Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Tornyok / Re:Vex kocsmája - 4. torony
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum 2021. Szept. 24, 17:53:11 »
- Ölelésre arra mindig számíthatsz, szemből, oldalról, hátulról, ülve, ágyban, a többit meg majd kitaláljuk.- viszonozta az ölelést és megsimogatta Dion hátát is, de csak gyorsan, hiszen ott voltak, ahol ilyen érzelmeknek most nincs helye, itt férfias férfiak vásárolnak férfias szerszámokat, hogy férfias dolgokat csináljanak velük.
- Elég jól elnyomták, emberire, ha fogalmazhatok úgy. De jap, volt benne kihívás és az adta meg az igazi élvezetet is. Visszamennék máskor is, simán, főleg mert biztos tudnék hozni pár apróságot, csecsebecsét meg ilyesmiket.- turistáskodás a múltban, olyan iparág lenne, amiről mindenki csak álmodhat, de mindent megadnának érte. Kár hogy nem tudja kamatoztatni ezt az ötletet, akárhogyan is nézi, az időben utazni necces, és nem is igazán éri meg szarakodni vele.
- Mert ez így van, akad néhány, ami pontosan ezt teszi, szemétkedik, hergel, hogy folytasd, az arcodba tolja, hogy béna vagy, és amikor azt hiszed, hogy rájöttél mit kell csinálnod, végre tovább jutsz, csak hogy utána megint megszívathasson.- mondta már-már átszelemülve, magyarázva, hogy miért is halt meg ott, vagy esett le, nem jutott tovább. Pedig tudja jól, csak egy játék, semmi más, de nem lehet, hogy egy program legyőzze, azt már nem.- Az pedig nem rossz dolog, hogy így teszel, de nééééééééha azért akkor jössz, amikor jól megy és nem az agyfasz kerülget.- volt már rá példa, hogy így történt, pedig ha azt szeretné, hogy Vex foglalkozzon Dionnal, akkor elég, ha a hölgy meztelenül áll a tv elé, és már kész is a figyelem elterelés.
- Na mert mintha neked ez akkora gondot okozna.- vigyorgott de azért forgatta a szemeit, Dionnak se esik nehezére, ha éppen Vexnek kell másra irányítania a figyelmét.
- A dühömet még le tudom vezetni máshogyan is, inkább az az adrenalin löket hiányzik, ami akkor kap el, ha olyan valaki ellen harcolsz, akivel egyazon a szinten vagytok. Az esélyek egyformák, kétséges a kimenetel, na az, ami igazán hiányzik.- de nagyon úgy fest, hogy nem mostanában fog sor kerülni arra, hogy újra érezhesse azt a rohamot, de azért a béke se annyira rossz, ha azon múlik az egész, hogy többé nem fogja átérezni egy a harccal járó adrenalin löketet, hát legyen.
- Ami mondjuk elég szemétség, legalább az emberek szoktak egymásnak hadüzenetet küldeni, nem csak úgy lerohanni a másikat, már amikor. Régebben, még Aizen idejében így volt, majdnem mindannyiunk csak erősebb akart lenni, fejlődni, csak hogy megfeleljünk Aizennek, régi fura idők voltak azok, az biztos.- némi nosztalgia volt a hangjában, milyen fura dolgok történtek akkor és milyen érdekes alakokkal futott össze. Nagyrészük pedig már meghalt, az a legdurvább az egészben, a veterán arrancarok közül talán ketten maradtak, Vex és egy mocskosszájú nőszemély.
- Mindkettő igaz lehet, de akárhonnan is nézed, a mi evolúcióink se megy szembe a hollow léttel, természetes utón is válhat valaki arrancarrá, csak ez egy zsákutca, ha lehet így mondani, innen nincs tovább. De én is kíváncsi vagyok rájuk, mire fel az a nagy hírverés.- elgondolkozva nézett ki a fejéből, lehet tényleg van köztük olyan, akinek az erejéhez még Vex se érne fel, talán több is, ha így van, akkor pedig szívesen találkozna vele.
- Ahogy gondolod.- nem erőltet Karasu semmit se.
- A fene, akkor lehet majd pár dolgot ki kell húznom a bevásárlólistámról.- mondta vigyorogva, teljesen komolytalanul, nincs is rajta a listán, fejben van az egész.
- Régimotoros vagyok, az elem ugrik be egyből, ha valami ilyesmiről van szó. De jaja, szerintem is ilyen tápos akus valami, de akkor ez kábelről töltődik. Az is valami.- kár, hogy idővel az akuja is tönkremegy majd, és hiába van maxon, hamar lemerül.
- Ha nagy, akkor van hely rajta rendesen, ki lehet rendesen nyújtani a lábaidat, meg össze-vissza fetrengeni rajta. A tengerpart meg okés, elmehetünk majd, valami meleg helyre. Szeretek árnyékban üldögélni, szalmakalap a fejemen, szemeim elé húzva és közben valami koktélt iszogatok.- valami nyári ing, kigombolva, mert úgy az igazi, rövidnadrág és papucs, pontosan így lesz.
- Lehet igazad van, de azért nem szeretném ha felesleges felhajtás kerekedne az egészből. Vásárolni jöttünk, majd máskor átnézünk azért, ha ugrálni szeretnél a polcokon.- mondta mosolyogva, ha ehhez van kedve Dionnak, akkor várnia kell a következő alkalomra.
2
11. osztag / Re:Hadnagyi iroda
« Utolsó üzenet: írta Ninomiya Chie Dátum 2021. Szept. 22, 16:57:17 »
A Farkaslány és a Hadnagy

- Hát nem az eszéről híres az tuti…
Jegyzem meg magamnak, miközben figyelem ahogy a barackpálinkát kezdi keresgélni. A barack az még stimmel az egészséges résznél, de a pálinka nem hinném, hogy jelen esetünkben nagyon is jót tenne. Tény és való, szeretek inni. Olykor megiszok egy üveg sakét egy kellemes délutáni napon amikor a földemmel végeztem és már csak annyi a teendőm, hogy várjam, hogy a termés kinőjön. Hamar kiderül még is csak emlékszik rám. Hát a memóriája eléggé lassan kapcsol, szóval jól érzem itt valami nagyon nem stimmel. Lehetséges, hogy ha jobban lenne így is lennének kérdéseim a memóriájának állapotával kapcsolatban, de ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem amúgy is? A tizenegyedig osztagban sokan flúgosak, ettől színes ez a társaság. Ráadásul a volt Taichoum, közismerten nem volt teljesen komplett és ha jót akart magának a lélek, nem akart az útjába állni, ha csak nem szerette volna, hogy az ő vére is díszítse kardjának pengéjét. Kicsit kirázz is a hideg ahogy visszagondolok Kenpachi-samára. Remélem nem figyel engem sunyiban, hogy mikor csap le rám. Ugye?
- Lumbágó maximum a fejében létezik drága! Nincs semmi baja a testemnek! Attól, hogy idős vagyok, kötelező, hogy fájjon a hátam vagy mi?
Horkantok fel, de azért éreztetem vele, hogy nem vagyok rá mérges. Inkább csak szeretném az eszébe vésni, hogy nem egy rokkant öreg vénasszony vagyok, akinek holmi segítségre lenne szüksége! Lumbágó… honnan a fenéből szedte ezt egyáltalán? Azért, mert jogosnak véltem a néni elnevezést még anno mikor a So-taichounál gyülekeztünk? De jó nekem… sóhajtok is egy kicsit. Hatalmas hiba volt részemről, hogy jogosnak tartottam a becézést. So-taichou… miféle helyzetbe hoztál engem? Magyarázkodhatok a fiatalabbaknak. Szerencsére a fiatal Fuku-taichou nem leli az alkoholt, aminek örülök. Legalább nem fog itt lerészegedni nekem miközben komoly témával kell foglalkozzunk. Az asztal sarkán matcha teapor lelhető, amit nem szúrtam ki mivel céltudatosan keresgéltem tekintetemmel olyan dolgokat, amik utalhatnak a fiatal leányzó káros szokásaihoz. Mondom én, akinek szintén káros szokása van. Pipázok és iszom. Én vagyok maga az egészséges életmód példája!
- Igen, arra most lehet szükségünk lesz.
Nem mintha visszautasítanám az alkohol édes nektárját, de jelenlegi helyzetünkben, jobb, ha legalább már én tartok akadályát ennek, nehogy aztán katasztrófával érjen véget a látogatásom. Az alkohol képes ám háborúkat indítani. Ó, bizony! Volt, hogy valaki ittas állapotban csak úgy viccből hadat üzent a szomszédos falúnak mert nem tetszett a színe. Ha a hülyeséget lehetne egy torony épülettel mérni, az akkor bizony a felhőket rögtön átszakítaná. A lány nem érti mondandóm lényegét, amin nem lepődők meg. Ha az ő helyében lennék, felhúznám a szememet, hogy még is ez a vén trotty mit pofázik bele az én dolgaimba egyáltalán? Szerencse nem ilyen habitussal rendelkezik, ami nekem van. Annyira nem vagyok vad, mint anno, de az tény, hogy ha valami nekem tetszik azt szemtől szembe közlöm az illetővel. Kérdése elhangzása után, csend uralkodik a szobában. A pipámból kiáramló füst érdekes „illatot” kölcsönöz a szobának. Hogy is fogalmazzam… komolyabb légkört biztosít. Párszor beleszívók pipámba és a füstöt kifújom majd csak ezután szólalok meg. Kell egy kis idő mielőtt belevágunk a probléma megoldásába. Nem lesz egyszerű. Még nekem se.
- A maga korában én sajátos rendet csináltam a saját kuckómba. Mások rendetlenségnek hívták, én otthonnak. Egy helyiség, ahol élünk vagy dolgozunk, olyannak kéne lennie, akik vagyunk, amilyenek vagyunk.
Beleszívok megint a pipámban majd kifújom megint a füstöt a levegőbe. Ezután folytatom tovább.
- Tekintsen a helyiségre majd figyelje meg magát egy tükörben. Ismételje meg ezt párszor. A maga szemében valóban érthetetlen mi köze van a kettőnek egymáshoz. Viszont. Otthon érzi magát? Komolyan ez a rend magát jellemzi hm?
Az, hogy hébe-hóba rendet rakunk az tény, de azért a sajátos rend mindig megszokott jelenni a helyiségekben. Mindenkinek más a rend fogalma. Általában a különböző „rendek” különböző személyiséget takarnak. Ebben a szobában viszont nem lelek semmiféle egyediséget és ez baromira zavar engem. Egy sima iroda, ami patyolat tiszta, de nem egyezik az itt jelenlévő személyiségével.
- De talán ez jó bevezetőnek. Mert igazából nem érdekel, hogy az irodában rend van vagy nincs. Tőlem egy szemétkupacban is fogadhatott volna vagy egy sajátos rendben lévő helyiségben, ahol otthon érzi magát. Mondja csak mikor evett igazán utoljára? Esetleg aludni egy kiadósat? Hm?
Várom a válaszát miközben pipázok. A válasz után elkezdek sétálni egy kicsit a szobában újra. Olykor megérintem ép kezemmel a falat és egy kicsit elsimítom. A falnak az anyaga még mindig ugyanaz… ez lehet másnak nem sokat jelent, de számomra a falnak az érzése már visszarepít engem a múltba a barátaimhoz. A családomhoz. Kicsit el is mosolyodom majd ezután folytatom a diskurzust az ifjúval.
- A háború szörnyű dolog. Elveheti a szeretteinket, az életünket, a szép épületek, amik egykor díszíttették a városokat, romhalmazzá változtatják. Ekkor tudatosul bennünk, hogy nem vagyunk hallhatatlanok. Mulandó lények vagyunk csak hosszú életkorral és ez megrémíthet bárkit, bár ezzel szerintem tisztában van nem? A fél arcánál lévő égési nyom emlék akarna lenni egy előző életből vagy nemrég összekeverte a kályhát a káddal?
Kis szünetet tartok majd tovább folytatom.
- Hol is tartottam? Ja igen. A háború. A lényeg, amit mondani szeretnék az, hogy ha nem beszél a veszteségéről és mélyen fog hallgatni tovább, akkor nyomban le is rakhatja a karján lévő Fuku-taichou jelzést. Nézzünk szembe a ténnyel. Temérdek barátot vesztett el, a Taichouja Aikawa Chiyo-sama meg eltűnt, magyarán átment egy két dolgon. Vajon a Taichou háborúban halt meg vagy szimplán lelépett? Melyiket tippeli?
Várok a reakcióra. Lehet darázsfészekbe botlottam, de ez is lehet akár a megoldás. A célom inkább az, hogy beszéljünk róla.
3
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Utolsó üzenet: írta Keseichu Dátum 2021. Szept. 16, 10:44:03 »

Helló, Hollow!

Annak ellenére, hogy figyelemmel követte látszólag a lény a körülötte folyó dolgokat, hisz a kutyaszerű hollowokkal is foglalkozott, látszólag nem vette észre a felé döfő szuronyt, melyet végül az utolsó pillanatokban én magam állítottam meg. Végül azután fordult felém, miután én már húztam el a tüskémet felőle. Ahogy végül biccentek felé és fordulnék el, egyszer csak megszólított. Nagyjából a második lépésem után meg is torpanok, hisz figyelemmel követtem a körülöttem lévő hangokat, lévén még nem süllyedtem vissza a merengés siketítő gödrébe. Így tehát visszafordulva ismét felé fordítom maszkos arcomat. Egy ideig szótlanul nézek rá, hogy vajon komolyan gondolja, amit mond, de ha látom rajta türelmetlenségét, akkor szinte biztossá válik.
- Az, hogy ki volt életében, itt nem számít. – felelem halk, nyugodt bár elég érces hangon – Jobban teszi, ha elfeledi egykori életét, mert nem soha nem térhet, vissza hozza, és ami marad, csak a végtelen éhség az élet hamvai után. – ezután széjjel nézek a falak csupaszságát vizslatva, majd, hogy választ adjak a nőnek ismét felé fordulok – Hueco Mundo falai közt jár, jobban mondva egyfajta labirintusban. Hogy azon belül hol, már nem tudok segíteni kegyednek. De az ön fejlettségi szintjén biztosan kitalál innen. Most, ha megbocsájt. – ezzel ismét biccentek felé, és látszólag mindenféle veszély érzet nélkül megindulok ismét az egyik irányba.
Nem arról volt szó, hogy lenéztem a hollow nőt, nem az volt, hogy nem ismertem fel, hogy fejlettségben jóval fölöttem járt, nem hittem volna, hogy gyengébb nálam. Nem. Egyszerűen csak nem éreztem annak jelentőségét, hogy meg kellett volna hajolnom az akarata előtt. Bár ez nem azt jelentette, hogy figyelmen kívül hagytam, figyeltem rá, mert ha esetleg megtámadna, szerettem volna időben reagálni rá, de az is igaz, hogyha úgy volt, nem igazán akaródzott vele túlságosan sok összetűzésbe keveredni. A harc nem az én udvarom. Megvédem magam, ha megtámadnak, de alapjáraton jobban kedvelem a szellemi barangolásokat, mint az erőfitogtatásokat.
4
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Utolsó üzenet: írta Gallan Verda Dátum 2021. Szept. 13, 21:09:12 »
Helló, hollow!

Követte ösztöneit. Maga mögött hagyta a sivárság gondolatait, és nem törődött azzal, hogy magas, hideg kőfalak közt bóklászik. Valaminek megcsapta a jelenléte. Furcsa volt. Sötét, mégis hozzá hasonló. Őszintén örült volna értelmesebb társaságnak a különös, rusnya állatoktól, mert kezdett elmagányosodni. Extrovertáltként szüksége volt a beszélgetésre. Vagy csak együtt mászkálni. Nem érezte feltétlen szükségét a szüntelen csevejnek, az ugyanúgy fárasztó, mintha mély filozófiai kibeszéldét tartana neki valaki az életről. A szomszéd arrancar, ahogy ezek a micsodák hívják magukat, s már ő is közéjük tartozott, elég melankolikus. Komolyan letaszítja őt a mélybe. Már elgondolkodott azon, meg kéne ölni, kivégezni a háttérben. Kinyíratni egy coyottal, aztán megölni a coyotot is, és beteríteni az „áldozatot” a vérével, mintha a fajtársa megijedt volna holmi dögtől, önvédelemből harcba keveredtek volna, majd hát… Szomorú, könnyes búcsút kéne venniük az alaktól. Annyi kivétellel, hogy Gallan aztán egyetlen könnycseppet se hullajtana azért, akit nem is ismer.
Válaszúthoz érkezett. Tovább mehetett volna, három irányba is. Előre az egyenes útszakaszra, jobbra ami nagyon kanyargósnak tűnt, illetve amerre nagyon erősnek érezte a borzongást, vagy balra, mely annyira nem tűnt kesze-kuszának. Elgondolkodva állt a lehetőségek előtt, nem is észlelve a közelgő veszélyt. Rövid révedését irdatlan hangos kutyaugatások zavarták meg. Sárga szemei fenyegetően villogtak a három tagú falkára, majd rezzenéstelen arccal gerincére taposott az egyiknek. Élesen felvonyított. A szélső ráakart ugrani, de ököllel beleütött, és a földbe csapódott. Esés közben labdaként pattogott. Az utolsót csak elrúgta, és számolt vele, hogy hamarosan, gyorsan vissza fog futni hozzá, aztán legalább bokán harapja majd Gallant, ha nem lesz ügyes. Azért a kiképzések anno megtették a magukét. A lába alatt fekvő, hevesen kaparászó jószágról levette lábát, majd megragadta a nyakcsigolyánál lévő bőrt, mintha kölyökmacska lenne. Óvatosan hajolt le érte, de erősen grabancon fogta a dögöt. Most vette csak észre, hogy valami le akarta szúrni, vagy legalábbis fenyegetően közeljött, és a kutyák miatt háttal állt neki. Hirtelen ötlettől vezérelve átvetette a kutyát a vállán, nyakához közel, mire a döggencs felvisított. Utána elengedte az állatot. Úgy fordult meg, hogy fejére lépett.
- Hmm – hümmögött a fehér maszkos teremtést nézve. Többet nem nagyon érdemelt volna az, akinek idegrángása van. Mert hogy biccentésnek nem nevezte volna azt, amit lát, az is biztos. Viszont eléggé felkeltette az érdeklődését eme fehér förmedvény, hogy szeme nincs, de érezte, hogy őt nézi. Még valamit gesztikulálni is próbált a fejével, aztán most meg elfordult, mint a mogorva disznók, kiknek fogalma se volt arról, kivel állnak szemben. Ezt már nem hagyja annyiban!
– Mint a huey tlatoani, II. Moctezuma f- – köhintett egyet – lánya, én felszólítalak arra, hogy fordulj meg! Adj útba igazítást, hogy merre lehetünk!
Rámutatott mutatóujjával, másik kezét pedig csípőjére tette. Magabiztosan állt, vállszélességű terpeszben. Orcája kipirult, tekintete pedig követelőzően, szilárdan kémlelte a lény minden rezzenését. Mégis mi ez a torz alak?
5
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Utolsó üzenet: írta Keseichu Dátum 2021. Szept. 12, 10:35:38 »
A sötét és hideg táj homokos végtelenje pontosan olyan hely, ahol az ember, vagy jelen pillanatban egy hollow teljesen elmerülhet a gondolataiban. A vételen táj igéző messzesége, a Hueco Mundo égboltján virító hold mindegyike olyan hangulatot áraszt, ami magába olvasztja a fogékony elméket, hogy aztán az üres távlatba szórja szét, megannyi gondatlan tudatbuborékjainak ezernyi fellegét. Egyszóval a gondolataimba révedtem. Nem ritka nálam ez a fajta szokás, úgy tűnt különbözők a fajtám vérszomjas példányaitól. Az éhség, mi a lelkek utáni fohászkodást képviselte sokaknál, belőlem épp, hogy csak jelen voltam. Mint egy fajta bizsergés az ujjbegyben, mi késztet arra, hogy megmozgasd kissé a karod, de alapjáraton hamar képes vagy róla megfeledkezni, ha nem gondolsz rá.
Csuhás, görnyedt alakom, némán sétált előre a néma táj peremén, és észre se vettem igazából, mikor változott a végtelen dombság át, kőfalak masszív labirintusára. Bár az is igaz, hogyha érzékeltem volna is a változást, nagy eséllyel nem aggodalmaskodtam volna túlságosan sokat. Ez csak egyfajta apróbb változás, mi nem befolyásolja elmém nyugodt hullámzásait. Egy alak mozdult a látóteremben. Egy kutyaszerű lény, mi ugorva próbált leteríteni. Gondolataimba merülve, ösztönösen súlytottam le csupán csak. Tüském nagy erővel döfődött bele a kutyaszerű koponyába, és izmos farokképződményemmel egyszerűen eldobtam a másik irányba, mintha mit sem számított. Bár gyenge lény voltam még, nem én voltam a leggyengébb. Nagy eséllyel a hollow nem pusztult el, hisz nem okoztam benne annyi kárt, de mivel mérgem lebénította, nagy eséllyel még csak nemrégiben jöhetett csak létre. Mily sajnálatos. Amint elmegyek, nagy eséllyel a közelben lévő társai fel fogják falni, még akkor is, ha eddig egy falka is voltak. Mily ironikus.
Végül mikor kizökkentem a tudatalattim nyugalmából, akkor eszméltem rá, hogy hol vagyok. Körbe nézve csak a kőfalak fergetegét láttam csupán, mely bár bosszantó volt, de nem igazán zavart. Hát… végül is miben másabb ez, mint a végtelen sivatag. Már indultam is volna, mikor is ismét reflexszerűen megindult a mozgás irányába a tüském.
Ebben a birodalomban csak az élheti túl a zord életet, kik mindig bíznak az ösztöneikben. Épp emiatt nem félek használni tüskéimet. A furdalóból kilépő személy, talán nem is vett észre még, ha nem fordult felém, hisz akár egyenesen tovább is rohanhatott volna. Bár nagy eséllyel észlelni fogja a látókörébe beúszó fullánknyúlványt, mi egyenesen a nyaka felé indult meg, de miután észleltem a másik humanoid mivoltját, tüském megállt (amennyiben a lény tovább folytatja útját, úgy elhúzom előle a tüskét).
A nyúlvány fordul egyet, majd rugalmasan visszahúzódik a szövet alá, én pedig szemtelen maszkomat a nő felé fordulva mérem végig, majd mindenféle válasz vagy bocsánatkérés nélkül, egyszerűen biccentek felé, majd megfordulva elindulok egy másik irányba, hogy némiképp felfedezhessem a tájat, ahova elkeveredtem.
6
11. osztag / Re:Hadnagyi iroda
« Utolsó üzenet: írta Minami Junko Dátum 2021. Szept. 05, 21:16:47 »
A Farkaslány és a Hadnagy

- Hmm, igaza van! – visítja lelkesen – Maradt még barackpálinkááááám!
Mindenkinek relatív, hogy mi az egészséges, ugyebár… Az irodáig mást nem is mondott a leányzó. Boldogan mosolygott, és nagy trampli léptekkel csapdosta lábát a földhöz. Ujjait összekulcsolta tarkóján. Szép volt, elegáns, rajta volt a rangját jelző hadnagyi szíj is természetesen. Ugyanakkor lógott rajta a ruha. Soványabb, mint mikor Chie legutóbb láthatta. Ez akkor látszódott a legjobban, amikor Junko kinyitotta az ajtót, majd feltűrte ruhaujját, mert valamiért nem tudta elviselni, hogy a kezét „birizgálja” mozgás közben. A lány csuklója mintha csontosabban nézett volna ki. Mégis mi történt vele?
- Csak tessék! – invitálta beljebb az idős lelket. Megvárta, míg befárad, utána becsukta maguk mögött az ajtót. Nem akarta, hogy bárki is megzavarja őket. Kinyitogatta a szekrényajtókat, a pálinka után kutatva. Ehhez odatolt egy széket a méretes szekrénysorokhoz, és ráállt, amikor pedig tovább haladt, mindig le-, és visszaszállt. Fáradtan kifújta magát, majd csüggedten leporolta, visszarakta a széket a helyére.
- Óóóó, emlékszem Önre! – felelte vidáman – Megjavult már azóta a lumbágója?
Vigyorgott szélesen. Érezhetően komolyan gondolta a kérdést. Mégis honnan vette, hogy a shinigamiknak…? Kinshijakuiro ehhez semmit se szólt. Vélhetően aludt – vagy nagyon jól ignorálta most már gazdája hülyeségeit. Hogy is van a mondás? Megszoksz, vagy megszöksz! Junko esetében, hacsak nem törik ketté a kard, ő nem fogja kidobni, és még akkor se valószínű, hogy csakúgy a sorsára hagyná társát. Megjavíttataná.
- Sajnos nem sikerült megtalálnom a pálinkát – adott tisztes helyzetjelentést – Viszont letettem valamit az asztal sarkára.
Felemelte a matcha teaport, és megrázta.
- Esetleg, ha már „egészségesebbet” mondott, felajánlhatok Önnek egy kis matcha teát? – kérdezte oldalra billentett fejjel. Ha igen, már tudta, honnan szedje elő a teaszettet, és oda is lépett a megfelelő szekrényhez, hogy elővegye. Ezúttal egy szemmagasságban lévőhöz.
Chie ekkor lepte meg Junkot az üveg sakéval. Lila hajú shinigamink először zavarodott volt. Szentül hitte, hogy ajándékba kapta tőle, de hallva a folytatást hamar összerakta magában a képet. Ezt a vöröshajú itt találta. Nem lepte meg annyira. Sajnos ténnyé vált, sokat ivott. Ennek viszont mi köze a helyiség tisztántartásához?
- Igazság szerint nem értem a mondanivalóját. Örülök, hogy impozánsnak tartja az irodát, mivel ki lett takarítva, de alapvető felelősségemnek érzem ezt. Nincs összefüggésben azzal, ahogy kinézek. Ezzel viszont nagyon is meglehet – Odalépett az asztalhoz, és letette a teakészletet, aztán meglöttyintette az üveg sakét, jól láthatóan felemelve tartva.
Ivott ő már mindent, ami keze ügyébe került, hogy elmulasszon valamit, amire nem talált gyógymódot. Vélhetően nem is fog ebben a büdös életben. Úgy soha.
Züllötten prüszkölt egyet a továbbiakon. Hazudni magának? Ő? Soha.
- Mire szeretett volna kilyukadni mindezzel, ha szabad tudnom? – billentette oldalra fejét, értetlenül állva a dolog előtt – Az egy dolog, hogy kitisztítottuk az irodákat.
Utalást tett, hogy nem csak az ő érdeme a ragyogó légkör, és mindkét helyiség ugyanolyan állapotban van… Na jó, igazából egy tisztjéé kb. az egész érdem, de hát Junko és a felelősség jelenleg 200.
- Viszont nem áll kapcsolatban azzal, ahogy kinézek, vagy viselkedek – komorodott el – Azt viszont beismerhetem, voltam már jobban is.
Ha maradtak a teánál, közben elkezdte bekeverni az italport. Ha nem, akkor a Chie által preferált italt szedte elő, hogy legyen mit inniuk közben. Junko ezen a ponton egyelőre nem beszélt tovább. Amennyiben a nő azt hitte, heves ordítozásba, vagy sírásba kezd az amúgy energikus, lendületes lány, hát tévedett! Most túl fáradt volt mindehhez. Csak helyre akarta rakni magát. Lepihenni kicsit. Beszélni bármi másról.
Bármi másról, kivéve Róla…, sóhajtott szomorúan.
7
Hueco Mundo / Re:Hollowok labirintusa
« Utolsó üzenet: írta Gallan Verda Dátum 2021. Szept. 05, 16:57:54 »
Hellow, hollow!

- Aaaaaaah, igen! - nyögte erotikusan - Azt akarom, hogy erősebben húzd! Húz' meg, húz' meg jóóóól!
Kéjes sóhajok hagyták el telt, rózsaszín ajkait. Akkorák voltak a mellei, hogy segítséggel tudta csak felvenni ruháját. De nagy nehezen megcsinálták! Két egyén közreműködésével felhúzták hátán a cipzárt. Ezzel egyidejűen még egy utolsót nyögött, és míg nem figyelt, "szolgái" ott hagyták.
- Huh?! Áruló coyotok! - üvöltötte hűlt helyük láttán, aztán nagyot sóhajtott.
Senki se bírja ép ésszel mellettem. Senki se bír felérni szépségemhez! Erős vagyok, és gyönyörű!, villantak meg aranyszín szemei, majd folytatta a gondolatmenetet.
Hmmmm. Írni nincs kedvem. Sétálnék valamerre, meg körbenéznék. Ha igaz, amit mondtak, kóborolnak kint futóegerek, vadászhatnék rájuk is. De mitől jobbak a gyíkoknál?
Fingja se volt arról, hogy fogja még kivitelezni ezt az életet. Tudta, hogy egyszer biztosan meghalt. Újjászületett, s annak ellenére, mennyire nem hisz a népe vallásában megjelenő, mélyen tisztelt állatistenekben, meglehetősen okkult nézeteket támogatott. Úgy hiszi, miután az a kurva két kézzel végzett vele, visszatért még nagyobb kurvaként, porig alázva egykori hitvesét mind külsőben, mind lélekben. Talán ő maga tényleg istenné vált.
Mit tehetne egy isten, mivel szokta egy másvilági lény elütni idejét az Új Azték-birodalomban?
No igen, az otthon még hagyott kivetnivalót maga után. Nem hitte volna, hogy nélküle ennyire elanyátlanodik a terep. Kiszáradt a Texcoco-tava, a földek, és egyedül kb. az ismerős fehéragyag volt szem előtt. Sehol sincs kakaóbab ültetvény, rikácsoló pávák. Ökölbe szorította kezeit.
Erről is Cortez tehet! Az a fattyú! Sivataggá változtatta szülőhazámat! Ezért halállal lakol! Megvan! Keressünk futóegeret, együk meg, és utána magam  vágom le a fejééééét!
Míg magában forrongott, elhaladt mellette egy-két arrancar. Mindenki lófrált, vagy ment a maga dolgára, mert ennek a helynek még tisztes királya se volt már. Nem tudta teljesen behatárolni, hogy most még despota állam –e Tenochtitlán, vagy  esetleg tudtán kívül bevezettek más rendszert? Nos, egyelőre lényegtelen. Érdekesnek vélte, hogy szüleit se látta egy ideje, de hát felnőtt a huey tlatoani szerint, nem liheghetett a nyomában. Inkább felkapta a „halálsípot”, és útnak eredt, hogy ne is rúgózzon ezen.

Futóegeret csak kettőt talált, gyíkokból ötöt. Nem rendezett lakomát, viszont nem is volt annyira éhes. Ösztönei egy új helyre csalták őt, amit ámuldozva nézett. Csillogó szemeit rámeresztette, és összekulcsolta ujjait maga előtt.
Egy labirintust emeltek a tiszteletemre! Mily’ megható!, elmorzsolt egy könnycseppet, majd hiúságának fényében befutott, figyelmen kívül a ködöt, s az őt figyelő szempárokat. Eleinte kezdetleges hollowok fogadták némelyik sarokban. Könnyedén félrelökte őket, kik’ aztán egy halk nyögéssel a falnak ütődtek. Valószínűleg gyorsan terjedt a hír az „új húsról”, mármint érkezőről, aki volt olyan hülye, hogy betévedt a magas falú építménybe. Az erőnlétben gyengébb lények hamar feladták a próbálkozást. Nem találták viccesnek azt piszkálni, aki ennyire el van telve magával. A picit erősebbek már annál jobban próbálkoztak, de ők se jelentettek igazi kihívást valakinek, aki jó kondícióban tartotta magát.
- Awh, komolyan. Ezért hagytam el gyönyörű templomom? Ezért koszolom össze fehér ruhámat? Sehol egy méltó ellenfél, ki elszórakoztatna engem. Sehol – suttogta letörten. Elég volt csak megszólalnia. Feltámadt a sivatagi szél, és ismeretlen szagot fújt irányába. Mélyen beleszippantott. Szemeiben fellobbant a láng. Ösztönei bekapcsoltak. Radarként vezették a kacskaringós utakon. Rálépett a nála kisebbekre. Magassarkúja időnként megkoppant egy kavicson, majd a földbe nyomódott magabiztos léptei alatt. Széles grimaszba torzult gyönyörű arca. Még nem látta a zsákmányt, de érezte, már most tudta szinte, hogy vicces összeruccanásuk lesz egymással.


8
Technikák és eszközök / Re:Technikák vásárlása - ELIGAZÍTÁS
« Utolsó üzenet: írta Gallan Verda Dátum 2021. Szept. 05, 15:58:51 »
Helló! ^-^ Elvben kérhetek 5 ingyen technikát, amit meg is tennék.

Admiración/Bámulat
Leírás: A technika használója áhítatot kelt a célpontokban; első sorban tömegkommunikációs célokra használható, így például az arrancar könnyedén, bármiféle megerőltetés nélkül magához gyűjtheti a lelkeket táplálkozás céljára azáltal, hogy áhítatot kelt bennük. A célpontok magasztosnak, felsőbbrendűnek fogják a használót találni. Az nem lényeges, hogy a használó mit mond, ugyanis nem a mondanivalójára fognak figyelni, hanem a személyére.
Kikötések:
  • JK ellen magasabb vagy egyenlő reiatsu képzettségre (hollow képességek, kidou, stb.) van szükség.
  • Minél nagyobb a különbség a két érték között, annál tovább tart a technika hatása. Minden pont differencia egy perc időtartamot jelent.
  • Egyenlő képzettség esetén a hatás egy percig tart.

Agarrar Cero/ Marok Cero
Leírás: Ennek a ceronak a használatához a használónak meg kell ragadnia valahol a célpontját és abba a markába kell előkészíteni a ceroját, hogy így maximalizálja a technika a pusztító erejét.

Ardiente Garra/Izzó Karom
Leírás: A használójának reiatsujának színétől függő árnyalatú megelevenedett lélekenergia, mely a végtagokon veszi fel a karom formát. Komoly sebzésekre képes, de csak ha jól helyen találják el a kívánt pontot, valamint, ha megfelelő energiát áldozunk bele, mivel attól is függ, hogy betalál-e, hogy mekkora az energiája a használójának, vagy hogy milyen állapotban van.

Memoria de morir/ Hal memória
Leírás: Akkor érdemes használni ezt a technikát, amikor valahonnan vérontás és harc nélkül kell távozni – vagy éppen egy erősebb ellenfél elől szeretne a használó meglépni kockázat nélkül. A technika nevének kimondása után a közelben tartózkodóak mind elfelejtik, hogy valaha is ott járt – igaz, csak néhány percig, azonban mindez éppen elég egy felesleges harc – vagy Las Noches falai között történő újabb konfliktus – elkerülésére. Hatása közönséges emberek és nagyon alacsony reiatsujú lények esetén végleges is lehet, a magasabb lélekenergiával rendelkező lények azonban 3 és 15 percen belül (reiatsu függő) visszaemlékeznek mindenre, amit ideiglenesen elfeledtettek velük.

Piel de serpiente/Kígyóbőr
Leírás:A hierro egyfajta továbbfejlesztése; célja ugyanúgy az, hogy ne tudják megsebezni a technika alkalmazóját, a reiatsu így pikkelyekként veszi fel a formáját a használó teste körül. Ugyan nagy mennyiségű energiát emészt fel a technika használata, egy komolyabb harcban mindenképp kifizetődő, hiszen így szinte lehetetlen megsebezni a használót – ugyanis így az arrancar bőre szinte áthatolhatatlan. A technika alapból 1 körig tartható fent, majd minden további 6. hierrora tett pontok után további 1 kör adódik hozzá az időhöz és akár, resurrecciónban is használható.
Hatás: Alapból +1 pontot ad hierrora, 9 ponttól viszont +2 pontot ad az alap pontokhoz.

Kösszönöm! ^-^
9
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Húsvéti Balhé
« Utolsó üzenet: írta Kuse Takamasa Dátum 2021. Szept. 01, 08:30:43 »
Naivitás is lett volna, azt gondolni, hogy ilyen könnyen megússzák a dolgot. Ezek vért akarnak és nem zavarja őket, ha közben a sajátjaiké vagy egyenesen a sajátjuk is folyik. A helyzet nem változott semmit, nem lankadt a figyelme egyik oldalnak se, Kuse-nak pedig fogalma sincs, hogy mit csináljon. A megpróbál időben földre vetődni, magával vinni pár tollast vagy bundást vagy hagyja magát ötleteken kívül más nem jut eszébe. Majd végül szinte magától érkezik egy abszurd és nagyon beteg megoldás a velük lévő kacsától. Hogy az rosszul lett szintén nem róható fel neki. Talán valamikor régen mikor még jobban számított a fiúnak a saját élete és nem szokta jobban a veszélyt maga is így reagált volna. Viszont a pisztolydördülés meglepi. Földre is veti magát és úgy nézi a golyó útját ami körbetáncolja a szobát és kivégzi a két vezetőt. Majd jön a kínos csend, az egymásra nézés és a két tábor nekiáll elmenekülni. Jó ennél bizarabb még nem történt Kuse-val pedig látott már egyszer elrabolta egy magát kacsának nevező csirke. Mindenesetre úgy néz ki megmenekültek. Nehéz elhinni. Mikor ismét ismerősebb helyen lesz fülek és bunda nélkül akkor is nehéz elhinnie. Ez a kaland, főleg a vége igencsak megviselte az akadémista lelkét. Sok felest le kell húznia, hogy ismét rendbe jöjjön. A quincy nő okosan dönt a tojással kapcsolatban. A kölyök viszont most is feszegetné a határokat. Kuse a kapitányra néz, hogy engedélyt ad-e az erőszak alkalmazására. Mindenesetre csak az övék lesz a tojás is. És azok távozóra fogják. Eddigi viselkedése alapján meglepné a fiút ha a vörös nem hagyná nekik. Így hacsak nem kap parancsot a feltartóztatásukra biccent nekik és megpróbálná a bedrogozott shinigamit a hátára kapni. Az agyas osztag sok kutatni valót kapott tőlük ma. Egy aranytojást amivel világok közt lehet utazni és ha még megvan akkor valami magfegyvert is mert Kuse magával vitte volna.
~Ezért akár valami fizetést is kaphatnék, hogy itt voltam. Megérdemelném.~
10
Rukongai / Re:70-es körzet
« Utolsó üzenet: írta Kuse Takamasa Dátum 2021. Szept. 01, 08:15:05 »
A kolonc további hisztijére az akadémista csak egy sóhajjal reagál. Láthatóan nem hatották meg a kifogások. Ő épp egy harc közepén lenne, de nem tud rendesen az előtte lévőkre koncentrálni mert folyton maga mögé kell néznie. Méghozzá a banditáktól valami érdekeset hall. Hadnagy? Mármint az aki hagyta magát elkapatni? Többször is. Elég hihetetlennek hangzik. Viszont nem akad fönt rajta a jelenlegi ruházatán nem látszik, de akadémista.
-Ti tényleg ennyire hülyék vagytok? Ha ezt komolyan gondolátok, szerintetek volna időtök elkölteni a pénzeteket? Most már amúgy is mindegy, de nem vagytok eszeteknél.
Az állítólagos hadnagyot egy szóval leszerelte majd a banditák felé fordult. A fegyver egyáltalán nem volt neki kényelmes főleg erre a manőverre, de úgy néz kis sikerrel járt. A poros rukongai-i utak sose változnak. Egy kis szél is elég, hogy homokot egyen az utazó. Ez meg nem csak egy kis szél volt. Az akadémista épp annyira hátrafordul még, hogy a karddal megpróbálja megdobni az állítólagos hadnagyon térdelőt majd most már tényleg kizárólag előre figyel. Ennyi elég is volt a szívjóságból mára. És most már ne akarjon senki közé és az egyre izgalmasabbnak tűnő harc közé állni. Farkasvigyora arról árulkodik, hogy lelkesen várja a folytatást. A lány szavaira se néz felé..
-Én figyelmeztettelek.
Tényleg hajlandó lenne rá is rátámadni egy ilyen helyzetben? Nem egy tipikus hős lovag az tény, de eszement is volna? Ki tudja? Mikor látszólag komolyan veszik a harcot a banditák is és átadják a srácnak a kezdeményezést Kuse nem fog tétlenkedni. Látta már kikkel is áll szemben úgyhogy nem becsüli le az előtte állókat. Ügyesebbek mint látszik rajtuk és többen vannak. Úgy kell eljárni ahogy túlerő esetén illik. Megzavarni őket, folyamatos mozgásban lenni, hogy ne vehessék körbe és a szélsőket lecsapni. Korábban maximum részegekkel szemben tudta volna ezt a stratégiát sikeresen végig is vinni. Most kiderül mennyit is tanult azóta az akadémián. Shunpo-val igyekszik pár gyors helyváltoztatással megzavarni a tolvajokat majd az egyik zavartabb előtt megjelenni egy ugrás közben, feje fölé emelt karddal és az egyik legveszélyesebb vágásával vagy bezúzni szerencsétlen koponyáját vagy ha az elég ügyes volt vagy lefegyverezni vagy csak igen erősen meglegyezni a bokenjével ha az ki is tért előle. Majd ismét shunpoval eltűnni mielőtt volna neki vagy a társainak ideje visszatámadni és továbbra tartani tőlük a biztos távolságot. Ha ügyesen játszik velük akkor van esélye győzni, de egy pillanatra se lankadhat a figyelme különben vége. Ezek profik. Ha akarná se tudná letörölni a vigyort a képéről. Micsoda küzdelem!

(click to show/hide)
Oldalak: [1] 2 3 ... 10