Üzenetek megjelenítése

Ez a szekció lehetővé teszi a felhasználó által írt összes hozzászólás megtekintését. Vedd figyelembe, hogy csak azokba a fórumokba írt hozzászólásokat látod, amelyekhez hozzáférésed van.


Üzenetek - Hoshi Ryohei

Oldalak: [1] 2 3 ... 26
1
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Okt. 11, 23:02:58 »
Ahogy megjelentek a kezeibe a fegyverek, döntöttem úgy, hogy ez vészhelyzet. És kaptam el a szabad kezemmel Hida vállát, hogy anyagtalanítsam, meg rántsam magam fele kicsit. Járt a szája a kiscsajnak, holott még baromira nem látott mindent. Nem szavakkal dörgöltem az arcába. Még sosem eresztettem ennyire hirtelen el magamból a nagymacskát. Egy villanás volt csak, hogy felvettem a harcos formám. Egy villanásba sűrítve az élet minden gyönyöre és gyötrelme. Ez jött a rendes macska alak után a legtermészetesebben. És most erre is volt szükségem. Még átalakulás közben lendültem a csaj felé. Genie menet közben mondta az adatokat. Láttam magam is, nem kellett zseninek lenni hozzá… legfeljebb egy leheletnyit. Ahogy elé lendültem, kaptam el a vállát. A bibi ezzel csak az volt, legalábbis az ő részéről, hogy a rei blokkoló kesztyű volt a mancsomon. Bele szúrtam az egész koncentrátumot.  Na most legyen nagy a szája! Éreztem korábban is az energiáját, és akarta a hóhér, itt a mi oldalunkról dőljenek ki, csak mert itt hentes üzemmódba kapcsolt a csaj. Amúgy is, láttam, hogy Kiddo se volt jó bőrbe! De a többi lány se ilyen bánásmódott szokott, úgy sejtettem.  Inkább morogtam, mint mondtam, ahogy tartottam a kicsi hirig bigét, ne tudjon mozdulni. Azért egy majd négyszáz kilós szibériai tigrist, még ha részben emberi is volt a felépítésem, és két lábon álltam, nem volt könnyű mozdítani. És értettem hozzá, hogy fogjam úgy le, igazából mozdulni se tudjon.
   -Tudnék most egy kis sortüzet értékelni! -morrantam, tartva a bigét, hogy ne menekülhessen.  Valahogy már nem tudtam értékelni a színpadias fellépését. Viszont egy valamire jó volt mindenképpen az alkotása. A macska már jó ideje ki akart szabadulni, és most elememben éreztem magam, hogy megkapta (részben) amit akart, lényemnek ez az oldala is.  Reméltem, engem azért nem lyuggatnak ki a drágáim. Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy a hirig bigét tökéletesen tarthassam, de én azért ne legyek tűzvonalba! Hopi még a végén itt hátsón rúg, cafatosan érek haza!   


(click to show/hide)

2
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Szept. 29, 22:22:42 »
Egyfelől kellemetlen volt visszapottyanni a realitásba, miszerint Tűzokádó Sárkányok Legkisebbike nincs itt a környékemen, macska énem élvezte volna a közelségét, másfelől hálás voltam neki, hogy nem volt a veszélyzónába! Tisztába voltam vele, hogy meg tudja védeni magát, ettől függetlenül erős késztetés fogott mindig el, hogy óvjam a veszélytől, és ki vagyok én, hogy a nálam jóval ősibb ösztönöknek ellent mondjak? Nem különösebben hatott meg az újabb, érzékelhetően ellenfél megérkezése sem már. Elérték nálam a teljes közönyt. Unottan pillantottam rá a jövevényre. Éreztem a fenyegetést belőle, de könyörgöm. Alakváltókat és hadisteneket ismertem fiatalkorom óta. Félistenek és istenek között forgolódtam. Nem volt szokásom megijedni mások vérszomjától. Hozzá vagyok szoktatva az ilyen fajta nyomáshoz. Nem jeleltem a többieknek, mert ki tudja, honnan szalajtották a frissibe nyakunkba pottyantott hirig bigét, még értheti is. Helyette nemes egyszerűséggel, és külsőleg érzékelhetetlen mozdulatokkal tereltem picit egy kupacba a népet. Szükség esetén megvédhessem valamennyiüket egyszerre, ha anyagtalanításra kerülne sor, vagy bármi más, általam ismert képességem be kéne vetnem. A bige szövegelése hidegen hagyott. Tökéletes alkalom volt, hogy suttogva kérjem meg a népet, ha vészhelyzet készül, érjenek egymáshoz valamilyen módon.  Addig is nemes egyszerűséggel céloztam rá a stukkerral. Bár Buddy türelmetlenebb volt, ahogy elhallgatott, lőt. Bár becsületére szóljon, azért jelzett előtte nekem.  Tökéletes fejlövés, ahogy azt a szőkétől el is vártam!


3
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Szept. 16, 16:06:00 »
Felvontam a szemöldököm Genie mondandójára. Totálisan alá támasztotta az őrült tudós elméletemet. Ettől függetlenül sóhajtottam egyet. És csodálkozunk, hogy az én időmben ott tartott a Föld, ahol. Valahogy egyre kevésbé lepett meg, ha ilyen fószerkák rohangáltak szabadon ebben az időben! „Találunk egy tömegpusztító vírust, az a legjobb ötlet, ha zsebre tesszük, mert jó lesz az még valamire.” Idióták! 
Uralkodnom kellett magamon, ne morogjak hangosan. Nem tudtam mi volt ez a valami, ami épp felénk caplatott, és hova is lettek a feltartására kirendeltek, de bűzölgött az ismeretlen messziről. Nem mintha ne szoktam volna már hozzá a terrorhoz. Egy alvilági isten leszármazottja, na meg Masaki nevelt fiaként. Azért apa is oda tudott pörkölni, ha vérszomjeregetésről volt szó, nem is kicsit. Mellette ez a mostani alak már nem okozott túl nagy pánikot nálam.
   -Ahogy nézem, bejelentkezett egy látogató… -mormoltam, de még elég hangosan, hogy a többiek is hallhassák. Bár biztos voltam benne, hogy mindenki érzékelte.  Megveregettem a lány hátát, miután végeztünk a műtéttel. Közben bűvészeket megszégyenítő ügyességgel szabadítottam meg a plusz kolonctól. Mire a következő szobába értünk, már teljesen rezignált pofával hallgattam a feladatot. Valahogy úgy éreztem, hogy ez érzelmi hadviselés akart lenni, ami tény és való, ha egyszerű civil lettem volna, főleg ha olyan lelkiismeretes, mint mondjuk Anci, még működőképes is lett volna, de engem kicsit más formára szabott az élet. Végig néztem az önjelölteket. Arra pillantottam csak fel, hogy kiderült, Buddy~val megint egy rugóra járt az agyunk. De értelmes véleménynyilvánítás helyett, csak egy kínos horkantás-nevetés közötti beazonosíthatatlan hangra futotta.
   -Azt ne mond, neked pia se kell hozzá! -cümmentettem bunkó parasztként. -A magánál levőre szavazok én is. -szívem szerint ezzel le is zártam volna a szavazást. A többieknek, úgy számoltam, több lelkiismeretük volt, mint nekem, amit nem kellett volna leterhelni egy elmebeteg miatt.  -Ha bármivel próbálkozna, meg vannak a módszereink, hogy lebeszéljük a hülyeségekről, őt még talán le lehet. -nyilvánvalóan, bármivel is próbálkozna, ismertem már Hidari~t annyira, hogy tudjam, fejbe lőné, míg én kitépem a szívét. 
A következő szobánál már az én ingerküszöböm is átlépte az a szerencsétlen. Az biztos, a  kezeim közé kapom, elérem, bocsánatot kérjen minden nyúltól,amiért bemocskolni merészelte a nevüket. Valahogy Nitro Mókus óta erre még hárklisabb voltam. Unott fejjel néztem végig a babákon. Az egyik egy lyukra mutogatott, amibe egy hetest írtak. A hetes ablakot törtem be a kulcsért.  A következő bábú  a háromat és a négyet csillagozta, ami a legjobb tudásom szerint is ebben a korban a szorzás akart lenni, így a következő célpontom a 12~es üveg volt. A tükrös bábú a 62~őt népszerűsítette, ami fordítva 26~ot adott, hát az az ablak is áldozatul esett. Végül pedig a kétségbe esett bábú, az elmebeteg tudós pszichéjét követve a nullával ellátott üvegre mondta ki a törési ítéletet.  A kulcsokkal, mivel közben pörgött az óra, már a lányoknak adtam, zárkálják ki velük, amit kell. Ahogy beléptünk a következő terembe, már újfent elővett a paranoid énem. Az kéne még csak, úgy bele legyen a lányokba bármi úgy fecskendezve, nem vizsgáljuk meg a tartalmát. Genie~vel szkenneltettem a szérumokat, na meg a lányokat is korábban. Összevetettük a kapott eredményeket, ami szerint két szérum volt, ami nem ártott volna nekik.
   -Azt a kettőt a két lánynak! - böktem rá a nevezetes darabokra. Lementettem minden adatot, amit menet közbe beszereztem. Ha mást nem, majd ükapusnak továbbítom, miféle új játékszert találtak a tudósok.
A talált infókat csak szó nélkül raktáraztam el. A legtöbben már amúgy se gazdagították az élők sorát.
Ámbár Hidari igen csak ismerős  dolgokkal kezdett dobálózni az infók után. Felsóhajtottam egyet.
   -Ha itt lenne, hidd el, arról tudnék! És a csavarkulcs tuti befutó az ő kezébe. Megnézném, hogy csépeli vele! -referáltam természetesen Kisfarkasra, ha már felhozta. Igaz az én cigimet szokta elkobozni Hopper, nem szivart szív, de ennyi igazán belefért, ábrándosan felsóhajtsak emlegetésére.


4
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Szept. 08, 12:11:47 »
Kiddo szövegelésére sóhajtva néztem rá Hida~ra. A gyereknek még rengeteget kellett tanulnia, ha túl akar élni. Kezdve rögtön azzal, hogy ritka nagy kincs, valaki a tűzbe mászik az ember seggéért, csak hogy kimentse, és az ilyeneket baszottul meg kell becsülni! A kölköt elnézve kezdtem újfent igen csak értékelni, hogy Masaki annak idején ezt a fejünkbe verte. De jelen esetben átadtam a nevelési stafétát Buddy~nak, nekem ugyanis nem túl szép eszközeim voltak csak hozzá.
Arra már végképp kezdett felforrni az agyvizem, meg a plafonon tótágast járni a vérnyomásom, kiderült megmérgezték a csórikat. Nekünk bomba, nekik méreg… morogtam kivehetetlen káromlásokat az orrom alatt. A robicsaj kiselőadása se javított fikarcnyit sem a kedélyállapotomon. Éreztem, hogy kezdek igen csak pengeélen táncolni. Megbökdöstem Buddy vállát.
   -Ha Genie szól, hogy lépjetek olajra, akkor húzzatok el, és vissza se nézzetek! -jeleltem neki, biztos ami biztos alapon. Ha véletlen bekattanok, ne őket tépjem szét elsőnek.  -Akkor utánatok megyek, szóval ne várjatok meg! – A tiltakozására morcosan prüsszentettem egyet. Ha megvadulok, rosszabb vagyok, mint a szörnyik, amik ellen eddig voltunk!
Genie halk hangjára bólintottam egyet. Belepitiszkáltak a robi bige agyába. Nem voltam ilyen téren elnéző, és nem érdekelt, hogy pontosan mit. Eddig se volt levéve a potenciális fenyegetések listájáról. Nem reagáltam arra sem semmit, hogy lelépett tőlünk.
   -Mizuki, bírod még Aoi~t, vagy vegyem picit át? -kérdeztem inkább tőle csendesen. Már így is túl teljesített, főleg civilhez képest. Ahogy átadta a lányt, óvatosan vettem a hátamra. Oda se fordítottam a fejem, amikor a tévéből pofázó gyíkarc rólam kezdett el hadoválni. Ismertem én ezt a hozzáállást, nagyon is jól. Élve boncolás? Kössz, volt már benne részem, ki tudom hagyni. Egy arcizmom sem rezdült, helyette a terepet térképeztem inkább fel. Az ügynökség még annál is kóklerebb, mint hittem, ha a csórikát nem kényszerzubbonyba tartotta. Ha már voltak olyan idióták, hogy minden jel szerint összeálltak vele.  Némán raktároztam az elhintett infó morzsákat. Katedrális kisasszony se különösebben tett boldogabbá. Még nem felejtettem el neki sem, hogy is indultunk. A kiosztott feladatra elkezdett egy ér lüktetni a homlokomon. A fene essen a morbid szarjankó valagukba!  Ráadásul létfontosságú szervhez pakolta a seggfej azt a kulcsot. Hogy cseszné meg. Baromira nem akartam gyereket élve boncolni. Élve, és érzéstelenítő nélkül. Meg a nagy fittyfenét! Óvatosan letettem Aoi~t az egyik viszonylag tisztább székszerűségre.
   -Tenro, Mizuki, figyeljétek az ajtót. Ayame, te gyere. -az arcom kifürkészhetetlen volt. -Mindenek előtt megvizsgállak. Ne aggódj, semmi fájdalommal nem fog járni! -jelen pillanatban csak a szavam volt, azért reméltem, hogy nem fogja megnehezíteni a dolgokat.  Genie, már ismert annyira, hogy tudja mire gondolok. Hida~n is láttam, hogy hasonló dolgokon járt az esze. Egy 4D-s hologrammal vontam körbe magunkat. Ezt a technológiát, hiába játszott shini eszközökkel Bunny, még ő se törhette fel, se gépekkel, se saját maga. Főleg nem videóadás közben.  Azért ez tiszta jövőből jött technológia volt, és egy olyan dimenzióval játszott, amit még feltérképezni sem sikerült ebben a korban, nem hogy használni. A hologram védelme alatt beszkenneltem a kulcsot, és Genievel közösen kiadtam a nanobotoknak, hogy másolják le a mintáját. Kulcsmásolás, pro level. Az ujjamból gyártottam tökéletes másolatot. Ami egyelőre ráadásképp még nem is látszódott. Közben a kameráknak úgy tűnt, hogy épp ténylegesen megműtöm a lányt. Hang, látvány, tökéletes volt az összhatás. A látvány vért feltakarítottam, miután a hologram énem összevarrta a nem létező sebet. Majd megsemmisítette a véres ruhákat, eszközöket. Hida kérdésére körbe kémleltük a lányommal a termet, és az egész pályát.
   -Nincs jármű a környéken sajnos. -jelentette a lány. A vonal levédésére irányuló kérésére sóhajtottam egyet.
 -Ha megpróbálom, kiég az egész rendszer. Túlságosan kezdetleges… vagyis nem ebben a korban, de hozzám képest az. Ehhez a korhoz jól le van védve, felfeszíthetem, de rám nincs felkészítve. - elhúztam a szám.



5
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Szept. 02, 11:24:29 »
Hidari kérdésére Genie válaszolt. Természetesen a fülesén keresztül, és csak mi ketten hallottuk. Ha akcióról volt szó, nem volt szégyenlős a lányom. Négy életjelet érzékelt. Három ezek közül állt, a negyedik, a szaga alapján egy igen csak rusnya alien. Elgondolkodtam, hogy vajon ükapámnak mennyire lenne gusztusa elfogyasztani ezeket a lényeket. Naná, hogy a kaja billentett ki ezekből a gondolatokból. Sóhajtva szusszantam, hogy a zaba Buddy~t is helyre rántotta. Családi vonásnak is gondolhattam volna, de azért csak óvatosan! Finoman haladni, kis lépésekkel, mert ha összetöri itt nekem a lányom programkód szívecskéjét, azt én is nehezen dolgoznám fel a hús vér szívecskémmel! De nagyon előreszaladtam itt a gondolattal, szóval szusszantam egyet, meg bölcsen hallgattam minden családos ötletről, helyette bólintottam az unikornis rétről frissen hozzánk visszatérő őrmester beosztására. Naná, semmi kifogásom nem volt az ellen, már megszokta szíven szőke csücske, hogy tanker fokozatban vagyok a leghatékonyabb. A korábban bezsebelt stukkert kibiztosítva haladtam. A vér fémes szaga, na meg a lények penetráns bűze igen csak erősen betöltötte az érzékeny orromat. Akaratlanul is fintorra rándult a pofám. Na meg jeleltem a helyzetet le Hida~nak, hogy itt császkál egy ocsmányság, egyelőre távolodó üzembe. Az ótvar bűz ellenére is sunyi vigyorba rándult a pofám a válasza láttán. Bár nem sokáig tartott a csendes békességem, ugyanis ahogy közeledtünk, egy rémesen ripacsos hang cseszte a fülemet. Arra már csak sóhajtottam, hogy még a pilács is elment. Macska volnék, mi a sötétben vadásztunk a legjobban. Bár tény, arra igen csak egyetértőnk bólintottam, hogy Hida a lányoknak azért adott egy kis derengést. A hátulról jövő fegyverhangra csak rezignált pofával néztem a társam képébe. Etna emlegetésére megforgattam a szemeimet. Szó nélkül soroltam a védelmi pozícióba.
   -Védekező állást felvenni. Jön még egy meglepetés! Mizuki, Tenro, figyeljetek egymásra, meg Aoi~ra. Van rá esély, picit nekem is mozgósítanom kell magam! -a menet közbe beszerzett C4~em még nem akartam elhasználni. Mármint itt akartam mindenképp hasznosítani, de még nem. Esélyt láttam rá, Bunny hozzájuk tartozott eredetileg. Nekik dolgozott, csak nem viselte jól a pórázt, amit rá pakoltak. Innen a sok belsős infó. A lények létrehozása, jó kérdés, hogy projekt volt, vagy önszorgalom. Amennyi volt, egyáltalán nem zártam ki a félre sikerült projekt elméletét. Nem tetszett ez a paranoid lelkemnek. Nagyon nem! Shinigami technológia, quincy technológia, mindezek keverve. Ez pedig nem vetett  jó fényt az amúgy se túl rózsás megítélésükben a csapatnak. Ha kiderül, itt csuhás népek kavarják a szart, nem kicsi felfordulásra lehet számolni. Apa egészen biztos, hogy a tettek mezejére lépne. Nagynénit inkább már ne is említsük. Minden esetre nem akartam itt hagyni a lányokat, míg nem volt erősítés. Addig csak halk morgással figyeltem, merre, és mit reagál a közeledő húscafat. Hida közben elrendezte a benti dolgokat. Nem kellett félteni az őrmestert, hát nem is tettem. A stöpszli méregzsákra pillantottam helyette, amikor végre elindultak.
   -They are with us. Deal with it! -néztem az igen csak morgolódó lányra. Fogadja el, eddig is velünk volt Tenro, ezután is velünk marad.  Meg pillantottam Hida~ra, vesse már be Apai bájait, és nyugtassa le kellő szintre a mini hirig bigét! Addig is, én a hozzánk érő rusnyaságra koncentráltam.
   -Átadom a lányokat, vigyázz rájuk! -szisszentem oda a csapat egyetlen Elf tagjának, ahogy a bal oldali szellőző elé léptem. Nem vártam meg, hogy kibújjon a mocsok. Még a szellőzőbe nyúltam anyagtalanítva a macsom, és onnan a padlóba rántottam a lényt, majd a padlóból a falba vissza fel. Közben módszeresen trancsíroztam a lény darabkáit bele a betonba, hol anyagtalanítva, hol anyagosítva a piszkot. Szervesen beleépítettem a falba, miközben a lányok ebből semmit nem láthattak, ügyeltem rá, ne legyenek rémálmaik. Legalábbis ne miattam.
   -Ez egy darabig nyugiba lesz! -egyenesedtem fel a dolgom végeztével -Genie, útvonalat kérek ki innen! -néztem a térképünkre -Ha netalán van központi mag, amit fel lehet robbantani, hogy megsemmisüljön ez a kóceráj, az is jöhet! -ismerte már a piromán hajlamaim.



6
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Aug. 25, 11:26:32 »
Ott volt bennem az inger, rápottyantsam azt a vackot. Aztán tűnjön el alóla, ha olyanja van. Végül az mentette meg, hogy a fegyver nála volt. És Hida nem bocsátaná meg nekem, ha azt a mesterlövész stukkert tönkre cseszném. A fenébe, tekintettel voltam Hida~ra, meg az ízlésére, ha már szerelmetes lett, ez a szerelmének a forgatóját is megmentette, Keselyű kisasszony nagy mázlijára. A nem létező bajszom alatt morogva hagytam, hogy kikászálódjon egyben, fegyverestől a cucc alól. Nem kommentáltam az eseményeket. Nyilvánvaló volt, hogy Keselyű túl sokat tudott. És hiába próbált itt kábítani, hogy megfigyelés nyomán, az eddig mutatott agyi képességei mellett, ezt koránt sem hittem el. Ettől függetlenül haladni akartam. Támogattam a csapatunk egyszem elf tagját inkább. Ahogy kinyílt az ajtó, még egy kitérőt meg akartam ejteni. Némán jeleltem le Buddynak, hogy egy kis szuvenírt gyűjtök, és már itt is vagyok. Addig a lányokat kértem meg, hogy vegyék át a helyem. Majd elindultam visszaszerezni a vérünket. Óvatosan néztem körbe. Robbanó szerkezet, bingó. Máris anyagtalanítva kiszereltem, és elpakoltam. Ugyebár egyeseknek a szerencse húszasuk van, vagy szerencse tolluk, én megelégedtem a szerencse C4-essel is. Piromán lelkemnek jót tett már maga a tudat is, hogy ott voltak. A gyújtószerkezetet hasonlóképp eltűntettem a zsebeim egyik titkos részébe. Végül kianyagtalanítottam a vérünket. Azért Buddy~nak se átlagos vére volt, ahogy nekem sem!* Gondosan megsemmisítettem molekuláris szintem mind a két vérmintát. Csak ne használja senki fel őket! Ez az egész művelet nem tartott tovább egy-két percnél, utána már siettem is a többiek után, és vettem vissza a szőke támogatását. Még pont tanúja lehettem a hirig bige alkotásának. Beránduló szemöldökkel másztam a lányok elé, hogy ha lődözni akar a hibbantja, akkor ne őket találja el. Meg néztem végig, mit vághatok hozzá. Mondjuk a kapu, amin keresztül jöttünk, egész szimpatikusnak tűnt. Erre a Dögevő madarak legnagyobbika pár szóval elintézte a helyzetet. Lemondóan rándult be a szemöldököm, pedig már épp rajta voltam, hogy feltörjem a leányzó rendszerét. Nem mintha ettől a jövőben elzárkóznék.
Erre az a hülye idióta bejelentette, hogy milyen jó elterelés voltunk. Vajon ezzel próbált minket felbosszantani? Vagy tényleg azt hitte, hogy nem tudtuk ezt már a kezdetek óta? Amikor és ahogy ida rángattak minket, meg mindenféle bombákat, meg nyavalyát kilátásba helyeztek, nyilvánvaló lett mindenkinek, hogy minket csak meghalni akarnak beküldeni.  Most meg olyan büszkén kijelentette, mintha tapsra várt volna érte. Na erről beszéltem, hogy az agyi képességeiről mi a véleményem! Még a lányok, akik pedig nem katonák, ők is levágták, hogy mi a szitu, az első nyálverésénél!  A szónoklata végére csak fapofával néztem látszólag a semmibe. Erre megint a csoportokkal jöttek itt nekem. Ez valami sajátságos fétisük volt? Nem akartam rájönni.
   -Amondó vagyok, hogy hagyjuk a fenébe a csoportokat! -a társaimnak mondtam, nem nekik.  Ők pont nem érdekeltek, sem a véleményük. -Engem személy szerint ez a Bunny nevű baromira nem érdekel. Kiddo~ért jöttünk! Amúgy is, ha már annyira minden biztosítva van, meg körbe vették a lepratelepet, akkor mi a francért kéne itt még a nyálunkat verni, meg elszakadni egymástól? -arról nem is beszélve, hogy az bizalmat követelt volna. Bárminéműt… márpedig az nem akadt nálam. Ahogy néztem, Keselyűcskében sem. Jött velünk, mint a díszpintyek egyike. Szemrebbenés nélkül néztem végig az elénk táruló látványon. A meghatónak szánt jelent sem érdekelt. Kiddo~t kerestem.  Nem volt jelen.
   -Hida, merre ment a kölök, mit sejtesz? -kérdeztem tőle, már szinte morogva. nagyon mentem volna innen. Arra már nem reagáltam, hogy ott akart maradni a rokonával. -Vidd ki innen minél hamarabb, ne traumatizálódjon még jobban, ha nem muszáj! -mormoltam azért oda neki. A mi lányainkat is csendesen mértem fel, mennyire készültek ki a látottaktól.
   ~Van gránát még nálad? Nekem van C4-em ~jeleltem közbe Hida~nak. Készülni kezdtem a végjátékra.

*mesélővel egyeztetve


7
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Aug. 14, 00:09:00 »
Bólintottam egyet Tenro válaszára.
   -Az is elég lesz Princess! Bármit érzel, szólj nekünk, rendben? -kérdeztem mormogva.
Keselyű kisasszony hangjára már a szememet sem forgattam meg. A kislányom ugyanis megelőzte őt. Gondolatban dicsértem meg a lánykámat, meg kértem meg, hogy ami netalán nekem elkerülné a figyelmemet, ő azért derítse fel a terepet előttünk.  Sóhajtva pillantottam Hida felé. Dögevő asszonyság delíriumos ábrándjáról, amivel azt haluzta be, hogy az ő parancsára tennénk bármit, már nem is reagáltam. Egyszerűen, nem vettem róla tudomást. Továbbra sem voltam abban biztos, hogy nem játszik a gyógyós kezére. Vagyis nem bíztam meg benne egy jottányit sem.
   -Tegyük be a biztosítékokat… -sóhajtottam egyet. Vajon mi lenne, ha felrobbantanám az egész kócerájt? A lények, Bunny, mindenki ide halna, minket kivéve természetesen. A dögök a robbanástól DNS~ükre olvadnának, az itt állomásozó rosszfiúk úgy szintén. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a nyulak nevét jogtalanul elorozó egyén, nincs is itt a környéken. Csak a távolból szórakozik egy jót rajtunk. Vajon visszakövethető a jel, amin keresztül adja nekünk az utasításokat? Érdekes kérdés volt, és egy próbát mindenképp megért. Egy apró, kis kémprogramot izzítottam, hogy ha lesz újabb adás, mindenképp szegődjön a jel nyomába.  -Lányok, ezt a nemes feladatot rátok bíznám, hogy tegyétek a biztosítékokat oda, ahova kell. Nem lehet eltéveszteni! Mi meg addig az Elfek Legjobbikával vigyázunk rátok, rendben? - sunnyogtam oda Buddy~hoz. -Életem Napsugaras Legolasa! Nem volna felesben egy csodácskád, hogy én is tudjam lődözni is a netalán erre tévedő rosszaarcokat? Igénylem én az intimitást harcban, de a hölgyekre való tekintettel… - tártam szét esetlenül a kezeimet.  Nem kellett benne csalódnom, volt még neki szerény személyem számára is egy szépsége! Vagyis a távolsági harc is biztosítva lett a számomra is! Ment ez nekünk, mint az egyszer egy!  Nem szándékoztam további, általam feleslegesnek ítélt köröket futni ezen a pályán, hogy holmi létező, de fantom ellenfeleket kergessek. Úgy tűnt, hogy Hudini kisasszonynak se esett baja. Stabilak voltak az életjelei. Vagyis nem szándékozott megölni bennünket, bármi is volt ez.  Persze meggyőzhető voltam, ha valaki mindenképp még itt akart vadászni, de magamtól nem szándékoztam maradni.
Ahogy a következő pályára értünk, jött az újabb szeretet csomag. Naná, hogy ráeresztettem a csak nekik készített kis szeretetcsomagom, a kis kémprogram képében. Az eredmény nem lepett meg. A diliházból jött az adás. Komolyan még egy ilyen zakkant bagázst. És még anno Hida kérdezte, hogy mitől tartott az én időmben ott az emberiség, ahol. Hát ilyen hibbant alakok mellett, mint ez a maszkos, magát főgonosznak, vagy épp világmegváltónak hívő nárcisztikus idióta…
   -Továbbra sem akarom, hogy szétváljunk. Három feladat, meg tudjuk oldani időben! Nem tudni, hány olyan szörny rohangál ezen a pályán, minél jobban szétválunk, annál sebezhetőbbek vagyunk a feladatok teljesítése közben! - Három feladat volt. A lányoktól nyilván nem kérhettem, hogy emelgessenek. Buddy sem volt már olyan jó bőrben. -Az erő próbáját vállalom! -roppantottam ki a nyakam. Azt mondják, hogy egy tigris egy ütéssel be tudja törni egy grizzly koponyáját. És csak úgy mondom, tigris volnék.  Tartottam, míg a többiek kiokoskodták a megfejtését a találós kérdésnek.  Utána is csak szép óvatosan engedtem le. A tűkkel szabdalt pályánál próbáltam én szépen lebeszélni a mi Szent Terézünket, de csak magára vállalta a feladatot. Hida meg, naná, hogy vérezgetni akart. Azt már még se hagyhattam, hogy a saját esze után csinálja! Képes lenne egymaga leadni az egész négy litert. Helyette kobakon pöccintettem, és leültem mellé második véradónak. Némán jeleltem le neki, hogy ahogy végeztünk, cinkesen robbantjuk az egész kócerájt, majd húzunk a díszfenébe innen!  Nem akartam a vérem másoknak kiadni. Viszont Buddy~t sem voltam hajlandó elveszíteni. Így is készítettem a kötszert, ennek vége lesz, be tudjam kötni. Ha én rosszul voltam a vérveszteségtől, ő hogy lehetett!  Ment a pólyálás ezerrel, ha tiltakozott, ha nem!





 


8
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Aug. 03, 22:57:34 »
Vérig lettem sértve! Hát még nem is találkoztunk, már megcsalt a zombisan fess ocsmányság, pontosabban nem is egy, kettő! Hát nem Hombre~t vette célba mind a kettő? Teljesen hanyagolva éreztem magam. Na nem mintha Buddy~t félteni kellett volna. Legalábbis nem a lényektől. Ellenben elhúztam a számat, mert nyilvánvalóvá vált, hogy magától annál jobban. Mi is lenne vele, ha nem lennék ott, hogy alkalom adtán ledöntsem a lábáról? De az alkalom még váratott magára. Genie észrevételére szemöldök ráncolva torpantam meg. Energia rezgés… A fene bele már, az energiák nem feltétlen tartoztak az erősségeim közé. Az elektromost ismertem kívülről belülről, de a többi… 
   -Kis pontosítást kérhetnék?- kérdeztem némán a kislányomtól. Egy pillanat múlva jött az a válasz, ami a legkevésbé volt az ínyemre való. Lélekenergia. Csodás, tényleg. Morcosan, sértetten, és mindenképp morcosan mordultam egyet fel megint. Vettem egy nagy levegőt, most már szép csendesen kifújtam. Csak ezután kapcsoltam be a mikrofonom megint.
   -Fontos kérdés, ki ért a lélekenergiákhoz. Tenro~chan, te hogy állsz velük? Mizuki Princess? - kérdeztem. A hangomon már keresve sem lehetett felfedezni a korábbi barbár alakot. Egy rövid időre visszatértem a civilizáció álarcához. -Vulturina? Ha jól sejtem, előtted sem idegen a téma! Mármint, akik villogó golyókkal lődöznek, és nem fémesen villogókra értem...  Radarozzatok a lélekenergia téren is, ne csak a látvány után! Buddy, te továbbra is a szépséges sas szemeidet dobáld az ocsmány, de nagyon is materiális ellenfelek után. Magam is így teszek. -azt már nem tettem hozzá, hogy nem csak a szemeimet fogom dobálni. -Ha jól vettem ki az eddigiekből, minden lány távolsági harcos, ha képbe kerül a reiatsu is, igazam van? - vártam a megerősítést, vagy épp a cáfolatot. Vulpix már bemutatott távolsági játékot, a többiek felől sem ártott megbizonyosodnom. -Mizuki, Tenro, ha véletlen érzékeltek lélekenergiát, ami nem a csapathoz tartozik, akkor Ha tudtok, támadjatok, ha nem, vonuljatok fedezékbe. És mindenképp értesítsetek! -tettem még hozzá. Azt véletlenül sem szerettem volna, hogy a két lány hősformára vegyék a figurát. A hősök ugyanis ritkán élnek túl sokáig. 
   -Hudini kisasszony, nem tudom, neked hogy megy ez a része a dolognak, de ha működőképes mind a két érzékelésed, akkor tartsd nyitva valamennyi szemed és füled, míg a dobozhoz érsz! -tettem hozzá oda is. Nem tudtam Genie mit érzékelt, nem tudta ő sem beazonosítani, de könnyen megeshetett, ellenség volt, vagy csak egy kis figyelő energia, egyiknek sem volt helye közöttünk! És ahogy bűvészkedett a kisasszony, ott is reméltem igen erősen, hogy nem védtelen az ilyen támadások ellen sem. 
Egy nagymacska érzékeivel pásztáztam én is a környéket, de nem hallottam lábnyomokat, vagy plusz szívdobogást, bár ez nem lepett meg, könnyen lehet, hogy szívtelen alakkal kell majd megküzdenünk. Még szerencse, hogy nem csak nekik, nekünk is volt aduász a kezünkben. Pontosabban nekem. De nem szándékoztam bevetni, míg nincs tényleg más lehetőségünk a megmenekülésre, és a megmentésére a chibi katonának. Most amúgy is volt egy igen csak sürgős dolgom! Lopva kötszert vettem elő, és prédájára vadászó tigris ártatlanságával közelítettem meg Buddy~t, hogy aztán lesből levetülve, szabadfogású iszapbírkózás keretén belül bekössem a sérülését. Akarta a fene, hogy itt nekem elvérezzen. Még a végén Genie úgy seggbe billentett volna, hogy lában nem éri a földet! Arról nem is beszélve, hogy hangosan be nem vallva, nekem is hiányzott volna a képe a kobold füleivel egyetemben. Talán az hiányzott volna a legjobban. Nem foglalkoztam a netalántáni hangos tiltakozásával. Ami jár, az jár, szokásomhoz híven, nem fogadtam el nemet válasz gyanánt.


9
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Júl. 22, 23:08:54 »
Hátra pillantottam, ahogy meghallottam a lény hangját. Hogy a fene esne a légcsövébe a mocsoknak, hogy üvöltözik. Bár tény  és való, lehet én is üvöltöznék a helyébe.
   ~Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de esély sincs rá, így viselkednél… - hallatszott csak a fejemben Genie cáfolata. Prüsszentettem egyet. Tisztában voltam vele, hogy azon igyekszik, az eszemnél maradjak. Keselyű kisasszony kommentje nem sokat segített az ügyben. Inkább tigrisesen, mint emberien prüsszentettem egy újat. Nem tetszett a hangneme, a pofája, és alapjáraton, ahogy viselkedett. Kreatív megoldásokat akart Miss Seggfej, miközben itt összebeszélés nélkül elkezdett lövöldözni. Csapatmunka meg fittyfenét, nem? Valahogy csak addig járt erről a pofázatosabb képe, míg ő igyekezett dirigálni.  Egyre jobban feszített a feszültség belülről. Végül úgy döntöttem, hogy kiadom magamból, miközben igyekszem minél inkább a saját javunkra fordítani a dolgokat.
   - Ha segíteni akarsz, akkor legközelebb ne lövöldözz minden előzetes nélkül. Beszólsz a másiknak, aztán meg magánakciózól. Gratulálok! – morogtam a mikrofonba, hogy egész biztos ő is értse. Személyválogató voltam? Cseszettül. A lányokat egész tuti megdicsértem volna leszidás helyett, hogy milyen gyors reakcióidővel rendelkeznek. Hidari~ban is megbíztam annyira, ne féltsem a seggem tőle. Keselyűkisasszony viszont kívül esett ezen a körön. Vele átvedlettem abba a seggfej ezredesbe, aki régen is voltam. – A következő alkalommal mondom a célpontokat. A fejre célzást kérném továbbra is.-  A válaszára csak vicsorba rándult a pofám. Szerencsére sötét volt, és a lányok amúgy se láthatták. Kezdtem teljes mértékbe levetkőzni a civilizációt.
   -Hidari, elő a csúnya dolgokkal, amit beígértél! Szimpatikus vagyok nekik, ezt a kettőt igyekszem elintézni, a maradék kettőt tartsátok addig fel, míg nem végzek velük! Terézia kiasszony, Magácskától kérném, hogy továbbra is fedezze Aoi kisasszonyt. - a kis kacsójába kapta a már megszerzett biztosítékot - Vulture ügynök, maga a hozzám közelebb állót foglalja le a fejlövéseivel. Hidari, te a hozzátok táncikáló egyént sorozd fejbe, szívhelyen, de inkább fejbe, ha kérhetem! Ja és még valami. Elengedem magam, ne rezeljétek össze magatokat! - kapcsoltam ki a mikrofont, hogy egybe maradjanak a halló szerveik. Szabályoztam a hangerőmet azért, mielőtt eleresztettem egy tigris üvöltést. Ügyeltem rá, ne hallatszódjon túl messzire, de az ezen a pályán lézengő szörnyetegekhez pontosan eljusson a hír, egy predátor keveredett közéjük.  Ennyihez még nem kellett átalakulnom, ez a semmiképp sem emberi hang tökéletesen előtört az emberi torkomból is. Ösztönösen, készültem vele a harcra. Ahogy közelembe értek, kartávolságra, anyagtalanítottam magam. Sejtettem, nem sok értelme van kikapni a szívüket, mert úgy is újra növeszti. Lehet kéne elraknom a DNS~ükből, hogy a regenerációjukat tanulmányozzam. Helyette az agyukra markoltam rá. Ketten voltak, meg nekem is két kezem. Tiszta jól kézre estek.  Igyekeztem őket beton közelébe vonszolni, hogy beleügyeskedhessem mind a kettőt. Vagy valami olyan erős felültbe, amit nem tudnak eltörni.
Csak ha ez sikerült, indultam, hogy a másik két díszpintyet is szeretetembe, na jó inkább fusztrációmba betonba öntsek. Nem vettem közbe észre, hogy már kezdett macskásan világítani a szemem a sötétben, legalábbis az éjjellátókon keresztül. De legalább valamennyire ezekkel a gőzt is ki tudtam engedni, hogy ne forduljak át közveszélyesbe.


10
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Júl. 15, 23:31:55 »
Baromira nem jött be a számításom. A kislány a kezemben nem kicsit hagyta el útközben az eszméletét. Elnyomtam egy káromkodást, míg Keselyűcskét kellett a helyére pakolnom szóban. Pont kisebb bajom is nagyobb volt annál az idióta némbernél. Ettől függetlenül szusszanva egy nagyot tisztáztam a helyzetet, kivel hányadán is állunk, majd a kacsómba lévő lánnyal indultam tovább. Hidari ötletére már csak bólintottam egyet. Az egy teljesen jól átgondolt terv volt. A hirig bige tisztes távolságba tőlünk, és mi is a helyünkön. A sötétség nem zavart, szemimplantom előnye, amellett, hogy a párom rajong a színéért, na meg a fényéért, hogy láttam vele a sötétben. Nem kellett macskásítanom érte a  kukkolóim. És még csak most nem is fénylett egyik szemem sem. A kapott jelzésre kiroppantottam a nyakamat. Nagyon úgy tűnt, hogy Élesbe is kipróbálhattam, mit is érnek ezek ellen a mocskok ellen a kreatív megoldásaim egyike. Megmozgattam az orrom. Hida vérének az illata igen csak kezdte megtölteni a szaglószervem. Prüsszentettem egyet, de nem sikerült rendesen kiürítenem az érzékeimből a férfi vérének az illatát. A bennem élő nagymacska elkezdett mozgolódni, de behúztam neki a gatyaféket. AZ kéne még csak, hogy itt belőlem is előtörjön a vérszagra megvadult állat… a szó legszorosabb értelmében! Nem akartam kockáztatni. Helyette tudatosítottam magamban, hogy Genie szíjat hasít a hátamból, ha hagyom, hogy baja essen a kobold fülű barátunknak. Ha meg egyenesen én okozok neki bajt, még meg is tépked ráadásként. Halkan morogva szemléltem meg magamnak újfent a társamat. Baromira nem akartam azt sem, hogy itt csak azért, mert nem akarok tigrisesedni, elvérezzen itt mellettem. Őt ismerve nem szólna akkor se, ha beájulna itt nekem.
Lepakoltam Aoi~t, ahogy számoltam biztonságos helyre. Nem akartam szegény eszméletlen lányt kivinni a frontvonalba, márpedig jelen pillanatban nekem ott volt a helyem. Harci tapasztalat terén, úgy sejtettem, nekem van az egyik legkomolyabb múltam a jelen lévők közül.  Némán figyeltem, hogy letárgyalták, ki hol szeretne időzni. Az általam eddig nem ismert Terézia nevű lányra esett az önkéntes választás, hogy strázsát játsszon Aoi~chan mellett. Bólintottam a választásra.  Meg Buddy gyorstalpalójára is.
   -Ahogy azt már beszéltük, egy lövedék nem valószínű, hogy megállítja, szóval nyugodtan lehet bele többet is tolni. PlanB - éljen az én aranyat érő paranoiám, mindig kellett legalább egy B tervnek és egy menekülő tervnek lennie! -Szóltok nekem, hogy Hidarival közösen… művelhessünk csúnyákat ezekkel a férgekkel. Együttes erővel azt hiszem, az már nagyon csúnya lesz, amit leművelünk, de ha még azt is túlélnék, amit nem hiszek, de ha mégis… - mondtam én, hogy az a piszok paranoia - Akkor PlanC, a bombátlanító módszert bevetjük megint. Vagyis mindenki valahogy a hozzá legközelebb állóknak cuppan a kezére, hogy mindenkit szellemesíteni tudjak! És úgy próbáljanak meg ezek a mocskok ártani bármelyikünknek. - A további terveket egyelőre nem betűsítettem meg, nem akartam elhasználni az egész ABC~t. Amúgy is, ki tudja még hány dög lehet, kellenek az ötletek későbbre is. Keselyű kisasszony természetesen nem tartozott bele ebbe a tervbe. Vele kapcsolatban még egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nem próbál majd meg seggbe puffantani.  Meg ahogy néztem speckós rucija volt neki is. Érdekelt volna, hol tett szert rá   
-Ügyesek vagytok, csak így tovább! – bólintottam a lányok fele -A megbeszéltek szerint akkor. PlanA és ha nem jön be, PlanB! - ezzel elindultam a saját dögöm fele. Hangtalan léptekkel vetkeztem le magamról minden emberséget, ahogy beértem. Némán anyagtalanítottam előbb magam, majd próbáltam meg elvenni a biztosítékot tőle, hogy aztán megcseréljem a helyzetet, és őt is anyagtalanítva, megpróbáljam valamibe belerántva ott hagyni. Ami volt a környékemen. Szikla, fa. Cseszett mód összeegyeztethetetlen az élettel, ha egy ilyenben anyagosodik valami megint. A betonba öntés, és a karóba húzás különös egyvelegét jelentené. Érdekelt, hatásos~e a lények ellen. Viszont, ha sikerült kiiktatnom a szörnyimet, indultam vissza a többiekhez.


11
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Júl. 06, 00:32:55 »
Ahogy jelezték a többiek, hogy ritkul a levegő, meglepetten rántottam fel a szemöldököm. Nekem nem tűnt fel olyan gyorsan, a tüdőmre épített implant miatt. De a nyáklapon nyargalászó kóboráram mindenét, cseszett szabadég alatt voltunk.
   -Ellenőrizd a környéket! Láthatatlan erőterek után kutass, vagy bármilyen szerkezetet ha érzékelsz, ami ezt okozhatja! -adtam ki Genie~nek, hogy mit keressen. Ez kezdte megmagyarázni, miért is nem lehetett normális katona módjára beninjáznunk, miért kellett a főbejáraton besétálnunk. És nem festett a fejemben a kép túl biztatóan.
   -Buddy! -éreztem a vér szagát, de nem tettem rá említést, mivel azt is éreztem, hogy kitől származik. -Amondó vagyok, hogy kapjuk fel a lányokat, és iszkiri! - pillantottam a két leányzóra, majd a fegyverekkel bűvészkedő társunkra villant a tekintetem. -Hudini kiasszony úgy sejtem, hogy képes lesz velünk tartani a lépést. - szavaztam meg a bizalmat a nőnek. -Indulás! kaptam fel Aoi~t, majd neki lendültem. Tisztában voltam vele, hogy nem voltam egy hú de gyors, Hopi mellett ezt már megtanultam. De azért igyekeztem úgy teljesíteni, hogy minél kevesebb károkat szenvedjenek. Lényegesen rövidebb idő alatt értük el a randipontot, mint eredetileg terveztem. Az oxigén hiány kifejezetten ösztönzőleg hatott ránk.
   -Mindenki egybe? -kérdeztem a többieket, miközben egyfelől letettem Aoi~t, másfelől a sunyi mód bekészített sebtapasszal megböködtem Buddy~t, hogy a sebtapasz rajta is maradjon a korábban bealakított sebén.
Eközben erősen dolgoztam rajta, hogy kizárjam a zavaró zajforrást. Annak a nőnemű képződménynek, mármint Keselyűcskének valamiért folyamatosan járt a lepény lesője. Szerelmes volt a hangjába. Erősen éltem a gyanúperrel, hogy valójában teológiát végzett a szentem, és csak valaki megtanította lőni utólag. Csak sóhajtottam egy hatalmasat, meg pillantottam Hida felé egy szolid szemforgatással. Komolyan nem fogta fel ez a hibbant dögevő madár bige, hogy nem így működik errefelé a világ… és még a mi felfogásunkat pocskondériázta.  Kérdés nélkül könnyebbültem meg, amikor végre úgy döntött, hogy ideje tovább állnia.  „Tegyük félre az ellentéteket…” Felhorkantam erre a kijelentésre. Ellentét az, ha mondjuk én főzni akarok, Buddy viszont a Mekiből hoz előre legyártott kaját, és azzal mérgezi magát. Az ellentét, amin összekapunk, aztán minden megy tovább. De könyörgöm, ezek a szakszemetek elraboltak minket, egy kibaszott bombát pakoltak a fejünkbe, és ez az elmeroggyant hirigbige itt ellentétekről magyaráz nekünk, miközben totál ártatlan civileket bekényszerített egy ilyen szituba? Totál nem százas a csaj. Nem különösebben emeltem volna meg a kisujjamat sem, hogy az életét mentsem, az hót ziher. De úgy döntöttem, nem ereszkedek le a szintjére, és nem sorakoztatom fel előtte az érveimet. Így talán hamarabb kussolt. Legalábbis én naivan ezt hittem. De ez a totál hülye továbbra is azt hitte, hogy bárki megtette szakaszvezetőnek. És még volt pofája a bombákra, pontosabban azok hiányára hivatkozni. Hogy nem sült le a hétmérföldes bőr a képéről!  Naná, hogy alapból nem tetszett a következő kibaszott feladat sem. Ahogy a luvnya rákezdett megint a térítős meg parancsolgatós szövegére, rezignált pofával mutattam be neki, majd olyan fejjel pillantottam rá, amiről tökéletesen le lehetett olvasni a véleményemet, hogy a Poklot is épp túl jó helynek találnám a számára, és valami rosszabb után néznék a számára. 
   -Szarul vezetsz Kis Keselyű! Szétcincálnád az embereket egy ilyen szituba, főleg hogy baromi felelőtlenül civileket hozattatok ide, csak megöleted őket! Szóval cseszett mód nem vállunk szét külön csapatokra! Ha nem tetszik, megpróbálhatsz lepuffantani, már ha le tudsz minket. És nem, nem bíznám rád még a szomszédom kutyáját se! Tudod, baromra elcsesztétek az első benyomást, meg a bizalom kiépítését azzal a bombával a koponyánkba, szóval ezzel ne is fáraszd magad tovább! Mi együtt maradunk!  -morogtam felé. Amúgy is, baromira nem voltam róla meggyőződve, hogy nincs benne ő is. Itt valami túszokat emlegettek, de túlságosan tisztába volt a játékszabályokkal. Tudta, hogy a főbejáraton kell bejönni, holott az ésszerű az lett volna, hogy megkerüljük a kéglit, vagy legalábbis egy csapatot hátra küldünk, katonai rutin, egyfelől hogy elvágjuk a menekülés útját, másfelől, hogy ne érhessen meglepi. Arról nem is beszélve, hogy magának mondott ellent már megint. Talán, bosszantania kellett volna, hogy tényleg ennyire idiótának nézett, de már annyira sem érdekelt. Korábban nagyon le akart puffantani, és nem az áldott jó szíve miatt nem tette, hanem mert nem tehette. A főmufti külön kiadta neki, vagyis ő is ismerte. Ebből kiindulva megint csak kényszer helyzetben volt, és fölösleges bizalomról beszélnünk. Prüsszentettem egy morcosat.
   -Figyeljetek. -néztem a lányok fele -Bármi gyanúsat, ocsmányat láttok, puffantsátok le. Fejre, szívre lőjjetek. Nem valószínű, hogy egy golyó ki fogja nyírni a rohadékokat, amikre most vadásznunk kell, szóval ne ijedjetek meg, ha utána még mozog tovább, hogy rájuk lőttetek. A becsapódás energiája kénytelen lesz valamennyire azért hátra tántorítani a mocskot, és azzal egy kis időt nyerhetünk. Azt meg majd meglátjuk, hogy ezen felül mit tehetünk! -néztem a három leányzóra, majd a két katonára pillantottam. -Tartsuk, amondó vagyok, a formációt továbbra is. És jó vadászatot! -baromira felkészületlenek voltunk ezekből a dögökből. Vajon a hirtelen fényforrás elvakítaná őket?  Milyen mérvű a regenerációs képességük? Megjelentek a tetoválások a hátamon, ahogy felkészültem az elkövetkezendőkre.


12
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Jún. 21, 21:35:27 »

Baromira nem tetszik, ami a hátunk mögött zajlott le. Igyekeztem nem felhívni a lányoknak a kétszeresen zombisuló lényre a figyelmüket. Azért Buddy~ra villantottam a tekintetem. Abban biztos voltam, hogy ő érzékeli a történetet, és érdekelt, hogy mit szól a látottakhoz. Ha egy fejlövés nem végez ezekkel a mocskokkal, akkor mégis mi a fene fog? Afelől egy szemernyi kétségem  sem volt, hogy még szükségünk lesz valami boszorkányos jó receptre a kinyiffantásukra, ha túl akarjuk élni.
   -Ötlet, mitől murdálhatnak meg ténylegesen? -kérdeztem egyetlen szőke  elfünket jelnyelven. Művészpalántaként neki állt az agyam kreatívkodni, de a többiek részére nem éreztem túl hatékonynak a felötlő ötleteimet. Mert az oké, hogy én bármelyik sziklába, vagy betonba bele tudnám őket anyagosítani, de egymagam, nem kergettem rózsaszín szappanbuborékokat, veszett mód kevés voltam egy tényleges támadáshoz. Ráadásul ezek az ötletek sem épp időigénytelen, és míg az egyikkel játszok, a másik seggen harap! A fenébe is, megígértem Pöttöm Sárkánynak, hogy egybe vonszolom haza a kerekebbik felem. Már így is szét fogja rúgni az emlegetett testrészem, amiért hagytam magunk elkapni. Arról megint csak még nem ejtve szót, hogy a lányokra addig ki vigyáz, amíg velem vannak elfoglalva. Sóhajtottam ennyi ellenötlet láttán. És még csak magam gondoltam végig a történetet. Azért mindezek ellenére dumbóztam igen csak figyelmesen a lányok irányába is.
   -Ha közelbe jön, a létfontosságú szerveket célozzátok, míg oda nem érünk. - sóhajtottam végül. Nem tetszett, hogy ilyen vackokkal  bárhol találkozhatunk. -Ha bármi vészhelyzet adódna, akkor is lőjjetek, ha épp szellemeset játszunk. -tettem hozzá. -És minél több golyót eresszetek beléjük. Hátha lassabban regenerálják magukat, ha több sebből kell.  -úgy lett volna logikus. 
A továbbjutási lehetőségekre megint csak elmorcosodtam magam. A fene enné meg azt a nyúlnak csúfolt überbolondot, aki ezt a játszóteret tervezte. Na ebbe az amúgy is szar történetbe recsegett bele Keselyű Kisasszony dobhártyaszaggatóan mézédes hangja.
   -Ennek káposztalé van az agya helyén, vagy mi a fene? -fortyogtam magamban, amiért ez a méretesen ön és közveszélyes, bár minden kétséget kizáróan látványos fegyvert birtokló hirig bige továbbra is azt hitte, hogy az ő fütyülésére szándékozunk táncolni. Holott nem, amikor ilyen a környezet. Ennyi is bőven elég volt környezettanulmánynak, hogy kijelenthessem, mi sokszorosan veszélyeztetve voltunk!
   -Ki a fene az a Gambler? -néztem segítség kérőn a többiekre. Valahogy, lévén nem voltam jótékonysági intézet, ráadásul azt se tudtam, kiről van szó, hidegen hagyott a sora.
A biztosítékot megnézve, egyszerű darab volt. Semmi specifikus, hogy mihez kellhet.
   -Megnézzük a házat? Bár az véges útirány, onnan is majd tovább kell haladni. -nem volt túl sok választásunk. Kitérővel megyünk az átjáró, és minden bizonnyal Keselyű Kisasszony irányába, avagy egyenesen. - Esetleg ilyen biztosítékot elrejthettek a házba is. - hogy a kotera csapna beléjük villám módjára. Elcseszerintett számítógépes pályák jutottak az eszembe, az egész vacak felépítésbe. Mintha holmi Virtuális cseszkelődést kevertek volna a saját különbejáratú reality show~nkba.  -Tényleg legalább valaki veszi  a Survivor agymenést? - jutott az eszembe egy másik megoldás.  Mi van, ha ez az egész csak egy nagy felültetés, és közbe kandikameráznak minket? Csak az a fene megdögleni se képes humanoid roncs ne lett volna korábban. Akkor még majdnem sikerrel is hitegetném magam, hogy csak álmodok.
   -Amondó vagyok, hogy a kégliben szellemeskedve nézzünk szét, hátha akad további biztosíték, aztán induljunk Vulpi megkeresésére! -látszódott a fejemen, mennyire rüheltem az ötletet. De vagy ez, vagy hátra arccal ácsorgunk még néhány száz évet!  -Ti mit tennétek? -néztem felváltva mindnyájukra.


13
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Jún. 10, 17:27:48 »
   -Totál eleven vagy!  -hallottam ám, hogy Hombre azon aggódott, már a túlvilágot tapossa. -Valamennyien azok vagyunk, és az a cél, hogy ez így is maradjon! -fűztem hozzá, miközben kérés nélkül csíptem bele, érezze a törődést. Ha ez nem győzte meg, akkor felesleges lett volna tovább próbálkoznom. -Mintha nem emlékeznél, hogy hogy találkoztunk! Most ugyanazt csináltam, csak veletek is. Szükséges volt! -Ezzel mindent megmagyaráztam. Tény, elsőre ijesztő lehetett, de ahhoz képest, úgy ítéltem meg, hogy teljesen jól vették az akadályt. Ő is, meg a lányok is.
Csak ezek után mértem végig az előttem megjelenő nőt. A testbeszéde, a megjelenése, a pillanat tört része alatt döntöttem el, hogy veszélyt jelent ránk nézve, vagy sem. Veszélyes volt, azt sejtettem a korábbi produkcióiból kiindulva. De most úgy nézett ki, nem ellenünk irányult ez. Ehelyett üzletet ajánlott. Az erejét, cserébe a bombájáért. Nem tűnt rossz történetnek, arról ne is beszélve, hogy ő már tett le az asztalra ahhoz, hogy ilyesmiket egyáltalán ajánlgathasson. Nem felejtettem el, hogy korábban, amikor a fegyvereink nélkül ébredtünk, ő felfegyverzett minket. Lehet, hogy egy szívtelen vadbarom voltam, de nem szerettem adósa maradni senkinek. Sem jóval, sem rosszal.
   -Vagy kapaszkodjatok belém, vagy hátráljatok biztonságos távolságba! -néztem a többiekre. Ők már eldönthették, mennyire akarják újfent megnézni egy robbanás belsejét. Hudini kisasszonynak azonban még át kellett, esnie a tűzkeresztségen kötelező jelleggel. Megfogtam a vállát, majd anyagtalanítottam magunkat.  Ahogy a bomba kiesett az ő agyából is, engedtem csak el.
   -Még valami, mielőtt elfelejteném. Nézze át mindenki a holmiját. Bogaras egy társaság voltak az eddigi vendéglátóink. Szóval poloskák, lehallgató készülékeket keressen mindenki. -Azoknak, akik nem velünk voltak, lényegtelennek ítéltem meg ezt az információt. Ám a mi csapatunknak, úgy éreztem, hogy nem árt, ha szólok. Amúgy is, csak akkor szerettem ezt a fajta megfigyelést, ha vagy Hopi művelte, vagy én. Másoktól kifejezetten hideglelős lettem, ha poloskákkal vagy nyomkövetőkkel másztak bele az intim szférámba. Közben Hidari jelzett, hogy mit látott. Apró fejrázással jeleztem, eszünk ágába sincs a csapdába belesétálni vadidegenek miatt. Inkább a lányokhoz kukkoltam. Valami papírt találtak, és épp azt fejtegették igen szorgalmasan.
   -Ha velünk jössz, akkor tartsd nyitva a szemed. Elsődleges a lányok védelme. Ők civilek, nincsenek ilyesmihez hozzá szokva, ha ritka ügyesen veszik az akadályokat, akkor sem! -közöltem a nővel. A korábbiakból kiindulva ő nem volt civil. 
   -Tökéletes kódfejtő team vagytok! -vigyorogtam immár a csipetcsapatra büszkén. -Pontosan mit is akarnak a kis üzenettel csináltatni velünk? -kérdeztem rá, mire jutottak a végére. A válasz nem volt túl megnyugtató. Menjünk oda azokhoz a dögökhöz, és bármit is vegyünk el tőlük? Elhúztam a szám az ötletre. Szusszanva vállaltam magamra a feladatot,  kaptam le a leplet a dögről, és libbentem hátrébb. Génkísérlet eredménye lenne? Erről csak homályos utalásokat ejtettek. Nem rezzent az arcom se.
   -Figyeljetek magatok köré fokozottan, míg elmegyek azért a vacakért! - kértem a lentieket inkább, meg Buddy~t is. Anyagtalanítva magam, mentem oda a tolószékes szörnyhöz. Már, ha én használhatom ezt a kifejezést. Ocsmány egy dög volt, méretes agyarakkal, ám agyaraknak, ha úgy esett a történet, én sem volta híján. Ha jelen pillanatban teljesen emberin néztem ki, akkor sem. Kíváncsi voltam, hogy egy érinthetetlen szellem alakot mennyire érzékel ez az izé. Ártani ebben az alakjában nem tudott, ez nyilvánvaló volt. Egyelőre azzal sem kísérletezgettem, hogy Tekkai~val mennyire tudom kitörni a fogait. Vártak rám a többiek, és szorított az idő. Rátettem a kezem a biztosítékra, és magamhoz anyagtalanítottam azt is. Csak a csapatnál anyagosítottam megint magam.
   -Induljunk! -mondtam a négy lánynak, parányit biccentve Buddy~nak a kérdésére, hogy amikor már nem látják a többiek, lőjje fejbe a szörnyeket. Akarta a fene, hogy egyszer csak megtáltosodva utánunk jöjjön a mocsokja.
   -Merre érdemes tovább menni? - kérdeztem a férfit, ahogy utolért bennünket.



14
Lezárt küldetések / Re:Hadművelet neve: X
« Dátum: 2018. Máj. 31, 21:39:27 »
Mesterlövész puska, gratulálok. Egy fél pillanatra Hida~ra villant a tekintetem, ugyanis megperdült a fejembe, hogy tuti a csajjal volt valaha is együtt, vagy csak a fegyója jött be neki? Miután ez így eszembe jutott, makacsul gyökeret is vert bennem a gyanú. De nem firtattam a történetet, főleg nem Hombre előtt, mert hát ki vagyok én, ilyen téren bárki felett is ítéletet mondjak. Ennyire azért nem voltam álszent még én sem. Arra a szemem sem rebbent, hogy a szimpatikus fegyverekkel bűvészkedő korábbi nővel mit műveltek. Valamit már megtanultam a hosszú éveim során, nők vitájába jobb nem belefolyni, így most sem tettem semmi ilyen meggondolatlanságot. Ahogy kiszálltunk a madárkából, nagyon bölcsen Buddy mögé lettünk irányítva. Begyűjtöttem a lányokat, Aoi~t, Mizuki~t és Tenro~t, akit én nem ismertem, de Mizuki princess barátosnéjának tűnt, így őt sem hagytuk hátra. Majd Hidari mögé soroltam közvetlenül. Érezze csak a csapata támogatását, ha egyelőre viselkednünk is kellett. Nagyon bölcsen egyenesen bevezetett minket az ellenség táborába, lehetőleg a főkapunk keresztül, minden megfigyelés, vagy terv nélkül. Egyelőre még ott volt a halál a koponyánkban, szóval csak magamban facepalmoltam, de azt igen rendesen. Hát Atyaég, ennyire nem lehetnek kezdők! És mégis.  Ahogy bementünk, persze kiderült, hogy igazam lett, és tényleg csapda az egész. Észrevétlenül tereltem a lányokat közelebb Hida~hoz, hogy tényleg érjenek hozzá. Ha nem értették, csak jeleztem egy észrevétlent nekik, hogy ne hangoljanak a dolog miatt, sodródjanak az árral. Aoinak alig hallhatóan, lázadó nyelven súgtam, hogy fogja meg Buddy kezét, meg a többiek is egymásét. Ahogy megvoltak, anyagtalanítottam mindenkit. A bombákról meg poloskákról gálánsan elfelejtkeztem. (Egészen biztos voltam benne, hogy a fejünkbe pakolt vackok is be voltak poloskázva is)  Látványosan robbant, ahogy kipottyant belőlünk, de anyagtalanul ártani nem ártott egyikünknek sem. Viszont lényegesen nyugodtabb voltam, hogy a lányok agyával már nem szórakozhattak tovább. Miss Keselyű kisasszony persze nem komálta a kialakult helyzetet. Ám én már eddigre nem vettem a lelkemre a szimpátiáját, ami a ránk fogott, pontosabban a robbanás helyére irányított fegyverben nyilvánult meg. Ahogy megjelentünk, vontam tekkaival körbe valamennyiünket, és néztem szenvtelen arccal a hirig bige képébe. Úgy tűnt, hogy volt mondanivalója bőven! Egyből holmi parancsokat próbált rajtam számon kérni. Szenvtelen arccal mutattam be neki. Nem izgatott már, hogy épp fegyvert élesített. A lövések mégis elmaradtak.
   -Induljunk Kiddo~ért -mondtam csendesen a többieknek. Erre elénk lőtt. Sóhajtottam egy méreteset.
   -Nem tűnt fel, hogy nem fogadok el parancsot, csak felettestől, netalán baráttól? Egyik kategóriába se lézengesz, szóval ne fáraszd magad! - mordultam vissza. Nem lassítottam. Csak a többieknek jeleltem le, hogy nem kell aggódniuk. Jelen pillanatban golyóállók voltunk mindannyian. És volt pofája mások életével való játszásról kiselőadást tartani. Nem kicsit volt álszent a luvnya, az már hót ziher. Innentől kezdve ha lett volna esélye, hogy hallgassak rá, azt is eljátszotta. Előttünk termett, és tovább is rám célzott a stukkerével.
   -Bort iszunk, vizet prédikálunk? Picit poén ilyen szavakat a szádból hallgatni azok után, amit tettél –biccentettem a többiek felé.  Kész áriát lecsapott a csaj, morál szöveget próbált lenyomni, vagy a fene se tudja, őszintén nem is érdekelt. Vele ellentétben én nem voltam álszent, és pont leszartam, hogy vele mi lesz. Sose tartottam magam emberbarátnak. Helyette anyagtalanítottam megint a csapatot. Fárasztott az időhúzása, indulni szándékoztam.
   -Azt ajánlom Buddy, hogy ha végre túljutunk ezen a nyenyerén, akkor én elől fedezékként, te meg fedezd a hátunk. De az előbbi hölgyikével ellentétben neked van beleszólásod! - Erre tovább próbálkozott irányítani minket az emlegetett, merre menjünk. A többieknek is osztotta a parancsait. Nem reagáltam a kérésére, csak némán elindultam. Pár lépés után néztem a lányokra. -Ti mindenképp maradjatok a közelünkben! Valamelyikünk mindig legyen a környéken, erre ti is figyeljetek! Most pedig középre tessék a hölgyeknek! -intettem.


*Ryo akciója mesélővel egyeztetve. A másik verzió nagyon kari idegen lett volna, ezért kértem ezt a lehetőséget.

(click to show/hide)



15
Lezárt küldetések / Re:A Sárkány-tenger titka
« Dátum: 2018. Máj. 27, 18:21:16 »
Érzékelhetően nem hatotta meg a bemutatóm. Nem vártam tőle üdvrivalgást, de azért a tigris lelkem épp darabokra csörrent ekkora mértékű közömbösség láttán. De legalább nem kellet félteni. Veszélyesen gyorsan ráérzett a droid vadászat szépségeire. Elraktároztam magamban az infókat. Mások legalább szoktak erre kiképzést tolni, neki szemmel láthatóan nem volt ilyesmire szüksége. Ez jelen körülmények között mázli volt, de sokat elmondott róla, meg hogy milyen veszélyes valójában ez az alak. Bekerült a képzeletbeli mappámba róla ez az adat. Megadtam neki az irányt, és duzzogás helyett magam is azt csináltam, amihez a legjobban értettem. Pusztítottam, minden elém kerülő droiddal végeztem. Anyagtalanítottam a mancsaim, hogy kitépjem a vezérlő vezetékeit a droidokból. Abban a pillanatban rogyott össze. A következő műalkotásra, egy jól begyakorolt mozdulattal ugrottam, ám ahelyett, hogy feldöntöttem volna, mögé lendülve a nyakát neveztem ki a trónomnak. Tudtam, hogy hova kell nyúlnom, ha át akarom venni az irányítást. Jól irányzott mozdulattal aktiváltam a lézer fegyverét, tartottam célra, majd lőttem ki vele a társát. Utána egyszerűen eltéptem a vezetékeket, és lefordultam a nyakából, miközben eldőlt. Hangtalanul, talpra érkeztem. Nem hagytak különösebb időt, hogy bármit is kezdjek magammal. Megszokásból, mondhatni reflexből vontam tekkai~val körbe a testem, így csak arra pillantottam hátra, hogy a vállamnak csapódott egy lézersugár. Elhúztam a szám, miközben a kalandor droid felé fordultam. Kiroppantva a nyakam indultam el felé. Nem érzékelte, hogy komoly veszélybe került, vagyis utolérte a végzete a személyemben. Egyre jobban belelendültem a régi mókába. Nosztalgikus volt az egész helyzet, és egy kicsit talán elfelejtettem viselkedni. Elnéző vigyor telepedett a pofámra, miközben az ügyeletes gépnek puszta kézzel téptem le a borítását, majd zsigereltem ki. Közben persze haladtam nagyon magabiztosan. Egészen egy szimpatikus méretes ajtóig. Szimpatikus volt, főleg mert technopata írással jelezték, hogy irányítóközpont. Ha jól sejtettem egyike a nem kevésnek, ami ezt a hatalmas technovárost irányíthatta, legalábbis fénykorába. Le volt zárva. Magam átmentem volna, minden gond nélkül, de azt még nem tudtam, hogy a korábbi zavarás mennyire zavart be nálam képesség ügyileg. Droid pusztítás rendben van, rájuk nem kell vigyázni, de Junni~t azért egybe akartam tudni. Nem kockáztattam, neki láttam, hogy annak rendje és módja szerint feltörjem a történetet. Kellett hozzá pár perc, hogy ráhangolódjak a nyelvezetre, a parancskód mintákra. Utána már logikus volt minden. Fél szemmel érzékeltem, hogy Junni addig tartotta a frontot. Rábíztam a hátam fedezését, minél jobban tudok oda koncentrálni, annál hamarabb juthatunk be. Teljesen logikus történet. Nem kapcsoltam ki a külvilágot, de irányítottam a figyelmemet. Ha túl közel jöttek volna, azt teljesen érzékeltem volna, de addig hagytam a fiút kibontakozni.
Ahogy meglettem, jelzett az ajtó, és egy halk hanggal kinyílt előttünk. Sóhajtottam egy hatalmasat a bent ránk várakozó látványon. A fenébe, cseberből vederbe keveredtünk. Három, méretes lélekfaló várt bennünket. Viszont míg kint végtelennek tűnő droid utánpótlás boldogított, bent látszólag csak három jómadár morgott ránk. Az tűnt elsőre a kisebbik rossznak, meg másodiknak is. Gálánsan zártam be magunk mögött az ajtót.
   -Jó kérdés, bár őszintén remélem, hogy saját lábukon léptek le a technopaták, és nem vitték őket! válaszoltam most a fiú korábbi kérdésére. Ahogy beléptünk, tekkai~val vontam körbe a testem. Így meg se rándul a szemem, ahogy a fogadóbizottság egyik tagja egyből megpróbál rámharapni. Tudtam én, hogy ennivalóan szimpatikus vagyok, na de ennyire szó szerint? Egyből ketten harapnának rám?
   -Bocsi haver, ezt nem tőletek veszem jó néven! -hámoztam le magamról az első rágótölteléket. Bár én gálánsan lemondtam a rágódás örömeiről, azért még alaposan földhöz csapkodtam, a másik úgy is addig még ott morgott, és nem volt hajlandó elengedni. Holott addigra már láthatta, hogy sokat el nem ér vele, hiába próbálkozik. Junni megelőzött. Leszedte rólam, még mielőtt rá térhettem volna. Sóhajtottam a gyors helyzetértékelésére.
   -Mit tudsz ebben a korban a lidércekről?-kérdeztem inkább tőle. -A mi időnkben már tényleg nem voltak lélekfalók, szóval kinézem, ha nem is a technopaták, de az érzelemfalók kísérletezni kezdtek velük, hogy hátha tovább fenn tudják tartani a fajt. Vagy mesterségesen elállítsák. A kedvenc csemegéjük elvégre… -morogtam az orrom alatt. Ezek tényleg furcsán néznek ki. Meg a szaguk, nagyon … ismeretlen a szaguk!* -fintorítottam el az orrom. Biztos voltam benne, hogy ő is érzi. Benne volt, hogy ilyen szaguk van a lidérceknek, nem sűrűn szaglásztam még őket.
Arra vigyorodtam el boldogan, hogy meg lettem kérve, ugyan törjem fel az irányító panelt. Magamtól is arra felé kotorásztam volna következő lépésként, de hogy meg is kért rá, komoly haladás volt! Korábban lefagyasztotta az előzőt arra hivatkozva, hogy nincs rá idő!  Boldog macska mosollyal telepedtem hozzá, hogy neki is lássak a munkának. Innentől kezdve csak az alapfunkcióim működtek a külvilág felé. Érzékeltem, hogy mozgás volt körülöttem, ahogy azt is felfogtam volna, ha veszélybe kerülök. ezen felül viszont elvesztem az algoritmusok és programkódok tengerébe. Igazi technopata rendszer volt, kérdés nélkül élveztem, hogy ezzel dolgozhattam. Előbb át kellett jutnom a biztonsági részén. Érzékelte a program, hogy nem droid, se nem érzelemfaló kóddal érkeztem, így könnyebb dolgom volt. Noha a jövőben a rendszer egybe olvasztott minden általa bekebelezett tudást, mégis volt nekik valami jellegzetes kódlenyomatuk. Akárhányféle kódot kevertek össze, nem tudták lemosni magukról a cyber szagukat. Figyeltem rá, ugyanis meg kellett tanulnom utánoznom ezt a féle szagot, ha szellemként akartam járni a cyber térben is közöttük, hogy le ne bukjak.
Ténykedésem nyomán, pár perc múlva egy holografikus kép jelent meg előttünk. Elsőnek maga a szoba képe vetült ki. Látszódott, ahogy a furcsa, gépi gúnyába bújt alakok egymást cserélik abban a székben, ahol most én trónoltam. Lidérceknek a felvételen nyoma sem volt. Majd egy pillanatra felvillant egy laikus szemmel térképnek kinéző rajz. A valóságban egy ritka bonyolult elektromos szerkezet bluprintje~nek nézett ki. Ami elektronikusan elég viccesen hatott. Úgy sejtettem, a hangulat, és a hagyományőrzés lehetett inkább itt a mérvadó, mint a praktikusság. Pár pillanat alatt memorizáltam a látottakat, majd léptettem is tovább. A következő egy kódolt szöveg volt, ezt gondosan lementettem újfent magamnak, végül csak sikerült találnom egy térképszerűséget.
   -Van nálad telefon, valami aminek van operációs rendszere… bármilyen rendszere? -néztem rá, hogy ha a válasza igen lenne, akkor rámenthessem a térképet. Nem szórakozhattam tovább, ugyanis mint kiderült, nem csak én nyúltam bele a rendszerbe. Bántóan erőszakos vírus próbált hozzám eltalálni. Morcosan horkantam fel, ahogy írtani kezdtem a betolakodót. Húzós kis virtuális dög volt, én meg makacs tigris. Míg hadakoztam vele, sikerült félre nyúlnom. Felnyílt egy addig a falba rejtett ajtó. Felvont szemöldökkel pillantottam a hirtelen jött halk hangra.
   -Ezek szerint meg van a tovább? -nyírtam ki a kis érzelemfalók rohadék vírusát. Találtam még egy külön titkosított fájl, azt is gondosan lementettem, majd felkászálódtam, hogy induljak el magam is. A feltárult folyosó sötét volt, ám ahogy mozgást érzékelt, ugyanúgy fények gyulladtak a falakon, technopata írásjeleket formálva. -Nem árt, ha készenlétbe állunk! -került két tőr a kezembe. Távolról tompa zajok keveredtek felénk. Valahogy nem voltam túl bizakodó a hangok kapcsán. Azzal nem próbálkoztam, hogy használjon fedezéknek, noha bevontam tekkai~val a testem. Nagyfiú volt, és tudott magára vigyázni. Ráadásul érzékelhetően nem tartott igényt a fedezékre. Ettől függetlenül ott voltam, ha mégis szüksége lett volna ilyesmire.


*Lidérc szaguk van, kis fertőtlenítő szaggal keverve. Csak Ryo~nak még ismerkednie kell ezzel a szagmintával.



(click to show/hide)

Oldalak: [1] 2 3 ... 26