Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Adrián Ruiz

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Aug. 09, 19:01:45 »
Nem csak én, de még Naraku is beszól a togabitonak, mindketten arra utalva, hogy Katehez képest ő csak egy kispályás, de olyannyira hidegen hagyja a dolog, mint amennyire ő szereti hidegen hagyni az áldozatait. Támadásommal szándékosan hasonló megközelítést használok, mint Naraku, hogy a togabitot is hasonló ellenlépésre sarkalljam, ami be is jön. A felé dobott balák elől könnyedén „kitér” azáltal, hogy köddé válik, majd érzem is a felém közeledő lélekenergiát. Amikor mögém ér, akkor sonidoval lépek egyet előre, magam mögött hagyva egy utóképet, amit megpróbál megfagyasztani. Amikor ez döbbenetére nem sikerül, akkor a pillanatnyi zavartságát kihasználva úgy helyezkedek, hogy óvhatatlanul is találkozzon tekintetünk az időközben kinyitott harmadik szememmel.
Az akció sikeres, azonban briliáns tervembe egy valamit nem számoltam bele, mégpedig, hogy togabito barátunk az a típus lehet, aki vadul forgolódik az ágyban, ha rémálmai vannak. Amint a képesség hatása alá kerül, össze-vissza kezd hadonászni. Nem tudok elég gyorsan elugrani mellőle és kezével véletlen belekap a homlokomon lévő szembe, ami ennek következtében megfagy. Felordítok a fájdalomtól, ami érzést talán leginkább ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor túl gyorsan eszem a jégkrémet és lefagy az agyam, csak ez sokkal rosszabb. Amíg én fel-alá tántorogva próbálom összeszedni magam, addig a szemem sarkából látom, hogy a többiek mind rávetették magukat az éppen rémképekkel küzdő togabitora. Több-kevesebb sikerrel, de végül sikerül legyűrniük, aminek hatására az én arcomról is eltűnik a jég. Ennek örömére meg is szüntetem a technikát, hogy tartalékoljam a reiryokumat, majd megkönnyebbülten sóhajtok, miközben még mindig a fagyás helyét tapogatom. Ha lehet választásom, ezt nem játszanám el még egyszer.
Mindezek után végre összeillesztjük a homokóra darabjait, ami a csapóajtó kulcsaként szolgál. A továbbjutásunkon kívül azonban más is vár ránk alatta. Szörnyszerű denevérek hordája özönlik ki a mélyedésből.
- Mikor tartottak itt utoljára takarítást?!
Csattanok fel, de másra nincs időm, mielőtt elsodorna a tömeg. A bőregerek a falhoz préselnek és még a zanpakutoumat is ellopják az oldalamról, ami néminemű intelligenciára vagy felsőbb irányításra ad gyanút. Nem is kell sokat várni rá, a gazdájuk is kiemelkedik, ráadásul a kis fenevadain kívül nem is borítja semmi.
- Remek, most meg egy nudistát kaptunk… Hé, azt ne piszkáld!
Szólok oda neki, amikor a fegyveremet tapizza. Még, hogy shinigami utánzat, pff! Az udvariatlanságnak is van határa!
- Nézzük meg, hogy azután is így vélekedsz-e még, hogy idehoztad hozzám!
Ha valóban hallott már rólunk, akkor nem hinném, hogy rá tudom szedni arra, hogy resurrecciónt tudjak csinálni, de egy próbát megért.
Nem csak én vagyok, aki extra figyelmet kap, Kanet és Aledat is kipécézi magának, de egyelőre semmit sem tudok tenni értük. A denevérek úgy odaszögezték minden végtagomat, hogy moccanni sem bírok, ráadásul még harapdálnak is.
Időközben Aledat magával is viszi, minket meg itt hagy kiszáradni. A felénk közelítő nagyobb vérszívók sem kecsegtetnek túl sok bizalommal. Kanet eléggé megviseli annak a lehetősége, hogy a csajából bőregeret csinálnak, még a végén magában tesz kárt, valamit tenni kellene. Némileg kezdek hozzászokni, hogy a denevérek mekkora ütemben képesek megcsapolni a lélekenergiámat. Ha egy kicsit megemelném a reiatsu kibocsájtásomat, akkor talán kezdhetnék valamit a helyzettel. A kérdés, hogy mit tudok tenni, ha ennyire le vagyok fogva. Talán, ha a fal felé fordítanám a tenyeremet és feltöltenék egy cerot, akkor kirobbanthatnám magam a fogságból, de az is lehet, csak magunkra omlasztanám az épületet, és még tiszta por is lennék. Helyette inkább megpróbálkozok egy harmadik kéz1 növesztésével a mellkasomból, amivel nyakon ragadnám az egyik denevért, egy határozott szorítással elroppantanám a gerincét, majd jöhet a következő, amivel egyesével kiszabadítanám a többi karomat, majd a testem többi részéről is leszedném őket.
(click to show/hide)

2
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Júl. 20, 19:51:05 »
Naraku légpöckölését egyszerűen kivédi azzal, hogy ő is légneművé válik, majd háta mögé kerülve fagyasztja le mindkét kezét. Önfeláldozása nem volt hiábavaló, már ebből is értékes tapasztalatokat szűrhetünk le. A távolsági támadások nem úgy néz ki, mintha hatnának ellene. Talán ha lenne egy óriási ventilátorunk, akkor elfújhatnánk, amikor levegővé alakul, de… eh, nem, valami más kell. Közelharcban is elég képzettnek tűnik, ráadásul gyors. Szemtől szemben nehéz ellenfél. Valahogyan meg kellene lepjem, hogy a szemet használhassam rajta, utána már gyerekjáték lenne bevinni egy végzetes csapást.
Meglepő módon Naraku karjait is elengedi a jégfogságból, mint ahogy korábban a másik quincy lábával tette. Ha akarta, már súlyosan megsebesíthette volna többünket, helyette úgy tűnik, mintha csak az időt akarná húzni. Milyen ironikus, pont egy olyan teremben, ahova egy homokórát kell megszerezni kulcsnak.
A kérdésemre meglepő módon hezitálás nélkül megadja a választ. „A Fehér Sárkány leszármazottja…” Az előző togabito is hasonlóan hivatkozott Kanere, mikor harcoltunk. Nos, testvérek lévén nem olyan meglepő, hogy közös őstől származnak, ha mégsem így lenne, akkor ott valami családi dráma lenne a háttérben.
És pfft, még, hogy méltónak. Mindjárt szentté is avatják, mi? Még, hogy képtelen lennék legyőzni őt. Nagy a szája ahhoz képest, hogy Cero hatótávolságon belül van. Legyen hát, most már kíváncsi vagyok, milyen lenne az arca, ahogy eltorzul a kétségbeeséstől a veresége előtt.
Cat is mintha tőlem várná a megoldást. Sóhajtok egyet, mibe keveredtem már megint? Amíg Narakuval foglalkozik, feltűnés mentesen igyekszem körbe kémlelni a szobát, ahol vagyunk, hogy van-e bármi, amit figyelem elterelésre tudnék használni. Egy ledőlő szobor, esetleg valamit a fáklyákkal. Ekkor valami gyorsan közeledő mozgást veszek észre a szemem sarkából. Reflexszerűen elkapom, pont, mielőtt eltalálna. Eliana büszke lehetne, hogy az edzései nem voltak hiába. Egy közönséges kavics, valószínűleg a falból válhatott le. Miféle gyerekes tréfa ez, mintha csak tőlem lenne. Abba az irányba pillantok, ahonnan a kavics jött és észreveszem Kanet, aki bőszen mutogat, Aleda is ott van nem messze tőle, azóta észrevétlenül besurrantak az ajtón. A togabito vagy túl jelentéktelennek tartja őket, hogy reagált volna a jelenlétükre, vagy pedig ő még nem vette észre őket. Amennyiben utóbbi, azt még előnyünkre fordíthatjuk.
- Heh? Kit neveztél Süninek?
Fordulok vissza Cathez mosolyogva, miközben reiatsummal érzékeltetem, hogy ajánlatos más becenevet keresnie, ha talpon akar maradni.
- Te csak vigyázz erre.
Átnyújtom neki a hátam mögött a homokóra üveget takarásban, hogy a togabito ne vehesse észre, majd, amikor Cat már biztonságba helyezte, akkor megköszörülöm a torkom és közelebb lépek az ellenfelünk felé.
- Milyen szerencsés, szóval nem hiába jöttem el idáig! A részletek miatt ne aggódj, harcoltam már vele szemtől szemben, nem nagy szám. Ha te még annyira sem vagy képes, mint ő, akkor ez nem lesz hosszú harc, szóval azt ajánlom, ne vedd le rólam a szemed, ha nem akarod, hogy én is adjak egy mutatós sebet gyűjteményedbe.
Ha a lesből támadást rábízom Kaneékre, akkor nincs is szükségem más figyelem elterelésre. Egyszerű: én magam leszek a figyelem elterelés! Az eddigi reakcióiból ítélve óvakodik attól, mire lehetek képes a szememmel. Viszont pont emiatt nem teheti meg azt a luxust, hogy ne kövessen nyomon. Ha erre az aggodalmára még rá is erősítek, netán némileg fel is hergelem, akkor kellően rám fog figyelni, hogy ne hallja meg a háta mögül érkező pengét vagy nyilat. De ehhez még előbb el kell érnem, hogy el is bízza magát.
Mindkét kezemben balát idézve, majd azokat összeütve1 Narakuhoz hasonlóan egy távolsági támadással kezdek, amit tudom, hogy könnyűszerrel ki tud védeni, de pont ezt is szeretném, hogy azt higyje, hasonlóan elintézhet, mint Narakut. A szemem miatt nem merne elölről támadni, így amikor levegővé válik, mögém akar majd kerülni, hogy nekem is lefagyassza a kezeimet. Én ezt hagyni is fogom neki, legalábbis csak azt fogja hinni. Számítani fogok rá és az utolsó pillanatban ellépek, hátra hagyva egy utóképet2, amit elégedetten megfagyaszthat, én pedig majd az utókép takarásából előlépve megragadom a fejét és felém fordítva kinyitom újra a harmadik szememet3. Amíg legrosszabb rémálmait éli át, addig bőven lesz ideje Kanenek vagy bárki másnak, hogy ártalmatlanítsa. Ha mégsem terveim szerint alakulna a dolog, még mindig itt vannak a többiek, hogy kisegítsenek.

(click to show/hide)
(click to show/hide)
(click to show/hide)

3
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Júl. 16, 20:43:02 »
A szobát hirtelen körül lengő hideg nem természetes. Egyiknek még a lába is megfagyott, ami probléma feloldására jobbnál jobb ötletek érkeznek. Pechjére nincs semmi a tarsolyomban, amivel csak úgy tüzet tudnék csiholni, szóval vagy ráküldök egy balát, vagy csak egyszerűen rátaposok, egyik módszer sem garantálná, hogy csak a jég törne el. Ami inkább foglalkoztat engem, hogy megleljem a hideg forrását. Van itt valaki, akinek érzem is a jelenlétét, de nem látom. Egyetlen technikám van, amivel képes vagyok egy láthatatlan ellenféllel felvenni a harcot, így aktiválom is a harmadik szememet, hogy azzal nézzek körbe a szobában. Nem is telik bele sok időbe, mire megtalálom. A lélekenergia egy ponton sűrűbb, kb. akkora alakban, mintha valaki állna ott.
- Felesleges bujkálnod. Tudom, hogy ott vagy.
Intézem szavaimat az idegen felé, aki erre nem sokra meg is unja a rejtőzködést és felfedi magát. Egyelőre nem szól semmit, csak felmér minket, viszont az én tekintetemet szándékosan kerüli. Vagy volt már dolga hasonló képességgel, vagy csak a harci tapasztalata súgja neki. Nos, a hegek alapján az valószínűleg van neki elég. Egyelőre be is csukom a homlokomon lévő szemet, hogy addig is lélekenergiát spóroljak, de még nem tüntetem el teljesen. Később, egy óvatlan pillanatban még jól jöhet, amikor nem számítana rá, vagy ha újra köddé akarna válni.
Hallhatóan tud az előző togabito felett aratott győzelmünkről is, de látszólag nem igen hatja meg. A kérdését már hárítja is Naraku, tudatlanságot színlelve. Ilyen helyzetben biztosabb inkább egy hihető hazugságot mondani, de már inkább nem kontrázok rá, különben még kevésbé működne a blöff.
Ahelyett, hogy rögtön ránk támadna, mint a másik, az ellenfelünk érdekes ajánlatot tesz. Neki úgy is megfelel, ha egy valaki áll csak ki vele. A többieket vajon addig elengedné? Nincs rá biztosíték, főleg azután nem, hogy sunyin rejtőzködve lábat fagyasztgat, amit utólag ugyan feloldott, de milyen okból? Kicsit érdekesebb figura, mint az előző volt. Talán jobban el lehetne vele beszélgetni, hogy megtudjunk valamit, de sajnos erre nem nyílik lehetőség, mert Naraku saját döntéséből már rá is támad. Egyelőre emiatt rá is hagyom a harcot és csak kíváncsi vagyok a togabito hogyan reagál. Amúgy sem lenne nagyon szerencsés addig komolyabb harcba keverednem, amíg nálam van a homokóra üvege. Nem azért vesződtünk a megtöltéssel, hogy aztán most véletlen eltörjük. Remélem, Kane és Aleda közben azért ácsorognak az ajtó mögött, mert már ők is végeztek és náluk van a hiányzó darab.
Némi jellegű információ kicsalással azért mégis csak megpróbálkozok, hátha tudom kicsit zavarni a koncentrációját a harcban.
- Nekem nem igazán a világom már, ellenben valakit keresnék. Egy quincy, hosszú, fekete haj, kard van nála és olyan arckifejezése, mint aki bal lábbal kelt fel. Itt van valahol a közelben?

4
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Júl. 02, 21:21:52 »
A másik quincy kérdésén némileg elvigyorodok. Ha tényleg nem tudja, akkor addig jó neki, amíg ez így is marad.
- Azzal azért várnék. Ott quincyket eddig sem láttunk szívesen, most meg már főleg nem, hála fanatikus „barátaitoknak”.
Úgy vélem leesik neki, hogy nem szó szerint értem és hogy kikre célzok ezzel. A Wandenreich miatt Las Noches nem, hogy turista célpontként, de még menedékként sem igazán funkcionál. Nincs azonban még minden veszve. Maradtak szép számmal ellenállók, magamat is beleértve, akik gerilla támadásokkal gondoskodnak róla, hogy a megszálló quincy erők ne unatkozzanak.
Cat kicsit jobban kifejti, mire is gondolt futárkodás alatt. Az esküvővel kapcsolatos megjegyzésére csak kelletlenül hümmögök. Előbb maradjon életben Tenro, nekem már annyi is több, mint elég.
- Ha a pár évvel ezelőtti önmagamnak tetted volna ezt az ajánlatot, még lehet el is fogadta volna. Most nem tudnám bevállalni, hogy főállásban modern Robin Hoodot játsszak.
A feladványt végül közös ötleteléssel sikeról megoldani. Én vállalom magamra a kísérleti hollow szerepét, hogy ha tévednénk is, talán a hierrom nyújt valami védelmet, bármi következménye is legyen. Szerencsére erre nem kerül sor. A sárga és kék színű homok először elkülönül, ahogy beletöltöm a homokórába, viszont némi összerázás után már megjelenik a zöld árnyalat, amire megengedek magamnak egy megkönnyebbült sóhajt.
A nyugalmas visszaút után ismét a szobrok termébe érünk, azonban a többiek még nincsenek itt, pedig annyira mi sem siettük el. Az ő folyosójuk vagy jóval hosszabb, vagy bajba kerülhettek. Már éppen indulnánk is, amikor a szobát ismeretlen lélekenergia lengi hirtelen körbe. Érzem is, hogy a forrása itt van a közelben, de látni nem látok senkit. Nem valószínű, hogy Kane vagy Aleda járatná velünk a bolondját, annál is inkább, mert a jelenlét nem quincyére hasonlít. Egy ellenséggel van dolgunk. Ezt a technikát Kate ellen tartogattam ugyan, de láthatatlan ellenféllel nem tudunk harcolni, hacsak nem tesszük valahogy láthatóvá. Lélekenergiámat a homlokom közepére koncentrálom, ahol egy harmadik szem[1] nyílik ki, megvilágítva a jelenlét forrását, amerre nézek, ügyelve arra, hogy a többiekkel viszont ne találkozzon a tekintetem.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

5
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Jún. 18, 18:17:58 »
Miután magunk mögött hagyjuk kettesben Kanet és Aledat, a csapat többi része elindul azon a folyosón, ami nekik jutott. Az épület ezen része sem néz ki barátságosabbnak. A Cerberus terméhez hasonló kék lángú fáklyák itt is megtalálhatóak, mint egyetlen fényforrás. Naraku hangot is a folyosó hosszúságával kapcsolatos nemtetszésének.
- Áhítat. – Válaszolok kurtán menet közben, továbbra is előre nézve, mielőtt meggondolnám magam, hogy talán jobban is kifejthetném, mire gondolok, ha már belefolytam a beszélgetésbe.
Nem azért építtette valaki ekkorára, mert praktikus, hanem csak megtehette. Hogy aztán, ha valaki később itt sétál, akkor elámuljon és jelentéktelennek érezze magát a hely nagyságával szemben. Persze - vállat vonok - nem azt mondom, hogy mindenkin el is éri a kívánt hatást.
Valakit inkább csak felbosszant, mint azt láthatjuk is. Ami engem illet, nekem szinte már fel sem tűnik, hiszen mondhatni napi szinten találkoztam a koncepcióval egy jó ideje. A mostanra már otthonomnak hívott hely uralkodói sem voltak restek épületeikkel is érzékeltetni valós vagy vélt hatalmukat.
- Las Noches ennél még extrémebb, csak ott legalább nem kell idegesítő fejtörőket megoldani, hogy A-ból B-be jussunk.
Cat ajánlatára nem tudom, mit reagáljak. Jelenleg csak azért segítek nekik, mert hasonlóak az érdekeink, de egyelőre fogalmam sincs, kik ők és mit csinálnak.
- Futár? Mégis mit vinnék, pizzát? – Nézek rá kérdően. Nem tudom megmondani, hogy csak viccelt, vagy komolyan gondolja, hogy kifutófiút játsszak. Ennyire azért nem unatkozok.
Végül csak elfogy a folyosó és egy méretes ajtóhoz érkezünk, amit ránézésre jó régen nem használhattak. A nyikorgásra, amit kiad, megrándul egy arcizmom. Annyira még talán nem is lenne rossz, de a mögöttünk lévő folyosó hangtölcsérként viselkedve visszhangoz tova minden rezzenést. Bár nem volt ugyan kellemes, de ennyi még aligha lenne elég, hogy eltántorítson minket, Cat mégis ledermed. Egészen azóta, hogy kettéosztotta a csapatot, egyfajta kisebb vezető szerepet vett magára, a sor elején menve, kalauzolva minket. Talán mert attól fél, széthullana a csapat? Most viszont valami nincsen rendben vele. Valami a hallásával? Ha Naraku nem lép közbe, talán észre sem vettem volna a szenvedését. Nem teljesen értettem a helyzetét, de valami azt súgja jobb, ha nem bolygatom a témát, így csak némán bólintva lépek előre, hogy segítsek az ajtó kinyitásában.
A jó hír, hogy az ajtó után nem egy újabb hosszú folyosó fogadott minket, hanem végre az a terem, ahol úgy tűnik, a megoldás rejlene. A probléma, hogy itt is csak rábuszokat kapunk segítségül az idegentől, aki előttünk járt itt, ki tudja mikor. A természet színe… Alapvetően a zöldre gondolna az ember, mint annak Cat hangot is ad. A teremben viszont csak négy lehetőségünk van és ez nincs közte. A második legközelebbi a természethez a kék lenne, mint a víz és az ég színe, vagy talán a piros, mint az állatokban lévő vér, de a szöveg a gyep színéhez hasonlítja, ami ezeket kizárja. Vagy a fordításban van hiba, vagy valami felett elsiklunk.
Naraku érdekes ötlettel áll elő. Ki tudnánk-e keverni? Ha elég finom szemcséjű a homok, akkor talán lehetséges kettőből egy harmadik színt keverni anélkül, hogy elkülönülnének egymástól. A kérdés az, hogy mi kellene hozzá? Körbe nézek a teremben a lehetőségeiket mérlegelve. Próbálok visszaemlékezni, amikor gyerekként még a temperafestékkel szórakoztam. Olyan távolinak tűnik már, mintha meg sem történt volna. Talán nem is az enyém az emlék, hanem egy másik léleké, akikből létrejött a gilian.
- Sárga és kék? Ha még jól emlékszem.
Körbe nézek a többieken, hogy hátha más megerősíti, aki kicsit jobban is ért a kreatívkodásnak ezen részéhez.
- Akkor, ha másnak nincs esetleg jobb ötlete… - elveszem a homokóraüveget Cattől, majd a megfelelő sarkokhoz sétálok. Az én tippem volt, hogy melyik kettőt kellene összekeverni, akkor én is viszem vásárra a bőröm. Vajon mi történik, ha rossz homokból töltenék? Mérgező?

6
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Jún. 04, 19:17:23 »
Az idézett szárnyas lények rajára a saját bala rajommal felelek, ami innentől kezdve egy sebességi versennyé alakítja a szituációt. Vajon ő tud-e rövidebb idő alatt több olyan vackot teremteni, vagy én tudom gyorsabban suhintani a pengémet? Szerencsére utóbbi következik be és ezzel védekezésre is kényszerítem a togabitot, aki kénytelen ezúttal két nagyobb démont idézni, hogy blokkolja a balaimat, ám ezzel nekem is lehetőséget adva a cselekvésre. Kívülről ugyan nem tűnik olyan nagy számnak az erőtér, amit köré húzok, de annál nagyobb fejfájást okoz neki odabent, és ami talán a legfontosabb, blokkolja a kilátását és eltereli a figyelmét. Az utánpótlás ezzel ugyan egy időre megszűnik, de a még jelenlévő haramiákat nem tűnik úgy, mintha nagyon megzavarta volna a dolog. Talán valamilyen szinten saját akarattal is rendelkeznek? A togabito végül összeszedi magát és a démonjai segítségével megtöri a szivárvány kelepcét, ám pechjére az időzítése rosszabb nem is lehetne. Amint kiszabadul, az első, amit láthat, az egy felé száguldó quincy energia kard, ami egyenesen a mellkasába fúródik. A meglepődött arckifejezése az egyetlen, amit még felénk intéz, egy hang sem jön már ki a torkán, mielőtt egész teste lélekrészecskékké bomlana és eltűnne. Az idézett lények mesterük nélkül azzá a vérré alakulnak vissza, amiből formázta őket, nem mindennapi módon befestve a szobát, meg mást is, aki a közelükben volt.
A lányok is remek időpontot választottak a visszatérésre. A csata végéről lemaradtak, de legalább várni nem kell rájuk. Odasétálok a togabito egykori utolsó helyzetéhez, hogy felvegyem a földre esett quincy fegyvert, majd azzal a kezemben mutogatva válaszolok Cat azon kérdésére, hogy hová lett az ellenfelünk:
- Itt is, ott is, körben a falakon.
Bár csak viccnek szánom, a hangszínem olyan monotonra sikerül, mintha csak egy dokumentumfilmet narrálnék, illetve a tény, hogy még egy test sem maradt utána, csak még jobban rájátszik a morbid tréfámra, amit Aleda láthatóan annyira nem értékel. Ezután intek Kanenek, majd visszahajítom neki a fegyverét, miközben utalok a véletlen csapatmunkánkra.
- Szép dobás.
A zavaró útonálló elintézése után már éppen arra készülnék, hogy pár ceroval megküldjem a láncokat, kiszabadítva ezzel a blökit, de úgy tűnik a lányok által hozott kulcsok pont erre szolgálnak. A dramatikus éltre kelés azonban elmarad, helyette csak ketté nyílik a szobor. Kár, pedig kíváncsi lettem volna arra, hogy ha egy háromfejű kutyának csak az egyik fejét simizem meg, akkor a többi vajon féltékeny lesz-e.
A következő teremben is találunk szobrot, pontosabban kettőt is: egy angyal és egy démon, egymással háttal állva, egy-egy ajtót figyelve. A tovább vezető út ezúttal nyilvánvalóbban látható, ha minden igaz lefelé, viszont egyelőre ez is zárva. Az előzőhöz hasonlóan itt is latin írás található. Ha még sok ilyet találunk komolyan fontolóra veszem, hogy a japán után latinul is meg kellene tanuljak az eseménytelen napjaimon, bár azokból mostanság kevesebb akadt. Még szerencse, hogy itt van Aleda. Mivel lefelé nem tudunk menni, így a megoldás valószínűleg a szobrok mögötti ajtókon túl rejlik. A mélyedés homokórára hasonlít, aminek két fele talán külön vannak elrejtve. A kérdés, hogy ezúttal milyen próbatételt kell kiállnunk ehhez.
Nincs választási lehetőség, hogy melyiket nézzük meg előbb, Cat önjelölt kerítőnőt játszva kétfelé osztja a csapatot. Bár a szétválás legutóbb is sok időt megspórolt, továbbra sem a legnyerőbb ötlet, amíg nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Eddig csak Kateről meg arról a másik ficsúrról tudtunk, aztán előkerült egy harmadik is. Mi a garancia, hogy nincsenek még többen? Remélhetőleg tudnak vigyázni magukra. Max, ha sikolyt hallunk, majd átrohanunk a másik ajtóhoz, aztán remélhetőleg nem valami kellemetlen pózban találjuk őket.

7
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Máj. 21, 16:38:09 »
Bár csak viccnek szánom a Kanenek intézett kérdést, de a togabito reakciójából mégis olyan ellentmondásra leszek figyelmes, amit nem hagyhatok szó nélkül.
- Ha ellenségnek tartjátok a családját, akkor miért segítitek Katet?
Ellenfelünk mibenlétében sem jutok előrébb. Csak annyi derül ki, hogy a csapat többi tagjának is majdnem annyira új, mint nekem, mélyebb diskurzusra pedig nem igazán van lehetőség az elkezdődő csata hevében. Cerokkal gyorsan el tudom intézni a két megidézett démonját, magában a togabitoban azonban már nem sikerül kárt tenni, még a többiek sorozásának sem. A távolsági támadásokat kerüli vagy pajzzsal blokkolja, az előre vetődő Kanet pedig könnyedén visszalöki és még gúnyolódni is marad energiája. Ha ez eddig nem lenne elég, némileg változtat taktikáján. Egyre kisebb és kisebb repülő vackokat idéz, míg végül egy egész raj tart felénk. Kivonom a kardom és sebesen suhintva a levegőben saját bala áradatomat[1] küldöm a sokaságra válaszul, amiből talán jut pár neki is mögöttük.
Egyelőre azonban ezzel olyan sokra nem megyünk. Még ha feltételezzük is, hogy előbb-utóbb kimerül, ez ránk is igaz. Magát az idézőt kellene valahogyan támadnunk. Amennyiben sikeresen el tudom intézni a raj rám eső részét, a pillanatnyi szünetet arra használom, hogy koncentrálva a togabito felé nyújtom a kezemet, bezárva egyik technikámba[2]. Ha sikerrel járok, legalább tudni fogjuk, hogy az idézett lények önállóan is képesek-e cselekedni, vagy pedig az ő folytonos irányítása kell hozzájuk.
(click to show/hide)
(click to show/hide)

8
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Máj. 07, 18:37:18 »
Ahogy azon gondolkozom, hogy én mindenképpen megnézném magamnak az alagsort, még ha a csapat másmerre is menne, a szőke hirtelen úgy dönt, hogy felajánlja a társulás lehetőségét. A javaslatával sikerül némileg meglepnie. Mi a terve ezzel? Túloznék, ha azt mondanám, hogy kellően ismernék a jelen lévők közül bárkit, de velük már legalább harcoltam együtt. Ő róla semmit nem tudok eddig, még a nevét sem, ám a helyzet most úgy tánik változik. A bemutatkozása után egy pár másodpercig csupán szótlanul meredek a felém nyújtott kézre, mielőtt viszonoznám a gesztust. Ha van is bármi hátsó szándéka, azt jelenleg még nem tudnám megmondani, de az eddigiek alapján nem úgy tűnik, mintha ártana. Legrosszabb esetben Drake Shinzou szemeként és füleként van itt, hogy megfigyeljen minket, de ez még érthető is lenne.
- Adrián Ruiz, arrancar Las Nochesből, bár utóbbit gondolom, mostanra kitalálta. Örvendek én is a találkozásnak.
A sorrend kissé össze-vissza van, tekintve már ezen a ponton túl vagyunk egy közös kocsikázáson és vénasszony hegyi beszéden, de jobb később, mint soha.
A csapat többsége végül támogatja az ötletet, hogy előbb lent nézzünk körül. Ki diplomatikusabban, ki kevésbé, de utóbbi miatt nem tudnám hibáztatni Kanet, hiszen tulajdonképpen én is ugyan ezt terveztem, a különbség csupán annyi, hogy én nem vagyok ennyire nyílt a szándékaimmal.
Lefelé menet még csak próbát sem teszünk arra, hogy észrevétlenek maradjunk, harsány ének jelzi közeledésünket, bármi is várjon bennünket a lépcső alján. Nos, nem mintha számítana, mint azt már a bejáratnál is megjegyeztem, szerintem tudják jól, hogy itt vagyunk.
Leérve egy tágas teremben találjuk magunkat. Ha a jeges falak látványa nem lenne elegendő, a leheletünk is látszik. Valami azt súgja, más a magyarázat erre, semmint valaki elfelejtette becsukni a fagyasztó ajtaját. A fő látványosság egy befagyott háromfejű kutya, rajta és a kísérteties fáklyákon kívül más nem igen van itt, amerre tovább mehetnénk, pedig az Aleda által felolvasott idézet arra enged következtetni, hogy a kutya őriz egy bejáratot, méghozzá nem is akárhova.
Miközben a többiek a termet kutatják vagy a megfejtésen gondolkodnak, szárnycsapások hangjára leszek figyelmes magunk mögül. Kettő újabb azokból a lényekből, akik ide felé jövet is megtámadtak minket a furgonban. Akkor nem volt alkalmunk velük harcolni, mert az idős quincy elintézte őket helyettünk, így egyelőre nem tudom, valójában milyen erősek is. Kezdésnek egy-egy cerot küldök feléjük, az remélhetőleg bőven elegendőnek fog bizonyulni még ebben a ruhában is.
Valakinek nagyon tetszhetett, ahogyan elbántam velük, ugyanis rövidesen tapsot is hallunk. Újabb ismeretlen alak lép ki az árnyakból. Bemutatkozását akár az én könyvemből is vehette volna, de divatérzékben jócskán le van maradva. Színjátéka is hamar megtörik, amikor megpillantja Kanet.
- Ismeritek egymást? – Kérdezem csak félig-meddig komolyan Kanetől, miközben azon tűnődök, miként is értette, amit mondott. Kanenek van lányos arca, vagy Katenek fiús? Vagy lenne Kanenek egy másik, eltitkolt ikertestvére?
Ellenfelünk hamar ki is jelenti, hogy nem szándékozik a megölésünkön kívül semmi mást kezdeni velünk és fény derül arra is, hogy tőle vannak ezek a repülő démonok, ami felvet néhány kérdést is. Összeköttetésben van-e ezekkel a lényekkel? Látja vagy hallja-e azt, amit ők? Mennyi a limitje, amit meg tud idézni, mielőtt kifogyna a lélekenergiájából vagy a véréből?
- Na jó, nem ez a legjobb időpont, de elmondaná most már valaki, hogy mi az a togabito? Ma már a másodikkal találkozunk ezek szerint.
Teszem fel a kérdést, miközben én is csatlakozok a távolsági támadókhoz egy-két ceroval. Úgy tűnt, Drake egyértelműen tudta, hogy mik ezek, a többieket pedig vagy ennyire nem érdekli, hogy még csak szóvá sem teszik, vagy pedig csak engem hagynak sötétben.

9
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Ápr. 23, 20:29:42 »
Az öreg szavaira csak fintorgok. Kezd elegem lenni a mai napra, hogy mások akarják rámerőszakolni a lehetőségeimet. Ráadásul olyan biztos benne, hogy egyedül nem tehetek semmit. Ha el tudnám intézni, hogy ne egyszerre kelljen megküzdjek mindkettővel, akkor még talán sikerülhetne is. Elvégre sosem tudhatod, amég meg nem próbálod. Már csak azért is megérné, hogy utána az orra alá dörgölhessem, hogy tévedett. Remélem, én sosem leszek ilyen mindent jobban tudó, majd én megmondom a tutit típus, ha valaha megöregednék.
A kérdésemre is csak is ilyen nesze semmi, fogd meg jól, kriptikus választ kapok. Nem is tudom, mire számítottam. Nem tudunk semmi használhatót kiszedni belőle, csak az időnket vesztegetjük vele, de a többiek nevében nem dönthetek, így csak csendben felállok, amikor már eleget ettem és kicsit arrébb vonulok levegőzni, éppen csak annyira, hogy fél szemmel még rálássak a társaságra.
A romos várost szemlélem, aminek megmentésére küldtek, mégsem érzek iránta semmit. Mintha nem is lennék itt, hanem az egész valami távoli helyen történne, amihez nincs közöm. Vajon azért érzek így, mert már nem tartom az emberek világát az otthonomnak? Vagy talán túl sok pusztítást láttam már az utóbbi időben ahhoz, hogy hatással legyen rám? Nem tudom, hogy amire készülök, helyes-e. Kioltani egy életet azért, hogy másik több ezer megmeneküljön egyértelmű döntésnek tűnik a nagyobb jó érdekében. Egy hősnek meg kell tudnia hozni ilyen nehéz döntéseket. Azonban én nem az emberek megmentéséért teszem, hanem önös indokból. Még csak nem is saját sérüléseim azok, amiket meg akarok torolni, hanem más nevében cselekedni, miközben még csak nem is tudom, hogy ő mit gondolna. Vajon Tenro meg akarná-e bosszulni Katen, amit vele tett, vagy pedig megbocsájtana neki és megpróbálná visszatéríteni a helyes útra? Mit szólna majd, ha felébred, ahhoz, hogy végeztem a támadójával? Nem tudom…
Felzárkózom a többiekhez, amikor úgy döntenek, hogy folytatjuk az utat a pagoda felé. Ezúttal nincs már semmilyen jármű, csupán a két lábunkra hagyatkozva tesszük meg a maradék távolságot, de szerencsére nincs messze. A betöréssel nem kell foglalkoznunk, az ajtó ugyanis tárva-nyitva. Vagy nem gondolták volna, hogy bárki is eljutna idáig, vagy pedig…
- Mintha már vártak volna ránk. – Mondom ki hangosan is, amilyen érzésem van a helyzettől.
A falak nyirkosak, a padló nyikorog, az biztos, hogy ezt a helyet nem frissen hozták létre. Hacsak nem állunk neki átjárót csinálni a falba, akkor ismételten csak két lehetőség áll előttünk.
- Ha már a kliséknél tartunk: RPG-kből kiindulva a végső boss az épület legbelsejében, vagy a tetején vár ránk, ahonnan felügyeli a dolgokat. Hogy ez esetünkben Katet, vagy pedig a bájgúnárt jelenti, az kérdéses, hogy ki dolgozik kinek. Az alagsorban általában az épület energiaforrása, vagy egyéb olyan titok található, ami segítheti a hősöket a gonosz elleni küzdelemben. Ha nem mind a ketten fent vannak, akkor sanszos, hogy a másik lent áll őrt. Feltéve, hogy csak azzal a kettővel kell számolnunk és nincsenek többen is a kis társulatukban.
Akaratlanul is kérdés nélkül elkezdtem elemezni a helyzetet, akár érdekelte a többieket, akár nem.
- Én arra szavazok, hogy először lent nézzünk körül.
Nem tudhatom biztosra, hogy ez-e a jó döntés, csupán megérzés. Ha a csapat másképpen is dönt, én akkor is körül fogok nézni odalent. Nem mintha annyira rajonganék a katakombákért, de még mindig jobban tudok talán küzdeni szűk beltérben, mint a nyilazó quincyk többsége.

10
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Ápr. 13, 21:28:39 »
Halkan sóhajtok egyet. A kérdésem igencsak megosztotta a csapatot már azelőtt, hogy egyáltalán elindultunk volna. Nos, talán valahol pont ez is volt a célom. Előbb-utóbb úgy is kibújt volna ez a szög a zsákból, akkor meg jobb, ha nem abban a kritikus pillanatban, amikor már ténylegesen cselekedni kellene. Legalább felmértem a véleményeket, hogy aztán tisztában legyek vele, kire hogy számíthatok. Miután megkaptam a válaszomat mást már nem fűztem hozzá a vitához, nem volt hangulatom hozzá. Nem tudom, hogy a többiek miként vélik a hallgatásomat. Így csak valószínűleg ismeretlen tényezőként látnak, holott az lenne a jobb, ha megismernénk egymást, ha már úgy hozta a sors, hogy együtt kell dolgozzunk. A történtek után viszont nem igen volt már kedvem barátkozni, így csak kivártam még valami egyetértésre jutnak, ha ez nevezhető ugyan annak. Végül csak el lett napolva a kérdés, hogy majd akkor döntünk, ha már ott leszünk.
Szerencsénkre pont utunkba is akad egy furgon, ami elég nagynak néz ki, hogy mindannyian elférjünk benne. Megvárom még a többiek mind beszálnak, én pedig utoljára leülök egy szabadon maradt helyre, nem válogatok. Jól becsapom az ajtót magam után. Ha még jól emlékszek, így kell, hogy biztosan zárjon. A Wandenreich gombot nézegetem előre hajolva a kezemben. Nem mintha nem láttam volna még eleget, de jó fókusznak szolgált, hogy elmélkedjek a történteken. A többiek beszélgetését csak fél füllel követem. A sofőrünknek igen heves véleménye van az elektromos autókról, illetve ahogy hallom neki sem volt gondtalan élete. Ami engem illet, először csak furcsának tartottam, hogy jobban hallom a menetzajt, mint a motort.
- Minden… rendben...? – Ismétlem el lassan a szavakat, amiket az imént hallottam felém intézve. Mégis, hogy lehetne minden rendben? Már-már felnevetni támad kedvem a kérdés abszurditásán, amikor újra a szemem előtt látom Tenrot átszúrva egy karddal és inkább összeszorítom a markom benne a gombbal. Talán emiatt, talán attól, hogy ennyien össze vagyunk zsúfolva egy furgonban, de úgy érzem, mintha fuldoklanék. Hátra dőlök és leveszem a csuklyámat, hátha könnyebben kapok levegőt. A jelenlévők többsége egyébként is tudja már, mi vagyok, a szőke hölgyemény meg hihet, amit akar, kiugrani csak nem fog egy mozgó autóból.
- Ezt a kérdést nem nekem kellene feltennie. De azért tartunk, ahová tartunk, hogy minden rendben legyen, nemde?
Jelenleg ez minden, amit tehetek. Eljátszom a szerepet, amit a sors erre a felvonásra osztott. Nem kell túlgondolnom. Inkább előveszem az út hátra lévő részére a protein szeletet, amit indulás előtt kaptam. Minden rendben lesz, minden rendben lesz.
- Társaságot kaptunk. – Hívom fel a többiek figyelmét hátul is, ha esetleg valakit jobban elrázott volna az út. Nem telt bele pár pillanat, máris koppanás hallatszik a kocsi elejéről és a jármű irányíthatatlanná válik, majd csak akkor áll meg, mígnem nekicsapódik egy fának. Jobbra-balra döntve a fejem kicsit megropogtatom a nyakam. Szerencsére más bajom nincs, mint a hosszú úttól elmerevedett izmok. Az autóból kikeveredve már éppen arra készülök, hogy kis lőgyakorlatot tartsak, amikoris valaki más elintézi helyettünk a támadó lényeket. Tch, még egy idegen, ráadásul a jelek szerint szintén quincy. Mi legyen, visszavegyem az inkognitómat? Egyelőre nem tűnik ellenségesnek. Ha az lenne, akkor a következő nyílzápor már minket vett volna célba, ellenben kifejezetten ügyelt, hogy csak a lényeket találja el, felénk egy lövedék sem jött.
Néma egyetértésben követjük a titokzatos alakot egy pontig, ami úgy néz ki, mintha a tábora lenne. Ezek szerint neki még főzőcskézni is van kedve ebben a helyzetben. Vagy ennyire erős, vagy ennyire bolond, vagy talán mindkettő. Ha ez nem lenne elég, még ebédre is meginvitál minket. Protein szeletre ramen? El fogom csapni a gyomrom, ha így folytatjuk, mire eljutunk a pagodáig. Nincs nagyon mit tenni, amíg a többiek esznek, én is neki látok az enyémnek. Úgy tűnik, egy darabig itt ragadunk. Még ingyen önmegismerő terápiát is kapunk.
- Mert maga szerint milyen tervvel kellene előállnunk? Ha ennyire ismeri a terepet, csak rajta, nem fogom vissza, ha meg akarja osztani velünk, viszont közülünk tudtommal senki nem járt még abban a pagodában. – Szólalok fel, amikor már kezd az idegeimre menni, hogy úgy beszél, mintha tudna mindent rólunk, de semmi konkrétan hasznavehető dolgot nem mond.

11
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Márc. 27, 00:27:08 »
Kane viszonya nem épp a legjobb az apjával. Erról Tenro is előre szólt, de most a saját szememmel is láthatom. Egyelőre mindkettejüket csupán felületesen ismerem és nem is tudom a háttérben húzódó dolgokat, így legjobbnak látom nem beleavatkozni, és pártatlannak maradni a vitájukban, amíg az nincs túlzottan kihatással a jelenlegi feladatunkra.
Az egyetlen dolog, amiben eddig egyetértenek az Kate sorsa, ami viszont már a csapat többi része közt szít ellentétet. Ahogy sejtettem, már csupán a puszta gondolat is, hogy meg kellene tenniük, elviselhetetlen, különösen a fiúnak, vagy legalábbis ő az, aki jobban kimutatja. Bölcsebbnek látom nem hangoztatni most a véleményemet, Ha már előre számítanának arra, hogy mit is vagyok hajlandó megtenni, akkor lehet, hogy szabotálnának is. Majd meglátom még, hogy milyen lehetőségeim lesznek, ha odaértünk. Némi meglepetésemre viszont nem csak én vagyok hasonló véleményen, ami egyelőre nem tudom aggasszon-e, hogy a csapatban más is van, aki ilyen könnyen kioltana egy életet, vagy pedig megnyugtasson, hogy nem én vagyok a szörnyeteg, amiért ilyesmi egyáltalán eszembe jutott. Tenrón kívül nem sok élőt ismerek, a shinigamik többsége pedig nem gondol sokat a fajtám lemészárlásáról, így nem csoda, ha hozzászoktam az ölj, vagy téged ölnek meg törvényéhez.
Indulás előtt még kihasználom kicsit az alkalmat, hogy többet megtudjak az ellenségeimről. Úgy tűnik, nyomozásom végre eredményre is vezet. Kapok is egy nevet: Wandenreich. Quincyk egy fanatikus csoportja, akik valami isten királyt követnek és olyan világból csapnak le, ahová csak quincíknek van bejárásuk. A gomb, amit bizonyítékként és trófeaként hordok megammal egyben kulcs is ebbe a dimenzióba, illetve Drake szerint nyomkövető is. Nem aggódok különösebben emiatt. Ha csupán a gomb helyzetét képesek bemérni, akkor részükről csupán egy egyszerű hollow is lehetek, aki felfalta egyik emberüket. Minden esetre észben tartom a dolgot. Egyelőre nincs több hasznom belőle, másikat pedig később is tudok szerezni. Talán keresek majd valami alkalmas helyet, ahová eldobva félrevezethetem őket és okozhatok legalább némi bosszúságot, már amennyiben valóban jön is érte valaki, amit kétlek.
Járműalkalmatosság említésére már-már én érzem magam kínosan. Mióta meghaltam egyszer sem használtam, de még csak a gondolat sem merült fel bennem. Végig nézek végül is hányan is mennénk a pagodához és legalább hat jelentkezőt számolok magammal együtt. Hacsak a Shinzouk nem adnak kölcsön valami csapatszállítót, aligha férnénk be ennyien egy közönséges autóba, amit az utcáról lopnánk, még kevésbé valószínű, hogy kényelmes módon találnánk hírtelen a környéken ennyi biciklit. Emlékszem még egyáltalán, hogy is kell biciklizni? Állítólag azt nem lehet elfelejteni…

12
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Márc. 12, 21:39:58 »
Közelgő háború, mi? Számomra már el is kezdődött. Gondoltam, miközben a spekulációját hallgattam arra a kérdésre, hogy miért nem láttunk még egy shinigamit sem annak ellenére, hogy egy ideje már tart a buli.
Szótlanul követem a többieket, ahogy leereszkedünk a romos épület belsejébe. Nem nehéz kitalálni, hogy merre mehettek, a harc nyomai mindenütt ott vannak. A vérnyomok még frissek, kérdés, hogy melyikük vére. Rövidesen meghalljuk, hogy a csata még mindig zajlik. A helyszín nem túl tágas. Még az is nagy szám, hogy elférünk ennyien, nem, hogy még harcoljunk is. Egyelőre hagyom, hogy a quincy intézze a dolgokat, akiről, mint kiderül Kate apja. Nem fogom ilyen könnyen elfeledni, mit tett Tenroval, de pont az ő érdekében talán nem a legjobb benyomás lenne, ha annak a személynek a szeme láttára ölöm meg a saját lányát, akitől Tenro felépülése függ. Egyszer csak egy újabb jelenlét tűnik fel, kinek érkezésére kivonom a kardomat. Úgy tűnik, igen népszerű ez a parti ma. És még azt hittem, én vagyok a hívatlan vendég. Megpróbálom átvágni a felém közeledő láncokat, amiket az idegen idéz, de túl ellenállónak bizonyulnak az elzárt zanpakutoumnak és a falhoz szegeznek. A végtagjaimat nem tudom mozgatni. Gondolok rá, hogy talán egy cerot ki tudnék lőni a számból, de egy ilyen helyen túl kockázatos lenne, akár az egész épületet magunkra dönthetem. Kénytelen vagyok végig nézni, ahogy Kate megszerzi, amit akart a testvérétől, majd kereket oldanak a piperkőccel együtt. Nem sok választ el attól, hogy a sikertelenségből adódó frusztrációmat a közeli falon vezessem le, de végül inkább mély levegőt veszek, hogy higgadtan gondoljam át a helyzetet. A portál túloldalán nagy valószínűséggel a pagodát láthattuk közelről, ami igazolja, hogy Kate-nek valami köze van hozzá és a várost elözönlő szörnyekhez, még ha nem is közvetlenül ős irányítja őket. Az apja is említette a pagodát, mint ami potenciálisan elpusztíthatja a világot és amit meg akar akadályozni. Úgy tűnik, egyelőre az lesz az előnyös, ha továbbra is együtt működök velük.
Kiérve az épületből igen népes gyülekezetbe keveredek. Az várakozó autók is ugyan olyan fehérek, mint a katonák egyenruhái, így nem nehéz kitalálni, kikhez tartoznak. Fél füllel elcsípek egy kifejezést az anyanyelvemből is mások beszélgetéséből, de nem reagálok rá semmit. Szememmel Tenrot keresem a sérültek közt, hogy vajon még mindig itt van-e vagy már elszállították. Valaki kiáltozásának hála meg is pillantom egy közeli teherautó hátulján. Az őt vizsgáló lány szavaira egy pillanatra felforr a vérem. Már lépnék is, hogy felelősségre vonjam Kate apját, amikor váratlanul pont ő ajánlja fel a vérét Tenro megmentésére. Úgy döntök, ezt még elengedem és meghallgatom a tervét.
A város megmentésével kapcsolatban egyet értek, mi pedig a csapásmérő csapat lennénk. Így már érthető, miért van szüksége a segítségünkre. Egy szedett-vedett társaság mentse meg a világot. Bár, nem tudom, a többiek mennyire régóta ismerik egymást vagy mennyire össze szokottak, de én mindenféleképpen a kívülálló vagyok a sok quincy között. Nos, azt hiszem erre mondják azt, hogy nem azok a hősök vagyunk, akikre a világ vágyna, hanem azok, akikre szüksége van. Egy kérdés azonban nyitva marad, aminek hangot is adok.
- És mire számít, mit tegyünk Kate-tel? Az eddigiek alapján nem hinném, hogy önként megadná magát.
Az én gyomrommal nem lenne probléma, sőt, ami azt illeti ezek után még szívesen is venném, ha visszakapná a szenvedést, amit Tenronak okozott, azonban kérdéses, hogy Drake vagy Kane miként viszonyul a tényhez, hogy akár lehet kénytelenek leszünk meg is ölni őt annak érdekében, hogy megállítsuk a tervét.
A dokitól kapott protein szeletet egyelőre csak elteszem, majd az odafelé való úton eszem meg inkább talán. Egyelőre kérdéseim vannak és úgy látom, hogy ha fel akarom tenni őket, mielőtt belekeverednék valami hosszadalmas mulatságba, akkor annak az ideje most van. Odalépek hát Drakehez és előveszek egy mellénygombot, amit átnyújtok neki. Bár egyik fele kormos és kicsit el is van görbülve, amiről sejthető, hogy nem békés körülmények között szakadt le, de így is kivehető rajta egy ötágú alakzat, valamilyen hópehely vagy csillag.
- A hazámat a magáéhoz hasonló fehérbe öltözött quincyk rohanták le. Az egyenruháik teli voltak ezzel a szimbólummal. Van bármi mondanivalója erre?
Mielőtt elindulnék világmegmentősdit játszani, tudnom kell, hogy pontosan kiknek is segítek, és ami még fontosabb, kikkel is hagyom itt Tenrot.

13
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Febr. 19, 19:26:48 »
Az egyik quincy a figyelmeztetésem ellenére íjat ránt és rám céloz.
- Íme az első önként jelentkező…
Pulzusom a fülemben dobog, az idő lelassulni érződik, ahogy a pillanatra várok. Amint kilőné a nyilat, ki fogom vonni a kardomat és hárítom, majd a fájdalom ellenére erőt veszek magamon és sonidoval mellé kerülve ellen fogok támadni. Ez volt a terv, de helyette más történik. Egy másik, kinek valamivel díszesebb egyenruhája van, közbeavatkozik és leszereli azt, aki beszéde alapján feltehetőleg a beosztottja.
- Ne feltételezze, hogy ennyivel az adósa vagyok. - Bököm oda neki, miközben közelebb sétál.
Úgy beszél, mint aki ismerne, pedig semmit nem tud rólam. Miért bíznék benne? Rajta tartom a szemem, ahogy szemügyre veszi Tenrot, egy gyanús mozdulat és már repül is a feje.
A kezemmel továbbra is végig szorosan markolom a zanpakutoumat, miközben beszél, és fürkésző pillantásokat vetek az embereire, hogy készül-e bárki is valami gyanúsra, ha ez csupán egy figyelemelterelés lenne. Azon a ponton nézek vissza rá, amikor kijelenti, hogy Tenro túl fogja élni. Azt állítja, neki megvan a szükséges felszerelése és emberei hozzá, hogy megmentsék. Nem kell sokat várnom arra sem, hogy megtudjam, hol a csavar. Szüksége van segítségre a pagoda miatt és azt állítja, hogy a tét a világ sorsa. Meglehetősen túlzásnak hat ez a feltételezés.
- Mi van a shinigamikkal? Ők nem segítenek?
Teszem fel a logikusan következő kérdést. Ha a világ tényleg veszélyben van, akkor miért nincs itt egy sem? Ha még csak a saját épségemről lenne szó, talán vállalnám a rizikót, de most Tenro életéről kell döntenem, miért bíznék ilyen könnyen bennük?
Eközben még többen érkeznek, akik harc helyett úgy tűnik, inkább elsősegélyre vannak felszerelve és elkezdenek foglalkozni a többiekkel, akik szintén komoly sérüléseket szenvedtek az iménti csatában. Ahogy végig tekintek rajtuk, eszembe jut az ő nézőpontjuk. Számukra én is ugyan olyan idegen vagyok, aki a semmiből bukkant fel, hogy segítsen. Nekik sem volt több okuk bízni bennem, ráadásul még azután sem kergettek el, hogy megtudták, mi vagyok. Ha felrelököm a segítő kezet, az ugyan úgy Tenro életébe kerülhet, mintha rossz helyre tenném a bizalmamat. A lehetőségeim korlátozottak.
Némi várakozás után vonakodva végül, de eleresztem a kardomat.
- Rendben van, egyelőre segítek, de később még lesznek kérdéseim. Ajánlom, hogy ne bánjam meg.
Kane ezekben a pillanatokban is a testvérével küzdhet, rosszabb esetben pedig már ki is kapott és most valahol sebesülten fekszik a romos épület valamelyik szintjén. Ő is segített nekem, így nem hagyhatom a sorsára, bármennyire is szeretnék még pár dolgot letisztázni, annak várnia kell addig, amíg meg nem állítjuk Katet.
Végig követem szemmel, ahogy Tenrot felrakják egy hordágyra, majd elszállítják, ezután engedem csak, hogy engem is kezelésbe vegyenek. Közben a többieket is kikúrálják, már akit lehet. Tenron kívül más is van, aki hordágyon távozik, de a legtöbbek állapota nem életveszélyes. Mikor úgy látom, hogy máshol is nagyjából végeztek, felegyenesedek én is és teszek pár nyújtó mozdulatot, hogy leteszteljem a hátamat és a lábaimat.
- Nem is rossz. – Jegyzem meg a felcsernek, akinek valószínűleg nem élete legvidámabb élménye volt engem gyógyítania, miközben attól tarthatott, hogy vajon mikor döntök megint úgy, hogy nem bízom bennük és rántok kardot, ahogy némán a gondolataimba mélyedve mereven bámultam magam elé, hogy valamennyire összeszedjem magam.
Közelebb sétálok a többiekhez és bólintotok a szemüvegesnek, majd a beszakadt tetőn lévő lyuk széléről tekintek le arra gondolva, hogy vajon mélyre megy ezúttal az a nyúlüreg, amibe keveredtem.

14
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Febr. 05, 17:51:17 »
Úgy tűnik, sikerült kihoznom a sodrából ellenfelünket, aki mindezidáig türelmetlen volt ugyan, de kimért, most viszont nem képes megtartani érzéketlen stílusát. Ez cselekedetében is meglátszik, ugyanis semmi trükk nélkül, egy frontális támadással akar nekem rontani. Igaz, hogy sérült vagyok, de megjárja, ha azt hiszi, ettől még könnyen végezhet velem. Nem képes elkerülni a hang alapú támadást, ami telibe találja és meg is állítja egy időre. Azonban, ha a teste le is dermedt, az agya úgy tűnik továbbra is élesen vág. Tsh… Szóval rájött, hogy arrancar vagyok. Reménykedtem benne, hogy ha nem használok cerot vagy sonidot, akkor nem árulom el magam, de úgy tűnik, hiú ábránd volt. Aki hallott már korábban hollowot üvölteni és összehasonlítja az én hanghullámommal, az össze tudja rakni a kettőt. Remélem, hogy ezzel nem keverem még nagyobb bajba Tenroékat hosszútávon, mint amekkorában jelenleg is vannak. Ha Kate azokhoz a quincykhez tartozik, mint akik lerohanták Las Nochest is, akkor egyértelműen ellenségek vagyunk.
Mikor megjelenik a színtéren egy új, ismeretlen harcos és segít eljutnom Tenrohoz, egyszer csak váratlanul a nevemen szólít. Válaszképpen először csak hümmögök egyet. Valószínűleg ilyen közelről észrevette a maszkmaradványomat, de ennyi még kevés lett volna egy ilyen pontos tipphez. Mindenképpen hallania kellett már rólam, ami számomra is leszűkíti a kört.
- Felteszem te pedig Kane? Valóban kár.
Tenrohoz érve szemügyre veszem, hogy mit tudnék tenni. A karja továbbra sem fest jól, de amit azóta a hasába kapott még súlyosabb, így mindenképpen azzal kell először foglalkozni. A körülöttem lévők arra kérlelnek, hogy segítsek rajta, amit amúgy is megtennék, illetve felhozzák az arrancar dolgot is. Ezek szerint feltehetem, hogy a kis mutatványommal már minden jelen lévő számára tudtára adtam milétem. Ennek ellenére továbbra sem hajtom fel a csuklyámat. Nem csak ők vannak, akik elől rejtőzködnöm kell. A shinigamik már lerágott csont, de amíg többet meg nem tudok arról, hogy kik és miért vadásznak újabban az arrancarokra, addig veszélyes incognito nélkül flangálnom a szabadban.
Lélekenergia pótlási segítség kérésemre ketten is érkeznek. Az egyik egy lány, akinek igen jellegzetes, macskafüles fejhallgatója van, illetve a tüskéshajú, piercinges srác, akivel bár együtt harcoltunk Kate ellen, de még mindig nem tudom a nevét. Utóbbi maga is annyira sérült, hogy azt is rám hagyja, hogy hová tegyem a kezét, miközben ő hanyatt fordulva fekszik delíriumos monológot mondva, ami egy idő után abbamarad, keze elernyed és elcsúszik. Ijedten utána kapok, hogy ellenőrizzem a pulzusát, ami gyenge ugyan, de még szerencsére kivehető. Némileg megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, hogy nem halt meg, csak a vérveszteség és kimerültség miatt vesztette eszméletét. Nem ismerem még túlságosan, de rossz szájízem lenne tőle, ha feláldozná magát.
Ami azt illeti, én is érzem, ahogy egyre nehezebb megtartanom magam, de van egy feladatom, amit jelenleg csak én tudok tenni, addig nem dőlhetek ki, amíg meg nem bizonyosodok afelől, hogy Tenro még mindig életben van, amikor legközelebb kinyitnám a szemem.
Próbálom őt is ébren tartani, de sajnos nem sok sikerrel. Bár szemei még nyitva vannak, de tekintete zavaros, mintha nem tudna fókuszálni, csak a távolba réved. Kezével próbálja a környezetét tapogatni. Másik kezemmel, amivel nem a gyógyító technikát tartom fenn, megszorítom az ő kezét.
- Itt vagyok. Ne aggódj, itt vagyok. – Próbálom nyugtatni, bár nem tudom, hogy érti-e, amit mondok.
Amikor az a bizonyos szó hagyja el a száját, megindulnak az eddig visszatartott könnyeim, hiába próbáltam erős maradni.
- Szeretlek. – Válaszolom én is, miközben megcsókolom a szorongatott kezét. Jelen pillanatban nem érdekel senki körülöttünk, számomra most csak ő létezik. Minden erőmmel azon vagyok, hogy életben tartsam, bízva abban, hogy valaki ez idő alatt lefoglalja Katet.
Nem tudom, mennyi idő telik így el, de a legközelebbi dolog, amire feleszmélek, hogy fehér egyenruhás alakok özönlik el a tetőt, amiről rögtön a Las Nochesi támadás jut eszembe. Hirtelen fel akarok pattanni, de a hátamba és lábaimba nyilaló fájdalom miatt kiszökik a levegő a tüdőmből és újra térdre rogyok.
- Ha egy ujjal is hozzá mertek érni, a halál fiai vagytok… - Hörgöm a fogaim között, miközben a kezem már a zanpakutoumon van.

15
Küldetések az Emberek Világában / Re:Az Ötödik Lecke
« Dátum: 2022. Jan. 22, 18:19:34 »
Tenro elmondása szerint még tudna egy kicsit harcolni, ha legalább a fájdalmon enyhíteni tudnék. Kihasználva a harcban kialakult kis szünetet a bal karjához emelem a kezemet és gyorsítom a gyógyulását[1], amíg a Kate kifújja magát, illetve én is próbálok kérdezni közben tőle időhúzásként, de nem sikerül semmi értékelhetőt kihúznom belőle.
- Sajnálom, de egyelőre csak ennyit tudok tenni. – Válaszolom Tenronak, amikor előáll a terv a következő lépéshez és újra akcióba lendülünk Kate ellen. A többiekkel együtt megpróbáljuk minden menekülési útját elzárni egy minden irányból körbekerítő támadás sorozattal, ám sajnos a manőver teljes kudarcba fullad.
Pont, amikor már elérnénk, védés vagy kitérés helyett földbe szúrja a kardját és egy második, szellemszerű Kate jelenik meg. Az újabb ismeretlen technikára esélyem sem volt számítani, így teljesen váratlanul ér, aminek következményei vannak. Ezúttal mindkét lábamban érzek fájdalmat, ahogy az épület tetején ismételten térdre rogyok.
- Tenro! – Kétségbeesésemben én is csak ennyit tudok kiáltani, amint látom, hogy ő is a földre hull, miután a penge egyenesen átszúrta. Az elmémet hirtelen kétféle érzés önti el egy időben. A torkomat fojtogató félelem Tenro épsége iránt és a mérhetetlen, ocsmány gyűlölet, ami arra késztet, hogy kínok kínjával végezzek Katel, amiért ezt tette vele.
- Hé! Mi ez a szánalmas arckifejezés? Ne merd elfordítani a tekintetedet! Ameddig lélegzek, én vagyok az ellenfeled! – Kiáltom felé, amikor észreveszem, hogy Tenrot méregeti abban a reményben, hogy ha elérem, hogy rám figyeljen, akkor békén hagyja őt. A dolog sikeres is, hiszen helyette engem vesz célba, azonban a pillanat hevében ennyire előre már nem terveztem. Próbálnék talpra állni, de a lábaim egyelőre nem engedelmeskednek, még túl frissek a sebek. Mit tehetnék? Egy resurrección begyógyítaná a sérüléseimet, de arra most nincs időm. Valami gyorsabb megoldás kell, hogy megtörjem Kate támadását és nem sok gyorsabb dolog van a hangnál. A torkomba gyűjtöm a lélekenergiámat, majd egy koncentrált hanghullámban rákiáltok[2] a felém rohamozó Katere. Nem csak neki vannak váratlan trükkök a tarsolyában. Harsány nevetés tör elő belőlem, ahogy látom megtorpanni. Nem adom könnyen magam még ilyen állapotban sem. Kérdéses viszont a következő lépés mi legyen. A többiek is ramaty állapotban, van, aki még nálam is. Nem szerettem volna bevetni, ha csak nem feltétlenül muszáj, de nem tűnik úgy, mintha lenne más választásom.
- Mutasd magad… - Már éppen kimondtam volna a resurrecciónom nevét, amikor nem várt dolog történik. Egy új résztvevő jelenik meg a harcban, aki leszereli és meghátrálásra készteti Katet, amint már éppen újabb támadásra készült.
- Túléltem már rosszabbat is. – Felelem neki. – A te karod sem rossz.
Belemarkolok a felém nyújtott segítő jobba. Szerencsére a kezemet még tudom használni. Először a közeli falhoz akar kísérni, amire közbeszólok.
- Inkább Tenrohoz vigyél.
Ha a harcban nem is tudok még most azonnal újra segíteni, van valami, amit viszont tehetek, ami fontosabb a saját életemnél is. Mire odaérünk Tenrohoz, addigra egy rögtönzött nyomókötéssel már próbálják csillapítani a vérzést. Bólintok az idegennek köszönetképpen, aki talán láthatta is a maszktöredékemet a csuklya alatt, miközben idekísért. Amíg ő lefoglalja Katet, addig én mindent megteszek annak érdekében, hogy Tenrot életben tartsam. A technika[1], amit használok némileg különbözik más gyógyító módszerektől. Nem tudom átadni az én lélekenergiámat, helyette a gyógyított saját lélekenergiáját irányítom a sérülés helyére, ezzel indítva meg a sejtregenerációt, ami azt jelenti, hogy a felépülése függ a saját élni akarásától is.
- A gyógyítást intézem én, ti szorítsátok a kötést. Ha valaki esetleg tudna neki lélekenergiát tölteni, azt is megköszönném. – Szólok a többi, Tenro körül sürgölődőnek, akikről nem igazán tudok még sokat, nem vettek részt az eddigi csatában.
- Tarts ki, Tenro, ne veszítsd el az eszméleted!


(click to show/hide)


(click to show/hide)


Oldalak: [1] 2 3 ... 10