Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Tadeo Dellomeurtre

Oldalak: [1]
1
Hueco Mundo / Re:Lidérc~tánc~óra
« Dátum: 2017. Jan. 01, 19:41:48 »
Érzékelhetően meghátrált. Könnyedén reagált kérdésemre, méghozzá elzárkózással. Gyorsan váltott stílust. Lenyűgöző. Úgy festett, hozzám hasonlóan megfigyel, mérlegel és alkalmazkodik. Az igazán nyers kérdésem arra ösztökélhette, legyen óvatosabb. Ne fedje fel előttem a céljait, de még pusztán magját se hintse el, melyből következtetéseket vonhatnék le. Elmés lépés. Továbbra is fent kívánta tartani az érdeklődésem, vagy éppen felkelteni ezzel a holtából feltámadó sejtelmességgel. Értékeltem a próbálkozását. Ritkán találkozok olyan személlyel ebben a kietlen sivatagban, aki hajlandó eszére hagyatkozni. Többségük elnyomja az agya által generált jelzéseket. Az állatias ösztöneire, netán érzéseire hallgat, és figyelmen kívül hagyja az apróságot, dühét talán nem a vele szemben álló keltette életre, hanem az agya és teste között keletkező feszültség neurotikus kicsapódása. Sok kényszer és pánikbetegség forrása nem a környezetben, hanem saját fejünkben keresendő. Nem véletlen tartja a mondás, „én” ellensége önmagában keresendő.
Abban, természetesen nem lehettem bizonyos, miért határozott a hallgatás mellett. Ügyesen fordította maga javára előnyeit, vagy éppen fedte el hiányosságait. Lehetett akár ez a döntése hátterében, akár mindössze annyi, görbe tükröt mutasson részemre. Kifigurázásomnak szánta, hozzám hasonlóan néhány szót hintett el felém. Feszegette a határokat, meddig viselem el, önmagammal vagyok kénytelen társalgást folytatni. Lebilincselő próbálkozásnak találtam és ugyanilyen kíváncsian vártam, vajon megtörik saját választása súlya alatt. Számomra a csend nem jelentett kihívást. Névleges hallgatás sem zavart. Kettőnk közül az ő érdekéhez fűződött, változást érjen el nálam.
- Valaminek talán függvénye? – Tettem egy kósza kísérletet, mennyire lelkesedik fel a nyílt elutasítás ellenére kérdéssel ajándékozom meg. Azzal nem foglalkoztam a könyvet elővette, hogy gyors utána járással cáfolhasson rám. Győzelmem sikeres elértem. A válasz ugyan helyes, ám a mozdulat engem igazolt, valójában ürügyként szolgált. Tényként könyveltem el, nem foglalkoztatta a borító mögött felsorakozó szöveg. Mindössze élveztem, amikor az egyént különböző helyzetekbe kényszeríthettem, mellyel önhibáját igazolta. Ettől függetlenül, dícséretes mindezt felvállalta. Elképzelhető megnyerésem végett, gondolta, ha inkább műveltségét, mint előadott hazugságát védelmezi, könnyebben alakul ki bennem szimpátia. Kialakul az első kapcsolódási pont, egyszerűbben vezet meg orronmál fogva és hajlamosabb leszek szemet húnyi árulkodó jelek felett. A kapcsolat fenntartása érdekében hozzá idomulok, akár átveszek vonások a jelleméből. Erre, természetesen nem voltam hajlandó. Másrészt, vehettem ezt annak jeleként, ízelítőt kaptam a jelleméből. Megmutatkozott, hogy egyik alaptulajdonsága a büszkeség. Felfedte a hibáját, ne feltételezzék róla tudatlan. Engedett a másik javára.
- Fejleszthető készség. – Emeltem kezem könnyedén a háta felé mutatva. Lehetett mentő célzatú felszólalása, amennyiben nem nyomatékosításnak szánta. Esetleg a szégyenérzet megnyilvánulása. Akármelyik is legyen, nem volt rá szüskégem. Rajta állt, kíván ezen változtatni, vagy sem. Ennek egyik lehetőségét saját maga tartotta kezében. Akaratán, elhatározásán múlt, mit kíván tenni. Enged a bevett szokásoknak, kényszernek, mely azt mondja, haszontalan kályha töltelék, vagy utána jár, hátha megtapasztalhat valamilyen újat, ismeretlent. Persze, kizárólag akkor, ha van motiváció. Megfelel számára ez a helyzet, egyértelmű hol fog kikötni a könyv.
- Valóban? – Reagálok közönnyel a művészeteket érintő meglátására. - Mit talál érdekesnek az egyiptomi szobrászatban? Mi hiányzik a többiből? –
Változtak az idők és az emberek elképzelései egyaránt. A korszakok és korstílusok sebesen döngölték elődjüket a földbe. Nem ragaszkodtam ezen irány tartásához. Elkanyarodhattunk tőle, hiszen az ismeretlen, fel nem fedezett, mélyre ásott kincsek feltárása mindig sokkalta élvezetesebb, mint régi és valamelyest idegen korokról megosztani számtalan könyvben leírt vonásokat, teóriákat, elméleteket. A beszélgetés ősi formája arra szolgált, megosszuk egymással a saját, egyéni gondolataink. Mindössze visszabüfögjük az emberi történelem szennyét, nem társalgunk.
- Ebben a kietlen homoktengerben lát tehetséget? Mit tart annak? –
Véleményem szerint a kérdések mozdítják előre a beszélgetést. A kérdések gondolatokat indítanak el, melyek újabb kérdésekhez, illetve válaszokhoz vezetnek. Az elmúlt percek tanúlsága alapján, megfeneklett kommunikációnk. Mindketten visszahúzódtunk az elménkbe. Hajlandó voltam feláldozni az előbbi megállapításom és elhagyni a védvonalam. Esélyt kívántam adni a társalgásra, ha már a mellém szegődött hölgy, minden tőle telhető módon küzdött szóra bírhasson. Az első győzelmet átadtam neki. Kíváncsian vártam a siker milyen hatással lesz viselkedésére.
Hosszas csend telepedett közénk. Türelmesen várakoztam feleletére, mely talán elindíthatott egy tartalmasabb, szerteágazó, színes témákat felölelő beszélgetést. Nem siettettem. Velem sem tette. Némán sétáltam mellette, legalábbis, míg úgy nem határozott különös kérdést szegez nekem. A váratlansága, tekintete fókusza, arra engedett következtetni, fontos, talán a legfontosabbak az erre adott szavaim.
- Amennyiben a helyszín, hangulat és lágy dallam megköveteli. – Nem kívántam megsérteni, éppen lényeges kérdése elől térek ki. – Tudásom átlagos. Ám, mint a legtöbb társas, vagy akár csoportos megmozdulás, ez is sokban függ a partnerem, vagy partnereim érzékenységén. Egyedül nem kívánok ilyenfajta mozgással élni. –
A tánc nem tartozott az erősségeim közé. Nyilvánvaló okból a fizikai kontaktus miatt. Ezt feleslegesen takargattam volna, hiszen már tapasztalhatta. Mérhetetlen közönnyel utasítottam vissza segítségét. Arról azonban nem volt elképzelésem, mi okból érdeklődött ezután, talán nem is érthettem, miféle tekervényes vágyat takarhat. Meglehet, újfent engem tesztelt ezzel a kérdésével, vajon hazudok, vagy őszintén felek.
- Kegyed? Kedveli a ritmusok zabolázatlan világát? –
Erőltettem magamra az érdeklődő fél szerepét. Foglalkoztatott a kérdést kiváltó gondolat, vágy, ábránd, tudatalattiban lapuló, régen elfeledett emlékfoszlány.

2
Hueco Mundo / Re:Lidérc~tánc~óra
« Dátum: 2015. Okt. 11, 19:02:29 »
Egyhangú beletörődéssel engedtem elvegye a nyitott könyvet. Színpadias mozdulatokkal emelte arcához. Túljátszott érdeklődéssel fúrta sorok közé tekintetét. Mohón járt szeme a betűk között, ám testtartása arról árulkodott szemernyit sem az olvasás élvezete vezérli. Akkor távozik a kapott könyvvel. Valószínűbb, az inzultust követő reakcióm foglalkoztatta. Ebben az esetben el kellett keserítenem. A könyv tulajdonosi jogáról önkéntesen lemondtam, így a sorsa sem tartozott rám. Ha kívántam folytatni, vásárolok újabb példányt a kezében tartott kötetből.
Annyi bizonyos viselkedése, több, mint kínos volt. Eltakarta a szabad kilátást, s egyben a távozás lehetőségét. Nem kerülhettem el személyét, ha valamit tenni óhajtottam. Amennyiben elsétálnék, kénytelen lennék megszólítani, legyen szíves arrébb húzódni. Amennyiben a néma ücsörgés mellett döntenék, még kellemetlenebbé válna helyzetem. Határozhatok úgy, elfordítom tekintetem, ezzel egyértelműen tudtára adva győzelmét. Másrészt, ha tovább figyelem, azzal megerősítem abban a hitében, érdekesnek ítélem. Mindegyik választásom megkerülhetetlenül magával vonná a ravasz arrancar akaratának érvényesítését. Igazán leleményes és könnyed trükk. Úgy véltem, igazán adhatok egy esélyt, vajon mi lesz következő lépése az általam adott válaszra.
Voksom a maradás mellett tettem le. Finoman megtámasztottam állam felszabaduló karommal. Tekintetem a fedőlapon pihentettem. Teljes nyugalommal vártam, mit kíván még tőlem. A könyv elkerültét követően arcára emeltem tekintetem. Meglehetősen magas volt. Az arrancar nők többsége nem rendelkezett ilyen tekintélyes mérettel. Részemről nem okozott nehézséget. Magam sem számítottam átlagosnak. Fejem mozgatása nélkül pillanthattam fel arcára. Elkerültem a lehetőséget félreérthesse, merre felejtettem tekintetem. Az udvariatlan nyálcsorgatást meghagytam többi fajtársamnak.
-Köszönöm kérdését. Fontolóra veszem.- Türelmesen üldögéltem tovább. A felém tartott kézre véletlen sem pillantottam. A kérdés mindössze arra vonatkozott, akarnék sétálni. Nem említette őt kéne kíséretben részesítenem. Ennél fogva megvártam, míg arrébb húzódik és akkor keltem fel átmeneti ülőhelyemről.
-Egymás dühkezelési problémákból adódó, testi bántalmazását nem kifejezetten nevezném játéknak, hölgyem. Az efféle primitív időtöltést átengedem a nálam sokkalta okosabb csőcseléknek.-
Engedtem meg halovány ironiát a hölgy társaságában. Érdekelt miként reagál szavaimra. Egyetlen apró grimasz, gesztus rengeteg mindent elárul valós véleményéről fajtársait illetően. Akárhogy is vélekedjen, nagyra becsültem figyelmességét. Legtöbb fajtársával ellentétben betartotta a kellő távolságot. Elegendő teret hagyott kettőnk között. Megkímélt egy roppant kellemetlen társalgástól.
-Örvendek.- Viszonoztam újfent túlzó mozdulatát, sokkal finomabban. Mindössze fejem biccentettem felé. -Tadeo Dellomeurtre.- Viszonoztam a bemutatkozását. Az előbbi kérésének eleget téve indultam el. Találomra sétáltam a kiépített utakon. Nem óhajtottam visszatérni a falak takarásába. Levegőzésb céljából érkeztem.
-Kíván még valamit tőlem?- Nem lehettem benne bizonyos, valóban velem tart a sétán. -Tán érdekli a francia irodalom?- Tettem fel szándékosan rossz nemzetet megjelölve a kérdésemben. Ezzel könnyedén lebukhat, amennyiben nem ismeri, esetleg kiütközik egyáltalán nem a könyv tartalmát nézte az elmúlt percekben.

3
Hueco Mundo / Re:Lidérc~tánc~óra
« Dátum: 2015. Szept. 28, 18:44:34 »
A szoba egyhangú mozdulatlansága tompított éberségemen. Halántékom erős, lüktető fájdalom gyötörte. Szemhéjam elnehezedett, míg látásom fátyolossá vált. A sivatag felől érkező levegő kellemesen cirógatta bőröm, mégsem hozta magával a várt enyhülést. Elpilledtem a négy fal között. Nyomasztó teherként nehezedett rám a bezártság. Jelen állapotomban tökéletesen átéreztem a kalitkába zárt madár helyzetét. Való igaz, szárnyas lénnyel ellentétben magam vállaltam a száműzetést. Szervezetem, azonban egyértelműen tudtomra adta, szünetet kell tartanom. Nem pusztán lakosztályom, de elgémberedett végtagjaim is szükséges felfrissítenem.
Kelletlenül, ám engedelmeskedtem testem parancsának. Elhagytam csendes zugomat, hogy világunkhoz mérten csendes teraszt kereshessek az olvasás folytatásához. Be kívántam fejezni a reggeli órákban kezembe vett könyvet. Sürgető teendő hiányában, nem ütközött akadályokba szándékom. Végigsétáltam az artikulálatlan ordításoktól visszhangzó folyosókon, egész addig, míg egyre finomabb morajlássá nem zsugorodott a tornyok között kóborló bolondok nyüzsgése. Tökéletes panorámával rendelkező teraszhoz értem, ahol újfent kényelembe helyezhettem magam.
Pár perc erejéig élveztem az elém terülő sivatagi táj végtelen monotonságát. Figyeltem a néhol felbukkanó lidérc hordát, akik apró pontokként rohantak a homokbuckák között, majd a szomszédos hófehér épületeket, ahol egymással acsarkodó arrancar-ok törték meg a tér némafilmeket idéző hatását.
Mélyen beszippantottam az unásig ismétlődő látványt, mielőtt kinyitottam könyvemet. Folytatni kívántam a rövid novellákból álló gyűjteményt, mely tökéletesen illeszkedett a Las Noches-ben uralkodó atmoszférára. Az itt rostokoló lények, épp, olyan unatkozó bolondok voltak, mint a kerettörténetben szereplő tíz fiatal. Egyikük sem szabadulhatott a bezártságtól. Mindössze az unalom elől menekültek. A fehér tornyokhoz rabszolgáiként kutatták az öröm érzetét keltő tevékenységeket, hogy ne őrüljenek bele az ingerszegény hétköznapokba, amikor nem tombolhatnak ösztönlényekként.
Elkalandozni láttam a könyv és világ között húzódó láthatatlan kapcsok kiépítésében, midőn arra eszméltem női hang szólít meg, minden kétsége kizáróan személyemet, hiszen más nem tartózkodott közelemben.
-Kérem?- Ösztönöztem kérése finomabb árnyalására. Hozzászoktam az udvarias formák mellőzéséhez, azonban a tanúsított magatartása arra engedett következtetni, némi intelligencia szorult belé.
-Parancsoljon! Meg is tarthatja, ha kívánja.- Húzódtam arrébb a könyv lapját megérintő kéztől, akadálymentesen elvehesse az érdeklődését felcsigázó olvasmányt. Megtartásához úgy sem ragaszkodtam, hisz rajta éktelenkedett ujjlenyomata.

4
Lezárt küldetések / Re:Tündértánc
« Dátum: 2015. Febr. 28, 21:02:01 »
Las Noches-ből érkezett horda jól észlelhetően követte példámat. Velem egyetemben a vár feltérképezését választotta. Mélységes sajnálatomra a rideg színekkel, valamint tárgyakkal tarkított folyosó falairól többszörös erővel verődött vissza minden aprónak tűnő nesz. Idegtépő játéknak hatott, miként a díszes drágakövek élettelen csendjét kegyetlenül megtörte a csürhe lépteinek puffanása, netán beszédének zöreje. Egész jelenlétünk azt sugallta, pusztán zavaró tényezői vagyunk ennek a térnek, épületnek, vélhetően magának a világnak is. Nem kívánatos betolakodók voltunk, annak ellenére egyelőre szabad belépést kaptunk a világ bizonyosan egyik fontos épületébe. Egyéb logikus magyarázat nincs arra, miért szállítottak minket célirányosan erre a különös helyre és miért kínálták fel választható útként a várat feltérképező folyosót.
Elágazásoktól mentes út végén döbbenetes ajtó éktelenkedett. Undor kerített hatalmába a lélegző élőlénytől, mely a továbbhaladást akadályozta. Alantas létforma látszatát keltette, kinek még a verbális kifejezés lehetősége sem állt rendelkezésére. Nyomorúságos élet sújtotta, ha ezzel a gúnyosnak ható jelzővel illethettem. El kívántam kerülni az alkalmat hozzá kelljen érnem. Néhány lépés távolságból mértem fel, akad rajta bármily zárra, vagy annak kinyitásához szükséges eszköz.
Néma feltérképezésem az általam ismert espada bizonytalanul felcsendülő hangja szakította félbe. Szükségtelennek minősítettem, hogy szóban adjam beleegyezésem a kérésre. Felettesemként volt jelen, így szavai parancsként lépték érvénybe. Teljesítésük megkérdőjelezhetetlen kötelességemnek számított, eképpen magam sem tehettem mást, mint engedelmeskedtem. A rám szabott feladat nem követelt magasfokú hozzáértést, bármelyik másik csökött agyú arrancar megtehette volna. Nem kívántam megkérdőjelezni választásában. Leakasztottam a hátamra erősített noadchi-t és könnyűszerrel keresztül döftem az elfajzott lényen. Közelebb sem volt szükséges lépnem a visszataszító létformához. Kardom hossza kellő távolságban tartott tőle.
A penge, akár kés a vajon hatolt át a szivacsos testen. Gyorsan kioltotta életét, ezáltal utat eresztve a hatalmas vörös színnel jelölt terembe. Az egész hely mozdulatlan báboktól hemzsegett. Kővé dermedt mesebeli lények fagytak utolsó lépteikbe. Elátkozott szobarparknak hatott a terem, melyet rég elhagyott az élet. Vélhetően ostoba átok sújtotta a vár lakosait, netán a tulajdonos meglehetősen szokatlan ízléséről árulkodott. Érkezünk okán az előbbit véltem elfogadható lehetőségnek, hisz ellenkező esetben rég kioltotta volna életünk. Céltalanul nem vesződött volna azzal, ide hurcoljon minket. Valamit kívánt tőlünk a trónon kirajzolódó alak, kinek szavait nem bírtam értelmezni. Dallamos szavai, mindössze kellemes zeneként visszhangzottak füleimben. Általam ismert nyelvet azonban nem voltam képes hozzá társítani. Egyetlen emberi, netán Las Noches-ben alkalmazott kommunikációnak gúnyolt nyálfröcsögéshez sem hasonlított.
A körülöttem elhangzó megjegyzésekből egyértelműen kiderült, hogy a többi arrancar is hasonló problémákkal küzdött. Minden kétséget kizáróan a sors iróniája, kizárólag egykori fraccion-om bizonyult alkalmasnak megérteni vendéglátónk szavait. Nála alkalmatlanabb tolmácsot keresve sem találhattunk a feladatra, ám a kényszer nagyúr. Bíztam benne, kivételesen képes lesz átlátni a rá háruló helyzet komolyságát és segítségünkre lesz a vár vezetőjének szándékát kideríteni.
-Más nem érti a világ nyelvét! Tedd magad hasznossá és pontosan továbbítsd a lény szavait.- A hirtelen haragú lidércnek nem tartozott erősségei közé az odafigyelés, így minden kétséget kizáróan kihagyott bizonyos részleteket.
-Mit tettek velünk a várba érkezéskor? Kegyesen megosztották velünk az Önöket sújtó kort, varázslatot, netán átkot a kölcsönös együttműködés jegyében?-Említem meg a különös érzést, mely végighaladt egész testemen, abban a pillanatban, épület felületéhez ért talpam. Bizonyosan nem pusztán a véletlen műve lehetett. Körbe tekintve a fagyos teremben, nyilvánvaló lenne, ha magunk is az átok részeseivé váltunk volna. Tökéletes módszer saját életünk kockáztatásával együttműködésre kényszeríteni minket.

5
Lezárt küldetések / Re:Tündértánc
« Dátum: 2014. Okt. 26, 19:58:36 »
Egykori beosztottam felelőtlen viselkedése épp úgy nem tartozott rám, ahogy a többi jelenlévő megmozdulása sem. Mindannyiuknak előzékenyen odaítéltem az önálló döntés és cselekvőképesség szintjét, tehát azon értelmi lépcsőfokot, ahol nem elvárandó, általam elfogadottnak ítélt választás felé tereljem az illetőt, illetőket. Ebben netán tévednék, mosom kezeim, hisz egyikükhöz sem fűz felettesi kötelesség. Jelenlegi rangomnál fogva senkiért sem tartozom felelősséggel, így helyes, bizonyos esetekben életüket veszélyeztető helytelen határozataik sem tartoznak hatáskörömbe. Ennél fogva az általam gyakorolt közöny teljesen jogos lépés. Nem kavar fel, sem motivál cselekedetre egykori fraccion-om láthatóan ostoba tette. Nem akadályozom a jelenlévő espada szavának tökéletesen megfeleltethető önkéntes kísérleti alany törekvésében. Rezignált arckifejezéssel vetek rá egy pillantást. Láthatóan fizikális változáson ment keresztül, melynek eredményeként immáron női vonásokat fedezhettek fel külsején.
-Jövőben, ha kérhetem, ne hátráltasd a haladásunk, hanem azonnal ölesd meg magad.-
Vetettem oda a nyugtalan természetű arrancar-nak. Az egész csoport érdekét szolgálná, ha gyorsan végezne magával és nem vesztegetné a drága időt gyermeteg szórakozással. Véleményem megosztását követően a találomra mutatott irányba indultam. Ha ennyire fontos a tájékozódás, akkor nem fárasztom magam azzal, lehető legoptimálisabb útvonalat térképezzük fel. Vakvilágba kívánnak haladni, nem tartom vissza a díszes marhacsordát. Úgy véltem, útközben analizálhatom a környezetet és alkalom adtán, pusztán sorsára hagyhatom a csürhét. Nem előírás velük egyetemben távoznom.
Az út során első észrevételem a lépteink nyomán virágot serkentő humusz réteghez kapcsolódott. A különösen giccses látvány nem kötötte le figyelmem. Kellemetlen mellékhatást sem fejtett ki végtagomra, ezért zavartalanul továbbhaladtam. Következő, ténylegesen akadályozó jelenségnek a talpam alatt megjelenő örvény számított. Több színben kavargó homok mellett az erdőből halk morajlás szűrődött ki, melyre irreális módon a talajból érkezett válasz. Rövid párbeszéd vélhető eredményét a föld mozgása, majd a feltörő cserje pecsételte meg. A villámgyorsan felnövekvő facsemete teljesen körbefonta testem. Túszként vitt magával, míg elérte kifejlett állapotát.
Esemény ellen nem kívántam tiltakozni. Veszélyeztettem volna testi épségem. Arról sem akadtak információim az élőlény esetleges fizikai bántalmazása milyen következményekkel járna. Nem kívántam indokoltnál több erőszakos megmozduláshoz folyamodni. A lény mutatványa valóban váratlannak minősült, azonban semmi esetre sem nevezhettem fenyegetőnek. Ennél fogva nem ellenkeztem. Engedtem a megdöbbentő módon, gyökerein rohanó fa, egészen egy torony faláig szállítson.
A táj fokozatosan változott a megtett méterekkel egyetemben. Fokozatosan elvesztette felszíni pompáját, hogy átadja helyét a kietlen pusztaságnak. Vélhetően a külcsín mögött rejlő, valódi világ küszöbéhez tartottak. Várhoz, melynek falán döbbenetes könnyedséggel haladtak felfelé. Mázsás súlyukat lassan, ám annál hatékonyabban húzták fel indáik segítségével. A jelentősen visszavett tempó lehetőséget biztosított alkalmi hordozóm elhagyására, ám a mellett döntöttem, kivárom hová tartanak.
Türelmesen ücsörögtem az ágak rejtekében, ahonnan tökéletes rálátásom nyílhatott a várra és közvetlen környezetére. Az egyetlen nehezítő tényező tervemben a sűrű tejföld köd volt. Jelenléte okán, alig érzékeltem a tájat, így arról is abból nyertem tudomást szilárd talajt ért hordárom, hogy kissé megremegett törzse a kemény felszínnel való találkozástól. Körbe tekintve kerestem árulkodó jeleket, merre lehetünk, azonban az eddig igen csak fürge élőlény minden előjel nélkül lassult. Letekintve törzsén gyorsan felfelé tartó elszíneződést figyelhettem meg, melytől a kéreg élettelenné vált. Vélhetően rám is hasonló hatást fejtett volna ki, ezért sietős távozás mellett döntöttem.
Vastagabb törzsre léptem, ahonnan könnyedén leugorhattam. Nedves követ érintve kellemetlen borzongás járt át. Vélhetően a vár tulajdonosa érzékelte jelenlétem, esetleg később jelentkező technikát helyezett el rajtam.
Az immáron mögém kerülő fa szempillantás alatt hullott apró porszemekké és szállt messzire a széllel. Eddigi közvetett vagy szándékos segítsége megköszönéseként fejem biccentésével intettem neki búcsút. Kijárt a tiszteletem, hisz eddig bármily célból kifolyólag, de elhozott. Megfosztott ugyan a szabad választás lehetőségétől, ám vélhetően a világ elhagyásának kulcsa, vagy az ahhoz vezető út ebben a várban volt keresendő. Tehát, elindultam a vár belseje felé.

6
Lezárt küldetések / Re:Tündértánc
« Dátum: 2014. Szept. 21, 16:28:40 »
Las Noches magasba nyúló épületei előtt sétáltam. Nem akadt dolgom. A semmittevés lassan mindennapos rutinná nőtte ki magát. A magány nem különösebben rendített meg. A csendet mellőzve, eddig is pusztán a hangzavar, s nem kimondottan az események tudatos előrébb lendítése jellemezte szétzilálódó társadalmunk. Seth-kompániával a hangzavar megmaradt, ám az elvárható értelmi szint nem lett magasabb a száraz sivatagban. Magam is a befásulás jeleit véltem felfedezni elmémen. Kevésbé működött oly intenzitással, mint hajdanán. Silány környezetemre háríthatnám a felelősséget, azonban állapotomhoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy szándékosan kerültem a társaságot. Ennél fogva agyam bizonyos területei kihasználatlanul hánykolódtak.
Kínos beismernem, de attól kezdek tartani, hamarosan oly mélyre süllyedek, elfelejtem, miként fejezhetném ki magam az elvárt szavakkal, vagy non-verbális jelekkel. Esetlen helyzetfelismerő és azt kezelő képességek hiányában, rögvest az ősember szintjén találnám magam, bár elmém kiválóan működne. Félreértést szülnének megalázóan primitív gesztusaim. Látván a következményeket, beláthatnám, elkerülhetetlen újból kapcsolatba lépjek a helybéli lakossággal, netán annak kicsiny szeletével. A probléma abban rejlik, lassan a nyitásra méltó társaságot nem találom világunkban.
Jelentős mértékben megcsappant létszámunk, mely napról napra tovább apad. Nem rég értesültem róla az is komoly problémát okoz, feltöltsék a megüresedő espada-k helyét. Ironikus, kihalóban az elitnek vélt vérvonal és egykori vezetőnk szerkezete nélkül utánpótlásról sem gondoskodhatunk. Önálló lábakra kéne állnunk és abból táplálkozni, amink van. Láthatóan erre nem vagyunk alkalmasak. Továbbra is várakozunk. Kényelmesen malmozunk és arról a pillanatról álmodozunk, újabb Aizen érkezik köreikbe, ki apró szerkezettel megoldja több évszázados problémáinkat. Arról valahogy mindenki elfelejtkezik, lassan nincs világunk, társadalmunk, lidérceink, akikről gondoskodnunk kéne. Kár szépíteni a nyilvánvalón, kihalás fenyeget minket.
Gondolataim, mintha végszóként szakítaná félbe a Menos-ok erdejéből felcsapó lélekenergia. Szokatlanul magas, ráadásképpen ismeretlen energia kavarog a fák között. Bár a reiatsu érzékelésem hagy némi kivetni valót, számomra is csalogató a különös jelenség. Egyértelműen érzem, ahogy testem mozgással válaszolna hívó szavára. Felettébb gyanúsnak vélek reakcióm. Kétséget kizáróan csapdát feltételezek, ám az esetet sem hagyhattam figyelmen kívül. Könnyed léptekkel indulok az erdő irányába. A kiszáradt fák sűrűsödésével egyezően lassítok sebességemen. Hátra maradó, utolsó métereket már kényelmes, séta tempóban teszem meg.
Várhatóan másokat is helyszínre vonzott a szokatlan esemény. Több arrancar lélekenergiáját ismerem fel közelemben. Társaság nem kifejezetten hat meg. Figyelmem lekötötte az erdő, pontosabban bizonyos pontjának sajátos kinézete. Legfrissebb emlékeim szerint sem növekedett hasonló fa Hueco Mundo területén. Mindenfelé életteli aprócska, világító virágok nyíltak a hófehér törzsön. Eltért a táj többi részétől, már-már kirívó ékkőként meredt egyenesen rám.
Ismeretlen késztetéstől vezérelten megérintem a fehér kérget, mintha átmeneti gyengeség fogna volna el. Hatalmas erő lüktetését érezem tenyereim alatt, mely nem csak elnyomott, de meg is fosztott erőm elenyésző hányadától. A baljós érzet hatására akadály, visszatartó erő nélkül húzhatom el kezemet.
Vélhetően kontárkodásom eredményeként virágát hullajtja a fa. Fekete tollpihék szállnak el mellettem, végül egy gyöngyszem pottyan le az ágról. Magam sem értem miért, utána kapok, mintha tartanék attól, széttörik. A fizikai érintés hatására áramütésszerű lökés jár át. Testem úgy viselkedik, mintha átlöknék egy falon. Erről árulkodik a hirtelen megváltozó tájkép is. Az egyhangú világot felváltja a bohókás, színes, életteli panoráma. Szokatlan bizsergés jár át. Tettvágy kezd munkálkodni szervezetemben. Komoly erőfeszítést igényel, ne kezdjek idétlen ugrálásba a gyomorforgatóan giccses tisztáson. Vélhetően az egyetlen köreinkben található espada-ra emelem tekintetem, ha nem űz belőlem tréfát emlékezetem.
-Mit javasol?-Rangjából kifolyólag utasítást várok részéről. Azonban a többi jelenlévőről és belátható távolságban állóról sem felejtkezem el. -Esetleg az Önök véleménye?-
Nem örvendek a lehetőségnek, együttműködésre kényszerülök. Azonban saját érdekemben kénytelen vagyok kompromisszumra törekedni.

7
Archivált küldetések / Re:Tündértánc
« Dátum: 2014. Szept. 16, 22:14:15 »
Tündérpor!

8
Pályázatok / Re:Tadeo Dellomeurtre pályázatai
« Dátum: 2014. Szept. 04, 17:36:39 »
Módosítás


Engedély: van - Soifon
Plusz három technika megadása: pipa - Soifon
Módosítás témája: resurrección
Módosított pontok: Egész resurrección

Név: Condenado Alma (Kárhozott lélek)
Parancs: Respiras! (Lélegezz!)
Kinézet: Feloldott alakjában, továbbra is emberszerű marad. Hátán és karjain sörényszerűen megjelennek tüskéi, bőrén kirajzolódnak a rúna sorok. Komolyabb változás, hogy szarvai eltűnnek. Beleépülnek fegyverébe.
Magyarázat: Eredeti alakjában, két méterre nőtt tüskés ördögre, másik nevén Moloch-ra hasonlított. Egész testét tüskék borították és hüllőkre jellemzően, hosszú farka, vöröses-barnás színű bőre, valamint négy karomban végződő lába volt. Fejlődése során ezt az alakját egyre jobban elvesztette. Adjuchas-ként már két lábra egyenesedve közlekedett. Viszonylag emberibb kinézetet vett fel. Mellső lábai karokká formálódtak, azonban farka, gerince mentén futó tüskéi megmaradtak, valamint kezdeti színéből a vörös továbbra is dominált. Egész testén vörös csíkok futkostak, melyeket, ha valaki közvetlen közelről vett szemügyre, észlelhette Tiwaz nevű rúna ismétlődik végeláthatatlan mennyiségben.
Arrancar-ként származására, pusztán a szarvakra hasonlító maszkcsonkja emlékezteti. Valóságban ezek egyszerű tüskék. Nincs közük a pokoli teremtményekhez, ördögökhöz, mitológiai lényekhez.
Ereje nem megjelenésében, hanem fegyverében összpontosul. Adjuchas-ként az volt egyedüli különlegessége, elfogyasztott lidérceket képessé vált teste egy részére koncentráltan megszilárdítani. Természetesen ő karját választotta. Idők teltével egyre nagyobb, buzogányszerűen eldeformálódott csökevény lett. Aizen-nek köszönhető arrancar-rá fejlődését követően, karján trónoló nem kívánatos csontrétegződés fegyver formájában került vissza tulajdonába. Vacsorára elfogyasztott áldozatai különös képességű eszközzel ajándékozták meg. Nem zárhatták zanpakutou-jába, mivel továbbra sem voltak teste szerves részei, viszont ereje jelentős részét adták. Egyfajta daganatként éltek rajta. Lényegében hozzá tartoztak, meg nem is. Ebből a különös paradoxonból született, elzárt alakjában szarvak, míg teljes alakjában nagyobb kard alakját vették fel.
Képesség: Fegyvere különlegessége az egyes lidércekből származó csontszilánkok miatt, hogy kardját, elméletben annyi részre képes szétbontani. A szétválasztás és összeillesztés nem vesz igénybe lélekenergiát. Fegyver sebezhetősége átmenetileg nagyobb ezekben a másodpercekben. Gyengül ellenállása, mivel az átalakulással beépülnek a levált elemek. Mondhatni a csont néhány másodpercre nyúlós masszává változik. Ebben az állapotában könnyen deformálható, erősebb támadással törhető kardja.
Valóságban összesen három elemre tudja szedni - plusz az eredeti kard -. Mindhárom különálló formájú csontkard lesz. A leváló fegyverek egyszerű kardok. Kézben történő forgatásra szolgálnak. Egyetlen különlegességük, összesen másfél-két percre képesek Teo lélekenergiáját megőrizni.
Három fegyver
¤ Respire hondo (>>mély lélegzet<<): két darab, kisebb méretű, egykezes kard
¤ Aliento (>>lélegzet<<): egykezes kard
¤ Ahogo (>>fulladás<<): nagyobb egykezes kard

Támadások:
• Aéreo de resoplido (Légfújás): Zanjutsu-t hivatott kihasználni és némileg erősíteni. Teo harcstílusa elsősorban távolságtartása épül. Ennek köszönhető kardja szokatlan mérete (~150cm hosszú, ~55cm széles). Alap funkciójában egyetlen teljes erejű támadása van. Energialökés. Lélekenergiát lökéshullámba sűríti. Légmozgásként érzékelhető nyers reiatsu. Magát a támadást, csak az eredeti karddal képes bevetni! Leválasztott részekkel nem működik ez a technika.
- Hatótávolság: max. 600m
- Sebzés: Értelemszerűen a két karakter említett képességének különbözete. (pl: indított támadás 7-es erősségű, védekező 5-ös ugyanebben a képességben, akkor 2 pontnak megfelelő sérülést szenvedhet el.)
- Okozott sérülés: Külsőleg keletkező seb. A technika lényege, olyan támadást nyelsz be, mintha hosszanti vágás érne. Iránya, mérete, súlyossága fentebbiek értelmében függ attól, Teo milyen szögből indítja, valamint hol ér találatot és mennyire sikeres a védekezés.
- Bevethetőség: 0-5 pont: 4x; 5-10 pont: 2x; 10 -  pont: 1xHátrány: 13 pont felett túl sok energiát emészt fel, így ressureccion-t nem tud használni! Valamint, ha egy bevethetőségi szinten elhasználja mindegyik lehetőségét, akkor egy teljes kör pihenő kell, mielőtt erősebbet tud alkalmazni. Egy játék alkalmával maximálisan ötször képes használni a technikát!

• Falto de aliento (Légszomj): A támadáshoz szükséges négy kardja és tetszés szerinti lélekenergia. Fegyverekbe előzőleg reiatsu-t vezet, majd eldobásukkal kijelöli az elzárni kívánt terület sarkpontjait. Aktiválást követően egy láthatatlan burok jön létre. Képesség célja az oxigén elzárásában rejlik. Technika gyakorlatilag lassú fulladásos halálra ítéli a burokban ragadt ellenfélt.
- Bevethetőség: 2x (egy kör pihenővel)
-
(click to show/hide)

• Aéreo de escudo (Légpajzs): A technikához két vagy több kardjára van szüksége. Fegyverekbe újfent lélekenergiát vezet, majd eldobásukkal, földbe szúrásukkal kijelöli a reiatsu falhoz szükséges végpontokat. Aktiválást követően a kardok között áttetsző nagyjából 2m magas mező keletkezik. Célja kisebb támadások ellen védelmet nyújtani.

9
Pályázatok / Re:Tadeo Dellomeurtre pályázatai
« Dátum: 2014. Szept. 04, 17:31:29 »
捩子 曲がった 思考 回路  何時迄も 蛹込む


pályázat: 106. Privaron Espada
engedély: van

Ki gondolja, ha nem született volna arrancar, ha nem épültek volna fel Las Noches falai és ez az elkorcsosodott világ sem éktelenkedne, akkor nem létezne gyűlölet, fájdalom, hatalomvágy, erőszak, kapzsiság, vérszomj. Valószínűleg a legtöbben hezitálás nélkül igennel válaszolnánk. Szükségünk van egy halvány magyarázatra, ami helyettünk vállalja fel mindazt a pusztítást, amire csak az emberi lélek képes. Kell egy áldozat, aki helyettünk szenvedi el a felelősség terhét.  Muszáj lepleznünk bűneink, hogy folytatni tudjuk törékeny életünk. Mégis, ha sem shinigami, sem hollow, sem bounto vagy más szörnyeteg nem garázdálkodna szabadon, eljuthatnánk arra a szintre, megbékéljünk a saját testünk hordozta destruktív erőkkel? Található út, amely enyhíti a bukás érzetét? Sikerülhet megtapasztalni az önszántunkból született szabadságot? Mi várhat ránk, ha már nem lesz mitől tartanunk? Netán, a félem, csak újabb és újabb gátat emelne elénk? Megeshet nincs kiút?
Sajnálatos módon, nincs válasz ennyi ismeretlen kérdésre. A nagy könyvek fedelei egytől egyig ködös magyarázattal szolgálnak. Csupán arra támaszkodhatom, amit itt létem alatt megtapasztalhattam. Marakodó lények, önkényesen irányító uralkodó, megfáradtan kóválygó lelkek és céltalanul robotoló szolgák tartózkodnak itt. Mindannyian az örök körforgásban lézengenek. Szenvednek saját korlátaiktól, attól, hogy képtelenek megértetni szándékaik másokkal. Ezért, naphosszat üvöltenek. Ki hangosan, ki némán, de abban mind megegyeznek elkeseredetten, kiáltanak megváltásért. Annyira belefáradtak a sötét hétköznapokba, nem veszik észre: A lelküket, csak saját maguk menthetik meg. A tanítók nem tesznek mást, mint segítenek elviselni a kínt. Rávilágítanak, mivel járhatnak döntéseid. Ők, azonban sosem nyerhetnek meg egy csatát helyetted. Nem mondhatják meg, mit tegyél, hiszen egyedül te derítheted ki, milyen cél lappang benned. Bármilyen fáradtságos legyen is, önmagadnak kell gondoskodnod az életed alakulásáról. Nem szakadhatsz el teljesen a napjaid irányító társadalmi hierarchiától, de szükséged van arra, önállóbb lehess. Kell egy tér, amiben a saját szabályaid alapján mozoghatsz.
Én döntöttem. Kilépek az espada kötelékéből, de nem hagyom itt ezt a világot. Bármennyire is szeretnék elszakadni, nem tehetem. Legalábbis, egyelőre ide köt a sorsom. Keresnem kell a kulcsot az emberség ajtajához és megtanulni, hogyan nyithassam ki egy új világ kapuját. Ehhez miért kell eldobnom a rangom? Már említettem, számomra a szám, mindig szám marad. Jellemtelen írás, semmi több. Az indokom sokkal inkább az, hogy az állítólag legerősebb csoport, bár rendelkezik némi hatalommal a legszigorúbban megfigyelt és befolyás alatt tartott társaság. Elvégre, könnyen fejét vesztené Aizen, ha nem verné láncra leghatásosabb fegyvereit. Én erre a figyelemre nem tartok igényt. Ha hiú ábránd is a kiátkozottak szinte eltűnnek szorításából, próbát kell tennem. A saját erőm révén akarok kikerülni a befolyása alól. Meg akarom ismerni önmagam és elsétálni.
Illetve, nem zárkózom el attól sem, segítsem társaim. Talán, egy másik vezető meghallgathatná az elnyomottak panaszát. Kétségtelen, nem élhetünk egyenjogúságban. Még nem állunk rá készen. Még nincs itt az ideje. S, mi lesz a beosztottjaimmal? Úgy vélem az elszakadó póráz nem fog begyógyíthatatlan károkat okozni. Reményeim szerint maradtam tervemnél és nem tettem őket önmagamtól függővé. Természetesen, vitathatatlan mindannyian erős jellemmel bírnak, így azt hiszem ők is elindulhatnak a saját ösvényükön. Egyedül azon múlik, képesek e túljutni saját gyengeségeiken. Majd elválik…

10
Pályázatok / Tadeo Dellomeurtre pályázatai
« Dátum: 2014. Szept. 04, 17:30:11 »
ZANPAKUTO: - Condenado Alma(kárhozott lélek)
Az átlagosnál hosszabb, karcsúbb és kevésbé hajlított pengéjű katana (össz átmérő:180cm), az úgy nevezett nodachi vagy odachi, ahogy még szokták nevezni.
KINÉZETE:
http://img442.imageshack.us/img442/7324/nodachi1945cmep2.jpg
- pengén lévő vésés:"Mindörökre elveszni a lélek kegyetlen világában."
- parancs - Amburar, Condenado Alma! (Bolyongj, kárhozott lélek!)

Resureccion:

- Minotauruszhoz hasonló kinézet. Óriási szarvak, hosszú farok, amivel szereti ütni az ellenfelét. Kemény, méregzöld színű pikkelyes bőr. Fegyvere egy méretéhez képest kicsi fejsze.
http://img205.imageshack.us/img205/9264/tadeobrd2yv7.jpg

- Képessége: A görög mitológia egyik szörnyalakjának hozzá illő képességre van szüksége. Így Tadeo-nak az lett, hogy ellenfelének tudatát bezárja egy sötét labirintusba. Az útvesztőben a "szörnyeteg" szabadon közlekedhet, de ő ezt inkább pszichológiai hadviselésként szokta kezelni, vagyis olyan mondatokat és szavakat súg az áldozata fülébe,amik garantáltan felkavarják a lelki világát. Ha képes észnél maradni a szenvedő alany, akkor csak egy úton juthat ki börtönéből. Meg kell találni a király lánya által elhagyott selyemfonalat, amint ez sikerül az illúzió megszűnik, de ez közel sem egyszerű feladat. Általában a királylányt a bolyongó emlékei közül egy olyan személy képviseli,akitől tartott, félt vagy gyűlölt.

11
Arrancar / Tadeo Dellomeurtre
« Dátum: 2014. Aug. 04, 21:07:30 »
NÉV: Tadeo Dellomeurtre
KASZT: hollow
RANG: 6. espada
KOR: Ő maga sem tudja, olyan 270 évre becsülik
MAGASSÁG: 193cm
FELSZERELÉS: 1 zanpakuto, karmok a jobb kezén(bármikor képes őket kitolni a bőre alól)

KINÉZET: Nagyon hasonlít az emberekre, bár a szarvait nem képes teljesen elrejteni, így könnyen kiszúrható egy shinigami számára,de az embereknek észrevehetetlen.
Vörös, hosszú haj és szintén vörös szemek. Nem tűnik kidolgozott izomzatú férfinek, mivel elég vékony, ezek ellenére bármikor képes egy nála háromszor nehezebb tárgyat megemelni. Maszkja arca bal oldalán található a szeme körül, ami vékonyan végigfut az ördögszarvakig. Száma dereka jobb oldalán olvasható, a méretes lyuk pedig hasa kellős közepén található.

SZEMÉLYISÉG: megszállottan keresi ellenfelét, aki végre megöli, rettenetesen ellentmondásos személy(egy részről ölni akar, más részről meg akar halni), hobbija a pszichológust játszani és teljes nyugalommal megmondani mások hibáit.

ZANPAKUTOU

Név: Diablo (démon)
Az átlagosnál hosszabb pengéjű katana. (180cm) Egyszerű, teljesen fekete mind a hüvely mind a penge. Az egyetlen dísz a pengében lévő vésés, ami egy minotauruszt ábrázol.
Parancs: Rifa, Diablo! (Tombolj, démon!)
Kinézet: Teljes alakja lehívása után Tadeo egy óriási Minotauruszra emlékeztető állattá válik. Kemény zöld színű páncéllá válik bőre. Támadni egy hatalmas bárddal képes, ami igen éles pengéje mellett a labirintus átkával rendelkezik. Ennek a csapásnak az értelmében az áldozat a kétségbeesésig bolyong egy képzeletbeli labirintusban, míg a tulajdonos szabadon közlekedik és bárhonnan támadhat az áldozatára.

KÉPESSÉGEK
1. Képes adatok tárolására és elemzésére a szemei segítségével.
2. A karján lévő tetoválásai felkarcolásával fizikailag sokkal erősebb lesz.
3. A jobb kezén lévő karmok olyan erősek, hogy egy arrancar bőrét akár teljes alakban is képes megsérteni.

ELŐTÖRTÉNET

1. Az ember

"Hideg téli este...rengeteg hó és még több vér! Ennyire emlékszem a halálomból!" válaszolta Aizen-nek egyik beszélgetésük során.

Édesanyja elhagyta, apját sosem ismerte. Kezdetben egy árvaházban élt, ahol folyton verték vörös haja és szabad szája miatt. Megunva a folyamatos zaklatásokat elmenekült és az utcán élt. Nem rettent vissza semmilyen eszköztől a túlélése érdekében. Lopott, csalt sőt verekedett is az ételért vagy pénzért. Nem kímélte senki testi épségét még saját bandájából sem, ha valaki lemaradt azt a sorsára hagyta. Az egyik szokásos bandaverekedés során viszont olyan történt vele, ami még sosem, megölt egy embert. Nem akarta magának beismerni, hogy élvezte a dolgot és bármikor újra megtenné gondolkodás nélkül. A rivális banda tagjainak ez persze nem tetszett és kivárták, hogy egyedül találják Tadeo-t. Túlerőben voltak, nem sok esélye volt a túlélésre, de minden erejével azon volt, hogy ha neki meg kell halnia, akkor más is kövesse őt. A húszas támadó csoportból csak tizenketten élték túl, a tizenharmadik áldozat maga Tadeo volt.

2. A szellem

"Csak a bosszú éltetett!"
Halála után nem nagyon tudta felfogni mi is történt vele. Kezdetben céltalanul bolyongott a városban, de meglátva támadóit fékezhetetlen dühöt érzett magában. Azonban úgy gondolta méltó fizetség lenne a számukra, ha lassan ölné meg őket. Kezdetben csak rémisztgette őket és egyesével elrabolta őket. Mindegyikük számára kitalált egy gyilkolási módszert, ami illett a személyiségéhez. Dolga végeztével sem volt számára megállás, tovább akart gyilkolni, egészen addig, amíg nem talál egyetlen élő személyt, aki valahogy képes lenne őt megállítani. A terve nem sikerült, egyik áldozat kereső útja során egy hollow-val találta magát szemben.
A következő, amire emlékezett, hogy Hueco Mundo-ban van és pokoli fájdalmak gyötrik.

3. A lidérc
"Kín...szenvedés...gyötrelem! Maga a paradicsom!! Valójában itt se találtam a helyemet. Úgy éreztem a pórnép magába szív, megfojt! Csak ki akartam jutni és gyilkolni! De reméltem, hogy találok végre valakit, aki megállít és véget vet ennek az értelmetlen életnek...már ha ezt lehet annak nevezni."
Szóval Tadeo támadt hollowt, embert, lelkeket válogatás nélkül. Görcsösen akart megszabadulni a maszkjától. Az, hogy az ereje is nőtt számára mellékes volt. Hosszú évek elteltével végre sikerült letépnie maszkját. A többiekhez képest sokáig volt egy egyszerű arrancar, mert nem érezte szükségét annak, hogy tovább lépjen. Végül az étvágya győzött, hiszen rájött espada-ként sokkal többet gyilkolhat az ereje lévén. Mások ezen a felismerésen csak mosolyogtak, hiszen túl kézenfekvő volt, ahhoz, hogy valaki ne jöjjön rá azonnal.

4. Az espada
"Végre olyan ellenfelem volt, akitől még én magam is rettegtem! Úgy éreztem megtaláltam a személyt, aki megölhet engem! Ő volt Grimmjow Jaegerjacques."
Persze Grimmjow nem volt az a fajta espada, akit noszogatni kellett, hogy harcoljon, ezért gyorsan neki is láttak Las Noches lebontásához. A harc hosszú órákon át tartott már és mindketten erejük végét járták. Taedo ellenfele megunva a felesleges adok-kapok játékot felvette a teljes alakját. A kihívó nyugodtan várta végig és saját testi épségén kipróbálva mérte fel, mit is tud Grimmjow ebben az alakban.
"A gyorsaság, a monstrum ellen...a karmok az öklök ellen...Akárhogy is nézzük neki kellett volna nyernie..."
Tadeo törött karokkal állva végre rászánta magát, hogy ő felvegye a minotaurusz alakját. Kezdetben minden Grimmjow mellett szólt. Könnyedén ugrált el Tadeo bárdja elől és törölte fel vele szó szerint a padlót. Azonban Tadeo észrevette, hogy ellenfele egy bizonyos időn belül ismétel egy rúgást. Ennek értelmében előbb állon vágja ellenfelét, majd gyomorszájon és a háta mögé kerülve jobb lábával elrúgja ellenfelét. Tadeo kivárta a második ütést és minden erejét összeszedve akadályozta meg, hogy előregörnyedjen a fájdalomtól. A bárdot megfordítva kezében hátraütött. A mindenfelé fröccsenő vér jelezte számára, hogy csapása eltalálta Grimmjow-t.
"Nem öltem meg, mert remélem, hogy még visszajön bosszút állni és végre megöl!"
Ezek után kicsit vonakodva bár, de Aizen megtette 6. espada-vá.

Oldalak: [1]