Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Témák - Fuchida Ayumi

Oldalak: [1]
1
Karakura / Szárnnyal és anélkül
« Dátum: 2016. Dec. 08, 23:10:38 »
Szárnnyal és anélkül

Nem is gondoltam, hogy Ayuta nélkül, de mégsem egyedül az Emberek Világába megyek járőrözni. Nincs jó emlékem ezzel kapcsolatban. Remélem, most semmi ahhoz hasonló nem történik. Lényegében, mint gyakornokféleségként vagyok jelen, de mégis eléggé hosszú pórázra vagyok engedve. Oly annyira, hogy mire átértünk felügyelőmnek hűlt helye. Valami olyasmit mondott, hogy el kell intéznie valamit, de jön vissza. Elég hamar teljesen egyedül lettem hagyva.
Nekem az Emberek Világa olyan furcsa. Nekem, aki a Lelkek Világában született és él. Volt olyan társam, aki korábban ebben a Világban élt, ők már egyszer megtapasztalhatták, hogy milyen a halál. Azonban, ha a Lélek meghal, akkor eltűnik. Mondják, hogy lehet, hogy ebbe a Világban újjászületik, de akkor már nem lesz ugyan az. Így, úgy gondolom, hogy ha ez igaz is, akkor a személye elvesztésével, akit megismerhettünk az tényleg meghal. Én biztosan kétszer összetörnék, ha Ayuta meghalna és adott esetben itt találkoznék vele, de ő már nem Ayuta lenne. Valamint nem igazán hallottam ilyen találkozásokról. Egyáltalán nem lehet könnyű.
Valahogy az itteni Emberekkel nem igazán tudok azonosulni. Számukra én biztosan a megtestesült Halálangyala lehetek. Egyáltalán nem látnak engem, sőt semmit, amit a Világomból származik. De ezért nem nézem le őket, mert ez a természetes. Egy kicsit el is szomorít, hogy ekkora a különbség, de mégis az itt tapasztalt nyüzsgés olyan erőt ad, ami tovább viszi a lépteimet és mosolygásra késztet. Még így estefelé is, mikor a legtöbben fáradtak. Köztük könnyeden sétálgatva, mosollyal az arcomon és csukott szemmel átadom magam ennek a nyüzsgésnek. Kicsit olyan vagyok, mint egy láthatatlan Szellem, aki elsuhan, vagy éppenséggel egy elsuhanó Angyal szárnyak nélkül.
Tényleg olyan jó ez a nyugodtság. Remélem, nem zavarja meg semmi sem. Legalábbis nem olyan, aki ellen használnom kellene a kardomat. Ekkor viszont valami érdekeset érzek, ezért megtorpanok, és szememet felnyitva a hátam mögé tekintek.


2
Nem Játékos Karakterek / Fuchida Ayuta
« Dátum: 2016. Okt. 20, 18:55:47 »

NÉV: Fuchida Ayuta
SZINT: Ayumi-val megegyező
LÉLEKENERGIA PONT: Ayumi-val megegyező
KASZT: Shinigami (Halálisten)
CSALÁD:
    ● Apa: Fuchida Hiraku
    ● Anya: Fuchida Ishiko
    ● Nővér: Fuchida Kaiya
    ● Nővér: Fuchida Noriko
    ● Ikerhúg: Fuchida Ayumi
    ● Húg: Fuchida Michie
    ● Öcs: Fuchida Kento
NEM: Férfi
MAGASSÁG: 176 cm
VÉRTÍPUS: B
LÉLEKENERGIA SZÍN: Fehér
SZÜLETÉSI DÁTUM: Március 18
KOR: 40 éves, de 18 évesnek látszik
    ● Emberként: 0 év
    ● Lélekként: 40 év
AVATÁR:
    ● Zen (Akagami no Shirayukihime)

KINÉZET:
Rövid fehér haj, gyönyörű kék szemek, sármos arcberendezés. 176 cm magas és 18 évesnek néz ki. Vékony, de mégis férfias testalkat. Edzett, de nem túledzett teste igen mozgékony és jó reflexekkel rendelkezik. Világos bőrszíne van. Átlagos Shinigami ruhát hord, de imádja a lovagias köpenyt, mint kiegészítőt, melynek a színe sötétkék, világos szélekkel és összekötőszalaggal.

JELLEM:
Mondhatjuk, hogy húgának szöges ellentéte? Bátor, merész, olykor vakmerő. Szeret belevágni az ismeretlenbe, és természeténél fogva vonzza a bajt. Sosem rossz szándék vezérli, és nem is akar konkrétan rosszat cselekedni. Imádja a kalandokat és a folyamatos mozgást, éppen ezért nem szeret egy író asztal mögött görnyedni. Nem tud sokáig egy helyben ülni. Kardforgatásban a legjobb és szereti is csinálni. Leginkább saját erejében bízik, és kardjának szellemével teljes az összhang, még akkor is, ha nem mindenki ellen akarja bevetni Zanpakuto-jának képességét. Ami által jobban szeret úgy harcolni, hogy kardja hüvelyében marad. Erősen él benne a védelmező ösztön, és kiáll mások mellett. Támogatja és védelmezi a számára fontos személyeket. Kedvesen bánik másokkal.


Fuchida Ayuta vagyok. Könnyen gondolhatod, hogy úgy sem tudok újat mondani, amit már Ayumi-nál nem tudtál meg. Ennek az igazságát majd döntsd el magad.
Családom birtoka a határon helyezkedik el, de a határ rossz oldalán. Ezért a nemesebb vérűek nem is vesznek minket számításba. Mégis hasonlítunk rájuk. Apám a család feje, és mivel én vagyok az első szülött fiú, ezért nekem kell majd a család új fejévé válnom. Ezért sokat kell tanulom, amit ki nem állhatok. Sosem szerettem papírokat intézni, kiöltözve fogadásokra menni, vagy csak simán egy író asztal mögött üldögélni. A kaland és a vívás sokkal jobban érdekelt. Apám pedig mindenféleképpen azt szeretné, hogy én legyek a következő családfő, még akkor is, ha lenne a családban más pályázó is. Talán alkalmasabb is. Már csak az iker babona miatt is. Ha kibújhatok ezen felelősség alól, akkor azt Ayumi-nak köszönhetem. Ő sokkal jobban tud tanulni, ezért is szeretem inkább rá hárítani a dolgokat.
- Ayuta! Apa le fog szidni, hogy megint nem csinálsz semmit.
- De nem akarom. Nézd, tisztára kipattogok tőle. Meg te sokkal jobban megcsinálod. Nem csinálod meg az enyémet? Neked jobban megy.
- Rendben.
- Király! Akkor én le is dőlök.
- De ez nem jó…
Mindig elmondja, hogy ez nem helyes, de mindig megcsinálja nekem. Egy szuper húgom van. Míg ő ebbe, Én addig a kardforgatásban jeleskedem. Egy igazi férfinak tudnia kell bánni a karddal, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret. Ez szerintem sokkal értelmesebb, mint hivatalos dokumentumok felett görnyedni. Apa is nagyon jó benne, felnézek rá, és tényleg élvezem ezeket az edzéseket. Egy nap majd képes leszek felülmúlni őt, és büszke lehet majd rám. Ayumi kezébe tényleg nem áll jól a kard, és gyakorlásaink során, mindig hatalmas fölényű győzelmet arattam felette. Mivel magasabb a lélekenergiánk, ezért neki is meg kell tanulnia. Én alig várom, hogy felébredjen bennem az erő, mert bátyjaként nekem kell megvédenem őt. Születésnapunkra Bácsikánktól egy igazi kardot kaptunk, amivel nem is olyan elképzelhetetlen az erőfelébredés. Kiugrottam a bőrömből, és büszkén mutattam mindenkinek. Ezzel mégiscsak komolyabban vesznek majd, mint egy fakarddal. Még ha nem is volt túl könnyű forgatnom. Inkább elhúzott, mert nem rám lett szabva.
Mivel sosem tudtam megülni a fenekemen, ezért mindig mentem felfedezni és Ayumi-t is vittem magammal, de ő mindig olyan bátortalan volt, pedig valójában van olyan ügyes, mint Én. Mint mikor felmásztunk a kőkerítésre. Míg Én úgy egyensúlyoztam, hogy akár a macska is megirigyelhette volna, addig Ayumi négykézláb próbált nem leesni.
- Ayuta az nagyon veszélyes. Én nem tudok úgy végigsétálni, mint Te.
- Gyere Ayumi! Nem kell félned, itt vagyok veled. Gyere!
Visszaszaladtam hozzá, de megcsúsztam és elkezdtem lefelé zuhanni. Nagyon meglepett, de valójában Ayumi arca váltott ki aggodalmat belőlem. Hirtelen felpattant és szaladt hozzám azzal a kétségbeesett ábrázattal, de esélye sem lett volna elkapni. Egyszerűen leestem a bokrok közé.
- AYUTA!!! AYUTA!!!
- Megvagyok! Nincs gáz! … De csak végig tudsz rajta menni nem igaz?
Dugtam ki a fejemet a bokorból és jól kinevettem. Persze tele voltam horzsolásokkal, karcolásokkal és plezúrokkal, de szerencsémre a bokor elég jól felfogta a szabadesésemet. Ilyenkor mindig Ayumi-t tartom szem előtt, sosem magamat. Inkább én sérüljek meg, mint Ő. Én mégis csak fiú vagyok, míg Ő egy gyenge lány. Meg a sérülések mindig menők. Még a kötések is, mert akárhányszor megsérültem mindig el is lettem látva. Anya látta el ezen feladatot, majd később Ayumi is megtanulta, és később ő maga a helyszínen rakott helyre. Ezzel az esettel is bebizonyítottam, hogy ő maga is végig tudna rajta menni simán, ha fele olyan bátor és vakmerő lenne, mint Én.
Édesanyám a világ legszebb és legcsodálatosabb nője. Apámra felnéztem és csodáltam, míg Anyámat feltétlen szeretettel imádtam. Főzni nem szerettem, de a figyelméért szívesen harcoltam. Bár Ayumi-val szemben nem kellett, sőt még noszogattam, hogy Ő is hívja fel magára a figyelmet. Minden félét gyűjtöttem és a legszebbeket neki mutattam meg másodjára. Csupán azért másodjára, mert mindig a velem lévő Ayumi volt az első. Anyámnak tényleg hatalmas türelme is volt hozzánk mindig. Nővéreim már elkeltek, engem családfőnek szánnak, ami azzal jár, hogy valamelyik lány unokatestvéremet kellene elvennem, de Ayumi-val szemben semmilyen elvárás sincsen. Az átok miatt nem értékelik őt. Bárki bármint mond, Ayumi nagyon is értékes személy. Már csak azért is, mert az ikerhúgom. Szerintem nyugodtan lehet mondani, hogy ő a komolyabb és felelősségteljesebb énem, akit én védelmezek. Nem engedem, hogy más rossz szót szóljon rá vagy bántsa.
Azon az estén is így akartam cselekedni. Akkor az ikerátok babonás hatása megmutatkozott. Nem is sejtettem még, hogy egy csillagnézős kiszökésből ekkora baj keveredhet.
- Átok ikrek! … Azt hittétek, hogy nyugodtan élhettek? Pusztuljatok!
- AYUTA!
- AYUMI!
- Vagy elég csak a fiút, a lányt eladhatnánk valami gazdag fiúnak, rabszolgának. Miután már kiszórakoztuk magunkat. Mit szóltok fiúk?
- NE! ENGEDJÉTEK EL A HÚGOMAT!
- AYUTA!!
Csak egy gyerek voltam. Furcsa férfiak kerítettek be minket és nem voltam elég erős ahhoz, hogy cselekedjek. Olyan erősen ütöttek meg, hogy egyből a földre kerültem, ahol megrugdostak. Húgom kezét sem tudtam megtartani. Az egyikük elrántotta és mocskos kezével arcát megragadva durván forgatta és méregette. A düh, harag és a mérhetetlen tehetetlenség töltötte meg a fejemet. Miért vagyok ilyen gyenge? Nem engedhetem, hogy bántsák Ayumi-t! Miért nem tudom megvédeni?
- Fel kell állnod, és harcolnod kell, hogy megvédhesd! Ha csak azon siránkozol, hogy gyerek vagy és ezért gyenge a felnőttekkel szemben, akkor azzal nem tudod megmenteni.
Hirtelen minden, mintha megfagyott volna. Mintha megállt volna az idő. Egy lélegzetelállítóan szép fehér róka jelent meg előttem, és beszélt hozzám. Hangja megnyugtatóan édesen csenget. Kettőt pislogtam és egy erdő közepén, egy mezőn találtam magam, a róka mögött pedig egy hatalmas almafa terebélyesedett, szép piros almák lógtak. A fa mégsem volt teljesen a füves mező közepén, mert egy nagyobb patak kacskaringózott ott. A fától nem messze volt, és pont mellette volt egy átvezető híd is, hogy biztosan száraz lábbal tudj átkelni rajta. Az egész olyan volt, mintha hirtelen egy álomba csöppentem volna. Azzal a különbséggel, hogy elég csúnyán meg voltam verve és tényleg mindenhol sajogtam.
- Elájultam? … Hol vagyok?
- Hisz erre vágytál nem? Harcolni szeretnél. … Akkor én megadom hozzá neked az erőt. … De csak akkor, ha felállsz és küzdesz! Ha harcolsz, hogy megmentsd! Ha nem inogsz meg, mikor akadályba ütközöl! Ha előre tekintesz! … Akkor leszek az erőd! Leszek a pengéd!
- Akkor jól sejtettem, hogy elájultam. De akkor nem értem miért fáj még mindig mindenem. … Egyébként nem igazán feleltél a kérdésemre. Ugye tudod? … Még a nevedet sem árultad el.
- Úgy gondolod képes lennél meghallani?
- Eddig is jól hallottalak. … Én Fuchida Ayuta vagyok. Szeretném, ha segítenél nekem. Te a bennem szunnyadó erő vagy, igaz? Segíts megmenteni Ayumi-t! Ha nem teszek semmit, akkor megölhetik! Kérlek, segíts nekem! … Kérlek, áruld el a neved…
- Elárulom. De nem riadhatsz meg semmitől! Haladj mindig előre! A tehetetlenség lánca már nem tart vissza! Erőt adok neked, hogy harcolj! Kiáltsd a nevem, hogy mindenki hallhassa!
- KITSUNE TOGE!!!
Éreztem szinte, ahogyan valami megmagyarázhatatlan erő felébred bennem. Mintha magam új életerőre kapnék. Éreztem, ahogyan az energia is árad belőlem és körülöttem. Egy igazi nagy kardot tartottam a kezembe, ami számomra nem volt sem túl elnagyolt, sem túl nehéz. Furcsa módon tökéletes volt a számomra. Bárki, akit sikerült megvágnom, az iszonyatos fájdalommal kezdett el ordítani. A kardom által okozott vágott seb körül a bőr elszíneződött.
- Mocskos kölyök! Mérgező pengéjű Zanpaktou-d van? Nem baj, akkor csak megöllek, mielőtt megvághatnál vele!
Elengedte Ayumi-t. Reméltem, hogy elszalad, de túl jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, nem fog engem egyedül hagyni. Nincs más választásom, mint legyőzni. Megint én sodortam őt veszélybe. Hiába harcoltam a késével megvágott, többször megütött, és úgy tűnt, hogy a kapott erő egyszerűen elhagyott. Valószínűleg még nem voltam felkészülve erre. Szörnyű volt látni Ayumi riadt arckifejezését, mikor összeestem előtte. Alig tudtam eszméletemnél maradni, ám mintha csak kipattantak volna a szemeim, és csak úgy ámultam azon, amit láttam. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik. Ayumi ereje is felébredt és olyan szélvihart kavart, hogy mindenkit elrepített vele. Vérző nyitott szájjal tudtam csak nézni, mert nem akartam hinni a szememnek. Ráadásul olyat rájuk kiáltott, hogy én is belerezzentem. Nem is tudtam, hogy Ayumi ilyenre képes. Feltápászkodtam és kardomat megragadva álltam ikerhúgom mellé. A férfiak pedig inkább visszavonulót fújtak. Büszke vagyok Ayumi-ra. Az erőnk felébredése egy szuper dolog, de magával vonzott még valamit, ami nem volt más, mint a tanulás. Mert kénytelenek voltunk beiratkozni a híres, neves Shinigami képző akadémiára… Ami nem von mást magával, mint még több értelmetlen dolog tanulását. Kellett ez nekem? Persze voltak szuper edzések és valóban szinte rám szabott órák, de a legtöbb nem ilyen volt. Ayumi-ról puskáztam a teszteket is. Kardom szellemével pedig úgy érzem egészen jó csapatmunkát sikerült kifejlesztenünk. Mint kiderült nem is méreg, hanem inkább növény típusú Zanpakuto-m van. A mérgező növény mérge okozza a méreghatást, mellyel megmérgezhetem azt, akit megvágok. Sokszor jártam a belső világomban. De szükségem is van rá, ha a képességemet a legjobbra fejleszthessem, és akár rekordidő alatt elsajátítsam a második szintjét. Akkor aztán senki nem nézhet le minket Ayumi-val.
Mivel ki nem állhattam az elméleti órákat, így úgy lógtam, ahogy tudtam. Én aztán nem fogok egy tanteremben unalomtól fuldokolva ücsörögni. Ez persze azt is magával vonta, hogy a tanárok az őrületbe kergettek. Akkor is éppen menekültem az egyik elől. Pont az első emeleti teraszfolyosóra ugorva akartam tovább menekülni, mikor is a korláton átugorva majdhogynem összeütköztem egy vörös hajú szépséggel. Méregzöld szeme annyira megbabonázott, hogy nem tudtam róla levenni a tekintetemet. Mintha a szívem is kihagyott volna egy ütemet. Sikerült a földre is leülnöm, és csak felfelé bámulni tudtam a lányra.
- FUCHIDA AYUTA!!! AZONNAL GYERE VISSZA!
- Bocsásson meg!
Ezzel felpattantam és rohantam tovább, de természetesen egy kedves mosolyt ejtettem felé. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Megtudtam, hogy vendég előadó, és nekem is van vele órám, ráadásul nem is elméleti, hanem pont gyakorlati óra. Komolyan, még lepkét is fogtam volna örömömben, egészen addig, míg Ayumi le nem sújtott azzal, hogy Démonmágiáról van szó. Abba vagyok ám igazán gyenge. Viszont, ha csak így is, de vele akartam lenni. Még akkor is, mikor megtudtam, hogy bizony a Nemesebbek közé tartozik, így lényegében esélyem sincsen. A totális lenézésre számíthatok, de elhatároztam, hogy ennek ellenére sem fogom feladni. Meg fogom hódítani ezt a csodaszép lányt.
Annyira természetes volt számomra, hogy mindent Ayumi-val csinálunk. Az Akadémián is egyszerűen egyértelmű volt, hogy bennünket párba osztottak gyakorolni, és a csapatfeladatoknál is mindig együtt voltunk. Lehet azért is, mert egymás gyengeségeit jól kiegyenlítettük. Magától érthető volt a dolog egészen addig, a bizonyos Emberek Világában történő gyakorlatig. Még tőlem teljesen idegen módon könyörögtem is, hogy had mehessek vele, mindez mit sem számított. Senkit nem érdekelt. Ayumi hiába próbált megnyugtatni, hogy nem lesz baj, egyszerű feladat, de nekem szörnyű előérzetem volt. Nem tudtam megnyugodni. Volt is okom rá. Megszakadt velük a kapcsolat. Nem tudom mennyi idő telt el, de egy évezrednek tűnt. Amikor megláttam Ayumi-t, akkor a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. A teste remeget, és átölelve elsírta magát. Soha többet nem engedem el egyedül. Akkor, egyedül ő maradt életben. Elmesélte, hogy mi történt akkor. Kicsit hihetetlennek is hatott, hogy az Arrancar életben hagyta, de hálával tartozok neki. Még ha ki nem állhatom a fajtáját.
Csodával határos módon mindketten sikeresen elvégeztük az akadémiát, és hivatalosan is Shinigami-k lettünk. Alig vártuk, hogy megkapjuk, hogy melyik Osztagnál kell majd jelentkeznünk szolgálatra. Én titkon reménykedtem, hogy a 12. osztag lesz az, ahol Hanabi is szolgál. Mégis csak kell nekik egy erős személy, aki megvédi a tudósokat a támadástól, nem? De leginkább azt szerettem volna, ha egy osztagba kerülünk Ayumi-val. Az, hogy melyikbe, az már kevésbé számított ilyen szempontból. Majd úgy is szívesen magamra vállalom, hogy a 12. osztaghoz vigyem a különféle jelentéseket.
- Megjöttek! Megjöttek!
Éppen Michie-vel játszottam, amikor Kento jött, hogy megjöttek a leveink. Nyakamban Michie-vel mentem Ayumi-hoz, akinek már a kezében voltak a leveleink.
- Éppen itt volt az ideje. Ajánlom nekik, hogy egy osztagba osztottak minket.
- Én is hagy nézzem meg!
Letettem Michie-t, majd Ayumi-val szemben magam is leültem és átvéve a sajátomat kezdtem el bontani. Hatalmas izgalom töltött el, még ha kívül ez annyira nem is látszott. Megszületett a végeredmény. Egy osztagba kerültünk, ami nem más, mint a 9. osztag.


Neve: Kitsune Toge (Rókatüske)
Fajtája: Növény
Shikai parancsa: Sase Kitsune Toge (Szúrd át Rókatüske)

Shikai kinézete: Lovagi kard. Méregzöld, arany díszítéses hüvelyben, méregzöld színű markolattal, arany díszes keresztvassal, ezüstösen fénylő pengével. 

TÁMADÁSOK:
Chimei Dokueki (halálos méreg): Vágáson alapuló technika. Csak akkor hatásos, ha a pengémmel sikerül megvágnom az ellenfelet. Amennyiben sikerül, akkor a seb körül elszíneződik a bőr, ami iszonyatos fájdalmat okoz. A bőrelszíneződés minden esetben egyforma, a seb körül 2 cm-es körben történő vöröses-lilás elváltozás. Valójában kis dózisú halálos mérget juttatok az ellenfél testébe. Minél több vágást okozok neki, annál rosszabb bőrbe kerül, a fájdalmas vágáson túl. Elkezd szédülni, kettős látása lesz, fejfájás, hányinger, gyomor bántalmak, gyengeség, koordinációs és beszédzavar, ájulás és végső elalvás a halál biztos jele.

Ru-tsukase (gyökérbéklyó): Egy lekötöző technika, mely során a földből gyökerek törnek elő és kötik béklyóba az áldozatot. Ördög hurok effektust mutat, miszerint minél jobban mozog, annál jobban tekeredik és folytja meg az áldozatot. Csak itt az ellazulás nem opció. A technika időalapú, így addig áll fenn, míg az le nem jár, vagy míg az áldozat meg nem fullad. (Az ellenfél és a saját LP-m aránya határozza meg. Ha az enyém a kétszerese, vagy attól több, akkor 4 körig aktív, ha nagyjából megegyező (+- 5000lp), akkor 2 körig, ha kevesebb, akkor 1 körig aktív). Feltörésének módszere, ha valaki le tudja vágni az áldozatról, vagy egy mozgást nem igénylő, tűz alapú technikát fordít a gyökerek vagy indák ellen.



Kardtechnikák és vívás
Kaland
Új dolgok felfedezése
Család (Ayumi)
Kardszellem, belső világ
Semmittevés és pihenés
Sorsszerűség
Egy helyben ülés
Tanulás
Démonmágia
Másnak túl nagy fájdalmat okozni
Nemesek
Babona
Haszontalan dolgok


3
Shinigami / Fuchida Ayumi
« Dátum: 2016. Júl. 22, 22:58:05 »


Név: Fuchida Ayumi
Kaszt: Shinigami (Halálisten)
Család:
Apa: Fuchida Hiraku
Anya: Fuchida Ishiko
Nővér: Fuchida Kaiya
Nővér: Fuchida Noriko
Báty: Fuchida Ayuta
Húg: Fuchida Michie
Öcs: Fuchida Kento
Nem:
Magasság: 166 cm
Vértípusa: B
Lélekenergia szín: Fehér
Születési dátum: Március 18
Kor: 40 éves, de 18 évesnek látszik
Emberként: 0 év
Lélekként: 40 év




Hosszú fehér haj, gyönyörű kék szemek. Édes, és aranyos mosoly. Vékony, már-már törékenynek látszó testalkat, világos bőr. Átlagos Shinigami ruhát hord, de nagyon szereti a szoknyát, a hosszú zoknit, valamint a bő, vállra lehúzható felsőt. 166 cm-es magasságával középmagasnak mondható. Hiába negyven éves, mégis alig néz ki tizennyolcnak.




Csendes, szorgalmas és kedves. Ha nem szólnak hozzá, akkor nagyon félénken kezd el beszélgetni bárkivel. Nehezen nyíl meg másoknak, nagyon visszahúzódó. A rábízott feladatot nagyon precízen és pontosan csinálja. Nem egy kapkodó idegbeteg, sokkal inkább lassabb és megfontoltabb, de mindig elkészül időben. Már csak azért sem kapkod, mert akkor mindent elront, és ügyetlenkedik. Nagyon szorgalmas. A bonyolult feladatokat hamarabb és jobban átlátja, mint az egyszerűeket. Amit könnyen meg tud oldani, az már gyanús. Szereti egy kicsit túlbonyolítani a dolgokat. Kedves és előzékeny. Szívesen segít másoknak, ahogy csak tud, vagy akár erején túl is. Nagyon érzékeny, de nem szokott sírni. A hozzá közelállókat maga elé helyezi és mindent megtesz értük. A családját és annak minden tagját szereti, de legfőképpen ikertestvérét, akivel szinte mindent együtt csinálnak.




A nevem Fuchida Ayumi. Családommal egy nagyobb birtokon élek Soul Society és Rukongai határán. Lényegében a Peremvidék szélén élünk. Családunk nem számít nemesi családnak, mégis befolyásos családok agglegényei választanak családunkból menyasszonyt. Azért mert különleges genetikai adottságokkal rendelkezik a családunk. Fehér haj, világoskék szem. Azonban ezt csak nehezen tudjuk tovább örökíteni. Édesapám és édesanyám másodunoka testvérek. Édesapám, Fuchida Hiraku a család feje, bár nem túl nagynak számít a családunk, de nekem az a szokványos, hogy akikkel együtt lakom és élek, azoknak mind fehér haja és kék szeme van, éppen ezért számomra ez nem különleges. Nagyon szeretem a családomat. Van két idősebb nővérem, akik már megházasodtak. Fuchida Kaiya az idősebbik nővérem és Fuchida Noriko a fiatalabbik. Mindketten, nagyon befolyásos család új úrnői lettek. Lélegzetelállítóan szépek, okosak, megbízhatóak, hűségesek, és fiú örököst tudnak adni párjuknak, ezért is választották őket. Én egy kicsit csavarosabb vagyok, ugyanis van egy ikerbátyám. A neve Fuchida Ayuta, és ő lesz a család következő feje. Nagyon kedves, de kicsit felelőtlen is. Nem tud sokáig egy helyben maradni. Szeret mászkálni, rohanni, és legfőképpen bajba keveredni. Én meg pont olyan vagyok, aki mindig kihúzza a csávából. Utál tanulni, de apa mindig tanítja, mert azt akarja, hogy olyan bölcs és okos legyen, mint ő. Ugyanis családunk kereskedelmi ügyekkel is foglalkozik, és fontos szerződések megszervezésével. Mindig bölcs és megbízható család voltunk, akikre mások akár az életüket is rábíznák. Így Ayuta-nak sokat kell tanulnia és tudását a legjobban kell űznie, ha tényleg a család következő feje akar lenni. Azonban ő gyakran eljátssza a hősi halált, és mivel engem jobban érdekel a dolog, ezért inkább én szoktam megcsinálni helyette.
- Ayuta! Apa le fog szidni, hogy megint nem csinálsz semmit.
- De nem akarom. Nézd, tisztára kipattogok tőle. Meg te sokkal jobban megcsinálod. Nem csinálod meg az enyémet? Neked jobban megy.
- Rendben.
- Király! Akkor én le is dőlök.
- De ez nem jó…
Ez persze nem igaz a kardforgató edzésekre. Egy igazi férfinak meg kell tanulnia bánni a karddal, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret. Apával rendszeresen edzettek, és volt, hogy én is kezembe vettem a fakardot, hogy megtanulhassak pár mozdulatot. Persze Ayuta mindig legyőzött. Sajnos a kardforgatásban kevésbé voltam ügyes. Én magam miért is vettem részt ezeken? Egyszerűen azért, mert a családban mindenkinek magasabb a lélekenergiája az átlagosnál, és volt már olyan, akinek felébredt a lelkében szunnyadó erő. Születésnapunkra Bácsikánktól kaptunk egy-egy kardot, aminek leginkább Ayuta örült. Apa viszont haragra gerjedt miatta. Ayuta öröme miatt nem vette el tőlünk a különleges kardokat, de ezért sosem bocsájtott meg a Bácsikánknak. Ezek a kardok ugyanis egy hozzánk hasonló ikerpáré voltak, akikben felébredt az erő. Mindenesetre mindig magunknál tartottuk és igyekeztünk megtanulni bánni velük.
De ugyan úgy belevisz a rosszba, mikor felmásztunk a kőkerítésre. Ő olyan ügyesen sétált, mint egy macska, én meg négykézláb próbáltam nem leesni.
- Ayuta az nagyon veszélyes. Én nem tudok úgy végigsétálni, mint te.
- Gyere Ayumi! Nem kell félned, itt vagyok veled. Gyere!
Visszaszaladt hozzám, de megcsúszott és elkezdett lezuhanni. A vér is megfagyott bennem, akkor hirtelen felpattantam és szaladtam hozzá, de esélyem sem lett volna elkapni őt. Letérdeltem és a nevét kiabáltam, miközben néztem lefelé.
- AYUTA!!! AYUTA!!!
- Megvagyok! Nincs gáz! … De csak végig tudsz rajta menni nem igaz?
Dugta ki a fejét a bokorból és jól kinevetett. Persze tele volt horzsolásokkal, karcolásokkal és plezúrokkal. De ő már csak ilyen. Nem igazán figyel a saját testi épségére, de mindent elkövet, hogy engem védelmezzen. Én sokkal óvatosabb vagyok, de mindig rávesz az ilyenekre, de mindig ő sérül meg, mert inkább rám figyel, én meg aggódhatok érte. Mindig van nálam fertőtlenítő és ragtapasz, hogy ezeket már a helyszínen orvosolhassam. Édesanyám, Fuchida Ishiko megtanította nekem. De nem ez az egyetlen dolog, amit megtanított. Míg Ayuta-t apa a férfias dolgokra tanította, addig engem anya a nőies dolgokra, mint az ápolás, főzés, takarítás, szövés és varrás. Mindig mondta, hogy Ayuta folyton meg fog sérülni ezért nekem kell ellátnom a sebeit, és megvarrnom az elszakadt ruháit. Persze Ayuta-t is be akartuk vonni a főzésbe, de mindig elmenekült. Sokkal inkább arról volt szó, hogy azért volt ott, hogy anya rá is figyeljen, vagy rá még jobban. Leginkább, amit gyűjtött, azt mindig anyának is megmutatta. Anyának hosszú és csillogó haja elképesztő, mosolya szép és elbűvölő, és rengeteg szeretet lakozik benne. Olyan csodálatosan gyönyörű, a nővéreim is nagyon szépek, én kevésbé érzem magam annak mellettük. De hogy miért is vagyok másabb? Az az ikertestvérem miatt van. A családunkban nem megszokott, hogy ikrek születnek, és nem is jó ómen, ugyanis úgy tartják, hogy a családunkat megátkozták. Egy boszorkány megátkozta, hogy a családunkban ne születhessen ikerpár, vagy ha születik is, akkor azok csak káoszt és pusztulást okozzanak. Ezen históriát erősítette, hogy régen született egy fiúikerpár, akik megőrültek és majdnem romlásba döntötték az egész világot. Hatalmas lélekenergiával rendelkeztek és a lélekölőkarjaik is pusztító erővel bírtak. Tervük megvalósításában megakadályozták őket és szörnyű halállal haltak meg végül. Ez az esemény nagy szégyenfoltot hagyott a család hírnevén, vagyis inkább a családban születő ikreken. Mások ujjal mutogatnak ránk, néha olyanok is, akik nem is tudják, hogy miért. De elég sokan ismerik azt az esetet. Mint kiderült Apa azért haragudott, mert ennek az ikerárnak a Zanpakuto-ját kaptuk mi meg a Bácsikánktól születésnapi ajándékként. Mi viszont kicsit sem vagyunk olyanok, és ezt a család is tökéletesen látja és el is fogadnak és szeretnek bennünket. De mások nem így voltak vele. Ezért történt meg velünk az a borzalmas éjszaka. Ayuta-val kiszöktünk, ugyanis a nagy fánál akartuk megnézni a csodálatos csillaghullást. Azzal nem is volt baj, de mikor hazafelé indultunk, akkor furcsa férfiak állták utunkat és vettek bennünket körbe. Ayuta szorosan fogta a kezemet, de esélyünk sem volt elszaladni.
- Átok ikrek! … Azt hittétek, hogy nyugodtan élhettek? Pusztuljatok!
- AYUTA!
- AYUMI!
- Vagy elég csak a fiút, a lányt eladhatnánk valami gazdag fiúnak, rabszolgának. Miután már kiszórakoztuk magunkat. Mit szóltok fiúk?
- NE! ENGEDJÉTEK EL A HÚGOMAT!
- AYUTA!!
Csak gyerekek voltunk. Ayuta-nak esélye sem volt a felnőttek ellen. Úgy megütötték, hogy azonnal a földre került, és megrugdosták. Engem korábban kitéptek a kezéből és szorosan megragadták az arcomat és ide-oda forgatták a fejemet. Azonban valami furcsát éreztem. Egy érdekes szellő csapott meg és az egyik férfi repült egy hatalmasat. Ayuta egy nagy karddal a kezében állt egyedül. Akit pedig megvágott a kardjával, az iszonyatos fájdalomtól kezdett el ordítani. A seb körül a bőre teljesen elszíneződött.
- Mocskos kölyök! Mérgező pengéjű Zanpaktou-d van? Nem baj, akkor csak megöllek, mielőtt megvághatnál vele!
A földre löktek és kést rántottak. Ayuta nagyon hősiesen megpróbált helyt állni és elém állva próbált védelmezni, de késsel megvágták és csúnyán meg is ütötték. Előttem a földre esett. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Teljesen kétségbeestem. Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak azt tudtam segíteni és megvédeni akartam a testvéremet. De az én nem vagyok jó kardforgatásban. Ayuta-t is egy pillanat alatt legyőzték… Akkor viszont megjelent egy gyönyörű pillangó. Kinyújtottam a kezemet és rászállt.
- Szeretnél az ikertestvérednek segíteni?
- Te beszélsz?
- Igen, mert én a lelked egy része vagyok. Segíthetek neked.
A környezet teljesen megváltozott. Az fehér füstös helyen voltam ahol mindent láncok hálóztak be. Vajon ez lenne a lelkem belső világa?
- Mindössze a nevemen kell szólítanod engem… Akkor kölcsönadom az erőmet, mellyel segíthetsz a testvérednek úgy, ahogy ő megpróbált segíteni rajtad.
Elgondolkoztam, hogy mégis mi lehet a neve? Lelkem pengéjének neve? Mi lehet az? De mintha egy villámcsapás lett volna. Mintha megvilágosodtam volna…
- RENKETSU KAZE!!
Kiáltottam, és előrántottam oldalamról a kardomat mely egy időben megváltozott. Egy vízszintes suhintással, olyan vihart keltettem, hogy csak úgy elrepültek az emberek. Mindegyiken kisebb-nagyobb vágások jelentek meg. Ayuta is elkerekedett szemekkel nézett rám.
- MENJENEK EL! HAGYJANAK BÉKÉN MINKET!
Kiabáltam rájuk, és Ayuta is felállt mellém. A férfiak pedig inkább visszavonultak. Szűrnyű volt az emberi gonoszságot megtapasztalni, és hogy így ránk támadnak. Teljesen ártatlan gyerekek voltunk, és mindössze egy buta babona miatt kellett ezt megtapasztalnunk. De mindkettőnkben felébredt egy erő, mellyel meg tudjuk védeni egymást. Megtudtuk, hogy a magas lélekenergiánk miatt felébredt bennünk egy olyan erő, mely csak a Shinigami-knak van. Halálistenek, akik Lélekölő kardokkal harcolnak a Lidércek ellen. A Lélektovábbképző Akadémiára kell beiratkoznunk, hogy megtanulhassuk ezt az erőt használni. Amint bekerültünk az iskolába nagyon furcsán néztek ránk. Ayuta sokkal inkább a kardforgatás technikákban volt otthon, és kardjának erejét és képességeinek fejlesztésében jeleskedett. Sokat beszélt a kardjához is. De legfőképpen igyekezte kerülni az elméleti órákat. Akkor inkább kint lógott, vagy szaladt a tanárok vagy a gondnok elől. Mágiában sem jeleskedett, egyedül a Démonmágia gyakorlati órára jött be, amikor Mizushima Hanabi jött be, mint vendég előadó. Csupán azért, mert tetszik neki a lány.
Én a vívásban nem jeleskedtem, sokkal inkább a mágia és technikák voltak azok, amikben kiemelkedő voltam. Illetve a kardom technikáival. Egyikünk sem tudta elzárni a kardunk erejét, így az mindig Shikai állapotban van. Mások irigykedtek ránk, ugyanis nagyon ritka, hogy valaki úgy kezdi tanulmányait, hogy már rendelkezik Zanpaktou-val. Ayuta-val szinte mindent együtt csináltunk, akkor viszont örültem, hogy nem kerültünk egy csapatba. Az Emberek világába mentünk gyakorlatozni és Ayuta-t és engem külön csoportba osztottak. Az én csapatom ment először a gyakorlatra, és Ayuta könyörgött, hogy had jöhessen velem, ám nem engedték. Rutinfelderítési tesztgyakorlatnak indult, ahol minden biztonságos és felügyelt, de nem ment minden úgy, ahogy terveztük, ugyanis a Pokollepkéket elpusztították. Mire a bajt érzékeltük volna, addigra már a velünk lévő Halálisteneket vérbe fagyva találtuk. Hatalmas Lidércek és egy úgynevezett Arrancar támadott ránk. Honnan tudtam, hogy Arrancar? Mostanság megnőtt a számuk és a vendégelőadók gyakran meséltek a teljesen emberi alakú, kardot hordó, Lidérc lélekenergiával rendelkező lényekről, akiknek törött maszkjuk maradványa még mindig arcukon van. Egyszerűen megrettentem. Megpróbáltam felvenni ellenük a harcot, de nem ment. Túl erősnek bizonyultak, és mindössze már csak én voltam életben. Egy farok csapásnak hála repültem egy hatalmasat, és a földön gurulva értem földet. Fölém álltak és éreztem, hogy itt, egyedül fogok meghalni. Ám ekkor az egyik Hollow testét egy kard szúrta át. Azonban az nem olyan kard volt, mint amilyenben reménykedhettem volna, vagy amit barátnak nevezhettem volna. Egy fehér ruhás, rövid fekete hajú és mélykék szemű nőé volt, aki egy pillanat alatt végzett az egyszerű Lidércekkel és az Arrancar-t is könyörtelenül megölte. Valójában ő is egy Arrancar volt, mivel neki ugyan úgy az arcán megmaradt a maszkjának egy darabja. A másiknak esélyt sem adott, hogy feloldja a kardját. Most láttam ilyet először. Nagyon is emberi volt. Hideg lélekenergiájával, mintha ő lenne a jégkirálynő. Pengéjén is egy hópehely minta volt látható.
- Nocsak! Egy életben maradt.
Észrevett. Valószínűleg meg fog engem ölni. Nincs esélyem ellene. Sokkal gyorsabb és erősebb nálam. Azonban nem támadt rám, hanem megnézett és kinyitotta az átjárót, hogy visszamehessen a saját dimenziójába, vagyis Hueco Mundo-ba.
- Csak az volt a parancs, hogy öljem meg ezeket a mocskokat. … Menj haza! Tanonc!
Elment. El sem hiszem. Nem tűnt olyan gonosznak, még ha hidegvérrel is végzett azokkal a gonosz Lidércekkel. Sokkal emberibb, és kedvesebb volt. Talán kicsit magányos is. Megmentette az életemet. Sajnos csak az enyémet. Mikor visszamentem, akkor a bátyám a nyakamba ugrott és megfogadta, hogy többé nem enged el egyedül. Megölelt én pedig elsírtam magam. Akkor jött ki az összes feszültség, félelem, és fájdalom, hogy mindenki, aki velem volt, azok mind meghaltak. Magam is megsérültem, és az életemet végül egy Arrancar mentette meg.
Elvégeztük sikeresen mindketten az Akadémiát, és nemsokára megérkezik, hogy melyik osztaghoz is fogunk kerülni. Én titkon remélem, hogy a 9. osztagba kerülünk, ugyanis Nara Shiratori kapitány bejött egyszer helyettesíteni, és rám nagyon jó benyomást tett. Úgy érzem, hogy tényleg jó dolgom lenne, ha az ő osztagába kerülhetnék. A levelet legkisebb testvérem, kisöcsém Fuchida Kento hozta be.
- Megjöttek! Megjöttek!
- Éppen itt volt az ideje. Ajánlom nekik, hogy egy osztagba osztottak minket.
- Én is hagy nézzem meg!
Ayuta is azonnal megjelent húgunkkal, Fuchida Michie-vel a nyakában. Letette, majd leült velem szemben. Én átadtam neki az ő levelét. Nagyon izgulok, de ez igaz Ayuta-ra is, ami ritka látvány. Egyszerre bontottuk ki és szedtük ki a levelet, melyben értesítenek bennünket, hogy végül melyik osztaghoz is kerültünk.




Neve: Renketsuna Kaze (Összeláncolt szél)
Fajtája: Szél
Shikai parancsa: Shibare Renketsuna Kaze! (Kösd meg Összeláncolt szél!)

Shikai kinézete: Kodachi, ami inkább hasonlít a Wakizashi-ra, de 5 centivel hosszabb. Fekete tokjában aranyszínű dísz van. Fekete markolata és aranyszínű keresztvasa. Ezüstpengéje szépen csillog.


Támadások:
Akai Soyokaze (vörös fuvallat): Kard suhintásával légörvényt képes létrehozni, melynek következtében az ellenfélen kisebb-nagyobb vágások jelennek meg. A szél olyan éles, vagyis ártalmas, hogy suhintásonként 20 vágást ejt azon, aki a hatókörébe kerül. Az ellenfél, minél erősebb, annál jelentéktelenebbek ezek a vágások, viszont ha gyengébb, akkor igen komolyak, akár halálosak is lehetnek.
Zanpakuto-ra tett pontjaim függvényében:
- 19-24 pont, akkor 100%-os a találat (20 teljes értékű vágás) hatósugara egy 11 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 13-18 pont, akkor 75%-os a támadás találata (15 teljes erejű penge, vagy 20 közepesen mély vágás) hatósugara egy 9 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 7-12 pont, akkor 50% -os teljes értékű találta (10 teljes vágás, vagy 20 nem olyan mély vágás) hatósugara egy 7 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.
- 1-6 pont, akkor 25%-os teljes értékű találat (5 teljes vágás, vagy 20 olyan vágás, mely kb egy kisebb felületi sérüléssel egyenértékű (felületi sérülés)) hatósugara egy 5 méter sugarú kör 140°-os körcikkje.

Kazekase (szélbéklyó): Egy lekötöző technika, mely során fehéres színű láncok jelennek meg, a láncoktól megszokott hanghatással és az áldozatra tekerednek, mint a kígyók. Láncnak látszik, de valójában kavargó levegő, mely teljesen béklyóba köti áldozatát. A szél, a lánc formáját követve áramlik. Ellenfélre a légnyomás nehezedik, melytől nehezen kap levegőt, és úgy érzi, mintha a tüdejére egy elefánt ült volna. Ha a puszta erejével akarja feltörni vagy elszakítani a béklyót, akkor a megvágja. Addig áll fenn ez, míg meg le nem járt az idő (Az ellenfél és a saját LP-m aránya határozza meg. Ha az enyém a kétszerese, vagy attól több, akkor 4 körig aktív, ha nagyjából megegyező (+- 5000lp), akkor 2 körig, ha kevesebb, akkor 1 körig aktív). Feltöréséhez a leghatásosabb egy szél típusú technika, mely képes megbolygatja ezt az erős és határozott áramlást és így semlegesítve a technikámat. De akik nem rendelkeznek ilyen technikával, azoknak erősebbnek kell lenniük az én Zanpakuto-mnál. (azon a képességen, mellyel fel akarja törni a technikámat, több pontjának kell lennie, mint ami az én Zanpakuto képességemen van)





✓ Család
✓ Rendszer
✓ Szorgos munka
✓ Démonmágia tanulás
✓ Fegyelem
✗ Halál
✗ Fájdalom
✗ Szenvedés
✗ Babona és átok
✗ Előítélet


(click to show/hide)
.

Oldalak: [1]