Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Küldetések az Emberek Világában / Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Utolsó üzenet: írta Shimizu Saori Dátum Ma - 10:31:58 »
Úgy tűnt, hogy a szerencse nem szegődött mellé, valamint ezúttal sem tett szert Héraklészi erőre, aminek segítségével rávehetné a nyuszit a távozásra. Bár legalább igaza volt abban, hogy egyáltalán nem kell bántani a kis bolyhos lényeket. Kis… A szép szó sem használt, úgy tűnt, hogy emberi mivolta sokkalta jobban lekötötte az állatot, mint azt ő remélte, vagy szerette volna.
- Ez nem túl kifizetődő, amikor az ember ilyen apró. – Jegyezte meg, kissé talán fojtott hangon, még mindig a mancs fogságában.
Aztán valamiért a nyúl megmozdult, bár szerencséjére nem lépett rá erőteljesebben, viszont ettől a hasa alatt találta magát. A bolyhos szőr csiklandozta, így képtelen volt megállni, hogy ne nevessen fel, majd félretolva a vastag bundát, lassan kicsusszant az állat alól. Közelebb lépdelt hozzá, hogy az lássa, majd előre nyúlt, hogy megsimogassa, ha már ilyen közel volt hozzá.
- Látod, mondtam, hogy csak kíváncsi. – Mosolygott a mellette álló fiúra, majd meghajolt felé. – Köszönöm a segítséget.
Már csak azon töprengett, vajon a kis állat engedné-e, hogy felmásszon a hátára. Mivel igencsak apró lett, nemigen haladna gyorsan, ellenben a nyulak igazán fürge állatok. Bár inkább csak menekülni szoktak, mintsem a veszély felé vágtatni, így valószínűleg képtelen lenne arra, hogy irányítsa, és csak olyan irányba haladna vele, amerre az állat is menni szeretne.
 - Hm… Pedig igazán vicces lenne NyusziTaxival menni. – Döntötte oldalra a fejét, és osztotta meg az állattal gondolatát, mintha az értené, vagy válaszolhatna rá.
Bár… számára ez sem tűnt lehetetlennek, ha emberi dolgokat viselhet egy varázsnyúl, egy másik akár beszélhet is. A mai világban semmi meglepő nincs egy olyan lényben, ami nyuszinak néz ki, ellenben egyáltalán nem nyúl. Talán éppen ilyen a mások által pokemonnak vélt állat is. De mi lehet?
2
Küldetések az Emberek Világában / Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Utolsó üzenet: írta Satoru Kazura Dátum Ma - 10:31:31 »
Őszintén megmondom, fogalmam sincs. – válaszolta kissé zavartan – Valamiért egyáltalán nem emlékszem annak az ügynek a végére. Ami fura, mert nem volt olyan rég, és az előtte lévőkre is elég jól emlékszem. De majd előkeresem a jelentésem másolatát, ha gondolja, átküldetem Önhöz.
A nemes utolsó mondatára felcsillant a szeme.
Ön is szereti a mangákat? Melyik a kedvence? Vagyis nyilván a Berserk, de azon kívül mely műveket olvassa? ... Elnézést, azt hiszem, ennek nem most van az ideje, az előbbi kirohanásomat kérem, vegye meg nem történtnek.
A byakurai ugyan átlyukasztotta a falat, de a mérete elég kicsire sikeredett. Igaz Kazura számított erre, így rögtön nekilátott kiszélesíteni azt, bár kissé túlzásba eshetett.
Hoppá! Legalább itt már nem olyan szűkös. – mondta, majd körbenézve szomorúan konstatálta, hogy így sem sokkal jobb a helyzet. Két arrancar, meg egy nyúl. Mármint nem az a nyúl, amit kerestek, ez sokkal nagyobb volt, meg szörnyetegnek képzelte magát. Az arrancarok közül az egyiket nem ismerte, a másikat sajnos igen. Adrián gyorsan felvázolta a helyzet, majd a kapitány parancsára Nekilátott beomlasztani a megmaradt járatokat, bár nem igazán tűnt úgy, hogy szükség lenne az ő segítségére. Legszívesebben itt hagyta volna az arrancarokat, küzdjenek csak a szörnnyel. Nem igazán tetszett neki az ötlet, hogy ismét társuljanak eggyel, vagyis most kettővel. Undorító!
3
Lejelentő / Re:Pontozósdi
« Utolsó üzenet: írta Nara Shiratori Dátum Ma - 10:24:49 »
Új pontozás:

Összesen: 157 pont
  • 5 pont jár minden képzettségre összesen
  • 134 pont az LP után
  • 15 pont a kapitányi rang miatt
  • 3 pont Gotei 13-hoz tartozás végett
  • 2 pont bónusz kidoura, ha viseli a Kidou amput
Képzettségek:

40 pont fegyverforgatás
9 pont hakuda
40 pont kidou (+2 pont tárgyi bónusz)
20 pont hohou
25 pont zanpakutou

23 elosztatlan pont

13 pont reiryoku kezelés

Másodlagos diszciplínák:

5 pont erő
4 pont ügyesség
4 pont gyorsaság

[div style="color:#de6514; font-family:Georgia"]Összesen: [b]157 pont[/b]
[list][li][b]5 pont[/b] jár minden képzettségre összesen[/li]
[li][b]134 pont[/b] az LP után[/li]
[li][b]15 pont[/b] a kapitányi rang miatt[/li]
[li][b]3 pont[/b] Gotei 13-hoz tartozás végett[/li]
[li][color=red][b]2 pont bónusz[/b] kidoura, ha viseli a Kidou amput[/color][/li][/list]
[b][size=16pt]Képzettségek:[/size][/b]

[b]40 pont[/b] fegyverforgatás
[b]9 pont[/b] hakuda
[b]40 pont[/b] kidou [color=red][i](+2 pont tárgyi bónusz)[/i][/color]
[b]20 pont[/b] hohou
[b]25 pont[/b] zanpakutou

[size=8pt]23 elosztatlan pont[/size][/div]

[div style="color:#de3c13; font-family:Georgia"]13 pont reiryoku kezelés

[size=16pt][b]Másodlagos diszciplínák:[/b][/size]

[b]5 pont[/b] erő
[b]4 pont[/b] ügyesség
[b]4 pont[/b] gyorsaság[/div]
4
Küldetések az Emberek Világában / Re:Kicsi nyuszi, hopp, hopp...
« Utolsó üzenet: írta Adrián Ruiz Dátum Ma - 08:10:28 »
Az ajánlatomat nem fogadta el, nem mintha másra számítottam volna, de azért a lehetőséget megadtam. Ellenben talán sikerült megejtenünk az első olyan szóváltásunkat, amikor nem burkolt sértéseket vágtunk a másik fejéhez.
- Bocs, majd észben tartom.
Nem volt szükség több dolgot hozzátenni, így el is indultam a szörny felé. Hasonlóan az előbbi esethet, a taktimám csak most is félig bizonyult sikeresnek. Ugyan nagy méretéből és lomhaságából adódóan nem sikerült eltalálnia, de én sem haladtam vele egyről a kettőre semennyit sem, mert minden vágást, amit okoztam neki, begyógyította az érkező utánpótlás. Ekkor átrobbant az akna és a már korábban látott két shinigami tette tiszteletét. Nem feltétlen így képzeltem volna el a tökéletes erősítést, de mindig annak kell örülni, ami van.
- Amég van utánpótlása nyulakból, minden sérülést begyógyít! - Kiáltottam oda a két érkezőnek, hogy gyorsan képben legyenek ők is a helyzettel kapcsolatban, miközben az arrancar elkezdte beomlasztani a járatokat, akihez Mr. Akit-nem-szabad-nevén-nevezni is csatlakozott. Én továbbra is azon voltam, hogy itt-ott elvégzett vágásokkal magamra hergeljem és eltereljem a figyelmét a többiekről, remélhetőleg ezzel tökéletes lehetőséget teremtve a kapitánynak is, hogy sikeresen be tudja vinni a csapást, amire készült.
5
Küldetések az Emberek Világában / Re:Szellemidézés
« Utolsó üzenet: írta Shimizu Saori Dátum Ma - 01:23:16 »
A fiú bólintására lassan nyitotta ki a nagy, két szárnyas faajtót, ami az eltelt hosszú évekre fittyet hányva, egészen könnyedén nyílt ki. Egyből bevilágított a lámpával, de a különböző berendezési tárgyakon, és régi könyveken kívül semmi figyelemre méltót nem látott. A figyelmét elkerülte, hogy a falon több hatalmas festmény is lógott, de egy hely üresen állt, a falon látható volt a nyoma, hogy mostanában akasztották le, mert ott frissebb, élénkebb volt a szín.
Ahogy meghallotta a fémes csattanást, egyből a hang irányába fordult, kissé talán túl hirtelen megvilágítva a másik lányt, így gyorsan elkapta róla a lámpa fényét. Kezét kalapáló szívéhez szorított, mély levegőt véve próbálta nyugtatni magát, hiszen nem történt semmi, semmi az ég-világon.
Haru~chan is úgy vélte, hogy nincsenek egyedül egyáltalán nem nyugtatta meg őt. Olyan érzés volt mintha a falak figyelni, mintha minden mozdulatát kémlelné valami, de nem látott semmit.  A fiú kérdésére egyértelműen bólintott, jól ismerte az titkos folyosó történetét.  Legtöbbször szellemtörténetekben bukkant elő, azonban mint mindennek, ennek is megvolt az igazság tartalma.
- Igen valahol a polcok mögött kell lennie! -  Válaszolta, miközben az elemlámpával és arra világított. - Úgy tartják még a második világháború idején az iskolában a harcokban sérült katonákat látták el,  ez pedig egy menekülő útvonal volt rajtaütés esetére.  Amikor véget ért a háború, nem használták többet, és szép lassan feledésbe merült. - Kezdett bele a magyarázatba mintegy a saját figyelmét is lekötve, hátha a tényleg segítenek egy kicsit megnyugodni. - A folyosó az iskola területén kívülre vezet egy földalatti járaton keresztül,  az elmondások alapján így képzeli mindenki.
Zavartan mosolygott a többiek felé, majd a felszólításra bólintott és a polcok felé vette az irányt.  nem volt benne egészen bizonyos könyvek elmozdítása valóban megoldást jelent majd a folyosó megtalálásában, azonban nem szerette volna kedvét szegni a fiúnak.  Megvilágította zseblámpával a könyveket, és egyik-másiknak a címét is kibetűzte. Javarészt régi szótárak, enciklopédiák, valamint történelemkönyvek szórakoztak mindenfelé, sárgálló lapokkal.  A régi papír szagát elnyomta a por, és dohos fa szaga, a bőrkötések cserzettek voltak, ez némiképpen lehangolta.
Aztán újra meghallotta a hangot, amitől a hideg is kirázta. Ijedten rándult össze és fordult abba az irányba ahonnan azt sejtette, hogy a hang forrása lehet. A fény reszketett, mert remegő a keze nem bírta egyenesen megtartani a zseblámpát. Egyáltalán nem számított ilyesmire mikor ide hívta a fiút. Úgy gondolta csak diákcsínyről lehet szó, ő maga pedig egy új mangához találhat alapanyagot. Viszont a jelenlét, amit érzékeltek egyértelművé tette, hogy tévedett, sokkal többről van itt szó, mint holmi kísértet történetről.
Azonban ezek a félelmek inkább csak a fejében léteztek, lévén úgy tűnt az entitás egyáltalán nem kívánt ténylegesen kapcsolatba lépni velük. A hangos, nyöszörgő síráson kívül semmit nem hallottak, vagy láttak, egészen addig, amíg Haru~chan nem nézett két polc közé, ahonnan egy ismeretlen szempár nézett vissza rá. A hirtelen fényre egy szempillantás alatt szűkül össze valószerűtlenül zöld szem pupillája, majd annak tulajdonosa hátrahőkölt, és már el is tűnt. A szűk résben nem lehetett látni pontosan mi történt, de a léptek zaja kivehető volt, távolodott a kis csapattól.
Úgy tűnt a két szekrény között lehet a folyosó bejárata, az egyik oldalinak nekifeszülve képesek voltak együtt elhúzni annyira, hogy a szűk helyen oldalvást egymás után beférjenek. A folyosó beton falai szürkék voltak, a járat pedig szűk, éppen hogy kényelmesen elfért egy ember. Már kívülről sem keltett túl csalogató látványt, belépve kifejezetten hűvös aura lengte körül. Érezni lehetett, hogy ez a falakból jön, nem olyasféle hideg, amit az időjárás okoz, inkább úgy tűnt, mintha a hely atmoszférájához tartozna.
Bevilágítva jobbra és balra is folytatódott a járat. Az előbbi lejtett, még az utóbbi mintha felfelé tartott volna. Egyik irányba sem jutott néhány méternél messzebb a fény, mintha kanyar jött volna, vagy csak a sűrű sötét nem jutott át. A korábbi szempár tulajdonosa, amennyiben hittek a fülüknek, mintha jobbra futott volna el.
- Ide… be akarunk menni? – Kérdezte bizonytalanul, tényleg kezdett ez a kis kirándulás elfajulni az adatgyűjtésből tényleges szellemek üldözése felé.
Mély levegőt vett, és a falra szegezte a tekintetét, ami velük szemben helyezkedett el, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint amit évekkel ezelőtt használtak utoljára. Nyelt egy nagyot, úgy érezte, hogy akkorát, amit minden körülötte lévő hallhatott. Nem voltak számára ismeretlenek a világ különböző természetfeletti dolgai, azonban azt tanították neki, mint képesség nélküli embernek, a legjobb az, ha távol marad tőlük. Idő közben természetesen felfedezte, hogy nem éppen átlagos ember, azonban ez koránt sem jelentette, hogy ki szeretné hívni maga ellen a sorsot.
- Tachibana~san, van térerő a telefonodon? – Kérdezett rá, és büszke volt, amiért nem remegett egyáltalán a hangja.
Mivel a lánynak a kezében volt a készülék, így egyszerűbb volt, ha ő nézi meg, mintha Haru~chan, vagy ő halászta volna elő. Volt valami furcsa, megmagyarázhatatlanul rossz előérzete, és amikor ebben megerősítették, vagyis a telefon nem fogott semmilyen jelet, mintha csak egy kő nőtt volna hirtelen a hasában, nyomást érzett a gyomra tájékán.
- Volt egy ilyen előérzetem… Az iskola könyvtárában van egy mobiljel zavaró, hogy ott ne lehessen telefonálni, vagy SMS-ezni, de ez az épület még a technika ilyen szintű fejlődése előtt épült. -  Valószínűleg ez utóbbival már a többiek is tisztában voltak, de a tények tényleg nyugtató hatással voltak rá. – Bármi is van most itt, a fal mögött, úgy tűnik, hogy tart tőlünk, vagy csapdába akar minket csalni. Ez utóbbitól kicsit tartok. – Vallotta meg csendesebben.
A járatba belépve már sokkal egyértelműbb volt, hogy a korábban látott szellem egy lélek, egy gyenge, emberi lélek érzetét keltette mindenkiben. Ez azonban nem nyugtatta meg, hiszen nem zárta ki, hogy valahol, a járatban lapuljon valami, amit most nem érzékelnek. Ettől függetlenül követte a többieket, ha végül úgy döntöttek, hogy valamelyik irányba nekiindulnak, felderítve a felfedezett járatot. Kényelmetlenül érezte magát a dolog miatt, főleg, hogy az ő felelőssége volt, hogy most itt vannak, ráadásul egészen önző okból. Általában igyekezett kerülni, hogy bárkinek is baja essen az ő hibájából, inkább segíteni szeretett, ártani soha. Éppen ebből adódóan kifejezetten feszült volt, ami némiképpen figyelmetlenné is tette, holott éppen most nem lankadhatna a figyelme, mikor egy teljesen ismeretlen helyen vannak, egymásra, és a zseblámpák halvány fényére utalva. A hátuk mögé pillantott, de csak az üres folyosó nézett vissza rá, csupán az érzékei játszanának vele, vagy valóban követi őket valami?
6
Küldetések az Emberek Világában / Re:Vissza a jövőbe!
« Utolsó üzenet: írta Ninurta-Ra'im-Zerim Dátum Ma - 00:35:43 »
Tényleg teljesen lekötötte, amit meséltem neki. Éreztem az illatán, láttam a viselkedésén, hogy mennyire igyekezett elképzelni a hallottakat. Bár az nem volt teljesen világos, hogy miként jutott el odáig, hogy egyszer csak közölje, hogy különleges lehetek. Hisz már megtárgyaltuk, hogy macska vagyok, nincs ebben semmi különleges! Arra viszont lelkesebben pillantottam fel, ahogy elárulta, hogy szívesen elvisz majd körbe nézni, jó helyekre.
   -Hálásan köszönöm, ha megteszed! -hajoltam meg felé. Tényleg jót tenne velem, ha körbe vezetne. Igaz érzem az illatokat, meg a szagokat, ám ettől még egy helyi jóval jobban tudja, mit és hogy.  Ráadásul menet közben olyat említett, ami egyből felkeltette a kíváncsiságomat. Mármint tudott ténylegesen ezekről a lélekfalókról is. Naná, hogy izgatott lettem. Ellentétben vele. Jobban megijedt mint a korábbi fiúktól, pedig most egy lélekfaló se lehetett jelen. Éreztem volna a szagát! 
   -Már mondtam, nem kell félned, amíg itt vagy velem! -próbáltam nyugtatni. De nem segített sokat a helyzetemen a megjelenő alak. Ikari, mint akit villámok kergetnek, menekült be mögém. Tökéletesen éreztem a rettegésének az illatát. Talán ennek volt köszönhető, nem épp a legbarátságosabb formámat vettem elő, ahogy az idegen megszólított. Általában a lényekkel, úgy azokkal, akiket az emberek természet felettieknek hívtak, jóval könnyebben kijöttem, mint az emberekkel magukkal. Ám Kazumi volt itt az első, aki a közelembe mert jönni, sőt mi több, beszélgetett velem. Ráadásul megígérte, hogy elvisz szétnézni a városba! Márpedig az emberek ezeket már barátokkal szokták csinálni, nem? Még sosem volt ember barátom, egyáltalán olyan emberrel még nem találkoztam, aki ilyen közvetlen lett volna. Szóval nem akartam, hogy féljen a magunk fajtától.
Vagyis gondoltam rövidre fogom. Megkérdezem az alakot, hogy mi akar, és utána már a fiú is előmerészkedhet. Ám már a kérdéseim közepette is elő kukucskált. A kíváncsisága felülkerekedett volna a félelmén?  Erre a jövevény, érzékelve tisztán a fiú figyelmét, egyből őt szólította meg. Naná, hogy felszaladt a szemöldököm. Főleg, hogy ezzel érzékelhetően újra megijesztette.
   -Attól tartok, hogy első soron téged keresett. De mondtam már, nem érhet hozzád! Itt maradok végig, szóval nem fog bántani! - erre arról faggatott, hogy ismerem~e.  Megráztam a fejem.
   -Most találkozom én is vele először! -fél szemmel úgy láttam, mintha cseppet megrándult volna a szeme, de sem az illatán, sem semmin nem érződött, hogy bármiképp is érintette volna ez a kijelentésem. Talán csak képzelődtem.  Ahogy folytatta inkább, hogy felvázolja, miért is érkezett, akkor került szóba, hogy macskaként nem tudok emberként jómagam sem eljárni. Teljesen lefékezett ennél a momentumnál. Mondhatni elfelejtette, hogy korábban még mennyire rettegett. Ahogy velem végzett, már ő szólította meg a látogatónk. Félvigyor telepedett a képemre, ahogy magam is a lényre néztem. Titkolatlanul büszkeség töltött el, hisz szinte egyik pillanatról a másikra teljesen átvette a kezdeményezést Ikari! Arról nem is beszélve, hogy valamilyen szinten nekem is közöm lehetett ehhez a pálforduláshoz. Hogy a hóhérba ne lettem volna rá büszke?
Elhatározta magát, hogy megpróbálja, vagyis már a részleteket firtatta. A lény helyett őt figyeltem behatóan. Próbálta rájönni, hogy ezt mivel értem, érte el bármelyikünk. Az, hogy macska vagyok, önmagában nem lehetett indok, és az, hogy nem hagyom magára, korábban nem nyugtatta ilyen mértékben meg. Nem jöttem rá a megoldásra. Inkább magam is figyeltem az elhangzottakra.
   -Fogalmazzunk úgy, hogy nem kellemes neki ez az állapot. Ám nem elviselhetetlen egyelőre. - az újabb kérdésére Ikarinak az idegen folytatta -Nagy rá az esély, hogy elveszti az önkontrollját, és az öntudatát. Akkor pedig veszélyt jelenthet az emberekre! Meg úgy  a környezetére egyaránt!
A hallottak nem túl sok jót ígértek.
   -Nézzünk be hozzá, ha szeretnél -annyira nem zavart, a lehetséges késés, vagy épp óra kerülés lehetősége.  Viszont a lény fele is pillantottam, mielőtt bármerre is indultunk volna -Téged hol fogunk megtalálni? Vagy elmegyünk, és te is eltűnsz? -felvont szemöldökkel, gyanakodva vizslattam.
   -Mind a ketten érzékelitek a jelenlétem. Te az illatomat, de úgy láttam, hogy ő is valamilyen módon. Itt foglak titeket várni fent a tetőn, nem megyek semerre. Ha megszegném a szavam, arról úgy is tudni fogtok! -bólintottam, mert ez tény volt. Valóban érezném, ha eltávolodna az iskolától. Túl érzékenyek a macskák érzékei, ez köztudott dolog volt. Az, hogy ezzel ő is tisztában volt, egyben biztosíték is volt, hogy tartani fogja a szavát, és itt fog ránk várni.
   -Menjünk -nyújtottam a kezem Ikarinak, miközben magam is felpattantam. Ha elfogadta, akkor felsegítettem, majd elindultam, miközben pislogtam hátra, hogy követ~e. Feltett szándékom volt visszakísérni a termébe, és lehetőleg csengetésig a közelébe maradni, nehogy megint megtalálják a korábbi gyerekek. Menet közben kérdezgettem -Hogy működik ez a megidézés? És miért? Van neki valami haszna? Vagy bárki elvégezheti? -Ha már szóba volt, nem felejtettem el, hogy be akart nézni az emlegetetthez.  Visszafele menet útba ejtettük a szertárat, ahol a korábbi lény tudta a  Kukori helyét. Ahogy bementünk, egyből megélénkült a csapdába esett. Bár inkább volt csak egy villanás, mint tényleges mozgás. Nem volt ugyanis valós alakja. Leginkább… egy energia masszára tudtam volna hasonlítani a küllemét. Ösztönösen léptem a fiú meg a fura energia izé közé. Jó kérdés volt, hogy mennyire beszámítható.
   -Maradj mögöttem -mondtam azért a biztonság kedvéért. Nem siettettem, amikor meg akarta nyugtatni a lényt. Viszont, utána az osztályáig kísértem.  -Ha vége az órának, keress, bár valószínűleg már itt leszek - kértem halkan. Nem akartam, hogy egyedül maradjon azokkal az alakokkal, akik korábban is megkergették. -Amíg nem lesz délután, addig legalább megmutathatod szünetekben a terepet! Minél jobban fel tudjuk mérni, és amikor eljön az idő, már csak el kelljen csenni a szükséges tábla darabot! -mondtam ezt már ki hangosan. A válla fölött azért még szemre vételeztem egy tényleges figyelmeztető pillantással a korábbi srácokat. Eszükbe se jusson semmi meggondolatlanság, ugyanis arról tudni fogok, ha Ikari nem mesél, akkor is! - Ha továbbra is nagyon ijesztő, szólj majd mindenképp! -kértem még. Ahogy becsengettek, indultam csak vissza a saját termembe. Előre rühelltem végig ülni a következő tanórát.  Mondhatni már szokás szerint figyeltem csak fél füllel a tanárra, a többi érzékszervemmel az iskolát fürkésztem. Hogy állnak a termek, hol mennyien vannak. Próbáltam minél több infót megtudni, hogy valami hasznom azért legyen, amikor majd délután akcióba lépünk. Na meg persze vártam a kicsengőket…


7
Hueco Mundo / Re:A Törpe és a Hegy
« Utolsó üzenet: írta Karasu Vex Dátum Ma - 00:10:06 »
- Valahogy sejtettem, hogy nem így.- vigyorgott, mert hát mi mást csinált volna? Elmúltak már azok a szép idők, amikor ehhez folyamodhatott a férfi, vége a nyugis napoknak, és bizony már a nők is beleszólhatnak a dolgokba. Bár belegondolva, ezzel nincs gondja Vexnek, szereti, ha egy nő kiáll magáért, és erős személyiség, egy olyan valakivel sokkal jobb együtt lenni.
Na, kapott egy kis nevetést a szemei miatt, igaz, nem olyan ritka az, hogy valakinek vörösek a szemei. Manapság, amikor a hajszínek az embereknél is egyre furábbak. Rózsaszín, kék, és ki tudja, hogy még milyen. Karasu a szemeivel és a hajával már beillik az átlagba, talán a magassága az, amivel kilóg.
S a weboldalt is kibeszélték, majd ha olyanja lesz, akkor megmutatja Dionnak is, és keresnek valami macskás videokat, ha már Dion néha szeret úgy viselkedni, mint egy makrancos kölyök macsek.
- Igen, azt. Szoktuk, de csak úgy, mintha nem lenne jelentése, de amikor tényleg van, azt ritkábban, nem úgy értem, amikor valakire azt mondjuk, hogy szép. Mert az is számít, de amikor igazán azt mondjuk. Például amikor valakinek a lelke miatt tesszük ezt, azok a ritka pillanatok.- és most kell abba hagynia, a végén még el fog folyni, mert annyira nyálas az egész, és ez nem illik a róla kialakult képhez.
- Oh, elhiheted nekem, hogy van, amikor úgy beszippant, hogy másra se tudsz gondolni, csak arra a vacakra, és muszáj elégtételt venned rajta. Egyébként meg az embereknél szoktak belőle versenyek is lenni, ami pénzre megy. A mázlisták, játékkal keresnek pénzt.- ha még élne, akkor biztos, hogy megpróbálkozna azzal, hogy ilyen munkát találjon magának. Hiszen csak kurva sok időt kell a gép előtt töltenie, az pedig most is meg volt, akkor meg profitálhatna is belőle. De mivel nem volt ember, és igazából semmiért se kell fizetnie, akkor már inkább már marad arrancar.
- Akkor majd találunk valamit, amiben egyformák lesznek az esélyeink.- és akkor csak a megfelelő téteket kell felrakniuk, mert ha jobban átgondolja, inkább nem kockáztatná azt a korsót, túl sok a haszna, és Dion a végén még csinálna belőle egy vázát.
- Ez így van jól.- elismerően bólintott, de ezt már eléggé kibeszélték, nem kell újra körbejárni ezt a témát. Tudják, hogy kell harcolni, és tudják, hogy mit kell csinálni, por a szembe, majd egy gyors nyissz-nyassz, és végeztek is.
Nagyon széles félmosolyt sikerült Dion nyelvnyújtására reagálnia, szinte a füléig is felér. De most nem fog belekezdeni egy olyan témába, amitől Dion bizony olyan vörös lenne, mint egy paradicsom, majd ha kicsit már sikerült meg edzenie a lánykát, na majd akkor lehet róla szó.
- Sejtettem.- egy szemforgatást muszáj volt kiadnia magából. Melyik nőnek nem tetszik az, ha így beszélnek róla?
- Az a baj, hogy előfordul, hogy a kis hívő gyerekeket „érinti” meg az égi sugallat, ami a papok kezét vezérli. De ja, azt hiszem, hogy a proféták, akik az Úr szavait adják tovább. De milyen vicces már, hogy amikor elmormolják az imáikat, akkor az rendben van, de ha egy hívő azt mondja, hogy az Úr válaszolt, akkor már mindjárt nem igaz, meg bolond és a fene tudja mi, és ez kurvára képmutató egy felfogás. Vagy a legjobb, amikor az anyuka azt kéri, hogy az Úr segítsen a gyerekén, mert a képzeletbeli barátjával beszélget… ironikus.- mert mit lát a gyerek? Hogy az anyu olyan valakivel beszélget, aki ott sincs, és még a kölyökkel van baj.
- Na majd meglátjuk, hogy ki is fog valamit elfelejteni.- nem csak a nyelvét nyújtotta ki, de az orrát is felhúzta közben, hogy még szebb legyen.
- Ja, és sajnos csak volt, a jelek szerint.- inkább bele se kezd az átok emlegetésébe, csak magát forgatná be már megint.
- Nem nehéz, megmutatom.- kisonidozott a szobából, és visszatért a karjaiban két nagypárnával, és két kicsivel, a vállán egy takaróval, még a másik vállán a huzatokkal, és a matracra is egy valami.- Na szóval.- letette mindet a földre, majd elsőnek a matracra rakta fel a húzatott.- Ezt így, most a párnák jönnek, utána meg a takaró.- mindre rákerült aminek rákellett, és már kész is volt az ágy.- Kész is az ágyikod. Majd nézünk másfajtát az embereknél, ha ezek a sima fehérek nem tetszenek.- Vexnek tökéletesen megfelelnek, de Dion nőből van, talán akar valami rózsaszínűt, vagy ki tudja, virág mintást.
8
Naruki / Re:Merry Quincymas
« Utolsó üzenet: írta Kikuchi Ayame Dátum 2018. Febr. 23, 23:21:33 »
Elképzelésünk. Ez furcsán hangzott számára, mintha a tanára egy kommuna tagja lett volna, ahol kötelezően mindenkinek pontosan ugyan az kell, hogy legyen a véleménye. Mintha nem is lehetne saját elképzelése a dolgokról. Ayamében ambivalens érzelmek kavarogtak ezzel kapcsolatban. Egy része azt mondta neki, hogy hagyja és engedje el, egy másik pedig annak ellenére, hogy kifejezetten creepynek gondolta a dolgot, ki szerette volna deríteni, hogy mi lehet az igazság. A józan esze azonban nagyon jól tudta, hogy nem kérdezősködhet, pláne nem nyomozhat. Meggondolatlan volt, de a józan eszét még nem vesztette el. Tudta, hogy az egésszel nem csak semmire sem mehet, de még csak jól sem jöhetett volna. No meg, mielőtt univerzális összeesküvés elméleteket gyárt azt is számba kellett volna vennie, hogy Jurounak egyszerűen csak volt egy nyelvbotlása – még ha ez életidegennek is tűnt a férfitól.
- Értem, ha te mondod :/ - felelte végül, mert nem kívánt tovább a férfi felettébb ijesztő nagyapjáról társalogni. Nem érezte úgy, hogy jó beszédtéma lenne, akár a jelen, akár bármilyen más körülmények között. Még csak gondolni sem akart a történtekre. Sejtette, hogy ha valaha vissza is köszönnek ezek a dolgok, akkor az a legrosszabb rémálmai egyikében lesz.
- Ez igaz – bólint, hiszen mást nem tud tenni. Nem érzi úgy, hogy körül tudná írni a férfinak, hogy miért lepte meg őt magát is az, hogy megmerte lépni és fel merte hívni. Így visszagondolva valóban semmiség volt, és ahogy a férfi mondta, ha nem lett volna rá kíváncsi, akkor nem veszi fel, de felvette és ott voltak.
Ayamét meglepte a kérdés, akaratlanul is, de elmosolyodott. Ritkán kapott bókokat – a férfitől pedig dicséretet még annál is ritkábban -, így igyekezte kiélvezni ezen ritka pillanatok egyikét.
- Nem vagyok sem nyúl, sem pedig plázacica – felelte végül. – Igyekszem mértékkel enni a normális ételeket és kevés „szemetet” bevinni a szervezetembe – utalt ezzel az egészségtelen ételekre. Bár tény, füllentett, igen gyakran evett gyors éttermekből és különféle csomagolt kajákból, így ő maga sem értette sokszor, hogy hogyan tartja a formáját. Igazság szerint a stresszre gyanakodott, amit az egyetem és a magánélete egyes aspektusai szolgáltattak számára. – De azért köszönöm ^_^ - mosolygott a férfire is hálásan.
Ahogy megérkeztek az étterem elé, megtorpant egy pillanatra. Nem ismerte a helyet, de nem is olyan volt, mint amire számított. Kicsit naivan azt hitte, hogy valami eldugott, olcsó helyre mennek, amit az ő pénztárcája is elvisel. Tévedett, ahogy végignézett már csak a bejáraton sejtette, hogy ez nem az ő helye. Ha tehette volna, akkor kint marad, de mire észbe kapott, a férfi elindult, ő pedig már ment is utána. Ahogy leült és a kezébe vette az étlapot még élt benne a remény, hogy tévedett, de nem. Egy ideig, hogy ne legyen túl feltűnő még olvasgatta kicsit a menüt, aztán egy apró sóhaj kíséretében helyezte maga elé.
- Én… azt hiszem, hogy ez a hely túl drága számomra >////> - suttogta kissé zavarban, lehajtva a fejté, ugyanis iszonyatosan kellemetlenül érezte magát, ugyanis ebből a szituációból már csak két kiút volt számára. Vagy elmegy, úgy, hogy nem vesz semmit, ezzel gondolkodásra adva okot a többi vendégnek, vagy pedig a férfi meghívja. Egyik lehetőség sem tetszett neki. – Sajnálom – tette még hozzá, mert úgy érezte, hogy szükség van rá.
9
Óváros / Re: Karakura Közkórház
« Utolsó üzenet: írta Tachibana Yuuna Dátum 2018. Febr. 23, 22:57:55 »

- Tönkretetted a pillanatot :/ - biggyesztette le az ajkait, mert úgy gondolta, milyen remek lehetett volna, ha most könnyes tekintettel megígérnek egymásnak ilyen nagy dolgokat. Valahogy olyan felnőttesnek tűnt volna a szemében. Bár tény, ő nem pontosan úgy kezelte ezeket a dolgokat, mint a fiú. Neki ezek nem voltak fontosak, most is csak kivételesen gondolta így. – Ettől függetlenül nem szeretnék veszekedni >o> - tette hozzá dünnyögve, mert így volt.
Nem értette, hogy a fiú mire gondol, így a bábú felé pillantott, majd vissza a fiúra, majd a bábú felé, majd a fiúra. A tekintete láthatóan zavart volt, őszintén fogalma sem volt arról, hogy mire gondolhatott Haruo.
- Így vettem @.@ - felelte végül maximális zavarral. Mert igen, ő ezt így, nature vette semmi doboz, vagy hasonló nélkül. Nem igazán értett az ilyesmihez, így meg sem fordult a fejében, hogy vannak külön, gyüjtői darabok és vannak azok, amiket tömegtermelve gyártanak. Nos, ő egy ilyet vett, így valóban nem járhatott hozzá doboz vagy hasonló. – De… ez miért is fontos amúgy? El akarnád adni TwT? – kérdezte egyből picit elszontyolodva, hiszen ő nagyon sok gondot fordított arra, hogy bizonyosan jó ajándékot válasszon. És mintha a fiú azt is mondta volna neki, hogy tetszik. De akkor miért? Bárhogyan is próbálkozott, sehogy sem sikerült választ találnia erre a fontos kérdésre.
- Gyakorlatilag visszajáró vendég vagy, simán lehetne egy szobád, sokkal otthonosabb lenne :/ - utalt arra, hogy közös ismeretségük során, már többször volt bent Harunál a kórházban, mint az egy rendes bármilyen kapcsolatban egészséges lenne. Szerinte pedig, aki már-már visszajáró vendég egy ilyen helyen, annak igazán lehetne valami szobája. Ha nem is olyan sokkal, de valamivel mindenképpen díszesebb és személyesebb, mint az, amiben most voltak.
- Tessék o_O? – nézett meglepve a fiúra, aki a kérdése után a lábához akarta volna fektetni. Ez azon ritka események egyike volt, mikor kellett neki pár pillanat, hogy megtalálja a szituációhoz nem biztosan illő, legmegfelelőbb szavakat. – Nem vagy lázas? Összekevertél Hakuval – tette már-már reflex szerűen a kezét Haru homlokára, hogy ellenőrizze, hogy nem lázas-e, hiszen kutyának nézte. Szinte biztos volt benne, hogy így van, de csalódnia kellett. Zavartan hajtotta oldalra a fejét. – Furcsa :o kommentálta a dolgot, nem is foglalkozva azzal, hogy az állandó közvetlensége hogyan is hat a fiúra. Számára ez volt a normális és nem igen érzékelte, ha valaki feszélyezve, vagy éppen zavartan érezte magát a viselkedése miatt. Ez igaz volt sajnos Haruora is.
- Segítsek? Tele vagy nos… csövekkel :S kérdezte talán nem a legilledelmesebb, de mindenképpen a legnagyobb segítőkészséggel, ami tőle tellett. Igazából abban sem volt biztos, hogy ezekkel a csövekkel lehet-e bármit is csinálni, de a fiú csak jobban tudta. Akár kellett a segítsége, akár nem, miután Haruo ülőhelyzetbe tornászta magát, odatelepedett mellé az ágyra, ügyelve a mindenféle vezetékre, mindezt mindenféle kérdés vagy előrejelzés nélkül. Mintha a korábbi kutyás incidens meg sem történt volna :S. Amúgy is, ha megkérdezték volna, Yuuna könnyen, mosolyogva közli, hogy erre azért volt szükség, hogy jobban lássa a játékot, és ezt ő pontosan így is gondolta.
- Ezt lehet ketten játszani? Vagy esetleg egyszer te játszol, egyszer én és szurkolunk egymásnak * w *? – lelkesedett teljesen a dologért, azonban mikor a képernyőre nézett, eszébe jutott valami. Talán a játék tekintetéből az egyik, ha nem a legfontosabb dolog. – Mi ez a játék és hogyan kell játszani? – mert valóban, ezeket nem tudta és ahogy a képernyőt nézte, egy ismeretlen darabbal állt szemben. Bár, lehet otthon meg volt nekik, a bátyját ismerve ilyesmiben sosem lehetett teljesen biztos :S.
Miközben a választ várta kicsit helyezkedett az ágyon, hogy mind a kettejüknek a lehető lekényelmesebb legyen. Ekkor esett ki a zsebéből a telefon, amire először furcsán nézett, aztán valami hihetetlenül, elmondhatatlanul jó ötlete támadt.
- Akiyama-kun, csináljunk egy fényképet, annak örömére, hogy kibékültünk * __ *! - nézett kiskutya szemekkel a fiúra, nem hozzá téve, hogy ha elkészül ez a közös kép, akkor minden kérdés és szólás nélkül felteszi az összes olyan közösségi oldalra, amin fent volt. Bár, ez nem kifejezetten volt szokatlan hozzáállás tőle. Tulajdonképpen, ha elkészült a kép, ezt Haruo sejthette is volna, akár.
10
Karácsonyi nyereményjáték - 2017 / Re:Küldj egy lapot!
« Utolsó üzenet: írta Neliel Tu Oderschvank Dátum 2018. Febr. 23, 21:29:38 »
Üdvölet!

Rengeteg csodás képeslap érkezett, Télanyó fala bizony igazán színessé varázsolódott tőlük! *o*

A korábbi nyereményjátékokhoz hasonlóan idén is mindenki szavazhat a beérkezett művekre! :3 (A résztvevőknek ez kötelező, a saját művekre érkezett szavazatok nem lesznek figyelembe véve, de a kérdőívben muszáj arra is szavazni.)
 ITT tudjátok leadni a pontocskákat 03.04. 20:00-ig ^-^
Oldalak: [1] 2 3 ... 10