Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Aoishi Shuuji

Oldalak: [1]
1
Lezárt küldetések / Re:Kabócák éneke
« Dátum: 2014. Aug. 02, 14:10:25 »
As expected, szeme se rebbent, úgy válaszolt a kérdésemre. Kicsit meg is lepett, nem gondoltam komolyan, de a felelet halálkomolynak tűnt, és olyan természetességgel közölte, mintha teljesen mindennapos lenne, hogy mi ketten egy szobában alszunk. Asuka mindig is kicsit különc lány volt, és ezt nem csak a közvéleményből szűrtem le, hanem a saját tapasztalatom is ezt mutatta. Nem ismertem túl jól, nem engedte, hogy megismerjük. Most is, semmit se mondott el magáról, hozta a formáját. Én se folytam bele eddig az életébe, könnyebb volt arrafelé sodródni, amerre az ár vitt, ha élhetek ilyen költői hasonlattal. Márpedig feléje semmilyen áramlat nem vitt eleddig, talán most jön el az alkalom, hogy kicsit jobban is megismerjem. Ideje lett volna már :| Végtére is "jócsaj", no ;)
- Ha zavarok, szólj nyugodtan, megoldjuk, hogy mindenki happy legyen - reagáltam Sho-chan enyhe zúgolódására. Go with the flow, ha már így alakult. Ami azt illeti, én aztán nem jövök tőle zavarba, ha lányokkal kell egy szobában lennem, kivéve ha az Nee-chan és ragaszkodik hozzá, hogy az ágyamban aludjon, de az más tészta. Azt viszont el tudtam képzelni, hogy ha A-chant nem is, de a szobatársait piszkálja a gondolat, szóval jobb megelőzni az esetleges kellemetlenségeket, n'est-ce pas?
- Ülve feltétlenül, Aoi-chan ;) - válaszolok a kosárlabdás érdeklődésre, rákacsintva a kislányra. Bevallom, lövésem sincs, hogy az ő korosztályában a lányok körében magasnak számít-e vagy sem, nem edző vagyok, hanem játékos - Szurkolócsapatba akkor senki? - néztem körbe, hátha csak nem vettem észre a magasba nyúló kezeket, de mivel nem volt nagy lelkesedés, kénytelen voltam lemondani arról, hogy itt bárkit is láthatok abban a falatnyi miniszoknyában, kezében azokkal a mütyürökkel ugrálni. Lehet majd A-chant azért ráveszem, legalább cosplay szintjén :) Apropó, csak nekem tűnt úgy, hogy a lány mintha ideges lenne? Lehet, mert csak az én karomat szorongatja olyan erővel, hogy elfehéredett tőle a bőröm. Nem jeleztem feléje direkt, de egy nyugtató simit megkockáztattam, miközben felszolgálták nekünk a teát.
- Daijoubu sa? - kérdeztem afféle gondoskodó hangnemben. Volt egy olyan érzésem, hogy A-chan rám akar támaszkodni, és nem csak azért mondom, mert szó szerint nekem vetette a hátát, hanem tényleg, a viselkedése olyan volt, mintha várná tőlem, hogy törődjek vele. Gondolom azért, mert a többieket még nálam is idegenebbnek érezte, de mégis szüksége volt valakire... Hm... Egyet se félj, szépségem, én itt vagyok neked 8) Kicsit mellesleg tényleg leült a hangulat, én is kicsit elpilledtem, így örömmel tartottam ellen a lánynak egészen addig, ameddig is híján le nem bucskáztam a székről, mert eltűnt mögülem A-chan háta! Egyszer csak azt vettem észre, hogy megragadja a csuklóm és megfuttat, kellett pár pillanat, míg rendeztem a soraimat.
- Mi van, mi történt? - kérdeztem zaklatottan, de mivel összekapartam magam annyira, hogy észleljem a környezetet is, így én is észrevettem a falon rohanó őzikét. Wha-? Illetve, jobban mondva, oh... mire ez a nagy felhajtás, csak életre kelt a fal mintázata :| Futni értelmetlen volt utána, de annyi pozitívuma volt a dolognak, hogy kikötöttünk az onsennél. Már ezt is tudjuk, hol van \o/
- Határozottan támogatom az ötletet ;) Addigra a kicsik is végeznek talán - reagáltam a lányra bámészkodás közben, miközben elgondolkodtam kicsit. Simán bevállalta, hogy aludjunk egy szobában, még ha nem is kettesben, lazán közeledik hozzám, most meg együtt akar fürdeni velem, ha nem értettem félre? Hallottam róla ilyen-olyan pletykákat, de nem állt össze mégse a kép. Nem flörtölt velem, nem akart tetszeni, egyszerűen csak nyomatta ezeket a közös programokat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem vágom, mit akart vele elérni. Rángatnia nem kellett, végig fogtam a kezét és nem engedtem el, igaz magam se tudom, miért. Az egész... különös volt :suspect: Sóhajtottam egyet, túl sokat járattam az agyam. Jobb lesz csak simán adni magamat és nem túlkomplikálni a nap hátralevő részét.
Az ebédlőbe visszatérve megvizsgáltam közelebbről is a falat, mielőtt felszedtem volna cuccaimat, de jól gondoltam, sima festék volt felmázolva, és nem valami vetítő által bejátszott képsor volt. Egyelőre nem tudtam, és nem is akartam mit kezdeni az infóval, láttam már elég furcsaságot ahhoz, hogy ne sápadjak le tőle. Ameddig nem veszélyes, addig nincs gond. Követtem a lányt, és megjegyeztem, hol a szoba. Nem volt nagy rendetlenség - még. Nem is én fogok csinálni, de a lányokat ismerve ebből a szobából a kirándulás végére háborús övezet lesz :P Lepakoltam és diszkréten elfordulva tőle szedtem ki a legszükségesebb dolgaimat, mint a fürdéshez szükséges kellékek és az iskolai melegítő, amibe majd átöltözhetek. És a nyugalmas időtöltés ezennel véget ért.
- Hát figyelj, az tuti, hogy amit láttunk, nem normális. De én inkább azon vagyok meglepődve, hogy nem ijedtél meg tőle - komolyan válaszoltam, nem hülyéskedtem el - Az ismeretlentől tart az ember, ezért is nem hoztam fel eddig a dolgot, és próbáltam normálisan viselkedni. Szóval te vagy kalandvágyó vagy és szimplán őrült, vagy rejtegetsz valamit - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt. Már kinőtte azt a kort, amikor a kíváncsiság vezérli inkább, és nem is lelkesedett úgy. Nem tudom, volt egy olyan érzésem, hogy rejteget valamit, és pont azért, mert én is azt teszem. Számomra tök normális jelenség az ilyen, és ő is úgy viselkedett, mintha nem először látna kvázi paranormálisat.
- Lehet, hogy veszélyes. Nem hagyhatom, hogy veszélybe sodorja magát egy olyan törékeny lány, mint amilyen te vagy - eltűnt a szigor a hangomból, helyette gyengéden mosolyogtam és közelebb léptem hozzá, hogy a felkarjára tehessem a kezeimet - Ha semmiképp sem tudlak meggyőzni róla, hogy nem jó ötlet, akkor veled tartok, de figyelmeztetlek: drága testőr vagyok és nem félek behajtani a fizetséget ;) - kacsintottam huncutul vigyorogva.

2
Lezárt küldetések / Re:Kabócák éneke
« Dátum: 2014. Aug. 02, 13:56:01 »
Elkéstem. Mondhatni szokás szerint, sikerült annyit szöszölnöm indulás előtt, hogy egy induri-pindurit később indultam el a kelleténél, aztán útközben át kellett kísérnem egy komplett nyugdíjasklubot is az úttesten, sőt, még egy macskát is megmentettem és visszaadtam a gazdijának, aki egy édes-aranyos kislány volt. Így történt, hogy amikor a suli elé értem, a busz már nem volt sehol. Józan ésszel arra gondoltam, hogy majd biztosan megvárnak. You know, hiányzik egy "gyerek" a listáról, hát megpróbálják elérni meg stuff, ám mivel nem csörgött a mobilom, meg Nee-chan se hívott, hogy keresnek, nem is aggódtam amiatt, hogy már rég ott kéne lennem. Csak akkor tudatosult bennem, hogy mi van, amikor a kirándulásra jelentkező sokaságnak a hűlt helyét találtam :| Semmi pánik, ez még nem jelenti azt, hogy itthon is maradok, meg nem is szándékoztam így tenni. Telefon elő, tárcsáz és máris kicsöng Nee-channál, kedvenc nővérkém pedig a hír hallatán lélekszakadva rohan, hogy kisegítse bajba jutott öcsikéjét. Na jó, ezért ez túlzás, de mindenképp többet kaptam tőle, mint vártam. Nekem csak egy pontos cím kellett volna, Nee-chan azonban nemsokára befutott motorja nyergében. Mon dieu, nem kicsit volt ciki számomra, hogy terhet raktam a lány vállára a hülyeségem miatt, azt hiszem nem ártana nekem is befizetnem egy jogsira lassacskán. A motorok amúgy is bejönnek a csajoknak, mert cool 8)
Az út jó hosszú volt, beletelt pár órába, míg feljutottunk a hegyekbe és a motort sem a hepehupás, kavicsos emelkedőre tervezték, így nem is tudtunk úgy hasítani, mint a sztrádán, de végül csak megérkeztünk egy lerobbant fogadó elé, ami a Zengő Kabóca nevet viselte. Leszálltam, sisak le, táska fel, puszi, ölelés, hálálkodás, jó szórakozást, vigyázz magadra hazafelé szóváltás és máris leshettem, ahogy Nee-chan tovatűnik a masináján. Sóhajtottam egy nagyot, felcsaptam a napszemüvegem és beljebb tessékeltem magam, majd kiválasztottam a legszimpatikusabb épületet, ami amúgy a főbejáratnak tűnt és behatoltam az épületbe felderítésre. Kár, hogy a recepciós pult rögtön szemben volt, szívesen elkommandóztam volna a konyháig, majd vissza, miközben kerestem a dolgokat :|
- Buongiorno! - nyomkodtam meg a csengőt, mire felpattant egy alak. Remekül passzolt a vén épülethez - Az iskolás teamhez tartozom, sorry a késésért, közbejött valami - mutattam rá az egyenruhámra, és egy bemutatkozás után már csak meg kellett lelnie a fazonnak a listáján. Príma, megkaptam a tájékoztatást, irány az ebédlő. Ninja módjára surrantam be, méretes utazótáskámmal tökéletesen el tudtam rejtőzni a kíváncsi szemek elől... Na persze, gondolom kábé mindenki pillantása rám szegeződött :PKerestem a pillantásommal a senseit, de már csak annyi időm volt, hogy levágjam magam egy székre, mert a csávesz, aki eddig a recepciónál volt... vagy ez nem ő volt? Hunyorítottam a szememmel, más állt a névtábláján. Paff, whatever. Szóval bekonferált valami műsort, amit kelletlenül bár, de végignéztem. Valami japán folklórmese volt, és bár jobban foglalkoztatott, hogy tisztázzam a helyzetet a tanár úrral, azért odafigyeltem annyira a romantikus sztorira, hogy a lényegét megjegyezzem. Hátha fontos lesz később, ki tudja mit talál ki a sensei? Tartott annyi ideig az amúgy látványos show, hogy mikor felhúzták a redőnyöket, akkor hozzá kellett volna újra szoknia a szememnek a világossághoz, ha nem trükköztem volna, de mivel betakartam az egyik szemem, így pillanatok alatt megvolt a látásom és odabattyoghattam Haydn tanár úrhoz.
- Bocsánat a késésért, szemtanúja voltam út közben, ahogy egy kutyus elcsúszott egy banánhéjon és el kellett vinnem az állatorvoshoz. Még egyszer, warui! - hajoltam meg tiszteletteljesen, majd készséggel visszatértem a többiekhez. Csak most konstatáltam, hogy csupa lány :|Na nem mintha baj lenne, én aztán lányok körében is jól tudom érezni magam, meg az ilyen kirándulások amúgy is népszerűbbek a csajok körében, de nem éppen a saját korosztályomhoz tartozott a többségük, és hogy a helyzet még rosszabbá váljon, az egyik csini lány rosszul is lett, így összvissz A-chan maradt a saját súlycsoportomból. Végül mellette is foglaltam helyet, mikor körberendeztük a székeket és küldtem is osztálytársamnak egy mosolyt, míg a bemutatkozós játék elkezdődött.
- My name is Shuuji. Aoishi Shuuji 8)- kezdtem bele én is amolyan James Bondosan, mikor kezembe került a plüssmacsek - Végzős vagyok, a Seitokai első számú mindenese és nemhivatalos tagja, de amúgy a suli kosárcsapatának kapitánya. És ha már ennyi csinos lány van a köreinkben, akkor hadd ajánlgassam kicsit a pompomos lányok klubját. Nem csak a testmozgás miatt, nekünk is jól esik, ha halljuk a lelkes szurkolást az oldalvonalról, szóval ha van egy kis szabadidőtök, nézzetek be oda és csatlakozzatok ;)- kacsintottam rá az egyik random csajra, majd a mutatóujjamat is felemeltem, mintha eszembe jutott volna valami - Ja igen, és a kérdés: elég bevállalós vagy-e ahhoz, hogy egy szobában aludj velem? - vigyorogtam rá pimaszul Asukára, ahogy továbbpasszoltam neki a plüsst, amit a lelkes kisebbik A-chan adott körbe a bemutatkozós játékhoz segítségül. Ez a kérdés ment volna mindenkinek en general, ha nem pont játszottunk volna, ugyanis egyedül nem fun aludni és hátha van olyan lány, akit nem ijeszt meg az, hogy srác vagyok. Így viszont osztálytársamnak tettem fel, akiről hallottam már egyet s mást.. khm...
Nemsokára újabb játék jött, ami nem volt túl élvezetes, mert semmi versenyszellemre nem volt hozzá szükség és különben is, rengeteg volt a holtidő, míg a mondat elért a sor egyik végétől a másikig. Valami hatalmas zöldség jutott el hozzám griffezett kolbászos-rájás pizzákról, de ha ezt hallottam, hát ezt is adtam tovább egy vállvonással. Úgyis az a lényeg, hogy a vége legyen a röhögés, mikor kiderül, mi volt az eredeti.
- Én kérek! Esetleg valami gyümölcsöt nem kaphatnék mellé, please? - jeleztem a pincér uraság felé, mikor nekiállt teát kínálgatni. Igaz ami igaz, már elég szomjas voltam, nem ittam, mióta Nee-channal motorra ültem. Lehet rögtön megiszok egy egész kancsóval! Meg is bolondultam, már hangokat is hallok a szomjúságtól @.@

Oldalak: [1]