Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Ukitake Juushirou

Oldalak: [1] 2 3 ... 18
1
Lezárt küldetések / Re:Tükröm tükröm...
« Dátum: 2018. Máj. 27, 18:29:06 »
Üdvölet! :hippy:

Kérésetekre jöttem a küldetést lezárni. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült eljutni a végéig, mert roppant izgalmas, különleges küldetésnek vágtatok neki. De hogy ne maradjatok jutalom nélkül, íme a díjazás:

mindketten 2500 LP és 4000 ryou jutalmazásban részesültök.

További jó játékot kívánok! ^-^

2
Lezárt küldetések / Re:Veszedelmes antikvitás
« Dátum: 2018. Máj. 27, 11:43:42 »
Üdvölet! :hippy:

Némi egyeztetések árán, közös megegyezéssel jöttem lezárni a küldit. Sajnálom, hogy nem sikerült tovább haladni, de mindenki nagyon szépen teljesített. Ki tudja, egyszer igazi kriminyomozónak is beállhatnátok mind! ;)

Nem is húzom tovább a szót, íme a jutalmaitok:
Ninurta-Ra'im-Zerim és Hoshi Kazumi: 1500 LP és 2000 ryou
Konoe Karen: 1000 LP és 1500 ryou
Cassandra Keen: 500 LP és 1500 ryou

Mindenkinek nagyon köszönöm a játékot, remélem eddig azért élveztétek! ^-^

3
Lélektovábbképző Akadémia / Re:Edzőterem
« Dátum: 2018. Máj. 13, 19:17:05 »
Üdvölet! :hippy:

Az akadémiai edzés sorozat első állomása véget ért, így jöttem meghozni az értékeléseket. Ezúttal nem fűznék hozzá hosszadalmas leírást, csak egy rövidkét: akik kevesebb jutit kaptak, ne keseredjenek el, lesznek még edzések, és a következőn biztosan ügyesebbek lesznek! ;) Íme hát a jutalmak:

1000 LP: Kuroji Rei, Amatsuji Shinobu, Rosui Natsuki, Rosui Suzume, Kobashi Yuuma, Murasaki Yumiko
500 LP: Kuse Takamasa, Ishimaru Asuka

Aikawa Chiyo az remek edzésért és sok segítségért 1000 LP jutalomban részesül.

A kapott pontokat mindenkinek kötelezően zanjutsu képzettségre kell költenie!

További jó játékot! ^-^

4
Technikák és eszközök / Re:Egyéni technikák igénylése
« Dátum: 2018. Máj. 13, 13:37:40 »
Konoe Karen

Kérésre jöttem újrabírálni a technikaigényed. Mindenek előtt, és ez másoknak is szól: ha legközelebb ilyen sokat vársz a javítással vagy annak jelentésével, és közben 2 másik lezárás is történik, akkor inkább húzd át az első postot és tedd be újra, hogy ne legyenek félreértések. Elsőre azt hittem, csak egy éves a dolog, most meg majdnem hátast dobtam, 2016. júniusi postról van szó. ^^"

Tehát a technikák:
Chiami
Elég összetett technika, és mivel nincs konkretizálva, azzal a feltétellel fogadom el, hogy az adatlapi leírásba belekerül, a karakter csak magán tudja használni!
Lélekmanipulálás: 16 pont
Ár: 3000 ryou

Shoukeishi
Lélekmanipulálás: 5 pont (a koncentráció igénye miatt)
Ár: 1500 ryou

A technikák rövidesen elérhetőek lesznek a shopban.

5
Pályázatok / Re:Hayashi (Tsukatani) Aoi
« Dátum: 2018. Máj. 11, 21:53:01 »
Üdvölet! :hippy:

Na, sikerült elolvasnom a familiáris technikához tartozó pályázatokat és a képesség kiegészítést is átnéztem. Személy szerint semmi kivetnivalót nem találtam, a pontosításnak kifejezetten örültem, és a karakterek is nagyon tetszettek. Szerintem megfelelően szintezett mindegyikük. Mivel a szintjeid megvannak, így nincs is más hátra, a pályázatot elfogadom.

További jó játékot! ^-^

6
Technikák és eszközök / Re:Egyéni technikák igénylése
« Dátum: 2018. Máj. 11, 19:36:05 »
Üdvölet!
Hoztam nektek némi értékelést, mert megint jó sok technika gyűlt össze:

Darmi
Lord Saman-Ana
Ár: 2500 ryou

Šeg-saĝ-sessum: korlátozások megfelelőek, azért játéktéren JK karik júzerével, küldikben mesélővel egyeztesd a használatát ;)
Ár: 2000 ryou

Urud niĝ kalag-ga
Ár: 2000 ryou

Pálmafa király
Ár: 2000 ryou

Kuli-ana
Ár: 2500 ryou

Pāṭeru/Dezertőr
Ár: 2000 ryou


Date Muneji
Sasayaki Kaze (Suttogó Szél)
Ár: 2000 ryou

Mumyo-ken (Fénytelen Penge):
Fegyveres harc: 10 pont
Helyváltoztató képesség: 3 pont

Ár: 2500 ryou


Rosui Natsuki
Henkan(Változás)
Ár: 3000 ryou (a pontozást korábban megbeszéltük)

Tabemono (Étel)
Ár: 1500 ryou


Tsukatani Aoi: A jelentett kikötés az adatlapodon is szerepeljen majd, csak hogy mindenkinek egyértelmű legyen! ;)
Azusayumi (Fekete Íj)
Ár: 1500 ryou

Hikari no Ame (Fényeső)
Ár: 1500 ryou

Taiyouome (Napvízió)
Különleges Képesség: 5 pont
Ár: 1500 ryou

Hikusari (Napfénylánc)
Különleges képesség: 6 pont
Ár: 2000 ryou

Ongyou (Láthatatlanság)
Ár: 2000 ryou

Kaon (Hőség)
Ár: 2000 ryou

Honoh-kaho (Lángtüske)
Ár: 2000 ryou

Hinome Kaisei (Napfény Regenerálódás)
Ár: 2500 ryou

Taiyouchouu (Naposzlop)
Különleges képesség: 12 pont
Ár: 2500 ryou

Enisi (Kötelék)
Ár: 1000 ryou (meglévő eszköz mellé kiegészítő technika, majd adatlapon is jelezd, hogy csak az eszközzel működik, úgyhogy az eszköz mellett/alatt tüntesd fel!)

Amaterasu no takara (Amaterasu kincse)
Ár: 3000 ryou (a tűzvédelem és a karizma-bónusz miatt)

Ame no Murakumo no Tsurugi (A Menny Gyülekező Felhőinek Kardja)
Ár: 3500 ryou


Hoshi Ryohei
Suchi seido/数値精度/ Numerikus pontosság
Különleges képesség: 13 pont
Ár: 2500 ryou

Az egyéni technikák és eszközök rövidesen megvásárolhatóak lesznek a shopban. ^-^

7
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Máj. 06, 21:11:50 »
EREDMÉNYHIRDETÉS

Na, akkor meg is hoztam a húsvéti írásos játék nyereményeit. Ne feledjétek, ez nem az évi két nagy nyereményjáték egyike, így a jutik is picit alacsonyabbak, mint karácsonykor és a fórum szülinapjakor. Fontos infó: továbbra is maximum 2 játékért kérhető a jutalom, amit valamelyikünknek legyetek szívesek jelezni, hogy fel tudjuk vezetni! (Természetesen bármelyik karinak adható, így én is júzerneveket fogok írni jutalmazáshoz. :3 )

A Nao: 3500 LP és 3500 ryou
Nikka: 3500 LP és 3500 ryou
Mei: 3000 LP és 3500 ryou
Chicchan: 3000 LP és 3000 ryou
Momo: 2500 LP és 2500 ryou
Maki: 2500 LP és 2500 ryou
Hime: 2000 LP és 2000 ryou

Értékelésről pár szót:
A szokásos szavazásos pontszámokhoz voltak objektív szempontjaim, amik néhány játékosnak plusz jutalmat értek. Amint jeleztem a kiírásban, beleszámítottam, ha a megadott szavak nem csak egyszer szerepeltek, hanem többször is. Az igazságosság nevében íme a szempontok és hogy mennyi bónuszt jelentettek:
 - II. kategória: alanyi jogon +500 ryou jutalom a több munka miatt
 - I. kategóriában, ha mindhárom megadott szó szerepelt és egyik sem csak egyszer, az ért +500 ryou jutalmat
 - 500 LP pluszt osztottam ki Anaonak és Nikkának, mert náluk a 3 megadott szó összesen majdnem 40× szerepelt a történetekben.

Remélem élveztétek, és további szép játékot kívánok mindenkinek! :3 A szöveges értékelésekből mindenkinek kiemelnék egyet vagy kettőt a spoilerben:
(click to show/hide)


8
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 21:03:54 »
SZAVAZÁS

Elérkezett a játék vége, vagyis a szavazás is. Az eddig megszokottakhoz hasonlóan ezt google form képében fogjátok tudni leadni. A művek értékelésére szövegesen is lesz lehetőség - ez nem kötelező, a skálázás viszont igen. A résztvevőknek a szavazás kötelező, így őket szeretném megkérni, nagyon figyeljenek a határidőre, mert a szavazás kihagyása kizárással jár!

Szerintem nagyon szép művek születtek, mindenki nagyon kreatívan oldotta meg a feladatot, már a szótojások felfejtésénél is. Szavaznia természetesen csak azoknak kötelező, akik végül irományt is beküldtek. ;) Én szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt! Remélem, ti is élveztétek és jelentkeztek majd máskor is!

A form elérhető itt: >>LINK<<

Határidő: 2018. 05. 06. 20:00


9
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:57:20 »
Szavak: hangverseny, virágbolt, varázslás
Karakter: Wang Shui Long
Kategória: 2. kategória

VASÁRNAP REGGEL

Örömmel hallgattam a madarak hangversenybe illő tavaszi daljátékát. Tekintetemmel a víz túloldalára ültetett apró fákat figyeltem. Legutóbbi virágboltban járásom alkalmával vásárolt csemeték voltak. Gyermekies türelmetlenséggel vártam, hogy a magasba törjenek. Noha tudtam, hogy a reggel ültetett fa estére még nem vet árnyékot.
A gyönyörű látképet két settenkedő árnyék törte meg. Kezemben fogott teáscsészémet, melyet eddig az ölemben tartottam, számhoz emeltem, hogy kortyoljak az enyhén édeskés jázminteából. Mindeközben érdeklődve hallgattam a titokzatos alakok csivitelését a bokorban.
– Nobu, így teljesen kilátszol!
– Csak akkor, ha nem hiszed eléggé, hogy virág vagy! Erről szól ez a varázslat! De, hé, ne tereld el a figyelmemet, most nem erről van szó! Izayoi-anesan, muszáj segítened különben a Taichou kiakad, hogy nincsenek meg a sárkánytojások.
– Rendben. Egyáltalán mire is kellenek és hogy tűntek el?
– Heisuke-anisannal rejtettük el őket, de a tegnapi játék során meghaltam, mármint nem én, hanem a karakterem a gépen és a Taichou a fejébe vette, hogy meg kell keresni őket a feltámasztásomhoz! Tudod, mint ahogyan Songokut szokták! Szóval, segítesz nekik megkeresni? Kérlek! Addig nem jöhetek vissza az élők sorába és nem mehetek be az osztagba, mivel még nem támadtam fel, viszont nem kockáztathatom, hogy lebukjak! Tudod milyen veszélyes a környékünk, ott van Yoriko-anesan és anya osztaga is…
– Meglátom, hogy mit tehetek.
– Hm, ez roppant izgalmas! – szólaltam fel akaratlanul is félbeszakítva a diskurálásukat. Hallottam miként a bokor megrezzent, majd egy lila üstökű fiú bukkant fel onnét apró kiáltás kíséretében. – Oh, elnézést, nem állt szándékomban megijeszteni Önöket!
– Mondtam, hogy használj igazi varázslatot legalább, ha nem akarsz rendesen elrejtőzni! – hallottam az ifjú hölgy megrovását a fiatalember felé címezve, miközben ő is tiszteletét tette a körünkben.
– Sajnálom… várj, ez! – A lilahajú legény nem tudta megosztani velem a gondolatait, amiért a fehér hajú fiatalhölgy kacsóival betapasztotta a száját. Milyen érdekes! A kisasszony igazán emlékeztet Shinrikiyoru Waotaka fiataluramra. Noha eléggé etikán kívül esett ez a viselkedés, de mindezt betudtam ifjú koruknak. Különben is, jobban aggasztott a fiatalember sápadtsága, egészen úgy festett, mint aki menten összeesik. Azonnal előálltam egy javaslattal!
– Kérlek, csatlakozzanak egy teára! – ajánlottam fel, miközben már töltöttem is nekik a kellemesen meleg jázminteából a tálcán elhelyezett csészékbe. – Az az igazság, hogy a korábbi szóváltásuk megütötte a füleimet. Igazán izgalmasan hangzott! Roppantul emlékeztetett arra a varázslatokkal teli tojáskeresésre, amiben alig néhány napja volt részem azon a bizonyos vasárnap reggelen. Az egész a 10. osztagnál kezdődött…

Éppen Hadnagyomat kerestem a 10. osztag berkeiben. Állítólag renoválási jegyzéket ment felvenni, de már a távolból érzékelhető volt, hogy inkább gyarapítani tervezte a helyrehozandó épületek számát. S mivel Húgom küldetésre volt kirendelve az Emberek Világába, így kötelességemnek véltem lecsitítani Hadnagyomat, mielőtt Húgom távollétében felhalmozza a problémákat.
– Biztos vagy benne, hogy nem leskelődnek, Aniki?
– Mint már azt említettem, gondoskodtam arról, hogy lefoglalják őket. Hát nem hiszel másik felednek Húsvét napján? Midőn gyalázat! Hát mivé fajul a világ?
– Yare-yare, nem tehetek róla, Shinobu-chan túl sokat ücsörög a drága rímes sorokon, halott lelkem pedig retteg minden eshetőségtől! Jut is eszembe, ugye neki is beszereztél valami apróságot, mielőtt a végén úgy érezné, elhanyagoljuk? Oh, otto…

Utam során találkoztam a két egyforma és roppant izgalmas csecsebecséket tartogató fiatalemberekkel. Kezeikben tojástálca, kosárba szedett friss fű és édességek voltak. Éppen a túlsó épületszárny felé igyekeztek, ha nem botlottunk volna egymásba. Hiába csíptem el a közeledésüket, a balesetet már nem volt lehetőségem elkerülni. Reflexeimnek hála megmenekítettem a törékeny tojásokat az enyészettől.
  – Elnézést kérek figyelmetlenségemért, ezt majdnem elejtette miattam – nyújtottam vissza a tálcát a fiatalúrnak. – Örömmel társalognék Önökkel, de éppen Hadnagyomat keresem! Nem látták esetleg… – kérdésemet se tudtam végigmondani, amikor drágalátos Hadnagyom felfedte magát. Falon át közlekedett, ami arra ösztökélt azonnal emlékeztessem az ajtó megfelelő használatára.
– Kérem, bocsássanak meg, oh… – fordultam menten a varázslatos módon egyforma fiatalemberekhez, hogy jelezzem távozási szándékomat. De már nyomuk sem volt! Ott álltam hűlt helyükkel, mintha csak az egységben szájról-szájra terjedő titokzatos mumusokkal hozott volna össze a sors. Viszont most nem volt lehetőségem ezen morfondírozni. Hadnagyom láthatóan türelmének határán táncolt, már-már a jó modor határait súrolva, eléggé hevesen váltott szót az egység vezetőjével.
– Mondtam már, Shizzcchinnel csak Fekete Pétereztünk, semmire sem kényszerítettem!
– Na ne hazudj nekem te kis szörnyeteg!!
– Oh, hölgyeim, hölgyeim, kérem! Drága Hadnagyom, hát szabad így viselkedni társaságban? – kérdeztem azonnal, amint odaértem hozzájuk, annak reményében, hogy kicsit csillapodnak ez által a túlfűtött indulatok. Szemem sarkából észrevettem kedves Hadnagyom fivérét is, akiről már oly’ sokat volt szerencsém hallani! Láthatóan ő is szerette volna megállítani a zűrzavart a kisasszonyok között. Örömmel üdvözöltem volna egy bemutatkozás kíséretében, viszont figyelmemet lekötötte a Kapitány hölgy szorgos virágkompozíció állítása.
– Be tudom bizonyítani, hogy igazam van! Shizuk maradj ott! Végrehajtok egy varázslatot, amit még nem csináltam ezelőtt, de biztos vagyok benne, hogy működni fog! Ezeket a virágokat múlt héten szereztem be egy virágboltban! Megidézem velük Tsucchint, mert vele is gyakran szoktunk Fekete Péterezni Shizzcchinnel! Ő majd igazat ad nekem.
Roppant érdekesnek találtam ezt az új keletű varázslatot, melynek előkészítésén a Kapitány fáradozott. Már alig vártam, hogy szemtanúja lehessek ennek a virágvarázslatnak.
– Ne szórakozz velem! – Hadnagyom kevéssé lelkesedett a Kapitány hölgy ötletéért és már igyekezett berekeszteni a varázslatot. Fivére hiúsította meg, még mielőtt tovább árt az ártatlan cserepes növényeknek, mely a hihetetlen mágia részét képezték. Úgy ítéltem, Hadnagyom kedves testvére hozzám hasonlóan felfedezhette, hogy a virágok által alakított mintázat alatt fényleni kezdett a talaj. Valamiért rossz érzést ébresztett bennem az idegen jelenség, ami miatt szerettem volna a kör központjából elvonni onnét a Kapitány kisasszonyt. Viszont kései reakcióm miatt én is áldozatává váltam ennek a fényes varázsmiazmának.

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon a Kapitány hölgy varázslata működött ilyesformában vagy valami más áldozatává eshettünk. Az „Ők nem azok!” – felkiáltás nyomán, fejemen koppant szerzetes bottól viszont az utóbbit gyanítottam.
Tanácstalan arccal vezettem tekintetemet a támadómra, a fiatalhölgy miko ruházatban állt előttem és éppen egy ofudát aggatott fel rám. Nem igazán értettem mi célt szolgálhatott, hiszen a varázsírtakkal ellátott papíros egyértelműen ártó szellemeknek szólt. Mi pedig, halálistenek, bízva bízok abban, hogy nem jelentünk semmiféle bajt az emberekre.

– I don’t believe this! How terrible! Nem sikerült a varázslatom – szemem sarkából szemügyre vehettem a másik kevéssé szívélyes vendéglátónkat. Üdvözlés helyet ugyanis csalódottan panaszkodott, nem igazán vallott jó magatartásra a hozzáállása.
– Wow! Sikerült a varázslatom… többnyire. Nem hiszem el, pedig eléggé olcsón vettem azokat a növényeket a virágboltban! – súgta oda nekem a helyzetünkhöz képest roppant elevenen a Kapitány hölgy. Na de kisasszony! Társaságban sugdolózni?
– What are you talking about? – csattant fel a korábbi, idegen nyelven társalgó kisasszony. Igencsak fókuszálnom kellett ahhoz, hogy kiigazodjak minden kimondott szaván. Hadarása és szokatlan beszédstílusa miatt viszont gyakran követhetetlenné vált számomra az ifjú hölgy gondolatmenete. – Itt semmi sikeresség nincs! Ráadásul a BudMolyzen szekta visszatért, és még a drágalátos felmenőimtől se tudok segítséget kérni. Pedig több órán át készültem a varázslatra! Még Nyu-chan hangversenyét is kihagytam emiatt, mert elhatároztam, hogy én olyan ünnepet rittyentek ide, hogy nem lesz kedve visszamenni legalább egy hónapig Párizsba. What are we going to do without Easter, Zukki~oneechan?
– BudMolyzen? – tettem fel a kérdésemet tétován. Be kellett látnom, minden igyekezetem ellenére, sajnos egyáltalán nem értettem, hogy a kisasszonyok mit beszéltek körülöttem. Pedig minden figyelmemet rájuk fókuszáltam!
– HA?! Nem hallottál még BudMolyzenről? Még én is tudok róla, igaz Tokkiéktól, de tudok!
– BudMolyzen, yes! Hasen von Wolfenstein bukását jöttek megtorolni. Their plans, hogy meghiúsítsák a Húsvétot, ha nem teljesítjük a követeléseiket. With my Aoitson’s insight pedig azt gondolom, hogy a városi parkban gyülekeznek.
– Valójában ezt Ojii-santól tudjuk.
– Little részletkérdés!
– De nagyjából erről cikkeztek. – A miko ruházatot viselő hölgy felém nyújtott egy „BudMolyzen” címerrel ellátott papírost. A korábban elhangzottakat olvashattam el rajta újra, kicsit összeszedettebben. Elég hihetetlenül hangzott az egész még így is! Kezdtem úgy érezni, hogy a fiatalhölgy túlságosan nagyot üthetett a fejemre korábban.
– MICSODA?! Nem lesz Húsvétotok? – kérdezte letörten a mellettem álló Kapitány. Hangszíne rendkívül szívbe markoló volt.
– A papíron azt írják, hogyha nem kapják meg a halálisteneket…
– Majd mi segítünk! – az ifjú kapitány, még ha jó szándék is vezérelte, roppant udvariatlanul szakította félbe a kishölgy mondanivalóját, hogy felajánlja támogatásunkat. Szó se róla, örömmel segítettem volna a bajba jutott hölgyeknek! Noha nem hittem, hogy a papírok elégetése különösebb megoldást jelentene a fennálló problematikára. Viszont volt egy apró észrevételem még mindez mellé, amiről úgy éreztem mindenképpen meg kell, hogy említsek a Kapitány kisasszonynak.
– Ne haragudjon drága Kapitány, de szerintem fontolóra kellene vennie, hogy visszatérjünk a Gotei 13-ba mielőtt varázslatos eltűnésünkkel gondot okoznánk odahaza.
– De kötelességünk segíteni az embereken, ha halottak, ha nem! Ez a probléma ráadásul tőlünk származik! Nem lehetünk önzők, hogy nem segítünk nekik. Vállalom a felelősséget!
Be kellett látnom volt igazság a Kapitány kisasszony szavaiban. Így némán fejet hajtottam döntése előtt és emlékeztettem magamat tiszti kötelességeimre. Még ha most nem is kifejezetten hivatalos ügyben jártunk el.

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik – tartotta a mondás. Mégis a rengeteg kalandot ígérő utunk meglepetésemre elég rövid lett, s egy kettőre a főállomásunkhoz érkeztünk. A már korábban emlegetett városi parkhoz, ahol egy egész csibényi hadsereggel kellett szembenéznünk. Igencsak rácsodálkoztam, hogy az apró szárnyasok jelentenék a hatalmas túlerőt és veszélyt, viszont nem állt szándékomban letörni a fiatalság lelkesedését. No meg nem terveztem alábecsülni az ellenséges hadat sem! Csupán meglepett miféle formában kívántak meglepni minket a titokzatos ellenségeink.
A Kapitány hölgy és újdonsült ismerősünk: Aoitson, úgy határoztak, hogy a közeli bokrokból hatásos meglesni az ellenség erőit és a helyszínen előállni egy működőképes tervvel.

– Tyúkhúr kell ide, én mondom!
– És azt mégis honnan kellene szalajtanunk? And what are we going to do, ha allergiásak rá?
– Csirkékről van szó, a csirkék és tyúkhúr mindig jó barátok, ezt mindenki tudja!
– És mit szólnának ahhoz a kisasszonyok, ha megpróbálnánk békével közelíteni és egy kellemesen meleg tea mellett megbeszélnénk velük az ügyet? – apró mosollyal vetettem fel az eleven hölgyeknek a lehetőséget. Sajnos ötletem nem nyerte el a kisasszonyok tetszését. Pedig itt szerintem senki sem kíván ártani senkinek, mindössze hatalmas félreértésről van szó!
– Nope. Nem adnák fel magukat, míg nem kapják meg, amit akarnak!
– Tyúkhúr kell, én tudom! Van a közelben virágbolt? Ott biztosan beszerezhetjük!
Az ifjú Kapitány hölgy szavaira azonnal felkaptam a fejemet. A virágbolt meglátogatása roppantul vonzott. Örömmel vállaltam magamra az önkéntes szerepét, hogy beszerezzem az ifjú hölgyeknek a tyúkhúrt a közeli üzletből.

A „Melchior” nevet viselő virágboltban elég nagy volt a forgalom. Ki-be járkáltak az épületből, így hosszabb ideig tartott, mire sikerült bejutnom az üzlethelységbe. Tekintetem azonnal magakadt az első pulton, ahol farendelési lehetőséget kínáltak. Méghozzá képekkel teli gyűjteményből lehetett szemezgetni! Kíváncsiságom azonnal odavezetett, egy pillanatra megfeledkezvén eredeti küldetésemről.
A nézelődés alatt volt lehetőségem szóba egyelődni egy idős asszonnyal, aki szintén facsemeték után nézelődött. Érdeklődve hallgattam meg a történetét a külföldön élő unokáiról és a tizenhét házimacskájáról, meg a hatalmas dobermann kutyájáról. Tőle volt szerencsém hallani a hangversenyről is, mely a városban került megrendezésre. Mindez megmagyarázta számomra a virágbolt sűrű forgalmát, hiszen a fellépőknek csokor dukál!
Azt is megtudtam az idős hölgytől, hogy egyik kisunokája is részt vesz ezen a neves eseményen. Örömmel ajánlkoztam volna fel, hogy elkísérem a hangverseny helyszínére, de eszembe jutott szörnyen fontos teendőm! A tyúkhúr ugyanis még mindig beszerzésre várt. Így hát szomorúan búcsúztam el az idős asszonytól, pedig örömmel társalogtam volna vele tovább.
Ezután csatlakoztam a pultnál sorba állók közé. Az időt a virágokban való gyönyörködéssel töltöttem el, mialatt elhatároztam, hogy Húgomnak is viszek egy csokor kálát ajándékba. Miközben a virágszálak között válogattam, nem tudtam nem észrevenni az oldalamon álló fiatalembert, aki roppant gondterhelt arccal fürkészte a felhozatal. Valóban, a virágbolt igen nagy választékkal rendelkezett, megértettem a problémáját.

– Nehéz a döntés, igaz? – tettem fel a kérdést a fiatalúrnak. Noha láthatóan megleptem hirtelen megszólításommal, de mégsem sajnálta tőlem a helyeslő bólintást. Felbátorodva a gesztuson, kíváncsian érdeklődtem a részletek után. – Milyen alkalomra lesz?
– Eljegyzésre – kaptam választ azonnal. A férfi akcentussal töltött beszéde meglepett egy pillanatra, de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezősködjek tovább.
– Oh, gratulálok! Ki a szerencsés?
– A hangverseny díszvendége.
A beszélgetés alatt észre se vettem, hogy elrepült az idő! Már én következtem volna a sorban, amikor a fiatalember az órájára tekintett és aggódón megjegyezte, hogy el fog késni. Nem állhattam, hogy a leánykérés a késedelem miatt balul süljön el! Mindig szép volt, amikor két szív egy életre összekötötte egymást. Így hát magam elé engedtem az urat, hogy mielőbb odaérhessen arra a titokzatos hangversenyre, amiről már annyit hallhattam a nap folyamán. Szíves örömest megtekintettem volna magam is, de a tyúkhúr beszerzése ennél fontosabb volt jelenleg.
A virágbolt
vezetőjét eléggé meghökkentette a kérésem. Noha nem a kála csokor vagy az előrendelt facsemeték váltották ki ezt. A tyúkhúr volt a döbbenet forrása. Sajnos nem tudták teljesíteni az összes kívánságomat. Hiába pihent a Húgomnak vásárolt kála csokor a kezemben. Hiába lapult meg egy cetlire írt időpont a zsebemben, mely azt taglalta, hogy mikor tudok visszajönni a megrendelt kisfákért. Mindezek ellenére is szomorúan, tyúkhúrtalanul kellett visszatérnem a kisasszonyokhoz.[/i]

– Na végre, mi tartott ennyi ideig?
– Where is the chickenhúr? – A hölgyek nekem szegezett kérdéseik teljesen érthetőek voltak. Bár rendkívül örültem volna, ha a jobban kifejezték volna örömüket a viszontlátásom miatt. De nem hibáztattam őket ezért, hiszen üres kézzel tértem vissza. Eme szomorú tényt pedig még fel is kellett vázolnom nekik.
– Sajnálom ifjú hölgyek, de a virágboltban nem árulták ezt a növényt – osztottam meg velük, szomorúan megingatva a fejemet. A hírem hallatán azonnal letörtek: most mi tévők legyünk? Tették fel a szívszaggató, reményvesztett kérdést.
Az ifjú Kapitány vállalkozott arra, hogy majd beszerzi a szükséges tyúkhúrt. Hihetetlen sebességgel állta is a szavát. A kisasszony meg is osztotta a velünk a gyorsasága mögött álló varázslatos titkot.

– Valami hangverseny ünnepély van nem messze innen. Az épület udvarában találtam őket! Nem volt lehetőségem megkérdezni, hogy elhozhatom a tyúkhúrokat, szóval csak felkaptam egy adagot és elhoztam. De most nem is ez a lényeg! Le kell foglalnunk a csibéket, én majd gondoskodom róluk! Ti szerezzétek vissza az ellopott tojásokat! Mentsük meg együtt a Húsvétot!
– Wait! STOP! – A Kapitány nem hallgatott Aoitson intő szavaira. Hirtelenjében magam sem értettem, hogy mi okunk lenne a várakozásra, ha végre meg van a szükséges fegyverünk a parkot elárasztott csibehadtest ellen.
– Kedves kisasszonyom?
– Jaj, don’t talk to me like that! Így még én érzem magam rosszul, hogy mérges vagyok rátok. BUT! Okay, hogy már tudjuk, mi legyen a naposcsibe troop-al, de még ott van a róka és az az átkozott holló! – mutatott előre az ifjú hölgy, hogy felhívja a figyelmemet a további két ellenséges tagra. Akik valóban róka és hollószerű lényekként tetszelegtek.
– Ez esetben igyekezzünk a Kapitány után, mielőtt a terve kudarcba fullad – javasoltam a kishölgynek.
A tyúkhúr meglepően zajos sikert aratott. A csibék viaskodtak a finom falatokért. Viszont hiába jutottunk túl a Kapitány fáradozásainak hála a csibeerődön, mint ahogyan arra Aoitson is leleményesen felhívta rá a figyelmünket, ott volt a csibehadvezér további két társa. Rabel Vogelkönig úr és Predatora von Fuchsia kisasszony (ellenségeink voltak olyan tiszteletreméltók, hogy elárulták nekünk neveiket).

– What are we gonna do?
– Hát Húsvétot, azt nem kaptok vissza! – prüszkölte a rókakisasszony.
– Ez lázítás! Ide az értékeitekkel és akkor talán nem esik bántódásotok! Kezdjük is annak a csokornak az átadásával! – A holló úr meg sem várta válaszunkat, netán tiltakozásunkat kijelentése után. Azonnal nekikészült, hogy elorozza tőlem drága Húgomnak vásárolt virágcsokrot. Nem hagyhattam szó nélkül, nem örvendtem egyáltalán a fejleményeknek. Mély levegőt vettem, hogy megőrizzem türelmemet. Mosoly kúszott arcomra, miközben feltettem a kérdésemet.
– Mielőtt bárkinek is bántódása esne és megsérülne, megkérdezhetem, hogy esetleg hallották már a Holló meg a róka történetét? :)
A tanácstalan tekintetük után kapott nemleges válaszra, kötelességemnek éreztem elmesélni a komoly mondanivalóval gazdag varázslatos tündérmesét…

– A történetem annyira lekötötte az ünnepet elorozó társaságot, hogy Aoitson és a Kapitány sikeresen visszaszerezték az ellopott tojásokat és megmentették a Húsvétot. A kis bajkeverők pedig Aoitson oltalmazása alatt vannak most nevelési célzattal. Így végződött a varázslatos tojáskeresés, amiben magam is részese lehettem – fejeztem be az anekdotát a fiatalúrnak és hölgynek, kik csatlakoztak hozzám egy teára. – Oh, ne haragudjanak, azt hiszem nagyon belemerültem a mesélésbe. De kérem, nézzék el nekem, hogy pont Önöktől kérdezem meg ennyi beszéd után, azonban igazán örülnék a tanácsaiknak! Mit gondolnak, Húgom mit szólna, ha meglepnél eme ünnep tradícióival mikor hazatér?
– A húsvéti nyúl nem létezik? Anesan, lehet igaz az, hogy ópium túladagolásban halt meg? – A fiú kérdésére homlokomat ráncolva vezettem rá a tekintetemet. A megszólítottból tudtam, hogy nem hozzám címezte szavait, viszont nem ügyelt kellően beszédének hangsúlyára. Bár valahogy a sugdolózásokra mindig jobban ki volt élezve a figyelmem.
– Ne haragudjon, de honnan tudja, hogy mi volt a halálom egyik oka, esetleg ismerjük egymást?
– Mennünk kell! – megilletődtem a kisasszony heves talpra állásán. – Igazán köszönjük a teát, nagyon… finom volt. Legközelebb lehet, hogy kevesebb fűszerkeverékkel kellene meghintenie. Nobu… Kiri menjünk!
– Ejnye, ejnye… – fejemet megcsóváltam a fiatalok fürge távozását látván. Szomorúan sóhajtottam fel, hiszen válasz nélkül hagytak magamra, méghozzá a teát sem fogyasztották el. Mélabús hangulatomat a lakás nyitódó ajtaja kergette el, azonnal odavezettem a figyelmemet.
– Húgom, üdvözöllek itthon! – csalt mosolyt arcomra azonnal unokahúgom érkezése.
– Bátyám, hangokat hallottam – láttam, ahogy keresi korábbi társaságomat. Sajnáltam, hogy csak most érkezett, örömmel bemutattam volna neki az ifjakat!
– Nem rég mentek el a vendégek. Elég sürgős dolguk akadt, miután végigértem a történetemen. Oh, Húgom, jut is eszembe! – felálltam, hogy a csokor kálát kiemelhessem a vázából és átadhassam a virágokat Húgomnak. – Ezt neked hoztam! Remélem remekül ment a küldetésed.
– Nagyon szépek, honnan vannak?
– Ez egy remek kérdés! Engedd meg, hogy elmeséljem egy csésze tea mellett – vezettem a Húgomat a verandára, hogy nyugodtan helyet foglalhasson. Magammal vittem a vázát is, hogy belehelyezhesse a virágboltból hozott kálákat, ha esetleg az elbeszélésem alatt szeretne gyönyörködni bennük. Miután töltöttem Húgomnak a teából, elgondolkodtam egy pillanatra, miként is kezdjek bele a történetembe.
– Nos, távolléted alatt varázslatokkal teli tojáskeresésen vehettem rész, alig néhány napja azon a bizonyos vasárnap reggelen. Az egész a 10. osztagnál kezdődött…

VÉGE?

10
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:56:11 »

Megadott szavak: Csónak, Szoros, Felajánlás
Karakter: Hashimoto Chouko
Kategória: 1. kategória

- Gyere lányom, lépj közelebb, had nézzelek! – Üres tekintettel engedelmeskedtem nagyapám hív szavának, mint akit hipnotizáltak, s úgy is éreztem magam. – Cssst… nem kell mondanod semmit, nagyanyád szeretne kérni valamit tőled, Chou! – Kihangsúlyozta az utolsó szót, mintha az valami varázslat része lenne.
A tárgyaló közepén álltunk, nagymama pedig az asztalnál ült, egy csésze teát iszogatott csendesen, lehunyt szemmel, de a feszültség érezhető volt, libabőrös lettem. Mégis mi lehet az, amiért meg kellett szakítanom az edzést, és ami miatt személyesen kívánt beszélni velem. Itt tartózkodásom óta igen keveset találkoztunk, legtöbbször a család ügyeivel volt elfoglalva, nagyapával együtt.
- Hangosan járnak a fogaskerekeid, hallgass el kicsit, és ébredj, Chou! – Mire gondolhatnak?...

- Nem vagyok senki ölebe, aki csak úgy iderendelhető, nagyság’! – Szívem szerint köptem is volna a szavak után, de abban a pillanatban erős nyomást éreztem a mellkasomban, ami térdre kényszerített. Jól lehet, csupán egy idős hölgynek tűnt, de volt mit a tejbe aprítania, annyi bizonyos. – Mégis… mi… a… – A beszéd sem ment, egyszerűen letaglózott az ereje.
- Ne erőltesd meg magad, más miatt van rád szükségem, Chou. Elvettek tőlem valamit, ami nagyon fontos a számomra, és ez nem maradhat megtorlatlan. – Villogó szemekkel nézett fel, de a tekintetében volt még valami, megvetés? Undor? – Ha tetszik, ha nem, az unokám része vagy, és az erősebbik. Éppen ezért rád bízom, hogy ne okozz nagyobb csalódást. Remélem világosan fogalmaztam.
- Mint… a Nap… – Préseltem ki magamból a választ, majd hirtelen megszűnt a nyomás, és néhányat köhögve tápászkodtam fel. – Hová kell mennem, és pontosan mit is kellene tennem? – Eszembe sem jutott, hogy vitatkozzam vele, a kis bambína nagyanyja, majd ők lerendezik, nekem csupán életben kell tartanom, és ez valószínűleg máshogy nem lehetséges.
- Jó kislány vagy. – Semmi természetesség nem volt a negédes hanghordozásban, inkább tűntek fenyegetésnek szavai, és mosolya, mint valódi dicséretnek. – A családunk címerét ábrázoló pecsétgyűrűt ellopták, sok más értéktelen kacattal egy ékszerészetből, ahol tisztításon volt. Követelésekkel álltak elő, holmi koszos shinigamikról, meg tojásokról is szó esett, de téged csak egy dolog érdekeljen, aki az Akiyamáktól lop, annak ez az utolsó rossz döntése életében. – Újabbat kortyolt a teájából, én pedig szorosan összefontam magam előtt a karjaimat. – Vidd magaddal Szégyent, és Gyalázatot, ők majd mutatják az utat, kiválóak az ilyen kis pondrók kiszaglásában. – Azzal pedig intett, mint egy alattvalónak, én pedig engedelmesen biccentve távoztam.
Kilépve elhúztam a számat, de végül úgy döntöttem, nem azonnal lázadok fel mindenki akarata ellen, kiváló gyakorlat lesz ez. Elvégre a nyanya már a puszta akaratával a földre kényszerített, mi lenne, ha valóban szembe akarna velem szállni? Elindultam a „karámok” felé. Így nevezték a gyűjtő épületet, ahol jó pár lidérc tengette mindennapjait, kik jobb, kik rosszabb körülmények között.
- Akiyama~sama egy kis ajándékkal is meglepte önt, Chouko~ojou! – Hajolt meg felém az egyik felügyelő, majd kinyitotta a két lidércfarka kenneljét.
Hatalmas állatok voltak, legalábbis hozzám képest, de olyan kecsesen mozogtak, mint senki más. Furcsa módon azonban ezúttal volt néhány láda is az oldalukon. Meglepett a dolog, de aztán megéreztem a zsigereimben, hogy mik is fekszenek benne, így csak mosolyra húztam a számat, tudja ám a vénasszony, mivel lehet rábírni az együttműködésre, az már bizonyos. Felkapaszkodtam Gyalázat hátára, ő pedig azzal a lendülettel a belváros felé vette az irányt. Fogalmam sem volt róla, kiket, vagy miket keresünk, nekem elég volt, ha a két farkas valamelyike jelez, onnantól fogva pedig szabad préda volt, ami mozgott.
Szinte azonnal észrevehető volt, hogy mi is a helyzet a parkban, sose láttam még ennyi csibét, főként nem egy rókalyuk körül. Abszurd volt a kép, hát még az, amikor fegyverropogást véltem hallani, majd valami rám tekeredett. Lenéztem, és valami energiaszerű dolog volt rajtam, ami egyre inkább igyekezett összeroppantani. Szoros volt, mint a fene, de ha ennyivel el lehetne ijeszteni, a bambína már nem élne.
- Ne nevettessetek, férgek! – Engedtem szabadjára a reiatsumat, amely kitörve apró szilánkokra szakította az energiát, közben pedig Szégyen, és velem együtt Gyalázat is földet ért, néhány méterre a csibéktől. – A tiétek. – Suttogtam, majd a két farkas belevetette magát a kis állatok közé, mintha csak rókák vetődtek volna a tyúkólba.
S talán így is történt, mert hirtelen felfedeztem egy rókát is, valamint egy varjat… vagy valamit, nem tudom, nem értettem soha különösebben a madarakhoz. Nem is számított, mert úgy tűnt, csupán mindent, és mindenkit el kell pusztítanom, akik az utamban állnak, és ők éppen ott voltak. Lehúztam zoknimat, és mezítláb lépdeltem el a csibék testei között, lassan rázva a két bokámon csörgő láncot. Ez az én dalom volt, az állatok utolsó tánca, tollak szálltak fel, por mindenütt. Mondtak valamit, de az én fülemben egy dallam csengett, egy olyan dal, amit csak én énekelhetek el nekik.
Hangra nyílt a szám, és hangosan kezdtem énekelni, bár a nyelvet én magam sem ismertem volna meg, holt volt, akár csak azok a testek, akik a harmadik ütemre szinte kirobbantak a faládákból. Énekelve haladtam keresztül, nem törődve se a felém szálló támadásokkal, sem az elhangzó szavakkal, a holtak testei mindent felfogtak, Szégyen és Gyalázat pedig elintézett minden mást, az én szemem csupán a címert kereste.
Csontok ropogtak, testek estek a földre, majd a dallamra ismét talpra álltak, és immár engem követve igyekeztek az egyre kétségbeesettebb állatok felé. Megálltam velük szemben, egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy ildomosabb lenne, ha bemutatkoznék, vagy hagynám, hogy ezt ők tegyék meg, de egyből elveszíteném a kontrollt, és akkor oda minden esélyem. Elzúgott a fejem mellett egy fénysugár, azonban a szemem se rebbent, szorosan álltak körbe, majd a tempó változására előre lendült az eddig engem védelmező testek tömege.
- Fogadjátok a felajánlást, s találkozzunk majd odaát. – Suttogtam, majd folytatva az éneket felemeltem a lábam elé guruló gyűrűt, amiről egy kövér vércsepp hullott alá.
Számtalan dolog volt még ott felhalmozva, de semmi más nem számított. Addig énekeltem, amíg minden csont eltörött, és a maradék ellenállás is eltűnt. Amikor minden halottá, az éjszaka pedig csendesebbé vált, abban a percben éles nevetés kúszott végig a homályon, de nem az enyém...

11
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:54:55 »
Megadott szavak: arany, szellő, reflektor
Karakter: Shinohara Jurou
Kategória: 1. kategória

Nagyon nehezen tudott napirendre térni az újabb akció felett. Megszokta már, hogy a quincyk sokkal kevésbé elit fele mindenféle hülyeséggel derogálja népüket, de az idei húsvéti akció mindennel túllőtt a célon. Cuki kisállatok? Ékszereket és tojásokat lopnak? Majd szórólapokat dobnak ki, hogy ezt tudassák a világgal? Arról nem is beszélve, hogy ez egyenes felhívás volt arra, hogy az összes életképtelen senkiházi megpróbálja eltiporni őket, és őszintén szólva, jó esélyt látott erre is.
Égtelen haragra gerjedt, hogy ezek még gonoszkodni sem tudnak., úgy döntött, ad egy kis leckét quincységből. Jurou csendesen öltözött ki az alkalomhoz. Mindig, mindennek megadta a módját. Arany nyakkendőtűjével csinosította magát, szintén aranyozott pisztoly tokjait vette elő. Kedves, élére vasalt ing és nadrág, elegáns öltöny volt rajta, úgy indult neki a kalandnak.
A főhadiszállás: a városi park. Ennél nagyobb bagatell dolgot igen nehezen tudott volna elképzelni. Zsebre tett kézzel sétált közelebb, azonban egy ponton egy nagy méretű csirke jelent meg vele szemben. Hétméteres facepalmmal konstatálta, hogy ennyi az előörs, egy csirke, sok-sok fegyverrel. Fáradt sóhajjal tért ki a támadások elől, a hirenkyaku az egyik erőssége volt. Nem akart epikus harcba bonyolódni, nem koszolta be a kezeit ok nélkül és inkább a főnökökkel akart beszélni. Mielőtt még elsétálhatott volna, a csirke eltalálta a vállát. Vadnyugati filmbe illő jelenet volt, ahogy lassan hátrafordult. A tavaszi szellő lassan végigsöpört a játszótéren, megmozgatta Jurou jól fésült frizuráját, meglebegtette a csirke tollazatát.
- Az öltönyöm - állapította meg halkan, ahogy a lyukra pillantott. Szikrázó tekintettel pillantott a csirkére, aki láthatóan betojt. Mármint, szó szerint nyomott egy tojást elé ijedtében, Jurou pedig eltűnt a szeme elől, majd pár gintou kapszulával csapdába ejtette az áldozatát.
Feltett kezekkel, lassan sétált be a rókához és hollóhoz. Megvető tekintettel nézett rajtuk végig, minden esetre egészen quincyszerűek voltak, legalábbis a fegyvereik. De cuki kisállatok voltak… és ezek, ezek képviselték őt is. Ahogy közelebb haladt, a háta mögött fonta össze karjait, kritikusan pillantott végig rajtuk.
- Nem akarlak megállítani titeket. Nem érdekelnek a tojások, sem az ékszerek. Ellenben az imidzs, amit magatokról felállítottatok, szánalmas. Arról nem is beszélve, hogy a terv több ponton is halálra van ítélve. A nevem Shinohara Jurou, Shinohara Kenshin tizedik fia, a Shinohara család öröklési sorában a harmadik - fejezte be szokásos, nagyképű bemutatkozását. Minden alkalommal el kellett mondania, hogy mindenki érezze, mennyire fontos személy ő. - Először is, szerintem nem kellene terroristaként viselkedni, ugyanis azok sosem nyernek. Mit is akartok pontosan? A vezéretek bukásáért felelősök kiadatását? Akkor nem kérjük őket. Nem zsaroljuk őket. Quincyk vagyunk, erősebbek, mint valaha, a helyes megoldás az, hogy elpuszítjuk mindet - mondta, laza mosollyal ajkain, az utolsó szavakat nagyon is kihangsúlyozva. A Wandenreich elvakult támogatói között volt, és kifejezetten úgy érezte, sebezhetetlen. - Csatlakozzatok Bach seregébe, és eléritek a célotokat! Shinigami volt? Arrancar? Esetleg a mi világunkból való? Nem számít. Bach lesz az összes világ ura, mindenki parancsolója, és ha szeretnétek elérni a célotok, éppen itt az ideje fejet hajtani. Szívesen látjuk a hozzátok hasonlókat is. Két oldal között lehet választani, a győztesek vagy a vesztesek mellett szeretnétek lenni, nos? - fejezte be nagyvolumenű beszédét, széttárt karokkal. Élvezte a reflektorfényt, a figyelmet, azt, ahogy a két naiv állatka csak úgy pillog rá. Értetlennek tűntek, de megértette őket, nagyon is. Eleinte nehéz lehetett felfogni Bach erejét és hatalmasságát. Talán nem is fog nekik menni rendesen, nem érhetnek fel hozzájuk. Egymáshoz fordultak, összesúgtak és tanakodni kezdtek. Nem hallotta, ahogy beszélnek, nem tartotta illőnek, de hagyta, hogy tanakodjanak.
- Entschuldigung…? - kérdezte végül a holló, aki látványosan kinézte magának Jurou karikagyűrűjét. Hétméteres facepalmmal díjazta ismét, elővette fegyvereit és sortüzet nyitott a két félkegyelműre. Meglepte őket a hirtelen támadás és első reakcióként menekülni kezdtek. Jurou pedig követte őket, az élő céltáblákat nem kímélte egyáltalán, de nem kellett félteni az útjába kerülő shinigamikat sem. Megsorozta, aki csak szembe jött vele, kegyetlenségében pedig eltaposta a tojásokat, hogy a túszoknak annyi legyen. Na meg a húsvétnak is. Amúgy is egy bugyuta, értelmetlen ünnep az egész… majd túlélik valahogy a nyamvadt tojások nélkül.

12
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:53:43 »
Megadott szavak: víz, Anao, muszáj
Karakter: Urufu Heisuke
Kategória: 1. kategória

Élesítem a felspécizett vízipisztolyom célzórendszerét, miközben szemrevételezem ezt a nem tudom honnét szalajtott tákolmányt. Miért muszáj mindig nekem belekeverednem az ilyen borzadályokba? Az egész Oba... Anao hibája! Nii-san valamiért nem veszi jó néven, hogy nem a nevén hívom a 10. osztag kapitányát, úgyhogy most bevezette, hogy nyakon vág, amikor degradálom. Nem értem, minek. Miért kellene muszájból tisztelnem valakit, csak mert haorija van? Abszolút nem úgy viselkedik, hogy rászolgáljon! … Mondjuk Taichou sem, de ő legalább ért a PS-hez. Az is valami, nem?
Mindenesetre abszolút nem értem, miért pont nekem kellett kijönnöm az Emberek Világába, azon túl, hogy Nii-san abszolút nem érti, mi történik errefelé. Egyáltalán, ő mi a csudát keresett itt? Nekem meg sajnálatos módon csak az osztagháborús vízi stukit sikerült elpakolnom magammal fegyvernek a zanpakutoumon kívül. A látvány abszolút azért kiált, hogy a játékfegyó elég a helyzethez.
– Mintha csak Oba... Anao egyik fantazmagóriájában lennénk >.> – morgok a bokor mögül, ahonnan figyeljük ezt az nevetséges látképet.
– Oi! Több tiszteletet, Kölyök! Egy kapitányról beszélsz! – kobakomat ért tasli hatására dörzsölöm meg a fejemet. Lassan muszáj lesz lejelentkeznem Yukonál egy ellenőrzésre, mert lassan egészen biztosan baja lesz az agyamnak, amennyi taslit kapok az elmúlt időszakban. >.>
– Most nem mondtam semmi rosszat! Amúgy az hanyadik cigid már, Nii-san? – teszem fel a kérdést, csak a szemetesnek kinevezett zacskónkban lévő csikkek száma alapján is. Előveszem övemből a kisebb, kési méretű vizes fegyvert, hogy becélozzam vele a bátyám szájában lévő legújabb bűzölgő jelzőberednezést. Egész biztos vagyok benne, hogy emiatt fogunk lebukni. Amit itt lerendez, azt egy kezdő indián is kiszúrná, nem is értem, a sok naposcsibe hogy nem terítette még le teljesen. Egy tábortűz nem lenne feltűnőbb ezen a helyen...
– Mindkettő befogja és nem mozdul! Von Fuchsia kisasszony és Vogelkönig úr nagyon fog örülni! Végre elkaptuk a gaz shinigamikat! – vesznek minket teljesen körbe a naposcsibék, annak a nagyobb pipinek a vezérletével, még mielőtt Nii-san válaszolni tudott volna a kérdésemre. Remek... Mert természetesen csak a gondolataimra vártak, hogy meg kelljen jelenniük. Sajnos ezt az egészet én így egyáltalán nem tudom komolyan venni.
– Ez is az állandó dohányzás és a haverod miatt van. Miért nem tudsz átszokni egy nikotin tapaszra? >.> – érdeklődöm le a bátyámtól, teljesen ignorálva a minket körülvevő tollas népséget. Azért a kezeimet felemeltem, egyikben az ujjamon lógatva a vízi stukit, a nagyobbal meg felfelé célzok, jelezzem a veszélytelenségem.
– Kölyök, ez nem az a szitu. Amúgy is kikérem magamnak, hogy az apokalipszis hadnagya a haverom lenne – szemeimet forgatom a válaszra, mivel kedves testvérem még mindig nem volt képes eloltani a nyomorult füstölgő helyzetjelzőt. Miért muszáj mindig ezt a nyomorultságot a szájában tartania? Pláne egy ilyen helyzetben. Amúgy még mindig nem értem, miért vagyunk itt, de úgy fest, a csibe uraság annyira nem értékeli, hogy vele meg egyáltalán nem foglalkozunk.
– Nem megmondtam, hogy kussolás van?! Maguk el vannak fogva! Hát miért nem lehet ezt megérteni? – valahogy a toporzékolás után még kevésbé vagyok képes komolyan venni ezt a jószágot. Sóhajtva nézek fel Nii-sanra, hogy vajon ő mit tud kezdeni ezzel az egész helyzettel.
– Te veszélyeztetve érzed magad?
– Nem mondanám, voltam már szorultabb helyzetben is
– Nii-san válasza egyértelművé teszi, mennyire is súlyos a helyzet. Nevezetesen: semennyire. Még egy Obaka Anao által indított osztagháborús rajtaütés során is komolyabb veszedelem fenyeget, mint jelenleg. A toporzékoló, plüssmackó – komolyan, miért van minden mozzanatról olyan érzésem, hogy Anao műve az egész? - méretű naposcsibe kapcsán előbb hinném azt, hogy az éjjel során felment a lázam és a valóságban inkább kiver a víz, miközben valójában álmodom a sok zöldséget. =.=”
– Elég! Nem hiszem el, hogy még maguk sem vesznek komolyan! Fuchsia kisasszony és Vogelkönig úr is mindig lebecsülnek! Pedig nélkülem és a sereg nélkül a várukat már régesrég elfoglalták volna az ostoba esperek! – sóhajtva nézek a bátyámra, ez most vajon tényleg komoly-e, vagy csak én hallucinálom az egész ostobaságot. Szerintem lassan muszáj lesz kérnem egy szabadnapot, túl sok idiótasággal találkozom a mindennapjaim során.
– Hát akkor miért nem áll hozzánk és veszi be velünk a várat? – teszem fel a szerintem teljesen nyilvánvaló kérdést. Nii-san első értetlenkedő ábrázata miatt mondjuk szívem szerint kifutnék a világból, de szerencsére azért igen hamar veszi az adást.
– Így van. A Gotei bizonyára elismerné fáradozásait, és még jutalomban is részesülne – ez azért szerintem elég nagy blöff, de úgy néz ki, a túlméretezett plüssfiguránál sikerül elérni vele valamit, mert elgondolkodik. Vagy legalábbis olyan ábrázatot vág, mint aki gondolkodik, nem vagyok etológus, hogy tudjam, mit ezeknek a madaraknak az értelmi képessége, de a „tyúkeszű” jelző alapján kétlem, hogy túl sokat kellene várnunk tőle ezen a fronton.
– Hm... Valóban? – kérdez vissza pár percnyi csend után. Jackpot! Ez aztán az ostoba madár.
– Bizonyára. Kezdetnek például mi is nagyon szívesen a nevén szólítanánk, ha bemutatkozna. És ön lehetne az akció hőse, valamint a... milyen ünnep ez, Nii-san? Ja igen, a húsvét megmentője – bólogatok hevesen, bár szerintem elég nyilvánvaló a kamu, de mázlinkra a csirke nem veszi a lapot, hanem elgondolkodik a dolgon. Azt hiszem, ezentúl nem foghatom rá se Miyazawára, se Oba Anaora, hogy annyi esze lenne, mint egy csirkének. Ennél azért mind a kettő okosabb, bár arra már nem fogadnék, hogy mennyivel. De szerintem ezt a kamut még ők is kiszúrták volna.
A naposcsibe viszont nem. Úgyhogy az események meglehetősen furcsa lefolyásának köszönhetően egy naposcsibe hadtest élén vesszük be a várat és fogjuk el a két modsoulnak tűnő jószágot. Hát... ezek után tényleg muszáj lesz benéznem Yukohoz, ha másért nem is, de egy elmeorvosi vizsgálatért biztosan. :|

13
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:52:35 »
Megadott szavak: rum, veszekedés, manó
Karakter neve: Sierashi Katsuo személyében Gandalf
Kategória: 1. kategória

„A manó rúgná meg! Jack Sparrow rumos üvegében esnének hasra! Hera hasítana szíjat a hátukból, mert Zeus-szal veszekszik az újabb félrelépése miatt! Ironman esne hasra a cipőfűzőjében! Csak, hogy valami hősös is legyen… Na, de ott tartottam a háborgásomban: teljesen felbosszantottak a hírek! Arra kell átérnem hőn szeretett, veszekedésektől hangos, rumtól bűzlő bulizókkal kirakott, dolgos kezű menőmanóktól hemzsegő élők világába, hogy ily szennylapot lássak?! Menten megüt a guta! Mi ez a röplap?! ELLOPTÁK A HÍMES TOJÁSOKAT?! Mily gyalázat! A tojások! A szent tojások! Lábuk kelt a töltött, rumos, édes, kókuszos, üreges, tejcsokis, étcsokis, smarties-os édességeknek! Szörnyű! Viszályt szító! Megengedhetetlen Elfogadhatatlan tett! Menten pontot is teszek az ügy végére! Összevészek az elkövetőkkel! Ádáz ütközetben adom tudtukra, nem döngölhetik földbe a Húsvét szellemét és tehetik munkanélkülivé a tapsifüleseket!”
Körülbelül, így kéne reagálnom, igaz? Elvégre ugri-bugri, cukimuki, édibédi, mancimanó, rumos bödön nyúl vagyok. Ráadásul a hős osztag kabalaállata. Biztos közöm van a Húsvéthoz! Aha. Hát, nem épp veszekedés közeli állapotot érzek. Inkább, lássuk csak, szánalom? Mi ez a földtúrás? Hangyáknak képzelik magukat?  Gyerekeknek több eszük van a manóegyletben! Legalább fára építenek bunkert…
Visszakanyarodva a jogos kérdéshez, ennyire nem érdekel, akkor…mi a manót keresek itt? Nem, nem a varázs manókat! Vagy, mit is szokott mondani, Natsuki chan? Tündérmanók? Semmilyen manót! Hasonlat! Ah, nem lényeg! Szint vallok, mielőtt elintézem, ezeket a röhejes nevű rumpárlattól beszédült módosított lelkeket! Asszem! Erre voksolnék. Hülye név, hülye hobbi és veszekedős állatok. Most csodásan lejárattam a fajtámat. Mindegy! Végre a lényeg: elloptam a kapitány póttestét! Kérhetek drámai hangeffektet? Nem? Akkor képzeljétek ide!
Igen, felvettem. Nem, nem kértem engedélyt. Miért? Nem tudom! Talán lehet köze, hogy egész nap kergetnek terrormanók, hogy nyúzhassák a bundámat, vagy veszekedjenek velem, mert eltűnt a répa, vagy engem büntetnek meg, mert Kacchan trehány és széthagyja a legóit? Hmm, elképzelhető! Na, de még mindig jobb ez, mintha rumba fojtanám a bánatom, igazam van ugye? Fő az egészség és kondi!
Lezárjam a kapitányt idéző, hosszas gonoszmanó erődre révedésem, pedig az itt létem indoka: kapitány testében, úgy kell tennem, mint a kapitány! Olvasni nem tud, de azt a részét valamivel ki lehet magyarázni. Hősködnöm kell, ne szálljon rám a halálmanó alakulat. Ha segítek a helyieknek legyőzni ezt a…szervezetet? Valami olyasmit! Akkor csupa szépet írnak a kapitányról, aki elfelejti, hogy elfelejtette ezt az egészet! Igen, arra megy ki a játék, hogy megússzam a számonkérést! Békés jószág vagyok! Nem szeretem a veszekedéseket! Oldjuk meg a problémát…eltereléssel!
Most, hogy kifogytam a manga gondolat buborékokból, ideje rátérnem a karácsonyi manók fülön csípésére! Legalábbis ennek kéne jönnie. Az igazság az, hogy túl sokáig ácsorogtam az erőddel szemben. Elfelejtettem a megfigyelés első alapszabályát: fedezékbe húzódni. Jól sejtitek! Lebuktam. Rumtól dühbe gurult, gengszter csibe sereg tartott felém. Öhm. Azta?! Kicsit összezavarodtam. Ilyet sose láttam! Milyen morcosan cukszamanók! Annyira édesen felborzolták a pelyhes tollaikat! Hát, menten elolvadok! Most…mit kéne velük kezdenem? Bántani? Nem, nem, nem! Ezek, csak kicsi, cuki, ari manókák! Még se eshetek nekik! Tiltja a hősök etikai kódexe! Legalábbis gondolom, hogy van nekik! Más nem, majd a kapitány megír…atja valakivel.
Vá-vá-várjunk! Mi volt ez? LÖVÉS?! Ezek lézestukival lőnek rám?! Te szentséges rumos flaska! Honnan szedek, ilyen hasonlatokat?! Mindegy! FUTÁS! Ezek megvesztek! Igen, jól sejtitek! Elhaló kiáltásokkal, különböző védekező, harci pózokban próbáltam kitérni a sugarak elől. Nagyjából úgy festhettem, mint egy futóbolond, aki cikk-cakkban lohol körbe-körbe. Nos, lefedi a valóságot. Nem, nem jutott eszembe, fedezékbe húzódni. Tudom, nem igazán hősi hozzáállás.
Az eget rengető mene…újraszerveződésem közben, átgondoltam (az életemet) a lehetőségeimet. Komolyan vesszek össze ezekkel az állatokkal?! Nincs képességem. Nem tudom Kacchan képességeit használni, ha van neki egyáltalán. Raion sincs nálam, mintha bármire mennék vele. Mit gondoltam? Nem sok mindent! Nekem se erősségem a tervezés. Viszont, nem érkeztem egyedül!
Feldübörgő harci dobok hangjára beugrottam az egyik bozótosba. Elégedett vigyorral böktem a vérmes arimanó seregre! Bevették! Bevettétek! Azt mondtam, hogy nem konkrét céllal érkeztem? Nem akarok veszekedni? HÁH! Hazudtam! Szégyellem magam? Nem! Ez pontosan az, aminek látszik! Bosszú! Megtorlás! Én, és a mögöttem sorakozó nyúl hadsereg ellátja ezeknek a Húsvétot elorzó rumos bonbonoknak a dolgát!
- Nos, fiacskám! Indíthatjuk a ruMANO hadműveletet? – Morrant fel mellettem Rumfúr ezredes nyugalmazott M.A.N.Óvész elhárító katona. Szivar lógott ki a szájából. Bundáján számtalan folt éktelenkedett. Tele volt harci sebekkel, tojás, nyuszi lány tetoválásokkal, mindenféle menőséges dologgal! Kitérésnek: hogy találtam rájuk? Kapcsolatok! Minden világnak meg vannak a maga fura szervezetei! EV-nek is akadnak önkéntes rendfenntartói. A röplap olvasásakor találtam répa maradványokra. Követtem, ami elvezetett a MEK-be (M.A.N.Óvész elhárító központ). Régi, puerto rico-i rumot forgalmazó italbolt az álcája. Az üzlet raktárában van a titkos lejárat a földalatti bázisra.
- Minden MEK-M.A.N.Ó bevetésre készen áll, ezredes! – Tisztelgett előttük szemkötőben Veszett parancsnok. Tojás mintás harci terepfestés keresztezte bundáját. Véresen komolyan vették az összecsapást. Ezért is vállaltam, hogy segítek nekik! Széles vigyorral bólintottam a két nyúlnak. Kezdődhetett az igazi csata!
Megbeszéltük milyen MEK-M.A.N.Ó terv fog következni. Ismertem a forgatókönyvet! Teljesen én sem vagyok amatőr. Rumfúr tábornok és a MEK erők támadás alá vették a csibe haderőt. Veszett parancsnok vezetésével magára vonták az erőket irányító nagyobb méretű csirke figyelmét, így az erőd ajtaja tárva nyitva állt. Kinek? Persze, hogy nekünk! Nekem az volt a dolgom, hogy a fák rejtekében megbújva, látatlanul osonjak be a központjukba. Ehhez kaptam segítségül Manovics és Dugorumov tizedeseket, akik fedeztek az akcióban.
Tábornok remek elterelő műveletének hála, gond nélkül jutottunk be a földalatti bunkerba. Manovics tizedes foszforeszkáló jelző rúddal világította meg előttünk a sötét folyosót. Többfelé ágazott. Remek. Sejtették nem lesz egyszerű, igaz? Mi sem! Készültünk erre a lehetőségre, ezért szétváltunk. A terv szerint, kihozzuk az ellopott húsvéti értékeket és cserébe MEK logóval ellátott plüssrépákat hagyunk. Üzenünk! A MEK-M.A.N.Ó-k nem ölnek! Figyelmeztetnek! Jelezzük, hogy figyeljük őket és számíthatnak rá, újra lecsapunk, ha keresztbe tesznek nekünk!
Jobb kéz felől, szűkebb járaton indultam tovább. Igen, ismerem ezeket! Igen, okosabb vagyok a kapitánynál! Valamennyire… Világításra zseblámpát használtam, míg hangokat nem hallottam. Falhoz lapultam. Várakoztam. Szerintetek mi lehetett? Tippeltek? Agyaljatok rajta! Legközelebb elmondom!

14
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:51:36 »
Megadott szavak: telefonos játék, tenger, beteg
Karakter: Mizushima Hanabi
Kategória: 1. kategória

Mizushima Hanabi sóhajtva lépett át az emberek világába a kapun keresztül. Egyedül volt és a telefonját nyomkodta, fel sem nézett a körülötte lévő emberekre, nem érdekelték őt. Nem tűnt idősebbnek egy mai tininél, így joggal lehetett volna azt hinni, hogy csak bele van buzulva a készülékébe, a social media oldalakt böngészi, híreket olvas vagy valamilyen telefonos játékkel játszik. Egyik se lett volna találó. Még csak közel sem jártak az igazsághoz. Egy speciális GPS-t figyelt, mely a tartományon belül lévő lélekenergiákat azonosította. Mérgesen vonta össze a szemöldökét, ugyanis sok volt az emberi, ami nem lepte meg, de azért nagyon, nagyon zavarta. Már így is többet foglalkozott ezzel az üggyel, mint amennyit kellett volna. Vagyis a semennyinél többet. Szerinte az egész csak egy beteg elme feltűnési viszketegségének eredménye volt. De persze, a Gotei ki akarta vizsgáltatni, mert eltűntek a húsvéti tojások, meg valami ékszerek. Jaj, micsoda borzalom :/! Gondolta, bár gondolataiból csavarni lehetett a gúnyt és az iróniát. Nem csak, hogy nem tartotta nagy bajnak a történteket, de azt sem értette, hogy miért ilyen divatosak Japánban ezek a tengerentúli ünnepek :/.
Ahogy elindult előre az utcákon zöld íriszei meg-meg akadta a zaklatott embereken, akik a tojásaikat és az ünnepet siratták. Szánalmas! Bár nem igazán volt tiszta, hogy ezt az emberekre, vagy egy újabb legendás lényre érti, aki nem képes egy évben egyszer elvégezni azt, amiért van. Pedig a zökkenőmentes karácsony után már komolyan hitt abban, hogy végre megtanulták, miként is kell végezni a munkájukat, de nem :/. Hiú ábránd volt.
Ahogy az emberek között sétálgatott a tekintetét csak néha vette le a telefonja képernyőjéről, hátha az mutat valamit. Bár ő maga is jóvolt lélekenergia érzékelésben az emberek világában túl sokan voltak és túl sok fajta energia keveredett, ez pedig megzavarta, így szüksége volt a kis szerkezetre, ami nem hagyta cserben most sem. Legalább annyit el tudott mondani, ha már ide kellett jönnie. Követve a jelzéseket egyhamar a városi parkban találta magát három meglehetősen furcsa szerzettel. Mikor megérkezett és szemügyre vette a terepet vissza kellett fognia magát, mert szíve szerint egy előadást tartott volna arról, hogy hogyan válaszunk olyan búvóhelyet, ahol nem fedeznek fel egyből. Ahogy Hanabi végig nézett rajtuk - már a gonosztevőkön - hirtelen nem tudta eldönteni, hogy tényleg csak elmebetegek-e vagy esetleg más bajuk is van. Ez pedig fontos lett volna, ugyanis, ha más bajuk is van, akkor talán, de csak talán nem picsázza el őket annyira azért, mert ide kellett jönnie.
- Itt van egy! - hallatott a hollószerűvalami egy éles, inkább károgásra, sem mint kiabálásra hasonlító hangot. Meglehetősen kellemetlen volt, a vörös hajú lánynak meg kellett dörzsölnie a fülét. Arról eddig nem volt szó, hogy az idején kívül a dobhártyáját is fel kell áldoznia ezek miatt az idióták miatt :/.
- Csak egy? - kérdezte egy kissé elégedetlen hangon a nő, mintha legalább egy hadseregre számított volna. Hanabinak komolyan vissza kellett fognia magát, hogy ne horkanjon fel és kérdezze meg, hogy mire számítottak ezzel a „nagyon komoly” fenyegetéssel? A teljes hadtestre? Személyes véleménye szerint már annak is örülhettek, hogy egy viszonylag komolyabb shinigamit küldtek szerény személyében, nem pedig egy kezdőt, akit most szalajtottak az akadémiáról.
- Igen, csak annyi - krákogta megint a férfi. - És nincs nála semmi csillogó TwT! - tette még hozzá meglehetősen szomorúan.
- Az mindegy, amúgy se értem miért kellettek neked azok az ékszerek, nem azokat szerettük volna eredetileg, az nem a bosszúnk része! Csak bajt hozol a fejemre. Nem is értem miért tartalak magam mellett :/ - húzta el a száját a nő, akiről már biztos volt, hogy ő volt a főnök, vagy valami olyasmi.
Hanabi minden kétséget kizáróan a rettentően idegesítőnek találta ezt a kis társaságot, még úgy is, hogy a csirkék nem beszéltek, csak voltak, azonban még így is jelentettek némi bökkenőt. Hanabinak rajtuk kellett átjutnia, hogy elérje azt a kettőt, akik éppen veszekedtek, de már isten se tudja miről. Valahogy elvesztette a fonalat, amit nem egészen bánt.
- Tegyünk pontot ennek a végére - sóhajtott egyet, majd tett egy lépést előre. Erre egyből reagált a csirkehadtest, élükön a GólemCsibével. A lány nem tudta eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen a szituáción. De végső soron a sírva nevetés is egy egészen jó opciónak tűnt számára. Hiszen a helyzet olyan volt, mint valami tragikomédia. Valahogy mostanában minden ünnep olyan volt számára az utóbbi években. Nem erőltette meg magát különösebben. Shunpozva kerülte ki a támadókat és került a két kretén elé.
- Utolsószavak :/? - kérdezte teljesen lemondóan, remélve, hogy nem lesznek.
- Bu…bu….budmolyzen ez… ezért majd megfizet TwT - krákogta a varjú, aki látszólag nem kívánt küzdeni. - De ha ezeket odaadom elengedsz *o*? - csapta ki maga elé az ellopott ékszereket, melyek tökéletesen hidegen hagyták a lányt. Pont annyira, mint a nyíl, ami felé száguldott és amit egy mezei Byakuraial hatástalanított. Ha egy pillanatig meg is fordult a fejében, hogy kedves lesz ezekkel az izékkel, akkor most elszállt. Két gyors Hadou 9-essel tette őket mozgásképtelenné, majd küldte őket el a tizenkettedik osztagnak :/. Úgy volt vele, valamire jók lesznek, ha mást nem, szórakozni egyes tudósoknak ^w^.
Már csak azon kellett elgondolkoznia, hogy milyen bogár lehet a budmolyzen és kitől hallotta már korábban :/?

15
Húsvéti Nyereményjáték - 2018 / Re:SzóTojások
« Dátum: 2018. Ápr. 29, 20:49:52 »

Megadott szavak: Rózsakvarc, Tenger, Kristály
Karakter: Genki Natsuki
Kategória: 1. kategória


A felszolgáló hölgy már második fordulóját tette. El se nagyon akarta hinni, hogy az a pici lány mekkora mennyiségbe bírt fogyasztani. Erősen gyanakodott a kislány mellett ülő vörös hajú felnőttre, aki rendelt mind a kettejüknek. Azon megint elgondolkodott, ahogy kivitte a tálcán a kristály kelyhekben a desszertet, hogy vajon milyen kapcsolatban állhattak egymással azok ketten. Mind a kettő szeme ugyan az a tiszta zöld árnyalatú volt. Valamennyire talán még arcra is hasonlítottak, de míg az egyikük élénkvörös hajjal büszkélkedhetett, amin látszódott, hogy nem festette, és így igazán ritkaságnak számított ezen a környéken, a másik hasonló természetességgel tudhatott szőke hajkoronát magának. Teljesen elmerültek szemmel láthatóan a saját kis megbeszélésükben, az elfogyasztott tengernyi étel ellenére. Ám mindezek ellenére, akárhányszor fordult arra, nem sikerült elcsípnie, miről is szólt a diskurzus. Végül feladta a dolgot egy morcos fújtatással. Pedig igazán fontos történetet beszéltek épp át.  A pici lány nagy lelkesen harangozott a lábikójával közben, mintha nem is lett volna olyan fontos, pedig előzőleg igazán baljós dolgok történtek! De már érzékelhetően oda se nézett a bajnak.

   Az egész történet a Húsvétnak nevezett ünnep hajnalába történtek. Ez volt az az ünnep, ahol a tengeren túl több mindent is egyszerre ünnepeltek az emberek. Volt tojásfestés, locsolkodás. Tengernyi kölni fogyott el ilyenkor, bár hagyományosan vízzel kellett volna, vödörből locsolni, és nem kristály alakú fiolákból öntözgetni. De ami a legfontosabb, hogy csokiból, meg különböző édességekből készítettek nyuszikat, csibéket, és persze tojásokat. Az ünnep lényege mindenképpen ez volt. A pöttöm lány is ezt érezte magáénak, így kissé talán csalódott volt, amikor Gandalf varázs nyuszival, na meg Cicával való tojáskeresgélés helyett bizony berendelték az első osztaghoz, hogy kiküldetésre küldjék. Ügyes nagy lány volt, nem mutatta, hogy szívesebben eszegetne csoki tojáskákat otthon. Amikor pedig el is mondták, hogy mi a feladata, kristály tiszta elhatározás kapta el, hogy minél hamarabb a végére járhasson a dolgoknak! Elvégre eltűntek a húsvéti tojások! Ez kész katasztrófa volt, tengernyi könnyel fűszerezve! Ezt pedig semmiképp sem volt szabad hagyni! Nagyon gondosan neki indult a feladatnak. Csak a kardocskáját, na meg Cicát vitte magával, hogy felderíthesse ezt a különös, és kicsit sem szívmelengető esetet. Nagyon bátran átsietett az Emberek Világába. Tényleg érezni lehetett a tömeges rosszkedvet. Nem csodálta, ő maga is nagyon szomorú lett volna, ha eltűnt volna a kalács, vagy az enni való egyszerre csak éjszaka az otthonukból. Nem kellett sokáig mennie a lánynak, hogy egy furcsa követelést tartalmazó papírt hozzon elé a szél. Kíváncsiságának engedve olvasta végig. Nem igazán értette a szöveget, és nem azért, mert ne tudott volna jól olvasni. Már nagy lány volt, igaz lassabban, de könyveknek is neki mert kezdeni. Most mégis komoly bajban volt, hogy mit is jelenthet a szóban forgó papíros. Nem értette a logikát mögötte. Egy furcsa követelés volt, azt megértette. Ám név nélkül történt a nevezetes felhívás. Márpedig ha nem tudták, kinek kell a követelését teljesíteni, úgy komoly gondban lehettek a felhívás célzottai. A másik problémás részt az adta, hogy shinigamikat említettek benne. Márpedig az emberek nagy része nem is tudott a shinigamik létezéséről! A kislány sóhajtott egyet. Kristály tisztán látta, hogy nagyon nem gondolták ezt át, bárki, vagy bárkik is legyenek az elkövetők. Viszont ezzel a levélkével bizonyítva lett az idegenkezűség a Húsvéti tojások ügyében is, így kénytelen volt cselekedni, elvégre hadnagy is, de shinimimi is volt! Shunpo~val indult el. Először azokat az utakat járta végig, amerre már járt korábban is bármelyik felnőttel. Azért nem szeretett volna elveszni az idegenbe. Végül a Központi Parkig kellett csak keresgélnie. Ott ugyanis szembe öltő felfordulás várta. Talán a földhalom nem keltette volna fel elsőre a figyelmét, hisz nem itt lakott, és tengernyi lehetőség lett volna rá, hogy feltúrják a közterületet. Voltak olyan országok, ahol ebből sportot űztek, itt is elment volna feltűnés nélkül egy vagy két ilyen. De az ott strázsáló alakok már koránt sem ilyen könnyen buktak át a rostán. A kislánynál legalábbis nem. Talán túl sokat volt a nagynénje társaságában, de nem ijedt meg a látottaktól.
   -Natsuki szeretné visszakapni a Húsvétot! -sétált hát oda hozzájuk. Valószínűleg végig sem gondolta, hogy miféle fogadtatásban lehet része ilyen meggondolatlanság miatt. Vele ellentétben a kardja jóval aggodalmasabbnak bizonyult. Koromfeketén ott kavargott a lány körül, hogy ha szükséges, akkor meg tudja védelmezni. Ám a Húsvét gaz bitorlói egyelőre nem próbáltak tettlegességhez folyamodni, noha igen csak fenyegető volt a kisugárzásuk. Megismételték, immár szóban a követeléseiket. Egy furcsa madárszerű alak, meg egy furcsa fülecskés rókácska, és egy aranyos csibe voltak a tettesek. Összesen hárman. Eszébe is jutott a kislánynak, hogy hasonlítanak a nagynénje családjára… talán ezért sem félt tőlük.
   -Natsuki szeretné tudni, hogy pontosan miért is kellett túszocskákat ejtegetni hai… -kérdezte kikristályosodó magabiztossággal. Az erre érkező magyarázat kezdett csak homályosan megértetni vele, mi is a bibi a történetben.
   -Natsuki nem ismeri ezeket a molylepke bácsikat, bár biztos nagyon szép lehet a szárnyacskája, de ha megrágogatják a shinimimi egyenruhácskákat, akkor azért tehettek ki a shini bácsik és nénik molyirtócskákat! -teljes ártatlanság hangzott ki a szavaiból. Ettől még éktelen haragra gerjesztette őket. Az egyik, a róka egyből tudni vélte, hogy ő is ott volt a korábbi meghiúsult hatalom átvételi kísérletnél. Tengernyi fenyegetés hangzott el, miközben a lány kardja felkapva őt, ugrott hátrébb, épp elkerülve a rókaság karmait. A következő mozdulata a kardnak teljességgel logikátlannak tűnt elsőre. Fogta magát, és beugrott, egyenesen az ellenséges terület közepére. A holló és a róka egyszerre támadtak rá, míg a kiscsibe ijedten félre húzódott, ám újabb meglepő dolog történt. Hirtelen eltűntek a színek, és az árnyékok önálló életre keltek. Rátekeredtek a támadókra, teljesen leszorítva őket.
   -Natsuki szerint Nee~sama tudna beszélni velük! -motyogta csendesen, mikor végre meg tudott szólalni. Nem kellett soká várnia, az emlegetettre. Előbb egy tűzgömböcske, majd a már jól ismert róka jelent meg előttük. Első pillanatban nem foglalkozott a rendbontókkal, a lányhoz sietett. Csak miután megbizonyosodott róla, hogy a gyerekkel minden rendben, és megkérte a kardját, hogy vigye biztonságba, utána vette elő a két jómadarat. Bár azt már Natsuki nem láthatta. A lányt ismerve a többi ember sem.

   -Akkor Natsuki ezt a részt ne írogassa le, mert titok, hogy Nee~san rókácskául is ért? -pislogott a kislány a nőre.
   -Ha nem muszáj…-mosolygott rá. 

Oldalak: [1] 2 3 ... 18