bebábozza magát. Körbe tekertem a kötéllel, még a ruhája fura széle se látszódjon ki. Nem is értem, ki érti ezt a mai divatot, hogy fehér vattát varrnak a hakamájuk szélére, és még csak be se húzzák a fölső részt!
De úgy voltam vele, bizonyosan utána járt a dolgoknak, és ahol ez az ünnep szokás, ott bizony ilyen furcsa a viselet. 
   - Eiji~chan, mégis mire készülsz? - érdeklődtem le kissé talán vészt jósló mosollyal.  Mivel a buksija szabadon volt, rámarkoltam az orrára, és meghúztam. Nem jött le a pótlék a szagló szervéről. Ingerültem fújtam egyet, amiért nem sikerült. Közben a kárvallott próbált szabadulni, de esélye sem volt.
   -Ho ho ho ho hobá kontol kishölgy? - méltatlankodott kissé talán furcsa akcentussal, de mivel az ujjaimmal szorítottam az orrát, elnéztem neki a dolgot. Vagyis néztem volna, ha nem szólított volna kishölgynek. Ez viszont elfogadhatatlan tett volt a részéről.
Komolyan neki lendültem, hogy lefejelem, ám félúton megtorpantam. Hiányzott valami, de az nagyon. Na jó, több minden is, de most ez volt a legégetőbb. Nem éreztem az erdők illatát, sem a hamu aromáját, de még azt a már-már jól ismert édeskés felhangot sem. Ellenben majdnem letaglózott a tömény kalács illat, amit egy jó nagy adag izzadsággal egyetemben tálaltak. Nem volt kellemes. El is tántorított a gondolattól, hogy akár egy ujjal is hozzá érjek. Lelkesen törölgettem le az egyik megkötözött rénszarvasa bundájába a mancsomat, kellett nekem az orrához érnem, míg azt hittem, hogy Eiji~chan az.
Letisztogattam a kacsóm, és módszeresen a szarvasok kiszabadításához láttam. Közben azon gondolkodtam, hogyan is magyarázzam meg a vénségnek, hogy tévesen másnak hittem. Már a lelki szemeim előtt lebegett, hogy közben akár meg is szabadíthatnám a csúnya szakállától, mint egy bocsánat kérésként. Tervezgetésemből egy furcsa surrogó hangra riadtam fel.
A köteles muki megszökött. Egész pontosan leügyeskedte magát a levegőben parkoló szánról, és teljes gőzzel röppent, fejjel a föld fele. Valószínűleg a sok (talán száz) éves élettapasztalat tehette, hogy a vén tolvaj még nyakig kötélbe pakolva is csak beletalált a legközelebbi kéménybe. Látszott a mozdulatain, ahogy manőverezett, hogy rengeteg otthonba már belóghatott.
Egy apró malőr csúszott csak a történetben, nem számolta bele a rá tekert kötelet, és hát kicentizte a dolgot. A kémény kürtőjébe még bele is fért, ám ahogy haladt volna lefelé, és talán mert szűkült kicsit a kémény nyílás, úgy jó középtájt, egy méretes korompamacs kíséretében beleragadt.
Kíváncsian mentünk a kémény felső szélére, és lestük meg a téltatát, a rénszarvasokkal. Ahogy mocorgott, és próbálta kiszabadítani magát, vagy lejjebb tornázni a nyíláson, csak még jobban belekavarodott. Öröm volt nézni, milyen jól működött a kötélkém! Az egyetlen bibi az volt, hogy a száját nem peckeltem ki, ugyanis megállás nélkül huhogott, mint valami nagy vörös bagoly, és arról tartott, a furcsán idegesítő hohogós dadogásával kiselőadást, hogy most miattam hány gyerek volt sírni az ünnep alatt. Mintha egy youkai~nak ez olyan nagy sértés lenne! Morcos képpel néztem a szarvasokra, főleg a vörös orrúra, hogy mi legyen. De elő bukkant azoknak a patásoknak az áldott jó szíve, már kezdtem megérteni, hogy miért is nem voltak jók ragadozóknak. Bármit megsajnáltak, ha ezt a besurranót képesek voltak. De ha már megkérdeztem őket…
Logikus lett volna, hogy lerombolni a kéményt, és kirángatni a mikulást. De a vörös orrú erősen ellenezte a tervet. Más megoldás után kellett nézni.
Elgondolkodva ültem le a levegőbe tervezgetni. Jól át és meg kellett fontolni a teendőket, hisz itt komoly szabályok lettek felállítva hirtelenjében. 
1.   Az élők tulajdona nem sérülhet. (megértem, hogy szegény szarvasoknak már elegük volt a sok tolvajkodásból.)
2.   A vörös ruhás vénség úgyszintén nem sérülhetett. (ez a része továbbra is rejtély volt, hogy miért nem.
3.   Nem ébredhettek fel a házbéliek a munkánkra (egészen biztos, hogy a téltata hamarabb felhohózza őket, mint hogy én felébresztenék bárkit is)
4.   Élők maguk sem sérülhetnek, általunk előidézett balesetben.
Ezeket figyelembe véve, már egyből nem volt olyan egyszerű a képlet! Jó negyed órát ültem, aktívan gondolkodva, kicsit talán meg is szunnyadva közben, mikor is a vörös orrú megbökdöste a vállam. Majdnem ugrottam egyet, mikor felriadtam heveny szendergésemből. Fogai közé fogva a hakamám ujját, vitt a szánhoz, majd böködte az orrával a rajta lévő, szemet verő nagy vörös puttonyt. Kíváncsian túrtam bele, ha már ennyire lelkesen ajánlgatták. Mint kiderült, olyan volt, mint Táska! Belül nagyobb, mint kívül. Vagyis a kéményben raboskodó alak, már a 12. osztagnál is járt. Komolyan megfordult a fejembe, hogy ott hagyom! Vajon hány kéményt használt már ilyen becstelen célokra? Végül hosszas kotorászás után, és egy rakás érthetetlen ketyere mellett ráleltem egy másik halom kötélre. Másra nem is volt szükségem. Visszasiettem, olyan jó csiga tempóval a kéményhez, majd egy varjú alakját felvéve leereszkedtem a kéménybe magam is. Ahogy elértem a télapót, parányi maki formáját öltve,  az égnek meredező lábainál kicsit megoldottam a kötelet, majd hozzá kötöztem a frissen hozottat. Ennek a másik végével kireppentem a kéményen, és kint újfent shinigamivá változva, a kissé nagy szemeket meresztgető rénszarvasok szarvára kötöttem.
   - Most már csak annyi a teendő, hogy elinduljatok! - paskoltam meg a hátukat. Jómagam leültem nem messze tőlük, a levegőbe, és figyeltem a műveletet. Kíváncsi voltam rá, hogy hogy húzzák ki. A rénszarvasok… volt vagy hat-hét, nekiveselkedtek, jó pár pillanatig csak rángatták a kötelet, (amit a kéményből hangos nyöszörgés követett) majd neki lódultak. Úgy kicsusszant a mikulás a kéményből, mint a pezsgős üveg meg a kupakja! Öröm volt nézni, ahogy szép ívet berepülve, csapódott a szán ülésének. Megtapsoltam a produkciót. A rénszarvasokkal úgy ítéltük meg, hogy egyelőre felesleges lenne kikötözni szóval, úgy ahogy volt, indulhattak tovább.  Én még kedves mosollyal integettem az így megmentett karácsonyi szarvasok után.
De túl sok időt elvesztegettem a kövér vörös alakra. Ideje volt a valódi  Eiji~chant is megtalálnom!


(click to show/hide)

Karakterlap

Shiroichi Anao

Kavicskapitány

Eltávozott karakterek

Shinigami

10. Osztag

*

Szint: 11.

Lélekenergia:

60% Complete
58 500 / 65 000

Hozzászólások: 115

Hírnév: 8

Infó

Tárcában: 23 500 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Nőegylet

Reiatsu szín:
ametisztlila fekete csíkozással

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Kapcsolat cimke:
Eljegyezve

Kivel áll kapcsolatban?:
PonPon *O*

Post szín:
#8A5FB1 // #BC55C8


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #6 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:13:29 »
Így mentette meg Flavia a karácsonyt

(A függönyök elhúzódnak. A színen egy lángoló ház látképe. Júzer földre roskadva zokog emiatt.)

Júzer: Csak egy órát voltam távol, csak egy órát! Miért kellett romba dönteni az egész házat?
Nozomi: Várj! Ez a darab vége, rossz hátteret vittünk fel a színpadra! (A súgó blokkból szól ki.)

(Júzer heves gesztikulálással el. A függönyök újra legördülnek. Hangos csatazaj, kiáltások, mintha ölnének valaki(ke)t. A színen ezután egy békés ház látképe található. Júzer most érkezik haza, Setsuna a létrán állva aggatja fel a fényeket az épületre.)

Júzer: Setsu, le ne pottyanj, eléggé csúszik. Jaj, és ha már ott vagy, leszeded a labdát, amit Sanju feldobott oda? Valahol az ereszben kell lennie. Amúgy ez így cseppet sem biztonságos, miért nem fogja alattad senki sem a létrát?
Setsuna: (Lepillant.) Mae úgy cirka öt perce még itt volt. Long elhívta, merthogy valami probléma adódott odabent. Azóta nem láttam. Amúgy ki az istennyila az a Jintarou?
Júzer: (Kezében szorongatott elviteles pohárban levő forrócsoki utolsó kortyait köpi ki.) Jintarout mondtál? (Setsuna bólint, majd megejt egy adag trágár kifejezést, a labda legurult az ereszen.) Ezt a művet gyerekek is olvassák, ne káromkodj! Mindjárt kiküldök valakit segíteni. (Júzer el.)
Setsuna: Már csak azt szeretném tudni, hogy hova lett a fénysor, amit fel akartam ide rakni…

(A meleg otthonban nagy sürgés-forgás, karácsonyi készülődés. A gyerekek izgatottan futkosnak sikítva a házban, a felnőttek komoly hangerővel tudnak csak kommunikálni egymással. Júzer érkezik.)

Júzer: Hol van Mae?
Suzume: Hógolyócskázni akargálunk menni. (Megáll a Júzer előtt. Könyörgő tekintettel néz fel rá, várja a beleegyezést.)
Júzer: Részemről nincs akadálya… (Suzume megörül. Yuko érkezik.)
Yuko: Maét utoljára a konyhában láttam. (Fintorog.) A gyerekek pedig még nem ebédeltek, addig nincs játék. Ráadásul kísérőjük sincs! (Puffogva elterelgeti onnét Suzumét.)
Júzer: (A leszúrás után fülön csípi az éppen laptoppal szórakozó Ryouichit.) Öltözz fel és menj ki segíteni Setsunak felrakni a díszeket!

(Ryouichi füle botját se mozdítja. Júzer jóhiszeműen el. A konyhában Ame, Youko, Mae, Mayume és Hajime. Youko és Hajime a pultnál süteményadalékokat mérnek ki. Ame és Mae a fűszerek nevén tanakodnak, Mayume segít rajtuk.)

Hajime: Engedje meg, hogy megjegyezzem Amatsuji-san, de azt szerintem nem kellene belerakni… >///>
Youko: Ez egy különleges házi recept alapján készül Hajime. Ne aggódj, tudom, hogy mit csinálok.
Hajime: Hayakawa fukutaichou, ha kérhetném…
Júzer: Mae! Setsu azt mondta, hogy téged vár, miért nem segítesz neki? Mindegy már, kiküldtem Chichit, amúgy mit csináltok?
Youko: Karácsonyi süteményt, tessék, kóstold meg. (Tálcán sorakozott sütiket tol oda. Júzer, mivel éhes, vesz belőle egyet.)
Júzer: Nagyon finom, bár érdekes utóíze van. Mi különlegeset raktál bele?
Youko: Kobramérget. (Júzer elsápadva, elkerekedett szemekkel teszi vissza a tálcára a megrágcsált angyalformájú süteményt. Imádkozik, hogy csak vicc legyen, és ne legyen komoly baja az ártatlannak tetsző édességtől.)
Júzer: Ezt így nem etetheted meg senkivel! Add át inkább Hajiménak a terepet, ő tudja, hogy mit csinál! Bár… hol van Toshizou? Neki kellene irányítania ezt az egészet, mert ő legalább főzni is tud!
Long: (Érkezik.) Engedelmükkel elvittem a sodrófát. (Long ezután el. Júzernek nincs esélye befogni a főzésbe.)
Kirihitoha: (Beszalad a színre.) Nagy baj van! Nincsenek meg az ajándékok!
Júzer: Lassíts Kiri, ilyen rémhírt halkabban közölj! Várj, MICSODA?! De hát holnap karácsony! Mi lesz így a fák alatt? A gyerekek kiakadnak, ha nem kapnak ajándékot. (Kétségbeesett tanakodás a konyhában tartózkodók között.)
Ame: Hol láttátok utoljára az ajándékokat? (A sorokat a kedvetlen Mayume helyett olvassa fel.)
Kirihitoha: Shiranui-san, Hoshi-san és én csomagoltuk be őket, amikor Toshizou-oto… szóval Toshizou-san megjelent és váratlanul elhívott minket onnét.
Júzer: Mit kerestél az ajándékok közelében? Gyerek vagy, nem is láthattad volna őket!
Kirihitoha: 180 éves vagyok…
Júzer: Te szegény pára :S… (Ame oldalba könyökli.) Vagyis, mit is mondtál? Toshizou? (Gyanakvó kérdésére bólintás a válasz. Mindannyian összenéznek, kínosan egyértelmű, hogy mi történt.)
Youko: Javaslom, hogy nézz a körmére.

(Júzer Kirihitohával el a színről. Emeleten lévő szobában, a begipszkartonozott kémény körül Toshizou, Kirihitoha, Long és a Júzer. Jintarou Mikulásnak öltözve a kéménybe beszorulva, annak oldalán lévő kis ablakocskából beszél a többiekhez, amely nagy szerencséjére a szobába nyílik.)

Júzer: Nem hiszem el, hogy ezt csináltátok! Minden meg volt szervezve. Az… az ajándékok és a díszítés, meg az ünnepi étlap. Erre ti elrontjátok az egészet! Toshizou, neked a vacsorakészítést kéne koordinálnod! Long, vidd vissza azt a kalapácsot a helyére, akárhonnét is hoztad el! Jintarou, te pedig egyáltalán mi a jó istent keresel itt?!
Jintarou: Nem tudom, én még gyakorlatilag nem is létezem :| Amúgy Toshizou meglepetést akart okozni a gyerekeknek. Azt mondta, ha valaki beöltözik Mikulásnak és lemászik a kéményen, majd kijön a kandallón, azzal nagy örömet okozhatunk nekik. Sorsot húztunk, én lettem a szerencsétlen áldozat.
Toshizou: Na de Jin-chan! Ez nemes gesztus, büszkének kellene lenned. ^-^
Júzer: (Halántékát masszírozza.) Jintarou kedves, azért pár hónapja már itt élsz. Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel, hogy a házban … NINCSEN kandalló! (Kínos csend. Egyöntetű kérdés cseng fel mindenkitől: most mi lesz az ajándékozással, a gyerekek boldogságával?) Keresek önkénteseket, akikkel bevásárolhatok. Még talán nyitva van egy-két bolt. Ti addig is rakjátok rendbe ezt a felfordulást. Jintarout pedig halásszátok ki onnét. Valahogy… (Toshizou elveszi Longtól a kalapácsot.) Nem azt mondtam, hogy zárjátok be az örökkévalóságig, hanem hogy szedjétek ki!
Jintarou: Legalább rágyújthatok?
Kirihitoha: A Mikulás nem dohányzik. (Júzer Kirinek igazat adva el a színről.)

(A konyhában sikerült önként vállalkozókat találni a bevásárláshoz. Yuko magára vállalja a társaság felügyeletét. Youko és Mayume a Júzerrel készülődnek elmenni.)


Suzume&Sanju: Hógolyózni akarunk! (Érkeznek, nem lehet őket lebeszélni a játékról.)
Suzume: Én voltam a kisangyalocska, mindenecskét megeszegettem. Yuko néni aztacskát ígérgette nekecském, hogy utánocska mehetgélhetek játszogatni. Szóvalacska hógolyózni akargálok menni. (Kínos téma, nincs elég emberük.)
Júzer: Van egy ötletem! Hajime, vidd el őket hógolyózni. Nem messze van egy focipálya, ott tökéletes a terep.  (Hajime vonakodik.) Ne aggódj, én tudom, hogy menni fog. Különben is, öhm…
Anao: Ne aggódj, majd én segítek, Himmecchan lurkóira is sokszor vigyáztam! 8) (Hajime még a gondolatra is megrökönyödik.)
Júzer: Pontosan! Vigyáztok egymásra. Na, öltözzetek, és huss, huss~

(Hajime és Anao felügyeletével a gyerekek el. Youko, Mayume és Júzer pedig a városba indulnak vásárolni. Mindeközben a nagy felfordulás között, oldalt a színen Flavia, a vállán fenyővel.)

Flavia: Flavia találta és most elviszi. Drágaságoknak biztosan nem kell… (Flavia el, Kikyou kétségbeesetten utána.)

(A házban sürgés-forgás, veszekedések és balesetek. Setsuna leesik a tetőről a Long által elvitt létra miatt, ami Toshizounak kellett. Toshizou ötletét, hogy nagyobb adag halászlé legyen az asztalon Yuko elvetette, mert más lett megbeszélve vacsorára. Mae eltünedező dolgokról számol be. Ryouichi a laptopot nyüstöli.  Mindeközben a ház váratlanul felrobban! Az otthon lángokban áll. A karakterek kimenekültek az épület elé. A testőrfőnök, a nemes és Júzer érkezik. Utóbbi a lángokban álló épületet látva térdre rogyva zokog. Gyerekek is jönnek haza a megviselt Hajimével az élen, tanácstalanul nézik a romba dőlt épületet.)

Suzume, Sanju, Anao, Ame, Aoi: Most mi lesz az ajándékozással? :(
Ryouichi: Most mi lesz? Shi-chan nem ír vissza és a laptop pillanatok múlva lemerül! (Lesújtó pillantással illetik az apróságokon sápítozó főnemest. Csak Júzer lel örömöt abban, hogy Tony* megmenekült.)
Mae: Wen-kun* leesett a tetőről, Kinuko-san* pedig nincs itt, hogy meggyógyítsa, illetve Heisuke-kun* és Tomomi-san* eltűnt.
Kirihitoha: Heisuke-san? (Tanácstalanul néz a nőre.)
Júzer: Jintaroura gondol. :facepalm:
A karakterek legtöbbje: KI AZ A JINTAROU?!
Ame: Ő nem is szerepel a darabban! (A forgatókönyvet lapozza a kezében, amelyet Aoi kap ki a kezéből, hogy kidobja a színről.)
Júzer: A Mikulás!
A karakterek legtöbbje: A MIKULÁS?!

(Háttérben fények elevenednek meg. Mindenki felkapja rá a fejét. A háttér elhúzódik, mögötte téli látkép, díszítés alatt álló fenyő. Flavia aggatja fel rá a díszeket, Kikyou sápítozik azon, hogy Nozomit használják generátornak, hogy a fények működjenek. Jintarou cigarettát szívva ül egy farönkön, mellette Setsuna begipszelt lábbal, lélekjelenlétükkel támogatják a díszítést.
Többiek lenyűgözve érkeznek. Egyetlen vigasz: legalább nem halasztódik el az ajándékozás.)


Júzer: Nem tudom kinek az ötlete volt, de le a kalappal.
Kikyou: Cs-cs-csak S-S-Sinestesia-san r-r-ragaszkodott h-h-hozzá, h-hogy i-idekint l-l-legyen a k-k-karácsonyfa.
Flavia: Flavia nem érti, miről beszélsz kedveském. ^-^ Flavia csak találta!
Júzer: (Rájuk hagyja.) Na, ő Jintarou! (Bök a férfiemberre és már készülne elvenni a cigarettáját, de már csak hűlt nyoma látható. Többiek tanácstalanul néznek emiatt rá.)
Ame: Ismerek egy jó orvost, Dr. Freyát, ha gondolod, odaadom a névjegykártyáját.
Júzer: D-de nem szórakozok veletek! Pfhú, mindegy…
Mayume: Az a tűz ott a háttérben a darab része? (Mindenki gyanakvóan lesi a színpad mögötti lángokat.)
Nozomi: Ég a színpad! :O.O: (Szól ki a súgóblokkból.) Mindenki kifelé!

(A társaság sietősen távozik az előadóteremből. Bár nem úgy sikerült elkészíteni Nozomi házi feladatát, ahogyan azt tervezték. Legalább Flavia rendkívül jól érezte magát a játék alatt.)


(click to show/hide)

Karakterlap

Yoshida Yoriko

Eltávozott karakterek

Shinigami

12. Osztag

*

Szint: 8.

Lélekenergia:

60% Complete
43 000 / 60 000

Hozzászólások: 116

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 42 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Shinigami Gyerekegylet

Reiatsu szín:
villám elemi

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Kapcsolatban

Kivel áll kapcsolatban?:
Tudomány <3

Post szín:
#7BE3C4


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #7 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:14:36 »
(click to show/hide)

Ünnepek a karaktereimmel – Avagy részletek a user naplójából

December 24.

Kedves Naplóm!
Igazi karácsonyi csoda történt: a blícses karaktereim kiléptek a fantáziavilágból, és meglátogattak az ünnepekre! Eleinte nagyon furcsa volt, ugyanakkor nagyon örültem is annak, hogy velem töltik majd a karácsonyt, mert ilyen tényleg csak a mesében adatik meg! Azzal persze számolnom kellett volna, hogy Mei már a legelején közli, nem érti, miért van itt, mikor a holdújév csak jövő hónapban lesz, úgyhogy ő a nap további részére kisajátította a szobámat. És a könyveimet. És úgy alapvetően elzárkózott attól, hogy segítsen a többieket fegyelmezni. Pedig hát abban kellett volna a segítség! Még szerencse, hogy itt van nekem Kagura. *^* Nélküle minden bizonnyal nagy bajban lettem volna.
De hogy sorrendben haladjak: megérkezésük után mindenki alaposan megölelgetett, majd ki-ki megérdeklődte, mivel is veheti ki a részét a karácsonyi előkészületekben. Mivel a karácsonyi vacsorával még volt némi elmaradás, így Tokiyát és Nadeshikot oda küldtem, mert ők legalább főzni is tudnak, így biztosra vettem, hogy nem fogják felgyújtani a konyhát. És ehető lesz, amivel előállnak (az alkohol felhasználásában már nem vagyok teljesen biztos...). A dolognak ez a része flottul is ment. Na de a többiek!
Shizuo megérdeklődte, miféle varázslatot tud errefelé tanulmányozni, vagy ha az nincs, hova fejlődött a tudomány és az emberiség a halála óta (Mei valamikor ezen a ponton foglalta el a személyes szekciómat a lakásban). Miközben Yoriko hevesen igyekezett ecsetelni a dolgokat, hogy én is beleszédültem a szóáradatba, elirányítottam a könyvespolc ismeretterjesztőket és lexikonokat tartalmazó része felé. Már csak a többiek maradtak a dekorálással. Látva a felhozatalt, már itt könnyes szemekkel néztem Kagurára, legyen kedves segíteni rajtam a társaság kordában tartásával, mert bizisten megpusztulok másként! T^T Ami azt illeti, nem sokat tévedtem... Sajnos.
Mire észbe kaptam, a karácsonyi díszeket Wen már le is vette a szekrény tetejéről, Yoriko, Heisuke pedig a műfenyő felállításával foglalatoskodtak. Bár egyszer oda kellett ugranom a műfenyő helyéül szolgáló kisasztal elé, hogy elkapjak egy lepottyanó vázát. És mindeközben a fegyelmezéssel megbízott Kagura rám parancsolt, hogy gubancmentesítsem az izzósort! T^T Mire a feladat végére értem, arra kellett odakapnom a fejem a fa felé, hogy Yoriko kis híján lepottyan az egyik ülőalkalmatosságról, mert a csúcsdíszt próbálja felapplikálni a fára, Heisuke meg valamit nagyon ügyködik az elektromos hálózaton! Azt hittem, infarktust kapok, és ezen nem segített, hogy a kislányt Wen azért elkapta. Azért valahogy lett karácsonyfa, bár az elektronikus dolgokhoz én már nem merek hozzányúlni.
A vacsora szerencsére isteni lett, a két főzős karakter igazán kitett magáért. Ezzel együtt azt hiszem, én ma csak akkor fogok aludni, ha mindegyik kari itókájába kevertem némi altatót. Nem hiányzik, hogy rám robbantsák a lakást...
Jó éjt, drága Naplóm!

December 28.
Üdv, szépséges Diáriumom, így az ünnepek között!
Sikerült! Túléltük a karácsonyt együtt a karaktereimmel! Yorikot csak 34-szer kellett nekem vagy Wennek kimenteni egy potenciálisan kislányoknak életveszélyes szituációból (a gyerek nem igazán érzékeli a veszélyt a túlzott elemzés és magyarázás közben), Heisukét is csak 62-szer kellett megkérnem, hogy ne kösse teljesen át a lakás elektromos hálózatát (van, amihez még mindig nem merek hozzányúlni), és Tokiyát is csak 47-szer kértem meg, hogy tartsa távol magát az erkélyen tartott pálinka-készlettől, mert nem azzal kell edzenie Youko ellen. A többiek egészen jól viselkedtek. Bár be kell vallanom, némiképp zavar Mei teljes elzárkózása a karácsonyozástól, de legalább nem szabotálja a dolgot. Shizuo minden nap előrukkol valami kérdéssel a modern világ tudásával kapcsolatosan, amit egyszerűbb lenne elmagyarázni, ha Yoriko nem beszélne velem párhuzamosan a saját kis tudományosan tündéri nyelvén, amitől az én szemem is keresztbe áll, nemhogy a többieké. @.@ Legalább Nadeshiko és Kagura főznek ránk, egész jól megértik egymást a konyhában. Még Wen is jól viselkedik, ha nem engedem ki a lakásból – akkor ugyanis majdnem minden nőnemű lénynek udvarolni kezd, puszta szórakozásból. Kicsit kellemetlen volt elmenni vele a minap vásárolni. Az egyébként fél órás mutatvány 4 órát tartott vele! Még a pénztáros hölgynek is tette a szépet, pedig nem volt épp egy fiatal szépség. :/ De a javára kell írnom a fiúnak, hogy segít figyelni a két gyerekre – igen, Heisuke, akkor is gyereknek veszlek, ha nem akarod! >.>
Ugyanakkor új probléma is felütötte a fejét: Tokiyát és Heisukét nem szabad kiengednem a lakásból. Nem csak a környéken található kocsmák száma miatt. A fő indok, hogy felfedezték a pirotechnikát, amit ilyenkor árulnak. Csak ma 3 tűzijátékot kellett tőlük elkoboznom, amit az erkélyen akartak kipróbálni. Azon kívül, hogy tűzveszélyes, még 3 napig nem szabad használniuk. Azt meg sem merem kérdezni, a petárdát honnan szerezték. A csillagszórózást hagytam, az a többieknek is tetszett, remekül szórakoztak vele sötétedés után az erkélyen. Próbáltak rajzolni vele, mint egy varázspálcával lehetne. Ezt még Mei is élvezte. *^* Csak az volt a szépséghiba, hogy egyszerre nem fért el mindenki az erkélyen és cserélgetniük kellett. De a lakás még mindig egyben van, ami nagyszerű eredmény!
Az elmúlt napokhoz hasonlóan ma is kap mindegyik jómadár némi altatót a kakaójába. Így én is nyugodtabban alszom. De ez maradjon a mi titkunk! ;)
Jó éjt, kedves Naplóm!

Január 1. 23:53
Végre alszanak! =_=
Bocsáss meg az in medias res kezdésért, drága Diáriumom, de pillanatnyilag hulla vagyok. 2016-ban még nem sikerült aludnom. Mint tudod, szokás szerint Shizukéknál szilvesztereztem, és ezúttal vittem a karaktereket is. A többiek ugyanígy tettek, így az egész banda együtt volt. Teljesen elszabadult a káosz! Az egyetlen ok, amiért még áll a ház, hogy Shizukéknak van kertjük, így a piromániásokat a mindenféle robbanó játékkal ki lehetett oda zavarni. A gyerekek vigyázásában ezúttal nem számíthattam Wenre, ő ugyanis az udvarlással volt elfoglalva! De még Shizuo is inkább problémás volt, mint segítség, ő ugyanis Ryouichivel vitatkozott és Shizukával foglalkozott. Kagura a saját rokonságát pesztrálta, mint nekünk segített. Még Nadeshiko is elárult! T^T Toshizou túlzottan is bele tudja rángatni a szórakoztatóbb elfoglaltságokba, pedig lehetne felelősségteljes! Aki viszont meglepetést okozott, az Mei volt. Nem gondoltam volna, hogy ha összekerül Longgal, akkor hajlandó lesz fegyelmezni a társaságot! Miatta nem lett katasztrofális a helyzet végül, legalábbis a mi részünkről. Azért Youko és Yuko is kivették a részük a többiek neveléséből, így komolyabb károk nélkül sikerült megúszni ezt a szilveszteri mulatságot.
De nem mertem aludni, ameddig akár egyikük is beszélgetett, pedig már hazajöttünk! Főként mert Tokiya és Heisuke gyanúsak, hogy még mindig van náluk petárda. :/ Most, hogy végre alszanak, szerintem átkutatom a holmijukat és kiiktatom a veszélyes holmit. Aztán kidőlök én is, mert két napja éberen tolom.
Kívánj szerencsét, édes Naplóm~!

HYL küldetéshez kellő infók (pontozás+technikák)
(click to show/hide)

Karakterlap

Kitetsu Raiden

Shinigami

8. Osztag

*

Goseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 000 / 30 000

Hozzászólások: 73

Hírnév: 4

Infó

Tárcában: 40 700 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
acélkék / viharkék

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#447E80 #A0B516


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #8 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:15:30 »
A Seireiteire, sokáig húzott felhős-borongós, fagyos idő után, rászakadt az igazi tél.
Az idő megenyhült, a felhők ugyan maradtak, de terhüktől megválván gyérebbek lettek, és ezáltal világosabbá is vállt a tizenhárom őrosztag területén.
Kivéve egy shinigaminak. Annak, akinek a haja, és szakálla immár passzolt a vastagon hóval fedett, már-már mesebelivé varázsolt épületekhez.
Raiden sosem volt kimondottan vidám alkat a Goteiben töltött idejét tekintve, ám most ha lehet, még mogorvábbá vállt. Mintha a hóesések előtti fagyos idő őbelé költözött volna.
Még a kevés, fél maroknyi ismerőse is elkerülte az első pár nap után. Így teltek a napok, és lett mindinkább borongósabb az ősz férfi számára.
Szabadideje nagy részét a műhelyében töltötte, gyakran késő éjszakáig, s nem egyszer lehetett látni, ahogy a fújtató haragos lángnyelveket csal ki a kicsi rozoga épületből.
Sokadik nap ment már ez így, mikor Raiden kopogást hallott a háta mögül. Minden egyéb dolgot félbehagyva egy félkész pengéért nyúlt, és már pördült is meg- de nem talált senkit.
Kihajtotta az ajtót, de már csak pár távolodó foltot látott az esti félhomályban. Már lépett volna vissza, mikor a tekintete megakadt egy kis papírcetlin, amit egy, az ajtófélfából kilógó szegre erősítettek.
Érte nyúlt, letépte. Egy-két szót körmöltek rá, valami „Boldog Karácsonyt” kívánva. Meg se rezzent az arca, összegyűrte, és félredobta a cetlit, aztán bement, és úgy bevágta maga után az ajtót, hogy félő volt, magára dönti az egész viskót.
De az ősz férfi csak visszadobta a pengét a többi közé, aztán az otthagyott, még halvány vörösen izzó darabhoz lépett.
A szeméhez emelte a nagyrészt nyers pengét, és mintha valami átsuhant volna az arcán, annak gyér, vörös fényénél.
Arca szemlátomást mintha megnyúlt, és beesett volna, a kohó adta gyér fényben, ami az egyedüli fényforrás volt, az arcán lévő ráncok még mélyebbé váltak.
Gondolataiba mélyedt, s közben automatikusan dolgozott. Csak akkor vette észre, hogy kissé eltúlozta a hevítést, mikor a pengedarab már majdhogynem fehéren izzott.
Várt egy kicsit, majd gyorsan kiragadta az olykor-olykor fellobbanó zsarátnokok közül. Aztán felcsendült a kalapács körülötte pedig mélységes csend volt.
Sehol egy árva lélek, se osztagtárs, senki. A kalyibán kívül, üresnek tetszett az osztag területe.
Raiden ismét sokáig dolgozott, de egy idő után képtelen volt folytatni. Nem volt semmi amivel azon az estén el tudta volna vonni a figyelmét. A penge végül kihűlve, megfeketedve, elfoglalta helyét a többi közt, aztán a shinigami elrendezett mindent maga után, és egy jókora üveget fogva kilépett a kunyhóból.
Céltalan járkált, elvégre senkije sem volt, a Seireitei-en belül, nem volt hova mennie. Végül valahogy az osztag kertjének kapujában kötött ki.
Szétnézett, de a hely szintén üres volt. Belépett, s közben belegondolt, hogy ő szinte még sosem volt ezen a helyen.
A kerten persze vastagon borította a hó, a tavacskák is rég befagytak már. A mély csöndet egyedül a geták alatt ropogó hó törte meg, és az üvegbe kotyogó ital, amiből a nagy hideg ellenére sem kortyolt.
Percekig bolyongott a jókora kertben, aztán végül letelepedett egy kis tisztásnak tűnő részen, ami a fölébe magasodó fűz sűrű ágainak köszönhetően, csak félig-meddig volt havas, közepén pedig egy széles, öblös tányérú, zömök lábú tűzhely állt.
Kisöpörte belőle a kevéske havat, a fűz törzse mellőle pedig elvett pár hasáb fát. Hamarosan vígan pattogott a kicsinyke tűz, ami mellé az ősz férfi leheveredett, és kinyitotta az üveget.
De nemsokára már csak ugyanolyan automatikusan emelte a szájához az üveget, mint ahogy a fene tudja mennyi idővel azelőtt a műhelyében dolgozott.
A csend ismét körbevette. Üres tekintettel bámult maga elé. Karácsony volt, amiről neki is volt valamennyi fogalma. De a karácsony egy olyan léleknek, akit egy fal választ el egy másiktól, nem sokra megy az egész ünnepi hercehurcával meg a karácsonyi csodákkal.
Mélyet sóhajtott, és elnézte ahogy a lehelete párafelhője eltűnik a fűz ágai közt. Egyedül volt. Mint sokszor már, és ez nem volt nagy gond a számára. Nem mindig.
Az üveg kiürült, így hát csak maga mellé tette, és tovább bámult. Tekintete elidőzött a kis tisztáson, a körülötte lévő szikrázó-csillogó bokrokon, a fűz ágain, majd végül az égen, melyen a sűrű felhők kezdtek felszakadozni.
Ismét mélyet sóhajtott, és lassacskán elnyomta őt az álom. Egyedül volt. Senki sem látta magas, szikár alakját a fűz törzsének dőlve. Senki sem látta ahogy a tűz fénye az öreg, ráncok és hegek szabdalta arcra esik.
Egy kivétellel. Annak a kivételnek a lábai alatt ropogó hó hangjára Raiden szemei felpattantak. Aztán elkerekedtek. Pislogott párat, nem tudta eldönteni hogy amit lát, az álom, vagy valóság.
A tűz egy aprócska, vastag köpenybe burkolt alakra esett, akinek hatalmas vízkék szemeit Raiden senki máséval nem tudta volna összetéveszteni.
Az alak megindult feléje, ő pedig hitetlenkedve ült fel. Szemeiben, melyek olyan gyakran voltak közönyösek, hidegek és üresek most, oly sok idő után, könnyek csillogtak.
A köpeny megoldódott, az ősz férfi pedig magához ölelte a csöpp gyermeket, a torkán szorító gombóctól pedig csak rekedten, tudott épphogy megszólalni.
- Nisshou
- Rai’ bácsi – jött a tompa, vékonyka hang a karjai közül
Raiden valami furcsát érzett. Nem hideget, se nem meleget. Hogy a karácsony csodáját-e, azt pedig végképp nem lehetett tudni.
Az ősz férfi arcán, egy könnycsepp gördült le. A kislány, aki épp akkor bontakozott ki az ölelésből, meglátta.
Odanyúlt apró kezével, és letörölte. Vagy inkább csak elmaszatolta, a csepp pedig eltűnt a shinigami szakállában.
A két kék tekintet találkozott, a gyermek arcán pedig boldog mosoly terült szét. Akkor történt a második dolog, ami már nagyon rég nem esett meg Raidennel.
Fáradtan, de őszintén mosolyodott el.
Aztán mesélni kezdett. Mi minden történt mióta a shinigami visszatért a Goteibe, és a Seireitei magas falai mögé. Nisshou ámulattal hallgatta, de úgy tűnt, a férfi mesélői képességei igen sok csorbát szenvedtek, ugyanis a kislány sokkal többször tett fel kérdéseket, és az egész valahogy másnak tűnt már, mint a Rukongaiban.
A férfi végül befejezte a történetét, és váratlanul, de nem ámulatára, a lányka kezdett bele beszámolójába. Raiden csak hallgatta, sosem törve meg Nisshou beszédét.
Sokszor a régi környékén lakók üzenetét hallva, csak zavartan mosolyra rándult a szája, ám hamarosan elnehezültek a szemhéjai, és zavaros álomba merült.
Arra ébredt, hogy a nap süti az arcát. Feltápászkodott, és szétnézett. még parázslott a tűz a kis tisztáson, tehát valaki rakott rá, amíg a shinigami aludt.
Mélyet sóhajtott, lehajolt az üvegért, és miután beoltotta a tüzet, elhagyta a tisztást. Nisshou, sehol sem volt. Még a köpeny sem maradt utána. Semmit sem látott ami megnyugtatta volna, hogy valóban találkoztak, hogy együtt voltak Karácsonykor.
Raiden keserűen sóhajtott, magában megfogadva, ahogy átlépett a kert kapuján, hogy soha többet nem tér oda vissza. Arca ismét mogorva lett, tekintete pedig újfent üresek lett.
Soha nem vette észre, és senki nem mondta meg neki, hogy a tisztáshoz vezető út szélén egy pár apró lábnyom vezetett a fűzhöz.
A lábnyomok, karácsonyi csodája. Amiben ő sosem hitt.
I don't stop when I'm tired. I stop when I'm done.

Karakterlap

Kimito Misa

Reiatsu GPS

Vaizard

*

Sanseki

Szint: 5.

Lélekenergia:

60% Complete
29 500 / 30 000

Hozzászólások: 114

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 1 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #9 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:16:40 »
Karácsonyi recept Misának, a nagyitól:

Először is mosd meg szépen a kezecskédet, arany mandulám! Jobban habozzon az a szappan, méteres koszt szeretnél ropogtatni, vagy a cukormázat? Helyes!
Vegyél elő egy tiszta kötényt. Az egy blúz, és koszos, tedd a szennyesbe. Az valaki más pólója, kötényt vegyél elő! A derekadra kösd, babóca, ne a hónod alá, milyen feleség lesz belőled?
Most egy nagy tálra lesz szükséged. Az kicsi, harmatcseppem, nagyobbra. Nem-nem, az egy fazék, fülei is vannak, látod? Igen, az jó lesz. Most mosd el. Nem, az nem elég, hogy lefújtad, leesett a földre, igenis mosd el. Ez melyik univerzumban mosogatás, a 79-es körzetben különbül csinálják a farmerok feleségei! Ügyes, képes vagy rá, ha nagyon akarod.
Először ki kell mérni negyven dekagramm lisztet a tálba. Ez kevés lesz. Ez sok. Nehogy kiöntsd a szemetesbe, ki tart el téged, a nagy Buddha szelleme? Szépen lapátold vissza a zsákba. Most söpörd össze, amit szétszórtál.
Önts rá egy tasak sütőport. Az vaníliás cukor volt, nem baj angyalbögyörő, csak finomabb lesz tőle, de a sütőpor mindenképpen kell. Az zselatin, tedd le szépen.
Rendben, most jöhetnek a tojások, háromra lesz szükségünk, tehát vegyél ki a hűtőből öt darabot. Látod, mondtam neked, ne makacskodj, vegyél ki kettőt azok helyett, amiket leejtettél. Nem, ez nem azt jelenti, hogy nem kell feltakarítanod a tojásokat, töröld fel, mielőtt… ezért kell feltörölni, mert csúszós.
Keverd el óvatosan a tojást a lisztben. Azt mondtam óvatosan, a felét mellé lögybölöd, mézespuszedli. Ne, ne, ne, nehogy vissza tedd! Dobd a mosogatóba szépen. Töröld le a falról a ragacsot, halálisten létedre rémesen célzol.
A maradék tésztához most egy kis cukrot kell önteni. Az só, kanalazd le róla. Hat evőkanálnyit mérj rá. Az teás kanál. Az pedig mokkás, egy normális kanalat vegyél elő, ludmilla. Söpörd le, amit mellé szórtál, de ne a földre, mert ragadni fog! Hidd el, hogy neked sem viselkedik másképpen, ne dobáld el. Kimito Tamachi Hanazo Misa Rio, ne merészeld!
Gyúrd össze a tésztát a kezeddel. Nem, az a két fakanál nem lesz jobb helyette, tedd bele szépen a kezed, és gyúrjad. Szabadíts ki a gyűrűd a tészta karmai közül. A karkötődet is vedd ki, nem tesz jót neki a sütés.
Ha nem jó a tészta állaga, tehetsz hozzá egy kis lisztet. Sok lesz, tegyél hozzá egy kevés vajat. Az joghurt, tedd vissza a hűtőbe. Komolyan mondom, nem mindegy, hogy mit keversz bele. Jó, legyen, ahogy te akarod, most gyúrd össze.
Formázz belőle apró gombócokat, és sorban tedd rá egy tepsire. Az serpenyő, nem teheted be a sütőbe, és nem fog ráférni az összes sütemény. Az pizza sütő, kicsi lesz, nem érhetnek egymáshoz a sütemények. Nem, nem lesz jó így is.
Gyújtsd be a sütőt, állítsd kétszáz fokra, majd tedd be a süteményeket ötven percre, nyuszibolyhom. Mit csinálsz? Hová viszed? Nem, a shakkahouval nem lehet lerövidíteni a sütés időtartamát…
Rendben, te megpróbáltad, büszke vagyok rád, cukorborsó. Csomagoltam sütit is, holnapra odaér.

Karakterlap

Fujioka Kyou

A Naruki Post főszerkesztője

Eltávozott karakterek

Szint: 1.

Lélekenergia:

60% Complete
3 500 / 12 000

Hozzászólások: 17

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 5 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Plátói

Kivel áll kapcsolatban?:
Nishimura Ichirou


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #10 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:17:51 »
Szomorú karácsony

Én tényleg azt hittem, hogy most végre sikerülni fog, semmi hiba nem volt a tervben. Ehelyett meghaltam – a szégyentől…
De mi is történt? Kezdjük a legelején; valamikor december közepe tájékán. Éppen a Naruki Post szerkesztőségében kutakodtam a minimum tíz különböző helyre eldugott ünnepi díszek után („a tintapatronokat tartalmazó szekrény legfelső polca tutira jó hely lesz nekik, itt biztos emlékezni fogunk rá, hogy hova tettük a dobozokat!”, ismerős, ugye?) többedmagammal (elvégre hirtelen mindenki számára ez lesz a legfontosabb küldetés aznapra a viráglocsolás mellett, nehogy véletlenül dolgozni kelljen), amikor hirtelen felindulásból megkérdeztem Nishimurát, nem lenne-e kedve átjönni hozzám karácsonyozni az ünnep valamelyik napján vacsorára. Már persze ha nem éppen halaszthatatlan rokonlátogatásra el kell utaznia, vagy éppen ő fogadja idén az egész pereputtyot, mert akkor természetesen nem állok ám az útjába, a család a legfontosabb! De végül nem kellett ettől tartanom, szinte azonnal igent mondott, bár van egy olyan gyanúm, hogy a leginkább a feltételezett ingyenkaja miatt. Emiatt nem bírtam ki, hogy vigyorogva ne jegyezzem meg, hogy a vacsorának valót neki magának kell hoznia, de amikor megláttam azt az elkámpicsorodott arckifejezését és hirtelen többszörösére nőtt árvakiskutya-szemeit, végül megesett rajta a szívem és bevallottam, hogy csak ugrattam. Végül megegyeztünk abban, hogy Szenteste napján feljön hozzám – úgyis tudja itt már lassan mindenki a lakcímemet és telefonszámomat (és fordítva), nem kellett túl sok plusz infót megbeszélni. Ráadásul még a céges fenyőfát is sikerült úgy felállítani, hogy csak két nappal később boruljon fel először, szóval madarat lehetett volna fogatni velem onnantól fogva.
Még aznap délután be is vásároltam egy közeli hipermarketben mindenféle karácsonyi díszt, főleg fagyöngyöket és gyertyákat – girlandok és fenyődíszek voltak otthon is, de arra jutottam, nem árt kiegészíteni a készletet a már említett dolgokkal –, majd rögtön meg is kezdődött A Nagy Lakásdíszítő Hadművelet. A plafon szinte minden négyzetcentiméterére felfüggesztettem egy-egy fagyöngyöt (bevallom, pár frekventáltabb helyre akár többet is, enyhe célzásként – ha egyszer ilyen nagy utazó, minden bizonnyal tisztában van az angolszász szokásokkal), esztétikusan elhelyeztem az asztalokon a piros-zöld-arany színekben pompázó gyertyákat és illatos mécseseket, az ablakokba égősorokat helyeztem, és még a fenyőfát is naaagyon-naaagyon akkurátusan felöltöztettem. A szomszédok valószínűleg pár napig azt hitték a nagy felfordulás miatt, hogy elköltöztem, és most valaki más ünnepel itt, mivel általában nem szoktam túl nagy gondot fordítani az ilyesmikre…
A nagyjából másfél hetes folyamat végén, a nagy napon elégedetten tekinthettem körbe a lakásban; minden tökéletes volt a leendő romantikázáshoz, még pezsgőt, bort és szakét is előre bekészítettem a hűtőbe, a többfogásos vacsorát pedig jó előre megrendeltem egy puccosabb étteremből (köszi az örökséget, apu!), így már az is a megterített asztalon pompázott. Mondanom se kell, legszívesebben már abban a pillanatban megkóstoltam volna a menüt, de önuralmat kellett gyakorolnom, hiszen hogy nézne ki, ha én már addigra jóllakok a vacsorával, mire Ichirou-san megérkezik és egy félig lepusztult asztalt talál itt! Szóval leültem a kanapéra és tűkön ülve vártam, miközben elkezdtem olvasgatni a férfi legújabb kéziratát, mely elvileg jövőre az első könyvmegjelenésünk lesz. No nem mintha túl sok szerző publikálna nálunk rajta kívül… Éppen ekkor ütötte el a 18-at az óra, vagyis bármelyik pillanatban megérkezhez partnerem. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy ha más nem, legalább a hasa ide fogja vezetni munkatársamat, csak késik egy kicsit (vagy éppen sokat), ahogy szokott. Egy órával később már kezdtem izgulni, megnéztem a telefonomat és a mailemet a Facebookkal együtt, hogy nem kerülte-e el a figyelmemet egy üzenet, amelyben előre jelezte késését (biztos egy csokor virágot keres!) – nos, semmi ilyesmi nem történt. Ezt követően én hívtam, sms-eztem és üzentem neki ebben a sorrendben, hogy merre jár és nem felejtette-e el találkánkat. Választ egyikre se kaptam, de még meg se nézte őket, a telefont pedig nem vette fel! Elindulni nem mertem hozzá, mert amilyen szerencsém van, biztosan pont elmellőztük volna egymást. Bár így utólag belegondolva teljesen mindegy lett volna, mivel Nishimura Ichirou őfőméltósága teljesen elfeledkezett rólam, és el se jött. S hogy én meddig vártam rá? Azt hiszem, éjfél körül adtam fel az utolsó reményemet is. Még szerencse, hogy a Naruki Post téli szünete miatt nagyjából januárig nem kell bemennem a szerkesztőségbe és találkoznom vele!

Karakterlap

Nishimura Ichirou

Eltávozott karakterek

Shinigami - rangjelző

*

Szint: 4.

Lélekenergia:

60% Complete
24 500 / 30 000

Hozzászólások: 9

Hírnév: 1

Infó

Tárcában: 19 000 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Naruki Post

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#666699


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #11 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:18:57 »
Szapora karácsony

Én tényleg azt hittem, hogy most végre sikerülni fog, semmi hiba nem volt a tervben. Ehelyett meghaltam – a hasmenéstől…

A történések alakulása, amely ehhez az igen kellemetlen élményhez vezetett, akár egy romantikus regény első lapjaira is odaillene, habár nem egy általam írtba, hiszen én személy szerint igyekszem könyveimben a lehető legreálisabban ábrázolni az emberi kapcsolatokat, lévén szakértőnek mondhatom magam a témában, így a negédes love story a maga túlzásaival nem illene bele abba a képbe, amely első bestsellerem után kialakult rólam az olvasókban. No tehát, az a pont, ahol először ujjaink közé csippenthetjük az események időrendi sorrendjének fonalát, nem más, mint egy fázós, december közepi nap…
Jó szokásomhoz híven napi feladataim mellett nem felejtettem el, hogy gondoskodjak a szerkesztőség flórájának életben tartásáról, ebből adódóan precíz odafigyeléssel igyekeztem a tökéletes mennyiségű tápoldattal megöntözni azt az öt darab fikuszt, amelyek üde színfoltként funkcionáltak a szürke irodaépület falai között. Megkíséreltem a lehető legjobban megbújni a növények levelei között ezen procedúra közepette, próbálván elkerülni a konfrontációt Fujioka-sannal, habár őt egyébként is lefoglalta a különböző polcok módszeres átkutatása, reméltem nem a legutóbbi cikkem nyers változatát keresi, mivel azzal továbbra is adós voltam borsos teendőim miatt, főleg mióta Yuuta-san segítségére vagyok a különböző nyomozási ügyeinek felgöngyölítésénél. Aggodalmam végül alaptalannak bizonyult, hisz' csak a karácsonyi díszeket kereste a fa feldíszítésének, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy kreativitásomat ismét megcsillogtathassam az ünnepi kompozíció megtervezésében, illetve kivitelezésében. Éppen az utolsó simításokat végeztem a közös műalkotáson - névszerint elhelyeztem néhányat legutóbbi díjnyertes nyomdatermékemből a karácsonyfa tövében -, amikor váratlanul, akár a derült égből a villámcsapás, érkezett főszerkesztőmtől a kérdés: szeretném-e vele tölteni az ünnepet? A megilletődöttségtől először szóhoz sem jutottam, azonban emlékezvén legutóbbi kettesben töltött esténk rám nézve kicsit sem hízelgő mivoltára, észbe kaptam és igent mondtam. Mióta Sachiko-chan elköltözött, nem volt részem egy igazán jó vacsorában, ebből kifolyólag agytekervényem egyik eldugott, sötét zugában megfogalmazódott a hátsó szándék, mely szerint minden felszolgált ételből repetázni fogok, még ha ez bendőm megrepedésével is fenyeget! Mosolyom azonban kissé az arcomra, amikor a vöröshajú hölgyemény közölte, nekem kell szolgáltatni az esti menüt. Ugyan utána is mozgott a szája, ám ekkora fejemben már lázasan kergették egymást a gondolatok, kutatva a megfelelő étek receptjének részletei után.
Az elkövetkező hét gyorsan eltelt, napjaim nagy részét a hozzávalók utáni lázas kutatás töltötte ki. Néhány évvel korábban egy navaho indián rezervátumban tengettem mindennapjaimat, ahol a törzs ugyan modernizálódott és kevéssé gyakorolták a régi szokásokat, de ettől függetlenül mégis jelképesen sámánjukká választottak, ami inkább volt köszönhető kivételes főzőtudományomnak, semmint spirituális képességeimnek. Úgy döntöttem tehát, hogy egy ebből az időszakból származó specialitásomat készítem el: oposszumbecsinált, sáfrányos-mandulás rizzsel. Értelemszerűen legnehezebb feladatnak a hús beszerzése tűnt, viszont egy isteni csoda hatására egy csapásra megoldódott a probléma! Éppen hazafelé robogtunk Hayashi-kun rozoga járgányával, amikor a közeli bozótosból egy életét megunt, depressziós erszényes vetette járművünk kerekei alá magát. Ugyan társam nem tartotta túlzottan jó ötletnek az elgázolt állat tetemének autóba helyezését, azonban végül ellenállhatatlan meggyőzőképességemnek köszönhetően sikerült rávennem városi, tudatlan barátomat a leszállításra, miután megígértem, teszek neki is félre az elkészült kulináris remekből.
A szürkés színű massza barátságosan rotyogott a gázrezsón, a konyhában terjengő illatok pedig lakásomnak azon korszakát idézték, amikor még aktív droglaborként működött az objektum. Jó séfhez illően minden hozzávalót az általam írt szakácskönyvben megadott ideig főztem, az idő mérésére telefonomat használtam. Végső lépésként már csak a kóstolás maradt, aminek következtében minden félresiklott. A mai napig nem tudom megmondani melyik alapanyag okozta a bajt, azonban az elkövetkező huszonnégy óra minden egyes percét a mellékhelyiségben voltam kénytelen tölteni, annyi erőm se maradt, hogy elkússzak a konyhában hagyott kommunikációs eszközért, ami egyre sürgetőben ontotta magából figyelmeztető pittyogásait, míg végül elhallgatott... Lehet örökre.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 14, 17:50:32 írta Hirako Shinji »

Karakterlap

Ootoribashi Roujuurou

Eltávozott karakterek

Hozzászólások: 29

Hírnév: 3

Infó

Tárcában: 2 768 400 ryou

Technikatár
Ajándék küldése



  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #12 Dátum: 2016. Febr. 09, 15:27:00 »
Üdv!

Mint láthatjátok, bekerültek a topikba a pályázatok, melyeket az alábbi tudtok értékelni: Fehér(ítő) karácsony

A nevetek csak azért szükséges, hogy az esetleges visszaéléseket megakadályozza, illetve ellenőrizni tudjuk, hogy az összes résztvevő szavazott-e; a szöveges véleményezés anonim.


A szavazatok leadásának határideje: 2016. 02. 15. 23:59!

Karakterlap

Shihouin Yoruichi

Főadmin

Developer :x

Adminisztrátor

*

Hozzászólások: 154

Hírnév: 12

Infó

Tárcában: 4 556 300 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Független

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló


  • Profil megtekintése
  • Bleach szerepjáték

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Fehér(ítő) karácsony
« Válasz #13 Dátum: 2016. Márc. 23, 12:41:20 »
Uff!

Először is, elnézést kérünk a késedelemért, másodszor pedig meghoztam a várva várt jutalmakat a nyereményjátékhoz. Először is szeretném leszögezni, hogy mindenki csak egy játékra kapott teljes értékű jutalmat, az összes többinél csupán vigaszdíjat osztottunk. Természetesen arra törekedtünk, hogy mindenki a legnagyobb pontszámára kapja a megfelelő jutalmat.
A pályaművekre érkezett kommenteket nem tesszük közzé, azonban aki szeretné, elkérheti őket, szívesen elküldjük privát üzenetben, vagy akár valamilyen más kommunikációs csatornán.

Jutalmak a következők:
  • Atamagahe Haseru Hidari – 4,9 pont – 4000 LP és 4000 ryou
  • Shiroichi Anao – 4,9 pont – 4000 LP és 4000 ryou
  • Kimito Misa – 4,8 pont – 4000 LP és 4000 ryou
  • Aikawa Chiyo – 4,4 pont – 3500 LP és 3500 ryou
  • Kitetsu Raiden – 4,3 pont – 3500 LP és 3500 ryou
  • Nishimura Ichirou – 4 pont – 3500 LP és 3500 ryou
  • Eliana del Barros – 4 pont – 3500 LP és 3500 ryou
  • Karasu Vex – 3,6 pont – 3000 LP és 3000 ryou
Vigaszdíjat kapnak:
Mindenki, aki a fenti listában nem szerepelt, 2000 ryou jutalmat kapnak a részvételért: Mizushima Hanabi (4,9), Yoshida Yoriko (4,1), Fujioka Kyou (4).

Legyen szíves küldjön mindenki egy pü-t vagy bármilyen értesítést azzal kapcsolatban, hogy mely karakterének/karaktereinek szeretné utalni a jutalmat. Mind az LP, mind pedig a ryou darabolható.

Köszönjük a részvételt, és gratulálunk mindenkinek a jutalmakhoz. ^w^

További kellemes játékot!