Szerző Téma: Urufu tanya  (Megtekintve 1993 alkalommal)

Description: Urufu Heisuke és Jintarou otthona

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Urufu tanya
« Dátum: 2016. Febr. 22, 17:53:11 »
  Urufu Jintarou egykori kedvesével, Ainával vásárolta ezt a házat a 10. osztag területén, miután elvégezték a Lélektovábbképző Akadémiát.
  Az egyszintes régi stílusú Japán épületben négy szoba van, egy kis előtér, egy konyha és egy fürdőszoba. Maga a ház nyitott és világos a kintről beáramló természetes fénynek köszönhetően.
  Maga a ház belülről – Seireitei középkori viszonyaihoz képest – rendkívül modernizált, Urufu Heisukének köszönhetően. Ez főleg a nappaliként kialakított közös helységen látszik meg (ami ez egyben étkező is). Már a bútorok is eleve a 21. századot tükrözik, de leginkább a falon elhelyezkedő plazma TV az, ami kirí környezetéből. Ebből kifolyólag a ház elektromos árammal felszerelt (saját generátorral rendelkezik).

  A nyitott terasz fekvése roppantul kellemes, ugyanis pont a cseresznyefákra néz, továbbá a 10. osztagot átszelő tó egyik vége pont az épület mellett húzódik.
  Az osztag területén fekvő épületekhez képest elszigeteltnek látszik, amiért nagyon elbújik a természetben. De pont ez az idilli fekvés teszi oly’ nagyszerűvé ezt az otthont és meglehet, lakói pontosan emiatt ragaszkodnak hozzá osztagbeli elhelyezkedése ellenére.
További képek: NAPPALI
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 22, 17:57:21 írta Urufu Jintarou »

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #1 Dátum: 2016. Febr. 22, 21:01:47 »
[[ Lecseréltél egy szőrszörnyre? :| ]]

  Váratlanul kaptam minap a rövid, de lényegre törő értesítést Pokollepke képében. Holnapután le kell jelentkeznem az új osztagomnál, ahová áthelyezésemet kértem. Döbbent szemekkel néztem a fekete jószágra. Emlékeznék arra, ha valaha ilyet kértem volna. De nem emlékszem, mert meg se fordult ilyesmi a fejemben. Nem szándékoztam sem most, sem száz év múlva osztagot váltani. :| Jól éreztem magamat ott, ahol vagyok, az Emberek Világában teljesítendő kiküldetésemen. És nem volt egyszerű a munkám. Éjjel-nappal lelkeket temetni és lidércektől megtisztítani várost izzasztó tevékenység. Viszont nem volt akkora fáradalom, hogy egy puszta áthelyezéssel vessek véget a Lelkek Társadalmát sokban segítő missziónak.
  A gondolat, hogy mindez egy csapásra véget ér, furcsa érzéseket keltett bennem. Vontatott mozdulattal nyitottam meg a senkaimont, amikor megjelent mellettem a váltás.
Soul Society, hajdani otthonom mit sem változott az évtizedek nyomán. Rutinosan tettem meg az utat a 10. osztag felé, mielőtt elkezdenék utánajárni, mégis ki az istennyila az a Mae, aki úgy gondolta, hogy unatkozom odaát EV-ben és szívlelném azt az áthelyeztetést.
Az osztag területére érve, némiképpen furcsálltam a szokatlan csatamezőt az egységeket elválasztó főúton. Elhessegettem magamban a kérdéseket, hogy ez mégis mihez köthető, inkább magamhoz vettem egy szál Reményt, hogy azzal üssem el az időt, míg a régen látott házhoz érek. 
  – Rég láttalak, Jin-chan! Csak nem menekülsz előlem, mikor végre ismét egy osztagban vagyunk? Na-na, ne szaladj, az üdvözlő ölelés Taichou-chan rendelete, nem bújhatsz ki előle! – A Remény egy szippantással legalább a felére fogyatkozott. Ha a rémálmaimat idéző hang nem lett volna elég, miután ráfókuszáltam az illetőre pontosan azt az embert láttam, akit legkevésbé akartam a mai nap folyamán. Vagyis az egyiket a kettőből, merthogy az univerzum két személyben szabadította közénk a világvégét.
Az üdvözlésnek szánt ölelésére még a szőr is felállt a hátamon. Még inkább attól, amint megláttam karján díszelgő plecsnit. Hát eljött az apokalipszis kora, azt hiszem ideje leszerelnem.
  – A menekülés nem az én reszortom. – Emlékeztetem a 6. osztagban töltött időkre, amikor másával kényszeralapon törtek borsot a kapitány orra alá. Csak hajlamosak voltak megfeledkezni a felelősségvállalás erényéről. És a búbánat tudja, hogy miért voltam folyton rosszkor, rossz helyen. =_=” – Nagyon híján lehet a Gotei a shinigamikból, ha már a vezetőség téged is kinevezett, Meiou. Hol hagytad az árnyékodat? – Kezdem kapizsgálni hazarendelésemet, csupán azt nem értem, hogy akkor mi okból helyeztettek át? Nem mintha szomorúságot lelnék abban, hogy az előttem álló világvége egyszemélyes kiadásával nem szolgálhatok egy osztagban. De egyszer bőven elegendő volt az életben. Nem tudom, hogy ki az a Mae, de hálából kezet csókolok neki, ha összefutok vele, megmenekített egy lehetséges idegösszeomlástól.
  – Hol lenne? A fal túloldalán boldogítja kedvenc démonbátyusunkat 3. tisztként. – Felvonom szemöldökömet. Nem elég, hogy holtjából jött vissza a lélek, de még rokonaival is veri a sors? Kezdem sajnálni a krapekot. – Idehívhatom, ha gondolod, csak egy sms-be kerül. Biztosan örülne neked, sajnos Heisuke-chan nem kimondottan szórakoztató az utóbbi időben... Mióta is nem láttam?
  – Kösz, de inkább kihagynám – reagálom szemrebbenés nélkül, mielőtt beleegyezésem nélkül kapná elő a mobilját, hogy üzenjen a világvége túlfelének is. :|
Döbbenetemben a bűzrúd is kiesett a számból, amikor látom elgondolkodni azon, hogy a Kölyöknek nyoma veszett egy ideje. Némiképpen idegesen távozom mellőle, mellékelve egy személyre szóló „Idióta” – megszólítást neki búcsúzóul. Barom, ezzel kellett volna kezdenie! >.>
A házba érve a kezdeti sokkot csak tetézte, hogy az épület kongott az ürességtől. Az átrendezett lakás azonban életre adott jelet. A szürke macska, mely szembevernyogott a bőrkanapéról pedig azt igazolta, hogy erre kellett járnia, mivel a szőrpamacs jó húsban volt. Tehát a Kölyöknek mostanság kellett felszívódnia. Ha csak időközben nem adta el a lakást, bár az betenné a kiskertkaput és holtjából feltámasztva fogom leverni rajta. :|
Idegesen túrtam hajamba, miközben magamhoz vettem a házban árválkodó lélekmobilt, hogy az 1. osztagot tárcsázva kiderítsem mi történt a Kölyökkel, míg nem voltam idehaza. No meg azt, hogy mi a lócitromért nem értesítettek róla, hogy történt vele valami, már ha történt.
A harmadik cigarettát nyomom el a hamutartóban, mikor végre kapcsolják az irodát. Éppen kezdtem volna a vonal túl végén ülő csávó lehordását, amikor a bejárati ajtó váratlanul kitárult, mögötte a döbbent képű Kölyökkel. És még engem, hogy meglepett! Egyszerre éreztem megkönnyebbülést és enyhe késztetést arra, hogy összetörjek valamit. De a Kölyök váratlan érkezése és ugyanilyen sebes távozása alatt nem tudtam fülön ragadni, hogy követeljem, kitálaljon, mi történt vele, merre volt. Főleg, hogy azon kellett művelődnöm, hogy a pasas a mobil túloldalán lekopjon végre. Szép, eddig fel se akarták venni, most meg hogy ragaszkodik. =_="
  Mikor felrántottam az ajtót, hogy lélekenergia-érzékeléssel utánalessek, hogy a Kölyök merre ment, már mindegy volt. Hűlt nyomát nem láttam, se éreztem varázslatos úton. Pár felmenőjét emlegetve vonultam vissza a házba, hogy a mobilt visszavéve a kezembe toljak neki rövid, de velős üzenetet: „Azonnal toldd haza a magadat Kölyök. :|”. Majd annak továbbítása után letettem magamat a fotelre, hogy az asztalon árválkodó hamutálat újabb adag cigarettacsíkokkal gazdagítsam, míg várakozással vagyok kénytelen elütni az időt, némi farkasszemnézéssel párosítva azt a szürke szőrállattal, mely kiguvadt tekintettel követte minden lépésemet, mióta a házban ügyködök.

*Köszönöm az IC-t Mei-channak.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Febr. 22, 23:47:06 írta Urufu Jintarou »

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #2 Dátum: 2016. Febr. 22, 23:53:31 »
[[ Lecseréltelek egy szőrszörnyre :| ]]

Hát ez egy roppant fárasztó nap volt. Mármint a szokásosnál is jobban, ugyanis mióta a Taichou kitalálta, hogy ne csak Dansouko-kun cosplayeljen, hanem én is, kimondottan megalázóvá vált szolgálatba menni. Mintha önmagában az, hogy az aláírását be kellene szereznem, nem lenne elég! Átkozott Urufu Mae és az ostoba kis szabálykönyve! Ráadásul a Taichounak valamiért fétise, hogy mindenkire kopasz karaktert osszon a szerepjátékhoz. -_-” Egyedül azért nem kaptam még teljes idegbajt, mert a hajamhoz nem próbált meg hozzányúlni, a kopaszsapi is bőven sok a tűréshatáromnak. Csak az vigasztal, hogy ma ismételten sikerült olyan rekordot felállítanom Mortal Combat-ben, amit nem egy éjszaka alatt fog megdönteni. Legalább ennyi örömöm legyen, ha már az ő aláírása nélkül sosem jutok haza Yoshidáékhoz. >.> Yoriko taichou most már biztosan megkegyelmezne, ennyi kínzást képtelen lenne ő maga kitalálni az fix. Sajnos a papírmunkának azt a felét még megkezdeni sem állt módomban intézni. És persze az Ichibantai hadnagya is épp lábadozott, amikor ráértem volna rákérdezni az ügyre, bár a pedofil fószer után talán jobb is. Brrr... Kiráz a hideg és az ideg annak a napnak az emlékétől is. :|
– Idióta Taichou*... Még hogy Heitama*... – morgom orrom alatt, mikor végre kinyitom a ház ajtaját és belépek. Enyhén a hajamba túrok idegességemben. Attól a nyomorult műanyagtól tutira elkapok majd valami gusztustalan fejbőrre támadó betegséget... Haza akarok menni! T-T – És még Obaka Taichou* is... – kezdek bele a következő gondolatmenetbe, miközben venném le a cipőmet. Figyelmeztető nyávogásra nézek fel a művelet befejezése előtt. Pislognom kell kettőt, hogy biztos legyek abban, nem képzelődöm. Ráadásul telefonnal a kezében! Hát én megölöm! Gyorsan visszakötöm a szandál madzagját és hátrálok egy lépést.
– Bocsánat, téves ^^ – egy nagy frászt! Azt a bamba ábrázatot ezer közül is megismerem! Akkor is, ha levágatta a haját idő közben, de ezt inkább a szürkületi, hűvösebb levegőben akarom kitombolni. Kettőnk közül még mindig én fogtam fel gyorsabban a helyzetet. Voltaképpen halovány lövésem sincs, miért fogtam menekülőre, mikor annyi mindent akartam a képébe vágni az elmúlt húsz évben. Aztán a végén még ő lenne az, aki számonkéri rajtam a réges-rég megromlott és eltávolított wasabiját... Francokat! >.>
Ismerős zizgésre kapom elő lélekmobilomat és oldom fel a képernyőt. Heh?! Most, hogy szembe jöttem veled, bezzeg megtalálod a nevem a címjegyzékedben, mi?! Pedig az első lélekmobiljától kezdve az összes pót darabba beleírtam, hogy haza tudjon szólni, életjelet adjon, bármi, de nem, az luxus! Pillanatnyi idegességemben legszívesebben összetörném a készüléket, de ez az egyetlen mobil maradt meg a 12. osztagos kiváltságaimból és jódarabig csak bunkofont kaphatnék helyette. Döntöttem, nem megyek haza! Majd akkor, amikor én akarok. Lesheti, mikor fogok még egyszer úgy ugrálni, ahogyan ő fütyül! Tempós sétám alatt pedig már tárcsázom is Yoshida számát, csak azt nem gondoltam végig, mit mondok neki. :| Nagyon késő lenne letenni?
- Szia Heisuke-kun, miben segíthetek? – mintha az univerzum akarna válaszolni feltett kérdésemre, ami persze abszurd, a keresett személy fel is veszi a telefont. Ilyen az én mázlim. Már épp sóhajtok, hogy összeszedjem a gondolataim, amikor kérdésével megakaszt. - Ugye tudod, hogy a veszélyzónában csámborogsz? – köpni-nyelni nem tudok erre, csak sietősebbre veszem a lépést. Lövésem sincs, hova megyek.
– Ne haragudj a zavarásért, Yuko... – na tessék, már a hangomból süt, hogy az ideg teljesen kikezdett, sokkal fáradtabbnak tűnök, mint szeretnék. – Tudok róla, de... levegőznöm kellett – nem hazudok, ez mégsem a teljes igazság, és száz évnyi munkakapcsolat után szerintem ezt ő is tökéletesen érzékeli. Mély levegőt veszek, és a hajamba túrok, miközben elhagyom a veszélyzónát. – Máris a tárgyra térek. Én csak... Szerettem volna megkérdezni, hallottál-e valamit Nii-sanról? Sajnos a kényszerszabadságom – nem, akkor sem helyeztek át véglegesen! :x – miatt személyesen nem tudok utána nézni...
- Miért érdekel téged az a fajankó? :/
– szavait némi szünet követi, miközben én azon gondolkodom, ezt a kérdést hogyan is válaszolhatnám meg? Ugyanis roppant jó kérdés! Miért is? - Utánanézek, tartsd egy kicsit.
 – Köszönöm
– jelzem egykori laborpartneremnek és felettesemnek, hogy értettem a kérését. Ha most azt mondja, hogy igazából itt sem kéne lennie, hazamegyek és személyesen billentem ki a kényelmes kis foteljéből! :x
- Visszarendelték Emberek Világában teljesített feladatából, ugyanis áthelyezték a 8. osztagba... méghozzá... :| Urufu Mae közreműködésével – valamiért olyan különösen mondja annak a boszorkának a nevét mindig, de meg tudom érteni. Én is nehezen állom meg a pillanatnyi késztetést, hogy életem megkeserítőjének nevét hallva ne vágjam a kezemben tartott készüléket a legközelebbi falnak. - Elméletileg már Soul Societyban kell lennie, Karakurába már kiküldték a helyettesítést.
 - Értem
– igyekszem kimérten nyugtázni az információt. Ezek szerint mégsem holmi betörő ólálkodik a házban, hanem Nii-san tért haza. És nem önszántából! >.> Nem is érdemli meg, hogy itt legyek! Ezen a gondolatomon el kell töprengenem, ahogy a kedvenc boltjában épp a kedvenc wasabijával szemezek. Kell ez nekem? Nem, egész biztosan nem. Normális vagyok? Nos, erre nem akarok válaszolni, miközben az egyenruhám alatt díszeleg a Taichou által rám aggatott cosplay. – Köszönöm a gyors intézkedést, Yuko. Ha bármiben segíthetek a kísérleteid kapcsán külsősként, szólj.
- Derítsd ki, hogy mit tervezz a 10. osztag! Túl nagy a csend... De csak óvatosan, nehogy rajtakapjanak
– halkabban mondja, mint a helyzet indokolná, meg a kamerái miatt biztosan tudja, hogy épp nem vagyok otthon. De ez a kérés legalább megmosolyogtat, a mai nap először. - Ha bármi gond van tudod, hogy bármikor átjöhetsz – ezt hallva csak még szélesebben mosolygok. Legalább arrafelé otthon vagyok, és várnak, és örömmel látnak. Ez azért megnyugtató tudat.
– Vettem. Majd jelentkezem – teszem le a telefont, hogy visszatérjek bolti teendőimhez. Ha már itt vagyok, megnézem azt a fajta zöld förmedvényt*, amit Nii-san ünnepekkor szeret fogyasztani. Végülis megengedhetjük magunknak. Meg nem ártana tudni, mi hiányzik otthonról, és mit is akarok vacsorára...

Egészen besötétedett, mire sikerül végeznem a bevásárlással és ismét a 10. osztag felé veszem az irányt. Még nincs is késő, csak az évszak sajátja, hogy olyan, mintha már éjfél lenne, holott az még messze van. A tolóajtót elhúzva azonnal megcsap a cigarettaszag. Utálom a bagót. :| Azt hiszem, ideje lesz aktiválnom a megfelelő rendszert, amit az elmúlt húsz évben pont az ilyenek elkerülésére szereltem be. Sokat dolgoztam rajta, szóval remélem, úgy fog működni, ahogyan én akarom. De nem ma.
– Tadaima – szólok be a házba, miközben kibújok a cipőmből, majd mielőtt megjelenhetne a tomboló ördög, eltűzök a szobámba átöltözni. Nincs az az isten, hogy az osztagos cosplayben rohangáljak Nii-san előtt! >.> Anélkül is épp elég megalázó... És a vásárfiát is hozom magammal, mielőtt kiszagolja a kaja alapanyagait.
Öt perccel később már kinn is vagyok a bevásárlásommal és a konyha felé veszem az irányt, hogy egy kis tálba halmozzam az előző nap félrerakott húst. Közben már hallom is a szürke nőstény érkezését a lábamhoz.
– Hai, hai, itt a vacsora, Jinko – teszem le az állat elé a vacsoráját. Mindeddig sikeresen kizártam tudatomból a bagószag forrását, azonban én is eddig bírtam és nem tovább. Miközben felegyenesedem és nekiállok kipakolni, a hazatérő idegen felé nézek, és alaposan végigmérem.
– Te ki is vagy? – naná, hogy tudom, ki áll előttem, de tudni szeretném, ő hogyan is definiálja magát. :| Mert azt az elmúlt húsz évet nem igazán tudom hova tenni, vagy napirendre térni felette. Inkább visszafordulok a bevásárláshoz, és nekilátok zöldséget pucolni. Én ugyanis még szeretnék vacsorázni.

*Taichou = Kacchan, itt a jelző csak jelző
*Heitama = Kacchan által Heisukére aggatott név, Saitama cosplay kötelezettség okán
*Obaka Taichou = Shiroichi Anao
*zöld förmedvény = wasabi
*Yukko IC-t köszönöm Naonak :3

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #3 Dátum: 2016. Márc. 01, 22:34:14 »
  Idegesen malmoztam abban a pár órában, mire a Kölyök végre hazatévelygett. Minden kényszertevékenység, amibe belekezdtem volna, valami oknál fogba félbeszakadt. A főzés az átépített konyha miatt (piszkosul nem találtam meg ott semmit), a sorozatos cigarettafogyasztás az erősen fogyóban lévő dohányállomány miatt, és még azt az átok TV-t se tudtam belőni, mert nem találtam meg hozzá a távirányítót. Valami 12. osztag féle turpisságot véltem ennek hátterébe, szóval inkább nem erőlködtem, mielőtt szétcseszem a képernyőt mérgemben.
  – Hol voltál eddig?! – dobom Kölyök felé a kérdést köszönés nélkül.
  Megvan mindkét veséd? Mi a lótúrónak léptél le ilyen hirtelen? És mit keres ez a szőrpamacska a házamban? :| Más nem merült fel bennem hirtelenjében, miközben odavágtatok az ajtóhoz, hogy megnézem, egyben van-e a burája. Persze, miért is totojázna a belépőnél. – Oi…
Halántékomon az idegek vad táncot jártak, miközben lélekenergia-beméréssel nyomába szegődtem a konyha felé. Már éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor a „Jinko” – név megüti fülemet. Befékeztem az ajtóban, felvont szemöldökkel nézve a Kölyök felé, némi magyarázatot várva erre. Azért a pimasz korszakát igazán kinőhette volna, de tényleg. :|
  – Nekem is hiányoztál Kölyök. =_=ˇ – Nem lódítottam, tényleg hiányzott a képe. Csak nem akartam, hogy lássa a mélabús pofám.
Közelebb megyek hozzá, hogy egy kimért ütést mérjek feje közepére, míg nem tud védekezni ellene. Persze figyeltem, hogy ne akkor vágjon éppen a késsel zöldséget, no meg az ütés erősségére is. Nem meglékelni akarom koponyáját, ha már a semmiből zsenivé növekedett. Szándékom csak is afféle szülői taslira szorítkozott, hogy éreztessem vele, mi volt az, amint keresztülmentem az elmúlt két órában, mire hazaette a fene.
Csak ezután vizslattam lopva a csomagokra, melyből leszűrtem, hogy valószínűleg bevásárolni volt. Mindenesetre a srác egyben leledzett, legalábbis ránézésre, így a Meiouknak most jövök egy ordenáré nagy segberúgással, amiért újdonsült hobbijukként mások ijesztgetése lett. -.-
  – Ez a bajszos szőrcsomag teljesen komoly? – bökök a zabáló vadmacskára. – Nem hívhatod Jinkonak. :| – Bíztam abban, hogy nem kell megmagyaráznom a miértjét. Oszt, örüljön, hogy nem hajítom ki rögvest az udvarra. Ennek a doromboló szörnyetegnek nincs a helye a négy fal között.
  – Két főre készíts kaját – vetem oda, mielőtt beszólhatna a macska ügyben. Jobbommal is mutattam a számot, hogy nyomatékosítsam a számít, el ne felejtse véletlenül sem, miközben kioldalaztam a konyhából. Amúgy se ismertem ki magamat az új berendezés miatt. Segíteni így nem kifejezetten tudtam volna, lábatlankodnom pedig nincs értelme. Meg aztán tudom mennyire szokta húzni az orrát, ha dohányzom a kaja közelében.
Az ügylet bonyolultabb volt, mint hittem. Jobban neheztelt valamiért a kiküldetés miatti távollétem miatt, mint anno a 60. körzetes esetnél. Holott abba aztán semmi beleszólásom nem volt. Pedig mennyiszer kellett hallgatnom, hogy nem tudott felkészülni a vizsgájára! :|
  – Az enyém hol van? – vonom kérdőre, miközben a fotelban henyélek, mikor megjelenik a konyha felől, kezében a kajával. De látványosan csak egy tálat hozott magával.
Arcizmom megrándult a flegma válaszra. Morogva tápászkodom fel, hogy elmenjek a konyhába. Mi történt azzal a „jószívűKölyökkel, akit itt hagytam?
A serpenyő mellett virító wasabi csomag némiképp megnyugtatott a Kölyökkel kapcsolatban. Ha a kedvelt ízesítőmre emlékszik, az már jelent valamit. Bár most viszket a kezem még egy tarkón vágásra, mégis minek játszotta akkor az agyát? :|
Az ínycsiklandozó fűszerrel megrakott curry tálat indultam vissza a nappaliban kialakított étkezdébe. Bár a tartóedényt kissé keservesen sikerült meglelnem a felújított helységben. Mindenesetre körülményesen, de meglett így gond nélkül visszaevickélhettem az asztalhoz, ahol levágtam magamat a Kölyökkel szemben.
  – Itadakimasu. – A rutinos procedúra után nyugodt lélekkel kezdek el enni. Meglehetősen javult a Kölyök főzőtudománya, míg nem voltam itthon. Legalább ez is valami, ha a viselkedésével eddig csak csalódást tudott okozni. :roll:

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #4 Dátum: 2016. Márc. 01, 22:40:20 »
Az ördögi tombolás már a saját szobámban ér utol, és mivel épp egy kellemetlen gúnyából igyekszem kibújni, lenyelem a visszavágást, miszerint ezt nekem kellene kérdeznem tőle. Kezd fenemód csábító lenni az ajánlat, hogy az éjszaka folyamán átszökjek Yoshidához, és hagyjam a fenébe ezt az idiótát. Csak a macska etetését nem merem rábízni Nii-sanra, mert szerintem még egy kaktuszt is képes lenne megölni. :|
Jinko érkezése pontosan ezt támasztja alá. Ha nem épp vacsorát akarnék főzni, valószínűleg engesztelésként meg is simogatnám, de mivel ő épp most kapta meg a kajáját ez amúgy sem tanácsos. A zöldségek előkészítése közben oda se nézve nyugtázom Nii-san válaszát a kérdésemre, bár azt hiszem, egy kicsivel több felesleget vágtam le emiatt, mint gondoltam.
– Nem válaszoltál... – jegyzem meg halkan, a pocsékba ment zöldségdarabot szemlélve, amikor is még van képe kupán vágni. :| Azt hiszem, igazán nem lenne joga ahhoz, hogy még neki álljon feljebb. Pláne azok után, hogy még a hazajöveteléről előre szólni is luxus volt. Akkor legalább lett volna időm megfelelő beszéddel készülni a viselkedésével szembeni problémáimról, és hogy pontosan milyen cselekedeteit vagy azok hiányát tartom elfogadhatatlannak. >.>
– Ha humanoid nőt bajszosozol le, ne nagyon számíts párkapcsolatra – állapítom meg, szinte fel sem nézve ténykedésemből, sokkal jobban leköt ugyanis a vacsorának szánt alapanyagok megfelelő előkészítése. Nem szeretnék a korábbihoz hasonló hibát véteni, utálom a pazarlást. =_= – Már évek óta ezen a néven fut, nem keresztelhetem most át. Az elmúlt húsz évben ő amúgy is többet volt itthon mint te >.> - más kérdés, és erről mélyen hallgatok, hogy nálam is többet tartózkodott a házban, ha összeadogatom a megjelenését megelőző 10-15 évben mennyit is éjszakáztam idehaza, vagy jöttem errefelé látogatóba. Akkor ugyanis volt az az ostoba tévképzetem és stratégiám, hogy ha Nii-san hazajön, kapjon csak idegbajt attól nyugodtan, hogy elköltöztem, ám sajnos ez sosem valósult meg. :| Azért remélem, a macskáról nem tervez vitát nyitni, mert a fejéhez hajítom a tálat, amit épp most vettem elő. Jinko marad, kész, pont. És ha meg meri kérdezni a miértjét, készségesen felvilágosítom arról, hogy a macska legalább nem hagy el, mint egyesek.
– Hova igyekszel? A kajáért meg szokás dolgozni >.> – morgom a távozó rabszolgahajcsár felé. Jellemző, hazajön és mindjárt bejárónőnek néz. >.> Vagy szakácsnak, nem is tudom, melyik a jobb. De ettől még igazán segíthetne ahelyett, hogy csak henyél és lógatja a lábát. Én eddig szolgálatban voltam! Nem is akármilyenben! A fizikai és mentális terror pontosan jelenlegi kapitányom képével szerepel a szótárban! Sosem gondoltam volna, hogy valakire ilyet fogok mondani, de még Obaka Taichoun is messzemenően túltesz bizonyos dolgokban... Na jó, ez azért nem igaz, ha választanom kell kettejük közül, Sierashi Taichou sokkal értelmesebb. És ha épp nem kémnek néz, tök szórakoztató péesezni vele.
Mire végzek a curryvel, komplett kis beszédet állítok össze a fejemben, amit aztán Nii-sannak végig kellene hallgatnia. A baj csak az, hogy akármilyen szépen meg is írtam, kábé a monológ felétől eleresztené a füle mellett az egészet. >.> Kénytelen leszek rövidebbre fogni, ha azt akarom, hogy felfogja a problémámat. Legalább a macska hálásan a lábamhoz dörgölőzött a főzőcske közben, és azért ez is valami, ha már a névrokona felém sem néz. Most sem. Pedig egy házban vagyunk. =_=” Egyelőre visszafogom magam, és a tányéromra halmozom a vacsorámnak szánt adagot, majd kedvenc pálcikáimmal a kezemben bevonulok a szobába, hogy letelepedjek az étkezőasztalhoz.
– Szolgáld ki magad – vetek egy jelentőségteljes pillantást a konyha irányába, ahol is gondosan a serpenyő mellé helyeztem egy tekintélyes adagot a kedvenc wasabijából. Meg sem kísérlem belőni, hogy mennyit akar épp ráhalmozni a kajájára, elmenne tőle az étvágyam. És így legalább az ételrontójából felhalmozott tartalék is gondosan rejtve marad előle, még körülbelül 12 óráig. :| Előbb-utóbb rájön majd, hogy nem csak annyit hoztam haza, mint amennyit lát, mert az nem lenne elég neki másfél napig sem. Azt inkább nem jegyzem meg neki, hogy olyannyira egy örökkévalóságnak tűnt ez a konyhás hadművelete, hogy azt hittem, újabb küldetésre küldték az emberek közé. Vagy a curry döntött úgy, hogy belőle csinál vacsorát.
– Itadakimasu – kezdek enni én is, ha már volt bennem annyi, hogy megvárjam. Bár egyáltalán nem érdemli meg. Az egyetlen szerencséje, hogy tisztelem a nálamnál idősebbeket. A francba is, pont ő tanított mindenre! >.> Mire nagyjából a vacsora feléig jutok, világossá válik, hogy nem fog rákérdezni a viselkedésem okára. Mindigis kivárásra játszott, és pillanatnyilag van annyira elegem a hallgatásból, hogy meg is adjam neki az örömét. Francba!
– Azért azt igazán kibökhetnéd, mi a fene kötött le annyira húsz évig, hogy egy nyomorult sms-be is beletört volna a kezed. >.> Az első lélekmobilodtól kezdve az összeset úgy raktam össze, hogy az én számom is benne legyen, és bármikor felhívhass, vagy csak jelezz egyet, hogy ne várjak rád feleslegesen. Ennél az átkozott eltűnésednél még az is jobb lett volna ha közlöd, nem bírod a képemet és szeretnél végre megszabadulni tőlem. Sokkal egyenesebb megoldás – tör ki belőlem első körben a panaszkodás, és ezen a ponton inkább visszatérek néhány másodpercre a tányérom szemléléséhez. – Azt már meg sem kérdezem, miért nem kerestél, mikor én is az Emberek Világában voltam >.> – holott pedig minden adott alkalommal, mikor vizsgázni mentem, beleírtam a telefonja naptárába, hogy ő is tudjon róla. Ugyan bármiben lefogadom, hogy kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy ilyenek érdekeljék. Pedig én tényleg igyekeztem neki megadni minden eszközt a kapcsolattartáshoz arra az esetre, ha épp nem lidérceket vadászik.
– Egyáltalán mi történt, hogy végre méltóztattál megtisztelni a jelenléteddel? – nagyon jól tudom az okot, de kíváncsi vagyok, vajon magától is hazatévelyedett volna-e előbb-utóbb. És miközben a válaszra várva fürkészem az arcát árulkodó reakciók után, nem mulasztom el folytatni az étkezést. Kár lenne, ha kihűlne.
« Utoljára szerkesztve: 2016. Márc. 29, 01:11:35 írta Ukitake Juushirou »

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #5 Dátum: 2016. Szept. 05, 23:00:36 »
[[ Lecseréltél egy szőrszörnyre? ]]

  Tarkómat vakartam a hasonlatra. Nem szokásom szőrcsomókat és nőket egy kaptafára venni, még ha olykor a természetűk egybe is vág. Bár eléggé bizarr volt, hogy pont a Kölyök csapott fel szerelmi terapeutának. Inkább mellőztem a kérdést, hogy míg távol voltam miért pont ezt a hivatást választotta. Véleményem amúgy is az volt, hogy nem különösebben szorulok tanácsokra ilyes téren.
  – Ez csak egy macska, bármikor átnevezheted, amúgy sem arra hallgat, hogyan szólítod – dörmögöm orrom alatt. Ez nem lehet akadály! Ostobaság, mindenki tudja, hogy a hangsúlyra figyelnek a macskák, nem pedig arra, hogyan nevezik őket.
  – Húsz évig dolgoztam! Ha a macska ingyen élhet, akkor több jogom van a kajához, mint a szőrcsomónak – jelentem ki számat húzva, miközben kifelé spuriztam a konyhából a kényes témát kerülvén. Persze, számítottam arra, hogy számon kér arról merre jártam az elmúlt két évtizedben. De az intenzív depresszióhullámot, mellyel átvészeltem ezt az időt, nem kifejezetten kötném a Kölyök orrára.
  Elégedetlenül nyomtam el a nappaliban lévő asztalon árválkodó dohánytálban a cigarettám végét. Ezután némi morgolódás keretein belül eloldalazzak a konyhába a kajáért, ha már a Kölyök sajnálta tőlem az ételt. Egyedül a wasabi vígasztalt a szituban, ez némileg feldobta a hangulatomat. Szinte el is feledtette velem azt a problémát, hogy magamnak kellett intézkednem a kajám ügyében. Aminek persze élvezettel estem neki, mikor túl voltunk a formalitáson.
  – Oi, kicsit túlzásba esel Kölyök. Jól tudod, hogy szolgálatot teljesítettem – feleltem komoran, egy pillanatra abbahagyva az étkezést, hogy válaszolhassak kifakadására. Kicsit túlzásba esik, nem a világ végére mentem, ha jól emlékszem. – A lélekmobilom az első hónapokban megadta magát az egyik lidérc elleni harcban. Amit utána kiküldtek Seireiteiből pedig annyira leegyszerűsített kütyü volt, hogy örültem egyáltalán a koordinátákat jól mutatja. Bezzeg a váltásomnak már érintő képernyős telefonja volt – elhúztam a számat a gondolatra. Heves gesztikulációval a tenyeremen prezentáltam a telefon modernségét. Böktem rajta párat, mintha éppen egy okosmobilt szorongatnék.
  – Honnan kellett volna tudnom, hogy az Emberek Világában vagy? =_=” Ezzel a lendülettel bármikor meglátogathattál volna! Seireiteiben levő illetékesek tudtak a tartózkodási helyemről – jelentem ki vállam vonogatva. – Bármikor beugorhattál volna. Gondolom te könnyebben kérhettél volna erre kikérőt, ha valóban többször is megfordultál az Emberek Világában. Ha csak nem helyezetek át non-stop feladat ellátására időközben. Jut eszembe, mi újság a 12. osztagban? – dobom fel a kérdést, ha már erre terelődött a téma. Közben kiszemezgetem az utolsó falatokat a tálamból.
  Ezt követő kérdésére még ettem pár falatot a tálamból, mielőtt válaszoltam volna. Magam sem igazán értettem a helyzetet, szóval nem tudtam szépíteni a dolgon. Ha rajtam múlott volna nem tértem volna még haza. El voltam a napi készültséggel és a lidércek tisztogatásával. Teljesen lekötött, nem kellett a zavaró gondolatokkal foglalkoznom.
  – Áthelyeztek – felelem szűkszavúan a számban lévő zöld fűszer lenyelése után. – Valami Urufu Mae miatt a 8. osztagban teljesítek szolgálatot holnaptól. Mondjuk cseppet sem bánom. Nem tudod véletlenül, hogy került az a közveszélyes őrült a 10. osztag vezetői pozíciójába? – bökök fejemmel az udvar irányába, ezzel egyértelműsítve, hogy a területen garázdálkodó Meioura gondolok.
  Ha valami, nos, ez igencsak érdekel Seireitei kapcsán. Hogy pontosan mi történt azalatt a húsz év alatt, míg távol voltam. Mert jócskán leeshetett a színvonal, ha már egy Meiou is tisztséget tölthetett be. Félek belegondolni miféle vezetői leváltások kerültek terítékre még, ha történt ilyesmi…

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #6 Dátum: 2016. Szept. 05, 23:23:20 »
[[ Lecseréltelek egy szőrszörnyre :| ]]

- Már kísérleteztem vele, másra nem hallgatott, erre a névre viszont odajön, ha hívod :| – válaszolok szemrebbenés nélkül. Eszem ágában sincs átkeresztelni az állatot, akkor sem, ha nem is próbálkoztam másképpen nevezni. Nem érdekelnek a panaszai, Yuko is hívhatja a nyulat Isami-sannak, akkor én is hívhatom a macskát Jinkonak! >.>
- A macska veled ellentétben folyamatosan dolgozik, ugyanis a ragadozó életmóddal kapcsolatos megfigyeléseink résztvevője – világosítom fel „kedves” bátyámat az állat fontosságáról, akkor is ha ennek csupán a fele igaz, nevezetesen az a fele, hogy Yoshida valóban tervezett egy ilyen megfigyelést a nyúl herbivorikus étrendjének tanulmányozása mellett. Csak még nem talált alanyt hozzá. De a macska akkor is többet tett a közjó érdekében, mint Nii-san. >.> Főleg hogy utóbbi még a vacsora elkészítésében sem hajlandó segíteni, bár talán jobb is, legalább nem kell arra is odafigyelnem, hogy mikor nyúl a zöld förmedvényes ízesítőjéért, hogy elrontsa a kaját.
A vacsora közbeni türelemjátékot viszont ezúttal elbukom. Egyszerűen nem bírom, hogy képes úgy tenni, mintha mi sem történt volna, miközben húsz évig nem is hallottam felőle. Ő meg úgy tesz, mintha csak egy napra ment volna el. Esküszöm, ez idegesítőbb, mint az az eset a keleti hatvanasban. >.> Yoshida, most nem lennél büszke rám...
- Ócska kifogás arra, hogy fütyültél életjelet adni, de ma azonnal megtaláltad a számom a címjegyzékben >.> - morgom azonnal első válaszára, és inkább a számba tömök egy falatnyit a vacsorából. Ha már ennyit dolgoztam érte, nem fogom hagyni, hogy az ő hülyeségei miatt hidegen kelljen befejeznem az étkezést. - Tudok róla. Mint mondtam, az összes lélekmobilod személyesen szereltem össze. Az első széttörése után Yoshida úgy ítélte, az egyszerűbb típusok jobban illenének a kezedbe, és ami azt illeti, még mindig osztom a véleményét. Ami pedig ezeket illeti – emelem elő saját, legújabb szériás okosmobilom – ezek új fejlesztések, a 10. osztag az elsők között kapott belőlük a feladatukhoz. A neked szánt készüléket másfél éve adtam le a Sanseki-sannak... Meg kellett volna kapnod – nem értem, miért nem szállították le neki, hacsak nem az van a háttérben, hogy egyszerűen képtelen volt bekapcsolni, mert a Yoshida duó saját operációs rendszerével fut, nem pedig az Emberek Világában lévő változatokkal. Ami azt illeti, az itteni rendszer sokkal stabilabb. Viszont zsebre is vágom saját készülékem, és inkább befejezem az étkezést. Erre a mobilra nagyon kell vigyáznom, ha nem akarok visszakerülni a kőkorszakba a kommunikáció terén, márpedig Nii-san esetében tartok tőle, hogy baja esne az eszköznek. >.>
- Benne volt a telefonod naptárában minden alkalommal a pontos időpont és helyszín. Még jelzést is beprogramoztam, mindig :| - na pontosan innen kellett volna tudnia, hogy ott vagyok. Ennél többet igazán nem tehettem a közjó érdekében. Mély szusszanással teszem le pálcikáimat a tányérra és köszönöm meg az ételt, mielőtt folytatom. - Szoros beosztást követtem, lévén egyetemi vizsgákra mentem. Nem tölthettem az időm azzal, hogy rád vadászok, ha épp lidércet kergetsz, vagy egyszerűen nem akarsz találkozni. A telefonodnak jeleznie kellett, mikor és hol vagyok, így neked sokkal egyszerűbb lett volna odatolni a képed, mint nekem hazaszólni és lekérdezni a koordinátáidat – válaszolok nyugodtan, bár a 12. osztag említésére egy kissé felmegy bennem a pumpa. Nem tudom eldönteni, szándékosan gúnyolódik, vagy szimplán ennyire figyelmetlen? Mindenesetre lassan odanyúlok a korábban letett pálcikák egyikéért, és szép lassan becélzom vele Nii-san homlokát, majd teljes erőből felé hajítom az evőeszközt. - Ha még nem jutott volna el hozzád a hír, kedves barátodnak és a farkasbanyának hála áthelyeztek a 7. osztagba, úgy 8 hónapja :| - tájékoztatom a legújabb fejleményekről. És ha már itt tartunk: - Mellesleg, ha az ostoba névrokonaid elől menekültél önkéntes száműzetésbe, igazán figyelmeztethettél volna, hogy ne fussak beléjük óvatlanul. >.>
Attól a túlzottan is rámenős középkorú fószertől még mindig feláll a szőr a hátamon, ha csak rágondolok. Annál a találkozásnál abszolút meg tudtam érteni Nii-san távolmaradását, csak azt nem vágtam, engem miért hagyott itt ezeknek mócsingnak. >.> Teljesen kikészítenek! Jobban, mint Sierashi taichou, pedig ő sem kutya! De ő legalább érti, mi az a fatality. :|
- Hah? Obaka taichou? Az egy kínos sztori – húzom egy kicsit a számat az esetre visszagondolva. Yuko nagyon ki volt bukva akkor. - Yoshida eredetileg kínos helyzetbe akarta hozni a kapitányi vizsgával, nem kineveztetni. Fene se gondolta, hogy van bankaia – nem egészen értem, Nii-sant miért érdekelte a megszállottan lila mániás fruska kinevezésének története, de ha ennyire kíváncsi rá, ebben nem fogok hazudni. Ott voltam, végigasszisztáltam, és tudom, hogy nem a háborús eredményei miatt kapta a haorit, hanem a véletlen szerencséje, és Yoshida pechszériája folytán. :/ - De miért fontos? Ugye nem csimpaszkodott rád is, hogy 10. osztagos tévézést akar rendezni nálunk? =_=” - merem remélni, hogy ha mégis, akkor Nii-san határozottan elutasította az ajánlatot, ugyanis N-E-M vagyok hajlandó még őt is elviselni a közelemben a szuperhősös cosplaymániás szolgálati időim után!
- Pontosan hány kapitányváltásról maradtál le amúgy? Sorold fel a Gotei 13 vezetőit, csak hogy tudjam, mennyire vagy elveszve, hátha még valamennyire menthető a helyzet, ha holnap kell lejelentkezned. A végén tök mást keresnél, mint akihez be vagy osztva :| - remélem, ennyire nem durva a helyzet, és legalább a saját kapitányának a nevét tudja. Máskülönben lehet, komolyan fontolóra veszem a költözést. Legalább éjjel dolgozhatnék akkor a Yoshidával közös projektjeimen. Sierashi taichou mellett amúgy is végigalhatom a napot.

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #7 Dátum: 2017. Ápr. 21, 20:59:32 »
[[ Lecseréltél egy szőrszörnyre? ]]

  – Akkor próbálkozz! A hivatásod a kísérletezés nem? Előbb-utóbb csak hallgatni kezd másra. – Engem aztán nem etet be azzal, hogy ez a tizennyolc karmú fenevad nem lenne képes megemészteni egy másik megszólítást. Arra csak hangosan morogtam, hogy a szőrcsomag szorgosabb lenne nálam. Bár egy kis sajnálatot kezdtem érezni a macsek irányába mikor megtudtam, hogy valójában kísérleti patkány a szerencsétlen. Csoda, hogy még egyben van! Valósággal megesett volna a szívem, ha nem az lenne az érzésem, hogy kitúrt a saját házamból.
  – Hát elég kevés szám közül lehetett válogatni az itthoni telefonon – jelentettem ki semleges hangon. – Nos, Kölyök, ez esetben valamit nagyon félrecímezhettél – előhalásztam egyenruhám alól a kissé elhasznált ócskavas téglafont. A száz éves szériája messziről rikít, egy esper kiscsaj le is trottyosozott emiatt odaát. Meg aztán tele is van karcolással már. Csoda, hogy a képernyője még egyben van. De hát, ha tényleg a Kölyök munkája, akkor ez nem meglepő elég masszív volt, hogy kibírja a gyürkőztetést.
  – Milyen naptárban? Ez csak a koordinátákat jelezte – tettem le elé a kütyüt, hogyha akarja, nézze csak meg. Mondjuk nem ártana előtte feltölteni. Elég minimálon volt az aksija, mielőtt visszalejtettem Seireiteibe. Olyan gyorsan jött a váltás, hogy köpni-nyelni nem tudtam meglepettségemben. De ezt majd csak észreveszi ő is, ha érdekli igazam és ráles a telóra.
  Megtartottam magamnak a megjegyzést, hogy áldja az eget, amiért mégse hozta össze velem a sors, ha már vizsgákra járt el az emberekhez. Kétlem, hogy pont az én pofázmányom megvizslatása után vette volna jól az akadályokat.
  – Ne dobálózz! – a helyzethez képest elég higgadtan jelentettem ki ez utóbbit, miközben könnyedén elhajoltam a felém célzott evőpálcika útjából. Türelmesen vettem a számba ezután pár falatot, miközben azon kattogott az agyam, kiket illet „kedves barátom” és „farkasbanya” címszóval.
  – Fogalmam se volt arról, hogy vannak névrokonaim Seireiteiben. Ez az Urufu Mae is újdonság volt nekem. És mondd csak, pontosan milyen „barátom” miatt nyűglődsz éppen a 7. osztagban? – kérdeztem. Nem volt ínyem tovább barkochbázni. Nem éppen neki való egységbe keveredett, abban biztos voltam. Noha Masaki után meglehetősen lightosabb lett. Bár nem igazán tudom mik változtak ott, mióta az Emberek Világában állomásoztam. Azt hiszem, meg kellene ejtenem majd oda egy gyors látogatót, már csak a régi ismerősök miatt is. – És minek nem nyújtottál be kérelmet, hogy visszahelyezzenek a 12. osztagba?
  – He, most ugratsz? Az előbb találkoztam vele és rohadtul csak hadnagyi karszalag volt rajta! – berándult a szemem a gondolatra, hogy esetleg netalántán Meiou kamuzott és piszkosul ikrével együtt döntik romba az apokalipszis lovasai négy a kettőben kiadásaként ezt a nyomorult tízedik osztagot. Áldom az eget, hogy nem ide pakoltak át.
  – Nem csodálom, hogy ki volt akadva. Legközelebb a kislány előbb gondolkodhatna, mielőtt cselekszik. Néha jócskán meg tudtok lepni, hogy az eget rengető zsenialitásotokkal ilyeneket műveltek – ingattam meg a fejemet. – Csoda, hogy még egyben van a Gotei! Azok ketten megátalkodottak, ha most ők vezetik az osztagot, jobb lesz, ha elkerüld a társaságukat! – már pusztán emlegetésüktől éreztem, hogy szükségem van egy szál Reményre. A költözés, mint opció nem merült fel bennem. Túlságosan kötődtem ehhez az épülethez, a keserű gondolatok ellenére is, melyek felötlöttek bennem, amikor azokra az évekre gondoltam mikor még Aina...
  Mielőbb elejét véve mélabús gondolataimnak, rágyújtottam egy cigire.
  – Biztos, hogy egy azon személyről beszélünk, Kölyök? – kérdésem végén slukkoltam egyet a dohányból. – Nem. Nem csimpaszkodott rám ilyesmiért. Bár ha megtörtént volna magam vittem volna el a 4. osztaghoz, hogy nézzék meg, netán maradék fogaskerekei is elszálltak vagy azért menthető a helyzet.
  Meglepett a Kölyök hirtelen felötlő törődése Gotei 13-al kapcsolatos ismereteimmel kapcsolatban.
  – Ennyi minden változott volna? – felvont szemöldökkel reagáltam arra, mikor arra kért, hogy soroljam fel kik az osztagok élén álló tisztek. – Azért, csak nem váltották le az egész garnitúrát húsz év alatt – kuncogtam fel. Talán magamat akartam meggyőzni ezzel, hiszen mégis csak húsz évről volt szó, nem kétszázról! – Ugye? – végigmértem a Kölyköt. Már vártam, hogy mikor jelenti ki, hogy csak rászedett.

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #8 Dátum: 2017. Nov. 30, 23:55:15 »
[[ Lecseréltelek egy szőrszörnyre :| ]]

Biztos vagyok benne, hogy Nii-san szándékosan inzultálni akar. Mi másért emlegetnek hivatást? Egy pillanatra ökölbe szorítom a kezeimet, aztán végül kommentár nélkül hagyom a dolgot.
- Nem nevezem át a macskát >.> - jegyzem meg halkan. Ha már egyszer volt mersze hazatoni a képét ennyi idő hiány után, akkor ne most kezdjen el nekem hülyeségeken pampogni. Na azt már nem, még az állattartásom terén is ledirigáljon. Semmi joga hozzá! Itt se volt! Mondjuk ha itt lett volna, tuti nem lenne macskám, de ki a fene akarna egy üres házba hazajönni? Örüljön, hogy nem költöztem el, hogy csak a port találja itthon. Bár azt kellett volna, akkor talán minimálisan aggódna értem.
Megdöbbenek az ócska telefon láttán. Értetlenül veszem át a készüléket, miközben az elhangzottakat próbálom értelmezni. Mit jelentsen ez? Hiszen már elég rég történt, hogy összeszereltem Nii-san új készülékét. És ennél a húsz éves vacaknál már ezerszer jobbat küldtem neki hat éve is. Az ilyen őskövület példányokat csak az ultravésztartaléknak gyártottam le.
- Yuko felülbírált volna? - teszem fel a kérdést hitetlenül. Ez a feltételezés már önmagában véve is abszurdum. Kizárt. Teljesen kizárt, hogy ilyesmit tett volna velem. Tudta, mennyire fontos nekem, hogy ezt a félegyelműt biztonságban és minimálisan naprakészen tudjam. Akkor is, ha neki az én hogylétem látványosan nem volt fontos ma estig. - Jelzem a telefonkönyvben ebben is első helyen vagyok :| - tartom elé a telefon kijelzőjét, csak a miheztartás végett. Értem én, hogy ezen még nehezen olvashatóak a kanjik, de azért ennyire nem. - A koordináták teljesen használhatók. Mit nem értesz rajtuk? - érdeklődöm a problémáról, mert szerintem azért azok alapján elég pöccre pontosan be lehet lőni a dolgokat. Nem hiszem, neki ne lenne elég, hiszen egy olyan korból származik, amikor ezek még kellettek a helymeghatározáshoz, mert nem volt GPS. Könyörgöm, még én is tudom, hogyan kell kezelni őket, nehogymár neki nehéz legyen. Tutkó csak a kifogásokat keresi, mert jó bulinak tartotta így lerázni. >.>
- Ch - kommentálom a dobásom eredményét. Mellé, bár amennyire most fókuszált, sejthettem volna, hogy el fog hajolni. Mindenesetre van még egy pálcikám dartsnak, ha esetleg Nii-san ismét valami hülyeséget fecsegne. Jó szokása. Meg talán a bagót is könnyebb ezzel kidobni a kezéből. Meglepő, hogy még nem füstölög az egész lakás attól a vacaktól.
- Pedig az a creepy középkorú pasas elég biztosra vette, hogy rokonok vagyunk, még mindig kiráz tőle a hideg… =_= - jelentem az engem ért sérelmet, majd a név hallatán felhördülök. - Téged is az a boszorka pakoltatott át? - nem, egyszerűen nem tudom kedvesebb jelzővel illetni, és erre tökéletesen valid indok, hogy Yuko sem kedveli, pedig ő nőket nem szokott élből gyűlölni. Ez mondjuk még mindig böki az oldalamat, de majd egyszer csak kiderítem, mi is az oka az ellenszenvnek. - Meiou Tokiya fukutaichou - szűröm a nevet a fogaim között, erősen megnyomva jelenlegi rangját. Ha ebből nem szűri le, melyik ismerősének köszönhetem a jelenlegi helyem, akkor veszett eset, és kár belé a szó. - Azt hiszed, nem próbáltam?! - fakadok ki a kérdésen, mintha ezt a lépést olyan könnyű lenne kihagyni. - Yoshida taichou szerint büntetésben vagyok, úgyhogy ahhoz is a két kapitány engedélye kell, hogy a futó projektjeimet befejezhessem vagy folytathassam! Mit gondolsz, élvezem ezt a helyzetet?! - vennem kell pár mély levegőt, hogy lenyugodjak. Aztán inkább legyintek egyet. - Nem mintha téged különösebben érdekelne… - nézek el oldalra, miközben fejemet megtámasztom a kezemmel. Merem remélni, Obaka-taichou nem kommandózik épp a kertben. Aktiválnom kellett volna már a biztonsági rendszert. Ostoba hiba, hogy még nem tettem meg, de egyszerűen nem megy úgy ügyködni, hogy Nii-san megint itthon van. Furcsa, teljesen elszoktam tőle, frusztrál a napi rutinomban. Ez gáz.
- Huh? Már találkoztál Obaka Taichouval? Neki nem karszalagja van, tudtommal sosem volt neki - ezen őszintén csodálkoznék. De sajnos azt csak remélni tudom, hogy épp a zöldségháborút szervezi továbbra is. Nem tenne jót a közérzetemnek, ha kettő lenne belőle.
- Franc tudta, hogy ilyenekre képes! Amúgy igen, Obaka Taichou és Meiou-fuku különösen alattomos duó, főleg ha a másik Meiou is csatlakozik hozzájuk a szomszédból. Eléggé szeretnek kettőslátást okozni. Ez mindig hobbi volt náluk? - érdeklődöm le az infót, hátha ezzel egy kicsit tudok javítani a felélénkülő elmebajomon, amit azok hárman képesek okozni. Tulajdonképpen Sierashi Taichou még kifejezetten kellemes társaság, ha épp nem kell felhúznom azt az idétlen Saitama cosplayt. Visszavonok mindent, jó nekem a hetedik osztag, ha a tizedik lenne a másik választásom.
- Te kiről beszélsz, Nii-san? Mert szerintem a két személynek nem sok köze van egymáshoz. Hidd el, ha találkoztál volna már azzal a lánnyal, tudnál róla, mert biztos felvetett volna valami olyan sületlenséget, hogy fesd lilára a hajad - válaszolok teljes döbbenettel. Tulajdonképpen kiről is beszél ez? Szerintem marhára nincs képben, még alkoholra is gyanakodnék, ha nem lenne eleve láncdohányos, hogy azzal vezesse le a feszkóját, amikor valami baja van. Nem kell neki más tudatmódosító, legalábbis merem remélni. Nem szeretnék még olyan holmikat is kiborogatni. A bűzrúd bőven elég, hogy jelen lesz az életemben megint.
A homlokomra csapok Nii-san kérdése miatt. Nem hiszem el, hogy ennyire nem tartotta magát naprakészen! Mármint, oké, hogy az én tájékoztatóim valamiért elkerülték a figyelmét, de igazán tájékozódhatott volna önszorgalomból. Mélyet sóhajtok, és odahúzom mellé a székemet. Előkapom az okostelót, és felcsapom benne a Gotei 13 vezetőinek adatbázisát. A képek és a nevek együtt sokat segítenek.
- Inkább megmutatom neked, kik a jelenlegi vezetők, mielőtt mások előtt is hülyét csinálsz magadból. Haladjunk osztagonként - kezdek bele, hogy megnyissam a kis képeket. Ugyan ott vannak mellette a nevek, de azért felolvasom azt is, és a rangokat is. Elég hosszú éjszakának nézünk elébe, ha tényleg nagyon nincs képben.

Aláírásért köszönet Naonak! *w*

Karakterlap

Urufu Jintarou

Eltávozott karakterek

8. Osztag

*

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 12

Hírnév: 0

Infó

Tárcában: 3 800 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Reiatsu szín:
cseresznyepiros

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Mottó:
Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

Post szín:
#CAC96D // #59842D


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #9 Dátum: 2018. Febr. 03, 21:22:48 »
[[ Lecseréltél egy szőrszörnyre? ]]

  Mély szusszanással reagálok makacsságára, noha összeszedett pár centit, azt szűrtem le jellemében keveset változott. Már csak azt kellene tudnom, honnét szedte össze ezt a stílust. Keserűen könyveltem el, hogy még nekem kell ügyködnöm azon, hogy a négylábú szőrcsomó átszokjon egy másik névre. Micsoda fejfájás, hiányzik ez nekem?
  Megvontam a vállaimat a kérdésére. Passzoltam, mi történt azokkal a kütyükkel, amiket utánam küldött. Én csak arról tudtam szólni, hogy egyáltalán nem adtak fel nekem ilyesmit postán.
  – Most csak ugratsz, Kölyök? – kérdeztem vissza monoton hanggal. Nem voltam tizenéves, de a technológia azért ennyire nem fogott ki rajtam. – A koordináták rendben voltak, mondtam is, hogy ez a ketyere csak azokat mutatta – ismételtem el. – A lidérceket mindig jelezte – fűztem hozzá. – Milyen telefonkönyv? – visszavettem volna a kütyüt, hogy megnézzem közelebbről. Fogalmam sem volt arról, hogy ebben akad ilyen! Mindig csak a térkép volt kinyitva a városról. Kezemet visszahúztam, amikor láttam a készülék monitorját elsötétülni. Láthatóan bedobta az unalmast, túl sűrűn játszotta el velem is. Állandóan fel kell pakolni a kábelére.
  – De akkor most tisztázzuk. Ha zavar a képem azt mond, és kaja után benyújtok egy kérvényt az 1. osztagba, hogy küldjenek vissza terepre – tártam szét a karjaimat. Nem terveztem mentegetőzni hosszú távolmaradásom miatt. Olyan dolog volt ez, amiről nem akartam neki beszélni, mert önmagában elég szánalmas volt. Elég volt, ha én sínylődöm ezzel. – Eddig úgy voltam vele, ha minden jól megy ez az én házam is és bármikor beugorhatok ide. De ha zavar, hogy itt vagyok, akkor azt közöd és ne köríts. – Felesleges macska módjára kerülgetni a forró kását. Macska, még mindig alig hiszem el, hogy azt a szőrszörnyet rólam nevezte el.
  – Ennek a creepy középkorú hapinak mi a becses neve? – tettem fel a kérdést. Valljuk be, nem túl konkrét, hogy bárkire is tudjak asszociálni így. Bár fogalmam sincs arról, hogy a név mennyit fog segíteni az azonosításban.
  – Boszorka? – vontam fel a szemöldökömet a megnevezésre. – Ezek szerint téged is ő sorolt át? – kérdeztem vissza. Kezdtem elveszteni a fonalat, hogy akkor milyen puszi bajtársam miatt is nyüglődik éppen az új osztagában.
  Majdnem mellényeltem a név hallatán. Azért elég meredek volt barátként referálni arra a pokolból érkező mitugrászra.
  – Mit követtél el Kölyök, hogy büntetésben vagy? Azt leközölték, hogy meddig tart a távoltartás? – kérdeztem rá kijelentése ellenére is. Fogalmam sincs, honnan szalasztotta, hogy nem érdekelne, mégis mi vaj van a füle mögött. Természetesen érdekelt, hogy mit alkotott, amiért száműzték az osztagából pengés esze ellenére is. Elképzelésem se volt arról, hogy honnan szalasztott ekkora IQ-t. De a tizenkettesek, úgy érzem, csak veszítenek azzal, hogy elküldték onnan.
  – Hát – megvakartam a tarkómat –, találkoztam Meiouval. Igazából neki volt karszalagja. De akkor pontosan kit értesz Obaka alatt, ha nem a semmirekellő másik Meiout? – érdeklődtem utána. Láthatóan enyhén mellé tapogatóztam és nem az iker apokalipszis szárnyai alatt áll a 10. osztag, ami részben megnyugtató. Más részben, ki az istenverte az, akivel képes lepacsizni Meiouval, hogy együtt igazgassanak romba egy osztagot? Az ördögikrek bravúros hipnotikus képességét gyanítottam az ügylet mögött.
  – Nem tudom kinek volt esze, hogy külön pakolta azt a két ebadtát, de jól tette. Utolsó kérdésem, hogy miért tették őket végül szomszédos osztagba? – A logika jó volt, a kivitelezés kevésbé. A két vörös szörnyeteg csak a megfelelő idejét várja annak, hogy leigázzák a Goteit, ez már az Akadémián is egyértelmű volt.
  – Mióta ismerem őket… bár nem ismerném őket, szóval azóta rendszeresen művelik, hogy egyazon személynek adják ki magukat – bólintottam rá a kérdésre. – Sosem tudják megunni, hosszútávon eléggé fárasztó – fűztem hozzá, miközben a bagómmal foglalatoskodtam. Úgy éreztem, hogy itt egy Remény cseppet sem fog kisegíteni.
  – Lilára? – pöfékeltem. Lemondóan ráztam meg a fejemet. Rossz viccnek csengett a dolog, de ha igaz, akkor jobb is, hogy nem szaladtam bele ebbe a kapitányba végül. Még hogy lilára…
  – Oi, Kölyök, vigyázhatnál a nyelvedre – nyomtam le a fejét a piszkos beszéd hallatán. Másik kezemmel kivettem a képemből a bagót, hogy ne az arcába füstöljek, ha már megtisztel azzal, hogy prezentálja nekem a Gotei 13 jelenlegi vezetőségét.
  A lista határozott sokként ért, gyakorlatilag nem akadt olyan, aki húsz éve is rangjában lett volna. Enyhén rángatózott a szemem a dolog miatt, de megálltam, hogy ne nyúljak a Remény után.
  – Mi történt a korábbi generációval? Mind bedobták a törölközőt? – tettem fel a kérdést. – Akadt még valami, ami változott a Gotei 13-on belül a vezetőségen kívül?

Karakterlap

Urufu Heisuke

Eltávozott karakterek

7. Osztag

*

3. tiszt

Szint: 2.

Lélekenergia:

60% Complete
10 000 / 15 000

Hozzászólások: 42

Hírnév: 2

Infó

Tárcában: 13 100 ryou

Technikatár
Ajándék küldése


Hovatartozás:
Gotei 13

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Egyéb hovatartozás:
Nincs

Kapcsolat cimke:
Egyedülálló

Post szín:
#4D8FAC


  • Profil megtekintése

Nem elérhető Nem elérhető

Re:Urufu tanya
« Válasz #10 Dátum: 2018. Febr. 26, 20:05:04 »
[[ Lecseréltelek egy szőrszörnyre :| ]]

Legalább Jinko kérdését sikerül ejteni. Ezt elkönyvelem egy kisebb intellektuális győzelemnek. Végülis lehet abban valami, hogy ha az észérvek nem hatnak, akkor a tények kíméletlen kimondása győzelemre vezethet. Háh! Egy pont ide.
Sajnos ettől még nem nőtt meg az átlag IQ-szint a lakásban. Amikor rákérdez a telefonkönyv mibenlétére, a ketyerét továbbra is előre tartva fejelem be a szabad tenyeremet. Én. Ezt. Nem. Hiszem. El. Hogy lehet az, hogy 20 évet tölt az emberek világában, és egy olyan basic infót kihagy a leltárából, mint hogy a telefonján létezik címjegyzék? :| Mit rontottam el a nevelésében?
– Ugye ezzel a kérdéssel csak ugrattál? – kérdezem reménykedve, és mivel nincs semmi reakció, visszahúzom magamhoz a kőkori szerszámot. A sötét képernyőt látva instant betikkel a szemem. Hiába nyomkodom, nem lehet életet lehelni bele. Csakis Nii-san jelenléte miatt nem hajítom el azonnal egy szemetes irányába. Az itthon lévő tartalék alkatrészekből minél előbb össze kell szerelnem egy épkézláb telefont a bátyámnak, mert én fogok megőrülni.
– Ne! – kell egy pár másodperc, hogy felfogjam, én kiabáltam ezt kétségbeesetten. Egyáltalán, miért  vagyok kétségbe esve? Az elmúlt húsz évet is megoldottam magamban. De ez a kijelentés felér egy árulással! Bőven elég, hogy úgy tűnik, Yuko nem továbbította a nekem fontos munkákat Nii-sannak. Miért? Nem akarom elhinni, hogy szánt szándékkal tolt volna ki velem. – Megint itt akarnál hagyni? – merem remélni, nem hallotta meg ezt a kérdést. Nem akarom, hogy elmenjen, de szánalomból ne maradjon a nyakamon. Kínos, nagyon kínos. Ráadásul egy ilyen sunyi trükkel, amiről nagyon jól tudja, hogy övön aluli, elmenekülni a konfrontáció elől... felháborító. És mégis sikerült sarokba szorítania! Ez aztán tényleg mindennek a teteje... Igazság szerint a szövegelése a terepre visszatérésről a korábbi felfedezésem után tényleg felért egy pofonnal.
– Valami Urufu Yashuhirou. Elég para volt az öreg. Minden áron el akart csábítani egy teára a bemutatkozásom után, nagyon nyomult. Alig tudtam lelécelni – válaszolok sokkal csendesebben. Még mindig nem sikerült megemésztenem, hogy ennyire könnyen lemondana rólam. Most komolyan, egy pedofil állatnak egy szó után kellek, a saját bátyám meg egy teljesen jogos kifakadásom után világgá szaladna? Hát, én esküszöm, beköltözöm a 7. osztagba. Ott legalább szívesen látnak, és van egy plusz gamer szettem. A cosplayt meg elviselem, ha a családomnak ennyire nem hiányzom.
– Urufu Mae, igen. Yoshida taichou meg aláírta, nincs mit tenni. De legalább Sierashi taichou is beleegyezett, hogy a hét bizonyos napjain visszajárjak a projektjeimhez – bólogatok tovább. Nem mintha észrevenné, mennyire megsemmisített az előbbiekkel. Most komolyan, mit vár még tőlem? Egyesével pakoltam neki össze az összes eszközét, beleírtam a naptárába, merre járok, még a förtelemből is hoztam haza, hogy ne akarjon azonnal menekülni... Számon se kérném, ha nem hiányzott volna! Őt meg nem is érdeklem...
– Öhm... – kezdek bele roppant elmésen a magyarázatba. Nem mintha Nii-sannak lenne bármi joga számonkérni az előbbiek és az elmúlt húsz év után. – Volt nálunk egy tiszt egy másik osztagból büntetésen. Meiou ugyan már rég nem nálunk szolgál, minden irata megvan, hogy visszajárjon, meg néha segít Yukonak, úgyhogy elnézik neki. De mindenféle sületlenséget összehordott annak a lánynak, én meg rákontráztam. Mondjuk nem értem, miért én szívom meg, amiért egyesek nem ismerik a szarkazmust, de a lényeg az, a kiscsaj bevett minden légbőlkapott hülyeséget és azóta is kísértetsztorikat terjeszt. Úgyhogy a hivatalos indoklás, hogy rossz hírnevet keltettem. De fenntartom, hogy alapból nem az én saram, mert nem én kezdtem! – még mindig: nem értem, miért védekezek Nii-san előtt. Semmi joga elítélni azért sem, amit tényleg elkövettem. A felelőtlen fecsegésért meg már megkaptam a büntetést, úgyhogy igazán nincs szükségem újabb letolásra. – Yoshida taichou annyit mondott, hasznos új nézőpont lehetne, ha megismernék más osztagokat is, mert nagyon bekockultam. Ha nincs panasz, és Sierashi taichou is beleegyezik, visszamehetek majd – vonok még vállat a kérdésre. Igazából ezt a részét már egy párszor megrágtam, megemésztettem. Nem tudok vele mit csinálni, egy teljesen szubjektív véleménytől – vagyis kettőtől – függök, úgyhogy inkább csak próbálom nem kihúzni a gyufát megint. Legalább a tizeseknek egy kicsit odapörkölhetek továbbra is.
– Shiroichi Anao a kapitány neve a tizeseknél. Nem tudom, honnan keveredett elő, igazából azt sem értem, Yukoval miért fújnak egymásra, de nem igazán szívlelik a másikat – kissé ráncolom a homlokom az előző kérdésre. Most komolyan feltette ezt? – Azért elég cink, hogy az ex-kapitányod neve sincs meg – jegyzem meg, csak úgy mellékesen. Nem akarok belegondolni, ő kiket hisz a jelenlegi vezetőknek, de nincsenek jó érzéseim ezzel kapcsolatosan. Remélem, nincs teljesen elgabalyodva.
– Már egy pár száz éve tudtommal nincsenek egy osztagban, de passzolom, végül hogy keveredtek egymás melletti egységekbe. De Meiou fukutaichou asszem központi kinevezést kapott, amit viszont még kevésbé értek, mert egy két lábon járó szabotőr, de úgy tűnik, manapság ezt díjazzák – vonok vállat, bár ezek az infók nekem is csak azért vannak meg, mert néha böngészem a megfigyelők adatbázisát. Vagyis, böngésztem. Yuko megengedte, hogy egyszer-egyszer besegítsek, amikor megakadtam valamivel és pihenni akartam.
Cseppet sem díjazom a bűzrúd előkeveredését. De mivel Nii-san megpedzegette az ismételt lelépést, egyelőre inkább nem károgok miatta. Arra ráérek majd akkor, ha már végleg eldöntötte, hogy itthon akar maradni. Addig csak élesítem a tűzoltórendszert, hogy legalább a lakótérből kikerüljön a füstölgés... Na jó, adok neki pár napot, hogy emiatt se akarjon azonnal menekülni. Állj! Miért is nekem kell küzdeni azért, hogy maradjon, mikor ő tűnik el évekre, és háborog a számonkérésen?! Szerintem itt nem velem vannak gondok.
– Obaka taichounak van ez az egészségtelen fanatizmusa a lila szín felé. Az ő haja is olyan – bólintok, hogy jelezzem, nem viccnek szántam a korábbit. Nagyon is valós veszélyforrás, hogy az a lány ilyesmit kérne tőle.
Valamennyire tudom díjazni, hogy legalább nem 100%-osan közvetlenül kell inhalálnom a kártékony füstöt. Ettől még mindig jobban tudnék örülni annak, ha az az emberiség ellenes találmány kikerülne az életteremből, de ma hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni. Legalább a gyorstalpaló alatt.
– Nem követtem az összes váltás okait. Voltak lemondások, eltűnések... Az előző kapitányom például többször is eltűnt huzamosabb időre, mielőtt Yuko jelezte volna a vezetőségnek, hogy az unokahúga képes bankait oldani. Így került Yoshida taichou az osztag élére – ennél többet sajnos én sem tudok mondani. Mindenesetre a tarthatatlan állapotok mielőbbi kiküszöbölése érdekében Nii-san előtt hagyom a mobilom, és felállok. – Passz. A telefonomon találsz híreket. Hacsak a régóta futó osztagháborús játékot nem tekinted újdonságnak... Apropó, ha új infó lenne, jobb ha vigyázol a hetesekkel és tizenkettesekkel szomszédos utcán. Nincs garancia, hogy ne találjon el valamilyen lövedék. Óvatosan böngéssz – a saját tányéromat kiviszem, ha Nii-san végzett, akkor az övét is. Igazából félek egyedül hagyni a telefonommal, de muszáj valamikor összeszednem a szerszámaimat és a tartalék alkatrészeket. Ha nem rakok most össze neki egy működésképes telefont, én fogok megkergülni. És legalább lekötöm addig valamivel a kezeimet.
A motyóimmal együtt a közelében ülök le, hátha akad még kérdése. A szerelésre már nem igazán kell odafigyelnem, annyiszor csináltam ilyet. Általában a csönd se zavarna, de most nagyon az idegeimre megy, hogy nem tudom, mi van.
– Nii-san? Ugye csak vicceltél azzal, hogy megint el akarsz menni? – még egy kicsit a bütykölésben is megállok, ameddig a válaszra várok. Remélem, nem gondolta komolyan... Mondjuk ha igen, annál több indok, hogy ezt a vackot minél előbb összerakjam. Akkor legalább tudom, mi lesz nála és utolérem, ha akarja, ha nem. >.>

Aláírásért köszönet Naonak! *w*