Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Akimoto Kazuma

Oldalak: [1]
1
Shinigami / Akimoto Kazuma
« Dátum: 2014. Szept. 26, 18:59:09 »
Jelszó: Lila

~ Adatlap

Név: Akimoto Kazuma Beceneve: Kazu
Nem: férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: Július. 04.
Kor: 100
~ emberként: 18
~ lélekként: 82



~ Előtörténet
A nevem Akimoto Kazuma és egy tehetős családba születtem. Kiskoromban már tudták a szüleim hogy, nagyon sokra viszem az életben. Édesapám elvitt még óvodás koromba egy dojoba ahol karatézni tanultam. Egészen iskolás koromig tanultam a karatét ahol eldöntöttem, hogy áttérek a bokszra. Nem volt csak egy barátom Kurono az osztály bokszzsákja. Csak én álltam ki mellette és én védtem meg mindig. Ahogy elkezdtem bokszolni édesapám rájött, hogy nagy tehetség vagyok benne ezért mindenáron segíteni akart nekem. Nem fogadtam el apámtól már kiskoromban sem a segítséget mivel szerintem egy harcosnak saját lábán kell megállni. Telt múlt az idő és elkerültem a középiskolába ahol az iskola boksz klubjába csatlakoztam és velem együtt jött Kurono is. Igaz Kurono nem volt valami jó, de mivel a klubból mindenki tudta, hogy velem jött ezért békén hagyták és a bénázásait elnézték neki. Egyik nap edzés után elindultunk haza Kuronoval mikor az iskola bejáratánál megláttam, hogy 4 végzős srác 1 lányt körbe vettek. Kurono próbált hátra húzni, hogy ne menjek oda, de én szépen nyugodtan odasétáltam.
– Sziasztok. Megmondanátok nekem mi bajotok a hölggyel?
– Te csak törődj a magad dolgával kis taknyos.
- Ez nagyon sértő volt. Lehet, hogy a korom kevesebb a tieteknél, de szerintem okosabb vagyok.
– Rendben van bolha most már a te dolgod is. Kinyírunk utána foglalkozunk a csajjal.
A srác elmosolyodott és fordult meg, de még esélye sem volt hogy felfogja mi történt mert addigra már egy jobb horoggal a földre küldtem. A többi elővett egy-egy kést és azzal fenyegettek, hogy belém döfik.
– Mit akartok pár vasdarabbal? Ha nem tudtok eltalálni akkor semmit nem ér az egész.
Az egyik ahogy befejeztem a mondatom rám rontott és elkezdett vagdalózni én meg folyton kitértem a csapásai elől. Túlontúl lassú az ellenfelem így hát két támadás közt elkaptam a karját amiben a kés volt és kicsavartam a fegyvert a kezéből. Ahogy a kés lekoppant a földre egy gyors támadás sorozatot mértem az ellenfelem gyomrára aki összegörnyedve kiterült a földön. A másik két ellenfelem egyszerre támadtak. Itt már nem volt beszéd, mert itt könnyen vér folyhat. A régen tanult karate mozdulataimra számíthattam csak most. Az egyik támadom kezét elkaptam míg a másik támadót arcon rúgtam. Ahogy ezt a mozdulatot megtettem az az ellenfelem akinek a kezét megfogtam közben a kést átcserélte a másik kezébe így sikerült a ruhámat megvágnia. Szerencsére gyorsabb voltam így hátra tudtam ugorni. Ahogy már csak az az egy ellenfelem maradt akinek sikerült a ruhámat megvágnia elmosolyodtam. A felsőm levettem és oldalra dobtam majd a sráchoz szóltam.
– Gratulálok sikerült a ruhámat összevágnod ezért most nem kegyelmezek.
Látszott a srác szemében a félelem, de nem érdekelt. Elé ugrottam és megtérdeltem a fejét amitől megtántorodott majd gyomron rúgtam olyan erővel, hogy 2 métert hátra repült. Végig mértem az ellenfeleimet majd táskám és a felsőm után nyúltam, de azok nem voltak a földön. A lány akit megvédtem gyorsabb volt nálam és felvette.
– Köszönöm, hogy megvédtél, de sajnos a bandájuk szerintem látta mi történt.
– Még több ilyen gyenge ember?
- Nem azok erősebbek. Bocsáss meg amiért belecsöppentél.
– Ugyan ez semmiség volt. Ha erősebbek is vannak a bandájukban legalább gyakorlok.
– Még be sem mutatkoztam Miruya Nameko vagyok másodéves.
– Én Akimoto Kazuma vagyok első éves.
– Te vagy a boksz csapat legerősebbje ahogy hallottam.
-Igen Ő lenne az én meg Kurono vagyok Kazunak a legjobb barátja.
A lány csak engem bámult ügyet sem vetett Kuronora. Eltelt öt perc is, de a lány még mindig bámul és ennek hatására elpirultam kicsit. Majd a lány megszólalt mosolyogva.
– Nem kísérsz haza Kazu? Persze ha hívhatlak én is így.
- Persze nyugodtan és igen haza kísérlek. Kurono nem bánod ha ma...
– Kazu tudhatnád, hogy nem. Már egy jó pár éve nem kötekednek velem amióta barátok vagyunk nem lesz bajom.
Miruya és én elindultunk Miruya háza felé miközben jót beszélgettünk, hogy ki az iskola bohóca és ki milyen helyet foglal el a ranglétrán. Amint kiderült a sportolóknál én vagyok az első helyen ami nagyon meglepett. A nagy beszélgetésben nem is vettük észre, hogy egy rendőrkocsi robog el mellettünk. Miruya házához ment mint kiderült. Ahogy oda értünk a házhoz láttuk, hogy az ablakok be vannak törve, de semmi nem tűnt el a rendőrök szerint amin meglepődtem.
-Kazu ezt a 4 srác barátai vagy bandája csinálhatta.
– Akkor rohanok haza nehogy baj történjen.
El sem köszöntem hanem csak elkezdtem rohanni haza. Ahogy hazaértem majdnem betörtem az ajtót olyan lendülettel mentem be. A szüleim rémültem néztek rám és nem tudták mi van. Édesanyám nagyon megrémült mikor meglátta a felsőmet amit a kezemben tartottam és elkezdett sírni. Apám volt aki megszólalt.
– Mi történt fiam?
– Egy lányt védtem meg apám 4 felsőéves bandatagtól akiknél kés volt, de nem történt semmi bajom.
Édesapám felállt és megindult felém. Ahogy odaért hozzám egy pofonnal jutalmazott vakmerőségem miatt majd átölelt.
– Te idióta fiú bajod is eshetett volna. Menj fel a szobádba.
Felmentem a szobámba ahol nem tudtam nyugodni így fel-alá járkáltam majd elkezdtem edzeni. Ahogy kezdtem fáradni elmentem fürödni majd lefeküdtem aludni. Másnap az iskolában Miruya félve nézett rám és került egész nap. Nem tudtam mi lett vele, de egy biztos a banda akar valamit tőle. Utolsó órára készültem mikor egyik osztálytársam odasétált hozzám és kihívott a teremből.
-Kazuma Nem volt szép tőled hogy a Bandatagjainkat így elintézted.
– Te is benne vagy?
– Persze és jobb lenne ha te is csatlakoznál hozzánk mert a kis csaj és a szeretteidnek bajuk eshet. Mindig kell egy erős ember gondold át.
Bementünk vissza a terembe ahol Kurono már tudta mi történt. Ahogy ránéztem kérdőn ő bólintott egyet, ezzel jelezvén, hogy menjek bele mert egyedül nem tudok egy egész bandával harcolni. Iskola után már a bandából 15-en vártak rám és tudtam ha nem megyek akkor vége a játéknak számomra. Elmentünk a banda lelőhelyére ami egy lerobbant kis gyárépület volt. A főnök egy nálam 2 fejjel magasabb kigyúrt állat volt. Ránézett és elmosolyodott.
- Ez a gyerek bánt el 4 emberünkkel? Tetszik. Kedvellek és ha kedvellek akkor bent is vagy. Na Kasuma gyere vidd magaddal őt is.
A srác jött meglökött, hogy kövessem őt. Nem kérdeztem semmit csak mentem. Egy kis parkhoz mentünk ahol 2 srác beszélgetett. Ahogy megláttak minket elkezdtek futni. Kasuma jelezte, hogy kövessem az egyiket míg ő a másikat. Ahogy tudtam a srác után iramodtam, de a srác szintén gyors volt mint én, de szerencsémre nagyobb a kitartásom mint neki. Ahogy utolértem elkaptam és visszavittem a parkhoz ahol Kasuma már várt a másikkal.
- Gratulálok én is az előbb értem ide és én vagyok a leggyorsabb a bandában. Na vigyük vissza őket.
Ahogy visszaértünk a rejtekhelyre én fogtam magam és elindultam haza, hogy lefeküdjek. Otthon nem kérdeztek semmit tudták, hogy jobb ha nem szólnak semmit sem. Felmentem a szobámba leültem az ágyamra és az arcom a kezembe temettem majd kis idő után elaludtam. Nem sok életcélom maradt így csak az hogy kiderítsem miért is szálltak rá Namekora. Másnap reggel ahogy mentem a suliba Kasuma kint állt a kapuban. Odamentem hozzá hátha tudja mi volt a céljuk Namekoval.
– Üdv Kasuma.
-Szeva Kazu. Mit szeretnél?
– Hát lenne egy kérdésem.
-Nameko a főnök exe és feldobta egyszer a rendőrségen. Ezért akarta az a négy srác elvinni, de hogy megvédted így jobb volt hogy téged szoroztunk be. Igaz ezt akartad tudni jól gondolom?
– Igen ezt akartam.
Mentem be a suliba mikor Kuronot megláttam egy ellenséges banda tagjával. Tudtam, hogy itt valami baj lesz
-Kurono te hülye vagy?
– Nem nem akarom, hogy bajod essen ezért infókat szállítok a bandádról és téged megkímélnek.
Kuronot inkább otthagytam és mentem be az órára ahol felkészültem a délutáni bunyóra. Ahogy kiléptem a suliból 2 kigyúrt srác várt rám akiknél még egy tojás is okosabb volt. Megindultak felém hogy megüssenek. Én gyorsabb voltam elhajoltam majd egy jobb felütéssel akartam a közelebb álló ellenfelemet kifektetni, de nem sikerült így ő tudott megütni. Elkezdtem hátrálni és az agyam kiüríteni, hogy tisztán lássak mindent. Sikerült is kitisztítani az elmém majd az ellenfeleim támadásán átláttam. Semmien kigondolt kombináció csak értelmetlen csapkodás amitől nem tudnak jókat ütni. Egyik pillanatban a támadóm egyikét elkaptam és hason ütöttem majd fejbe térdeltem. Már csak egy ellenfelem volt aki nem ért semmit ahogy gondoltam. Ahogy elbíztam magam a srác megütött és a földre rogytam majd gyorsan felugrottam és elkezdtem a hasát sorozni, de nem volt értelme. A srác megakart ütni, de gyorsabban reagáltam és megfejeltem majd gyomron térdeltem. Kurono ekkor megjelent, de egyből el is ment én is így tettem. Minden napom így telt egészen végzős koromig amikor Kurono-t kellett volna összevernem. Kurono csak ott állt előtte nem is akart védekezni mert tudta, hogy nincs esélye. A banda vezére is eljött most kivételesen. Mindenki körbevett minket hogy Kurononak esélye se lehessen elmenekülnie. Tudtam hogyha valamit nem találok ki összeverik az egyetlen barátomat aki még akkor is törődött velem amikor belecsöppentem ebbe a csapdába. Leengedtem a kezem és a vezér felé fordultam majd megindultam felé és félúton megálltam.
– Na idefigyelj rám Sakaki itt és most elegem lett. Nem fogom megtenni.
– Ha így látod akkor egy dolog maradt csak. MIND A KETTŐT MEGÖLNI!!!
Az egész banda ránk rontott igaz én tudtam tartani magam, de a barátom nem tudta úgy. Igaz nem tudtam neki menni segíteni mert ha megindultam volna felé akkor többen jöttek volna rám. Nagy szerencsém volt hogy egy vascsövet az egyik támadómtól sikerült elvennem és azzal tudtam védekezni, de Kurono nem tudott. Ahogy Kurono felé fordultam megláttam, hogy a tekintete üres és a földre zuhan. Ahogy földet ért megláttam a hátába egy kést és a gyilkosát is megláttam aki a vezér volt. Most nem érdekelt hogy bármi bajom lehet a fegyverem eldobtam és úgy törtem előre a vezér felé. Minden felé körülöttem emberek borultak és repültek egészen Sakakiig, ahol Sakaki egy rúddal oldalba nem vágott. A támadása hirtelen jött így nem tudtam sehogy sem kivédeni és tompítani a támadást. Így a bal kezemmel az oldalamon csak jobb kézzel tudtam harcolni ami nem volt elég. Így is sikerült megütni Sakakit hogy annak a szájából vér törjön elő, de közben hátulról egy vasrúddal térdhajlatba csaptak amitől összeestem. Sakaki Kuronoból a kését kihúzta és felém indult meg vigyorogva. Addigra már lefogtak és Sakaki megszólalt.
– Küldjük őt is a barátja után a pokolba. Sajnállak barátom hogy ellenem fordultál pedig szép jövőd lehetett volna.
Minden erőmet összeszedtem és leköptem a ruháját Sakakinak aki ezt meghálálva a hátamba állította a kését. Mindenki elengedett én meg kifeküdtem a földön mint egy szőnyeg és tudtam, hogy már perceim sincsenek hátra ez már a vég nekem. Már alig láttam csak foltokat az emberek helyet mikor kiabálásokat hallottam majd pisztoly lövést. Hirtelen teljesen elsötétedett minden és nem hallottam már semmit sem.

Lélekként.

Éreztem, hogy a tüdőmet levegő tölti tele és kinyitottam a szemem. Körbenéztem és nem tudtam hol vagyok és mi történt velem. Felültem és nézelődtem egy erdőben voltam nem tudtam hol és miért. Felálltam majd elindultam ki az erdőből és ahogy kiértem egy tisztásra a ruhámon meglepődtem. Ahogy mentem tovább egy házra lettem figyelmes ahova be is kopogtam. Egy öreg néni nyitott ajtót mosolyogva.
– Tessék mondani fiatalember mi járatban erre.
– Jó napot néni. Megmondaná hol vagyok és hol tudnák pénzre szert tenni?
– A lelkek világában butus. Hát munkával mint mindenki.
– Erről a helyről nem hallottam még. Esetleg önnél nem húzhatnám meg magamat?
– Kerülj beljebb én Yonde anyó vagyok
– Én Akimoto Kazuma vagyok, de szólítson Kazunak nyugodtan.
A néni elvitt egy szobához ahol majd aludhatok és megkért, hogy segítsek neki és vágjak fát hogy vacsorát tudjon főzni. Nem kellett nekem több mentem is ki fát vágni, hogy minél hamarabb kész legyen a vacsora. Egy nagy rakás fát összevágtam amiből egy ölnyit be is vittem a házba és segítettem begyújtani a néninek és mentem vissza ki vágni tovább a fát. Egészen estig vágtam fát mikor a néni kijött, hogy kész a vacsora. Bementünk mindketten a házba és leültünk enni. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyek Yonde anyóval vásárolni hogy a vásárolt holmikat elhozzam neki. Így is volt másnap el is mentünk vásárolni és a néni megkért, hogy maradjak vele hogy segítsek neki mindenben mert ő már nem bírja úgy. Én belementem hiszen csak őt ismertem egyedül. Teltek múltak az évek és szépen lassan beilleszkedtem a kis közösségbe ahova jártunk. Egyik nap mikor haza mentünk Yonde anyóhoz fordultam kérdőn.
-Yonde néni van itthon valami étel? Mert nagyon éhes vagyok.
Yonde anyó nézett egy darabig majd kiment a konyhába és egy tál húst behozott és nézte, hogy eszem majd ahogy befejeztem felvette a köpenyét és elment a városba. Nem tudtam hova megy, de 2 órán belül 2 fekete ruhás emberrel jelent meg. Nem tudtam mi történt és felálltam a székemről és készültem a védekezésre, de Yonde anyó elmosolyodott és megszólalt.
– Fiam ők Shinigamik itt. Te is közéjük tartozhatsz csak az akadémiájukra kell járnod. Azért van itt ez a két férfi, hogy oda kísérjen.
Bólintottam és megindultam a két kísérőmmel az akadémia felé. A lépcsőnél megálltam és elkezdtem bámulni milyen hatalmas egy épület ez a hely. Majd ahogy bementünk egy irodába vezettek be ahol egy férfi várt papírokkal.
– Kérem üljön le és ezt a pár papírt kérem töltse ki legyen szíves.
– Rendben.
Ahogy kész lettem a papírokkal a férfi elkísért a szobámhoz ahol átöltöztem majd megmutatta a tantermemet. Nagyon fura volt ott az ismeretlen emberek közt bent ülni úgy hogy nem tudom miről is tanultak. A napot nehezen kibírtam majd mentem a szobámba ahol nem egyedül voltam hanem egy sráccal akit Roshynak hívtak. A sráccal hamar összebarátkoztunk és segített behozni a lemaradásomat. Sokat tanultam, de nem voltam a legjobb és tudtam, hogy én csak a harchoz értek. Ezért is gyakoroltam rengeteget a dojoban. Eltelt pár év és a Zapakutomat is megkaptam végre. A tanár mondta, hogy figyeljünk a kardunk szólítására mert máskülönben az igazi erejét nem tudjuk felszínre hozni. Próbáltam minden erőmmel arra törekedni, hogy sikerüljön meghallani a hangját, de nem ment. Roshy meg én így sokkal többet jártunk le edzeni egymással, hogy fejlődjünk. Én a harcban segítettem neki míg ő a Technikákban. Már nagyon jól bántunk a karddal mikor végzősök lettünk. Vizsga közeledtével elvittek minket vadászni az emberek világába ahol én jól éreztem magam mert végre nem csak ugyan azokkal az ellenfelekkel találkozok hanem másokkal is. Fűtött a harc vágya így nem vettem észre, hogy elszakadtam a többiektől. Elkezdtem rohanni és keresni a társaimat merre lehetnek mikor hangos sikításokra lettem figyelmes az egyik irányból. Majd elkezdtem arra sietni ahogy odaértem láttam ahogy a társaimat a lidércek beszorították egy házhoz és már párat meg is öltek. A kardom kihúztam a hüvelyéből és hangos kiabálással a lidérceknek rontottam. Roshy észrevette, hogy én érkezem ezért ő is felbátorodott és ő is támadásba lendült. Ahogy tudtuk vertük vissza a lidérceket, hogy megmeneküljünk, de így is akadt olyan társunk akinek földbegyökerezett a lába.
– Gyerünk bolondok mozgás gyertek segítsetek nekünk. Nem bírunk minddel, de ha jöttök győzhetünk.
Egy lány termet mellettem aki a lidérc fejét vette célba és sikerült megölnie. Ekkor a többi társam is rohant segíteni nekünk hogy minél hamarabb el tudjunk menekülni. Egy hatalmas Lidérc termet előttem aki megállított a támadásomban. Egy csapásától elrepültem és egy fánál találtam magam méterekre a társaimtól. Ahogy a fáról leugrottam éreztem, hogy a lábam nem tökéletes mert a Holló támadásánál megsérülhetett. Nem érdekelt tudtam hogyha nem sietek akkor a társaim meghalhatnak. Elindultam a harctérre, de hirtelen egy hangot hallottam meg.
– Szólíts a nevemen.
– De ki vagy és mit akarsz?
– A nevem Akuma Haundo
-Akuma Haundo?
Ekkor a kardom elkezdett fényleni és megváltozott. Ekkor fogtam fel hogy a zanpakutom Shikaia-t tudom már használni. Nem törődtem már a sérülésemmel csak rohantam a harcba vissza hogy segítsek a többieknek. A célpontom az a nagy Hollow volt aki eldobott a többiektől. Első csapásomra sikerült ketté vágnom így mentem a következő lidércre, hogy sikerüljön a győzelem. Azt sikerült megsebeznem, de Roshy végzett vele. Körbenéztem és egy másik nagy lidércet szemeltem ki aki éppen az egyik sérült társamat akarta felfalni. Ahogy odaugrottam megvágtam a lábát és egyre lassabban jött tovább a lidérc. Ekkor kezdtem sejteni, hogy a Zanpakutomnak milyen képessége van. Felugrottam és ezt az ellenségemet is keresztbe vágtam. Ahogy körbenéztem láttam, hogy már a lidércek eltűntek és tudtam, hogy nagy veszteséggel, de győzni tudtunk. A lelkek átjárója megnyílt és az egyik tanárunk rohant át rajta. Csodálkozva nézte, hogy nem veszett mindenki oda és sikerült a lidérceket legyőznünk. Mindannyian visszamentünk a lelkek városába és elmentünk a szobánkba mindannyian. Nehezen tudtam elaludni mert arra gondoltam, hogy menyi társunk veszett oda a harcban és ekkor megfogadtam, hogy minden erőmmel harcolni fogok a társaimért. Bármi áron megvédem őket és ahogy ezt átgondoltam el is aludtam. Másnap reggel már elkezdődött az igazi vizsga. Először Kidouval kezdtünk ami nekem soha nem nagyon ment, de sikerült nagy nehezen. Majd a párbajok következtek ami számomra már egy felüdüléssel ért fel. Tudtam, hogy nem valami gyenge ellenfelet fogok kapni mert a harcokhoz jól értettem. A legerősebb társunk lett az ellenfelem akivel megkellet küzdenem. Ahogy elővettem a zanpakutom az ellenfelem is elővette és már a shikai alakjában pompázott a kardja. Tudtam, hogy itt gyorsnak kell lennem mert a srác Rin nagyon erős és a zanpakutoja is előnyére válik. Nem érdekelt semmi mert tudtam, hogy ha elég gyors és okos vagyok akkor nincs félni valóm. Rin a gong után már támadt is én meg védekeztem. Az ellenfelem olyan hatalmas erővel és elsöprő támadással rontott rám hogy csak a védekezés maradt. Ahogy a falhoz szorított ott lehajoltam és állon fejeltem Rint. Az megtántorodott és most rajtam volt a sor. Nem tétováztam a shikaimat használtam. A kardom pengéje elkezdett izzani és az ellenfelem re támadtam aki elég gyors volt és sikerült kivédeni-e a támadásom, de utána a következő támadásom is indítottam ami után sorozatosan csak támadtam. Láttam, hogy Rin fáradni kezdett majd az egyik támadásomnál a fegyverem alap helyzetbe engedtem és az ellenfelem nyakánál a pengét megállítottam ezzel jelezvén hogy nyertem. Következő vizsga a pusztakezes harc volt ami szintén a kedvencem volt. Mindenki nagyon jól tudta, hogy tudom én is a dolgom. Az ellenfelem Roshy lett ami nem is olyan meglepő, mert az edzésem miatt szépen erősödött velem. Ahogy rám támadott egy egyszerű dobással hárítottam, de Roshy talpra érkezett. Én egy rúgással kísérleteztem ami majdnem talált, de erre Roshy egy dupla tenyeres támadással akart válaszolni ami elől elugrottam és így sikerült oldalba ütnöm. Roshy meglepődött és elmosolyodott így tudta nem félvállról veszem ezt a küzdelmet. Roshy megrúgott majd egy ütéssel kínált meg ami után én egy lábsöpréssel és egy lecsapással feleltem. A lecsapásom nem járt sikerrel így Roshy ellentámadásba lendült aminek az volt a hibája, hogy a felsőtestét szabadon hagyta így egy ütés sorozattal sikerült megállítani és így a földre rogyott. A vizsgám ezzel az utolsó mérkőzéssel sikeresen zárult. Most már Shinigami lettem és tudtam a jóért fogok harcolni és az emberekért. Elmentem a szobámba összepakolni teljesen és vártam a beosztásomat, hogy melyik osztagba kerülök.



~ Zanpakuto

Neve: Akuma Haundo: Démoni Véreb
Fajtája: tűz
Shikai parancsa: Tia Akuma Haundo!- Tépj Démoni Véreb
Shikai kinézete: A markolata kicsit megnyúlik és a pengéken apró bemetszések jelennek meg és a penge izzik. Maga a markolat ezüst fekete lesz.
Képesség : Akuma Hono- Démoni láng
 A penge vörösen izzik és egy mély vágással nagy égési sérülést képes okozni, de egy kisebb sebzéssel csak egészen gyenge égést produkál. Ha megsérülök és nyílt sebem van akkor ezzel a képességgel állítom el a vérzést. Ha egy ruhához rakom oda hosszabb ideig az fél percen belül már is porrá ég.




~ Kinézet

197cm magas és igazán izmos testű. Hosszú lila haja és barna szeme van. Az egyenruhája ujjatlan és a nyaka hosszított. Az Emberek közt Kék középiskolás felsőt hord alatta meg egy fehér pólót visel.


~ Jellem

Imádja a küzdelmet, de tudja, hogy hol kell visszavonulni és onnan nem tovább. A barátai és szeretteiért bármire képes. Még az elveit is feladja, hogy megvédje őket. Nagyon bátor és olyannyira makacs is. A kiegyenlítetlen küzdelmek ellen van és nem képes tétlenül nézni. Barátkozó típus, de van mikor bedepizik és olyankor olvas.


~ Szeret-nem szeret

+ Olvasni
 + Harcolni
 + Család
 + Sör
 + Bulik
+Ételek
 
 - Értetlen emberek
 - Ha nem hagyják békén
 - Értelmetlen harcok
-Gyenge emberek

~ Felszerelés(ek)
Zanpakutoja mindig nála van. Van nála mindig egy könyv ha megunja magát akkor olvasson. Ha hosszabb küldetésre megy visz magával egy sört mindig.

Oldalak: [1]