Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Aleda Felisberta

Oldalak: [1] 2 3 4
1
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Júl. 25, 07:01:09 »
A kapitánynak nincs ellenére javaslatunk, így annyival kevesebb mindent kell cipelni. A következő helyiségben kacsa barátunk nagyon szeszélyesen, esetlenül viselkedik. Fegyverének puffanó hangja megijeszt, és olyan válaszreakciót kapok Ryuutól, ami zavarba esésre utal. Először zavartan ráncolom a homlokomat én is, próbálom felfogni, mire fel a felszólalása, aztán vörösödve ellépek, tőle kissé oldalirányba, s mégis, hozzá közel.
- Pedig nem is nekem jár az arcodat nézve, Ryuunosuke-kun – vágok vissza egy félmosollyal, majd a kacsára szegezem tekintetem. Leolvad, lassan eltűnik arcomról a mosoly. A lehető legkomolyabb ábrázatomat veszem elő tarsolyomból, és a kacsa kérdésére erélyesen válaszolok.
- Természetesen mi fogunk téged, ha nem teszed azt, amit mondunk. Őszintén szólva, régóta kacsahúsra fáj a fogam! – vigyorgom magabiztosan, becsukott szemekkel. Szemem sarkainál látszódnak a kis redők, mintha szívemből szólnék. Lehet tényleg megtenném, ami eredetileg blöff akart lenni? Hát, nem szeretném ezt megtudni magamról. Rászegezem én is a fegyvert.
- Mondd, hogy mi vagyunk a különleges osztag, különben… - Elhúzóm kezemet nyakam előtt. Ujjaimat egymáshoz szorítom,  hogy egy késpengét tudjak vele imitálni. A többi a kacsán múlik. Ha jól csípem el Yumiko szavaiból, akkor lesz néhány hívatlan vendégünk, amennyiben nem sikerül őt elegendő fenyegetéssel megtörni.

2
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Júl. 20, 07:49:35 »
Lila szemeim a világító négyzetre fixálódnak. Tényleg sikerült?, kérdezem magamtól, csendes háttéremberként meghúzódva a siker édes örömében. Sikerül helyre tennünk a szobrokat is, az utolsó mondjuk a kapitánytól függ.
- Én azt javasolnám, hogy rögzítsük, mert elég lopásbiztosnak tűnik ez a zárszerkezet – Ryuunosuke-kunt megfigyelve erre jutok. Talán bunkónak se tűnök annyira, ha konkrét kijelentés helyett javaslatokkal állok elő, mert így az egyetlen shinigami, akit triggerelhetnék, egyedül Kuse-kun. Ám mit tud olyan quincy ellen tenni, aki udvarias nyelvezetet használt mindez idáig? Amellett, ha tudnám az íjamat használni, nem hiszem, hogy ráemelném, mert köt a lelkiismeretem, mi szerint élőlénynek nem ártok. Ebbe a lelkek is beletartoznak. Való igaz, sajnos eme állításhoz nehezen tartom magam ma, ugye a késdobálós módszer elég veszélyes... Megugrunk pár lépcsőfokot. Kicsit gördülékenyebb előrehaladásunk. Ha az arcomat egy hatalmas smileyként festenénk le, az elején olyan visszafogott lenne az elején. Aztán meglepődött. Utána sokáig egyenes vonalra szűkülnének rózsaszín ajkaim. Most pedig inkább egy madárnak képzelem magam. Kicsiny madárnak. Aki szárnyal egy idegen világban. Persze nem szeretnék Ikarusszá válni... Elérkezünk a konyharészlegbe. Kibuggyan egy tojás az ott lévő kacsa alsófeléből. Erősen megkérdőjelezem, hogy nem törik szét? Illetve, ha megsütném előtte az fenyegetőbb lenne, mint a zsákmányként szerzett lőfegyvererek? Olyan esetlen, hogy kiejti fegyverét "kezéből". Megugrom ijedtemben, és némán Ryuunosuke-kunhoz simulok. Mellem hozzáér a ruhán át. Érezheti a feszültségtől kemény bimbómat.
Két végletet tudok elképzelni. Vagy sutának adja magát, hátha ezzel empátiára játszhat, vagy tényleg szerencsétlen. Én egyelőre elzárkózom attól, hogy kicsit is sajnáljak egy ilyet. Követem Ryuunosuke-kunt a helyiségbe. Szépen, lassan. Fegyver nekem is kéznél van, lefelé tartott csővel. Nem szegem senkire, erre odafigyelek. De ha valaki rám támadna, akkor leütöm vele.
- Bántott téged valaki? - kérdezem a kacsától.

3
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Júl. 10, 01:57:18 »
Magamon érzek egy szúrós pillantást, ezért feltekintek, de ujjaimat nem veszem le fél percre sem a zongora billentyűiről. Mi több, tovább siklanak, édesen játszva a dallamot, mely szívemig hatol minden alkalommal, ha meghallom. Ama barátságtalan tekintet Kuséhez tartozik. Ki máshoz, szerény csapatunkból? Látom, hogy ott lüktet az ér homlokán. Nem érdekel. Csak az ünneprontáshoz ért egyébként is.
Yumiko gondolatainak őszintén örvendek! Habár szomorúan hallom a vele történeteket. Ideje korán elvesztette látását. Kíváncsi lennék a körülményekre, viszont mondhatom mindkettőnk részéről talán, mennyire rossz ötlet, ha ennél a ponton mélyebbre ásnék! Különben, bőven megelégszek azzal, amit most elértünk. Őszintén meglepett azzal, hogy kicsit kinyílt látássérülésével kapcsolatban.
- Nos, értem. Sajnálom azt, ami történt – mondom együttérzőn – Nekem is kicsit szokatlan, te vagy az első Yumiko-chan, akit ismerek! Ami azt a másik világot illeti…
Nem tudhatjuk, a shinigamik hogyan élnek. Annyi megeshet, sokan „tradícióhoz” kötik a dolgot, vagy kultúrához, ennél fogva lehet, csak konfliktust szülne ismét, ha bárki beszélne bármit az ők világáról. Felborítaná az egyébként is ingatag kapcsolatot. Mint egy asztalt, ami alá papírt tettél, ezért nem billeg, de a papírt hirtelen kirúgnád, ezért az asztal összedőlne, és összetörne minden, ami rajta volt.
- Maximum mesélek én a miénkről – fejezem be végül hosszas elmélkedés után. Végül felállok a zongorától, lecsukva a húrokat védő fedelet. Elkezdek foglalatoskodni a rejtvénnyel. Csapatmunkával megjelenik „lelki” szemeim előtt a zöld szín. Elgondolkodva államra teszem kezem, csukva tartva pilláimat, majd a monoklis kacsa felé fordulok. Odaállok, és a sötétítés után, jelre meghúzom a kart. Figyelem, hogy milyen változás megy végbe a környezeten, csukott tekintettel, hátha akkor ismét észlelek furcsaságot a színekben. Ha sikerül összhangban cselekednünk, megfigyelem a monoklihoz tartozó jelet, amit be is mondok, amint megpillantom.
- Jó kérdés – felelem utána Ryuunak – Én szerintem el kéne helyezni, megnézni, mi történik, és ha csapda, próbáld lerántani a szobrot a háromszög formájú foglalatról, amennyiben a kapitánynak sincs ellenvetése, természetesen.

4
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Júl. 05, 20:02:33 »
Morcos vagyok. A zenére nem történik semmi! De legalább szép, és mintha Yumiko testtartása is ellazulna tőle. Utólag eszmélek fel, hogy butaságot kérdezek, viszont megjegyzést nem fűz hozzá, tehát talán annyira nem nagy baj. Elmosolyodom.
- Ne haragudj. Azt hiszem az idegesség teszi. Sose volt még lehetőségem normálisan beszélni shinigamival, nos… egész idáig. Nincs fogalmam arról, mennyire lehet más világ az, amiben te élsz. Viszont ha ennek vége, egyszer szívesen hallanám.
Ezzel talán javítok a kínosságon. Viszont okosabb nem leszek, mert akárhogy nézem, ez a helyiség teljesen normális. Ryuunosuke ugyan talál gépfegyvereket, de már arra is ezt mondom. Poénjára jókedvűen kuncogok, és a lehetőségeket méregetem. Elveszek egy fegyvert, ám korántsem biztos, hogy elsütöm. Maximum hazugságnak, vagy hát megtévesztésnek tudnám elképzelni. Ha az ellenség így lát, az is valami…
Gyomorgörcsöm van a halál gondolatától. Soha. Soha nem akarok vele másoknak ártani.
Kifújom a maganban feszülten tartott levegőt. A lényegre koncentrálok. Yumiko hatására sötét lesz a szobábam. Lehunyom a szemem, így nézek körbe, hátha érzékelhetek így színeket, vagy energiákat. Ha ennek sincs értelme, odalépek az angyal szoborhoz, és megtapogatom. Aztán megkeresem a kacsa képét a jogarral, majd benyomom nála a kapcsolót. Becsukom ismét pilláimat. Így talán láthatom a jogarhoz tartozó színt.
- Nekem annyi elméletem van, hogy a képek alapvetően színtelenek, ám talán csukott szemmel érzékelhetek rajtuk színt. Ha mégse lenne így, egyelőre nincs ötletem, és tovább próbálkozom. Viszont előtte nem érzékeltem változást azon kívül, hogy sötét lett… - mondom, félig megválaszolva Yumiko kérdését – Újra benyomom a kapcsolót, viszont lehet ahhoz inkább sötétnek kéne lennie. Aztán meglátjuk, mi lesz…
Hallottam előzőleg a másik kérdést is, de priorizálnom kellett kicsit, mert kezd kicsit sok lenni az információ, amit észben kellett tartanom. Picit leterheltnek érzem magam.
- Hmm. Irigység van, végül is az is egy főbűn, hogy önző vagy, és nem adsz senkinek semmit. Elhangzott valakitől itt a Büszkeség is. Ha túlságosan eltelt  A többi főbűn neve most nem ugrik be a Torkosságon kívül, melynek a szobrát megkaptuk. Tudna esetleg valaki segíteni a megnevezésükben?
Próbálom összefogni, és bevonni a többieket az interakcióba, hátha kicsit hatékonyabban tudunk összedolgozni.

5
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Júl. 02, 00:11:35 »
Yumiko terve beválik, és összefogással sikerül legyűrnünk a kacsákat.
- Örülök, hogy rendben vannak! - mosolygok a két shinigamira – Ahogy Yumiko-chan is mondja, átfogó sikert értünk el.
Azzal röviden elmesélem, hogy milyen sorrendbe kellett letenni az érméket a rejtvény megoldásához: kulcsos, gyűrűs, szőlős és éhező kacsa. Nem biztos, most szükség lesz rá, de hátha jól jön még! Itt már semmi sem állandó, tehát az se kizárt, esetleg nem ismétlődnek –e valamilyen formában ezek a… puzzle-ök?
Puzzle-öket mondtam?
Azt hiszem kicsit talán stresszelek, ha már részben angolul gondolkodom. Igyekszem palástolni. Lehet Kuse folytán? Idegesnek tűnik, mint aki nemrég esett túl egy pánikrohamon. Elég félelmetesnek, illetve annál ingerlékenyebbnek tűnik, ezért békén hagyom. Miután sikerül szót váltanunk a shinigamikkal, és a kacsákat elrejtjük közös erővel, kicsit megint szétoszlunk. A csapat egyik fele az új feladvánnyal van elfoglalva. Engem is vonzana a színekkel, szimbólumokkal átitatott darab, de jobban lefoglal más.
- Oh? Yumiko-chan! Előttünk egy új zongora! - megjegyzésén kuncogok - Használjuk ki a lehetőséget!
Körbejárom a zongorát. Ráfogok két kézzel, és megpróbálom eltolni, hátha alatta találunk valamit. Vagy a zongora hasára ragasztva. Felnyitom a fedelét, és megnézem a fedél alját, aztán a húrokat is végig tapogatom. Eljátszom újra a Holdfény szonátát, hátha reagál rá az eszköz.
- Csak neked eljátszok még valamit - mondom Yumikonak - Ismered a Für Elise-t? - kérdezem, és ha nem, akkor már megy is a dal! Kis játékom után pedig folytatom a nyomozást. Ha nem találok semmit, és a zene se változtat a helyzeten, körbenézek a helyiségben. Esetleg találhatunk új kottát, új dallal, netalántán egy gombot, ami hirtelen felpattintja a zongora fedelét. Utólag eszembe jut, hogy esetleg a zongora széket is megtekinthetném, ezért hamarosan visszatérek, megtapogatom, és le is guggolok megnézni.

6
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Jún. 27, 12:14:48 »
- Megértem, én sem nyusziként terveztem leélni az életem. De azért nyugtass meg, hogy találkozunk még! – Kicsit távolságérzőnek gondolom Yumikot, ami simán előfordulhat, lévén, mennyire nem ismerjük egymást. Szerencsére a megérzései egész pozitívak, legalábbis saját szemszögemből ítélve.
- Legyen úgy, és akkor elviszlek szívesen családunk birtokára. Ott garantáltan van zongoraterem – Én ezt egy személyes egyezménynek veszem, de hogy Yumiko mit kezd vele, az már az ő dolga. Nem fogom erőltetni, vagy megbélyegezni, ha másképp döntene.
Ízes visszaszólásán Ryuunosuke viccelődésére elmosolyodom. Látok a lányban egy kis virágot, ami erősen izzik benne, és elkezdte kibontani szirmait. Aztán lehet, csak megártott a napfény.
Fogjuk erre.
Megszerezzük a Torkosság szobrát, amellett olyan döntésbe ütköztünk, mely nem biztos, hogy mindenkinek kedvezni fog. Shinigami társunk emlékeztet a parancsra, de időt hagyok, mert úgy érzem, még folytatni kívánja mondanivalóját. Miután befejezi, fél mosolyra húzom ajkaimat.
Ez az irónia ordít.
- Nos, mint láthatod, ha másban nem is biztos, ám ebben hasonló elveket követünk. Egy kérés mit sem ér, amennyiben a kiadója potenciális veszélynek van kitéve. Kész vagyok szembenézni a következményekkel később.
Rápillantok Ryuunosukére, majd előremegyek Yumiko oldalán. Próbálok én is figyelni környezetemre, de a hallgatózást inkább a lányra bízom, mert biztosan többet tud mondani, netán tenni ebben a helyzetben, mint mi. Nem kell sok, és elő áll egy ötlettel. Személy szerint nincs okom bizalmatlanságra, ezért a helyemen rejtőzködök. Ryuunak jelzek, hogy hagyja a lila hajút cselekedni, amennyiben a fiúnak lenne ellenvetése természetesen; aztán ha sikerül elterelni a kacsák figyelmét, talán tényleg megoszthatjuk őket egymás között. Amennyiben nincs más lehetőség, szívesen lábon, vagy nyakon szúrom bármelyik kacsát. Addig viszont inkább „szelídebb” megoldásokhoz folyamodnék. Mondjuk a kigáncsolás, majd leütés. Megtanított a férjem egy-két kisebb önvédelmi technikára, főleg kézmozdulatra, ami jól jöhet ilyen esetben. Végül, miután túljárunk az eszükön, s újra összeáll a csapat, kész vagyok szembenézni a következményekkel. Mitsukot tekintve kisebb fejmosást várok, mostanra tisztán látom, Kuse a nagyobb konfliktus faktor. Szóljon be nyugodtan, amiért nem követtem a „parancsot”, ami valójában egy kérés volt… De kettőt mondhatok: 1. Beszólogatással semmire se megyünk, 2. Nem tudja, milyen fából faragtak egy Felisbertát!

7
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Jún. 21, 00:26:23 »
Amilyen gyorsan előidézem a konfliktust, úgy el is rendeződik. Belátom, hogy gondolkodhatnék jobban, de ha most egymásnak esünk, abból semmi jó nem sül ki. Ezúttal megbeszélés alapján válunk ketté, és míg a csapat egyik fele az ebédlőbe vonul, mi aktívan dolgozunk az érmék sorba rakásán. Kis ideig csend honol ránk, kicsit kínos. Főleg olyannak, aki a pezsgéshez van hozzászokva. Ekkor jut eszembe, hogy akaratlanul is ignoráltam Yumiko kérdését, szóval lehet, ki kéne használni ezt a kis alkalmat, és konstruktívan kapcsolatot építeni vele. Hátha akkor az ujjai is lazulnak kissé görcsös tartásából, ahogy kezét kardja markolatán pihenteti.
- Először hallottál zongorát odabent, ugye? – mosolygok – E világi, és igazi emberek alkotta remekmű! Ha lesz még szabadidőnk, illetve nem sürgős, hogy hazamenjetek, tudnék neked játszani pár dalt. Mit szólsz? Van egy olyan érzésem, a klasszikus zene talán tetszeni fog.
Ha mást nem, azt érezheti Yumiko, hogy melegség árad belőlem felé. Több vagyok a kőszívű, fásult quincy társaktól, akik feszülten állnak a shinigamikhoz, ezzel feszélyezve őket, és saját magukat.
- Eh? – pislogok zavartan Ryuura, fejemet csóválva – Hát látod, nem tartod elég jól a hölgyed, szóval valahogy meg kellett keresnem a pénzt!
Nevetek halkan, majd a lila hajúra pislogok. Igazából fogalmam sincs, miért nem gondoltam idáig erre, de hajlok arra, hogy kipróbáljuk az ötletét.
- Uhum! – bólogatok – Talán ez lesz az!
Úgy próbálom kirakosgatni a mintát, ahogy először kezdtük, csak felcserélem a Yumiko által említett két érmét. Ennek jutalmául a Torkosság szobrával leszek gazdagabb.
- Ejj-ejj. Sosem hallottál még a haremről, igaz? – a fejemet csóválom – Reménytelen vagy!
Színlelek szomorúságot, lebiggyesztve ajkaimat, majd ismét halkan felnevetek. A lila hajú lánykához sétálok, csípőre tett kézzel megállva mellette.
- Én azt javaslom, menjünk vissza a többiekhez. Nem vészmadárkodni szeretnék, de ha túl sokáig maradunk külön, az lesz a legnagyobb visszatartó erőnk. Együtt is megnézhetjük a másik szobát.
Ezzel lehet, ellent mondok Mitsukonak, viszont a női megérzést nehezen veri kenterbe bármi! Na meg azt, hogy nemrég az egyik shinigami azért nyúlt kardhoz, mert feltételezésem szerint nem volt összetartás. Most lesz.
Ha visszatérünk az ebédlőbe, még úgy hiszem, maradt a késekből pár darab. Bevetem, amennyiben szükséges, ismételten késdobálást használva. Igyekszek úgy célozni, hogy a shinigamiknak ne essen baja. Ha megbukna a terv, rájuk borítom az asztalt a terítővel. Mindig tudok improvizálni, ami talán hasznukra is válhat még.

8
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Jún. 16, 00:19:51 »
Nem vagyok a megfontoltság mintapéldánya, és követhetek el baklövést. Úgy gondolom, belefér egyeztetés nélkül is átmenni az ebédlőbe, de Kuse-kun másképp gondolja. Otromba melákként viselkedik, valószínű azóta, hogy felkelt, most pedig szó nélkül utunkba áll, kezét kardján pihentetve. Két dolog jut az eszembe: 1. félelemkeltéssel akar példát statuálni, 2. bizalmatlan csakúgy, mint mi is, emberek. Elvégre ismeretlenként kerültünk össze, nemde bár? Ryuunosuke-kun összeszedettsége meglep, és nem tétovázok kiegészíteni őt.
- Nem mondom azt, hogy bízz meg bennünk, de mi lenne, ha a kardod markolászása nélkül megfigyelnél minket? – próbálok kompromisszumot kötni vele. Ő elengedi, csökkentve a légtér feszültségét, mi meg, „quincyk” jobban figyelünk, aztán talán egyszer végre túl is léphetünk a történelmi buktatón. Szerintem nincs itt az ideje a bizalmatlanság drámájával előhozakodni, gátolni a rejtvény-fejtést, így pedig a csapat haladását.
Ha sikerül rendezni kényes kérdésünket, az ebédlőben áttörő sikert érek el. Kirajzolódik valami a fémlapon, ami a Holdfény-szonátára emlékeztet.
Az egyik kedvencem!!
Lelkendezve mutatom Ryuunak a kottát, majd ruganyos léptekkel visszasietek a zongorához, mielőtt Kuse-kun pofont agyérgörcsöt kap. Én se örülök, hogy zajt kell csapnom, és sajnálom, de nem fogok ölbe tett kézzel ülni, ha kivezetem magunkat innét. Ez a dal csuklóból megy, felnyílik a fekete lakkozott fedél. Oldalra biggyed a szám, kicsit…
Többre számítottam a húroktól—várjunk, az ott mi?
Kiveszem a negyedik érmét, majd egyetértőn bólintva a kapitány utasításaira kifáradok a kertbe.
- Hmm, mindjárt, először a sorrend fontosabb. Szerintem a kulcsos jön először, ő nyitja a kaput. A kapun túl van a kincs, mondjuk egy gyűrű. Lehet a kacsa épp éhezik, ezért eladja a kincsét, hogy kenyeret tudjon venni. Így lenne logikus a történet, és felveti bennem azt, hogy van –e esetleg rejtett kincstár? – méregetem az érméket, meg az érmék helyét – No aztán… Szerinted óramutató járásával megegyezően kéne haladni? Egyetértek. A sorrenddel összevetve a lyukak elhelyezését...
Elkezdem elhelyezni az érméket. „Északról” kezdem, odamegy a kulcsos. Kelethez a gyűrűs kacsa, délhez az éhező, és nyugathoz a szőlő. Ha ez nem válik be, akkor az ajtónyitó hápit Ryuu mondókája alapján is megpróbálom elhelyezni. Abban az esetben a gyűrűs délre megy, az éhező nyugatra, a szőlős, termést reprezentáló pénzérme pedig keletre. Ez utóbbi talán annyiban logikusabb is, hogy keleten jobban megél a szőlő, mint nyugaton. De országtól, fajtól függően erősen változik ez is. Magyarországon például Tokajban nő jó borszőlő, s tudtommal Tokaj is keleti irányban helyezkedik el. Néha Yumikora pillantok, hogy ne essen baja.

9
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Jún. 09, 21:30:11 »
- Most mondd, hogy egy nyúl koncert a kacsa villában nem remek ötlet! – vigyorogva kacsintok a fiúra – Kuuuse-kun!
Nevét énekelve mondom ki, hátha ezzel húzhatom kicsit az agyát. Ha ő húzni szeretné az enyémet, műveltebbnek kellene lennie, mert jelenleg szegény nincsteleneknek tágabb a szókincse, mint az ősz hajú elvtársunknak.
Úgy tűnik, drága szerencsém sose hagy cserben, amennyiben könyvről van szó! Érdekes információszemekre találok. Sorról-sorra fél-hangosan olvasom, így nem csak Yumiko-chan hallhatja, de az is, aki a közelemben éppen mást csinál, és csak ennyire lenne szüksége a tovább lépéshez. A rejtvényt készséggel megmutatom „kapitányunknak” is, hátha többet tud vele kezdeni tőlem. Akár magával viheti azt a könyvet, amiben ez a rejtvény van, átadom neki az egészet, mert engem személy szerint a zongora jobban leköt.
- U-um, én szerintem nem evaporálódna eme világ. Viszont biztosan itt ragadnánk. Még ha egy távoli jövőben rá is jönnénk a tojás mechanikájára, nem tudnánk utánozni; feltéve, hogy tényleg felső entitás hozta létre, ebben kételkedek – válaszolom a morfondírozásra, aztán irány a zeneterem!

Ryuunosuke tudja a dolgát, és kézhez kapom a hőn áhított kottát. Márcsak édes bosszúból is szívesen játszanék Kuse-kunnak valamit, amit unalmasnak találna. Egyszerű lénynek tűnik, szóval lehet bármily’ klasszikus műve megtenné. Kár, hogy jelen helyzetben nincs lehetőségem a szórakozásra. Mindegy, puszta gondolata mulattató. Fellapozom a kottát, de üresebb a mézédes szónál.
- Érdekes, nem? Valaki a pályaművét akarta levetni bele? – gondolkodom hangosan, ahogy benyálazom ujjam hegyét, hogy tovább lapozzak – És a borítója is kemény, keményebb, mint a megszokott.
Megszagolom a könyvet, hátha van jellegzetes illata, bár már rég nem szokványos, hiszen eléggé fémesnek érződik.
A pianot meg leragasztották?, sóhajtok. Nem tudom felfeszíteni. De gyönyörűen szól, és találunk rajta egy jegyzetet. Az írója azt mondta, holnap megpróbálja azt, amit üzenetként hátrahagyott, ám lehet mostanra… Ebbe bele se merek gondolni!
- Ryuunosuke-kun, fedezz hátulról! Visszamegyünk az étkezőbe öt percre – emelem rá határozottan csillogó tekintetem. Ha veszi az adást, követ, ha nem, otthagyom. Visszamegyek a kandallóhoz, kitapogatom emlékezet alapján a gombot, és begyújtom a dekor-tüzet. Másik kezemben van a kotta, mely fémes részét odatartom égető nyelvéhez. Biztonságos távban tartom ujjaimmal, és ha látszik rajta bármi, igyekszem memorizálni, lejegyezni a kotta üres lapjaira. Van nálam toll, ezen ne múljék! Hátha megjelenik valami, amit lejátszhatnék. Maximum marad az a katonai gyászinduló, amit el lehetne sütni kreatívan, ha úgy döntenék, feladom az egészet, és elengedem a napot. De ki lenne az a lüke, aki feladja?

10
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Jún. 05, 01:31:29 »
Mitsuko-san felé tekintek.
Ez most komoly?, fut át agyamon, de nem hagy tétlenkedni a környezetem. Sikeresen lelepleződünk, és gyorsan cselekedni kell, ha élve meg szeretnénk úszni a rossz végkimenetelt. Kés dobással sikerül a mi oldalunkra javítani a helyzeten, ami persze borzasztó, mert az eltalált kacsatársak nem mozdulnak utána. Biztosra veszem, hogy elég szépen sikerülhetett a célzás, amennyiben ennyire hamar padlót fogtak.
Csak kacsákat találtál el. Ne félj, ezek csak kacsák…!
Igyekszem megőrizni hidegvérem, pocaklakó családtagom mellett. Az ő létezése az egyedüli indok, amiért nem esek pánikba. Mert alapvetően eszembe se jutna késsel nekiállni bárkinek! Csak hát sajnálatos módon eme helyzet cselekvést követelt, s már igazából mindegy.
Állítólag jót tesz a közérzetnek a környezetváltás. Rácsodálkozok a kacsavilla belső terére. Hatalmasabbnak érzem, mint amilyennek kívülről tűnt. Valahogy sejtettem fejem hátsó zugában, hogy becsapós lesz a mérete. A csapda aktiválástól tartva az új, ízlésficamos szobrot nem piszkálom, különben is kiosztja Mitsuko-san a fehér hajú férfinak munkájául. Yumiko szavai elgondolkodtatnak, ezért miután a könyvtárba érünk, csillogó szemmel végigmérem a választékot. Keresek a kacsa és nyulak ellentétéről egy könyvet, politikai nézetéről, vallásról (hátha ott írnak valamit a tojásról, mint vallási rítus kelléke), majd hátrapillantok, a zongora felé.
- Ryuunosuke, keresnél nekem egy kottagyűjteményt? – kérdezem halkan, testemmel felé fordulva. Ha talál, megköszönve átveszem, és odaülnék a zongorához játszani. Először egy billentyűt nyomok le, letesztelem, milyen hangot ad ki egyáltalán? Működik? Amennyiben a zongora működőképes, s találunk kottát, elkezdek zongorázni, hátha ezzel is oldok a feszültségen, másrészt – főleg – reménykedem, hátha kinyitok vele valamit. Ha nem működik, elkezdem körbejárni a pianot. Lehajolok, megnézem a lábakat is. Felnyitom a tetejét. Körbejárom a zongora helyiséget a fal mentén, és az utolsó kis, általam megkörnyékezhető sarokig átnézek mindent.

11
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Máj. 31, 00:03:49 »
Kattannak az ajtó zárak. Leveszem tekintetem a szoborról. Valami mozgásnak lendül felettünk, és nem sok jót sejtet. Hamar rájövök, miért rossz ötlet elmozdítani a dekorációs tárgyat, ezért visszateszem oda, ahonnan felemeltem.
- Ne félj, itt marad a helyén! – csitítom Ryuut, megelőzvén a pánikot – Meggondoltam, ami azt illeti. Jobb minden lehetőséget felmérni, és élesben is kipróbálni, ha ki lehet.
Az csak nem fáj senkinek még, amennyiben valamit kézbe veszek, de nyilván óvatoskodva teszem, mert 1. kerülöm az összetűzést a shinigamikkal, 2. életben akarok tartani mindenkit, akit csak lehet. Végignézem, miként Yumiko is elpakolja kardját, aztán megyünk tovább. Én őszintén, nagyon egyszerű logikával szemlélem a helyzetet, ezért előbb gondolnék vízre, földre, netán legvégső esetben a saját véremre, minthogy gombnyomásra eloltsam a tüzet. Kicsit hülyeségnek tartom, még ha van is benne logika, mert sikerült megtévesztenie ily egyszerű dolognak! Ráadásul egyre kevésbé érzem magam hasznosnak. De épp úgy lehet hangulatingadozásom is – már megint! Amióta babát várok, előfordul, hogy érzékenyebb vagyok dolgokra.
Az eszemnek nem tudtuk hasznát venni a mai nap folyamán. Akármit kitalálok, más előbb megleli a megoldást. Vajon… megint csak túlgondolom?
Ösztönösen megsimogatom hasamat, majd körbenézek az ebédlőasztalon. Ha találok szabad késeket, azokat mind elviszem, és szoknyám zsebébe tömködöm. Követtem a többieket a titkos lejárón. Elolvasom, nyugtázva a lenti jegyzetet. Tűnődve bólogatok.
- Ha megtaláljuk a másik szobrot, és lesz lehetőség visszamenni, ezt kipróbálnám - mondom magamnak fél hangosan. Mitsuko kérdésére nem tudok mit felelni.
- Végül is a kikeltetés logikusan hangzik, de arra inkább ne kerüljön sor.... - elhúzom a szám. [...]
Amennyiben küzdelemre kerülne sor, vállalom a késdobáló szerepét. Régen sokat kellett találkozókon dartsoznom. Talán kamatozó lesz a kacsák kiiktatásában, vagy legalább mozgásképtelenné tehetem őket ahhoz, hogy más elintézhesse őket.

12
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Máj. 26, 23:06:09 »
Őszintén remélem, hogy nem kell megküzdenünk egy kacsával sem. Még ha egy párhuzamos világról is beszélünk, az itt élő állatok erősen humanoidszerű viselkedést tanúsítottak. Azt is meg merném kockáztatni, némelyik esetleg valaha ember volt, de a tojás folytán, mely időnként arannyá változik, ideteleportáltak, mint mi, és itt ragadtak. Aztán elfeledkeztek magukról, új életet kezdve ebben az univerzumban.
Míg összerakom elméletemet az eddigiek folytán, várok az ellenség felbukkanására. Imáim fülekre találnak, ezért, s főleg a szerencsének köszönhetően, eltotyognak az útból, ezért tovább mehetünk. Kane-t néha megijesztem a halk léptemmel. Szeretem szűkre venni őket, mert akkor kevésbé hallanak meg. Régen más taktikát szolgált: édesanyám megtanított rá, mennyire nem elegáns, ha a magassarkúim visszhangozva kopognak a márványpadlón. Én viszont imádtam! Tehát köztes megoldásra volt szükség. Szóval kifejlesztettem egy módszert, amivel halkabbra vettem magam, és ennek talán hasznát vehetjük még! A kör alakú szoba érdekesen fest, szobra pedig fényűző.
Valóban kapzsi, de nem eléggé, hacsak nem gyémánt lapul az aranyborítás alatt. Vajon mi lesz, ha felemelem?
Enyhén felemelem a szobrot, várok egy percet, majd visszateszem az állványra. Megfigyelem, mi történik, utána tovább megyek.
Azt hiszem eddig az étkező helyiség a legbejövősebb. Bárki él itt, kitesz magáért. A kandallót be tudom annak, hogy madarak a villa lakói, és főleg kacsák, ők meg olyanok, mint az olaszok: ha kicsit hűvösebb van, biztosan fáznak. Inkább az érdekel, ami a tűz mögött van. Egy hirtelen ötlettől vezérelve élőnövény után kutatok lila szemeimmel, aminek közepesen nagy cserepe van. Főleg a földjére lenne szükségem. De jó, ha van esetleg virágföldes zsák valahova félretéve. Késsel ki lehetne szúrni, és elvenni belőle egy leveses tálba. Vagy…
Vagy keresek egy kést, és…
Csuklómra pillantok. Csak is a legvégső esetben vágom meg magam, ha azzal elolthatjuk a tüzet.

13
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Máj. 22, 22:06:18 »
- Remélem izgalmasnak véled majd – felelem, és ezzel le is zárom a témát. Yumiko láthatóan nyugodtabb, tehát elérem a célomat. Azzal, ahogy fogalmazott, remek beszélgetést lehetne folytatni a shinigami létről, amire őszintén kíváncsi lennék! Ha műsorunk végén lesz még kevés időnk, mindenképp szeretnék pár kérdést feltenni a leányzónak, hátha nem csak szavaiban ismerhetem meg őket, halálisteneket. Jó lenne kis léptekben haladva kapcsolatot kialakítani velük, érdeklődőn tekinteni ezekre az emberekre, mert aki a múltban él, mindig egyet lép csak előre, s kettőt hátra.
Hamarosan megérkezünk a birtokra. Pompásan néz ki! A mai nap sokadszorra döbbenek meg. Mitsuko még a legtettrekészebb, legalábbis intelligenciával együtt kombinálva. Azt már leszűrtem, hogy a fehér hajú fiú erős, ám de túlzottan lobbanékony. Szíve tele van sötét felhőkkel, mely agresszióra késztetheti. Nem okolom semmiért, csak hálás vagyok kapitánya cselekedetéért, amiért csapatába fogadta. Ügyesen a mi oldalunkra állítja a nyulakat, akik segítenek elterelni a figyelmet. Valahogy azonban be kéne jutnunk, ami segítség nélkül aligha menne.
Ryuunosuke to the rescue!, mondom boldogan magamban.
- Nagyon szépen köszönöm! – bólintok felajánlására, majd rögtön hátat fordítva elsétálok. Mikor megfordulok, lendületet véve futni kezdek. Kezeimet ökölbe szorítva hajtom magam előre. Kecsesen felugrom tenyerébe egyik lábammal, és felhúzom térdemet, hogy átjussak a kerítésen. Szoknya van rajtam, így természetesen észbe kapok, mennyire olyat látna a fiú, amit nem kellene… Automatikusan a levegőbe lépek a másik lábbal is. Valamin koppant!
Hmm?
Meglepetten hátrapillantok, de Ryuut nem nagyon találom a helyén. Nyugtázom, hogy talán már előre is rohant, ezért utána sietek.  Bent én rögtön az asztalt szúrom ki elsőnek. Ha berontanának az őrök, és hápognának nekünk, rögtön feldönteném, hogy ezzel nagyobb felületen védjem magunkat. Aztán dobókockákat szereznék, hátha a lábuk alá dobhatom, ezzel felborítva őket.
Akkor talán elkobozhatnánk a fegyvereiket is, bár használni nem használnám…

14
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Dátum: 2021. Máj. 15, 23:40:30 »
Szépen ívelt szemöldököm enyhén felemelkedik, mikor a don elgondolkodik, és még feljebb a modortalan stílusú shinigamira adott reakcióján.
Pont ön beszél kultúráról?, kérdezem magamtól, fejemet csóválva. Furcsa szembenállás, nem futott át az agyán szerintem a fogalom, amikor megölte egy társát. Továbbra is bosszant. A helyzet egyre bizarrabb, bár attól nem vagyok rossz hangulatban. Csak nehéz összerakni.
Hogy képes valami, aminek csőre van, elrejteni azt? Maszkot hord? Átváltozik? Búvész az illető?
Mindez oly’ különös, hogy már nekem fáj a fejem! Érzem homlokomban az eret lüktetni. Picit hasonlít a koffein hiányhoz, mikor élesen beállít a fájdalom, s tompának érzi magát utána valaki.
Don meséjéből a lényeget sikerül leszűrni. Hamarosan a láncomat is visszakapom. Morcos arccal úgy kapom ki az őr kezéből, mint kisgyerek, kitől elvették játékát. De persze, hogy ragaszkodom valamihez, ami az enyém, főleg ennyire idegen – és valószínűleg – távoli helyen.
Egyedül a jármű kinézete vigasztal, ami a ránk kitűzött feladat célállomására visz, kicsi zötykölődéssel. Aranyos azokkal a nyuszi fülekkel!
Nyuszifurgonnak fogom hívni. Alig várom, hogy meséljek róla Kane-nek! Meg neki.
Ösztönösen megsimogatom hasamat. Utána zsebre vágom kézben szorongatott láncomat, beülök a többiekkel. Balszerencsémre Yumiko-san mellé kerülök, akivel nos hát… nem indult túl szerencsésen a helyzet, úgy gondolom.
A lila hajú lány eléggé magának valónak tűnik, viszont nem tudok szemet hunyni valaki felett, ha szokatlannak találja esetleg az utazási módot.
- A repülő valóban csodás! – hangsúlyosan beszélek, hogy érezze Yumiko-san, egyfajta életigenlő vidámsággal hozzá beszélek. Így helyettesítem a bólintást. - Olyankor én úgy érzem, hogy szárnyalok, és akkor nem is akarok leszállni.
Mosolygok, félig a kapitány rangú halálistennek, félig a lányt támogatva.
- Az autóutak kiépítettek, bár semmi sem lehet tökéletes. Sok helyen göröngyös felületű. Ha picit előredőlsz ülés közben, máshová helyezed a súlypontod, és talán kevésbé terheli meg a gyomrodat.
Próbálom támogatni, legalábbis. Meglátjuk, mennyit érek el vele ténylegesen.
Hamarosan megérkezünk a birtokra.
Impozáns építési stílust választottak, bólogatok.
Márcsak tervet kéne szőni, ami Mitsuko-sannak hála alakulóban van. Én csendben maradok. Annyira meggátol a fejfájás az értelmes elmélkedésben, hogy nekem az első, s egyetlen ötletem az lett volna, dobjunk be köveket, hátha a repülő tárgy mivolta, illetve puffanása is megfelelő lesz elterelésnek. De belegondolva, aki eleve állig kibiztosított fegyverrel jár, tán csak könnyebb dolga van, mint nekünk!
Főleg, ha olyan „sikerrel” tudjuk bevetni képességeink, mint nemrégen… Igen, találékonynak kell lennem ma, ha élve ki akarok jutni innen.

15
Külváros / Re:Yuya könyvesbolt és antikvárium
« Dátum: 2021. Máj. 12, 11:11:39 »
- "A faj mit sem jelent! Olyan, mint a rassz, mert mindegy mi vagy; lelkeden nem ejt csorbát az idő foga” – mosolyodom el, kedvenc versünk első pár sorát felidézve. Emlékszem, hogy Kane-nel nem csak konstruktív vitákat folytattunk. Voltak vers-felolvasó estjeink. Ezzel tesztelem is, mennyi maradt meg neki azokból az időkből? Abban viszont kötve kétkedek már, hogy bármi szó nélkül hátrahagyna. Persze egyelőre még barikáddal védem szívemet. Két lábbal állok a talajon. Ami késik, talán nem múlik, hisz semmire sincs garancia.
- Ha kételkedsz, nézz társaid szívébe, és meríts erőt onnan. Biztos vagyok benne, hogy mostanra rengeteg barátra találtál.
Ironikus, hogy Kane barátai is megtalálnak minket. Kicsit hangulatrombolónak érzem. Viszont időben érkeznek, már kezdek kicsit rosszul lenni, ezért őszintén remekül jön a kenőcs, amivel kihúzhatom az otthonomat jelenti kis szobáig. Eltervezem, mit fogok csinálni, míg ők hárman beszélgetnek kicsit. Aztán összeszedem magam. Úgy tűnik, ismeretlen hölgyünket zavarba hozom. Élesen rámeresztem lila szemeimet.
- Köszönöm! – mondom neki még egyszer, majd félrehúzódunk a férfivel. Olyanok vagyunk, mint két kaliforniai paprika a bolt rekeszében. Esetlenek, pirosak, és ragyogók. Bennünk él a fiatalság fénye, a megkönnyebbülés. Magamról elmondható, hogy ismét boldog vagyok, noha tudom, mindez hamarosan egy emlékké válik, aztán soká’ lesz, mire újra együtt lehetünk. De addig is, ha idáig kihúztam nélküle, miután ma láthattam, menni fog. Nem vagyok szomorú.
- R-Remek! Azt hiszem… Én is örülök… - suttogom. Túl hirtelen veszi el a papírt. Szinte azonnal, és hozzáér a kezemhez! Hozzáér! Abszolút zavarba jövök. Fogalmam sincs, merre mozduljak, közbe viszont menni kell, mert úton van felénk a rendőrség.
Vajon mit mondjak, ha meglátnak? Kell szólni bármit is? Vagy csak szaladjak? Sétáljak? Ahh… túlságosan is felgyorsultak az események. Alig bírom követni őket. Hogy újra maszkot húzzak! Ki kell tartanom. Nem adhatom fel legnagyobb színjátékomat, ha valaha együtt akarok élni Kane-nel. Már pedig ez a hosszú távú terv--.
- He? – kérdezem halkan, meglepődve. Könnyedén a lábaim alá nyúl, magához szorít. Forróság önti el lelkemet. Halkan felsikoltok, és rögtön reflexből felsőjébe markolok. Arcomat felsőtestébe temetem, így lehetetlen, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
Bár... Az is elég furcsa lehet, mely szerint épp leugrunk egy épület tetejéről. Pár pillanatig rám tör a szabadság érzete. Fél percig olyan, mintha sose váltunk volna el egymástól. Lenyugszom. A végén csak bólintok szavaira. Néma ígéretet téve, hogy majd látjuk egymást. Integetek, s végül a rendőrség kiérkezése előtt kisétálok az utca sarkára. Taxit hívok. Tíz percen belül kiérkezik, és végigpörgetem fejemben a lehetőségeket, mielőtt nyugovóra térnék. Halványan, de látom az esélyt, hogy talán nem vesztem el őt többé.


//Én is köszönöm!//

Oldalak: [1] 2 3 4