1
Küldetések az Emberek Világában / Re:A Negyedik Lecke
« Dátum: 2021. Ápr. 13, 19:19:25 »- Mert úgy állsz hozzá, mint egy totyogóshoz. Kész szerencse, hogy nem kezdtél el gügyögni. Valahol szinte felnőtt, csak pár év mínuszban van, és centiben.- de ezeket leszámítva, tényleg majdnem felnőtt. S pont nem olyan helyzetben voltak, ahol tényleg úgy kell kezelni a csajszit, mint egy gyereket, háborús környezet, most nincs idő pityergésre és istápolásra, menni kell előre, mert egyébként is, mi mást tehetnének?
- Gondolod van rá időnk?- vigyorogva kérdezte és rákacsintott a kislányra.- Áh, majd ha élve kijutottunk akkor lehet róla szó.- ez még pont odébb van, de hát egy kis káromkodás felszedése egyébként se ártott meg senkinek se, meg van abban valami aranyos, amikor egy kislány szitokszavakat dobál mindenfelé, és ha még mellé selypítene is, hát az lenne a legaranyosabb dolog, aminek Naraku valaha is a tanúja volt.
- Most hogy mondod… egy alkalom után elég furán járt, jó nagy terpeszben. Bár lehet azért, mert egy zsidó csajjal jött össze és be akart vágódni a csaj családjánál, csak nem tudta, hogy mi az a körülmetélés, és egyszer csak a következőt mondta; Na megyek és kiheréltetem magamat. Lehet a barma tényleg megcsinálta.- elgondolkozva nézett maga elé majd megvonta a vállait. Ezzel jelezve, hogy mindig is egy hülye gyerek volt az ismerőse, nem lepné meg, ha tényleg ez lett volna a helyzet.
Legyél király, legyél nagyúr, legyél tábornok, legyél ezredes, legyél katona, legyél akárki, ha tökön vágnak azt megérzed, de ha még azt meg is támogatják egy bizonyos technikával, akkor ott már minden mindegy, vége a harcnak. S Narakunak szerencséje volt, rendesen betalált az a támadása, igazából még kicsit meg is sajnálta a szerencsétlent, de így jár az, aki a széllel szemben pisál, de nem szenvedteti tovább Naraku… jó egy kicsit még igen, de utána befejezte a harcot és hamar Ryuu felé fordította a tekintett, de úgy látja, hogy nem kell a segítsége, lerendezte a saját kiskatonáját.
- Oké, kapjuk fel Nadiat és uccu innen el a fenébe. - eleget időt elcsesztek, haladni kell, csak éppen akadt egy kisebb probléma, csak annyi, hogy kint nagyon beindult a buli.
Naraku nem nagyon gondolkodott, egyből a kiscsajhoz sietett és a testével védte a törmelékektől, miközben fedezékbe ment vele. S bár nem volt olyan jó érzés, ahogy néhány kődarab a húsába hasított, de élt már átt rosszabbat is, majd lesz ideje kiszedegetnie, a hátán meg egyébként is a haja felfogta a nagyját. Bár a hangok se árulkodtak sók jóról, de ki kellett néznie, és jap, a lolikurvánál elgurult a gyógyszer, arra lehet nem kéne menni, keresni kell egy másik utat.
- Oké Ryuu most pedig…- ránézett a fiúra, aki nem volt a legjobb bőrben, úgy fest, hogy a lélekenergia megtette a magáét.-… szopatsz?- nagyszerű, marha jó, hát nincs mit tenni, megragadta Ryuut és feldobta a vállára még Nadiat a hóna alá kapta, így lesz a leggyorsabb.
- Huh… Ryuu emlékeztess, hogy lefekvés előtt nincs édesség.- oké talán rácsosággyal lehetett vagy negyvenkiló az egész, és szerencsére Naraku egyébként is jó kondiban volt, de nem így tervezte az egészet.
- Szopjatokszart.- naná, hogy pár kiscserkész az útban volt, hamar oldalra kellett ugrania és úgy döntött, hogy Ryuu oldala lesz a szerencsés, csak nem Nadia lesz az, aki tompít az esésen.
- Okés, tehát a helyzet az, hogy négyen vannak előttünk, Nadia még kicsi, harcra nem igen alkalmas, maximum, ha arra használnám, hogy szétverem azokat a katonákat, Ryuu meg… tudsz már rendesen járni?- ahogy elnézi a brigantikat, akik az útban álltak, nem voltak annyira erősek.- Okés, intézem őket, Ryuu te pedig figyelj a kicsire.- megragadta a fedezéküket és átugrott rajta majd a hirenkyakuval indult meg feléjük, kerülve a lövéseket, s ha elég közel ért hozzájuk, akkor megragadta a két legközelebb álló fejét és egymáshoz ütötte őket, egymásután kétszer, háromszor is, elég erősen, hogy kiüsse őket, utána pedig az arcuk másik oldalát, és így a két másik katona felé lökte őket egyet az egyikehez egyet a másikhoz, és ha sikerült, akkor kihasználja az alkalmat arra, hogy előbb a közelebbinek a térdeit vegye célba bakancsának talpával és bal és jobb, utána pedig őt is megragadta és dobta az utolsó talponállóhoz, akihez megint csak odaugrott és hasonlóan bánt el a térdekkel. S ha sikert ért el, akkor visszasietett Ryuuhoz és Nadiahoz. Persze ha Ryuu vele tartott, akkor csak kettő összefejeltetésével foglalkozott, a maradékot Ryuura hagyja.
- Oké az út tiszta, nyomás tovább.- ha pedig kell, akkor megint felkapja mindkettőt és viszi őket tovább, de Nadiat biztosan, nem érnek rá a gyereklépésekre.
- Gondolod van rá időnk?- vigyorogva kérdezte és rákacsintott a kislányra.- Áh, majd ha élve kijutottunk akkor lehet róla szó.- ez még pont odébb van, de hát egy kis káromkodás felszedése egyébként se ártott meg senkinek se, meg van abban valami aranyos, amikor egy kislány szitokszavakat dobál mindenfelé, és ha még mellé selypítene is, hát az lenne a legaranyosabb dolog, aminek Naraku valaha is a tanúja volt.
- Most hogy mondod… egy alkalom után elég furán járt, jó nagy terpeszben. Bár lehet azért, mert egy zsidó csajjal jött össze és be akart vágódni a csaj családjánál, csak nem tudta, hogy mi az a körülmetélés, és egyszer csak a következőt mondta; Na megyek és kiheréltetem magamat. Lehet a barma tényleg megcsinálta.- elgondolkozva nézett maga elé majd megvonta a vállait. Ezzel jelezve, hogy mindig is egy hülye gyerek volt az ismerőse, nem lepné meg, ha tényleg ez lett volna a helyzet.
Legyél király, legyél nagyúr, legyél tábornok, legyél ezredes, legyél katona, legyél akárki, ha tökön vágnak azt megérzed, de ha még azt meg is támogatják egy bizonyos technikával, akkor ott már minden mindegy, vége a harcnak. S Narakunak szerencséje volt, rendesen betalált az a támadása, igazából még kicsit meg is sajnálta a szerencsétlent, de így jár az, aki a széllel szemben pisál, de nem szenvedteti tovább Naraku… jó egy kicsit még igen, de utána befejezte a harcot és hamar Ryuu felé fordította a tekintett, de úgy látja, hogy nem kell a segítsége, lerendezte a saját kiskatonáját.
- Oké, kapjuk fel Nadiat és uccu innen el a fenébe. - eleget időt elcsesztek, haladni kell, csak éppen akadt egy kisebb probléma, csak annyi, hogy kint nagyon beindult a buli.
Naraku nem nagyon gondolkodott, egyből a kiscsajhoz sietett és a testével védte a törmelékektől, miközben fedezékbe ment vele. S bár nem volt olyan jó érzés, ahogy néhány kődarab a húsába hasított, de élt már átt rosszabbat is, majd lesz ideje kiszedegetnie, a hátán meg egyébként is a haja felfogta a nagyját. Bár a hangok se árulkodtak sók jóról, de ki kellett néznie, és jap, a lolikurvánál elgurult a gyógyszer, arra lehet nem kéne menni, keresni kell egy másik utat.
- Oké Ryuu most pedig…- ránézett a fiúra, aki nem volt a legjobb bőrben, úgy fest, hogy a lélekenergia megtette a magáét.-… szopatsz?- nagyszerű, marha jó, hát nincs mit tenni, megragadta Ryuut és feldobta a vállára még Nadiat a hóna alá kapta, így lesz a leggyorsabb.
- Huh… Ryuu emlékeztess, hogy lefekvés előtt nincs édesség.- oké talán rácsosággyal lehetett vagy negyvenkiló az egész, és szerencsére Naraku egyébként is jó kondiban volt, de nem így tervezte az egészet.
- Szopjatokszart.- naná, hogy pár kiscserkész az útban volt, hamar oldalra kellett ugrania és úgy döntött, hogy Ryuu oldala lesz a szerencsés, csak nem Nadia lesz az, aki tompít az esésen.
- Okés, tehát a helyzet az, hogy négyen vannak előttünk, Nadia még kicsi, harcra nem igen alkalmas, maximum, ha arra használnám, hogy szétverem azokat a katonákat, Ryuu meg… tudsz már rendesen járni?- ahogy elnézi a brigantikat, akik az útban álltak, nem voltak annyira erősek.- Okés, intézem őket, Ryuu te pedig figyelj a kicsire.- megragadta a fedezéküket és átugrott rajta majd a hirenkyakuval indult meg feléjük, kerülve a lövéseket, s ha elég közel ért hozzájuk, akkor megragadta a két legközelebb álló fejét és egymáshoz ütötte őket, egymásután kétszer, háromszor is, elég erősen, hogy kiüsse őket, utána pedig az arcuk másik oldalát, és így a két másik katona felé lökte őket egyet az egyikehez egyet a másikhoz, és ha sikerült, akkor kihasználja az alkalmat arra, hogy előbb a közelebbinek a térdeit vegye célba bakancsának talpával és bal és jobb, utána pedig őt is megragadta és dobta az utolsó talponállóhoz, akihez megint csak odaugrott és hasonlóan bánt el a térdekkel. S ha sikert ért el, akkor visszasietett Ryuuhoz és Nadiahoz. Persze ha Ryuu vele tartott, akkor csak kettő összefejeltetésével foglalkozott, a maradékot Ryuura hagyja.
- Oké az út tiszta, nyomás tovább.- ha pedig kell, akkor megint felkapja mindkettőt és viszi őket tovább, de Nadiat biztosan, nem érnek rá a gyereklépésekre.