Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Dionisia Maribell Vega Dátum 2021. Jún. 14, 18:16:10 »
- Á, csábító lehetőség, de bőven elég nekem ez a nagy, bújós albínó farkas. – jókedvű mosollyal simogatom meg Vex fejét. Nem igazán vagyok háziállat párti, túl sok velük a gond. Még ha léteznének is a valóságban wargok, akkor se nagyon vágyom egyre, ráadásul biztos nem lesz olyan szép fehér, mint az én nagy jegesmacim. Ha pedig már ellenérvek, sokkal gyorsabb vagyok bármiféle ló, vagy kocsi nélkül. Persze nagyon hosszútávon azért kimerítőbb és nem bírnám szusszal, de akkor már inkább elnyújtózkodok pihenve egy kényelmes kocsi ülésében.
- Nem lesz tőle bajod, de attól még büdös. – a vámpír és vérfarkasos/farkasemberes témákat egyelőre hagyom, sokkal fontosabb a cigi, és alkohol kérdése. Meg persze, hogy milyen fényben szokta magát feltűntetni. A dohányzási gyakorisága pedig tényleg rossz szagot eredményez. Sajnos képtelen vagyok tagadni, hogy kezd arra érzéketlenné válni lassan a szaglásom, hála annak, hogy folyton azt érzem, de attól még nagyon szeretem inkább elkobozni tőle, ha ott vagyok és egyszer csak rá akarna gyújtani. Szerencsére még mindig tudok helyette a szájára nyomni olyasmit, amit jobban szeret, mint ezt a bűzrudat. – Rendben, ne is gondold magad egy pillanatig se gyengébbnek vagy sérülékenyebbnek. Már mondtam, hogy a fejed, a skalpod az egész lényeddel együtt az enyém! És nem szándékozom átadni senkinek.
Tudom, hogy nagy eséllyel túlreagálom, de még ha tudom is, hogy nem gondolja komolyan, akkor se szeretem, mikor olyasmikre gondol, vagy hoz fel elméletként, szófordulatként, amiktől akaratlanul is úgy érzem, múlandó, nem marad velem örökké és elveszthetem. Még ha egy tényleg olyan harchoz is szerencséje lehet, ahol igazán kiengedheti az erejét és teljes erőbedobással harcolhat egy méltó ellenféllel szemben, akkor se akarom, hogy beletörődjön egy esetleges vereségbe, ami halállal jár. Talán borzasztó önző és nagyképű gondolat és remény a részemről, de szeretnék az egyik ok lenni az életében, ami miatt, túl akar majd élni mindent, küzdeni és legrosszabb esetben is sikerrel elmenekülni.
- Kicsit elfogult vagy velem, nem gondolod? – hiába érzem még mindig úgy, hogy vannak akik ránk nézve jobb partinak tartják magukat Vex mellé, azért nagyon jó érzés, hogy ő ennyire biztosan jelenti ki ezt. Kuncogva ölelem is át jobban a karját, és bújok még szorosabban hozzá. Végső soron az sose érdekelt, hogy rólam mit gondoltak, inkább tartottam attól még régebben, hogy Vex nálam jobb arrancart érdemelne.
Mosolyogva csak megcsóválom a fejem, ahogy egyetért. Szinte már látom magam előtt, hogy legközelebb, mikor ki tudja hányadik halál után szinte már izzani fog körülötte a légkör, annyira próbálja majd féken tartani magát és az erejét, hogy még a kart se robbantsa apró darabokra az ujjai között, akkor majd dühében biztos rávágja majd, hogy mindez azért, mert épp nincs rajta a szemüvege. Csak azért veszít, amúgy győzne.
Csak játékból tettem fel a kérdést a szemüveggel kapcsolatban, arra nem számítottam, hogy ilyen választ fogok kapni, amitől eltűnik a mosolyom, és nagyra nyílt szemekkel pislogok rá, mielőtt ismét halványan feljebb görbülne a szám sarka.
- Nagyon túlzol, ennyire nem kell bókolni. – kicsit elnevetem magam, valahogy nem hiszem, hogy ennyire megtetszett volna neki egy ilyen kis vacak szemüveg, hogy miatta otthon már levetkőztetett volna. Szokott ő ilyesmiket mondani, és elég gyakran teszi is meg függetlenül attól, hogy épp mit viselek. Ráadásul túl nyugodt és jókedvű ahhoz az arca, hogy túl nagy hatást ért volna el a szemüveg, de azért még tényleg jól esik, mikor ilyesmiket mond, amiért kap is egy puszit az arcára.
- Nem is kétséges, hogy jól tartod magad, annyira, hogy én nem tudok néha lépést tartani veled. – ismét muszáj kicsit elnevetnem magam. A „néha” pedig még nagyon is finom szó arra, hogy Vex a mai napig is biztosan visszafogja magát.
Legékesebb bizonyíték jelenleg is arra, mennyire van még mindig jó formában, hogy épp barkácsolást tervez. Bár teljesen még nem értem, mit, de úgyse az a lényeg, vagyis csak az számít, hogy ő tudja, hogy mit csinál.
2
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Murasaki Yumiko Dátum 2021. Jún. 12, 19:06:22 »
Tartottam tőle, hogy a többiek szerint sem lenne ilyen egyszerű, hogy ne osztoznánk e világ sorsában, amíg benne tartózkodunk. Csupán ábrándos reménykedés volt. A hallásom mintha az eddigieknél is élesebb lenne, talán az új füleknek hála, de ennek ellenére sem akarok nyúl maradni örök életemre.
A rejtvényre kezd születni egy megoldás. A kapitány az érméket összekapcsolja az udvaron található fák törzsein lévő lyukakkal, míg Aledanak köszönhetően a negyedik érme is előkerül.
- Ez valami emberi világbéli hangszer? – Kérdezem tőle, aki hallhatóan képes volt rutinosan megszólaltatni, ami arra utal, hogy biztosan nem ez az első találkozása vele, én azonban nem hallottam még ilyet korábban.
Követem a többieket az udvarra, bár sok mindenben nem tudok segédkezni. A rejtvény helyett inkább a hangokra figyelek. Pontosabban azok hiányára. Az udvarral szomszédos, lezárt teremből eddig jövő horkolás megszűnt. Ha felébredt, és még mindig a szobában tartózkodik, akkor akár meg is láthatott minket az ablakon keresztül. Ha pedig korábban kiment már onnan, akkor felfedezhette az ebédlőben hagyott két eszméletlen társát, amennyiben belülről kinyitotta az eddig zárt ajtót és a kör alakú termen át távozott a helyiségből. Mi tévő legyek? Egyedül is el tudok menni, hogy ellenőrizzem, de mi van, ha túlerőben találnám magamat a fegyvereikkel szemben? Nem. Mi ütött belém, hogy kockáztatnék csak azért, hogy bebizonyítsam, magamtól is képes vagyok ilyenre? Még ha zavar is, hogy nem érzem magam hasznosnak, inkább a saját épségemmel kellene törődjek, őket pedig, felhasználni, ha kell, a saját szabadulásomhoz. Megrázom a fejem. Mikor lettem ennyire önző? Magamat is megrémítem, miért támadnak időnként ilyen gondolataim, mintha nem is az enyéim lennének. Ninomiya kapitány megmentett már egyszer és Aleda is próbált bátorítani a maga módján. Ennyit megérdemelnek, hogy legalább azok épségét ne veszélyeztessem, akik nem ártottak nekem.
- Nem hallom már többé lustálkodó „barátunk” horkolását. Vagy csak a másik oldalára fordult, vaaagy pedig…
Kis hatásszünetet hagyva adok pár másodpercet mindenkinek, hogy végig fusson az agyán, miféle következményei lehetnek annak, amire utalni próbálok, mielőtt egy feltevéssel folytatnám.
- Talán nem ártana valakinek ránéznie a két ebédlőben hagyott tollasra, vagy arra, hogy a zárt ajtó még mindig zárt-e.
Így a legtisztább. Ha a kapitány úgy dönt, hogy engem küld, akkor ugyan az lenne a helyzet, mintha egyébként is magán akcióztam volna, ha pedig mindannyian visszamegyünk, vagy csak egy kisebb csapat, akkor pedig nem egyedül engem terhel már, bármi is történjék.
3
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Kuchiki Rukia Dátum 2021. Jún. 10, 10:48:31 »

Sokan a csapatban elméláznak a rejtvénnyel, de mikor többször is végig gondoljátok, hogy miképpen is kéne megoldanotok, rájöttök egy apró hiányosságra, ami vagy elkerülte figyelmeteket, vagy esetleg páran már eleve tudták miért is nem lehet még a rejtvényt megoldani. Ugyan is a szöveg nem három, hanem négy pénzérmére utal. Szerencsére ebből három már nálatok van: A kulcs, a termés és a jövő. Viszont az éhező kacsa érméje még nincs a birtokotokban. Legalább is egyelőre. Viszont…

Szerencsére a shinigamiknak itt vannak a quincyk akik megmutatják találékonyságukat. Kuse sajnos későn reagál arra, hogy elállja a quincyk útját és már Ryuunosuke az, aki az akadémista útját állja. Úgy tűnik a csapatban van valaki, aki nem igazán bízik a két csapattársban és most már tettekkel igyekszik ezt megmutatni. Szerencsére vagy szerencsétlenségre, Kuse kénytelen farkasszemet néznie Ryuunosuke-val aki gyorsabb volt. Aleda eközben már az ebédlőben, ahol a kandalló is található, visszakapcsolja a tüzet majd a kotta fém részét tartva, kirajzolódnak a hangjegyek. A quincy leányzó örülhet, hiszen nem akármilyen ismerős dallamra lehet figyelmes amint a hangjegyeket elolvassa. Ez bizony a holdfény szonáta című dal! Már csak el kell játszani a zongorán! Ha ez sikerül és a quincy eljátssza pontosan úgy ahogyan az a kottában le van írva, a piano fedele kattan egyet és már fel is lehet nyitni! Lehetséges, hogy elsőre lehervad a mosoly mindannyiótoknál, hogy a fedél alatt csak húrok találhatóak, de aki szemfüles az észreveheti, hogy a fedélnél, pontosan a fedél alsó részénél, rá van ragasztva egy érme, ami egy kacsát ábrázol, aki kenyér morzsákat igyekezne felcsipegetni. Sikerült hát a negyedik érmét is meglelni! Már csak az a kérdés, hogy a quincyk és a shinigamik miképpen oldják meg a keletkező feszültséget, ami a csapaton belül kialakult?

Amint kettőtök között lerendeztétek a problémát, vissza is térhettek az udvarhoz, ahol a fák találhatóak. Nálatok van négy pénzérme. Már csak a helyes sorrendet kell megtalálnotok. A pénzérmék a következők: Szőlős kacsa, kulcsos kacsa, éhező kacsa és gyűrűs kacsa. Ezzel a négy érmével kell kezdenetek valamit. Megpillantva a fákat a következő dolgokat tudjátok. Az északi fa törzsénél lévő lyuk a déli fa törzsének lyukával néz szembe. A déli fa törzsénél, nem csak egy felől lelhető a lyuk, hanem a nyugati oldalánál is van egy ugyanolyan lyuk, ami szembe néz a nyugati fa törzsével, ahol szintén van egy lyuk. Miközben a rejtvénnyel lesztek elfoglalva, Yumiko észreveszi, hogy valami nem stimmel abból a szobából, ahol a kacsa szunyókált. Konkrétan nem hal semmiféle szuszogást, horkolást a helyiségből. Lehetséges, hogy már nincs a helyén? Felébredt volna? Még is merre vonult? Lehetséges, hogy jobb lesz felkészülnötök mert társaságot fogtok kapni? Bizonytalan a helyzet nagyon. A kérdés mit fog Yumiko kezdeni ezzel a lényeges információval? Lehetséges, hogy érdemes lenne bemérnetek a kacsa helyzetét, hogy tudjátok merre kószál. Mert ha még emlékeztek, két kacsát hagytatok ott az ebédlő helyiségnél és aki éppen oda betoppan, észreveheti a két delikvenst, ami miatt riadót is fújhatnak. Az meg lehet, nem lenne annyira kellemes a számotokra.
 
Vajon mit fogtok tenni eme helyzetben? Sikerül megoldanotok a rejtélyt? Megtaláljátok az egyedül kószáló kacsát? Esetleg bízzátok a szerencsére és imádkoztok a felső entitáshoz, hogy tegyen egy szívességet és ne szívasson meg titeket? Rajtatok áll a döntés.

A rejtvény: https://i.imgur.com/kUfiMBg.png
A tervrajz: https://i.imgur.com/epXfNL9.png
Térkép: https://i.imgur.com/MQ1J2nD.png
Határidő: 2021.06.15
4
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Kuse Takamasa Dátum 2021. Jún. 10, 00:28:51 »
A kapitány magyarázatára szó nélkül bólint. Most semmi jelét nem mutatja annak, hogy egyet ért-e vagy sem. A lényeg, hogy a felettese döntését elfogadta, ahogy eddig is és haladhatnak tovább. A tóban érméket találnak és látszólag csak ő akadt fent azon, hogy mit keresnek azok ott. Lehet valami olyasmi, hogy kívánhatnak egyet. A zeneterembe érve a nem túl eszes quincy nő neki akar állni zenélni mire az akadémista, finom modorával kifejti a véleményét arról, hogy ez nem volna bölcs döntés mire nem, azt a választ kapja mint amire számított. Ha ő tényleg olyan erőszakos volna, mint mutatja akkor ez valószínűleg nem lett volna egy szerencsés dolog, hogy át lett-e látva rajta vagy tényleg nem fél tőle a nő egy jó kérdés. Mindenesetre a célját elérte. Sikerült a fiú agyára mennie. Aki ki is fakad.
-Hát ez hülye! Valaki nem ütné meg helyettem?!
Ő jelenleg nincs humoránál. Az egyéb ötletelésekből nem is veszi ki a részét. A kapitány szerinte jól gondolkozik abban, hogy a fáknak lehet valami köze azokhoz az érmékhez. Hogy melyik fa melyikhez kapcsolódik azzal kapcsolatban meg is indul a fejében némi gondolatcsíra, de nem fejlődik ki eléggé, hogy bármi eredményt is hozzon úgyhogy megtartja magának. A történelem és a tojás szerepe meg valami felsőbb entitás megint olyan dolgok amik lehet, hogy érdekesek, de őt nem érdeklik most. Csak az, hogy hazajusson. A vak csaj feltételezésére elég sokan kifejtették, hogy ők is itt pusztulhatnak, ha eltörik a tojás ahhoz, hogy neki már ne kelljen. Mikor pedig a quincyk nekiállnának önállóan ténykedni ő megpróbálná az útjukat állni az ajtóban és a vörös bögyösre nézne kérdőn.
-Kapitány?
Azért, azt ne felejtsük már el, hogy ki a főnök. Ha a nő, azt mondaná, hogy ne bontsák fel a csapatot akkor ha kell erővel is, de visszatartaná őket. Bár abban az esetben remélhetőleg a kezében lévő kard is elég elrettentő erővel rendelkezhet. Amit nem is félne használni.
5
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Takahashi Ryuunosuke Dátum 2021. Jún. 09, 22:03:48 »
Lett volna még hozzáfűzni valóm ahhoz amit Kuse mondott, de felesleges megint kinyitnom a számat. Mosolygok, nevetek is egyet és elengedem a dolgot. Egyébként sincs túl sok értelme összeugrani valakivel, akivel egy csapatban vagyok.
Az udvaron végül három érmét találunk, egy gyűrűs-, egy szőlős-, meg egy kulcsos kacsát. Így talán könnyebb megjegyeznem hogy mi volt rajtuk. Tovább sétálva a könyvtárba Aleda valószínűleg az érmékhez tartozó rejtvényt találta meg, Mitsuko pedig az épület tervrajzát. Érdekes hogy ezekre ilyen könnyen rábukkantunk, mindenesetre beszédes ez a rejtvény.

-   Csak arra emlékszem hogy megérintettem és kinyílt, másra nem – válaszolok  Yumiko-nak.
Elgondolkodok azon, hogy milyen sorrendben kellene elhelyezni az érméket és Mitsuko elő is áll egy ötlettel. Csak azt tudnám hogy melyik fa lyukába melyik érme tartozik, ebben sajna nem leszek a csapat segítségére. Ezután én is keresgélni kezdek a könyvek között és kezembe is veszek egyet amelyet érdekfeszítőbbnek találok. Részleteket fel is olvasok belőle hogy a többiek is hallják, de főképp Yumiko-ra tekintettel teszek így. Ugyan nem találtam akkora segítséget, inkább csak kiegészítő információt az aranytojáshoz. Ezek szerint el lehet pusztítani? Felső entitás?

-   Ha ez a tojás ennek a világnak a szíve és lelke, akkor... – kezemet az államhoz teszem – Hmm, én is azt gondolom hogy vele együtt pusztulnánk el, legalábbis amíg itt vagyunk – megerősítem Mitsuko elméletét – Ha visszajutnánk a mi világunkba, akkor már nem fenyegetne minket ez a veszély, csak ennek a világnak a lakóit. Lehet hogy ezért is lehet ennyire fontos nekik ez a tojás.
Valamivel később a zene terembe megyek én is körülnézni. Zongorázni mondjuk nem tudok, de úgy látom Aleda-t jobban leköti a dolog.
-   Megnézem hátha találok. Mintha láttam volna egyet – azzal ki is megyek a szobából vissza a könyvtárba.
Nem hiszem hogy Aleda itt fog új zongoradarabot kitalálni mindenesetre elég filmet láttam ahhoz hogy sejthessem hogy ez is puzzle lehet vagy ha az nem, akkor információt tartalmazhat. Ahogy visszaérek a szobába oda is adom neki bár nem hiszem hogy így sokra fog menni vele, mivel üres.

-   Hai, hai, hai – szinte haptákba vágom magam Aleda parancsára, és megyek is vissza vele az ebédlőbe.
Amíg a tűzzel ügyködik ez a nőszemély addig őrködnék, de igazság szerint arra figyelnék hogy meg ne égesse magát. Egy ponton már inkább eltakarnám a szemeim.

6
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Aleda Felisberta Dátum 2021. Jún. 09, 21:30:11 »
- Most mondd, hogy egy nyúl koncert a kacsa villában nem remek ötlet! – vigyorogva kacsintok a fiúra – Kuuuse-kun!
Nevét énekelve mondom ki, hátha ezzel húzhatom kicsit az agyát. Ha ő húzni szeretné az enyémet, műveltebbnek kellene lennie, mert jelenleg szegény nincsteleneknek tágabb a szókincse, mint az ősz hajú elvtársunknak.
Úgy tűnik, drága szerencsém sose hagy cserben, amennyiben könyvről van szó! Érdekes információszemekre találok. Sorról-sorra fél-hangosan olvasom, így nem csak Yumiko-chan hallhatja, de az is, aki a közelemben éppen mást csinál, és csak ennyire lenne szüksége a tovább lépéshez. A rejtvényt készséggel megmutatom „kapitányunknak” is, hátha többet tud vele kezdeni tőlem. Akár magával viheti azt a könyvet, amiben ez a rejtvény van, átadom neki az egészet, mert engem személy szerint a zongora jobban leköt.
- U-um, én szerintem nem evaporálódna eme világ. Viszont biztosan itt ragadnánk. Még ha egy távoli jövőben rá is jönnénk a tojás mechanikájára, nem tudnánk utánozni; feltéve, hogy tényleg felső entitás hozta létre, ebben kételkedek – válaszolom a morfondírozásra, aztán irány a zeneterem!

Ryuunosuke tudja a dolgát, és kézhez kapom a hőn áhított kottát. Márcsak édes bosszúból is szívesen játszanék Kuse-kunnak valamit, amit unalmasnak találna. Egyszerű lénynek tűnik, szóval lehet bármily’ klasszikus műve megtenné. Kár, hogy jelen helyzetben nincs lehetőségem a szórakozásra. Mindegy, puszta gondolata mulattató. Fellapozom a kottát, de üresebb a mézédes szónál.
- Érdekes, nem? Valaki a pályaművét akarta levetni bele? – gondolkodom hangosan, ahogy benyálazom ujjam hegyét, hogy tovább lapozzak – És a borítója is kemény, keményebb, mint a megszokott.
Megszagolom a könyvet, hátha van jellegzetes illata, bár már rég nem szokványos, hiszen eléggé fémesnek érződik.
A pianot meg leragasztották?, sóhajtok. Nem tudom felfeszíteni. De gyönyörűen szól, és találunk rajta egy jegyzetet. Az írója azt mondta, holnap megpróbálja azt, amit üzenetként hátrahagyott, ám lehet mostanra… Ebbe bele se merek gondolni!
- Ryuunosuke-kun, fedezz hátulról! Visszamegyünk az étkezőbe öt percre – emelem rá határozottan csillogó tekintetem. Ha veszi az adást, követ, ha nem, otthagyom. Visszamegyek a kandallóhoz, kitapogatom emlékezet alapján a gombot, és begyújtom a dekor-tüzet. Másik kezemben van a kotta, mely fémes részét odatartom égető nyelvéhez. Biztonságos távban tartom ujjaimmal, és ha látszik rajta bármi, igyekszem memorizálni, lejegyezni a kotta üres lapjaira. Van nálam toll, ezen ne múljék! Hátha megjelenik valami, amit lejátszhatnék. Maximum marad az a katonai gyászinduló, amit el lehetne sütni kreatívan, ha úgy döntenék, feladom az egészet, és elengedem a napot. De ki lenne az a lüke, aki feladja?
7
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Ninomiya Mitsuko Dátum 2021. Jún. 09, 20:53:58 »
Gondterhelten sóhajtok Kuse kérdését hallva. Végülis mindegy, legfeljebb nem jutunk be. Bár szívesen körbenéztem volna abban a szobában is.
- Köszönöm Kuse, de nem szükséges. Azzal csak zajt csapnánk, ami ránk terelné feleslegesen a figyelmet. Így is szerencsések vagyunk, hogy még nem kaptak el minket. - válaszolok az akadémistának.
Kezdeni kéne valamit ezzel a sok feleslegesen agresszív reakciójával, de majd… kinövi az évek során. Talán. Vagy nem...

Némi kutakodás után Aledával és Ryuunosukével együtt találunk néhány fontosabb infót a könyvtárban. Én egy tervrajzot találok, ami valószínűleg egész hasznos eszköz lehet számunkra a későbbiekben, bár abban nem vagyok teljesen biztos hogy a bekarikázott pontok mit jelölhetnek. Vagyis hát az egyik gondolom a Kapzsiság szobrot, de a többinél tényleg lövésem sincs, hogy mik lehetnek. Aleda egy rejtvényekkel kapcsolatos könyvet talál, amiben rá is akadunk azokra a fura érmékre, amiket a tóból sikerült kiszednünk. Bár őszintén szólva nem teljesen értem őket, de azt hiszem, nagyjából sejtem, hogy mi is lehet a megoldás.
- Emlékeztek azokra a lyukakba a fákban? Amik kint voltak a kertben. Szerintem azokba kell behelyezni ezeket az érméket a megfelelő sorrendben - kezdek bele hangosan gondolatmenetembe - ”A kulcs nyitja a jövő kapuját” - ez lehet a kulcsos kacsa. “A jövő, termést kínál” - Szerintem ez lehet a szőlős kacsa, és végül pedig A termés megmenti az éhező kacsát - vagyis pénzt szerez belőle, amiből gyűrű lehet. Ez lesz a gyűrűs kacsa. - fejtem ki gondolataimat a többieknek. - Már csak a megfelelő sorrendet kellene kitalálnunk…
Tovább gondolkodom a dolgokon, hátha valami hasznos dolgot sikerül kerítenünk a megfejtésével. Ha esetleg valakinek szüksége lenne a térképre amit találtam, szívesen átadom tanulmányozásra.
Ryuunosukének is sikerül érdekes felfedezésre jutnia a világ történetével kapcsolatban. Kíváncsi lennék, hogy milyen felsőbb lény készítette az aranytojást. Talán a Télapó segített a Húsvéti nyuszinak összehozni… Nem, ebbe belegondolni se szeretnék...
- Attól tartok, hogy mi is a világgal pusztulnánk, ha valami baja esne, és sose jutnánk haza - válaszolok Yumiko-channak.
8
Soul Society / Re:Mindent egy jó falatért!
« Utolsó üzenet: írta Kuroji Rei Dátum 2021. Jún. 09, 19:43:16 »
Némán pislogok többször a kérdést meghallva. Nem igazán értem. Nem arról van szó? Most komolyan nem értem. Nem az a szerelem, amit Chiyo taichou mondott? Lehet keverem valamivel? Lehet jobb lesz rá kérdeznem. Emelem is fel a kezemet, mint aki jelentkezne majd azután teszem fel a kérdésemet.
- Nem értelek. A szerelem nem az, amit mondtam? Vagy akkor most micsoda? Valami kaja vagy mi?
Csípőre teszem a kezemet miközben csak bámulok előre. Nee-chan vajon hogyan tud ezekkel a dolgokkal egyáltalán megbirkózni? Bonyolult az élet olykor. Nem lehetne egyszerűbb? Mi olyan jó abban a szerelem micsodában? Mit esznek azon? Már sokszor hallottam, emlékszem, hogy pár évfolyam társam is szintén erről beszélnek… komolyan mi olyan jó abban? Miért kell ezt folyton megkérdezni? Szerencse, hogy az akadémiában ezzel nem nyaggatnak. Még csak az kéne!
- He?
Csak bámulok rá. Ezzel a shinigamival még is mi van? Hirtelen megváltozott és valami komolyat mond nekem, de nem igazán értem, amit mond. Lelkem megnyilvánulása? Mi?! Karom meghosszabbítása a kard? Mi van?! Egyáltalán mi az a rítus? Ez nekem új. Mi az a rítus? Valami kaja vagy mi? Kajának hangzik. Valami csokiféle lehet?
- Eeeeeeee mi az a rítus? Valami jó kaja féle?
Komolyan nem tudom mit akart ezzel mondani. Most hallottam ezt a szót életemben először. Jó lenne, ha elmagyarázná mert tényleg nem értem és lehet, hogy fontos vagy mi. Fura, hogy furán viselkedett az előbb. Talán a gyomra rosszalkodik? Vagy valami rosszat mondtam? Komolyan nem tudok kiigazodni olykor! Minden olyan bonyolult!
- Még mindig nem értem mit mondasz lapos alatt! Komolyan mi van veled?
Ez a shinigami bonyolult. Nagyon bonyolult! Nem értem olykor mit mond és még itt ölelget engem, ami zavar! Szerencsére eltudok ugrani előle végre valahára, hogy levegőhöz jussak majd felteszem neki a kérdést, hogy akar-e küzdeni. Nekem aztán mehet, ha menet, nem fogok egy cseppet sem meghátrálni! Azt lesheti! Sajnos viszont megint elmarad és amint látom, hogy a kardját ölelgeti az aurám ki is kapcsol. Komolyan nem értem… most akkor akar harcolni vagy sem? Mindenesetre elmondom az álmomat amire újabb kérdést kapok, közben megint előkerül egy szó, amit megint nem értek.
- Mi az, hogy hadarni?
Pislogok párat megint csak bambulva. Komolyan jó lenne végre ezeket, ha valaki elmagyarázza, mert nagyon nem értem.
- Mert Nee-chan is az volt és tök menő volt ahogyan elbánt a rossz arcúakkal. Chiyo taichou is ilyen. Én is olyan akarok lenni, mint ők!
Árva? Mi az-az árva? Az a hátra hagyáshoz van köze?
- Nem igazán értem miről beszélsz, de ha az árva azt jelenti, hogy nincs anyukám, apukám és Nee-chanom, akkor igen.
Egy kicsit elszontyolodom, mikor Nee-chant is megemlítem. Ő nem hagyott el, én üldöztem el őt magamtól. Örökre… ááááh szedd össze magad Rei! Ez nem te vagy! Össze is paskolom az arcomat. Nem szabad szomorkodni! Chiyo taichou mindig azt mondta, hogy nézzek előre! Nem gondolkodhatok a múlton!
- Viszont itt van Chiyo taichou, szóval nem vagyok egyedül, ha erre vagy kíváncsi. Ő adott nekem pénzt, hogy sushit vegyek magamnak! Tudod mennyire kemények a taichou edzései?! Szükségem van energiára, hogy bírjam!
Korog a gyomrom. Az a sushi nem volt elég nekem! Kéne valami nagyobbat zabbantanom! Mostanában gyakrabban vagyok éhes. Bár üsse kő! Minél tovább tudok enni annál jobb!
9
Soul Society / Re:Mindent egy jó falatért!
« Utolsó üzenet: írta Minami Junko Dátum 2021. Jún. 07, 18:10:51 »
- Szerelem! Voltál már szerelmes? – Jobban figyelt az artikulációra, és lassabban kérdezett, hátha amiatt nem fogta fel a fekete hajú elsőre. Junko néha képes a hadarásra, tehát olykor jobb lassítani, kiélvezni a helyzet adta lehetőségeket.
- Ó, szóval azt mondod, még sosem tapasztaltad? Na, akkor reménykedjünk, hogy találsz majd egy gáláns úriembert, vagy egy cuki kislányt, aki hozzád hasonló kaliber. Akárhogy is legyen, drukkolok neked! – pajkosan kacsintott, és az ott… egy fél mosoly a szája szegletében? Elég sunyin nézte Reit, aki jogosan gondolhatta megint, hogy „Mi van, harcolni akarsz?”
Azt tegyük hozzá, ha komoly csatát akart volna vívni, már romokban állna a híd melletük. Nem lenne tó. Valamelyikük pedig előbb-utóbb visítana a fájdalomtól, más erre járó pedig a homlokát fogná ettől a két hülyétől.
- Ezt a rítust adom! Nagyon fontos már korán elkezdeni a kommunikáció kialakítását a zanpuddal, ezért büszke vagyok rád, mert már most eltökélt vagy, és jól csinálod! Bár, szerintem az „idegesítő” kicsit erős jelző – elhúzta száját. Pont olyan lelket fogott ki a lány, aki nagyon tiszteli a kardját – A kard a kezed meghosszabbítása. Szelleme pedig a Te lelked megnyilvánulása. Ha így beszélsz vele, Te dolgod. De sose becsüld alá azt, ami a fegyverben lakozik.
Átsuhant Junko arcán egy baljós árnyék. Mintha kicsit lehűlt volna a levegő, ahogy kezeivel négykézláb tornázta magát, hogy sarkára ülhessen. Igazán nemes pózba vágta magát, kihúzta hátát. Hosszú hajának egy része előrehullott, ám a többség mégis szétterült a hátán. Rei látott egyáltalán olyan fura alakot, mint ő? Vajon két fura alak mennyire képes kijönni egymással?
- Olyan lapos vagy, mint egy kispárna! De cukiiii! – kiáltotta hirtelen a már ismerős, gyermekded mosolyával, miként megölelgette a lapos mellűt. Végül elhúzódott tőle. Mosolya hamarosan szerényebbé vált. Arcára is fagyott Chiyotól, habár levágta a szitut, hogy egy erősen gyerekről van szó. Melyik gyerek nem akar az erős felnőttek nyomdokába lépni?
- Miért akarsz nagy harcos lenni? – folytatta a témát, és érdeklődve hallgatta a lányt – Várjál, most Te hadarsz! – szólt rá, aztán megdöbbent.
- Szóval… hátrahagytak téged? Árva vagy? – kérdezte óvatosan, majd elgondolkodva állára tette kezét - Szerintem hülyeséget mondasz. Igenis kell a család, és a család nem feltétlenül vérrokont jelent.
Mondhatni, nem is tudja eldönteni, neki itt ki is a családja. Az öregek Rukongaiban, vagy… Chiyo?
10
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Murasaki Yumiko Dátum 2021. Jún. 06, 18:31:09 »
A kapitány válaszára először kissé meghökkenek, de hamar el is oszlik, így arcomon egy pillanatra lehetett csupán kivehető. Bár nem is tudom, miért vagyok meglepve, nem mintha a legszorgosabb népségnek hittem eddig is a Goteit. Csak azt gondoltam volna, hogy legalább, aki vezető rangra emelkedik, az nem így kezdte. Ha ez a mentalitás gyakoribb, mint hittem, akkor talán nem is kellene annyira féltenem a húgomat, mikor alkalom adtán meglátogat. Nem mintha abban a helyzetben lennék, hogy kioktathassak bárkit is, nekem sem tetszene, ha egész nap az unalommal kellene küszködnöm egy eseménytelen őrség alatt. Ha a fuvolámon játszanék, akkor csak kiadnám a helyzetemet az ellenségnek. Na nem mintha a horkolással nem ugyan ezt tenné.
A zár feltörés kérdésére is csak annyit tudnék felelni, hogy maximum berúgni tudnám, de erre a feladatra van a csapatban más is, aki sokkal lelkesebb rá.
A könyvtárban a többiek első hangzásra hasznos dolgokat találnak. Némelyikről el sem hiszem, hogy ilyen könnyen ráleltünk és nem őrizik jobban az ilyen információt. Vagy tényleg ennyire felelőtlenek, vagy pedig álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer egy csapat álnyúl ilyen könnyedén végig masírozik a saját főhadiszállásukon.
- A jövő kapuja utalhat az aranytojásra, a kacsák főnöke azt hívta a jövőjüknek. – Teszem hozzá az Aleda által talált talányra.
- Takahashi-kun, azt mondtad, neked már egyszer kinyílt a tojás. Van ötleted, hogy akkor mi lehetett a kulcs?
Arra emlékszem csupán, hogy nála volt utoljára, mielőtt elvesztettük az eszméletünket, de ha használt is rajta valamilyen tárgyat, azt nem láthattam.
- Ha a tojás nélkül ez a világ nem létezik tovább, akkor mi történik, ha elpusztul a tojás? Visszakerülünk a saját világunkba, vagy mi is ebben a világban pusztulunk?
Ha egy mód van rá, nem szeretném kipróbálni. A talált információk egyelőre inkább kérdésekhez, semmint válaszokhoz vezetnek. Ha a tojás átjáróként működik, és a kinyílása tényleg összeköt világokat, akkor annál több indok arra, hogy nekünk kell visszaszerezni és nem kacsákra vagy nyulakra hagyni. Jobb esetben csak egy újabb kerületet kell hozzáadni Rukongaihoz, amit beszélő állatok laknak. Rosszabb esetben pedig akár egész Soul Societyre is átterjedhet ennek a helynek a furcsa szabályai és minden lélek állat testben ragadhat. Előbbi nem különösen izgatna, eddig is hallottam pletykákat elátkozott klánokról, akiknek tagjai hasonló alakba kényszerültek büntetésként, de én nem akarok ezek közé tartozni, az enyém már így is elég átkozott.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10