Hanabi első ránézésre egy egészséges, húsz, huszonegy éves lánynak tűnik. Magasságát tekintve kicsit magasabb, mint a japán lányok általában mivel közel 100 éves kora óta 170 centiméter, ám ez őt egyáltalán nem zavarja. Úgy van vele, hogy ha már alma vörös hajával és méregzöld szemével kitűnik a tömegből, akkor miért is lenne ez másképpen a magasságával. Haja félhosszúnak mondható, mivel kicsivel ér a válla alá. Mindig pont annyira vágatja rövidre, hogy egy kis copfot még tudjon belőle csinálni, ha szükséges, bár tincseit legtöbbször szabadon hagyja. Bőre meglehetősen világos, már-már fehérnek mondható, mely tulajdonképpen családi vonás, mivel a bátyjának és a húgának is hasonló van. Egyetlen különbség a bal vállán lévő kissé sötét folt, melyet az ott, a szervezetébe jutó méregnek köszönhet.
Öltözködést tekintve nem szereti a nemesi gönceit, túlságosan nehéznek és hivalkodónak találja őket. Így ha teheti és lehetősége van rá, akkor egyszerűbb - és könnyebb - leginkább zöld, barna, sárga és lila ruhákat szokott hordani. Valamint, ha éppen egyenruha van rajta, akkor egy lila-világos rózsaszín színkombinációjú mellényt hord felette.
Alapszemélyiségét tekintve nyugodt és megfontolt lány, aki először kétszer is átgondol valamit, majd csak utána cselekszik, így szinte sosem hoz elhamarkodott döntéseket. Azonban mind a munkában mind a magánéletben meghajol a felette állók parancsai és kérése fölött. Ezeket teljesíti, még akkor is, ha nem feltétlenül ért vele egyet, mivel a parancs az parancs. Ha esetleg olyan dolgot kéne elvégeznie, amit nem szeretne, esetleg nem tetszik neki, akkor azt igyekszik úgy csinálni, hogy a lelkének a legelfogadhatóbb legyen a dolog. Ezért szeretne minél életének egyik célja, hogy a lehető legmagasabbra jusson, ahová tud, hogy ne kelljen értelmetlen parancsoknak engedelmeskednie.

Számára a rang és a származás nem sokat jelent, nem az alapján ítéli meg az embereket, ám néhány múltbéli történésnek köszönhetően nem szándékosan ugyan, de könnyebben fogad a bizalmába és barátságába nemeseket, mint közrendű lelkeket. Ez utóbbiak társaságában eleinte kissé veszélyezve érzi magát, mert fél attól, hogy a múlt megismétli önmagát. Első találkozásokkor az egyszerű lelkekkel gyakran rideg és kissé elutasító a viselkedése, ám ez nem szándékos, legalábbis nem teljesen. Hanabit gyerekként egy hatalmas csalódás érte barátok terén, megpróbálták kihasználni és a saját, önző céljaikra felhasználni azt, hogy főnemesként igyekezett nyitni a külvilág felé.
Idegenek véleményére nem sokat ad, mivel úgy van vele, hogy aki nem ismeri őt és az életét, az ne ítélkezzen fölötte, mert semmi joga hozzá. Azonban a szeretteinek, többek között az édesanyjának és elvárásainak is nagyon igyekszik megfelelni. Sokszor úgy érzi, hogy az anyja nem tartja őt elég jónak, bár hogy mihez „jónak” azt ő maga sem tudja igazán.
Érdeklődési köre meglehetősen érdekes, ugyanis gyakorlatilag megszállottja a gyógynövényeknek - a virágok kifejezetten, nem érdeklik mondván a legtöbbjük csak szép, de amúgy haszontalan - és a mérgeknek, van is egy kis notesze, amibe a leghasznosabbnak vélteket lerajzolja és hatásaikat is leírja, valamint az általa tudott mérgek receptjei is ebben találhatóak. Azonban ezt hétpecsétes titok alatt tartja, mivel mikor gyermekkorában édesanyja ezt meglátta, egyből elvette és kidobta a papírjait, mondván ezek felesleges dolog, nem védik meg az életét a későbbiekben. Érdekes módon a növények terén tanúsított filozófia vezeti az életét is, igyekszik kiszűrni minden haszontalan tényezőt.